Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bősze Ferenc
1 tétel
2011. november 24.
Ki lehet az „igazi” Elie Wiesel?
Január 24-én kezdi el tárgyalni a bíróság Budapesten azt a személyiségi jogi pert, amelyet Grüner Miklós holokauszt-túlélő indított Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija ellen. A per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szól – írja a Népszabadság.
A magyarországi napilap ismerteti, hogy Grüner szerint ugyanis akit ma Elie Wieselként ismer a világ, nem Elie Wiesel: az illető ellopta az ő egykori auschwitzi barakktársának, Lázár Wieselnek a személyazonosságát. Ezért jogerős bírósági ítélettel szeretné igazolni a lassan negyedszázada hangoztatott állításait a holokauszt-túlélő, aki 1986 óta számos nyilvános fórumon, kiadványban azt közölte, hogy a Nobel-békedíjas Elie Wiesel hamis személyazonossággal él, nem lehet azonos az Auschwitzban A-7713-as számon nyilvántartott Lázár Wiesel nevű egykori rabtársával.
Nem alany, hanem tárgy
Grüner Miklós az elmúlt héten Budapesten jelentette be, hogy az állításait végre bíróságon is tudja igazolni. Jogi képviselője, Bősze Ferenc ügyvéd azt közölte, hogy a Grüner által indított személyiségi jogi pernek nem az alanya lesz Elie Wiesel, hanem a tárgya. Mégpedig oly módon, hogy alperesként perbe hívták Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbiját, aki 2009-ben, Elie Wiesel magyarországi látogatásakor egy internetes cikkében történelemhamisítónak nevezte Grünert.
„A bírósági tárgyaláson azt szeretnénk bizonyítani, hogy Köves Slomó jogsértően és megalapozatlanul tüntette fel a felperest történelmi és valós tényeket célirányosan csúsztatva, a valóságtól elrugaszkodva hivatkozó személyként” – idézte a keresetlevelet Bősze, aki hozzátette: az eljárás során valójában azt kell igazolniuk, hogy Wiesel hamis személyazonossággal él.
Hivatalos életrajza szerint Elie Wiesel 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, 1944-ben a családjával együtt deportálták. Túlélte az auschwitzi haláltábort, ahonnan előbb Franciaországba került, később az Egyesült Államokban telepedett le. A holokausztról írt életrajzi könyve (És a világ hallgat) az ötvenes években jelent meg Buenos Airesben jiddis nyelven, majd 1958-ban a franciául megírt Az éjszaka hozta meg számára a világsikert. Eddig összesen 57 könyve jelent meg, munkásságát 1986-ban Nobel-békedíjjal ismerték el.
Az A-7713-as szám
Grüner Miklós állításának lényege – ismerteti a Népszabadság – az, hogy a valódi Lázár Wieselnek az ötvenes évek közepén nyoma veszett, a jiddis nyelven Argentínában kiadott önéletrajzi mű még bizonyosan az ő alkotása volt, ám Az éjszaka már egy másik személy munkája, aki – Grüner feltételezése szerint a jogdíj kikerülése érdekében – szépirodalmi stílusban átdolgozta Lázár Wiesel önéletrajzát, majd Elie Wiesel néven felvette a személyazonosságát is.
A felperes – aki a második világháború után Svédországban telepedett le – 1986-ban személyesen találkozott Elie Wiesellel, az összejövetelt egy svéd újság szervezte meg. A találkozón Grüner és Wiesel is úgy nyilatkozott, hogy még soha életükben nem látták egymást.
Grüner nem értette a dolgot, mivel jól emlékezett egykori rabtársára, Lázár Wieselre, akinek a karjára a haláltáborban az A-7713-as számot tetoválták. Az íróként hírnevet szerzett Elie Wiesel is azt állította magáról, hogy ő volt az A-7713-as fogoly, ami Grüner szerint képtelenség.
Bősze Ferenc ügyvéd a bíróság elé tárt bizonyítékok közül kiemelte, hogy sikerült olyan dokumentumokat beszerezniük, amelyek azt igazolják: az A-7713-as számú rabként nyilvántartott Lázár Wiesel valójában nem is 1928-ban, hanem 1913-ban született. Olyan iratokat is találtak, amelyek szerint Lázár Wiesel apját Ábrahám Wieselnek hívták (ő volt az A-7712-es számú rab), miközben Elie Wiesel hivatalos életrajza szerint az édesapját Salamon – a Wikipédia szerint Slomó – Wieselnek hívták.
A Népszabadságnak arra a kérdésére, hogy Grüner Miklós miért folytat 1986 óta valóságos hadjáratot Elie Wiesel ellen, a most 83 éves férfi azt mondta: egykori rabtársa emlékének tartozik azzal, hogy az általa átélt szenvedésekből ne élhessen meg egy másik személy, ne használhassa fel jogtalanul a valódi Lázár Wiesel személyazonosságát.
Hatvan év múltán
Több mint hatvan esztendei távollét után két éve, 2009-ben érkezett először Magyarországra Elie Wiesel. „A gyűlölködők, a rasszisták, akik szégyent hoznak Magyarországra, a magyarok és a zsidók közös ellenségei; a holokauszt tagadását pedig törvénnyel kellene büntetni Magyarországon is, hogy az ezt vallók börtönbe kerüljenek” – jelentette ki a Nobel-békedíjas író a Budapesten megrendezett Magyar-zsidó együttélés – együtt a közös jövőért című konferencián.
A ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író felidézte, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz történt visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az akkori országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket – emlékeztetett a konferencián 2009-ben Wiesel.
Gy. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Január 24-én kezdi el tárgyalni a bíróság Budapesten azt a személyiségi jogi pert, amelyet Grüner Miklós holokauszt-túlélő indított Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija ellen. A per valójában Elie Wiesel, Nobel-békedíjas íróról szól – írja a Népszabadság.
A magyarországi napilap ismerteti, hogy Grüner szerint ugyanis akit ma Elie Wieselként ismer a világ, nem Elie Wiesel: az illető ellopta az ő egykori auschwitzi barakktársának, Lázár Wieselnek a személyazonosságát. Ezért jogerős bírósági ítélettel szeretné igazolni a lassan negyedszázada hangoztatott állításait a holokauszt-túlélő, aki 1986 óta számos nyilvános fórumon, kiadványban azt közölte, hogy a Nobel-békedíjas Elie Wiesel hamis személyazonossággal él, nem lehet azonos az Auschwitzban A-7713-as számon nyilvántartott Lázár Wiesel nevű egykori rabtársával.
Nem alany, hanem tárgy
Grüner Miklós az elmúlt héten Budapesten jelentette be, hogy az állításait végre bíróságon is tudja igazolni. Jogi képviselője, Bősze Ferenc ügyvéd azt közölte, hogy a Grüner által indított személyiségi jogi pernek nem az alanya lesz Elie Wiesel, hanem a tárgya. Mégpedig oly módon, hogy alperesként perbe hívták Köves Slomót, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbiját, aki 2009-ben, Elie Wiesel magyarországi látogatásakor egy internetes cikkében történelemhamisítónak nevezte Grünert.
„A bírósági tárgyaláson azt szeretnénk bizonyítani, hogy Köves Slomó jogsértően és megalapozatlanul tüntette fel a felperest történelmi és valós tényeket célirányosan csúsztatva, a valóságtól elrugaszkodva hivatkozó személyként” – idézte a keresetlevelet Bősze, aki hozzátette: az eljárás során valójában azt kell igazolniuk, hogy Wiesel hamis személyazonossággal él.
Hivatalos életrajza szerint Elie Wiesel 1928. szeptember 30-án született Máramarosszigeten, 1944-ben a családjával együtt deportálták. Túlélte az auschwitzi haláltábort, ahonnan előbb Franciaországba került, később az Egyesült Államokban telepedett le. A holokausztról írt életrajzi könyve (És a világ hallgat) az ötvenes években jelent meg Buenos Airesben jiddis nyelven, majd 1958-ban a franciául megírt Az éjszaka hozta meg számára a világsikert. Eddig összesen 57 könyve jelent meg, munkásságát 1986-ban Nobel-békedíjjal ismerték el.
Az A-7713-as szám
Grüner Miklós állításának lényege – ismerteti a Népszabadság – az, hogy a valódi Lázár Wieselnek az ötvenes évek közepén nyoma veszett, a jiddis nyelven Argentínában kiadott önéletrajzi mű még bizonyosan az ő alkotása volt, ám Az éjszaka már egy másik személy munkája, aki – Grüner feltételezése szerint a jogdíj kikerülése érdekében – szépirodalmi stílusban átdolgozta Lázár Wiesel önéletrajzát, majd Elie Wiesel néven felvette a személyazonosságát is.
A felperes – aki a második világháború után Svédországban telepedett le – 1986-ban személyesen találkozott Elie Wiesellel, az összejövetelt egy svéd újság szervezte meg. A találkozón Grüner és Wiesel is úgy nyilatkozott, hogy még soha életükben nem látták egymást.
Grüner nem értette a dolgot, mivel jól emlékezett egykori rabtársára, Lázár Wieselre, akinek a karjára a haláltáborban az A-7713-as számot tetoválták. Az íróként hírnevet szerzett Elie Wiesel is azt állította magáról, hogy ő volt az A-7713-as fogoly, ami Grüner szerint képtelenség.
Bősze Ferenc ügyvéd a bíróság elé tárt bizonyítékok közül kiemelte, hogy sikerült olyan dokumentumokat beszerezniük, amelyek azt igazolják: az A-7713-as számú rabként nyilvántartott Lázár Wiesel valójában nem is 1928-ban, hanem 1913-ban született. Olyan iratokat is találtak, amelyek szerint Lázár Wiesel apját Ábrahám Wieselnek hívták (ő volt az A-7712-es számú rab), miközben Elie Wiesel hivatalos életrajza szerint az édesapját Salamon – a Wikipédia szerint Slomó – Wieselnek hívták.
A Népszabadságnak arra a kérdésére, hogy Grüner Miklós miért folytat 1986 óta valóságos hadjáratot Elie Wiesel ellen, a most 83 éves férfi azt mondta: egykori rabtársa emlékének tartozik azzal, hogy az általa átélt szenvedésekből ne élhessen meg egy másik személy, ne használhassa fel jogtalanul a valódi Lázár Wiesel személyazonosságát.
Hatvan év múltán
Több mint hatvan esztendei távollét után két éve, 2009-ben érkezett először Magyarországra Elie Wiesel. „A gyűlölködők, a rasszisták, akik szégyent hoznak Magyarországra, a magyarok és a zsidók közös ellenségei; a holokauszt tagadását pedig törvénnyel kellene büntetni Magyarországon is, hogy az ezt vallók börtönbe kerüljenek” – jelentette ki a Nobel-békedíjas író a Budapesten megrendezett Magyar-zsidó együttélés – együtt a közös jövőért című konferencián.
A ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író felidézte, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz történt visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az akkori országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket – emlékeztetett a konferencián 2009-ben Wiesel.
Gy. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)