Markó Béla–Tőkés László kettős az EU-s lista élén? Markó neve meglepőnek tűnhet. Az utóbbi idők fejleményei tükrében azonban mégsem: Takács Csaba visszavonult az ügyvezető elnöki tisztségéből, Borbély László elvesztette az RMDSZ-en belüli választást a marosvásárhelyi polgármesteri jelöltségért, Verestóy Attiláról szinte semmi hír a népszavazás hatalmas politikai öngólja óta, írta a lap munkatársa. A régi gárda fölött eljárt az idő. Gyökeres változások nélkül az erdélyi magyarság politikai képviselete forog kockán. Lényegtelen, hogy az ellenzék nyomására vagy az RMDSZ belső megfontolásából született: az EU-parlamentnél elegánsabb ajánlatot nem is lehetne elképzelni Markó Béla számára! /Chirmiciu András: Áttörés? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

Új honfoglalás, visszaszerzendő házak, erdők, szülőföld és zászló, a nemzeti drámákból való kilábalás: ezek voltak az RMDSZ hivatalos kampánynyitó rendezvényeinek tartópillérei. Mindez egy héttel a régiók átszervezésére vonatkozó reformterv bemutatása után. A konkurencia és még inkább saját balfogásai révén sarokba szorított RMDSZ a nehéztüzérség bevetésével, bőkezű politikai kínálattal próbálja megnyerni-visszanyerni az erdélyi magyarság bizalmát – írta a lap munkatársa. A példátlan radikalizmus sem biztos, hogy kifizetődő, miután éveken keresztül saját mérsékeltségükkel büszkélkedtek, míg a Tőkés László mögé felsorakozó ellenzéknek éppen radikalizmusát vetették szemére. Viszont az RMDSZ-nek a határon túli magyarság körében 2004. december 5-e óta jóformán közutálatnak “örvendő” magyarországi szocialistákkal és liberálisokkal való nyílt bratyizása bizonyára Tőkés támogatóinak táborát gyarapítja. /Chirmiciu András: Kampányfogások. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Tőkés püspök győzelme alapjában döntötte meg az RMDSZ egyeduralkodó politikai filozófiáját, miszerint a szövetségen kívüli politizálás eleve kudarcra van ítélve. Az erdélyi magyarsága pluralizmusra szavazott, ehhez mindkét fél köteles tartani magát. Az újságíró szerint a győzelmet a demokratikus megegyezés, a közös fellépés biztosítja. /Chirmiciu András: Győzelem. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./

A választás eredményeképpen látszott, hogy az RMDSZ magabiztosan uralta a szórványt, noha Hunyad kivételével a püspök tábora mindenütt a magyar szavazatok legalább 20%-át szerezte meg. Ellenben ott, ahol magyarság magasabb szinten – önálló egyetem, autonómia – fogalmazza meg elvárásait, az RMDSZ kudarcot vallott. Erre az RMDSZ ráérzett, s a kampányban sebtében elővette a területi autonómia, illetve a Bolyai Egyetem ügyét. Az RMDSZ 70 000-rel kevesebb szavazatot szereztek, mint amennyi támogató aláírást a jelöltállításhoz. Ellenben Tőkés püspök 30 000-rel többet szerzett, mint ahány aláírást. A püspök sikerét az RMDSZ szemmel láthatóan képtelen megemészteni. A belső ellenzék következetes kiszorítása elhibázott politika volt a szövetség részéről: az ellenzék reális problémákat karolt fel, reális támogatottság áll mögötte. A folytatás csakis közös ernyő alatt képzelhető el, írta a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Kiindulópont. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./

Az RMDSZ abból indul ki, hogy a kampány-teljesítményre vezethető vissza a kudarc. Azonban kérdéses, mindez mennyire múlott a kampányon. Bármenyire is igyekeztek volna a területi szervezetek, a hosszú évek alatt kialakult tényeken aligha lehetett volna változatni. A székelyföldi utak ugyanúgy csapnivaló állapotban vannak, noha az RMDSZ 11 éve hatalmon van, autonómia-ügyben sem történt áttörés, a Bolyai Egyetem sem haladt úgy, ahogy a magyarság elvárta volna. Mindezekért a területi szervezetek vezetői felelősek, s nem az országos RMDSZ-vezetőség döntésein múlott? A felelősöket kizárólag az alsóbb szinteken kell keresni? Az RMDSZ-nek szembe kellene néznie a valósággal. /Chirmiciu András: Diagnózis. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Tizennyolc év telt el az 1989-es események óta, s egy év, amióta Traian Basescu hivatalosan elítélte a kommunizmust. Egyáltalán megtörtént a rendszerváltás? Még mindig nem tudni, ki a felelős a Ceausescu menekülése utáni áldozatokért, s a “minden pozícióból lövő” hírhedt terroristák közül egyetlen egyet sem sikerült elfogni. 18 évvel ezelőtt azzal vádolták az előtérbe kerülő második-harmadik vonalbeli (volt)kommunista politikusokat, hogy rosszhiszeműek és inkompetensek. Mára az idő bebizonyította a kételyek helyességét, sőt, egy újabb oldaluk világosodott meg: a korrupció. A valós rendszerváltás szorgalmazói ellen ugyanolyan kemény lejáratási kampány folyik, mint annak idején Tőkés, Doina Cornea, Ana Blandiana, vagy a többi “hazaáruló” ellen. /Chirmiciu András: Nagykorúság. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./

Magyarország december 21-től a Schengen övezetbe tartozik. Ezáltal új korszak nyílik a határon túlra szakadt magyarsághoz fűződő, amúgy is feszült, viszonyban. A kárpátaljai és a vajdasági magyarok immár csak Schengen-vízummal utazhatnak Magyarországra. A kárpátaljaiaknak ugyan rendelkezésére áll az úgynevezett “kishatárátlépő”, amellyel a határtól 50 kilométerig lehet mozogni. Ha netán valaki tanulmányi, üzleti, orvosi kezelés vagy hasonló célokkal huzamosabb időt akar tölteni Magyarországon, már csak az igen költséges és nehezen beszerezhető Schengen-vízummal teheti. Mindez előrelátható volt. A határon túli magyarság újabb elszakításának kivédésére felvetődött a kettős állampolgárság, amelyet Gyurcsány Ferenccel az élen Magyarország elutasított 2002. december 5-én, fájdalmas lelki sebet okozva. Leszögezték az önhibájukon kívül elszakított nemzetrészeknek: Magyarország legfeljebb részben anyaország. A nemzettelen kommunista agymosás diadalmaskodott ugyanis a határon túliakkal való összetartás fölött. Gyurcsányék fő érve az volt, hogy a kettős állampolgárság leple alatt 23 millió román (!) özönlené el Magyarországot. Ez ellen kell a védőfal. Három év elteltével a helyzet így fest: Románia bármely állampolgára szabadon utazhat Magyarországra, sőt, tulajdont szerezhet és munkát is vállalhat – utóbbit maga Gyurcsány biztosította a nagyszebeni közös magyar–román kormányülésen. A kárpátaljai és délvidéki magyarok viszont a “védőfalon” kívül rekedtek. Ismét önhibájukon kívül. /Chirmiciu András: Védőfal. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./

A tisztségviselők vagyonbevallásának eredményéről számolt be a lap. Arad megyében a politikusok közül a leggyümölcsözőbb esztendőt Bognár Levente alpolgármester zárta, aki évi 31 374 lejes alpolgármesteri fizetése mellé három belterületi telek eladásából összesen 645 200 lejt tett még a családi kasszába, de a felesége által örökölt és az ő nevén is szereplő, korábban sok vihart kavart belvárosi bérház is 95 ezer lejt hozott. Bognár folyószámláján az OTP-nél 64 ezer euró van, egy évvel korábban a Raiffeisennél nyitott folyószámlát 100 ezer euróval. Király András képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke nem gyarapodott tavaly, maradt az örökölt házzal, a civil szervezeteknél betöltött tisztségeiért nem jár fizetés. Horváth Levente alprefektus nem gyarapodott ingatlanokkal, gépkocsikkal. A legszegényebb Búza Gábor, akinek alelnöki fizetésén kívül semmije sincs. A Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjének, Juhász Editnek már nem sikerült megismételnie a 2006-os esztendőt, amikor férjével együtt telket vásároltak Borosjenőben, és a férje örökölt még egy aradi lakást. A Temes megyei politikusok, önkormányzati és köztisztviselők többsége még nem frissítette fel tavalyi vagyonbevallását. Toró T. Tibor parlamenti képviselő elmondta, hogy 2007-ben semmilyen jelentős üzletet nem kötött, nem vásárolt és nem adott el nagy értékű ingatlanokat, tavalyi vagyonbevallása nem módosul jelentős mértékben. Feleségével közösen birtokolnak egy 68 négyzetméteres tömbházlakást és egy Skoda Fabia márkájú személygépkocsit. Toró T. Tibor vagyoni szempontból a képviselőház sereghajtói között található. Marossy Zoltán alprefektus elmondta: nagy befektetést hajtott végre tavaly. Leadta 1991-ben vásárolt Oltcit Club személygépkocsiját és vásárolt egy új Fiat Panda gépkocsit. Van ezenkívül egy 2006-ban vásárolt Renault Clio típusú gépkocsija, amelyet részletre vett és egy 1995-ben vásárolt, 85 négyzetméteres temesvári tömbházlakása, valamint egy 399 négyzetméteres visszakapott ingatlanja az Arad megyei Szemlakon. /Pataki Zoltán: Mattüveg zsebek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./ Hunyad megyében Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke vagyona tavaly egy 467 négyzetméteres, 16 000 lej értékű vajdahunyadi telekkel gyarapodott. Ezenkívül egy 2000-ben vásárolt, 13 000 lejre becsült panellakással és egy 2003-ban szerzett, 28 000 lejre becsült üdülővel rendelkezik, illetve a családi ház felével. Winkler Gyula egy 2006-os gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és két, egyenként 30 000 lejes bankbetéttel rendelkezik. Jövedelemként a miniszteri fizetés mellett a volt miniszter az Eximbank igazgatótanácsának alelnökeként majdnem 80 000 lejes éves többletre számított. /Chirmiciu András: Hunyad. Telekre utaznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./

Melyik BL nyeri meg a BL-meccset? Bölöni László vagy Borbély László legyen a marosvásárhelyi magyarság polgármester-jelöltje? A körülbelül fele-fele arányban magyar és román lakosságú Marosvásárhelyen a győzelem alighanem azon múlik, hogy – a saját szavazótábor mozgósításán túl – melyik jelölt képes több szavazatot szerezni a másik oldalról. A mindkét népcsoport körében köztiszteletnek örvendő Bölöni esélyesnek látszik. Jelölésével Szász Jenő kínos helyzetbe hozta az RMDSZ-t, amely vért izzad, hogy Borbély László legyen polgármesterjelölt. Borbély László miniszter jelentős politikai és adminisztratív tapasztalattal rendelkezik, viszont kérdéses, képes-e összefogni a megosztott magyarságot, ha a belső RMDSZ-es szavazást is elvesztette. Ráadásul, a magyarok és románok körében egyaránt nem túl népszerű politikai rendszer kiemelt képviselője. /Chirmiciu András: BL-meccs. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 13./

A lap munkatársai számba vették, hogy kik az RMDSZ rangsoroló küldöttgyűléseinek vesztesei és nyertesei. Arad megyében a polgármester-jelöléseknél nem hoztak meglepetést küldöttgyűlések. Arad tanácsos-jelöltjeinél viszont egyetlen jelenlegi önkormányzati tanácsos sem került befutó helyre, így Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Túsz Ferenc nem folytatja a megkezdett munkát, hacsak időközben, felfele buktatással nem fogynak el majd az előttük lévők. Búza Gábor meglepetésre mindössze az ötödik helyet szerezte meg, nagyon fáj neki ez az eredmény, mondta a megyei alelnök. Nagy Istvánnak sem a pécskai, sem az Arad megyei önkormányzati listán nem sikerült helyezést elérnie. Nagyenyeden a tanácsosi listán maradt a régi gárda. Hunyad megyében a magyarság politikai súlya nagyobb, mint a helyi tanácsosok száma, ez Winkler Gyulának, az RMDSZ megyei elnökének, illetve Dézsi Attila alprefektusnak köszönhető. A magyarság Hunyad megye lakosságának 4,8%-át teszi ki, az 5%-os küszöb elérése nehéz feladatnak ígérkezik. Az RMDSZ saját jelöltet állít a tanácselnöki tisztség egyéni versenyében Borbély Károly távközlési miniszter személyében. Temes megyében 2004-ben négy-négy polgármesteri és alpolgármesteri tisztséget szerzett az RMDSZ, emellett 43 helyi tanácsosi mandátumot, Zsombolyán és Újszentesen abszolút többséget. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke megyei tanácselnökjelöltként indul. Főtanfelügyelő-helyettesként a megye szinte valamennyi településén megfordult, segített a tanintézmények felújításában. /Irházi János, Szakács Bálint, Chirmiciu András, Pataky Lehel Zsolt: Régi-új arcok az RMDSZ-listákon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Szorgalmas levelezésbe kezdett az RMDSZ és az MPP. Markóék és Szászék/Tőkésék a párbeszéd szükségességét, az erdélyi magyar összefogás fontosságát említik. Egyik félnek sem áll érdekében az együttműködés. Mindkét fél saját novemberi sikere fokozására, illetve a másik bukására számít, írta a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Levelezés. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Markó Béla és Szász Jenő is győzelemnek tekinti a választások eredményeit, noha előbbinél tompítani, utóbbinál viszont cáfolni kellene a diadalt. Székelyföldön az MPP vereséget szenvedett. A káderpolitika az RMDSZ-nél is meghatározó volt. Szatmár és Maros megyében olyan jelöltekkel nyerték meg a tanácselnöki tisztségeket, akik személyesen több szavazatot szereztek, mint az RMDSZ megyei listája, azaz képesek voltak túllépni az etnikai szavazáson. Azonban a dél-erdélyi szórványban az RMDSZ többnyire vesztesként került ki. A legnagyobb kudarc Marosvásárhely. A felülről „hazaerőszakolt” pártpolitikus képtelen volt a másik oldalról voksokat szerezni, írta Borbély Lászlóról a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Mérlegelés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./

Megszületik-e az őszi parlamenti választásra az RMDSZ és az MPP között az erdélyi magyar összefogás? A helyhatósági választások tapasztalata alapján a kiegyezés nem túl valószínű. A mindkét fél számára elfogadható tárgyalási alap megteremtése alighanem sarkalatos kérdés lesz. Az a kérdés, min is osztozkodnak? A közös lista befutó helyein, ahogy az RMDSZ szorgalmazza, vagy az erdélyi magyar intézményrendszer fölötti – pénzügyi és politikai – ellenőrzésen, amint az MPP, a polgáriak szeretnék? A tavaly nyári próbálkozás emiatt vallott kudarcot. /Chirmiciu András: Kiegyezés? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./

Tariceanu liberális pártelnök, illetve az RMDSZ vezetői fejhullást követelnek. Előbbi azon szervezetek elnökeiét, amelyek az országos átlagnál gyengébb teljesítményt értek el, utóbbiak azokét, akik 2004-hez képest szerepeltek rosszabbul. Azok kérik számon mások gyenge teljesítményét, akik mereven elutasították ugyanazt magukra nézve. /Chirmiciu András: Mércék. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./

Míg a Kárpátokon túl a választók anyagi erőforrásokat követelnek a központtól, Erdélyben a saját anyagi erőforrások felhasználásának jogát követelik a hatalomtól. Vasile Dancu, a gyenge eredmény miatt háttérbe szorított szociáldemokrata „kolozsvári csoport” fő ideológusa külön erdélyi program kialakítását tartaná szükségesnek. Erdély gyökeresen eltérő történelmi, szellemi és etnikai adottságai ugyanis ezt követelik, immár Dancuék szerint is. A helyhatósági választások ismét igazolták az egyértelmű törésvonalat: Erdélyben gyökeresen más eredmények születtek, mint a Kárpátokon túli vidékeken. A mohó regáti kiskirályok befolyása alá került szocdemek fittyet hánytak kolozsvári kollégáik javaslatára. Nemzetiségtől függetlenül Erdélyben egyre többen vélik úgy, hogy Bukarest gyámkodása a fejlődés kézifékje. /Chirmiciu András: Transzszilvánia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./

Valamennyi választási körzetben indít jelöltet az RMDSZ, ismertette a helyzetet Winkler Gyula európai képviselő dévai sajtóértekezletén. Noha a Kárpátokon túli vidékeken nem lesz könnyű mindenütt jelöltet találni, a szövetség mégis a teljes jelöltállítás mellett döntött, a töredékszavazatok megtartása érdekében. Hunyad megyében a szövetség mind a 7 képviselői és 3 szenátori körzetben indít jelölteket. Reálisan, Hunyad megye egy képviselői mandátum elnyerésére számíthat, ez a fő célkitűzésünk, szögezte le Winkler Gyula. 1990-ben, 1992-ben, illetve 2000-ben a hunyadi magyarságnak sikerült képviselőt küldeni a bukaresti parlamentbe, 1996-ban és 2004-ben viszont nem. /Chirmiciu András: Minden körzetben indít jelöltet az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./

Pusztakalánon július 28-ra virradó éjszaka húsz cigány be akart hatolni az egykori kohászati művek területére, ócskavasat lopni. A biztonsági őr próbálta megakadályozni őket ebben, mire a cigányok vasvillákkal és baltákkal rátámadtak, megverték, illetve tönkre tették őrbódéját. A pórul járt biztonsági őr értesítette kollégáit. Az őrző-védő cég 20 biztonsági őre kiszállt a pusztakaláni cigánytelepre, ahol verekedés tört ki 70 helyi romával. A tömegverekedés során a biztonsági őrök gumilövedékeket is használtak, s 9 személy megsérült. Az éjszakai tömegverekedésnek a rendőrség kiszállása vetett véget. A rendőrség bűnügyi eljárást indított az ügyben. /Chirmiciu András: Romák verekedtek biztonságiakkal. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./

Október 24-én kezdődtek a zsilvölgyi magyar kulturális napok. Lupényban nemcsak a helyiek, hanem a szomszédos Vulkán, Urikány és Petrozsényi magyarjai is részt vettek az évek óta legsikeresebb szüreti bálon. Másnap a lupényi mozi termében folytatódott a magyar kulturális fesztivál, ahol a dévai Téglás Gábor iskola táncegyüttese lépett fel. Október 26-án, vasárnap a lupényi református templomban az istentisztelet után a kolozsvári református kollégium kórusa lépett fel. /Chirmiciu András: Magyar kulturális napok Zsil völgyében. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Az EU 6,5 milliárd euró sürgősségi hitelt hagyott jóvá Magyarország megmentésére. Hamarosan a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank további 13,5 milliárd eurós mentőövet nyújt Budapestnek. Az EU 27 tagországa közül Magyarország lett a nemzetközi pénzügyi válság első áldozata: az ország a pénzügyi csőd szélén áll. Senki sem gondolta volna, hogy éppenséggel Közép-Kelet Európa minta-országa kerül ilyen helyzetbe. Több mint egy évtizednyi elsőség után, 2002 óta „szakszerű” kormányzásával a szocialista /MSZP-SZDSZ/ hatalomnak „sikerült” sereghajtóvá degradálni Magyarországot. A magyarországi választópolgárok szavazataik emelték hatalomba a két pártot 2002-ben és 2006-ban egyaránt, továbbá dőltek be Gyurcsány Ferenc olcsó propagandájának a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazásnál, mély sebet ejtve ezáltal a határon belüli és határon túli magyarság testvéri viszonyában. /Chirmiciu András: Példakép. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

Miért kell nekünk szórvány-magyaroknak mások segítségére folyamodni, miért nem nyújtunk segítő-jobbot egymásnak. Hiszen nincs „felmentő sereg”: Magyarország egyre távolodik, az erdélyi tömbmagyarság pedig a szórvány sajnálatig jut el, mondta Szabó Csaba, aki kolozsvári létére évek óta a szórvány-kérdéssel foglalkozik. Szombatfalvi-Török Ferenccel, a nagyszebeni magyar polgári művelődési kör elnökével indította el a szórványtengely mozgalmat. A szórvány-közösségek kölcsönös megismerését felvállaló szórványtengely-műhely november 22-én a dévai Téglás Gábor Iskolában zajlott. A Szeben megyei Medgyesen a Báthory István Iskola számára a csökkenő diáklétszám jelent gondot: 10 év alatt a magyarul tanulók száma felére csökkent. Sőt, a környékbeli települések gyerekeit sem tudják meghódítani, mivel nincs iskolabusz. Nagyszebenben is gond a magyar diáklétszám. Nagyszebenben nem az elrománosodás, hanem az elnémetesedés jelenti a kihívást. Szeben megyében óvodától érettségiig összesen 362 diák tanul magyarul, míg német tagozaton 7500-an, s közülük minden negyedik magyar gyermek. Szombatfalvi-Török Ferenc kezdeményezésére aláírásokat gyűjtöttek, hogy vegyék rá a magát multikulturálisnak tituláló Szeben megyei Erzsébetváros (Dumbraveni) vezetőit, hogy nevezzenek el egy-egy utcát vagy teret a város kiemelkedő örmény, magyar, illetve német nemzetiségű személyiségeiről is. /Chirmiciu András: Szórványtengely Déván. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

Kétnyelvűek lesznek a földrajzi megnevezések a szlovákiai kisebbségi tankönyvekben – döntötte el a szlovák parlament december 3-án. Az első helyen a kisebbségi megnevezés lesz, azt követi a hivatalos szlovák megnevezés. (MTI) /Chirmiciu András: Szlovákia: kétnyelvűek lesznek a földrajzi megnevezések. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./

Bácsi 18 kilométerre fekszik Dévától. Mindennap bejárni a megyeszékhelyre azonban nem olyan egyszerű, főleg ha iskolás gyerekekről van szó. A Toma család mégis vállalja az áldozatot, s a dévai Téglás Gábor iskolába járatja két idősebb gyermekét. Emiatt a Szórványtengely mozgalom novemberi dévai összejövetelén a szórvány-őrség díjjal ismerte el a szórvány magyar oktatás megmentéséért tett erőfeszítéseiket. Négy gyermek van a családban, emellett az ágyhoz kötött apóst is ápolják. A közel 100 magyar lakost számláló, beolvadó-félben lévő Bácsiból ők az egyetlenek, akik magyar iskolába küldik gyermekeiket. /Chirmiciu András: A szórványmagyarság őrei. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./

Hány magyar él még Hunyad megyében? A legutóbbi – 2002-es – népszámlálás 25 ezer körüli számot mutatott ki. Azóta folyamatosan csökken a szórványmagyarok száma. A temetések száma meghaladja a születésekét, szinte valamennyi egyházközségben. Déván, Vajdahunyadon és környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 13 keresztelő, 27 temetés volt 2008-ban, a dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 25 esküvő, 22 keresztelő és 27 temetés, a dévai református gyülekezetben 5 keresztelő, 22 temetés, a dévai unitárius egyházközségben 2 temetés volt, keresztelő egy sem. A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 8 keresztelő és 14 temetés volt, a hozzátartozó Piskitelepen keresztelő nem volt, csak 6 temetés. A piskitelepi reformátusoknál 1 keresztelő, mellett csupán 2 temetés volt. Az ide tartozó Haró faluban a 2 temetésre 4 keresztelő jutott! Sajnos ez kivételnek számít. A vajdahunyadi római katolikusok 30 keresztelőt, és 33 temetést tartanak nyilván 2008-ban. A vajdahunyadi református egyházközösségben 5 keresztelő mellett 29 temetésre került sor, a vajdahunyadi unitárius egyházközségben csak 1 temetés volt. A rákosdi református egyházközségben: 2 keresztelő, 2 temetés. Az ide tartozó Hosdáton egyetlen keresztelőre 4 temetés jutott, Alpestesen, pedig 3 temetés volt. A megyén belüli szórványban sem jó a helyzet. A szászvárosi római katolikus egyházközségben 2 keresztelő, 2 temetés, a szászvárosi református egyházközségben 1 keresztelő, 3 temetés, az ide tartozó Lozsádon egyetlen temetés volt. A pusztakaláni római katolikusnál 2 keresztelő, 11 temetés, az egyházközséghez tartozó hátszegi katolikusoknál 2 keresztelő, 4 temetés, a hátszegi reformátusoknál az egyetlen keresztelőre 3 temetés jutott. A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 24 keresztelőt, 47 temetést, a petrozsényi reformátusoknál 6 keresztelőt, 26 temetést, a petrozsényi unitáriusoknál 2 keresztelőt és 5 temetést regisztráltak. A petrillai reformátusoknál 1 keresztelő és 4 temetés volt. A vulkáni római katolikus egyházközösségben 18 keresztelő és 23 elhalálozás, a vulkáni reformátusoknál 3 keresztelés és csak 2 temetés volt. A lupényi római katolikusoknál 44 keresztelő és 42 temetés történt, a lupényi reformátusoknál 6 keresztelő és 16 temetés, a lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 5 temetés volt. Hunyad megyében az elhunytak szinte kivétel nélkül magyarok, míg az esküvők gyakran vegyesek, s gyakran vegyes családokból származó, vagy magyarul egyáltalán nem beszélő szülők gyermekeit keresztelik. /Chirmiciu András: Tovább fogy a Hunyad megyei magyarság. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Lesz-e közös lista a júniusi EP-választáson? Ez foglalkoztatja manapság az erdélyi magyarságot? Létszámunk folyamatosan apad, írta a lap munkatársa. Szerinte a gazdasági helyzet, az érvényesülési lehetőségek hiánya lehet az okok között. Emiatt számos tehetséges fiatal menekült külföldre. A társadalmi mozgatórugókról szóló témák sokkal kisebb érdeklődést váltanak ki, mint például a Markó-Tőkés viszály. Létszámhiány miatt a szórványban egymás után szűnnek meg a magyar osztályok. Azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20%-ot, anyanyelven fordulhat – szóban vagy írásban – a hatóságokhoz. Azonban ezt kevesen teszik. Mindig másoktól várnak megoldást. /Chirmiciu András: Önvizsgálat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./

Hány áldozata volt Hunyad megyében a kommunista rémuralomnak? Még felbecsülni is nehéz. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének kb. 1500 tagja van, mondta Mihai Bucur, a szervezet elnöke. A szám azonban csak töredéke a meghurcoltaknak: sokan nem tértek vissza élve a kommunista lágerekből, mások az ott elszenvedett atrocitások miatt vesztették életüket szabadulásuk után, mások pedig a rendszerváltás után nem iratkoztak be az egykori politikai foglyok egyesületébe. A letartóztatások már 1947-ben megkezdődtek. A legtöbb letartóztatás és elhurcolás azonban az ötvenes években történt. A kommunista diktatúra számtalan társadalmi kategóriát üldözött: politikai pártok tagjait – mindenekelőtt legionáriusokat, parasztpártiakat és nemzeti liberális pártiakat –, egyházi személyiségeket (mindenekelőtt az 1948-ban betiltott) görög katolikus és a római katolikus egyház tagjait üldözték), arisztokratákat, gazdagokat, értelmiségieket, nyugati kapcsolatokkal rendelkezőket, vagy a másként gondolkodókat. A legtöbb áldozat a kollektivizálást el nem fogadó szabad parasztok sorából került ki. A jelenleg Szászvároson szolgáló 91 éves Antal atyát nem Hunyad megyében, hanem Székelyudvarhelyen tartóztatták le. Ferences szerzetes volt s 1948-ban a kommunista hatalom önkényesen feloszlatta az összes szerzetesrendet. Két évig helyben maradtak, nem oszlottak fel, majd 1950. augusztus 20-án letartóztatták őket, majd Arad megyébe, Máriaradnára vitték a szerzeteseket. 120-an voltak a kolostorban, mely kényszerlakhelyül szolgált. 1951-ben a háromszéki Esztelneket jelölték ki kényszerlakhelyként. Közel hat év múlva engedték, hogy visszatérjen az egyházba. A temesvári egyházmegyébe került, ahol 47 évig szolgált magyar és német falvakban, míg 2003-ban Böjte Csaba atya meghívására Szászvárosra jött plébánosnak, a gyermekotthon mellé. Antal atya elmesélte, hogy már 1956-ban megpróbálták beszervezni. Ő azonban mindig ellentmondott nekik. Fenyegetőztek, zaklatták, zsarolták, mindent megpróbáltak. Mihai Bucurt, a volt politikai foglyok megyei szervezetének elnökét 1957-ben tartóztatták le, s az 1964-es nagy amnesztiáig volt börtönben. Politikai foglyokat védett, majd ő került a vádlottak padjára, mert nemcsak védte ügyfeleit, hanem rokonszenvezett is velük. Legnehezebb a magánzárka volt, amikor fél évig más embert nem látott, mint a börtönőröket. Szamosújváron a börtönben gyakoriak voltak a verések, minden politikai foglyot vertek. A brailai szigeten gátat kellett építeniük. Évekig tartó, nehéz fizikai munka volt. Napi 14-16 órát dolgoztatták őket. Aki nem teljesítette a normát, este 25 gumibot-ütést kapott. Két barakk jutott 2400 politikai fogolyra. Fűtés nem volt, télen iszonyú hideg volt. 1963-ig semmilyen hírt nem kaptak családjukról. Körülbelül a foglyok fele nem tért vissza a brailai szigetről. /Chirmiciu András: A kommunizmus rémtettei II. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Akárcsak a többi leváltott alprefektusnak, Dézsi Attilának is kormányfelügyelői tisztséget ajánlottak fel, de nem Hunyad megyében, hanem Székelyföldön, Kovászna megyében. A napokban a magas rangú állami tisztviselők kategóriába tartozott leváltott prefektusok és alprefektusok Bukarestbe utaznak, ahol a kormány képviselőivel tárgyalnak a kormányfelügyelői tisztség konkrét teendőiről. Ettől függ, hogy a képzettség szerint jogász, lupényi származású Dézsi Attila Hunyad, vagy Kovászna megyében folytatja. /Chirmiciu András: Dézsi vacillál. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

Földrengésszerűen rajzolta át Magyarország politikai térképét a június 7-én tartott EP-választás, miután a társadalmi feszültségek elemi erővel törtek felszínre. Magyarországon a Fidesz toronymagasan győzött, Európa-csúcsot döntve: sem most, sem korábban, egyetlen ellenzékben lévő párt sem ért el 56%-os eredményt. Az emberek most törlesztettek a szocialisták és a liberálisok 7 éves populizmusáért, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásért, az őszödi beszéd erkölcsi csődjéért. Elharapódzott a bűnözés, s rosszabbodott a lakosság biztonságérzése, a rendőrség viszont tüntetők szétverésénél jeleskedett. Ahelyett, hogy az állami intézményrendszer kihágásait korrigálták volna, lerasszistázták azokat, akik felvetették a problémákat. Magyarország jelezte: a gondokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, néhány szélsőséges agyszüleményének tekinteni. A közéletet meg kell tisztítani, a gazdaságot felpörgetni, a nemzeti kérdést – belföldön a cigányság, illetve a határon túli magyarság kérdését – pedig szakszerűen kezelni. /Chirmiciu András: Földrengés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./

Felháborító az „egyetemeknek” nevezett diplomagyárak ügye. Elsősorban a Spiru Haret esete. Az említett „egyetem” több, mint egy évtizede osztogatja bőkezűen a diplomákat bárkinek, aki fizeti a díjat, anélkül, hogy belülről is látták volna a tantermeket. Mindez eddig nem zavarta a román társadalmat. Százezres tömeg szerzett diplomát minimális szellemi erőfeszítés nélkül. Ráadásul a „professzorok” között található a politikai osztály színe-java, hangzatosabbnál hangzatosabb nevek, akik normális egyetemeken biztosan nem kapnának helyet. /Chirmiciu András: Diplomagyárak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

Kereken hetven évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején, amikor Németország támadást indított Lengyelország ellen, elkezdődött a második világháború. Közel hat évig tartó harcok során sikerült megsemmisíteni az egyik gonoszt, a nácizmus. Ikertestvére, a kommunizmust viszont nem, ami további félévszázad szörnyűséget jelentett a rabszolgasorsba taszított Közép- és Kelet-Európa számára. Európa arculata gyökeresen megváltozott a háborúban, illetve az azt követő „rendezés” során: a történelem legnagyobb népirtása, illetve etnikai tisztogatása nyomán milliós nagyságrendű népcsoportok tűntek el szülőföldjükről, a határokat erőszakosan átrajzolták, Európát önkényesen ketté szakították. A németek szembenéztek múltjuk sötét periódusával. Bocsánatot kértek, nyíltan elismerik bűnüket, ahogy a minap Angela Merkel kancellár tette. Szögesen ellentétes viszont a másik szörnyeteg, a kommunizmus hazájának viszonya a múlthoz: Moszkva nem mondott le hatalmi vágyairól, nem mutat olyan hajlandóságot az önvizsgálatra. Sőt, egykori áldozatai ellen emel vádakat. Medvegyev orosz elnök például náci szimpátiával vádolta a balti országokat és Ukrajnát. Putyin kormányfő pedig a kelet-európaiak állítólagos „történelemhamisítását” ítélte el. „Történelemhamisítás” alatt Moszkva természetesen azt érti, ha a kelet-európai országok megszállásnak, leigázásnak, s nem felszabadításnak tekintik a Vörös Hadsereg bevonulását. Ahova a Szovjetunió, a Vörös Hadsereg eljutott, ott népirtás és mértéktelen pusztítás volt. Ismeretes, hogy 1940-ben, a katyini tömegmészárlásoknál a lengyel nép krémje-java vesztette életét a KGB gyilkosai kezében. 1945-ben Sztálin megcsonkította Lengyelországot, elcsatolták keleti felét, beleértve a lengyel nemzeti szentélynek tartott Lemberget városát is (lengyelül Lwów, ma Lviv Ukrajnában), etnikai tisztogatás révén, pedig több millió lengyelt űzték el őseik szülőföldjéről, az elcsatolt keleti területekről. Ráadásként rájuk erőszakolták a kommunizmust. /Chirmiciu András: Viharos történelem. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

A gazdasági helyzet rányomja a bélyegét a városok lélekszámának alakulására. Arad megye lakossága számának csökkenését figyelve, az elmúlt tíz év legnagyobb zuhanása az ezredforduló és 2002 között volt. Ekkor két év leforgása alatt a népesség 12 941 fővel zsugorodott: 2000-ben még 476 373 fő volt a lakosság száma, 2002-ben viszont már csak 463 432. Enyhültek a nyugatra való utazási feltételek, és egy újabb hullám vándorolt ki szerencsét próbálni, de nem csak Arad megyéből, hanem az ország többi régiójából is. 2002-őt követően jelentősen lassult a népesség csökkenése Arad megye lakossága jelenleg 457 306 fő. 2000-ben Arad város lakossága még 183 928 volt, két évvel később viszont 172 759, jelenleg pedig a lakosok száma 166 003 fő. A megyében vannak olyan városok, községek, ahol a lakosság száma, ha csekély mértékben is, de növekedett. Ilyen például Pécska, Tőzmiske, Nagyzerénd vagy Zimándújfalu. Csökken viszont a megye legfiatalabb magyar községének, Kisiratosnak a lakossága: 2005-ben még 1749-en éltek itt, jelenleg pedig 1650 a népesség száma. 2002-ben Arad lakosai közül 22 479 személy volt magyar. Pécskán 4238-an, Pankotán 604-en, Iratoson 1301-en, Fazekasvarsándon 645-en, Nagyzerénden 1347-en, s Arad megyében összesen 49 568-an vallották magukat hivatalosan is magyarnak. Temes megye városaiban többé-kevésbé stabilizálódott a lakosság, A megyeszékhelynek, Temesvárnak 2000-ben 317 660 lakosa volt, 2006-ra a város lélekszáma 303 224-re csökkent, majd lassú növekedésnek indult, 2009 elejére 311 586 főre emelkedett Temesvár lélekszáma. A tíz Temes megyei város közül Zsombolya az egyetlen, ahol 2002 óta folyamatosan növekszik a lakosság: 2002-ben 11 113, idén januárban 11 804 volt az állandó zsombolyai lakhellyel rendelkező személyek száma. A környékbeli falvakról sokan beköltöztek Zsombolyára, ahová sok befektető jött. Nagyszentmiklóson, a megye nyugati csücskében nagyjából stabil, 13 300-13 200 a lélekszám, a megye gazdaságilag valamivel elmaradottabb keleti vidékein viszont enyhén csökkenő tendenciát mutat a lélekszám Lugoson, Facsádon, Buziásfürdőn egyaránt. Gátalján 2005-ben 6142, 2009 elején 6151 volt a lélekszám, tehát alig változik, Dettán valamelyest csökkent 6655-ről (2005) 6547-re (2009). A Temesvár vonzáskörzetéhez tartozó Temesrékason nőtt a lakosok száma 8220-ról (2005) 8402-re (2009). A Temesvárral gyakorlatilag összenőtt Újszentes községet a megyeszékhely “hálószobájának” is nevezik, hiszen a tehetősebb városiak ezrével építettek házakat a község határában. A legutóbbi népszámláláskor 2700 újszentesi lakost tartottak nyilván, 2009-re ez a lélekszám Szilágyi Géza polgármester szerint meghaladja a hatezret! Hunyad megye lakossága folyamatosan csökken. A 2002-es népszámlálás 487 115 lakost regisztrált, 2009. január elsején a megye lakossága 466 586 fő volt. A városi lakosság gyorsabb ütemben csökkent, mint a falusi. 70 449 lakossal továbbra is Vajdahunyad a megye legnépesebb települése. Déván 66 664 személy élt január elsején, Petrozsényban pedig 43 197. Lupény a negyedik 29 281 lakossal, Vulkán az ötödik 28 478-al, Szászvároson pedig 21 471 személy élt az év elején. A magyarság száma és aránya csökkent Hunyad megyében: míg 1992-ben 33 849 magyart regisztráltak, ami az akkori lakosság 6,2%-t jelentette, tíz évvel később csak 25 321-t találtak a népszámlálók, ami a lakosság 5,2%-t tette ki. Az RMDSZ jelenleg olyan 4,8%-os aránnyal számol, ami 22 000 embert jelentene. /Irházi János, Pataki Zoltán, Chirmiciu András: A lakosság száma. Mint a gyertyaszál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./