"Zilahon egy munkásszállóban, a TCI-tömbházban 46 egyszobás lakás van, melyekben 80 család lakik /összesen 230 személy/ víz, fűtés és áram nélkül. Zömüket valamikor a nyolcvanas években csábította ide egy nagyüzem, amely 1990 után bezárta kapuit. Orrfacsaró bűz árad az épületből. A lépcsőház minden egyes emeletéről hiányoznak az ablakok, egyikből-másikból egy-egy kémény kandikál ki. A bejárati ajtónál hatalmas szemétkupac van. A földszinten ugyanis senki sem lakik, így az emeletekről ide hordják az emberek a háztartási hulladékot. A negyedik emeleten lakik Bulz Ernő családjával, ő kérte, jöjjenek el hozzá a laptól. Egyetlen szoba van, nincs konyha, sem vécé. A padló cementből van, az ablak is csupán egysoros. A villanyáramot már régebben kikapcsolták. A vizet is hordani kell, vederrel egy közeli kazánházból. A tömbház megtelik romákkal, akik meglátogatják itt élő rokonaikat. Aztán kezdődnek az ajtóbetörések, a viták. A házban azért nincs áram, mert senki sem fizeti. Zilah alpolgármestere, Fekete Károly tisztában van a TCI-tömbházban uralkodó állapotokkal. Szerinte van remény az épület felújítására. /ifj. Cseke Péter, Deák Zoltán: Munkásszállók lakói: az "újszegények". = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./"