Ha folytatódik az RMDSZ „tájba simulása”, Ráduly Róbert kilép
A kormányzati szerepvállalás hajszolására értette ezt a Csíkszeredai polgármester. Tamás Sándor szerint az EMNP-nek nincs esélye bejutni, de 5% alá nyomhatja az RMDSZ-t.
Bár Demeter Szilárd moderátor arra kérte a Választások után a Székelyföldi önkormányzatokban című tusványosi kerekasztal résztvevőit, hogy a „pártpolitikai rizsát” felejtsék el, mert az önkormányzati vezetői nézőpontjukra kíváncsi, ez a vonulat mégsem hiányzott teljes mértékben a beszédekből. Volt közöttük olyan RMDSZ-es helyi vezető is, aki beszólt a szövetség parlamenti képviselőinek. Volt olyan is, aki „elmagyarázta” az EMNP-nek, hogy hogyan működik a választási logika mind helyi, mind országos szinten. És természetesen arról is beszéltek, hogy mit várnak az őszi parlamenti választások után.
Molnár Tibor Szentegyháza új polgármestere, aki az elmúlt két mandátum során alpolgármesteri tisztségből vezette a várost. Arról, hogy mit vár az ősztől, elmondta, el kell varrni a múlt szálait, és reméli, hogy ősztől továbbra is lesz, akihez fordulni Bukarestben.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a helyi közigazgatás szintjén az autonómia, valós decentralizáció hiányára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, rá kell venni Romániát, hogy ezen a téren is tartsa be vállalásait. Elmondta, lendületes polgármester-csapat van Hargita megyében, ahol a pártpolitikai szintet is túl tudják lépni. Bízik abban, hogy az RMDSZ és a többi politikai szervezet markánsabban foglalkozik az elkövetezőkben az ifjúságpolitikával a munkahelyek létesítése és a fiatalok elvándorlásának megelőzése érdekében.
Zakariás Zoltán EMNP-s Hargita megyei tanácsos elmondta, az várható ősztől, hogy ugyanúgy folytatják az önkormányzati tevékenységet, mint eddig. Reméli, hogy az önkormányzatok erősítése bekövetkezik, és egyetért Borboly Csabával azzal kapcsolatosan, hogy a mostani helyi autonómia limitált autonómia, elég csak arra gondolni, hogy az önkormányzati alkalmazottak létszámának megállapítása, a költségvetés kialakítása Bukarestben dől el. Reméli, hogy a települések érdekében a pártpolitikai vitát félre tudják tenni.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, egy másfajta viszonyulásra, nyitottságra, párbeszédre, partnerségre van szükség, ezt várja ősztől. Szerinte a munka eredményességét meghatározza az a tény, hogy a különböző politikai szereplők le tudnak-e ülni egy asztalhoz. Az autonómia-törekvésekről elmondta, híve és támogatója ennek a törekvésnek, „gondolom, hogy mindnyájunknak az a célunk, hogy a törvényes keretek között kivívjuk azt, amit megfogalmaztunk több évtizede”
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere szerint vízválasztóhoz érkezett az erdélyi magyarság, hiszen az idei önkormányzati választásokkor kiderült, hogy a küszöb elérése nem magától értetődő. Viszont az nem elég, hogy bejut a magyar képviselet a parlamentbe, fontos, hogy a megfelelő emberek kerüljenek ezekbe a tisztségekbe. Szerinte ahhoz, hogy egységesen meg tudjanak oldani bármilyen feladatot, egységesen kell tudjanak fellépni, akár a közösségi szimbólumok használata, akár egyéb közösségi ügyek képviseletéről legyen szó. Éppen ezért elsősorban szakmai képviseletet vár ősztől.
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, ma már minden döntésnek van biztonságpolitikai vonatkozása, és szerinte Székelyföld az elkövetkező évtizedekben felértékelődik. A bizalom, szolidaritás és eredményesség kell, hogy a következő időszak kulcsszavai legyenek. Az egyik kihívás a közigazgatási átszervezés, Székelyföld versenyképességének növelése, és az, hogy közösségként milyen válaszokat adunk a hatósági zaklatásokra: „azt váltják ki, hogy megyünk tovább az utunkon, vagy azt, hogy meghátrálunk” - kérdezte.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, a parlamenti és az önkormányzati választások összefüggnek. Ha a helyi, megyei és az országos vezetés valamelyikén hiányzik a képviselet, akkor a teljes képviselet megbicsaklik. A választások eredményéből arra a következtetésre jutott, hogy a Székelyföldön belüli közösség vezetésének felelőssége az RMDSZ vállán nyugszik. Az RMDSZ felelőssége az is, hogy milyen a többi politikai szervezettel és az emberekkel a viszony. Miután számokban és arányokban is felírta egy fehér lapra, hogy hogy áll jelenleg az RMDSZ, az MPP és az EMNP a választott helyi képviselet tekintetében, elmondta, annak ellenére, hogy az RMDSZ szinte mindent vitt, és ezt látni lehetett a választások előtt is, mégsem számolták, hogy ki milyen mértékű támogatottságnak örvend. És, ahol úgy látták, hogy az MPP-s jelöltet érdemes támogatni, mert úgy ítélték meg, hogy ő a megfelelő ember, akkor ezt tették.
Hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy a EMNP önállóan akar indulni a parlamenti választásokon. Mint mondta, az önkormányzati választásokon pártpolitikai szempontból látja a verseny értelmét, de a parlamentbe nem fog bejutni a Néppárt. Viszont indulásával le tudja nyomni 5% alá az RMDSZ-MPP összefogás listáira leadott szavazatok arányát, ami azt eredményezi, hogy csak az alternatív küszöb révén lesz magyar törvényhozó a parlamentben, és így jelentősen meggyengül a parlamenti képviselet. Emlékeztetett: Háromszéken is felajánlottak egy képviselői helyet az MPP-nek a 3 befutóból, és ezt az ajánlatot a továbbiakban is tartani fogják.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is a helyi közigazgatás Bukaresttől történő függőségének problémájával indított. Szerinte egy „aljas” központosítás megy végbe, és Székelyföldön különösen elvernék a port a Bukaresti hatóságok.
„Három székre volt szükség ehhez, de nem arra, amit Tamás Sándor vezet. Ez a három szék a Számvevőszék, a törvényszék és a szekusszék. A törvényszék dönti el, hogy mi a primărie magyar megfelelője, a szekusszék dönti el, hogy ki vezeti Gyergyószentmiklóst”.
Szerinte a júniusi önkormányzati választáson két katarzis következett be: új személyt választottak polgármesternek mind Szentegyházán, mind Székelyudvarhelyen. Ezen a két településen most nagy lehetőség van a változásra, és reméli, hogy ezzel a megújulás irányába indult lehetőséggel a helyi önkormányzati testület és a polgármesterek is élni tudnak.
„Az igazi katartikus élmény Marosvásárhely visszahódítása lehetett volna. Akkor lett volna teljes ez a csapat – mutatott végig a panelbeszélgetésen résztvevő helyi vezetőkön – ha Soós Zoltán is a polgármester-csapat része lenne. A kérdés az, hogy lesz-e, és mikor lesz székely-magyar arculatot képviselő csoport a parlamentben, mert most a kormányra kerülés, a tisztségek vadászata tölti ki a munkájukat, nem az, hogy hatásköröket vívjanak ki és adjanak át a Székelyföldi önkormányzatnak” - kritizálta az RMDSZ parlamenti képviseletét a Csíkszeredai polgármester.
Szerinte súlypontváltás kell, amikor az önkormányzatok felértékelődnek. „Ne ők (parlamenti képviselet, szerk.) mondják meg, hogy hány óra, hanem mi hívogassuk fel őket, hogy a parlamentben mit, és hogy sikerült megoldani. A zászlótörvény egy agyrém. Most, hogy zászlója legyen Csíkszeredának, a Bukaresti kormány kell erre rábólintson. Vagy arculatváltás lesz, vagy, ha a tájba simulás folytatódik, én nem kérek belőle. Ha az RMDSZ-MPP kormányra megy, a 120 RMDSZ-es polgármesterből 119 mArad, és eggyel nő a független polgármesterek száma” - mondta Ráduly, és a Tamás Sándor által felírt számokat ennek értelmében módosította a kifüggesztett papírlapon.
Soós Zoltán Marosvásárhelyi volt polgármesterjelölt elmondta, masszívan elcsalták Marosvásárhelyen a választásokat. A polgárok tucatjával jelentették a visszaéléseket. Az egyik választási iroda munkatársát például tetten érték, amint szavazócédulákat érvénytelenített. Elmondta, az az érzése, hogy a román törvények Marosvásárhely határánál megszűnnek, nincs politikai akarat a törvények betartatására, ehhez hozzájárul a regnáló polgármester, Dorin Florea is, aki érdekcsoportjával rátelepedett a városra. „Kérdés, hogy meg lehet-e győzni a Bukaresti kormányt, hogy hagyja Marosvásárhelyt fejlődni” - mondta.
Antal Árpád, reagálva Ráduly Róbert képviselő és szenátor kollégáikat érintő kritikájára, elmondta, az asztalnál többen is ülnek, akik törvényhozók voltak, többek között ők ketten is. „Ha úgy érezzük, hogy a Bukaresti kollégák nem végzik jól a munkát, akkor vissza kell menni a parlamentbe, és el kell végezni a munkát helyettük”, mondta. Kiemelte, nagyon fontos, hogy az ésszerűség mentén alakítsák ki a közpolitikákat, hogy azok eredményeket is hozzanak. „Közösségi vezetők is kell legyünk, nem csak menedzserek. Kell jövőkép, autonómia, nincs más választás, ezt ki kell mondani. Ott kell lenni a parlamentben, de nem mindegy, hogy ott mit képviselünk” - sommázott a politikus.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Ambrus Attila: Haza híja
Szokatlanul kiterjedt és megállíthatatlan a Kelet-Európából Nyugat felé irányuló munkaerő-kivándorlás, amely leginkább Romániát érinti – olvasható a Nemzetközi Valutaalap (NVA) jelentésében. Az NVA megkockáztatja, demográfiai katasztrófát okozhat az, hogy egyre több, felsőfokú végzettségű fiatal emigrál Romániából Nyugat-Európába.
A helyzet súlyosságát illusztrálja, hogy évről évre csökken a sikeresen érettségizők száma, s emiatt az egyetemi tanulmányokat folytatók száma is. Amíg 2007 és 2009 között évente mintegy 170 ezer diák érettségizett, 2013 és 2016 között számuk 96 ezerre mérséklődött.
A tudásalapú társadalomra való áttérés közepette, miközben Románia népessége 1989 óta tizenöt százalékkal csökkent, a közép- és magas szintű képzésben részesülők aránya ennél jóval nagyobb arányban szűkült. Az agyelszívás miatt Romániában öregszik a lakosság, visszaesik a gazdasági termelékenység, nő a szegénység – és az elvándorlási kedv. Ezzel a kör bezárul.
Hiba lenne azonban csak ezzel magyarázni az egyre jobban eluralkodó kivándorlási szándékot. Sokan önfelmentésként ismételgetik, hogy a rosszul fizetett munka, a nyomor miatt kénytelenek nyakukba venni a világot.
Ennek ellentmond az, hogy nemrég számos Temesvárit kérdeztem meg, mérséklődött-e a kivándorlási kedv Erdély legdinamikusabban fejlődő, legnagyobb fizetéseket biztosító városában. Egybehangzó volt a vélemény: nem. Azoknak a Temesváriaknak, akik elhagyják az országot ugyanaz a motivációjuk, mint a Hargita és Kovászna megyéből kivándorlóknak: az alacsony bérek. (Valójában a nyugati magasabb fizetések, bár ezt az evidenciát legtöbben kerülik kimondani.)
Az NVA is megállapította, hogy összefüggés van a kormányzás minősége és aközött, hogy hányan vándoroltak ki. A korrupció elterjedése, az állami intézmények közel sem hatékony működése még több fiatalt ösztönzött emigrációra.
Ám mindenekelőtt a külföldi munkavállalás egyre inkább divattá növekedő életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat. Döntésüket nagyban befolyásolja az emigrálni készülők tájékozatlansága is: a mai kivándorlók fejében a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet, egy merőben téves kép rajzolódik ki, amelynek már semmi valóságalapja nincs. A világ kivándorlást és asszimilációt serkentő tartalékai kimerültek, látványos meggazdagodásra, felemelkedésre, előrehaladásra az újonnan bevándoroltaknak kevés az esélyük. (Ezért fogadja tárt karokkal az alacsony képzettségű, reményei szerint aljamunkára fogható közép-keleti migránsokat a Nyugat.)
Fiataljaink mégis mennek... Hiába a figyelmeztetés, hogy azok, akik elhagyják szülőföldjüket, a globalizáció áldozatai: az anyagi javak hajszolása érdekében sokszor hátat fordítanak családjuknak, barátaiknak, közösségüknek, anyanyelvüknek és kultúrájuknak. Ma már kinevetik azokat, akik szerint az egyén jövőjének záloga megtartani az embereket ott, abban a közösségben, ahol születtek; azoknak a közösségeknek biztosítani elegendő gazdasági erőt, kulturális erőteret a megmAradáshoz, a kiteljesedett élethez.
A rossz kormányzat ennek az ellenkezőjét teszi. Hiába szeretnénk azt hinni, hogy a közösség elleni zaklatás, az erőszak a múlté. A hatalom itt ismét az alávetettségre és kényszerű lojalitásokra épül. Miközben nacionalizmusa a magyarellenességre épült, már nem tudja letagadni kudarcát, azt, hogy nem volt képes megakadályozni az elszegényedést, az erkölcsi és kulturális lezüllést. Megnehezítette a családalapítást, előidézte a nemzet fogyását, a társadalom elöregedését, a fiatalok kivándorlását.
Valós megoldások helyett a politikai osztály csak szólamokat ismételget, a csatlakozás utáni betagozódás ígéretével kecsegteti a napi gondokkal küszködő, magukat úszó jégtáblán érző polgárokat, aki azt látván, hogy egyre távolodnak Éden-Európától, igyekeznek minél hamarabb átugrani az ígéretek földjére, ahol legalább az ígéretek ígéretek mAradnak, nem úgy, mint nálunk, ahol szertefoszlanak a választások másnapján.
S hiába hívja haza a tékozló fiait a szülőföld, ők már minden idetartozás-élményt, közösségi kohéziót nagymagyarkodásra vagy önközösségüknek méla undorára váltottak.
Abban reménykedhetünk, hogy a divat minél hamarabb lecseng, s mAradunk elegendően, hogy újra megpróbáljuk, ne mAradjunk haza híján.
maszol.ro

Vita a Vásárhelyi Forgatag támogatásáról
A Szabad Emberek Pártjának (POL) Marosvásárhelyi tanácsosai szerint átláthatatlanul, felületesen állították össze a költségvetés-kiegészítésről szóló tervezetet, amely végül lekerült a csütörtöki tanácsülés napirendjéről. Emiatt a Vásárhelyi Forgatag is támogatás nélkül mAradhat.
Átláthatatlanul, felületesen állította össze a Marosvásárhelyi városvezetés a költségvetés-kiegészítésről szóló határozattervezetet – hívta fel a figyelmet szerdai sajtótájékoztatóján a Szabad Emberek Pártjának (POL) háromtagú frakciója. A tanácsosok már a csütörtöki tanácsülést megelőző szakbizottsági ülésen sem szavazták meg a szerintük fércmunkának nevezhető dokumentumot, amely többek közt előírja, hogy az önkormányzat 150 000 lejjel támogatja az augusztus végén zajló Vásárhelyi Forgatagot. A tervezet egyébként már csak augusztusban kerülhet napirendre, épp amikor a magyar kulturális rendezvény zajlik, addig csak rendkívüli tanácsülésen szavazhatnak róla.
Pénzmosás vagy közösségmegtartó rendezvény?
Szerdán kiderült, a POL által kifogásolt határozattervezet lekerült a csütörtöki tanácsülés napirendjéről, annak tartalmáról azonban még a kis párton belül is megoszlanak a vélemények. Az alakulat elnöke, Dan Maşca Facebook-oldalán – több városházi rendezvénnyel együtt – pénzmosásnak nevezte a Vásárhelyi Forgatagot, s egyik bejegyzésében úgy fogalmazott: „Portik Vilmos és Soós Zoltán most már van miből megéljen, s így fizetik meg a választási kampányban végzett munkájukat”.
A párt tanácsosai ugyanakkor szerdai sajtótájékoztatójukon kiemelkedő közösségi rendezvényként jellemezték a Vásárhelyi Forgatagot, s kijelentették, mindenképpen megszavazzák a javasolt összeget. Mark Christian Hermann szerint a Forgatagnak közösségmegtartó ereje van, s mindenképp fontosnak tartják, hogy a városháza is támogassa.
„Személyesen érintett vagyok ebben a témában, hiszen az első Forgatag alkalmával a szervezői stáb tagja voltam, s az egyik jelenlegi főszervező, Portik Vilmos jó barátom. Egyetértünk azzal, hogy a városháza támogassa a rendezvényt, s ha ennek a tételnek a megszavazására sor kerül, akkor mi ezt támogatjuk. Megalázónak tartjuk ugyanakkor, hogy a városháza a Forgatag számára csak 150 ezert lejt tud biztosítani, ehhez képest egy ismeretlen, programmal és tervvel nem rendelkező ifjúsági rendezvényre 450 000 lejt akar megszavaztatni” – mutatott rá a POL tanácsosa.
Hermann egyébként hozzátette, azt szeretnék, hogy a városháza a jövőben szigorú pályázat alapján nyújtson támogatást minden rendezvénynek, vagy válasszon ki a városnapok mellett egy magyar rendezvényt, a Forgatagot és egy hasonló kaliberű román fesztivált, s ezeket kiemelten, egyenlő arányban támogassa.
Portik: inkább partnerség kell, mint pénz
Portik Vilmos, a Vásárhelyi Forgatag egyik főszervezője érdeklődésünkre elmondta: mint minden évben, idén is kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, amelyben helyszínek biztosítását és anyagi támogatást kértek, hogy bővíteni tudják a vegyes családok számára szervezett programokat. Erre a kettős kérésükre nem kaptak még hivatalos választ, holott 28 nap múlva kezdődik az idei Vásárhelyi Forgatag.
„Mi egy kiszámítható partnerséget akarunk a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal, olyat, amilyen a Kolozsvári, Nagyváradi vagy a Szatmárnémeti hasonló jellegű rendezvények esetében – mondta Portik Vilmos. – Ez a partnerség kiszámíthatóságot és biztonságot jelentene, s elsősorban a városi helyszínek biztosítását. Ez megtörténhet a pénzösszeg odaítélésétől függetlenül, s optimista vagyok, remélem, hogy ezt a partnerségi szerződést sikerül idén megkötni.” Portik egyébként a Dan Maşca Facebook-bejegyzését személyeskedésnek nevezte és egy olyan véleménynek, ami nem méltó egy felelősségteljes politikushoz. Ugyanakkor üdvözölte a POL-os tanácsosok támogatását.
„A városházának nem az a dolga, hogy szórakoztasson”
A POL szerdai sajtótájékoztatóján egyébként Radu Bălaş tanácsos a költségvetés-kiegészítésről szóló határozattervezet tartalmát kommentálva leszögezte: nem értenek egyet azoknak a népünnepélyeknek a megtartásával, amelyek őszi szimfóniák, borfesztivál vagy ifjúsági fesztivál néven futnak, s azon kívül, hogy a városháza több százezer lejt költ rájuk, azt sem lehet tudni, hogy ki szervezi azokat. „A polgármesteri hivatalnak nem az a feladata, hogy szórakoztassa a népet. Nem fogjuk megszavazni a nyugdíjasok szilveszteri mulatozásának fedezését sem, és a vendégtelepülések küldöttségeinek szállásköltségeit sem. Ez utóbbit azért, mert a város működtet vendégfogadó egységeket, ahol el lehet őket szállásolni” – mondta Radu Bălaş.
Mint leszögezte, az így megspórolt összegekből osztálytermeket lehetne kifesteni, informatikai laboratóriumokat lehetne felszerelni, és még sportpályák rendbetételére is jutna pénz. Mark Christian Hermann a korrupcióellenes ügyészség által is vizsgált sporttámogatások kapcsán rámutatott: az általa képviselt alakulat kérni fogja, hogy a városháza bontsa fel a partnerségi szerződést a város profi sportklubjaival, s helyettük a sportoló gyermekeket és az iskolai sportpályák rendbetételét támogassák.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Kilenc egykori rab mAradványait találták meg Peripraván
Kilenc egykori fogoly sírjára bukkantak rá a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) és az Erdélyi Történeti Múzeum régészei a Duna-deltában található peripravai kényszermunkatábor egykori helyszínén az ásatások múlt hétfői kezdete óta.
A megtalált holttestek száma ezzel húszra nőtt. Egy 33 négyzetméteres területen hat csontvázat is találtak. Mint kiderült, az elhunytakat meztelenül, fa koporsóban temették el.
Gheorghe Petrov, a feltárásokat vezető régész a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, a kutatások nagyon behatóak, a klasszikus régészeti ásatások alaposságát idézik. Radu Preda, az IICCMER elnöke rámutatott: mindent megtesznek az áldozatok azonosítása érdekében, hogy az adatokat fölhasználhassák a felelősök felelősségre vonásához. A kutatások jövőre is folytatódnak.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER és a múzeum szakemberei hétfőn kezdték el az újabb feltárásokat, hogy felkutassák a kommunizmus idején az egykori peripravai kényszermunka-táborban megölt politikai foglyok földi mAradványait. A periparvai munkatábort hivatalosan egy 16 kilométeres gát megépítése, és a falu körüli mocsaras terület lecsapolása érdekében alakították ki az 1950-es évek elején, 1959 és 1964 között azonban politikai foglyok ezreit hozták ide. Peripraván főleg a rendszer által ellenforradalmároknak tartott elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt.
Az embertelen fogvatartási körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya miatt legalább 124 (többségében politikai, és néhány köztörvényes) fogoly halt meg Peripraván, akiket az IICCMER-nek sikerült eddig azonosítania. A kormányzati intézet az őrök és parancsnokaik büntetőjogi felelősségén túl a politikai foglyok „megsemmisítését” elrendelő belügyminisztériumi vezetők elszámoltatása érdekében próbálja feltárni és azonosítani az áldozatok földi mAradványait.
A jeltelen sírok felkutatásában a túlélők tanúvallomásaira támaszkodnak, a kihantolt holttestek azonosítása érdekében pedig az IICCMER júniusban felhívást intézett a munkatáborban eltűnt foglyok családtagjaihoz, hogy DNS-mintákkal segítsék a régészek munkáját. Mivel a hétfőn kezdődött ásatás esetleges eredményét a még életben lévő vétkesek büntetőjogi felelősségre vonására akarják felhasználni, a feltárást a katonai ügyészség képviselőjének jelenlétében végzik. Az IICCMER régészei a korábbi két (2013-ban, illetve tavaly végzett) peripravai ásatása során 11 jeltelen sírt tártak fel, a benne talált csontokat pedig a tulceai igazságügyi orvostani intézetbe szállították azonosításuk érdekében.
Romániában 2013-ban kezdődött a sajtó által „kommunista pribékeknek” nevezett egykori börtönparancsnokok büntetőjogi elszámoltatása: közülük eddig kettőnek az ügyében született ítélet.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

CSAKIS Kézdivásárhelyen
A CSAKIS (Családban Keresztényként Istennel) fesztivált első alkalommal szervezik meg Kézdivásárhelyen augusztus 11–14. között. A rendezvény helyszíne a sportcsarnok és környéke. A szervezőcsapat múlt héten ismertette a programot.
Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, főszervező elmondta: céljuk olyan rendezvényt szervezni, amely kimondottan keresztény, és a családoknak szól. Az esemény Erdély-szerte újdonságnak számít, ismereteik szerint hasonló fesztivált eddig nem szervezett senki. Az a cél – hangsúlyozta –, hogy a tábor hétvégéje alatt a távolabbról érkezők egy kirándulással összekötve Kézdivásárhelyen pihenjenek és feltöltődjenek lelkileg. Több olyan meghívottjuk is lesz, aki szaktekintélynek számít, de az előadásokkal párhuzamosan gyermekfoglalkozásokat és esti koncerteket is tartanak. Csütörtökön, a nyitónapon a Kovászna Belvárosi Ifjúsági Zenekar, pénteken a magyarországi Kármel együttes, szombaton a Reménység együttes és az erdélyi származású magyarországi Csiszér László énekes lép színpadra.
Ráduly Attila, a Zöld Nap Egyesület elnöke arról beszélt, hogy ők a pénteki program egy részét, a gyermekmegőrzést vállalták, a kicsik számára zöld neveléssel kapcsolatos foglalkozásokat, vetélkedőket szerveznek. Ilyés Dalma recepciós közölte: a fesztiválon való részvétel ingyenes, de bejelentkezéshez kötött. Kocsis Zoltán helyszínfelelős, a sportiroda vezetője beszámolt a szállás- és sportolási lehetőségekről: a sportszállodában negyvenkilenc személyt tudnak elszállásolni, a sportcsarnokban különálló terekben gyermekfoglalkozásoknak, sportolásnak, előadásoknak, koncereteknek is helyet biztosítanak, a kinti játszóterek és mozgásparkok is a résztvevők rendelkezésére állnak. Raff Andrea, a gyermekprogramok felelőse azokat a rendezvényeket ismertette, amelyeket ő és csapata szervez a fesztivál ideje alatt. Albu Levente A házasság művészete programot mutatja be a fesztiválon. Raff Róbert református szórványlelkész, a rendezvény ötletgazdája azt hangsúlyozta, hogy a hasonló fesztiválok általában egynaposak, a CSAKIS viszont háromnapos, jövőre újra megszervezik, és nagyon odafigyeltek a fesztivál reklámozására. Csoma Attila önkéntes arra buzdította a fiatalokat, hogy vegyenek részt minél nagyobb számban a rendezvényen. Bardócz Csaba azt is közölte, hogy a fesztiválon jelen lesz Komlósi Piroska Budapesti családterapeuta, klinikai szakpszichológus, ismert szaktekintély.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Letette hivatali esküjét Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere
A Csíkszeredai Városnapok rendezvénysorozatának részeként, az önkormányzat ünnepi tanácsülésén, pénteken tette le hivatali esküjét Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda választott polgármestere. A felújított csíki moziban tartott dísztanácsülés egyetlen napirendi pontja az eskütétel volt, amelyet a polgármester beszéde előzött meg. Felszólalásában kitért többek között az előző három mandátumára, továbbá visszautalt az elmúlt több mint egy évre, ami alatt nem gyakorolhatta hivatalát.
A dísztanácsülést a 15 éves Csíki Kamarazenekar három tagja által előadott zeneművekkel nyitották meg. Az eskütétel előtt a polgármester ünnepi beszédében köszöntötte a város korábbi vezetőit, valamint gratulált az újonnan megválasztott testület minden tagjának, továbbá türelmet, bölcsességet és erőt kívánt munkájukhoz.
A korrupcióellenes ügyészség túlkapást követett el
Az előző mandátumokat értékelve, a megvalósításokra hívta fel a hallgatóság figyelmét: kiemelte a Márton Áron Gimnázium épületének sikeres, határidőn belül lezárult felújítását, az ország legminőségibb ilyen típusú létesítményének nevezte a Csíki Csobbanó uszodát. Legfontosabb ténynek mégis azt tartja, hogy nincs a városnak adóssága, amely 1990 óta az összes városatyának köszönhető, hiszen így szilárd alapokra lehetett építeni, és nem kamatterheket és hiteltörlesztéseket kellett ütemezni minden költségvetés elfogadásánál.
„A városunk kemény egy éven van túl. 1990 után soha nem volt ilyen hosszú időn át ideiglenes megbízott vezetője. És olyan sem volt, hogy maszkosok jelenjenek meg a választott vezetők lakásán, és hozzájuk méltatlan módon járjon el román kormány. Azóta – a koholt vádak tükrében – kijelenthetem, hogy több mint méltatlan bánásmód volt. És szomorúan látom, hogy politikai képviseletünk még mindig igen csendes, pedig látnunk kell azt, hogy a Marosvásárhelyi polgármesternél – akit 7 millió lejes sikkasztással vádolnak – nem volt házkutatás, és még mindig betölti a hivatalát” – adott hangot elégedetlenségének a polgármester. Hozzátette, saját kiállásának köszönheti, hogy ma már az ellene felhozott vádak csupán néhány száz lejről szólnak.
A továbbiakban az emberekre koncentrál
A polgármester a választási ellenfeleinek megköszönte a tisztességes versenyt, és hogy építő jellegű kampányt folytattak. Ezután visszatért a városban végzett felújítási munkálatok eredményeire.
„Fontosak az épületek, fontos, hogy a város arculata szép legyen, azonban ezekbe az épületekbe életet is kell vinni. A mozit a felújítás óta nem használtuk jóformán semmire. Nem szeretnék többet épületekkel, aszfaltozással foglalkozni. Az emberekkel kell törődni, hogy az iskolások jó eredményeket érjenek el, a modern technológiát megfelelően használják a hivatalokban” – fejtette ki Ráduly.
Beszéde zárógondolataként felvetette, nem biztos benne, hogy a mandátumát sikerül kitöltenie, de ígéretet tett arra, hogy ugyanúgy fog dolgozni, ahogy addig tette, amíg a korrupcióellenes ügyészség megengedte. Ugyanakkor egyik legfontosabb célkitűzésként említette, hogy a városházán az adófizetők számára átláthatóbb munkát, rövidebb, gördülékenyebb engedélyeztetési folyamatokat dolgoznak ki.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Lezárták a Pető-programot Csíkszeredában
Pénteken lezárult a Gyulafehérvári Caritas és a magyarországi Mozgássérültek Pető András Intézete által szervezett intenzív fejlesztőprogram, amely által már harmadik alkalommal segítettek mozgáskárosodott gyerekeknek és felnőtteknek Csíkszeredában.
A pénteki záróeseményen három hét kemény munka után gyűltek össze a programban résztvevők, a gyerekek már a módszer által elsajátított technikák segítségével érkeztek a terembe. Szabó Mónika, az egyik gyerek édesanyja vegyes érzelmekkel küszködött: „az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki, hogy már harmadszor vehettünk részt a programban, nagyon sokat segített a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt. Úgy érzem, hogy minden alkalom után valamivel gazdagodva mehettünk haza”. A Pető-módszer lehetőséget ad a személyiség teljes kibontakoztatására, a gyerekek és felnőttek beszéd-, illetve értelmi és szociális fejlesztését összeköti a mozgásfejlesztéssel, továbbá lehetővé teszi a társakkal való együttműködést.
A háromhetes programot egy felmérővizsgálat előzte meg, melynek során a mozgásállapotot, az értelmi és a szociális készségeket vették figyelembe, majd ezek eredményei és az életkor alapján csoportokra osztották a jelentkezőket. Csíkszeredában az elmúlt két évben több mint 150 személy jelent meg a vizsgálaton, továbbá 74 gyerek és 60 felnőtt vett részt a háromhetes fejlesztőprogramon. Idén 19 gyerekkel és 26 felnőttel foglalkoztak. A gyerekeket három csoportra osztották, számukra minden hétköznap kétórás foglalkozásokat tartottak a konduktorok, a felnőttekkel heti 2–3 alkalommal találkoztak, továbbá két gyerekkel egyéni foglalkozásokat tartottak. A legfiatalabb jelentkező idén 1 éves és 3 hónapos, a legidősebb pedig 80 éves volt.
Csuka Pál, a Pető András Főiskola nemzetközi projektekért felelős vezetője és Szász Emese programfelelős (Caritas) elmondták, jól sikerült a program. „Olyan úti csomagot állítottunk össze számukra, ami a következő találkozásunkig kitart, és ígérjük, hogy jövünk még” – biztosította a jelenlévő szülőket Csuka. „Nagyon keményen dolgozott és el is fáradt mindenki. Reméljük, hogy azok a dolgok, amiket itt közösen elkezdtünk, még inkább ki fognak nyílni. Már elindultak a fejlődési csírák, de sok múlik azon, hogy otthon folytatják-e azt, amit itt megtanultak, sok gyereken szemmel látható a változás. Robika például már harmadik éve jár hozzánk és deréktól lefele semmit sem érez. Mikor az első évben először lábra állítottuk, már az furcsa volt számára. Csütörtökön már sétált, megtanulta, hogyan tudja a csípőjétől mozgatni a lábait” – mesélt tapasztalatairól Szász Emese.
A pénteki záróeseményen a szervezők mellett Farkas Balázs konzul és Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is felszólalt. „Ez a hely már a kezdetektől jó gazdák kezébe került, és itt sikerült nekik sok hasznos tevékenységnek otthont adni, az embereknek biztatást és reményt adtak. Fontos, hogy ezek a csodálatos módszerek, amelyek hungarikum jelleggel bírnak, Székelyföldre is eljutnak. Itt vállalják azt a munkát, amit a város nem tudna csinálni, vagy nem tudna így csinálni” – emelte ki a polgármester. „Azt kívánjuk, hogy minél többször jöjjenek még hozzánk, hiszen nagy szükség van erre a fajta segítségre a térségben” – tette hozzá Farkas.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro

A faluromboló tovább élő műve
Radu Aldulescu új regénye: A népirtás krónikái Napkút Kiadó, Budapest, 2016. Fordította Kirilla Teréz
Radu Aldulescu, a román prózairodalom neves kortárs írójának nevével már évekkel ezelőtt találkozott a magyar olvasó, a hazai román irodalomtanításban pedig a magyar iskolák tanulói is megismerték. A Jeruzsálem prófétái (Prorocii Ierusalemului) című nagylélegzetű regényét méltán fogadta nagy elismerés, akár a kritikusok, akár az olvasók körében, hiszen egy új korszak, a kelet-európai szocializmus béklyójából szabadult, egy forradalom, a román népélet nagy fordulatáról és az utána válságba került társadalomról szól.
Bukarest zűrzavaros napjai, az Egyetem téri tüntetések, a bányászjárások, a vadkapitalizmus hirtelen jelenségei a két főszereplő életét is megpecsételik. Román emigránsok gyermekeket csempésznek Nyugatra, akik nem védekezhetnek az embertelen bántalmazásoktól, öreg, perverz pedofilok eltorzult bántásaitól.
Az író eddigi nagy sikerű művei után hogyan őrizhette meg frissességét, újdonságát? – kérdezi egyik kritikusa, amikor bemutatják új regényét, A népirtás krónikái (Cronicile genocidului) címűt, 2015-ben. Radu Aldulescu egyetlen műve sem vész homályba, minden regényét debütálása óta (1996) siker koronázza, ez derül ki az olvasók visszajelzéseiből, műveinek többszöri kiadásából.
A román kortárs irodalom derékhadának képviselőjeként ismert Radu Aldulescu 1954-ben született Bukarestben, első írása, a Sonata pentru acordeon, amely hamarosan elnyeri a Román Írószövetség díját, az Albatros Kiadónál jelent meg. Filmszcenáriumát, a Terminus PAradist, Lucian Pintilie rendezte, a Velencei Filmfesztivál zsűrijének nagydíját kapta. Sorozatban közli műveit a legnagyobb román könyvkiadó, a Cartea Româneasca.
Mindezek után a magyar olvasóközönségnek is megéri elolvasni, megismerni, a tanuló fiataloknak a kortárs román irodalomból nemcsak kötelező olvasmányként, hanem modern nyelvi élményként is eredetiben érdemes olvasni. A népirtás krónikái "Egy olyan világot mutat be, amelyről az Úristen levette a kezét" – írja méltató kritikusa, Stefan Agapian. Ez a világ pedig mint a romlás, a mély szakadék szélén álló elszegényedettek társadalma, egészen konkrétan a Ceausescu falurombolása után egy újonnan létesített kisváros világa, siralmas tömbházai, egy olyan jövőképbe foglalt település, amely egy hatalmasnak ígérkező ipari kombinát dolgozói számára épült, és éppen annak a jövőképnek vált áldozatává, amely sok ezer munkás- és parasztembert megnyomorított.
A főhős neve Ördög Róbert (Robert Stan, talán Satan), története hosszú láncolata egy zavaros kort kibontakoztató társadalom válságának, még szociális kérdésekkel foglalkozók számára is nehéz átlátni. Előbb egy munkásparaszt életformában, később a posztkommunizmusban tengődő ember élete. Robert Stan foglalkozását tekintve a Ceausescu-korszakban sírásó, rendezetlen helyzetű családból kerül a fővárosba valahonnan Pitesti környékéről. Életét felborítja a forradalom, lakás nélkül mArad, végül egy féktelen erkölcsű asszony, Andreea élettársául fogadja be a környék minden rendezetlenségét, átalakulását megélő tömbházlakás garzonjába. Andreea menthetetlen munkakerülő, kisfiával, Andreikával úgy érzi, hogy védelemre szorul, és Ördögben találja meg Apuskáját, aki minden hisztériás kitörését, féltékenységét, egyre kiújuló depressziós hangulatát eltűri, kibírja. Általuk az újonnan formálódó, egyrészt rohamosan gazdagodó, másrészt a mélyszegénységbe, erkölcstelen fertőbe süllyedő társadalom olyan embereit is megismerjük, akik mélyről jöttek, feljutottak a korrupt értelmiségi világ szintjére, és hol a valahai szekus életformából üzletemberré előlépett barát, hol a pénzéhes média szolgálatába szegődött költő életszemléletének, önmaguk ámításának vagyunk tanúi. Laurean és Brândusa élete, sorsa valójában összefonódik az érdekes cselekmény sodrában Ördög és Andreea sorsával, akiknek családja egy álszent, újgazdag réteg kialakulását mutatja. Ezeknek a lényeknek az élete hosszú monológokban, egymást szüntelenül vádoló párbeszédekben jelenik meg, megakasztja a cselekményt, mintegy narrációként meglepi az olvasót.
Nem hiányzik a román irodalom nagyjaitól örökölt misztikus jelenségek előhívása sem, a gondolkodásmód felvillantása, az a szemlélet, hogy végül még az ilyen Ördög Róbertek is túlélnek minden gonoszságot.
Történelmi pillanatképnek is tekinthetjük Radu Aldulescu regényét. A Nagyvilág című irodalmi folyóiratnak az író a magyar olvasónak szánt mondanivalójáról, könyveiről, tapasztalatairól adott interjút: "Soha a történelem során nem idézett elő az ember több halált és szenvedést a felebarátja számára, mint ebben a százévnyi időszakban: két világháború, holokauszt, Gulag, hidegháború, terrorizmus, globalizáció, az egyén kontroll alatt tartása és ultrahatékony eszközökkel való manipulálása. Mindezek voltaképpen antikrisztusi eszközök. Úgy tűnik, valóban az Apokalipszis idejét éljük". Ehhez az írói meglátáshoz még hozzátehetjük napjaink történéseit, ahogy az ember felebarátját terrorcselekményekkel pusztítja, minduntalan gyűlöletet ébreszt a másként élők, gondolkodók iránt. Az író valós cselekményekből kiindulva láttat és következtet, történelmi pillanatképeket alkot, az olvasó pedig megérzi szavaiból, hogy nincs más választása, mint jót cselekedni, szembefordulni minden gonosszal.
Rózsa Mária
Népújság (Marosvásárhely)

Pityókafesztivál és dínomdánom Csíkszeredában
A krumplis ételek számtalan variációját sorakoztatták fel a résztvevők szombaton a tizenhatodik Csíkszeredai pityókafesztiválon, amely idén is a városnapok keretében zajlott – számol be Péter Beáta a kronika.ro-n.
A hétvégi rendezvénysorozat népszerű gasztronómiai vetélkedőjére ezúttal hatvan csapat nevezett be. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a megnyitón a városnapok legrangosabb, építő jellegű rendezvényének nevezete a fesztivált, s mint mondta, a közösségek, baráti társaságok ezáltal összekovácsolódnak, megerősödnek és „együtt építhetjük tovább családjainkat, intézményeinket, közösségeinket és Csíkszeredát”.
Míg a vetélkedő résztvevői ízletes krumpli-alapú készítményeikkel foglalkoztak, a szabadtéri színpadon nótaénekesek és néptánccsoportok szórakoztatták a közönséget, a gyerekek és felnőttek nagy örömére pedig a Budakeszi Bab Társulat óriásbábos utcaszínházi produkcióját is elhozta. Mint minden évben, fellépett a Kosz Szilveszter néptánccsoport is, ők már az első fesztiválon is jelen voltak. A rendezvény egyik legemlékezetesebb pillanata a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapat bemutatkozója volt. Szikszai Tamás, a szurkolók egyesületének az elnöke elmondta, a pityókafesztivál megfelelő helyszínt biztosít ahhoz, hogy tovább építsék a kapcsolatot a vezetőség, a csapat és a szurkolók között.
„A hokicsapat menedzserével kitaláltuk az egész folyamatot, létrehoztunk egy hokis sarkot, ahol a gyerekek is játszhatnak, a szurkolók is elbeszélgethetnek az új edzővel, a csapatmenedzserrel. Akkor jött az ötlet, hogy mutassuk be hivatalosan, ünnepélyes keretek között a csapatot. Cél volt az is, hogy a régi szurkolókat is visszacsalogassuk a csapat háza tájára” – magyarázta.
Erdély.ma

A X. Kisjenői Városnapok sikere
Színes szórakoztató programok, vidámság
Amint azt előzetesen meghirdettük, a Kisjenői Polgármesteri Hivatal és a Városi Tanács szombaton és vasárnap X. alkalommal szervezte meg a Kisjenői Városnapokat. A rendezvénysorozat 11 órakor, a zsúfolásig megtelt városháza dísztermében ünnepélyes megnyitóval indult. Az állami himnuszt követően, a középen ülő Gheorghe Burdan polgármester köszöntötte a nagyszámú egybegyűltet, majd bemutatta a prezídiumban ülő vendégeket: Kovács Sándor csanádpalotai polgármestert, Ionel Ciupe megyei ALDE-elnököt, Gianina Ignuţa PSD-megyei nőszervezeti elnököt, Florin Remeţeant, a Népi Mozgalom Párt megyei elnökét, Kalcsó Istvánné kétegyházi polgármestert, Florentina Horgea alprefektust, Ioan Tripa alpolgármestert, Elisabeta Bondor iskolaigazgatót, Eugen Gagea városi tanácsost és Bianca Cotrăut, az óvoda igazgatóját. Ugyanakkor köszöntötte a nézőtéren helyet foglaló magas rangú vendégeket, név szerint megemlítve Andrei Anghelinát, a Vasile Goldiş Egyetem prorektorát, Ramona Lilét, az Aurel Vlaicu Egyetem rektorát, Ioan Crişan Marint, a Román Patronátus elnökét, Emil Moţiut, a kisjenői rendőrség parancsnokát, Dan Ilariét, a Kisjenői Törvényszék főügyészét, valamint a jelen volt városi és megyei tanácsosokat.
Értékelés, előretekintés
Gheorghe Burdan polgármester miután a város polgárainak megköszönte a legutóbbi önkormányzati választásokon magának és csapatának szavazott bizalmat, a Kisjenői Városnapokat olyan ünnepi alkalomnak nevezte, amikor érdemes visszatekinteni a tavaly óta megtett útra, de a jövőbeli munkát is vázolni kell. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb megvalósítása a szennyvízhálózatnak Erdőhegyen, 11 kilométer hosszan történt lefektetése, illetve a városi ülepítőtelep megépítése volt. Ugyanakkor kibővítették, korszerűsítették az Avram Iancu téren lévő óvodaépületet, utcákat aszfaltoztak Kisjenőben, Erdőhegyen és Nadabon, felújították a kisjenői, az erdőhegyi és a nadabi artézi kutakat, játszóteret építettek a sportcsarnok mellé, a vízüzem számára további három kutat fúrtak a vízhozam növelésére, korszerűsítették a Gyermekek Klubjához vezető 4 kilométeres utat, felújították a nadabi kultúrotthont, valamint az ottani iskolaépület fedelét, jelzőlámpákat szereltek fel a városközpont gyalogátkelőihez. Folyamatban van a városi vízvezeték-hálózat felújítása, javítják az erdőhegyi és a nadabi óvodaépületet, ugyancsak folyamatban van a kisjenői, illetve a hozzá tartozó települések közvilágításának a felújítása. A következő évben további járdákat kívánnak térkővel burkolni, tervezik a panellakások hőszigetelését, EU-pályázati támogatással hévízfürdő építését magyarországi testvértelepüléssel, közművelődési és szórakoztató-komplexum építését, a volt mentőállomás épületének a felújításával, átalakításával nőgyógyászati központ létrehozását tervezik. Folytatják a közbenjárást a város körgyűrűjének a megépítéséhez, esővíz-elevezető csatornákat építenek Kisjenő-Erdőhegyen – sommázta az új városvezetés terveit Gheorghe Burdan polgármester, aki kijelentette: maga és csapata továbbra is a kisjenői, vagyis a város polgárainak az érdekeit szolgáló politikát folytatja, ami azt is jelenti, hogy itt 1 köbméter víz 2 lejbe kerül, míg a megyeközpontban kétszer annyiba. A városban ismeretlen a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány van, az ott megtelepedett nagyvállalatok bővítenék a tevékenységüket, amihez azonban nem találnak munkaerőt. Köszönetet mondott a Kisjenői Városnapok megszervezéséhez kapott támogatásért a Kromberg&Schubert Ramania, a Per Ecologic, a Guala Pack, az Universal Criş, a Havitas, a Maschio Gaspardo Romania, a Nouva Atelmec, az EKR Electrocontact, a Sapa Profiles, az Aniz Kft., az Izolta, a Baby Blue Gass, a Soc Coop Consum, a Terapeutica GT, a Soc Profesional Notar Cioara, az Arcatim Gyógyszertár, a Kisjenői Agromec, az Izaura, a Kézművesek Szövetkezete, az SW MING DA FU ZHUANG, a Gazda Agricola, a Pro Met Riv, illetve B-Alex cégeknek.
Ezt követően a prezídiumban ülők közül Kovács Sándor csanádpalotai polgármester magyarul, Florentina Horgea, Ionel Ciupe, Florin Reneţean, Gianina Ignuţa, Andrei Anghelina, Ioan-Martin Crişan románul gratulált a polgármesternek és csapatának az elért eredményekhez, további sok sikert kívánva. Mindenki meglepetésére, Kalcsó Istvánné kétegyházi polgármester folyékony román beszéddel köszöntötte a jelenlévőket, illetve az új városvezetést, reményét kifejezve a további együttműködésben. Felszólalása vastapsot kapott.
Színes parádé, majd program
Az ünnepélyes megnyitó végén mindnyájan az utcára vonultak, ahol rendőrautó biztosításával, a Sunetul Aradului fúvószenekar felvezetésével, pomponosok, moderntáncosok, népviseletbe öltözött táncosok, mesefigurák részvételével, három társzekér, illetve egy hintó kíséretében vonult a színes menet. A zenekar a városháza előtt felsorakozott vezetőség és vendégek előtt tisztelgett, tust húzott, majd hetykén vonult tovább a Fehér-Körös hídja irányába. Ezt követően Gheorghe Burdan polgármester a városi tanács nevében ebédre hívta az ünnepélyes megnyitó vendégeit és meghívottjait.
Ezzel párhuzamosan a városi stadionban 14 órától beindult a Szórakoztatópark, amelynek a programjában fellépett a kerülősi Moştenitorii néptánccsoport, majd 17.20 órakor a csanádpalotai (Magyarország), utánuk a kétegyházi (Magyarország) néptánccsoport magyar táncait tapsolta meg az egyre gyülekező közönség.
Vasárnap ugyancsak a városi stadionban 14 órakor indult a Szórakoztatópark. A kétnapos sikeres programért köszönet jár a szervezőknek, a közreműködőknek és a támogatóknak egyaránt!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Nő a szakadék az oktatás és a munkaerőpiac igényei között
Egyre nagyobb a szakadék a tanintézetek és egyetemek által nyújtott tudásanyag és a munkaerőpiaci igények között – figyelmeztetnek a szakemberek, akik szerint a romániai munkanélküliek 5 százaléka felsőfokú oklevéllel rendelkező fiatal, ráadásul a munkavállalók közül is csak kevesen tudnak elhelyezkedni a tanult szakmában.
A téma kapcsán a Mediafax hírügynökség egy Kolozsvári lányt szólaltatott meg: Mădălina Toma a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kommunikáció és közkapcsolatok szakán végzett tavaly, és mivel azóta sem sikerült munkát találnia az ágazatban, most fodrászként tevékenykedik. Mint rámutatott: az államvizsga után számos PR-céghez elküldte az önéletrajzát, de egyiknél sem alkalmazták, így a hobbijával próbált pénzt keresni, és átképezte magát, elvégzett egy fodrásziskolát Kolozsváron. A fiatal lány egy szalonban és otthon is dolgozik, de továbbra is küldözgeti az önéletrajzát PR-cégekhez, remélve, hogy eredetileg választott szakmájával is boldogulni fog.
Szakértők szerint a Kolozsvári lány esete nem egyedi, hiszen az egyetemet végzetteknek már aggasztó százaléka nem kap munkát, illetve nem sikerül elhelyezkednie a választott ágazatban. Tincuţa Apăteanu, az oktatásügyi Edusfera egyesület alapítója a Mediafaxnak elmondta: ez főként annak tudható be, hogy a munkaerőpiaci elvárások egyre inkább eltérnek attól, mint amire a tanintézetek és a felsőoktatási intézmények felkészítik a fiatalokat. Szerinte ez nemcsak Romániára jellemző, hanem globális probléma. „Mostmár nagyjából minden ágazatban elvárás például, hogy az alkalmazott értsen az online felületek kezeléséhez, ehhez képest az egyetemeken még mindig nem tanítanak online kereskedelmet és marketinget vagy kibernetikai védelmet. Akik ilyesmihez értenek, azok magukat képezték ki különböző fórumokon" – magyarázta a tanügyi szakember.
A Trendence Graduate Barometer elnevezésű nemzetközi felmérés – amelybe 24 országban közel ezer egyetemet, illetve több mint 280 ezer hallgatót vontak be – szerint a romániai egyetemisták közel 28 százaléka pénzügyi és üzleti szakon tanul, 23 százalékuk pedig mérnöki képzést választott. A diákok 13 százaléka valamilyen humán szakra iratkozott be, és alig 9 százalékuk folytat informatikai tanulmányokat, holott a munkaerőpiacon jelenleg az IT-szakemberek iránt a legnagyobb a kereslet.
A munkaadók számára ugyanakkor rendkívül fontos az idegennyelv-tudás is: az angol nyelv immár elengedhetetlen, a legtöbb álláshirdetés pedig ezen kívül még egy nyelv ismeretét írja elő, ehhez képest azonban a romániai egyetemisták 45 százaléka az angolon kívül nem beszél más idegen nyelvet. A felmérés arra is rávilágít, hogy a részt vevő országok közül Románia az egyetlen, ahol a hallgatók hajlandóak heti 40 órát dolgozni az első munkahelyükön, és az elvárások is itt a legalacsonyabbak, a fiatalok ugyanis megelégszenek az évi 7500 eurós bérrel. A diákoknak ugyanakkor 58 százaléka úgy véli, hogy az oklevél megszerzése után nehéz lesz munkát találnia.
A romániai egyetemek legnagyobb hiányossága, hogy nem nyújtanak gyakorlati képzést – véli Vlad Cherecheş, a hallgatói szervezeteket tömörítő országos egyesület (ANOSR) elnöke. A Mediafaxnak úgy nyilatkozott: az IT-szektorban viszonylag egyszerű a gyakorlatozás, hiszen rengeteg cég várja az egyetemistákat néhány hetes bedolgozásra, de más ágazatban nem ilyen egyszerű a helyzet. Cherecheş rámutatott: az is problémát jelent, hogy számos egyetemi szakon nem megfelelő a képzés, példaként a politikatudományt említette, ahol a végzettek nagy hányada szerinte egyszerűen nem tud elhelyezkedni.
Kőrössy Andrea |
Krónika (Kolozsvár)

Veszélyes adásszünet
A Trianon utáni száz év mérlege igencsak rövid lesz az erdélyi magyarság történetében, s még rövidebb az 1989 utáni, ha netán valaki összefoglalná néhány józan sorban.
Józan ez esetben azt jelentené, hogy a történetről lehámozzuk a politikai maszlagot, leválasztjuk róla, és arra szorítkozunk, mit akart a magyarság, és mi lett abból az akaratból. Ugyanis a professzionális politika – e kifejezéssel művelői manapság egyrészt fényezik önmagukat, másrészt megpróbálnak betolakodni a tisztességes, hagyományos szakmák közé –, nos, ez a politika arra való, ha idézhetünk egy ingerült kortárs filozófust, hogy „működtesse a vízműveket, meg ellopja a vízművek jövedelmét”. Senki az égvilágon nem várhatja el a politikától, hogy gondolkodjon helyettünk, vagy hihető vitákat folytasson. Ami azokból a hatalmi bugyrokból kikerül, az a cirkusz része, konfetti.
De mindezt félretéve itt mAradunk a pőre magyarsággal, amelyik nem beszél a jelenéről, és nem tervezi a jövőjét. Nem folytat vitát a közügyekről, saját közösségi problémáiról, félelmeiről, szorongásairól vagy örömeiről. Szigorúan véve, ha csak a médiaszerepléseket leltároznánk fel, nem beszélhetünk magyar nemzeti közösségről, mert nem elég, ha a társadalomtudósok felleltározzák és definiálják azt, valami bizonyítékokat is illene odacsatolni.
Persze, a félelmek, a bizonytalanságok kivetítései is lehetnének azok, hiszen kimutathatók, kezdve a latens, örököltekkel, amit egy ma már mesebeli királyságból hoztunk, és gonosz labancokként emlegetjük őket, folytatva a „bocskorosokkal”, akik véletlenül majd száz éve többségben rendezik a dolgainkat, a „táposokkal”, akiknek az útlevelét immár egyre nagyobb arányban birtokoljuk. Ráadásul itt van még a székelyek félelme-gyanakvása mindennel kapcsolatban, amit idegennek tartanak. Ez az idegen-lista pedig vékony papírra nyomtatva is megtöltene jó nagy hozományos ládát.
Nem működünk közösségként itt, pedig eszköz – ha egyéb nem, hálózati – lenne már elég, csak mintha elfelejtettük volna, hogy a másik magyar itt létezik, és közös a sorsunk. Ez a legnagyobb problémánk ma, ami mellett például az RMDSZ–MPP mandátumelosztás csak a sokadik bolhacirkusz, nem oszt és nem szoroz.
Willmann Walter
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Minden magyar nagykövetei
Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla a közelmúltban Észak-Amerikában járt, ahol a kanadai presbiteriánus egyház zsinatán vett részt, majd Washingtonban amerikai szenátorokkal és észak-amerikai magyar közösségekkel is találkozott. Körútjáról hazatérve a Kolozsvári püspöki hivatalban nyilatkozott lapunknak.
– Kinek a meghívására, milyen célból látogatott a tengeren túlra?
– Az észak-amerikai presbiteriánus egyházzal régi kapcsolata van egyházkerületünknek. A korábban megkötött partnerségi egyezmény szellemében látogattam meg őket, tavaly ők jártak nálunk. A kanadai meghívás aktualitását az adta, hogy Brian Johnston – aki a Kolozsvári teológián 20 évet szolgált angoltanárként, kórusvezetőként – nyugdíjba vonult. Ezért az ottani zsinaton az őt kiküldő egyháznak megköszöntem e sokrétű munkát. A találkozó arra is alkalmat adott, hogy beleláthattunk a tőlünk nyugatabbra levő egyházak életébe.
– Melyik volt látogatásának leghangsúlyosabb témája?
– A számos beszámoló és bizottsági jelentés mellett a leghevesebb vitát a melegházasság elfogadásáról szóló beszélgetés jelentette. Évek óta folyik a vita közöttük, de szavazásra eddig még egyetlen ülésvezető sem bocsátotta. Az idén is így történt. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy szavazás esetén elfogadták volna a melegházasság intézményét. A moderátor – akivel utólag beszélgettem – elmondta: amennyiben szavazásra kerül sor, az egyházban szakadás áll be, a két tábor ugyanis ebben a kérdésben teljesen ellentétes gondolkodású.
– Mivel érvelnek a melegházasság elfogadása melletti kardoskodók?
– A zsinaton erről nem tudtunk beszélni, de ugyancsak a presbiteriánus egyház vendégeként jártam az Egyesült Államokban is. Ott újból előkerült a téma. Náluk már néhány éve szavaztak ebben a kérdésben és a szakadás megtörtént, ráadásul a kétharmad távozott az egyház kebeléből.
– Mi történt a távozókkal?
– A szabály szerint nem vihetik magukkal az egyház vagyonát, a templomot, a parókiát, illetve más egyházi ingatlant. Ezek ugyanis az alapító egyházé mAradnak. Mindez azt jelenti, hogy az elszakadt rész hívei és lelkipásztorai bérelt termekben, stadionokban, kultúrházakban tartják istentiszteleteiket, amely új helyzetet, gondolkodásmódot teremtett. Velük is beszéltem és elmondták: különleges, új forma, hogy Istent így is lehet dicsőíteni. Néhány év elteltével már lemondtak arról, hogy ragaszkodjanak történelmi épületeikhez.
– Ideológiailag, vallási szempontból mivel magyarázzák a döntést?
– A melegházasság mellett érvelők azt állítják: a Szentírás egy dolog, amit a Szentlélek mond, az más. És számukra ez utóbbi a fontos. Rendkívül veszélyes út, amelyre rátértek. A Szentlélek ugyanis csak azt mondhatja, ami az Írásban benne van.
– Milyen lélekre gondolnak? Az emberben levő lélekre vagy a Szentlélekre?
– Eléggé keverik. Teológiai szempontból nyilván a Szentlélekre gondolnak, de ez nagyon képlékeny dolog, mert olyan területre lépünk, ahol nem tudjuk ellenőrizni, mit mond a Lélek. Ha erre az útra térünk, akkor szinte bármit tudunk igazolni, állítani. A mi hitünk szerint azonban ami nem a Szentírás szerint való, az nem származhat a Szentlélektől. Amúgy amióta az Egyesült Államokban hivatalosan is elfogadták a melegházasságot, sorra szakadnak az egyházak, nem csak a presbiteriánus egyház.
– A püspök úr amerikai szenátorokkal is találkozott Washingtonban a Mikó-ügy kapcsán. Milyen sikerrel?
– Tavaly előtt ősszel, 2014 novemberében a ploiești-i táblabíróság által hozott ítélet – mely szerint a Sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium épületét újra elvették tőlünk – lesújtó volt, és számunkra elfogadhatatlan. Mindazok ellenére, hogy az amerikai nagykövetség képviselője számos peren vett részt és figyelemmel kísérte a fejleményeket – jelezve, hogy az USA-nak fontos az ügy, ezt erősítette meg 21 szenátor külön beadványa is John Kerry külügyminiszterhez –, a pert mégis elvesztettük. Ezért akartam találkozni a szenátorokkal, hogy megtudjam a véleményüket az üggyel kapcsolatban, és azt is, hogy tudnak-e a végkifejletről.
– Mit tudtak erről?
– Egyikük sem tudott a számunkra negatív döntésről. Ezért bekérették az Egyesült Államok külügyminisztériumának tisztségviselőjét a képviselőházba, hogy számoljon be a helyzetről. Jelen volt a romániai ügyekkel foglalkozó referens is, aki azt állította, az ügy meg fog oldódni, sőt azt is elmondta, hogy a román államelnök májusban aláírt egy törvénymódosítást, amely rendezi a jogutódlás kérdését az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. Erre nyilván azt válaszoltam, hogy erről nem tudunk, velünk ilyent nem közöltek. A képviselők elhatározták, utánanéznek mindennek, mert az nem lehet, hogy az egyik egyet állít, a másik mást mond.
A képviselők ugyanakkor biztosítottak arról, nem felejtették el az ügyet. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra is prioritást jelent, hiszen a vallásszabadság és az emberi jogok kérdése nem kerülhet le napirendről.
– Néhány helyi, észak-amerikai magyar közösséghez is ellátogatott. Kivel találkozott, mit tapasztalt?
– Washingtonban és a kanadai Torontóban találkoztam magyarokkal. A pennsylvaniai Betlehemben is találkozhattam volna, hiszen ott működik egy Hungarian Reformed Church. Szép nagy magyar korona van a táblájukon, de a helyszínen bezárt templomot találtam egy olyan részében a városnak, amelyet valamikor elődeink építhettek. Ám ahogy körülnéztem, láttam: nem éppen magyar emberek lakhatnak a környéken. Az interneten angolul hirdetik magukat: kenyeret és lángost sütnek a templom alagsorában. Ez jelenti a bevételi forrásukat, ezzel nagyjából jellemeztem is az egyházi életet. Amely persze nem vonatkozik mindenkire.
A statisztikák szerint az USA-ban másfélmillió magyar származású személy él. Ennek sajnos már kevesebb, mint tizede beszéli a magyar nyelvet. Sokan közülük beépültek az amerikai társadalomba. Washingtonban találkoztam az ottani magyar szervezetek – többnyire idős emberek közössége – képviselőivel egy vacsorán. Tájékoztattam őket arról, mi történik nálunk, Erdélyben: elsősorban a népességfogyásról és a kisebbségi életünk nehézségeiről beszéltem.
Kanadában a Torontói Első Magyar Református Egyház vendége voltam. A hazaiak elmondták: a városban és környékén mintegy százezer magyar élhet, ennek ellenére kevesen tartoznak szervezett közösséghez, még kevesebben járnak templomba. 5–600-an tartozhatnak a református egyházhoz, ám csupán 150-et tartanak nyilván.
Éppen akkor voltam ott, amikor június 4-én, a magyar összetartozás napján a torontói 1956-os emlékművet koszorúzták meg, este pedig a helyi Magyar Házban – fiatalok és gyerekek közreműködésével – gálaműsoron vettem részt. Az ottaniakkal való beszélgetés során kiderült, többen is hazajönnének, viszont már rég elvágták a szálakat a szülőföldtől, nehezen találnák meg helyüket itthon, ezért gyerekeik, leszármazottaik abban érdekeltek, hogy minél hamarabb integrálódjanak a többségi nemzetbe. Ám ott nem igazán lehet tudni, hogy ez utóbbi mit jelent. A megemlékezés alkalmával különben hangsúlyoztam, egy szempontból akár áldásként is felfoghatnánk a trianoni békediktátumot: a szétszórtságban minden magyar ember nagykövete lehet nemzetének. Természetesen csak abban az esetben, ha nem a beolvadás és integrálódás oldaláról közelíti meg, hanem magyarságát naponként megéli.
– Az ott tapasztaltak fényében akár azt is mondhatnánk: jó az, hogy mi itt élünk Erdélyben...
– Onnan egyértelműen így látszott. És azt se feledjük, hogy a Kárpátok sok mindentől megvédett bennünket évszázadokon keresztül. Ha csak a csillogásra-villogásra tekintünk, és elkezdünk futni a többi után, akkor a világ könnyen megtéveszthet bennünket, és hamar boldogtalanokká válhatunk. Ha itt mAradunk, ahol őseink ezer év óta éltek, akkor egy szórványgyülekezet tagjaiként is másképp állhatunk meg. Akár a hegy-vízrajzra, a klímára, akár a biztonságra gondolok, állíthatjuk: Erdély élhetőbb vidék, mint bármely más hely a környezetünkben. Viszont ezt nekünk is el kell hinnünk, és fel kell nőnünk ahhoz, hogy ezt értékelni tudjuk.
Somogyi Botond |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mentor – Gyerekkori szöcskéktől, gyíkoktól a szociális rovarok viselkedésökológiájáig
Hangyákról és emberekről Markó Bálint biológussal
Gyíkokat, békákat tartott az erkélyen gyermekkorában, ma pedig a hangyák elismert kutatója Markó Bálint biológus, ökológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. Nem szereti, ha családi háttere felől közelítik meg, a maga jogán kíván valakivé válni. Pörgős az élete, a beszélgetésünk előtt éppen egy televíziónak nyilatkozott az egyetemi felvételikkel kapcsolatban. Oktat, kutat és adminisztrál. Tanulságos beszélgetésünket követően vettük csak észre, hogy a felsője alatt BBTE logós póló lapul. Szakmája iránti elhivatottságot és rajongást láttam a szemében.
– Édesapád jól ismert közéleti szereplő. Áldás vagy kihívás Markó Béla fiának lenni az erdélyi értelmiségiek között?
– Az a tény, hogy édesapám közéleti szereplő, politikus, költő, író, természetesen rányomja a bélyegét arra, ami én vagyok. Ebben azt hiszem, semmi hiba nincs. Az ízlésemre is rányomta a bélyegét az ingergazdag világgal, ami körülöttem volt: annak az aktív része volt, amivel ő foglalkozik. Ezt nagyon jónak gondolom. Természetesen kihívás is valamilyen értelemben, hiszen nekem a magam jogán, alanyi jogon kell valamivé lennem, és úgy gondolom, hogy ennek megfelelek. Sosem szerettem és nem is fogok arra hivatkozni, hogy milyen családi hátterem van, és nem is tekintem jó szemmel, ha valaki így közelít meg.
Mindig biológusnak készültem
– Miért ezt a pályát választottad?
– Ilyenkor azt szokás mondani, amikor valakinek felteszik a kérdést, hogy miért lett kémikus, fizikus, író, biológus, űrkutató, festő, zenész, bármi, hogy egyszer volt egy megvilágosodás. Ez a szép sztori. Valójában nem emlékszem, hogy lett volna ilyen jellegű megvilágosodásom, miszerint biológus kell legyek. Mióta az eszemet tudom, ennek készültem. Kicsi koromtól szöcskéket, sáskákat fogdosgattam, gyíkokat tartottam, békákat az erkélyen, a klasszikus gyerekkori foglalkozások között ott volt az aranyhörcsögtartás és a többiek. Nekem egyértelmű volt, hogy biológus leszek. Emellett természetesen foglalkoztam nagyon sok minden mással: szerveztem, benne voltam mindenféle diákszervezetben, diákújságírással foglalkoztam, de ez egy pillanatig sem terelte el a vágyaimat más irányba. Mindig biológusnak készültem.
– A terepkutatás vagy az elméleti munka érdekel jobban?
– Mindegyik. Terepkutatás, laborkutatás, elméleti munka. Végül is erről szól a kutatás. Az ember megfogalmaz egy kérdést, ehhez hozzá illeszt egy módszertant és egy megfelelő módszerelméletet, utána elvégzi a kísérletet, legyen az terepi vagy laborkísérlet, majd a szükséges egyéb utómunkákat hozzáilleszti, és végül az adatok elemzése, értelmezése mArad, ami számítógépes, irodai munka. Ilyen értelemben biológusként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a tereptől az irodáig mindenféle munkában részt vehetek és részt is veszek.
– Mi a kedvenc tereped? Van-e olyan izgalmas történet, amit megosztanál?
– Mindig voltak kedvenc terepeim, amikre szeretettel gondolok vissza. A régi kedvencek közül az egyik egy finnországi homokdűnés, ahova elég sokat jártam terepi vizsgálatokra. Kisebb anekdoták is kapcsolódnak a helyhez. Ott történt meg, hogy a 40-50 fokban a homokon ácsorogtam, figyeltem a kísérlet lefolyását, miközben mellettem ezen a forró homokon egy hangya a szó szoros értelmében szinte szívszélhűdést kapott, ami 12 óra magasságában eléggé megütő, lehervasztó volt.
Biológusok, különösen a terepbiológusok körében megvan a vonzereje az egzotikumnak, ami számtalan lehetőséget rejt, hiszen sok új dolgot lehet felfedezni Francia Guyanától Kambodzsáig, Új Guineától Dél-Afrikáig. De a hazai terepek is tartogatnak izgalmas dolgokat, nagyon szeretem a hazai tájakat. Itthon két kedvenc terepem van. Az egyik a gyergyói medencében Szenéte és környéke, a vaslábi láp, ami egy csodálatos, mozaikos, lápréti táj. A másik a Szamos menti dombság: Válaszút, Bánffytanya, ez a környék. Amikor az emberek átutaznak ezeken a falvakon, általában az üti meg őket, hogy nem túl fejlettek a falvak, viszont a táj gyönyörű. Csak ahhoz, hogy ezt észrevegyék, be kell menni ebbe a tájba, szépen végig kell menni a legelőkön, kaszálókon. Csodálatos dolgok vannak itt.
A hangyák is lehetnek betegek
– A szociális rovarok viselkedésökológiájával is foglalkozol. Mondanál néhány érdekes viselkedést?
– Szociális rovarokkal foglalkozom, ezen belül hangyákkal. Két nagy témacsoportot, témakört kutatok: a hangyák közösségökológiáját vizsgálom – bár az utóbbi időben kevesebbet foglalkoztam ezzel –, illetve mostanában inkább viselkedésökológiával foglalkozom. Ráálltunk annak vizsgálatára, hogy a különböző típusú fertőzések, elsősorban gombás fertőzések milyen viselkedésmódosulást idéznek elő az egyed, illetve a kolónia szintjén. Érdekes és izgalmas ebben a történetben, hogy az egyed szintjén történő változások megjelenhetnek kolónia szinten, társas szinten is, de ezek minőségileg és mennyiségileg is mások lehetnek, mint az egyedi szinten bekövetkezett változások. Meg lehet figyelni egyedi szintű reakciókat arra, hogy mit jelent egy betegség megjelenése – akárcsak az embernél –, és meg lehet figyelni társas szinten megjelenő védekezési reakciókat, adaptációkat.
Vajon hogyan alakítja át az egyed életét egy fertőzés és ehhez kapcsoltan a kolónia, a társas struktúra szerkezetét, viselkedését? Vannak-e megfelelő válaszreakciók? Vannak-e megelőzési lehetőségek? Tudjuk, hogy a hangyáknál – akárcsak nagyon sok társas lénynél egyébként – vannak bizonyos profilaktikus, betegségmegelőző mechanizmusok. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek hogyan jelennek meg, milyen hatékonyságúak a különböző erősségű fertőzésekkel szemben. Van olyan betegség, ami leteperi és nagyon gyorsan el is pusztítja a hangyát. Látványosan manipulálja és gyakorlatilag a saját céljaira öngyilkossá programozza a hangyát. A másik betegség, amivel foglalkozunk, szintén egy gombás fertőzés, viszont nagyon enyhe hatású és ezzel azt is eléri, hogy hosszú távon fenn tudjon mAradni a gazdával együtt. Ezek a nagyon izgalmas, minőségileg, mennyiségileg különböző kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a társas életnek picit más színtereit vizsgáljuk meg, mint amivel eddig foglalkoztak.
A hangyáknál általában az emberek azt szokták kérdezni, hogy „ezek hogyan kommunikálnak, hogyan beszélgetnek egymással?”. Természetesen ez releváns kérdés, de van a társas életnek sok más izgalmas oldala, nem csak a kommunikáció. Az is kétségtelenül izgalmas, viszont minket elsődlegesen most más foglalkoztat: fertőzések megelőzése, betegségterjedés, evolúciós adaptációk gazda és parazita között.
Hangyaalgoritmus és robotika
– Nemrég tartottál egy előadást Hamis harmónia: csalás és manipulálás a hangyatársadalomban címmel. Elhagyható a hangya szó a címből? Vannak-e áthallások? Van-e, amit tanulhatunk ezektől a szociális közösségektől?
– Természetesen van. Soha nem szerettem, hogyha nagyon egyértelmű kapcsolatokat keresünk a különböző állatok viselkedése és az ember viselkedése között. Nagyon könnyű extrapolálni, nagyon könnyű valamiféle kapcsoltságot találni, de ugyanakkor ezek a megfeleltetések kicsit hamisak is lehetnek. Minden társas élőlény, nemcsak az ember, egy picit más.
De ettől függetlenül természetesen, ha lecsupaszítjuk a dolgokat, akkor meg lehet keresni a kapcsolódási pontokat. A hangyatársadalmon belül is nagyon sok minden az érdekérvényesítésről szól: nem abban az értelemben, hogy ki akar gazdagabb lenni, hanem abban az értelemben, hogy ki tud jobban hozzájárulni a következő generációhoz. Kinek a génállománya fog fennmAradni? Végül is az evolúciónak ez az alapja, hogy melyik az a génállomány, amelyik el fog terjedni és dominánssá válik, milyen tulajdonságcsoport fog fennmAradni és elterjedni. Ez igaz az emberi társadalomra is.
Ami a csalást, a konfliktusokat illeti: minden társas élőlénynél megjelenik a konfliktus, attól a pillanattól kezdve, hogy egy társas csoportban eltérő érdekek érvényesülnek és az egyedek eltérő módon szeretnének hozzájárulni a következő nemzedékben az utódokhoz. Ha X mást akar, mint Y, akkor X és Y konfliktusban van. Ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy pofozkodni fognak, vagy hogy egymásnak esnek, de van egy konfliktus. Ami az embernél azonban egy picit bezavar a biológiai kutatások lehetőségterébe, az az, hogy nagyon sok – ha élhetek kicsit erős kifejezéssel – kulturális „szennyezés” van az emberi viselkedésben. Ezt nagyon nehéz elkülöníteni attól a típusú viselkedéstől, ami evolúciósan jól értelmezhető. Ilyen értelemben nyilván a hangyákkal egyszerűbb a dolog. Fontosnak tartom azonban elmondani, hogy én nem az emberrel akartam foglalkozni, és így jutottam el a hangyákhoz, hanem eredetileg is rovarokkal, és ezen belül rovar etológiával, rovarviselkedéssel.
Ha alkalmazási területekről van szó, akkor van gyakorlati alkalmazási lehetőség is: számos olyan, úgynevezett hangyaalgoritmussal lehet találkozni, például a munkaszervezésben, ami a hangyák táplálékkeresése, a hangyáknál zajló munkamegosztási mintázatok alapján született és ma már például a robotikának és sok minden másnak a részét képezi.
Innováció és a bölcsességfog
– Azért én még kérdeznék az emberrel kapcsolatban. A Bevezetés a biológiába című tantárgyad első leckéi között az interneten elérhető slide-ok alapján az élet kialakulásáról és az ember evolúciójáról van szó. A fejlődés ritmusa úgy tűnik, hogy exponenciálisan gyorsul: 5-10 millió évvel ezelőtt jelent meg a két lábon való járás, 700 000 éve használtunk először tüzet, 10 000 éve mezőgazdasági forradalom volt, 150 éve volt az ipari forradalom, és mindössze 15 éve a technikai forradalom. Egyre gyorsabb a fejlődés. Merre vezet ez? Mi várható?
– Hogy mi várható, azt nem tudnám megmondani. Engem nyilván foglalkoztat az ember evolúciója, mint minden biológust, s aggodalommal tölt el az, ami körülöttünk történik. Sokszor nem is akarok belegondolni abba, hogy mit jelent a klímaváltozás: természetesen tudatában vagyok, leginkább a veszélyeinek. Eléggé depresszióközeli állapotot tud okozni, ha az ember ezt végiggondolja. Nem véletlen, hogy a klímakutatással foglalkozók körében igencsak magas a depresszió előfordulása.
Minden plusz ember azonban nem csak egy plusz éhes szájat, hanem egy plusz dolgos kezet is jelenthet. Ezt lefordítva: egy plusz innovációs lehetőséget, plusz lehetőséget a technológiai fejlődésnek. Ahogy kiteljesedik egy technológiai innováció, úgy újabb és újabb innovációk jelennek meg. Hogy az idő telése az ember evolúciójában hogyan fog megmutatkozni? Az elsődleges kérdés, hogy 50-100 év múlva még leszünk-e. Ha leszünk – én optimista vagyok valamilyen mértékben –, akkor úgy gondolom, hogy az ember, akárcsak az elmúlt évmilliók során, át fog alakulni. Néhány százezer, néhány évmillió múlva, ismétlem, ha fennmAradunk, egy teljesen más emberfaj fog – ha lehet ezt így mondani – az idő tükrén keresztül farkasszemet nézni velünk, mert hát ez a természetes folyamata a dolgoknak. Ugyanúgy, ahogy eddig is fejlődtünk és átalakultunk az őseinkhez képest. Elég csak arra gondolni, hogy mostanában már a bölcsességfogunk nem jelenik meg, vagy csak nagyon későn, pedig annak funkciója volt valamikor. Sok más ilyen jellegünk kezd eltűnni vagy átalakulni. Természetesen néhány százezer év múlva még több ilyen átalakuló vagy eltűnő jelleggel számolhatunk az ember szintjén.
Valósággá lett a sci-fi, kicsit lemArad az oktatás
– A biológiaoktatásnak milyen kihívásai vannak ma? Mit lehetne tenni?
– A természettudományok területén van egy nagyon komoly kihívás, az, hogy az eszköztár hihetetlen gyorsasággal újul meg és fejlődik. Hogy egy egyszerű példával éljek: a neandervölgyi ember, a modern ember, az ecetmuslica és néhány emblematikus faj teljes genomjának, teljes DNS-állományának a megszekvenálására, felderítésére és feltérképezésére 10-20 évvel ezelőtt került sor. Ezek rendszerint hurráeffektust idéztek elő, és mindig hatalmas hírértéke volt egy-egy ilyen eredménynek. Ugyanakkor ez egy időigényes, munkaigényes és gépigényes feladat volt. Több labor is dolgozott ezen a folyamaton, és hosszú éveket is felölelhetett a vizsgálat. Ma meg ott tartunk már, hogy vannak olyan cégek – amelyeknek a munkatársai között többek között nálunk végzett biológus is van –, amelyek gyakorlatilag egy pendrive méretű pici genetikai elemző eszközön dolgoznak, amit már tesztelnek is. Az, ami még 10 évvel ezelőtt egy sci-fi témáját képezhette, az ma a valóság maga. Egy hüvelykujjnyi pici kütyüvel, ha minden jól megy, néhány éven belül már egy adott jószágnak a genetikai állományát le lehet majd futtatni. Persze nem százszázalékos pontossággal, de akkor is eljutottunk egy olyan szintre, amikor az, ami ezelőtt 10 évvel szinte elérhetetlen volt, az most karnyújtásnyira kerül hozzánk.
Mivel ilyen szintű a technológiai fejlődés, ezért természetszerűleg a biológiaoktatás egy picikét mindig lemArad ezekről a technológiai fejlesztésekről. Nyilván nagyon jó lenne, ha mi magunk is ezeket az eszközöket, eljárásokat folyamatosan be tudnánk építeni az oktatásba, de ez nem teljesen lehetséges. Emiatt van egy kicsi lemAradás az oktatásban.
A másik probléma abból fakad, hogy ehhez kapcsoltan a tudásunk is egyre bővül. Ez önmagában természetesen nem gond, inkább kihívás. Oktatással foglalkozó szakemberként folyamatosan ott van az igény, hogy olvassak, hogy kövessem a híreket, az újításokat és hogy én magam is folyamatosan újítsak. Megint csak egy releváns példa, ha már az emberről volt szó: ezelőtt néhány héttel jelent meg a hír, miszerint potenciálisan egy új, ötödik emberfajnak a nyomaira bukkantak egy ázsiai népcsoport genetikai állományában. A tavaly, 2015-ben felfedeztek egy új emberfajt Dél-Afrikában. Kihalt emberfajokról beszélünk, de emberfajok. Az elmúlt 10-15 évben további három emberfajt fedeztek fel. Ha biológus oktatóként a 15 évvel ezelőtti anyagot oktatom, akkor olyan információhalmazt adok át, aminek köze nincs a realitáshoz: a következtetések mások, a tudományos tudás alapvetően más. Állandóan meg kell újítanom az információkat, amiket átadok. Ez egy kihívás.
A harmadik kérdés, hogy a diákság mennyire van felkészülve erre a típusú oktatásra. Oktatásmódszertani kérdés, hogy hogyan alakítsuk át az oktatást. Ezelőtt 15 évvel – én legalábbis úgy érzem – az oktatás sokkal inkább papíralapú, meghallgatás alapú volt. Én a katedráról oktattam, a diák lejegyezte, a figyelme nem lankadt, vagy legalábbis más volt a figyelemnek a felém irányulása. Ez most átalakult. Ez persze nem arról szól, hogy ők voltak jobbak vagy a maiak rosszabbak, esetleg fordítva, hanem arról szól, hogy más lett az elvárás. Most sokkal interaktívabbá kell tenni a tanulást és a tanítást, a diákok igénylik, hogy praktikus szempontokat villantsunk fel. Ezeket meg kell találni.
Úgy gondolom, hogyha ezt a hármat egymás mellé tesszük: új technológiák, megújuló információk (új tudományos eredmények) és új módszertan, akkor megvannak a kihívások, amelyekkel szembesülök mint biológus, mint természettudományt oktató szakember.
Markó Bálint
• 1975-ben Nagyváradon született, Marosvásárhelyen nevelkedett
• a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Biológia és Geológia Kar, Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének docense
• a Magyar Tagozat rektorhelyettese, a kihelyezett tagozatok, a minőségbiztosítás, magyar egyetemekkel való kapcsolattartás a fő feladatköre
• biológia szakon tanult a BBTE-n
• 2005-ben szerezte meg PhD-fokozatát a Szegedi Tudományegyetem Ökológia Tanszék, Természetvédelmi Ökológia Doktori Program keretében
• kutatási terület: hangyaökológia és -faunisztika, szociális rovarok viselkedésökológiája, szárazföldi rovarökológia
• 2014-ben elnyerte az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját
• több mint 50 tudományos dolgozata jelent meg
Szabadság (Kolozsvár)

Honvédtalálkozót tartottak
A hősiesség példaképeit ünnepelték
Augusztus 13-án, szombaton a bibarcfalvi református templomban tartották meg a II. világháború frontszolgálatos katonáinak sorrendben 19. erdővidéki bajtársi találkozóját.
Az ünnepségen Krizbai Imre baróti nyugalmazott református lelkész, a találkozók kezdeményezője és elindítója Ámos próféta igéje alapján („Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon”) mondott prédikációt. Felhívta a figyelmet napjaink társadalmának visszásságaira, a megalkuvás egyre nyilvánvalóbb, az egészséges közélet alapjait egyre inkább züllesztő veszélyeire.
„Ma sötét módon fosztják meg az embereket véleményüktől, akik azt mégis kinyilvánítják, azoknak elveszik kenyerét, ellehetetlenítik életét. Nagy baj van a Sionon, de vannak még, akik az igazságot képviselik” – fogalmazott.
A vendégeket, a megjelent honvédeket Székely Lajos bibarcfalvi lelkipásztor is üdvözölte, kifejezve reményét, hogy a találkozó kedves momentumként fog megmAradni a helyiek emlékezetében.
Hat egykori magyar honvéd jelent meg a találkozón: Boér Imre és Román Jenő Barótról, Mokán Ferenc Nagybaconból, Albert Andor Olasztelekről, Tánczos Sándor Vargyasról és Maczkós Balázs Erdőfüléből.
Közülük Boér Imre nyugalmazott tanár volt ezúttal is az, aki felolvasott személyes nyilvántartásából, miszerint a II. világháborúban a frontra vezényelt háromezer erdővidéki katonából 25-en vannak még életben. Részletezte azt is, hogy az 1925-ben születettek voltak a legfiatalabbak, akiket még ugyan leventekatonaként, de már a harcterekre szólítottak.
Beszámolója után a felvidéki dr. Popély Gyula történész mondott alkalmi beszédet, emlékezve az 1940-es erdélyi bevonulásra, amelyen édesapja is részt vett, majd figyelmeztette a jelenlevőket arra, hogy nemcsak Felvidéken, de Erdélyben is fogyóban a magyarság.
„Ezt a folyamatot csakis házunk küszöbén állíthatjuk meg, megfogva a gyengék kezét, nekik személyes példaadással utat mutatva” – mondta.
Máthé Lóránt Pál, a Horthy Miklós Vitézi Rend Székelyföldi törzskapitánya a találkozón megjelent honvédeket a magyar hősiesség még élő bizonyítékainak nevezte, akik hazaszeretetből is példát mutattak.
„Ma azonban lassan már bűn hazafinak lenni, azt követelik tőlünk, legyünk multikulturálisak. Ám mi inkább ódivatúak mAradunk, lelkesedünk magyarságunkért, átadva ezt a lelkesedést másoknak is” – hangsúlyozta beszédében.
A találkozó ünnepi műsorral folytatódott: Máthé Bíborka, Máthé Melinda, Fogarasi József, Kelemen Csongor, a baróti Wesselényi Miklós kórus, a Tisza István dalkör és Szuróczki Judit dalokkal, versekkel szebbé, emlékezetesebbé tették a honvédek számára a napot. Végül a templom előtti téren kettős keresztet avattak, azt a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a baróti Székely Társalgó Egyesület állíttatta, avatóbeszédet Murányi Levente 56-os szabadságharcos mondott.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Antal Árpád: a Külhoni Magyarságért Díj azt jelzi, jó irányba tartunk
MTI - A Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett Antal Árpád Sepsiszentgyörgyi polgármester szerint az elismerés odaítélése megerősítette a hitüket abban, hogy jó úton indultak el, és Budapest odafigyel a tevékenységükre, értékeli azt.
Antal Árpád az MTI-nek péntek délután telefonon azt mondta, az elmúlt években a másik három kitüntetett erdélyi településvezetővel együtt azon dolgoztak, hogy a térség versenyképessé váljon, Székelyföld és a székelyek érzékeljék a fejlődést és ott megvalósuljanak a nemzetpolitikai célok.
Ebben fontos szerepe volt és van azon vállalásuknak, hogy a polgármesterség mellett közösségi vezetők is. Arról, hogy ők később Csíkszeredában kapják meg a díjat, a Sepsiszentgyörgyi polgármester úgy nyilatkozott: jelzésértéke van annak, hogy az elismerést Székelyföldön vehetik át.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a péntek délelőtti Budapesti díjátadó ünnepségen arról beszélt, a nemzeti ünnep alkalmából átadott kitüntetésnek három üzenete is van. Egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket. Hangsúlyozta: a díjnak van egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy üldözött magyarjaink kezét nem engedjük el.
Úgy fogalmazott, a mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az „erdélyi barátaink” kapják az elismeréseket, „akiket koncepciós módon hurcoltak meg”.
A Külhoni Magyarságért Díjat a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományozza a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén kitüntették Antal Árpád mellett Mezei Jánost, Gyergyószentmiklós volt polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokost, Csíkszereda alpolgármesterét is.
Erdély.ma

Nem lehet parancsszóra hímezni
Az emberben ott, legbelül van a szépség. Meg kell találni a módját, hogy ez a felszínre kerülhessen – véli Kisné Portik Irén néprajzkutató, aki szerint a hímzés erre a felszínre hozásra egy nagyszerű lehetőség.
Hétfőn kezdődött a Gránátalma-tábor, melyben hozzálátnak a századik úri hímzéses kézimunka kivarrásához is.
„A tizenharmadik tábort kezdtük el. A számot sokan nem tartják szerencsésnek, de én nagyon örülök ennek a tábornak azért is, mert az első olyan alkalom, amikor kiszélesedett az alkotóink köre, Remetétől Dánfalváig vannak belső és külső munkatársaink. Örömömre szolgál az is, hogy a Székely Értéktárba is bekerült a Gránátalma Egyesület ezen úrihímzés-újraélesztő tevékenysége, a termékeink pedig az ígéret szerint nemsokára a Hungarikumok sorába kerülhetnek” – fogalmazott Kisné Portik Irén táborvezető.
A néprajzkutató újabb okot is közölt, hogy miért is szerencsés számára a tizenhármas szám: „Sosem sikerült ilyen sok előre kirajzolt mintával kezdeni a tábort. Most van az első olyan tábor, melyre nyugdíjasként készülhettem.”
Huszonhat méter vásznat rajzolt meg előre Kisné Portik Irén. Ezekből függönyök lesznek a Sándor-ház ablakaira, arra a helyiségre, amelyben az úrihímzés-kiállítás és a vetett baldachinos ágy is található. A varróasszonyok korára való tekintettel félnaposak a tábori tevékenységek. Persze, megszusszanásra is szükség van, ilyenkor a támogatóktól kapott finomságokból falatoznak, illetve ismerkednek egy-egy minta történelmi hátterével.
„Szeretnénk, ha évente legalább két tábort tudnánk szervezni. Egyre bonyolultabb vonalvezetésű és kivitelezésű kézimunkákat készítünk” – szól a tájékoztató, majd a mintákra is áttér a néprajzkutató. „Arra törekszünk, hogy valamennyi mintacsalád képviselve legyen – így idén mondogatják is az asszonyok: Irénke kezd nem törődni azzal, hogy mi mit szeretünk. Az az érdekes, hogy pár nap után megszeretik az új mintát. Ez az újnak a feltétellel való elfogadása, ami ebben a korban teljesen érthető. De amikor rájönnek, hogy ez nem egy ördöngösség, hanem meg tudtuk tanulni, örvendenek.”
Az úri hímzéseknek a lelke a lapos öltés – tudjuk meg –, de a lapos öltésnek huszonvalahány típusát tartalmazzák csak azok a kézimunkák, amiket már elkészítettek a gránátalmások. De ez még nem minden, hiszen a hímzéseknél van olyan, amely a teljes felületet kitölti, és olyan is, amelyik hagyja az alapanyagot is érvényesülni. Tehát hihetetlenül nagy a variáció. Van tehát, amit tanulni.
Tizenketten vannak a táborban, de harmincan felüli az egyesületi tagok száma a külső bedolgozókkal együtt. Ez még nőni fog, Háromszékről és Udvarhelyről is van szándék a csatlakozásra. Az érdeklődést a magyar úri hímzés nagy hagyománya is indokolja. Mint megtudjuk, magyar nyelvterületen az úri hímzések adatoltsága Szent István királyig nyúlik vissza. Európában nekünk van a legrégebbi ilyen típusú hímzésünk a koronázási palástban. Ezt Gizella királyné vezetésével német, görög és magyar apácák hímezték a székesfehérvári zárdában. Van adat arra is, hogy 1004-ben a pápának ajándékban Gizella királyné egy úri hímzéses terítőt varrt.
Az asszonyok délután hazamennek, elvégzik a teendőket, megpihennek, s utána még késő estig hímeznek. „A gránátalmás táborokban az együttlét és együtt alkotás egy nagy élmény, amiről nem tudunk lemondani, de ennél nagyobb jelentősége van annak, hogy megbeszéljük az elkezdett kézimunkák minden szakmai nehézségét. Minden új öltéstípust rongyokon begyakorolunk. Ezt a csontozatra, ízületekre, szemre terhelően ható tevékenységet mindenki úgy és akkor végzi, amikor magából a szépérzékét, tehetségét leginkább ki tudja hozni. Nem lehet parancsszóra hímezni. Egy olyan ráhangolódás kell, egy belső, jóleső kényszer, ami azt mondja, én most ezt kell csináljam. Ez a megvalósítás elfeledteti a nehézségeket, amelyekkel a hétköznapjaikban küzdenek. Általános, hogy kérnek, rajzoljak valami mintát, hanem újra nyugtatót kell szedjenek. Mert amikor van kézimunka, akkor nem kell nyugtató. Ősanyáink sem ismerték ezt a fogalmat, a nem gépesített világnak minden nehézsége mellett mindig volt idő a manuális tevékenységnek erre a válfajára is. Az ember egy alkotó lény. Annyi szép van benne, hogy meg kell találja, ahol kiadja.”
Kisné Portik Irén igyekszik több területen is átadni tudását, másra, általa garanciának tekintett emberekre bízni néhány feladatát. Több felhívást is megfogalmazott a táborvezető. „Olyan ügyes kezű asszonyokat látnánk szívesen, akik önzetlenül dolgoznának egy ilyen ügyért. Egy próbára hívnánk meg őket, hogy kiderüljön, a szándékhoz társul-e az a bátorság, ami elűzi az ijedtséget az aprólékos munkától” – mondta, hozzáfűzve, az alkotóház berendezéséhez nagy szükségünk volna olyan használható szőnyegekre, amelyek esetleg már stílusuk miatt nem illenek be a környezetbe, kiszuperálódtak.
„Ide lehet hozni a megőrzésre szánt dolgokat, régiségeket is. Szoktak jönni kézimunkakönyvekkel, használati tárgyakkal. Mi megmAradunk a textília tárgykörébe, de van, akinek átadni az egyéb tárgyakat. Szinte mindegyik gyergyói faluban elkezdődött egy tájjelegű ház létrehozása, bizonyos rendű és rangú értékek összegyűjtése. Sok tanítványom, követőm van ezekben a falvakban. Velük osztanám meg a beérkező, illetve saját gyűjteményemet is” – fogalmazott Kisné Portik Irén, elérhetőségéről csupán annyit mondva, „engem meg lehet találni.”
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro

„Meghurcolt” Székelyföldi elöljárók kaptak Külhoni Magyarságért Díjat
MTI - A Külhoni Magyarságért Díj egyik üzenete, a politikai azt fejezi ki, hogy nem engedjük el üldözött magyarjaink kezét – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteken, az elismerések Budapesti átadásán.
„A nemzeti ünnep alkalmából átadott kitüntetésnek három üzenete is van, egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket” – jelentette ki Semjén Zsolt. Hangsúlyozta: a díjnak van egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy üldözött magyarjaink kezét nem engedjük el.
A kereszténydemokrata politikus szerint a mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az „erdélyi barátaink” kapják az elismeréseket, „akiket koncepciós módon hurcoltak meg”. „Ezek az emberek magyarságukért üldöztetés szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet” – fejtette ki Semjén Zsolt. Kijelentette, világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét. Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor „az egyetemes magyarság csonkul”.
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért. Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014 decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezet. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zárták le. Mezei János ellen 2015 januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagois tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított. A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú, felerészben magyar ajkú közösségben, Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival. Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is. A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át.
Székelyhon.ro

Hétszáz éve város
Hétszáz éve, 1316. augusztus 19-én kapott I. Károly királytól városi kiváltságokat Kolozsvár. A város születésének körülményeiről és a kiváltságlevél tartalmáról a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadást tegnap Radu Lupescu történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense.
Radu Lupescu elmondta: Kolozsvár kialakulásában fontos szerepe volt annak a királyi földvárnak, amelyet Kolozsmonostoron valószínűleg Szent István uralkodása idején építettek. A vár első írásos említése 1213-ból mAradt fenn, de régebbi eredetre utal, hogy I. András és Salamon király korából találtak a területén pénzérméket. E sáncvár területén a 11. század második felében I. Béla vagy Szent László király hozott létre bencés apátságot, ennek közelében váralja-településként alakult ki az egykori város.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

1316 – Mérföldkő Kolozsvár történetében
Megérdemelten kapta Kolozsvár Károly Róberttől azt az 1316. augusztus 19-én kelt a kiváltságlevelet, amelynek meghatározó szerepe volt a város fejlődésében. E privilégiumok jelentőségéről Lupescu Radu történész tartott tegnap előadást a Kolozsvári Magyar Napok keretében. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense elmondta: bár a város több kiváltságban részesült már Károly Róbert uralkodása előtt és után is, a 14., 15. század folyamán, ilyen fontos szabadságjogokat tartalmazó oklevelet először 1316-ban kapott Kolozsvár, ezért is méltó az ünneplésre ez a történelmi pillanat.
Az Anjou dinasztia hosszú harcok árán szerezte meg a hatalmat Magyarországon. Az Árpád-ház kihalását követően I. Károly magának követelte a királyságot, ami közel két évtizedes belháborúvá fajult el. A harcokban a városok, köztük Kolozsvár nagy segítséget nyújtott a királynak mind pénzben, mind katonákban, az uralkodó ezt hálálta meg a különböző kiváltságokkal – hangzott el.
Kolozsvár, amely a 14. század elejére jelentős településsé nőtte ki magát, már korábban is rendelkezett kiváltságokkal. Nagy részüket V. Istvántól kapta, aki joggal tekinthető a város „újraalapítójának”. István, mint ifjabb király, apja, IV. Béla mellett az országnak Erdélyt is magában foglaló keleti felében gyakorolt hatalmat 1262-től. Számos írott forrás tanúskodik arról, hogyan igyekezett a tatárjárást keményen megszenvedő keleti részeket újjászervezni. Maga Károly Róbert is utal kiváltságlevelében arra, hogy István gyakorlatilag újraalapította Kolozsvárt. Lupescu elmondta azt is: meglehetősen ellentmondásos adatok mAradtak fenn erről a korszakról. Egyes források szerint a várost István odaadományozta az erdélyi püspöknek, mások szerint viszont uralkodói kiváltságokat adott Kolozsvárnak. A város régi lakosait egybegyűjtötte, akik mellett privilégiumokkal felruházott telepeseket hívott be. A történeti kutatás elég nehezen tudja feloldani ezt a kettősséget, a szakember feltételezése szerint arról lehet szó, hogy gyakorlatilag két település élt egymás mellett: az egyik az erdélyi püspöknek adományozott, Kolozsvár korábbi, a tatárjárást túlélt lakosai által benépesített „falu”, illetve a kiváltságokkal felruházott telepesek, a szász hospesek által „feltámasztott” város. Ennek a királyi tulajdonban levő, elsősorban szász jellegű, illetve a „magyarosabb” püspöki település összeolvadása révén jöhetett létre feltételezések szerint az a Kolozsvár, amelyben – ellentétben más erdélyi szász településekkel – fele-fele arányban volt a magyar és szász lakosok aránya a 15. században.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Megdolgozott Kolozsvár azért, hogy város lehessen
Keményen megdolgoztak a Kolozsváriak azért, hogy 700 évvel ezelőtt I. Károly királytól megkapják azt a kiváltságlevelet, amellyel a kincses város szabad királyi várossá vált – derült ki Lupescu Radu történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docensének csütörtöki előadásából.
A Kolozsvári Magyar Napok keretében, a város születésének körülményeiről és a kiváltságlevél tartalmáról szóló rendezvény apropója, hogy pontosan hétszáz éve, 1316. augusztus 19-én kapta meg a település a kiváltságlevet. Kolozsvár nem ingyen kapta a dokumentumot, abban ugyanis utalás van arra, hogy a helyiek véráldozatot is hoztak Károly király hatalmának megszilárdítása érdekében. A harc mellett ugyanakkor lobbizni is kellett: a történész elmondása szerint a plébános és a bíró járt közben az akkor éppen Temesváron székelő Károly királynál a városi kiváltságokért.
Az uralkodó átengedte használatra Kolozsvári birtokait a város lakóinak, és rendelkezett arról, hogy a helyieknek vagyonuktól és státusuktól függően mennyi adót kell fizetniük. Lupescu Radu azt is kiszámolta, hogy az aktuális értékre átváltva egy évre mintegy 130 lejnyi sarcot kellett leróniuk a királyi kincstárnak a birtokkal rendelkező Kolozsváriaknak. A dokumentum értelmében a városnak hatvan háznép után kellett egy katonát küldenie a király seregébe, bírót és papot a városlakók maguk választhattak, és a kincses városi kereskedőknek Erdély területén nem kellett vámot fizetniük.
A kiváltságlevelet a 14. század első felében többször frissítették, újraírták, a legkorábbról fennmAradt változat pedig az 1336-os, pergamenre írt okirat, amelynek másolata megtekinthető a Kolozsvári Történelmi Múzeumban. Gyakran meglehetősen prózai ok miatt kellett frissíteni a kiváltságlevelet, előfordult például, hogy I. Károly elvesztette a pecsétjét egy csatában, egy alkalommal pedig egyszerűen ellopták tőle.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Semjén Külhoni Magyarságért Díjjal tüntette ki „koncepciós módon meghurcolt erdélyi barátait”
MTI - „Koncepciós módon meghurcolt erdélyi barátait” - Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos Csíkszereda alpolgármestere - tüntette ki pénteken Külhoni Magyarságért Díjjal Semjén Zsolt. A magyar miniszterelnök-helyettes kifejtette, az elismerés egyik üzenete, hogy „nem engedjük el üldözött magyarjaink kezét”.
Semjén Zsolt szerint a nemzeti ünnep alkalmából átadott kitüntetésnek két másik üzenete is van: egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket.
„Nem engedjük el az üldözött magyarok kezét”
A mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az "erdélyi barátaink" kapják az elismeréseket, "akiket koncepciós módon hurcoltak meg". Ezek az emberek magyarságukért üldöztetés szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet - fejtette ki Semjén Zsolt. Kijelentette: világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét.Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor "az egyetemes magyarság csonkul".
Tíz díjazott, közöttük négy erdélyi
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014 decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezet. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zártak le. Mezei János ellen 2015 januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagois tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított. A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú - felerészben magyar ajkú közösségben - Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival. Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. A kettézárt falu anyagának gyűjtése során jelentős emberi jogi küzdelem bontakozott ki, hogy a rendszerváltás után is fennálló vasfüggönyt bontsák le, a faluban nyissanak határátkelőt. Ebben Zelei Miklós oroszlánrészt vállalt. Szelmencen 2005. december 23-án megnyílt átkelő.
Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is.
A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Magyar állami elismerés a VMMI-nek
Tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át a nemzeti ünnep alkalmából Budapesten
– A nemzeti ünnep alkalmából átadott Külhoni Magyarságért Díjnak három üzenete is van, egyrészt jelenti a nagyszerű emberek értékelését, másrészt az adott nemzetrész elismerése, jelzése annak, hogy a magyar állam figyel rájuk, szereti, az egyetemes magyar nemzet meghatározó részének tekinti őket – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes pénteken, az elismerések Budapesti átadásán.
Hangsúlyozta: a díjnak van egy politikai üzenete is, mégpedig az, hogy üldözött magyarjaink kezét nem engedjük el. A mostani kitüntetések politikai üzenete szándékolt és tudatos, ugyanis azok az „erdélyi barátaink” kapják az elismeréseket, „akiket koncepciós módon hurcoltak meg”. Ezek az emberek a magyarságukért üldöztetést szenvednek, és ezt azért csinálják velük, hogy megfélemlítsék a magyarságot: ne vállaljon közéleti szerepet – fejtette ki Semjén Zsolt.
Kijelentette: világos jelzést küldünk barátainknak és ellenfeleinknek, hogy nem engedjük el az üldözött magyarok kezét.
Semjén Zsolt kiemelte azt is, hogy akkor van megmAradás, ha a magyarság minden egyes nemzetrésze megmArad, ha elvész valamelyik, akkor „az egyetemes magyarság csonkul”.
Az ünnepségen tíz Külhoni Magyarság Díjat adtak át, amelyet a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén kitüntetést kapott négy erdélyi politikus: Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Szőke Domokos, Csíkszereda alpolgármestere.
Tevékenységük méltatása mellett az is elhangzott, hogy Antal Árpád András ellen egy 2014. decemberi politikai nyilatkozata miatt a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni igazgatóság bűnügyi eljárást kezdeményezett. Ezt 2016 májusában vádemelés nélkül zártak le. Mezei János ellen 2015. januárban indult korrupcióellenes ügyészségi vizsgálat, vádat emeltek ellene, de állítólagos tetteit azóta sem tudták bizonyítani. Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen 2015 áprilisában az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály vizsgálatot indított.
A négy kitüntetett nem tudott jelen lenni az ünnepségen, a díjakat később veszik majd át.
Díjat vehetett át a Felvidéken élő egyetlen jezsuita szerzetes, Puss Sándor, aki a Nagyszombati Jezsuita Rendház tagja. Az atya egész életét a nehéz sorsú emberek megsegítésének és a fiatalság nevelésének, tanításának szenteli. Puss Sándor a kárpátaljai, ezerötszáz lakosú – felerészben magyar ajkú közösségben – Ráton gyermekotthont alapított jezsuita társaival.
Kitüntették Zelei Miklós írót, aki 1994-ben kezdte kutatni a második világháború végén a szovjet–csehszlovák vasfüggönnyel kettévágott Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét. A kettézárt falu anyagának gyűjtése során jelentős emberi jogi küzdelem bontakozott ki, hogy a rendszerváltás után is fennálló vasfüggönyt bontsák le, a faluban nyissanak határátkelőt. Ebben Zelei Miklós oroszlánrészt vállalt. Szelmencen 2005. december 23-án megnyílt az átkelő.
Díjat kapott a felvidéki Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma, valamint a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (Svédország) is.
A díjakat Semjén Zsolt és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára adta át. (MTI)
A Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdaság Autonóm Tartomány alapításában működő, zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek, mint állami intézménynek a létrehozása 2005-re tehető. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet vezető és kezdeményező a vajdasági magyar közgyűjteményi és információs szolgáltatásokban: a magyar közművelődési élet egyik főszervezője és a tudományos kutatások kezdeményezője és vezetője. Feladata a vajdasági magyar nemzeti közösség kultúrájának dokumentálása, kutatása és bemutatása, szakkönyvtárak és internetes adatbázisok kialakítása és működtetése, szakmai képzések, illetve tudástranszfer, információ szolgáltatás, tanácsadás, a kulturális értékek bemutatása, társadalmi hatásának, a művelődési intézmények változásának vizsgálata – olvasható az indoklásban.
(MTI)
magyarszo.com/hu

Romániában még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a műemlékvédelemre
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró napján dr. Csók Zsolt és dr. Radu Lupescu régészek a Kincsek és titkok - a Kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom régészeti kutatása című rendezvényen mutatták be a műemlék épület területén végzett ásatások eredményeit a Communitas Alapítvány szervezésében. A beszélgetést Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke moderálta.
Hegedüs Csilla – miközben bemutatta a régészeti ásatást vezető szakembereket – rámutatott, hogy Csók Zsolt régész és Guttmann Szabolcs építész a Kolozs, Beszterce-Naszód és Szilágy megyére kiterjedő Regionális Műemlékvédelmi Bizottságból való júliusi menesztése miatt a bizottság magyar műemlékes építész és régész nélkül mAradt. Az ügyvezető alelnök felhívta a figyelmet az említettek szerepére az idén januárban történt Kolozsvári műemlékrombolás megakadályozásában, valamint arra, hogy a napokban a Művész mozi fölött rongálták újra az épület történelmi homlokzatát, a műemlékvédelmi bizottság új elnöke viszont nem lépett fel ez ellen. Az örökségvédelmi szakember szerint rendkívül fontos a magyar szakemberek jelenléte a műemlékvédő bizottságokban, hiszen már bizonyították az erdélyi épített örökség iránti elkötelezettségüket, a jelenlegi szakértői kormány pedig láthatóan nem fordít figyelmet erre a területre, sőt gátolja a felújítást elősegítő folyamatokat.
Az eseményen a Szent Mihály plébániatemplom tervezett restauráláshoz szükséges régészeti kutatások vezetői, dr. Csók Zsolt, a Kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum régésze és dr. Radu Lupescu régész, művészettörténész, a Kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense Hegedüs Csilla kérdésére beavatták az érdeklődőket az eddig végzett ásatások rejtelmeibe, érdekes és történelmi szempontból rendkívül értékes feltárás eredményeit mutatták be a közönségnek. Radu Lupescu felhívta a figyelmet arra, hogy munkálatokra elsősorban azért volt szükség, mert utoljára az 1950-es években foglalkoztak behatóan a Szent Mihály templommal, az akkori restaurálást viszont nem megfelelő módon végezték. A régész megjegyezte, hogy nyugaton – ennek ellenpéldájaként – folytonos felújítás, javítások alatt állnak a jelentős műemlék épületek. Lupescu elárulta, a régészeknek, történészeknek régi vágya volt a Szent Mihály templomban folytatott kutatás. A munkálatokban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem régészeti és művészettörténeti szakának nyolc hallgatója vesz részt.
Csók Zsolt elmondta, ez az első szakszerű régészeti kutatása a templomnak, amely során a műemlék épületet vizsgálják, az eredeti járószinteket, alapozást, illetve olyan elemek után kutatnak, amelyek egy régebbi Kolozsvári templomra utalnának. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy az eddigi, négy helyszínen történő külső ásatások folyamán sikerült az eredeti, 15. században használt járószintet beazonosítani, illetve feltárták az egykori, templomhoz tartozó temetkezési helyeket.
Csók Zsolt az ásatás egyik szenzációja és egyben legszomorúbb eseteként említette a 18. századi temetkezési hely feltárását, amely nagyon jó állapotban mAradt meg. Bronzfejű szegecsekkel írták ki a koporsók léceire a születési és elhalálozási dátumokat, a Kolozsvári Történeti Múzeumnak viszont nincs megfelelő laboratóriumi felszerelése ezek szakszerű feltárására és konzerválására. A sírok és a bennük talált leletek rendkívül hasznosak a 18. századi öltözködés, koporsódíszítés módszereinek rekonstruálására. A régészek elmondták azt is, hogy feltétlenül szükség van a régészeti kutatás folytatására, hisz ez az ásatás csak „ízelítő” abból, amit a Szent Mihály templom hozzátehet az egyetemes magyar épített örökség történetéhez.
Transindex.ro

Zöld ág és harangszó (Templombúcsú Árkoson)
Néhány év múlva kétszáz esztendeje annak, hogy kis, zsindellyel fedett katolikus kápolna épült Árkoson, amelyet főpásztori megbízásból Szent István királyunk emlékére szentelt fel 1825-ben pünkösd harmadnapján Balogh Mihály, a sepsikőröspataki anyaegyház és az árkosi filia plébánosa.
1825 után öt alkalommal javították, eleinte a báró Szentkereszty család támogatásával. Azóta sok víz folyt le a falupatakán. Időközben 1911-ben harang is került a toronyba, amelyet a híres Temesvári Novotny céggel öntettek, mert az azelőtti két harangot a haza védelmében elrekvirálták 1916-ban. Nos, ez a Novotny-harang hívta ünnepi szentmisére a helyieket s számos környékbelit. Nyírfaágakkal díszített ösvényen vonultak a teljesen felújított és megnagyobbított templomba a hívek. Keresztény államalapító királyunk tiszteletére virágba borult az oltár, ünnepi szentmisét celebráltak, s Szent István életéről és intelmeiről prédikált a népes közönségnek Gábos Zoltán málnásfürdői plébános. Miként azt Duka Antal gondnoktól megtudtuk, nyilvántartásuk szerint 380 katolikus hitben élő lakik Árkoson. Fekete József volt sepsikőröspataki plébános nyugalomba vonulása után a kovásznai születésű Ráduly István volt kőhalmi plébánost nevezte ki ft. nm. Jakubinyi György a sepsikőröspataki anyaegyházba, amelynek Árkos a filiája. Ráduly plébános a Zsil-völgyi Petrozsényben, majd Csíkszentdomokoson káplánként kezdte papi pályafutását, 2001-től volt ez év augusztus elsejéig a kőhalmi katolikusok plébánosa. Mind a mater, mind a filia hívei megkülönböztetett szeretettel fogadták a fiatal lelkészt. Szentmise után a templom udvarán kínálmáció közben ismerkedtek, kerültek közelebb egymáshoz a filia hívei.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kincsek és titkok a Szent Mihály- plébániatemplomban
Jó állapotban mAradt meg a 18. századi temető
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró napján dr. Csók Zsolt és dr. Radu Lupescu régészek a Kincsek és titkok – a Kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom régészeti kutatása című rendezvényen mutatták be a műemlék épület területén végzett ásatások eredményeit a Communitas Alapítvány szervezésében. A beszélgetést Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke moderálta.
Hegedüs Csilla – miközben bemutatta a régészeti ásatást vezető szakembereket – rámutatott, hogy Csók Zsolt régész és Guttmann Szabolcs építész a Kolozs, Beszterce-Naszód és Szilágy megyére kiterjedő Regionális Műemlékvédelmi Bizottságból való júliusi menesztése miatt a bizottság magyar műemlékes építész és régész nélkül mAradt. Az ügyvezető alelnök felhívta a figyelmet az említettek szerepére az idén januárban történt Kolozsvári műemlékrombolás megakadályozásában, valamint arra, hogy a napokban a Művész mozi fölött rongálták újra az épület történelmi homlokzatát, a műemlékvédelmi bizottság új elnöke viszont nem lépett fel ez ellen. Az örökségvédelmi szakember szerint rendkívül fontos a magyar szakemberek jelenléte a műemlékvédő bizottságokban, hiszen már bizonyították az erdélyi épített örökség iránti elkötelezettségüket, a jelenlegi szakértői kormány pedig láthatóan nem fordít figyelmet erre a területre, sőt gátolja a felújítást elősegítő folyamatokat.
Szabadság (Kolozsvár)

Tanítók és óvónők tábora
A Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében augusztus 22–29. között az alsócsernátoni Enikő Panzióban zajlik a kézdiszéki tanítók és óvónők tizennyolcadik tábora.
A szállást a panzió biztosítja, az étkeztetésről az egyesület gondoskodik. Rádu Ibolya tanítónő, táborvezető arról tájékoztatott, hogy ezúttal a cigányoktatás problémái kerültek terítékre. Cigány népdalokat énekelnek, és a cigány konyha jellegzetes ételeit főzik meg. A kézműves-tevékenységek közül a résztevők a szalmafonást és a kilintechnikát sajátítják el. A szakmai felügyeletet Botos Erika, a Tanítók Háza igazgatója biztosítja. Oktatók: Rádu József és Fábián Irma, a két tréner pedig Gábor Judit és Torzsa Ibolya. Tegnap gombásztak, a többi napon elsősorban szalma asztaldíszeket állítanak elő. A cigány konyhát Bágyok Károly Sepsiszentgyörgyi gasztroblogger, a Szabadtűzi Lovagrend Erdélyi Rendjének főkancellárja irányítja, ma cigánypecsenye, gulyásleves és hígpalacsinta készül. Az őrkői cigányiskola és a petőfalvi iskola pedagógusai is beszámoltak a táborozás ideje alatti élményeikről, gyakorlati tapasztalataikról. A tábor folytatásaként a résztvevők minden hónap második csütörtökén találkoznak, megbeszélik gondjaikat, és aznap kézműves-foglalkozásokat is tartanak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indul az új színházi évad
Tegnap kezdődtek a Tamási Áron Színház legújabb előadásának felújító próbái Sardar Tagirovsky irányításával. A Tamási Áron Zöld ág című regénye nyomán készült Zongota című előadás, melyet a nyár folyamán már bemutattak Gyulán, a Tamási Áron Színház, a Gyulai Várszínház és a Háromszék Táncegyüttes közös produkciójaként az író halálának 50. évfordulója alkalmából kerül műsorra. A szentgyörgyi bemutatót, mely sok szempontból különbözni fog a nyári szabadtéri előadástól, szeptember 14-ére tervezi a színház.
Bérletek szeptember 5-étől kaphatóak a városi kulturális szervezőirodában, az új évad produkciói a már említett Zongota című előadást követően időrendben a következők: Igor Bauersima: norway.today (Kövesdy István rendezésében), Ray Cooney: Funny Money, mely magyar fordításban más címmel kerül majd bemutatásra (Zakariás Zalán rendezésében), Bertolt Brecht: A városok sűrűjében (Porogi Dorka rendezésében), és Harold Pinter: Ünnep (Alexandru Dabija rendezésében). Ezek mellett a korábbi évadok fontosabb előadásait is műsoron tartja a színház. Vass Zsuzsanna és Rácz Endre személyében két új, fiatal színésszel gyarapodott a Tamási Áron Színház társulata, akiket a Bocsárdi László által rendezett Liliom című előadásban már láthatott a szentgyörgyi közönség, de valójában az idei lesz az első teljes évaduk a színháznál. Szeptember közepén indul a színház új honlapja, mely minden bizonnyal szebb, korszerűbb, átláthatóbb lesz a korábbinál, és amely ezután a www.tasz.ro címen várja az érdeklődőket. M Stúdió
Az M Stúdió Mozgásszínház már augusztus 16-án elkezdte az új évad első produkciójának próbáit az új stúdióban. A Radu Afrim által rendezett és az Andrei Mureşanu Színházzal koprodukcióban készülő új, kétnyelvű előadás címe még ismeretlen, mert a próbák során írják a darabot, a szövegkönyvet maga a rendező készíti, akit Andreea Gavriliu koreográfus és Márton Imola, a társulat vezetője segít munkájában, aki ezúttal fordítóként van jelen a próbákon. A történet egy tömbházban játszódik, és egy házaspár válópartija körül bontakozik ki, melyben mindenféle furcsa alakok jelennek meg. Az előadás bemutatója objektív okok miatt decemberre tolódik, így valószínűleg az évad második produkciójával, a Fehér Ferenc által jegyzett színházi westernnel majdnem egy időben kerül bemutatásra. Az évad harmadik előadását Bocsárdi László rendezi jövő tavasszal. A decemberi első új bemutatóig a korábbi évadok előadásait láthatja a közönség, de olyan régi produkciók is felújításra kerülnek, mint A per, a Törékeny és a Körtánc.
Az M Stúdió társulata is új színésszel gyarapodott az idei évadtól, a zilahi származású Deák Zoltán idén végzett a Kolozsvári színművészeti egyetemen.
Cimborák Bábszínház
A bábszínház bizonytalan helyzetben kezdi az új évadot, melyben nagyon nehéz tervezni, de a társulat művészeti vezetője, Péter Orsolya bízik abban, hogy a mostoha körülmények ellenére is sikerül megtartani a vállalt három új bemutatót, ezenkívül pedig sokat fognak turnézni, régebbi előadásokat újítanak fel, és megszervezik a korábbi években nagy sikernek örvendő mesebarangolásokat is. A bizonytalan helyzet oka, hogy a társulat még mindig távol áll attól, hogy állandó játszóhellyel rendelkezzen. A város vezetősége megrendelt egy teljes felújítási tervet az új bábszínháznak. Egyelőre még kérdéses tehát, hogy milyen előadással indul az új évad, próbálnak olyan bábdarabot, mesét találni, ami szabadtéri játszásra alkalmas, vagy amit bármilyen játéktérre könnyen lehet adaptálni. Az évad első felében a bizonytalan tényezők miatt nem hívnak vendégrendezőt, tavasszal azonban a tervek szerint B. Fülöp Erzsébet Marosvásárhelyi színésznő fog rendezni a társulatnál egy gyerekeknek szóló vásári komédiát. Hamarosan a bábszínház is új színészekkel gyarapodik: a nyár folyamán hirdetett két bábszínészi állásra többen jelentkeztek, a velük való személyes találkozásokra, versenyvizsgára a jövő hét elején kerül sor.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fordítógép már van, tolmács még nincs
A jegyző még nem döntött
A Marosvásárhelyi tanács keddi ülésén sem sikerült érvényesíteni az anyanyelvi jogokat: a képviselőknek ez- úttal sem állt rendelkezésükre tolmács, aki fordította volna a hozzászólásokat.
Az erre vonatkozó határozattervezetről a tanács jegyzője, Muresan Andrei még nem döntött, de "dolgozik rajta" – jelentette ki, Peti András felvetésére válaszolva, aki azt nehezményezte, hogy több, RMDSZ-képviselők által kezdeményezett tervezet "lemAradt" a napirendről.
A közgyűlési felszólalásokat egyébként Hermann Mark Christian (POL) képviselő kezdte el, aki kijelentette: magyarul szeretett volna hozzászólni a vitákhoz, de mivel nincs jelen szinkrontolmács, a költségvetés-kiigazítás fontosságára való tekintettel, a félreértések elkerülése végett románul kénytelen beszélni. Hangsúlyozta, a POL beadványát, amelyet a júliusi tanács- ülésen olvastak fel a plénum előtt, és amelyben a helyhatósági törvény, valamint egyéb jogszabályok anyanyelvhasználatra vonatkozó előírásainak ad literam alkalmazását kérték, 11 képviselő írta alá (Hermann Mark Christian, Balas Radu és Györfi Júlia, a POL képviselői, valamint az RMDSZ részéről Magyary Előd, Mózes Levente, Novák Zoltán, Furó Judit, Csiki Zsolt, Kovács Lajos, Bakó Szabolcs, Szászgáspár Barnabás), azaz a tanácsosok 20 százaléka. Kikérte magának Claudiu Maior, a polgármester személyi tanácsadójának támadó nyilatkozatait, melyek szerint egyes tanácsosok nem értenek a közigazgatáshoz, és furcsának nevezte, hogy összeférhetetlenség miatt köztisztviselői, illetve választotti tisztség betöltésétől három évre eltiltott Maior jelen van a végrehajtó apparátusban és a közpénzből finanszírozott fizetett hirdetés formájában publikált folyamatos sajtómegjelenéseivel saját személyi kultuszát építi. Bakos Levente üléselnök mindegyre megpróbálta "rövidre zárni" a felszólalást, majd Peti András kérte számon a jegyzőtől több tervezet lemAradását a napirendről (a Nagydisznód utcai robbanás áldozatainak támogatására, a Vár sétány védetté nyilvánítására, az állatkerttel kapcsolatos, valamint a szinkrontolmácsra vonatkozókat), Mózes Levente pedig a Testvériség és a Harmónia utcai lakosok kéréseit ismertette a plénummal, ezek az utcák aszfaltozására, kövezésére vonatkoztak. A jegyző szerint mindenik felsorolt tervezeten "dolgoznak", várhatóan a következő közgyűlésen némelyik vitára kerül, fordítógéppel már rendelkeznek, az anyanyelvhasználathoz szükséges műszaki feltételek biztosítását előíró tanácsi határozatra pedig nincs szükség, hiszen ezt törvény szabályozza – mondta.
A tanácsülés elején jelen levő Dorin Florea polgármester a napirenden levő tervezetek vitája előtt éppen akkor hagyta el sebbel-lobbal a termet, amikor Budai István a Marosvásárhelyi Tulajdonosi Társulások Szövetségének képviseletében kezdett beszélni. Florea távozása előtt felszólította azokat a képviselőket, "akik összetévesztik a demokráciát a cirkusszal, hogy ha mégis komoly dolgokról szeretnének tárgyalni, iratkozzanak fel, felajánlja számukra a 45-ös termet". A polgármesteri hivatalhoz tartozó közszolgáltatók közgyűlései után a testület megszavazta a napirendi pontokat, a költségvetés-kiigazítás heves és meglehetősen hosszú vitája során nagyrészt sikerült átvinni a szakbizottságok javaslatait, az egyéni módosító indítványok nyílt vitája során több RMDSZ-javaslatot elfogadtak, míg a POL számos, a tanintézetek korszerűsítését, a diákok tanulási körülményeinek javítását célzó javaslatát elvetették. Mint például azt, hogy az ASA fociklubbnak szánt 8,3 millió lejt a fent említett célokra fordítsák. A költségvetés- kiigazítás tervezetének végső szavazása előtt, amikor Györfi Júlia "megköszönte", hogy a képviselő-testület teljes közömbösséget mutatott a szociális problémák iránt, "derült ki", hogy van lehetőség bizonyos összegeknek a "külön tételként való beiktatására" a tervezetbe, bár erre a szóban forgó fejezet vitája során nem hívták fel a javaslattevők figyelmét. E lehetőséggel élve az utolsó száz méteren a POL-képviselők két javaslatát is megszavazta a testület (1 millió lejt fordítsanak iskolai bútorzatra, 218 ezer lejt a szociális osztály részére).
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Csíki tehetséggondozás
Erdély legkorszerűbb kollégiuma
Százötven középiskolást tudnak elszállásolni Csíkszereda új kollégiumában, amely a Márton Áron Tehetséggondozó Központ nevet veszi fel. A létesítményt a Futball Klub Csíkszereda és a Szent Kereszt-plébánia fogja működtetni.
A magyarországi támogatásból megépített, vadonatúj létesítményt – amelyen már az utolsó simításokat végzik –, illetve az ezzel egyszerre felhúzott sportlelátót a tanév első napján, szeptember 12-én avatják fel. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere rámutatott: a városi labdarúgópálya mellett felépített ingatlan Erdély egyik legkorszerűbb középiskolás kollégiuma lesz.
Az elnevezésről egyébként arra való tekintettel döntöttek, hogy Magyarország nemzetpolitikai államtitkársága Márton Áron-emlékévnek nyilvánította 2016-ot. Az elöljáró azt is elmondta: a létesítmény 200 férőhelyes, ebből 150-et bocsátanak a diákok rendelkezésére, ötvenet pedig a Székelyföld Labdarúgó Akadémia tagjainak tartanak fenn. A bentlakásban helyet kapó középiskolásoknak étkezést is biztosítanak, ez a szállással együtt havi 400 lejbe kerül. Mindegyik szobában elérhető az internet, Ráduly szerint a feltételek és a körülmények egy háromcsillagos szálloda szintjén állnak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)