Teljes körű magyar oktatás
A tanügyi törvénytervezetről, valamint az ezzel kapcsolatos koalíciós vitákról és megbékélésről beszélt tegnap Sepsiszentgyörgyön Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, azért ment Háromszékre, mert olyan időszak van, amikor hasznos szorosabb kapcsolatot tartani a saját szervezettel, és azokkal, akiket a kormányban meghozott intézkedések jól vagy rosszul érintenek. Az RMDSZ-elnök szerint a háromszékiek jelezték neki, hogy hasznos lenne anyanyelvi oktatatási kérdésekben tanácskozni a pedagógusokkal. Erre került sor tegnap Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskolában, majd Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központban.
A román nyelven kívül mindent magyarul
Az új oktatási törvény által – amennyiben ezt elfogadja a parlament – gyakorlatilag teljes körűvé válik az anyanyelvű oktatás Romániában, és e tekintetben az RMDSZ semmilyen visszalépést nem tart elfogadhatónak – jelentette ki Markó.
A szövetségi elnök elmondta, a kormány által elfogadott, jelenleg a képviselőház oktatási bizottságában lévő jogszabálytervezet még a korábbi, a kormány által felelősségvállalással elfogadott, majd az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett törvénynél is szélesebb anyanyelvi jogokat biztosítana a kisebbségi oktatás terén, ennek elfogadásához azonban erős koalíciós szolidaritásra és a koalíciós egyezségek szigorú betartására van szükség.
Markó Béla ezzel az oktatási szakbizottságban szerdán bekövetkezett koalíciós nézeteltérésre utalt, amikor is a demokrata-liberálisok egyik képviselőjének támogatásával, 16-15 arányban elfogadták azt az ellenzéki javaslatot, melynek értelmében a történelem és földrajz ötödik osztálytól kezdődően csak román nyelven oktatható.
Mint ismeretes, az RMDSZ határozott fellépésének eredményeként a tervezet folytatódó vitájában már a megállapodásnak megfelelően fogadták el a többi kisebbségi vonatkozású cikkelyt. Így alakulhatott ki az az ellentmondás, hogy – míg a történelem és földrajz oktatására vonatkozó cikkely román nyelvű oktatást ír elő, az utána következő rendelkezés kimondja: a román nyelven kívül minden tantárgy anyanyelven oktatható. Ezt az ellentmondást a plénumban fogják feloldani – mondta Markó Béla.
További eredmények
A törvény további, kisebbségi vonatkozású rendelkezései közül a szövetségi elnök fontos előrelépésnek nevezte azt is, hogy a román nyelvet és irodalmat végig sajátos tanterv szerint és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetnek.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés. A miniszterelnök-helyettes szerint a fejkvótarendszer bevezetése komoly kockázatot jelenthetett volna a kis gyereklétszámmal működő magyar intézmények esetében.
„Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után” – mutatott rá Markó Béla.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Mégis magyarul fogják tanítani a történelmet és földrajzot
Az új oktatási törvény által – amennyiben ezt elfogadja a Parlament – gyakorlatilag teljeskörűvé válik az anyanyelvű oktatás Romániában, és e tekintetben az RMDSZ semmilyen visszalépést nem tart elfogadhatónak – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes csütörtökön, Sepsiszentgyörgyön. Az RMDSZ elnöke a megyeközpontban, illetve Kézdivásárhelyen találkozott a régió magyar tanintézményeinek vezetőivel, tanáraival, valamint a tanfelügyelőség képviselőivel, akikkel a készülő új oktatási törvényt, különösen az anyanyelvű oktatásra vonatkozó rendelkezéseket tekintették át.
A szövetségi elnök elmondta, a kormány által elfogadott, jelenleg a képviselőház oktatási bizottságában lévő jogszabály-tervezet még a korábbi, a kormány által felelősségvállalással elfogadott, majd az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett törvénynél is szélesebb anyanyelvi jogokat biztosítana a kisebbségi oktatás terén, ennek elfogadásához azonban erős koalíciós szolidaritásra, a koalíciós egyezségek szigorú betartására van szükség.
Markó Béla ezzel az oktatási szakbizottságban szerdán bekövetkezett koalíciós nézeteltérésre utalt, amikoris a PD-L egyik képviselőjének támogatásával, 16-15 arányban elfogadták azt az ellenzéki javaslatot, melynek értelmében a történelem és földrajz ötödik osztálytól kezdődően csak román nyelven oktatható.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem volt és nem lesz hajlandó visszalépni a kisebbségi oktatást érintő nyelvi jogok tekintetében, következésképpen, az eset után rögtön megállították a munkát a parlament mindkét házában. Az ezt követő koalíciós egyeztetésen egyértelművé tették: ilyen körülmények között az RMDSZ nem tud továbbhaladni, és nem fogad el olyan koalíciót, amelyben ki-ki a saját feje szerint szavaz.
Ennek nyomán a demokrata-liberálisok ígéretet tettek arra, hogy a továbbiakban betartják a megállapodást, és a képviselőház plénumában korrigálják a szakbizottságban bekövetkezett „hibát” – mondta el az elnök, aki hozzátette: ilyenformán a koalíciós szolidaritás helyreállt, ugyanis a tervezet folytatódó vitájában már a megállapodásnak megfelelően fogadták el a többi kisebbségi vonatkozású cikkelyt.
Így alakulhatott ki az az ellentmondás, hogy - míg a történelem és földrajz oktatására vonatkozó cikkely román nyelvű oktatást ír elő, az utána következő rendelkezés kimondja: a román nyelven kívül minden tantárgy anyanyelven oktatható. Ezt az ellentmondást a plénumban fogják feloldani – mondta Markó Béla.
A törvény további, kisebbségi vonatkozású rendelkezései közül a szövetségi elnök fontos előrelépésnek nevezte azt is, hogy a román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően is, ami azt jelenti, hogy nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat. A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek - a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
A miniszterelnök-helyettes szerint a fejkvóta-rendszer bevezetése komoly kockázatot jelenthetett volna a kis gyereklétszámmal működő magyar intézmények esetében esetében. „Ez számunkra elfogadhatatlan, ezért bevittünk az új tervezetbe egy nyelvi pótlékot, ami azt jelenti, hogy a kisebbségi iskolák eleve nagyobb szorzóval működnek, azaz több fejpénzt kapnak. Ez sem oldja meg problémánkat, így beiktattunk egy másik szempontot is, az úgynevezett diszperziós, szétszórtsági pótlékot: olyan közösség esetében, ahol gyerekek, családok szétszórtan élnek, megint egy jelentős emelés jár a gyerek után. A pozitív diszkrimináció ebben az esetben azt kellene hogy jelentse, hogy dupla fejpénzt adnak egy magyar vagy német gyerek után, ellenkező esetben sok helyen nagyon nehéz helyzetbe kerülünk” – mutatott rá Markó Béla. (hírszerk.)
Transindex.ro

Semjén: a mi szuverén ügyünk, kinek adunk állampolgárságot
A határon túlról magyar állampolgárságot szerzők szavazati joga nem a hamarosan módosítandó állampolgársági, hanem a választójogi törvényben lesz szabályozva – derül ki Semjén Zsoltnak, a nemzetpolitikáért is felelős leendő miniszterelnök-helyettesnek a Duna Televízió reggeli műsorában mondott szavaiból.
Kijelentette: tájékoztatják majd a szomszédos országokat az állampolgársági törvény változásáról, de konzultációkat nem folytatnak velük.
Amikor lecsökkentjük az Országgyűlés létszámát kétszáz főre, akkor a parlament választásának egész rendszerét is át kell alakítani. Ezzel együtt kerül megfogalmazásra a szavazati jog kérdése is – mondta a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, az Orbán-kormány leendő miniszterelnök-helyettese.
Az állampolgárság megadásának feltételeiről Semjén Zsolt azt mondta: terveik szerint egyedi kérelemre, gyorsított eljárással kapná meg a magyar állampolgárságot az, aki tud magyarul és Magyarországról származó ősökkel rendelkezik, beleértve ebbe azokat is, akik kivándoroltak a Kárpát-medencéből, például a csángók.
Hogyan áll majd az új parlament és a kormány a szlovákiai magyarok kéréséhez, miszerint június 12-ig, az ottani parlamenti választásokig ne módosítsa az állampolgársági törvényét Magyarország? – hangzott a Hattól nyolcig felvetése. Semjén Zsolt erre így reagált.
„A határon túli magyar vezetők álláspontját meghallgatjuk, de minket elsősorban az érdekel, mit gondolnak és akarnak a határon túli magyar emberek. Ők állampolgárságot akarnak, aki fel akarja venni, annak lehetővé kell ezt tenni". A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökének, Csáky Pálnak a témával kapcsolatos nyilatkozatáról Semjén Zsolt megjegyezte: Csáky arról beszélt, hogy a magyarországi vezetésnek tárgyalásokat kellene folytatni a témáról a szomszédos államokkal. A magyarországi sajtó azonban „konzultációt” adott a szlovákiai magyar politikus szájába.
„Természetesen érzékeny kérdés a szlovákiai választás. De vannak olyan alapvető nemzeti értékek és érdekek, amik nem rendelhetők alá bizonyos nemzetrészek helyi érdekeinek, még ha azokat figyelembe is kell venni” – érvelt Semjén Zsolt. Hozzátette: a magyarság számára identitásbeli kérdés is a magyar állampolgárság. Ennek mihamarabbi megtörténte szimbolikus üzenet is lesz – tette hozzá.
A leendő miniszterelnök-helyettes szerint mindenkit tájékoztatnak és készek párbeszédet folytatni, de álláspontjukat nem tehetik függővé más államok álláspontjától. „Tájékoztatást szívesen adunk, párbeszédet folytatunk, de konzultációt nem. A mi szuverén ügyünk, hogy kinek adunk magyar állampolgárságot „ – összegezte álláspontját.
Ami Ukrajnát illeti, úgy látja: nem a magyarok, hanem az oroszok miatt óvatos a kettős állampolgárság kérdésében. „Úgy gondolom, hogy ez a kérdés is kezelhető” – tette hozzá. Pozitív példaként említette ugyanakkor Szerbiát, melynek a politikai vezetése semmiféle akadályt nem gördít az ott élő magyarok magyar állampolgársága elé.
Megjegyezte: a világon bárhol élő románok, szlovákok, szerbek és horvátok is megszerezhetik anyaországuk állampolgárságát.
A Hattól nyolcig elszámoltatásra vonatkozó kérdésére Semjén Zsolt úgy reagált: erre azért van szükség, mert az ország erkölcsi megújulása elképzelhetetlen, ha azok, akik köztörvényes bűncselekményekkel, korrupciók tömkelegével tönkretették az országot, „belevigyoroghatnak a kamerába”.
Külön is reagált a 2006 őszének rendőri akciójára: „Az a rendőrterror és brutalitás, ami akkor történt, az a szembeköpése és arcul vágása volt a szabadságjognak, demokráciának és a jogállamnak. Ezért nem engedhető meg, hogy ezek a bűncselekmények elkenődjenek”. Ezek nem maradhatnak büntetlenül" – szögezte le Semjén Zsolt a Duna Televízióban.
Pintér Attila
Duna Tv, Hattól Nyolcig
Erdély.ma

Botrány Nagyváradon: az RMDSZ-kommandó meghiúsította az EMNT fórumát
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei szervezete az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei szervezetével közösen péntek délután lakossági fórumot szervezett Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében az elhíresült „magyar utcanév-mizéria” megbeszélése és feloldása érdekében.
Az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón meghívtunk minden váradi érdeklődő polgárt, a civil szervezeteket és pártokat, illetve az érintettség jogán nyomtatott meghívót kapott Biró Rozália alpolgármester asszony, akinek a személyes honlapján, illetve a részben általa is vezetett nagyváradi önkormányzat honlapján látott napvilágot az a minősíthetetlen utcanévjegyzék fordítás, mely nevetség tárgyává tette az utcanevek ügyét.
A témát Tőkés László EMNT országos elnök, valamint az EMNT és az EMI megyei szervezeteinek vezetői vezették fel. Ezután került sor a fórumon résztvevők hozzászólásaira, melynek időtartamát – tekintettel a nagyszámú érdeklődőre – két percben határoztuk meg.
Az RMDSZ pártaktivistái felkészülten érkeztek a lakossági fórumra: a rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe (még arra is figyeltek, hogy a hangosítás független áramforrással is rendelkezzen, hogy minden körülmények között érvényre tudják juttatni akaratukat). Többször kértük, ne tegyék, hiszen a fórumot nem ők, hanem mi szerveztük.
Ezután az alpolgármester asszony helyett Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök vezetésével egy – többek között – hangosbemondóval, videokamerával, fényképezőgéppel felszerelt botránykommandó jelent meg, mely már a felvezető beszédek alatt is többszöri hangos bekiabálással és telefonálgatással zavarta a fórum menetét. A felszólalások rendjén elsőként Szabó Ödön kapott szót, aki a közösen megszabott időkeretet sokszorosan túllépve személyeskedésbe és vádaskodásba kezdett. Szónoklata aláfestéséül, a becsempészett technika segítségével, vetített anyaggal próbálta szemléltetni a nagyváradi RMDSZ-es sikereket, mely kimerült néhány magyar nyelvű felirat bemutatásával. A moderátor többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó átadni a szót a következő hozzászólónak, ezért a szervezők kikapcsolták mikrofonját.
Szabó Ödön az általa hozott mikrofonba beszél.Ekkor folyamodott az általuk előkészített hangosításhoz, melyre válaszul a közönség perceken át tartó tapssal és zajkeltéssel próbálta rábírni a megbeszélt szabályok betartására. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke tovább folytatta botránykeltő bohóckodását, mire a szervezők felkérték mindazokat, akik valóban az utcanevek ügyét szerették volna megbeszélni, és nem provokációs céllal érkeztek, hogy vonuljanak át az egyik közeli terembe, ahol civilizált módon folytatódhatott a fórum. Az ide átsereglettek immár nyugodt körülmények között, építő javaslatokkal és hozzászólásokkal szolgálták az ügyet.
Bár a résztvevők nagyrésze másik terembe vonult, Szabó kitartó. Ezen történet is ékesen bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes elöljáróinak semmi sem szent és saját érdekeik és önfényezésük végett, vagy a hibák beismerése helyett a legelemibb közösségi ügyeinket is elszabotálják. Rendezvényünkön a legkevesebbként elvárható bocsánatkérés helyett – amit a nagyváradi magyar közösség az elferdített utcanevek miatt megérdemelne – újabb botrányt kavartak. Ebből is látszik: a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják.
Sajnáljuk, hogy a fórum résztvevői az RMDSZ-es botránykommandó miatt ilyen kellemetlen helyzetbe kerültek – tőlük ezért elnézést kérünk.
Felkérjük az RMDSZ megyei és országos vezetőségét, hogy határolódjon el a Bihar megyei ügyvezető elnökük minősíthetetlen magatartásától, mert többszöri botránykeltése nem csak az RMDSZ megítélését rontja, de nemzeti ügyeinknek is igen ártalmas.
Nagyvárad, 2010. május 8.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar-megyei elnöksége
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar-megyei elnöksége
Erdély.ma

Csökkentenének, ha lehetne
Önkormányzati vezetők a megszorításokról
Nem értenek egyet a Traian Băsescu államfő által bejelentett megszorító intézkedésekkel a háromszéki önkormányzati vezetők. Azt elismerik, hogy az államapparátus túlméretezett, és hogy a költségeket csökkenteni kell, de azt nem tartják méltányosnak, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le.
Átszervezés a megyeházán
,,Kovászna Megye Tanácsának van olyan alkalmazottja, aki havi 504 lejért dolgozik. Hogyan lehet azt a fizetést 25 százalékkal csökkenteni?" — kommentálta a béralap 25 százalékos csökkentésére vonatkozó döntést Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke. Elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét, szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Tamás Sándor ugyanakkor leszögezte: azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Elvesztik az értékes embereket
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. ,,Ha a 600—700 lejes fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól" — fejtette ki a városvezető. A nyugdíjak csökkentésével kapcsolatban elmondta: reméli, hogy az nem a kisnyugdíjasokat érinti, hanem a több tízmillió lejes juttatásban részesülő szekustisztek nyugdíjait, hiszen ott lehetne pénzt megtakarítani. Ugyanakkor szerinte ezt a döntést sem egységesen kellene alkalmazni, hiszen például a városi nyugdíjasokat fájdalmasabban érinti az intézkedés, mint a falun élőket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zabolaiak Budapesten
A magyar nemzeti közösség polgárai értékeit felmutatni kívánó eseménysorozat keretében mutatkozott be szerda este a budapesti Polgárok Házában Zabola.
Az orbaiszéki nagyközség népes küldöttséggel jelent meg a magyar fővárosban, a kiemelt figyelmet pedig — ahogy Trznadel Angéla programigazgató fogalmazott — Zabola korai polgárosodó jellege indokolja.
Az estet kiállításmegnyitó vezette be, amelynek elöljárójában Ádám Attila polgármester meghatottan üdvözölte a több mint száz érdeklődőt, köztük sok Zaboláról elszármazottat, illetve a testvértelepülések képviselőit. Ugyanakkor felkért mindenkit, hogy lehetőségei szerint igyekezzék hozzájárulni Zabola adottságainak hasznosításához — elsősorban az idegenforgalom terén.
A tárlatnyitó kis történelem-, illetve helytörténeti lecke volt dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem professzorának előadásában. A Magyar Tudományos Akadémia frissen választott külső tagja kiemelte Zabola határvédő szerepét, adomákkal is fűszerezett előadásban idézte fel a település korai polgáriasodását elősegítő Mikes grófi család múlhatatlan érdemeit.
A kiállítás alapvetően népművészeti jellegű tárgyai mellett az érdeklődők igényes kivitelezésű fotópannók segítségével ismerkedhettek meg Zabola híres épületeivel, a Mikes-kúriával, a pávai református templommal vagy a zabolai templomvárral, illetve nosztalgiázhattak a település iparosodásának fényképes emlékei láttán.
Az estet a zabolai Gyöngyharmat néptáncegyüttes előadása, majd háromszéki ételkóstoló zárta, amelyből csak a vöröshagyma hiányzott — Ádám Attila polgármester szerint azért, mert azt társaságban nem illik enni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oktatási törvény alulnézetből
Sikeres Székelyföld konferencia
Az oktatási törvénytervezet nyújtotta decentralizációs lehetőségeket, az iskolai autonómia kínálta esélyeket, ugyanakkor az esetleges felkészületlenségből, tapasztalatlanságból származó veszélyeket, dilemmákat is számba vették tegnap Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Fejlesztési Intézet által szervezett Sikeres Székelyföld konferenciasorozat tanügyről szóló összejövetelének résztvevői.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes az államfő által beharangozott drasztikus megszorító intézkedésekre való utalással kezdte beszédét, megjegyezve: nehéz ilyenkor derűlátónak lenni, majd rámutatott, központosított, pazarló, bürokratikus államban élünk, más államok példája pedig azt mutatja, ilyenkor az oktatást kell fejleszteni, az új jogszabály pedig valós decentralizációt teremt, amely Székelyföld képét is megváltoztathatja.
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő az iskolai autonómia lehetőségeit vizsgálta előadásában, hangsúlyozva: az országos tendenciával szemben Háromszéken nem csökkent az iskolák száma. Ennek ellenére a gyermeklétszám visszaesése, a középiskolai rendszer túlméretezettsége miatt el kell dönteni, milyen iskolarendszerre van szüksége a jövőben Háromszéknek, Székelyföldnek. Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat megyemenedzsere a székelyföldi megyék együttműködéséről beszélt, Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester a jogszabályhoz fűződő néhány dilemmáját ismertette a konferencia résztvevőivel. Kérdésként vetette fel, mi lesz a leadott vagy már elnyert európai uniós pályázatokkal, ha az iskolák a városi önkormányzattól átkerülnek a megyeihez, potenciális veszélyeket lát a vezetőtanácsok működésében, az iskolai alkalmazások során pedig az ismeretség is szempont lehet — fogalmazta meg aggályait. Bokor Tibor szenátor a jogszabály gyakorlati alkalmazására tért ki, az aggodalmakra válaszolva kifejtette: szerinte a vezetőtanácsokban az igazgatók érvényesíthetik akaratukat, az önkormányzatoknak pedig oktatási irodákat kellene létrehozniuk, és az iskolaszékekbe ugyanazokat a képviselőket kellene küldeniük, hogy jobb rálátásuk legyen a problémákra. A két megye közötti együttműködés lehetséges módjának a szakiskolai képzés összehangolását nevezte, azzal példálózva, hogy a térségnek nincs szüksége két-három gyengén felszerelt mezőgazdasági líceumra, amikor működhetne egy korszerű intézmény is, amely az egész régiót kiszolgálná.
A hozzászólások során egyebek mellett felvetődött még a pedagógusképzés helyzete — elhangzott: folyamatos együttműködésre lenne szükség a tanárjelölt és az iskola között —, az iskolaszékek összetétele — ez egyébként a jogszabály egyik legvitatottabb pontja, az iskolai vezetőtanácsban a szülők és önkormányzatok a tanárokkal egyenlő arányban képviseltetik magukat —, a decentralizációval járó buktatók, pluszköltségek, a szülők felkészültségének kérdése, Biró Zoltán professzor a tudásrégió létrehozását vetette fel, Henning László, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke a pedagógusok pénzügyi ösztönzését érintette, hangsúlyozva: az oktatási decentralizáció az autonómiatörekvések egyik pontja.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csángóvilág kettős tükörben
Ádám Gyula és Petrás Mária a Bernády Házban
Fotó és kerámia vegyesen? Miért ne, ha egy tőről fakadtak? Talán erre is gondolt a két kiállító, illetve a tárlatot kezdeményező Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársi csapata, amelynek e nem mindennapi rendezvényt a marosvásárhelyi Bernády Ház köszönheti. És jól vélekedtek, mert az eredmény önmagáért beszél. A ház emeleti galériáiban szervesen társított két anyag, a csíkszeredai Ádám Gyula Hegyen-völgyön járogaték vala fotóművészeti válogatása és a pomázi Petrás Mária kerámiaplasztikáinak Mária erejével felcím alatt kiállított együttese hatványozott élményben részesíti a nézőket. Erről mondhatni mindenik tárlatlátogató így nyilatkozik. És nem egy, kettő, a kiállítás az eltelt két hét során igen sok érdeklődőt vonzott. Ezt nyilván a kiállítók személye, híre-neve is kiváltotta. Ádám Gyula már többször megméretkezett Vásárhelyen, az itteniek számos alkalommal meggyőződhettek, hogy fotóművészetünk egyik legtehetségesebb, méltán a legjobbak között számon tartott, eredeti hangú képviselője, a népdalénekesként is közkedvelt Petrás Mária pedig kisplasztikáinak, kerámia- és üvegmunkáinak, népművészeti fogantatású alkotásainak erőteljes médiavisszhangjával tette kíváncsivá a művészetkedvelőket. Amit a tárlaton láthatnak, az megfelel a várakozásoknak, a nézők joggal mondhatják, hogy a képek és a kerámiák külön-külön is teljes értékű tárlattá állhatnának össze, közösen azonban olyan egymást harmonikusan kiegészítő látvánnyá és üzenetté válnak, amely igazán tartós emléket hagy a közönségben.
A csángók világa tárul elénk színesen, megkapóan, lélektisztító, katartikus hatással. Akkor is, ha a fotós történetesen fekete-fehérben örökítette meg a hitbe, hagyománytiszteletbe ágyazott látnivalót, és akkor is, amikor aranymáztól szikrázóvá nemesül az agyagba álmodott lélekmadár. Mindkét alkotó – egyik is, másik is a Magyarság Művészetéért díj birtokosa – e sokat szenvedett, hányatott népcsoport egész életre elkötelezett híve, istápolója. Petrás Mária maga is született csángóként, hiszen a moldvai Dioszénben jött világra, Hétfaluban járt iskolába és az anyaországba való áttelepülése óta is megmaradt hamisítatlan csángónak, Ádám Gyula pedig úgy, mint aki a legnehezebb időkben, a rendszerváltás előtt is képes volt megszerezni a csángók feltétlen bizalmát és fotózni mindazt, ami az életvitelükre, hétköznapjaikra és ünnepeikre jellemző, ami hitüket, emberi tartásukat valósan és jelképesen is példázza. Albumokban, hazai és nemzetközi elismerésekben is konkretizálódik a fotográfus hűsége, hitvallása. Örülhetünk, hogy az ő pályája is a marosvásárhelyi művészeti középiskolából indult évtizedekkel ezelőtt. Nagyméretű felvételei a szakmabeliek körében is osztatlan sikert aratnak, legyen szó portréról, életképről, tájfotóról, életről, halálról, drámáról, vidámságról. Megannyi földi, a megmaradásért folytatott küzdelmes jelenségről. A budapesti Iparművészeti Főiskola illetve mesterképzőjének végzettjét, a keramikus Petrást ugyanakkor inkább a lelki megnyilatkozások ragadják meg, a hitvilág, az égi magasságok ihletik mintázásra. Ekképpen ötvöződik felemelő példázattá az égi és földi szépség ezen a kiállításon, amely a csángók Mária-kultuszát éppúgy felmutatja, mint sok évszázados helytállásukat a történelmi hányattatások sodrában.
"Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve énekeltek, szőttek, fontak, gyönyörűen hímeztek, varázslatossá tették azt a nehéz világot – mondotta az iparművész a budapesti Vármegye Galéria tavaszi fesztiválra rendezett tárlatának megnyitóján. – Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni." A marosvásárhelyi rendezvényen nem lehetett jelen, nem beszélhetett minderről. De népi, naiv bájjal telített kisszobrai, plakettjei, szikrázó, sziporkázó terrakotta, mázas és máztalan domborművei, amelyeket vándorkiállításként már sokfelé végighordoztak Erdélyen, szavak nélkül is ugyanezt sugallják. És hasonló üzenetet, érzelmeket, hangulatokat közvetítenek Ádám Gyula fényt és árnyékot, mozgalmasságot és mozdulatlanságot, embert és emberiességet, egyedit és általánost, gyermekit és matuzsálemit, mait és ősrégit, elevent és holtat, örökkévaló pillanatot különleges érzékenységgel és érzékletesen, szuggesztíven megragadó, egybeolvasztó fotói. Már ő is újabb kiállításra készül, az Ezer Székely Lány találkozók emlékképeit gyűjti egybe legközelebb. Remélhetőleg városunkban megismerhetjük ezt is a közeljövőben.
N. M. K.
Népújság (Marosvásárhely)

Martonyi: prioritása van a kettős állampolgárságról szóló törvénynek
(MTI) – A határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló törvény egyike lesz azoknak a jogszabályoknak, amelyeket az elsők között fog elfogadni az új magyar parlament – jelentette ki Martonyi János leendő külügyminiszter abban az interjúban, amelyet a Hospodárské Noviny című szlovák gazdasági és politikai napilap közölt pénteken.
Martonyi kifejtette: a Magyarország határain kívül élő magyarok – kivéve a szomszédos országok magyar állampolgárait – eddig is egyszerűsített eljárás alapján kaphattak magyar állampolgárságot, anélkül, hogy állandó magyarországi lakhellyel rendelkeztek volna.
"Most az állampolgársági törvény egyszerű módosításával szeretnénk a szomszédos országokban élő magyarok ezen diszkriminációját megszüntetni" – fejtette ki a politikus, aki az Orbán Viktor vezette előző kormányban (1998-2002) is betöltötte a külügyminiszteri tisztséget.
Martonyi megerősítette, hogy a határon túli magyarok egyéni kérelem alapján kapnak magyar állampolgárságot, s az nem fog automatikusan magyarországi választójoggal járni.
"A szabály egyértelmű. Csak azok a magyarok választhatnak, akiknek van magyar állampolgárságuk, s bár élhetnek külföldön, de tartós lakhelyük Magyarországon kell hogy legyen" – szögezte le Martonyi.
A szlovák külügyminiszter pénteki nyilatkozata szerint Pozsony már jelezte Budapestnek, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni a kettős állampolgárságról. Miroslav Lajcák a TASR hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: Magyarország szomszédai a témát érzékenynek tartják. A miniszter ugyanakkor elismerte, hogy a kettős állampolgárság bevett dolog a nemzetközi jogrendszerben, és Szlovákia is alkalmazza.
Népújság (Marosvásárhely)

Egy kilencvenéves örökifjú
Kicsiny, öreg székely házunk / Sötét padlásán jártam, / S a bölcsőt, melyben ringattak, / Egy sarokban megtaláltam. // Mintha újra gyermek lennék, / Ráborulva hajtogattam, / S rég pihenő édes anyám / Bölcsődalát is hallottam. // Első gyermekként ringatott / E bölcsőben édes anyám, / Utánam meg Péter öcsém / Foglalta el ringó tanyám. // Majd a Margit húgomé lett, / Kitől Márta örökölte, / De őt az ég megsajnálta, / S a mennyeknek visszakérte. // Ám a bölcső tovább ringott, / Rozi húgom került belé, / Majd Kálmán öcsém követte, / De az ég őt is elvevé. // Azóta fönn porosodik / Kedves bölcsőm a padláson, / Szeretettel ringatgatom / Szeretett öreg pajtásom. * István Lajos: A bölcső. Korond, 1946. * Néprajzi értékű ez a kedves vers. Huszonhat éves fiatalember írta, művelődésre szomjazó, kultúréhes falusi legény, a vidéki pennás emberek kihalófélben lévő fajtájából való. Aki egy életre eljegyezte magát a helytörténettel, a fogalom legtágabb értelmében, vagyis mindennel, ami vele és körülötte szűkebb pátriájában történt. * Versének lelőhelye a Régi és valódi Lőcsei féle Székely Naptár az 1947-ik, 365 napból álló esztendőre, melynek címlapján még ez is olvasható: Uralkodó bolygó a ' Nap. A vásárok pontos jegyzékével. Kiadja a Székely Naptárak Kiadóvállalata, Tg.- Mures–Marosvásárhely, Eötvös J. utca 7. * István Lajos Korondon született, 1920. október 27-én. Az elemi iskolát Korondon végezte, majd magánvizsgát tett a polgári iskola VI. osztályából. Volt edénygyári munkás, tisztviselő 1960-tól 1980- ig, nyugdíjazásáig kerámiamester a korondi edénygyárban. Írásait a következő folyóiratok közölték: Székely Naptár, Ifjúságunk, Magyar Vetés, Népismereti Dolgozatok, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Hazanéző, Honismeret és a Félegyházi Hírek. Kötetei: Korondi kerámia (Csíkszereda, 1973), Korondi székely hiedelmek és anekdoták (Budapest, 1973) – Hoppál Mihállyal. Munkáit a Lakitelek Alapítvány, a Martin György Alapítvány, a budapesti Néprajzi Múzeum és a Kriza János Néprajzi Társaság díjazta. * A kilencvenedik esztendejét taposó nyugdíjas ma is szülőfalujában él. Legújabb könyvének címe: Korond és környéke, kiadja a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megye Tanácsa támogatásával. "A kiadvány múltunk, sajátos életformánk lenyomatának egy szelete – írja P. Buzogány Árpád, a kötet szerkesztője. – Nem csupán a tudomány számára összegyűjthető morzsákról van szó, hanem az élet részeként megismert tudásanyag hasznosságáról, amelyhez társul a szerző, az adatközlők sok- sok személyes élménye is. István Lajos a közössége birtokában lévő hatalmas tudásanyag jelentékeny részét évtizedeken keresztül megörökítette, "papírra tette" akkor, amikor a beszédhang és a mozgókép rögzítésének technikai feltételei nem mindenki számára voltak elérhetők. Azzal a céllal, hogy mások felhasználhassák, okulhassanak belőle. Ezért nevezzük őt Korond krónikásának."
B.D.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldet csak az oktatáson keresztül lehet megváltoztatni
Székelyföld sikere nagyban függ attól, hogy Kovászna és Hargita megyék milyen mértékben tudnak együttműködni – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Sepsiszentgyörgyön, a 4. Sikeres Székelyföld szakmai fórumon.
Markó szerint a rendkívül szigorú megszorító intézkedésekre szükség van, azonban mindennek semmi jelentősége nem lesz, ha néhány fontos területen, egészségügyben és oktatásban nem viszünk véghez néhány fontos reformot. „Amit 20 éven át nem oldottak meg a különböző kormányok, azt most meg kell oldani. Egy rendkívül pazarló, egy rendkívül központosított államban élünk. Egy olyan államban, ahol, ha több év alatt elkészül 42 kilométer autópálya, az sikernek számít” – fogalmazott. Úgy véli, hogy az oktatással kapcsolatos kérdéseket vitató konferencia rendkívül fontos, hiszen „az az ország, amely ki akar lábalni a gazdasági gondokból, elsősorban az oktatását fejleszti”.
Hangsúlyozta: csak az oktatási rendszer hatékonyságának növelésével lehet Székelyföldet fellendíteni. „Ha Székelyföld oktatási stratégiájáról beszélünk, akkor egy viszonylag hátrányos helyzetből kell kitörnünk. A jelenlegi hátrányos helyzetet nem mi okoztuk, azonban mégis nekünk kell megoldanunk” – mondta.
„Nagyon kemény decentralizációt irányoz elő az oktatási törvény” – hangsúlyozta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy a törvény előkészítése során több pontban történt módosítás, véleménye szerint az eredeti elképzeléshez viszonyítva a végleges forma nem kompromisszum. A törvény ugyanakkor nagy felelősséget ruház úgy a megyei, mint a helyi önkormányzatokra is: a gimnáziumokért a megyei, a kisebb tanintézményekért pedig a helyi önkormányzat felel majd.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: hogyan folytatjuk a 20 évvel ezelőtt elkezdett rendszerváltozást?
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány gyűléstermében ma 17 órától tartott Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadáson Tőkés László EMNT-elnök központi kérdésként említette a 20 évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. - 1998-ban az Orbán-kormány emelkedést, biztosítást jelentett, akárcsak ma. Akkor is, akárcsak most, nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Az Erdélyi Magyar Ifjak ügyes politizálást folytat, és az egyik záloga a folytatásnak – jegyezte meg Tőkés.
A rendszerváltozást az Európai Parlamenti képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította. – Jelenleg a folyamat második felénél tartunk, remélhetőleg, minden gyorsabban zajlik majd – egészítette ki gondolatát a politikus.
Tőkés bírálta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) nem működik. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és a PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Nemzeti uniót az Európai Unióban – volt Tőkés egy másik gondolata. – Ha nem tudunk összefogni, akkor végkép semmi esélyünk, mondta utalva az összefogás jeles példájára: az Európai Parlament elfogadta a ciántechnológiának a bányászatban történő betiltására vonatkozó, Tőkés László és Áder János által kezdeményezett határozat-tervezetet. – Egyesek román-magyar ellentétként próbálták beállítani az ügyet, s ezáltal hitelteleníteni akarták a tervezetünket – fogalmazott Tőkés.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Duray: A gyenge MSZP-SZDSZ kormányzás bátorította a szlovák nacionalizmust. Ennek véget kell vetni!
Nemzetpolitika a Magyarország határain kívül élő magyarok nélkül nem alakítható ki. Azt a magyarországi magyarok közösen alakíthatja ki a határon túl élő hárommilliós magyarsággal. A nemzetpolitika egyszerre országpolitika, kormánypolitika, állampolitika és határon átnyúló politika is, de nem külpolitika - mondta Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, azzal összefüggésben, hogy a magyarországi országgyűlési választások második fordulója éjszakáján Orbán Viktor leendő magyar miniszterelnök leszögezte: a nemzeti együttműködés természetes részesei a határon túli magyarok.
„Nagyon fontos üzenet lenne, ha a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismét elkezdené működését. Össze kellene jönnünk, hogy értékeljük az elmúlt nyolc év veszteségeit, és hogy elindítsuk újra a közös gondolkodást. Úgy gondolom, ha majd a magyar Országgyűlés elfogadja az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt, akkor ezzel párhuzamosan meg kell majd változtatni a státustörvényt és a Szülőföld Alapról szóló törvényt is. De az új magyar parlamentnek és kormánynak sürgősebb teendői is vannak. Ha a közigazgatásra vonatkozó törvénymódosításokat és más új jogszabályokat elfogadja majd az Országgyűlés, akkor ezek kihatással lesznek a nemzetpolitika strukturális felépítésére is" – vélte Duray Miklós.
Nem elég az eddigi nemzetpolitikán változtatni? Újat kell kialakítani?
– A kérdés az, hogy szabad-e foltozni, vagy sem? Vannak alapok, amelyekre építkezhetünk. Már az, amit az első Orbán-kormány idején megfogalmaztunk, egy jó alap. De azóta eltelt nyolc év, az Európai Unió tagja lett Magyarország és a vele szomszédos országok egy része is. És ez egy új helyzetet teremt. Megváltoztak a gazdasági viszonyok és a gazdasági együttműködés feltételei is. Ma már olyan gazdasági stratégiákban gondolkodhatunk, amilyenekről a 2004-es EU-csatlakozás előtt még szó sem lehetett. Nagyon fontosnak tartom, hogy a határmenti régiók gazdasági tevékenységét egy közös stratégiai rálátással szemléljük. Nagyon fontos, hogy olyan gazdasági stratégiákat próbáljunk megvalósítani, amelyek a határ mindkét oldalán megvalósíthatók. Ez talán még a kultúránál és az oktatásnál is fontosabb, ugyanis, ha ezeket a magyarok által lakott régiókat nem tudjuk megerősíteni, akkor azokból elmenekülnek az emberek, és így ezek a régiók nem lesznek önfenntartóak, csak a dotációkat fogják emészteni. Viszont nekünk az a célunk, hogy meg tudják termelni a működésükhöz szükséges javakat. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség támogatásokra, hanem a támogatások rendszerét is újra kell fogalmazni. Azt az ügynökrendszerű támogatás, amely az elmúlt években az MSZ-SZDSZ kormány idején megvalósult, el kell felejtenünk. Tudatosítanunk kell a stratégiailag fontos feladatokat, és ahhoz kell társítani a támogatási rendszereket.
Igen, de az egyes határon túli magyar kisebbségek más körülmények között élnek. Teljesen más fázisban vannak a Nyugat-Balkánon élők, teljesen máshol tartanak az erdélyi magyarok, a szlovákiai magyarság, a Burgerlandban élők, vagy a kárpátaljaiak...
– Vannak olyan gondok, amelyek mindenütt megjelennek. Például a szórványkérdés, ez egységesen is lehet kezelni. Olyan rendszereket lehet alkotni, melyek ugyanúgy működtethetők bármelyik országban. Ilyen lehet a távoktatás megszervezése. Ez segíti a magyar műveltségi körben való megmaradást azoknak, akik egyébként ehhez nem juthatnak hozzá. De ugyanakkor ki kell dolgozni ehhez a motivációs rendszert is, hogy a szórványban élőknek érdekükben álljon részt venni a távoktatási rendszerben.
A Kárpát-medencei magyarság közül a szlovákiai magyarság van a legbonyolultabb helyzetben...
– Az a helyzet, amely az elmúlt években Szlovákiában kialakult, és az a fajta magyarellenesség, amely 2006-tól jelen van a kormánypolitikában, az nem csupán annak a következménye, hogy Szlovákiában egy nemzeti-szocialista kormány működik, hanem annak is, hogy Magyarországon egy gyenge és rosszul kormányzó kormány működött. A szlovák-magyar államközi viszony úgy alakult, hogy szlovák részről folyamatosan sértegették a magyarokat. A magyar kormányt is. Ugyanakkor ez a helyzet a szlovák nacionalizmust bátorította. Úgy látták, bármit csinálhatnak, úgysem lesz annak semmilyen következménye! Ennek véget kell vetni, így nem lehet szomszédsági kapcsolatokat ápolni! Tehát óriási feladat hárul a magyar külpolitikára is.
Felvidék.ma

Székelyföld nagyon megszenvedheti a megszorításokat
A magyar többségű Székelyföld önkormányzatai számára fejtörést okoz, miként tegyenek eleget a Traian Basescu román államfő által bejelentett szigorú megszorító intézkedéseknek, hiszen az ottani hivatalokban rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezők is dolgoznak, és a nyugdíjak is rendkívül alacsonyak. Márpedig Basescu csütörtökön azt közölte a nyilvánossággal, hogy 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak béralapját, valamint 15 százalékkal a nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyt.
Országos szinten a szakszervezetek már nem látták értelmét a kormánnyal való egyezkedésnek, be is jelentették, hogy első lépésként visszavonják képviselőiket az egyeztető bizottságokból, és válságbizottságot alakítanak. Arról pedig hétfőn készülnek határozni, hogy milyen tiltakozó megmozdulásokat és sztrájkokat szervezzenek. Eközben Romániában találgatás folyik arról, hogy a kormány miként ülteti gyakorlatba a Basescu által meghirdetett megszorító intézkedéseket. Az államfő ugyanis azt mondta, hogy a közalkalmazottak béralapja csökken 25 százalékkal, ami azt is jelentheti, hogy minden közalkalmazottnak csökkenni fog a fizetése ekkora mértékben, de úgy is megoldható a dolog, hogy bizonyos mértékű elbocsátásokat hajtanak végre.
Basescu maga is azt mondta: minden intézményvezetőnek az év végéig ki kell válogatnia azokat a közalkalmazottakat, akik hatékonyan dolgoznak, így a rostálás nyomán megtartott közalkalmazottak bére 2011-ben ismét a mostani szintre emelhető.
Nem értenek egyet a megszorító intézkedésekkel a háromszéki (Kovászna megyei) önkormányzati vezetők. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke az MTI-nek Sepsiszentgyörgyön egy székelyföldi konferencia szünetében elmondta: az államapparátusra helyi szinten is ráfér a költségek csökkentése, de szinte kivitelezhetetlen, hogy az amúgy is alacsony jövedelmű alkalmazottak és nyugdíjak juttatásából faragjanak le. „Van olyan alkalmazott, akinek a fizetése alig több, mint 500 lej (122 euró), abból hogyan lehet 25 százalékot lefaragni?” – tette fel a kérdést.
Ugyanezt az aggodalmát megosztotta a Sepsiszentgyörgyön kiadott Háromszék című napilappal. Az újság szombati számában elismerte, hogy az állami apparátus túlméretezett, és nem a leghatékonyabb, éppen ezért már korábban elkezdték felmérni a munkatársak teljesítményét. Szerinte ugyanis nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a döntést, ellenkező esetben a legkisebb bérrel rendelkezők szenvedik meg az intézkedést. Tamás Sándor szerint az is megoldás lenne, ha a kevésbé hatékony munkatársakat elbocsátanák, de az eredményesebbek fizetése legalább a jelenlegi szinten maradna. Azt el tudná fogadni, hogy a több ezer lejes nyugdíjjal rendelkezők juttatását csökkentsék, de a kisnyugdíjak megnyirbálásával nem érthet egyet.
Az a legnagyobb gond, hogy nem tesznek különbséget az önkormányzatok között, hiszen van, ahol eddig is szorítottak a nadrágszíjon — vélekedett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Példaként említette, hogy a városházán egy évvel ezelőtt volt olyan iroda, ahol heten dolgoztak, de most csak ketten vannak. Ráadásul szerinte ismét csak a fiatalokat sújtja a döntés, hiszen nekik alacsonyabb a fizetésük. „Ha a 600—700 lejes (146-170 euró) fizetést 25 százalékkal csökkentik, nehezen elképzelhető, hogy megéri számukra tudásukat, kreativitásukat a város szolgálatába állítani, éppen ezért azt kockáztatjuk, hogy az értékes emberek elmennek az önkormányzattól” – fejtette ki a városvezető.
MNO.hu

A Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum (KMEF) megalakulásáról és céljairól – Kolozsvári Nyilatkozat
Átmenet és civil szféra
A közép-kelet-európai diktatúrák megdöntését követő két évtized alatt hatalmas változásokra került sor a térségben, s ezek természetesen meghatározzák a térség országaiban kialakult-visszaalakult civil szféra folyamatait is. A civil szférával kapcsolatos változások irányát kijelölik a közszektorban elindult folyamatok, és a szükségesnek tartott paradigmaváltás, amelynek lényege:
A közszolgáltató rendszerek és szervezetek alapvető átalakítása, a hatékonyság, az eredményesség, az alkalmazkodóképesség és az innovációs kapacitások jelentős megnövelése.
A közszolgáltató szervezetek átalakítása: a hierarchikus függőség oldása, az „alsó” szintek önállóságának növelése; a szervezeti irányítás egyszerűsítése a szervezet „ellaposításával”.
Változások a közigazgatás, a magán- és a harmadik (nonprofit) szektor viszonyában (a határok elmosódnak, a vegyes működtetésű közszolgáltató hálózatok elterjednek, a verseny növekvő szerepe), elkezdődik a lakosság, a civil szféra bevonása a szolgáltatások nyújtásába.
A fentiek értelmében a civil szféra, miközben a társadalom lelkiismerete kíván maradni, kilép az ellenzéki szerepkörből, szerepet kér és vállal a közpolitikai döntések előkészítésében és megvalósításában, ugyanis a döntések sikere jelentős mértékben függ a társadalmi tőke – szociális bizalom, értékek és normák – meglétével vagy hiányával.
A civil szféra jelen kíván lenni az átalakulási folyamatokban: szolgáltatóként, lobbi erőként és a közösségi szolidaritás egyik letéteményeseként. Ennek megfelelően a viszony a politikai-hatalmi intézmények és a civilek között partneri kell, hogy legyen – miként ez a magyarországi nonprofit szféra esetében elfogadott és megvalósulóban van.
A kisebbségi civil szféra
A kisebbségi civil szféra helyzete és szerepe a jelzettnél komplexebb. A kisebbségi nonprofit szervezeteknek nem csupán az átmenet struktúrákat érintő és paradigmaváltásával kapcsolatos kihívásoknak kell megfelelnie, hanem a kisebbségi közszolgálati szerepkör kialakulásának és letisztulásának a nehézségeivel is.
Kisebbségi sorban – függetlenül attól, hogy tömb-, front- avagy szórványhelyzetről legyen szó – a civilek vállalnak át olyan közösségi szerepeket és feladatokat, amelyekre az állami intézményrendszer nem nyújt megoldást. Ezek a feladatkörök az etnikai identitás szempontjából meghatározó kulturális és oktatási-nevelési intézmények nem megfelelő volta, illetve nemléte miatt válnak kiemelten fontossá. Kisebbségi léthelyzetben az illető közösség történetének, értékeinek, hagyományainak a kutatása szinte teljes egészében civil feladatként fogalmazódik meg.
Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a kisebbségek léte, jövője szempontjából meghatározó fontosságúak és kiemelt figyelmet követelnek meg a következő kérdések:
Az anyanyelvi oktatás helyzetének méltányos kezelése minden nemzetrész esetében;
Az önálló magyar felsőoktatás kereteinek megerősítése, illetve esetenként kialakítása, különös tekintettel a fiatalok szülőföldjükön való maradására;
Kiemelten fontos a fiatalok értékteremtő munkájának a támogatása;
Közösségeink megmaradása, az asszimilációs folyamatokkal szembeni védelem záloga az autonómia különböző formáinak a megteremtése – ez mindannyiunk alapérdeke;
Szorgalmazzuk a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok szélesítését az anyaország és a szomszédos országokban élő nemzetrészek között;
Feladatunknak tekintjük a környezet- és természetvédelmet, kulturális örökségünk védelmét és ápolását;
Tartós, partneri kapcsolatok kialakítása a helyi önkormányzatok, a települések intézményei és a civil szervezetek között.
Térségünkben nemzetközileg is elfogadott az anyanemzet határon túli nemzettársai iránti felelősségvállalása, ezért elvárható, hogy a felelősségvállalással együtt járó döntéseket és folyamatokat illetően a kisebbségi civilek az anyaországi civil szférára érvényesnek tartott és vállalt elvek szerinti bánásmódban részesüljenek, a társadalmi feladatvállalást illető, ezt előkészítő és lehetővé tévő politika kialakításában és érvényre juttatásában partneri szerepet kapjanak.
A kisebbségi civilek együttműködése
Közép- és Közép-Kelet-Európa országaiban élő magyar őshonos nemzetrészek civil szervezetei között az alapcélokat és értékeket illetően nincs különbség, vannak közös céljaink és érdekeink: a térség demokratizálása; a civil szféra helyének és szerepének pontosítása és erősítése; a politika és a civilek közötti viszony partneri szellemben történő újrafogalmazása.
A demokráciákra jellemző civil kontroll általában is feltételezi az együttműködést hasonló szerepet vállaló civil szervezetek között: ennek jegyében alakultak ki az elmúlt években Kárpát-medencei civil együttműködési formák több területen (pl. kultúra, oktatáspolitika, ifjúsági kérdések, családpolitika, terület- és vidékfejlesztési politika). Ezek fenntartása és erősítése célunk a továbbiakban is.
Szükség van a civil tapasztalatok cseréjére, illetve az együttműködésre civilek között határokon átnyúló, a közös európai alapokra támaszkodó projektek és programok előkészítése és megvalósítása érdekében is. A kapcsolatok léte és milyensége segítséget jelent(het) a közéleti szerepvállalás és szerepmegosztás során olykor bekövetkező megtorpanások esetében. Forrásszegény idők esetén ez különösen fontossá válik.
A kisebbségi civilek és a támogatáspolitika
A térség országaiban a civilek társadalmi szerepét és lehetőségeit meghatározó jogi keret nem egységes, esetenként jelentős különbség tapasztalható. Ezért minden országban a civilek érdeke olyan jellegű belső törvénykezés elősegítése, amely lehetővé teszi a teljes értékű civil szerepvállalást. Bár országainkban sajátos cél- és feladatrendszer fogalmazható meg, vannak általános értékek és elvek: kölcsönösen törekedni kell egymástól a pozitív példák és gyakorlat átvételére.
Létezik egy külön a határon túli kisebbségeket érintő támogatáspolitika. A magyar állam alkotmányos felelőssége alapján támogatást nyújt a határon túli magyar közösségeknek. Ennek a támogatáspolitikának a megalapozása és szakintézmények általi megvalósítása olyan kérdések, amelyek a kisebbségi civil szférára is tartoznak és ezekben a kérdésekben a közös fellépés előnyös és szükséges is egyszerre. Erre a célra külön Kárpát-medencei civil együttműködési rendszer kialakítása stratégiai cél.
A megfogalmazott szempontok és célok értelmében szükségesnek ítéljük:
Egy Kárpát-medencei, fórum jellegű civil együttműködési hálózat kialakítását, amely a tapasztalatok átadását és a közös fellépést szolgálja – azokon a területeken, ahol a civilek szerepet és felelősséget vállalnak.
Szükségesnek tartjuk és kezdeményezzük a kisebbségi magyar szervezeteket illető támogatáspolitika újragondolását és reformját, s ebben várjuk és elvárjuk, hogy a civil képviselet partneri szerepet kapjon.
A civil szféra kisebbségi léthelyzetben szükséges közpolitikai szerepvállalása érdekében meg kell vizsgálni a korábbi időszak gyakorlatát – célok és eszközök, hatékonyság –, meghatározni a fontossági sorrendet, meg kell vizsgálni és értékelni a korábbi időszak gyakorlatát, milyen feladatok, területek és intézmények esetében van szükség normatív támogatásra.
A kultúra és a tudomány vonatkozásában a megfelelő határon túli civil szervezetek és anyaországi intézmények között tartós stratégiai kapcsolat kialakítására kell törekedni.
A helyi közösségek számára létfontosságúak határokon átnyúló, testvértelepülési kapcsolatok. Ezek kisebbségi szempontból kiüresednek ott, ahol a kisebbségi magyarság önkormányzati jelenléte nem számottevő. Mivel éppen ilyen körülmények között értékelődik fel a testvértelepülési együttműködés, támogatáspolitikai feladat ezek részére olyan források biztosítása, amelyek révén a látszat helyett valóságos tartalommal töltődnek fel a kapcsolatok.
Az együttműködő szervezetek a Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum (KMEF) megszervezését és megalakítását az NCA–NK-09–C-0586 pályázati projekt keretében valósították meg. A jelen Közlemény ennek a munkának a közösen kialakított Záródokumentuma.
Kolozsvár–Tordaszentlászló, 2010. május 8.
Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért (Budapest)
Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (Kolozsvár)
CSEMADOK (Kassa)
Nyitott Távlatok Egyesület (Szabadka)
Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (Ungvár)
civilportal.ro

Esélyt és életet ad az egyetlen magyar nyelvű speciális iskola – Szaktudással és évtizednyi munkával intézetcsoda született Kolozsváron
Legtöbben azt gondolnánk, hogy egy siketekkel foglalkozó iskolában mély csend honol, a folyosókon a légy zümmögését is hallani, a falak is némaságot sugároznak. A Kolozsvári Hallássérültek 2-es számú iskolája első látásra pont olyan, mint bármely más nagyvárosi iskola. Szünetben a folyosó, az udvar megtelik gyerekzsivajjal, élettel. A bentlakásos intézetben hallássérültek mellett értelmi fogyatékos, tanzavaros, autista, halmozottan sérült gyerekekkel foglalkoznak – Erdélyben ez az egyetlen ilyen jellegű intézmény, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. 56 szakképzett pedagógusra Erdély 12 megyéjéből több mint 120 speciális nevelést igénylő gyermek jut, két óvodai és 14 iskolai csoportban. Ez az arány elfogadható, ám a tervezett leépítésekkel járó reformintézkedések a speciális oktatást is veszélyeztetik. A hangulat egyelőre pont olyan, mint az iskola honlapjáról is lerí: valóságos mesevilág.
A 120 éves iskolában a hazai viszonyok ismerőinek rendkívüli élményben lehet részük: nem túlzás a honlapon (www.siketek.ro ) olvasható állítás, miszerint az intézmény a legszebb az országban. A londoni Clinical Science and Education Foundation támogatásával a helyiségeket teljesen átépítették, a berendezést felújították, szemet-lelket gyönyörködtető valóságos mesevilágot varázsoltak a gyerekek köré. Jó ideig csupán siket gyerekek nevelésével foglalkoztak, de pár éve más, különleges foglalkozást igénylő gyerekek is járnak oda. A legfiatalabb 3 éves, a legidősebb 19-20.
– A köztudatba a siketek iskolájaként épült be az intézet, a névváltoztatás bonyolult procedúra, így nem láttuk értelmét. Intézetünkben 2 autista, 8 hallássérült és 4 értelmi fogyatékos osztály működik – mondja Wolf Erzsébet igazgatónő.
– Kik jelentkezhetnek az intézetbe?
– Mivel intézetünk az egyedüli magyar nyelvű iskola Erdélyben, ahol speciális nevelési igénnyel rendelkező gyermekekkel foglalkozunk, bármely megyéből jelentkezhetnek hozzánk. Ehhez az illető megyei tanácstól kell kérniük egy igazolást, hogy otthon nem részesülhetnek anyanyelvi oktatásban – mondja Ilyés Irén gyógypedagógus.
Jelentkezéskor a gyermeket kivizsgálják, és ha például egy gyermek halláskárosult, de súlyosabb fokú az értelmi fogyatékossága, akkor az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó osztályba íratják.
A legtöbb fogyatékosság nem gyógyítható teljesen, de sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a gyermek önállóbbá váljon. Volt olyan gyermek, aki arra sem volt képes, hogy ágyba feküdjön, és betakarózzon. Amióta az intézetben foglalkoznak vele, már képes erre. A legnagyobb hangsúlyt a gyerekek fejlesztésére helyezik, mivel a nem megfelelő gondoskodás miatt teljesen tönkremehet az élete. Az olyan gyermek mellé, aki egész életében gondoskodást igényel, az állam fizetett gondozót rendel. Ezt a szerepet a legtöbb esetben valamelyik szülő vállalja.
Autizmus – nevetni a fájdalomtól
Az autizmusnak van saját világnapja (április 2.), ám erről az idegi-fejlődési rendellenességről a folyamatos haladás ellenére is még nagyon keveset tudni. 2007-től nyilvánvalóvá vált, hogy genetikai okai vannak.
A jelenséggel először Hans Asperger foglalkozott 1944-ben. Az autizmusnak két fajtája van. Az Asperger-szindrómások magas szinten funkcionáló autisták. Sok esetben nagyon magas intelligenciahányadossal rendelkeznek, egyes feltételezések szerint Einstein és Darwin is autista volt. A Kanner-szindróma az autizmus súlyosabb fajtája. A Kanner-szindrómás személy saját külön világában él, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tud kommunikálni.
Jakab Margit, az autistákkal foglalkozó pedagógus elmondja, a kommunikáció nagyon nehezen megy minden itt tanuló gyereknek, ezért elsősorban az a cél, hogy a gyermekek megtanuljanak minimálisan kommunikálni. Minden gyereknek van úgynevezett kommunikációs füzete, melyben kis négyzeteken ábrák találhatók. Minden alapvető kommunikációs kifejezést egy ábra jelöl: kérem, éhes vagyok, fáj stb. Ezeket a képeket használják fel a gyerekek arra, hogy a pedagógussal kommunikáljanak. A pedagógus arra tanítja meg őket, hogy az ábrákat felhasználva mondatokat szerkesszenek. Van gyermek, aki odáig fejlődött, hogy tőmondatokban ugyan, de már beszél. Mivel az autistáknál az érzelmi szálak más síkon mozognak, mint az átlagembernél, gyakran nehéz megfejteni, hogy mi játszódik le bennük. Az egyik gyermek például, ha valamije nagyon fáj, akkor nem ordít vagy sír, hanem erőteljes nevetésbe tör ki.
– Az autistákat másképpen lehet jutalmazni, mint az átlag gyerekeket, hiszen egészen különleges, néha bizarr dolgot tekintenek jutalomnak. Hogyan oldják meg ezeknél a gyerekeknél a jutalmazást?
– Amikor egy gyerek beiratkozik hozzánk, komolyan elbeszélgetünk a családtagokkal, hogy megtudhassuk, otthon mivel szokták őket jutalmazni, mi az, ami örömet szerez nekik. Az egyik gyermekünk például azt tekinti jutalomnak, ha pár percig nézheti a tenyerét, más gyermek egy kis kerék pörgetésével tudja igazán lekötni magát, ismét mást azzal lehet jutalmazni, ha pár percig a számítógép elé engedjük – mondja Jakab Margit.
Az autista gyermekek még szigorúbban követik a napi programot, mint a többiek. Egy autistánál nagyobb érzelmi kitörést is kiválthat, amennyiben a napi program felborul. A pedagógusok rendszeresen részt vesznek továbbképzéseken, hogy napirenden legyenek a legújabb módszerekkel. Az autistáknál többféle módszert is alkalmaznak, melyek más országokban (például Magyarországon) évek óta sikerrel működnek.
Magyar, román, nemzetközi jelbeszéd
A halláskárosultak helyzete kicsit más, mint a többieké, hiszen amennyiben nem társul hozzá egyéb fogyatékosság, ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, mint az átlagos gyermekek. Sokan esnek abba a hibába, hogy úgy kezelik őket is, mint az értelmi fogyatékosokat. Az intézetben nagy gondot fordítanak arra, hogy valamilyen szakképesítésre tegyenek szert a tanulók. Ritka, de akad olyan hallássérült, akinek felsőfokú végzettsége is van. Kevés az olyan gyermek, aki teljesen siketnek születik, a legtöbben rendelkeznek valamilyen hallásmaradvánnyal, vagy legalább a hallás emlékével. Ez nagymértékben segíti őket, hogy megtanuljanak kommunikálni, és szájról olvasva megértsenek másokat.
– A hallássérülteknek van ugyan egy nemzetközi jelrendszerük, de a jelbeszéd nemzetenként változik. Az intézetben melyiket használják a gyerekek?
– Valóban van különbség az egyes nemzetek jelbeszédében. Itt a gyermekek többnyire a magyar jeleket használják, mivel azonban több gyermek román környezetből érkezik, és azt a jelrendszert is ismeri, előfordul, hogy egy-egy jel beépül az ittenibe – mondja Nagy Szilárd audiológus.
A jelbeszédek esetében az egymásra hatás, beépülés ugyanúgy működik, mint a beszélt nyelvek esetében. Magyarországon alig egy éve a siketek által használt jelbeszédet külön nyelvként fogadták el, ami lényegesen könnyítette a halláskárosultak helyzetét. A közhivatalokban például kérhetnek tolmácsot, amennyiben fogyatékosságuk akadályozza őket az ügyintézésben.
Boró jól érzi magát itt
Időközben megérkezik kislányához Pataki Levente bogártelki református lelkipásztor. Együtt megyünk az emeletre, az óvodába.
– Számunkra ez az iskola, óvoda jelentette az egyetlen esélyt az itthon maradásra – mondja. – Amennyiben nem találtunk volna rá, Magyarországra kellett volna költöznünk, hogy a lányunk fejlesztéséről gondoskodhassunk. Mikor kiderült Boró tulajdonképpeni betegsége, akkor tudtuk, hogy nincs rá gyógyszer. A legfontosabb, amit tehetünk, hogy megfelelő módon gondoskodunk a fejlesztéséről, és erre kiváló lehetőség adódott ebben az intézetben.
– Mivel diagnosztizálták őt?
– Középsúlyos mentális retardáció, azaz szellemi lemaradás. Ez a hivatalos magyarországi eredmény, de itt a súlyosan fogyatékos osztályba sorolták.
– Segített-e valami-valaki abban, hogy el tudjátok fogadni ezt a helyzetet?
– Természetesen nem könnyű feldolgozni, hogy a gyermeked fogyatékos, de a magyarországi orvosok, illetve barátaink hozzáállása nagyon sokat segített. Talán a legnagyobb gondunk az, hogy mások hogyan fogadják el őt. A hozzánk hasonló családokat gyakran kiközösítik. A legtöbbet persze mindig az a gyülekezet segített, ahol éppen voltunk. Mindig egész emberként kezelték és fogadták el lányunkat. Kívülállóként gyakran másként látja az ember a fogyatékkal élőket. Minket mindig megérint, ha látunk egy ilyen gyereket.
– Észrevehető volt valamilyen fejlődés, vagy bármilyen változás rajta azóta, hogy ide jár?
– Határozottan! Egyre többet mond. Nagyon sokáig nem beszélt, sajátos jelrendszert használt. Az intézetben nagyon szépen megtanult például enni, vagy szól, ha wc-re kell mennie – apróságnak tűnhetnek, de esetünkben ezek óriási teljesítmények. Magyarországra évente kétszer visszük kivizsgálásra, és az ottani orvosok is határozott fejlődést észleltek. Nagyon fontos, hogy legyen egy kis csoport, ahol jól érzi magát, ez a hely tökéletesen megfelel erre.
A kicsik már alváshoz készülnek, amikor felérünk. Egyik-másik még kíváncsian kukucskál ki a paplan alól, meglesni az idegeneket. Az óvoda a legmodernebb felszerelésekkel rendelkezik. A londoni alapítvány tízévi munkájának köszönhetően talán egész Közép-Kelet Európa legmodernebb óvodája ez. Nem csoda, ha a szülők, akik ide járatják gyermekeiket, teljesen elégedettek.
Kérjünk időben segítséget gyermekünknek
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülők felelősségét: ha felismerik gyermekük fogyatékosságát, haladéktalanul kérjenek segítséget. Az intézet teljes mértékben állami támogatással működik, a gyermekek taníttatása, fejlesztése nem ró külön anyagi terhet a szülőkre. A környezet kellemes, otthonos, az ellátás kitűnő. Az iskolához bentlakás is tartozik – hétvégére hazavihetik a szülők a gyerekeket, hét közben pedig jó kezekben, teljes felügyelet alatt tudhatják a csemetéket.
A fogyatékkal élő személyekkel többnyire esetlenül viselkedünk, túlzott előzékenységünkkel, vagy erőltetett empátiánkkal észrevétlenül megalázhatjuk őket – a legtöbb, amit tehetünk, a természetes viselkedés. Az elfogadás. Embertársaink fogyatékossága nem szégyen, „csupán” baj. Legfeljebb a társadalom egészséges részének szégyene, amely nem fogadja be, visszavonulásra, „rejtőzködésre” kényszeríti őket. Ez a páratlan kolozsvári iskola hatalmas lépés lehet egy olyan, például az angolhoz hasonló társadalom kialakulása felé, ahol az általános viszonyulás lehetővé teszi, hogy a beteg gyermeket nevelő családok teljes értékű részei legyenek a társadalmi, közösségi életnek.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Kettős elvárásnak megfelelni. Tízéves a moldvai magyar oktatás
Felbecsülhetetlen az eredménye a tíz évvel ezelőtt indított oktatási programnak, de még az út elején vagyunk, és csak akkor lehetünk nyugodtak, ha minden moldvai csángómagyar gyermeknek, aki magyarul akar tanulni, meglesz erre a lehetősége — szögezte le Sógor Csaba EP-képviselő szombaton azon a találkozón, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a moldvai magyar oktatási program tízéves évfordulója alkalmából szervezett a gyimesközéploki Borospatakán.
Jelenleg Bákó megye huszonkét településén tanítanak iskolában, illetve iskolán kívül magyar nyelvet, a programban részt vevő gyermekek száma meghaladja az ezerötszázat. A korábbi és jelenlegi tanárok részvételével rendezett, az eddigi munka eredményeit összegző találkozón Hegyeli Attila programvezető hangsúlyozta, bár valóban sokatmondóak az eredmények, mert sikerült valamit megváltoztatni az érintett közösségekben, önmagában az oktatás nem fékezheti meg az asszimilációt. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai (nyelvi) felzárkóztató csángóoktatás közel húsz évvel ezelőtti kezdeményezője, nyugdíjazásáig vezetője kiemelte, a Moldvában tanító magyartanároknak kettős elvárásnak kell megfelelniük, a támogatókénak és csángó közösségének. Solomon Adrián, a csángószövetség elnöke megköszönte a tanárok kitartó munkáját, azt, hogy sokan „életüket teszik rá, hogy mentsék, ami menthető", és arra kérte őket, a régiek jöjjenek vissza, a jelenlegiek maradjanak, mert sok még a tennivaló.
Sántha Attila bemutatta a kézdivásárhelyi Zelegor Kiadó által megjelentetett, Tíz év Moldvában című, a tanárok beszámolóit tartalmazó kötetet, Nistor Ilona saját CD-jét ismertette, csángó témájú dokumentumfilmeket vetítettek, a találkozó főszereplői, a tanárok pedig moldvai élményeikről számoltak be.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar diákok legjava Marosvásárhelyen
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban V. alkalommal szervezték meg a hét végén a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyét. Az erdélyi középiskolák legjobb tanulói biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból és történelemből mérték össze tudásukat. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, szövetségi elnök, a verseny fővédnöke, aki a megnyitón köszöntötte a diákokat.
Bálint István iskolaigazgató elmondta, hogy valamely iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet lemérni. Ehhez pedig olyan versenyek kellenek, amelyek lehetőséget biztosítanak a megmérettetésre. Ezért választották ki azokat a tantárgyakat, amelyekben a magyar diákoknak országos viszonylatban nincsenek felmérhető eredményeik. A verseny, amelyen évente 25-30 iskola képviselteti magát közel 200 diákkal, a tanügyminisztérium által elismert, oklevéllel megerősített és bejegyzett vetélkedő.
A legtöbb első díjas bolyais diák
De lássuk a nyerteseket. A Nyárádi Erasmus Gyula biológia tantárgyverseny – melynek zsűrijét dr. Nagy Örs, a MOGYE prorektora elnökölte – két tagozatban zajlott. Az elsőt, a növény- és állatbiológia vetélkedőt a X. osztályos György Szidónia bolyais diáklány nyerte, aki a vegyi kombinát káros hatásairól írt dolgozatot mutatott be. Pontszáma jóval meghaladta az utána következő helyezettét. A második, az orvosi biológiai vetélkedőn a székelyföldiek arattak, első helyezést Kész Blanka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja ért el.
A Teleki Sámuel földrajzverseny természetföldrajz vetélkedőjét Berze Tamás, a Tamási Áron Elméleti Líceum diákja nyerte, Székely Andrea bolyais diáklány harmadik lett. A humánföldrajz vetélkedőn Illés Tamás székelyudvarhelyi diák bizonyult a legjobbnak, Hunyadi Adrienn, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. A díjakat dr. Makkai Gergely, a zsűri elnöke nyújtotta át.
A Kalkulusz informatikaverseny mindkét szekciójában a marosvásárhelyiek szerezték meg az első helyet. A programozói vetélkedőn a X. osztályos Nagy Gellért érte el legnagyobb pontszámot, alkalmazott informatikából László Sándor lett a legjobb. Mindketten a Bolyai tanulói. Eredményeiket dr. Kása Zoltán, a Sapientia professzora méltatta.
Az üzleti tervek vetélkedőjét Demeter Zselyke és György Szilárd, a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum diákjai nyerték, míg a multimédia versenyt Csáka István és László Barna, a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai. Halmen József és Barabás Szilárd másodikok lettek. Filozófiából Péter Attila, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákja vitte el az első díjat, Nyulas Dorottya vallás és kultúra szekcióban harmadik helyezést ért el. Munkájukat dr. Fülöp Árpád, a csíkszeredai Sapientia EMTE adjunktusa méltatta.
Az Anonymus történelmi vetélkedőn a nagykárolyi Komlódi Kinga bizonyult a legeredményesebbnek, a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont diákja, Kovács Kinga második, Takács Kincső Eszter, a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. Dr. Rüsz Fogasi Enikő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem tanszékének dékánja 10-es bejutó jegyet, ingyenes oktatást és félévi ösztöndíjat garantált a diákoknak.
A Bolyai-kupa helyben marad
Díjazás után Bálint István iskolaigazgató bejelentette, a Bolyai-kupa a legeredményesebb középiskolát illeti, s az nem más, mint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, mely a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumot előzte meg.
A vetélkedőnek több támogatója volt, köztük a tanügyminisztérium, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a megyei tanács, a Bolyai Collegium, a Communitas, az Eurotransz alapítványok. A nagyszabású verseny szervezését és lebonyolítását egy hattagú bizottság vezette: József Éva biológia-, Molnár Zoltán földrajz-, Fejér Magdolna informatika-, Láday Zoltán társadalomtudomány-, dr. Borsos Szabolcs filozófia- és Józsa István történelemtanár.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Biztosak a megszorítások: az IMF csak a nyugdíj- és bércsökkentések alkalmazása után utalja ki a pénzt
Ugyan alternatívaként felmerült az adóemelés lehetősége is, végül elfogadta a kormány javaslatát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai küldöttsége, így immár biztos, hogy 25 százalékkal csökken a közalkalmazotti béralap, 15 százalékkal alacsonyabbak lesznek a nyugdíjak, illetve a munkanélküli-segély, s a jelenlegi 705 lejről a magánszférában is alkalmazott 600 lejre csökken a közalkalmazotti minimálbér. Mindezt lapzártánkkor jelentette be Emil Boc miniszterelnök.
Mint részletezte, a megszorító intézkedések azért váltak elkerülhetetlenné, mivel 2007 második felétől a bérek és nyugdíjak növekedési üteme jóval meghaladta a munka termelékenységének bővülését, ami pedig súlyos egyensúlyhiányhoz, ezáltal költségvetési hiányhoz vezetett.
A kormányfő ugyanakkor a megszorítások mellett gazdaságfejlesztési programokat is ígért. Így egymilliárd eurós, a vidéki kis- és közepes vállalkozások támogatására irányuló munkahelyteremtő csomagot, kétmilliárd eurós beruházás-fejlesztési programot, és jelentős infrastruktúra-fejlesztési programokat és projekteket helyezett kilátásba, például 500 kilométernyi közút felújítását, Nagyvárad, Kolozsvár és Lugos körgyűrűjének befejezését, valamint az Első otthonhoz hasonló támogatási programok folytatását.
Emellett agresszív fellépést ígért az adócsalás ellen. Ez szerinte elegendő ahhoz, hogy tartható legyen az IMF-fel a napokban kialkudott 6,8 százalékos hiánycél. Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter közölte: az intézkedéseket június 20-áig életbe kell léptetni.
Băsescu: újabb hitel kellene
Ha a kormány nem csökkentené a közalkalmazottak béralapját, a nyugdíjakat, illetve a munkanélküli segélyt, akkor Romániának újabb külföldi hitelt kellene igényelnie, ami pedig az ország jövőjének és a polgárok millióinak „elzálogosítását” jelentené – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Traian Băsescu államfő. „Nem szabad áltatnunk magunkat, nem csaphatjuk be a választópolgárokat ahányszor csak választási kampányban vagyunk. Bosszút állnak most a korábban nyugdíj- és fizetésemelésekre, pluszjuttatásokra kiadott pénzek, s sajnos nem azok járnak pórul, akik fedezet nélküli kiadásokkal próbáltak szavazatokat szerezni” – hangsúlyozta.
Mint részletezte, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Romániában vizsgálódó képviselőivel próbáltak olyan programot kidolgozni, amely lehetővé teszi a közkiadások csökkentését. Băsescu elmondta, a juttatások csökkentéséért nem az IMF-et kell hibáztatni, a kiadások visszaszorításának módozatáról a kormány döntött. „A kabinet fő célkitűzése az volt, hogy ne kelljen növelni az adókat” – tájékoztatott az államfő, aki szerint a Valutaalap képviselőivel kidolgozott program alkalmazásával a román gazdaság növekedési pályára állhat. Băsescu ugyanakkor azt is közölte, hogy a kormány tervezetére az IMF, az Európai Unió, valamint a Világbank illetékesei is rábólintottak, egyetlen feltételük az volt, hogy a kabinet ültesse is gyakorlatba elképzeléseit.
Elkerülhetetlen az adóemelés?
Kevés lesz a közalkalmazottak béralapjának 25 százalékos csökkentése, a 15 százalékkal alacsonyabb nyugdíjakkal és munkanélküli-segéllyel együtt is ahhoz, hogy rendbe rakja a román költségvetést, és csökkentse az államháztartás hiányát – nyilatkozta a Krónikának Ilie Şerbănescu gazdasági elemző. Szerinte mindenképp szükség lesz az adó és az általános forgalmi adó emelésére.
Şerbănescu úgy ítéli meg, e nyáron, de legkésőbb ősz elején meg is történik. Mint beszámoltunk, a szakértő korábban a Krónikának úgy nyilatkozott, a román gazdasági modell fenntarthatatlan, mert csak és kizárólag a fogyasztáson alapul, miközben nem termel és nem exportál eleget ahhoz, hogy meglegyen a fogyasztás alapja.
Összeomlás-ellenes szükségintézkedések
Szükségszerűek a drasztikus intézkedések, különben összeomlik az ország –fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Az RMDSZ elnöke elmondta, ebben a nehéz helyzetben, amikor az országra vetül a Valutaalap és a kormány megszorító intézkedéseinek árnyéka, rendkívül nehéz optimista beszédet tartani, de abban bízik, hogy a nehéz helyzet ráébreszt mindenkit arra, hogy komoly reformokra van szükség.
„Amit húsz éven át nem oldottak meg a kormányok, azt most meg kell tenni. Rendkívül központosított, pazarló és bürokratikus államban élünk, amit át kell szervezni, újra kell gondolni” – hangoztatta a szövetségi elnök. Markó szerint olyan országban élünk, ahol sikernek számít, hogy öt-hat év alatt elkészült 42 kilométer autópálya, holott ez bárhol a világon nevetség tárgya lenne.
Sürgetett lépések
Bár tegnap lapzártánkig nem került még nyilvánosságra a megállapodás pontos szövege, Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a tavaly igényelt készenléti hitel ötödik, 850 millió eurós részletének folyósítása várhatóan késni fog, mivel csak akkor utalják a pénzt, ha a kormány teljesíti a vállaltakat. Mint mondta, sikerült megállapodásra jutniuk a román hatóságokkal.
A Franksszel folytatott tegnapi megbeszélést követően Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter elmondta, a Valutaalap képviselőivel a már említett megszorítások mellett a korábban becsült 5,9 százalék helyett 6,8 százalékos GDP-arányos hiánycélról, a korábban jósolt 1,3, majd 0,87 százalék helyett nulla százalékos gazdasági növekedésről beszéltek. A szaktárcavezető ugyanakkor leszögezte, immár biztos, hogy nem emelik sem az egységes adókulcsot, sem pedig az áfát.
Megakadályozni az „elgörögösödést”
Traian Băsescu államfő tegnapi sajtótájékoztatóján ugyanakkor nyugalomra intette a szakszervezeteket. „Azt javaslom a román társadalomnak, hogy próbáljuk közösen megelőzni az ország elgörögösödését. Ha egy újabb, nem 20, hanem 30 milliárd eurós hitelt igényelnénk, akkor odajutnánk, ahol a görögök vannak” – hangoztatta. A szakszervezetek azonban már péntekre válságtanácskozást hívtak össze, s tegnap, az államfővel folytatott egyeztetést követően is hajthatatlanok maradtak, leszögezték, betartják sztrájkmenetrendjüket.
Elégedetlenségük egyik fő oka, hogy nem sikerült rábírniuk az államfőt arra, hogy a fizetések csökkentése differenciált legyen, a legalacsonyabb bérek esetében ne kelljen 25 százalékkal csökkenteni az összeget. Băsescu leszögezte, ő a lineáris bércsökkentést preferálja, annak ellenére, hogy a szakszervezetiek rámutattak, egy hasonló intézkedés oda vezet, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal közalkalmazott annyit fog keresni, mint egy takarítónő, egy mester és egy egyetemi tanársegéd pedig egyformán 600 lejt fog hazavinni.
Aurel Cornea, a Tanügyi Szabad Szakszervezet elnöke tegnap arról tájékoztatott, hogy tiltakozó akcióik sorát már a héten elkezdik, s amennyiben semmi sem változik, akkor a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkra is készek, erre szerinte a tanév végén kerülne sor. Marius Petcu, a CNSLR Frăţia elnöke eközben azt mondta, hamarosan egyeztet a szervezet területi vezetőivel, s közösen döntik el, hogy elfogadják-e a Traian Băsescu által bejelentett intézkedéseket, vagy tiltakozó akciókba kezdenek. Dumitru Costin, a BNS vezetője úgy vélekedett, csak akkor tud a továbbiakról beszélni, ha már látta az IMF-fel kötött megállapodás végleges formáját. A kivárás mellett döntött Bogdan Hossu, az Alfa Kartell vezetője is, aki úgy vélekedett, kedden határoznak arról, hogy folytatják-e korábbi tüntetéseik sorát. Sebastian Oprescu, a Közalkalmazottak Országos Szakszervezetének vezetője eközben leszögezte, a korábban leszögezett menetrend szerint folytatják tiltakozó megmozdulásaikat.
A kommunizmusban is jobb volt?
Határozottan ellenezték a Băsescu által bejelentett intézkedéseket a Krónika által megszólaltatott területi szakszervezeti vezetők. „A rabszolgatartásra emlékeztet, ahogyan Traian Băsescu elnök saját tulajdonának tekinti a közalkalmazottakat, és kedve szerint rendelkezik velük” – fogalmazott Ioan Ţenţ, a Szabad Tanügyi Szakszervezet Bihar megyei fiókjának elnöke, akit az is zavar, hogy a megszorítások felsorolásánál Băsescu „egy szóval sem említette az ország leggazdagabbjait, a 11 ezer tanácsost, a kormányügynökségeket, amelyeket ahelyett, hogy megszüntettek volna, öszszevontak, és az egész politikai klientúra a helyén maradt, sőt: 2009-ben 26 000 újabb közalkalmazottat állítottak munkába. Vajon milyen területeken?” – teszi fel a kérdést Ţenţ. Szerinte az egészségügyben azért nincs szükség leépítésre, mert az a rendszer „megtizedelte önmagát”.
„A tanügy 1990 óta alulfinanszírozott, ön pedig most teljesen tönkre akar tenni minket – intézi szavait az államelnökhöz a szakszervezeti vezető. – Minket folyton azzal vádol, hogy nem termelünk semmit, hogy azokon élősködünk, akik pénzt hoznak a konyhára… mire vár még? Szüntesse meg a rendszert, és eljutnak ahhoz a modellhez (tudjuk, hogy honnan ered), amely műveletlen és könnyen manipulálható emberekből áll, akiknek a szavazatait megvásárolhatja két töltött káposztával vagy újabban egy kolbásszal.” Ţenţ azt írja, ilyen rosszul még a Román Kommunista Párt sem bánt a tanügyi rendszerrel.
Felháborodott nyugdíjasok
Ugyanilyen felháborítónak tartja a megszorításokat, ezen belül a nyugdíjcsökkentést Jakab Ibolya, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének alapító tagja. Mint hangsúlyozta, a kisnyugdíjasok többségének most sincs miből élnie, miközben szerinte a speciális nyugdíjakkal rendelkezők, a volt Szekuritáté-tisztek, rendőrök és mások juttatásából „volna mit levonni”. „Személyesen ismerek olyan betegnyugdíjas házaspárt, akik ketten összesen 720 lejt keresnek egy hónapban. Ebből tartanak el két gyereket, és fizetik a gyógyszereiket is. Ha tőlük levonnak 15 százalékot, nem marad semmi” – részletezte Jakab Ibolya, aki úgy véli, a helyes megoldás az lenne, ha a nyugdíjakat összegük szerint kategorizálná a kormány, és differenciáltan vonna le bizonyos százalékokat a legmagasabbakból.
Ötletek spórolásra
A Frăţia országos szakszervezeti tömb Maros megyei fiókjának a főtitkára, Maria Dăndărău szerint az a takarékossági csomag, amelyet Traian Băsescu a közvélemény elé tárt, elhamarkodott, át nem gondolt javaslat. „Véleményem szerint a közigazgatásban nem úgy kell spórolni, hogy csökkentjük a tanárok, az orvosok, a tisztviselők fizetését. Ez hibás elgondolás, és a gazdaságnak sem tenne jót, hiszen csökkenne az emberek vásárlóereje, ez fékezné a kereskedelmet, ami kihat a cégekre is. Strukturális reformra van szükség. Csak egy példát mondok: nem tudom, hogy miért kell párhuzamos struktúráknak léteznie például az állambiztonság, a hírszerzés terén.
Úgy értesültem, hogy az Európai Unióban nálunk a legfelduzzasztottabb ez a gépezet. Miért nem vonják össze a különféle SRI-ket egyetlen hatékony gépezetté? És az sem világos, hogy miért van szükség több, párhuzamosan működő környezetvédelmi hatóságra?” – fogalmazott a Krónika kérdésére Dăndărău. Mint hangsúlyozta, ezen hivatalok munkatársai sem tudják megmondani, hogy mi a különbség a két szakterület között.
„Ezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az állami szektorban valóban nagy a pazarlás. Egy egész sor hivatalt, ügynökséget meg kellene szüntetni, és akkor valóban látványos lenne a megtakarítás. Ugyanakkor az egészségügyben is például túlméretezett a nem orvosi személyzet. Ott is ésszerűsíteni kellene a személyzeti összetételt. Csakhogy mindezt nem egyszerű végiggondolni, megtervezni. Ez mélyreható változás lenne. Ennél sokkal egyszerűbb az, hogy mindenkinek csökkentjük a fizetését. Ez a legkényelmesebb megoldás, de nem célravezető” – összegzett a szakszervezeti vezető.
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Máthé Éva, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Felelősségkeresés
Bátor lépésre szánta el magát Traian Băsescu államfő. Olyan intézkedéseket hirdetett meg a múlt héten, amelyeket Romániában még egyetlen politikusnak vagy pártnak sem volt bátorsága meghozni. A közalkalmazottak bérének 25 százalékkal, valamint a nyugdíjaknak és a munkanélküli segélynek 15 százalékkal való csökkentése mellett szól az a racionális érv, miszerint a gazdasági válság eddigi terheit kizárólag a magánszféra viselte. A döntés meghozatalában vélhetően nagy szava volt Mugur Isărescunak, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának, aki éppen Băsescunak a csütörtök délutáni bejelentését megelőzve élesen bírálta a mindenkori kormányt hazug ígéretei és a közszféra megreformálásának hiánya miatt. Isărescu ugyanis korábban többször is leszögezte, hogy nem ért egyet az adóemeléssel, ami elsősorban a munkáltatókat, vagyis a magánszférát sújtaná. A vérbeli úriemberként közismert jegybank elnöke szokásától eltérően, kemény szavaktól sem ódzkodva pakolt ki az elmúlt évek hazug kormányzati politikájával.
A hazugságot az Iliescu-rezsim kezdte el a kilencvenes évek elején, amely a szocialista ipar összeomlása után utcára került hatalmas tömeg „eltüntetése” miatt a korengedményes nyugdíjazást bátorította, és ezzel évtizedekig felborította a dolgozók és a nyugdíjasok közötti arány egyensúlyát. Az elmúlt tíz évben valamennyi parlamenti párt azt a hazug illúziót adta el a választópolgároknak önös hatalmi céloktól vezéreltetve, hogy a nyugdíjakat gyors ütemben lehet növelni annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt az aktív dolgozók és a nyugdíjasok száma közötti aránytalanság. Erre a nagy hazugságra mutatott rá Isăsrescu a múlt héten, aki szerint nem lehet folyamatosan a nyugdíjak kérdését előtérbe helyezni, miközben jelenleg összesen hatmillió személy kap öregségi járandóságot vagy valamilyen szociális segélyt, és csak körülbelül négy millió ember dolgozik. Az aránytalanságot csak növeli, hogy a valamivel több mint négy millió dolgozó közül 1,4 millió ember a közszférában fejti ki tevékenységét, ahol jelenleg magasabb az átlagbér, mint a magánszférában.
A hazug jelző annak kapcsán hagyta el Isărescu száját, hogy az elmúlt kormányok a nyilvánvaló lehetőségekhez képest folyamatosan magasabb bevételekkel tervezték meg a költségvetést. A Tăriceanu-kormánytól kezdve a Boc-kormányig a bruttó hazai termék (GDP) 37–39 százalékával számoltak a kabinetek, miközben a rendszerváltás óta Románia csak 28–32 százalékos GDP-arányos bevételi arányt volt képes teljesíteni, ami jóval az európai átlag alatt van.
Logikus magyarázata van annak, hogy 2000-től miért kerültek előtérbe a nyugdíjak. A kilencvenes években ugyanis a nyugdíjrendszer összeomlott, ezért az időseket érintette a legmostohábban az átmeneti időszak. 2000-től a folyamatos gazdasági növekedésnek köszönhetően már lehetőség nyílt a nyugdíjak emelésére, így a Ziarul Financiar című gazdasági napilap számítása szerint az akkor regisztrált nettó átlagnyugdíj értéke a nyolcszorosára nőtt az elmúlt tíz évben, miközben a nettó átlagbér és a tíz évvel ezelőtti GDP is csak a hatszorosára emelkedett. A kormányon lévők tudták azt is, hogy a nyugdíjasok a leghűségesebb és legmegbízhatóbb szavazók, ezért nagyon erős volt a csábítás arra, hogy a gazdasági lehetőségeket meghaladó mértékben emeljék a nyugdíjakat és a szociális kiadásokat. Egyértelmű, hogy 2006-tól az egész társadalom többet fogyasztott, mint amennyit termelt, és ezért most ki kell fizetni a cechet. 2009-ben a magánszektor törlesztett, ahol 25-50 százalékos bércsökkenések voltak, most a közszférán a sor.
Viszont felháborító a politikai vezetők magatartása, akik közül egyikük sem hajlandó vállalni a felelősséget a kialakult helyzetért. Traian Băsescunak nincs lelkiismeretfurdalása, derűsen beszél az állam „túlsúlyosságáról”, mintha nem az ő mandátuma alatt folytatódott volna a közalkalmazottak számának a növekedése, a nyugdíjak emelése, nem utolsósorban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy maga az államfő is aláírta a pedagógusok bérének 50 százalékkal való emelését 2008-ban. Akkor vajon Băsescunak elsősorban nem magát kellene bírálnia, amikor azt mondja, hogy véget kell vetni a választási kampányokban hangzotatott hazugságoknak, a nép illúzióba ringatásának? Legutóbb ugyanis ő maga volt érdekelt a kampányban. A tavalyi esztendőt Băsescu miatt szalasztotta el a Boc-kormány, amely ha végezte volna a dolgát – a szociáldemokratákkal együtt, akiknek szintén fontosabbak voltak saját hatalmi érdekeik – akkor most nem a kisjövedelmű nyugdíjasokon és a közalkalmazottakon csattanna az ostor.
Noha az RMDSZ feladata nem elsősorban az ország pénzügyeinek a rendbe tétele, hiszen a szövetség soha nem irányított meghatározó gazdasági szaktárcákat, mégis megdöbbentő Markó Béla nyilatkozata. Az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy vállalják a megszorító intézkedéseket, viszont szerinte az RMDSZ nem felelős a kialakult helyzetért, hiszen szerinte elsősorban a nemzetközi gazdasági válság, valamint a PD-L-PSD nagykoalíció tavalyi tétlenkedése teszi kötelezővé a mostani spórlást. Egy olyan országban, mint Románia, ahol a felelősséget senki nem hajlandó vállalni, meglehetősen ártalmas az ilyen részigazságok hajtogatása, hiszen az RMDSZ-t senki nem akadályozta meg, hogy a 2005 óta kormányzati pozícióban eltöltött majdnem négy és fél év alatt akár egyszer határozottan felemelje a szavát a közszférában zajló préda, a felelőtlen nyugdíj- és béremelések ellen.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke sem hajlandó fikarcnyi önbírálatot gyakorolni, miközben egyértelmű, hogy a felelőtlen költekezés és az ország gazdasági hanyatlása a Tăriceanu-kormány utolsó időszakában kezdődött el. Beszédes, egyébként a Băsescu által tegnap közölt adat, miszerint 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben az állam összesen több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezésére. Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke is kizárólag a jobboldali kormányzás csődjéről beszél, és a nyilatkozatában nyoma sincs az önbírálatnak. Márpedig a szociáldemokraták voltak a felelőtlen nyugdíjemelések egyik legfőbb szorgalmazói, hiszen a D.A. Szövetség 2007-ben bekövetkezett felbomlása után ellenzékből ők diktálták a tempót a nyugdíjemelés terén, a liberálisok politikai kiszolgáltatottságát kihasználva.
A politikai osztály önreflexiójának a teljes hiánya csökkenti a most meghirdetett megszorító intézkedésekbe vetett bizalmat. Az Emil Boc vezette kabinet hitelessége pedig már régóta a béka ülepe alatt van, hiszen a választások után sem sikerült véget vetni a közszférában zajló pazarlásnak. A megígért elbocsátások elmaradtak, az állami beruházások, valamint a legegyszerűbb használati tárgy beszerzése legalább tízszer többe kerül az államnak a valós piaci árhoz képest. Ez utóbbi tény egyértelműen mutatja, hogy Băsescu elveszítette pártjával együtt a korrupció ellen vívott háborúját.
Ismét a BNR kormányzóját idézve, Románia fordulóponthoz ért. Most a legészszerűbb megoldást a bérek és a nyugdíjak csökkentése jelenti, hogy Románia ne jusson Görögország sorsára, vagyis ne kerüljön az államcsőd szélére. De a fő okot ezzel még nem számoltuk fel, hiszen a jelenlegi helyzet kialakulásáért a nemzetközi gazdasági válságnál sokkal nagyobb mértékben felelős a mohó, tervezésre és önbírálatra képtelen vezető politikai elit, amely kivétel nélkül sorozatosan kudarcot vallott a hatékony államigazgatás megvalósítására tett próbálkozásaival.
Ebbe az ördögi körbe került bele Magyarország is, aminek következményeként megerősödtek az anyaországban a szintén illúziókat kínáló, elitellenes szélsőségesek. A hazai politikai elitnek ezért nem marad más lehetősége, minthogy vonalat húzzon, és felülvizsgálja a csődös államigazgatási és hatalomgyakorlási szokásait. Ellenkező esetben nekünk is fejünkre nőhetnek a szélsőségeseink.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Majális, Tőkés László és a nemzetpolitikai rendszerváltozás – Tőkés: európai összefogás eredménye a cianidos bányászat elutasítása
Közvetlen hangulatú, barátságos majálist szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kolozsvári székhelyének udvarán, ahol a rendezvényre kíváncsiak kötetlenül ismerkedhettek, beszélgethettek a szervezet vezetőivel és más rangos tisztségviselőkkel, de bőségesen fogyaszthattak az ízletes bográcsgulyásból is. A majálist követően politikai beszélgetésre is sor került Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök és Mátis Jenő politológus között, Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség címmel, amelyen az EP-képviselő értékelte és bírálta az elmúlt húsz év politikai folyamatait, eredményeit. A majálist megelőzően Tőkés László sajtótájékoztatón ismertette a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Elmondta, hogy számára elégtétel az egyéves folyamat utáni lehengerlő siker, ami európai összefogás eredménye.
Baráti, közvetlen hangulatban zajlott szombaton délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány udvarán szervezett majális. Igaz ugyan, hogy a civilpolitikai szervezet vezetője, Tőkés László nem tudta megkóstolni Kiss Budai Tibor gulyását, de a résztvevők – többek között Szilágyi Mátyás jelenlegi, és Cseh Áron volt kolozsvári magyar főkonzul, továbbá az EMNT különböző szintű képviselői értékelték a Spritz Café tulajdonosa készítette ízletes falatokat.
A majálist követően az alapítvány gyűléstermében került sor a Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadásra, amelyen Mátis Jenő politológus Tőkés Lászlóval beszélgetett.
– Az itt jelen lévő Ilona lányom egykorú a rendszerváltozással, és nemrég vele egykorú, európai fiatalokkal értekezett az európai realitásokról. Érdekes őt példaként említenem, ugyanis mérni lehet vele is a rendszerváltozást – fogalmazott az EMNT elnöke, kifejezve ugyanakkor sajnálkozását, hogy az általuk kiharcolt és létrehozott egyházi iskolában is szembesült a rendszerváltás hiányával a központosított tanügyi rendszer okán.
Tőkés László központi kérdésként említette a húsz évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. Szerinte az Orbán-kormány ma is emelkedést, biztosítást jelent, akárcsak 1998-ban, és akkor is, most is nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Tőkés megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak ügyesen politizál, és az egyik záloga a folytatásnak. A rendszerváltozást a képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította, szerinte a folyamat második felénél tartunk, remélve, hogy minden gyorsabban zajlik majd. Tőkés bírálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működésképtelenségét. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Verespatak miatti RMDSZ-tudathasadás
A majális előtt sajtótájékoztatón ismertette Tőkés László EP-képviselő a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, május 5-én az Európai Parlament plénuma 488 igen, 48 nem és 57 tartózkodó szavazattal elfogadta az Áder János és Tőkés László képviselők, majd mások által is kezdeményezett európai néppárti beadványt, amelynek nyomán az Európai Bizottság elhatározhatja a tömegmérgező bányászati eljárás betiltását.
Tőkés László elégtételnek nevezte az egyéves folyamat utáni lehengerlő sikert, ami európai összefogás eredménye. Csernobil, a tiszai ciánkatasztrófa, újabban pedig a Mexikói-öbölben kialakult tragikus helyzet emlékeztet a környezetvédelem jelentőségére. Sajnálta, hogy a szavazást megelőző napokban Brüsszelben valóságos „bányászjárás” zajlott, a Roşia Montana Gold Corporation által felbújtatott verespataki emberekből álló küldöttség lobbizott, eredménytelenül, a tilalmi tervezet ellen. Anakronisztikusnak nevezte, hogy a PSD szinte teljesen támogatta a beadványt, a PDL ellenezte annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja. Az RMDSZ pedig szkizofrén állapotba került: Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők Brüsszelben igennel szavaztak, de a Verespatak ügyében érintett Borbély László és Kelemen Hunor miniszterek a PD-L csapdájába kerülve mára hajlandók beadni a derekukat, bár két hónappal ezelőtt még határozottan kiálltak az ügy érdekében. Ebben a kérdésben elvi és nem konjunkturális politizálásra van szükség: tiltsák be a cián használatát!
Szégyenletesnek nevezte, hogy az aranyat kitermelni igyekvő cég nacionalistákként, szélsőségesekként tüntette fel az ellene fordulókat. Az áldozatokká vált verespataki lakosoknak alternatív megélhetési forrásokat kellene nyújtani (turizmus, famegmunkálás, állattenyésztés, keskeny nyomtávú vasút kihasználása stb.), és EU-s támogatást biztosítani. Világviszonylatban általános, hogy a kitermelők milliókat költenek lobbizásra, helyi polgármesterek megvásárlására ahelyett hogy azt a pénzt kutatásra, alternatív módszerek kidolgozására fektetnék be. Tőkés reméli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és pozitívan dönt ebben a közös kérdésben, és a hazai hatalom 2011-ig nem ad ki semmilyen ciántechnológiára vonatkozó működési engedélyt.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Megállapodás az IMF-el, zöld jelzés a jövedelemcsökkentésnek – Az államfő szerint el kell kerülni az ország jövőjének elzálogosítását
A kormány engedményeket kapott a Nemzetközi Valutaalaptól, hiszen a nemzetközi pénzintézet a hazai bruttó termék (GDP) 6,8 százalékát kitevő államháztartási hiányt engedélyezett a korábbi 5,9 százalék helyett. A kormány megszorító intézkedései azonban több kérdőjelet is felvetnek.
A hétvégén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége folytatta a tárgyalásokat a kormány, a szakszervezetek és az ellenzéki pártok képviselőivel. A szakszervezetek külön találkoztak az államfővel is, akit megpróbáltak meggyőzni a megszorító intézkedések átgondolásának szükségességéről. Kísérletük kudarcot vallott, hiszen a kormány elfogadta a Băsescu által csütörtökön bejelentett intézkedéseket, miszerint 25 százalékkal csökkennek a közalkalmazotti bérek, valamint 15 százalékkal a nyugdíjak és a munkanélküli segély, de az állami szubvenciók terén is jelentős megszorítások lesznek.
Az államfő a szakszervezetekkel folytatott tárgyalások során megerősítette, hogy a fogyatékosoknak járó támogatásokat és a gyermekek után járó havi juttatást nem érintik a megszorítások. A szubvenciók megvonásáról és a tervezett bér- és nyugdíjcsökkentésről sem lehet azonban még sok konkrétumot tudni, hiszen az intézkedések részleteit a kormánynak ki kell még dolgoznia. Băsescu tegnap délutáni nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy véleménye szerint egységesen, minden közalkalmazottal szemben alkalmazni kell a 25 százalékos bércsökkentést, amit a szakszervezetek elutasítanak. Szerintük nem egységesen, hanem differenciáltan kell alkalmazni a bércsökkentést, ami azonban Băsescu szerint kivitelezhetetlenné teszi a bércsökkentési intézkedést.
Az államfő hangsúlyozta, hogy ezeket az intézkedéseket a kormány dolgozta ki, és nem az IMF javasolta. Băsescu ezzel a kijelentéssel azokat a véleményeket akarta cáfolni, amelyek szerint az IMF lenne a hibás a jövedelemcsökkentések miatt. Az államfő érvelésében ismét hangsúlyozta, hogy a magánszférát nem lehetett tovább büntetni adóemeléssel, és ezért döntöttek a közszféra jövedelemcsökkentései mellett. Közölte továbbá, hogy 2007-től három év alatt az ország több mint 10 milliárd euró adósságot halmozott fel a költségvetési hiány fedezése érdekében, és újabb IMF-hitelmegállapodást kellene kötnie a kormánynak a washingtoni pénzintézettel, ha nem csökkentik a kiadásokat. Băsescu szerint a következő megállapodás keretében minimum 30 milliárd euróra lenne szüksége hazánknak, ami az ország jövőjének az elzálogosítását jelenti.
Băsescu Románia „elgörögösítése” ellen emelte fel a szavát, a görögországi helyzetet említve elrettentő példaként. Az államfő jelezte, hogy ő maga hajlandó a saját bérét az év végéig egy szolidaritási alapba folyósítani, de ezt egyelőre csak lehetőségként említette, és nem közölt konkrét részleteket egy ilyen kezdeményezésről.
Tegnap lapzártakor Emil Boc miniszterelnök nagyvonalakban ugyanazt mondta el, mint amit korábban már Băsescu bejelentett. A kormányfő azt hangsúlyozta, hogy 2008-ban emelte meg a kormány a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket olyan mértékben, ami fenntarthatatlan. Boc szerint az államadósság a GDP 62 százalékra, vagyis a mostani érték kétszeresére nőne 2012-ig, ha nem csökkentik a kiadásokat.
Közölte, hogy a megtakarítás következtében beruházásokat hajtanak végre, így az idén 4 ezer ANL-lakást építenek, egymilliárd eurós programot indítanak a vidéki beruházásokra, 700 millió eurós programot környezetvédelmi beruházásokra. Megépítik, illetve befejezik Nagyszeben, Nagyvárad, Lugos, Kolozsvár, Jászvásár és Bukarest terelőútját, ezer házat építenek a vidéki tanároknak és orvosoknak, folytatják a roncsautó programot, az észak-erdélyi autópálya építését, valamint kifizetik az állami adósságokat a magáncégekkel szemben.
A szakszervezetek és az államfő közötti tárgyalásokon nem csak a megszorító intézkedésekről esett szó, hanem az új oktatási törvénytervezetről is, amely a képviselőház oktatási szakbizottságának az asztalán van. Băsescu bejelentette, hogy egyetért azzal a szakszervezeti javaslattal, miszerint a címzetes tanári posztok elnyerésére irányuló vizsgát ne iskolánként szervezzék – ahogy a jelenlegi oktatási törvénytervezetben szerepel – hanem városonként rendezzék meg.
B. T.
Szabadság (Kolozsvár)

Szavazati jog határon túliaknak?
Az új parlament első ülésnapján beterjeszti törvényjavaslatát a Fidesz–KDNP a kettős állampolgárságról – mondta a Hír TV-ben Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős leendő általános miniszterelnök-helyettes, aki szerint a határon túli magyaroknak szavazati jog is jár majd, erről azonban később a választási törvény rendelkezik.
„Ma a világon bárhol élő románnak lehet román állampolgársága. A világon bárhol élő szlováknak lehet szlovák állampolgársága. Ugyanakkor a Kárpát-medencében őshonos magyarságnak nem lehet magyar állampolgársága. Ez a helyzet tarthatatlan” – fogalmazott a politikus.
Semjén Zsolt a Hír TV műsorában a kettős állampolgárság megadását élete legfontosabb ügyének nevezte. Tájékoztatása szerint a román példát követik majd – amely előtt „megemelte a kalapját” –, azaz egyéni kérelem alapján, gyorsított eljárással megadják az állampolgárságot annak, akinek magyar identitása van.
Ilyen megítélés alá az eshet, aki valamilyen szinten tud magyarul, a történelmi Magyarországról származik, vagy vélelmezhetően innen vándorolt el a történelem folyamán. „Ha Románia kiterjeszthette az unión kívüli Moldova Köztársaság polgáraira a román identitás alapján a román állampolgárságot, akkor Brüsszel se szólhat egy szót se, ha a felvidéki és erdélyi magyarság is megkapja az állampolgárságot” – tette hozzá.
Semjén megjegyezte, most az állampolgárság megadásáról van csak szó, a szavazati jog ugyanis nem ennek a törvénynek a témája, hanem a választójogi törvényé. „Ehhez pedig mindenképpen hozzá kell majd nyúlni, meg kell oldani többek között az országon belüli kisebbségek szavazati jogának kérdését is” – tette hozzá a KDNP elnöke, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a szavazati jog most sem jár automatikusan a külföldön élőknek, feltétele, hogy a választópolgárnak legyen egy Magyarországon bejelentett lakcíme.
Martonyi János: újjáalakul a MÁÉRT
Nem a Külügyminisztériumhoz, hanem a nemzetpolitikát is felügyelő miniszterelnök-helyetteshez Semjén Zsolthoz tartozik majd a határon túli magyarok ügye az új kormányzati struktúrában – jelentette ki Martonyi János, leendő külügyminiszter szombaton, a Magyar Televízió Európa Magyarországon című műsorában. A döntést Martonyi azzal indokolta, hogy ez nem külpolitikai kérdés, hanem a nemzetstratégia egy nagyon fontos eleme.
A politikus szerint, a határokon túl élő magyarok feladata, hogy meghatározzák milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómia-formát tartanak a maguk számára megfelelőnek, a magyar kormány feladata pedig az, hogy ezeket a törekvéseket a lehető legnagyobb mértékben támogassa. Az egyeztetési fórumokra vonatkozó felvetésre Martonyi János közölte: a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) egy megújított formában újra létrehoznák.
Kánya Gyöngyvér, Budapest
Új Magyar Szó (Bukarest)

Megalakult a Kárpát-medencei Civil Együttműködési Fórum
A Kárpát-medencei Civil Együttműködési Fórum Közép- és Közép-Kelet-Európa magyar civil szervezetei közötti kapcsolattartási és érdekegyeztető fórum kíván lenni.
A Fórumot 30 magyarországi, romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai magyar szervezet hozta létre azzal a céllal, hogy a civil szféra meg tudjon felelni változó korunk kihívásainak, illetve betöltse a kisebbségi helyzetben rá háruló közszolgálati feladatokat – derül ki a fórum május 8-i közleményéből, amelynek aláírói a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért (Budapest), a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (Kolozsvár), a CSEMADOK (Kassa), a Nyitott Távlatok Egyesület (Szabadka) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (Ungvár).
Az alakuló ülésre Kolozsváron illetve Tordaszentlászlón került sor, a fórum nyitott a belépni kívánó szervezetek számára. Alapító tagok megállapodtak célkitűzéseikben, a találkozón dokumentumot fogadtak el, amelyet eljutattatnak az új magyar kormánynak.
Az alakuló ülés résztvevői szükségesnek ítélik a kisebbségi civil együttműködés céljainak és gyakorlatának jelen helyzetben történő újragondolását, ezen belül a határon túli közösségeket érintő támogatáspolitika prioritásainak, céljainak, eszközeinek és hatékonyságának alapos vizsgálatát. A hatékony magyar kisebbségi szerepvállalás érdekében meg kell vizsgálni és ki kell jelölni azon intézmények körét, amelyek esetében szükséges a normatív támogatás biztosítása – állítják. Ugyancsak fontosnak ítélik, hogy a kisebbségi civil szervezetek által vállalt és végzett tevékenységet az adott állam is hathatósan támogassa.
A Fórumot kezdeményező civil szervezetek szükségesnek tartják és indítványozzák a minél átfogóbb társadalmi vitát a civil szervezetekre vonatkozó támogatáspolitikát illetően, és konkrét javaslatokat fogalmaznak meg az egyes államok, illetve az anyaország illetékes kormányzati szervei számára.
Transindex.ro

Ki a szórványt nem becsüli, az a tömböt nem érdemli
A szórvány számára létkérdés az erős Székelyföld, de ugyanennyire fontos, hogy ez a térség felelősséget érezzen a Székelyföldön kívüli nemzettársai iránt, és ez megnyilvánuljon cselekvéseiben is — hangsúlyozta Vetési László református lelkész, a szórványkérdés jelenkori legnevesebb ismerője, a címbéli mondat megfogalmazója tegnap azon a tanácskozáson, amelyet Kovászna Megye Tanácsa szervezett Sepsiszentgyörgyön az egyéves Hunyad megyei kapcsolat elmélyítése érdekében.
A tömbhelyzet ajándék, és hálára, munkára kötelez — ezzel a mottóval hirdette meg a megyei tanács a szórványtanácskozást, ennek ellenére a meghívott civil szervezetek, egyházak és intézmények csupán tíz százaléka képviseltette magát a találkozón. A szűk körűre sikeredett rendezvény ettől eltekintve tartalmas volt, mert azok mondták el, mire van szükségük, illetve mit tudnak nyújtani, akik ebben a kapcsolatban leginkább érintettek. Tamás Sándor megyeitanács-elnök elmondta, azért választották Hunyad megyét szórványpartnernek, mert ott 1992 és 2002 között egynegyeddel csökkent a magyarok létszáma (jelenleg alig 20 000 fő), Demeter László, a megyei tanács kulturális bizottságának elnöke szerint pedig nem lehet a magyar nemzet jövőképe, hogy több szórványtelepülésen kiüresedtek a templomok, parókiák, kúriák, Nemes Előd programfelelős pedig részleteiben ismertette az együttműködés egyéves állomásait.
Vetési László leszögezte, az általában etnikai közérzetjavító programként induló együttműködéseknek át kell alakulniuk organikus programokká, a rendezvények mellett hosszan tartó kapcsolatokat is ki kell építeni, mint például az ösztöndíjak rendszere, vasárnapi iskola, árva és elhagyott gyermekek nevelése, örökbefogadása. A Hunyad megyei kapcsolattartók egyöntetűen azt fogalmazták meg, szükségük van Székelyföld lelki és anyagi támogatására, de a legtöbbet az jelenti számukra, amikor gyermekeiknek, ifjaiknak olyan példát tudnak mutatni a cserelátogatások, közös programok keretében, ami azt erősíti bennük, hogy nem szégyen magyarnak lenni, felvenni a hagyományos népviseletet, megtanulni évszázados szokásainkat, és még a román-magyar szülőktől származóak is jól érezhetik magukat a magyar iskolában, illetve az iskolán kívüli magyar tevékenységeken, ünnepségeken.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma

Nemzetállam vagy polgári állam?
Az egyes országok és a politikusok egyaránt képmutatóan viselkednek a nemzeti kisebbségekhez tartozók kettős állampolgárságának kérdésében – mutatott rá keddi kommentárjában a Sme című szlovák liberális napilap.
Az újság úgy véli: a magyar politikusoknak igazuk van, amikor azt állítják, hogy a kettős állampolgárság önmagában nem probléma, s Európában megszokott dolog. „Az ördög azonban a részletekben rejlik" – jegyzi meg Peter Morvay, a Nemzetállam vagy polgári állam című kommentár szerzője.
Szerinte az a tény, hogy a határon túli magyarok formálisan egyéni kérés alapján fogják megkapni a magyar állampolgárságot, nem változtat azon a lényegen, hogy az, amit az Orbán-kormány tervez, nem más mint „a magyar állampolgárság tömeges megadása etnikai alapon" és „ez már probléma".
A magyar politikusoknak igazuk van, amikor azt állítják, hogy más államok, még az Európai Unió tagállamai is tömegesen és etnikai alapon adnak állampolgárságot, s ezért „nagyon képmutató lenne", ha éppen ezek az államok bírálnák az Orbán-kormány lépését. Gyakran emlegetett példa Románia, amely csak úgy szórja állampolgárságát a moldovai lakosok között.
„Képmutató azonban a magyar politikusok álláspontja is, beleértve a szlovákiai magyar politikusokét is. Vicces, hogy az állampolgárság kérdésében arról az országról vesznek példát, amelynek kisebbségi politikáját, konkrétan az ottani magyarok iránt is, többnyire joggal bírálják" – jegyzi meg a lap.
Kifejti: a határon túl élő saját kisebbségek, illetve a határokon belül élő más kisebbségekhez való viszony logikusan szorosan összefügg, és az érem két oldala. „Románia a határon túli kisebbségieknek ugyanazért ad állampolgárságot, amiért elnyomja az országban élő kisebbségeket: a nemzetállami logikához igazodik, amelyben a nemzet, az etnikai és a vérségi kapcsolat az adott ország állampolgárainak kapcsolata fölé van helyezve" – szögezi le a szerző.
Szerinte mindazok a szlovákiai magyar politikusok, akik szorgalmazzák a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, ezzel „lényegében azt követelik, hogy Magyarország a nemzetállami logika szerint működjön". „Ugyanazok az emberek ugyanakkor azt akarják Szlovákiától, hogy modern polgári alapokon nyugvó állam legyen, s a saját területén élő kisebbségekhez éppen a megfordított logika szerint viszonyuljon. A második esetben igazuk van, Szlovákiának éppen így kellene működnie" – jegyzi meg.
„Nem puszta képmutatás és mélyen erkölcstelen egyet követelni Szlovákiától, s annak az ellentétét Magyarországtól, aszerint, hogy mikor mi a kedvezőbb számunkra?" – teszi fel a kérdést a szerző.
Impulzus
Erdély.ma

Az anyanyelv utazó kalandora
73 éves lenne Lászlóffy Aladár
A költő, akit a magyarság és a magyar- örménység is egyik legnagyobb alkotójának tart. A költő, aki egy éve távozott közülünk és aki annak idején valóban új hangot jelentett az erdélyi magyar irodalomban. A költő, akire a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület szép lélekszámú közönség látogatta irodalmi esttel emlékezett múlt kedd délután a Deus Providebit Házban. A költő, Lászlóffy Aladár, aki idén lett volna hetvenhárom éves.
Puskás Attila, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Nagy Attila, az egyesület alelnökének előadását Kilyén Ilka színművésznő szavalata vezette fel.
– Az erdélyi magyar irodalom egyik legkomplexebb költőjére emlékezünk, de ünnepeljük inkább születési évfordulóját, mint haláláét, hiszen május 18-án született – kezdte értekezését a költőtárs, Nagy Attila. Lászlóffy 1937-ben született Tordán, a kolozsvári Református Kollégiumban, majd a bölcsészkaron tanult. De államvizsgázni, a "hülyejánosok" miatt csak 1971-ben engedik. Dolgozni kezd, közben minden műfajban ír, műveire rögtön rá lehet ismerni. A magyar irodalom egyik legműveltebb költője, hatalmas tudásanyaggal rendelkezett a biológiától az irodalmon keresztül a zenéig. Sok tanítványa volt, segítette a fiatal költőket, ha kellett, hosszasan veszekedett a szerkesztőkkel érdekükben – körét úgy is emlegették, mint Ali baba és a negyven költő. '56-ban Budapesten érti meg, hogy neki, aki sehova sem illeszkedik, befelé kell fordulnia. A világ mozzanatait leképezni a közösségre. Első kötete '62-ben jelent meg: az avantgárd eszköztárát használja ugyan, de az Ént jeleníti meg, mutatja be vele. "Legnagyobb kalandként utazom a nyelvet" – mondta. A magyar irodalom legtakarékosabb költője, verseiből még a vesszőt is sajnálta kivágni. Romániában 1985-ig publikál, utána elhallgattatják. Magyarországra költözik és '93-ban már a Kriterionnál jelenik meg soron következő kötete, a Keleti reneszánsz, amely Kelet-Európa újjáéledéséről szól – egy agymosott világot tár elénk, amelyben válságba került az ember. Ebből azonban nem lát kiutat, erre utal a kötetzáró, nagyszerű vers, a Homo letargicus. Amikor berobbant az irodalomba, tele voltak vele az újságok. És mennyire idegesítették művei az akkori társadalmat, az apámék generációját... legalább annyira, mint a Beatles. Aztán észreveszik, hogy mennyire modern – és elismerik, '85-ben viszont elhallgattatja a hatalom. Utána kristályosodik ki míves, magyaros verselése. Kultúreurópában hisz és eltérően más költőktől, akik a kilencvenes évektől verseikben szerepet játszanak, ő tudatosan építi bele műveibe a neveket, amelyeket használ, hogy az embert okítsa, művelje. Hisz az alkotás erejében, képei csodálatosak, meghökkentőek, döbbenetesek. Nagy tisztelettel viseltetett az asszonyok iránt és újra beemelte a költészetbe a szinte elfelejtett metaforát, szinesztéziát – azokban az időkben, amelyekben a magyar költészetben szinte kizárólag a trágárság és a pornó uralkodott. A legnagyobb gond viszont az, hogy mindezek ellenére máig eléggé ismeretlen maradt. Mert ma az a divat, hogy csak egyesekről írnak. Róluk viszont rengeteget. És ezért más, igen értékes alkotókról elfeledkezünk – hallottuk Nagy Attila vers- és életműelemzésben gazdag, vetített képes előadásában, amelyet Kilyén Ilka szavalata zárt.
Nb.
Népújság (Marosvásárhely)

Le kell ráznunk bilincseinket
Az ész és bűbáj erdélyi gyémántja
"Ha más vidékre hív a szépség, / De rab-cellába zár a kényszer, / Celládat bár mérföldek mérjék, / A zárt falakkal megelégszel?" (Szabédi László)
– Tiszta eszményeket kegyetlenül megcsúfoló idő ördögi kerekei között pusztult el az a Szabédi László, aki egykor innen, ezekről a szomorú szépségekben bővelkedő mezőségi tájakról indult el "világhódító, nagyszerű kalandra" a szellem birodalmának ösvényein. A számára oly szűkmarkúan megadatott esztendők során bejárta a gondolati líra tartományait, mívesen megmunkált novellákban kereste a válaszokat súlyos kérdésekre, kísérletezett a színpadi kifejezés lehetőségeivel, éles elméjű kritikai tartományokban, esszékben mondott máig érvényes véleményt a korabeli szépirodalom és művészet jelenségeiről – például Tamási prózájáról, Nagy Imre festményeiről –, szerkesztett folyóiratot hű pályatársakkal együtt, mindig a dolgok lényegét keresve-kutatva. Maradandót alkotott a magyar nyelvtudomány területén. Ész és bűbáj című, 1953-ban megjelent kötetének előszavában írta: "Soha nem akartam más helyett gondolkozni, mint ahogy azt is elképzelhetetlennek tartottam, hogy helyettem más gondolkozzék." (Nagy Pál: Tisztelgő főhajtással)
A mártír sorsú unitárius íróra emlékeztek vasárnap Szabédon. Kecskés Csaba, Marosvásárhely-kövesdombi lelkész-esperes, aki boldog gyermekéveit ugyanott töltötte, szószéki beszédében bibliai és irodalmi példázatokkal vázolta az értelmes életet kereső ember vívódását "ész és bűbáj" varázsában, ama fénytartományt mutatva fel, melyben ha az élet célja a madáchi tanulság: a küzdés maga –, akkor csak az embert egyetemesen, a nemzetet sajátosan szolgáló, értelmes küzdésnek van jogosultsága. A vendégeket Jenei Sándor Levente helybeli lelkész köszöntötte. Megtisztelte jelenlétével az eseményt Dáné Tibor Kálmán, az EMKE országos elnöke, Egyed Péter író, a kolozsvári BBTE filozófia tanszékének tanára, Máthé Dénes, a BBTE tanára, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka, érdekvédelmi szervezetünk és az önkormányzatok képviselői, pedagógusok. A templomban Szabédi László verseit szavalták a nevét viselő iskola diákjai, közreműködött a Szabó Júlia énekvezér dirigálta helyi vegyes kar, a templom falán elhelyezett emlékplakett – Hunyadi László alkotása – alá kerültek az emlékezés virágai, és koszorút helyeztek a kultúrház épületében létesített Szabédi- emlékszoba falára is.
– Szabédi László lélekbeli hovatartozását írói nevének megválasztásával juttatta kifejezésre – mondotta Nagy Pál irodalomtörténész, a költő nemes kultuszának leghűségesebb marosvásárhelyi híve. – Szabédi László 1907. május 7-én eredetileg Székelynek született a Maros menti Sáromberkén. Gyermekkorának egy részét töltötte itt, ebben a faluban, Szabédon, a mezőségi szelíd dombok és vadvirágos rétek világában, ahol anyai nagyapja, Abrudbányai Rédiger Géza: unitárius lelkész volt. Szabédon, a tiszteletes úr családjának fölnevelő közösségében szerzett emlékek és élmények mindvégig – 1959-ben bekövetkezett tragikus haláláig – meghatározó erővel voltak sorsa alakulásában, sokoldalú munkálkodásának hétköznapjaiban. "Ebben a faluban / nem születtem ugyan, / szülőfalum mégis ez; / ebben a faluban / semmim sincsen ugyan, / de itten lesz, amim lesz." Szabédi Lászlóról szólva soha nem feledkezhetünk meg a szabédi temetőben nyugvó papköltő- nagyapáról, Rédiger Gézáról – figyelmeztetett Nagy Pál. És arról sem, hogy Szabédi László édesapja, a hatgyermekes sáromberki vasutas ugyancsak rendelkezett költői talentummal: "írásos hagyatékában több verse maradt fenn, s ezeknek egy része meg is jelent 1944-ben, Pécsett, a Szabédról...levett kalappal című kötetben, amit Abrudbányai Ödön, Rédiger Géza tiszteletes úr legidősebb fia szerkesztett. Irodalomtörténeti tény tehát, hogy Szabédi Lászlónak, a huszadik századi magyar irodalom és tudományosság kiemelkedő egyéniségének annak idején ilyen elődei voltak azok, akiknek családi közösségéből elindult később a maga pályáján. Ezen a talajon Szabédi választott szülőfaluja vonzó és értékgerjesztő góca lehet ma is e vidék – a viharos történelmi múltra visszatekintő székely Mezőség – élni akaró, megmaradásra hivatott magyarságának. * A kérlelhetetlen, szókimondó közíró szólal meg Nagy Pál záró mondataiban: – Szabédi Lászlót a csalódások, megaláztatások végül is öngyilkosságba kergették, ez a küzdelmes életpálya mélyen összefügg az erdélyi magyar értelmiség közelmúltjának megpróbáltató eseményeivel, azokkal a drámai történésekkel, melyek több nemzedék életében kitörölhetetlen nyomokat hagytak. Elegendő talán a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1959 tavaszán történt "beolvasztására" – azaz: megszüntetésére – gondolni. Köztudott: Szabédi jó ideig kiváló tanára volt a Bolyainak; évfolyamok számára nyújtott maradandó élményt kitűnő előadásaival. Egykori tanítványai – közéjük tartozom én is – múlhatatlan szeretettel és sok köszönettel emlékeznek rá manapság.
Nem titok: az önálló Bolyai megszüntetése súlyos jogsértés volt, s mint ilyen, az egykori román kommunista-nacionalista diktatúra asszimilációs politikájának "fegyver- tényeként" emlékeztet a korabeli állapotokra. Ennek a fondorlatos jogsértésnek lett áldozata – másokkal együtt – Szabédi László is: 1959 áprilisában Kolozsvár mellett vonat elé vetette magát. * Szabédi László neve értékjelző fogalom irodalmunk, kultúránk jelenkori történetében. Az Őt megillető elismerés jele az is, hogy szavainak hű meghallói hajdani ittlétének színhelyén – a választott szülőfaluban – tisztelgő főhajtással emlékeznek rá minden időkben.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Hittan és művészet
Az idén 156 kis- és nagyobb diák vett részt a Gyulafehérvári Katolikus Főegyházmegye második kreativitási versenyén, amelyet a Marosvásárhelyi Katolikus Főesperesi Kerület oktatóközössége szervezett dr. Tamás Zsolttal az élen. Az elmúlt évben az ezeréves erdélyi katolikus egyház ünnepére gondolták ki a vetélkedőt, mivel a tantárgyversenyek keretében vallásból csak hetedik osztálytól mérhetik össze tudásukat az iskolás diákok. 2010 a papság éve, így ez lett a témája az idei vetélkedőnek, amely lehetőséget nyújt, hogy a tárgyi tudás mellett a gyermekekben levő művészi hajlamot is felszínre hozza a világegyház ünnepe kapcsán. Tavaly több helységből jelentkeztek a vetélkedőre, az idén jobbára a főesperesi kerületből jöttek diákok, de nagyobb számban, mint az elmúlt évben. A verseny helyszíne a Bolyai középiskola volt, az ünnepélyes díjkiosztást a Deus Providebit Házban tartották.
A próbák színesek, változatosak voltak. Szavalatból egy kötelező és egy választott verset kellett elmondani a három kategóriában induló, I-IV.,V-VIII. és IX-XII. osztályos résztvevőknek. Az első díjat a kicsiknél Nagy Hunor (2. Sz. Ált. Isk.), a középiskolásoknál a Művészeti Líceumot képviselő György Tünde és a Bolyai katolikus osztályába járó Magos Orsolya nyerte.
A drámapróbán egy szent életű pap életének részletét kellett megelevenítenie egy 5-6 főből álló csoportnak, amit mind a két kategóriában a művészeti iskola tanulói nyertek meg.
A harmadik próba keretében ma élő papokkal kellett interjút készíteni életükről, küldetésükről. A nyertesek: I-IV.: Magyari Zsuzsanna (Európa Gimnázium), V-VIII.: Bustya Roland (7-es Sz. Ált. Isk.) és IX-XII.: Vakaria Tímea (Művészeti Líceum).
A rajz, makett kategóriában egy katolikus templom főoltárának makettjét vagy rajzát kellett elkészíteni. A legszebb rajzot a kicsik közül Magyari Zsuzsanna (Európa Gimnázium), az V-VIII. kategóriában Lukács Hunor (Marosszentgyörgy) és a nagyoknál Baricz Róbert (Művészeti Líceum) készítette. A legsikerültebb makettekért Csiki Andreát (Művészeti Líceum) és Suciu Renáta Orsolyát (Marosszentgyörgy) díjazták.
Az irodalmi kreativitás próba során a Szentírásból vett idézet alapján kellett valamilyen irodalmi műfajban alkotni. A legsikerültebb esszét az V-VIII. oszt. kategóriában Vészi Blanka (Unirea kollégium) a nagyoknál Szekeres Ugron Villő (Művészeti Líceum) írta.
A nyolcadikosok számára kiírt Aki hisz, üdvözül csoportos vetélkedőt a 7-es Sz. Ált. Isk. Keresztények csapata nyerte.
A péntek délutáni díjkiosztó ünnepségen a vetélkedőt Gáll László, a Gyulafehérvári Katolikus Esperesség főtanfelügyelője értékelte, aki örömét fejezte ki, hogy egy jó kezdeményezés életképessé válik. Dr. Tamás Zsolt, aki minden résztvevőt oklevéllel jutalmazott, azt a reményét szólaltatta meg, hogy jövőre a vetélkedőt sikerül népszerűbbé tenni, és más megyékből is érkeznek csapatok a színes, változatos megmérettetésre, amely a hittani ismeretek mellett a gyermekek művészi képességeinek kibontakozására nyújt teret.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Székely felelősség a szórványért
A Székelyföld egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállaljon a tömbön kívül élő magyarok iránt – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke azon a szórványkonferencián, melyen Hargita, Kovászna és Hunyad megye számos elöljárója, intézményvezetője is részt vett.
Készen állnak a tervek. Tamás Sándor első fázisban a Hunyad megyében élő magyaroknak segítene
Több Hargita, Kovászna és Hugyad megyei elöljáró, intézményvezető, illetve szórványszakember jelenlétében zajlott szórványtanácskozás tegnap Sepsiszentgyörgyön, melynek keretében elsősorban a székelyföldi megyék és a szórványban élők közti együttműködésről tárgyaltak.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, tavaly Winkler Gyula Hunyad megyei EP-képviselővel és Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével kezdeményezték a Székelyföld–Szórvány partnerséget, azzal a céllal, hogy erősítsék a szolidaritást az erdélyi magyar közösségek között. Mint mondta, néhány hónap alatt „megizmosodott az együttműködés”, sikerült rácáfolni a kétkedőkre, és a programot is megtöltötték tartalommal.
Felszólalásában ugyanakkor hangsúlyozta, Háromszék további közös programokat kíván szervezni idén a Hunyad megyei magyarsággal, melyeket elsősorban a helybeliek igényeihez, elvárásaihoz igazítva kell lebonyolítani. „Azért választottuk Hunyad megyét, mert drámai adatokkal szembesültünk: tíz év alatt 25 százalékkal csökkent a térségben a magyarok száma, 1992-ben Hunyad megyében 36 ezren, 2002-ben pedig már csak 25 ezren vallották magukat magyarnak” – hívta fel a figyelmet az elöljáró. Úgy véli, a Székelyföldnek egyfajta belső anyaországként felelősséget kell vállalnia a tömbön kívül élő magyarok iránt. „Azt szeretnénk, hogy idővel ebbe a programba saját, illetve Hunyad megye magyarországi testvérmegyéit is bevonjuk” – részletezte Tamás Sándor.
Demeter László megyei tanácsos, a szórványprogram Kovászna megyei koordinátora kifejtette: a továbbiakban egy olyan civil szervezetet szeretnének létrehozni, amely a későbbiekben az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokért, közös programokért felel. Nemes Előd önkormányzati referens a szórványprogram ernyője alatt zajlott találkozókról, kulturális programokról tartott rövid ismertetőt: az eddigi rendezvényeken iskolás- és nyugdíjaskorúak is találkozhattak. Elmondta, a Zsil völgyében a szociális problémák az identitásőrzésre is rányomják a bélyegüket: nincs kultúrház, előadóterem, magyar emlékmű.
Előadásokat, könyvbemutatókat kell szervezni, iskolai-óvodai testvérkapcsolatokat kialakítani, sőt megfogalmazódott, hogy a csángó keresztszülő program mintájára háromszéki vállalkozók fogadjanak örökbe szórványban élő gyermekeket, és fedezzék a taníttatásukat.
A Hargita, Beszterce-Naszód, illetve Hargita és Temes megyék közti kapcsolatot koordináló Zonda Erika elmondta: mindkét megye hangsúlyt fektetett arra, hogy magyar nyelvű előadásokat, kulturális programokat és tevékenységeket mutassanak be, hiszen a szórványban élőknek ilyenekben csak ritkán van része.
„A testvérkapcsolatok legnehezebb éve a negyedik év, amikor már komolyabb tartalmat kell adni ezeknek a kapcsolatoknak” – mutatott rá Vetési László, a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány vezetője. Vetési szerint komoly erőfeszítést igényel kilépni a vendéglátói szerepből, és bonyolultabb programokat létrehozni, ugyanakkor azt is fel kell mérni, hogy a testvérkapcsolat keretében melyek a megvalósítható célkitűzések. A szórványszakember szerint mindkét fél számára szokatlan a másik helyzete: a székelyföldiek nehezen tudják elképzelni, hogy milyen nyelvi sérüléseket szenvedett el a szórványmagyarság. Vetési László szerint kulcskérdés a türelem, hiszen a túlnyomóan román nyelvű környezet jelentette asszimilációs hatást nem lehet pár hónap alatt eltüntetni.
A Téglás Gábor történészről elnevezett az egyetlen magyar nyelvű iskola Déván, amely több mint 600 gyerek számára teremt lehetőséget az anyanyelven történő tanulásra. Tőkés Attila, az intézmény igazgatója szerint a természetes lemorzsolódást jóval meghaladó diákveszteség riasztó. Az oktatási intézmény vezetője a Kovászna megyei kapcsolattól azt reméli, hogy a gyerekekben tudatosul, hogy nincsenek egyedül, vannak még máshol is magyar nyelvű diákok. Az igazgató szerint ez a kérdés lényegessé válhat a továbbiakban, hiszen a kirekesztettség érzésének megszüntetésével az iskolások magyar identitása is erősödni fog.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)