Kolozsváron két hóstáti hagyományőrző néptánccsoport működik: a Virágos Együttes és a hídelvi Kalandos Társulat Tánccsoportja. Eddig külön-külön léptek fel, legutóbb pedig a magyarországi Erdélyi Klub hívta meg a néptánccsoportokat, felléptek Tápiószelén. /Butyka Anna: Tápiószelén jártak a hóstátiak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

A Lesi-tó közelében található Péniel táborhelyen, a Nyugati-Kárpátok egyik legbővízűbb patakja, a Jád völgyében, már több éve zajlik a Bulgária-telepi ifik által szervezett keresztyén ifjúsági tábor, amelynek idén több mint 70 résztvevője volt. Református lelkészek tartottak előadást, melyet fórumbeszélgetések követtek. /Butyka Anna: Vallásos ifjúsági tábor a Jád patak völgyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

A Slágeróra 2001 novembere végén indult útjára a Kolozsvári Rádió ultrarövid hullámán, a 95,6 MHz-es frekvencián. Az évfordulót ünnepi héttel teszik emlékezetessé a műsor vezetői. Az öttagú szerkesztőcsapat örömmel osztotta meg Slágerórás élményeit. A zene mellett élő lapelőzetest adnak, együttműködnek három kolozsvári újsággal, a Szabadság és Krónika napilapokkal és az Erdélyi Napló hetilappal. /Butyka Anna: Slágeróra, hat éve a 95,6 Mhz-n. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

A. P. Csehov Ványa bácsi című darabját 2007. október 3-án mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A színészek a nézőtér különböző részein foglaltak helyet. Volt sárban birkózás, hatalmas nevetés, erotikus szerelmi jelenet, lövöldözés, ordibálás, eső, lábvíz. Andrei Serban rendező vallomása szerint: „El kell fogadnunk, hogy a mű sokkal titokzatosabb és gazdagabb, mint bármelyikünk; hogy embernek lenni ellentmondásokkal teli, hogy a színpad nem megoldásokat kínál, hanem mindent nyitva hagy... ” /Butyka Anna: Voltam, láttam, és még megyek! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Tatár Zoltán A Békástól a Lupsáig című könyvét mutatták be a kolozsvári Phoenix könyvesboltban. A kötet a Kolozsvár egykori külvárosait és annak lakóit bemutató sorozat immár harmadik része. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztőjének méltató szavai után a szerző elmondta: Balogh Edgár gondolatai nyomán arra a meggyőződésre jutott, hogy meg kell örökíteni azokat az értékeket, amelyek a kincses városra jellemzőek, tragédiákat és örömmel tarkított időket egyaránt. Az első kötet, a Kincses külvárosom gyermeki szemszögből tünteti fel a történeteket, míg a Pillantás a Fellegvárról már a szociális vetületű problémákkal is foglalkozik. A harmadik kötetben az élet nehézségei sokkal nagyobb teret kapnak. /Butyka Anna: A könyveknek megvan a maguk sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Lépj közelebb! címmel szervezett nyári egyetemet Kolozsváron a Tranzit Házban a Romániai Kisebbségkutató Intézet (RKI). A július 12–19. között zajló rendezvény témája a romák helyzete a mai romániai társadalomban. A rendezvény egyedi alkalom arra, hogy az egyazon országban élő közösségek egymás felé közelíthessenek, amint erre a nyári egyetem címe is beszédesen utal. A programban koncertek, filmvetítések, kiállítások is helyet kaptak. A Könczei Csongor, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa párbeszédet, élő interjút folytatott a Palatkáról érkezett roma zenészekkel. /Butyka Anna: Közelítsenek egymás felé az együtt élő közösségek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Megkezdődtek a beiratkozások az egyetemeken. Tavalyhoz képest közel száz hellyel növekedett a tandíjmentes helyek száma a magyar tagozaton. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen 4 834 állami, 10 506 fizetéses és 4 075 távoktatási helyre lehet pályázni. Ezen belül 1102 államilag támogatott és 1787 fizetéses hely áll a magyar nyelvű oktatást választó diákok rendelkezésére. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a három oktatási helyszínen (Kolozsvár, Csíkszereda, Marosvásárhely) 19 szakon 830 helyre várják a jelentkezőket. A tandíj-hozzájárulás összege az új tanévben is évi 200 euró marad. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, a magyar tagozat-vezetője, elmondta, ebben a tanévben három új szak indult a magyar tagozaton: mérnöki geológia szak a Biológia és Geológia karon, televízió szak a Színház és Televízió karon és geodézia szak, amely Gyergyószentmiklóson működik majd. A román tagozaton idén beindítják a néprajz szakot, amely eddig csak magyarul működött, és ez volt ez egyedüli olyan, amelyet románul nem oktattak. /Braica Tünde, Butyka Anna: Zajlanak a felvételi beiratkozások a felsőoktatási intézményekben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Kolozsváron a János Zsigmond Unitárius Kollégium, illetve a Brassai Sámuel Elméleti Líceum épületének tatarozását kezdték meg néhány napja, a polgármesteri hivatal homlokzat-felújító programjának keretében. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök elmondása a Tanügyminisztérium idén is jelentős összegeket fordított az iskolák korszerűsítésére és tatarozására, azonban az egyházi tulajdonban lévő iskolák ebből a támogatásból semmit sem kapnak. A püspök azt is elmondta, hogy az utóbbi nyolc évben sikerült bentlakást és diákétkezdét biztosítani a kollégium diákjai és egyetemi hallgatók számára. /Butyka Anna: Tatarozzák az unitárius kollégiumot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Dr. Wolf Rudolf, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója és történelemtanára 57. életévében hirtelen elhunyt /Nagyvárad, 1951. máj. 7. – Kolozsvár, 2008. szept. 8./. 1995 óta állt az iskola élén. Tanulmányai jelentek meg folyóiratokban, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztályának titkára volt. /Butyka Anna, egykori tanítvány: Túl sokat halasztgatott beszélgetés. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Közel másfél órás rövidfilmszemlére és az azt követő interaktív beszélgetésre látta vendégül a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör Felméri Cecília filmrendezőt. A Kakukk címet viselő rövidfilmmel Felméri Cecília teljesen egyéni, kiforrott, saját világot teremtett. A film erotikus mese, vígjátéki háromszögtörténet. Az esten a rendező animációit is levetítették, többek közt az Örkény István Egypercesei alapján készült munkáit is. Felméri Cecília elmondta, hogy először jogásznak készült, majd a bábszínháznál szerzett bábszínész-tapasztalat után döntött úgy, hogy a film az, ami leginkább érdekli. Jelenleg hat filmje van. A rendező az év végéig fog elkészíteni egy Mátyás királyról szóló dokumentumfilmet, amelyben arra szeretné fektetni a hangsúlyt, hogy mit tudnak a kolozsváriak az 550 éve megkoronázott királyról. /Butyka Anna: A Kakukk és Örkény Egypercesei a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Idén nyolcadik alkalommal szervezték meg a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját (KISZT). A tavalyi aranyérmes csapat, a Belvárosi Ifi volt az, idén ők vállalták a rendezés részét. Minden évben kevesebb a benevező ifis csapat. Idén a tizenkét kolozsvári református gyülekezetből csak hat jelentkezett a rendezvényre. A darab nem lehet hosszabb 20-25 percnél, és mindenképp keresztény mondanivalója kell legyen ahhoz, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Ötletes és igen tanulságos darabok is színre kerültek. /Butyka Anna: KISZT – nyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Molière: Tartuffe című darabját tekinthették meg az érdeklődők Kolozsváron a Bölcsészkar Stúdiótermében, Hatházi rendezésében. Ez a kolozsvári III. éves színművészeti hallgatók vizsgaelőadása volt. /Butyka Anna: Tartuffe: ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

Idén tizenegyedik alkalommal, Nagyszalontán rendezték meg a Függőleges Keresztyén Ifjúsági Konferenciát. A konferencia a Zilahy Lajos Művelődési Házban kezdődött, Berke Sándor tenkei lelkész köszöntötte a megjelenteket. Mikor leszek végre boldog? címet viselte az idei konferencia előadása, amelyet Lukács Angéla köröskisjenői lelkész tartott. Reggelenként zenés áhítattal vagy imaközösséggel indult a nap. Az előadásokat után kiscsoportos beszélgetések és műhelytevékenységek követték, voltak szabadidős tevékenységek és alternatív műhelyek is. /Butyka Anna: ”Ismét mondom: örüljetek!” = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Május 22-24-e között harmadik alkalommal rendezték meg a Húszplusz Ifjúsági Keresztyén Konferenciát a kolozsvári Bulgária-telepi templomban. A közel százharminc résztvevő előadásokon és vidám alternatív tevékenységeken vehetett részt. A konferencia egyik fő szervezője, Simon János lelkész köszöntötte a résztvevőket. /Butyka Anna: Hitélet – Nem csak a húszéveseké a világ – Ifjúsági Keresztyén Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

A Tusnádfürdőn megrendezett EU-tábor szekcióülésén a tolerancia kérdéséről tárgyalt a Szabadelvű Kör elnöke, Eckstein-Kovács Péter és Veres Valér, a BBTE Szociológia Karának docense. Eckstein-Kovács Péter bemutatta az RMDSZ liberális platformját, amely az egyén jólétét, a tulajdon szentségét és az emberi jogok sérthetetlenségét tartja alapnak. Szerinte az utóbbi időben megszaporodott a szélsőséges eszmék jelenléte az erdélyi magyar közéletben és Romániában általában. Veres Valér egy 2007-ben készült felmérést ismertetett: a KÁRPÁT Panel által készített közvélemény-kutatásban a határon túli és a Magyarországon élő magyarokat kérdezték arról, hogy mennyire érzékelhetők a társadalmi távolságok az egymás mellett élő különböző (etnikai) csoportok között. Veres Valér hangsúlyozta, az előítéletesség kulturálisan tanult magatartás, és ezért lehet ezen javítani. Eckstein-Kovács Péter szerint az EMI-rendezvények meglehetősen szélsőséges nézeteket vallanak, és sokszor erőszakra is buzdítanak, ami a demokratikus társadalomban nem elfogadható. Ezek a szervezetek anyagi támogatást is szereznek rendezvényeikre. Az EMI tábort például a Hargita Megyei Tanács támogatja, ezt Eckstein nem helyesli. Eckstein-Kovács szerint a szélső-jobboldal folyamatos erősödése és a szélsőséges megnyilvánulások komoly problémát jelenthetnek a demokratikus állam számára, és az RMDSZ nem ülhet bedugott füllel. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke hozzáfűzte: ne madártávlatból ítélkezzünk, hallgassuk meg a másik felet is, és csak azután mondjuk ki az ítéletet. Eckstein-Kovács Péter azonban megerősítette, a szélsőséges viselkedéssel szemben nem lehetünk elnézőek. /Butyka Anna: Tolerancia vagy szélsőség – mi a menő napjainkban? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Az EU-táborban július 10-én a román gazdaság helyzetével, a munkavállalási lehetőségekkel és a gazdasági válság problémájával foglalkoztak a Tusnádfürdőn összegyűlt szakemberek és fiatalok. A diák-munkavállalást támogató törvény jelenleg is hatályban van, azonban sem az államnak, sem a munkaadó vállalatoknak nincs megfelelő anyagi keretük ennek működtetésére, így sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy feketén fogják alkalmazni a fiatalokat – hangzott el. /Butyka Anna: EU-tábor – Munkavállalás az EU-ban – lehetőségek válságos helyzetben (is). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A háború családokat tett tönkre, szerelmeket rombolt szét. Békében a szerelmeket mi romboljuk szét. Ma a boldogságunk csak rajtunk múlik – vallja Elek Dóra, a Baltazár Színtársulat által színpadra vitt Kőválasz című darab rendezője. Október 11-én, vasárnap a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdiótermében Vörös István Kőválasz című alkotásával vendégszerepelt a budapesti Baltazár Színház, amely értelmileg sérült színészekből áll. /Butyka Anna: Minden kérdésre: Kőválasz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

László Attila, Kolozsvár magyar alpolgármesterének egy napját kísérte figyelemmel a cikkíró. Reggel lapszemle, majd jönnek a tárgyalópartnerek. Az iskolák egészségügyi és orvosi ellátásának problémája, a tömbházak körüli garázsok lebontása. László Attila elment a római katolikus plébániára, az új temető-projektről tárgyaltak, innen az egyetemre, a nemzetközi tudományos ülésszakra, az Európai Tanulmányok Kar rendezésében. Az új RMDSZ székházba ment innen László Attila, a választási zűrzavarokról, magyar iskolák nehézségeiről tárgyaltak. Vissza a városházára, újabb tárgyalások. Ezután következik a posta átnézése, az aláírásra váró anyagok áttekintése. /Butyka Anna: Eltöltöttem egy napot László Attila kolozsvári alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Negyedik alkalommal szerveztek Húszplusz konferenciát a kolozsvári Bulgária-telepi református templomban, november 13-15. között. Az idei konferencia központi témája a bizalom volt. Visky János helyi lelkész tartott áhítatot, majd Bodó Tóth Gyula pszichológus interaktív előadása következett. A Keresztút zenekar koncertet adott. /Butyka Anna: Hitélet – Húszplusz konferencia a bizalomról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Hitélet – Evangélikus-Lutheránus Egyetemes Lelkészértekezlet Kolozsváron
„A kövek építésétől a lélek építéséig, a kövek templomától a lélek templomáig” témával, magyarországi részvevőkkel zajlott Kolozsváron az Egyetemes Lelkészértekezlet, amely csütörtökön ünnepi istentisztelettel kezdődött, majd a meghívottak részére az idei és a 2012-es Szélrózsa Ifjúsági Találkozóról, az ifjúsági munkáról, műemlék templomok és bútorzat restaurálásáról hangzottak el előadások.
Gáncs Péter magyarországi püspök: Merjünk cselekedni
„Számunkra minden istentisztelet ünnep, amikor elhelyezzük a lelki követ az épülő lelki templom falán. Az istentiszteletek alkalmával a betérők koldusként érkeznek, ám van esély arra, hogy megajándékozottként távozzanak.” – mondta a megnyitón Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Igehirdetésében Gáncs Péter, a Magyar Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének püspöke hangsúlyozta, hogy a magyar nem veszteségre ítélt nép, merjünk cselekedni, majd arról értekezett, hogy a mai ember életének centruma üres, amelyet bármilyen pótlék betölthet, ám életünk centruma Jézus Krisztus kell hogy legyen.
Kalit Eszter kolozsvári lelkészjelölt az ifjúságot célzó, és Magyarországon már eredményes Szélrózsa-mozgalom erdélyi hatásairól szólt.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja fiatal közösségnek nevezte az evangélikus egyházat, majd arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a lelki vár megerősítése mellett a műemlékek, a várak megőrzése is fontos. „A lelki várvédelem összefonódik váraink, közösségeink védelmével. Legfontosabb erősségünk most a szolidaritás, ám ehhez a közösség vezetői, így az egyháziak segítségére is szükség van” mondta a konzul.
László Attila, Kolozsvár alpolgármestere a demográfiai mutatókat ismertette: tavaly Kolozsváron 2600 gyerek született, ebből 370 magyar nemzetiségű. Értesülései szerint az új tanévben csak 229 magyar elsős van, tehát az elöregedés, a gyermektelenség visszatérő gondot jelent. Ilyen körülmények közepette csak üdvözölni lehet a Szélrózsa-mozgalomhoz hasonlók elindítását Erdélyben.
Az istentiszteleten közreműködött Horváth Zoltán (orgona), Jánosi Renáta (hegedű) és Mányoki Mária (ének).
Nagy-Hintós Diana
Ifjúsági fesztivál – Erdélyben is Szélrózsa?
A tökéletes lelkészről szóló ironikus írással köszöntötte az egybegyűlteket Adorjáni Dezső Zoltán püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház kétévente szervezett Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozóját ismertető előadás előtt, figyelmeztetve: építenünk és épülnünk kell folyamatosan. Gáncs Péter püspök kifejtette: a Szélrózsa találkozók áldása nem csak az együtt töltött három napban érezhető és mérhető.
Smidéliusz Gábor lelkész, Szélrózsa atya a Bayern München stadionhoz hasonlította a Szélrózsát: az a közös a kettőben, hogy a játékszabályok mellett mindkettő felfelé (is) nyit, felfelé is figyel. A találkozók egyik legfőbb célja bevonni az olyan fiatalokat is, akiknek egyáltalán nincs vagy csak kevés közük van egy élő hitű közösséghez. A rendezvények nagyrészt szabadtéren zajlanak, az ilyen terek ugyanis sokkal többet megengednek, több lehetőséget biztosítanak, mint egy templom. Hangsúlyozta a szervezői csoportok munkájának fontosságát, a szervezőcsapat folyamatos megújulásának jelentőségét. A fesztivál programjából a különféle tevékenységek – előadások, istentiszteletek, reggeli áhítatok, filmklub, tömegsport, ökológia, ügyességi vagy szellemi játék, kézműveskedés, Szélrózsa-óvoda, színházi előadások, több színpadon zajló koncertek – mellett említette a Perem sátort, amely a más programot nem találókat fogadja, az éjszakai mély beszélgetésekre lehetőséget adó Nikodémusok óráját, a civil szervezeteket, mozgalmakat, egyházi csoportokat bemutató Lehetőségek piacát.
Simon Ilona lelkész, a Romániai Evangélikus Ifjúsági Szövetség (REVISZ) elnöke és Domokos Jenő ifjúsági lelkész beszámolt arról, hogy míg 2000-ben Debrecenben a Szélrózsa találkozón mindössze 17 erdélyi fiatal vett részt, addig 2008-ban Kőszegre, majd 2010-ben Szarvasra három busszal indultak Erdélyből a fiatalok.
Az egyre növekedő lelkesedés láttán a szervezők a 2010-es találkozó előtt vezetőképzőt szerveztek, az erdélyieket is bevonták a fesztiválszervezésbe. Simon Ilona elmondta: nagy öröm volt számára, hogy a fiatalok egymásnak reklámozták a 2010-es találkozót, és olyanok is sokan eljöttek, akik nem tartoztak az ifibe, de kíváncsiságból részt akartak venni a Szélrózsán.
A 2012-es Szélrózsa találkozóra az eredeti tervek szerint a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházzal együtt készülnek. Felvetődött önálló erdélyi Szélrózsa találkozó szervezésének ötlete 2013-ban, ahol a Magyarországról érkezőket is szívesen látnák. Helyszínként felmerült Sepsiszentgyörgy, ám döntés nem született.
Az első Szélrózsát 1996-ban, Váralján szervezték, mintegy 800 részvevővel, a 2000-es debreceni találkozó óta 1700–2100 között alakul a jelenlévők száma, 2008-ban Kőszegre már csaknem háromezren mentek el. A találkozót az idén nyolcadik alkalommal szervezték meg, Szarvason.
Butyka Anna
Guttmann Szabolcs: Ki kell nyitni a templomokat
A jó szándék mellett sok esetben hozzá nem értés, tájékozatlanság vezérli azokat, akik műemléképületeket, régi bútorzatot restauráltatnának, így a végeredmény sokszor elszomorító, végzetesen destruktív is lehet. A lelkészértekezlet szervezői ezért tartották fontosnak meghívni Guttmann Szabolcs műépítészt, aki közel egy évtizedig Nagyszeben műépítésze volt, hogy a jó és rossz példákon keresztül hangsúlyozzák a restaurálási munkálatok minőségére való odafigyelés fontosságát.
A restaurálás, az értékek feltárásának legnagyobb akadálya a pénzhiány és a tulajdonviszonyok. Németországból sok segítség érkezett az evangélikus-lutheránus gyülekezetek restauráló kezdeményezéseinek támogatására, Nagyszebenben például mintegy 700 ezer eurót fektettek be kb. 150 épület restaurálásába. Guttmann Szabolcs röviden ecsetelte azt a hosszadalmas folyamatot, amely 2000-től napjainkig oda vezetett, hogy Nagyszeben főterén megint a templom a hangsúly.
A műemléképületek falain látható légkondicionáló berendezések, a műanyag nyílászárók a leglátványosabb semmibevételét jelzik mindannak az értéknek, amit egy-egy város teremt – vélekedik a szakember, szerencsés példaként említve a kolozsvári Báthory-líceum esetét, amely műanyag nyílászárókra és csempézett ablakpárkányokra kapott költségvetési támogatást, ám a munkálatok előtt az iskolaigazgató műépítész véleményét kérte. Így kevesebb ablakszem cseréjére futotta ugyan, ám sikerült megőrizni az épület jellegzetességét oly módon, hogy a beavatkozás ne tegye tönkre az iskolában nevelkedő következő generációk mentalitását sem. A sikerek között említette Guttmann Szabolcs az előadás helyszínéül szolgáló Reményik-galériát is: „van egy pince, amely úgy él, mint egy galéria”.
Az utóbbi évek talán legvitatottabb kolozsvári témája is terítékre került: a főtér. Mint mondta: a tér arra van, hogy ott emberek összegyűljenek. Említette azt a mintegy száz éve elindult folyamatot, amely zöldövezeteket alakított ki a városok terein, és ahol szerinte „mindenki meglehet a maga padján, de a közösségi élet megszűnik”. 2010-ben kiderül, hogy ez a tér négynapos magyar kultúrát tud befogadni, és szembesülünk azzal: de jó tágas ez a tér, kár volt annyit civakodni az ügyben.
Az előadó szólt a gyulafehérvári római katolikus püspöki rezidencia kapcsán kialakult feszültségről, amelyet a XX. századi tendencia szerint újabb és nagyobb ortodox székesegyházzal kellett tromfolni. A hajdani erődített várost lerombolta az urbanista törekvés, nagy nyitást alakítva ki az ortodox templom felé. A szakembereknek sikerült meggyőzniük a városvezetést arról: érdemes újra kiásni az ortodox templom előtti várárkokat, feltárva a csillag alakú erődített rendszert, az út pedig a hajdani várkapu alatt halad, a két templom közé.
A szakember hangsúlyozta: a restaurálási munkálatoknál figyelembe kell venni a természetes helyi folyamatokat (víz felszivárgása, elpárolgása stb.), így kell megválasztani a restaurálás módját, az anyagokat. Ajánlotta a gyógyvakolatot és a szilikátos festéket. Fontos megőrizni a templomnak a környezetével azonos jellegét. Guttmann Szabolcs többször hangsúlyozta: ki kell nyitni a templomokat, és meg kell mutatni értékeinket.
Kerekes Edit. Szabadság (Kolozsvár)

Emlékszoba is őrzi a hóstáti népesség szellemiségét – Látogathatók a Kétágú templomban tegnap felavatott helyiségek
Egyre inkább már csak az emlékekben, idősek történeteiben él a kolozsvári földészközösség életmódja, szokásai, hagyományai, mivel az idő és főleg annak történései megváltoztatta sorsukat: a kommunizmus idején kisajátították tulajdonukat, lebontották takaros házaikat, és szeretettel meg gondosan művelt földjeikre tömbházak sokaságát építették. Nem csak vagyonuktól fosztották meg őket, hanem életmódjuktól, sokukat kilátástalanságba és elkeseredésbe kergetve. A későbbi változások pedig már szinte haszontalanná, értelmetlenné tették a hagyományos kertészkedő életvitelt. Mindezek ellenére a hóstáti szellemiség ma is él, fennmaradását és jobb megismerését pedig azok az emlékszobák is szolgálják, amelyeket vasárnap avattak fel istentisztelet és ünnepség keretében a Kétágú templom keleti, felújított tornyában. Ezúttal is bebizonyosodott a közösség ereje, amely segít a túlélésben és a reménység megtartásában.
Három éve merült fel az ötlet, hogy emlékszobát kellene kialakítani a hóstáti közösségnek, ahol kiállíthatnának emléktárgyakat, fényképeket, olyan munkaeszközöket, amelyek érzékeltetik és tükrözik ennek a régi kolozsvári közösségnek az életmódját, hagyományait. A Kétágú templom belső felújításánál használt állványzat faanyagát feldolgozták a keleti torony rendbehozatalánál, és így adódott az ötlet, hogy akkor használják ki a tornyot: három kis emeleti termet alakítottak ki, amelyek tegnaptól hivatalosan is a hóstáti emlékszobák szerepét töltik be. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség felajánlotta a helyet emlékszobáknak, hiszen a Kétágú templom, fennállása óta ezé a földész közösségé is. A kitartó munkával beteljesedett elképzelést tegnap ünnepelték meg, istentisztelet keretében.
“És ügyeljünk egymásra”
A zsidókhoz írt levél 10. részének 23-25. versét választotta igehirdetése alapjául Székely József lelkipásztor, hiszen a levél gondolata: tartsuk meg a reménység vallását, ügyeljünk egymásra, buzdítsuk egymást a szeretetre és jó cselekedetekre, s ne hagyjuk el gyülekezetünket, miként az egyeseknek szokása. Vegyes érzelmeket ébresztenek ezek a gondolatok, mondta beszédében Székely József: sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a hóstátiak örömmel vonultak végig az utcán népviseletben, és jöttek a templomba. Az emlékezés azonban keserűséget is ébreszt, hiszen felmerül a kérdés, hogy hova lett az a sokaság, mi maradt belőle? A mai társadalom egyik dolga az emlékezés, és amikor a hóstátiakról emlékezünk, gondolnunk kell az üldözésekre, nélkülözésre, amelynek ez a közösség ki volt téve. Sokszor kellett nekik is menekülni, új életet kezdeni, és ilyenkor felmerül az emberben, hogy mit lehet megtartani, megmenteni. Vannak, akik mindenről lemondtak, úgy érezve, hogy az erdélyi kisebbségi sorsban nem lehet megtartani semmit – ők gyökertelenül élnek. Mások ellenben kitartottak, mivel a reménység hitvallását választották. Ezt tapasztalta a hóstátiaknál is, akik megpróbáltak és továbbra is megpróbálnak túlélni. Ezt szolgálják az emléktárgyak is, amelyeket sokan elhoztak az emlékszoba kialakítására, és amelyekhez valójában mind történetek kapcsolódnak személyekről, esetekről. Az emlékek megtartásához, hitünk megőrzéséhez azonban nagy szükségünk van a közösségre – hangsúlyozta Székely József lelkipásztor. Szükségünk van a hit megerősítésére a közösségen belül, aki kimarad a közösségből, lemarad valamiről. Fontos, hogy ne hanyagoljuk el a gyülekezeti közösséget, hogy ügyeljünk egymásra, hiszen ez az odafigyelés tarthatja meg a hóstáti, a kolozsvári, az erdélyi magyar közösséget.
Megvan a képességünk, hogy építkezzünk
Az istentiszteletet követően Bányai József ügyvéd ismertette a hóstáti emlékszobák kialakításának előzményeit, majd Magdó János főkonzul köszöntő beszéde hangzott el. A főkonzul Napóleont említette, aki megkérdezte külügyminiszterétől, hogy mit tegyen a magyarokkal. A külügyminiszter tanácsa pedig úgy hangzott, hogy vegye el egy nép múltját, és akkor azt tehet azzal a néppel, amit akar. Magdó János szerint a történelem utólag bizonyította, hogy ennek az elméletnek később is voltak követői bőven, többek között a kommunista rendszer idején, amikor a hóstátiaktól is elvették földjeiket, házaikat. Ez a közösség azonban értékmegőrző, hagyományápoló közösség volt mindég, élte a maga életét, beilleszkedve a város mindennapjaiba. A mai generáció dolga az építkezés, olyan világ megteremtése, amelyben a közösség meg tud maradni magyarnak. Ez a szép szó – földész – is azt igazolja, hogy a föld mellett az ész is megvan ahhoz, hogy építkezzünk és megmaradjunk – zárta beszédét a főkonzul.
“A Hóstát azonban nem halt meg”
Sipos Gábor előadása a kolozsvári Hóstátról szólt, a földész-közösség történetét foglalta össze. A régi kolozsvári városfalakon kívül létrejött peremnegyedek földműveléssel foglalkozó lakóinak életmódja sajátos közösségi tudatot is kialakított, büszkén vallották és vallják magukat mind a mai napig városi polgároknak, de ugyanakkor földészeknek is. A kolozsvári hóstátiak az elmúlt századokban földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, emellett a szőlőművelés meg a fuvarozás biztosította megélhetésüket. Piacra termelő parasztpolgároknak tekinthetők, akikben megvan a vállalkozási szellem és szívesen képezik tovább magukat. Viseletük stílusa hasonlít a 19. század eleji kisnemesi, polgári viselethez, 30-40 évvel ezelőtt a kolozsvári piac sajátos színfoltját jelentették a gyönyörű, tiszta viseletbe öltözött asszonyok. Ruhájuk cégtábal nélkül is jelezte az áru eredetét, és garantálta minőségét. A földészházak erőszakos bontásával az egész hóstáti közösség léte került veszélybe, a hagyományos kertészkedő életmód fenntarthatalanná vált. Az előadó szerint azonban a Hóstát nem halt meg: a sajátos értékrenddel, erős öntudattal rendelkező, hagyományit őrző közösség elnevezésévé vált, szellemisége pedig túlélte az életformaváltást és az élettér változását is. Az emlékszobák elhelyezése szokatlan egy múzeum számára – vélte Sipos Gábor, de hátha ezek lesznek egy nagyobb hóstáti emlékhely, például egy tájház magja.
Folyamatosan látogathatók az emlékszobák
Az ünnepségen közreműködött a Bethlen Gábor Földész Dalkör, Butyka Anna pedig elszavalta Reményik Sándor – Ahogy lehet című – versét. Ezt követően a templomot megtöltő közönség felvonult a toronyban helyet kapott emlékszobákhoz, amelyeket ünnepélyesen felavatott Magdó János főkonzul és Székely József lelkipásztor. A három, emeleti kis helyiségben régi bútorokat, berendezési tárgyakat, fényképeket, falvédőket, népi viseletet helyeztek el, az utolsó emeleten pedig fényképkiállítást és Csép Sándornak a Hóstátról szóló filmjét lehet megtekinteni.  Az emlékszobákat folyamatosan látogathatják majd az érdeklődők, hétközben kedden és csütörtökön az irodai idő alatt, mondta Székely József. Amennyiben csoportok lennének kíváncsiak a kiállításra, előzetes egyeztetés szükséges, a templom honlapján megtalálható ehhez minden adat és elérhetőség.
Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)