Másfél napos szünet után ismét elindult a villamos- és autóbusz-közlekedés Nagyváradon. Ilie Bolojan polgármester kétszer is tárgyalt a spontán sztrájkot kirobbantó alkalmazottakkal. /Fried Noémi Lujza: Helyreállt a váradi tömegközlekedés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

Ha 2007 a nekiindulás éve volt, 2008 pedig a szervezeti megerősödésé, akkor 2009 remélhetőleg a kibontakozás esztendeje lesz a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) számára – jelentette ki Bereczki Kinga, az ernyőszervezet éves közgyűlésén. Bemutatták a Háromszéki Civil Katalógust, majd újabb tagszervezetek csatlakozásáról döntöttek, és megválasztották a szervezet elnökségét. Bereczki Kinga felsorolta az eddigi eredményeket, többek között a kéthavonta megrendezett civil kerekasztalt, amelyen önkormányzati vezetőkkel találkoztak, megemlítette a pályázatíró képzéseket, a Szent György-napok alatt felállított civil sátrat, a Háromszék napilapban indított Civil híradó rovatot. Szeretnék létrehozni a CIVNET hálózatot, amely folytonos kommunikációt tenne lehetővé a civil szervezetek között. A Háromszéki Civil Katalógust Nemes Előd alelnök, a kiadvány egyik szerkesztője ismertette. A tavalyi, első kiadáshoz képest az idei bővült, közel kétszáz háromszéki szervezet adatait tartalmazza. A CIVEK vezetői tisztségét a következő két évben is Bereczki Kinga fogja betölteni. A nyolc új egyesülettel immár megközelíti a negyvenet a CIVEK tagszervezeteinek száma. /Farcádi Botond: Teret a civileknek (CIVEK-közgyűlés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A leköszönő kormány elfogadta az új színházi törvény végrehajtási utasítását. A színházvezetők már felkészültek az új bérezési rendszer alkalmazására. Meghatározták azokat a kritériumokat, amelyek alapján a minisztériumi, megyei vagy helyi költségvetésből fenntartott kulturális intézmények alkalmazottainak tevékenységét értékelik, meghatározzák a dolgozók fizetését minden év szeptemberének elsejétől a következő év augusztusának végéig. A módszertani szabályozás három nappal a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után lép életbe, és a megjelenéstől számított százhúsz napon belül a szóban forgó intézmények kötelesek az új előírásoknak megfelelően módosítani működési és szervezeti szabályzatukat. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója, Nagy Pál szerint ez a határozat csapda a gyergyói, csíkszeredai és az udvarhelyi színházak számára, mert nem tudnak majd eleget tenni az új bérezési feltételeknek, nem lesz rá pénzük. „Meglepetésképpen ért bennünket a hír, hogy a kormány az utolsó ülésen mégis elfogadta a határozatot” – fejtette ki Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója. Úgy tűnt, hogy a sorozatos szakszervezeti tiltakozások hatására mégsem lesz ebből törvény. Béres álláspontjával ért egyet Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója is. /Barabás Cs. Márti, Darvas Beáta: A színházak térfelén a labda. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Kissé mintha minden fordított sorrendben történne Romániában a választások után. A jobboldal a baloldallal szövetkezik, a legkisebb, parlamentbe jutott szervezet – az RMDSZ – hirtelen a két nagy párt közti koalíciós tárgyalások egyik fő tárgyává válik, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyiknek sincs rá égető szüksége a többség kialakításához, aztán a két alakulat elosztja a minisztériumokat és minden más földi hatalmat, miközben a frissen kijelölt közgazdász kormányfő jóformán szóhoz sem jut, erre visszavonul, aztán új miniszterelnököt nevesít az államfő, lassan-lassan pedig a tárcavezetők neve is nyilvánosságra került. A miniszterek névsorát olvasva, mintha feltámadt volna hajdani Nemzeti Megmentési Front, amelyből származik a két kormányzó párt. Régi arcok kerültek ismét a tárcák élére – Ilie Sarbu mezőgazdasági, Ecaterina Andronescu oktatásügyi, Marian Sarbu munkaügyi, Radu Berceanu szállításügyi miniszter –, akik korábban sem bizonyítottak, de a hűséges pártkatonai szolgálatot tárcavezetői tisztséggel jutalmazták. Vannak olyan nevek is, melyek akár jó választásnak is bizonyulhatnak: Toader Paleologu lesz a művelődésügyi miniszter, Cristian Diaconescu pedig minden bizonnyal helytáll majd külügyérként, a belügyminisztériumtól megfosztott Vasile Blaga pedig a fejlesztési tárcát irányíthatja. A névsorból kiderül: a miniszterek kinevezésénél nem a hozzáértés, szakmai felkészültség volt a legfontosabb kritérium. Attól sem riadtak vissza, hogy új minisztériumokat hozzanak létre: Elena Udrea vezetésével például a turisztikai tárcát, de hasonló a helyzet a sport- és ifjúsági minisztérium esetében is, amelyet Monica Iacob Ridzi vezet majd. A leendő kabinetről a névsoron kívül sokat elárul, hogy nincs még végleges kormányprogram. /Farcádi Botond: Névsor van, program nincs. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Strasburgban megvitatták az alapvető emberi jogok helyzetét az Európai Unióban. Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő hozzászólása a jelentéstervezetnek a kisebbségi nyelvhasználatra és a romák helyzetére vonatkozó fejezeteihez kapcsolódott. A képviselő kifejtette, hogy az EU területén, így hazájában is, a nemzeti kisebbségek önhibájukon kívül kerültek új országokba. – Sajnos sok „új” tagállam kollektív bűnösség vétkével sújtja őket, nem tanulhatják anyanyelvükön történelmüket, földrajzukat. Nem használhatják folyóik, hegyeik, helységeik évszázados neveit. Egyes tagállamokban új sportág van születőben: rendőri segítséggel verik a kisebbségeket. Az önrendelkezés bármely formája egyesek szerint országuk, sőt az EU fragmentálódásához vezethet” – érvelt az erdélyi magyar EP-képviselő. – Teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy minden Európai Uniós tagország tiszteletben tarthassa a nemzeti kisebbségek jogait – szorgalmazta felhívásában Sógor Csaba. (rmdsz. hírszerk.) /Európai Unió. Vita az emberi jogokról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

1998-tól kezdődően, december 18-án tartják a nemzeti kisebbségek napját Romániában. Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közösen szervezett konferenciát Romakutatások: eredmények és tervek címmel. A megnyitón Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa az intézet romakutatási stratégiájáról, Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke pedig a romákkal kapcsolatos kutatásokról és publikációkról beszélt. Ezt követően romakutatásról szóló kiadványokat mutatták be. /Kisebbségek napja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Viszonyok Központja bemutatta az Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatás előzetes eredményeit, ugyanakkor az intézet éves tevékenységét is összegezték. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke elmondta: az intézet a román–magyar kölcsönös viszonyok alakulását 1996-tól kezdődően tanulmányozza. A jelenlegi vizsgálat ennek a kutatássorozatnak az egyik állomása. A felmérések szerint a románok és magyarok közötti viszony fokozatosan javulnak. Korábban országos szinten többnyire konfliktusosként jellemezték a magyarok és románok közti kapcsolatokat. Egyre inkább megerősödik a magyarok körében az a vélekedést, hogy a románokhoz való viszonyt mindenekelőtt helyi szinten, de országos szinten is az együttműködés jellemzi. Az erdélyi románság is azon az állásponton van, hogy az utóbbi években a román–magyar viszony inkább az együttműködés felé hajlott. /F. Zs.: Együttműködés jellemzi a román-magyar viszonyt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ A romániai magyarok jobban bíznak Traian Basescu államelnökben, mint Markó Béla RMDSZ-elnökben – derül ki felmérésből: a megkérdezett magyarok 46,8 százaléka nagyon bízik Basescuban, míg Markóban csak 46,1 százalékuk. Emil Boc D-LP elnök 22,3 százalék bizalmát élvezi, míg Mircea Geoana csupán 9,4 százalékét. Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmagyarázta, minek köszönhető ez a különbség Basescu és Markó között.,,A magyarok számára a román politikusok más szinten vannak, őket nem feltétlenül a magyar politikusokkal hasonlítják össze” – szögezte le. A közvélemény-kutatás szerint a magyarok 42,1 százaléka és a románok 39 százaléka számára egyáltalán nem bír fontossággal a politika. A magyarok 85,5 százaléka, illetve a románok 79,5 százaléka vallotta azt, hogy a legnagyobb bizalma az egyházban van, és legkevésbé a parlamentben bíznak: a magyaroknak 21,9 és a románoknak 15,6 százaléka. A kutatás eredményei szerint a romániai magyarok jobban bíznak az állami intézményekben, mint a románok. Erdélyben a románok 68 százaléka véli úgy, hogy jó az együttműködés románok és magyarok között, szemben a 2000-ben mért 43,1 százalékkal. A magyarok 72,8 százaléka nyilatkozta azt, hogy bízik a románokban. A felmérésből kiderül: a románok szerint a magyarok büszkék, egységesek, önzőek, civilizáltak és szorgalmasak. A romániai magyar közösség, szorgosnak, becsületesnek, megosztottnak és civilizáltnak tartja magát. /Jobban bízunk Basescuban, mint Markóban? (Közvélemény-kutatás a román–magyar viszonyról). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

Kós Károly 125 címmel emlékkönyv jelent meg az építész, író, grafikus, könyvkiadó, politikus születésének 125. évfordulója alkalmából; a budapesti Kós Károly Általános Iskola gondozásában napvilágot látott kiadványban versek, interjúk, rajzok, levelek, visszaemlékezések idézik fel a művész alakját. Nem tudományos munkáról van szó, inkább értékeket felmutató kiadványról. Kányádi Sándor Egy zarándok naplójából és Kós Károly arcképe alá című költeményei mellett az iskola tanítványai is tisztelegnek a névadó előtt verssel, a Kós Károly téren készült fotókkal és az általa tervezett épületeket megörökítő rajzokkal. Kós Károly /Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 25./ első munkái között szerepelt – más tervezőkkel közösen – az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és a budapesti állatkerti pavilonok tervezése. 1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot és 1912-ben a „Kispesti munkásház és tisztviselőtelep” (Wekerle-telep) tervpályázaton az ő rendezési tervét fogadták el. /Kós Károly- emlékkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

December 19-én válsághelyzet alakult ki a nagykoalícióban, végül mindkét ház elnöki tisztségét az előzetes egyeztetéseknek megfelelően Mircea Geoana és Roberta Anastase tölti be a következő négy évben. A vita Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke miatt tört ki, akinek a Szociáldemokrata Párt (PSD) odaígérte a szenátus elnöki tisztségét. A demokraták azonban hallani sem akartak erről. A demokraták ódzkodása érthető, hiszen Voiculescu, Traian Basescu államfő egyik legádázabb politikai ellenfele. A Voiculescu családja által birtokolt médiatröszt az államfő egyik legfőbb bírálója. Emellett a PC elnökét a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elmarasztalta, megállapítva róla, hogy Felix fedőnéven együttműködött a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal. Végül Mircea Geoana lett a szenátus elnöke, a szenátus egyik alelnöke Dan Voiculescu lett, az RMDSZ pedig Verestóy Attila révén megkapta a szenátus házbizottságának háznagyi tisztségét. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ-es frakcióvezető elmondta: a képviselőházban a frakcióvezetők egyezsége értelmében az RMDSZ a képviselőház állandó bizottságában is a háznagyi tisztségre jogosult, emellett várhatóan megkapja a külügyi bizottság elnöki tisztségét, a tanügyi és a mezőgazdasági bizottság alelnöki posztját, és még két szakbizottság titkári funkcióját. A külügyi bizottság elnöki tisztségére Borbély Lászlót jelölik, az oktatási bizottság alelnöki tisztségének Kötő József, a mezőgazdaság alelnöki funkciójának pedig Kelemen Atilla a várományosa. /B. T. : Máris csikorog a nagykoalíció. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Az egységes félévi román dolgozatok közzétett, gyenge eredménye láttán ökölbe szorul a legbékésebb romániai magyar ember keze is, mert nem teszik lehetővé, hogy gyermeke a többségi diákokéval egyenlő eséllyel induljon a középiskolába. 2008 első két hónapjában közvitásdit játszottak országszerte, hadd mondja el a kisember is, szerinte milyen oktatási törvény biztosítaná gyermeke számára a legjobb feltételeket ahhoz, hogy egyenlő jogokat élvezzen a tanulásban. Sokan meg is tették, kérték, hogy kapjanak több autonómiát az iskolák, részesítsék pozitív diszkriminációban az elszigetelt településeket, és ezrével fogalmazták meg magyar szülők, pedagógusok, civil szervezetek, politikusok, hogy meg akarják tanítani gyermekeinknek az állam nyelvét. A jelenlegi módszerrel ez lehetetlen. Kérte, követelte mindenki, hogy első osztálytól érettségiig a román anyanyelvűekétől eltérő tanterv szerint és ennek megfelelő tankönyvből tanítsák a román nyelv és irodalmat, valamint ehhez igazodó követelményrendszer szerint vizsgáztassák a kisebbségi diákokat. Mindez hiába történt. Az RMDSZ sem kormányban, sem ellenzékben nem érte el, hogy a magyar gyermekek ne kerüljenek hátrányba a nyelvi kirekesztés miatt. /Fekete Réka: Nem tudni románul, nem lenni egyenlő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

A dr. Bodó Barna által elnökölt Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége a Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesületnek ítélte oda Az év civil szervezte díszoklevelet és az ezzel járó ezerlejes pénzjutalmat. A Pro Schola fő célkitűzése a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és a Tanítóképző Főiskola kulturális és nevelési tevékenységének támogatása, a diákok felkészítése a pedagógusi hivatásra. A kolozsvári székhelyű szövetség a Pro Schola nyolcéves eredményes munkásságát jutalmazta, melyet a magyar kultúra ápolása és az egyetemes értékek közvetítése terén fejtett ki. /Iochom István: Az év civil szervezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

A kolozsvári Magyar Opera önálló létezésének 60. évfordulója alkalmából rendezett operagálát, telt házzal. A nézőket Simon Gábor, az operaház igazgatója köszöntötte. A gálaest első felét élőben közvetítette a Kolozsvári Rádió. Három felvonás, három karmester: Hary Béla, Horváth József és Kulcsár Szabolcs dirigált operettekből részleteket. Marton Melinda is fellépett, végül közös dalolás zárta az operagálát, mindenki fennhangon énekelte, hogy „Szép város Kolozsvár”. /Csákány Csilla: Hatvanadik évfordulóját ünnepelte a Magyar Opera. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Száz éve született Pataki József történész /Kászonjakabfalva, 1908. dec. 6. – Kolozsvár, 1993. szept. 17./. Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetemen, egyetemes és román történelem, valamint román nyelv szakos diplomát szerzett (1930). 1930–1935 között a kolozsvári római katolikus főgimnázium, másként Piarista Gimnázium, majd (1935–1941) a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium tanára volt. 1941 őszén Csíkszeredában a Római Katolikus Főgimnázium igazgatója lett. 1944-ben behívták katonának. Négyévi hadifogság után, 1948 végén Kolozsvárra tért haza. 1955-től a Bolyai Tudományegyetemen a középkori egyetemes történelem előadója volt, magyar előadói funkcióját 1959-et követően is megtartotta, egészen az 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig tanított. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Doktori értekezését, az Anjou királyaink és a két román vajdaság címmel 1944-ben védte meg. Az 1950-es években a fiatal Demény Lajossal feltárták az 1437-es erdélyi parasztfelkelés valódi okait és lefolyását. A Kelemen Lajos Emlékkönyv (1957) hozta A magyar és a román tudományos kapcsolatok történetéhez című tanulmányát. Úttörő értékük van az Erdély gazdasági életét, fejlődését tárgyaló műveinek. A csíki vashámorról írt könyvét, János Pál előszavával, 1971-ben a csíkszeredai múzeum adta ki. A székely katonatársadalmat mutatta be Imreh István és Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Dolgozatukat a Székely felkelés 1595–1596 (1979) című kötetben adták közre. Pataki összegyűjtötte a kincses város XVII. századi tollforgatóinak a feljegyzéseit. A kötet a cenzúra miatt azonban csak 1990-ben jelenhetett meg /Kolozsvári emlékírók/. Pataki Józsefnek Demény Lajossal nagy vállalkozása a Székely Oklevéltár új sorozatának az elindítása. Az új sorozat első három kötete Udvarhelyszéknek a XVI. század második feléből megőrzött törvénykezési jegyzőkönyveit, ún. protokollumait tartalmazza. A harmadik kötet kiadását Pataki József már nem érhette meg (a kötetek kiadásának éve: 1983, 1987, 1994). A kászonszéki krónika (1992) Imreh István professzorral közös munkája. /Szőcs János: Pataki József, a történetíró. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kolozsvár alpolgármestere értékelte a 2008-as évet. Elveszítettek egy helyet a helyi tanácsban, kettőt pedig a megyei tanácsban, ráadásul a törvénymódosítást követően a kétharmados döntések is megszűntek. Az elmúlt 18 évben ugyanis azon helyi önkormányzatokban, ahol a magyarság részaránya alacsonyabb volt, így tudtak „ügyeskedni”: az anyagi és a vagyoni kérdések esetében szükség volt a kétharmados többségre, ezért sok esetben az RMDSZ nélkül nem lehetett dönteni. A parlamenti választáson Kolozs megyében az RMDSZ több szavazatot gyűjtött, mint a helyhatósági választásokon, viszont az új visszaosztási rendszer miatt azok a jelöltek, akik jó eredményt értek el, mégis elestek a mandátumtól. Furcsa helyzet alakult ki, hiszen 36000 szavazattal egyetlen szenátori mandátumot sem szereztek meg, van viszont két képviselőjük, Máté András és Pálffi Zoltán. Az RMDSZ több mint 200 olyan fiatalra számíthat, akik az elmúlt négy évet intézményvezetőként, miniszterként, államtitkárként töltötték Bukarestben, ezek az emberek olyan kapcsolati tőkével és ismeretanyaggal rendelkeznek, amelyre szükség van, amelyet a megyék és az önkormányzatok maximálisan kihasználhatnak. /Ferencz Zsolt: Mozgalmas, nehéz évet zár a Kolozs megyei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Jövőre 20 éve, hogy sikeresen megbuktatták Nicolae Ceausescu önkényuralmát. A rendszerváltás nem kerül be a forradalmak nagykönyvébe az 1848-as vagy 1956-os megmozdulások mellé. A mai napig nem vonták felelősségre azokat a „terroristákat”, akik annyi ártatlan életet oltottak ki, és sikerült felszívódniuk a „forradalom” zűrzavarában. Tudható, ezek a gyilkosok az akkori román titkosszolgálat, a Szekuritáté emberei voltak, és a mai napig közöttünk járnak. Pár nap múlva új életet kezdtek, felhasználva régi kapcsolataikat. Manapság élik világukat, tehetős üzletemberek, cégvezetők, a merészebbek esetleg politikusok. Ion Iliescu, a veterán kommunista esete is figyelemre méltó. Iliescu különböző funkciókat betöltve, részt vett a PCR (Román Kommunista Párt) tevékenységében, és egészen a rendszerváltásig aktív tagja is maradt a szervezetnek. 1989 végén, a színfalak mögött mozgatva a szálakat, agyonlövette a diktátort meg becses nejét. Siettek, hogy a diktátort elhallgattassák, nehogy kibukjon a száján valami kompromittáló mondattöredék Románia „hős megmentőjének” rovására. A változás után Iliescu összesen tíz éven keresztül volt az ország elnöke. Ezalatt megannyi alkalommal bizonyította nagylelkűségét, több olyan katonatisztnek, rendőrnek adott amnesztiát, akiknek emberek tömegeinek halála szárad a lelkükön, vagy letartóztatott forradalmárokat kínoztak és vertek meg. Több jel utal arra, hogy ő vonható felelősségre az egyre jobban elharapózó korrupció kialakulásáért is. A mai napig aktív politikus, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnöke. Addig nem lesz változás, amíg az exkommunista sereg, a múlt rendszer oszlopos vezetői nem száműzetnek véglegesen a politika csatateréről, írta Potozky László. /Potozky László: A patkányirtás még várat magára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Kiegyenlítette a Bechtellel szembeni 53,85 millió eurós tartozását az autópálya-társaság, a sztrádamunkálatok így is állni fognak, mivel mától január 5-ig a Bechtel alkalmazottai vettek ki kollektív pihenőszabadságot. A Bechtel a szállításügyi tárca tartozásaira hivatkozva több mint egy hete felfüggesztette az építési munkálatokat, és a 2500 fős munkaerő-állományából ideiglenes jelleggel 2300 embert küldött haza. Radu Berceanu, az új kormány szállítási miniszteri posztjának várományosa kijelentette, hogy a Bechtel a munkálatok lassú üteme miatt a Bors–Brassó közötti 415 kilométeres teljes pályahosszból nagy valószínűséggel csak a Bors–Marosvásárhely közötti 254 kilométert fogja megépíteni, míg a Marosvásárhely–Brassó közötti 161 kilométeres szakasz építőcégeit közbeszerzési eljárás keretében fogják megnevezni. /Domján Levente: Bechtel: pénz van, munka áll. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Csuzi Istvánt, az RMDSZ volt képviselőjelöltet nevezték ki a nagyváradi Helyi Tömegközlekedési Vállalat (OTL) élére. Csuzi azt követően ülhet az igazgatói székbe, hogy az alkalmazottak spontán sztrájkja miatt az eddigi igazgatót menesztették tisztségéből. /Lázár Lehel: Csuzi a nagyváradi tömegközlekedés élén. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

Sokan jöttek el a 7. Csángó Karácsonyra Budapestre. Idén először – az Almássy téri Szabadidőközpont bezárása után – új helyszínre, a Marczibányi téri Művelődési Házba költözött a Csángó Karácsony. A Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesület, a Marczibányi téri Művelődési Központ és az Ordasok Alapítvány által szervezett műsor célja immár hetedik éve, hogy megpróbálja minél többekkel megismertetni a Kárpátokon túl élő magyar népcsoport különleges kultúráját, hagyományait. Ehhez most is segítségül hívta a zenét és a táncot, valamint Czellár Gabriella Moldváról és Gyimesről készült fotóit, Makhult Gabriella tusrajzait, a gyimesi és moldvai csángó kultúra jeles képviselőit, ezenkívül ételkülönlegességeket, jó bort és pálinkát. Táncosok érkeztek Gyimesbükkről, Legedi István és Hodorog András Moldvából furulyán játszott, Bogdan Toader hegedült, és a Szeret menti népdalverseny legjobbjai elénekelték legszebb dalaikat. A rendezvényhez kapcsolódva a húsz éves jubileumát ünneplő Guzsalyas, ami Magyarországon elsőként indult a moldvai csángó dialektust felölelő táncházként, bállal várta a táncos lábúakat a gyimesi zenét játszó Szigony, illetve a moldvai muzsikát játszó Somos együttes. /Kánya Gyöngyvér: Karácsony csángó módra. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Szerencsések voltak, akik az október 6–8-án tartott Reneszánsz Konferencia keretében a tanácskozás utolsó napján meghallgathatták Rózsa Ferenc karnagy, muzikológus érdekfeszítő előadását a kolozsvári Magyar Operában bemutatandó Mattia Corvino című – sokáig elfeledett – operáról, felfedezése izgalmas történetéről. Rózsa Ferenc olasz zenei levéltárakban kutatva találta meg a Mattia Corvino opera partitúráját, amelynek szerzője, Ciro Pinsuti korának elismert zeneszerzője volt. Az operát az 1880-as években oly nagy sikerrel játszották a milanói Scalában, hogy túllépték a szerződésben megállapított 40 előadást. Mire 56 lett belőle, az illetékeseket felelősségre vonták, és azok ijedtükben elrejtették a partitúrát. Csupán Rózsa Ferenc nyomozása révén, mintegy 120 év után került elő. A négy és fél óra hosszúságúra operát meg kellett húznia, és ebben a műveletben Demény Attila zeneszerző-rendező-karnaggyal együttműködve tudták a darabot ma is előadható műalkotássá formálni. Kolozsvári bemutatóján, október 28-án, nagy sikert aratott az opera. /Gyimesi Éva: Mattia Corvino – utórezgés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 21-én felavatták Bikfalván az emléktáblát. A míves szürkegránit lap /Kerezsi Nemere képzőművész emléktáblája/ a megújuló kultúrház – majdani művelődési központ – falát díszíti, s mementóként őrzi Bikfalvi Kóréh Zsigmond /1701-1793/ festő, rézkarcoló, műfordító és Bikfalvi Falka Sámuel /1766-1826/ betűmetsző, nyomdatechnikai újító, térképkészítő emlékét. A református gyülekezeti házban Kiss Jenő, a megyei könyvtár nyugalmazott igazgatója beszélt a két, alig ismert alkotóról. Kiss Jenő úgy véli, „a közösség kívánja, hogy emlékezzen elődeire, mert ebből merít erőt, ahhoz, hogy tovább éljen, illetve hitet ahhoz, hogy mindig ki tud magából termelni kiemelkedő személyiségeket”. /Mózes László: Emléktábla-avatás Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Czirják Árpád pápai prelátus Erdélyi Magyar Breviáriumának harmadik kötetét mutatták be december 19-én Kolozsváron. Az est házigazdája, Csép Sándor megnyitó beszédében hangsúlyozta: az Erdélyi Magyar Breviárium Czirják Árpád karácsonyi ajándéka az olvasóközönség számára. Az Erdélyi Magyar Breviárium három perces esszéket tartalmaz, amelynek minden egyes darabja egy-egy eseményhez, évfordulóhoz vagy személyhez fűződik. Az esten felolvasott részekből kitűnt, az írások az erdélyi magyarság aggodalomra okot adó helyzetét tükrözik. Azonban a szerző biztat is, hogy amíg van hit és remény, addig, Benedek Elek szavaival élve, voltunk, leszünk, vagyunk. A felolvasások mellett Bogdán Zsolt színművész személyes ajándékként elmondta Tompa László Lófürösztés című versét. /Kiss Gábor: Erdélyi Magyar Breviárium III. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

A 20. század magyar története sok-sok vándort, külföldre szakadt hazánkfiát tart számon. Nagy hazatérőt is jó néhányat – olyat azonban, mint Cs. Szabó László, aligha még egyet, mondta el Kántor Lajos december 20-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díj átadásakor. A Szabó családnév elé tett „Cs” betű a Székelyudvarhelyhez közeli, az egykori székelykeresztúri járáshoz tartozó Csekefalvára utal, apja családjára. Az író születési helye Budapest, viszont Homoródfürdőn keresztelték, és az életét-szemléletét meghatározó gyermekkor Kolozsvárhoz köti. Innen szakította ki a történelem, a szülői akarat, és megkezdődött Cs. Szabó László budapesti, majd Európát átcikázó élete. Róma, Firenze, Bázel, Stratford – a tartós emigrációs otthon pedig London. Cs. Szabó amikor tehette, meglátogatta a gyermekkor. A hazalátogatások leghíresebb őrzője, az Erdélyben című kis könyv, 1940-ből, lírai naplójegyzeteit tartalmazza. Cs. Szabó 1984-ben távozott az élők sorából. Nem térhetett haza a Házsongárdba, így hát a sárospataki temetőt, könyvtárnyi hagyatékának őrző helyéül ugyancsak Sárospatakot választotta. 2008 decemberében pedig, posztumusz, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa lett. /Kántor Lajos: A hazatérő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az 1841–43-as kolozsvári diétára több mint 300 küldött gyűlt össze. Közülük sokakat lerajzolt, majd litográfiát, kőnyomatot készített, készíttetett róluk a kolozsvári születésű festő-rajzoló és fotográfus Szathmári Pap Károly. Abban a reményben látott munkához, hogy arckép-megrögzítő vállalkozása sikeres lesz. Ám szorgalmas munkája nem hozta meg a remélt eredményt, s több okból kifolyólag 1843-ban elhagyta szülővárosát. A reformkori diétán rajzolt, majd litografált ma ismerhető arcképei száma közel hetven. Murádin Jenő képantológiává formálta – bevezetővel s a küldötteknek a diétán elhangzott jellemző, fontos fölszólalásaiból vett idézetekkel. Szathmári 1843-ban Bukarestben megtelepedve a festés, rajzolás, táj-felvételek mellett nagyszámú népviselet-képet is készített. Diétai arcképcsarnoka előzményeként tartjuk számon az 1825-36 közötti pozsonyi országgyűlés követeiről készült 50 litográfportrét, amely Magyar pantheon címmel jelent meg. /Sümegi György: Erdélyi országgyűlési arcképcsarnok 1842-ből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

December 20-án Resicabányán, a református Templom és Iskola istentiszteleti termében mutatták be Seres Adél tanárnő, kisebbségi tanfelügyelő Imádkozó kezek című verseskötetét. A húsz, mélyen vallásos verset tartalmazó füzet borítójára Dürer-féle Imádkozó kezek egyik változata került s így az egyik vers a kötet címadójává vált. A kötetet Makay Botond tiszteletes mutatta be. Seres Adél elmondta, vallásos családból származik, beszélt mély, Isten-kereső vallásosságáról, református hitéről. A verses kiadvány bevételéből az egyházközséget, illetve a szegény sorsú magyar iskolásokat kívánja a szerző támogatni. /Makay Botond: Költőavatás a Templom és Iskola épületében. Seres Adél könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. dec. 22./

Tőkés László református püspök jelenlétében emlékeztek meg december 20-án az 1989. évi romániai forradalom áldozatairól és hőseiről a temesvár-belvárosi református imaház Újvárossy-termében. A város és az ország hivatalosságai semmilyen szinten nem képviseltették magukat az összejövetelen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület több tisztségviselője mellett a bánsági ortodox és görög katolikus egyház, az izraelita hitközség, a helyi baptista gyülekezet és a Temesvár Társaság tartotta fontosnak a jelenlétet. Nem küldte el képviselőjét a római katolikus egyház. A felszólalók kifogásolták, hogy az idei forradalmi megemlékezéseken sem Tőkés Lászlóról, sem Temesvárról nem történt említés, a gyász még a bánsági nagyvárosban is csupán néhány fekete zászló jelképes felvonására s gyors eltüntetésére szorítkozott. Kijelentették: itt az ideje, hogy a román állam ezt hivatalosan is elismerje, s Tőkés Lászlót a forradalmárok soraiba emelje. Tőkés az RMDSZ-t a hatalomra került Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának nevezte. /Temesvár felejt, Bukarest „nevel”. Egyháziak egymás közt a forradalom évfordulóján. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./ A találkozón részt vett többek között Nicolae Corneanu érsek, Bánság metropolitája, aki külön megköszönte Tőkés Lászlónak gerinces, hitéhez hű, meg nem alkuvó magatartását. A találkozó résztvevői megkoszorúzták a református templom falán levő, a forradalomi események kiindulópontját megjelölő négynyelvű emléktáblát, a forradalom egyik magyar áldozata, Csizmarik László zenetanár emléktábláját, valamint a református gyülekezet hősi halottja, Újvárossy Ernő kopjafáját. /Pataki Zoltán: Tőkés László a forradalomra emlékezett. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. dec. 22./

Kényelmes többséggel iktatta be december 22-én a parlament két háza az Emil Boc miniszterelnök által vezetett kormányt. A beiktatási voksoláson a kormány támogatottsága majdnem a 75 százalékot is elérte, a minimális szükséges szavazatszámhoz képest száz vokssal kapott többet a Boc-kabinet. Az új kormányfő kijelentette, hogy a kemény intézkedésektől sem rettennek majd vissza. A közigazgatásban drasztikus kiadáscsökkentést hajtanak végre. A kormány a jelek szerint több olyan intézkedést nem tud betartani, amit a nagykoalíció tagjai a választási kampányban felelőtlenül megígértek. A pedagógusok 50 százalékos fizetésemelése ködbe vész, akárcsak a fokozott nehézségű munkakörülmények között dolgozók nyugdíjának és a gyermeknevelési segély megemelése. A nagykoalíció a törvényhozói testületben 70 százalékos többségre számíthat. A november végi parlamenti választásokat követően összesen 471 képviselői és szenátori mandátumot osztottak ki, Boc kormánya 324 támogató voksot kapott. A kabinet ellen 115 törvényhozó szavazott, hat voks pedig érvénytelen volt. Összesen 445 képviselő és szenátor adta le voksát a parlament két házának együttes ülésén. Az új kormány tagjai december 22-én letették az esküt Traian Basescu államfő előtt, Emil Boc miniszterelnök bejelentette, hogy december 23-án megtartják az első kormányülést. A kormányprogram szerint az új kormány 20 százalékkal csökkenti az állami közigazgatás kiadásait. Búcsút vehetnek magas béreiktől azok a luxus közalkalmazottak, akik havonta 30-40 ezer eurót is kerestek különböző ügynökségekben – hangoztatta. Calin Popescu Tariceanu leköszönő kormányfő, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke „homályosnak és tartalmatlannak” nevezte a kormányprogramot. A szintén ellenzéki RMDSZ nevében Markó Béla bejelentette: nem szavazhatnak bizalmat olyan kabinetnek, amelynek programjából hiányzik a kisebbségi kérdés. Megállapította, hogy a dokumentum egy egész fejezetet szán a határon túl élő románoknak. Szerinte a romániai nemzeti kisebbségek ügyének is hasonló fontosságot kellett volna tulajdonítani a kormányprogramban. A pártsemleges személynek szánt igazságügyi miniszteri posztot végül Catalin Predoiu tölti be, akit az új kormány a Tariceanu-kabinetből örököl át. Emil Boc saját kormányát válságellenes kabinetnek nevezte. /B. T. : Bizalmat szavazott a parlament a kormánynak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./ A kormányváltással mintegy ezer magyar tisztségviselő sorsa vált bizonytalanná. Ha az egyik kisebbségi képviselő nem figyelmeztet az 1989-es forradalom 19. évfordulójára, talán csak az estébe nyúló szavazás végén lett volna megemlékezés. Markó Béla, az RMDSZ elnöke felszólalásában kiemelte, mindenki tagadja az etnikai problémák fennállását, tehát a magyarok jelenléte nem segíthet olyan probléma megoldásában, amely nem létezik, másfél millió magyar jelenléte pedig nem megszokott dolog. /Mihály László: Áldás a „pártnászra”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Erdély sereghajtója a foglalkoztatottság tekintetében Kovászna megye, ahol decemberben 7,2 százalékra emelkedett a munkanélküliségi ráta, jelentette ki Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökség (AJOFM) igazgatója. Kovászna megyében – ahol a cégek java része kisvállalkozás – ebben a hónapban 527 személyt bocsátottak el, és 97-et alkalmaztak. Kovászna megyében 91 ezer munkaképes személy van, akikből mintegy 50 ezernek van munkakönyves állása, a többiek vagy mezőgazdasággal foglalkoznak, vagy külföldön vállaltak munkát – mondta el Kelemen Tibor. – Kolozs megyében is megnőtt a munkanélküliek száma. A Hargita megyei munkanélküliek száma 0,1 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest novemberben. Jövő év január 1-jétől 600 lejre emelkedik a bruttó minimálbér, és 2010 januárjától elérheti a 870 lejt is, ha Románia sikeresen átesik a gazdasági válságon. /Kovács Zsolt, Horváth István, Varga Melinda: Háromszék a sereghajtó. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Megújult belsővel várta a látogatókat az Állami Levéltár megyei fiókja Sepsiszentgyörgyön, ahol kissé megkésve– fennállásának 55. évfordulója alkalmából tartottak tudományos üléssel egybekötött ünnepséget. 1953. június 15-én a Magyar Autonóm Tartomány regionális levéltára alárendeltségében alakult meg a sepsiszentgyörgyi egység, az 1968-as közigazgatási átszervezést követően lett az állami levéltár Kovászna megyei fiókja. A levéltár 1959–2002 között a Lábas Házban működött, hat éve új székhelyre költözött, akkor még nem fejezték be a berendezését. Mostanra elvégezték az elmaradt munkálatokat. Új bútorzattal látták el az intézményt, jó munkakörülményeket biztosít az olvasóterem. A vendégeket Ioan Lacatusu /augusztusától ismét ő az igazgató/ köszöntötte. /Szekeres Attila: Ötvenöt éves az állami levéltár helyi fiókja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 23./