Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Celestin /pápa/, III.
2 tétel
2012. július 2.
A magyar dal és a falu ünnepe
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2017. január 11.
Szent László váradi emlékei
Kedd délután a Kanonok soron havi találkozóját tartotta a Nobilitas Egyesület. Fodor József elnök, vikárius beszélt a Szent László-évről, majd Fleisz Judit tanárnő tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Mons. Fodor József általános helynök, egyesületi elnök arra hívta fel a figyelmet: tavaly a magyar kormány 2017-et Szent László-évnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy a király szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeljük. A döntést a Magyar Katolikus Püspöki Kar is elfogadta, s a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében is az elkövetkezendő hónapokban számos rendezvényt szervez a püspökség azzal a céllal, hogy közelebb hozza Szent László alakját, jobban megismerjék őt az emberek, terjessze a kultuszát.Az elképzelések szerint az események csúcspontja az idén májusban két hétig zajló Festum Varadinum középső vasárnapja lesz, amikor az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek fogja celebrálni, illetve legalább egy nap erejéig hazahozzák Váradra az eredeti hermát, ez ügyben Exc. Böcskei László megyés püspök egyeztetett Veres András győri megyés püspökkel.
Predesztinálva
A továbbiakban Fleisz Judit tanárnő tartott prezentációt, Szent László váradi emlékei címmel. Hangsúlyozta: a feljegyzések szerint mindenkinek feltűnt daliás termete, predesztinációja az uralkodásra, hogy „beszédében ékes, karban erős, termetében díszes, csak szépséges császárságra méltó, és a Szent Korona őt méltán illeti”. 1047. június 27-én született Lengyelországban, apja I. Béla magyar király, anyja Richeza lengyel hercegnő. 1078 körül vette feleségül Rheinfeldi Adelhaidot, lánya Szent Piroska, későbbi bizánci császárnő.Királyként szigorú, de igazságos törvényalkotó volt. A legendák szerint kétszer is megkoronázták: először a Géza-féle görög koronával, majd pedig a magyar szent koronával. 1077-től magyar király volt, 1091-től 1095-ig horvát király is. Amellett, hogy megújította az egyházi életet és továbbfejlesztette az intézményrendszerét, jelentős sikereket ért el külpolitikai téren, és az igazságszolgáltatásban is letette a névjegyét. Több törvénykönyv is fűződik a nevéhez. Megjegyzendő, hogy ezek egyikében fordul elő először latinul a nemes kifejezés, ami azt jelenti, hogy addigra már megvalósult a magyar társadalom rétegződése. Ugyanakkor megszilárdította a királyi rendet, például úgy, hogy rögzítette: a nádor az udvari pecsét őrzője, és helyettese az uralkodónak. Második törvénykönyvében többek közt rendezte a papok házasságának kérdését, az egyházi javak elidegenítésének tiltását, a pogány szokások büntetését, az erkölcsi élet védelmét.
A Képes Krónika szerint Szent László a Körös folyó mentén vadászott, amikor egy helyen angyali hang hallatszott arra biztatván őt, hogy építsen monostort Szűz Mária tiszteletére. Így is tett, és ezt a helyet Váradnak nevezte el, majd a monostor köré épült a csillag alakú vár. A háromhajós székesegyház építése 1370-ben fejeződött be.
Szent László 1095. július 29-én hunyt el Nyitrán, és halála előtt úgy rendelkezett, hogy nyughelye a váradi székesegyházban legyen. A szentté avatására 1192-ben került sor, III. Celestin pápa idejében. A néphagyomány szerint abban az órában egy fényes csillag látszott az égen, a teste fölött. 1192. február 2-án történt meg az ereklyék leválasztása, és koponyacsontja egy darabját mellszobor alakú hermában helyezték el a sír fölött, a kardjával és a csatabárdjával együtt. A szent sír csodatevő ereje rengeteg ember vonzott Váradra, zarándokhely és istenítéletek helyszíne lett. A koponyaereklye később azonban majdnem megsemmisült, amikor 1406-ban leégett az első székesegyház. A korábbi, fából készült herma elégett, azonban a koponya épen maradt. A hermát a török kiűzéséig máshol őrizték, majd Győrbe került. A barokk székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot.Előadása utolsó harmadában Fleisz Judit tanárnő a szent király emlékezetére, az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokra tért ki.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Kedd délután a Kanonok soron havi találkozóját tartotta a Nobilitas Egyesület. Fodor József elnök, vikárius beszélt a Szent László-évről, majd Fleisz Judit tanárnő tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Mons. Fodor József általános helynök, egyesületi elnök arra hívta fel a figyelmet: tavaly a magyar kormány 2017-et Szent László-évnek nyilvánította arra hivatkozva, hogy a király szentté avatásának 825. évfordulóját ünnepeljük. A döntést a Magyar Katolikus Püspöki Kar is elfogadta, s a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében is az elkövetkezendő hónapokban számos rendezvényt szervez a püspökség azzal a céllal, hogy közelebb hozza Szent László alakját, jobban megismerjék őt az emberek, terjessze a kultuszát.Az elképzelések szerint az események csúcspontja az idén májusban két hétig zajló Festum Varadinum középső vasárnapja lesz, amikor az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek fogja celebrálni, illetve legalább egy nap erejéig hazahozzák Váradra az eredeti hermát, ez ügyben Exc. Böcskei László megyés püspök egyeztetett Veres András győri megyés püspökkel.
Predesztinálva
A továbbiakban Fleisz Judit tanárnő tartott prezentációt, Szent László váradi emlékei címmel. Hangsúlyozta: a feljegyzések szerint mindenkinek feltűnt daliás termete, predesztinációja az uralkodásra, hogy „beszédében ékes, karban erős, termetében díszes, csak szépséges császárságra méltó, és a Szent Korona őt méltán illeti”. 1047. június 27-én született Lengyelországban, apja I. Béla magyar király, anyja Richeza lengyel hercegnő. 1078 körül vette feleségül Rheinfeldi Adelhaidot, lánya Szent Piroska, későbbi bizánci császárnő.Királyként szigorú, de igazságos törvényalkotó volt. A legendák szerint kétszer is megkoronázták: először a Géza-féle görög koronával, majd pedig a magyar szent koronával. 1077-től magyar király volt, 1091-től 1095-ig horvát király is. Amellett, hogy megújította az egyházi életet és továbbfejlesztette az intézményrendszerét, jelentős sikereket ért el külpolitikai téren, és az igazságszolgáltatásban is letette a névjegyét. Több törvénykönyv is fűződik a nevéhez. Megjegyzendő, hogy ezek egyikében fordul elő először latinul a nemes kifejezés, ami azt jelenti, hogy addigra már megvalósult a magyar társadalom rétegződése. Ugyanakkor megszilárdította a királyi rendet, például úgy, hogy rögzítette: a nádor az udvari pecsét őrzője, és helyettese az uralkodónak. Második törvénykönyvében többek közt rendezte a papok házasságának kérdését, az egyházi javak elidegenítésének tiltását, a pogány szokások büntetését, az erkölcsi élet védelmét.
A Képes Krónika szerint Szent László a Körös folyó mentén vadászott, amikor egy helyen angyali hang hallatszott arra biztatván őt, hogy építsen monostort Szűz Mária tiszteletére. Így is tett, és ezt a helyet Váradnak nevezte el, majd a monostor köré épült a csillag alakú vár. A háromhajós székesegyház építése 1370-ben fejeződött be.
Szent László 1095. július 29-én hunyt el Nyitrán, és halála előtt úgy rendelkezett, hogy nyughelye a váradi székesegyházban legyen. A szentté avatására 1192-ben került sor, III. Celestin pápa idejében. A néphagyomány szerint abban az órában egy fényes csillag látszott az égen, a teste fölött. 1192. február 2-án történt meg az ereklyék leválasztása, és koponyacsontja egy darabját mellszobor alakú hermában helyezték el a sír fölött, a kardjával és a csatabárdjával együtt. A szent sír csodatevő ereje rengeteg ember vonzott Váradra, zarándokhely és istenítéletek helyszíne lett. A koponyaereklye később azonban majdnem megsemmisült, amikor 1406-ban leégett az első székesegyház. A korábbi, fából készült herma elégett, azonban a koponya épen maradt. A hermát a török kiűzéséig máshol őrizték, majd Győrbe került. A barokk székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot.Előadása utolsó harmadában Fleisz Judit tanárnő a szent király emlékezetére, az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokra tért ki.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro