"Victor Ciorbea miniszterelnök dec. 11-i bemutatkozó beszédében egyetlen, de sokatmondó bekezdést szánt a nemzetiségi kérdésnek. Kormánya arra törekszik, hogy a kisebbségek élvezzék az esélyegyenlőséget mind a törvény előtt, mind a gazdasági, társadalmi stb. életben való érvényesülésben. Az uszító felszólalásokban nem volt hiány. Adrian Nastase megkérdezte: hogy mernek a kisebbségek elnökjelöltek, kormánytagok lenni Romániában? Minek kell nemzetiségi miniszter? Azért szükséges, válaszolta cikkében Zsehránszky István, mert "Önök uralkodásuk hét éve alatt elzárkóztak a nemzetiségeket érintő valamennyi lényeges kérdés megoldásától." Corneliu Vadim Tudor szenátor szerint Ciorbea legnagyobb hibája, hogy az RMDSZ-t bevette a kormányba. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt vezérszónoka azzal indokolta ellenszavazatát, hogy bekerültek a kormányba egy olyan nemzetiség tagjai, akiknek lojalitása kétséges. Markó Bélán, Vida Gyulán és a nem magyar kisebbségek parlamenti csoportjának vezetőjén, Varujan Pambaccianon kívül senki sem emelt szót a diszkriminatív, kisebbségellenes felszólalások ellen, még a többi vádat hevesen visszaverő Ciorbea sem. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./"

Dávid Ibolya igazságügyi miniszter részt vett az október 6-i aradi megemlékezéseken, megbeszélést folytatott Dorel Popa aradi polgármesterrel az Aradon tervezett román-magyar megbékélési park létrehozásáról és az aradi szabadságemlékmű ott történő végleges elhelyezéséről. A sajtóértekezletet tartó miniszter asszony elmondta: már az év első felében kérte az aradi városi vezetést, vitassák meg az emlékpark kérdését, de akkor a romániai helyhatósági választás utánra maradt az ügy. Az új polgármester, Dorin Popa most kedvezően viszonyult a felvetéshez. Az első elképzelések szerint a várból kiszabadított szabadságemlékmű megsérült szobrait már ideiglenes helyükön restaurálták volna, de egy magyarországi szakértői bizottság szerint e munkálatot a végleges felállításkor kell elvégezni. - A téli csapadék hatására ismét átszakadhat a gát Nagybányán az Aurul vállalatnál, s akkor újabb, a korábbihoz hasonló ciánszennyezés kerülhet a Szamosba, a Tiszába - figyelmeztetett Gönczy János, Tisza-Szamos kormánybiztos, aki szerint megengedhetetlen, hogy továbbra is a ciános vizet vezessék a meddőfeldolgozó üzemből a nyolc kilométerre lévő tározótóba, s onnan ismét vissza a meddőmosóhoz. A kormánybiztos felelősséggel állítja: nem felel meg a valóságnak, hogy a Tiszánál már semmi nyoma a ciánszennyezésnek. A természet megpróbálja valahogy helyreállítani az egyensúlyt, de ez már egészen más, mint amilyen a Tisza lehetne, ha nem érkezett volna a valamennyi élőlényt elpusztító, nagy mennyiségű cián. - A gazdasági-kulturális együttműködésre interrégiót hoz létre Szabolcs-Szatmár-Bereg, a romániai Szatmár megye és Ukrajna Kárpátaljai Területe. A megállapodást Nyíregyházán írta alá Helmeczy László, a szabolcsi, illetve Szabó István, a szatmári önkormányzat elnöke, valamint Viktor Baloga, Kárpátalja kormányzója és Iván Iváncso, megyei tanácselnöke. A megállapodáshoz tartozó mellékletben előírták: a határátkelők fejlesztését, az árvíz- és környezetvédelmi veszélyeztetettség mértékének csökkentését, turisztikai és sportcentrumok létrehozását, s egyben határoztak a munkácsi vár restaurálásának befejezéséről. /A múlt hét végén történt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Csíkszeredában több ezer ember vett részt a márc. 15-i ünnepségen. Gál Sándor-szobornál kezdődött idén is a rendezvénysor, majd a Vártéren folytatódott. - A normalitás jele, hogy részt veszünk egymás ünnepein, tiszteletben tartjuk azokat - jelentette ki a román himnusz elhangzása után mondott beszédében Dusa Mircea prefektus. - A Székelyföld őrt áll a nemzet keleti határán – hangsúlyozta ünnepi beszédében Csedő Csaba. Ráduly Róbert parlamenti képviselő a történelmi események és a mai történések között vont párhuzamot beszédében, az RMDSZ városi szervezetének elnöke, Hajdú Áron pedig az ünnep szellemiségére hívta fel a figyelmet. Nyergestetőn az ünnep helyszíne a múltkori szélviharnak köszönhetően valóban a hajdani csatateret idézte, megváltozott az emlékmű körül a táj, de az ünneplők ugyanazok voltak. Az érkező vendégeket a szentegyházi fúvósok térzenéje köszöntötte, majd ünnepi beszédet mondott Ráduly Róbert parlamenti képviselő. Zsombori Vilmos megyei tanácselnök ünnepi beszéde után a Csíki Játékszín művésze, Kosztándi Zsolt szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd kulturális műsor következett. Az ökumenikus istentisztelet után az RMDSZ-szervezetek, polgármesteri hivatalok, gazdasági egységek és intézmények stb. koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatán. Székelyudvarhelyen a Márton Áron téren – több ezer ünneplő részvételével – a székely lovas huszárok felvonulásával kezdődött a megemlékezés. - 1848 kapcsán eszünkbe jut minden olyan szabadságharc, mely a nemzet felemelkedéséért robbant ki - mondta köszöntőbeszédében Szász Jenő polgármester. Lányi Zsolt magyar országgyűlési képviselő, Udvarhely szülötte a kedvezménytörvényről szólva kifejtette: ez a magyar nemzet egységét megteremtő törvény. - A közösségünkön belüli elvi vitákat nem egymás ellen, hanem egymásért, magunkért kell folytassuk – mondta Ladányi László városi RMDSZ-elnök. Nagy Pál, a MISZSZ elnöke a romániai magyarság közösségeiben dúló viszályokról szólt, majd felkérte Sarkadi Zoltán színművészt, hogy olvassa fel az ifjúsági szervezete által fogalmazott 12 pontot. Az egyházi áldás után a külföldi vendégek, szervezetek, intézmények koszorúikat a Vasszékely szobránál helyezték el. Gyergyószentmiklóson bemutatták be Kis Portik Irén: Kossuth Lajos a magyar nép tudatában című, hiánypótló művét. A magyar templomokból a Szabadság emlékmű elé vonuló tömeg dr. Garda Dezső és Rokaly József, valamint Dézsi Zoltán beszédét hallgathatta. A megemlékezés koszorúinak elhelyezése után – a Petőfi- és a Kossuth-szobornál – a köztemetőbe vonultak a résztvevők, ahol megkoszorúzták a Kiss Antal honvédezredesnek állított kopjafát, illetve a Magyar Hazáért Meghaltak síremlékét. Székelykeresztúron az ünnepi rendezvény koszorúzással kezdődött. A Himnusz elhangzása után Csáka József alpolgármester üdvözölte a résztvevőket, ünnepi beszédet főtisztelendő dr. Szabó Árpád unitárius püspök mondott, a testvérvárosok nevében Casalgrande polgármestere, Luciano Dranchetti beszélt. Az ünnepi műsorban felléptek a dunakeszi és a karcagi vendégegyüttesek, valamint az Orbán Balázs Gimnázium diákjai. Befejezésül a nagyszámú ünneplő közönség elénekelte a Szózatot és a székely himnuszt. /Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

A tiszai ciánszennyezésért beperelt romániai cég biztonsági állapotáról hallgatott meg szakértői tanúvallomást Budapesten a bíróság jún. 19-i tárgyalásán. A felperes a tárgyaláson kifogásolta, hogy az alperes minden lehetőséget megragad a per elhúzására. Ezzel egyidőben a ciánszennyezések ellen tiltakozott 25 ország mintegy 45 zöld szervezete azon a közmeghallgatáson, melyet a Világbank Budapesten tartott ötnapos tanácskozása alkalmából rendezett érdeklődők számára. Stephanie Roth romániai környezetvédő a tervezett Verespatak melletti bányaberuházásra hívta fel a figyelmet, amelynek kivitelezése a Világbank hitelfolyósításával akár már holnap megkezdődhet. A ciános technológiával tervezett létesítmény jövőbeni meghibásodása esetén Magyarországra is káros hatással lenne. /Cián-per, nemzetközi tiltakozással. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

"Megkezdődtek az előkészületek annál a romániai aranybánya-beruházásnál, amely a jövőben jelentős környezeti veszélyt jelenthet Magyarországra - jelezte Kalovits Judit, a Greenpeace budapesti irodájának szóvivője. A Verespatak melletti völgyekbe tervezett létesítmény azért jelenthet környezeti kockázatot, mert a ciános technológiával működő leendő bányából újra mérgező anyagok szennyezhetnék a Maroson keresztül a Tisza magyarországi folyószakaszát. A tervek szerint a két érintett völgy egyike kétmillió köbméter szilárd anyag, valamint 20 ezer köbméter cianid- és higanytartalmú víz befogadására alkalmas ülepítőtóvá válna. A létesítmény évi cianidfelhasználása elérné az 5 ezer tonnát. Verespatak környéke eleve eleve szennyezett térség, szerepel azon a feketelistán, amelyet az ENSZ környezetvédelmi programja és az Európai Unió hozott létre a nagybányai ciánkatasztrófa után a környezeti veszélyt jelentő gócpontok felmérésére. A Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) adatai alapján a 400 millió dolláros bányaprojekt finanszírozója 80 százalékban a kanadai Gabriel Resources, 20 százalékban pedig a Minvest romániai állami bányavállalat. A kanadai-román cégnek a mintegy 2 ezres helyi lakosság kitelepítését is meg kell oldania. Eddig 38 áttelepítési szerződést írtak alá az érintett lakossággal. 18 magyarországi zöld szervezet ebben az ügyben nyílt levélben fordul Kemény Attilához, a környezetvédelmi tárca közigazgatási államtitkárához. A levélben azt kérik, hogy a minisztérium a határokon átnyúló szennyeződésekről szóló espoo-i egyezmény értelmében kezdeményezze a környezeti hatástanulmány elkészítését a verespataki bányánál. /Verespatak veszélyt jelent Magyarországra Mérgező anyagok kerülhetnek a Tiszába. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ "

A Külügyminisztérium helyettes államtitkára bekérette Románia budapesti nagykövetét, hogy tájékoztatást kérjen a romániai Verespatakra (Rosia Montana) tervezett aranybányáról, jelezte Tóth Tamás külügyi szóvivő márc. 16-án Budapesten. "A magyar diplomácia a nagykövet útján kéri az illetékes román szerveket, hogy nyújtsanak hivatalos tájékoztatást a tervezett aranybányával kapcsolatban, elsősorban a környezetvédelmi kérdésekkel, esetleges környezetvédelmi veszélyekkel kapcsolatban" – mondta Tóth Tamás. Calin Fabian román nagykövet átvette a tájékoztatási kérelmet. Románia évek óta tervezi Verespatakon egy ciános technológiával üzemelő felszíni kitermelésű aranybánya létesítését egy 1997-es koncesszió alapján, amit a Rosia Montana-Gold Corporation kanadai-román vegyesvállalkozás szerzett meg. Petru Lificiu román környezetvédelmi miniszter 2002-ben azt ígérte, hogy Magyarországot is bevonják a terv elemzésébe. 2000-ben rendkívül súlyos környezeti károkat okozott, hogy átszakadt az Aurul román-ausztrál vegyes bányavállalat nagybányai zagytárolójának gátja, ami ciánnal szennyezte a Szamoson keresztül a Tiszát, majd a Dunát is. /Tájékoztatást kért a magyar külügyminisztérium a verespataki aranybányáról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./

Február 1-jén Nagybányára látogatott az Országgyűlés Nemzeti Fórum képviselőcsoportjának hatfős küldöttsége annak érdekében, hogy helyszíni szemlét tartson az öt évvel ezelőtt súlyos ciánszennyezést okozó Transgold Rt.-nél. A Magyar Demokrata Fórumból kivált honatyák azért utaztak a Máramaros megyei városba, hogy megtekintsék, milyen intézkedéseket foganatosított a helyi bányavállalat a 2000 januárjában bekövetkezett környezeti katasztrófa óta. A Lezsák Sándor vezette delegáció tavaly ellátogatott Verespatakra is, és az oda tervezett külszíni aranybánya ügyét az Európa Tanács és az Európai Parlament elé vitte. Balogh László képviselő elmondta, az ausztrál–román tulajdonú Transgold Rt. (korábban Aurul) vezetősége arról beszélt a magyarországi küldöttségnek, hogy az öt évvel ezelőttihez hasonló környezetszennyezés többé nem fordul elő, mivel a cég négymillió dollárt költött az elmúlt években biztonsági berendezésekre. Ioan Hudrea, a bányavállalat igazgatótanácsának alelnöke kijelentette: annak idején Romániában nem észleltek környezetszennyezést, a magyarországi ökológiai katasztrófát pedig a magyar hatóságok idézték elő azáltal, hogy túladagolták a ciánt és nehézfémeket semlegesítő szert, és ez okozott mérhetetlen halpusztulást. „Megütközést keltett bennünk, hogy a román–ausztrál vállalat még részben sem ismeri el a katasztrófa felelősségét, hanem éppenséggel a magyar kárelhárítókat okolja a szennyezésért. Furcsának tartom azt is, hogy noha a nagybányai aranykitermelő vállalatban a román állam is tulajdonos, Románia mindeddig semmilyen felelősséget nem vállalt a környezetszennyezés tekintetében” – nyilatkozta Balogh László. Számára nem fogadható el a ciános technológia, közölte sommázta a honatya. Emlékezetes, hogy 2000. január 30-án átszakadt az aranymosással foglalkozó Aurul vállalat Zazar melletti ipari derítőjének gátja. Becslések szerint 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba és a Tiszába került. Magyarország 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli a ma Transgold néven működő nagybányai aranykitermelő vállalattól a tiszai környezeti katasztrófa miatt. /Rostás Szabolcs: Magyarországot vádolja a Transgold. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

Augusztus 26-án megkezdődött a verespataki ciános aranykitermelés ellen tiltakozó rendezvénysorozat, a Szénafesztivál. Tavaly akadályokat gördítettek, lezárták az egyetlen utat, amelyen gépkocsival is meg lehet közelíteni a helyet. /Verespatak. Elkezdődött az aranykitermelés ellen tiltakozó Szénafesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

A Népszabadság értesülése szerint a fagy miatt megrepedezett csőhálózatból került a szabadba – egyelőre ismeretlen mennyiségű – cián a nagybányai Transgoldnál. A Transgold vállalat és Máramaros megye vezetői ezt tagadták, ennek ellenére szabad szemmel is látható a jégcsapokba dermedt a folyadék, írta a lap helyszínen járt tudósítója. A csövek mentén vödrökben próbálják összegyűjteni a megfagyott ciános folyadékot. A fehér havon tisztán látható, ahogy a ciános, mérgező anyag széles medret vájt magának a vezetéktől a Zazar folyóig. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./

Hátborzongató magyar dokumentumfilm az Új Eldorádó, többéves munkával készítette el Kocsis Tibor. A film bemutatója 2005. szeptember 30-án volt, azóta bejárta a Földet, Rómától Los Angelesig, Londontól Szöulig mindenütt sikere volt, díjakkal halmozták el. Felhívta a figyelmet Kelet-Közép-Európa egyik nagy fenyegetésére. Minden idők legnagyobb természeti katasztrófája készül Verespatakon. A föld hatalmas arany- és ezüstkincset rejt. A cianidos technológiát alkalmazó kanadai Rosia Montana Gold Corporation multi cég felvásárol, bontani kezd, holott még nincs végleges engedélye a tervezett aranybánya beindítására. Amennyiben megtörténik a ciános aranykitermelés, az akkor épülő 180 méter magas gát bármikor átszakadhat. /B. D.: Vigyorog Belzebub Verespatak felett. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Minden jel arra mutat, hogy a kormány a háttérben kiegyezett a verespataki beruházókkal, s hogy a verespataki aranybányának már csak könnyen elhárító formai akadályai vannak. A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) teljes gőzerővel munkálkodik az aranybánya-projekt megvalósításán. A projektet ellenző civil szervezetek – köztük a bukaresti Jogforrás Központ és az elköltözni nem akaró verespataki lakosokat tömörítő Alburnus Maior Egyesület – szerint az RMGC a környezeti hatástanulmányt nem nyújthatja be, mert az annak alapját képező régészeti, illetve területrendezési engedélyt a bíróság jogerősen felfüggesztette. Az RMGC szerint ha a 17–20 éves tervet végrehajtják, abból a román állam egymilliárd dollárt, a kanadai fél pedig ennél valamivel kevesebbet nyerne. A vegyes vállalat eddig 150 millió dollárt költött a beruházásra. Az RMGC a televíziókban, rádiókban és az írott sajtóban átfogó reklámkampányt indított. Sikerült meggyőzniük Traian Basescu államfőt. Nincs az az európai norma, amely az erdélyi embereket az újabb ciános katasztrófáktól megóvhatná. Amíg a képek nyilvánosságra nem kerültek, a nagybányai környezetvédelmi főfelügyelőtől, illetve Máramaros megye prefektusától a bukaresti szakminisztériumig minden egyes illetékes tagadta, hogy akár egyetlen csepp méreg is kikerült volna a rendszerből. Az éppen a tiszai katasztrófa hatodik évfordulóján bekövetkezett újabb nagybányai baleset viszont azt bizonyítja, hogy a Transgold- és az RMGC-féle vállalatok biztonságos üzemeléssel kapcsolatos ígéretei fabatkát sem érnek. A tragédia bármikor bekövetkezhet. /Tibori Szabó Zoltán: Az arany az úr. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8., 9./

– Ciánszennyezés már nemcsak Romániából, hanem Szlovákiából is fenyegetheti Magyarországot, amennyiben egy, a verespataki aranybányához hasonló létesítmény a terveknek megfelelően a felvidéki Körmöcbányán is megvalósul – mondta Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTvSz) ügyvezető elnöke hétfőn Budapesten. A magyar határtól 130 kilométerre fekvő Körmöcbányán a kanadai TorniganGold tervez ciános technológiájú aranykitermelést. A létesítmény 11 millió köbméteresre tervezett zagytározójából akár egy százalék a közeli Garam folyóba kerülve a hat évvel ezelőtti tiszai környezetszennyezéshez hasonló pusztítást okozhatna a Duna magyarországi szakaszán. /Második Verespatak készül Felvidéken? Folytatódik az RMGC és a zöldek „háborúja”. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Verespataki állatokkal és virágokkal gazdagodott az amúgy is tehetős Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, akinek a nevére a Greenpeace Magyarország Egyesület egy négyzetméternyi földet vásárolt a tervezett aranybányának otthont adó Fehér megyei településen. A miniszterelnök Vanessa Redgrave angol filmcsillag után a második személyiség, aki a szimbolikus jelentőségű egy négyzetméternyi terület birtokába juthat. A zöldek ezzel a „csellel” is nehezíteni akarják a Rosia Montana Gold Corporation vállalat dolgát, hiszen minél több tulajdonos rendelkezik Verespatakon telekkel, annál nehezebben valósítható meg az arany- és ezüstkitermelés. Magyarország a beruházás lehetőségének felmerülése óta az egyik leghevesebb ellenzője a ciános technológiát használó aranybánya létesítésének. /B.T.: Gyurcsány, az erdélyi „földbirtokos”.= Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

A Verespatakra tervezett aranybánya ellenzőinek aláírásait nyújtotta át a Greenpeace Magyarország a magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban. A petíciót aláíró 12 ezer tiltakozó azt követeli a magyar kormánytól, hogy minden diplomáciai és jogi eszközt vessen be a ciános- technológiájú, európai jogszabályokat sértő aranybánya projekt engedélyezése ellen. /12 ezer aláírás a verespataki beruházás ellen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

Megvonta a gyulafehérvári táblabíróság a Gabriel Resources vállalat Verespatakra vonatkozó kitermelési engedélyét, így a kanadai cégnek nincs joga többé a Verespatakon az elkezdett 251 próbafúrás folytatásához. A Gabriel Resources, a Rosia Montana Gold Corporation romániai leányvállalata ciános technológián alapuló aranybányászattal kívánt foglalkozni. /Lukács János: Vesztett az aranybánya. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Nem Gheorghe Funarral fogtam össze a ciános bányászati technológiák betiltását célzó törvénymódosítás ügyében– pontosított Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki az általa kidolgozott tervezethez minél szélesebb támogatást keresve kérte fel valamennyi Kolozs megyei szenátor kollégáját, hogy írják alá a kezdeményezést. Kezdetben valamennyien egyetértettek a kezdeményezéssel. Vasile Dancu szociáldemokrata szenátor külföldön tartózkodik, ezért nem került még rá az aláírása a dokumentumra, de amint hazatér, alá fogja írni. Norica Nicolai liberális szenátor viszont visszatáncolt: a szöveg láttán. A negyedik Kolozs megyei szenátor, a nagy-romániás Gheorghe Funar viszont aláírta. /T. SZ. Z. : Eckstein-Kovács nem Funarral fogott össze. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

A verespataki aranybánya megnyitását tervező Rosia Montana Gold Corporation-nek joga van arra, hogy igazát a bíróságokon keresse, és a minisztériumot beperelje. Azt viszont, hogy Silviu Stoica államtitkárt és őt személyesen is beperelt, zaklatásnak tartja, jelentette ki a sajtó kérdésére Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. Több környezetvédő szervezet, köztük a verespataki tervekkel első perctől szembeszálló Alburnus Maior, illetve a Greenpeace, továbbá több román és európarlamenti képviselők szolidaritásukat fejezték ki, és kérték, hogy szó szerint alkalmazzák a törvényt. Arra a kérdésre, hogy milyen esélyt ad az Eckstein-Kovács Péter és Gheorghe Funar szenátor által kezdeményezett, a ciántechnológia beszüntetését célzó törvénytervezetnek, a miniszter nem volt derűlátó. Szembetűnő volt, hogy a szaktárcát kivéve a pro és kontra érvek csak Verespatakra vonatkoztak, a jelenlevők nem kezelték országos gondként a cián-problémát. Valójában Romániában jelenleg nagyon sok olyan zagytároló van, amely ciános ipari hulladékot tartalmaz, és amelyek kérdése megoldatlan. A Demokrata-Liberális Párt testületileg felvonult a ciántechnológia mellett, jelezte a miniszter. /Sz. K. : Korodi pesszimista a cián-törvény sorsát illetően. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Elutasító szakbizottsági jelentést kapott a képviselőházban az a törvénytervezet, amely betiltaná a ciánt alkalmazó bányászati technológiákat. A jogszabályt a képviselőház iparügyi bizottsága vitatta meg, majd olyan módosító indítványt fogadtak el, amely szerint 2018-ig fokozatosan csökkentik a ciánt alkalmazó bányászati kitermelést. Az eredeti változat viszont a ciános bányászati technológiák teljes betiltásáról rendelkezett. A tervezet módosítását a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői szavazták meg. /Ciánnal mérgez a PD-L és a PSD. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13/

Megkezdődött a Kolozsvár Társaság szervezésében zajló Kolozsvár térben és időben című tudományos konferencia, amelyet Egyed Péter író, egyetemi tanár vezetett be. Rathmann János Budapestről Corvin Mátyás levelezéséről beszélt, ezt követően az olasz Luciano Artese Girolamo Fortis itáliai humanista íróról értekezett. Fortisról kevesen tudják, hogy Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix udvarában élt és tevékenykedett. Nicolae Sabau a jezsuiták kincses városbeli jelentőségéről beszélt, és bemutatta a rend kiemelkedő építészeti nevezetességeit a városban. Janó Mihály a Szent Mihály katedrális Schleuning kápolnájának falképeit ismertette. /Varga Melinda: A tér és idő reneszánsza. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Magyarországot is fenyegető ökológiai bomba ketyeg az Erdélyi-szigethegységben, ahol a Fehér megyei Sese-völgyi zagytározóban lévő savas-ciános víz semlegesítése okoz gondot a helyi hatóságoknak. /Ökológiai bomba az Erdélyi-szigethegységben. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

1940. augusztus 30-án hirdették ki a tengelyhatalmak – Németország és Olaszország külügyminiszterei, Joachim von Ribbentrop és Gian Galeazzo Ciano – a bécsi Belvedere-palotában a második bécsi döntést, amely 43 ezer négyzetkilométernyi észak-erdélyi területet juttatott vissza Magyarországnak 2,5 millió lakossal. Visszakerült Nagykároly, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Marosvásárhely, valamint az egész máramarosi terület és Székelyföld. A döntés előzményeihez tartozik, hogy a romániai Szörényváron (Turnu Severin) 1940. augusztus 16-24 között folytatott román–magyar tárgyalások nem vezettek eredményre a területátadás kérdésében. A magyar csapatok 1940. szeptember 5-13 között vonultak be a visszakapott területre. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a visszacsatolt Észak-Erdélyben 1 344 000 magyar, 1 069 000 román és 47 000 német lakos élt. Dél-Erdélyben körülbelül 400 000 magyar maradt. /Hatvankilenc évvel ezelőtt lett újra magyar terület Észak-Erdély. = Erdély. Ma, aug. 30./

A zöldtárca kiemelten figyel azokra a beruházásokra, amelyek Magyarországot környezetvédelmi szempontból veszélyeztethetik – reagált a magyar környezetvédelmi minisztérium arra a hírre, hogy a Verespatakra tervezett kitermelés mellett Gyulafehérvártól északnyugatra, Csertés község határába egy újabb ciántechnológiás aranybányát terveznek Romániában. /Újabb ciános aranykitermelés? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

„Ciánriadó” Budapesten
Kiverte a biztosítékot a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindítása
Azonnali hivatalos tájékoztatást kért tegnap levélben Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájától a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindítása és a fejlesztés engedélyezési eljárása ügyében.
Szabó Imre a sajtóból értesült arról, hogy a 2000-ben történt tiszai ciánszennyezést okozó gyár helyszínén egy orosz érdekeltségű vállalat környezetvédelmi engedély kibocsátását kéri.
Szabó Imre miniszter a határon átnyúló környezeti hatásokról szóló Espooi Egyezménnyel – Az ENSZ országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezménye – összhangban kérte, hogy a román fél haladéktalanul tájékoztassa Magyarországot, ha a beruházó a román hatóságokhoz benyújtja kérelmét a fejlesztés engedélyezésére.
„A magyar zöldtárca folyamatosan figyelemmel kíséri majd az eljárást, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a határ közelébe ne települhessen Magyarország területét környezetvédelmi szempontból veszélyeztető beruházás” – hangsúlyozta a miniszter, majd hozzátette, hogy a minisztérium kiemelt figyelmet fordít minden olyan környező országbeli beruházásra, amely Magyarország területét hátrányosan érintheti.
„Hazánk ezért – Verespatakhoz hasonlóan – a romániai felső-csertési beruházás esetében is bekapcsolódott a bánya létesítéséhez szükséges környezeti vizsgálatba, illetve jelezte a román társhatóságnak, hogy az Espooi Egyezmény keretében részt kíván venni a tervezett beruházás környezeti hatásvizsgálati eljárásában is” – tette hozzá a tárcavezető.
Szabó Imréhez a témában a Lehet Más a Politika (LMP) még szerdán nyílt levelet intézett, amelyben egyenesen egy újabb magyarországi ciánszennyezés lehetőségét vetik fel. Az LMP beavatkozásra és az Espooi Egyezmény alkalmazására kérte a környezetvédelmi minisztert, illetve a kialakult helyzetről Románia magyarországi nagykövetségével is egyeztetni kíván.
Az LMP egyébként a tiszai ciánszennyezés tízéves évfordulóján nyílt levélben fordult a román közjogi méltóságokhoz a cianidos bányászati eljárások romániai betiltásának elősegítését kérve. A Greenpeace és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) pedig szerdán közös közleményben sürgette a cianidos technológia európai szintű betiltását.
A zöldek a pozsonyi Új Szó információira hivatkozva felhívták a figyelmet arra is, hogy orosz érdekeltségű cégek Szlovákiában is cianidos technológiával működő aranybányák létesítését tervezik.
Borbély László környezetvédelmi miniszter még szerdán arról tájékoztatta lapunkat, hogy a tárcához semmilyen megkeresés nem érkezett, amely a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindításáról szólna. „Olyan helyzetben vagyunk, hogy akik átvették az üzemet az ausztrál cégtől, 2010 végéig egy sor beruházást vállaltak, de ezekből eddig keveset hajtottak végre. Amíg nem végzik el a fejlesztéseket, nem tehetnek semmit” – magyarázta az Új Magyar Szónak a miniszter.
Füzes Oszkár: „nem, nem és nem” a ciánra
Magyarország határozottan ellenzi a verespataki aranykitermelést, s ha a román kormány zöld utat ad a projektnek, Budapest magyarázatot vár – jelentette ki Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete tegnap. Újságírói kérdésre válaszolva a diplomata utalt arra, hogy a nagybányai tapasztalatok után nem bíznak a ciános technológiában, még akkor sem, ha egyes országokban jók a tapasztalatok.
Kánya Gyöngyvér, Budapest. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

RMDSZ–EMNT párbeszéd
Bár számos kérdésben eltérő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ álláspontja, a szombati marosvásárhelyi Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon a párbeszéd és az egyeztetések folytatásáról döntöttek a felek.
A tanácskozás napirendjén szerepelt egyebek mellett a magyar összefogás kérdése, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának az ügye. Ezután következtek a konkrét kérdések, a kisebbségi és az oktatási törvénytervezet kérdése, és általában az úgynevezett oktatási reform okozta gondok, a fejlesztési régiók átalakításának ügye, és a verespataki beruházás kérdése. A több órás tanácskozás végén Markó Béla, az RMDSZ, illetve Tőkés László, az EMNT elnöke külön-külön nyilatkozott a sajtónak.
Szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek
Tőkés László: – Hosszas vitát követően megegyeztünk, hogy az autonómiabizottság folytatja a tárgyalásokat a kisebbségi törvénytervezet számunkra legmegfelelőbb formában való kialakítása érdekében, másfelől pedig távlatilag stratégiai szinten folytatja a tevékenységét. Az oktatásügyben összehívjuk az EMEF oktatási bizottságát, amely kezelni igyekszik a jelenlegi válságos tanügyi helyzetet.
A regionális ügyekben kimondtuk és kimondjuk, hogy Székelyföld sem közigazgatási, sem regionális átalakítási módszerekkel, eszközökkel, törvényekkel nem feltagolható. Ragaszkodunk Székelyföldhöz mint önálló régióhoz, s annak fenntartásához. A verespataki bányaügyben egyöntetűen kimondtuk, hogy a ciános bányakitermeléssel nem értünk egyet, és együtt szorgalmazzuk a ciános kitermelés európai szintű betiltását, ezen fáradozom egyébként én magam is az európai parlamentben.
A székelyföldi önkormányzati nagygyűlés kérdésében az RMDSZ nem tartja időszerűnek a március 12-i dátumot, kénytelenek voltunk ezt tudomásul venni, illetve miután az EMNT kinevezett egy ad hoc öttagú bizottságot a nagygyűlés előkészítésére, az RMDSZ is kinevezi a napokban a saját öttagú küldöttségét, és ez hivatott megegyezni a következő önkormányzati nagygyűlés időpontjáról.
Sor került a támogatáspolitikai kérdésre is, ugyanis szemrehányást tettünk az RMDSZ-nek, hogy a tavaly, miközben mi éppen a támogatáspolitika átalakításáról kezdeményeztünk megbeszélést és egyeztetést, kiderült, hogy a Communitastól átutalták az egész kisebbségi közösségi szervezeteknek járó támogatást az RMDSZ-nek. Annyiban máris megállapodtunk, hogy rövidesen összeül az EMEF támogatáspolitikai munkacsoportja Bodó Barna és Takács Csaba társelnökök vezetésével.
Prioritás az oktatás
Markó Béla: – Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mai találkozóján több témáról tárgyaltunk. Tulajdonképpen a konklúzió az, hogy különböző témákban dolgozunk együtt. Amit most legfontosabbnak, legidőszerűbbnek és mindenképpen prioritásnak tartanék, az az oktatás. Ezért egyrészt együtt dolgoznánk az oktatási törvénytervezeten, mert ezt a kormánynak, és utána a parlamentnek minél előbb el kellene fogadnia, de együtt dolgozunk olyan kérdéseknek a megoldásán is, mint például az a reformintézkedés, amely a finanszírozásra vonatkozik, és amely a jelenlegi formájában könnyen elvezethet majd az iskolák, magyar osztályok megszüntetéséhez. Éppen ezért a kritériumrendszeren változtatni kell. A kisebbségi törvénytervezeten is együtt fogunk működni, és ugyanúgy a gazdasági-fejlesztési régiók átszervezésén.
Olyan döntéseket is hoztunk ugyanakkor, hogy a tervezett székelyföldi nagygyűlést ebben az időszakban nem tartjuk időszerűnek, tehát kollégáink majd egyeztetnek, és egy későbbi időpontban fogjuk majd megtartani.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

AZ EP plénumára került Verespatak ügye
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma

Verespatak: magyar lobbi a ciántechnológia ellen
Magyarországnak meggyőződése, hogy a Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányaberuházás nem jó, nem jelent hasznot Románia számára, éppen ezért a magyar állam továbbra is nemet mond erre a projektre – jelentette ki csütörtökön Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a Fehér megyei településen tett látogatása során.
Eközben elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután az Európai Parlament szerda este magyarországi és erdélyi magyar eurohonatyák kezdeményezésére Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. Az EP májusban szavaz az ügyben, az Európai Bizottság egyelőre nem támogatja a teljes körű tilalmat.
A helyszínen tájékozódott a Verespatakra tervezett ciános aranykitermelési projekt helyzetével, körülményeivel, valamint az érintett társadalmi csoportok, civil szervezetek vonatkozó álláspontjával, véleményével kapcsolatban csütörtökön Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. A Fehér megyei településen tett látogatása során a diplomata leszögezte: a magyar állam továbbra is határozottan ellenzi a Roşia Montană Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat bányatervét, mivel nem bízik az alkalmazni kívánt ciántechnológiás módszerben.
„A döntéshozatal természetesen a román kormány kompetenciája, Magyarország azonban továbbra is nemet mond a projektre, mivel jelentős kockázatot és veszélyt tartogat mindkét ország számára. Tudjuk, hogy a bukaresti kormány programjába foglalta a terv újraértékelését, a magyar állam számára azonban ez nem politikai kérdés, hanem a környezetre és a kulturális örökségre gyakorolt hatását vesszük figyelembe” – jelentette ki Füzes Oszkár nagykövet, aki a helyi és megyei hatóságok képviselőivel folytatott megbeszélésén túlmenően arra is kíváncsi volt, miként vélekedik a 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését célzó beruházásról az érintett lakosság.
Verespatakra egyébként a jövő héten Borbély László környezetvédelmi miniszter is ellátogat; az RMDSZ-es tárcavezető csütörtökön felhívta a figyelmet, hogy továbbra is fennáll az RMGC projektje engedélyezési folyamatának elődje, Korodi Attila által elrendelt felfüggesztése (a beruházásra különben a kanadaiak eddig 400 millió dollárt költöttek).
Ezzel egy időben meghiúsulhat a kanadai Gabriel Resources kanadai anyavállalat verespataki projektje, mivel elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután a fideszes Áder János és Tőkés László európai parlamenti képviselők kezdeményezésére az EP szerda este Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. A két magyar eurohonatya által előterjesztett állásfoglalás-tervezet arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy 2011 végéig kezdeményezze a cianidos bányászati technológia betiltását az Európai Unió területén. A javaslatot – amelyről várhatóan május elején szavaz az EP – valamennyi frakció támogatja, kivéve a román Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőit. Marian Jean Marinescu például „rendezettnek” ítélte a romániai bányakitermelés helyzetét, és Románia belügyeibe való beavatkozásnak nevezte az unióbéli szabályozási szándékokat.
Miközben a szintén PDL-s Traian Ungureanu „rossz politikai összeesküvésnek” titulálta a ciántechnológia betiltására irányuló javaslatot, írásos előterjesztésében Tőkés László kihangsúlyozta: a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. A strasbourgi vitán Áder János leszögezte, az eljárás nemcsak vízszennyezéssel fenyeget, hanem a természet sokféleségét is veszélyezteti, és ha Európa komolyan gondolja, hogy meg kell óvnia vizeit a szennyezésektől, akkor nem engedheti meg ciános méregtavak telepítését a folyók és tavak mellé.
Az Európai Bizottság nevében felszólaló Cecilia Malmström belügyi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy egy néhány éve hozott uniós jogszabály már szigorú rendelkezéseket tartalmaz a hulladékok kezelésére és a cianid határértékére, ezért a testület továbbra sem támogatja a teljes tilalmat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Verespataki garancia?
A román kormány tetemes pénzügyi garancia biztosítása esetén hajlandónak mutatkozik a verespataki aranybánya engedélyezésére. Legalábbis ez a következtetés vonható le Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter egy televíziótársaságnak adott interjújából. Az RMDSZ-es tárcavezető a kereskedelmi csatornának úgy nyilatkozott: amennyiben a beruházásban érdekelt vállalat projektje megfelel a hatályos román törvényeknek, akkor a minisztérium anyagi alap létesítésére kötelezné a társaságot, amelyből fedezni lehetne egy esetleges környezetvédelmi katasztrófa elhárítását.
Borbély a hét végén a Pro Tv-nek elmondta: ha a Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat beszerzi az engedélyezési eljárás újraindításához szükséges dokumentumokat, majd pedig a hatóságok is pozitívan láttamozzák a projektet, a minisztérium banki garanciát is kérne a társaságtól.
A politikus becslése szerint az RMGC-nek 150–160 millió dollárt kellene letétbe helyeznie, amelyet a régió környezetének helyreállítására fordítanának, amennyiben a verespataki arany- és ezüstlelőhely kiaknázása után – vagyis a termelés beindításától számítva tíz-tizenöt év elteltével – ökológiai baleset következne be az ipari létesítménynél. Borbély a tíz évvel ezelőtt Nagybányán bekövetkezett, a tiszai ciánszennyezéshez vezető bányabaleset kapcsán arra emlékeztetett, hogy az akkori katasztrófáért senkit nem vontak felelősségre, hasonlóképpen pedig senki nem fizetett anyagi kártérítést.
Az RMDSZ-es politikus egyébként vasárnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a témában már arról beszélt, hogy nem változott a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos álláspontja, vagyis a beruházás engedélyezése terén szigorúan tiszteletben fogja tartani a hatályos romániai jogszabályokat. A minisztert környezetvédelmi aktivisták kényszerítették a színvallásra, sajtótájékoztatóján ugyanis a projektet ellenző transzparenseket függesztettek ki. „Nem kell naponta ellátogassanak a minisztériumhoz, és figyelmeztessenek. Tudatában vagyok a felelősségemnek” – válaszolta a zöldeknek a miniszter.
Borbély László egyébként a Verespatak-projekt ügyében az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságának a hét végén New Yorkban rendezett ülésén is megszólalt. (A tárcavezető ez alkalommal átvette a testület irányítását). A miniszter úgy vélekedett: miközben az Európai Parlament által nemrég megszavazott, a ciántechnológia betiltását szorgalmazó határozat csupán ajánlás, az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy a ciános érckitermelésnek nincs életképes alternatívája a színesfémbányászatban.
Ezzel egy időben Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója a hét végén reményét fejezte ki, hogy a bukaresti szaktárca már a héten elrendeli az engedélyezési folyamat folytatását. Mint ismeretes, a kanadai–román vegyes vállalat május elején új településrendezési engedélyt nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumhoz. A cég később élesen bírálta, és „Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadásnak” nevezte azt az állásfoglalást, amiben az Európai Parlament a cianidos bányászat uniós betiltására szólít fel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Verespataki garancia?
A román kormány tetemes pénzügyi garancia biztosítása esetén hajlandónak mutatkozik a verespataki aranybánya engedélyezésére. Legalábbis ez a következtetés vonható le Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter egy televíziótársaságnak adott interjújából. Az RMDSZ-es tárcavezető a kereskedelmi csatornának úgy nyilatkozott: amennyiben a beruházásban érdekelt vállalat projektje megfelel a hatályos román törvényeknek, akkor a minisztérium anyagi alap létesítésére kötelezné a társaságot, amelyből fedezni lehetne egy esetleges környezetvédelmi katasztrófa elhárítását.
Borbély a hét végén a Pro Tv-nek elmondta: ha a Roşia Montană Gold Corporation kanadai–román vegyesvállalat beszerzi az engedélyezési eljárás újraindításához szükséges dokumentumokat, majd pedig a hatóságok is pozitívan láttamozzák a projektet, a minisztérium banki garanciát is kérne a társaságtól.
A politikus becslése szerint az RMGC-nek 150–160 millió dollárt kellene letétbe helyeznie, amelyet a régió környezetének helyreállítására fordítanának, amennyiben a verespataki arany- és ezüstlelőhely kiaknázása után – vagyis a termelés beindításától számítva tíz-tizenöt év elteltével – ökológiai baleset következne be az ipari létesítménynél. Borbély a tíz évvel ezelőtt Nagybányán bekövetkezett, a tiszai ciánszennyezéshez vezető bányabaleset kapcsán arra emlékeztetett, hogy az akkori katasztrófáért senkit nem vontak felelősségre, hasonlóképpen pedig senki nem fizetett anyagi kártérítést.
Az RMDSZ-es politikus egyébként vasárnapi bukaresti sajtótájékoztatóján a témában már arról beszélt, hogy nem változott a ciántechnológiás beruházással kapcsolatos álláspontja, vagyis a beruházás engedélyezése terén szigorúan tiszteletben fogja tartani a hatályos romániai jogszabályokat. A minisztert környezetvédelmi aktivisták kényszerítették a színvallásra, sajtótájékoztatóján ugyanis a projektet ellenző transzparenseket függesztettek ki. „Nem kell naponta ellátogassanak a minisztériumhoz, és figyelmeztessenek. Tudatában vagyok a felelősségemnek” – válaszolta a zöldeknek a miniszter.
Borbély László egyébként a Verespatak-projekt ügyében az ENSZ fenntartható fejlődés bizottságának a hét végén New Yorkban rendezett ülésén is megszólalt. (A tárcavezető ez alkalommal átvette a testület irányítását). A miniszter úgy vélekedett: miközben az Európai Parlament által nemrég megszavazott, a ciántechnológia betiltását szorgalmazó határozat csupán ajánlás, az Európai Bizottság jelenlegi álláspontja az, hogy a ciános érckitermelésnek nincs életképes alternatívája a színesfémbányászatban.
Ezzel egy időben Dragoş Tănase, az RMGC vezérigazgatója a hét végén reményét fejezte ki, hogy a bukaresti szaktárca már a héten elrendeli az engedélyezési folyamat folytatását. Mint ismeretes, a kanadai–román vegyes vállalat május elején új településrendezési engedélyt nyújtott be a környezetvédelmi minisztériumhoz. A cég később élesen bírálta, és „Románia fejlődése elleni irányított, gátlástalan támadásnak” nevezte azt az állásfoglalást, amiben az Európai Parlament a cianidos bányászat uniós betiltására szólít fel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Zöld „kommandó” Bukarestben
A bukaresti rendőrségen kötött ki tegnap az a tizenöt magyar és román Greenpeace-aktivista, aki reggel lezárta a verespataki aranykitermelést tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) székházának bejáratait. Szegfalvi Zsolttól, a környezetvédő szervezet magyarországi igazgatójától megtudtuk: a fiatalok szabadon távozhattak a rendőrségről.
„Még nem tudjuk, indítanak-e eljárást ellenük, egyelőre bírságot nem kaptak” – mondta az ÚMSZ-nek az igazgató. Szegfalvi tájékoztatása szerint az aktivisták kora reggel, munkakezdés előtt a cég irodájának bejárataihoz láncolták magukat. Az volt a tervük, hogy mindaddig tartják a zárlatot, amíg az RMGC le nem állítja a cianidos aranybánya előkészületeit.
A helyszínen tábort is felállítottak a „Mentsük meg Verespatakot!” jelszó jegyében, a transzparenseken pedig ez állt: „RMGC: ne dolgozzatok egy katasztrófáért!”, „Nektek üzlet, nekünk katasztrófa!”.
Az aktivistákat nem sokkal akciójuk megkezdése után a rendőrség eltávolította a székház bejárata elől, bevitték őket a rendőrségre, majd szabadon engedték őket.
Az aktivisták lezárták a verespataki aranykitermelést tervező RMGC bukaresti székházának bejáratait
Kétségbeesett próbálkozás
„Kétségbeesésünkben folyamodtunk a tiltakozásnak ehhez a formájához. Minden perc, amelyben felfüggesztik az RMGC tevékenységét, egy-egy újabb perc nyerését jelentik Verespatak és a ciánszennyezéstől fenyegetett folyók” – mondta lapunknak a Greenpeace vezetője arra a kérdésünkre, hogy mi késztette őket az akcióra.
Szegfalvi Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy a Verespatak környékbeli hegyeket napi húsz tonna dinamit felhasználásával rombolnák le. A 185 méter magas gát mögött hullámzó cianidos zagy negyvenszer több, mint ami a tíz évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezést okozta.
Nem adják fel
A Greenpeace romániai koordinátora, Crisanta Lungu szerint a rendőrségi beavatkozás során nem történt erőszak. A Mediafax hírügynökségnek elmondta: folytatják a tiltakozó akciókat, és minden lehetséges eszközzel megpróbálják megakadályozni a bányászati kitermelés beindítását Verespatakon.
„Már megtámadtuk a bíróságon az RMGC negyedik területrendezési engedélyét. Arra hivatkozunk, hogy a beruházás tönkretenne egy kulturális, történelmi és régészeti szempontból is kiemelt fontosságú vidéket. Jelenleg a bírósági ítéletre várunk” – mondta Lungu.
Mint ismert, az Fehér megyei önkormányzat által kibocsátott új területrendezési engedélyt a környezetvédelmi minisztériumban létrehozott Verespatak-bizottság elemzi. A testületnek a napokban kell közölnie azt, hogy honnan folytatja majd a kormány a beruházás engedélyeztetési eljárását.
Működik a bányalobbi?
Rossz hír a környezetvédők számára, hogy Janez Potocnik környezetvédelmi EU-biztos június 23-án kijelentette: az Európai Bizottság nem tartja megalapozottnak a ciános kitermelésre vonatkozó aggodalmakat. A biztos arra az Európai Parlamentben nemrégiben elfogadott állásfoglalásra reagált, amely betiltaná a ciántechnológiát alkalmazó bányászatot Európában.
Janez Potocnik nyilatkozatát a nagy európai bányavállalatok érdekeit védő szakmai szövetség, a Bányászati Iparágak Európai Egyesülete (Euromines) idézte kedden közleményben. Eszerint az Európai Bizottság megalapozatlannak tartja a ciántechnológia bányászati használatának betiltását.
A környezetvédelmi biztos szerint Brüsszel áttanulmányozta az Európa Parlament állásfoglalását, és arra a következtetésre jutott, hogy egy ilyen intézkedés környezetvédelmi és az egészségügyi szempontokból is megalapozatlan volna.
„Érdekes, hogy a környezetvédő civil szervezetek még májusban levelet küldtek Janez Potocniknak a ciántechnológia betiltásával kapcsolatban, s még mindig nem kaptunk rá választ. A bányalobbi erősebb, mint mi vagyunk” – kommentálta a környezetvédelmi biztos nyilatkozatait lapunknak Szegfalvi Zsolt.
RMGC: mindenki jól jár
A kanadai–román vállalat tegnap közleményben reagált a Greenpeace bukaresti akciójára. „A bányaprojekt száz százalékban tiszteletben tartja a törvényeket. Beruházásunk fellendíti Verespatak térségét és esélyt ad a vidék kulturális és természeti örökségének megmentésére. A bánya megnyitásával a helyi közösség és a román állam is jól jár” – áll a közleményben.
Korábban a cég azzal is érvelt: a zagytározóba kerülő cián koncentrációja alacsonyabb lesz majd a Európai Unió által előírt szintnél is. Jelezték, hogy a Verespatakot körülvevő hegyeket valóban „elhordják”, ám a föld egy része visszakerül a helyére. Szentesy Cecilia, a cég műszaki igazgatója korábban lapunknak elmondta, a Kirnyik hegység mintegy száz méterrel lesz alacsonyabb a kitermelés befejezése után.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

A második bécsi döntés: amikor Hitler ceruzája vastagon fog
A román külügyminiszter elájult a térképre pillantva. Teleki Pál magyar miniszterelnök sem örült túlságosan.
1940. augusztus 30-án a bécsi Belvedere palota aranytermében Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter ünnepélyesen kihirdette a második bécsi döntést. Ennek értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 km²-nyi terület mintegy 2/5-e, 43 104 km², az ún. Észak-Erdély. A kb. 60 ezer km²-nyi Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1% magyar, 41,5% román, a többi német és jiddis anyanyelvű volt. Román statisztikai adatok szerint viszont a lakosság 50,2%-a volt román és csak 37,1%-a „székely és magyar.” Dél-Erdélyben, román fennhatóság alatt hozzávetőleg félmillió magyar maradt. A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” („dictatul de la Viena”) megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt, kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.
A legtöbb román történész azt emeli ki, hogy a diktátum elszakította az ország testétől az 1918-ban a népakarat által Romániával egyesített Erdély egy részét, s az ott többségben élő románokat újra magyar elnyomás alá vetette. Az 1980-as évek elejétől – Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár utasításainak megfelelően – a román történetírás egyik kedvelt témája lett a „fasiszta bécsi diktátum” éles elítélése, a tárgyilagosság és a saját múlttal való szembenézés leghalványabb kísérlete nélkül. Bár 1989 decemberétől megszűnt a történetírás felülről való irányítása és eltörölték a cenzúrát, a témával kapcsolatos legtöbb román történeti feldolgozás – kevés kivételtől eltekintve – ezt követően is a nemzeti „mártirológia” szempontjait részesítette előnyben a tárgyilagos, tudományos vizsgálattal szemben. A magyar történetírás ezzel szemben már a hetvenes-nyolcvanas években is elfogulatlanabbul, kritikus és önkritikus hangon írt az eseményről, s a mai magyar történészek értékelései is többnyire kiegyensúlyozottak. A döntés előzményeit illetően ki kell emelnünk, hogy a két világháború között Magyarországnak, a Szovjetuniónak és Bulgáriának is voltak területi követelései Romániával szemben. Magyarország Erdélyt, a Szovjetunió Besszarábiát, Bulgária pedig Dél-Dobrudzsát, az ún. Cadrilatert kívánta megszerezni. 1940. június 26-án Moszkva ultimátumban követelte Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, két nap múlva pedig a Vörös Hadsereg megkezdte a terület birtokbavételét. Ennek hatására a magyar diplomácia is mozgásba lendült Erdély teljes vagy részleges visszaszerzése érdekében. Az Európa nagy részét uraló náci Németország Magyarországot önmérsékletre intette, Romániát pedig a határrevíziót érintő tárgyalásokra szólította föl. 1940. augusztus 16-24. között Turnu Severinben (Szörényváron) magyar-román megbeszélésekre került sor. A Hory András által vezetett magyar küldöttség Erdély területi megosztására tett javaslatot, mire Valeriu Pop román küldöttségvezető leszögezte: a lakosságcsere elvéből kell kiindulni. A továbbiakban egyik fél sem engedett álláspontjából − Budapest a területi, Bukarest az etnikai elvből −, így a „tárgyalások” kudarccal zárultak. A magyar kormány már ezt megelőzően, augusztus 22-én úgy döntött: a Turnu Severin-i tárgyalások sikertelensége esetén a fegyveres megoldást választja. Werth Henrik vezérkari főnök másnap kiadta a Románia ellen augusztus 28-án indítandó hadműveletek irányelveit. A balkáni háború megelőzése érdekében a „tengelyhatalmak” gyors diplomáciai beavatkozásra szánták el magukat. Németország és Olaszország hazarendelte budapesti, illetve bukaresti követeit, a magyar és a román külügyminisztert pedig 29-ére Bécsbe kérették. A közbelépés eredményeként a tervezett magyar támadás elmaradt.
Az új magyar-román határt Adolf Hitler német birodalmi kancellár személyes döntése nyomán, augusztus 27-én húzták meg Berchtesgadenben, egy szűk körű, bizalmas tanácskozáson. Nyomvonala Nagyszalontától délre ágazott el a trianoni határtól, majd a Sebes-Körös mentén haladva Magyarországhoz csatolta Nagyváradot és Kolozsvárt. Kelet felé ezután egy nagy kanyarulatot írt le, Marosvásárhelytől pedig nagyjából a nyelvhatárt követte. A Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, Brassó viszont Romániának jutott. A Keleti-Kárpátok gerincén a történelmi határvonal mentén haladt a Máramarosi-havasokig, ahol elérte az 1939-ben visszafoglalt Kárpátalja régi határát. A térképen kék ceruzával meghúzott vonal a valóságban hat kilométernyi széles sávot jelentett, ami a későbbiek során komoly gondokat okozott a határőrizeti szerveknek. Hitler döntésének hátterében német nagyhatalmi érdekek álltak: a stratégiai fontosságú ploieşti-i román olajmezők, illetve a Keleti-Kárpátok vonalának hatékonyabb védelme. A Führer olyan megoldást keresett, amely „pacifikálja” a térséget a további szovjet terjeszkedés megakadályozása és a tervbe vett szovjetellenes háború céljából. Bizonyos mértékig kielégítette a magyar igényeket, de Romániát sem gyengítette le túlságosan, hiszen szövetségesként számolt vele. Az időközben Bécsbe érkezett román és magyar küldöttség tagjai a döntésről csak augusztus 30-án, annak ünnepélyes kihirdetésekor szereztek tudomást. Mihail Manoilescu román külügyminisztert sokkolta a bejelentés. Rápillantva a térképre, elszörnyedve vette tudomásul az új határvonalat, majd elvesztette eszméletét és összeesett. Egy pohár vizet kértek számára, ezt követően tért magához.
Az aláírási szertartás végeztével Ribbentrop személyi orvosa vette kezelésbe. Injekciókat adott neki, és igen alacsony vérnyomást állapított meg. Naplójában Ciano így írta le az esetet: „Aztán tompa zuhanást hallunk, Manoilescutól ered, ájultában az asztalra esett. Orvosok, masszázs, kámfor-olaj. Végre magához tér, de nagyon meglátszik rajta a megrázkódtatás.” A román küldöttség többi tagjával együtt, Manoilescu is a legrosszabb esetben csak a Magyarországgal határos keskeny országrész − Bihar, Szatmár, Szilágy megyék, esetleg még Máramaros − elvesztésével számolt. Hory András így emlékezett vissza a kihirdetés pillanataira: „Az órák izgalmas várakozásban teltek. Délután 15 óra 15 perckor Újpétery Elemér, Csáky [István magyar külügyminiszter] személyes titkára lépett be a részünkre kijelölt váróterembe, és boldogan újságolta: »Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti és az egész Székelyföld a miénk!« Ezzel már szaladt is, hogy a döntés eredményét Budapestre megtelefonálja. Ezt a pillanatot sohasem felejtem el.” Teleki Pál miniszterelnök azonban, aki már útban Bécs felé is aggódott a várható német követelések miatt, rögtön észrevette, hogy a Székelyfölddel nincs vasúti összeköttetés, és a visszatért terület délnyugat felől nehezen védhető. Ezenkívül jól tudta, hogy a németektől kapott „ajándékért” igen magas árat kell majd fizetnie az országnak. Mivel nem hitt a német győzelemben, azt is sejtette, hogy a Hitler által megvalósított revízió nem lehet hosszú életű. Szűkebb körben később többször kifejtette, hogy hiába volt az egész erőfeszítés, mert a háború után megint vissza kell adni Észak-Erdélyt, és mindez csak megrontotta a szomszédokkal való viszonyt. Hasonló aggodalmakat táplált a nagy köztiszteletnek és befolyásnak örvendő egykori miniszterelnök, Bethlen István is, aki Telekihez hasonlóan szintén erdélyi származású volt. Mindketten tudták azonban azt is: a felkínált területet visszautasítani annyit jelent, mint megtagadni az ország húsz éves revíziós múltját, s a közvélemény előtt szinte hazaárulásnak számított hangosan kimondani, hogy a revízió lesz Magyarország veszte. A korabeli magyar közvélemény a döntést az igazságtalan trianoni békeszerződés részbeni orvoslásaként fogta fel, és sikerként értékelte. Az észak-erdélyi magyarok eufórikusan, kitörő lelkesedéssel, míg a dél-erdélyi magyarok a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként fogadták a döntést. Romániában mérhetetlen felháborodást keltett a döntés híre. A társadalom egyöntetűen nemzeti tragédiaként élte meg a Besszarábia és Észak-Bukovina elvesztése utáni újabb jelentős területcsökkenést, amely több mint egymillió nemzettársukat magyar fennhatóság alá juttatta.
Észak-Erdélyt a román hadseregnek és közigazgatásnak 14 nap alatt kellett kiürítenie. A bevonuló honvédséget a magyar lakosság mindenütt mámoros ünneplésben részesítette. A románok ezzel szemben úgy érezték, hogy a hazájukat vesztették el, és a félelem légköre uralkodott el köztük. A szeptember 5-étől 13-ig tartó bevonulás során igen súlyos románellenes atrocitásokra került sor. A Szilágy megyei Ördögkúton mintegy 80, Ipp helységben 154, Zilahon pedig öt románt öltek meg a bevonuló honvédek. Magyar részről hivatalosan mindezt azzal magyarázták, hogy a magyar katonaságot − főleg a Szilágyságban − sokszor érték szórványos lövések. Ez azonban semmiképpen sem indokolta az ilyen mértékű kegyetlen megtorlást. Az észak-erdélyi bevonulás, majd a négyéves magyar uralom során ténylegesen elkövetett atrocitások román részről történő felnagyítása, eltúlzása általános jelenségnek számított azokban a hetekben, hónapokban.
A kegyetlenkedésekről szóló − sok esetben kitalált − történetek megfeleltek a „vérszomjas” magyarok „ázsiai barbárságát” hirdető korabeli román toposzoknak, és minden bizonnyal tovább erősítették azokat. A rémhíreket a korabeli romániai sajtó is átvette, a bukaresti kormány pedig igyekezett politikai tőkét kovácsolni azokból a tengelyhatalmak fővárosaiban. A román közvélemény, a publicisztika és a történetírás egy jelentős része mind a mai napig − a tényeket elferdítve − a román nép elleni szisztematikus, előre eltervezett „népirtásként” tekint a bevonulásra és az ezt követő mintegy négyéves magyar uralomra. Hogyan értékeljük a második bécsi döntést? Az „anyaországhoz” visszakerült észak-erdélyi magyarság 1940−1944 között megerősödött nemzeti öntudatában, Dél-Erdélyben viszont a magyarok nagyarányú térvesztése következett be. Észak-Erdélyben a kisebbségbe került román lakosság helyzete számottevően romlott: demográfiai, gazdasági, kulturális téren egyaránt meggyengült. Földrajzilag és gazdaságilag az Erdélyt kettészelő új államhatár ugyanolyan rossz, mesterséges választóvonalat képezett, mint az 1920-as trianoni. Történelmileg kialakított tájegységeket osztott ketté, családokat szakított szét, utakat, vasútvonalakat vágott el, városokat fosztott meg hagyományos hátterüktől. Összességében tehát kedvezőtlen hatással volt Erdély gazdasági életére. A döntés mindkét ország számára súlyos bel-és külpolitikai következményekkel járt. Tehertételt jelentett a magyar-román államközi kapcsolatokban, és tovább növelte a két állam kiszolgáltatottságát Hitler Németországával szemben. Történelmi léptékkel mérve a második bécsi döntés viszonylag rövid életű volt. Romániában 1944. augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatta Ion Antonescu marsallt, hadat üzent Németországnak és átpártolt a szövetségesek oldalára. Ez külpolitikailag kedvezőbb helyzetbe hozta Romániát Magyarországnál, és komoly szerepet játszott abban, hogy a győztes nagyhatalmak Erdély kérdésében alapvetően Románia javára döntöttek. Az új határ nyomvonala azonban még nem dőlt el végérvényesen. A Szovjetunió egész Erdély Romániához való csatolását szorgalmazta, de az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egy etnikailag igazságosabb határ meghúzására törekedett. A második világháborút lezáró párizsi békekonferencián végül Moszkva álláspontja érvényesült, és az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés a trianoni határok helyreállításáról rendelkezett..
L. Balogh Béni. Transindex.ro