Gabriel Catalan: A kommunizmus elítélése
(Részletek egy hosszabb tanulmányból)
Immár közel hét év telt el azóta, hogy Traian Băsescu elnök a Román Parlamentben 2006. december 18-án hivatalosan elítélte azt a kommunista rendszert, amely országunkban volt, vállalva a („Végső”?!) Jelentést, amelyet a Vladimir Tismăneanu által vezetett bizottság szerkesztett. A bizottság hivatalos neve: a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Enöki Bizottság. Miután az Elnöki Hivatal honlapján hosszasan csíszogatták (többször is változtattak rajta, korrigálták), ez a jelentés 2007 novemberében végre megjelent könyv alakban is a Humanitas Kiadó gondozásában, egy rangos belföldi könyvvásár alkalmából.
2008-ban a Polirom Kiadó tankönyvet jelentetett meg O istorie a comunismului din România (A romániai kommunizmus egyik története) címmel az IICCR – a Romániai Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet – megbízásából; 2009-ben pedig megjelent e könyv második és javított kiadása, ugyancsak az említett kiadónál. Ez volt a Romániai Kommunista Diktatúrát Elemző Elnöki Tanácsadó Bizottság (2007—2009) egyetlen nagy műve, amelynek az volt a fő feladata, hogy megvizsgálja, miként léptetik életbe a téma feldolgozására létrehozott első elnöki bizottságnak a fentebb említett, Végső Jelentésében megfogalmazott ajánlásokat, valamint hogy tanácsokat adjon az állam elnökének azzal kapcsolatban, hogy hol tartanak az említett ajánlások életbeléptetését illetően, továbbá az, hogy használható megoldásokat kínáljon a menet közben feltárt problémák megoldását elősegítő stratégiák kidolgozásához. Meg kell jegyeznünk, hogy a Bizottság fennállásának egész ideje alatt csupán Vladimir Tismăneanu „helyettesei”, a két koordinátor: Cristian Vasile és Dorin Dobrincu kapott fizetést az Elnöki Hivataltól, olyant, mintha elnöki tanácsadók lettek volna, a többi bizottsági tagnak legfeljebb az utazási és elszállásolási költségeit számolták el.
Úgyszintén meg kell említenünk, hogy 2012-ben a iaşi-i Polirom Kiadónál megjelent egy újabb dokumentumkötet a kommunista időszakról, az első, amelyik a Ceauşescu-időszakkal foglalkozik, Istoria comunismului din România. Vol. II: Documente. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) – A romániai kommunizmus története. II. kötet: Dokumentumok. Nicolae Ceauşescu (1965—1971) címmel. A kötet szerkesztői Mihnea Berindei, Dorin Dobrincu és Armand Goşu.
Ugyancsak említésre méltó, hogy 2007 júliusában megváltozott a Romániai Országos Levéltár (ANR) vezetősége, 2010 januárjában pedig a Securitate Archívumát Tanulmányozó Országos Tanácsé (CNSAS) is. Viszont mindaz az előrelépés, amit az ANR-ben Dorin Dobrincu vezérigazgató öt év alatt elért, meglehetősen kevés, rendkívül behatárolt, részleges ahhoz képest, amit a köz elvárt tőle. A kommunizmus időszakára vonatkozó dokumentumoknak csak egy kis részét bocsátotta a kutatók rendelkezésére, miközben azok, amelyeknek valóban nagy történelmi és ugyanakkor igazságszolgáltatási jelentőségük van (beleértve az Államtanács vagy az államfő törvényerejű rendeleteit, a Minisztertanács egyes határozatait illetve utasításait, miniszteri rendeleteket stb.) továbbra is titkosak maradtak, a vigilens levéltárosok és a belügyminisztérium régebbi valamint újabb alkalmazottai elrejtették azokat. Dorin Dobrincu 2009 decemberétől – a Belügyminisztérium átalakítása után – már csak igazgatói rangban végezte munkáját, 2012 júniusának közepéig, amikor Ioan Rus belügyminiszter úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg újabb hat hónappal a Dorin Dobrincu mandátumát, habár azt korábban megtette már kétszer. Ami pedig Dragoş Petrescut illeti, aki 2006 márciusától a CNSAS Kollégiumának a tagja, és akit Románia elnökének javaslatára 2010-ben a Kollégium elnökévé választottak, az általa elért valós sikerek is gyakorlatilag jelentéktelenek.
Semmi esetre sem valósult meg „a második célkitűzést”, nevezetesen: az ANR demilitarizálása, vagyis „a Romániai Országos Levéltár kivonása a Közigazgatási és Belügyminisztériumnak való alárendeltségből, abból az alárendeltségből, amelyet 1951-ben, a sztálini időszak kellős közepén helyezték, vagy legalább a Levéltár lényeges mértékű autonomizálása a Minisztérium vezetőségével való kapcsolatában, amelyben az abszurd titkosítást rákényszerítik”; és az sem valósult meg, hogy „a CNSAS-t segítse a titkosszolgálatokkal való nézeteltérések esetében, az átadni való dokumentumok kérdésben”, ellentétben azzal, miként azt Cristian Vasile úr fellengősen, s az ahhoz illő tudatlansággal és felületességgel állítja egy nemrég megjelent dicsőítő cikkében, amelynek a hivalkodó címe: Öt évvel a Végső Jelentés után. A kommunista rendszer – nem csupán szimbolikus – elítéléséről.
Valójában az ANR továbbra is a Belügyminisztérium keretén belül működő intézet, ugyanúgy miként 2007 júliusa előtt volt, továbbra is katonai egység státusa van, tökéletesen militarizált és gyakran abszurd procedúrák, módszerek, szokások és szabályzatok szerint működik, sőt a vezetősége megőrzött szinte minden együgyű reflexet, amit elődjeitől örökölt. A CNSAS pedig még kevésbé fejlődött jó irányba, pontosan olyan ferdén működik, mint korábban: a Kollégiumban éveken át üresen tátongott két hely (csak 2012-ben sikerült betölteni azokat), a működését meghatározó törvényes előírások továbbra is súlyosan csonkítják az intézmény jogait, viszont a CNSAS-nál továbbra is helye van a nepotizmusnak, a nemtörődömségnek és a hozzá nem értésnek, amit már alapításától fogva megszoktunk tőle (még akkor is, ha az utóbbi években átvett néhány dossziét a Securitate örökébe lépett titkosszolgálatoktól, ezeknek az iratcsomóknak a száma kevés, rendkívüli figyelemmel válogatták ki őket, és nehezen férhetnek hozzájuk az önálló kutatók; sőt a CNSAS birtokában lévő dokumentumok nagy részéről nincs minimális leltár, amely a közönség rendelkezésére állna, és az elemi irattári nyilvántartás is hiányzik, függetlenül attól, hogy a CNSAS mikor vette át a dokumentumokat).
Hát mindössze ennyit produkált egy bő „ötéves terv” alatt a romániai kommunizmus kései és bátortalan elítélése. A jelentés konklúzióiból következő és ott javasolt intézkedések közül egyiket sem léptették életbe. Való igaz, hogy rengeteget beszéltek a kommunista időszakról szóló múzeum létrehozásáról (különösképpen az utóbbi időszakban), de mindmáig nem találtak elegendő pénzalapot hozzá, és megfelelő helyiséget sem; szó volt a hajdani politikai foglyoknak szánt kártérítés növeléséről, és ígéretek is elhangzottak erről; de a lusztrációs törvény tervezetét időtlen időkig halogatják, sőt a rajta végzett módosításokkal lényegében elferdítették a készülő jogszabályt azok a parlamenti tagok, akik szorosan kötődnek, közvetlenül vagy közvetve (értsd: családtagjaik révén) a parancsuralmi múlthoz, a CNSAS pedig újból előszedte (jobban mondva folytatja) az ócska gyakorlatot: az igazság elrejtésének és az „erkölcsi halottak”-nak, vagyis a hazai politikai személyiségek többségnek tisztára mosását.
Érdemes megjegyeznünk, hogy 2008 decemberében meghalt Constantin Ticu Dumitrescu azok után, hogy egész éven át fúrták—faragták, amíg – nyilván negatív értelemben – radikálisan meg nem változtatták, azt a törvényt, amelynek alapján a CNSAS működik. Vagyis lemészárolták a 187/1999. számú törvényt (amely immár csupán halvány maradványa annak a jogszabálynak, amelyet eredetileg a Ticu törvényének neveztek). Az Alkotmánybíróság ugyanis a 2008. január 31-én hozott 51. számú Végzésével részben alkotmányellenesnek nyilvánította azt (lásd az eredményt, a 2008. november 14-i keltezésű 293. számú törvényt, amelyik a 24/2008. számú Sürgősségi Kormányrendelet törvényerőre emeléséről intézkedik. Ez a kormányrendelet az állampolgárnak a saját szeku-dossziéjához való hozzájutásáról és a Securitate dekonspirálásáról szól, s az ezt tartalmazó törvényt a Hivatalos Közlöny 2008. december 3-án megjelent 810. számában tették közzé).
Az hogy 2012-ben új nevek jelentek meg a CNSAS Kollégiumában: a nyolcvanas éveiben járó liberális, Dinu Zamfirescu, az IICCMER (a Kommunizmus Bűntetteit és a Román Száműzöttek Emlékét Feltáró Intézet) ügyvezető elnöke, aki jóllehet önként felfüggesztette liberális párti tagságát, hogy elfoglalhassa ezt a tisztséget a CNSAS Kollégiumában, mégis nyilvánvaló, hogy a törvény megszegésével illetve erőltetett/belemegyarázó értelmezésével lett oda kinevezve; a bukaresti Florian Bichir újságíró és ortodox teológus; Florin Abraham Szilágy megyei történész, aki a totatlitarizmusra szakosodott és Mihai Cioflâncă iaşi-i történész, aki a kommunizmus történetére és az antiszemitizmusra szakosodott, jelenlétükkel semmit, de semmit sem változtattak azon a betokosodott, politizáló és titkolózó módon, ahogyan ez az intézmény működik.
Nem szorulnak kommentárra azok a visszaélések, megkülönböztetések, zaklatások, lemondások, tiltakozások, szabálytalanságok valamint az a lehetetlen légkör, amit az IICCMER-ben az új vezetőség (a Muraru—Oprea—Zamfirescu-hármas) produkált, mert a tények önmagukért beszélnek, és tág teret kaptak a sajtóban valamit a blogokon, beleértve azt is, amit 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok Kormányának a Jelentéséről készült összefoglaló ugyancsak megemlített az emberi jogok Romániában való tiszteletben tartásának a helyzetével kapcsolatban.
Sem a politikai pártok sem az államelnök semmit sem lépett előre a kommunista totalitárius múlttal való végleges szakítás ügyében. Ennek köszönhetően tartották meg magas állami tisztségekben a politikai és szekus múltjuk révén „beszennyeződött” személyeket, sőt közülük néhányat még jelentősebb tisztségekbe javasoltak. Példaként említjük egyes magasrangú szekus tisztek katonai előléptetését valamint olyan személyek kitüntetését, akik a kommunista totalitárius rendszer engedelmes kiszolgálói voltak, illetve kollaboráns magatartásuk révén kompromittálódtak (gondolunk itt Antonie Iorgovanra, Teoctist Arăpaşura vagy Dan Iosifra); és mindezt „a kommunizmust elítélő államelnök” aláírásával tették, azéval akinek a szekusdossziéját bezúzták illetve eltüntették, de aki név és szám szerint be van jegyezve a Securitate konstancai irattárában mint a IV. Igazgatóság kollaborátora, ezt bizonyítja több olyan dokumentum, amely a hadügyminisztérium Irattárában található. (Megemlítenénk itt: azoknak az RKP-tagok Jegyzékét, akik engedélyt kaptak arra, hogy a Securitate munkáját segítsék; a Konstancai Haditengerészeti Parancsnokságnak az információs hálózatot nyilvántartó Napló—Jegyzékét; továbbá a 00151392/29.09.1976. számú Átiratot, amellyel Traian Băsescu kollaboráns dossziéját átküldték a konstancai Securitatéhoz, más dokumentumok mellett); valamint hivatkozhatunk a Honvédelmi Minisztérium Hírszerzési Főigazgatóságának 2004—2005-ös levelezésére is, és tesszük ezt, mert legalábbis a SIE-nél és a SRI-nél államfőnkről semmi sem található ... egyelőre.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) mind a Călin Popescu Tăriceanu, mind pedig a Crin Antonescu vezetése alatt tagjai között tartotta, sőt méghozzá vezetői funkciókban, vagy tiszteletbeli vezetői funkciókban, a kompromittálódottakat (holott közülük nem egyet a CNSAS is leleplezett). Így Mircea Ionescu-Quintus a párt tiszteletbeli elnöke, Constantin Bălăceanu-Stolnici pedig a PNL Szenátusának az elnöke volt, és megtűrik őt a pártban azután is, hogy 2007 áprilisában beismerte, együttműködött a Securitatéval – és persze az akadémikusi székét is megőrizte Stolnici úr. Dan Ilie Morega csak 2010 júniusában lépett ki a pártból és mondott le a PNL Gorj megyei szervezetének ideiglenes elnöki tisztségéből, amikor egyébként is lejárt a mandátuma, és független képviselőként továbbra is van jelen a parlamentben. Teodor Meleşcanu (a DIE, a külföldi hírszerzési igazgatóság magasrangú tisztje), akárcak Ioan Ghişe, a brassói „antiterrorista” és igazságtevő képviselő. A DIE másik tisztjét, Daniel Dăianut pedig európai parlamneti képviselővé emelték azon az alapon, hogy gazdasági és pénzügyi téren rendkívül értékes szakember (sőt még a kommunista rendszerrel szembeni ellenállást illetően is!).
Ugyanakkor Marius Gheorghe Oprea és Stejărel Olaru – Călin Popescu Tăriceanu nemzetbiztonsági tanácsosai valamint a Securitate elleni és a kommunista nomenklatúra elleni kampány „élharcosai” – megelégedtek néhány kilátástalan, apró balhéval, s a tiltakozásuk egyre félénkebb lett, kifullasztották azt a magas állami tisztséggel járó előnyök és kiváltságok (pénz, szolgálati lakás, autó, titkárnők, külföldi utak, jelöltség az európa parlamenti helyekre, de a pártbeli tisztségek is, sőt főnöki tisztségek a titkosszolgálatoknál, feltűnés a sajtóban, befolyás a közvélemény terén; egyszóval kiadós támogatást kaptak a gyors politikai karrierhez és nemcsak ahhoz). A Tăriceanu-kormány bukását követően és azután, hogy a PNL kilépett a Demokrata Párttal (PD) való koalícióból, az IICCR-ből IICCMER lett azáltal, hogy a Román Száműzöttek Emlékét Őrző Országos Intézetet (az INMER-t) egybevonták az IICCR-vel, s az intézet élére a „liberális” Marius Oprea és Stejărel Olaru helyébe Vladimir Tismăneanu került valamint a Băsescu-pártiak csapata (Ioan Stanomir, továbbá Mihail Neamţu, aki 2011-ben lemondott és az államfőt támogató politikai mozgalmat alapított, amely reformmozgalom kíván lenni, s a lemondott helyébe Cristian Vasile került, a csapatban pedig még ott van Bogdan Cristian Iacob és Dorin Dobrincu is, többek között).
Miután a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) korábbi igazgatója, Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett Demokrata-Liberális Párti (PDL-s) kormány 2012 tavaszán siralmasan beadta a kulcsot, a Socialista—Liberális Unió (USL) által alkotott új hatalom – amelynek a főnökei: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és Crin Antonescu, a PNL elnöke – az IICCMER élére új vezető csoportot nevezett ki, amelynek tagjai: Dan Zamfirescu (aki az INMER főnöke volt 2003-tól, a megalapításától 2010-ig, amikor ezt az intézetet összevonták az IICCR-vel), továbbá az ifjú Dan-Andrei Muraru, Dorin Dobrincu helyettese és közeli munkatársa valamint Marius Oprea „fiacskája”, egy antiszemitizmusra és antikommunizmusra specializálódott másik történész. (Marius Oprea maga is visszatért az intézet Különleges Kutatási Főosztályának igazgatói székébe.) Az ANR vezetőségébe pedig kinevezték (2012 júniusában) Ioan Drăgant és (2012 augusztusában) Alina Pavelescu-Tudort. További változások: a nyugdíjazás előtt álló kolozsvári középkor-szakértő Ioan Drăgan, aki Fehér megyéből származik, 1989 óta a Romániai Országos Levéltár kolozsvári fiókjának volt a főnöke, ő lett a iaşi-i az igazgató Dorin Dobrincu helyett, aki visszatért a régi foglalatosságaihoz és szakmáihoz: a kommunizmus, az antiszemitizmus és a posztkommunizmus történetének kutatásához valamint társult egyetemi tanári beosztásához az Alexandru Ioan Cuza Egyetem Történelemtudományi Karán a Copoura épült városba; Alina Pavelescu pedig, a tanulékony, ambíciózus, opportunista, áskálódó és komformista bukaresti hölgy, akit kezdetben éppen Dobrincu léptetett elő az ANR vezetőségi tagjává, majd 2011 szeptemberében az ANR bukaresti fiókjának a főnökévé, miután aligazgatóként összetűzött vele a korábban Nagy Mihály Zoltán által elfoglalt pozíció miatt. Nagy Mihály Zoltán az RMDSZ pártfogoltja, fiatal, magyar nemzetiségű történész, Szilágy megyéből származik, ugyanabból a faluból mint unokatestvére, Szabó Ödön képviselő, aki ugyanakkor az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Nagy Mihály Zoltánt szolgálati érdekből, még idejében, főtanácsosi posztba helyezték át (végrehajtó funkcióba) – s vajon hová? – az ANR nagyváradi fiókjához.
Ugyancsak miután 2009 szeptemberében megbukott a szociáldemokrata és demokrata liberális kormány s 2009 decemberében Traian Băsescut újraválasztották Románia elnökévé, 2011 szeptemberében lefektették Szociálista—Liberális Unió (USL) alapjait, a Demokrata Liberális Párt és a Traian Băsescu elleni szövetségét, Crin Antonescu liberálisai kéz a kézben menetelnek Victor Ponta szociáldemokratáival, és egyáltalán nem restellik, hogy számos nomenklaturista, szekurista vagy besúgó és korrupt személy van e két párt egyikében, másikában, ugyanúgy miként a Dan Voiculescu – konspiratív nevén Félix – szekus által vezényelt Konzervatív Pártban is, amellyel együtt néhány hónappal korábban, 2011 januárjában létrehozták az ACD-t, a Közép-Bal Szövetséget.
Talán érdemes megemlítenünk azt is, hogy milyen rendkívül gyorsan emelkedett a ranglistán két másik fiatal „liberális” és történész, akik nemrég még nagy szájjal harsogták a lusztrációt és a volt kommunisták leleplezését, jóllehet ezen fiatalok KISZ-es múltjuk miatt jobb lett volna, ha hallgatnak. Az egyik Mihai Răzvan Ungureanu, aki Iaşi-ból származik, jelenkori történelemre szakosodott, 1998 és 2001 között államtitkár volt, 2004 és 2007 között pedig külügyminiszter, Mircea Geoană, a hivatásos diplomata után következett ebben a tisztségben (Mircea Geoană 2001 és 2004 között volt Románia külügyminisztere.) M. R. Ungureanu a külügyminiszteri székből a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) igazgatói székébe került, ahol 2007 és 2012 között tevékenykedett, onnan pedig miniszterelnökké léptette őt elő Traian Basescu elnök. Rövid ideig, 2012 februárjában és májusában töltötte be ezt az újabb tisztségét, mert a parlament megszavazta az ellene szóló bizalmatlansági indítványt, és a fiatal miniszterelnöknek távoznia kellett. Jelenleg a Civil Erők nevű párt elnöke valamint a halottaiból föltámasztott Igazságosság és Igazság Szövetségé, amelynek másik tagja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. T. R. Ungureanu egyúttal még Arad megyei szenátor és egyik lehetséges elnökjelölt a 2014-es választáson. A másik, ugyancsak szép karriert befutott fiatal „liberális” pedig Adrian Mihai Cioroianu. Ő craiovai, a jelenkori történelem szakértője, újságíró és esszéista, liberális párti szenátor volt, Mona Muscă-val és Mihăiţă Calimentével együtt a lusztrációs törvény kezdeményezője, aztán liberális képviselő volt az Európai Parlamentben és e parlamenti csoport (az ALDE) alelnöke, továbbá egy évig, 2007 és 2008 között a Tăriceanu-kormány külügyminisztere, gyakorlatilag Ungureanut követte ebben a tisztségben. Jelenleg, 2012-től, A. M. Cioroianu a Bukaresti Egyetem Történelemtudományi Karának dékánja. Ungureanu, aki a KISZ Központi Bizottságának póttagja volt, az új rendszerben a román külföldi hírszerző szolgálat igazgatója lett (a SIE-jé, amely szekusokkal megtömött titkosszolgálat, főleg a vezetőségében zsúfolódnak ők); Cioroianu pedig, aki szerényebb kommunista tisztségeket töltött be a líceumban és az egyetemen, külügyminisztersége idején tűnt ki, akkor bizonyította be rátermettségét többször is, hatalmas melléfogásokkal.
A Demokrata Párt megalakulása óta kitartóan folytatja a képmutatást, bekebelezett majminden ideológiainak titulált programot (hol szocialista, hol kereszténydemokrata, hol konzervatív, hol pedig liberális) és számos romániai politikai személyiséget, létrehozva a korrupció fölülmúlhatatlan lecsóját. Jelenleg PDL-nek hívják, miután magába olvasztotta – és eltüntette – a liberális pártból kiszakadt liberális-demokrata csoportot. Ezt a pártot továbbra is ugyanaz a FSN-ből, a Nemzeti Megmentési Frontból maradt klikk vezeti, felerősítve egyéb maradvánnyal: apró, harmad vagy negyedrangú helyi kommunista vezetőkkel, kommunista diákszövetségiekkel vagy KISZ-esekkel (mint Emil Boc, Vasile Blaga, Gheorghe Falcă, Cristian Rădulescu – akiket profi módon tisztára mosott a CNSAS). A PDL még tagjai közé emelt időközben üzletemberekké, feddhetetlen kapitalistákká lett szekus tiszteket, akik nemrég az EU és a NATO országaiban kémkedtek (mint Silvian Ionescu), továbbá „tősgyökres/valódi” liberálisokat, Traian Băsescu hűséges híveit, élükön Theodor Dumitru Stolojannal, aki fontos tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban Nicolae Ceauşescu idejében, majd Iliescu idejében is ugyanott folytatta magasba ívelő pályáját, előbb államtitkár lett, aztán pénzügyminiszter, végül pedig még feljebb jutott: 1991 és 1992 között miniszterelnök volt.
S hát a PSD-ről mit lehet még elmondani? Például azt, hogy ott trónol ma is Ion Iliescu a párt tiszteletbeli elnökeként, annak ellenére hogy első rangú nomenklaturista volt. Victor Ponta pedig, akit a „kis Titulescunak” becéznek, a PSD jelenlegi végrehajtó elnöke, politikai tekintetben Adrian Năstase édes gyermeke. Năstase csupán stratégiai megfontolásból vonult vissza egy lépésnyit: jelenleg a párt Országos Tanácsának az elnöke. Erre a PSD imidzsének javítása végett volt szükség, mert Năstase ellen több ügyben is bűnvádi eljárást indítottak (börtönbe is került stb.) Ponta Mircea Geoanăt, Ioan Geoană ceauşista tábornok fiát követte a párt élén, az alelnökök, végrehajtó titkárok és a szocdem vidéki „bárók” között pedig nagyjából ugyanazok a kommunista múltú vagypedig korrupt magatartásuk miatt megvetni való figurák nyüzsögnek, bár néhányan közülük, mint például Nicolae Văcăroiu vagy Octav Cosmâncă háttérbe húzódtak, de az említettek listája még mindig tekintélyes, gondoljunk csak a következőkre: Constantin Niţă, Ioan Chelaru, Liviu Dragnea, Ion Stan, Gheorghe Nichita, Ioan Mircea Paşcu, Constantin Nicolescu, Dan Nica, Marian Vanghelie, Viorel Hrebenciuc, Marian Oprişan, Ion Vasile, Radu Mazăre, Ilie Sârbu. S hozzájuk társultak a fiatal „szocialisták”, az újabb bimbók mint Corina Creţu, Titus Corlăţean, Nicolae Bănicioiu, Robert Negoiţă, Oana Niculescu-Mizil, Dan Şova, Cristian Rizea, Daciana Sârbu-Ponta.
[…]
De a vallási vezetők sem szállnak síkra az igazi lusztrációért, többségük ugyanis még 1990 előtt került magas egyházi tisztségbe. A múlt köde lepi be a legtöbb idősebb egyházi vezető életrajzát, az ortodoxokét, a katolikusokét (sőt a görögkatolikusokét), a protestánsokét (beleértve a neoprotestáns szekták vezetőit is), a CNSAS ugyanis nehezen dekonspirálta néhány ortodox főpap együttműködését a Securitatéval. És a fiatal egyházi vezetők is tartózkodóan viselkednek a lusztrációt illetően, ők politikai okokból teszik ezt, féltik a karrierjüket, vagypedig szolidaritásból illetve rosszul értelmezett papi titoktartásból, egyes esetekben pedig (gondolok itt a főrabbira és a nagy muftira, mindkettő rendkívül fiatal) szóba jöhet a közöny is, illetve a tájékozatlanság. Daniel Ciobotea ortodox pátriárkáról például azt gyanítják, hogy együttműködött a Securitatéval, ugyanis a DIE 36 046-os számú – és ki hitte volna: éppen ő a„konspiráció végett” 1989. december 23-án megsemmisített – egyik dossziéjának a címszereplője (Micsoda balszerencse, mon cher!). Ioan Robu érsek pedig, a bukaresti római katolikus egyházmegye főpapja ugyancsak hasonló helyzetben van, mert annak ellenére, hogy a CNSAS nem talált (vagy nem találhatott) még olyan szekus dossziét, amelynek ő a címszereplője, mindenképpen tekintetbe kell venni azt, hogy Ioan Robut 1983-ban Nicolae Ceauşescu jelölte ki erre a tisztségre, és a kommunizmus utolsó hat esztendejében Robu érsek rendkívül fontos szerepet töltött be a belföldi és a külföldi propagandájában, egyik vezetőségi tagja volt a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának (a FDUS-nak), résztvett a diktátor istenítésében, az USA-val való kereskedelemi kapcsolatban a legnagyobb kedvezmény elvének megőrzésére tett kísérletekben, valamit a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásában az országban uralkodó valóságos szociális, gazdasági, politikai és vallásügyi helyzetről.
A romániai civil társadalmat magát is, akárcsak a közvéleményt egyre kevésbé érdekli ez a kérdés, miközben mind az értelmiségieknek, mind az egyszerű állampolgároknak megélhetési gondjaik vannak. A Román Akadémiát és a romániai egyetemeket az „aranykorszakbeli dinoszauruszok és mamutok” ellenőrzik. A hazai civil szervezetek: a Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS), a Polgári Szövetség (Alianţa Civică), a Pro-Democraţia, a Transparency International, az Emberi Jogokat Védő Liga (LADO), a Romániai Akadémiai Társaság, az Emberi Jogok Védelmének Romániai Egyesülete (APDOR-CH) és a többiek mind vérszegények, mozgásképtelenek és teli vannak a Securitate egykori munkatársaival, vagyis hamis disszidensekkel, valamint a civil szféra olyan fiatal vezetőivel, akik unják a romániai társadalom erkölcsi megtisztítását, elsősorban inkább a mai közélet pénzügyi, kulturális vagy sajtóbeli vonatkozásai foglalkoztatják őket vagypedig a diszkrimináció elleni küzdelem jelenlegi tendenciái: a nemi, a szexuális érdeklődéssel kapcsolatos, az etnikai, a vallási és a vallási felfogással szembeni megkülönböztetés megszüntetése, továbbá a sajtó, az igazságszolgáltatás, a rendőrség, a közigazgatás, a börtönök és a politikai élet megfigyelése.
Következésképpen megállapíthatjuk, hogy kommunizmus (kizárólag elméleti, formális) elítélése körüli nagy ricsaj, úgy tűnik, előre megfontolt akció volt, amelynek ugyanúgy alanyai mind a hatalmon lévők, mindpedig az ellenzék szerepében ügyködő hazai politikai erők valamint a Securitatéból született titkosszolgálatok, közös törekvésük az, hogy a választók és a Nyugat számára kipipáljanak egy „tartalom nélküli forma” feladatot, s egyben lejárassanak minden valóban kommunizmusellenes tiltakozást és civil követelést, hogy aztán a jó mioritikus hagyománynak megfelelően a kommunista múlttal való szembenézést, ezt az ország demokratikus jövője szempontjából életfontosságú kérdést viszonylagossá tegyék és minimalizálják, vagyis elföldeljék végképp.
Utóirat. Hozzátenném, hogy nem vagyok híve a kommunizmusellenességel és a Tismăneanu Jelentéssel kapcsolatos baloldali elméleteknek, negativista vagy relativizáló kritikáknak illetve vélekedéseknek, miként nem értek egyet a kommunizmusról való nosztalgiázással (a nomenklaturistáknak, a szekusoknak valamint a marxizmus bármelyik típusának a szimpatizánsaival) sem.
Fordította: Zsehránszky István
Maszol.ro

Hírsaláta
TŐKÉS NEM MEGY A BECSÜLETBÍRÓSÁGRA, hanem ügyvédje, Kincses Előd képviseli a Románia Csillaga Érdemrend becsületbíróságának mai bukaresti ülésén, amelyen azt vizsgálják meg, méltó-e még ma is a volt püspök a román állami kitüntetésre. Tőkés elmondta, a kitüntetése körüli politikai vita idején gondolt arra, hogy maga adja vissza, de végül úgy döntött nem könnyíti meg azoknak a dolgát, akik „össztüzet nyitottak” rá. (MTI)
A SZOCIALISTA FRANCIA BELÜGYÉR HAZAKÜLDENÉ A ROMÁKAT. A francia belügyminiszter szerint rendkívül alacsony azoknak a román vagy bolgár állampolgároknak a száma, akik valóban be akarnak illeszkedni Franciaországban, ezért indokoltnak tartja, hogy azokat az állam költségein visszaszállítsák szülőhazájukba. Azt tartaná helyesnek, ha a cigányok integrálásának felelősségét saját hazájuk hatóságai vállalnák magukra. A szocialista miniszter nyilatkozatát saját párttársai is elítélték, és nemzeti összefogásra szólították fel a franciákat a 20 000 roma származású bevándorló befogadására, mert helyzetük mind Romániában, mind Bulgáriában bizonytalan – írja a Gândul.
A NEMZETBIZTONSÁGOT VESZÉLYEZTETIK A TÜNTETŐK. A parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottságának elnöke, Mihăiţă Calimente azt állítja, hogy a verespataki aranykitermelés ellen tiltakozó romániai civil szervezeteket Soros György amerikai üzletember finanszírozza, mert a romániai aranyért folytatott küzdelemben a barikád másik oldalára került. A honatya szerint nemzetvédelmi kockázatot jelentenek a külföldről irányított tiltakozóakciók, ezért azokat az elkövetkezőkben a titkosszolgálatoknak is figyelniük kell. (Cotidianul) ADÓS FIZET. 122,1 millió eurót utalt át hétfőn a román kormány a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számlájára, az összeg a 2009-ben igényelt készenléti hitelmegállapodás törlesztőrészletét képezi. Romániának a 2013-as esztendő során összesen 1,164 milliárd eurót kell törlesztenie az IMF-nek, az Európai Uniónak, valamint a Világbanknak. Ebből eddig 756,2 millió eurót utaltak át az illetékes hatóságok. Mint ismeretes, 2009-ben a bukaresti hatóság közel 20 milliárd euró értékű hitelt igényelt. A törlesztési csúcsot 2015-ben érik el, akkor egyetlen év alatt 1,82 milliárd eurót kell átutalni a hitelezők számlájára. (Ziarul Financiar)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kormánypártok helyeslik Tőkés kitüntetésének visszavonását
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) politikusai közül többen elégedetten nyugtázták, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a kitüntetésre és annak visszavonását kérte z államfőtől.
Corina Creţu szociáldemokrata európai parlamenti (EP-) képviselő, aki a Románia Csillaga érdemrend birtokosai közül elsőként kért vizsgálatot Tőkés László ellen, úgy vélekedett: az érdemrend becsületbíróságának határozata előrelátható és természetes végkifejlete volt Tőkés "román-ellenes" kijelentéseinek, amelyek szerinte a romániai magyarság érdekeit is sértik.
Az európai Szocialisták és Demokraták (S&D) képviselőcsoportjának alelnöke kifejezte reményét, hogy hasonló esetekre nem kerül sor a jövőben, tekintettel arra, hogy olyan "kényes" ügyekről van szó, mint a román állam "nemzeti és egységes jellegének megkérdőjelezése".
Mihăiță Calimente, a kormányon lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) tevékenységét felügyelő bizottság elnöke elégedetten nyugtázta a becsületbíróság határozatát, mert nagyon zavarták Tőkés László "radikálisan románellenes" állásfoglalásai és szerinte az EP-képviselő "gúnyt űzött Romániából, amikor Magyarországtól védhatalmi státust kért Erdély számára".
A Transindexnek nyilatkozva Kovács Péter főtitkár csütörtökön megerősítette az RMDSZ korábbi álláspontját: nem értenek egyet Tőkés László kitüntetésének visszavonásával. A politikus szerint az érdemrend elnyerése nem jelenti azt, hogy az elismerés birtokosa ezután nem adhat hangot gondolatainak. "Azért nem lehet büntetni senkit, mert van egy álláspontja egy kérdésben. Ez a Dâmbovița-partra jellemző stílus. Tőkés László 1989-ben játszott szerepével bekerült a történelemkönyvekbe, és ezért kapta az érdemrendjét. Bízok abban, hogy az elnöki hivatal nem fogja visszavonni az érdemrendet" - mondta a főtitkár.
Calimente ugyanakkor úgy vélekedett, hogy "a magyar miniszterelnökhöz fűződő jó viszonya és azok a kölcsönös szolgálatok, amelyeket Tőkés Lászlóval tettek egymásnak" arra készteti majd Traian Băsescu államfőt, hogy ne adja ki az érdemrend visszavonásáról szóló rendeletet.
Traian Băsescu egy szerda esti televíziós interjúban közölte, óvatosan akarja kezelni Tőkés László kitüntetése visszavonásának ügyét, mert nem szeretne egy olyan rendeletet kiadni, amelynek a hatályát a bíróság később felfüggesztheti.
maszol/MTI

Borbély: az ukrán nyelv- törvény alkalmazása jó példa lehetne Románia számára
Az ukrán parlament (Rada) Külügyi Bizottságának elnökével, Hanna Hopkóval, az Európai Integrációs Bizottság elnökével, Irina Gerascsenkóval, valamint a Honvédelmi és Nemzetbiztonsági Bizottság tagjaival találkozott március 30-án Kijevben Borbély László, a képviselőház Külügyi Bizottságának elnöke.
A hétfői egyeztetésen Borbély kifejtette: Románia aggódik a szűnni nem akaró ukrajnai konfliktus miatt, hiszen az események az egész régióra kihatással vannak. "Románia tiszteletben tartja Ukrajna területi egységét és integritását, meggyőződésünk, hogy tárgyalások útján, diplomáciai eszközökkel kell megoldást találni, a minszki egyezményben megfogalmazott kitételek alapján" – hangsúlyozta Borbély, aki felszólalásában a kishatárforgalmai egyezmény mielőbbi ratifikálását kérte az ukrán elöljáróktól. "Az egyezményt a két ország miniszterelnöke már tavaly októberben aláírta, Románia ezt követően rövid időn belül ratifikálta, most pedig az ukrán parlamenten a sor, hogy ezzel is könnyítse a két ország közötti határátkelést" – tette hozzá Borbély.
A képviselőház Külügyi Bizottságának elnöke a kisebbségi jogokra is kitért, hiszen Ukrajnában nagyszámú magyar és román anyanyelvű kisebbségi közösség él, és arra kérte a bizottságok képviselőit, hogy minél hamarabb ültessék gyakorlatba az ukrán regionális nyelvtörvényt, amelyet a Rada megpróbált visszavonni. "A nyelvtörvény alkalmazása jó példa lehetne Románia számára is a kisebbségi nyelvhasználat szempontjából" – fogalmazott Borbély László.
A romániai küldöttség tagjai – köztük Ana Birchall, az Európai Ügyek Bizottságának elnöke, valamint Mihaita Calimente, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) tevékenységét felügyelő bizottság elnöke – kiemelték: Románia továbbra is minden segítséget megad Ukrajnának az Európai Unióhoz való közeledésében, és a kibernetikai veszélyek elhárításában is aktív partner lesz, hiszen Romániának vezető szerepe van az információbiztonsági stratégiák kidolgozásában.
Népújság (Marosvásárhely)

Ungureanu újrázik a külügyi hírszerzés élén
Mihai-Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök vezeti a Külügyi Hírszerző Szolgálatot (SIE), miután a parlament két háza keddi együttes ülésén megszavazta a külügyi hírszerzést 2007 és 2012 között egyszer már irányító, jelenleg az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátoraként tevékenykedő politikusának kinevezését.
Az ülésen megjelent honatyák 278-6 arányban bólintottak rá Klaus Johannis államfő javaslatára. A kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a szintén koalíciós tag ALDE bojkottálta a szavazást, de a szavazatképességhez szükséges létszám így is megvolt, miután a szintén kormánykoalíciós tag Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) a PNL-lel, az RMDSZ-szel, valamint a nemzeti kisebbségek frakciójával együtt támogatta Ungureanu kinevezését.
A szavazatképességhez 278 honatya jelenléte volt szükséges, a jelenléti ívet viszont 289-en írták alá. Ungureanu szereplése mindazonáltal nem kezdődött jól az őt jelölő Klaus Johannis államfő és a jelölést támogató ellenzéki PNL számára, ugyanis a PSD honatyái bojkottálták a SIE működését felügyelő parlamenti bizottság délelőtti ülését is, amelyen meg kellett volna hallgatni a jelöltet.
Mihăiţă Calimente, a bizottság PNL-s elnöke ugyanakkor jelezte: mivel a testület döntése amúgy is csak konzultatív jellegű, tehát nem kötelező érvényű a parlamentre nézve, nyugodtan szavazásra bocsátható Ungureanu kinevezése.
Az ülésen kisebb pengeváltás zajlott Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Marian Neacşu PSD-s képviselő között, utóbbi ugyanis azt mondta: megérti, hogy Kelemen Budapestről is hazautazott, hogy megszavazza annak az Ungureanunak a kinevezését, aki „odaajándékozta” a magyar államnak a Gozsdu-vagyont. Kelemen válaszában közölte: a Holdról is visszatért volna, hogy egy olyan személyre szavazzon, aki állta a szavát.
A SIE igazgatói tisztsége tavaly üresedett meg, amikor az intézményt addig vezető Teodor Meleşcanu lemondott, mivel elindult az államfőválasztáson. A történész végzettségű, 1968-ban született Ungureanu 2004 és 2007 között külügyminiszterként tevékenykedett, ekkor nevezte ki Traian Băsescu akkori államfő a SIE élére. Innen 2012-ben távozott, amikor a Boc-kormány februári lemondását követően őt jelölték az új kabinet élére. Miniszterelnöki mandátuma azonban csupán néhány hónapig tartott, mivel már áprilisban bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták kormányát.
Balogh Levente.
Krónika (Kolozsvár)

Nehéz változtatni
„Ha az utca bennünket sem akar, akkor szavazzon csak a bolgárokra”. Mihăiţă Calimentének, az ellenzéki román liberálisok (PNL) parlamenti képviselőjének minapi kifakadása sokat elárul a honi politikusoknak az elmúlt héten kirobbant megmozdulásokkal kapcsolatos viszonyulásáról.
A romániai politikai osztály mindenekelőtt alaposan megszeppent a Bukarest és az ország számos nagyvárosának tereit naponta megtöltő tüntetők elszántságától és követeléseitől. Hogyisne, amikor az elmúlt 25 év politizálásától megcsömörlött „elégedetlenkedők mozgalmának” rövid idő alatt sikerült kicsikarnia a regnáló kormány bukását, és olyan igényeket támaszt, amelyek alapjaiban veszélyeztetik a hivatalukba bebetonozott politikai szereplők, állami tisztségviselők státusát és előjogait.
Az elmúlt negyed évszázadban meghonosított szokásjogba belenevelkedettek számára belegondolni is rossz, mi történne, ha a különböző politikai és közigazgatási, választott és kinevezett tisztségekhez nem urambátyám-kapcsolatok és korrupció, hanem kizárólag hozzáértés és érdem alapján lehetne hozzájutni. Márpedig a jelenlegi rendszer ellen ágáló tömegek gyakorlatilag ennek az állapotnak akarnak véget vetni, felismerve: közvetve az vezetett a bukaresti klubtragédiához is, hogy a társadalom minden rétegét áthatja a szakmai hozzá nem értés, de főképp az, hogy nem odaillő emberek kerülnek döntési pozícióba.
Tévednek, akik úgy vélik, a változtatás igényének szele kevésbé csapta meg az erdélyi magyarságot, hiszen az elmúlt időszakban megfogalmazott problémák egyáltalán nem vonatkoznak kizárólag a többségi társadalomra. Mindezt történetesen belátják az RMDSZ politikusai is, úgy fest azonban – legalábbis a szövetség hétvégi miniparlamentje ülésének tapasztalatait leszűrve –, hogy a változás szükségességének felismerésén túlmenően sok mindenben nem óhajtanak változtatni. Illúzió tehát azt hinni, hogy a néhány napos tüntetés, a kormány leváltása nyomán egycsapásra megváltozik minden.
Abban azonban biztosak lehetnek a politikai osztály képviselői, hogy a társadalom az utcai tüntetések esetleges elcsitulása ellenére sem mond le az óhajtott fordulatról, és ennek a jövő évi választásokon nyomatékot is fog adni.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Nem akarnak ide jönni
Nem fognak a közeljövőben Romániába érkezni azok a migránsok, akiket Olaszországtól kellene átvenni, mert nem lehet őket erőszakkal áttelepíteni – közölte Mihăiţă Calimente, a Külügyi Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság elnöke tegnap Bukarestben.
A hatóságok korábban azt közölték, hogy november végére várják a romániai táborokba az első 300 menedékkérőt, akiket a kötelező uniós kvóták alapján vesznek át más országoktól. Calimente szerint megpróbálták azonosítani a migránsokat Olaszországban, de nem jártak sikerrel, mert ott szabadon mozoghatnak. Úgy vélte: nem is lesznek egyhamar menedékkérők, akik a schengeni övezethez tartozó Görögország vagy Olaszország helyett Romániát választanák. A parlamenti bizottság kedden meghallgatta Mihai Răzvan Ungureanu hírszerzési igazgató tájékoztatását a migránsválságról, ezt követően pedig a bizottság elnöke így nyilatkozott: nem lehet a migráció csökkenésére számítani, de az áradat egyelőre – amíg nyitva vannak azok az útvonalak, amelyeket jelenleg is használnak, és a Balkánon keresztül el tudnak jutni Közép-Európába és Nyugatra – elkerüli Romániát. A kedvezőtlenre forduló időjárás ellenére továbbra is sokan indulnak útnak, mert attól tartanak, hogy Németország is lezárja határait, és nem fogad több bevándorlót. Ungureanu a szíriai helyzetről és a terrorfenyegetésről is tájékoztatta a törvényhozókat – közölte Calimente. A hallottak alapján Romániában jelenleg nem számítanak merényletekre, nem emelték a terrorelhárítás készültségi szintjét. A lehetséges öt fokozat közül a második, „elővigyázatossági” szint van érvényben. A liberális honatya úgy véli: a külügyi hírszerzés „végzi kötelességét, és a származási országokban nem bátorítja a migránsokat, hogy Romániába jöjjenek”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)