Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2001. augusztus 7.
"A Magyar Szocialisa Párt határon túli magyarokról szóló választási programjának szakmai vitája aug. 6-án kezdődött meg Budapesten. Az MSZP a határon túli magyarság szülőföldön való megélhetésének legfőbb biztosítékait a magyar közösségeknek az adott országok társadalmába történő autonóm integrációjában látják - fejtette ki Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő, hangsúlyozva: nem szabad, hogy a határon túli magyarok ügye csatározások tárgya legyen a 2002-es választások során. Jelezte, hogy a kisebbségi problémák megoldásához egyszerre van szükség a magyar-magyar integrációra és a kétoldalú együttműködésre. A határon túli magyarok problémáinak kezelésében egzisztenciateremtő programok kidolgozását tartja a legfontosabbnak. Emellett szerinte kiemelt jelentőségű a kulturális kapcsolatok erősítése, szórványprogramok kimunkálása, valamint egy koncentrált nemzetstratégia felvázolása. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető elnöke azt emelte ki, hogy a határon túli magyarok ügyének nemzeti és nem pártkérdésként kell megjelennie a magyar társadalomban. Szerinte Magyarországon kezd kialakulni az egyetértés ebben a témában, alapkérdésekben legalábbis van összecsengés a Fidesz és az MSZP programjában, vagy akár a MIÉP elnökének véleményében. Duray Miklós úgy ítélte meg, hogy a határon túli magyarság ügye ugyanannyira bel-, mint külpolitikai kérdés, ezért kezelésére egyfajta "tárcaközi tárca" lenne a legalkalmasabb. Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke - egyetértésben az előtte szólókkal - úgy vélekedett, hogy a kedvezménytörvény esetleges hibáiról és legfőbb erényeiről majd csak érdemi tapasztalatok alapján lehet beszélni. /MSZP: Ne legyen választási csatározások tárgya a határon túli magyarok ügye. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7."
2001. augusztus 7.
"A nemzeti kisebbségek védelme azon államok feladata, ahol élnek - jelentette ki Budapesten Rolf Ekeus, az EBESZ új kisebbségügyi főbiztosa. - Számomra ugyanakkor az is érthető, ha az "anyaországok" kormányai érdekeltek a más államokban élő nemzetrészek támogatásában - mondta. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alig egy hónapja hivatalba lépett új kisebbségügyi főbiztosa szerint erre a legjobb módszer olyan törvényi és politikai háttér megteremtésének a bátorítása az adott államokban, amely lehetővé teszi, hogy a kisebbségek megvédjék és érvényesítsék érdekeiket. Ekeus kijelentette: bukaresti és budapesti tájékozódó munkalátogatása után nincs olyan helyzetben, hogy a státusztörvény tartalmáról érdemben nyilatkozzon. /A kisebbséget azon államoknak kell védeniük, ahol él - nyilatkozta Budapesten Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./"
2001. augusztus 7.
"A román hatóságok túlméretezett történelmi megemlékezésekkel és mítoszokkal próbálják ellensúlyozni a magyar státustörvényben kilátásba helyezett "magyar igazolvány keltette zavarokat" - írta az aug. 6-i román sajtó. A National című napilap hivatalos közlemény alapján beszámolt arról, hogy a világ románjainak egységéért síkra szálló kulturális liga 25 más román civil szervezet közreműködésével aug. 9. és 19. között megszervezi "az első román egyesülés megvalósítójaként" nyilvántartott Mihály vajda (Mihai Viteazul) halála 400. évfordulójára való megemlékezést. Az országos zarándoklatként elképzelt és megszervezett megemlékezés Ion Iliescu államfő és Teoctist ortodox pátriárka jelenlétében a Román Akadémián megtartandó rendezvénnyel indul, melynek résztvevői aztán mintegy 1700 kilométeresre tervezett jelképes zarándokútra indulnak. A zarándokút résztvevői Bukaresttől Targovisten, Craiován, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán át Suceaváig és Jászvásárig (Iasi) követnék a román fejedelemségek első egyesülését megkísérlő Mihály vajda által bejárt helyeket. A nemzeti lobogók alatt vonuló zarándokok az ország minden tájáról begyűjtött földmintákat tartalmazó urnát vinnének magukkal, amelyet aztán a Mihály vajdáról elnevezett bukaresti templomban, onnan pedig a majdan felépülő Nemzeti Megmentés Katedrálisában helyeznek majd el. - A magyarok által megölt Mihai Viteazul mítoszával a román hatóságok megpróbálják felébreszteni a románok nacionalizmusát és patriotizmusát" - írta a bukaresti napilap. /Románia és a történelmi mítosz. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./"
2001. augusztus 7.
"Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, volt kisebbségügyi miniszter sajtóértekezletén elmondta, hogy nemrég megalakult az a 7 tagú bizottság, amely az RMDSZ módosító javaslatait dolgozza ki. A testület tagjai valamennyien jogászok. A bizottság elsősorban az alkotmány első fejezetében talált módosítani valót. Ezen kívül a jogi keretnek a magántulajdon szavatolására, a nép ügyvédjének működésére, az államhatalmak elkülönítésére, és egyebekre vonatkozó pontjait javasolják módosításra. Eckstein-Kov felháborodottan tette szóvá, hogy polgármesteri hivatal gyakorlatilag nem biztosított székhelyet a 8 szenátornak és képviselőnek, akik irodákat igényeltek. Az értekezleten sajnálatos incidens is történt: egy magyarul feltett kérdésre az egyik román újságíró felháborodottan tiltakozott a magyar szó elhangzása ellen - annak ellenére, hogy ilyen esetben a szenátor mindig lefordítja románra a kapott kérdést. A háborgó a többiekkel szembeni tiszteletlenségnek nevezte, hogy nem az állam nyelvén intéztek kérdést a szenátor úrhoz. /(Csomafáy Ferenc): Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatairól. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"
2001. augusztus 7.
"Alig egy esztendeje elkészült a csángó internetes honlap. Ezen egy érdekes fotóarchívum is van, amely egy pusztinai csángó fényképész hagyatékából nyújt ízelítőt. A képekhez mellékelt magyarázó szövegből: "Hogy elvegyék a népcsoport múltját és jelenét, tilos volt a (csángó) falvakban a fényképezés. Mintha csak katonai objektumok lettek volna, távol tartották a falvaktól az idegeneket, főleg a fotósokat, sőt tilos volt az otthoni, házi fényképeszkedés is. Becze Demeter (Beta Dumitru) Pusztinán a maga módján szembeszállt a hatalommal, fényképezőgépet tartott, és saját kis fotólabort rendezett be. Ő volt a falu fényképésze, helyi kifejezéssel a pózás. Illegális kisvállalkozása miatt nemegyszer zaklatták a Securitate emberei, gépét sokszor el akarták venni, de ő ügyesen kijátszotta a hatalom embereit. Közel harminc éven keresztül ő készítette a családi fényképeket ebben a csángó faluban. Becze Demeter 1997-ben hunyt el. Fényképei ma is megtalálhatók legtöbb pusztinai házban, bekeretezve. A negatívok összegyűjtve ott vannak ma is háza padlásán. Óriási érték, harminc év összes fényképe egy csángó faluból. Esküvők, temetések, keresztelők és más alkalmak képei révén rekonstruálható egy moldvai magyar falu élete". /Csángó képek az internetről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./"
2001. augusztus 8.
" Gheorghe Prisacaru, a szenátus külügyi bizottságának elnöke leszögezte: Románia parlamentje nem vitatja meg a státustörvényt, "csupán a kormánynak azokat az esetleges intézkedéseit, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a szóban forgó jogszabály alkalmazhatatlanná váljék Románia területén". Prisacaru úgy vélekedett, hogy a törvény romániai alkalmazását megakadályozó intézkedésekről szóló esetleges vita nem kelt majd feszültséget a kormányzó Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között. /Nem kellene vita tárgyává tenni a státustörvényt.Csak alkalmazását akadályoznák meg. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"
2001. augusztus 8.
"Gheorghe Prisacaru, a szenátus külügyi bizottságának elnöke leszögezte: Románia parlamentje nem vitatja meg a státustörvényt, "csupán a kormánynak azokat az esetleges intézkedéseit, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a szóban forgó jogszabály alkalmazhatatlanná váljék Románia területén". Prisacaru úgy vélekedett, hogy a törvény romániai alkalmazását megakadályozó intézkedésekről szóló esetleges vita nem kelt majd feszültséget a kormányzó Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között. /Nem kellene vita tárgyává tenni a státustörvényt. Csak alkalmazását akadályoznák meg. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"
2001. augusztus 8.
"Néha tagadhatatlan hasonlóságot fedezhetünk fel a legfrissebb indulatkavaró megnyilatkozás - és a húsz-harminc év előtti között, bár azonosság nem teljes. Legutóbb például, a magyar státustörvény kapcsán mesterségesen támasztott hangulatkeltés juttatta Fodor Sándor eszébe a közel húsz év előttit, amikor országos műfelháborodás támadt a Budapesten kiadott Erdély története körül. Történt pedig ez annak ellenére, hogy a munka szerzői-szerkesztői eleve kijelentették: nem kívántak "utolsó szó"-t kimondani az Erdély történetéhez kapcsolódó kérdésekben. Román, esetleg szász, vagy bármilyen más nemzetiségű történészkollégák segítségével együtt szeretnék kiküszöbölni az esetleges egyoldalúságokat, megegyezésre jutni a vitatott pontokon. Ilyesmiről szó sem lehetett. Ilie Ceausescu történész-tábornok történelemszemlélete szerint Erdély története a dákok hősi helytállásával kezdődik, majd a vitéz Mihály Vajda hősi harcaival folytatódik ezerötszáz év múltán - és Horea, Closca, valamint Crisan felkelésével megy tovább Avram Iancuig, mígnem aztán Erdély "visszatér" Románia kebelére, 1918. december 1-jén. Méltán keltett fel tehát országos közfelháborodást a Budapesten megjelent történeti munka, amely - eléggé el nem ítélhető módon - nem annyira bizonyos népek hazafias képzelőerejére, mint inkább történelmi dokumentumokra alapozott. Elítélésére-megbélyegzésére külön gyűlést hívtak össze Bukarestben nagyszámú (hazai) magyar résztvevővel. Itt azonban hiba csúszott a számításba: a meghívott magyarok között ugyanis tisztességes, gerinces emberek is voltak, akik arra hivatkozva, hogy az inkriminált könyv nem is járt a kezükben - megtagadták a gyűlésen való részvételt, így az országosnak szánt botrány mindössze nagyobb méretű ricsajjá sikerült. A státustörvény? Ehhez is sokkal több közéleti személyiség, politikus szólt hozzá, mint amennyien ismerik a törvényt. A törvény kevesebbet tartalmaz, mint amennyit a szlovák nemzetiségűeknek biztosít a szlovák konzulátuson kiállított "szlovák" igazolvány, de ez egyetlen politikus, újságíró nagynemzeti önérzetét sem bántotta. Kétségtelen: a hajdani (Erdély történetét elítélő) és a mostani (státustörvény ellen indított), nacionalista érzelmeket felkorbácsoló kampány között különbség is van. Az előbbit - szinte kizárólag "belső" használatra szánták. Az utóbbival pedig lehetőleg Magyarország Euro-csatlakozásának kívántak keresztbe tenni. Még egy örvendetes különbség van a kurta negyedszázadon belül indított két hecckampány között: most, utóbb a romániai magyarokat nem vonták be a státustörvény elleni hangulatkeltésbe. /Fodor Sándor: Ismétlődések (Az időben) . = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./"
2001. augusztus 8.
"Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Pro Agricultura Hargitae és a Pro Agricultura Hungariae Alapítványok szervezésével a székelyföldi magyar fiatalok egyetemi képzése. Az évforduló alkalmából találkozóra kerül sor a végzettekkel aug. 10-én Csíkszeredában. Előadást tart dr. Molnár József egyetemi tanár, a Szent István Tudományegyetem dékánja és dr. György Antal elnök, egyetemi docens, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnöke. /Találkoznak a végzettek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./"
2001. augusztus 8.
"Szentegyházán találhatnak otthonra azok a súlyos testi, illetve szellemi fogyatékos Hargita megyei gyermekek, akik nemrég még a Bákó megyei Gyimesbükkön voltak, de ezentúl Hargita megyében kell elhelyezni őket. A kiszemelt épület az országúthoz közel, a kultúrotthon és az általános iskola szomszédságában található, ahol jelenleg orvosi rendelő és napközi is működik. - Elsősorban azt szeretnénk, hogy csak Hargita megyei gyermekek kerüljenek ide, ugyanakkor a személyzetet Szentegyházáról alkalmazzák, hisz ez új munkahelyeket jelent - mondta a polgármester. /Kovács Attila: Szentegyházára kerülhetnek a fogyatékos gyermekek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./"
2001. augusztus 9.
"A román kormánylap a minap beszámolót közölt arról, hogy "a görögországi sajtó új konfliktust lát a Balkánon". A célpont a kirobbanható konfliktusra Románia. Előidézője Magyarország. Amely "a görög politikai elemzők" szerint főként az Orbán-korszak óta revizionista politikát folytat, rá akarja tenni a kezét Erdély és a Vajdaság egy részére. A román közvéleményt riogató térképet is közöltek, melyen, például a régió - Kolozsvárt is beleértve - Magyarországhoz tartozik. Valójában nem a görög sajtó, hanem egy görög sajtótermék fantazmagóriája e hipotézis - az Expresé -, amely annyira jelentéktelen, hogy a romániai görögök parlamenti képviselője nem is hallott róla, pedig jól ismeri anyaországa sajtóját. Másodsorban: az inkriminált újságcikk abban a Görögországban jelent meg, amely NATO-tagsága ellenére nem mindig ért egyet a NATO politikájával (lásd a jugoszláviai bombázásokat), Ciprus miatt kofliktusban van Törökországgal, a Balkán térképén megjelent új Macedónia pedig fájdalmat okoz számára. Abban a Görögországban, mely Budapestet nem szereti, az ugyancsak ortodox Bukarestet viszont igen. A görög nemzetiségű képviselő aug. 8-án megjelent nyilatkozata szerint a romániai kisebbségvédelem modellje sehol sem található meg Európában, a kisebbségeknek nem szabadna pártot alakítani. Ez a képviselő egy kisebbségi törvényen dolgozik. /Kilin Sándor: Csepegtetett méreg. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./"
2001. augusztus 10.
"A megvalósult szabadság és demokrácia tekintetében a kelet- és közép-európai, illetve a nem balti volt szovjet államok között éles választóvonalat mutat ki a washingtoni székhelyű, Freedom House nevű amerikai szabadságkutató intézet legutóbbi közzétett tanulmánya. Az átalakuló országokról szóló (Nations in Transit című), 434 oldalas jelentés az 1999. július 1. és 2000. október 31. közötti időszak mérvadó fejleményeit tekinti át. A 15 kelet- és közép-európai államból 10-ben megszilárdult a demokrácia, a többiben ez nem mondható el. Ezen utóbbi országcsoportból mindössze 4 állam - Oroszország, Ukrajna, Grúzia és Moldova - teljesítette a választások demokratikus lebonyolításának minimális feltételeit, és egy sem minősíthető stabil piacgazdaságnak. A szovjet tagköztársaságok jelentős részében ugyanakkor a kommunista nómenklatúra volt a függetlenné válás legfőbb szorgalmazó ereje. /Kárpáti János (MTI): Éles választóvonal a volt kommunista országok között - derül ki a Freedom House amerikai szabadságkutató intézet tanulmányából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"A státustörvény miatt recsegni-ropogni kezdett a román hatalom és az RMDSZ között eddig olajozottnak bizonyuló együttműködés - írta a román sajtó, amely változatlanul felszínen tartja a romániai magyarokra is vonatkozó magyarországi kedvezménytörvényt. A Curentul című napilap Markó Bélának, az RMDSZ elnökének egy nyilatkozatát idézve azt írta, hogy "a státustörvény továbbra is viszályt kelt a román politikai életben". Markó hangsúlyozta: az RMDSZ-nek nincs szüksége egy ilyen konfliktusra. - Megírták a bukaresti lapok, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) bejelentette: saját törvénytervezetet terjeszt a parlament elé a státustörvény alkalmazásának megakadályozására. /Senkinek sem érdeke a státustörvény parlamenti megvitatása. Recsegni-ropogni kezdett az RMDSZ-SZDP viszony? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Néhány nappal ezelőtt Londonban román cigányok vonultak a román nagykövetség elé, hogy tiltakozzanak a romák Romániában történő megkülönböztetése ellen, követeljék egyéni és kollektív jogaik tiszteletben tartását. Petíciójuk szerint a megkülönböztetési politika 89 után felerősödött, tíz év alatt a többségi lakosság 380 házat gyújtott fel és számosat megrongált. E hírt a román sajtó nem tartotta közlésre érdemesnek, mert a lapok többsége cigányellenes, sőt: nemzetiségellenes. Nemzet egy van: a többségi. Kultúra egy van: a többségi, amit legjobb esetben, jóakarattal szólva is, csak gazdagíthatnak a nemzetiségi tradíciók. És van államnyelv, államvallás, állampolitika, természetesen egységes, szuverén és oszthatatlan, mint maga az állam. - Bizonyára kevesen tudják, hogy aug. 25-én Segesváron négynapos rendezvényt tartanak a Tájékoztatási Minisztérium és az Ifjúsági Etnikumközi Nevelési Központ (ilyen is van már!) szervezésében, melynek címe "A romániai kisebbségek napjai - Proetnica 2001". A rendezvény hivatalosan megfogalmazott célja: a nemzeti kisebbségek védelme és továbbfejlődése, a nemzetiségi kultúrák közötti dialógus ösztönzése. Segesvárra hívták a Romániában élő tizennégy elismert nemzeti kisebbség, valamint a bulgáriai és jugoszláviai román kisebbség képviselőit. Segesvár e fesztiválra mintegy 20 000 résztvevőt vár, közöttük a kisebbségkutatókat, a nemzetiségek és a kormány küldötteit, akik egy kerekasztal-megbeszélésen is részt vehetnek, melynek témája "A kisebbségek iránti előítéletek és sztereotípiák leküzdése". Félő azonban, hogy az ilyen rendezvények nem többek Ceausescu (és Adrian Paunescu) édes-nacionalista "Megéneklünk Romániájának" utóvisszhangjánál. /Kilin Sándor: ,,Megéneklünk, nemzetiség". = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"A Temesvári Újságírók Egyesületének nyilatkozatban tiltakozott a sorozatos agresszió ellen, amely a helybeli írott és beszélt sajtó munkatársait éri tevékenységük végzése közben. A legújabb eset áldozata Szász István fotós, az Agenda Sajtótröszt munkatársa, akit feladata teljesítése közben bántalmazott Virgil Stancu, a Temesvári Sörgyár vezetőtanácsának elnöke, tönkretéve munkaeszközét is. Történt ez azt követően, hogy a Media Pro, Antena 1, a Rompres Hírügynökség munkatársait is érték hasonló atrocitások. Az agresszív magatartás részben annak következménye, hogy a 2000-ben módosított sajtótörvény nem biztosít védelmet a közvélemény tájékoztatásáért dolgozó újságíróknak. Az egyesület felkéri az illetékes szerveket, hogy határozottan járjanak el a Szász István fotóriportert ért sérelem kivizsgálásában, a sajtószabadság védelme érdekében. /A Temesvári Újságírók Egyesületének nyilatkozata. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Aug. 5-én ért véget az immár 11. alkalommal megszervezett Nemzetközi Tánctábor Gyimesközéplokon. 250 fizetővendég volt jelen: 80% Magyarországról, 15% Erdély különböző városaiból, de jöttek érdeklődők Ausztráliából, Japánból, Francia- és Németországból. A gálaműsorban fellépett a pusztinai hagyományőrző tánccsoport - bizony hatvan fele járnak a hagyományőrzők -, továbbá a rekecsini gyermekek, nem magyar tanító által betanított csángómagyar énekekkel. Bemutatták többek közöttt furulya-, hegedű- és tánctudásukat a hidegségi, középloki gyerekek, a felsőloki hagyományőrzők. Főszponzorok: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram Népművészeti Kollégiuma, Illyés Alapítvány kolozsvári igazgatósága, gyulafehérvári Caritas csíksomlyói kirendeltsége, no meg tehetségéhez mérten a polgármesteri hivatal. Sára Ferenc élettársával, Varga Zsuzsával Magyarországról települtek Gyimesközéplokra már néhány éve azért, hogy e táj népművészeti örökségének istápolói legyenek. No, meg azért vallja be Sára Ferenc, hogy a csángó lakosságtól életfilozófiát és élni tanuljon. - Meglátogatta a tábort dr. Cseh Áron kolozsvári magyar konzul és Veres László, az Illyés Alapítvány igazgatójának társaságában Németh Zsolt államtitkár, aki az egyházi és világi faluvezetéssel együtt elhelyezte a Nemzetközi Csángó Központ alapkövét. A Fidesz-kormány nagyon erős anyagi támogatást nyújt a csángó központ létrehozására; mondhatni, hogy állja költségeinek 99%-át. Így már jövő tavaszra elkészül egy kulturális és szabadidőközpont, amelyben működne egy népművészeti iskola, s amely állandó jelleggel helyet adhatna tanfolyamoknak, konferenciáknak, táboroknak. Egy olyan központja lesz ez a csángóságnak - ahogy Németh Zsolt is fogalmazott -, amelyen keresztül áramlik minden információ a csángóságról és az is, amely a világból őket érdekli. A 2002. évi tábort az államtitkár ebben az új központban nyitná meg. /Inczefi Tibor: Megőrizni a világ számára a Gyimesekben kialakult kultúrkincset. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Örvössy István tövisi református lelkipásztor immár fél éve szolgálja a sajátja mellett Abrudbánya, valamint Verespatak kicsinyke gyülekezeteit. Abrudbányán a parókián frissen kimeszelt szobák, ízlésesen berendezett fogadóhelyiségek, tisztaság várja a tiszteletest. Van hova jönnie szeptemberben a frissen végzett református teológusnak, akit tárt karokkal várnak a helybeli reformátusok. A református templomban felújítás folyik. A helyi unitárius, valamint a katolikus templom állapota viszont siralmas. A kétszáznyi magyar lélek saját magát is csak nehezen tudja fenntartani, nemhogy még a köznek is szánni tudjon minimális jövedelméből. Verespatak református egyházközsége mindössze három hetvenéves hívőt számlál. "Mi a szórványban vagyunk a szórvány" - mondják. Verespatakon Pálffy Árpád helybeli unitárius lelkipásztor negyedszázada istápolja a mintegy három tucatnyi unitáriust. A katolikus templomban negyedszázad leforgása alatt kilencedszer változott a plébános személye. - Sárdon a helybeli 12 magyar által már hasznavehetetlen református templom falai omladoznak, Magyarigenben pedig a néhai Bod Péter ezer férőhelyes templomában napjainkban alig tucatnyi magyar református jár imára és igehallgatásra. /Győrfi Dénes: Szórvány a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Szovátán, a Teleki Oktatási Központban, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ egyetlen országos dokumentációs, módszertani és továbbképző központjában tartották a Bolyai Nyári Akadémia fizika és biológia továbbképző tanfolyamát. Márton Zoltán, a TOK igazgatója elmondta, hogy az RMPSZ által 1994-ben alapított, és az Illyés Közalapítvány, valamint más támogatók segítségével létrehozott és 1995 óta működtetett oktatási központ egyre nagyobb hírnévnek örvend. A TOK részt vállal konferenciák, tudományos és közművelődési rendezvények, különféle képzések, tanfolyamok, táborok, vetélkedők, képzőművészeti kiállítások és más hasonló rendezvények lebonyolításában. Mindezt lehetővé teszi a 80 fős szállás, 80 fős konferenciaterem, 40 fős tárgyalóterem, tízezer kötetet számláló könyvtár, továbbá a rendelkezésre álló számítástechnikai és audiovizuális eszközök. A Központ megálmodójának és létrehozójának, az 1995 januárjában tragikusan elhunyt Bíró Istvánnak intézményteremtő munkáját folytatják. Megvalósuló félben vannak a Bíró István által beindított infrastrukturális bővítések és korszerűsítések is. Az épülőfélben lévő szárny befejezésével nemzetközi konferenciák megtartására is alkalmassá válik az intézmény. A már hagyománnyá vált Szovátai Téli Játékok ötlete is tőle származik, mellyel a szovátai téli turizmus fellendítését kívánta szolgálni. Közösségépítő munkájának elismeréseként emlékére kopjafát állítottak a központ bejáratához, melynek felirata: "Nélküled, de veled". /Guther M. Ilona: Képekben a Teleki Oktatási Központról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Horváth Arany Magyarózdon született Horváth István, a közismert író leányaként. Egy ideig a Színiakadémia hallgatója volt, de tanulmányait abba kellett hagynia, mert Panek Zoltánnal kötött házasságából 1957-ben megszületett lánya, Panek Katalin Arany színművésznő. 1963-tól szabadúszó újságíróként tevékenykedett. Harminc évig, nyugdíjba vonulásáig a Művelődésnél dolgozott szerkesztőként, rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként. 1997-ig az Erdélyi Gazda főszerkesztője, jelen pillanatban a Transsylvania című folyóirat (Az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatója) európai főmunkatársa. Újságírói tevékenysége mellett tévéjátékot, életrajzi elbeszélést és riportkönyveket írt. Horváth Arany minden évben Kézdivásárhelyre "költözik" egy hónapra, fogalmazása szerint hazajön, mert a céhes várost tartja második otthonának. " Elmondta, hogy annak idején kolozsvári otthonukban rengeteg író fordult meg. Kós Károly arra figyelmeztette a fiatalabb írókat, hogy minden nap lépni kell: senki és semmi másért, csak a magyarságért. Sütő Andrást 14 évesen ismerte meg, ő meghatározója volt életének. Édesapám után ő volt az az ember, akiben annyi szeretetet, tisztaságot és jóságot talált, mint senki másban. - Köztudott, hogy édesapját a belügyesek gázolták el. Horváth Arany egészen az igazságügyi minisztériumig elment az ügyével. Az egyik szekustiszt - aki most Izraelben kiképzőtiszt - azt mondta: "Vigyázz, mert te is a kerék alá kerülsz." Horváth Arany hívő református. - A mai irodalomról elmondta: jelenleg sok magyar tollforgató számára nevetséges, ha azt mondja: nép-, nemzeti irodalom. A globalizált irodalomra az jellemző, hogy mindegy mit ír, milyen nyelven írja a szerző. Ugyanez a tünet megtalálható a színházi rendezők törekvéseiben is. Fő céljuk: értse meg a holland, a svéd, az angol. Az nem baj, ha a mieink nem értik. Véleménye szerint nem lehet egy nemzetrészt megtartani egy olyan irodalommal amely tartalmában érthetetlen. - Horváth Aranyt szoros kapcsolatok fűzik Csernátonhoz, az ottani múzeumhoz, emellett nagyon szereti Kézdivásárhelyet. /Bartos Lóránt: Emberközelben Horváth Arany. "Szeretem szeretni az embereket". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"Aug. 4-5-én Kézdiszentléleken első alkalommal szervezték meg a Kézdiszentlélek-napokat, az ünnepség egybeesett a római katolikus templom 600., illetve a Perkő néptáncegyüttes fennállásának 25. évfordulójával. Az ünnepség a Perkő néptáncegyüttes születésnapi fellépésével kezdődött. 5-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus templomban, melyet Tamás József segédpüspök celebrált. A segédpüspök prédikációját Mindszenty József esztergomi érsek, gondolatára építette fel: egy településnek négy, szorosan kapcsolódó szenthelye van: a templom, a családi otthon, az iskola és a temető. Ezt követően a templom falába beépített emléktábla megszentelésére került sor. "Mily kedves a te hajlékod Uram, hatalmas Istenem. (83. zsoltár) - 1401-2001 - Hálából az egyházközösség" - olvasható az emléktáblán. Az ünnepség a templom előtti téren, a Hősök Emlékművénél folytatódott. Tamás Sándor képviselő Németh Zsolt, magyar külügyi államtitkár ajándékát, a magyar állam zászlóját nyújtotta át Csiby József plébánosnak. /-lob-: 600 éves a falu temploma. Kézdiszentlélek-napok". = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 10./"
2001. augusztus 10.
"67. évében, kovásznai otthonában váratlanul elhunyt Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ nyugalmazott tanár, író, filozófus. Példaértékű munkás élete, nemzetét féltő szeretetének örök lángolása feledhetetlen emlék, példamutató útjelző marad számunkra, állapította meg a lap munkatársa. Az erdélyi gondolkodás elkötelezett híveként könyvei, elemzései, kritikája maradandó érték az erdélyi magyar közélet számára. Fábián Ernőt aug. 11-én szombaton helyezik örök nyugalomra a kovásznai ravatalozó házból. /(Flóra Gábor): Elhunyt Fábián Ernő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./ A temetésen az elhunyt hozzátartozói, tanítványai, tisztelői és barátai mellett részt vett Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./ Akik eljöttek, hogy elkísérjék utolsó útjára Fábián Ernőt, tisztában voltak azzal, hogy olyan kivételes személyiségű nemzettársuktól búcsúznak, aki életútját nemzete-nemzetisége szolgálatába állította. A temetésre Kovásznára érkező Németh Zsolt államtitkár búcsúzott elsőként Fábián Ernőtől, testamentumként jelölve meg Fábián Ernő életfilozófiáját összefoglaló, néhány éve kiadott könyvét, a Megmaradásunk parancsait. Műve - emelte ki a politikus - "üzenet a mának és a jövőnek". A külügyi államtitkár kiemelte: Fábián Ernő tanár volt, a nemzet tanára. Alkotó munkája forrás volt a Fidesz-nemzedék számára a nemzeti megújuláshoz. Befejezésként a magyar kormány és a tanítványok nevében búcsúzott Fábián Ernőtől. A bejelentett programtól eltérve, másodikként Katona Ádám szólt a szertartáson résztvevőkhöz, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés alapító tagjaként említve Fábián Ernőt, aki hatékonyan támogatta a tömörülést az úgynevezett "három szintű autonómia koncepció" kimunkálásában, amely bár most az érdekvédelmi szervezet programjának eleme, az RMDSZ vezetés, vétkes mulasztása nyomán, nem küzd alkalmazásukért. Keményen bírálva az RMDSZ csúcsvezetését, szót emelt a zetelaki ártatlanul elítéltek rehabilitálásáért, a kézdivásárhelyi bebörtönzöttek szabadlábra helyezéséért, s a "nemzeti és keresztény alapú" politizálást sürgetve fölvetette a kettős állampolgárság fontosságát is. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója a közös diákévek emlékeit idézte. Gazda József, a barát és a harcostárs Fábián Ernő tervezett könyvéről /Panasz az utókorhoz/ szólt. /(Flóra Gábor): Akik az útban bíznak, szárnyakra lelnek... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./ Fábián Ernő /Kovászna, 1934. okt. 12. - Kovászna, 2001. aug. 9./ kötetei: Apáczai Csere János /Dacia, Kolozsvár, 1975/, Az ember szabad lehet (Eötvös József eszmevilága, Dacia, Kolozsvár, 1980/ Egy polgártárs a kuckóból - esszék, pamfletek /H-Press Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997- Kaláka Könyvek/ Balogh Artúr: Jogállam és kisebbség /Téka, Kriterion, Bukarest, Kolozsvár, 1997/ Összeállította, bevezetőt írta: Fábián Ernő."
2001. augusztus 11.
"Nem bizonyult sikeresnek a romák helyzetének javítására indított 1,1 millió eurós PHARE-program, amelyet Romániában országos romastratégia kidolgozására folyósított az Európai Unió. A stratégia nem készült el, az összeg jelentős része pedig elment napidíjakra. A pénzügyi tárca képviselői 2000 márciusában szerződést kötöttek a holland MEDE céggel a kétmilliós program vezetésére. A szerződés értelmében a program vezetői felvállalták a romákat érintő kormánystratégia kidolgozását az akkori kisebbségvédelmi hivatallal együttműködve. A munka lassan indult be: előbb irodát kellett találni az alkalmazottaknak, majd felszerelést kellett vásárolni. Tavaly nyáron összeállt a PHARE-program vezetőinek csapata, s döntés született: 2000 decemberéig elkészítik a stratégiát. Múlt év végén azonban csupán egy memorandum került a kormány asztalára - s azt sem a PHARE-program vezetői dolgozták ki, hanem Eckstein-Kovács Péter akkori kisebbségvédelmi miniszter, a roma szervezetek közreműködésével. Januárban a MEDE munkatársai újabb határidőt szabtak maguknak: augusztusban vagy legkésőbb októberben bemutatják a romák életkörülményeinek javítását célzó tervet. Azonban a Nastase-kormány megelőzte a PHARE-munkacsoportot, április 25-i ülésén a kabinet stratégiát fogadott el a romák helyzetének javításáról. A kormánystratégiát a kabinet a roma szervezetekkel konzultálva dolgozta ki, a MEDE nem járult hozzá a munkához. Az időközben több tíz fősre szaporodott PHARE-munkacsoport tehát látszólag munka nélkül maradt. Csak látszólag, mert egy holland szakértő által májusban készített mérleg szerint a programvezetők igencsak aktívak. A külföldi szakértők díja naponta 715 euró (18,6 millió lej), a MEDE pedig több külföldi szakértőt alkalmazott. 2001. május elsejéig - tehát a program indításától számított egy év alatt - a MEDE közel háromszázezer eurót (megközelítőleg 7,8 milliárd lejt) költött munkatársai bérére, valamint a napidíjakra. A tulajdonképpeni munkára, vagyis szemináriumok szervezésére, kutatásra, kiadványokra és az irodák felszerelése a béreknél alig nagyobb összeget költöttek egy év alatt. Néhány héttel ezelőtt munkatervet készítettek - eszerint október végéig kidogozzák a roma stratégia monitorizálásának módszereit. A PHARE-program vezetői ugyanakkor a jövőre is gondolnak. Szerintük a programvezető csapatnak további hat hónapig - azaz jövő év áprilisáig - kellene tevékenykednie. /E. Ferencz Judit: Sok pénz - semmiért. Bérekre költik a PHARE-pénz felét. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./"
2001. augusztus 11.
"Aurel Dionisie Agache, az 1989. december 22-én Kézdivásárhelyen meglincselt milicista őrnagy fia hajlandó "egyénileg" megkegyelmezni édesapja "gyilkosainak", ha azok teljesítik az általa megszabott feltételeket. Az Agache család megkegyelmezne az 1989-es események során meglincselt kézdivásárhelyi milicista őrnagy "gyilkosainak", ha az elítéltek jelentkeznek a román rendőrségen, hogy bebörtönzésük után "elintézzék" a kegyelemadás formaságait. Aurel Agache második feltétele, hogy Pajzs Ottóék ismerjék el bűnösségüket, és írott vallomásban, részletesen számoljanak be mindarról, amit a végzetes napon tettek, emellett válaszoljanak összes, az üggyel kapcsolatos kérdéseire. "Az Agache család külön-külön valamennyi gyilkosnak megkegyelmez, aki teljesíti a felsorolt feltételeket" - áll a milicista fiának közleményében. Az elhunyt rendőrtiszt fia továbbá felhívja az elítéltek figyelmét arra, hogy alaposan gondolják meg ajánlatát, mert "ez az utolsó lehetőségük, hogy megszabaduljanak az elkövetett gyilkosság következményeitől". "Amint tapasztalhatták, az RMDSZ összes intrikája fölösleges volt. Azok a politikusok, akik melléjük álltak, választási jelképként használták fel ügyüket, most kényelmes társadalmi helyzetben vannak, és pompában, luxuskörülmények között töltik szabadságukat. Közben a két gyilkos börtönben ül, és a másik három körül is szorul a hurok" - állapította meg az Agache fiú, aki leszögezte azt is, újabb alternatívaként "felkínálja" a büntetések felének letöltését is. Az Agache család június közepén levélben fordult az államelnökhöz, amelyben felhívták Ion Iliescu figyelmét: ha kegyelemben részesíti az elítélteket, szembe kell néznie a család átkainak következményeivel. Ivácsonyi József, Frunda György ügyvéd-szenátor segédje elmondta, az elnöki kegyelem megadásában nem sokat számít az Agache család közbenjárása. Ivácsonyi kifejtette, tervük szerint jövő héten terjesztik elő azt az iratcsomót, amelyben az elítéltek elnöki amnesztiában való részesítését kérik. Várhatóan még ebben a hónapban a strasbourgi Emberjogi Bíróság elé is eljuttatják az Agache-ügyet. Napirendre került az is, hogy Aurel Agache fia 1999. decemberében Románia legfelsőbb ügyészénél jelentette fel Luppinger Attila nyugalmazott főügyészt és Fábián Károly ügyészt, akikről úgy véli, visszaéltek hatalmukkal a vád összeállításakor, emellett a vádlottak érdekeit képviselték. Luppinger főügyész 1992. július 14-i átiratában közölte a családdal, hogy az ügyészség vizsgálatai nem igazolták egyértelműen a vádlottak bűnösségét, ám az iratcsomó alapján a fővárosi bíróság elítélte a vádlottakat. /Farkas Réka: Agache ultimátuma. Kegyelmet hirdet a milicista fia. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./"
2001. augusztus 11.
"Pap Géza fél éve az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy egy ilyen hatalmas területen fekvő egyházkerület lelki és anyagi életét nem könnyű feltérképezni. Megállapította, hogy az egyházfegyelem fellazult. Létezik olyan egyházközség, amely fegyelmi eljárás alatt álló lelkészt választott magának. Pap Géza az egyházkerületi közgyűlésen javasolta, hogy a Kánon revíziója alkalmával a zsinat legyen tekintettel a törvényhozói, a végrehajtói és a fegyelmezői feladatkörök szétválasztásának szükségességére, úgy, hogy döntése a következő ciklus választásain alkalmazható legyen. Ugyancsak javasolta, hogy a püspök mandátumát két, egymást követő ciklusra korlátozzák. Az elmúlt tíz esztendőt az egyház külső építkezése idejének lehet minősíteni. A múlt század elején a református egyház 500 iskolával rendelkezett, s ezt a kincsét Trianonnal elveszítette, de néhány évtized alatt iskolahálózatát ismételten felépítette, s Makkai püspök korában már 300 új iskolája volt. A kommunista rendszer államosítása következtében 1948-ban a református iskolákat államosították. És 50 év után újból építkeztek. Most viszont a lelki építkezés szükséges. /Somogyi Botond: Értékteremtő nép vagyunk. Beszélgetés Pap Géza püspökkel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./"
2001. augusztus 13.
"A vállalati könyvtárakat felszámolták. A megye és a megyeszékhely jószerével egyetlen megmaradt és működő közkönyvtára a Megyei Könyvtár. A hagyományosan működő könyvtár egyszerűen elveszítette korábbi szerepét. A Megyei Könyvtár nem tudott lépést tartani a korral, fő tevékenysége továbbra is a könyvkölcsönzés, illetve az olvasók kiszolgálása az olvasóteremben. Nincs a könyvtárban Internet lehetőség, állapította meg Veres István, a Megyei Tanács kulturális bizottságának tagja. Magyar könyv nem kerül az intézménybe, a 28 alkalmazottból mindössze egy magyar ajkú. Sehol sincs magyar nyelvű eligazítás, felirat, mintha ebben a megyében nem lenne egy létszámú magyar lakosság, amely adójával hozzájárul ennek az intézménynek a fenntartásához. A személyzet jó része semmilyen szakképesítéssel nem rendelkezik, a diplomások aránya nem éri el az összlétszám felét. A könyvtár ún. régikönyv-állománya nagyobb részt az egykori református gimnázium, illetve a református egyház könyveiből áll. Ezt az állományt többé-kevésbé szakszerűen őrzik, leltározgatják. Veres István szerint ezek a könyvek sokkal jobb helyen lennének a Megyei Múzeumban, ahol szintén van egy hasonló állomány, s ahol kutatómunkára is lenne lehetőség. Az mégjobb lenne, ha ez a könyvállomány visszakerülne oda, ahol évszázadokon át volt, nevezetesen a református egyházhoz. /Veres István, a Megyei Tanács kulturális bizottságának tagja: Egy korszerűtlen intézmény. A Megyei Könyvtár. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 13./"
2001. augusztus 13.
"Aug. 11-én tartották az egyetemes Unitárius Találkozót Szejkefürdőn. Székelyudvarhelyi lovasok díszfelvonulása, ünnepélyes zászlóátadás, homoródalmási rézfúvósok muzsikája, Kedei Mózes esperes köszöntötte a résztvevőket. Dr. Szabó Árpád püspök ünnepi beszéde, a külföldi testvéregyházak képviselőinek, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője, Csallóközi Zoltán üdvözlete, Orbán Balázs síremlékének megkoszorúzása tette emlékezetessé a találkozót. /Járay Fekete Katalin: Egyetemes Unitárius Találkozó Szejkefürdőn. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./"
2001. augusztus 14.
"Megoldhatatlannak tetsző konfliktushelyzet alakult ki a székelyudvarhelyi önkormányzatban annak következtében, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntése szerint az Udvarhelyi Polgári Egyesület (UPE) jelöltjei jogszerűtlenül jutottak mandátumhoz a városi tanácsban. Mircea Dusa prefektus átiratban közölte álláspontját a helyi önkormányzattal. Eszerint a nyolc helyi és négy megyei képviselő, akik az RMDSZ-szel rivális UPE listáján jutottak be az önkormányzati testületekbe, elveszítik mandátumukat, és erről a helyi testületeknek kell meghozni a döntést. A prefektus szerint az ítélőtábla korábbi döntését megerősítő legfelsőbb bírósági határozatot úgy kell értelmezni, hogy az UPE-képviselők megválasztása jogszerűtlen volt, ennek nyomán azok elveszítik mandátumukat, és az így megüresedett testületi helyeket az RMDSZ listájáról vett személyekkel pótolják. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, aki szintén a magyarországi Fidesz-Magyar Polgári Párthoz közel álló UPE színeiben jutott a város élére, kijelentette, hogy a prefektúra jogi értelmezése téves. Közölte: rövidesen közleményben fogalmazzák meg kifogásaikat és érveiket. /Visszavonják nyolc udvarhelyi tanácsos mandátumát? Az Udvarhelyi Polgári Egyesület nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság döntésével. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"
2001. augusztus 14.
"A magyar státustörvény nem egyéb, mint tárgy nélküli, egyszerű kampány-jogszabály - jelentette ki aug. 13-án Doru Vasile Ionescu tájékoztatási államtitkár. A tisztségviselő, aki a Határon Túli Románok főosztályát vezeti a nevezett tárcán belül, a negyedik Marosfői Nyári Szabadegyetemen azt is kijelentette, hogy a státustörvény jövő év elejétől lép életbe, de mivel Magyarország már 2002-ben az Európai Unió tagjává válhat, s az európai közösség a jogszabály egyes kitételeit nem fogadja el, azokat majd "alacsonyabb hőfokon" kell áttekinteni. Doru Vasile Ionescunak a fenti néhány mondatával egyszerre sikerült nem létezőnek nyilvánítania az erdélyi-romániai magyarságot, sőt a Magyarország határain túl élő Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségeket is, és a magyar kormány legszebb álmait is túlszárnyaló csatlakozási dátumot kijelölnie Magyarország számára. - Ionescu ugyanakkor elmondta, hogy a román kormány inkább hosszú távú stratégiát dolgoz ki a határon túli nemzettársak támogatására, mintsem hogy külön törvényt fogadjon el az ügyben... /Wagner István: Marosfő: badarságok a köbön. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 14./"
2001. augusztus 14.
"A Kárpát-medencei magyar történelemtanárok részvételével a héten konferenciát rendeznek Pannonhalmán, amelynek keretében, a szakmai kérdések mellett, megvitatják a Magyarország határain túl élő magyarság helyzetét is. A találkozó célja a magyar pedagógusok szakmai továbbképzése, valamint a határon túli magyarságot érintő témák megvitatása. A konferenciát immár negyedik alkalommal rendezi meg a Rákóczi Szövetség és a Pro Juventute - a Jövőért Alapítvány, A történelemtanítás útjai a Kárpát-medencében címmel. Erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai történelemtanárok mellett magyarországi pedagógusok is lesznek a konferencián. Mint minden évben, idén is szó lesz a határon túli magyarság helyzetéről: ezúttal a kedvezménytörvény várható hatásáról tart előadást Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az MTA Kisebbségkutató Intézetének szervezésében bemutatják egy készülő kisebbségtörténeti tankönyv tervezetét. /Határon túli magyar történelemtanárok találkozója Pannonhalmán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"
2001. augusztus 14.
"Aug. 11-én, Csíksomlyón gyűltek össze a ferencesek, ahol Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt emlékeztek a megpróbáltatások nehéz évtizedeire. Ugyanakkor hálaadó szentmisével köszönték meg a Mindenhatónak azt, hogy az erdélyi provincia átvészelte a meghurcoltatásokat és megújulhatott. Bemutatták Bartalis János Halálra ítélve címmel kiadott, az erdélyi ferencesek történetét 1949-1989-ig bemutató könyvét. Előszavában. Páll Leó ferences provinciális hangsúlyozza: "Ez a kis könyv nem kevésbé színes történeteket tartalmaz. A mi rendi "nagyapáink" térdeikre ültettek bennünket és meséltek. Az itt leírtak csak töredékek mindabból, amit szerettek volna átadni nekünk. Mesélnek az öreg barátok. Bár az emberi emlékezés színesebbé teszi a múltat, a leírtak tárgyilagossága megbízható. (...) E könyv forrásjellegű. Majd az ebbe összegyűjtött adatok segítségével fogják megírni az utánunk következők provinciánk történelmének újabb fejezetét. A mi szándékunk az volt, hogy emlékezzünk: 50 esztendővel ezelőtt kezdődött a ferences szerzetesek kálváriája. (...) Így lettek egyszerű, kopott csuhás barátokból hősök. (...) Isten gondját viselte provinciánknak azokban a nehéz időkben, nem hagy magunkra az elkövetkezőkben sem." /Fodor György: Ferencesek szenvedéstörténete a kommunizmus idején. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./"