Szép nyári nap volt (és lesz) az operában
Van egy csapat, fiatalok. Dolgoznak becsülettel, elvégre a normát teljesíteniük kell, az sem baj, ha túlteljesítik.
A helyi termelőszövetkezet melléküzemágának vezetője árgus szemekkel követi, hogy minden „pontosan, szépen” történjék az építőtáborban, ahol a nyarat töltik, a hajnali tornától a paradicsomfeldolgozó üzembeli tevékenységükön át egészen lámpaoltásig, sőt lehetőleg még azután is. De ez többnyire mellékes (mintha kicsit a „melléküzemág-vezető” megnevezés is rájátszana a helyzetre), fontosabb, hogy nagyon szeretnek szórakozni ezek a fiatalok, ha alkalmuk adódik, énekelnek, táncolnak önfeledten. Jól érzik magukat. Értik a tréfát, szívesen ugratják egymást. Szerelmesek. Máskor meg komolyak: szembesülnek azzal, hogy az aktuális hatalmi berendezkedés „csápjai” sokfelé elérnek, lehetetlen tőlük szabadulni. A szocialista Magyarországra kitalált történet, amelyet Böhm György és Korcsmáros György kreált az ismert Neoton-slágerek köré – s amely jóval komplexebb annál, mint hogy néhány szóban/sorban „összefoglaljuk” –, mostantól Kolozsváron is megelevenedik, az Apáczai-líceum vegyeskarának előadásában.
A tavalyi Dzsungel könyve után Szabadi Ildikó, az iskola zenetanára ismét álmodott „egy merészet”, a Kolozsvári Magyar Operában csütörtök este tartott bemutatón pedig sokan megbizonyosodhattak: nagyon is volt értelme annak az áldozattal, lelkesedéssel és kitartással teli munkának, amely április közepe óta egyre intenzívebbé vált diákok és oktatóik – rendező: Gombár Annamária, zenei vezető: Szabadi Ildikó, koreográfus: Cristea Diana – (s talán még a szülők) számára is. Persze, amikor gyerekek szerepelnek nagyobb kaliberű előadásokban, hajlamosak vagyunk elsődlegesen a jót meglátni és szóvá tenni, de miért ne tegyük, amikor van mit.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)