"Tibori Szabó Zoltánnal szemben mások pozitívan értékelték a Magyarok IV. Világtalálkozóját: Burányi Nándor cikkének címében összefoglalta a világtalálkozóról alkotott véleményét: Anyaország, kisebbség - csak összefogás, nem szembenállás. /Magyar Szó (Újvidék), jún. 22. 9. p./ "Szétszóratásunkban, a kisebbségi lét keserűségében is a sors kegyeltjeinek érezhetjük magunkat, hogy kárpát-medencei jelenlétünk ezerszázadik esztendejét együtt ünnepelhettük Ópusztaszeren, Budapesten." - vallotta Dudás Károly. /Szabad Hét Nap (Szabadka), jún. 20./"

"Szerb történész munkája jelent meg az 1944-es vajdasági vérengzésről. Dr. Alekszandar Kaszas: Madari u Vojvodini 1941-1946 /Filozofski Fakultet, Novi Sad, 1996/ című könyvében, mint a hasonló kérdésekkel foglalkozó szerb történelmi munkákban, az ideológiának jut döntő szerep, ismereti a művet Burányi Nándor, háttérbe szorítva a tudományos tárgyilagosságot. Az 1942-es újvidéki vérengzést a magyar hatóságok elítélték, a tettesek ellen bírósági tárgyalás folyt. Nem igaz Kaszas minősítése, hogy az csak bohózat volt, továbbá az sem, hogy a bűnösöket repülőgépen szöktették meg. Ismeretes, hogy az 1944-es magyarellenes vérengzésért senkit sem vontak felelősségre. Ugyancsak téves a razzia végrehajtásának elhatározásán jelen levők névsora, de Kaszas minősítése /Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök németbarát volt/ sem állja meg a helyét. Dr. Alekszandar Kaszas szerint ami 1942 januárjában történt, annak "népirtás és tömeges vérengzés jellege volt, s ezekért közvetlenül a magyar állam volt a felelős", az 1944-ben történtek, mintegy húszezer magyar meggyilkolása "a háborús bűnösöknek és a megszállókkal együttműködőknek a likvidálása volt, amire nem volt mindig megfelelő bírósági fedezet és bizonyíték, amelyekben előfordultak személyes leszámolások és visszavágások, ugyanígy a magyar kisebbség kollektív felelősségének hangsúlyozása a háborúban elkövetett gonosztettekért, az ártatlan lakosság kínszenvedése stb." Az 1944-ben történtekről tehát ötven év múlva sem tudnak hiteles képet nyújtani. /Burány Nándor: A titok marad a föld alatt? = Magyar Szó (Újvidék), ápr. 19. 10. p./"

"Naponta ér el hozzánk valamilyen információ a Kárpát-medencei magyar kisebbség jogfosztottságának különféle formáiról - állapította meg Burány Nándor. A Bolyai Tudományegyetem körüli huzavonára a Trianon után megfogalmazott elnemzetlenítő politika kitartó alkalmazása lehet a válasz. A kisebbségi tudat kialakítására kell felkészíteni unokáinkat is, mert csak úgy tudnak helytállni, "ha átadjuk nekik az elmúlt nyolcvan év küzdelmének minden hasznosítható tapasztalatát." /Burány Nándor: Nagyapáink is, unokáink is, utánuk is? ... = Magyar Szó (Újvidék), júl. 11./"

A Kárpát-medencében a nemzeti kisebbségek: magyarok, szlovákok, ruszinok, románok, szerbek, horvátok, szlovének, németek nyelvészei ugyanazokkal a gondokkal küszködnek: az anyanyelvű iskola elsorvasztása, a nyelvhasználat korlátai egyre kilátástalanabbá teszik a kisebbségi létet. Burányi Nándor felvetette: a nemzeti kisebbségek nyelvészeinek találkozni kellene. Egymás helyzetének megismerése után a nyelvészek fóruma elfogadhatna egy dokumentumot, amely magába foglalná a kisebbségek nyelvi, nemzeti megmaradásának feltételeit. A nyelvészek összefogása után a kisebbségi élet más területein is létrejöhetnének hasonló kezdeményezések. /Burányi Nándor: Kisebbségi összefogás a Kárpát-medencében. = Magyar Szó (Újvidék), aug. 22./

"Burányi Nándor felvetette a régi és az új nemzedék ellentétét: amit évek óta "a vajdasági magyar társadalom érdekében odaadással csináltunk" írta, arra a feljövő fiatalok "szánakozva, gúnnyal, iróniával" tekintenek. Kétségbeejtő, hogy "a közösségnek, amelyhez tartozunk, egyre vészesebben romlik a helyzete, s hogy ezt mi elsősorban" külső tényezőkkel magyarázzuk, s nem látjuk be, "milyen szerepet játszottak közösségünk sorsának ilyeténre fordulásában a mi tévedéseink, balfogásaink". Mindez a családon belül is összeütközésekhez vezet: az eszmék, amelyekért a szülők küzdöttek, "ez a küzdelem töltötte ki egész életüket", ezek az eszmék ma senkinek sem kellenek. /Burányi Nándor. Témák imamalomszerű mormolása. = Magyar Szó (Újvidék), febr. 27./"