Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. augusztus 21.
Temesi Ferenc: Ha újraírnánk a regényeinket, soha nem írnánk újat
„Azt írod le, amit már tudsz. Mindennek megvan a helye, az írás nem megfeledkezés, hanem szembenézés, folyamatos tükörbenézés” – mondta Temesi Ferenc szombat délután a Bulgakov teraszán szervezett beszélgetésen. A Kossuth- és József Attila-díjas íróval Fekete Vince, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélgetett.
Fekete Vince a beszélgetés elején kiemelte: Temesi Ferenc csak annyit kért tőle, amikor az estről egyetlen e-mailben egyeztettek, hogy sok lehetőséget kapjon felolvasásra, amelyre persze ő igent mondott. Így az író hosszabb részleteket olvasott fel alkotásaiból: a Por című szótárregényből való részlettel tesztelte az érdeklődők magyarságát, a Kölcsön idő: alapíttatott 1990-ben. I-II című újságregényéből felolvasott egy Rózsa Sándor interjút, a Bartók című munkájából a zeneszerző önparódiáját prezentálta, de a készülő 49/49 című regényből is megismerhettünk egy részletet.
Temesi Ferenc írói pályáját négy évesen kezdte, mint „óvodai mesemondó”, derült ki a beszélgetésen, aki, miután kifogyott az édesanyjától hallott-tanult népmesékből, saját történetekkel szórakoztatta óvodástársait és az óvónőket. – Népi szürrealista mesék voltak ezek, amelyekbe belefoglaltam az óvodai élményeinket is – mesélt első „alkotásairól” az író.
Azóta számos regényt írt, amelyek közül az egyik leghíresebb a Por című szótárregény, negyedik kiadása idén jelent meg. Az első alkalommal kiadott, 666 szócikket, címszót tartalmazó alkotásával Temesi megteremtette a szótárregény műfaját Magyarországon. Az író elmondta: a negyedik kiadásnál sem írta újra a regényét, csak a számtalan hibát javította ki, és nagyjábol 15 sort írt a por szócikkhez. – Ha újraírnánk a regényeinket, soha nem írnánk újat – hangsúlyozta.
A szótárregény műfajáról elmondta: mindannyian szótárai vagyunk az életnek, csak nem mindenki írja le a saját szótárát. Minden ember saját jelentést társít a különböző szavakhoz, így minden szótárregény más lenne.
Temesi Ferenc újságregényt is írt, a Kölcsön idő: alapíttatott 1990-ben. I-II. című kötetek az író szerint azért buktak meg, mert nem sárguló újságpapírra nyomtatták, ahogy azt illett volna, hanem hófehér papírra.
De Bartók Béláról is ő írt először regényt, amelynek alkotási folyamata megközelítőleg 40 évig tartott. – Bartók a mi szellemi valutánk. Mindenki ismeri a nevét, a műveltebbek a zenéjét is – fejtette ki. Az író szerint, az ő Bartókja többet mond, mint amennyit a valódi, szemérmesebb és zárkózottabb is. Az író olyan helyzetekbe helyezte szereplőjét, amelyekbe élete során kerülhetett, Bartókot, az embert alkotta meg és szólaltatta meg.
Temesi Ferenc a beszélgetés végén bevallotta: a mesterművét még nem írta meg. A regény, amely mint búvópatak bukkan fel néha, amikor más regényeken, projekteken dolgozik, lassan összeáll egy egésszé, így reméli, hogy megírhatja azt is. Ebben az író egyetlen nő életét mutatja majd be. – A nők nélkül nem lehet semmi, de velük sem. A nők életem során mindig a legmagasabb szintre emeltek, de a legmélyebb pontra is ők süllyesztettek – vallotta be Temesi Ferenc.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
„Azt írod le, amit már tudsz. Mindennek megvan a helye, az írás nem megfeledkezés, hanem szembenézés, folyamatos tükörbenézés” – mondta Temesi Ferenc szombat délután a Bulgakov teraszán szervezett beszélgetésen. A Kossuth- és József Attila-díjas íróval Fekete Vince, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese beszélgetett.
Fekete Vince a beszélgetés elején kiemelte: Temesi Ferenc csak annyit kért tőle, amikor az estről egyetlen e-mailben egyeztettek, hogy sok lehetőséget kapjon felolvasásra, amelyre persze ő igent mondott. Így az író hosszabb részleteket olvasott fel alkotásaiból: a Por című szótárregényből való részlettel tesztelte az érdeklődők magyarságát, a Kölcsön idő: alapíttatott 1990-ben. I-II című újságregényéből felolvasott egy Rózsa Sándor interjút, a Bartók című munkájából a zeneszerző önparódiáját prezentálta, de a készülő 49/49 című regényből is megismerhettünk egy részletet.
Temesi Ferenc írói pályáját négy évesen kezdte, mint „óvodai mesemondó”, derült ki a beszélgetésen, aki, miután kifogyott az édesanyjától hallott-tanult népmesékből, saját történetekkel szórakoztatta óvodástársait és az óvónőket. – Népi szürrealista mesék voltak ezek, amelyekbe belefoglaltam az óvodai élményeinket is – mesélt első „alkotásairól” az író.
Azóta számos regényt írt, amelyek közül az egyik leghíresebb a Por című szótárregény, negyedik kiadása idén jelent meg. Az első alkalommal kiadott, 666 szócikket, címszót tartalmazó alkotásával Temesi megteremtette a szótárregény műfaját Magyarországon. Az író elmondta: a negyedik kiadásnál sem írta újra a regényét, csak a számtalan hibát javította ki, és nagyjábol 15 sort írt a por szócikkhez. – Ha újraírnánk a regényeinket, soha nem írnánk újat – hangsúlyozta.
A szótárregény műfajáról elmondta: mindannyian szótárai vagyunk az életnek, csak nem mindenki írja le a saját szótárát. Minden ember saját jelentést társít a különböző szavakhoz, így minden szótárregény más lenne.
Temesi Ferenc újságregényt is írt, a Kölcsön idő: alapíttatott 1990-ben. I-II. című kötetek az író szerint azért buktak meg, mert nem sárguló újságpapírra nyomtatták, ahogy azt illett volna, hanem hófehér papírra.
De Bartók Béláról is ő írt először regényt, amelynek alkotási folyamata megközelítőleg 40 évig tartott. – Bartók a mi szellemi valutánk. Mindenki ismeri a nevét, a műveltebbek a zenéjét is – fejtette ki. Az író szerint, az ő Bartókja többet mond, mint amennyit a valódi, szemérmesebb és zárkózottabb is. Az író olyan helyzetekbe helyezte szereplőjét, amelyekbe élete során kerülhetett, Bartókot, az embert alkotta meg és szólaltatta meg.
Temesi Ferenc a beszélgetés végén bevallotta: a mesterművét még nem írta meg. A regény, amely mint búvópatak bukkan fel néha, amikor más regényeken, projekteken dolgozik, lassan összeáll egy egésszé, így reméli, hogy megírhatja azt is. Ebben az író egyetlen nő életét mutatja majd be. – A nők nélkül nem lehet semmi, de velük sem. A nők életem során mindig a legmagasabb szintre emeltek, de a legmélyebb pontra is ők süllyesztettek – vallotta be Temesi Ferenc.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
2017. október 10.
A színház és zene határán
Ma este tartja az idei évad első bemutatóját a Tamási Áron Színház társulata. A Bocsárdi László által rendezett, a sZempöl Offchestrával együttműködésben készült Alice című előadás az alkotók szerint olyan színházi vízió megteremtésére törekszik, amely a Lewis Carroll által megálmodott Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című fantasztikus kisregényekben felépített univerzumban játszódik. Színházi koncert vagy koncertszerű színház – írják az alkotók az előadásról, mely a mai kor összefüggéseit felvállaló, friss, fiatalos, lazán összeszőtt Alice-történet.
Kezeljük akár a tinédzser korban járó ember újszerű, traumatikus testtapasztalásának történeteként, akár az ember első pszichedelikus kalandjának leírásaként, vagy a világ láthatatlan dimenzióit megsejtő ember pánikszerű öneszméléseként, Alice meséje a határsértések (vagy átlépések) ikonikus története, amelyben valaki beavatódik egy számára ismeretlen világba. A mese szereplői Alice-t olyan kihívások elé állítják, olyan rejtvények megoldására kényszerítik, amelyekre talán nincs is jó megfejtés, mert a feltett kérdések már önmagukban is értelmetlenek. Ez a világ gyakorta tűnik furcsának, nyomasztónak, elviselhetetlennek, emészthetetlennek, vagyis éppen olyan módon idegennek, ahogyan a hétköznapi valóság is annak látszódhat egy újszülött vagy egy kamasz számára. Ki vagyok én? Mi lett és mi lesz belőlem? Hogyan tudok találkozni a világgal? Hogyan tudok a saját történetem főszereplőjévé válni? Én játszom a képzelettel, vagy a képzeletem játszik velem? Mit jelent vágyakozni? És mi történik a vágy beteljesülése után? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a Bocsárdi László által rendezett előadás. „Eljött az ideje, hogy regényekkel is megbirkózzak, a marosvásárhelyi színház román társulatánál készült Bulgakov 17 című előadás után ez a második regényadaptáció, amit rendezek. A kortárs színház már jó ideje túllép a klasszikus dramaturgián, és engem is egyre jobban vonzott az álom megidézése, a látszólag lehetetlen dolgokkal való kísérletezés a színpadon. Szerettem volna megszólítani a kamaszokat is, és az Alice volt az első cím, ami eszembe jutott, a sZempöl pedig pontosan azt a zenei világot képviseli, mely nagyon könnyen rátalál erre a közönségrétegre. Hangos, dinamikus, agresszív képi világgal rendelkező produkció született a színház és a zene határán, melyben viszonylag távol kalandoztam attól, amit az utóbbi években megszokhatott tőlem a közönség – vallotta lapunknak a rendező, aki szerint 10–12 éves kortól felfelé bárkinek ajánlott az előadás. Az Alice ma este hét órától látható a színház nagytermében, az előadásra érvényesek a bérletek is 10 lejes felár kifizetésével. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ma este tartja az idei évad első bemutatóját a Tamási Áron Színház társulata. A Bocsárdi László által rendezett, a sZempöl Offchestrával együttműködésben készült Alice című előadás az alkotók szerint olyan színházi vízió megteremtésére törekszik, amely a Lewis Carroll által megálmodott Alice Csodaországban és Alice Tükörországban című fantasztikus kisregényekben felépített univerzumban játszódik. Színházi koncert vagy koncertszerű színház – írják az alkotók az előadásról, mely a mai kor összefüggéseit felvállaló, friss, fiatalos, lazán összeszőtt Alice-történet.
Kezeljük akár a tinédzser korban járó ember újszerű, traumatikus testtapasztalásának történeteként, akár az ember első pszichedelikus kalandjának leírásaként, vagy a világ láthatatlan dimenzióit megsejtő ember pánikszerű öneszméléseként, Alice meséje a határsértések (vagy átlépések) ikonikus története, amelyben valaki beavatódik egy számára ismeretlen világba. A mese szereplői Alice-t olyan kihívások elé állítják, olyan rejtvények megoldására kényszerítik, amelyekre talán nincs is jó megfejtés, mert a feltett kérdések már önmagukban is értelmetlenek. Ez a világ gyakorta tűnik furcsának, nyomasztónak, elviselhetetlennek, emészthetetlennek, vagyis éppen olyan módon idegennek, ahogyan a hétköznapi valóság is annak látszódhat egy újszülött vagy egy kamasz számára. Ki vagyok én? Mi lett és mi lesz belőlem? Hogyan tudok találkozni a világgal? Hogyan tudok a saját történetem főszereplőjévé válni? Én játszom a képzelettel, vagy a képzeletem játszik velem? Mit jelent vágyakozni? És mi történik a vágy beteljesülése után? – ezekre a kérdésekre keresi a választ a Bocsárdi László által rendezett előadás. „Eljött az ideje, hogy regényekkel is megbirkózzak, a marosvásárhelyi színház román társulatánál készült Bulgakov 17 című előadás után ez a második regényadaptáció, amit rendezek. A kortárs színház már jó ideje túllép a klasszikus dramaturgián, és engem is egyre jobban vonzott az álom megidézése, a látszólag lehetetlen dolgokkal való kísérletezés a színpadon. Szerettem volna megszólítani a kamaszokat is, és az Alice volt az első cím, ami eszembe jutott, a sZempöl pedig pontosan azt a zenei világot képviseli, mely nagyon könnyen rátalál erre a közönségrétegre. Hangos, dinamikus, agresszív képi világgal rendelkező produkció született a színház és a zene határán, melyben viszonylag távol kalandoztam attól, amit az utóbbi években megszokhatott tőlem a közönség – vallotta lapunknak a rendező, aki szerint 10–12 éves kortól felfelé bárkinek ajánlott az előadás. Az Alice ma este hét órától látható a színház nagytermében, az előadásra érvényesek a bérletek is 10 lejes felár kifizetésével. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. október 27.
Gyöngyösi Levente zeneszerző legújabb „szerelméről”…
Az alkotó művészek, így a zeneszerzők esetében is gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotásuk annyira a szívükhöz nő, hogy arra a legnemesebb szeretettel gondolnak. Így van ezzel Gyöngyösi Levente erdélyi származású zeneszerző is: a Györkös-emlékházban megtartott októberi ZeneSzó alkalmával néhány gyerekkori emlék felderítése mellett csak legutolsó művéről, a Bulgakov-regény nyomán készült A Mester és Margarita című operájáról beszélt, amelynek ősbemutatója idén nyáron volt Magyarországon.
Bevezetőjében Kós Katalin, a Györkös-ház ügyvezetője visszaemlékezett arra, hogy pont húsz évvel ezelőtt, az akkor még ötödéves budapesti zeneakadémiai hallgató Gyöngyösi Levente a Györkös-házban tartott egy szerzői estet. Az eltelt húsz évben a zeneszerző sikeres pályát futott be, munkásságát rangos díjakkal ismerték el.
Gyöngyösi Levente és az est moderátora, Horváth Zoltán zongoraművész egykor osztálytársak voltak a kolozsvári zenelíceumban, így tehát nem volt nehéz feleleveníteni a közös gyerekkori emlékeket. Mindketten megegyeztek abban, hogy az 1980-as évekbeli itteni nehéz körülmények ellenére szép gyerekkoruk volt, sok kellemes emlékkel.
Elhangzott az is, hogy Gyöngyösi Levente zeneszerzői „gyökerei” sokrétűek: a reneszánsztól és a barokktól kezdődően egészen a kortárs magyar zenéig terjednek. Talán ennek is tudható be az, hogy Gyöngyösi zenéjében egyfajta kollektív zenei emlékezet jelenik meg.
A meghívott elmondta: alkotásaiban főleg ahhoz a zenei örökséghez fordult, amelyet a hallgató és a szerző egyformán ért, és nagyon ügyelt arra, hogy ne süthessék rá az utánzás bélyegét.
A beszélgetés során több részletet hallgathattunk meg a Gyöngyösi Levente legújabb, A Mester és Margarita című operájából, amely 24 zárt számból álló alkotás. Műfajilag az opera–rockopera–musical „fura hibridje”, ahol a különböző zenei stílusok folyamatosan keverednek, társulnak.
Gyöngyösi Leventét nem ok nélkül tartják az egyik legjobb kortárs magyar zeneszerzőnek, ezt a következtetést szűrhette le az est végén a közönség a meghallgatott operarészletek és a beszélgetés alapján. Személyisége és alkotói vénája szimbiózisban él egymással: a frappáns megfogalmazások és az elegáns humor mellett alapos felkészültségű, roppant tehetséges művész profilja rajzolódott ki. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
Az alkotó művészek, így a zeneszerzők esetében is gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotásuk annyira a szívükhöz nő, hogy arra a legnemesebb szeretettel gondolnak. Így van ezzel Gyöngyösi Levente erdélyi származású zeneszerző is: a Györkös-emlékházban megtartott októberi ZeneSzó alkalmával néhány gyerekkori emlék felderítése mellett csak legutolsó művéről, a Bulgakov-regény nyomán készült A Mester és Margarita című operájáról beszélt, amelynek ősbemutatója idén nyáron volt Magyarországon.
Bevezetőjében Kós Katalin, a Györkös-ház ügyvezetője visszaemlékezett arra, hogy pont húsz évvel ezelőtt, az akkor még ötödéves budapesti zeneakadémiai hallgató Gyöngyösi Levente a Györkös-házban tartott egy szerzői estet. Az eltelt húsz évben a zeneszerző sikeres pályát futott be, munkásságát rangos díjakkal ismerték el.
Gyöngyösi Levente és az est moderátora, Horváth Zoltán zongoraművész egykor osztálytársak voltak a kolozsvári zenelíceumban, így tehát nem volt nehéz feleleveníteni a közös gyerekkori emlékeket. Mindketten megegyeztek abban, hogy az 1980-as évekbeli itteni nehéz körülmények ellenére szép gyerekkoruk volt, sok kellemes emlékkel.
Elhangzott az is, hogy Gyöngyösi Levente zeneszerzői „gyökerei” sokrétűek: a reneszánsztól és a barokktól kezdődően egészen a kortárs magyar zenéig terjednek. Talán ennek is tudható be az, hogy Gyöngyösi zenéjében egyfajta kollektív zenei emlékezet jelenik meg.
A meghívott elmondta: alkotásaiban főleg ahhoz a zenei örökséghez fordult, amelyet a hallgató és a szerző egyformán ért, és nagyon ügyelt arra, hogy ne süthessék rá az utánzás bélyegét.
A beszélgetés során több részletet hallgathattunk meg a Gyöngyösi Levente legújabb, A Mester és Margarita című operájából, amely 24 zárt számból álló alkotás. Műfajilag az opera–rockopera–musical „fura hibridje”, ahol a különböző zenei stílusok folyamatosan keverednek, társulnak.
Gyöngyösi Leventét nem ok nélkül tartják az egyik legjobb kortárs magyar zeneszerzőnek, ezt a következtetést szűrhette le az est végén a közönség a meghallgatott operarészletek és a beszélgetés alapján. Személyisége és alkotói vénája szimbiózisban él egymással: a frappáns megfogalmazások és az elegáns humor mellett alapos felkészültségű, roppant tehetséges művész profilja rajzolódott ki. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)
2017. december 9.
Marosvásárhelyen (is) vendégszerepel az M Studio
A sepsiszentgyörgyi M Studio első alkalommal mutatkozik be Szlovákiában december 18-án, előtte pedig két belföldi vendégjáték is lesz: Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson lépnek színpadra de-cember 11–12-én a Jóemberek című előadással.
A társulat újra műsorra tűzi a Bezsán Noémi koreográfiájában készült Jóemberek című előadását, amelyet december 9-én Sepsiszentgyörgyön, majd a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően két erdélyi városban is játszanak. December 11-én 19.30 órától Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház Kistermében, december 12-én 19 órától pedig Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdió Színházban mutatják be a táncelőadást.
A rendezőt Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényének egyik alapgondolata inspirálta, mely szerint „Rossz ember nincs a világon” – minden ember jó, senki sem rossz, csak boldogtalan. Az érzetek és képek kollázsából épülő produkció, amelyben az emberek közötti találkozások lehetőségeit kutatja Bezsán Noémi, a fiatal koreográfus első közös munkája az M Studio társulatával. Az előadás rendező-koreográfusa Bezsán Noémi, művészeti tanácsadója Bocsárdi László, díszlet- és jelmeztervezője Kiss Zsuzsanna, a zenét Ádám Rebeka szerezte, zenei munkatársak Ádám Julcsi és Ferencz Áron.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával decemberben első alkalommal látogat el Szlovákiába az M Studio. Kassán lépnek színpadra a Fehér Ferenc által rendezett Kampf című előadással, amely a Thália Táncestek rendezvénysorozat keretében lesz látható december 18-án 19 órától. A Kampf szó jelentése harc, azaz protokolláris küzdelem a ranglétrán való felfelé jutásért. Az előadás a kortárs tánc nyelvén, játékos formában jeleníti meg hétköznapi vívódásainkat, gúnyolódással, hatalmi játszmákkal szembeni kiszolgáltatottságunkat. A 2013-ban készült produkció az M Studio történetének egyik legsikeresebb előadása, ez idáig több mint 60 alkalommal – köztük számos romániai és magyarországi fesztiválon – játszották.
A vendégjátékok mellett Sepsiszentgyörgyön december 9-én a Jóemberek című előadást, 14-én és 26-án a Frenák Pál rendezésében készült To_R c. produkciót, december 21-én és 27-én pedig a Háromszék Táncegyüttessel közösen bemutatott Csillag-ösvény népe című előadást játsszák. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)
A sepsiszentgyörgyi M Studio első alkalommal mutatkozik be Szlovákiában december 18-án, előtte pedig két belföldi vendégjáték is lesz: Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson lépnek színpadra de-cember 11–12-én a Jóemberek című előadással.
A társulat újra műsorra tűzi a Bezsán Noémi koreográfiájában készült Jóemberek című előadását, amelyet december 9-én Sepsiszentgyörgyön, majd a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően két erdélyi városban is játszanak. December 11-én 19.30 órától Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház Kistermében, december 12-én 19 órától pedig Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdió Színházban mutatják be a táncelőadást.
A rendezőt Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című regényének egyik alapgondolata inspirálta, mely szerint „Rossz ember nincs a világon” – minden ember jó, senki sem rossz, csak boldogtalan. Az érzetek és képek kollázsából épülő produkció, amelyben az emberek közötti találkozások lehetőségeit kutatja Bezsán Noémi, a fiatal koreográfus első közös munkája az M Studio társulatával. Az előadás rendező-koreográfusa Bezsán Noémi, művészeti tanácsadója Bocsárdi László, díszlet- és jelmeztervezője Kiss Zsuzsanna, a zenét Ádám Rebeka szerezte, zenei munkatársak Ádám Julcsi és Ferencz Áron.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával decemberben első alkalommal látogat el Szlovákiába az M Studio. Kassán lépnek színpadra a Fehér Ferenc által rendezett Kampf című előadással, amely a Thália Táncestek rendezvénysorozat keretében lesz látható december 18-án 19 órától. A Kampf szó jelentése harc, azaz protokolláris küzdelem a ranglétrán való felfelé jutásért. Az előadás a kortárs tánc nyelvén, játékos formában jeleníti meg hétköznapi vívódásainkat, gúnyolódással, hatalmi játszmákkal szembeni kiszolgáltatottságunkat. A 2013-ban készült produkció az M Studio történetének egyik legsikeresebb előadása, ez idáig több mint 60 alkalommal – köztük számos romániai és magyarországi fesztiválon – játszották.
A vendégjátékok mellett Sepsiszentgyörgyön december 9-én a Jóemberek című előadást, 14-én és 26-án a Frenák Pál rendezésében készült To_R c. produkciót, december 21-én és 27-én pedig a Háromszék Táncegyüttessel közösen bemutatott Csillag-ösvény népe című előadást játsszák. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)