Megbüntette Dorin Floreát az Országos Diszkriminációellenes Tanács
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 400 lejes pénzbírságot rótt ki Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesterre, mivel a városháza honlapján kizárólag románul olvashatók a tanács határozatai. A portál magyar változatán az önkormányzat által kibocsátott közlemények közül november óta egyet fordítottak le magyarra, 2009 óta pedig egyetlen tanácshatározat sem érhető el magyar nyelven. „Nincs mit kommentálnom. Kifizetem a bírságot, mert hibáztam” – reagált a helyi sajtó érdeklődésére a polgármester, aki szerint egy kis félreértésről volt szó.
Megígérte, hamarosan magyar nyelven is felkerülnek a közérdekű információk a honlapra. A Maros megyei táblabíróság korábban még a polgármester javára ítélt az ügyben, az indoklás szerint nem sérült a tájékoztatáshoz való jog: román állampolgárként bárki érti a román nyelvű tájékoztatást. A legfelsőbb bíróság viszont döntésével elismerte: a kisebbségieknek joguk van, hogy anyanyelvükön kérjék a tájékoztatást
Benedek István RMDSZ-es tanácsos azonban egyáltalán nem biztos abban, hogy az elöljáró állni fogja a szavát, és a közérdekű információk ezután magyar nyelven is elérhetővé válnak. „Ismerni kell Floreát ahhoz, hogy az ember bármit is elhiggyen neki. Ma egyet mond, holnap mást csinál. Ennek ellenére, állandóan napirenden tartjuk a kérdést, és bízom benne, hogy végül a polgármester is jobb belátásra tér, és felkarolja az ügyet” – kommentálta a Krónikának az önkormányzati képviselő.
Floreát egyébként Bustya Sándor marosvásárhelyi lakos panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál, aki azért is beadvánnyal fordult a CNCD-hez, hogy a polgármester nem válaszolt a leveleire. A Magyar Televíziónak nyilatkozó Bustya furcsának találja, hogy a CNCD mindkét esetben hivatalból indított eljárást Dorin Florea ellen és nem a panaszai nyomán. Nehezményezi ugyanakkor, hogy „egyetlen magyar ember, egyetlen érdekvédelmi szervezet nem akadt, amely fellépett volna a polgármester ellen” a közérdekű információkhoz való jogra hivatkozva.  A panaszos rámutatott: a honlap magyar változata továbbra is hiányos, ezért a legfelsőbb bíróság precedensértékű ítéletének birtokában kártérítési pert fontolgat a polgármester ellen.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Mitől féltjük gyermekeinket?
Egy gyermekét féltő, aggódó anya levelét közölte az április 13-i Háromszék. Az aggodalmat egy kiadvány okozta, mellyel egy húsvéti rendezvényen ajándékozták meg gyermekét, címe: Útmutató gyermekeknek az örök élethez.
A benne szereplő egyik történet alapján az édesanya úgy ítélte meg, hogy ez a kiadvány káros a gyermekére, és agymosással, ideológiai szenny terjesztésével vádolta a kiadvány terjesztőit.
A megadott cím alapján sikerült azonosítanom a kiadványt: a világhálón, egy keresztyén orvos blogjában találtam rá az anya által kifogásolt történetre, mely Pál apostol példáján keresztül önvizsgálatra, önismeretre, az önmagukkal való őszinte szembenézésre készteti az olvasókat. "Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én" – így fogalmaz az apostol, akit példaként idéz a történet szerzője. Mitől félti hát gyerekét az aggódó anya? Attól, hogy önvizsgálatot tartson, hogy szembenézzen önmagával, hogy tudatosuljon benne a bűn? A levélíró által többre tartott nemzeti öntudat kialakításához is elsősorban ez szükséges: tükörbe nézni, megállapítani, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hol hibáztunk, merre tartunk, mit szeretnénk. "Határozottan elutasítom a befolyásolásnak ezt a módját, amikor a gyermek még nem tudja eldönteni, mi igaz és mi nem abból, amit hall" – írja az aggódó anya, aki aláírásként saját nevén kívül vállalkozását is feltüntette levelében. Sajnos, sok esetben mi magunk, felnőttek sem tudjuk eldönteni, mi igaz és mi nem abból, amit hallunk. Saját ismereteink, értelmünk és lelkiismeretünk szerint hiszünk vagy tagadunk, és szülőkként gyermekeink iránt felelősséggel tartozunk. Kodály szerint a gyermekek zenei nevelését megszületésük előtt kilenc hónappal kell kezdeni. Ha keresztyénekké akarjuk nevelni őket, az örök életre való felkészítéssel vajon meddig kell várnunk?
Nem értem, hogy tartalmilag, "ideológiailag" mit kifogásol a levél írója, miért minősíti ideológiai szennynek a kiadványt, és határozott elutasítása mire is vonatkozik. Zárkózzunk-e el például az elől, hogy gyerekeink megtanulják a magyar himnuszt (ami Isten nevével kezdődik) vagy az Úr imáját (amiben a bűneink bocsánatát kérjük), addig, míg gyerekeink minden kétséget kizáróan el tudják dönteni, hogy Isten léte, valamint az ember bűnös volta fikció vagy valóság? Vagy legyen az életünkön egy kis keresztyén máz, ünnepeljük meg a karácsonyt és a húsvétot, kántáljunk és locsoljunk, a bűnről, megváltásról, feltámadásról szóló tanítást pedig minősítsük agymosásnak? Ez így ideológiailag tiszta?
A levél nyomán a napilap webes fórumán többen szektás veszedelem miatt kongatták a harangot, és hadakoztak a tévesen azonosított ellenséggel. Az inkriminált kiadványt az Evangéliumi Kiadó, a sokak által ismert Vetés és aratás című folyóirat kiadója jelentette meg, szerkesztői így vallanak munkájukról: "Igyekszünk a társadalom minden rétege és korosztálya számára alkalmas, hasznos, bibliahű, üdvösséget munkáló könyveket megjelentetni. Iratainkban a teljes Szentírás mindenkit érintő, központi és alapvető igazságait kívánjuk közvetíteni, mégpedig minden felekezeti hangsúlyozás nélkül, mindenki felé lélekmentő missziót végezve."
A közzétett levél következtében református keresztyénként tiltakozom – ha úgy tetszik, protestálok – az ellen:
hogy szektásnak vagy szennyes ideológiájúnak minősítsék azt, aki a Biblia szellemében ír vagy szól bűnről, megváltásról, feltámadásról, örök életről;
hogy egy húsvéti rendezvényen ne legyen szó bűnről, megváltásról, örök életről;
és végül, de nem utolsósorban,
hogy egy vélt vagy valós probléma ürügyén valaki saját vállalkozását reklámozza.
BUSTYA SÁNDOR, Marosvásárhely. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érdem, érdek, cél
Újra meg újra elolvasom a cikket, mert nem hiszek a szememnek. Hogy jelenhetett ez meg? A tudósításnak álcázott írás, amely két köztiszteletben álló személyt becsmérel, vasárnap délután került fel „Maros megye legolvasottabb napilapjának” internetes portáljára.
Nem vállalta nevét a szerző, aki nem kevesebbet állít, mint hogy Hollanda Dénes és Boros Zoltán „szakmai sikereiket az általuk szidott magyar érdekképviselet támogatása nélkül nem érhették volna el.” A kijelentés annyira abszurd, hogy azt is mondhatnám, szóra sem érdemes. Ugyanakkor annyira aljas, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Ez a képtelenség nem egy pletykalapban, hanem egy közéleti napilap portálján jelent meg. Azóta is fenn van a világhálón és az elmúlt napok során senki sem határolódott el tőle. Tudjuk, hogy egy adott  lapban megjelent írások, vélemények nem feltétlenül a szerkesztők véleményét tükrözik, az X-szel jelölt írások fizetett hirdetések, és a különböző közérdekű közlemények alá nem szokták a szerkesztő nevét feltüntetni. Jelen esetben se a fizetett hirdetésre utaló jel, se a szerző neve nem szerepel az írás alatt, amiből a gyanútlan olvasó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy egy szerkesztőségi közleménnyel áll szemben. A hárommondatos cikk azonban nem tényeket közöl, hanem nyilvánvaló tényeket hamisít! Van a hazai újságírás terén valaki, aki ne ismerné Hollanda Dénes és Boros Zoltán nevét? Közérdekű és közösségépítő munkájuk révén már akkor magyar érdekeket képviseltek, mikor az e célból létrehozott szervezet még nem létezett.
Dr. Hollanda Dénes neve egybefonódik az erdélyi magyar műszaki oktatással és a Sapientia EMTE megalapításával. Ha szakmai sikereit az általa betöltött tisztségekkel mérnénk, tudnunk kell, hogy egyetemi oktatóként már 1979-ben, azaz tíz évvel az RMDSZ megalakulás előtt a Műszaki és Pedagógiai Kar dékánja volt a Marosvásárhelyi Műszaki Főiskolán. Hogy támogathatta volna szakmai sikereit az a szervezet, amely jóval később alakult?
Boros Zoltán szintén, már az RMDSZ megalakulása előtt olyan szakmai sikereket könyvelhetett el mind a zeneművészet, mind a televíziózás terén, amellyel bárki szívesen büszkélkedne. 1990-ben munkatársai választották a Román Televízió magyar nyelvű adásának a főszerkesztőjévé, nem az RMDSZ támogatásával vált azzá. Csak az ezt követő évtizedekben vált máig tartó gyakorlattá, hogy a hatalmon lévő politikai alakulatok nem hozzáértés, hanem pártállás alapján juttatják vezető tisztségekbe saját embereiket.
A választási hév, a politikai fanatizmus és szervilizmus számlájára írható a jelenlegi állapotok kivetítése az érdekvédelmi szervezet megalakulása előtti időkre. Pár évvel ezelőtt Hollanda professzor a következőket nyilatkozta: „Sokkal többet megvalósíthattunk volna, ha a támadások helyett egymást segítve haladunk a cél felé”.
Sajnos igen különböző érdekeink és céljaink vannak.
Bustya Sándor
A szerző a Vásárhelyi Hírlap külmunkatársa
Székelyhon.ro

Ünnepi hangoló
Szabadságszerető nép vagyunk, ezt igazolja az is, hogy forradalmaink és szabadságharcaink kitörésének napja számunkra nemzeti ünnep. Külön megemlékezés és rendezvény illeti meg mind a 1848-as, mind az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését. E két ünnephez szorosan kapcsolódik két nemzeti emléknapunk: október 6-án az aradi vértanúkra, június 16-án az 1956-os forradalom mártírjaira emlékezünk. Nemzeti ünnepeink alkalmával a nemzet felemelkedését szolgáló, kimagasló, bátor tettekről szólunk elismeréssel, nemzeti emléknapjainkon kudarcainkat, veszteségeinket, áldozatainkat vesszük számba.
A Székely Nemzeti Tanács tavaly decemberben kezdeményezte, hogy március 10-e, a székely vértanúk emléknapja legyen a székely szabadság napja. E felhívásra reagálva Markó szenátor úr úgy fogalmazott, hogy a székely szabadságnak már van napja, és az nem március 10-e, hanem március 15-e – ez a magyar szabadság napja, vagyis a székelyek szabadságának a napja is. A fenti vélekedés alapján akár október 23-át is lehetne a székely szabadság napjának nevezni. Az ’56-os forradalom kitörésének napja ugyanúgy nemzeti ünnep, mint március 15-e, és mindkét szabadságharcnak vannak erdélyi vonatkozásai és áldozatai is. Nem tartom szerencsésnek azonban a kétféle rendezvény összevonását. A vértanúkra való emlékezés jellemzője a méltóságteljes gyász, a forradalomra valóé pedig a reménnyel teli harsogó lelkesedés.
A magyar szabadság napjáról különben annyit kell tudni, hogy ez az elnevezés már tizenkét éve foglalt, és nem a fenti dátumokhoz kapcsolódik, hanem 1991. június 19-éhez. Ezen a napon fejeződött be a szovjet csapatok kivonása Magyarországról és a magyar Országgyűlés 2001-ben ezt a napot nemzeti emléknappá, valamint június hónap utolsó szombatját a magyar szabadság napjává nyilvánította. Nem kell zavart kelteni az elnevezésekkel az amúgy sem tiszta fejekben!
Március 10-én emlékezni a székely vértanúkra ugyanolyan természetes, mint október 6-án fejet hajtani az aradi tizenhárom előtt, vagy március 15-én felidézni a forradalom követeléseit magába foglaló 12 pontot. A székely vértanúk emléknapjára időzített autonómiatüntetés semmivel sem visszatetszőbb, mint az aradi vértanúk emléknapján, a székely mártírok emlékoszlopánál tavaly elhangzott kortesbeszédek.
Március 15-e, az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe remek alkalom az ünnepi szónoklatokra. A 12 pont kapcsán a korrupcióval gyanúsított exminiszter a törvény előtti egyenlőségről beszélhetne, az alkalmazottait minimálbérért foglalkoztató szenátor az úrbéri viszonyok eltörlését választhatná felszólalása tárgyául, parlamenti képviselőink pedig a közös teherviselésről oszthatnák meg nézeteiket.
Míg erre sor kerül, az alábbi sorokat ajánlom az ünnepre készülők figyelmébe: „Tudd meg: szabad csak az, kinek / Ajkát hazugság nem fertőzi meg, / Aki üres jelszókat nem visít, / Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. / Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, / Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.” (Heltai Jenő: Szabadság)
Bustya Sándor
Megjelent a Vásárhelyi Hírlap március 8-i számában
Székelyhon.ro,

Vissza a gyökerekhez
Előbb a román miniszterelnök, majd az alkotmányozó bizottság is szükségtelennek találta az ország alaptörvényébe iktatni a családalapítására vonatkozó, „egy férfi meg egy nő által kötött házasság" meghatározást. Ez visszalépést jelentene, indokolták, és a módosítás következménye az lenne, hogy a homofób országok közé sorolnák Romániát.
Az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európa Tanács Emberjogi Egyezménye férfi és nő kapcsolatára utalva nyilvánítja ki a házasságkötés és családalapítás jogát. A két dokumentum azonos szellemiségben, nem „bárki", nem „minden személy" és nem „mindenki" jogáról rendelkezik ezen a téren, mint a cikkek túlnyomó részében, hanem a „férfi" és a „nő" jogáról.
Az Emberjogi Egyezmény magába foglalja a megkülönböztetés, illetve a joggal való visszaélés tilalmát is. Míg az előbbi cikk arról szól, hogy az egyezményben foglalt jogokat megkülönböztetés nélkül kell biztosítani, az utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az feljogosítana olyan cselekedetek végrehajtására, amelyek az egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére irányulnának. Magyarán: szabadságunk és jogaink addig terjednek, míg nem sértik mások szabadságát és jogait.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Norvégiában például az egészségügyi miniszter egyik rendelete következtében nem lehet általános orvos az, aki lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja pácienseitől az abortusz elvégzéséhez szükséges beutaló kiállítását. Dániában a parlament úgy döntött, hogy az evangélikus egyház lelkészeinek ugyanolyan esketési szertartásban kell részesíteniük az egynemű párokat, mint a férfiből és nőből álló, házasulandó feleket. Spanyolország egyik tartományában az oktatási miniszter arra kérte az iskolák vezetőit, hogy kerüljék a karácsonyi és húsvéti ünnep megnevezést, helyette használják a „téli szünet" és „félévi szünet" kifejezéseket, mert ezek nem sértik a nem keresztyén gyerekek érzékenységét. És így tovább, folytathatnám a példákat.
A felsorolt intézkedések nyilvánvalóan korlátozzák a lelkiismereti szabadság jogát, amely magába foglalja a vallásnak vagy meggyőződésnek a nyilvánosság előtt való kifejezésre juttatásának jogát is. Ha egy orvos köztudomásra hozza, hogy lelkiismeretével és hitével ütköző cselekedet az abortusz, miért ne gyakorolhatná hivatását? Miért ne tagadhatná meg a meggyőződésével össze nem egyeztethető szolgálatot a lelkész? Miért ne nevezhetnék nevükön ünnepeiket a keresztyének?
Az emberjogi egyezménynek mintha feledésbe merülne a gondolat-, lelkiismeret-, és vallásszabadságra vonatkozó cikke. A másság elfogadására irányuló és a megkülönböztetés elleni intézkedések számával egyidejűleg növekszik a keresztyénekkel szembeni intolerancia. A névleges keresztyénekből álló többség csúfot űz a hitét gyakorló keresztyén kisebbségből.
Robert Schuman egykori francia miniszterelnök nem ilyennek álmodta meg az Uniót. „Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz" – vallotta. „Egy keresztyénellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed." Az események tükrében inkább tűnik karikatúrának, mintsem keresztyénnek az egyesült Európa.
Bustya Sándor
székelyhon.ro