Izsák: nem szerencsés Románia belépése a luxemburgi perbe
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elvárja, hogy a román kormány lépjen ki az Európai Unió (EU) bíróságán folyó perből, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék elérni – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a szervezet elnöke.
Emlékeztetett: Románia, Szlovákia és Görögország a polgári kezdeményezés bejegyzését elutasító Európai Bizottság oldalán, Magyarország pedig a kezdeményezők oldalán kérte belépését a luxemburgi perbe.
Izsák Balázs elmondta, azért tartja értelmetlennek Románia belépését a perbe, mert ha az általuk kezdeményezett szabályozás európai normává válna, azzal Románia is nyerne.
„Ha a Székelyföld a szabályozás alapján többletforrásokat kapna az Európai Uniótól, azok a források Romániába jönnének" – magyarázta az SZNT elnöke. A luxemburgi perről szólva Izsák Balázs közölte, a napokban kapta meg a bíróságtól az Európai Bizottság 95 pontban benyújtott írásos viszontválaszát.
Kijelentette: a bizottság által felhozott érvek arról győzték meg, hogy régen nem a bejegyzés elutasításának a jogszerűségéről folyik a vita. Az érvek egy része a kezdeményezésük tartalmával kapcsolatos.
Folytatnák „meneteléseket" Az SZNT állandó bizottságának pénteki sepsiszentgyörgyi ülésén az autonómiamozgalom szempontjából sikeresnek minősítették a március 10-ei megemlékezést. A folytatásról újságírói kérdésre Izsák elmondta, határozatot fogadtak el arra vonatkozóan, hogy a székely szabadság napját minden évben megszervezik, közvetlen veszély esetén pedig – például hátrányos közigazgatási átszervezés esetében – azonnal utcára szólítják a székelyeket. Újságírói kérdésre az SZNT-elnök elmondta, sem az RMDSZ, sem az Erdélyi Magyar Néppárt autonómia-törvénytervezetét nem kapták még meg.
„Lehet, hogy jól jártunk"
„Tulajdonképpen jól jártunk azzal, hogy az európai polgári kezdeményezésüket elutasította az Európai Bizottság, hiszen azáltal, hogy ezt követően pert kezdeményeztek, olyan kérdésekben sikerült nyilatkozatokra bírni a bizottságot, melyekre eddig nem volt precedens, közben pedig más, bejegyzett polgári kezdeményezések visszhang nélkül maradtak" – mutatott rá Izsák.
Emlékeztetett: Románia beavatkozási kérelme március 12-én keltezett, ám az SZNT elnöke úgy tudja, erről a döntés decemberben született, amikor az RMDSZ még nem volt kormányon.
„Függőben van, mi lesz a beavatkozás további sorsa, fog-e a kormány érveket felsorakoztatni az EB oldalán, hiszen következik az európai parlamenti választási kampány, és mindenkit érdekel, a jelöltek miként viszonyulnak a perhez.
Kelemen Hunor romániai miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke egyébként csütörtökön az MTI-nek megerősítette, a kormány még 2013-ban, az RMDSZ kormányra lépése előtt fogadott el memorandumot a perbe való belépésről. „Amit akkor a Szociálliberális Unió (USL) kormánya eldöntött, azt nem lehet ma felülbírálni" – tette hozzá a kormányfőhelyettes.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács és partnerei azt kezdeményezték, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna.
Izsák továbbá rámutatott, Románia volt az egyetlen ország, melynek képviselői testületileg elutasították a Kalmár Ferenc András magyarországi KDNP-s országgyűlési képviselő kezdeményezte, a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló jelentést.
Az SZNT elnöke úgy véli, a román delegáció „vagy nem értette meg az Európa Tanács működését, vagy nagyot hibázott", hiszen a jelentés ellenzésével kisebbségellenes színben tünteti fel Romániát, ezt a kérdést pedig sokkal nagyobb bölcsességgel és empátiával kellett volna kezeljék. Izsák üdvözölte az ET parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést, és hogy a román küldöttség javaslatait elutasították. Úgy tudja, az RMDSZ képviselője nem vett részt az ülésen.
Winkler: napirendre kerül a kisebbségügy
Ezzel egy időben Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szombaton, Temesváron kijelentette: a következő években uniós szinten napirendre kerülhet az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésköre.
„A romániai magyar közösség és az RMDSZ üdvözli a Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott jelentést a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól, amely a kisebbségvédelem és a kisebbségi identitás megőrzésének, továbbadásának szükségességét hozza ismét előtérbe. Nagyon fontos ez a jelentés, hiszen azonos elvekre épül, mint a kisebbségi jogok védelméről szóló keretegyezmény és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája" – fogalmazott.
Rámutatott továbbá, a dokumentum hozzájárulhat ahhoz, hogy „megtörje az Unió érdektelenségét a kisebbségi kérdésben. „A Balkán és Kelet-Európa stabilitása attól is függ, hogyan oldódik meg a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése. Le kell ülni az asztalhoz, és át kell beszélni ezt a problémát, felelősséget kell vállalni, őszinte és konstruktív párbeszédet folytatni. Egyre közelebb van az a pillanat, amikor az EU közönye éppúgy lebontódik, mint a berlini fal" – fogalmazott Winkler Gyula.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

Határon túli voksmérleg
Bizonyos szempontból meglepő, más szempontból várható eredményt hozott, ahogyan a magyarországi országgyűlési választásokon először szavazó határon túliak voksoltak a vasárnapi megmérettetésen.
Várható volt, hogy jelentős többségük a jobboldalra, ezen belül is a Fideszre szavaz, a kormánypártra adott voksok aránya ugyanakkor talán még a legoptimistább Fidesz-vezetők várakozásait is meghaladta, hiszen a levélben leadott külhoni szavazatok több mint 95 százaléka érkezett a pártra.
Ennek oka egyfelől az, hogy a Fidesz volt az a párt, amely az elmúlt évtizedekben a leghangsúlyosabban tartotta napirenden a határon túli magyarok ügyét, és első kormányzása alatt a – sokak által kevésnek tartott – kedvezménytörvénnyel, majd második regnálása idején a könnyített honosítással kötötte szorosabbra a kapcsolatot az elszakított nemzetrészekkel. A mostani választásokon ennek folyományaként minden bizonnyal jelentős többségben voltak azok a külhoniak, akik éppen azért regisztráltak és vettek részt a szavazáson, mert mindezt meg akarták „hálálni" a kormányoldalnak.
Meglepő ugyanakkor a Jobbik leszereplése, a szélsőségesként számon tartott párt ugyanis gyakorlatilag az egyetlen olyan alakulat volt, amely jelentős forrásokat és energiákat áldozott arra, hogy magához édesgesse a határon túliakat. Képviselői irodákat nyitott, majd a kampány során szórólapokkal is népszerűsítette magát.
Ráadásul a román hatóságok is váratlan segítséget nyújtottak számukra a kampányban, amikor a székely szabadság napján lezajlott marosvásárhelyi incidens nyomán több jobbikos politikust is kitiltottak az országból. Ehhez képest a radikális párt alig több mint kétszázaléknyi voksot kapott a külhoniaktól. Ez részben valószínűleg annak tudható be, hogy a többség számára nem szimpatikus a párt retorikája, itteni megnyilvánulásai, és a hozzá kapcsolódó „balhék" inkább bajkeverőként tüntették fel.
Másrészt a Fidesz már említett, több mint egy évtizedes beágyazottságának, valamint annak, hogy a kormánypárthoz kötik a könnyített úton megszerezhető állampolgárságot.
A balliberális ellenzéki összefogás leszereplését lehetett a legbiztosabbra venni a voksolás előtt. Mesterházy Attila MSZP-elnök kolozsvári bocsánatkérését a 2004. december 5-ei népszavazás előtti határon túli ellenes kampányért teljes mértékben hiteltelenítette, amikor szövetkezett azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki akkor miniszterelnökként élére állt ennek a kampánynak, illetve a határon túliak sorsa iránt a legnagyobb érzéketlenséget tanúsító egykori SZDSZ egyik emblematikus arcának számító Fodor Gáborral. Ennek fényében nem is számíthattak arra, hogy számukra a külhoniak körében sok babér terem.
Az eredmények ismeretében most az a kérdés, hogyan viszonyulnak a magyarországi pártok a határon túliakhoz a továbbiakban. A kormányoldal várhatóan tovább halad az eddigi úton, azaz retorikájának továbbra is fontos eleme lesz a határon túliakkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése – erről beszélt Orbán Viktor kormányfő még a voksolás előtt, amikor azt mondta, hogy a következő lépés a külhoni intézmények megerősítése lesz.
Mint magyarázta: „ott, ahol már van, elmélyítjük az autonómiát, ott, ahol még nincs, kiépítjük. Létrehozzuk a magyar autonómiák közötti koordinációt és együttműködést, hogy az összhang, amely a Kárpát-medencei magyarok tehetségéből, tudásából és szorgalmából kialakítható, az mindenki számára hallható legyen. A Jobbik várhatóan nehezen törődik bele abba, hogy a várakozásaihoz mérten kevésbé tudott hatni a külhoniakra, a kérdés most az, milyen eszközökkel próbálja meggyőzni őket arról, hogy mégiscsak érdemes rá is szavazni.
A baloldal várható hozzáállása kérdéses. A mostani összefogás pártjai eddigi nyilatkozataik alapján külön utakon folytatják a politizálást. Az MSZP és az Együtt – PM részéről talán kevésbé várható, hogy a határon túliakat tennék meg bűnbakká a vereségért. A Gyurcsánnyal megkötött szövetség kapcsán épp a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot ellenző exkományfő mondta el, hogy a külhoniak ügyében nincs egyetértés közöttük.
Ugyanakkor most többféleképpen is dönthetnek. „Elfelejthetik" a határon túliakat, de akár azt az utat is választhatják, hogy megpróbálnak a következő négy évben ők is állásokat kiépíteni a külhoniak körében, hiszen nem minden határon túli magyar meggyőződéses jobboldali. A legkevésbé pozitív végkicsengéssel kecsegtető forgatókönyv minden bizonnyal az lenne, ha csatlakoznának a Gyurcsány-vonalhoz, amelynek értelmisége máris keményen nekiment a szavazatarányokat döntően nem befolyásoló, érvényes voksot leadó külhoniaknak, őket próbálva meg felelőssé tenni azért, mert a Fidesz ismét a kétharmad közelébe került.
Ezzel ugyanis fennállna a veszélye annak, hogy örökre bezárják a kaput a külhoniak többségével való megbékélés előtt, és végzetesen szembeállítanák egymással az anyaországi társadalom egy részét és a határon túliakat.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport. Krónika (Kolozsvár)

Băsescu: a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnökök is úgy viselkednek, mint a románok
Traian Băsescu államelnök szerint aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányába és a román államba ütközik.
Az államfő a Realitatea hírtelevízió által vasárnap késő este közvetített kétórás élő interjúban a riporter kérdésére kitért a székelyföldi területiautonómia-törekvésekre.
"Az autonómia alkotmányellenes. Nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most szelet fogott az etnikai alapú autonómia híveinek a vitorlája" - utalt az államfő az Európa Tanács (ET) kedden elfogadott határozatára. A Kalmár Ferenc KDNP-s képviselő által készített, és a közgyűlés által elfogadott dokumentum kiáll a kisebbségi autonómiaformák mellett.
Traian Băsescu hozzátette: "Románia továbbra is egységes államként határozza meg önmagát, és bárki aki autonómiát akar, a román alkotmányba, és értelemszerűen a román államba ütközik."
Az államfő arra is kitért, hogy meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájától is visszafelé kell lépnie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját birtokuknak tekintik megyéiket.
"Ne higgye, hogy a Hargita vagy a Kovászna megyei tanácselnök más, mint Nicuşor Constantinescu, (Konstanca megye önkormányzati vezetője) vagy Adrian Duicu (Mehedinti megye önkormányzati vezetője). Ők is alárendeltségi viszonyban tartják a megyei tanács pénzétől függő polgármestereket. (...) Ők is ugyanúgy viselkednek, mint a románok. Mindannyian románok vagyunk" - jelentette ki Traian Băsescu.
Az államelnök két olyan megyeelnök nevét említette, akik ellen korrupciós ügyben folytat vizsgálatot az ügyészség. (mti) Transindex.ro

Mit keres Isten a költészetben?
Ott lehet-e akaratlanul is a versben a transzcendens? Lehetséges-e az alkotás az Isten léte nélkül? Az egyház hátrált ki a költészet mögül, vagy a költészet az egyházból? Költőként, szövegek közt mozgóként Demény Péter, Visky András, Karácsonyi Zsolt és Egyed Sándor voltak a 15. születésnapját rendezvénysorozattal ünneplő Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE) vendégei a Bulgakov kávézóba kihelyezett beszélgetésen.
Transzcendencia a költészetben vagy költészet a transzcendenciában?
A meghívottak nem kerülgették a forró kását, már első körben választ próbáltak adni a címkérdésre. Demény Péter azzal, hogy röviden meghatározta a költő létmódját mint kereső emberét, aki ilyenként az istenkeresést sem úszhatja meg, értelemszerűen kutatja azt a magasabb Erőt, aki töretlenül képviseli az értékeket, amelyek hordozásában az ember nem tud mindig kitartó lenni. Szüksége van rá, vágyik rá – a költészet pedig a vágyból táplálkozik.
Az Isten persze úgy is „kereshet valamit” a költészetben, ha a költő nem keresi Istent – veti fel a lehetőséget Visky András. Szerinte sokszor nem is a költőn múlik, hogy a transzcendens visszaköszön-e a versből. Arról már van tapasztalatunk, hogy nem Isten nevének a használatától lesz egy alkotás istenes vers, illetve egy korábban szerelmes versnek hitt műről harmadik olvasatra megállapíthatjuk, hogy inkább istenes versnek tűnik, még ha nem is annak szánták. Feltevődik tehát a kérdés, hogy van-e vajon a nyelvnek Isten-emlékezete, ami elkerülhetetlenné teszi, hogy kitekintsen a sorok mögül az istenarc?
Szinte válaszként hangzik Karácsonyi Zsolt felvetése: talán nem is annyira a transzcendenst kéne keresnünk a költészetben, hanem fordítva, hiszen a költészet a transzcendencia része – ha igazán jó, akkor bármiről is szóljon, érezhető, hogy földön túli, nem evilági.
A különben lelkész Egyed Sándor arra emlékeztetett, hogy a teremtés maga a szóból jött létre, tehát az alkotás az Istenéhez hasonló munka: a szavaimmal egy új világot hozok létre. „Azért lehetséges az alkotás, mert van Isten. Aki nem hisz benne, annak is csak ezért sikerülhet” - jelentette ki.
Mi a helyzet a giccsel?
A beszélgetés moderátora, Rácz Norberttel egyetértettek a meghívottak abban, hogy létezik egy kétes értékű, irodalmi szempontból akár lényegtelennek mondható „vallásos szépirodalom”, ami inkább giccs, viszont abban is megegyeztek, hogy ezeknek is van létjogosultságuk, nem szapulni kell ezeket, hanem csak elfogadni. „A hitbuzgalmi költészetnek megvan a maga legitimitása, mint ahogy a népi vallásosság megnyilvánulásainak is. Ne feledjük el, hogy az ikonok sem festőművészek munkái” - mondta Visky András.
Ugyanakkor többünk ellenérzését szavakba öntve Demény Péter röviden kifejtette mit ért giccs alatt, és az miért bántó: „Engem zavar mindig, amikor valaki túl magabiztos valamiben”. Másrészt meg a vallásos klisék szajkózása sem emeli művészi szintre az alkotást. Nemes Nagy Ágnest idézi a költő: „a vers a sorközökért íródik”.
Kivonult a szó az ige mögül?
A közönség soraiból hangzott el a kérdés, hogy merre is tart ma a költészet, amely évszázadok eltelte után leszállt az egyház szekeréről. Válaszában a kérdést rögtön megfordította Visky András: nem a költészet lett hűtlen, hanem az egyház vált le a költészetről, de egyáltalán a kortárs művészetről - kényelemből, és beemelte ezek helyébe a giccset, mert az problémátlan.
Lehet, hogy az egyház túl finnyás lett, és az Énekek éneke ma nem kerülne be a Bibliába – ahogy Visky András felvetette –, viszont mindig az egyes emberek döntése az egyházon belül is, hogy hogyan viszonyulnak a művészethez. Demény Péter arra emlékeztetett, hogy a püspök Makkai Sándor írta Adyról az egyik legkorábbi és legszebb esszét, Bartókra pedig a református Bánffy Miklós mondta ki, hogy „ő kell”. „Ma is van bátorság – ha máshol nem, hát a költőkben és a hitből élő emberekben” – mondta Egyed Sándor bizakodóan.
A kérdező így fogalmazott: „az ige mögül kivonult a szó”. A meghívottak azonban cáfolták, hogy ez így lenne. Karácsonyi Zsolt szerint akár ma is össze lehetne állítani egy antológiát kortárs istenes versekből. Ezt tükrözték az asztal mellől felolvasott művek is: sajátok és hozottak, Isten nevét kimondók és elhallgatók egyaránt.
Zsigmond Júlia. maszol/MTI

Nem tolerálják a magyar Marosvásárhelyt
Marosvásárhely Mezőszabad felőli bejáratánál ismeretlen tettesek minduntalan lefestik vagy – amint az legutóbb történt – leszakítják a helységnévtábláról a város magyar feliratát. Ráduly György, Marosszentanna polgármestere szerint a helységnévtábla őrzése nem az ő feladatuk, Peti András marosvásárhelyi alpolgármester pedig úgy vélekedik, nem állíthat mindenik tábla mellé rendőrt.
A helységnévtáblát messziről figyelve az embernek akár az az érzése is támadhat, hogy csak lekopott a felirat, de közelről megvizsgálva jól látható, hogy a táblára ragasztott műanyag fóliának a magyar városnevet viselő részét valaki letépte. Éppen közelebbről szemléltük a táblát, amikor észrevettük, hogy a Bárdos felé vezető mellékutca első házának kapujában egy férfi áll, és minket figyel. Szinte mentegetőzve magyaráztuk, csak arról akartunk megbizonyosodni, hogy hiányoznak a magyar felirat második részének betűi. „Nem ebben a házban lakunk, és csak annyit tudok mondani, hogy ember és ember között különbség van. Ez egy butaság, amit itt művelnek” – summázza a számára immár megszokott helyzetet, majd hátat fordít, jelezvén, nem szeretné folytatni a beszélgetést.
Ráduly György: az a helységnévtábla szinte mindig le van festve
Megkerestük Mezőcsávás polgármesterét (tudniillik Mezőszabad közigazgatásilag az előbb említett községközponthoz tartozik), de Szabó József Levente Marosszentanna polgármesteréhez, Ráduly Györgyhöz irányított, aki a következő meglepő tényt közölte: szinte nem is emlékszik olyan időszakra, amikor a táblán a magyar felirat teljes egészében látszott volna. „Ha egyik nap letisztították, és újrafestették a Marosvásárhely nevet, másnap biztos, hogy újból lekenték. Valaki sportszerűen űzi a magyar nyelvű felirat eltüntetését” – számolt be Ráduly György. A polgármester arra is kitért, hogy a helységnévtábla hovatartozás szempontjából igencsak bizonytalan területen áll. „A tábla a Bárdosi toroknál (a Bárdos felé vezető letérőnél – szerk. megj.) található. Ez az útszakasz már csak azért is érdekes, mert egyes részei Marosszentannához, míg mások Marosvásárhelyhez tartoznak. Úgy képzeljék el, hogy a közigazgatási hovatartozás viszonyai úgy össze vannak kuszálva, hogy egy ház Szentannához, tíz pedig a városhoz tartozik” – magyarázza az elöljáró.
Érdekes módon a községvezető úgy tudta, kék festékkel van lefestve a magyar felirat, ő legutoljára ugyanis így látta, ám a hétfő délelőtti látvány teljesen új állapotokat tárt elénk: nem lefestették, hanem leszakították a táblára ragasztott fólia egy részét, amelyen a magyar felirat állt. Kérdésünkre, hogy van-e fogalmuk arról, hogy ki vagy kik követhették el a rongálást, Ráduly György nem szeretett volna feltételezésekbe bocsátkozni, azt mondta, csak akkor mondhat nevet, ha ezt bizonyítékokkal is alá tudja támasztani. „Őrizni pedig nem tudjuk, az az útszakasz Marosvásárhelyhez tartozik”.
A polgármester szerint a tábla gyakoribb tisztítása a mázolókedv csökkentését jelentené, majd hozzátette: „Úgy gondolom, hogy az az útügyi egység, amely ezt az útszakaszt karbantartja, jobban oda kellene figyeljen ezekre a dolgokra”.
A polgármester illetékesei intézkedni fognak
A kérdéssel, hogy tud-e a város Mezőszabad felőli bejáratánál lévő megrongált helységnévtábláról, megkerestük Peti András alpolgármestert is, aki elmondta, kollégái nem tudnak az esetről. „Nem egy rendkívüli dologról van szó, hiszen a városnak több száz kilométernyi utcája van, lehetetlenség mindent szemmel tartani. Tudom, hogy ez a város gondja, de egyszerűen nem állíthatunk rendőrt minden szemeteskuka, minden garázs és kétnyelvű felirat mellé” – fogalmazott Peti, aki hozzátette, sajnálja, hogy ezeket a garázdálkodásokat nem lehet megállítani. Azt is elmondta, a polgármesteri hivatal illetékesei kedden kiszállnak a helyszínre, és ha valóban megrongálták a táblát, leszerelik azt, és kijavítják rajta a feliratot.
Vass Gyopár. Székelyhon.ro

Amikor egy népből nemzet lesz
„A jövőbe nem láthatunk, és nem tudhatjuk, nem fogunk-e mi, Magyarország magyarjai zarándokolni el az erdélyi magyarsághoz, annak püspökeihez, politikusaihoz, birtokosaihoz, bankáraihoz, historikusaihoz, költőihez, szegény embereihez, hogy kezünket tördelve könyörögjünk nekik, tanítsanak meg ők arra, miként kell megszervezni a magyarságnak nemzetiségét és nemzeti egységét.” (Szekfű Gyula: Az erdélyi probléma)
Túl vagyunk újra egy választáson. Elmondhatjuk emberként is és magyarként is, hogy nagy tanulságokat vonhatunk le belőle. Az első és legfontosabb: az „anyaországi” magyarságból mint népből nemzet lett. Viszont ha nagyképű akarnék lenni, az erdélyi magyarság 96 százalékos, Fideszre leadott szavazatai alapján azt is elmondhatnám, amit Tamási Áron, hogy a székelység a magyarság legszebb ága. De ha nem is a legszebb, a legtudatosabb. Meghálálta a Fidesz töretlen bizalmát. Azt is mondhatnánk, beérett az Erdély-járás, hisz emlékezhetünk Németh Zsolt szavaira is, hogy a magyar politikai elit Tusnádfürdőn lett „magyarrá”. Tusnádfürdőn és Csíksomlyón, folytathatnám. Tusnádfürdőn és minden egyes településen, ahol az elmúlt közel három évtized alatt a testvértelepülési kapcsolatok éltek és hatottak. Az esti együtt éneklésekkel. Az irodalmi és kulturális műsorokkal, melyek szellemiségével csak itt ismerkedett meg az anyaországi magyarság nagy része. A szeretettől – amelyből annál több lett mindkét oldalon, minél többet adományoztunk. Kézfogásainktól, melyekkel tudatosítottuk, hogy egymáshoz tartozunk és számíthatunk egymásra. Az összevillanó tekintetektől, amelyek simogatón egymásba fonódtak. Az összesimuló gondolatoktól, amelyek egymásra találtak. Az MSZMP utódpártjai és a nemzettudatát vesztett magyar nép eddig nem tudta megérteni, hogy mi a felejtés ellen és érdekében – akik voltunk s akik lehettünk volna –, soha nem mondhatunk le az emlékezetről mint megtartó erőről. Nekünk a lélek önvédelme s az élet viszontagságai ellen az emlékezet páncéljával kellett felvérteznünk magunkat, hogy megmaradjunk. És más híján szeretetünk jeléül csak ezt tudtuk átadni a hozzánk érkezőknek: a nemzeti emlékezetet. Viszont azt töretlenül.
A fentiek mellett azonban elmondhatjuk azt is, hogy beérett Magyarországon is az a munka – vagy azt is mondhatnám, szellemi fordulat –, aminek magvát az MDF majd a Fidesz elvetette. Bebizonyosodott, hogy már nem lehet program nélkül, szlogenekkel – Orbán, takarodj! – választást nyerni. Bebizonyosodott, hogy az alpáriság, amelyet bizonyos körök mind a közbeszédben, mind a tévéműsorokban meghonosítottak, még vagy már a magyar nép esetében sem mozgósító erő. A teljes agymosás még nem következett be. Kezdik felismerni, hogy sem a celebek, sem a Mónika-show népe nem lehet példakép. Az öntudat fénye, hogy kik voltak, még világít. Bebizonyosodott, hogy az utódpártok nem ismerték, nem ismerik már azt a népet, amelyet uralni akarnak. Ez a nép felnőtt lett, s számára nem jelentenek semmit a hitevesztett üres szavak, a rájuk zúdított idegen eszmék, ez a nép már részben „Orbán népe” – ahogy csúfolják –, s rá már csak a betartott ígéretek hatnak. Az, hogy a csőd szélén ingó ország működni kezdett. Az, ahogy a miniszterelnök kiáll Brüsszelben és odahaza az ország érdekei mellett. Vagy az – és ez lehet a legvalószínűbb –, amit Orbán Viktor az árvízkor mondott arra a kérdésre, hogy miért van a gátakon. Mert: „erkölcsi kötelességemnek tartom”. Igen, ez, vagyis ennek felismerése, a kimondott és ki nem mondott szavak valódisága hathatott, mert felismerték az erkölcs, a szavak hitelességének aranyfedezetét.
Lőrincz György. Székelyhon.ro

Kell még a törvényen javítani
Maros megyei iskolák igazgatóival, aligazgatóival, pedagógusaival találkozott április 3-án Markó Béla szenátor és Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. A többórás ülésen a megyei oktatásügy legfontosabb kérdéseit vitatták meg, s ennek kapcsán kérdeztem Markó Béla szenátort, a felsőház oktatási bizottságának tagját.
– Bár a Pedagógusok Szövetsége szervezésében nemrégen lebonyolított találkozón szembesülhettünk az iskolaigazgatók gondjaival, ezúttal a sajtó nem lehetett jelen a rendezvényen, s az RMDSZ által kiadott közleményből csak felsorolásszerűen értesülhettünk a vitatott kérdésekről. Megkérem, tájékoztasson bővebben néhány fontosabb problémáról.
– Király Andrásnak, az oktatási minisztérium államtitkárának és kollégáinak az volt a célja, hogy a magyar iskolaigazgatók, aligazgatók elmondják az oktatással, az iskolák működésével kapcsolatos gondjaikat. Én is részt vettem, s bár kevésbé tartoznak rám a mindennapi intézményvezetési problémák, ezek sok esetben nem választhatók el az oktatási törvénytől. A szenátus oktatási bizottságában dolgozom, s ezt a mandátumot elsősorban azért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ebben az időszakban számos kérdés tisztázódik az oktatási törvény alkalmazásával kapcsolatosan. A mostani kormánytöbbség módosítani akarja az oktatási törvényt, és nem mindegy, hogy bele tudunk-e szólni vagy sem.
A találkozón számos problémát vetettek föl nagyon célratörően, a tankönyvektől kezdve egészen az iskolai vezetőtanácsok működéséig. A színvonalas beszélgetésből kiderült, hogy az oktatási törvény jó néhány rendelkezését nem mindenütt alkalmazzák. Az iskolai vezetőtanácsok összetételét újra kellene gondolni. Hasonlóképpen a finanszírozási kérdést is, mivel sok az elégedetlenség a fejpénzzel kapcsolatosan. A diáklétszám szerint kapott összegből kell a pedagógusok fizetését fedezni. Az egyik képtelenség, ami ennek következtében előáll: az iskola abban válik érdekeltté, hogy kisebb fizetésű, alacsonyabb képesítésű pedagógusok tanítsanak, mert akkor a rendelkezésre álló fejpénzből könnyebben ki tudja fizetni a béreket. Ha túl magas képesítésű tanárai vannak, akkor előfordul, hogy nem elég az iskola működtetésére kapott összeg. Ezt mindenképpen újra kell gondolni az eddigi tapasztalatok alapján. Sok olyan problémát is följegyeztem, ami esetleg törvénymódosítást is igényelne. Állandóan küszködünk az osztályok számának a problémájával is. Ha nem vagyunk képesek összefogottan tervezni, akkor előállhatnak olyan helyzetek, mint például Szászrégenben, ahol négy iskolának van magyar tagozata, s az ősztől valószínűleg csak kettőben indul előkészítő osztály, holott legalább háromban kellene, bár szerintem egyről sem szabad egykönnyen lemondani. Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen, hogy mindenki a maga iskolája számára próbáljon gyermekeket verbuválni, ahelyett hogy összeülnének, s a pillanatnyi érdekeket félretéve, világosan eldöntenék, hogy melyik legyen az a három iskola, ahol meg kell tartani a magyar tagozatot. Ha nem így járunk el, ha nem vesszük figyelembe a távolságokat, a kisgyermekek közül néhányan lemorzsolódnak. Erről kellene a szülőket is meggyőzni.
– Említette a törvénymódosítás szükségességét. Ez az iskolaalapítást illetően is fontos lenne, hogy a megye két városában, Dicsőszentmártonban és Segesváron is megvalósulhasson pedagógusok, szülők és diákok régi vágya.
– Rég tudjuk, hogy ebben a tekintetben ellentmondás van a helyi autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése között. Az iskolalétesítés kérdésében – látszólag nagyon helyesen – az önkormányzatra van bízva a döntés. De amikor egy magyar iskolát akarunk létrehozni, nem biztos, hogy egy román többségű önkormányzat megszavazza azt. A kisebbségi jogok érvényesítését nem mindig lehet a helyi akaratra bízni. Ezért számba kell venni, hogy a törvényen mit lehet változtatni, de ettől függően az érvényben levő törvény alapján is meg kell próbálni megtalálni a megoldást. Tapasztalataim szerint is, az önálló magyar iskolák – különösen a szórványvidéken – nagyon sokat segítenek az identitás megőrzésében, hisz nemcsak oktatási intézményként, hanem értelmiségi központként is működnek. Ezt megtapasztaltam Dévától Máramarosszigetig, s indokolt Dicsőszentmártonban és Segesváron is.
– Beindulhat-e a minden évfolyamot átfogó marosvásárhelyi katolikus oktatás?
– Ez is szóba került, s a jogi lehetősége adott, nincsen akadálya. Nem tudom megmondani, hogy őszire sikerül-e, de van esély rá. A vásárhelyi magyar oktatás szempontjából hasznos lenne egy magyar állami iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mellett egy kisebb, de jól működő református kollégium, amely már létezik, és egy katolikus gimnázium is, amelyet ezután kellene létrehozni.
– Említette, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvek is szóba kerültek.
– Ezen a téren egy nagyon fontos eredményt tudunk felmutatni, a Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven történő oktatását, illetve, hogy ebben az esetben már megvannak a magyarra fordított tankönyvek. Ez sem ment könnyen és gyorsan. Ami a román nyelv tanítását illeti, ebből a szempontból mi ugyan előreszaladtunk, de a minisztérium lekésett. Amikor a kormányban voltunk, Murvai László vezetésével létrehoztunk egy bizottságot, kidolgoztuk a tanterveket és a tankönyveket, miközben az általános román tanterv még nem készült el. Annak egy részét kell bevárni, miközben az előkészítő és az első osztályban már az új tanterv szerint folyik az oktatás.
– Az oktatás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét sem, ahol a felsőoktatásért felelős miniszter látogatására várnak, hogy érvénybe léphessen a hétpontos egyezség utolsó pontja is.
– Köztudott, hogy három egyetemet nyilvánított multikulturálisnak, tehát többnyelvűnek az oktatási törvény: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet valamint a MOGYE-t. Ebből kettőben, az oktatási törvénynek megfelelően, sikerült létrehozni a főtanszékeket, intézeteket. Kolozsváron ugyanazon a karon belül van román és magyar döntéshozatal, a Művészeti Egyetemen, amely kisebb, de számunkra fontos intézmény, ennél is radikálisabb megoldás működik ebben a pillanatban, mert van egy magyar és egy román nyelvű kar. Amennyire én ismerem, a Babes–Bolyain belül is nagyon sokat jelentett a magyar intézetek létrejötte, számos kérdésben önállóan dönthetnek a magyar oktatók, programokról, tantervekről például. Hogy a költségvetés szempontjából mennyire lehetnek önállóak, erről érdemes beszélni, mert ahogy én látom, igazság szerint maguk a karok sem élveznek túlságosan nagy önállóságot. Az lenne a természetes, ha gyakorlatilag a karok is egészen szabadon bánhatnának a számukra évről évre biztosított pénzalapokkal, attól függetlenül, hogy román vagy magyar nyelven folyik az oktatás.
A MOGYE-n az igazán jó megoldás az lett volna, amelyet az RMDSZ még az előző kormányban elért, hogy jöjjön létre egy külön magyar kar, és azon belül működjenek az intézetek. Ez a radikális, de véleményem szerint jó megoldás, ami sajnos hozzájárult ahhoz, hogy megbukott az Ungureanu-kormány. Attól kezdve nem volt eszközünk arra, hogy egy ilyen megoldást alkalmazzunk. Amire lehetőség kínálkozott, hogy lassan megpróbáljunk előre haladni, és a legalább az önálló főtanszékek, intézetek megalakításáig eljutni. A magyar oktatók valóban haladtak ezen az úton, mert elkezdődött a magyar oktatás külön akkreditálása, ami kulcskérdés, és úgy néz ki, hogy ez a folyamat már az ősszel befejeződhet.
– De hát a magyar tagozat megkapta az akkreditációt!
– Csakhogy van egy végső ellenőrzési időpont, amelyet őszre tűztek ki. A Babes–Bolyai egyetemen is óriási konfliktusok voltak, de ott külön- külön akkreditáltatták a magyar oktatást, s a kedvező pillanatban ezért lehetett létrehozni a külön intézeteket.
– A vásárhelyi egyetem esetében úgy tűnik, hogy időhúzásról van szó. A magyar tagozat oktatóinak a közössége eldöntötte, hogy kivonul az egyetem minden vezető testületéből, ha nem oldódik meg az önálló intézetek létrehozása, amit a törvény biztosít. Eljön-e a miniszter, és számíthatunk- e kedvező lépésre ezen a téren?
– Tudtommal el fog jönni a miniszter, és megpróbál egyeztetni a magyar és román oktatók között. Én mindenképpen a végleges akkreditációban látom az első jelentős változást, ennek mielőbb be kell fejeződnie. Megmondom azt is őszintén, hogy a testületekből való kivonulást nem tartom jó megoldásnak, értem az elkeseredést, de ez nem vezet sehova szerintem, a magyar oktatók még információt sem fognak kapni arról, hogy mi történik. Félig tréfásan, félig komolyan azt szoktam mondani, hogy én nem kivonulás-, hanem bevonuláspárti vagyok. Ez most keserves türelemjáték, végig kellene vinni.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Egy kis kibickedés
Fájó szívvel vagyok kénytelen a nyilvánosság előtt vitába szállni a régi baráttal, Sebestyén Spielmann Mihállyal (Őszinte sajnálattal dr. Péterffy Árpád professzor úrnak, Népújság, 2014. április 2.). Teszem ezt olyan orvosként, a MOGYE volt hallgatójaként, aki a Péterffy családdal szintén egy utcában (sőt S.S.M-mel egy lakásban) lakott, aki a Péterffy családhoz barátként bejáratos volt, és teszem annak dacára, hogy könnyen kiérdemelhetem a "kibicnek minden könnyű" leminősítő megjegyzést. Ezzel kapcsolatosan bukkan fel egy ifjúkori emlék. Ma is fülembe cseng ugyanis a MOGYE hajdanvolt, rosszemlékű rektorának, Andrásofszky Tibornak bridzselés közbeni megjegyzése: a kibic hallgat, a kibic tölt, a kibicnek nincs lábszaga…
Hát igen, a sors úgy hozta, hogy a mai MOGYE ügyében – sok száz, vagy inkább ezernyi sorstársammal együtt – immár csak a partvonalon túlról tudunk bekiabálni. Csakhogy ez a játszma még a mi időnkben, vagy nem sokkal előbb kezdődött, azóta is folyik, és a parti tragikus alakulása miatt szorultunk annyian kibic pozícióba. Ezért kellett Péterffy Árpádnak is Olaszországba disszidálni, a menekülttáborból jutott Svédországba, majd évekig pendlizett a linköpingi és a debreceni szívsebészet között. Ahelyett, hogy a dolgok normális menete folytán édesapja, a mi "Pali bácsink" nyomdokain haladva a MOGYE professzoraként vonuljon nyugdíjba.
Érdemes hát egy kis emlékező kitérőt tenni. Történt ugyanis a 60-as évek elején (1956 után, az 1958-as nagy exmatrikulálási hullám után vagyunk!), hogy a fent említett rektor (az exmatrikulálások fő kezdeményezője és végrehajtója) nyakába vette az országot, és elindult az orvosegyetemeken románokat verbuválni saját egyetemére. Így vélte megmenteni a magyar egyetemet! Így vált országos jelszóvá a Hai sa mergem la Târgu Mures, sa facem cariera (gyerünk Marosvásárhelyre karriert csinálni). És lőn. A kolozsvári tanársegéd, Pop D. Popa fél év múlva a Sebészeti Klinika professzora (nem sokkal később rektora, a korábbi rektor nagy gyönyörűségére), tettestársa, Truta (akit mindközönségesen Trut D. Trutának emlegettünk) tartományi főorvos és a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika docense, hogy csak kettőt említsek a sok százból. Azért éppen őket, mert Péterffy Pali bácsi, a kiváló sebésztanár e konstellációban lett menesztve a sebészetről és száműzve a nőgyógyászatra. Ahol Truta úr számára csak mint "vén hülye" létezett, mígnem egy műtét során sikerrel át nem vágta a beteg ureterét (húgyvezeték), és kétségbeesetten vonította, hogy hívják Péterffyt. (Sok hasonlóan sikeres beavatkozása volt még Truta úrnak, mígnem köztörvényes bűnök miatt el nem ítélték.)
Szóval emígyen, sok-sok magyar szakember tragédiája, életművének összeroppanása, rengeteg tehetséges fiatal reményeinek, szakmai kilátásainak porba hullása árán haladt előre a folyamat, melynek során az ország talán legelső orvosi és gyógyszerészeti egyeteméből, a Miskolcziak, Obálok, Putnokiak, Krompecherek, Mátyás Mátyások fémjelezte iskolából a mai, az országos rangsor vége felé kullogó román valami lett. Ami a román nagynemzeti elvakultság és nemzeti gyűlölködés egyik fellegvára, ahol legfontosabb a nemzeti hovatartozás és a szent anyanyelv használata, az "idegen" elemek kiszorítása, és semmiképpen a szakmai szempontok figyelembevétele. Ahol tehát a kényszerűségből megtűrt magyar oktatói gárdának és hallgatóságnak már csak a kibic szerep jut. Mindennek dacára, fogcsikorgatva teszik becsülettel a dolgukat, lehetetlen körülmények között. Igen, kibic szerep jut nekik is, a hajdanvolt magyar Székelyvásárhely hajdanvolt magyar egyetemén, nem csak a világgá szaladt egyéb, kibic sorsra jutottaknak. Azon egyetemről szólok, ahol mértékadó szakemberek, pl. dr. Brassai Attila professzor nézete szerint a kiutat csak a menthetetlenül elfertőzöttről való végleges leválás, egy önálló magyar orvosegyetem létrehozása jelenthetné.
Hogy a díszdoktori cím jeles, nemzetközi rangú magyar szakemberek számára történt odaítélésének milyen mögöttes indokai lehettek, azt nem tudom, de a román politikai gyakorlat ismeretében joggal feltételezhető az imázsteremtés ravasz szándéka, a farkas báránybőrbe bújtatása. Miközben a való életben, a mindennapok gyakorlatában naponta mértek-mérnek pofont a régi orvosdoktorok régen kihűlt orcájára, renoméjára. Igen, kedves S. S. Misi barátom, ők, az Azamfireiek teszik ezt, nem Péterffy Árpád professzor. Akinek mérhetetlenül kedves, szívmelengető volt a megbecsülés, elismerés kifejezése régi alma matere részéről, aki ezzel az aktussal valamiféle hazatérést élhetett át a régi családi házba, meg az azzal szemközti sebészeti klinikára, édesapja munkahelyére, ahol számukra, meg annyiunk számára nem volt hely. Csakhogy Péterffy professzor hovatovább ráébredt a valóságra, amikor a hallgatás immár cinkosságot jelent a magyarirtó intoleranciával. A kibic immár nem hajlandó tovább tölteni a (hamis) kártyát keverőknek, és nem hallgathat tovább, hanem közösséget vállal a többi otthoni magyar kibiccel. Nemhogy pofont mért volna orcájukra, hanem kimondottan az ő érdekükben cselekedett. Megtette, amit tennie kellett egyenes gerincű erdélyi magyarként: odadobta élete talán legféltettebb szakmai elismerését, és újfent igazolta, hogy kiváló orvos és becsületes magyar ember, kiérdemli mindannyiunk tiszteletét. Ezt a tényt elfedni, a nyilvánvalót meghamisítani jobb esetben rövidlátás, de inkább mélységes rosszindulat, egy publicista részéről pedig egyenesen bűn, szakmai baklövés és barátságtalan cselekedet az élethalálharcát vívó magyar közösséggel szemben.
Az Azamfireiek meg kérjenek fel díszdoktornak olyan nemzetközi hírű tudósokat, akik hajlandók a szakma szégyenévé és az emberi tisztesség fertőjévé tett román intézménytől azt elfogadni.
Dr. Kövesdy Pál, Szekszárd, 2014. április 11. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató Szovátán
Könyvbemutatót tartottak Szovátán, melyre a Bernády Közművelődési Egylet, a Teleki Oktatási Központ és a Sóvidék kulturális folyóirat szervezésében került sor a városháza dísztermében. Az eseményen fellépett az Intermezzo kamarakórus Fülöp Judit karnagy vezetésével.
A rendezvényt a Bernády Közművelődési Egylet elnöke, Mester Zoltán nyitotta meg, felkérve a résztvevőket nemzeti dalunk eléneklésére. Ezt követően köszöntötte a könyv szerzőit: Derzsi Ferenc nyugalmazott tanárt, Hegyi Noémi joghallgatót, Szolláth Hunor helytörténészt és a jelenlévőket.
A könyvet Szolláth Hunor mutatta be, beszédéből kiderült, hogy a könyv megírásának ötlete 3-4 éve született meg a társszerző, Derzsi Ferenc fejében. "Akkor jött a tanár úr az ötlettel, hogy az ’56-os szovátai ifjaknak emléket kellene állítani, nemcsak egy könyv, egy összefoglaló és ismeretterjesztő könyv, hanem akár egy emlékoszlop formájában is. Az ötlet megfogalmazását tettek követték, és el is készítettük a kötetet. Nem ment simán, ezt is el kell mondanom, hiszen több akadály is gördült a könyv megjelentetése elé. Akadály volt a téma is, az előhívott történelmi esemény, amely, miután elindítottuk, még inkább köztémává vált, hiszen oly sokan vannak olyanok manapság is Szovátán, és voltak nagyon sokan, akik azt mondták, 1956 Szovátán nem létezett. Hát jelentem alássan, hogy igazuk is van, meg nem is, ha abból a szempontból nézzük az 1956-os események szovátai vonatkozását, amilyen szempontból például Budapestet láttuk, hallottuk és értesültünk-értesültek róla, akkor így van, igazuk van, semmiféle ilyen esemény Szovátán nem történt, sőt egész Erdélyben, még Romániában sem. Történt viszont egyéb, történtek olyan dolgok, amik azt vonták maguk után, hogy 4, 6 vagy 8 évre ítéltek el szovátai származásúakat."
A történetet tovább nem ismertette a helytörténész, mivel minden részletesen le van írva a kötetben, hogy miként történtek az események, mi volt ennek a folyamata, továbbá szó esik a perről is. "A könyv borítóját és a könyvet magát is a csíkszeredai Státus Kiadó készítette a szovátai származású Birtók József vezetésével. A címlap pedig Szováta méltán elismert és megbecsült festőművésze, Kusztos Endre egy művének a felhasználásával készült. A korrektúrát Dimény Orsolya és Székely Anna végezte el, reméljük, hogy sikerrel. Maga a könyv Tófalvi Zoltán ajánlásával kezdődik, amelynek egy részét a helytörténész felolvasta a résztvevőknek, mivel az ajánló írója nem jelenhetett meg személyesen a rendezvényen.
A kötetnek érdekes színfoltjai a Hegyi Noémi joghallgató által írt fejezetek, hiszen itt perről, jogrendelkezésről, ítéletekről van szó, és ki lehetne ennél hivatottabb, mint egy jogász. Ő a kötetben ennek a törvénykezésnek a részleteit tárgyalja."
A kötet külön értékét képezi, hogy a mellékletekben az általunk fellelhető szovátai résztvevők portréja is megtalálható. Ami minden kétséget eloszlathat, az a szovátai ’56-os szervezkedésről szóló perirat, ami a CNSAS (a szekuritáté iratait vizsgáló szervezet) irattárából származik.
Szolláth Hunor hangsúlyozta, hogy a kötet ismeretterjesztő írás, melyet azzal a céllal adtak ki, hogy eljusson minden ez iránt érdeklődő szovátaihoz.
A könyvbemutatón nagy volt az érdeklődés, zsúfolásig telt a díszterem, idősek és fiatalok egyaránt részt vettek az eseményen. Az ismeretterjesztő kötet nagyban hozzájárul a fiatalabb, személyes tapasztalatokkal nem rendelkező olvasók ismereteinek a bővítéséhez, fogalmazódik meg a bemutatott könyv hátoldalán.
Urbán Izabella
Derzsi Ferenc – Hegyi Noémi – Szolláth Hunor: In memoriam 1956 – Szováta /Státus Kiadó, Csíkszereda, 2014/ Népújság (Marosvásárhely)

Körtefa és diákszínpad Magyarlapádon
Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Több évszázadra visszanyúló Fehér megyei hagyományt élesztgetnek a magyarlapádiak: már az 1600-as évekről felmaradt feljegyzések is emlegetik a színjátszást.
Aztán az 1990-es évek legvégén játékos kedvű tanulócsoportok vették birtokba a nagyenyedi kollégium színpadát, megteremtve egy évtizedes virágzó szokás alapjait. A mozgalom szorosan kötődött Demény Piroska nevéhez és személyiségéhez, így amikor a magyartanárnő Kolozsvárra költözött, a hagyomány magszakadt. Ezt a fonalat vették most fel a magyarlapádiak: hétvégén az iskolában nyolc diákcsoport mutatta be bolondos-komoly előadását. Azt remélik, a folytatás sem marad el. És hogy jön ide a körtefa?
Hét helységből nyolc általános iskolás csoport gyűlt össze Magyarlapádon, a diákszínjátszás mozgalmának újraindítása alkalmával. A helybelieken kívül Bethlenszentmiklósról Gyulafehérvárról, Magyarpéterfalváról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockószentgyörgyről jöttek színjátszó diákok. Előadásán kívül Zorkóczy Zenóbia színművésznő ajándékot is hozott: egy körtefát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Összegző kiadvány a kolozsvári magyar felsőoktatásról
A kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás történetét mutatja be 18 tanulmány keretében az a kiadvány, melyet hétfő délután mutattak be Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Színház utcai klubtermében.
A 140 éves kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás című kötet főszerkesztője, Nagy László, a BBTE rektorhelyettese elmondta, a kétnyelvű kiadvány a két évvel ezelőtt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításának 140 évfordulóján megrendezett konferencián elhangozott tudományos előadásokat tartalmazza.
Ion Aurel Pop, a BBTE rektora kifejtette: az általa vezetett intézményt háromszor is megalapították, a felsőoktatási intézmény ugyanis az 1581-ben létrehozott Jezsuita Kollégium, az 1872-ben megnyíló Ferenc József Tudományegyetem és az 1919-ben alapított I. Ferdinánd Egyetem jogutódjának tartja magát, mindhárom örökségét magáénak tudja.
Kiemelte, a Ferenc József Tudományegyetem már modern egyetemnek számított megalakulásakor, és gyakorlatilag a kezdetektől a kulturális sokszínűség jellemezte. Molnár Kovács Zsolt egyetemi adjunktus felszólalásában hangsúlyozta: a gondosan megszerkesztett, színes kiadvány a kolozsvári felsőoktatás történelme egyik rendkívül fontos dokumentumának számít.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Költöznie kell az erdészetnek
Végrehajtó kereste fel hétfőn délelőtt a Hargita Megyei Erdészet csíkszeredai székhelyét. A látogatás célja nem volt egyéb, mint érvényt szerezni a legfelsőbb bíróság azon jogerős ítéletének, mely a római katolikus egyház tulajdonába utalja a Csipak-féle házat, amelyben az említett intézmény egy része működik. Az erdészetnek egy hónapon belül költöznie kell.
Marosvásárhelyi végrehajtóval és ügyvédi képviselettel érkezett hétfő délelőtt Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt római katolikus plébánia esperese a Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság székhelyére. A látogatás célja a Csipak-féle ingatlan egyház általi tulajdonba vétele volt, amelyben az említett intézmény egy része működik. A kezdetben feszült hangulatban zajlott tárgyalások után kiderült, az erdészet egy hónapos határidőt kapott, hogy kiürítse az épületet.
Egy ingatlan története
Mint azt a találkozó után az esperes az ingatlannal kapcsolatban elmondta, Majláth Gusztáv Károly püspök annak idején öt papot hívott Magyarországról Erdélybe. Köztük volt Csipak Lajos címzetes kanonok is, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium latin és magyar szakos tanára. Az egyházi személyiség 1932-ben vásárolta a szóban forgó 24 áras telket, amelyre házat épített. Ezt 1950-ben államosították, tulajdonosát Szebenbe száműzték.
Elveszett, majd előkerült végrendelet
Az esperestől azt is megtudtuk, Csipak 1953-ban Csíkszeredába látogatott, és ekkor írta meg végrendeletét. „Többen is tudtak erről, ám végül csak a könyvtárunk 2001-es átrendezésekor került elő a dokumentum. Ennek alapján lefolytattuk a hagyatékot, majd felszólítottuk az erdészeti hivatalt, amely itt folytatja működését, hogy ürítse ki az épületet, vagy kössünk bérleti szerződést” – nyomatékosított Darvas.
Nem akartak tárgyalni
„Az erdészeti hivatal nem volt hajlandó velünk tárgyalni, kénytelenek voltunk törvényre vinni az ügyet” – jegyezte meg az esperes. Hozzátette, a pereskedés öt éven át húzódott, a jogerős ítéletet tavaly január 17-én mondta ki a legfelsőbb bíróság. Ez alapján a Csipak Lajos által épített ingatlan a katolikus egyház, ezen belül a csíkszeredai egyes számú egyházközség jogos tulajdonát képezi.
„Azóta várakozó állásponton voltunk. Tavaly szeptemberben próbáltunk tárgyalni az erdészettel, ám nem úgy beszéltek velünk, ahogy egy tulajdonossal illett volna” – jelentette ki a csíkszeredai plébánia esperese. Végül ez év elején egy marosvásárhelyi végrehajtó irodát kértek fel arra, hogy szerezzen érvényt a jogerős ítéletnek.
Feszült beszélgetések utáni kiegyezés
Darvas Kozma József a Csipak-féle házban hétfőn lezajlott egyeztetést követően elmondta, a feleknek sikerült egyezségre jutniuk. Ennek értelmében az erdészetnek május 19-éig kell az épületet elhagynia. A helyzetet bonyolítja, hogy a kilencvenes évek derekán az igazgatóság az említett épület mögött egy újabb, kétszintes ingatlant is felépített. „A Csipak-házból való kiköltözést követően az erdészetnek ajánlatot kell tennie a területünkre felhúzott ingatlanra is. Erről az egyházközség tanácsa hoz majd döntést, amit a gyulafehérvári főegyházmegyei hatóság gazdasági tanácsának is láttamoznia kell” – írta le a következő időszak várható fejleményeit az esperes.
A Székelyföld Fociakadémiának ajánlanák
Darvas Kozma József kiemelte, az épületegyüttessel hosszú távú elképzelésük volna. A tervek szerint a magyarországi Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiával szakmai viszonyban levő Székelyföld Fociakadéma bentlakóinak ajánlanák fel. Amennyiben csak a régi ingatlan kerül tulajdonukba, akkor azt irodahelyiségként adnák bérbe. „Az egyház az ingatlanjairól nem mond le. Az erdészet azonban ragaszkodik a másik épülethez, így ha megfelelő ajánlattal jönnek, akkor elfogadhatjuk azt” – fejtette ki az esperes.
Cătălin Mutică: tiszteletben tartjuk a jogerős ítéletet
„Nem akarjuk bérbe venni ezt az épületet, a másikban bőven megférünk. Még talán örvendünk is az átadásnak, mert megszabadulunk egy sor fenntartási költségtől” – így fogalmazott a végrehajtói látogatás után megtartott rögtönzött sajtótájékoztatón Cătălin Mutică. A Hargita Megyei Erdészeti Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, az általa vezetett intézmény nem gördít akadályt az elé, hogy a katolikus egyház érvényt szerezzen a bírósági döntésnek. „Az egy hónapos határidőn belül kiköltözünk az épületből” – mondta az intézményvezető.
Nem mondanak le a nagyobb ingatlanról
„Most abban a helyzetben vagyunk, hogy van egy saját épületünk olyan területen, amelynek nem mi vagyunk a tulajdonosai. Nagyon sok megoldási lehetőség van erre az állapotra, ezekről a későbbiekben folytatunk tárgyalásokat az egyházzal” – pontosított Mutică. Elmondta, a Csipak-féle ház mögötti részen található kétszintes ingatlan 1997-re épült fel, erről viszont nem hajlandó lemondani az erdészet. „A törvény minket is védelmez, nem tudnak az utcára tenni az általunk épített ingatlanból” – tette hozzá az igazgató, aki szerint a szóban forgó épület a törvényes előírásoknak megfelelően volt felhúzva, minden ezzel kapcsolatos dokumentummal és engedéllyel rendelkeznek.
Ábrahám: van esély a kiegyezésre
„Az egyházközség tagjaként úgy látom, jogos tulajdonát kapja vissza az egyház. Azt viszont sajnálom, hogy az elmúlt időszakban elmaradt a párbeszéd a két fél között. A hétfői nap is kissé feszült hangulatban kezdődött, de végül meg tudtuk beszélni a dolgokat” – mondta el a tájékoztatón szintén jelen levő Ábrahám István. A megyei erdészet irodavezetője szerint az általuk épített kétszintes épülettel kapcsolatban van esély a kiegyezésre. „Meglátásom szerint megtaláljuk a megoldást a másik épületre is. A Merkúr nagyáruház környékén tudunk felajánlani olyan területet cserébe, amely hasonló értékkel bír. Konkrét javaslatot fogunk letenni ez irányban” – említette az illetékes.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

Megnehezített földeladás
Látszólag nem a külföldiek dolgát nehezítették meg a földvásárlási törvénnyel, hanem a területtulajdonosokét, illetve a polgármesteri hivatalokét. Egyes csíkszéki községvezetők szerint az eddigi, igencsak esetleges adásvételi eljárásban valóban rendet kellett rakni, az viszont kérdés, hogy ez a törvény jelenti-e a megoldást. Egyelőre az biztos, hogy jelentősen megnövekszik a földeladással járó papírmunka.
Habár április közepéig lett volna lehetőség külföldi vásárlóknak adni a hazai termőföldeket, a megkérdezett csíkszéki polgármesterek arról számoltak be, hogy a negyedév alatt nem érkezett ehhez hasonló kérés a polgármesteri hivatalokba. A községvezetők azt is bevallották, jelenleg a területalapú támogatások előkészítésével vannak elfoglalva, így még nem merültek el részletesen a hatályba lépett előírásokban.
„Az adásvételi rendszerben rendet kellett csinálni”
„Nyilvánvaló, hogy az új törvény nem fog könnyíteni sem a polgármesteri hivatal, sem a földterületet eladni akaró helybéliek helyzetén, viszont az eddigi adásvételi rendszerben valóban rendet kellett tenni” – véli Gergely András. Csíkszentmárton polgármestere hozzátette, őket adásvételi szándékkal még nem keresték meg április 11. óta, a törvény életbe lépése előtt pedig nem volt példa arra, hogy külföldieknek adták volna el telkeiket a helyiek. Megjegyezte, tapasztalatuk szerint tavasszal kevesebben foglalkoznak a területek adásvételével – ezért nem keresik őket –, az sokkal inkább a téli időszakra jellemző.
Konkrét intézkedés még nem volt
Gábor Tibor, Csíkkarcfalva polgármestere elmondta, egyelőre még konkrét intézkedésekre nem volt szükség a törvény gyakorlatba ültetése során. Egyelőre nem tudnak állást foglalni, hogy megkönnyíti vagy megnehezíti majd a munkájukat. Mint a községvezetőtől megtudtuk, április 11-ig Karcfalván sem adtak el mezőgazdasági területeket külföldieknek.
Többletfeladattal jár az új törvény
A csíkszentléleki polgármesteri hivatal munkatársai korábban már egyeztettek a földtörvény hatásairól és leszögezték, hogy kinek a hatáskörébe fog tartozni a földtörvénnyel kapcsolatos ügyintézés – számolt be Pál Péter. A település polgármestere hozzátette, a jogszabály gyakorlatba ültetése többletfeladatot jelent a hivatal alkalmazottai számára. A hatályba lépést követően még nem jelentkeztek földterületet eladni, esetleg vásárolni akarók – fejtette ki az elöljáró, aki szerint a bonyolult ügyvitel elriasztja majd azokat, akik beltelkesítés szándékával mezőgazdasági területeket vásárolnának
Mit ír elő a törvény?
A mezőgazdasági területek adásvételét szabályozó törvény rendelkezései egyaránt érvényesek a hazai, illetve az unió tagországainak természetes és jogi személyeire. Az agrárgazdaságra használt földek adásvétele csak a társtulajdonosok, földbérlők, szomszéd földtulajdonosok és a román állam elővételi jogának figyelembe vételével történhet meg. Az eladásra szánt területtel rendelkező személynek értesítést kell benyújtania ahhoz a polgármesteri hivatalhoz, ahová a földterület tartozik: abban kérnie kell a terület eladási ajánlatának kifüggesztését és nyilvánosságra hozatalát. A kérvénynek tartalmaznia kell az eladásra szánt földre vonatkozó árajánlatot és azokat az okiratokat, amelyeket a törvény alkalmazásának módszertani szabályai fognak előírni.
Az önkormányzatok feladatai
A polgármesteri hivatal a kérvény átvétele után 24 órán belül köteles a hirdetőtáblájára kifüggeszteni és 30 napig ott tartani a földeladási szándékot, és ha van rá lehetősége, honlapján is megjelentetni. Ez azért fontos, hogy az elővételi joggal bírok időben tudomást szerezhessenek az eladási szándékról. Az önkormányzatoknak a benyújtott kérést, az eladási ajánlatot és a további okiratok másolatát három munkanapon belül továbbítaniuk kell Bukarestbe a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, illetve területi képviseleteihez. Az említett intézmények kötelesek honlapjukon 15 napig nyilvánossá tenni az eladási szándékot.
Írásban kell közölni a vásárlói szándékot is
Amennyiben egy elővételi joggal rendelkező megvásárolná a telket, a kifüggesztéstől számított 30 napon belül írásban kell közölnie szándékát a polgármesteri hivatallal, kérve igényének nyilvántartásba vételét. A polgármesteri hivatal 24 órán belül ki kell függessze az elővételi joggal rendelkező bejelentkezését, és közölnie kell ezt az illetékes szakmai hivatallal. Az eladó választhatja ki a vásárlót, amennyiben több különböző rangú elővételi joggal rendelkező személy jelentkezik az eladási ajánlat elfogadásával, hasonló feltételek mellett. Ugyancsak az eladó dönt, ha több egyenrangú elővételi joggal rendelkező nyújtja be földvásárlási igényét.
Újrakezdhető az eljárás
Amennyiben az említett 30 nap alatt egy alacsonyabb rendű elővételi joggal rendelkező magasabb árat kínál, mint amilyet a magasabb rendű elővételi joggal rendelkezők elfogadtak, az eladónak joga van újrakezdeni a földeladási eljárást. Ebben az esetben viszont csupán 10 nap áll az eladó rendelkezésére, hogy közölje a polgármesteri hivatallal az elfogadott vevő nevét.
Értékesítés a szabadpiac elvei szerint
Ha egy hónap alatt egyetlen, elővételi joggal rendelkező személy sem jelentkezik földvásárlási szándékkal, az érintett terület a szabadpiac elvei alapján bárkinek eladható – függetlenül a vevő állampolgárságától. Ezt a tényt a polgármesteri hivatallal is közölni kell. A földterület szabadpiaci eladása nem történhet meg az eladási kínálatban feltüntetett árnál kisebb értékkel – ez ugyanis érvénytelenné teszi az adásvételi szerződést teljes mértékben.
Akikre nem vonatkozik a szabályozás
A fent ismertetett szabályozás nem vonatkozik a beltelkek tulajdonváltozására, valamint nem alkalmazandó az első-, másod- és harmadrendű rokonok között létrejött földtulajdon-átadásra – így az öröklésre, adományozásra, eladásra –, az új tulajdonos állampolgárságától függetlenül. Ugyancsak mentesülnek a törvény előírásai alól azok az adásvételben részt vevő felek, akik április 11-e előtti szerződéssel, illetve közjegyző által hitelesített előszerződéssel és szándéknyilatkozattal rendelkeznek.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Az örökséget tovább kell adni
A Gyergyói Népzenészek Találkozóján, a gálaműsort megelőzően a gyergyószentmiklósi művelődési ház Karancsi Sándor-termében mutatták be Mezei Magdolna Szivárvány havasán – Gyergyóban gyűjtött népdalok című könyvét.
Páll Levente, a kulturális intézmény igazgatója köszöntötte péntek délután az érdeklődőket, kiemelve, rég volt, hogy ilyen zsúfolásig telt háznyi kultúra-, népdalkedvelőt üdvözölhetett.
Páll Ibolya zenetanárnő a népdal születéséről, továbbadásának fontosságáról, több évtizedes pedagógusi pályája során a gyerekektől kapott visszajelzésekről szólt, többek között kiemelte egykori tanítványa, Magdolna különös kapcsolatát a népdallal, a zenével.
A kötet szerkesztője, Mezei Magdolna mielőtt a daloskönyvről szólt volna, köszönetet mondott tanítóinak: „szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan tanítóim voltak, akik megszerettették a népdalt”.
„Oktató-nevelő munkám folyamán mindig fontosnak tartottam a zenei anyanyelv értékeinek tudatosítását. Hiszek a zene személyiségfejlesztő, értékrendteremtő erejében, abban, hogy javítja a gyerek iskolai teljesítményét, gondolkodását, emlékezetét, összpontosító figyelmét, mozgását, kreativitását. Feladatomnak érzem, hogy mindezeket kihasználva, olyan generációkat neveljek fel, amelyek felnőtté válva nemcsak tetteikben, de érzelmi és erkölcsi mivoltukban is hasznos tagjai lesznek a társadalmunknak. Ezért döntöttem el, hogy részt vállalok a nemzeti műveltség terjesztésében, a néphagyomány, a zenei anyanyelv ápolásában és továbbadásában, ott ahol ezt leginkább megtehetem, az iskolában” – mondta a fiatal tanítónő.
Kiemelte, Kodály Zoltán zenepedagógussal együtt vallja: „a gyermekek elsőre annak a tájegységnek a dallamvilágát kell megismerjék, amelyben nevelkednek, mert ez áll hozzájuk minden tekintetben a legközelebb. A zenei anyanyelv szerepét a népzene tölti be, melyben egy nép múltjának legnemesebb értékei őrződnek meg”.
Kisné Portik Irén néprajzkutató a tanító szerepéről, az egyházi, népdalok ismeretének fontosságáról szólt: „a zenei anyanyelvet komolyan kell venni, népi értéket, zenei kincset ad át a szerkesztő e kötettel, melyet különösen a pedagógus kollégák használhatnak kézikönyvként”.
A népdaltár hiánypótló, a könyvhöz tartozó hanganyag, cédé éppen a gyerekek által legkedveltebb, legnépszerűbb dallamokat tartalmazza. A Gyergyóban gyűjtött népdalok egy csokrát, őseink egyik legféltettebb, legdrágább kincsét menti a kis könyv az utókor számára.
A kötet megjelenésében segített: Balázs Gyönyvér, Kolcsár Árpád, Lovász Árpád, Gáll Beáta, Tatár Attila, Páll Ibolya, Kisné Portik Irén, F&F nyomda.
A könyvbemutatón gyergyói dalokat énekeltek a tanítónő tanítványai, népdalos csoportja, illetve a Hóvirág Néptánccsoport tagjai.
Találkoztak a gyergyói népzenészek
Gyergyói Népzenészek Találkozóját Bartók Béla-mottóval szervezték meg a művelődési központban: „A népzene tehát a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni.”
A négy év kihagyás után újra megszervezett rendezvény célja az évek múlásával mit sem változott: legalább ezen a napon felhívni a vidék figyelmét a gyergyói népzenei hagyományokra. „Gyűjtsék össze a környezetünkben még meglévő értékeket, tanulják meg és adják tovább a fiataloknak” – biztatta a jelenlévőket Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza főigazgatója. Kisné Portik Irén Mezei János gondolatait tolmácsolta a telt házas rendezvényen, mellyel a szervezők a híd szerepét vállalták fel a népi zenészek és a közönség között. Péntek este több mint négyórás gálaműsor keretében mutatkoztak be a zenekarok: csomafalviak, alfalviak, újfalviak, ditróiak, remeteiek, szárhegyiek és gyergyószentmiklósiak. A táncházzenészek közül a Heveder Zenekart, habár már éjfélre járt, nagy tapssal fogadta a közönség. Táncházzal zárták az ünnepséget.
Baricz Tamás Imola. Székelyhon.ro

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: fontos előrelépés az ET határozata
Fontos előrelépésnek tartja a kisebbségvédelemben a Nemzetpolitikai Kutatóintézet a Kalmár Ferenc kereszténydemokrata politikus által jegyzett, előző héten elfogadott Európa Tanács-határozatot.
Az előtérbe helyezi a kisebbségvédelem kollektív dimenzióját, a jól működő autonómiamodellekre való hivatkozást, illetve felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be területi önkormányzati megoldásokat minden érintett által elfogadott formában – írták az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésükben.
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése múlt keddi strasbourgi ülésén fogadta el a magyar képviselő jelentését a hagyományos nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése szerint a külhoni, különösen az erdélyi magyarok szempontjából kiemelkedő jelentőséggel rendelkeznek a határozatnak a területi megoldásokra vonatkozó megállapításai.
A határozat ezekre alapozva szólítja fel a tagállamokat, hogy tekintsék át és használják útmutatóként a kollektív vagy csoportjogokat biztosító Alto Adige/Dél-Tirol, valamint Finnország gyakorlatát, továbbá vezessenek be területi önkormányzati megoldásokat minden érintett fél által elfogadott formában – emelték ki.
A Székely Nemzeti Tanács tevékenységének és annak ismeretében, hogy az RMDSZ a saját autonómiatervezete kidolgozásánál a dél-tiroli modellt alkalmazta kiindulási pontként, aligha meglepő, hogy a román képviselők megkísérelték gyengíteni a két nemzetközileg elismert legjobb gyakorlatra, mint követendő példára való hivatkozást – jegyezték meg az elemzés készítői.
Az elemzés rámutat: a határozatban felszólítják a tagállamokat, hogy helyi vagy regionális szinten mozdítsák elő a nemzeti kisebbségek által beszélt nyelvek hivatalos használatát, illetve tegyék meg a szükséges lépéseket az anyanyelven való oktatás folytonosságának biztosítására a középfokú oktatásban és a felsőoktatásban.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének plénuma elé került jelentés, valamint az annak alapján elfogadott határozat és ajánlás, amely az elmúlt másfél év munkájának eredménye, ugyan nem bírnak kötelező jogi erővel, de erős referenciaértékkel rendelkeznek az emberi jogok tiszteletben tartása mellett elkötelezett európai kormányok számára – jelezte a kutatóintézet.
Rögzítették: a kérdést a jövőben továbbra is célszerű az Európa Tanács napirendjén tartani és megállapításaira történő folyamatos hivatkozással, a benne foglaltak számonkérésével az ET általánosan elfogadott eszközévé, a gyakorlatban is számon kérhető sztenderdjévé fejleszteni. Székelyhon.ro

Levéltárak dokumentumai
2014-ben az Eikon kiadó gondozásában jelent meg Erdély XX. századi történelmével kapcsolatos könyv „Problema transilvană. Disputa teritorială româno-maghiară şi U.R.S.S. 1940-1946. Documente din arhivele ruseşti” címmel, mely román változata a 2000-ben kiadott orosz nyelvű kiadásnak.
Az utóbbi idők egyik érdekes román nyelvű kiadója az Eikon. Talán ennek is köszönheti azt a nem lebecsülendő, figyelmet, érdeklődést, amit kiadványaival fel tud kelteni.
Legújabb kínálata is érdeklődésre számíthat. Már címe is bizonyos gondolkodást vallók számára nagyon vonzó, aminek következtében a könyv bemutatása alkalmával az Egyetemi Könyvtár- Muşlea terme történész- akadémikusokkal, valamint a téma iránt érdeklődőkkel telt meg.
Az orosz kiadás könyv szerzői: T.V. Volokitina, Tatiana Andreevna Pokivailova, valamint Tofik MUSLimovici Islamov. Az utóbbi két kutató a modern történetírás legismertebb orosz szakértői közé tartozik. A könyvet orosz nyelven adták ki. Ezt fordították le román nyelvre: Angela Albu, Marta Beurean, Aliona Bivolaru, Mihaela Lovin, Cristina Silaghi.
A könyvben 127 dokumentumot közölnek a kérdéssel kapcsolatban, kronológiai sorrendben. Ezeket a dokumentumokat az orosz levéltárakban találhatjuk meg, melyeket az utóbbi tíz évben hoztak nyilvánosságra. Az 560 oldalas könyvben, magas rangban levő szovjet, román magyar vezetők a témával kapcsolatban levő eszmeváltásai olvashatók. Táviratok, különböző országok magas rangú diplomatáinak jelentései, Sztálin és Molotov közötti eszmeváltások olvashatók, melyek az orosz levéltárakban kaphatók. Az Erdélyben élő kisebbségek helyzetével is foglalkoznak. A levéltári feldolgozás minden tudományos követelménynek megfelel. Többször hangsúlyozták, a könyvben közölt dokumentumok megegyeznek az eredetiekkel. Pontosan meg lehet tudni, hol őrzik az eredetit, és milyen számú, milyen típusú a dokumentum.
A könyv bemutatása
Dumitru Protase akadémikus szerint a könyv megjelentetése nagy erőfeszítést igényelt. Minden Erdélyben élő számára érdekes a könyv, mert történelmi tényeket közöl. Az akkori idők olyan vezetőiről alkothatunk képet, (a teljesség igénye nélkül) mint Adolf Hitler, Benito Mussolini Iosif Visszarionovics Sztálin, Horthy Miklós, Csáki István, Iuliu Maniu, vagy Gafencu Grigore, Petru Groza, Brăteanu Dinu.
A könyv a második világháború alatti és utáni, 1940-1946 közötti viszonyokat mutatja be, bőven szemlézve dokumentációval, az akkori idők diplomáciájára reflektálva. A történelemből átvehetjük mindazt, ami pozitív. Ezekből tanulságokat is levonhatunk. Rendkívül érdekesnek tartja azokat a vonatkozásokat, amelyekből kiderül, hogyan gondolkodott Sztálin, amikor munkatársainak tanácsot adott, vagy a magyarországi és romániai diplomatáknak. Megismerhető V.M. Molotov magatartása Erdéllyel kapcsolatban. Olvasható Horthy Miklósnak Sztálinhoz írott levele, melyben azt írja, hogy a magyar és az orosz nép között hasonlóság van.
Megismerhetjük a magyar és román vezetők gondolkodását is. Kossuth Lajos szerint a magyarok és románok között harmónia kell, legyen. Emanoil Gojdu szerint a románok és magyarok örök szövetségbe kell, éljenek.
Nicolae Edroiu akadémikus, a „George Bariţiu” Történelmi Intézet igazgatója hivatkozik az egyik politikusnak 1938. otóber 1-jén elmondott beszédére, miszerint a románok nem tudtak propagandát „csinálni”. Ennek következménye, a nyugati szomszédoknak mindig sikerült megelőzniük a románokat.
A könyvben 1940-1946 közötti időszakról kaphatunk egy sajátosan érdekes képet, beleértve a Párizsi békeszerződésre (1947) való fokuszálást is. Ugyanakkor feltárta a diplomáciai szövegek fordításának a nehézségeit.
A könyvben levő Bevezetés című fejezet előbb orosz nyelven jelent meg, 2000-ben. Felvetődhet a kérdés, mennyire aktuális a téma az orosz környezetben.
Dr. Gelu Neamţu egyetemi tanár a könyv szerkesztésének technikai vonatkozásairól beszélt. Az eredeti szövegeket fénymásolták, és azok alapján fordították. Visszaemlékezett arra, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államokban kutatómunkát fejtett ki, nem lehetett a dokumentumokat fénymásolni, csak a levéltárakban elolvasni.
1989 után a szovjet rendszer összeomlott, kinyíltak a levéltárak a kutatók számára. Most egy újabb hideg háborús állapot fog bekövetkezni, ami nehézséget jelent a külföldi kutatók számára, hogy az Oroszországi Föderáció Levéltáraiban kutatómunkát végezzenek. Felveti a kérdést, a magyar történészek hogyan fogadják ezt a könyvet? Mennyire időszerű a könyv?
Mint történész azt mondja, miként lehet az idegen területet elfoglalni. Mindaz, ami megtörtént 1938-ben, 1940-ben, ma 2014-ben a Krím félszigeten. Ennek meg van a receptje: legyen egy hangos etnikai kisebbség, mely protektorátust kér az érdekelt országtól. Ez bizonytalansági állapotot teremt. Ez módosíthatja a határokat. A nemzetközi közösség pedig a „szemet huny” a béke kedvéért. Érdekesnek tartja dr. Petru Groza-val kapcsolatos dokumentumokat.
Következtetése: a történelemnek jó és rossz tanulságai vannak, egyesek ismétlődnek.
Dr. Diana Tetean szerint a dokumentumok nagy része első ízben lát napvilágot. Vannak olyan dokumentumok, melyeket eddig nem közöltek sehol.
A könyv szerkesztője Onufrie Vinţeler, a Megjegyzések című fejezetben hivatkozik az 1940-ben elhangzott mondatra, amikor Budapest közli, Olaszország támogatja Magyarországnak a területi követelését. 1940. augusztus 31-én V.M. Molotovval való beszélgetést is felidézik. Olyan dokumentumokat közölnek, melyek 1940-1946 közötti eseményeket tükröznek.
Szerintem érdemes elolvasni Horthy Miklósnak Sztálinhoz írott szívszorító tartalmú levelét, amelyet 1944 szeptemberében írt. Moszkvában a fegyverszünettel kapcsolatos tárgyalásra érkező magyar küldöttség adta át 1944. október elsején. (298-300 oldal).
A könyv idézi I. Z. Susaikov vezérezredes naplójából Susaikov vezérezredesnek, 1947. május 7.-én, dr. Petru Groza-val történő beszélgetését. Dr. Petru Groza beszámolt a budapesti látogatásának eredményeiről, Tildy Zoltán köztársasági elnök nyilatkozatáról (521-526).
Az Erdélyben élő embernek illik ismerni múltjának valódi történelmét. Ezért érdemes kritikus szempontból elolvasni ezt a könyvet.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

EP-választás – Fidesz: védeni kell a nemzeti érdekeket
A magyar nemzeti érdekeknek az Európai Unión belüli érvényesítését és megvédését határozták meg az európai parlamenti (EP-) képviselők fő feladatául az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának fideszes vezetői keddi budapesti sajtótájékoztatójukon.
Hidvéghi Balázs, a testület alelnöke azt mondta: csak a Fidesz-KDNP képes határozottan képviselni és megvédeni a magyar nemzeti érdeket az EU-ban. "Meg kell védenünk a magyarságot a szélsőségektől, és a nemzeti egységet kell megerősítenünk" az EP-választáson is - mondta a politikus, aki a 14. a kormánypártok EP-listáján. Úgy fogalmazott, "nem kérünk többet, mint mások, ugyanazokat a jogokat követeljük magunknak" az EU-ban.
Közölte azt is, hogy "a nemzetpolitikánkat folytatni fogjuk, az eddigi sikerekre építve megyünk tovább".
Hidvéghi Balázs hangsúlyozta, hogy a Fidesz-KDNP listája egy nemzeti lista, hiszen azon a külhoni magyar közösségek is helyet kaptak, kifejezve ezzel a nemzet egységét. Emlékeztetett, hogy Erdélyt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke képviseli a listán, a diaszpóra magyarságát Schöpflin György, Kárpátalja, Vajdaság és a Felvidék jelöltjét pedig a közeljövőben, várhatóan ezen a héten nevezik meg.
Potápi Árpád János, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke kérdésre közölte: tudomása szerint már összegyűltek az EP-választáson való induláshoz szükséges aláírásai a Fidesz-KDNP-nek, de ennek hivatalos bejelentését későbbre ígérte.
A politikus az április 6-i országgyűlési választásra visszautalva azt hangsúlyozta, hogy a szavazáson "elbuktak azok, akik szélsőséges nézeteikkel és gyűlöletkeltésükkel veszélyeztették a magyar nemzet egységét és a külhoni magyarság biztonságát".
A voksolást történelminek nevezte, egyrészt mert azon csaknem száz év után először vehettek részt a külhoni magyarok, másrészt mert a Fidesz-KDNP kétharmados többséget, egyértelmű felhatalmazást kapott a munka folytatásához.
Mostantól "a magyar Országgyűlés valóban a magyar nemzetet szimbolizálja" - mondta Potápi Árpád János, aki szerint a külhoni magyarok megértették: őket is erősebbé teszi, ha egy erős Magyarország áll mögöttük. MTI

Végrehajtóhoz fordult a katolikus egyház Csíkszeredában
Hétéves pereskedést követő jogerős ítélet után kapta vissza egyik ingatlanját a Római Katolikus Egyház Csíkszeredában. Az egykor államosított épület ügyében egy marosvásárhelyi végrehajtói iroda kellett eljárjon.
Oláh Gál Elvira, a Kossuth Rádió munkatársa Darvas Kozma József esperes plébánossal az egykori római katolikus főgimnázium szomszédságában található igazgatói lakás történetéről beszélt.
Darvas Kozma József elmesélte az ingatlan történetét: a telket a Majláth püspök által Magyarországról hívott dr. Sipak Lajos hit- és magyar szakos tanár, és régens vásárolta 1932-ben, erre építette a házat, amit majd 1950-ben törvénytelenül államosítottak, mert ő tanár volt, de szebeni száműzetése miatt jogait nem tudta megvédeni. Dr. Sipak Lajos 1953-ben megírt végrendeletében az ingatlant a csíkszeredai római katolikus plébániának hagyta.
Az épületben erdészeti hivatal működik, amely nem volt hajlandó velük tárgyalni, ezért kényszerültek peres útra térni, amely öt éven át húzódott. Végül tavaly januárban, Bukarestben jogerős ítélet nyomán a terület és az épület a csíkszeredai plébánia tulajdonába került – magyarázta Darvas. Majd azt is elmondta, hogy az erdészettel ezután sem tudtak dűlőre jutni, ezért fordultak egy marosvásárhelyi végrehajtó irodához. Így most az erdészet május 19-ig az épületet fel kell szabadítsa, az általuk épített épületekre pedig ajánlatot tesznek.
Ábrahám István, az erdészeti hivatal irodavezetője, az egyházközség híveként, helyesli a jóvátételt, de azt mondja, mint az állami intézmény képviselője, elkerülhetetlennek tartotta a peres eljárást. Hozzátette: megkapják a megoldást a másik területre is, van hasonló értékű területük, szerinte eltudják azt cserélni. Nem volt ebben semmi személyeskedés, az állam vagyonát kellett védenünk, mint alkalmazottak – érvelt Ábrahám.
Catalin Mutica, a Hargita Megyei Erdészeti Hivatal igazgatója a végrehajtó látogatása után azt ígérte, hogy határidőre kiürítik az épületet. Tulajdonképpen tevékenységük elvégzéshez ma már nincs is szükség a hatalmas épületre, jól elférnek az általuk 1997-ben emelt épületben.
Az igazgató azt is elmondta, hogy a mai hivatalnak semmi köze az egykori Sipak-ingatlan épületeinek lebontásához, amelyek helyére az új irodaépületet emelték, a hosszú pereskedés pedig természetes, mert ők kötelesek védelmezni az állam vagyonát.
Darvas Kozma József szerint az épület jövőbeni rendeltetéséről különböző elképzelések vannak, szóba került, hogy kiadják a Puskás Ferenc Akadémia bentlakóinak, vagy kiadnák intézménynek, mint irodahelyiséget.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Beavatkozik Szlovákia
Beavatkozási kérelmet nyújtott be Szlovákia abban az Európai Unió luxemburgi bírósága által vizsgált perben, amelyet Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke indított az Európai Parlament (EP) ellen. Az EMT elnöke tavaly decemberben fordult panasszal a luxemburgi bírósághoz az EP petíciós bizottságának „sorozatos jogsértéseire” hivatkozva, azt követően, hogy a testület tavaly októberben levette napirendjéről a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos beadványát, amelyben a szlovák hatóságok által a szlovák állampolgársági törvény alapján elkövetett jogsértéseket kifogásolta.
A bizottság korábban, tavaly májusban arról hozott döntést, hogy a szlovák alkotmánybíróság a szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos döntésének megszületéséig nem veti el a beadványt. Erre októberben mégis sor került, holott a kassai székhelyű alkotmánybíróság a mai napig nem hozott döntést az ügyben. Lomnici Zoltán a szlovák beavatkozási kérelemre reagálva azt mondta az MTI-nek, a lépés is azt mutatja, a szlovák kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy „a hatóságai által elkövetett jogsértéseket” az európai fórumokon ne vizsgálhassák ki.
Lesz orosz gáz Európában
A Gazprom továbbra is maradéktalanul teljesíti földgázszállítási kötelezettségét Európába – közölte az orosz állami energetikai óriáscég sajtószolgálata tegnap. A tájékoztatás szerint erről Alekszej Millernek, a Gazprom elnökének és Günther Oettingernek, az Európai Bizottság energiaügyi biztosának Strasbourgban tartott tegnapi munkamegbeszélésén esett szó. Elhangzott, hogy „a Gazprom megbízható szállítója az orosz gáznak az európai piacra, és az is marad”. Miller és Oettinger azt remélte, hogy a Naftogaz ukrán állami gázcég is folytatja kötelezettségeinek teljesítését, és szünet nélkül továbbítja az orosz földgázt az európai fogyasztóknak. A szűkszavú moszkvai tájékoztatás szerint a strasbourgi megbeszélés résztvevői nagy figyelmet fordítottak a Naftogaznak a Gazprommal szembeni, 2,2 milliárd dollárt meghaladó adósságára.
Munkanélküliség végletekben
Hatalmas különbségek vannak az Európai Unió (EU) 272 NUTS 2 besorolású régiója közti munkanélküliségi mutatókban. Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat közleménye szerint a 28 tagállamból álló EU-ban 2013-ban a legalacsonyabb munkanélküliséget Oberbayern régióban mérték (2,6 százalék) Németországban, azután következett a szintén német Freiburg (2,9 százalék), majd Ausztriában Salzburg régiója (2,9 százalék). Ezzel szemben a munkanélküliségtől leginkább sújtott régiók mind Spanyolországban voltak, Andalúziában 36,3 százalékos, a jóval kisebb méretű Ceuta régióban 35,6 százalékos, Melilla régiójában pedig 34,4 százalékos munkanélküliség volt. 2013-ban az EU-s átlag munkanélkül arány 10,8 százalék, és összesen 49 régió volt, ahol az átlag munkanélküliség fele, 5,4 százalék alatt maradt a regionális mutató. E régiók többsége Németországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában található. A másik oldalon 27 régióban volt az EU-s átlag duplája, 21,6 százalék, vagy még annál is nagyobb a munkanélküliségi ráta, ezek többsége Spanyolországban és Görögországban.
Lekerült a Községháza-felirat (Visszakoztak a kézdiszéki polgármesterek)
Kézdialmás és Kézdiszentlélek polgármesterei megelégelték a prefektúra zaklatásait, számtalan átiratát, a Községháza-felirat eltávolítása miatti pereskedést, és inkább levetették mindkét középületről a hatóságok által kifogásolt feliratot.
A Madridban élő Dan Tănasă szolgálatos feljelentő 2010 óta következetesen kérte a kormánymegbízottól a magyar nyelvű Községháza-felirat eltávolítását. Úgy tűnik, ügyködése ezúttal sikerrel járt, a két felső-háromszéki polgármesteri hivatal nem várta meg a végleges törvényszéki döntést. A székely zászlók egyelőre a helyükön maradtak.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Cél a nemzeti egység megerősítése (Európai Parlamenti választások)
A magyar nemzeti érdekeknek az Európai Unión belüli érvényesítését és megvédését határozták meg az európai parlamenti (EP-) képviselők fő feladatául az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának fideszes vezetői keddi budapesti sajtótájékoztatójukon.
Hidvéghi Balázs, a testület alelnöke azt mondta: csak a Fidesz–KDNP képes határozottan képviselni és megvédeni a magyar nemzeti érdeket az EU-ban. „Meg kell védenünk a magyarságot a szélsőségektől, és a nemzeti egységet kell megerősítenünk” az EP-választáson is – mondta a politikus, aki a 14. a kormánypártok EP-listáján. Úgy fogalmazott, „nem kérünk többet, mint mások, ugyanazokat a jogokat követeljük magunknak” az EU-ban. Közölte azt is: „a nemzetpolitikánkat folytatni fogjuk, az eddigi sikerekre építve megyünk tovább”. Hidvéghi Balázs hangsúlyozta, hogy a Fidesz–KDNP listája nemzeti lista, hiszen azon a külhoni magyar közösségek is helyet kaptak, kifejezve ezzel a nemzet egységét. Emlékeztetett, hogy Erdélyt Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke képviseli a listán, a diaszpóra magyarságát Schöpflin György. Hétfőn a Fidesz vezetősége tájékoztatta a felvidéki Magyar Közösség Pártját, hogy Gubík Lászlót kívánja jelölni a (szimbolikus) 21. helyen. Kárpátalja és Vajdaság jelöltjét várhatóan ezen a héten nevezik meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az utókor is ismerje a múltat (Szentivánlaborfalva)
Szentivánlaborfalva utóbbi másfél évszázadának monográfiáját írja Kányádi Mihály (sz. 1936) nyugalmazott mezőgazdász technikus. Tizennyolc évvel ezelőtt, 1996-ban, amikor nyugdíjba vonult, azzal a céllal kezdte el a munkát, hogy az utókor ismerhesse meg Szentivánlaborfalva múltját. Az utóbbi százötven évet, mondhatjuk, Orbán Balázs A Székelyföld leírása című művének megjelenésétől eltelt nagyon bonyolult és érdekes időszak történéseit, változásait írja meg – vázolta lapunk érdeklődésére.
Két világháború s különböző változások mentek végbe, melyeket az ifjúság nem ismer – magyarázta, hozzáfűzve: a nyersanyag nyolcvan százaléka megvan, a bevezető részt már kezdte letisztázni, de még legalább egy év hátravan a befejezésig, s azután lektoráltatni szeretné a szöveget. Tulajdonképpen elmesélő monográfia születik, az adatok mellett idős emberek visszaemlékezéseit is összegyűjtötte. Ír a környezetéről, tájról, adottságairól, emberekről, népszokásokról, népviseletről. Munkájához tanácsot kért a Réty monográfiáját megíró dr. Nagy Lajostól. A szerző bemutatja a település nagyjait – mint Berde Mózsa, Berde Áron, Jókainé Laborfalvi Róza, aki itt született, Benke leány volt, továbbá dr. Opra Pál, a kolozsvári mezőgazdasági egyetem tanára, Szentványi Gábor főispán, Székely István kántortanító, akinek a dalárda köszönhető, és a mai dalkör a nevét viseli, Benedek Pál mezőgazdász, aki aranykalászos tanfolyamokat szervezett, Pál Ferenc, aki malmot alapított, rengeteg embernek adott munkát, kenyeret. Azok az emberek, akik szerepet vállaltak templomok, utak, hidak létesítésében, megérdemlik, hogy nevük, tettük fennmaradjon, legalább a faluban – mondja Kányádi Mihály.
A szerző kitér a faluban bekövetkezett átalakításokra is. A település két falu egyesítése révén jött lére. Határuk a Szentiványi-kúria, mely még Sepsiszentivánban áll, tehát az Uzon felőli részen, az unitárius templom már Laborfalván. A régi település a mostani országútnak csak egyik oldalán létezett, a Feketeügyhöz közelebb, a másik rész később épült ki. Szentiványi Gábor beültettette a Rétyi Nyír nyúlványaként a település határában levő futóhomokot mintegy hektár fenyvessel – az mára elszaporodott, közel tizennyolc hektárnyi erdő származott abból. Amikor az 1970-es években a Feketeügyet szabályozták, három méter kerületű cserefák maradványai kerültek elő, és ez azt jelenti, itt valamikor rengeteg erdő volt – mondja a szerző. A Labor-völgyben egykoron átvezetett egy út és az úgynevezett Réz-híd, melyet Részes hídként is említenek. A Kézdivásárhely felőli út Eresztevényről Illyefalvára egyenesen ment, később kanyarították le Laborfalva felé. Érdekességként említi, hogy fennmaradt egy legenda, miszerint az 1800-as évek elején egy Márkos nevű ember az út mentén aranyleletet talált. Ekéje megakadt egy ládában, melyben arany volt. Azt elvitte Brassóba, s egy aranyneműs annyi pénzt adott érte, amiért négy ökröt vásárolt. Ezt a történetet is belefűzte a monográfiába.
Szentivánlaborfalváról mindkét világháborúban sok fiatal maradt oda, hősök, a hazájukért estek el. A második világháború második felében mozgósítottak öregeket és nagyon fiatalokat is. Így az Úz völgyébe vittek el negyven férfit. Sokan közülük odavesztek. Kányádi Mihály kezdeményezésére a Székely István Dalkör tagjaival közösen emlékkopját állítottak a helyszínen. Itt védte hazáját 40 szentivánlaborfalvi székely határőr – hirdeti a faragott oszlop. Ezt nem szabad feledni – szögezi le.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem jutottak messzire, de a diplomáciában nincs utolsó szó
Diákok sorfala fogadta virággal a MOGYE bejáratánál tegnap dr. Miseta Attila professzort, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának dékánját, aki dr. Szekeres Júlia tanszékvezető egyetemi tanár, dékánhelyettes és Maróti Péter, a Hallgatói Önkormányzat elnökének kíséretében érkezett Marosvásárhelyre. Miseta professzort dr. Leonard Azamfirei fogadta, prof. dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes és dr. Benedek Imre professzor, a MOGYE szenátusi tagjának társaságában.
– A magyar nyelvű oktatást szeretnénk a szükséges eszközzel elősegíteni, a hatályos törvények betartása mellett – fogalmazott Miseta professzor.
– Azért kísértem el a dékánt, mert nem jártam még Marosvásárhelyen, de azoktól a kollégáimtól, akik előadást tartottak, nagyon jó híreket hallottam a helybeli diákokról – nyilatkozta Szekeres Júlia dékánhelyettes.
– A kari vezetéshez hasonlóan a Hallgatói Önkormányzat részéről is szívügyünknek tekintjük az elhangzott célkitűzéseket, s szeretnénk az évek óta fennálló kapcsolatot minél szorosabbra fűzni – tette hozzá Maróti Péter, a Hallgatói Önkormányzat elnöke.
– Miseta professzor úr rengeteg munkát vállalt a marosvásárhelyi hallgatók, rezidens orvosok továbbképzésében, tudtunk a szándékáról, hogy ezt szeretné továbbfejleszteni és hivatalosítani, amire szüksége van a marosvásárhelyi egyetemnek – nyilatkozta prof. dr. Benedek Imre, aki részt vett a találkozás megszervezésében.
A fogadást követően a pécsi vendéget kérdeztük a megbeszélésről:
– Azamfirei rektor úr hivatalos meghívására egy szokásos formális látogatáson vettünk részt, amelyen a tudományos és szakmai kapcsolatok, az oktatási tapasztalatok megosztásáról beszéltünk, illetőleg annak az esetleges szükségességéről, hogy az egyetemeink között korábban megkötött szerződést újra kellene értékelni és konkrét tartalommal felruházni.
Miután a bevezetőre sor került, és kinyilvánítottuk készségünket, kértem az Azamfirei professzor véleményét a magyar nyelvű oktatás kiterjesztéséről és a jelenlegi helyzet egyfajta értékeléséről. Ezt követően egy kicsit megfagyott a levegő, majd eléggé egyértelműen kifejtette, hogy ő mindezt a marosvásárhelyi egyetem belügyének tekinti. Természetesen én csak udvariasan akartam tájékozódni, illetőleg felajánlottam segítségünket a magyar nyelvű képzés előmozdításának a támogatására, hiszen idáig is körülbelül 60 pécsi orvosprofesszor és vezető oktató vett részt egyhetes továbbképző kurzusokon, de elsősorban az egyetemen kívül. Az egyetemmel is van élő együttműködésünk, s amennyire tudom, a MOGYE a szegedi, debreceni és budapesti orvosképző intézményekkel is jó kapcsolatokat ápol. Nyilvánvaló, hogy előrelépésre lenne szükség, hogy a magyar előadások mellett magyar szemináriumok és magyar gyakorlatok is lehessenek, hiszen a Romániában élő körülbelül 1,3–1,4 millió magyarnak állampolgári joga, hogy anyanyelvén beszélhessen az orvosával, és az orvosa is az anyanyelvén tudja megszólítani, elismervén azt, hogy a román nyelv megfelelő szintű ismerete is ugyanilyen mértékben szükséges a kapcsolatteremtésben.
A megbeszélés eredményéről annyit mondhatok, hogy a diplomáciában nincs utolsó szó, s véleményem szerint ma nem jutottunk messzire, de bízom abban, hogy később ez sikerülni fog. Azt kívánom a helybeli magyar közösségnek, hogy erősebb legyen az összefogás, együttgondolkodás, hiszen egy olyan célról van szó, ami az európai értékeket is képviseli, de ugyanakkor a román és magyar értékeket is együttesen szolgálja.
A kérdésem, amit Azamfirei rektorhoz intéztem, arra irányult: hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet, miként kívánnak ebből előrelépni, például több dedikált magyar álláshely létesítésével, milyen technikai vagy oktatástechnikai feltételek, fejlesztések lennének szükségesek, és konkretizálva, időhöz kötötten miben tudnánk erőnkhöz képest segítséget adni, amire nem igazán kaptam választ – nyilatkozta a Pécsi Tudományegyetem Orvosi karának dékánja.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Egyéves a BISZE
Sokszor hallani, hogy vidéken nincs ifjúsági élet, a fiatalokat a bárokon és a diszkón kívül nem sok minden érdekli, így nem is lehet összefogni őket. Számos Maros megyei település cáfol rá erre az állításra. Április 14-én múlt egy éve annak, hogy négy egrestői és három balavásári fiatal megalapította a Balavásári Községi Ifjúsági és Szabadidős Egyesületet. Az önkéntesség népszerűsítése, a hagyományápolás és az ifjabb generációk ötleteinek megvalósítása érdekében létrehozott BISZE-ről tavaly júliusban beszélgettünk Csipán Beáta alapító taggal. Most újra őt kérdeztük az elmúlt tizenkét hónap megvalósításairól és a jövőbeli tervekről.
– Mekkorára nőtt egy év alatt az egyesület, és vannak-e rendszeres tevékenységei?
– Mára negyvenöt aktív tagunk van, rájuk mindig, minden téren számíthatunk. Az elmúlt évben havonta szerveztünk olvasóestet, és ugyanilyen rendszerességgel kerítettünk sort a tagsági gyűlésre is, ahol kiértékeltük az elmúlt időszakot, megoldást kerestünk a felmerülő gondokra, és új ötleteket fogalmaztunk meg. Az egyik sikeres kezdeményezésünk az ingyenes németórák elindítása volt, Sütő Jolán és Fred Baumgarten közreműködésével. Ez iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a kezdő csoport után egy haladót is indítottunk. Ezenkívül biciklitúrát, csapatépítő tréninget, szüreti bált szerveztünk, karácsony közeledtével adventi koszorút készítettünk a község gyerekeinek és időseinek, és március 15-ét is megünnepeltük. Az év vége felé készítettünk egy BISZE-naptárt, amelynek minden lapja az egyesület egy-egy tevékenységét mutatja be. Fontos megvalósításnak érezzük ugyanakkor az egyesületi újságot, a BISZEmlét, amelyet 1200 példányban adunk ki. A cikkek megírásától a lapkihordásig minden az egyesületi tagok munkája.
– Annak idején közmunkával indult a kezdeményezés, hidakat festettek le.
– Az önkéntes munkára a továbbiakban is nagy figyelmet szenteltünk, és szándékunkban áll az elkövetkezőkben is évente nagyszabású takarítási akciót szervezni a községben.
– Kapcsolatba léptek-e más ifjúsági szervezetekkel?
– Nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatépítést. Sikerült megismerkednünk a magyarországi BISZE-vel, azaz a Bedői Ifjúsági Szabadidős Szervezettel, felvettük a kapcsolatot a Rákóczi Szövetséggel, illetve a környékbeli ifjúsági szervezetekkel, a nyárádszeredai NYISZ-szel (Nyárádszeredai Ifjúsági Egyesület), a gyulakutai GYIK-kel (Gyulakuta Község Ifjúsági Közössége), a szovátai SZISZ-szel (Szovátai Ifjúsági Szervezet) és az erdőszentgyörgyi FIESZTA-val (Fiatal Erdőszentgyörgyiek Tanácsa) is nagyon jó viszonyban vagyunk.
– Milyen pályázati lehetőségek kínálkoztak az eddigiekben?
– Mivel az egyesületet csak az év végén jegyezték be, tavaly nem állt módunkban pályázni, mégis, a községbeli vállalkozók, illetve magánszemélyek segítségével minden elképzelésünket meg tudtuk valósítani. Idén viszont már benyújtottunk egy pályázatot a Communitas Alapítványhoz és a helyi önkormányzathoz. Leginkább egy székhelyre lenne szükségünk. Az egrestői sportegyesületnek van egy klubja, amelyet a tagsági gyűlések és az olvasóestek alkalmával a rendelkezésünkre bocsátanak, de a rendezvényeink gyakoriságát tekintve egy saját hely valós szükségletnek számít.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

„A diákok keresik az eredetiség hangját”
Szombaton ért véget Temesváron a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos döntője. A legrangosabb hazai magyar nyelv- és irodalom vetélkedő eredményeit, tapasztalatait dr. Egyed Emese, a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem, tanára, a versenybizottság elnöke értékelte a Nyugati Jelen olvasói számára.
– A dolgozatok kiértékelése alapján elmondhatom, hogy a diákokat érdekli a magyar nyelv, szeretnek olvasni, ki szeretnék fejezni a gondolataikat és a vágyaikat anyanyelvükön. Másképpen is szeretnének gondolkodni, mint az előttük járók, keresik az eredetiség hangját és útjait, válogatnak az olvasmányok között, sokat várnak el az iskolától – és ez jó! Van saját értékrendjük, mérlegelnek – néha ebből nyakatekert mondat, eredetieskedés lesz –, de a benyomásom igen jó. Akik ide, a döntőre eljutottak, azok a legjobbak, a megyei versenyeken már valamennyien bizonyítottak.
– Milyenek voltak a feladatok?
– Egy évjáraton belül ugyanazt a feladatot kapta mindenki. Nyolc évjárat vett részt a versenyen, V.-től XII.-ik osztályig. A kilencedik osztálytól kezdve két feladatot kaptak a diákok, az első inkább szövegértésre, irodalmi tájékozottságra kérdezett rá, a második megoldása a kreativitást jobban bizonyítja. A kisebbek több apró feladatot kaptak, ebben a korban még másképpen mérhető a nyelvi szint. Volt lehetőség saját olvasmányra reflektálni, nyelvi játékokkal, szólásmondásokkal, nyelvi kreativitással kapcsolatos feladatokat kellett megoldani.
– Az utóbbi években egyre inkább visszaszorulóban van az olvasás, a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak. Mennyire volt ez a jelenség tetten érhető a diákok dolgozataiban?
– A kérdés jogos, a mai világ tele van képekkel. Ez átformálja a világunkat, a már-már agresszív képi környezet, az internet, az okostelefon képi világa bizonyos tekintetben az olvasmány idejét kezdi kiszorítani a fiatalok életéből. Ezek a fiatalok, akik itt voltak, értékelik az olvasásnak azt a kivételes lehetőségét, amely alkalmat ad a befelé fordulásra, a fantázia mozgósítására. A szöveg nem segít annyira, mint egy kép, mondhatni nagyobb szükség van arra, ami bennünk van, az értelmünkben, a tapasztalatainkban, és ez jó. Nem olyan egyértelmű egy könyv, mint egy képsor! Nemcsak magyar műveket olvasnak a fiatalok, hanem magyarra lefordított könyveket is és nem csak azt, amit a tanárok javasolnak, sokkal többet, néha felnőtt olvasmányokat is. Ez nem baj, az olvasás a világ jobb megértése felé terelgeti őket, az olvasás kiindulópont ahhoz, hogy a világról beszéljenek, nyelvileg határozzák meg a tudásukat.
– A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny nem csak a dolgozatírásról és javításról szólt. Milyenek voltak a temesvári szervezők által felajánlott alternatív programok, kirándulások, színházi előadások?
– Vendéglátóink nagyon változatos kiegészítő programokat javasoltak: a kisebbek játékos feladatokat oldhattak meg, de arra is gondoltak a szervezők, hogy ismerjük meg jobban Temesvárt. Mindenki kapott ajándékba egy Temesvárról szóló könyvet, volt városnézés, buszos kirándulás diákoknak és kísérő tanároknak egyaránt. Nagyon jó dolog volt, hogy együtt megnézhettük a műsoron levő színházi produkciót, a Parasztoperát és a diákszínészek előadását, a Csongor és Tündét, amely közel hozta a mai életünkhöz ezt a gyönyörű művet. Kellemes és hasznos időtöltés volt és remélem, hogy egymástól is sokat tanultunk, hiszen ritkán nyílik alkalom arra, hogy a tanárok egymással találkozzanak.
– Hogyan szerepeltek a nyugati régióból, a szórványból jött versenyzők?
– A temesváriak dicséretet, az aradiak egy harmadik helyet érdemeltek ki, ami nagy teljesítmény egy ilyen erős mezőnyben. A nagyobb magyar közösségek esetében nagyon erősek a helyi versenyek, több gyerek közül lehet válogatni. Ennek ellenére nem kizárólag a székelyföldiek, a nagy múltú erdélyi iskolák szerepeltek jól, egy besztercei diák például első díjas lett. Széles a spektrum, a kolozsváriak három díjat szereztek, de komoly munka folyik Szatmár és Szilágy megyékben is, a versenyzőik szintén kiválóan szerepeltek.
– Köszönjük a tájékoztatást!
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Obeliszket állítottak a váradi tömegsíron
Elhelyezték az egykori Olaszi- és Szőllősi temetőből exhumáltak nevét tartalmazó emlékoszlopot a nagyváradi Rulikowski temető immár betonnal bekerített tömegsírján.
Mint ismert, az RMDSZ márciusban hívta fel a figyelmet arra, hogy a sírkertért felelős Városi Közterület-fenntartó Vállalat (ADP) egy jeltelen, virágok helyett szeméttel borított gödörbe hantoltatta el a kápolna alagsorában 2009 óta tárolt maradványokat.
A titokban elrendelt és Szabó Ödön megyei RMDSZ-vezető által „gyalázatosnak” minősített eset kapcsán Liviu Andrica, az ADP igazgatója korábban elmondta lapunknak, hogy épp kegyeleti megfontolásból döntöttek az újratemetés mellett, a tömegsírt pedig a 63 egészen pici koporsó – amelybe több exhumált maradványai kerültek – mérete indokolta. Az igazgató már akkor megígérte, hogy húsvétig rendbe teszik és bekerítik a sírhalmot, továbbá emlékoszlopon tüntetik fel az ott nyugvók nevét.
A hétfő estére elkészült obeliszk keddi bemutatásakor Andrica ismét leszögezte, hogy a tömegsírba csupán annak a 202 személynek a maradványai kerültek, akikért az elmúlt évek során senki sem jelentkezett. Jelezte továbbá, hogy miután korábban csak egy ortodox pópa jelenlétében ásták el a koporsókat, az emlékoszlop jövő csütörtökre tervezett felszentelésén mind a négy felekezet képviseltetni fogja magát.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Román katonák gyilkolták le a zsidókat a popricani erdőben
A katonai ügyészség egy közlemúltban lezárt vizsgálata hetven év óta első ízben igazolta a román hadsereg egyes alakulatainak felelősségét a romániai holokausztban - jelentette be szerdán Alexandru Florian, a bukaresti székhelyű Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet igazgatója.
A Iași megyei Popricani területén az intézet 2010-ben kezdte meg egy erdőben felfedezett közös sír feltárását, amely 1941-ben kivégzett zsidók holttesteit tartalmazza. A közös sírban, a 36 csontváz mellett a román hadsereg által használt, Medgyesen és Kudzsiron gyártott lövedékeket és töltényhüvelyeket is találtak. Az esetet a román katonai ügyészség is kivizsgálta.
Az ügyet vádemelési javaslat nélkül zárták le, arra hivatkozva, hogy a felelősöket már korábban elítélték, de a vádhatóság által kiállított dokumentum első ízben ismeri el, hogy román katonák nemzetiségük miatt öltek meg civil zsidókat Romániában - mutatott rá az intézményvezető. maszol/MTI

kérdezett: Kertész Melinda
BEHÚZZA A KÉZIFÉKET
Borbély: sok mindent elértem abból, amit egy magyar politikus Romániában elérhet
Saját bőrén tapasztalta meg, milyen 25 évig politizálni ebben a balkáni hangulatban. Miért nem vállal már vezető politikai tisztségeket, és miért most jelentette ezt be?
1990 óta politizál az RMDSZ élvonalában, most mégis úgy döntött, átadná a pozícióját a fiatalabb korosztálynak. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke hétvégén jelentette be, hogy nem vállal már vezető politikai tisztségeket. Noha nem áll szándékában teljesen visszavonulni a politikából, azt már eldöntötte, hogy a szövetség 2015-ben esedékes tisztújító kongresszusán nem pályázik újabb alelnöki tisztségre, és újabb képviselői mandátumra sem jelölteti magát a 2016-os parlamenti választásokon. Bejelentése kapcsán pályafutásáról, döntésének körülményeiről beszélgettünk a politikussal.
Mennyire egy személyes döntés, illetve mennyire egy általános, RMDSZ-en belüli generációváltási trend része az, hogy ön úgy döntött, hogy visszavonul?
– Ez egy személyes döntés. Nem arról van szó, hogy visszavonulok a politikából. Én 1990 óta, amikor "fejest ugrottam" a politikába, ott vagyok az első vonalban. Ha körülnézek a romániai politikai palettán, beleértve a román pártokat is, nem látok olyan személyeket, akik hozzám hasonlóan 25 éve politizálnának. Úgy érzem, hogy ez a negyed évszázad szép volt, jó volt, ha visszatekintek, számos sikerélményem van. Amit egy magyar politikus Romániában el tud érni, abból én sok mindent elértem, ilyen szempontból nincs frusztráltságom, sem egyéb ilyen jellegű érzésem. De eljön egy idő, amikor azt mondja az ember, hogy ezt lehet másképp is csinálni, egy kicsit behúzom a kéziféket. Ezt én már régebb eldöntöttem, az RMDSZ szűkebb berkeiben erről a döntésemről már sokan tudtak, nem számít újdonságnak. Azt hiszem, hogy egy ilyen döntést idejében be kell jelenteni, nem pedig az utolsó száz méteren, hogy ne tűnjön úgy, mintha más okok miatt vonulnék vissza. Maros megyében is történt egy váltást, most egy új csapat vezeti a Maros megyei RMDSZ-t, ők is kell tudjanak a terveimről, hiszen fel kell készíteni azokat a személyeket, akik 2016-ban indulnak a parlamenti választásokon.
Nem vonulok vissza a politikából, 2016-ig képviselő, külügyi bizottsági elnök leszek, szó sincs arról, hogy rövid távon látványos változások legyenek.
Miért éppen most jelentette be nyilvánosan a visszavonulási szándékát?
– Nem tartottam külön sajtótájékoztatót erről, rákérdeztek egy adásban, és én úgy gondolom, hogy ha rákérdeznek, akkor nem lehet kétértelmű válaszokat adni. Én nem szeretem "meglebegtetni" a terveimet, ha rákérdeznek, hogy 2015-től vállalok-e újabb politikai alelnöki funkciót, akkor világosan megmondom, hogy nem vállalok. Nem szeretem az olyan válaszokat, hogy „gondolkodom rajta”.
Ön szerint ki az a személy, aki a politikai alelnöki tisztséget átveheti?
– Nem tudom. Vannak az RMDSZ-ben szép számmal ügyes politikusok, nem fogok én spekulációkba belemenni, hiszen addig még van egy év. Egészséges dolognak tartom, hogy legyen idő felkészülniük azoknak a személyeknek, akik alkalmasak erre, és akik ebben a tisztségben gondolkodnak. Ezenkívül számomra az is fontos, hogy én felelek a kormányzati tevékenységért, amit nyilvánvalóan a jövő évi RMDSZ-kongresszusig vállalok, de be kell járatni azokat a személyeket, akik a frakció nevében ezt a feladatot majd ellátják. Ezt is tudatosan kell csinálni, nem egyik napról a másikra.
Ön szerint mikor volt a legerősebb a szövetség, és most hol tart az RMDSZ?
– Szerintem nem lehet ezt így megítélni. Az RMDSZ 25 év alatt mindig is erős volt. Most ezt nem azért mondom, mert nem akarok erre a kérdésre nyíltan válaszolni. Volt egy periódus 1996-ig, amely talán a legnehezebb volt, mert nem voltak a kezünkben olyan döntési lehetőségek, amelyek révén akár a kormányból, akár a parlamentből befolyásolhattuk volna a történéseket, de még az önkormányzatok sem bírtak akkora autonómiával, mint manapság. Nehéz időszak volt, de sikerült fennmaradni, és sikerült erős maradni a Fekete Márciusi eseményeket követően is, de még azt követően is, hogy 1994-ben a kormányzó párt fel akarta számolni az RMDSZ-t.
A második periódus akkor kezdődött az RMDSZ fennállásában, amikor a román pártok egy része egyetértett azzal, hogy kormányon legyünk, ez egy áttörésnek számít. A harmadik időszakban gyakorlatilag megerősödtünk olyan szempontból, hogy kormányzati szinten is erősek lettünk, mind a parlamentben, mind a kormányban van tapasztalatunk, és a felmerülő kérdéseket már egészen másképp tudjuk kezelni, mint kezdetben.
Én a saját bőrömön tapasztaltam meg bizonyos dolgokat, hiszen nekem megvolt a lehetőségem, hogy előbb a parlamentből, majd államtitkárként, majd ismét a parlamentből, majd miniszterként több minisztériumban gyűjtsek tapasztalatot.
Úgy érzem, hogy az RMDSZ a képviselői, miniszterei, államtitkárai révén, vagy azok által, akik Bukarestben vagy az önkormányzatokban dolgoztak, bebizonyította, hogy erős. Most egy újabb kihívással nézünk szembe: az európai parlamenti választások. 25 év után óriási dolognak számít, hogy nemcsak hogy fennmaradtunk, hanem 90%-át élvezzük a magyarság bizalmának Erdélyben, Romániában annak ellenére is, hogy pártok alakultak ellenünk.
Mire a legbüszkébb azok közül az eredmények közül, amelyeket elért?
– Nehéz lenne azt mondani, hogy erre vagy arra vagyok a legbüszkébb. Azt hiszem, hogy arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült helytállni. Az én tevékenységemen keresztül is sikerült bebizonyítani, hogy vannak olyan RMDSZ-es magyar politikusok, akik akár nagyon nehéz helyzetben is helyt tudnak állni, és nehéz minisztériumokat is képesek vezetni. Ezt még akkor is éreztük, amikor ellenzékben voltunk.
A bukaresti román pártok is elismerték, hogy az RMDSZ-es politikusok nemcsak hogy hely tudnak állni, hanem bebizonyították, hogy van elképzelésük, és az egész országért tudtak felelni, mert tulajdonképpen erről szólt a tevékenységünk akkor, amikor nehéz minisztériumokat vezettünk. Volt olyan dolog, amit utólag megbánt, vagy rossz döntésként élt meg?
– Nem hiszem, hogy valamit bánnék, bár lehet, hogy a mostani fejemmel, tapasztalatommal bizonyos dolgokban másképp döntenék. Úgy érzem, hogy az a legfontosabb, hogy az ember élete során, a válaszutakhoz érve jól döntsön. Úgy érzem, hogy voltak olyan helyzetek, amikor ösztönből döntöttem, és nagyon sokszor kellett dönteni. Sokan nem értik meg, hogy amikor egy pozícióba kerül valaki, kell tudnia dönteni. Nem csinálnék semmit másképp, mert úgy, ahogy az életnek megvannak az állomásai, amelyeket mindenkinek meg kell tapasztalnia a saját bőrén, úgy mi, RMDSZ-es politikusok is megtapasztaltuk a saját bőrünkön, hogy mit jelent kormányozni, mit jelent ellenzékben lenni, és ebben a balkáni hangulatban politizálni 25 évig.
Mit mondanak a további politikai szerepvállalásról a Maros megyei politikusok?
Markó Béla szenátor februárban közölte, semmilyen politikai szerepet nem fog vállalni, amint lejár jelenlegi szenátori mandátuma. Kerekes Károly Maros megyei parlamenti képviselő még nem döntötte el, indul-e a 2016-os általános választásokon. Frunda György volt szenátor is az mondta az ErdélyFm-nek, még nem döntötte el, indul-e a 2016-os választásokon. Úgy nyilatkozott, generációváltásra szükség van, és folytonosságra is szükség van. Kelemen Atilla Maros megyei parlamenti képviselő arról egyelőre nem nyilatkozik, hogy jelölteti-e magát a 2016-os parlamenti választásokon. A mostani parlamentben az RMDSZ részéről Markó Béla, Borbély László, Kerekes Károly és Kelemen Atilla képviseli Maros megyét. Kelemen Atilla 1996-tól tagja a parlamentnek, a többiek 1990-ben nyerték el első parlamenti mandátumukat. Frunda György 2008-ig képviselte a szenátusban a Maros megyei magyarságot. Transindex.ro

A székely zászló legalizálásának ára
A kormány a székely zászló engedélyezésével fizeti meg az RMDSZ kormányra hívásának árát – írják a román lapok.
A román lapok a székely zászló „legalizálásaként" értelmezték a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselői által a parlament elé terjesztett zászlótörvény-tervezetet, és úgy vélekednek, ez az „ára" annak, hogy Victor Ponta miniszterelnök meghívta kormányába a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ).
A liberális Adevarul csütörtöki számában A PSD kitűzi a székely zászlót címmel arról cikkezik, hogy a tervezet elfogadása után a Hargita és Kovászna megyei magyar többségű önkormányzatok törvényesen kitűzhetik majd a „Székelyföld" zászlaját, pedig a román alkotmány nem ismeri el a „földet" közigazgatási egységként.
A lap megszólaltatja az Adevarul blogrovatában rendszeresen magyarellenes írásokat publikáló Bogdan Diaconu PSD-képviselőt, aki előre közölte: nem szavazza meg a tervezetet, mert az RMDSZ valódi célja a területi autonómia, amellyel „egyetlen román sem érthet egyet".
A jobboldali Romania Libera Ponta megvalósította az RMDSZ álmát című írásában úgy fogalmaz, hogy a PSD „fondorlatos módon" egy általánosnak tűnő, települési és megyei zászlókról szóló törvényt alkotott, de valójában semmi sem tiltja azt, hogy egy adott térségben minden község és város ugyanazt a zászlót fogadja el, épp csak a román és uniós lobogóval együtt kell majd használniuk. A független Gandul Kinek lobog a zászló? című vezércikkének szerzője szerint „roppant vidám" látványt nyújtanak majd a polgármesteri hivatalok, ha homlokzatukra a román, az uniós, a megyei és a települési zászlót is kitűzik. „Ha a magyarok jobban érzik magukat a kék-sárga (vagyis a székely zászló) lobogása láttán, engedélyezése csak jót tesz a nemzeti harmóniának olyan időkben, amikor a határainkon túl nacionalista indulatok forrnak. Ha majd kikerül a tiltás alól, és mindenütt kitűzik, a székely zászló is elveszíti titokzatosságát és frissességét, és beleolvad majd a tájba" – véli a cikkíró.
A Gandul szerzője mindenesetre megjegyzi: arra számít, hogy a tervezet a parlamentben megbukik, és Ponta vállát vonogatva magyarázza majd RMDSZ-es koalíciós partnereinek, hogy a kormány nem diktálhat a törvényhozásnak.
MTI

Látszat vagy megoldás?
– A felsőoktatásért felelős miniszter valóban megoldást akar-e találni az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet rendezésére, vagy csak egy látszatlátogatásra számíthatunk? – kérdeztem Király András államtitkárt az RMPSZ szovátai küldöttgyűlésén.
– A MOGYE ügyét mindenképpen meg kell oldani, s a több éve tartó huzavona után meg kell találni azokat a lépéseket, amelyekkel a törvénynek érvényt szerzünk. Ahol magyar vonalról beszélünk, a magyar főintézeteket is létre kell hozni. Ehhez úgy látszik, a törvény előírása Marosvásárhelyen nem elégséges, de véleményem szerint a megfelelő érvekkel a magyar közösség által kívánt eredményt el lehet érni. Sajnos, van néhány olyan kérdés, amely az akaratunktól független. Az egyik az, hogy a tárgyalócsapat és az egyetemen működő oktatói gárda ténylegesen beleütközik egy elég merev nacionalista ellenállásba, amit egyelőre nehéz kezelni. A másik ok, amiért a magyar vonal kialakítása egy kicsit hátrányos helyzetben van, az elmúlt húsz év káderpolitikájának az eredménye, illetve azoknak a feltételeknek a megszabása, hogy 25 százalékban professzorok, illetve docensek kell hogy alkossák a címzetes egyetemi oktatók közösségét. Ezen a téren még van tennivaló. A kérdés második része, hogy a minisztérium mennyire partner ebben. Azt kell mondanom, hogy a múlt év augusztusa óta van egy pozitív hozzáállás és egy kis előrehaladás ebben az ügyben, és ez tovább fog folytatódni. Fölszabadítottak állásokat az úgynevezett magyar vonal számára, föl lehet venni egyetemi oktatókat, és lehet építkezni, de van egy húszéves lemaradás, amit nehéz lesz bepótolni.
A másik probléma a csoportok kérdése. A magyar csoportokon belül a kétnyelvűségre mindenképpen szükség van. Ne adjunk lovat azok alá, akik azt állítják, hogy a magyar végzősök csak a magyar betegekre specializálódnak. Húsz év lemaradását kell behozni a MOGYE-n. Ez az építkezés hasonló nehézségekkel kezdődött a Babes–Bolyai egyetemen is, és nem egyik napról a másikra, de jó irányban alakult a helyzet. Ezt élik most át, ebbe ütköznek bele Marosvásárhelyen.
Nagyon sajnálom, hogy a román fél jelen pillanatban könnyen bújik ki a törvény előírásainak a teljesítése alól, amellett, hogy van egy nagyon rosszindulatú szenátus, amely azt mondja, hogy nem tudtok felállítani egy intézményt, mert nincs, aki oktasson. Meggyőződésem, hogy meg fog oldódni a csoportok kérdése is, s a MOGYE-n a magyar oktatás el fog indulni a törvényes előírás szerinti magyar vonalon. Most egy kis türelemre és nagyobb tárgyalókészségre van szükség. Nem az a megoldás, hogy fölállunk és otthagyjuk a tisztségünket, az illető oktatóknak ugyanis bizalmat szavazott a közösség egy része. Ha meglesz a végleges akkreditáció, meglesz a magyar vonal is. Ezen a ponton próbál a minisztérium segíteni, de egy rossz anyagból felépített falat nehéz lebontani.
– Végül csak visszatérek a fő kérdéshez. Hogyan engedheti meg Romániában egy hivatalos, akadémiainak nevezett testület azt, hogy kivonja magát a törvény alól?
– Mindig el fognak bújni valami mögé. A törvényben benne van, hogy az egyetemi autonómia szent és sérthetetlen, de az is, hogy a törvény előírásai szerint kell működnie az autonómiának. Egy rosszindulatú hozzáállást látok, amin a minisztérium segíteni próbál. Van egy lemaradás a magyar vonal építkezésében, egy időszak, ami kimaradt. Az egyetem megkapta az akkreditációt, s a hiányosságok kiküszöbölésére adott idő alatt lehet még javítani a helyzeten. Remélem, hogy minisztériumi támogatással sikerül megvalósítani az önálló magyar csoportokat, hogy tovább tudjuk építeni, amit kell. Mindannyiunk számára fontos, hogy legyen egy olyan MOGYE, amelyik kitermeli az erdélyi betegek ellátására szükséges orvostársadalmat – nyilatkozta derűlátóan Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. Kíváncsian várjuk, hogy derűlátása jogos volt-e vagy sem.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Hadüzenet
Erőteljes korrupció-ellenes fellépést szorgalmaz az USA a közép-európai és balkáni országokban, szögezte le Victoria Nuland, a washingtoni külügyminisztérium második embere.
Az elterjedt korrupció a kelet-európai és balkáni országok rákfenéje, mely révén a fölöttébb gyanúsan meggazdagodott oligarchák kisemmizik saját népeiket, vagyonukkal túszul ejtve a politikai osztályt, illetve propagandaeszközükké degradálva a sajtót.
Washington hadat üzen a bukaresti kormánynak? Hiszen Ponta és politikai holdudvarának sajtóbirodalma nem győz politikai üldözést kiáltani, amikor az igazságügy felgöngyölíti politikai klientúrájának viselt dolgait. Az utóbbi napokban számos PSD-s helyi kiskirálynak gyűlt meg a baja az igazságüggyel korrupciós ügyek nyomán, akik a Regátban valós középkori hűbérrendszert alakítottak ki, miután korábban jó néhány országos politikai és üzleti „nagyhal” került rácsok mögé végleges bírósági ítélettel.
Hiábavaló a korrupciógyanús politikusok körüli folyamatos védőfal-építés a parlamentben, amit Pontáék rendszeresen műveltek? Hiábavalók a jogállamiság rombolására tett kísérletek? Hiábavaló az igazságügy – főleg a DNA – állandó pocskondiázása és ellehetetlenítése? Olyannyira, hogy már Ion Iliescunál is kicsapta a biztosítékot – a vén bolsevik is nehezményezte pártja igazságügy-ellenességét! Hiába inti türelemre Ponta pártja helyi kiskirályait, hogy Băsescu mandátumának lejárta után kiszabadulnak a törvény kutyaszorítójából?
Mindezek hiábavalók lennének, a korrupció-ellenes fellépés nem szűnik meg, sőt, felerősödik, ha már az USA is prioritásnak nevezte meg NATO- és EU-s tag szövetségeseinél. A tengerentúliak elszántsága aligha meglepő, hiszen a szomszédos Ukrajna drámája a legjobb példa arra, hogy mekkora károkat okozhat a politikát, üzleti életet és sajtót behálózó magas szintű korrupció. Sőt, magának a NATO-nak is veszélyt jelent, korrupt hatóságokra aligha lehet rábízni bizalmas információkat, amelyek égi manna lennének Oroszország, Kína vagy muszlim terroristák számára.
Washington globális geopolitikai megfontolásokból üzen hadat a kelet-európai korrupciónak. Ami hatalmas csapás a bukaresti politikai osztály „kormányzási” szemléletére és klientúrájának „üzleti” kilátásaira.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)