Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bugarski, Stevan
6 tétel
2009. január 15.
Decemberben ünnepelte a régió egyik legtevékenyebb magyar civil szervezete, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány tizenötödik születésnapját, melynek Bodó Barna a vezetője. Az alapítvány létrehozatalánál egy szűkebb csoport bábáskodott, Bakk Miklós politológus, Albert Ferenc szociológiaprofesszor, Bodó Barna politológus, Bálintfi Ottó filozófus és Salló Ervin professzor. Akkor csak egyesületet lehetett létrehozni, nem alapítványt, 2001-ben állították vissza az alapítványi formát, a kezdeti elképzelésnek megfelelően. Szükség volt egy olyan intézményre, amelyik egyrészt felvállalja az etnikumok közötti kapcsolatok kutatását, másrészt pedig az erre vonatkozó projekteket kidolgozza és lebonyolítja. A szórványoktatással kapcsolatosan kutatásra Magyarországtól kaptak pénzt. 1996-tól minden évben tartottak legalább egy konferenciát, hol egyedül szerveztek, hol társszervezőként. A szimpóziumok anyagát hét Szórvány Füzetben jelentették meg. Emellett folyamatos volt kutatómunkájuk. A Diaszpóra könyveket 2002-től indították el, három tanulmánygyűjtemény jelent meg, ezek általában a szórványkérdéssel, illetve a regionalizmussal kapcsolatosak. 2000-ben indították el a Romániai Magyar Évkönyvek sorozatát, ez az egyedüli olyan tudományos kiadvány Erdélyben, amely a romániai magyarság általános helyzetét tárgyalja. 2002-től látnak napvilágot a Helyzet-Kép könyvek, az önismeret, a helytörténet témakörében. A sorozat keretében eddig hat könyvet adtak ki. Az utolsó kötet 2008 decemberében jelent meg, Vicze Károly munkája, a Temesi emlékhelyek, mely egy korábbi kötet párja. Delesaga Gyula professzor írta meg a Temesvári kalauzt, amely az első magyar nyelvű útleírás Temesvárról 1910 óta. Viczének még két kötetét hozták, az egyik Az vég Temesváron…, a másik a Temesközi történelem, és megjelentették Jancsó Árpád könyvét a B-csatorna történetéről, A Béga – a Bánság elkényeztetett folyója címmel. Következő sorozatuk, az Interferentiae Banaticae az etnikumközi kapcsolatok jegyében született meg. Eddig három kötet látott napvilágot, az első Hagyomány és interkulturalitás címmel, a második Kisebbségi lét és kommunikáció, a legutóbbi pedig a nyelvi jogokkal kapcsolatos kötet, a Nyelvi jogok, nyelvpolitika. A FESS-füzetek újabb sorozatuk. Ez egy betűszó, a Feleljünk együtt saját sorsunkért rövidítése, 2004-ben indult. Ezek kézikönyvek, Erdei Ildikó a közösségfejlesztésről állított össze egy kiadványt, majd a pályázatírásról jelentettek meg egy füzetet, legutóbb pedig azt a helytörténeti stratégiát foglalták kötetbe, amely egyedülálló a térségben. Létezik egy újabb kiadványcsoport, ezek más intézményekkel közös kiadványok. 2000-ben indult meg Székely László, Temesvár első főépítésze életművének és munkásságának a feltárása. Legutolsó közös kiadványuk Temesvár első egyetemének a négynyelvű – román, magyar, német, szerb – monográfiája. Ezt Stevan Bugarski írta meg, a hatszáz oldalas monumentális munkát a Szórvány Alapítvány adta ki. 2003-ban elindították a képzési programot. 2006-tól honismereti műhelytábort is szerveztek. /Szilágyi Aladár: Bodó Barna politológus, egyetemi tanár: A szórvány a nemzet határa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 15./
2009. február 16.
Három értékes Szórvány-kiadvány bemutatójára került sor február 13-án a Szórvány Alapítvány székhelyén, a temesvári Kós Károly Közösség Központban. „Akkor vagyok otthon valahol, ha tudom: milyen szellemi, tárgyi örökséget tekinthetek a sajátomnak. És ha erre büszke is lehetek (…), akkor kötődésem a tájhoz tudatosabb, erősebb lehet” – mondja Vicze Károly Temesközi emlékhelyek című munkája előszavában dr. Bodó Barna, a kötet szerkesztője. Vicze Károly Temes megyei, magyar vonatkozású emlékhelyeket – szobrok, táblák, emléktáblák, épületek, temetői emlékek – bemutató kalauzát Miklósik Ilona muzeológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa méltatta. Stevan Bugarski mérnök magyar, német, román és szerb nyelven megjelentetett, 600 oldalas Temesvári Líceum című tudományos munkája Temesvár első egyeteméről szól. A Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának mottója: „Szeretlek, színház!” (Juhász Gyula). „Olyan emberek írtak az 55. évfordulóját ünneplő temesvári magyar színházról – mondta Mészáros Ildikó, a szép kivitelezésű kiadvány főszerkesztője – akik szeretik és fontos számukra a színház, mint az igaz élő művészet temploma. ” A Régi(j)óvilág szerkesztői egy Kós Károlyra és híres temesvári építészekre, Székely Lászlóra és Schmidt Antalra összpontosító dupla szám, a nyelvújító Kazinczy Ferenc apropóján nyelvismeretről, a többnyelvűségről, nyelvvesztésről szóló szám, egy Temesvár-központú szám és a temesvári forradalomról szóló emlékszám megjelentetését is tervezik ebben az évben. /Pataki Zoltán: A Szórvány Alapítvány hármas könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./
2014. december 5.
Opera Omnia-életműdíj Pongrácz Máriának!
„Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem!”
Az Írószövetség temesvári szervezetének Szent György téri székházában december 4-én, csütörtökön adták át a 2013-as évre szóló Irodalmi díjakat. A tíz díjazott között van Pongrácz P. Mária író, műfordító, újságíró, lapunk munkatársa, aki ez alkalommal a zsűri nagydíját, az Opera Omnia-életműdíjat vehette át Cornel Ungureanu írószövetségi elnöktől. Az Írószövetségi Irodalmi díjakhoz járó pénzjutalmakat a temesvári Polgármesteri Hivatal biztosította.
A Marian Odangiu írószövetségi titkár elnökölte zsűri öt irodalmi díjat és három különdíjat adott át a tavalyi év legjobbnak ítélt kötetek szerzőinek. A zsűri elnöke tréfásan megjegyezte, hogy a kisebbségi nyelveken író szerzők jártak a legjobban, mert az életműdíjas magyar Pongrácz P. Mária mellett a szerb Stevan Bugarski „Monasti o monastirima” kötetéért megkapta a legjobb irodalomtörténeti, illetve esszékötetért járó díjat, a Németországban élő bánsági költő, Ilse Hehn pedig a zsűri különdíjában részesült „Csalóka fények. A Securitate, a gondolat rendőrsége” című, látványos kivitelezésű verseskötetéért. „Nálunk nincsenek külön kisebbségi szerzőknek járó díjak – hangsúlyozta Marian Odangiu írószövetségi titkár – csak a könyvek értéke számít a megmérettetés során!”
Pongrácz P. Máriának Cornel Ungureanu írószövetségi elnök adta át az Opera Omnia-nagydíjat, kiemelve, hogy az írónő a nagy elődök, Franyó Zoltán, Endre Károly és a többi nagy bánsági magyar író életművének az őrzője és folytatója. „Pongrácz Mária a temesvári irodalmi élet kiemelkedő alakja, a román, magyar, német és szerb írók közötti barátság éltetője” – mondta Cornel Ungureanu.
Az író kollégák nevében dr. Bárányi Ferenc gratulált Pongrácz Máriának az irodalmi nagydíjhoz. „Fiatal újságíró korából ismerem Pongrácz Máriát – mondta köszöntője során dr. Bárányi Ferenc – egész életében rólunk, bánságiakról írt, attól függetlenül, hogy ki milyen nyelven beszélt. Marika a miénk, a bánságiaké és nagy öröm a számunkra, hogy megkapta az Opera Omnia-nagydíjat!”
A megtisztelő irodalmi nagydíj átvétele után Pongrácz P. Mária az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „1967-ban jelent meg az első könyvem. Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem. Ez a díj elismerése nem csak az én irodalmi tevékenységemnek, de úgy érzem, hogy aki ennek szenteli az egész életművét, azt előbb utóbb elismerik.” Pongrácz Mária végül azt is hozzátette: „Tulajdonképpen a novelláskötetemért, A kopasz városért szerettem volna díjat kapni, de amikor meglátták, hogy milyen életművem van, kivettek a prózai kategóriából és a nagydíjra jelöltek.”
Befejezésül még csak annyit: a bánsági román, magyar, német és szerb írók közötti barátság hangoztatása nem üres szólam csupán, de minden írótalálkozón tetten érhető valóság, és bármilyen meglepő, ők őszintén örülnek egymás sikerének, a többiek kiemelkedő eredményeinek. Pongrácz Mária, az Opera Omnia-díj friss tulajdonosa immár egy fél évszázada kiemelkedő személyisége és katalizátora ennek a sokszínű bánsági irodalmi életnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
„Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem!”
Az Írószövetség temesvári szervezetének Szent György téri székházában december 4-én, csütörtökön adták át a 2013-as évre szóló Irodalmi díjakat. A tíz díjazott között van Pongrácz P. Mária író, műfordító, újságíró, lapunk munkatársa, aki ez alkalommal a zsűri nagydíját, az Opera Omnia-életműdíjat vehette át Cornel Ungureanu írószövetségi elnöktől. Az Írószövetségi Irodalmi díjakhoz járó pénzjutalmakat a temesvári Polgármesteri Hivatal biztosította.
A Marian Odangiu írószövetségi titkár elnökölte zsűri öt irodalmi díjat és három különdíjat adott át a tavalyi év legjobbnak ítélt kötetek szerzőinek. A zsűri elnöke tréfásan megjegyezte, hogy a kisebbségi nyelveken író szerzők jártak a legjobban, mert az életműdíjas magyar Pongrácz P. Mária mellett a szerb Stevan Bugarski „Monasti o monastirima” kötetéért megkapta a legjobb irodalomtörténeti, illetve esszékötetért járó díjat, a Németországban élő bánsági költő, Ilse Hehn pedig a zsűri különdíjában részesült „Csalóka fények. A Securitate, a gondolat rendőrsége” című, látványos kivitelezésű verseskötetéért. „Nálunk nincsenek külön kisebbségi szerzőknek járó díjak – hangsúlyozta Marian Odangiu írószövetségi titkár – csak a könyvek értéke számít a megmérettetés során!”
Pongrácz P. Máriának Cornel Ungureanu írószövetségi elnök adta át az Opera Omnia-nagydíjat, kiemelve, hogy az írónő a nagy elődök, Franyó Zoltán, Endre Károly és a többi nagy bánsági magyar író életművének az őrzője és folytatója. „Pongrácz Mária a temesvári irodalmi élet kiemelkedő alakja, a román, magyar, német és szerb írók közötti barátság éltetője” – mondta Cornel Ungureanu.
Az író kollégák nevében dr. Bárányi Ferenc gratulált Pongrácz Máriának az irodalmi nagydíjhoz. „Fiatal újságíró korából ismerem Pongrácz Máriát – mondta köszöntője során dr. Bárányi Ferenc – egész életében rólunk, bánságiakról írt, attól függetlenül, hogy ki milyen nyelven beszélt. Marika a miénk, a bánságiaké és nagy öröm a számunkra, hogy megkapta az Opera Omnia-nagydíjat!”
A megtisztelő irodalmi nagydíj átvétele után Pongrácz P. Mária az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „1967-ban jelent meg az első könyvem. Az egész életemet az irodalomban és az irodalomért éltem. Ez a díj elismerése nem csak az én irodalmi tevékenységemnek, de úgy érzem, hogy aki ennek szenteli az egész életművét, azt előbb utóbb elismerik.” Pongrácz Mária végül azt is hozzátette: „Tulajdonképpen a novelláskötetemért, A kopasz városért szerettem volna díjat kapni, de amikor meglátták, hogy milyen életművem van, kivettek a prózai kategóriából és a nagydíjra jelöltek.”
Befejezésül még csak annyit: a bánsági román, magyar, német és szerb írók közötti barátság hangoztatása nem üres szólam csupán, de minden írótalálkozón tetten érhető valóság, és bármilyen meglepő, ők őszintén örülnek egymás sikerének, a többiek kiemelkedő eredményeinek. Pongrácz Mária, az Opera Omnia-díj friss tulajdonosa immár egy fél évszázada kiemelkedő személyisége és katalizátora ennek a sokszínű bánsági irodalmi életnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2015. szeptember 26.
Népesedési konferencia Temesváron: Áldás, népesség!
Áldás, népesség! – Letelepedés-elvándorlás a Bánságban címmel szervezett konferenciát Temesváron szeptember 24–25-én a hollandiai Juhász István Alapítvány, az Új Ezredév Református Egyházközség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Partiumi Keresztény Egyetem Teológiai Tanszéke és Tőkés László európai parlamenti képviselő budapesti irodája. Az eszmecsere helyszíne a még mindig épülőfélben lévő Új Ezredév Református Központ volt.
A kétnapos rendezvény keretében levetítették a Népesség Istentől! című dokumentumfilmet, amelynek főmunkatársa az a néhai Csép Sándor volt, akinek a neve összeforrott az Áldás, népesség! mozgalommal. A televíziós szerkesztő, újságíró, író ötletgazdája volt a 2004-ben megindított mozgalomnak, 2007-ben jogi személyként is bejegyeztették az Áldás, Népesség – Binecuvăntare társaságot, amelynek célkitűzése volt egyebek mellett „a népesedés drámai állapotának a közbeszédbe való bevitele, a családbarát életfilozófia terjesztése, a gyermekvállalás fontosságának hirdetése, a közvélemény ráirányítása eme fontos nemzeti sorskérdésre”.
A két nap során tucatnyi előadás, számos üzenet, hozzászólás és kérdésfelvetés hangzott el, többször tartottak igei alapú áhítatot, bemutattak több könyvet, megnyitottak egy ad hoc kiállítást. Énekszolgálattal az Új Ezredév Kórus működött közre. A konferencia előadói között volt Soltész Miklós, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Juhász Tamás teológiai professzor, Vetési László református lelkipásztor, szórványügyi előadó, Bodó Barna politológus professzor, Szekernyés János közíró, helytörténész, Erdei Ildikó, a Bartók Béla Gimnázium igazgatója, Mihai Androne filozófus, professzor, Alin Gavreliuc szociológus, professzor, Stevan Bugarski kutató, Hermán M. János teológiai professzor.
Az Áldás, népesség! Letelepedés – elvándorlás a Bánságban című konferencia elsősorban a bánsági kisebbségek demográfiai helyzetével kívánt foglalkozni, de az előadók az Európára zúduló migránsáradatra is kénytelenek voltak kitérni mint napjaink egyik legégetőbb problémájára, legsúlyosabb kihívására. Soltész Miklós államtitkár szerint például fontos lenne megértetni a világgal, hogy nem a migránsokkal van bajunk, hanem azzal, aki küldi, aki csábítja és aki csempészi őket. Arra biztatta a részvevőket, hogy személyes kapcsolataikon keresztül próbálják a románokkal is megértetni, hogy a menekültáradat közös ügy, amely őket is ugyanúgy érinti, és a zsidó-keresztény kultúrkörben kialakult értékeket veszélyezteti. Úgy vélte: „azért van nagy baj, mert Európa egyes vezetői nem fogják fel, hogy mekkora a baj”. Ráadásul a migránsáradat olyan népek, országok között kelt feszültségeket, amelyek eddig békében éltek egymás mellett, bár eme feszültségek nagyrészt szintén a migrációs hullám veszélyeit nem látó politikusok miatt keletkeztek.
Tőkés László a konferenciát záró előadásában elmondta: nem véletlenül választotta ennek mottójául Ady Endre egyik versének vészjósló címét: „A szétszóródás előtt”. Európa történelmének újkori hullámverésében nagyon megingott a mi kis magyar világunk is, hiszen a migránsáradat kontinentális instabilitást és elbizonytalanodást okozott. Aggodalom tölti el az egyént éppúgy, mint a családi, baráti, nemzeti közösséget az, ami most történik, és aminek korántsem sejtjük a végét. Pláne, hogy azt látjuk: e modernkori népvándorlás, világmozgás, nyugtalanság, a gyökérszakadás és diszlokáció nem most kezdődött, hiszen például a kommunizmus bukása után is magyar emberek százezrei éltek a szabadság új lehetőségeivel anélkül, hogy belegondoltak volna a távlati következményekbe. S fölolvaszt a világ kohója – mondja Ady, mintegy ráerősítve a herderi jóslatra: szétszóródunk, felszívódunk, eltűnünk. Így válik nemzeti lét- és sorskérdéssé a helytállás ügye, ami túlmutat a puszta népesedéspolitikán – vélte Tőkés László. Nagyon meg kell vetnünk a lábunkat ebben a mostani helyzetben, nagyon erős hitre és nagyon komoly tisztánlátásra van szükségünk, közös politikai akaratra, de erkölcsi erőre is, hogy megérdemelhessük az isteni áldást abban az értelemben, ahogy a konferencia címe is utal rá. Áldást, békességet, gyarapodást óhajtunk és remélünk a magyar népnek – mondotta az EP-képviselő, megemlítve: a nemzeti együttműködés rendszerében való összefogás a magyarországi és külhoni nemzetrészek között elengedhetetlen ahhoz, hogy a megmaradást és felemelkedést célként kitűző nemzetpolitikai stratégia sikeres legyen, és hogy a ránk leselkedő pusztító változásokat fel tudjuk tartóztatni.
Tőkés László beszédében kitért arra is, hogy milyen vélemények, irányzatok, érdekek dominálnak napjainkban az európai politikában, milyen viták osztják meg még az unión belül is az országokat és kormányokat, holott semmi kétség, hogy a migránsválságban nagy szükség lenne az európai összefogásra és a közös érdekvédelemre. (Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája)
vajma.info
Áldás, népesség! – Letelepedés-elvándorlás a Bánságban címmel szervezett konferenciát Temesváron szeptember 24–25-én a hollandiai Juhász István Alapítvány, az Új Ezredév Református Egyházközség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Partiumi Keresztény Egyetem Teológiai Tanszéke és Tőkés László európai parlamenti képviselő budapesti irodája. Az eszmecsere helyszíne a még mindig épülőfélben lévő Új Ezredév Református Központ volt.
A kétnapos rendezvény keretében levetítették a Népesség Istentől! című dokumentumfilmet, amelynek főmunkatársa az a néhai Csép Sándor volt, akinek a neve összeforrott az Áldás, népesség! mozgalommal. A televíziós szerkesztő, újságíró, író ötletgazdája volt a 2004-ben megindított mozgalomnak, 2007-ben jogi személyként is bejegyeztették az Áldás, Népesség – Binecuvăntare társaságot, amelynek célkitűzése volt egyebek mellett „a népesedés drámai állapotának a közbeszédbe való bevitele, a családbarát életfilozófia terjesztése, a gyermekvállalás fontosságának hirdetése, a közvélemény ráirányítása eme fontos nemzeti sorskérdésre”.
A két nap során tucatnyi előadás, számos üzenet, hozzászólás és kérdésfelvetés hangzott el, többször tartottak igei alapú áhítatot, bemutattak több könyvet, megnyitottak egy ad hoc kiállítást. Énekszolgálattal az Új Ezredév Kórus működött közre. A konferencia előadói között volt Soltész Miklós, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Juhász Tamás teológiai professzor, Vetési László református lelkipásztor, szórványügyi előadó, Bodó Barna politológus professzor, Szekernyés János közíró, helytörténész, Erdei Ildikó, a Bartók Béla Gimnázium igazgatója, Mihai Androne filozófus, professzor, Alin Gavreliuc szociológus, professzor, Stevan Bugarski kutató, Hermán M. János teológiai professzor.
Az Áldás, népesség! Letelepedés – elvándorlás a Bánságban című konferencia elsősorban a bánsági kisebbségek demográfiai helyzetével kívánt foglalkozni, de az előadók az Európára zúduló migránsáradatra is kénytelenek voltak kitérni mint napjaink egyik legégetőbb problémájára, legsúlyosabb kihívására. Soltész Miklós államtitkár szerint például fontos lenne megértetni a világgal, hogy nem a migránsokkal van bajunk, hanem azzal, aki küldi, aki csábítja és aki csempészi őket. Arra biztatta a részvevőket, hogy személyes kapcsolataikon keresztül próbálják a románokkal is megértetni, hogy a menekültáradat közös ügy, amely őket is ugyanúgy érinti, és a zsidó-keresztény kultúrkörben kialakult értékeket veszélyezteti. Úgy vélte: „azért van nagy baj, mert Európa egyes vezetői nem fogják fel, hogy mekkora a baj”. Ráadásul a migránsáradat olyan népek, országok között kelt feszültségeket, amelyek eddig békében éltek egymás mellett, bár eme feszültségek nagyrészt szintén a migrációs hullám veszélyeit nem látó politikusok miatt keletkeztek.
Tőkés László a konferenciát záró előadásában elmondta: nem véletlenül választotta ennek mottójául Ady Endre egyik versének vészjósló címét: „A szétszóródás előtt”. Európa történelmének újkori hullámverésében nagyon megingott a mi kis magyar világunk is, hiszen a migránsáradat kontinentális instabilitást és elbizonytalanodást okozott. Aggodalom tölti el az egyént éppúgy, mint a családi, baráti, nemzeti közösséget az, ami most történik, és aminek korántsem sejtjük a végét. Pláne, hogy azt látjuk: e modernkori népvándorlás, világmozgás, nyugtalanság, a gyökérszakadás és diszlokáció nem most kezdődött, hiszen például a kommunizmus bukása után is magyar emberek százezrei éltek a szabadság új lehetőségeivel anélkül, hogy belegondoltak volna a távlati következményekbe. S fölolvaszt a világ kohója – mondja Ady, mintegy ráerősítve a herderi jóslatra: szétszóródunk, felszívódunk, eltűnünk. Így válik nemzeti lét- és sorskérdéssé a helytállás ügye, ami túlmutat a puszta népesedéspolitikán – vélte Tőkés László. Nagyon meg kell vetnünk a lábunkat ebben a mostani helyzetben, nagyon erős hitre és nagyon komoly tisztánlátásra van szükségünk, közös politikai akaratra, de erkölcsi erőre is, hogy megérdemelhessük az isteni áldást abban az értelemben, ahogy a konferencia címe is utal rá. Áldást, békességet, gyarapodást óhajtunk és remélünk a magyar népnek – mondotta az EP-képviselő, megemlítve: a nemzeti együttműködés rendszerében való összefogás a magyarországi és külhoni nemzetrészek között elengedhetetlen ahhoz, hogy a megmaradást és felemelkedést célként kitűző nemzetpolitikai stratégia sikeres legyen, és hogy a ránk leselkedő pusztító változásokat fel tudjuk tartóztatni.
Tőkés László beszédében kitért arra is, hogy milyen vélemények, irányzatok, érdekek dominálnak napjainkban az európai politikában, milyen viták osztják meg még az unión belül is az országokat és kormányokat, holott semmi kétség, hogy a migránsválságban nagy szükség lenne az európai összefogásra és a közös érdekvédelemre. (Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája)
vajma.info
2016. július 20.
Temesvár 1716
Egy európai város kezdetei
Temesvár az idei, 2016-os esztendőben ünnepli a török uralom alóli felszabadulás 300. évfordulóját.
A város vezető intézményei, és jelenlegi lakói fontosnak tartják, hogy erről a Temesvár történelmének szempontjából kiemelkedő eseményről a Temesvár 1716. Egy európai város kezdetei elnevezésű kiállítás keretében is megemlékezzenek, amelyre meghívást kapnak mindazok, helybeliek és vendégek, akik szeretnék megismerni a várost és annak múltját.
A 300. évfordulónak szentelt kiállítás bemutatja a török oszmán jelenlétet a Bega-parti városban, a vár ostromát és visszafoglalását a Savoyai Jenő herceg vezette osztrák csapatok által, bepillantást enged az osztrák közigazgatás első évtizedeibe csakúgy, mint az adott kor változatos kulturális és vallási életébe. Mindezek harmonikus egységet alkotnak, és egy fejlődő európai város képét tükrözik. Leküzdve a kezdeti nehézségeket, Temesvár kialakítja a maga évszázadokon át vezető szerepét, amelyet a sokszínűségből fakadó európaiság és egyben erős helyi öntudat, kötődés jellemez.
Az osztrák közigazgatás által hozott intézkedések, mint például a városrendezés, új erődítmények építése, az utcák felújítása, valamint a Bega-csatorna hajózhatóvá tétele, a nyugati fejlődés pályájára állították a várost. Az osztrákok már az első évektől megkönnyítették a városban a vegyes nemzetiségű lakosság létrejöttét, a különböző népek jellegzetes kultúrája pedig új, külön színt hozott, erősítve a tolerancia és többnyelvűség szellemiségét. Így alakult kiTemesváron egy románok, szerbek, zsidók, magyarok, németek, bolgárok, olaszok, csehek, spanyolok alkotta soknemzetiségű közösség ex toto orbe austriaca.
A Temesvári Római Katolikus Püspökség és a Banatul Múzeum közös kezdeményezésére létrejött jubileumi kiállítás méltó megszervezéséhez hozzájárultak: Temes megyei tanács, Temesvári Polgármesteri Hivatal, Szerb Ortodox Püspökség, Bánsági Ortodox Érsekség, Román Nemzeti Levéltár Temesvári részlege, Temes megyei könyvtár, Lugosi Görög Katolikus Püspökség, Román Televízió Temesvári területi stúdiója, Temesvári Művelődés Háza, Bánsági Svábok Egyesülete (Landsmannschaft der Banater Schwaben), Romániai Szerbek Szövetsége(Савез Срба у Румунији), Bánsági Svábok Segélyszervezete (Hilfswerk der Banater Schwaben e.V.),Temesvári Izraelita Közösség. Technikai és szaktanácsadás: dr. Rodica Vârtaciu, Mihai Botescu építész, Stevan Bugarski.
A kiállítás július 19–szeptember 20. között a Banatul Múzeum ideiglenes székhelyén minden héten keddtől vasárnapig 10–20 óra között tekinthető meg.
Október 12-től december 10-ig a kiállítás a Temesvári Római Katolikus Püspökség székhelyén (A. Pacha utca 4-es szám) lesz látható.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A Temesvári Római Katolikus Püspökség sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)
Egy európai város kezdetei
Temesvár az idei, 2016-os esztendőben ünnepli a török uralom alóli felszabadulás 300. évfordulóját.
A város vezető intézményei, és jelenlegi lakói fontosnak tartják, hogy erről a Temesvár történelmének szempontjából kiemelkedő eseményről a Temesvár 1716. Egy európai város kezdetei elnevezésű kiállítás keretében is megemlékezzenek, amelyre meghívást kapnak mindazok, helybeliek és vendégek, akik szeretnék megismerni a várost és annak múltját.
A 300. évfordulónak szentelt kiállítás bemutatja a török oszmán jelenlétet a Bega-parti városban, a vár ostromát és visszafoglalását a Savoyai Jenő herceg vezette osztrák csapatok által, bepillantást enged az osztrák közigazgatás első évtizedeibe csakúgy, mint az adott kor változatos kulturális és vallási életébe. Mindezek harmonikus egységet alkotnak, és egy fejlődő európai város képét tükrözik. Leküzdve a kezdeti nehézségeket, Temesvár kialakítja a maga évszázadokon át vezető szerepét, amelyet a sokszínűségből fakadó európaiság és egyben erős helyi öntudat, kötődés jellemez.
Az osztrák közigazgatás által hozott intézkedések, mint például a városrendezés, új erődítmények építése, az utcák felújítása, valamint a Bega-csatorna hajózhatóvá tétele, a nyugati fejlődés pályájára állították a várost. Az osztrákok már az első évektől megkönnyítették a városban a vegyes nemzetiségű lakosság létrejöttét, a különböző népek jellegzetes kultúrája pedig új, külön színt hozott, erősítve a tolerancia és többnyelvűség szellemiségét. Így alakult kiTemesváron egy románok, szerbek, zsidók, magyarok, németek, bolgárok, olaszok, csehek, spanyolok alkotta soknemzetiségű közösség ex toto orbe austriaca.
A Temesvári Római Katolikus Püspökség és a Banatul Múzeum közös kezdeményezésére létrejött jubileumi kiállítás méltó megszervezéséhez hozzájárultak: Temes megyei tanács, Temesvári Polgármesteri Hivatal, Szerb Ortodox Püspökség, Bánsági Ortodox Érsekség, Román Nemzeti Levéltár Temesvári részlege, Temes megyei könyvtár, Lugosi Görög Katolikus Püspökség, Román Televízió Temesvári területi stúdiója, Temesvári Művelődés Háza, Bánsági Svábok Egyesülete (Landsmannschaft der Banater Schwaben), Romániai Szerbek Szövetsége(Савез Срба у Румунији), Bánsági Svábok Segélyszervezete (Hilfswerk der Banater Schwaben e.V.),Temesvári Izraelita Közösség. Technikai és szaktanácsadás: dr. Rodica Vârtaciu, Mihai Botescu építész, Stevan Bugarski.
A kiállítás július 19–szeptember 20. között a Banatul Múzeum ideiglenes székhelyén minden héten keddtől vasárnapig 10–20 óra között tekinthető meg.
Október 12-től december 10-ig a kiállítás a Temesvári Római Katolikus Püspökség székhelyén (A. Pacha utca 4-es szám) lesz látható.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A Temesvári Római Katolikus Püspökség sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)
2016. október 27.
Megjelent a Régi(j)óvilág legújabb száma
Bánsági várak, kastélyok, kúriák
2016-ban változás következett be a Régi(j)óvilág kiadásában és szerkesztésében. Az addigi szerkesztő, Farkas-Ráduly Melánia nem vállalta a lappal kapcsolatos feladatokat, ezért a kiadó Szórvány Alapítvány új szerkesztőt kért fel a lap gondozására Illés Mihály író, mérnök és természetjáró személyében.
„A szerkesztő-váltás kihatott a lap koncepciójára is – nyilatkozta lapunknak Illés Mihály, a Régi(j)óvilágszerkesztője –, ezt olvasóink minden bizonnyal érzékelik, és reményeink szerint pozitívan fogják értékelni. Változott a lap grafikai megjelenése is – ebben is jobbra törekedtünk. Ami nem változott: a digitális megjelenés. 2016-ban sem sikerült forrást szerezni a lap kinyomtatására. A lap felkerült a Szórvány Alapítvány honlapjára –www.diasporatm.ro – ahol szabadon böngészhető. Minden visszajelzést eleve köszönettel fogadunk. Már dolgozunk az idei 2. lapszámon – ugyanis évente 2 lapszám megjelentetését tervezzük.”
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a 2016/1-es lapszámot (Bánsági várak, kastélyok, kúriák). A környezetünkben fennmaradt, többnyire romos váraink, kastélyaink és jelentősebb úrilakjaink meg- és/vagy átmentése legalább az emlékezetbe kötelességünk. Ezen törekvéseket kívánja szolgálni a Régi(j)óvilág legújabb száma, mely igyekszik egybefogni – a bronzkortól jelenünkig – a Marostól a Dunáig terjedő térségünk erődrendszereinek szerepkörére és kastélykultúrájára vonatkozó, rendelkezésünkre álló ismeretanyagot. Ugyanakkor nem elhanyagolható célja a szerkesztőnek a hívó szó sem, mely a szövegekből előbukkan és a bemutatott helyszínek, célterületek látogatására kívánja rávenni az olvasót.
A Régi(j)óvilág legújabb számának tartalmából: dr. Szentmiklósi Sándor: A legnagyobb bronzkori földvár; Harkányiné dr. Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, a Kárpát-medence monumentális építménye; Kopeczny Zsuzsanna: A Duna őrei (Várak a középkorban az Al-Duna mentén); Illés Mihály: Romló váraink nyomában – Temesközi útvonalak; Miklósik Ilona: Bánlaki monográfia (részlet); Stevan Bugarski: Szerb kastélyok és kúriák; Szekernyés Irén: Múltidéző barangolás a bánsági kastélyokban; Szekernyés János: A régi világ összeomlása.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)
Bánsági várak, kastélyok, kúriák
2016-ban változás következett be a Régi(j)óvilág kiadásában és szerkesztésében. Az addigi szerkesztő, Farkas-Ráduly Melánia nem vállalta a lappal kapcsolatos feladatokat, ezért a kiadó Szórvány Alapítvány új szerkesztőt kért fel a lap gondozására Illés Mihály író, mérnök és természetjáró személyében.
„A szerkesztő-váltás kihatott a lap koncepciójára is – nyilatkozta lapunknak Illés Mihály, a Régi(j)óvilágszerkesztője –, ezt olvasóink minden bizonnyal érzékelik, és reményeink szerint pozitívan fogják értékelni. Változott a lap grafikai megjelenése is – ebben is jobbra törekedtünk. Ami nem változott: a digitális megjelenés. 2016-ban sem sikerült forrást szerezni a lap kinyomtatására. A lap felkerült a Szórvány Alapítvány honlapjára –www.diasporatm.ro – ahol szabadon böngészhető. Minden visszajelzést eleve köszönettel fogadunk. Már dolgozunk az idei 2. lapszámon – ugyanis évente 2 lapszám megjelentetését tervezzük.”
Az alábbiakban röviden bemutatjuk a 2016/1-es lapszámot (Bánsági várak, kastélyok, kúriák). A környezetünkben fennmaradt, többnyire romos váraink, kastélyaink és jelentősebb úrilakjaink meg- és/vagy átmentése legalább az emlékezetbe kötelességünk. Ezen törekvéseket kívánja szolgálni a Régi(j)óvilág legújabb száma, mely igyekszik egybefogni – a bronzkortól jelenünkig – a Marostól a Dunáig terjedő térségünk erődrendszereinek szerepkörére és kastélykultúrájára vonatkozó, rendelkezésünkre álló ismeretanyagot. Ugyanakkor nem elhanyagolható célja a szerkesztőnek a hívó szó sem, mely a szövegekből előbukkan és a bemutatott helyszínek, célterületek látogatására kívánja rávenni az olvasót.
A Régi(j)óvilág legújabb számának tartalmából: dr. Szentmiklósi Sándor: A legnagyobb bronzkori földvár; Harkányiné dr. Székely Zsuzsanna: Csörsz-árok, a Kárpát-medence monumentális építménye; Kopeczny Zsuzsanna: A Duna őrei (Várak a középkorban az Al-Duna mentén); Illés Mihály: Romló váraink nyomában – Temesközi útvonalak; Miklósik Ilona: Bánlaki monográfia (részlet); Stevan Bugarski: Szerb kastélyok és kúriák; Szekernyés Irén: Múltidéző barangolás a bánsági kastélyokban; Szekernyés János: A régi világ összeomlása.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)