Nem minden község büszkélkedhet egy olyan rangos sajtótermékkel, mint a Csernátoni Füzetek. A kiadvány idén januárban ünnepelte a 16. születésnapját. Első száma 1991 januárjában jelent meg. Címoldalán egy jellegzetes buzogányvégződésű kopjafa díszelgett, derekán, a molnárgomb alatt egy székely kereszttel a főmotívumok között. Azóta a Csernátoni Füzeteknek 38 száma látott napvilágot, egyenként több mint kétezer példányban. A lap színvonalas helytörténeti és művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A csernátoni lap születésénél Haszmann Pál, Kocsis Károly és Salamon Ferenc bábáskodtak. Később olyan szakemberekkel bővült a szerkesztői gárda, mint Simó Erzsébet, Kádár Gyula, Tompa Ernő, Sylvester Lajos, valamint Albert Levente fotográfus. A kiadvány első számait a Háromszék Kiadó adta ki a Bod Péter Közművelődési Egyesület égisze alatt, a 24. lapszámtól kezdődően a megyeszékhelyi Charta Kiadó, illetőleg Kisgyörgy Tamás technikai szerkesztő gondozásában jelenik meg. Haszmann Pál olyan szerkesztői közösséget gyűjtött maga mögé, amelynek tagjai díjmentesen és kötelességtudattal látják el feladatukat. /Brassai István: Székely kereszt és molnárgomb. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 23./

Szakítani a múlttal?
Olvasói levél
A Háromszék Táncstúdió előcsarnokában jártam, és döbbenten vettem észre, hogy a falakról lekerült a Háromszék Táncegyüttes régebbi, időközben „kiöregedett” táncosainak a fényképe. Örvendtem, hogy új arcokat is látok, hiszen azt bizonyítja, van folytatás. Egy olyan együttes, amely hagyományőrző munkát (is) folytat, miért szakítja meg a kapcsolatot a régi tagjaival? Van hely bőven a falakon, a megye hírnevét öregbítő táncosoknak ennyi tisztelet kijárna. Nézzék meg a Tamási Áron Színház színművészeinek arcképcsarnokát!
Brassai István, Sepsiszentgyörgy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely