A szórványban nehéz megmaradni, ez hivatás, sőt elhivatottság kérdése. Ennek egyik legszebb példája több mint évtizede Borosjenőben, a város szülöttéről, Horváth Béla művészről elnevezett szavalóverseny. Itt, “a szórványok szórványában”, ahogyan azt a verseny főszervezője, dr. Vajda Sándor mondta, nincs mindig lehetőség anyanyelven tanulni, itt a szó szoros értelmében a részvétel a fontos. Megrendezéséhez, a nyeremények, ajándékok beszerzéséhez anyagi fedezetre van szükség, aminek nagyobb hányadát évek óta az anyaországi támogatók biztosítják, köztük elsősorban Tasnádiné Jilling Erika, a Budapesti Hölgyek Egyesületének vezetője és férje, dr. Tasnádi Lajos. Május 20-án a rendezvényen megjelent Matekovits Mihály tanügyminisztériumi vezérigazgató és Tóth Csaba, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke is, átadták a terepet a főszereplőknek, mintegy nyolcvan kisebb-nagyobb versmondónak. /Dr. Brauch Magda: Májusi ünnep a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./

Megjelent dr. Brauch Magda legújabb, immár harmadik nyelvművelő kötete /Beszélni kell! Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/, mely a szerzőnek a Nyugati Jelenben napvilágot látott írásait gyűjtötte össze. Ez a könyv is jelzi, a munkát folytatni kell, ez nem szélmalomharc. /(Kiss): Brauch Magda új nyelvművelő kötete. Szélmalomharcosok? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Körben június 13-án a névadóra emlékeztek, a költő születésének 120. évfordulója alkalmából. Puskel Tünde Emese tanárnő elhozta diákjait az aradi 12-es számú Általános Iskolából, akik szavaltak. Dr. Brauch Magda tartott előadást Tóth Árpádról, majd Magyari Etelka Amerikában élő tanárnő, kritikus az amerikai magyar prózairodalomról értekezett. A kör most zárult évadjában Jókairól, Kosztolányiról, Németh Lászlóról, Berzsenyiről tartott előadást dr. Brauch Magda, de megemlékeztek a reformáció magyar irodalmáról is. Koszorúzással egybekötött emlékműsor keretében emlékeztek meg Maresch Béla színművészről. /Regéczy Szabina Perle, a Tóth Árpád Irodalmi Kör vezetője: Évadzárás a Tóth Árpád körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 19-i évadnyitó ülésén Szerediné Barabás Ibolya ny. tanárnő Lélekhasadás című regényéből olvasott fel részleteket. A műben a szerző realisztikusan ecseteli a partiumi magyar sorsot, leírja családja, baráti köre életét. Ezután a 95 éve született Eugen Jebeleanura emlékeztek, a román költő a magyar irodalom egyik legkiválóbb tolmácsolója is. Az est második részében dr. Brauch Magda a kuruc költészetről értekezett. /Évadnyitó a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör október 17-i ülésén dr. Brauch Magda Beszélni kell, avagy használjuk anyanyelvünket (Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2006) című, nemrég megjelent harmadik nyelvművelő kötetét Regéczy Szabina Perle, a kör elnöke méltatta. A rendezvény második részében Faludy Györgyre emlékeztek, legszebb verseiből és műfordításaiból készült válogatással. /Regéczy Szabina Perle: Tóth Árpád Irodalmi Kör. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./

December 15-én Aradon mutatták be a Tóth Árpád Irodalmi Kör ülésén Regéczy Szabina Perle harmadik önálló kötetét, az Üzenet egy más világból című verseskötetét. A 7. EMKE-füzetben megjelent versek válogatását dr. Brauch Magda végezte, a megjelenést az aradi EMKE, RMDSZ és a városi tanács támogatta. A szerző elmondta: műfordításain túl saját üzenetét is közvetíteni akarta. /(Kiss): Könyvbemutató a zeneteremben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 16./

Január 23-án Aradon, az evangélikus-lutheránus egyház imatermében tartotta ünnepi közgyűlését az aradi Kölcsey Egyesület. Január 23-a az egyesület 1990-es újraalakulásának dátuma – hangsúlyozta bevezetőjében Pávai Gyula tanár, az egyesület elnöke. Az ünnepi összejövetelen Nagy Anikó tavaly végzett magyartanár Kölcsey Ferenc hazafias lírájáról tartott előadást, majd a kör elnöke adta át a tavalyi esztendő Kölcsey-díjait. Az immár harmadszorra kiosztott díjat, Dinyés László szobrászművész plakettjét Cziszter Kálmán szponzorálásának köszönhetően ezúttal két hölgy, dr. Egyed Emese, a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetem magyar tanszékének professzora és az aradi dr. Brauch Magda vehette át. /Hölgyek az idei Kölcsey-díjasok. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör február 13-án tartott ülésén József Attilára emlékeztek, halálának 70. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda tartott előadást. Bemutatkozott a kör “alkotóműhelye”. Szűcs Éva A talány című novellája nagy sikert aratott. Szűcs Noémi egyetemi hallgató Händel két rövid áriáját énekelte el, majd Szűcs Sándor grafikáit tekinthették meg. A kör tagjai Bokor Ellát, a rangidős költőnőt köszöntötték névnapja alkalmából. /Regéczy Szabina Perle: József Attila-est a Tóth Árpád Körben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 15./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör tagjai április 17-én Áprily Lajosra emlékeztek születésének 120., halálának 40. évfordulója alkalmából. A költő műveiből a kör lelkes szavalói adtak elő egy csokorra valót, majd dr. Brauch Magda Áprily Lajos költő-arca című előadása következett. A kör “alkotóműhelyéből” ezúttal Brittich Erzsébet pasztelljei és grafikái, valamint Kolumbán Zsolt tájképei kerültek elő. /Regéczy Szabina Perle: Áprily Lajosra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör a Tulipán könyvüzletben tartotta évadzáró ülését. A kör tagjai Dsida Jenőre emlékeztek. Szeptembertől júniusig az irodalom barátai 12 foglalkozáson vettek részt. Bemutatásra került dr. Brauch Magda Beszélni kell avagy használjuk anyanyelvünket című nyelvművelő kötete, Regéczy Szabina Perle verseskötete és Suplacan Nagy Mónika verseit tartalmazó műfordítás-gyűjteménye. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, az irodalmi kör szavalóinak közreműködésével. /Regéczy Szabina Perle, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Húsz évvel ezelőtt nem gondolták volna, hogy eljön az idő, amikor új vallásos versek láthatnak napvilágot magyar nyelven. Megjelent dr. Brauch Magda Téged kereslek /Erdélyi Pegazus Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című könyve, melyben Beke Sándor istenes költészetét elemzi. Beke Sándor ezeket a verseket versimáknak nevezi. /Sipos Erzsébet: Az imádság a lélek anyanyelve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 18-án tartott munkaülésén Ady Endréről emlékeztek meg, a költő születésének 130. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda Ady Endre harca az együtt élő nemzetek testvériségéért című tanulmányát ismertette. Szűcs Éva Ady Répakapálás című novelláját olvasta fel. Az est szeretetvendégséggel zárult. /Regéczy Szabina Perle: Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 16-i munkaülésén Kenyeres Pál egykori elnökre emlékeztek. A jeles költő, prózaíró, irodalomszervező alkotásaiból olvastak fel. Hevesi József Hogyan tanultam meg kopogni? című novelláját ismertette. A rendezvény második részében dr. Brauch Magda Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát mutatta be a hallgatóságnak. Czernák Ferenc részletet olvasott fel a műből, melyet kötetlen beszélgetés követett. /Regéczy Szabina Perle: Vers, próza, megemlékezés a Tóth Árpád Körben. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Brauch Magda legújabb könyve /Szeretlek, kedvesem! Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ irodalmunk nagyjainak életébe enged bepillantást, adatfeltáró tárgyilagossággal. A nagy szerelmeknek állít emléket Brauch Magda. /A szerelem emlékkönyve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./

Január 15-én tartotta 2008-as első munkaülését az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör. Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának idei 170. évfordulója kapcsán. Dr. Brauch Magda beszélt a kor irodalmi irányzatairól, felelevenítette Kölcsey korát. /Regéczy Szabina Perle: A Tóth Árpád kör első idei ülése. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Január 24-én Aradon a Jelen Házban bemutatták dr. Brauch Magda két könyvét /Szeretlek, kedvesem! – Híres magyar múzsák és a Téged kereslek – Beke Sándor istenes költészete című, 2007 végén megjelent köteteit. Az érdeklődőket Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője köszöntötte. /(Kiss): Brauch Magda könyveinek bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Első ízben szervezték meg Aradon a magyar nyelv napját. A gazdag programsorozat április 11-én kezdődött a Jelen Házban, ahol a házigazdák mintegy 200 diákot, kísérőiket, neves előadókat, pedagógusokat, újságírókat, néptánccsoportokat láttak vendégül. A sepsiszentgyörgyi székhelyű Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége minden évben megszervezi a több napos eseményt, idén Aradra esett a választás. Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezetője, illetve a rendezvény főszervezője, a magyar nyelv szeretetének és tiszteletének a szükségességét hangsúlyozta. Dr. Brauch Magda nyelvművelőnek átadták a Sütő András-díjat. Zenés-táncos összeállítással léptek fel az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport középiskolás diákjai. Párhuzamosan zajlott a kisiskolások Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedője a középiskolások Arad és az 1848-as forradalom és szabadságharc zenében, képzőművészetben és irodalomban című tematikus vetélkedőjével. Délután neves szakemberek, előadók részvételével került sor a Régiók találkozása nyelvben és kultúrában címet viselő szakmai konferenciára, ahol többek között Vekov Károly történész és Murádin László nyelvművelő beszélt. Kiosztották az EMKE-díjakat. Matekovits Mária Arad megyei EMKE elnök, Khell Levente, a Pécskai Búzavirág Népi Együttes egykori vezetője, Lukács Magdolna, a Magányosok Klubjának vezetője, Szabó Ferenc, a Temesvári Bokréta Néptánccsoport vezetője, illetve Pastean Erika, a Végvári Csűrdöngölő Néptánccsoport vezetője vette át a kitüntetést. /Sólya R. Emília: A Magyar Nyelv Napjai Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./

Idén a magyar nyelv napjait Aradon rendezték meg, a helybéli Csiky Gergely Iskolacsoport szervezésében. A szórványvidék és város számára megtiszteltetés volt a rendezés joga. A versenyen több mint 200 meghívott, diákok, felkészítők, egyetemi tanárok vettek részt. Az előző héten a szervezés miatt igencsak akadozott az oktatás iskolában. Lehoczky Attila tanárnak csalódást jelentett a Régiók találkozása nyelvben és kultúrában című szakmai konferencia. Dr. Péntek János egyetemi tanár, a BBTE magyar nyelvészeti tanszékének vezetője volt az egyetlen, aki a témáról tudományosan beszélt. Dr. Brauch Magda nyelvész a magyar nyelv romlásának anyaországi és itteni állapotáról beszélt, de előadása szétszórt volt, dr. Vekov Károly előadása Aradról szólt és inkább beillett egy irodalmi alkotásnak, semmint tudományos előadásnak, Puskel Péter nyugalmazott újságíró pedig Arad sajtótörténeti múltjáról beszélt, de előadása hemzsegett a pontatlan adatoktól. Az utóbbi kettőnek semmi köze nem volt a témához. /Lehoczky Attila: Megjegyzések a magyar nyelv napjaihoz. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Az Aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör havi rendszerességgel megtartott jó hangulatú üléseit a tartalmasság, változatosság jellemzik. Április 14-én dr. Brauch Magda ny. magyartanár Móricz Zsigmond novelláiról beszélt. Előadását egy kis verseskötet – Trecerea (Elmúlás) – bemutatása követte. A szerző Bacos Suplacan Mónika, akinek ez már a harmadik kötete, s mindegyiket itt, a Tóth Árpád Irodalmi Körben indították útjára. Az első két kötet versei két nyelven, románul és Regéczy Szabina Perlének, a kör elnökének igényes magyar fordításában jelentek meg. Most a kör elnöke betegsége miatt csak a kötet három versét fordította le. /Balázs Katalin: Román versek az elmúlásról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 16-án tartotta évadzáró ülését a Tulipán Könyvesboltban. A rendezvényen bemutatták Bokor Ella Ég és Föld között című verseskötetét. Regéczy Szabina Perle, a kör elnöke elmondta, 11 találkozójuk volt. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, közreműködtek a kör lelkes szavalói. /Regéczy Szabina Perle műfordító, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./

Szeptember 24-én Aradon a Tulipán könyvesboltban volt Regéczy Szabina Perle negyedik önálló kötetének, az Elszállok egy szonett szárnyán című, verseket és műfordításokat magába foglaló könyvének bemutatója. A szerző jubileumi kiadásnak szánta, mivel első kötete éppen tíz évvel ezelőtt, 1999-ben jelent meg. Verseit, műfordításait, publicisztikai írásait napilapok, rangos irodalmi, kulturális és egyházi folyóiratok, antológiák publikálták. Az Aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöki tisztét évek óta nagy lelkesedéssel tölti be. A kötetet dr. Brauch Magda nyugalmazott tanárnő, irodalmár méltatta. /Balázs Katalin: „Kétségtelenül tehetséges költő” = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Október 29-én Aradon a Tulipán könyvüzlet adott otthont Eszteró István temesvári költő legújabb, immár negyedik önálló verseskötete, a Nirvána gombostűje bemutatkozásának. A kötete dr. Brauch Magda mutatta be. /Kiss Károly: Eszteró István új kötetét mutatta be a Tulipánban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Erdélyi Toll című új irodalmi és művelődési folyóirattal jelentkezik a székelyudvarhelyi székhelyű Erdélyi Gondolat Lap- és Könyvkiadó. A tervek szerint negyedévente megjelenő folyóirat főszerkesztője az Erdélyi Gondolat Kiadó igazgatója, Beke Sándor. A folyóirat a klasszikus értékeket tekinti mércének, irányadónak. Az Erdélyi Toll szerkesztői Beke Sándor mellett Brauch Magda és Csire Gabriella. /Varga László: Új irodalmi és művelődési folyóirat indult Székelyudvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Megjelent Brauch Magda Rejtvényes nyelvművelő gyerekeknek és felnőtteknek /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című kötete. A szerzőnek az Előszóban megfogalmazott célkitűzése: ily módon is kívánja az egyre szegényedő szókincsünket valamelyest gazdagítani. /Kiss Károly: Játékos nyelvművelő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Irodalmi Jelen könyvújdonságok temesvári bemutatója
A Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében kedden este került sor a Kós Károly Közösségi Központban az Irodalmi Jelen Könyvek sorozat legújabb köteteinek bemutatójára.
A nagy érdeklődést kiváltott könyvbemutatón két aradi író, dr. Brauch Magda és Puskel Péter személyesen mutatták be A vers megközelítése és Nyakig a pácban című köteteiket. Az Irodalmi Jelen Könyvkiadó újdonságait Jámbor Gyula szerkesztő ismertette.
Dr. Brauch Magda a szép számban összegyűlt hallgatóság figyelmébe ajánlotta A vers megközelítése című kötetét, amely rövid és „emészthető” módon megírt verselemzéseivel hozzásegíti a XX. századi és a kortárs költői nyelvezet többértelműségétől, esetenként érthetetlenségétől elborzadó olvasót a modern versek befogadásához. „Nem akartam sok oldalas komplex verselemzésekkel terhelni az olvasót – mondta dr. Brauch Magda – népszerű stílusban írtam meg akár didaktikai célokra is használható kötetemet. Elégtétel számomra, hogy sok pozitív visszajelzést kaptam olvasóimtól, akiket hozzásegítettem a modern versek megértéséhez.”
Puskel Péter két éve megjelent Nyakig a pácban című, saját gyűjtésű anekdotákat tartalmazó kötetét mutatta be a temesvári olvasóknak. „Csak olyan humoros történetek kerültek be ebbe a kötetbe – mondta Puskel Péter – amelyeknek magam is részese voltam vagy közvetlenül nekem mesélték el őket. A kötet megjelenése óta még sok jó anekdotát gyűjtöttem, amelyek egy következő kötet anyagát képezhetik”. A szerző ízelítőül felolvasott néhány mulatságos történetet az anekdotagyűjteményből, amelyeknek hősei közismert aradi és temesvári személyiségek. Nagy sikere volt azoknak az anekdotáknak, amelyek egyik-másik szereplője jelen volt a könyvbemutatón!
Az irodalmi est befejező részében Jámbor Gyula szerkesztő az Irodalmi Jelen Könyvek sorozat legújabb köteteiből mutatott be néhányat (Hargitai Ildikó: Álomsárkányok, Szűcs László: Bolondok a parton, Gömöri György: Lapszéli jegyzetek Londonból, Bogdán László: Ricardo Reis Tahitin, Kopacz Mária: Abban az órában). A találkozót közvetlen hangulatú beszélgetés zárta, amelynek során szó esett a kiadók és az olvasók közötti kommunikáció nehézségeiről, a magyar könyvek terjesztésének hiányosságairól, helytörténeti munkák megjelentetésének szükségességéről.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Évadnyitó ülés az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 14-én, kedden délután tartotta évadnyitó ülését a megyei könyvtár zenetermében. Hevesi József Petőfi Sándor Ősz elején című versével kellemes őszi hangulatot teremtett.
A rendezvény témája Vörösmarty Mihály reformkori költészete volt a költő születésének 210. évfordulója kapcsán. Dr. Brauch Magda röviden bemutatta Vörösmarty életét, pályatársait, majd rátért a reformkor, az akkori társadalmi-politikai helyzet ismertetésére.Részletesen jellemezte a Gondolatok a könyvtárban, Az élő szobor, Országháza, Honszeretet, Liszt Ferenchez, Gutenberg albuma, A vén cigány, Szózat című költeményeket. Kolumbán Zsolt, Kiss Anna, Lovász Miklós, Hevesi József, Czernák Ferenc és Katona Béla körtagok ezúttal is lelkesen szavaltak, színesebbé, gazdagabbá téve a megemlékezést.
Czernák Ferenc az évadnyitó alkalmából virágokkal kedveskedett a nőknek. Az irodalmi kör októberi rendezvényén Bokor Ella versei kerülnek bemutatásra, majd Kaffka Margitra emlékeznek az írónő születésének 120. évfordulója alkalmából.
Regéczy Szabina Perle. Nyugati Jelen (Arad)

A Magyar Kultúra Napja
Átadták a Kölcsey-díjakat
Az év első legjelentősebb aradi magyar kulturális eseményére szombaton délután került sor a Jelen Házban.
A Magyar Kultúra Napján, Kölcsey Ferenc Himnusza,nemzeti imánk születésének 188. évfordulóján adták az aradi Kölcsey Egyesület díjait, amit olyan személyek vagy közületek kaphatnak, akik tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyletet támogatják ebbéli munkájában.
A Kölcsey-díj 2004 óta íródó történetében a következők kapták meg az oklevelet és a vele járó bronz emlékplakettet (Dinnyés László budapesti képzőművész munkáját): id. Kosara Géza, aki a két világháború között is Kölcsey-tag volt, a Kaposvári Berzsenyi Társaság, Szűcs Sándor grafikus, Ujj János tanár, helytörténész, Brauch Magda nyelvész, dr. Huber Ildikó (Budapest), Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános; tavaly Puskel Péter újságíró és helytörténész, valamint post mortem – halálának 25. évfordulója alkalmából – Ficzay Dénes néhai tanár. Ebbe a névsorba íratott fel idén Böszörményi Zoltán író és laptulajdonos, valamint a Khell tanítóházaspár.
Az ünnepség elején Berecz Gábor titkár foglalta össze dióhéjban Arad legpatinásabb civilszervezetének, a 130 éve alakult Kölcsey Egyesület történetét, majd a jelenlévők a Himnuszt hallgathatták meg Murvai Dávid középiskolás diák szavalatában. Jankó András egyesületi elnök Böszörményi Zoltánról mondott méltatásában kiemelte a díjazott irodalmi munkásságát, tucatnyi magyarul megjelent, de több idegen nyelvre is lefordított verseit, regényeit, novelláit, és azt, hogy bár távolra vetette a sors, sosem feledkezett meg gyökereiről, szívügyének érezte az aradi magyar kulturális élet támogatását. A díjat a kitüntetett távollétében Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője vette át.
Az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban tanító Khell házaspárról, Jolánról és Levente Lászlóról Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Arad megyei szervezetének elnöke mondott laudációt, amihez a pedagóguskollégák Petőfi Színészdal című – átköltött – versét megzenésítve biztosítottak kóruskíséretet. „Találkoztak már harangozóval, aki virágkertész, aratóval, aki gyémántcsiszoló, ékszerésszel, aki lélekgyógyász? – kezdte Matekovits. – Igen, ha találkoztak a Khell házaspárral, együtt és külön-külön is. Ők harangozói az anyanyelv jelenlétének. De Németh László szerint minden tanító egyben gyémántcsiszoló is, és az ékszernek való a gyermek lelke – s ezeket a lelkeket alakítani, ápolni, edzeni kell. (…) Apostolok, Trabanttal járó fáklyavivők, akik 25 évig gurultak hetente két-három alkalommal Pécskára, aminek az eredménye a ma is működő Búzavirág néptáncegyüttes.” A magyar identitást megtartó közösségi munkájukért az RMPSZ Márki Sándor-díjjal tüntette ki Khell Leventét és Jolánt 1995-ben, illetve 1998-ban, továbbá a családfő 2008-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet oklevelét vehette át. A díjátadó végén Gál Zoltán Vörösmarty Szózatát szavalta el, majd Bognár Levente aradi alpolgármester mondott üdvözlő szavakat. A meghatódott Khell házaspár kifejtette: több mint három évtizedes pályafutással a hátuk mögött úgy érzik, jó úton haladnak a kitűzött tervek megvalósítása felé, és mindig újabb célok vezetik őket hivatásukban.
Az ünnepség végén az idén 20 éves Kölcsey Diákszínpad mutatta be a Jelentek egy hősszerelmes életéből című előadást.
130 éve
A Kölcsey Egyesület 1881-ben alakult meg, de csak 1882. január 22-én jegyezték be hivatalosan. A kor aradi értelmisége hozta létre, nagykereskedők, bankárok, iskolaigazgatók stb., és elsősorban az iskolásokat volt hivatott segíteni különböző jótékonysági rendezvények szervezésével. Később kiterjesztették a tevékenységet, például az egyesület felhívására indult el a gyűjtés az 1848–1849-es Ereklyemúzeum létrehozására, és a több mint 17 ezer emléktárgy lett a mai aradi történelmi múzeum alapja; művelődési-irodalmi esteket is szerveztek az egylet tagjai. Első elnöke Tabajdi Károly főispán, első titkára Márki Sándor történész volt. A Kölcsey Egyesületet 1948-ban megszüntették, akkor Olosz Lajos költő volt az elnök és Ficzay Dénes tanár a titkár. A kommunizmus alatt lappangó tevékenysége volt, majd 1990. januárjában Pávai Gyula kezdeményezésére a hamvaiból újjáéledt az egylet, és többek között fiatal színészek, szárnybontogató írók, költők támogatását vállalta fel. Jankó András jelenlegi elnök elmondta, a megalakulás 130. évfordulója alkalmából szeretnék újra kiadni Márki Sándor Arad szabad királyi város története című munkáját, ami a történészek számára autentikus forrásanyag, és aminek az eredeti kiadásából tudomása szerint csak 4-5 példán található Aradon. Október 6-ra tervezik a könyv megjelenését.
Pataky Lehel Zsolt. Nyugati Jelen (Arad)

Az Erdélyi Toll nyári száma
A Székelyudvarhelyen megjelenő irodalmi és művelődési folyóirat III. évfolyamának 2. számában olvashatjuk: Brauch Magda: A Székely Útkereső levelezésének felbecsülhetetlen értékű dokumentumai; Bertha Zoltán: "…meggyötörten is gyönyörű". Kányádi Sándor világa; Nagy Pál: Halhatatlan; Pomogáts Béla: Útkereső irodalomtudomány II.; Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében V.; 125 éve született – Tóth Árpád: Körúti hajnal; Málnási Ferenc: "A Végtelen Fény milliom karátja…"; "Félek a szótól" (Brauch Magda beszélgetése Böszörményi Zoltánnal); Csire Gabriella: Mondák és históriák; Bölöni Domokos: Csillagfogó; Csávossy György: Erdélyi ima; Jancsik Pál, Elekes Ferenc, Beke Sándor, Böszörményi Zoltán, Nagy Attila, P. Buzogány Árpád, Bencze Mihály, Fülöp Kálmán, Hadnagy József, Ráduly János, Mészely József, Nagy József Levente, Csatáné Bartha Irénke, Székely-Benczédi Endre versei * P. Buzogány Árpád: Hölgyválasz, Böszörményi Zoltán prózája; Eszteró István: Újszülött unokáknak; Elekes Ferenc prózája, Ötvös József: Jóska, a falu bolondja; Zsidó Ferenc: Laska Lajos hétköznapi kalandjai * Erdélyi történelmi népballadák II.; Barabás István: Magyar zene román lexikonban; Málnási Ferenc: Nagy Pál: Betűvetés mezején * Erdélyi Toll gyermekeknek: László László, Ráduly János, Csire Gabriella, Mészely József, Beke Sándor írásai.
b.d.
Népújság (Marosvásárhely),

Tönkreteszik az őstermelőket?
Gazdaköltőként, a nemzetet szolgálni
Mester József Tamás, Pécskának egyik karizmatikus személyisége, aki mezőgazdászként vereseket ír, amelyeket az Évgyűrűk, illetve a Partszakaszaim című kötetekben, valamint CD-n adott ki. E kettős minőségében beszélgetünk vele a 65. születésnapja előtt.
– Mi jelentkezett előbb az életében, a gazdálkodás-e vagy az irodalom?
– Természetesen, az irodalom, mert 1964-ben kapcsolatba léptem az Utunk irodalmi folyóirattal, ahova beküldtem egy versemet. Pozitív visszajelzés, biztatás érkezett, ezért tudtam: a továbbiakban az irodalommal kell foglalkoznom, csakhogy olyan témakört próbáltam a verseimben feldolgozni, ami nem tetszett az akkori politikai elitnek.
– Talán kulákkérdést feszegette?
– Mindent, ami az akkori gazdatársadalmat sújtotta, elnyomta. Talán ezért, de inkább azért, mert az édesapám a 4 hektárnyi földje miatt kuláklistára került, a retorzió sem maradt el. Nem csak akkor, már sokkal korábban, hiszen negyedikes koromban, az osztályban egyedüliként nem kaptam pionírnyakkendőt. Hatalmas lelki trauma volt számomra, hiszen utcára sem mehettem anélkül, hogy a többi gyerek csúfolódó kórusa ne zengte volna: „kiskulák, kiskulák…”
– De hát, Pécskán jómódú emberek éltek, bizonyára mások is kuláklistára kerültek…
– Természetesen, de ők valahogy, jobban besimultak a rendszerbe. Az én szüleim viszont nem politizáltak, az erre vonatkozó ajánlatokat valószínűleg nem fogadták el, ezért az egész családot kiközösítették. Ebben nagy szerep jutott az akkoriban frissen kihelyezett néptanítóknak, akik a diákokat is szelektálták, méghozzá politikai szempontból. Ennek volt köszönhető, hogy KISZ-tagnak is csak az utolsó pillanatban vettek fel, az osztályfőnököm felelősségére. Történt ez annak ellenére, hogy az édesapám is belépett a téeszbe, a traktorjával együtt. Az volt ugyanis a család legnagyobb bűne, hogy egyik nagybátyám pap volt.
– Hogy próbálta átélni, feldolgozni a kirekesztettséget?
– Minden velem, velünk megtörtént atrocitást a költészetben dolgoztam fel, gyógyírt keresve rájuk. Sokan tudtak az irodalmi munkálkodásomról, a témájáról, de nem vették figyelembe. A kollégáim különcnek tartottak, kissé irigykedve kezeltek, mert azt is tudták, magasabb filozófiai felfogás szerint élek, más dimenziókban gondolkodom. Abban az időben az emberek legnagyobb többsége meghasalt a bolsevik ideológiának, sőt sokan támogatták is. Különösen súlyos volt az akkori tanítók, tanárok hozzáállása, amivel egy konszolidált magyar közösség szétveréséhez járultak hozzá. A harcias szellemű édesanyámnak köszönhetően az öcsémmel együtt Pécskán elvégeztük a magyar középiskolát. Eközben szinte egész gyermekkoromat a nagyszüleimnek a tanyáján töltöttem. Akkoriban Pécska környékén 950-960 tanya létezett, megalapozott gazdálkodással. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején kialakult virágzó gazdasági formát azonban a román bolsevik nacionalizmus meg akarta szüntetni, ami sikerült is, hiszen manapság már csupán 3-4 tanya létezik. Ezeket is csak a volt téeszek vezetőségeinek a szükséglete miatt hagyták meg. Én a tanyavilágban nevelkedve szívtam a magamba a földnek a szeretetét. Lelki szemeimmel most is látom a fehérre meszelt tanyákat, az őket övező búza- és kukoricatáblákat, amelyeket a szorgos, magyar parasztemberek műveltek meg. Őket viszont elűzték, elcsábították a földjeikről, ezért ne csodálkozzunk, ha földönfutókká leszünk, lettünk. Ebben nagy szerepe van a rendszerváltás utáni felületes érdekvédelmi munkának is, hiszen reprezentatív szervezetként működött, gazdasági kérdésekkel azonban nem foglalkozott, noha a földművelő magyarság megtartásának egyik legfontosabb eleme a föld tulajdonviszonyoknak a gyors, igazságos rendezése lett volna. A 18. földtörvény ugyanis a földosztó bizottságok udvarába próbálta átdobni a döglött macskát, miközben az érdekképviselet megfeküdt az akkori agrár, illetve jogi maffiának. Éppen ezért, sok magyar gazda még manapság is pereskedik a földjéért vagy meghalt, mielőtt azt visszakaphatta volna.
– Mennyi földet kapott vissza a családi vagyonból?
– A családtalan nagybácsik és a rokonság tulajdonaival együtt 68 hektár szántót, illetve 6,5 hektárnyi legelőt. A szántóból a két fiamra 12-12 hektárt átírattam.
– Ők külön gazdálkodnak?
– Nem, mert egyik fiam Spanyolországban, a másik Magyarországon él, tehát magam művelem meg az egészet, egyetlen ember segítségével.
– Hogy tudja mindezt összekapcsolni a költészettel?
– Földművelés közben is a természetben élek, ahol megragadnak bizonyos jelenségek vagy mozzanatok, amelyeknek a fő gondolatát azonnal feljegyzem az állandóan magamnál hordott füzetecskébe. Miután a mozzanat megérlelődik bennem, meg tudom fogalmazni a körülöttem lévő mozgó, élővilág képeit, benyomásait. Hasonlóképpen ment ez a rendszerváltás előtt is, amikor az Aradi Közszállítási Vállalatnál, jegyellenőrként dolgoztam. Sok szabadidőm lévén, oda tudtam figyelni a természet jelenségeire. Tavaly, amikor a spanyolországi fiamnál jártunk, a Csendes-óceán, de a Földközi-tenger zöldes-kék vize is nagy hatással volt rám, de csak a közelmúltban érlelődött meg bennem, egy hete írtam meg. Tehát a vers megszületése nálam hosszú folyamat, a végleges formáig többször is átírom. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen magas színvonalon alkottam, csak dr. Brauch Magda kijelentéséből érzékeltem, miszerint „a költészetemben egyetlen képzavar sem létezik”. Az értékelés további erőt adott, új magatartást, mert a verseimet most fordítják az Agora irodalmi folyóirat számára.
– Tulajdonképpen gazdálkodó parasztembernek, avagy költőnek érzi magát?
– Nem tudok különbséget tenni a kettő között, mert mindkettőnek élvezem a gyümölcsét.
– Esetleg az ugyancsak parasztköltő, Bartalis Jánosnak a művei ihlették írásra?
– Én csak a kötelező olvasmányokban foglalkoztam más szerzők irodalmi műveivel. Szigorúan elhatároltam magam minden irányzattól, mert éreztem: tudok valami újat teremteni, amit nem szerettem volna bármilyen befolyás alatt alkotni. Éppen azért, nincs saját könyvtártam sem, hogy a saját költői hitvallásomat tudjam reflektálni. Tehát csakis a saját ihleteimet, élményeimet dolgozom fel, más szerzők befolyása nélkül. Mert nem értettem egyet az elmúlt rendszerrel, de a mostani brüsszeli módszereket sem tudom a magamévá tenni. Főként az anyaországra, a mi kettős állampolgárságunk miatt gyakorolt nyomás keserít el, hiszen az a trianoni bűnök elkövetőinek a riadalmát szemlélteti.
– Maradjunk a saját ekénk szarvánál. Mi a véleménye a mezőgazdaság megadóztatásáról?
– Az eddigi zavaros viszonyokra a hatalomnak az új honfoglalás végrehajtásához volt szüksége, miközben a mezőgazdaság a régi téeszviszonyokra alapozódik. Ha lett volna valódi politikai akarat, a mezőgazdaságunkat a piacgazdaság igényeihez lehetett volna igazítani. Ha ugyanis a román kormány hazai bankintézetet hozott volna létre a kis- és közepes vállalkozásoknak a finanszírozására, a földalapnak adott bizonyos érték alapján lehetett volna tárgyalni kölcsönügyben egy-egy pénzintézménnyel. Mert ha lennének olyan mezőgazdasági pénzintézmények, amelyek 2-3% kamat mellett biztosítanák a közép és hosszú távú projekteknek a finanszírozását, ezen a vonalon elindulhatna az ifjú vagy akármilyen mezőgazdász anélkül, hogy ki lenne téve az EU által ránk szabott, választékos tortúrának. Az általuk meghonosított eljárások egy konszolidált gazdasági formára, nem a mi kezdetleges viszonyainkra alkalmazhatók. A megtermelt árut ugyanis fel kellene dolgozni, a saját kereskedelmi láncban értékesíteni, kiiktatni a közvetítőket, akik lefölözik a hasznot. A jelenlegi törvények ugyanis a közvetítők, illetve a feketegazdaság malmára hajtják a vizet, mert a 10-50 hektáron gazdálkodókra is ugyanazokat a terheket rója, mint a több száz hektáros gazdákra. Az sem igazságos, hogy a szállítók a termelőkkel azonos adóelbírálás alá essenek, hiszen a szállítónak a befektetése szinte azonnal, míg a mezőgazdaságban elhasznált üzemanyag ára egy év múlva térül meg. Magángazdaként, tulajdonképpen eddig is adóztak, hiszen fizettem a nyilatkozott profit utáni 2%-ot, az egészségbiztosítást, a gázolajam nem kapott ártámogatást, a vetőmagot, a műtrágyát áfával megterhelve vásároltam, amit sehol nem tudtam leírni, miközben a jogi személyiségű nagyvállalatok áfa nélkül vásárolhatják a vetőmagot. Az adóztatással tulajdonképpen tönkre akarják tenni a kisgazdaságokat, mivel a Kárpátokon túli, balkáni felfogás szerint, csak több ezer hektáros földművelésben gondolkodnak. Őstermelő, a kisgazdaság számukra nem létezik. Mezőgazdászokkal sokat vitatkoztam már a témában, és arra a következtetésre jutottam, hogy nekünk nem kellene tanácsért Brüsszelbe mennünk, hiszen az ország nyugati részén a mezőgazdaság, hagyományőrzés. A mi őseinktől tanulták a mezőgazdaságot a most nagymenő nyugatiak. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdaság megadóztatásával a kisgazdaságokat akarják tönkre tenni, a mindent megkaparintani törekvő agrármaffia malmára hajtják a vizet. Ami minket, magyarokat illet, az alkalmazott módszer azzal a veszéllyel jár, hogy az elöregedő magyarság mindinkább teret veszít, Árpád jussából teljesen ki lesz semmizve.
– Van-e valamilyen cél, ahova a költészetével el akar jutni?
– Gazdagítani szeretném a magyar irodalmat. Ha dr. Brauch Magda azt állította, hogy egyes verseim Balassi vereseivel azonos színvonalon állnak, ez nekem nagy lelki erőt ad a folytatáshoz. Tehát tovább szeretnék gazdálkodni, együtt lélegezni az élő természettel és a társadalommal, amelyeknek a megnyilvánulásait, a jelenségeit feljegyzem, hogy gazdaköltői ihlettel, tapasztalattal, a nemzetemet szolgálhassam.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),