A XXI. századba (át)mentett középkor
Végéhez közeledik a bögözi református műemléktemplom belső északi hajófalán lévő 76 négyzetméteres XIV-XV. századbeli falkép felújítása. Jelenleg a templomkert szintjének csökkentésén és a torony külső falának újravakolásán dolgoznak a szakemberek.
A bögözi műemléktemplom tornyát 1842-ben magasították, az északi falon lévő freskókat 1865-ben fedezték fel a mészréteg alatt, melyek három sávban – regiszterben – három különböző történetet jelenítenek meg. Legfelül Szent László legendáját, középen pedig antiochiai Szent Margitét, a legalsó regiszterben a Jelenések Könyvében leírt utolsó ítélet képsorait láthatjuk. Míg a legendákat a XIV., az utolsó ítélet képeit valamivel később, a XV. század első felében festették fel a bögözi templomfalra. A freskók elé a reformáció után, a XVIII. században karzatot is építettek, melyet 1964-ben Vetési Sándor lelkész Kós Károllyal – aki akkor az erdélyiReformátus Egyházmegye építésze volt – átköltöztették a déli oldalra. A falképek teljes restaurálásához idén nyáron fogtak hozzá.
Restaurálás: aprólékos értékmentés
A XIX-XX. században többször próbálkoztak már a középkori templom északi falán lévő freskók feltárásával. Ennek történetébe Kiss Loránd, a restaurálást vezető egyik szakember avatott be. „1898-ben Csehély Adolf tárta fel először a fafestményeket, melyet Huszka József, az akkori Műemlékek Országos Bizottsága által kiküldött szakember le is másolt. De mivel akkoriban nem került pénzt a felújítására, visszameszelték. 1938-ban a falképek már részben újra láthatók voltak, és 1944-ban Farkas Tibor neki is fogott a restaurálásnak, de sajnos a háború miatt abba kellett hagyni” – mesélte Kiss.
„2010-ben végeztünk egy kutatást, ekkor mértük fel a falképek állapotát, és azt hogy milyen munkálatok szükségesek a teljes felújítás érdekében. Akkor egy sürgősségi beavatkozásra is szükség volt, ugyanis a falkép alsó részéről le kellett verni a cementes vakolatot, ami nagyban rongálta azt. 2011-ben készült el a restaurálási terv, mely a falképek teljes restaurálására vonatkozik” – adta tudtunkra a szakember. A restaurálási munkálatokat két évesre tervezték, de a bizonytalan anyagi és politikai helyzet miatt egy év alatt „erőltetett menetben” kell haladniuk a munkával. A falképek restaurálását a vakolat rögzítésével kellett kezdeni, ugyanis az évek folyamán nagyon sok helyen elvált a faltól és üregek képződtek.
„Egy speciális ragasztóanyagot kellett befecskendezni a képsorokat tartalmazó vakolat és a falazat közé, ezzel rögzítve a vakolatot” – mondta el a szakember. A falképek egy és fél, illetve két méteres magasságú regiszterekben vannak megfestve, a templomfal felső harmadától kezdődően, néhol takarva egymást.
„Valamikor a freskók majdnem teljesen befedték az eredeti templom északi falát, de mivel az idők folyamán több alkalommal magasították a falakat, hozzá-, illetve átépítették, gótikus boltívekkel látták el, ezek mind károsították az eredeti képeket. A régi templom eredeti méretére a torony felőli oldalon megmaradt falcsonk enged következtetni” – magyarázta a restaurátor.
Korabeli technikák
A Szent László legendát megjelenítő legfelső és a Szent Margit Legendát megjelenítő középső regiszter egy időben készült, a freskótechnikából lehet erre következtetni. „Súrlófénynél közelről láthatóak a festési szakaszok, ugyanis egyszerre csak akkor akkora részt vakoltak fel, amekkorát egy nap alatt meg tudtak festeni, ezeket napi varratoknak nevezzük” – fejtette ki Kiss Loránd.
A falképek ikonográfiája hasonlóságot mutat a dályai, sepsikilyéni középkori falképekkel. E falfestmények fő forrásanyaga a szentek életét magába foglaló középkori Legenda Aurea. Sajnos a többszöri feltárás során igencsak megrongálódtak a képek, a restauráló számára elsősorban a kalapácsnyomok, felületi sérülések eltüntetés a cél. Erről tovább érdeklődve azt is megtudtuk, hogy nem egészítik ki, festik újra az olyan nagyobb hiányokat ahol a festett felület hitelesen nem rekonstruálható.
E falképekhez elsősorban a középkorban föld alapú pigmenseket, oxidokat használtak (vörösek, sárgák, barnák) a színezéshez, melyet mésszel kevertek. A háttér alapszínének kékes hatását a fekete színre felhordott lazúros mészréteggel érték el.
Forgatókönyv a falakon
A retusálás esztétikai kiegészítés során részleteiben is értelmet nyertek a két legenda és az Utolsó Itélet jeleneteit ábrázoló freskók. Valamikor a legfelső regiszterben lévő Szent László legenda képei foglalták el a legnagyobb falfelületet, ugyanis már a torony faláról indulnak a freskók. „Sajnos a Szent László legendát elmesélő képek jelentős része megsemmisült a gótikus boltozat építésekor XV. század végén. Ekkor nyitották az északi hajóablakot is, a szószék megvilágítása céljából. Az ablak nyitásakor fedezték fel a középkori falképeket – mesélte Kiss.
A legfelső regiszter történetei Szent Lászlónak a váradi püspöktől való búcsújával kezdődik, ezt követi a felvonulás, majd az üldözés jelenete. A csatajelenetet a leányrabló kun üldözésének képe, majd a párviadal, és a kun lefejezése követi. Szent Margit legendája az északi fal nyugati sarkától a keleti sarkáig tart. A legenda tizenegy jelenetben meséli el Szent Margit vértanúságát. Az Utolsó Itéletet ábrázoló legalsó képsor sokkal részletgazdagabb: balról jobbra az üdvözültek csoportjával, a trónoló Krisztus körüli könyveket tartó apostolokkal, Szűz Máriával és Szent Jánossal. Ugyanitt megjelenik a mindent elnyelő Leviathan szörny képe is. Az Utolsó Itélet jelenetsora után, Veronika kendője, Szent Katalin és Szent Miklós mára töredékes ábrázolása látható. A regiszterek díszes keretezéssel vannak elválasztva egymástól. A legalsó regiszter alsó díszkerete a legrészletesebb, itt igencsak jól láthatóak a drapéria-imitáció festett töredékei.
Amit nem sikerült megmenteni
Kiss Loránd azt is elárulta, hogy a templom külső cementes vakolatának eltávolításakor találtak olyan nyomokat, mely arra enged következtetni, hogy a templom külső falait is falképek díszítették. „Szőnyegszerűen a déli hajófalon is voltak képsorok, sőt a torony felületén is falfestés volt, ennek nyomaira a jelenlegi cementes vakolat eltávolításakor találtunk rá” – mesélte.
A freskók restaurálása után a restaurátorok egy rövid ismertetőt készítenek a templom bejárata mellé a falképek rövid történetével és leírásával. „A képek komolyabban és mélyrehatóbb elemzése, értelmezése a művészettörténészek feladata lesz majd” – summázott Kiss Lóránd.
Simon Eszter
Székelyhon.ro

Önállóan is indul az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogatja az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) abban, hogy önállóan vegyen részt a decemberi romániai parlamenti választásokon – jelentette ki az EMNT választmányi ülése szünetében szombaton Kolozsváron Tőkés László elnök. Ismertette a szervezet terveit is, elkészítenék a romániai magyarság kataszterét, és kidolgoznak egy Kárpát-medencei magyarságvédelmi programot is.
Tőkés László – aki az EMNP védnöki tisztségét is ellátja – elmondta, kezdettől az erdélyi magyar pártok közös választási részvételét szorgalmazták, de ez a törekvés meghiúsulni látszik. Tőkés emlékeztetett, hogy vasárnap, szeptember 16-án lejárt az a határidő, ameddig a koalíciós szerződéseket be lehetett jegyeztetni. Lehetségesnek nevezte, hogy az EMNP átlépje a választási törvényben megszabott küszöböt, azaz legkevesebb három szenátori és hat képviselői választókerületben megnyerje a választásokat. Hozzátette, ha ez nem sikerül, az sem számít tragédiának, hiszen – mint mondta – a távlati cél a 2016-os választásokon való tisztességes szereplés. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az európai polgári kezdeményezés ügyében sem sikerült összefogásra bírni az erdélyi magyar szervezeteket. Így az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is önálló indítványban kéri majd, hogy az Európai Unió szabályozza a tagországok kisebbségpolitikáját. Emlékeztetett azonban arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács és az EMNT egymás indítványainak kölcsönös támogatásáról egyezett meg. Amiként az SZNT küldöttsége Baszkföldön és Katalóniában keres támogatókat indítványához, az EMNT is európai partnereihez fordul. El szeretnék azonban kerülni, hogy az uniós kisebbségpolitika kikényszerítése a romániai választási csatározások áldozatává váljék, ezért csak a választások után kívánják beterjeszteni az indítványokat. Az EMNT választmánya által szombaton tárgyalt témák közül Tőkés László kiemelte: az EMNT határozatba foglalta a romániai magyarok nemzeti kataszterének összeállítását. „Fontos, hogy tudjuk, hányan vagyunk” – jelentette ki Tőkés László. Hozzátette, az ukrajnai nyelvtörvény példáján felbuzdulva az EMNT újra síkraszáll azért, hogy a magyar nyelv elnyerje a regionális hivatalos nyelv státusát Romániában. Az autonómiaformák eléréséhez vezető cselekvési terv kidolgozásáról is határozott a testület. A Kárpát-medencében megnyilvánuló váltakozó erejű magyarellenességre válaszolva az EMNT magyarságvédelmi programot akar kidolgozni – jelentette be Tőkés László. A közösségi tulajdonban lévő ingatlanok védelmében pedig tíz-tizenöt erdélyi helyszínen kíván összehangoltan fellépni. Elmondta, az erdélyi magyarság egyetemi stratégiája és gazdaságfejlesztési terve után az EMNT egy erdélyi magyar sportstratégia kialakításán dolgozik, amelyhez Magyarország miniszterelnöke támogatását kérték. Tőkés László azt is bejelentette, hogy október 3-án Orbán Viktor miniszterelnök ellátogat Marosvásárhelyre, ahol részt vesz a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanévnyitóján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Répás: átláthatóan működik a Bethlen Gábor Alap
Átláthatóan és rendben működik a Bethlen Gábor Alap, amely tavaly több mint 12 milliárd forinttal gazdálkodott – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága hétfői ülésén. A Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámolót a testület ülésén 9 igen és 3 nem szavazattal hagyták jóvá.
Répás Zsuzsanna kérdésre válaszolva beszélt arról, gondolkodnak az oktatási-nevelési támogatási rendszer átalakításán. Nagy kérdés, hogy valóban a jelenlegi formájában tudja-e leghatékonyabban betölteni szerepét ez a támogatási forma. Jelezte: nyitott minden ezzel kapcsolatos javaslatra. Ellenzéki felvetésre megjegyezte: az összeg 12 éve nem változott, ami “elképesztő”, ugyanakkor mintegy negyedmillió gyermek számára minden évben kérik ezt a támogatási formát. Hozzátette: a 21.századi követelményeknek megfelelő rendszert alakítottak ki, a támogatást bankkártyára utalják. Lélfai Koppány az alapkezelő vezérigazgatója ezzel kapcsolatban reményét fejezte ki, hogy idén a támogatások kifizetése gördülékenyebb lesz majd. Jelezte: tavaly 5,6 milliárd forintot fordítottak e célra. A csángóoktatásra térve a helyettes államtitkár kiemelte: megnyugtatóan sikerült rendezni a korábbi problémákat, az oktatás folyamatos, a részt vevő pedagógusoknak olyan fizetést tudnak juttatni, amely 10 százalékkal magasabb, mint az erdélyi fizetések.
Szabó Vilmos (MSZP) azt mondta, hogy súlyos kifogásaik voltak az alap létrehozásával kapcsolatban, és ezek nem múltak el. Szóvá tette, hogy a tavalyi évi beszámoló időre nem készült el, és az látszik, nem igazán van több forrás, mint az előző kormány idején. Kifogásolta, a bíráló bizottság összetételét, és hogy a döntés előkészítésből a határon túli szakértők gyakorlatilag ki vannak zárva. Szávay István (Jobbik) szintén a beszámoló csúszását tette szóvá, és azt, hogy nincs több anyagi forrás mint korábban. Úgy fogalmazott: a kormány nemzetpolitikai fordulatról beszél, azt ugyanakkor nem tartotta nagy eredménynek, hogy a támogatások korábbi összegét sikerült megőrizni. Szerinte a BGA nem átlátható, bürokratikus az ügyintézés, nem szakszerű és nem kiegyensúlyozott a működése. Potápi Árpád (Fidesz) a bizottság elnöke jelezte: támogatják a beszámolót, a kormány és a frakciószövetség is azt szerette volna, ha a határon túli magyarság támogatási keretei egy alapba kerülnek. Arra volt kíváncsi, miközben a Határtalanul! tanulmányi kirándulási programot sikerprogramnak nevezte, hogy a források növekednek-e és több diák tud-e részt venni benne. Kitért arra, hogy a szükségessé vált az oktatás-nevelési támogatási rendszerének átalakítása, és beszámolt azokról a visszajelzésekről, amelyek szerint nehezek a pályázati feltételek. Azt kérdezte, könnyítésre, gyorsításra van-e lehetőség, hogy az érintett civil szervezetek korábban megkapják a támogatásokat. Répás Zsuzsanna válaszában a beszámoló csúszását az ÁSZ és egyéb ellenőrzésekkel indokolta, és jelezte: másként ezen nem tudnak változtatni, mint törvénymódosítással, amire mindenképpen sor kerül. Azt nem tudta értelmezni, hogy a határon túliak ki lennének zárva a pályázatok elbírálásából, az előkészítésből, mint monda: a kiemelt jelentőségű intézmények körébe csak olyanok kerültek, amelyeket határon túlról javasoltak. A nyílt pályázati keret egyharmada pedig kihelyezett támogatás volt, abba Budapestről egyáltalán nem szóltak bele – tette hozzá.
Úgy látta: a nemzetpolitikai fordulat nem feltétlenül csak többletforrást kell, hogy jelentsen, és kitér arra, hogy szemléletváltás valósult meg a 2010-es kormányváltás után e téren. A terület támogatását kismértékben sikerült növelni – jelezte, hozzátéve: azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben van egy ágazat, amelyiknek ez sikerült, nagy eredmény.
Az alap minden döntése átlátható, és a honlapon elérhető – jelezte az ellenzéki kritikákra. Elismerte, az alap indulása nem sikerült úgy, ahogy szerették volna, de ennek az idei évre már nincs kihatása. Lélfai Koppány azt mondta: készen állnak a Határtalanul! program bővítésére, igyekeztek azt úgy megújítani, hogy minél szélesebb kör számára legyen elérhető.
A jövőbeni elképzelésre térve beszélt a határon túli cserkészmozgalom megújításáról, amelyre egymilliárd forintot kívánnak fordítani.
(MTI), Budapest

Keresse a térképen! – 100 iskola, amit elvehetnek
Interaktív térképen lehet megkeresni száz olyan magyar iskolát, óvodát, amely visszaszolgáltatott, közösségi vagy egyházi ingatlanban működik.
A Mikó-ügy néven elhíresült, június 28-i bírósági döntés épp ezért több, mint egy jogi eljárás: rendkívül veszélyes precedenst teremthet, hiszen nemcsak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot államosíthatják újra, hanem ez a veszély fenyegeti a többi visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlant is. A száz ingatlant feltüntető, fotókat, címeket tartalmazó, interaktív térképet az alábbi linken lehet elérni: http://www.13020.ro/100-iskola-amelyet-elvehetnek/.
A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni petíciót keddig több mint 50 ezren írták alá, ebből közel 12 ezren online jelezték támogatásukat. Felhívjuk figyelmüket, hogy a www.13020.ro honlap román és angol nyelvű változata is elérhető.
Mikóügy Info
Erdély.ma

Székely Csaba kapta a legjobb új magyar drámáért járó díjat
Székely Csaba /Marosvásárhely/ kapta a legjobb új magyar drámáért járó díjat a Bányavirág című darabért a Színházi Kritikusok Céhe gálaestjén vasárnap Budapesten a Nemzeti Színházban. A díjat Esterházy Péter adta át.
A gála keretében 15 kategóriában hirdettek győztest, az elismerésekért összesen 48 jelölt volt versenyben. Egy kategóriában már korábban odaítélték a díjat: a színikritikusok második alkalommal adományoztak életműdíjat, ezt idén Senkálszky Endrének, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészének, Európa egyik legidősebb aktív színészének adták át a Színházi Kritikusok Céhének képviselői szerdán Kolozsvárott.
A díj ünnepélyes átadásán készült felvételt lejátszották a Nemzeti Színház közönségének.
„Nem tudjuk, hogy milyen lesz a jövő színháza, de felelősek vagyunk a jelenéért" - fogalmazott az elismerést átvéve Senkálszky Endre.
A legjobb előadásnak járó elismerést a Katona József Színház A mi osztályunk című, Máté Gábor rendezte előadása kapta.
A legjobb rendezésért Zsótér Sándornak ítélték a díjat, aki a Vágyvillamos című előadást állította színpadra a Radnóti Színházban.
A Színházi Kritikusok Céhe immár 32. alkalommal ítélte oda az elismeréseket. A kritikusok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolnak a legjobbakra, akire a legtöbb szavazat érkezik, az kapja a Színikritikusok Díját. A tizenöt kategória mindegyikében három-három – vagy szavazategyenlőség esetén több – jelölt versengett. Az, hogy ki nyerte el az elismerést, csak az ünnepélyes díjátadón derült ki.
Krónika (Kolozsvár)

Az oktatási miniszter a MOGYE-helyekről: „Ennyit kért az RMDSZ”
Az RMDSZ-t teszi felelősé Ecaterina Andronescu oktatásügyi tárcavezető és Ioan Groza minisztériumi főigazgató azért, mert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) az idén csak húsz fizetéses helyet biztosít a minisztérium az ösztöndíjas helyekről lemaradt magyar felvételizők számára. „Ennyit kért az RMDSZ” – hárította el a felelősséget a két tisztségviselő, állítja Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára. Király András államtitkár szerint azonban a fizetéses helyek számát nem a politikai pártok vagy a szaktárca határozza meg, hanem az egyetemek szenátusa. Azért sem a minisztérium okolható, hogy a magyar diákok felvételi eredményei gyengébbek a román jelentkezők átlagánál.
Az oktatási minisztérium előtt tüntetnek a magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti képzést felkaroló egyesület vezetői
A román nemzetiségű diákokkal szembeni diszkriminatív döntés miatt a civil szervezet képviselőjét, aki többedmagával napok óta Bukarestben, a minisztérium épülete ellen tüntet, a miniszter fogadta. „Ecaterina Andronescu a támogatásáról biztosított és kérte a tüntetés abbahagyását, hangsúlyozván, hogy a szaktárca teljesítette az RMDSZ, a fizetéses helyekre vonatkozó kérését. Előttünk hívta fel Király András államtitkár urat és kihangosította a telefont. A rövid beszélgetésből kiderült, hogy a szövetség politikusai valóban csak húsz fizetéses helyet kértek a magyar diákok számára és nem annyit, amennyit a RMOGYKE, a szülők és a diákok javasoltunk Kelemen Hunor elnöknek, az egyetem vezetőinek és a minisztériumnak” – nyilatkozta a Krónikának Ádám Valérián.
Amint korábban beszámoltunk róla, az orvosi és gyógyszerészeti képzést felkaroló egyesület vezetői, a vonal alatt maradt diákokkal és szüleikkel egyetemben az RMDSZ szövetségi elnökéhez fordultak segítségért. Az érintettek negyven fizetéses helyet igényeltek az általános orvosi karon (akárcsak 2011-ben, amikor szintén bukaresti beavatkozásra volt szükség a helyek bővítésére), valamint további tizenöt helyet a fogorvosin.
„Ha a tavaly a magyarság negyven helyet kapott és az idén húszat, akkor a matematikai logika szerint jövőben már egy sem jut. Éppen ezért nem csak az államilag támogatott helyek, hanem a fizetéses helyek számát is szabályozni kellene” – vélekedett a RMOGYKE titkára, aki szerint ha ebben az ügyben a minisztérium nem lép, az egyetem román többségű szenátusától nem várható megoldás.
„A miniszter asszony elmondta, hogy így is nagyon nehezen tudta rávenni a MOGYE vezetőségét a helyek bővítésére. Ecaterina Andronescu azt is elárulta, hogy a minisztérium azon dolgozik, hogy a magyar oktatás helyzete már valahogy rendeződjön a MOGYE-n” – számolt be a találkozóról Ádám. Hozzátette: a tárcavezető és munkatársai az utcai tiltakozó akció abbahagyására kérték, mondván, hogy az esernyős tüntetésükkel a román nacionalisták malmára hajtják a vizet.
„Valóban nagyon nehezen lehetett meggyőzni az egyetem vezetőségét, hogy szavazza meg azt a húsz helyet a magyar tagozatnak” – ismerte el lapunknak Király András államtitkár, hozzátéve, hogy a RMOGYKE-vezető többi állítása viszont már nem felel meg a valóságnak. Az RMDSZ tisztségviselője szerint, ha Ádám Valérián és azok, akik felbiztatták, hogy Bukarestben tüntessen, jobban ismernék a törvényt, akkor tudnák, hogy a fizetéses helyek számát nem a politikai pártok, de még csak nem is a szaktárca határozza meg, hanem az egyetemek szenátusa. Azért meg végkép nem a minisztérium okolható, hogy az utóbbi két évben a magyar diákok felvételin elért eredménye lényegesen gyengébb a román jelentkezők átlagánál.
„Egy kerek órán át próbáltam magyarázni a három tüntetőnek a helyzetet. Úgy tűnt, a szülő és a diák megértette, a tiltakozás kezdeményezője nem. Holott itt törvények betartásáról van szó” – nyomatékosította a Krónikának Király. Felvetésünkre, hogy a törvény leple alatt a magyarellenes döntéseiről elhíresült MOGYE-szenátus jövőtől akár végérvényesen kiszoríthatná a fizetéses helyekről a magyar fiatalokat, az RMDSZ-es államtitkár abbéli reményét fejtette ki, miszerint a nemsokára elkezdődő tanév alatt mindenki átértékeli viszonyát a törvényhez és a magyar struktúrák létrehozásához.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Tanévnyitó a Sapientia egyetemen
350 gólya csatlakozott az EMTE nagy családjához
Míg a legtöbb egyetemista még egy-két hétig élvezheti a vakációt, az iskolásokhoz hasonlóan a Sapientia Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának több mint ezer diákja számára is megkezdődött tegnap reggel a tanév.
A tizenkettedik tanév küszöbén elsőként Palkó Réka, az egyetem PR-felelőse üdvözölte a szép számban összegyűlt diákokat, a gólyákat és a felsőbb éveseket.
Székely Gyula dékán elsősorban az újoncokhoz szólt, elégedetten nyugtázta, hogy az idei siralmas érettségieredmények náluk nem éreztették hatásukat, ugyanis míg tavaly háromszáztizenöt elsőéves kezdte tanulmányait a marosvásárhelyi Sapientián, idén a gólyák száma 346-ra növekedett, tehát akik a Sapientiát tűzték ki célul maguk elé, azok sikeresen helytálltak az érettségin. A dékán ugyanakkor kiemelte, végre megszerezte a rég várt akkreditációt az egyetem, így diákjaiknak első ízben szervezhetnek majd záróvizsgát helyben.
Kovács Andor, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke a gyakorlati tudnivalókat osztotta meg az újoncokkal. Vagyis, hogy a legjobb hely az egyetemen a HÖK-iroda, ahol ajánlott gyakori vendég lenni. Bemutatta Bolhást, a sapientiás kutyát, aki immár hétéves régiséggel rendelkezik az egyetemen, de azt is elárulta, hogy a büfében a legfinomabb a csirkés szendvics, így szünetben a korgó gyomrú diáknak ajánlatos erre voksolni, s arra is felhívta a figyelmet, hogy a cigarettacsikket kizárólag a kijelölt helyre dobják.
– Egy szó mint száz, csináljátok úgy, ahogy mi is csináljuk, érezzétek jól magatokat! – hangzott az útravaló.
– Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei – köszöntötte Kölcsey Ferenc szavaival "utódait" az egyetem egykori diákjainak nevében Kali István. – A legfontosabb befektetésünk a magyar oktatás… Bármibe belekezdtek, legyen az az egyetem, vagy egyéb foglalkozás, akár egy munkahely, mindig tegyétek fel magatoknak a kérdést: miért csinálom? És ha legbelül úgy érzitek, hogy erre a kérdésre megvan a válasz, akkor bátran fogjatok neki, mert a szívetek sikerre visz. Hiszen csak úgy tudsz nagyszerű munkát végezni, ha szereted, amit csinálsz. Az egyetem egy másik világ, nem olyan, mint amit eddig megszoktatok és ismertetek. Ezért hagyjátok, hogy sodorjon az ár, és ne csak a kötelező feladatokat oldjátok meg, ne csak a kötelező tevékenységeken vegyetek részt, mert a kötelező az a minimum. Egyetemistaként mindennap egy kicsivel többnek kell lennetek, mint amennyi az azelőtti napon voltatok. Azonban ezt nem biztos, hogy a tantermekben éritek majd el. Vegyetek részt az oktatáson kívüli életben, csatlakozzatok a Hallgatói Önkormányzathoz, mert a közösségünk pulzusa akkor is lüktet, ha már lejártak az előadások – tanácsolta a gólyáknak.
Az ünnepi beszédeket követően az erdélyi magyar történelmi egyházak nevében Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, valamint Nagy László unitárius püspökhelyettes kérte Isten áldását az egyetem diákjaira és pedagógusaira.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

A riport mint kordokumentum
MÚRE-tanácskozás és díjazás
Évek óta ősszel a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ látja vendégül a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tagjait országos tanácskozásra és a szervezet közgyűlésére. Az idén szeptember 14-én és 15-én a szakmai beszélgetések témája a riport mint kordokumentum volt, és sort kerítettek a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciójának a találkozójára is.
Péntek délután szakmai értekezlet folyt. A téma, amint korábban jeleztük, a riport volt, amely az újságírói műfajok közül a legösszetettebb. Elsősorban nagy tapasztalattal, érzékkel, empátiával, nyelvismerettel, tehetséggel rendelkező újságíró írhat olyan riportokat, amelyekben – a témának megfelelően – az információ és adatközlés mellett akár élettörténetek, helyszínleírások jelennek meg. S ettől az újságban közölt, vagy a képernyőn látott, illetve a rádióban hallott riportok közlésüket követően dokumentumokká válnak, hiszen az adott időszak társadalmi réteg életének tükrévé válik. Bodolai Gyöngyi, lapunk munkatársa vitaindítóként a műfajról beszélt, illetve arról, hogy milyen érdekes témákkal foglalkozott több évtizedes munkássága alatt, többek között a Mezőségen. Ezeket a Táltos erő című riportkötetbe gyűjtötte össze. Vajda György, szintén lapunk munkatársa a fotóriportról beszélt, és arról, hogy a szerkesztőségeknek fontos megőrizni a munkatársaik által készített fotókat, hiszen ezek is idővel kordokumentumok lesznek. Tájékoztatta a jelenlevőket egy erdélyi fotómúzeum létrehozása érdekében tett eddigi törekvésekről. Hangulatos illusztrálása volt az elhangzottaknak a Kacsó Sándor– az RTV magyar adása főszerkesztője – által a tanácskozásra elhozott három, Ceausescu-korszakban készült oknyomozó, szocio- és vívmányriportfilm. A pénteki előadásokat Fischer István Azerbajdzsánban készített dokumentumfilmjének levetítése zárta, amely megrázóan illusztrálta, hogy a kőolajért és a meggazdagodásért vívott harc miként rendezi át a világot és befolyásolja az emberi sorsokat.
Szombaton délelőtt került sor a MÚRE igazgatótanácsának ülésére, majd a közgyűlésre, amelyen Karácsonyi Zsigmond elnök beszámolt a 2011. év tevékenységéről és felvázolta a 2012-es előterjesztést, illetve a jövő évi terveket. A becsületbíróság ismertette, hogy az előző időszakban milyen ügyekkel fordultak hozzájuk a kollégák. A testület új elnöke Mózes Edith, lapunk munkatársa lett. A belső, napirenden lévő témákon kívül három fontos nyilatkozatot is megfogalmazott és elfogadott a szervezet. Az egyik a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatos. A MÚRE megerősítette azt a korábbi ajánlását, miszerint – a romániai magyar újságírói szakma hitelének és tekintélyének megőrzéséért – az az írott vagy elektronikus médiában dolgozó munkatárs, aki politikai szerepet vállal, függessze fel szakmai tevékenységét. Egy másik beadványban – Kacsó Sándornak az igénylésére – a Román Televíziótársaság tervezett átszervezése kapcsán a MÚRE együttműködési szándékát fejezte ki azon testületekkel, amelyek a közszolgálati televízió személyzeti és műssorrácsbeli változásaiért felelnek majd. Ugyanakkor egy következő nyílt levélben a MÚRE aggodalmát fejezte ki a Maros Megyei Tanácsnak azon intézkedése kapcsán, amely a marosvásárhelyi Látó és a Vatra irodalmi folyóiratok összevonására irányult. Ebben az alkotói közösségek függetlenségének tiszteletben tartására hívták fel a helyhatóság figyelmét.
Délben, a pénteki előadás-sorozat folytatásaként, közel kétéves egyeztetés után tarthatta meg előadását Al Ghaoui Hesna, az MTV haditudósítója, a Bábel című riportműsor szerkesztője (sz. m.: a legközelebbi műsor szerdán 22 órától lesz az m1 műsorán), aki érdekes háttér- információkkal szolgált arról, hogy milyen körülmények között dolgozik frontvonalon egy tévétudósító. Majd a Bábel első adásának riportját vetítette le, amelyben egy Líbiában – a felkelők pártján – harcoló amerikai önkéntes sorsán keresztül került emberközelbe a véres konfliktus. A riporternő nemrég megjelent Háborúk földjén című kötetét is bemutatta és dedikálta az érdeklődőknek.
Némiképpen kötődve az előző előadáshoz, Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hadisírkutató munkájáról számolt be – alátámasztva azt a tényt, hogy a média is végezhet tudományos irányú kutatást, feltárást, hiszen nem egy esetben olyan helyszíneken járhatnak a munkatársak, ahol mások nem, és olyan információkat tudnak meg, amelyek dokumentumértékűek. S hogy azért ne csak a riport pozitívumairól beszéljünk – dr. Csermák Zoltán, az MTVA közkapcsolati szakembere a riport hibáiról is beszámolt a kollégáknak. A Kós Károly Kollégiumot, a külhoni magyarsággal foglalkozó tanácsadó testületet Barlay Tamás elnök mutatta be, amelynek két erdélyi tagja is van, a székely-udvarhelyi Jakab Endre és a kolozsvári Maksay Magdolna– mindketten televíziós szakemberek.
Szombaton délután megtartotta ülését a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amelyben az erdélyieken kívül vajdasági, kárpátaljai és horvátországi magyar sajtószervezetek képviselői is jelen voltak. A résztvevők folytatták az idén a Vajdaságban szervezett tanácskozást, ahol körvonalazták a külhoni magyar médiastratégiát, amelynek keretében először felmérés, ún. médiakatalógus készül a határon túli médiaszervezetekről. A stratégia lesz az az útmutató, amely eligazítást nyújthat majd az anyaországiaknak abban, hogy milyen támogatást hova juttassanak, illetve egy olyan együttműködésnek is a szolid alapja lehet, amellyel erősebbé, szorosabbá fűzhetik majd a kapcsolatot a határon túli médiaszervezetek, s ezen túl akár kulturális csereprogramok is elindulhatnak. A tanácskozáson jelen volt Szili Katalin magyar országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke is, aki több éve támogatja az említett törekvést.
A rendezvény a Lázár-kastély Lovagtermében tartott hagyományos díjkiosztással ért véget. Ezen a MÚRE évente egyszer elismerő okleveleket ad át azoknak a kollégáknak, akik életpályájuk során kimagasló eredményt értek el. Az írott sajtóbeli nívódíjat Bakó Zoltán, egykor a Vörös Zászló, majd a Népújság, a Vásárhelyi Hírlap jelenlegi szerkesztője vehette át Vajda György javaslatára. Az audiovizuális média kategóriában Gödri Ildikót, a Román Televízió magyar adásának szerkesztőjét tüntették ki Kacsó Sándor főszerkesztő ajánlására. A különdíjasok között volt B. Szabó Zsolt, előbb a Marosvásárhelyi Rádió, az Erdély Fm mostani munkatársa, aki a Tomcsányi Mária által a férje és fia emlékére alapított és a pályakezdő rádiósoknak felajánlott Tomcsányi-díjat vehette át. A KMÚEK minden évben azokat a személyiségeket tünteti ki, akik sokat tesznek a külhoni magyar sajtóért. A vajdasági Sándorov Péterről, a BBC volt munkatársáról elnevezett Messzelátó Díjat az idén – nem kis meglepetésére – Szili Katalinnak adták át, aki szerényen megjegyezte: barátok közé jön, akikért egyszerűen teszi a dolgát.
A Hargita Megyei Tanács, illetve a szárhegyi művelődési központ nemcsak sajtóbeli, hanem művelődésszervezői munkájáért Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét díjazta. Az idén nem adták át az Oltyán László- emlékdíjat, amelyet előző években pályáztatás alapján a legjobb oknyomozó riportért osztott ki a néhai marosvásárhelyi újságíró családja és a Juventus Alapítvány.
A rendezvényt a Bethlen Gábor Alap, a Hargita Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány támogatta.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Gergely Balázs: nem a rendőrségen múlik a Iorga-tábla eltávolítása
Nem a rendőrségen fog múlni a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla eltávolítása – jelentette ki kérdésünkre Gergely Balázs az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, azt követően, hogy hétfő délelőtt a Kolozs Megyei Rendőrség tanúként kihallgatta őt ez ügyben.
A Krónika érdeklődésére Gergely elmondta: a kihallgatás egy órát tartott, a rendőrség magatartása meglepő módon teljes mértékben korrekt volt.
„Abszolút bizakodásra ad okot a kihallgató tiszt hozzáállása, nyilvánvaló, hogy a rendőség is bűncselekménynek tartja a tábla kihelyezését. Úgy érzem, záros határidőn belül pont kerül a nyomozás végére” – nyilatkozta Gergely Balázs. Hozzáfűzte, a rendőrség komolyságát jelezi, hogy a korrupció miatt már korábban letartóztatott Sorin Apostu egykori kolozsvári polgármester személyében a rendőrség már az ügy gyanúsítottját is megnevezte. Mint részletezte, a rendőrség megígérte: a 15 hónapos büntetőjogi eljárás nyomozati szakaszát rövidesen lezárják.
Gergely Balázs ugyanakkor kijelentette: a jogsértés, az engedély nélküli beavatkozás olyannyira nyilvánvaló, hogy a kolozsvári polgármesteri hivatalnak a nyomozás lezárásától függetlenül erkölcsi kötelessége, hogy a saját hatáskörében lépjen és a táblát eltávolítsa. Hozzáfűzte: bízik abban, hogy az új városvezetés nem várja meg a büntetőeljárás végét, hiszen hivatalosan kinyilvánított céljuk a normalitás helyreállítása Kolozsváron.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ugyanakkor hétfőn közleményt adott ki, amelyben többek közt kifejtik, az EMNP alelnöke a rendőröknek a hétfői kihallgatáson elmondta, fenntartja a feljelentésben leírtakat: a szoborrestauráció dokumentációja alapján a Iorga-idézetet tartalmazó bronztáblát törvénytelenül helyezték ki.
Mint arról beszámoltunk, Gergely Balázs 2011 májusában, akkor még az EMNT megyei elnökeként, a magyar közösséget sértő bronztábla kihelyezésének másnapján tett büntetőfeljelentést ismeretlen tettes ellen.
A kolozsvári rendőrség a múlt héten közölte, hogy műemlékeken elvégzett engedély nélküli beavatkozás miatt vizsgálatot indítottak Sorin Apostu volt polgármester ellen.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Felelős viselkedést vár Brüsszel
Még az év vége előtt jelentést készít Romániáról az Európai Bizottság, amelyben értékeli, hogy a korábban megfogalmazott aggályokra milyen válaszok születtek, és helyreálltak-e Romániában a szükséges demokratikus fékek és ellensúlyok – tudatta közleményében José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, miután tegnap délután találkozott Victor Ponta miniszterelnökkel. Romániának minden kétséget kizáróan bizonyítania kell elkötelezettségét a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és az alkotmánybírósági döntések tiszteletben tartása mellett – szögezte le a bizottság elnöke, aki felelős viselkedésre szólította fel a romániai politikai pártokat, legyenek akár kormányon, akár ellenzékben. Barroso szerint minden romániai politikai erőnek az intézményes és politikai stabilitás helyreállítására kell összpontosítania, különösen a decemberi parlamenti választásokat megelőző időszakban. A bizottság elnöke rámutatott: a legfőbb ügyész és a korrupcióellenes hatóság főügyészének kinevezését tiszta és átlátható módon kell lebonyolítani, s Bukarestnek folytatnia kell erőfeszítéseit az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (mely az igazságügyi reform, a szervezett bűnözés és a korrupció felszámolása területén elért fejlődést hivatott ellenőrizni) által meghatározott célok teljesítése érdekében. Románia az elmúlt egy év erőfeszítései dacára továbbra is rendkívül kevés uniós forráshoz tud hozzájutni, emiatt pedig fennáll annak a veszélye, hogy az ország jelentős mennyiségű olyan anyagi támogatástól esik el, amely polgárainak és gazdaságának is hasznára válhatna – áll a bizottság közleményében. Ennek elkerülése érdekében José Manuel Barroso azonnali intézkedéseket sürgetett a kormányfőtől az adminisztratív képességek és a közbeszerzési szabályok jobbá tétele érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iskolakezdés szoboravatóval
Felavatták a vargyasi általános iskola névadója, dr. Borbáth Károly mellszobrát szeptember 16-án, szombaton, iskolakezdés alkalmával.
Gödri Oláh Anna leköszönt iskolaigazgató a szobor elkészülésének kapcsán az összefogás fontosságát hangsúlyozta, majd Borbáth Károlyról, a kutatóról és tanárról szólt: a Tanár úr olyan tudományos munkát végzett, amellyel Erdővidék szellemi óriásai nyomába lépett, úgy ma akár Benedek Elekkel, Kriza Jánossal és Apáczai Csere Jánossal is egy napon emlegethetjük. Beszédet mondott még Bereczki-Farkas Imola, az intézmény új igazgatója, Farkas Emese tanítónő és Ilkei Ferenc, a község polgármestere. Az alkotást Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész és Ilkei Ferenc közösen leplezte le. (Hecser)
Emlékeztető: Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. - Vargyas, 1980. ápr. 19./ tragikusan hamar és tisztázatlan körülmények között elhunyt tanár. Tíz évig oktatott Kolozsváron, majd mennie kellett az egyetemről.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szórványtalálkozó Oroszfaluban
Tizenöt felső-háromszéki falu mintegy háromszáz hívét összefogó Berecki Református Missziói Egyházközség szervezésében hatodik alkalommal tartottak református szórványtalálkozót a nemrég felújított oroszfalusi református templomban.
Több mint százharminc felnőtt és gyermek vett részt. Az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek vendégek, a Wisconsin állambeli, a berecki egyházközséget támogató Rolling Hills Church egyház több tagja – közöttük a Kézdialmáson letelepedett Ben Spink és Csilla – is jelen volt az ünnepi istentiszteleten, melyen Raff Róbert református lelkész hirdetett igét. Az úrvacsoraosztásban Ruszka Sándor kézdivásárhelyi iskolalelkész is közreműködött. A rendezvényt ünnepélyesebbé tették az elhangzott szavalatok és énekek Pánczél Ilona, Veress Istvánné, a kézdivásárhelyi Üzenet együttes, valamint a sepsiszentgyörgyi Sugás Érdekvédelmi Szövetség tagjainak előadásában. (Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ifjúsági konferencia a nemzetpolitikáról
Az elmúlt hét végén zajlott Budapesten a fővárosi Fidelitas nemzetpolitikai konferenciája, amelyen a Magyar Ifjúsági Tanács képviselői is részt vettek. A rendezvény célja a budapesti Fidelitas és a határon túli ifjúsági szervezetek kapcsolatainak szorosabbra fűzése és a Kárpát-medence fiatalságát érintő nemzet- és oktatáspolitikai kérdések megvitatása volt.
Amióta új alaptörvényünk van, alkotmányos kötelesség Magyarországon a felelősségvállalás a határon túli magyarok sorsáért. Ez a feladat azonban nemcsak az államé, hanem minden magyar emberé – fogalmazott Surján László európai parlamenti képviselő. Egyes emberek magántevékenységén, családi, vallási viszonyain túl szükség van szervezettségre, egyesületekre, egyházközségekre, ifjúsági mozgalmakra is – fűzte hozzá. Az EP alelnöke javaslatként fogalmazta meg, hogy a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program iskoláknak szánt támogatási rendszere a jövőben terjedjen ki a civil szervezetek egymásnál tett látogatásaira is. Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség képviselője a jogsérelmekkel kapcsolatban nyilatkozva kifejtette: szerinte a kisebbségek nincsenek tisztában azzal, hogy melyek az alapvető jogaik, és azokkal sem élnek, amelyekről tudnak.
A konferencia zárásaként nyilatkozatot fogadtak el. Ebben leszögezték, hogy a Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat tömörítő ifjúsági szervezetek fontosnak tartják egy olyan fórum létrehozását, ahol lehetőség nyílik az eszmecserére a külhoni és anyaországi közösségeket érintő egyes kérdésekről, és fel tudják mérni egymás elvárásait. Felelősséget vállalva a jövő nemzedékeinek sorsáért, feladatuknak érzik, hogy megfelelő választ találjanak az összmagyarságot érintő egyes kihívásokra, és előmozdítsák a külhoni magyar közösségek megmaradását és fejlődését a 21. században. Elengedhetetlenül fontos, hogy a régió országai betartsák és alkalmazzák a kisebbségek jogegyenlőségét és önazonosságtudatának megőrzését szolgáló nemzetközi és európai egyezményeket. A határon túl élő magyar polgárokat és közösségeiket megillető jogok közül kiemelten fontos az anyanyelvhasználat joga, melynek eszköze lehet az etnikailag sokszínű területeken a kétnyelvű közigazgatás megteremtése és az anyanyelvű oktatás biztosítása. A jogegyenlőség ugyanis megköveteli, hogy nemzeti hovatartozástól függetlenül minden ember egyenlő mértékben tudja gyakorolni állampolgári jogait. Központi fontosságú, hogy a felsőoktatáson és a szakképzésen keresztül a külhoni magyar fiatalok érvényesülni tudjanak a munka világában, és boldogulni tudjanak szülőföldjükön. Ez Magyarország mindenkori vezetésének is alkotmányos kötelezettsége – áll a dokumentumban, amelyet a szervezőkön kívül külhoni magyar ifjúsági szervezetek is aláírtak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A MOGYE magyar tanárait fogadta az oktatási miniszter
Informális találkozón fogadta Ecaterina Andronescu román oktatási miniszter a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának küldöttségét, hogy első kézből tájékozódjék a magyar orvosképzéssel kapcsolatos elégedetlenségről – közölte az MTI-vel Szabó Béla professzor, a magyar tagozat vezetője.
A kedden lezajlott megbeszélésen a – hivatalosan még meg sem szervezett – magyar tagozat három oktatója, Szabó Béla, Szilágyi Tibor és Lőrinczi Zoltán vett részt.
A mindkét fél által szorgalmazott találkozóra a felvételiző magyar diákok szüleinek múlt héten kezdődött, a bukaresti oktatási minisztérium előtt zajló, műtőruhás, esernyős demonstrációja közepette került sor. Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) ügyvezetője és a hozzá felváltva csatlakozó szülők a román tagozatéval azonos beiskolázási keretet követelnek, miután idén a MOGYE magyar tagozatának nem különítettek el fizetéses helyeket. A demonstrálók fehér műtősruháikra és narancssárga esernyőikre írt követeléseikkel próbálják felhívni a MOGYE-re az oktatási tárca figyelmét.
Szabó Béla elmondta: a tüntetést a magyar fizetéses helyekért hirdették meg, az általa vezetett küldöttség azonban az oktatási törvény érvényesítésére, vagyis a magyar tagozat intézményen belüli szervezeti önállóságának biztosítására helyezte a hangsúlyt a miniszterrel folytatott megbeszélésen.
Rámutatott: az a húsz fizetéses hely, amelyet az RMDSZ kérésére utólag megkapott a magyar tagozat, valóban összhangban áll a magyar felvételizők arányával, de nem úgy, hogy közben a román tagozatot is újabb hússzal bővítik, hiszen az eredetileg meghirdetett 80 fizetéses helyre is románokat vettek fel. Szabó szerint az ilyen manőverekkel a magyar diáklétszám arányát szorítják vissza mesterségesen az eredetileg magyar intézményként alapított egyetemen.
Ecaterina Andronescu azt ígérte, hogy a jövő tanévtől kezdődően megoldják a magyar beiskolázási keret miatt felmerült panaszokat – közölte az MTI-vel a magyar tagozat vezetője.
Szabó Béla arról is beszámolt: elhozták az oktatási miniszternek a magyar tantestület által megszervezett választások jegyzőkönyveit.
A találkozón beszámoltak arról, hogy a MOGYE tanári közösségének 74 százalékos román többsége önhatalmúlag juttatott magyarokat is az intézmény vezetőségébe. A küldöttség közölte a miniszterrel, hogy az a hat, magyar tagozaton oktató kolléga, akiket a román többség – a magyar oktatók bojkottja közepette – megválasztott különböző tisztségekbe, nem képviseli a magyar tantestületet. A magyar oktatók megszervezték saját választásukat, megnevezték kari és szenátusi képviselőiket, de ezekről a román többség nem vesz tudomást.
„A miniszter asszony most is elmondta, hogy az egyetemi autonómia meggátolja őt abban, hogy beleszóljon az egyetem dolgaiba. Mi viszont kérjük a törvény betartását, a magyar főtanszékek, a magyar tagozat megalakítását. Elég lagymatag intézkedések vannak a törvényben arra, hogy mi történik, ha egy egyetem nem tartja be a törvényt. De még ezeket a szankciókat sem alkalmazták. Sem az előző kormány, sem a mostani" – mondta el az MTI-nek Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője.
MTI,
Erdély.ma

Megakadályozná a „kilúgozott" kisebbségi törvény elfogadását az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megpróbálja megakadályozni, hogy a román képviselőház jelenlegi „kilúgozott" formájában, a közösségi önrendelkezést szavatoló részek nélkül fogadja el a kisebbségi törvény tervezetét – jelentette ki szerdán Márton Árpád frakcióvezető-helyettes a Krónika című erdélyi lap internetes kiadásában megjelent interjúban.
Márton Árpád emlékeztetett arra, hogy a Szociál-Liberális Szövetség (USL) a nem magyar nemzeti kisebbségek frakciójának segítségével került májusban hatalomra, és akkor megegyeztek abban, hogy a ciklus végéig a parlament megszavazza a hét éve fektetett kisebbségi törvényt.
Az egyezség nyomán kikerült a tervezetből a kulturális autonómia, ezért az RMDSZ mindent megtesz azért, hogy ebben a formában ne szavazza meg a javaslatot a parlament – mondta a Krónikának Márton Árpád.
A képviselő szerint a román parlamentben könnyített eljárással képviselethez jutó többi kisebbségi közösség nem rendelkezik olyan intézményrendszerrel, mint a magyar, ezért számukra nem az önrendelkezési jogok voltak fontosak, ellenben a jogszabály „bebetonozná" a parlamentbe a képviseletüket most ellátó kisebbségi szervezeteiket.
„Elfogadhatatlan formában módosult a törvény. A kisebbségeket képviselő szervezetek döntéshozatali jogköre helyett véleményezési jogkör került be – például a kulturális intézmények élére a kompetens hatóság nevezi ki a vezetőt a közösség legitim képviselőjének a megkérdezésével, ami nem garantálja a beleszólási jogot a döntésbe. Ugyanez érvényes az intézmények létrehozására vagy megszüntetésére is" – ecsetelte Márton.
Hozzátette: felpuhították az etnikai arányok megváltozásával járó közigazgatási határmódosítás tilalmát is, a tervezetben már az szerepel, átrajzolhatóak a határok, amennyiben ez nem csorbítja a kisebbségek jogainak érvényesülését.
A kisebbségi törvény tervezetét a héten a képviselőház plénuma kedden visszaküldte az emberi jogi szakbizottsághoz, mert a júniusban született szakjelentés létszámhiány miatt nem volt szabályos.
Márton Árpád szerint a bizottsági munkában az RMDSZ megpróbál támogatást szerezni egy elfogadható tervezet kialakításához, ha ez nem sikerül, akkor mindent megtesz a tervezet elakasztására. „Ha nem szavazzák meg a jelenlegi ciklusban, akkor átmegy a következőre. Ez még mindig jobb, mintha elfogadhatatlan törvényt szavazna meg a parlament” – szögezte le Márton.
A 2005 óta elfektetett törvénytervezet kulturális autonómiát adna a kisebbségeknek: anyanyelvű intézményeiket a közösség által megválasztott autonómiatanácsok igazgatnák. Ezt az önállóságot azonban a román pártok egyike sem volt hajlandó támogatni – írja internetes kiadásában a Krónika.
MTI,
Erdély.ma

Egyre távolabb Európától
Igencsak megorrolhattak Romániára az európai kancelláriákon: a korábban oly sikeresnek tűnő román diplomácia majdhogynem tehetetlenül kénytelen szemlélni, mint érik újabb és újabb pofonok az országot, miként dőlnek dugába dédelgetett tervek, mennyire elutasítóvá vált majd minden nagyhatalom Bukaresttel szemben.
Fölöttébb szokatlan ez, hisz a román külpolitika a történelem során valóban sikeresnek bizonyult, de még a közelmúltból is idézhetnénk számtalan olyan példát, amikor eredményesen szédítették az európai döntéshozókat – gondoljunk csak a „sikeresen” megoldott kisebbségi kérdésre vagy akár az uniós csatlakozásra. Alighanem ma is bánják azok a német, francia és más politikusok, akik társulásra érettnek minősítették az országot – ezért sem meglepő, ha a schengeni csatlakozás ügyében most már meglehetősen visszafogottak.
A kormányváltás, de főként a Szociál-Liberális Szövetségnek az államfő eltávolítására tett, puccsra emlékeztető, kudarcba fulladt próbálkozása után már-már nyíltan elutasító magatartásba ütköznek a Ponta-kormány képviselői. Az uniós belügyminiszterek Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának időpontjáról szóló tanácskozását például indoklás nélkül halasztották el. Kiszivárgott információk szerint egyre több állam – köztük az oly befolyásos Németország is – ellenzi, hogy a két balkáni ország a határok szabad átjárhatóságát biztosító övezet részévé váljon. Sokatmondó az is, ahogyan az Európai Bizottság elnöke figyelmeztette Victor Pontát a főügyészek közelgő kinevezése ügyében, mintegy jelezve: véget ért immár az a korszak, amikor különféle mesékkel ámították a nemzetközi intézmények illetékeseit. Csak tetézi a gondot, hogy a belföldi hatóságok úgyszólván teljességgel alkalmatlannak bizonyultak az uniós alapok lehívására, mi több, az eddig beérkezett pénzek elköltésében is szabálytalanságokra derítettek fényt, és mint azt tegnap közölte az illetékes minisztérium, több ágazati program költségvetését emiatt csökkentették.
Semmi sem visszafordíthatatlan tehát ebben az országban, még az oly stabilnak hitt európai integráció iránti elkötelezettség sem. S bár közösségi jogaink érvényesítésében az unió mindeddig nem sokat segített, abba belegondolni is rossz, milyen sors várhat ránk, magyarokra egy olyan Romániában, amely az elszigetelődés útját választja.
Farcádi Botond
3szek.ro
Erdély.ma

Újraöntve: lesznek szobrok az ellopottak helyén Marosvásárhelyen
Hamarosan visszakerülhet a helyére Borsos Tamás újraöntött szobra Marosvásárhelyen, melyet hónapokkal ezelőtt loptak el ismeretlen tettesek – mondta megkeresésünkre Csegzi Sándor, Dorin Florea polgármester tanácsadója. A napokban egy másik, korábban ellopott, és újraöntetett szobor is visszatért a városba.
Az utóbbi két évben két, nemesfémből készített műalkotást lovasítottak meg Marosvásárhelyen. Legutóbb a várépítő, Borsos Tamás mellszobrát tulajdonították el. Május 4-éről 5-ére virradó éjszaka máig ismeretlen tettesek leemelték a műalkotást a talapzatáról és eltűntek vele. A városvezetés feljelentést tett a rendőrségen, amely nyomozott a szobor után – sikertelenül –, ezért az illetékesek úgy döntöttek, újraöntetik a büsztöt. A Kiss Levente által megálmodott alkotást Balogh József öntötte újra. „Hamarosan megtekintem a már letisztított mellszobrot, és azután eldöntjük, mikor helyezzük vissza a talapzatra” – mondta megkeresésünkre Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója.
Mint megtudtuk, a napokban a helyére került egy másik ellopott alkotás is. A Színház tér jobb oldalán található Kulcsár Béla alkotás tíz stilizált táncosa közül loptak el egyet 2010 februárjában. A szintén ismeretlen tettesek kihasználva, hogy a téren felújítási munkálatok zajlottak, egy éjszaka letörték a szobrot a tartószerkezetéről. A műalkotás nem került elő, ezért a városvezetés újat öntetett. „Csak a napokban tudtuk visszarakni a helyére, mivel a munkálatok során felújították, és egyben megemelték a talapzatát, így várnunk kellett. Most már régi pompájában tündököl a szoborkompozíció” – fogalmazott Csegzi Sándor.
Fancsali Attila, Krónika (Kolozsvár).

Orotva: kevés a gyermek, bezárt a tilalmasi iskola
A Ditró községhez tartozó Orotván tizenegy kisdiák számára vált nehezebbé az iskolatáska társaikénál az új tanévben. Nem a tanfelszerelés, hanem a tanodáig és az onnan hazavezető út okozza a plusz megterhelést.
Orotván alig több, mint 90 óvodás és 1-8. osztályos gyerek van, közülük 19-en az összevont II-IV. osztályba járnak.
A vonatkozó előírások szerint legkevesebb tizenkét tanulóval lehet elindítani az összevont csoportokkal működő osztályokat, ennyi kisdiák idén nem gyűlt össze Orotva Tilalmasnak nevezett részében. Igaz, mindössze egy gyereken múlt, de hiányában eldőlt az évtizedek óta működő tilalmasi iskola sorsa: bezárt. Az épület nem ürült ki teljesen, hisz az óvodai csoportokra nem vonatkozik a tizenkettes létszámú szabály, így a falurész legkisebbjei, összesen tízen, továbbra is itt járhatnak óvodába.
A kevés gyermek miatt mindig összevont csoportokkal működött a tilalmasi iskola, idéntől, az előkészítő osztályosokat is az a tanító kellett volna tanítsa, aki az egy-négyeseket, az előírások szerint pedig öt csoport összevont oktatása nem megengedett – magyarázta Puskás Olga tanítónő. Elmondta, a központi iskolában is összevont csoportokkal működik az oktatás, itt viszont külön tanító foglakozik az előkészítősökkel, elsősökkel és harmadikosokkal, és külön tanító a másodikosokkal és negyedikesekkel. Az előkészítő osztályba Tilalmasból egy gyerek jött, a többi tíz társa nagyobb nála. „Kétségtelen, hogy nehézséget jelent a gyerekeknek, hogy nem a lakhelyükhöz közeli iskolába járnak, a szülők is jelezték aggodalmukat, viszont némi előny is származik a kialakult helyzetből: a gyermekek nem maradnak felügyelet nélkül 16 óráig, míg megérkezik az autóbusz, amivel hazamehetnek, Böjte atya délutáni foglalkoztatójában, az iskola egyik termében tanulhatnak, készülhetnek másnapra. Ennek nagyon örülnek a szülők, mivel előnyt jelent olyan szempontból, hogy legalább a házi feladat elkészítése nem marad késő délutánra, és persze tanulnak is” – mondta a tanítónő. Hozzátette, a szülők abban is reménykednek, hogy a távolságot kárpótolni fogja az, hogy a gyerekekre több ideje jut a tanítónak, mint jutott volna a tilalmasi iskolában, ahol egyszerre négy, különböző korosztályú gyermeket tanított eddig egyetlen pedagógus.
A kialakult helyzetben Ditró község önkormányzata is próbál segítséget nyújtani, a navétázni kényszerült gyerekek számára biztosítja az autóbuszjegyek árát, ami havonta közel 300 lejt jelent – közölte megkeresésünkre Puskás Elemér polgármester.
A tanítók is nehézségekkel küszködnek
Nehézséget nem csak a gyermekeknek, szülőknek, de az összevont osztályokat tanító pedagógusoknak is tartogat az új tanév, főként azoknak, akik osztályában előkészítősök is vannak. Puskás Olga véleménye szerint óriási leleményesség kell ahhoz, hogy az órák zavartalan menetét kialakítsa egy ilyen helyzetben lévő tanító. „35 percnél többet nem lehet lekötni az előkészítő osztályos gyermeket. Kérdés tehát, hogy a szünet hogyan oldható meg egy olyan osztályban, ahol a kicsiken kívül elsősök és harmadikosok is vannak. A piciket nem lehet felügyelet nélkül szünetre küldeni, egyetlen tanító hogyan felügyelje őket úgy, hogy közben a többi gyereket tanítsa?” – teszi fel az egyelőre megválaszolhatatlan kérdést a pedagógus.
Pethő Melánia, Székelyhon.ro.

Vitéz és faragó
Orbán Ferenc kőbe és fába vésett alkotásaiban az egyszerű székely falusi ember jelenik meg, de számos egyházi jellegű munka is kikerült kezei közül. Külföldön több kiállításon is láthatta műveit a nagyközönség. Gazdálkodó emberből lett faragómester, aki a második világháború poklát is megjárta, hazája védelmében. A többi között a Bilibók-tetői harcokban történt helytállásáért vitézségi érmet kapott.
Vitéz Orbán Ferenc Ajnádon született 1924. február 3-án. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Hárman voltak testvérek, két fiú és egy lány. A szülők földműveléssel foglalkoztak. A fiatal Orbán Ferenc már az elemi iskola elvégzését követően besegített édesanyjának a gazdálkodásba, mert édesapja korán elhunyt. Tizenhat éves volt, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Beszélgetésünk alkalmával elmesélte: „Ajnádon nem vonultak át a honvédek, hanem Csíkrákoson keresztül mentek Csíkszereda felé, de odafent a faluban, mi is nagy örömmel vártuk a magyar katonákat, ezért a fiatalság összegyűlt. Igaz sokan lementek Rákosra, ahol volt egy nagy díszkapu állítva és ott fogadták a honvédeket. Egy teherautóval persze néhány katona feljött Ajnádra is, mert mondták nekik, hogy ott is várják őket. Azt az örömet, amit akkor átéltünk nem lehet szavakba önteni. A két világháború közti román elnyomás után végre magyarok lettünk. Sajnos rövid időre”. A bevonulást követően jöttek a háborús idők. Megalakították a levente mozgalmat melynek tagja lett Orbán Ferenc is. Minden héten egy délután kötelező volt megjelenni a katonai előképzéseken, vasárnaponként pedig templomba járni.
Búcsú a szülőfalutól
A háborús évekre nagyon részletesen emlékszik. Napra pontosan elevenítette fel az eseményeket, amiket emlékirataiban részletesen le is írt. Megtudtuk, hogy 1942-ben Kolozsvárott egy nagy seregszemlét tartottak, melyen ő is részt vett. Akkoriban építették a Déda–Szeretfalva közti vasúti szakaszt, így a vonatról Dédán leszálltak és Szeretfalváig gyalogoltak, ahol újra felültek a vonatra, így jutottak Kolozsvárra. Ott egy hónapos tanfolyamra jelölték ki. Szakaszparancsnokot képeztek belőle. Így került haza Ajnádra, ahol a legkisebb leventékkel foglalkozott.
1943-ban az 1924-ben és az 1925-ben születetteket besorozták. Októberében pedig bevonultak a gyimesbükki kiképzőtáborba. 1944. március 19-én, amikor a németek megszállták Magyarországot, a tábort megszüntették és visszakerült Ajnádra a 4. Székely Határőr Zászlóaljhoz, ahol állandó készültségben voltak. Ennek ellenére mindenki végezhette a munkáját, de amikor megszólalt a trombita, menni kellett Szentmihályra, ahol az iskolánál volt a fegyverraktár. 1944 júliusának végén ki is adták a felszerelést és a lőszereket és úgy vonultak a Gyimesekbe. A távozó katonákat Vitéz Búzás Ferenc harangozó búcsúztatta, megszólaltatva a templom harangját. „Elbúcsúztatott a csíkszentmihályi nagyharang a falutól, azokat is, akik többé nem térhettek haza és azokat is, akik ugyan hazatértek, de többé nem hallhatták annak hangját, mert a harangot a németek elvitték nyersanyagnak” – elevenítette fel emlékeit Orbán.
Nyolc napig Magyarország
Elmesélte: „1944. augusztus 23-án megtörtént a román átállás, elárulták addigi szövetségesüket. A Gyimesekben elfoglaltuk tüzelőállásainkat. Mi a Bilibók-tetőn voltunk. Az orosz támadások augusztus 26-án kezdődtek. Nappal nem, csak éjjel támadtak, majd szeptember elsején taktikát váltva, egy hirtelen nappali támadásban elfoglalták a Bilibók-tetőt. Deáky Béla zászlós hamar megszervezte az ellentámadást és délutánra visszafoglaltuk a magaslatot, így a Bilibók-tető nyolc napig még Magyarország maradt”.
Orbán Ferenc alakulata a visszavonulás során többször is tűzharcba keveredett az orosz csapatokkal. Nyíregyháza előtt bekerítették őket, de sikerült kitörniük és bevonulni Nyíregyházára, ahol utcai harcokban kiverték az oroszokat a városból, de nem sokkal azután parancsot kaptak a település feladására, így átmentek a Tisza túlsó partjára. Szerencsnél egy hónapos álló harc alakult ki, „ekkor hallottuk először, hogy román csapatok is vannak az oroszok között” – jegyezte meg Orbán, aki a Bilibók-tetőn történt helytállásáért bronz vitézségi érmet kapott, a Tisza-parti harcokban való részvételért pedig kis ezüst vitézségi érmet tűzkereszttel.
Fogság és szabadulás
1944 karácsonya előtt néhány nappal Hidasnémeti környékén orosz fogságba esett és a foksányi fogolytáborba került, ahol vérhast kapott, amiben rendkívül legyengült. „Talán ennek köszönhető, hogy a fogva tartók elhitték, hogy még nem vagyok 18 éves, így '45 tavaszán szabadulhattam” – emlékszik a nehéz időszakra Orbán. Hozzáfűzte: amikor felépült már be is sorozták a román hadseregbe, ahol egy évet szolgált. Leszerelését követően gazdálkodásba kezdett. 1947-ben elvette feleségül Tamás Ilonát, akivel 50 évig éltek együtt. Frigyükből két gyermek született. 1955-ben költöztek Csíkszeredába. 1956-ban Marosvásárhelyen elvégezte a sofőriskolát. Minden típusú járműre megszerezte a jogosítványt. Tizenöt évig a szállítási vállalatnál (IRTA) dolgozott. Tizenhat esztendőt pedig a mentősöknél.
Az alkotó ember
Orbán Ferenc amikor a mentősöknél sofőrként dolgozott, akkor kezdett faragással foglalkozni. Fából és kőből készült remekművei közül több otthonában és annak udvarán is megtalálhatók. Kiállításai voltak Bécsben, Gratzban, Alsóőrön és Budapesten. Csíkszeredában viszont csak egyszer volt egyéni kiállítása. Alkotásaiban a székely falusi embert mintázta meg. A '90-es évek elején kezdett egyházi témájú faragásokat készíteni. „Nagyon sok feszületet faragtam. Ezzel próbálok vezekelni, hogy a frontvonalban nem imádkoztam. Nem azért, mert vallástalan voltam, hanem mert ott rendkívül elfásult volt mindenki” – érzékeltette az embert próbáló időket Orbán Ferenc. A Bilibók-tetőn történt harcok emlékére is faragott egy emlékművet 2006-ban. Az alkotást még abban az esztendőben, szeptember elsején, a magaslat visszafoglalásának évfordulóján a történelmi esemény helyszínén felállították és Tamás József püspök fel is szentelte. Az akkori csatának ma már csak Orbán Ferenc az egyetlen élő résztvevője. Az emlékmű a keresztre feszített, töviskoronába zárt történelmi Magyarországot, benne a Szent Koronát ábrázolja Trianon felirattal. A kereszt fölött pedig rovásírással a „Hiszek Magyarország feltámadásában” hitvallás olvasható. A kereszt tövében pedig egy orosz és egy magyar katona néz szembe egymással.
Beszélgetésünk végeztével Orbán Ferenc elárulta, hogy a faragás mellett citerákat és néhány hegedűt is készített. Mint mondta: unokáinak, dédunokáinak készített emlékbe egy-egy citerát. Sajnos, mivel látása nagyot romlott az utóbbi időben az alkotást minden téren abbahagyta.
Létai Tibor, Székelyhon.ro.

Csiki-csuki a román nyelv oktatása körül
Mindnyájan nagyon vártuk az új oktatási törvény alkalmazását, vártuk a módszertani szabályzók megjelenését, főként a minket érintő 45-ös és 46-os cikkelyre vonatkozó gyakorlati útmutatókat, amelyek szabályoznák az anyanyelvű oktatást. Sajnos, ezek nem készültek el. Csalódtunk, mert az elvárásaink szerint alulmaradtak a megvalósítások – fogalmazta meg Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székelyföldi alelnöke, akit arról kérdeztünk, mi az álláspontja a magyar pedagógusoknak arról, hogy a törvény életbe lépése után közel két évvel sem lehet a románt idegen nyelvként tanítani elsőtől tizenkettedik osztályig. A román nyelv és irodalom, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a zene sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatásáról szóló törvénycikkely alkalmazása terén tett lépésekről másként vélekednek a tanárok és a szülők, és másként a minisztérium képviselői. Az érintettek türelmetlenül várják, hogy a román nyelv elsajátítására készüljön olyan módszertan, tanterv és tankönyv, ami legalább annyira eredményes, mint az angol, német, francia, orosz idegen nyelv esetében, a szaktárca érintett felelősei pedig azt hangoztatják, a jó munkához idő kell. Szőcs Domokos, a minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatója érdeklődésünkre elmondta, az előkészítő osztályokban már idéntől sajátos tanterv szerint ismerkednek a kisdiákok a román nyelvvel, az I. és II. osztályos programok közvita tárgyát képezik, amint véglegessé válnak, készülhetnek az új tankönyvek. Az elemi osztályokban eddig is sajátos tanterv szerint oktatták az állam nyelvét, az új program célja a tanterv tehermentesítése, megreformálása. Szőcs Domokos leszögezte, igaz, hogy a törvény alkalmazása lassú ütemben halad, de történtek előrelépések a kisebbségi oktatás terén is, ennek legutóbbi bizonyítéka annak a módszertannak az elfogadása, amely az anyanyelv, a román, a nemzetiségi történelem és a zene sajátos program szerinti oktatására vonatkozik, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után kötelezővé válik. Arra a kérdésre, hogy ebből mikor lesznek tantervek, tankönyvek, gyakorlatilag mikortól alkalmazzák, Szőcs Domokos nem tudott válaszolni, csupán arról biztosított, a szakcsoportok becsületesen végzik a munkájukat, a döntéseket ellenben nem ők hozzák. Kiss Imrétől megtudtuk, a román nyelv és irodalom sajátos tanterv szerinti oktatása előkészítésében a pedagógusszövetség abban nyújtotta a legnagyobb segítséget, hogy segédkezett a szakmai csoportok összeállításánál. Közelebbről, október első hetében, a pedagógusszövetség támogatásával Csíkszeredában véglegesíti a Murvai László vezette minisztériumi szakmai csoport az eddig elkészült vonatkozó programokat. Természetesen ezt követi a minisztériumi jóváhagyás, a tankönyvek összeállítása, kinyomtatása és alkalmazása. „A pedagógusközösség nevében merem állítani, hogy az eltelt majdnem két év alatt a jó irányban ígért változások közül nagyon keveset érzünk az iskolákban. A vezetőtanácsok működése, a decentralizációra vonatkozó cikkelyek alkalmazása és azok az előnyök, amelyek az anyanyelven történő oktatást segítenék elő, mind váratnak magukra. Ennyi idő alatt talán többet kellett volna tenni” – véli a pedagógusszövetség székelyföldi alelnöke.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Mikó: ötvenezer támogató
Több mint ötvenezren írták alá tegnapig a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni petíciót, az aláírók közül tizenkétezren online jelezték támogatásukat.
A www.13020.ro honlapon – melynek időközben a román és angol nyelvű változata is elkészült – interaktív térképen egyébként száz olyan magyar iskolát, óvodát lehet megkeresni, amely visszaszolgáltatott, közösségi vagy egyházi ingatlanban működik. „A Mikó-ügy néven elhíresült, június 28-i bírósági döntés épp ezért több, mint egy jogi eljárás: rendkívül veszélyes precedenst teremthet, hiszen nemcsak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot államosíthatják újra, hanem ez a veszély fenyegeti a többi visszaszolgáltatott egyházi és közösségi ingatlant is” – áll a térkép indítása kapcsán kiadott közleményben. Az ingatlant feltüntető, fotókat, címeket tartalmazó, interaktív térkép a http://www.13020.ro/100-iskola-amelyet-elvehetnek/ linken érhető el. Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Semmi bizonytalanság (Moldvai magyar oktatás)
Az az aggodalom, hogy nem lesz elég a pénz a moldvai magyar oktatási program támogatására, alaptalan, az e célra juttatott finanszírozás elég a rendszer fenntartására – állítja Márton Attila, a program kezelésével megbízott Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által kinevezett oktatási felelős. Az RMPSZ arra válaszolva fogalmazta meg álláspontját, hogy a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke, Pogár László azt nyilatkozta, az új rendszer, miszerint minden tanár egységesen hétszáz lejt kap az oktatási helyszín és lakása bérleti, valamint fenntartási költségei fedezésére, az oktatási program összeomlásához, az oktatók szétszéledéséhez vezet.
Márton Attila lapunknak elmondta: ez év februártól elemezték a költségeket, kiderült, eddig sokkal több pénzt költöttek a házak fenntartására, mint amennyi indokolt, de korábban a tanárokra nem volt rábízva, hogy mennyit költsenek. „Ha központilag vezetik valakinek a háztartását, sokkal több, mintha saját maga vezetné” – állítja. „A legfelsőbb határ 300 lej, a tanárnak ennyiből kell kifizetnie a lakbért. De ha a tanár kap egy jobbat, ami lakhatóság szempontjából jobban megfelel, akkor helyben tudjon váltani, helyben tudjon egyezkedni azzal, aki ezt tudja neki biztosítani. Emberi körülmények között tudjon lakni, tudjon a gyermekek előtt megjelenni ápoltan, tisztán.” A csángószövetség oktatási központjait azért építették, hogy a gyermekek tanuljanak és a tanítók tudjanak lakni. Ott nem lakbért kellene fizetni, hanem az ingatlan adóját kifizetni – állítja Márton Attila. Szerinte „nincs még egy olyan munkahely, ahol az alkalmazott a fizetésén kívül még plusz 700 lej juttatást kapna azért, hogy a saját háztartását vezesse, optimizálja a költségeit az ő szükségleteinek, elvárásainak megfelelően. Soha ilyen nem volt, hogy ilyen előnyösen tudjunk szakképzett tanítóknak munkalehetőséget biztosítani”. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke úgy véli, a moldvai magyar oktatási program inkább fejlesztés, mint összeomlás előtt áll. Lapunknak azt mondta, alaptalan az az aggodalom, hogy a tanárok szétszélednének, inkább összetartanak, az RMPSZ pedig számít a Kovászna és Hargita megyei tanfelügyelőségekre, hogy azok segítenek a programot felügyelni és szaktanácsokkal ellátni.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

MOGYE: összefogás a fizetéses helyekért
A világhálón indult petíció a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fizetéses helyeinek megszerzése kapcsán. A helyektől megfosztott magyar felvételizők és szüleik petícióban követelték az egyetem vezetőségétől, az oktatási minisztériumtól és az RMDSZ vezetőitől a fizetéses helyek paritásos elosztását a MOGYE-n, s ebben az évben legkevesebb negyven fizetéses helyet kérnek az általános orvosi karra, illetve tizenötöt a fogorvosi karra.
Ádám Valérián, a helyektől megfosztott magyar felvételizők és szüleik nevében jegyzett közleményében rámutat: az RMDSZ közbenjárásával húsz fizetéses helyet biztosított a minisztérium a magyar fiatalok részére, miközben az egyetem szenátusa ugyanennyi hellyel bővítette a román tagozatot is. A magyar felvételizők és szülők a húsz helyet megalázóan kevésnek tartják, ezek elfogadását a magyarság egyenjogúságának feladásaként tekintik. A tanügyminisztérium előtt tiltakozó diákok és szüleik kérik a petíció aláíróit, hogy ezáltal hatalmazzák fel az RMDSZ-t: ne fogadja el a megszégyenítő húsz helyet, hanem követelje a szaktárcától, hogy a MOGYE-n mint multikulturális egyetemen az induló tanévben és hosszú távon is a fizetéses helyek 50 százalékát biztosítsák a magyar nemzedékek számára. „A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás sorvasztása ma is folytatódik. Az egyetem által meghirdetett 155 fizetéses helyre öt magyar diákot vettek fel a 2012-ben felvételizettek közül” – áll a közleményben. A petíciót a www.rmogyke.ro honlapon, illetve a http://www.petitieonline.com/osszefogas_a_fizeteses_helyek_megszerzese_celjabol_a_mogye_ugyben linken lehet aláírni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Gazdát találni minden egyes műemléknek
Nagyvárad- Dukrét Géza ny. tanár, helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ez alkalomból exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak, melyben visszatekintett eddig pályájára és a terveiről is beszélt.
– Honnan ered a műemlékvédelem, illetve a honismeret iránti érdeklődése, szeretete?
– Gyakorlatilag onnan ered minden, hogy 23 évet Síterben tanítottam, 1965-től 1988-ig. Tulajdonképpen ez az az időszak, mely rányomja a bélyegét az egész életemre és tevékenységemre. Ott kezdtem el ugyanis foglalkozni a honismerettel olyan értelemben, hogy mint földrajz szakos tanár vittem a diákjaimat országos körutakra, különböző helyekre kirándulni, városokat megnézni. Már az elején úgy készültem, hogy bemutassam az illető településeknek a rövid történelmét, illetve főleg a műemlékeit. Ez aztán tovább fejlődött és elvezetett odáig, hogy 1990-től kezdve a műemlékekkel is foglalkoztam.
– A kommunista időszakban ez nem okozott gondot?
– Nem okozott különösebb problémát, ugyanis senki sem törődött azzal, hogy mit mondok a kiránduló gyermekeknek. Én már akkor, tehát 1965-től kezdve a legvadabb korszakban is elmeséltem a diákoknak az adott erdélyi települések valódi történelmét, bemutattam nekik a műemlékeket. Tudott dolog, hogy Erdélyben elsősorban magyar műemlékekkel találkozunk, de soha sem foglalkoztam azzal, hogy ez külön magyar, az meg román, számomra csak mind műemlék létezik. Próbáltam belenevelni a gyermekekbe a honismeretet, hogy ismerjék meg először a falujukat, aztán a várost, mármint Váradot, majd kiterjeszteni ezt a tudást az egész megyére, illetve országra. Ugyanakkor szintén Síterben kezdtem meg a néprajzi munkámat is, mert még a hetvenes évek elején meghirdettek egy kincskereső mozgalmat, aminek az volt a célja, hogy az iskolák egy kis néprajzi múzeumot hozzanak létre, tehát gyűjtsék össze a még fellelhető eszközöket a faluból. Elkezdtem a gyűjtést, és létre is hoztam egy közel 300 darabból álló múzeumot a síteri iskolában. Amikor leváltottak az igazgatói tisztségemből, az új igazgatót már nem érdekelte a néprajz, ki akarta dobni az iskolából, így hazavittem, főleg a cserépedényeket, melyek megalapozták a magángyűjteményemet. Inkább megmentettem az alkotásokat, mintsem kidobják ezeket a szemétbe. 1972-73-tól kezdve aztán tudatosan kezdtem el foglalkozni a néprajzzal, tanulmányoztam is, főleg a népi kerámiát. És a diákokat is próbáltam rávenni arra, hogy a népi eszközöket értékeljék. Elmagyaráztam a gyermekeknek, hogy mi mire való, bár egyik-másik eszközt ők is ismerték, de nem voltak tisztában a teljes munkafolyamattal. A hetvenes évektől kezdve tehát egyszerre foglalkoztam a honismereti neveléssel és néprajzi kutatással is. A nyolcvanas években nekiláttam az első, néprajzzal kapcsolatos tudományos dolgozatom megírásának és nyilván, hogy 1989 után érett be minden, mert akkortól kezdve már nyíltabban lehetett csinálni a dolgokat.
EKE
– Hogyan lett az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke?
– 1991-ben a kolozsváriakkal közösen újraalapítottuk az Erdélyi Kárpát-Egyesületet. Az újraalapító bizottságnak voltam a titkára, az elnök kolozsvári volt. Gyergyószárhegyen együtt létrehoztuk az országos EKE-t, és még abban az évben, rá vagy egy-két hónapra megalapítottam a váradi EKE-osztályt. Mint tudvalevő, az EKE turistaegyesület, és én voltam az, aki „bevittem” a honismeretet is. Az EKE ugyanis úgy indult el, mint bakancsos turizmus, de 1994-ben megválasztottak országos elnöknek- négy évig töltöttem be ezt a tisztséget- és ekkor én vezettem be az EKE-nél a honismeretet. Kirándulásokat szerveztem, melyeken be kellett mutatni az illető településeket és a műemlékeiket. Így hivatalosan az EKE egyik stratégiai célkitűzésének nyilvánítottam a honismereti tevékenységet, és ez mind a mai napig így van.
– Egy adott időszakban ugyanakkor ezzel párhuzamosan a PBMEB-t is vezette…
– Igen, 1993-ban megalapítottam a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, akkor még nem hívták társaságnak. Úgyhogy 1994-ben az EKE országos elnöke és egyben a PBMEB elnöke is voltam. Mivel nagyon sok közös tagja volt a két szervezetnek, ezért a tevékenységek összefonódtak. Nem is lehetett külön választani ezeket, mert a Bihar megyei EKE ugyanúgy végezte a honismereti tevékenységeket, mint a Bizottság. Ennek előzménye, hogy 1988-ban visszakerültem Váradra, ahol 2000-ig tanítottam, és az itteni diákjaim rendszeresen jöttek velem kirándulni. Számtalan V-VIII. osztályos gyermek iratkozott be az EKE-be és járt velünk együtt kirándulni, miközben a honismereti nevelés is szigorúan folytatódott. Ezzel párhuzamosan 1992-től elindítottam a honismereti táborok szervezését, 2003-ig tizenhárom honismereti tábort rendeztem és vezettem le, melyeknek a célja a honismereti nevelésen kívül az volt, hogy állagmegőrző munkálatokat végezzünk a műemlékeknél. Templomromokat és síremlékeket tisztítottunk, dendrológiai parkokat takarítottunk.
Könyvkiadás
– Néhány évvel később a könyvkiadásba is belevágott…
– Azzal kezdeném, hogy 1993-ban elindítottam a Partium című időszakos lapunkat. Két-három szám jelenik meg belőle egy-egy évben, vagy az utóbbi időszakban csak egy, mert könyveket adunk ki. Ebben olvashatóak azok az anyagok, illetve cikkek, amelyek a konferenciáinkon elhangzanak, valamint különböző kutatómunkák eredményei. 1994-ben ugyanis elindítottam a Partiumi honismereti találkozóknak a sorozatát, melyek egynaposak tavasszal, és a Partiumi honismereti konferenciákat, melyek háromnaposak, mindig ősszel, vándorló helyszínekkel. A könyvkiadásunk tulajdonképpen 1997-ben indult el csak, mert addig csak terveztük, de nem tudtuk, hogy honnan szerezzünk rá pénzt. Ekkortól kezdve szereztünk pénzt, pályázatokon keresztül. Eleinte kevés ilyen pénz jött be, inkább a könyveladásból befolyt összegeket fektettem be a következő kötet megjelentetésébe. Aztán később, 2000 után az RMDSZ Bihar megyei szervezete Szabó Ödön ügyvezető elnök segítségével szponzorizálta a könyvkiadásunkat, a megyei önkormányzaton keresztül. De nem teljes egészében, csak azokat a könyveket, melyek Bihar megyével kapcsolatosak. Ugyanakkor a könyveladásból származó pénzösszegek segítségével szerveztük meg a konferenciákat is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy 22 emléktáblát készítettünk el és avattunk fel, a kollégáim a szöveg összeállításában segítettek be.
A könyvkiadás annyiban fárasztó, hogy magát a sorozatot én szerkesztem. Ezt azt jelenti, hogy minden egyes könyvet el kell olvassak elejétől a végéig, és hát meg kell szerkeszteni, sőt az első korrektúrát is én végzem el. Ezután kinyomtatom, és elviszem Mihálka Magdolnának, a korrektorunknak. Ő aztán elvégzi a komolyabb korrektúrát, majd az anyag visszakerül énhozzám további javítás céljából, és ezután visszük csak a nyomdába. A tördelés után újabb korrektúra következik, mind a ketten újra átnézzük az anyagot, és csak ezután jöhet a nyomtatás. Tehát gyakorlatilag egy könyvnek legalább négyszer történik a korrektúrája, ezért található kevés helyesírási hiba a kiadványainkban. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon nagy munka. Ezt érzem is abból a szempontból, hogy a saját munkáimat is elhanyagolom néha emiatt. Megírtam ugyan eddig hat könyvet, de többet is meg tudnék írni, csak egyszerűen nincs időm rá. Ugyanakkor a háromnapos konferenciáknak a megszervezése sem könnyű, és ehhez is sok idő szükséges tulajdonképpen.
– A legutóbbi „gyermeke” a Várszövetség. Kérem, mondjon erről is valamit!
– Tavalyelőtt ősszel tárgyaltunk arról a városházán, valamit tenni kéne annak érdekében, hogy a várban rendben folyjanak a munkálatok, legyenek programok és műemlékvédelem is. A Várszövetség azonban nem egy szimpla egyesület, hanem a különböző civil szervezetek összefogása. Öt-hat civil szervezet fogott össze Váradon, létrehozva a Várszövetséget, én pedig összeállítottam a működési szabályzatot, amit elfogadtak, és megpróbálunk ennek az alapján tevékenykedni. Nyilván segítséget nyújtunk a várban zajló munkálatokhoz is, amire mi képesek vagyunk. A Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány éléről Sárközi Zoltán tanácsost elmozdították, így most a magyar civil szervezetek felelőssége, hogy folytatódjék a munka. Mivel maga a Várszövetség nem egy bejegyzett civil szervezet, hanem egy összefogás eredménye, ezért szükség van arra, hogy egy hivatalosan bejegyzett civil szervezet legyen a háttérben, amely aztán a hivatalos megfogalmazásokat és kéréseket le tudja adni a megfelelő helyekre. Most például arról van szó, hogy táblákat kellene elhelyezni a várban restaurált épületekre, két-három nyelven. A másik előttünk álló feladat pedig az, hogy mivel én összeállítottam Bihar megye műemlékeinek és emlékműveinek, emléktábláinak a kataszterét, ezt felhasználva itt, Váradon próbáljuk azt elérni, hogy a civil szervezetek, az egyházak, a magánszemélyek és a város vegyék be a leltárukba ezeket, mert talán 90 százalékuk sincs leltárba véve. Próbáljunk meg gazdát keresni minden egyes emléktáblának, szobornak, emlékműnek, mert másképp gond esetén nincs kihez fordulni, nincs egyszerűen, aki feleljen ezekért.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro.

Adám Valerián, az RMOGYKE titkárának felhívása egy 220 napos tüntetésre
Felhívás a magyarsághoz!
Egyre több vád ér bennünket az RMDSZ-esek részéről, hogy értelmetlenül üldögélünk Bukarestben az Oktatási Minisztérium előtt, mivel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa autonómiával rendelkezik és nem köteles több fizetéses helyet biztosítani a magyarságnak. Arra kérnek, hogy köszönjük meg az RMDSZ-nek, hogy 20 helyet kiharcolt a magyar oktatásnak, elégedjünk meg ennyivel, és ne irigykedjünk, hogy a románok 155 helyet biztosítottak számukra (100-at az általános orvosi karon, 30-at a fogorvosi karon, 25-öt a gyógyszerészeti karon).
Király András államtitkár úr az egyetemi autonómiára hivatkozva lerázza a felelősségét a válláról, azt tanácsolva, hogy a magyar fiatalok tanuljanak jobban. Ha az államtitkár úr vette volna a fáradságot megtekinteni a román és a magyar felvételizők névsorát megértette volna, hogy a magyarok ugyanolyan jól teljesítettek a felvételin mint a román kollégáik, csakhogy a román felvételizők többen voltak, így az egyszerű matematika szerint is természetes dolog, hogy közülük többen vannak nagyobb eredményekkel.
Az államtitkár úr vádjaira reagálva a felvételizők jogosan mondhatják az RMDSZ-nek, hogy végre teljesítsenek ők is legalább olyan jól, mint a román kollégáik, ha nem akarnak a tartalékpadra kerülni. Tisztelt Magyarság!
Újra tanúi vagyunk, hogy a megválasztott képviselőink megpróbálnak rávezetni arra, hogy a sorsunknak része az állandó meghátrálás. Teszik most ezt éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva. Az RMDSZ csak akkor lenne képes átérezni hibáit ha a busás bérének csak a felét kapná. Ez viszont soha nem fog megtörténni, mivel a románság figyel az őt hűségesen kiszolgálókra. Így együttérzésre egyelőre ne számítsunk!
Király András államtitkár úr megfogalmazta, hogy miért nem jár nekünk ugyanannyi fizetéses hely mint a románoknak, egy olyan egyetemen amely magyar egyetemként jött létre és a magyar professzorok tették híressé. Ha ez a két tény nem elég indok egy politikusnak a követelések folytatásához, akkor már rég nem a mi szolgálatunkban állnak.
Mivel az RMDSZ nem hajlandó semmit sem tenni a fizetéses helyek egyenlő elosztása ügyében, kérem a magyarságot, hogy írják alá az alábbi, az ügyben elindított online petíciót, és a hozzászólások cellájában írják meg a véleményüket, tanácsaikat, hogyan tudnánk hatékonyabban küzdeni a jogainkért.
http://www.petitieonline.com/osszefogas_a_fizeteses_helyek_megszerzese_celjabol_a_mogye_ugyben
Amennyiben szeptember 28-ig nem a teljesítik a követeléseinket, én, mint Ádám Valérián, vállalom, hogy megszervezem az Oktatási Minisztérium előtti esernyős tüntetést a következő felvételi vizsgákig, azaz 2013. júliusig, de ehhez a magyarság széleskörű támogatása is kell, mivel nem olcsó csatározásról van szó. A támogatások kezelését a MOGYE magyar oktatóira bíznám, és átláthatóvá tenném, hisz egy az emberi jogokért szervezett tüntetést támogatni nem számít bűncselekménynek. Elmondhatom, hogy csak egy hete tüntetünk a minisztérium előtt, és máris érezzük a feszültséget. Ha kitartunk egy évig, nem lesz kőnyű dolguk a minisztérium vezetőinek az orruk előtt állandóan elviselni, miközben a média szeme előtt leszünk. A tüntetés a MOGYE-én folyó magyar nemzet diszkriminációja ellen lenne megszervezve.
Kiszámolva a tüntetés költségeit: 220 napon át 3 személy részére kellene szállást és ellátást biztosítani Bukarestben. Ha a tüntetést népszerűvé tennénk, a jelentkezőknek is büszkeség lenne a részvétel. Ha más optimista ötletek is vannak a MOGYE rendezésére örömmel csatlakozom a megvalósitásához. Ádám Valérián
00-40-742152767
Erdély.ma.

Megvédik a magyar intézményneveket Kovászna megyében
Mint ismeretes az Incze László Céhtörténeti Múzeum megnevezését elfogadó megye tanácsi határozatot megtámadta Codrin Munteanu, Kovászna megye kormánybiztosa. A felhozott vádakra Tamás SÁndor, megyei önkormányzati elnök fellebbezést nyújtott be a törvényszékhez.
Történészek, közéleti személyiségek, tanárok, egyszerű munkások, összesen több mint hatezren kérvényezték, hogy a kézdivásárhelyi múzeum vegye fel alapítójának, Incze Lászlónak a nevét, hiszen a tanár úr nem csak az intézményért dolgozott, hanem Kézdivásárhely egyik meghatározó személyisége is volt. Éppen ezért a megyei önkormányzat is felkarolta a kezdeményezést és ez év március 3-án szoboravatással egybekötött névadó ünnepséget szervezett.
„A múzeum jelenlegi elnevezése, a Muzeul de Istorie a Breslelor Incze László – Incze László Céhtörténeti Múzeum épp a kétnyelvűség szellemében született. A prefektus úr úgy gondolja, hogy ez az elnevezés nem felel meg a hatályos törvényeknek, ezért érvényteleníttetni akarja a névadásra vonatkozó határozatunkat. Finoman fogalmazva is furcsának találom, hogy a magyar elnevezések okozzák a legnagyobb gondot a megyében, ám, ami ennél is felháborítóbb, hogy ezzel a gesztussal több ezer ember akaratát húzná keresztül. Kezdettől fogva értetlenül fogadtuk a döntés megtámadását, éppen ezért megfogunk mindent tenni annak érdekében, hogy a háromszékiek akaratát érvényesítsük” – tudtuk meg Tamás Sándortól.
Az elnök kifejtette, bízik abban, hogy a bírák döntése tárgyilagos lesz és ebben az ügyben nem születik olyan határozat, ami a hazai igazságszolgáltatás kettős mércéjének lenne bizonyítéka. A megyei tanács jogászai már benyújtották a fellebbezési iratcsomót a Kovászna Megyei Törvényszékhez, azonban a jogerős ítélet meghozása még hónapokig is elhúzódhat.
Erdély.ma.

Toró: az EMNP választási részvétele nem veszélyezteti a magyarság parlamenti képviseletét
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszintű választási stratégiával vág neki a közelgő parlamenti választásoknak, illetve az azt megelőző kampánynak. Jelszavai: föderális Romániát, európai Erdélyt, autonóm Székelyföldet és Érmelléket! – jelentette ki Toró T. Tibor elnök a párt szerdai, nagyváradi sajtótájékoztatóján. Toró hangsúlyozta: az EMNP választási részvétele nem veszélyezteti a magyarság parlamenti képviseletét.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt erkölcsi kötelességének tekinti az autonómia ügyét képviselni Románia parlamentjében, így nem volt kérdéses a decemberi választásokon való indulása” – jelentette ki Toró T. Tibor. Az elnök úgy fogalmazott: bár mindent megtettek annak érdekében, hogy az erdélyi magyar pártok közösen indulhassanak a parlamenti választásokon, ennek meghiúsulása nem okozott meglepetést a párt vezetősége számára.
Toró hangsúlyozta: a módosított választási törvénynek köszönhetőn a magyar parlamenti jelenlét nem forog kockán az EMNP indulásával, annak ellenére, hogy egyesek ezt próbálják elhitetni a magyar közösséggel. A sajtótájékoztatón elhangzott: szeptember végéig sor kerül a helyi és megyei küldöttgyűlésekre, ahol döntenek a jelöltek személyéről, majd várhatóan október elejére nevesítik őket.
Az EMNP „háromrétegű kampánnyal” próbálja megszólítani a választókat „az autonómia, az eurotranszilvanizmus és a föderáció gondolatának szintjén”. Toró kifejtette: az autonómia az erdélyi magyarság stratégiai célja, ezt a gondolatot szeretnék közelebb vinni az emberekhez konkrét cselekvési tervekre és elvekre lebontva. Ami az ország szervezését illeti, a néppárt meggyőződése szerint ahhoz, hogy Románia lakosságának életminősége változzon, az államberendezkedést át kell alakítani föderális berendezkedéssé. A kampány során ez lesz a román és magyar választópolgárok felé szóló második legfontosabb üzenet. Harmadsorban az előző kampány során megfogalmazott Hiszünk Erdélyben! jelszó folytatásaként a Néppárt az eurotranszilvanizmus eszméjét szeretné közelebb vinni az emberekhez, ami a régi transzilvanista hagyományon alapuló, európai viszonylatban is modern Erdélyt jelent.
Toró bejelentette: a néppárt folytatja a társadalmi párbeszédet és jövő héttől egy széles társadalmi konzultációt indít „Ne engedjünk 89-ből! – Mondja meg a magáét!” címmel. Ennek célja, hogy mindenki szóhoz jusson, akinek véleménye van az ország helyzetéről. A program ugyanakkor lehetőséget teremt arra is, hogy az erdélyi magyar közösség megfogalmazhassa azt a bizonyos nemzeti minimumot, amelyet egy képviselőnek – jusson az be bármely párt színeiben – a bukaresti parlamentben képviselnie kell.
Zatykó Gyula, a néppárt partiumi régióelnöke a sajtótájékoztatón elmondta: a jelöltállítás során ugyanazt az elvet követik, mint a helyhatósági választásokon. Fontos kritérium, hogy a jelöltek nevéhez semmilyen korrupciós ügy ne legyen köthető.
Krónika (Kolozsvár).

Sapientia: a második tíz év
Több mint tíz évvel a kapunyitás után első olyan tanévét kezdi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amikor nem csak akkreditációs reményeinek ad hangot, hanem saját államvizsga lehetőséget is kínál a hallgatóknak. Nem kis megvalósítás, még akkor sem, ha a romániai akkreditációs törvényekben megszabott minimális hét esztendőhöz képest tíz évébe került a révbe jutás az egyetlen hazai magyar egyetemnek. S bár a sok adminisztratív hercehurca ellenére is az oktatási piac egyik meghatározó szereplőjévé vált, a papír mégiscsak fontos dolog, alaposan megdobhatja a továbbiakban az egyetem vonzerejét.
A Sapientia második tíz éve azonban egészen más kihívásokról fog szólni. A gyermekbetegségek kinövése, a kezdetek akut, más egyetemekkel való villongásokat is kiváltó oktatóhiányának enyhülése, mi több, tekintélyes mértékben saját nevelésű tanári kar kialakítása immár olyan dimenzióba helyezte az egyetemet, ahol az esetleges bakik már nem írhatók a kezdeti „hamvasság” számlájára. Persze ez csak elmélet, hisz az intézmény immár jó ideje minőségi oktatói tevékenységével, tanárokat vonzó és hazavonzó feltételrendszerével, valamint egyre bővülő infrastrukturális lehetőségeivel hívja fel magára a figyelmet. Nem utolsó sorban pedig azzal a szellemiséggel, a hazai magyar értelmiség formálására tett erőfeszítéseivel, amelyekben egyértelműen listavezetővé nőtte ki magát. A szakmai felkészültség kétségbevonhatatlan fontossága mellett ugyanis legalább akkora prioritásnak számít a specifikus tudásnak egységes nemzetpolitikai gondolatrendszerben való érvényesítése. A motivációs tényezők között örvendetesen teret hódító szempont alkalmas lehet olyan plusz alkotó energiák azonosítására és felszabadítására is, ami egy helyét és önrendelkezését újrafogalmazó közösség fejlődésének motorja lehet. Kulcskérdés persze, hogy az új státusú egyetem milyen mértékben lesz képes válaszolni a folyamatosan változó képzési elvárásoknak. A szakma azt tartja, hogy egy felsőoktatási intézménynek legalább tízévente érdemes felülvizsgálnia oktatási kínálatát, azt összevetni a munkaerőpiac kihívásaival, az átalakuló társadalmi struktúrákkal. A Sapientia eddigi, részben kényszerű rugalmassága e tekintetben is sokat ígér, miután azt nem veszélyeztetik belső strukturális monstrumok. A kezdetben megfogalmazott célkitűzések – a keresztényi és egyetemes emberi értékek érvényesítésére való törekvés, a magyar és egyetemes kultúra értékeinek ismerete és tisztelete – a következő tíz esztendő arculatát is képesek lesznek meghatározni.
Csinta Samu, Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Tizenöt év után, választások előtt
Másfél évtized telt el az RMDSZ 1997. októberének legelején tartott kongresszusa óta. E gyűlés lehetőséget kínált a szervezetnek a pályakorrekcióra, amellyel a fórum küldöttei nem kívántak élni, annak dacára, hogy közel egy évvel a kormányzati szerepvállalás után már tudni lehetett néhány dolgot. Senki számára sem lehetett kétséges, hogy az erdélyi magyar elit egy részének a hatalomba való integrálása nem azt eredményezi, hogy a román hatalom a közösség számára delegálna saját sorsát illető döntési kompetenciát, azaz aligha fogunk ezen az úton a közösségi autonómiát illetően célhoz érni. Sőt.
A vezetők pozíciókkal való „kifizetése”, a közösség számára pedig némi engedmények a nyelvi jogok terén inkább autonómiapótló funkcióval bír. Kádár Béla volt magyar miniszter egyik, a kilencvenes évek derekán tartott előadásában kifejtette, hogy kétféle külpolitika van: adaptív és formatív, azaz alkalmazkodó és helyzetteremtő, márpedig Magyarországnak már csak mérete miatt is az előbbit kell követnie. Maga a megkülönböztetés fontos és szemléletformáló, akárcsak Szőcs Gézának a Magyar Kisebbség hasábjain megjelent, az RMDSZ kirakatközpontú önépítkezéséről szóló tanulmányának egyik gondolata, amely szerint az RMDSZ egy belülről vezérelt politikai személyiségből fokozatosan egy kívülről vezérelt politikai személyiséggé lett. Szőcs Géza szerint „az RMDSZ óriási lélektani tőkével érkezett a koalícióba. Mint tudjuk, közel nyolcvan éve az erdélyi magyarság a román politikai élet mumusa: a félelmetes, egy emberként szavazó, egy akaratú »idegen test a román nemzetállam szívében.« (…) A román politikai elit bravúros fegyvertényt hajtott végre: semlegesítette a magyar mumust, karámba terelte, mosolygó arcképét kirakatba tette, s miközben – pórias nyelven szólva – hülyét csinált belőle, bekaszálta a dolog teljes szimbolikus, történelmi, erkölcsi, politikai és gyakorlati hasznát.” Mindezt 1997 őszén már látni lehetett. De amikor a kongresszuson, illetve az SZKT nyilvánossága előtt figyelmeztették erre a vezetést, Markó Béla magából kikelve, indulatosan kiabálva vonta kérdőre a bírálókat, hogy lesz-e attól magyar egyetem, ha az RMDSZ kilép a koalícióból? Nos, nem tudjuk, kitartó nyomásgyakorlással sikerült volna-e elérni bár az önálló állami magyar egyetem létrehozását, vagy jobb esetben a három szintű autonómiát, azt viszont tudjuk, hogy a markói-kelemeni módszerrel nem sikerült. Sőt, ma már azt a töredéket is elvehetik egy tollvonással, amit nagy kegyesen az elrabolt javainkból visszaadtak nekünk, miközben lélekszámunk húsz esztendő alatt egy ötödével csökkent. Mindeközben parlamenti választások előtt állunk. Az egymással farkasszemet néző pártok jelenlegi megszorítottságunkban sem érdekeltek a kiegyezésben. Az RMDSZ nem érdekelt, mivel vezetői úgy vélik, hogy erőből is megoldanak mindent, nyilatkozataik szerint nincs is szükség az alternatív pártokra. Az EMNP és az MPP a megegyezéssel létértelemét kérdőjelezheti meg, hacsak nem sikerül, amire az EMNP vezetői mindigis törekedtek: bevonni az RMDSZ-t és az MPP-t az autonómia témájában egy magasabb szintű egységbe, s ennek keretén belül osztanák le a lapokat a magyar politikai erők. Ennek a forgatókönyvnek két buktatója van. Az egyik, hogy az RMDSZ nem mond le az erdélyi magyar közösségnek címzett, de általa felügyelt állami források töredékéről sem, a másik, hogy az RMDSZ az autonómiához mindig is haszonelvű klikkszemlélettel viszonyult. Vagyis ha a vezető klikk úgy ítélte, hogy saját céljai szempontjából hasznos az autonómiaigény hangoztatása (mint például a kisebbségi törvény vagy a Székely Önkormányzati Nagygyűlés alkalmával), előszedte eme programelemet a sufniból, ha meg úgy látta, hogy számításaikat keresztülhúzza, akkor hallgatott, mint a csuka. Nemzetközi fronton pedig ott ártott az autonomista szervezeteknek, ahol tudott s ott védte a román mundér becsületét, ahol kellett. Más szóval az RMDSZ-re, mint következetes, megbízható partnerre az autonómiáért folytatott harcban nem lehet számítani. Mit várhatunk a következő hónapokban? Kommunikációs harcot az RMDSZ és a két autonomista párt között, amely nagyjából leképezi a helyhatósági választáson tapasztaltakat. Az MPP és az EMNP viszonyrendszerében még vannak nyitott kérdések, de egyértelműnek látszik, hogy az EMNP az MPP-vel nem köt szövetséget, amíg annak elnökét le nem váltják. Az elnök viszont úgy építette fel pártját, hogy leválthatatlan legyen. Az pedig végképp valószínűtlen, hogy önként visszalépjen, inkább a testvérharcot választja, akárcsak az önkormányzati választásokon. Marad tehát valamennyi párt számára a kétfrontos küzdelem a magyar szavazatokért. Ami azért nem zárja ki a pontszerű ügyekben való közös fellépést az Igazság Napja mintájára.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Befagyasztották az uniós támogatások nagy részét Romániában –
Egyre több gondot okoz Romániában az, hogy az Európai Unió sorozatban állítja le a kifizetéseket az uniós források körüli szabálytalanságok miatt.
A támogatások egy részét még a nyáron befagyasztották, mostanra kiderült, hogy a már megítélt pénzek egy része meg sem fog érkezni. Emiatt vállalkozások és civil szervezetek százai kerültek súlyos pénzzavarba. „Mozaikot állítunk elő, a munka egy részét kézzel végzik a fiatalok"- mutatta be a Duna Híradóban Simona Carobene az uniós támogatással felépített mozaikgyár munkamenetét. A Bukarest mellett működő műhelyben hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztatnak. Májusban indult be a termelés, de azóta sem kapták meg a megpályázott pénzeket.
A Proiect Mozaic projektvezetője elmondta: leállították a kifizetéseket, így legtovább egy-két hónapig tudnak még működni. „Arra alapoztunk, hogy egy éven át – míg beindul az üzlet – az uniós pénzekből megtudunk élni, de nem tudom mi lesz, ha nem történik semmi” – fogalmazott. Szerdán 150 projektvezető tiltakozott nyílt levélben az ellen, hogy a román kormány – korábbi ígéretével ellentétben – nem ad hitelt a brüsszeli utalások megérkezéséig. Szerintük ezzel azokat is büntetik, akiknek semmi közük az unió által észlelt csalásokhoz.
Több száz pályázat lehetetlenült el – a Híradónak nyilatkozó szakértő szerint Románia megítélését veszélyeztetik az uniós pénzekkel trükközők. „Sok a hiba a projektek felbecsülésénél és a menet közbeni ellenőrzéseknél, de a következő költségvetésből nem kérhetünk majd még több pénzt, ha a mostani összegeket nem tudjuk helyesen és hasznosan befektetni” – közölte Flavia Preda az Európai Projektek szakértője. Az uniós pénzek felhasználásánál Romániában találták a legtöbb rendellenességet, emiatt több kifizetést is felfüggesztettek Brüsszelben.
Az európai alapokból a rendelkezésére álló 19 milliárd euróból kevesebb mint kétmilliárdnál tudott felvenni Románia, emiatt az ország egyelőre nettó befizetője az uniós költségvetésnek. hirado.hu
Erdély.ma