"A méltányosság döntsön Köröstárkányban"
Idén is megtartották a Pro Tharkan Egyesület szervezte megemlékezést nagypénteken a köröstárkányi emlékműnél, melyet újabb viszály övez. Jelen volt mások mellett Bíró Zsolt MPP-elnök, illetve Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke is.
Ahogyan már szinte hozzátartozik a Köröstárkányban tartott nagypénteki megemlékezésekhez, a délelőtti istentiszteletről távozók jórésze megállás nélkül ballagott el az első és második világháború, illetve az 1919 húsvéti mészárlás áldozatainak emlékét őrző, 1999-ben avatott emlékmű előtt. Az eddig is megvolt feszültséget (a falu egyik része a vérengzés dátum szerinti évfordulóján, a másik része a mindenkori nagypénteken tart megemlékezést) tovább szítja, hogy az emlékművet egy turulmadárral kívánják kiegészíteni, amit elvileg mindenki támogat, ám a kivitelezés módjában vannak nézetkülönbségek (lásd. BN, március 31.). A mintegy 70 megjelentet (köztük kéttucatnyi cserkészt), kiknek nagyobb része meghívott és vendég volt, Gábor Ferenc, a Pro Tharkan Egyesület elnöke köszöntötte, az emlékmű kerítésén fáklyák lobogtak, illetve a román, magyar, EU-s, a tárkányi és a Magyarok Világszövetségének zászlaját lengette a szél (a publikum soraiban még egy Jobbik Magyarországért Mozgalom-zászlót is lobogtatott a kellemes tavaszi szellő).
Döntsön a méltányosság
A felszólalók sorában először dr. Csapó József volt szenátor, az emlékmű védnöke méltatta Gábor Ferenc érdemeit az emlékműállításban, szerinte kötelességünk emlékezni a nemzetet próbára tevő nagy eseményekre. Bíró Zsolt, az MPP országos elnöke, mint a már említett turul adományozója, egyebek mellett arról beszélt, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás, az emlékmű kiegészítésének szánt madár pedig már a jövőbe vetett reményt jelképezné. Bottyán Zoltán, a Magyarok Világszövetségének alelnöke Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus-át mondta el, majd Patrubány Miklós MVSZ-elnök állt a mikrofon elé. "Személyes kudarcként élem meg, hogy a köröstárkányiak összefogása ma távolabbinak tűnik, mint valaha", fogalmazott a "turul ügyre", illetve a két időpontban tartott megemlékezésekre utalva, hozzátéve: mindkét fél tud cáfolhatatlan észérveket felsorakoztatni, melyekkel nem lehet igazságot tenni. Meglátása szerint egy megoldás van: "a méltányosság kell döntsön", mégpedig azok javára, akik annak idején kiharcolták az emlékművet.
Szorosabb együttműködés
Patrubány Miklós külön méltatta a Pinka-völgyi települések több mint 500 kilométert utazott küldöttségeinek jelenlétét. (Tíz magyarok, horvátok és németek lakta nyugat-magyarországi település - Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa - ellenszegülve a trianoni döntésnek kiharcolta 1923-ban megtörtént visszacsatolását az anyaországhoz Ausztriától - szerz.megj.). Mint mondta, az MVSZ közreműködésével szorosabb kapcsolat kiépítésére törekszenek a Fekete Körös-völgyi magyar falvak és a Pinka-völgyi települések között. A beszédek közt szavalatokkal közreműködtek a cserkészek, illetve Lajter Márkó érsemjéni/debreceni diák, utánuk pedig harangszó kísérte az egy perces néma főhajtást, majd koszorúzás következett, és a himnuszok eléneklésével ért véget az ünnepség, mely után a szervezők a kultúrházba várták nagypénteki böjtös ebédre a vendégeket.
Rencz Csaba. erdon.ro

Önálló nép a székely
A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) vezetői kedden délután Baróton mutatták be a Magyarságtudományi Füzetek 26. Nemzet-e, vagy nép-e a székelység? Netán kisebbség? címet viselő számát. Patrubány Miklós, a szervezet elnöke, Oláh István és Bottyán Zoltán, az MVSZ Kárpát-medencei elnöke, illetve alelnöke, Benkő Emőke elnökségi póttag és Borsos Géza, az SZNT alapító alelnöke a székelység múltbéli és jelenlegi helyzetére tért ki, s fogalmazott meg kritikát az erdélyi és anyaországi politikum irányába.
A feltett kérdésre egyértelmű választ adtak a felszólalók: igenis, önálló népként kell meghatároznunk magunkat. Véleményük szerint több mint hibát, nemzetárulást követtek el azok a közszereplők, akik a legutóbbi népszámláláskor arra buzdítottak, valljuk magunkat egységesen magyarnak. Érvelésük szerint tettükkel a székelyföldi önrendelkezés megvalósítását lehetetlenítették el, hiszen ha a magyar tengerben csak cseppnyi, ezerhatszáznál alig több – abból Baróton huszonhét – székely létezik, nekik nem járhat az autonómia.
Borsos Géza szerint bő ezeréves ittélésünk alatt kialakított és megőrzött kultúránk és erkölcsi értékrendünk feladása közösségünk beolvadásához vezet. „Ha lett volna hat-hétszázezer ember, aki székelynek vallja magát, lett volna mit felmutatnunk: itt vagyunk, nemzet vagyunk, jogaink vannak, és élni kívánunk velük. Hogy múltunk ne legyen az enyészeté, a székely öntudatot vissza kell állítanunk – jelentette ki. – Hogy ne lépjünk az önfeladás útjára, arra van szükség, hogy ne hagyjuk megalkuvásra kész, koncot leső vezéreinket kihátrálni céljaink mögül.” Ilyen kihátrálásnak mondta az Erdővidéken elkezdett belső népszavazás véghezvitelének megszakadását s a Székelyudvarhelyen 2006-ban a Székely Nagygyűlésen elfogadott kiáltvány megcsonkítását. Benkő Emőke annak a százötven önkéntesnek mondott köszönetet, akik a belső népszavazást Baróton és a tájegység tizenkilenc településén véghezvitték, majd elítélően szólt azokról, akik annak eredményeit elhallgatták. Véleménye szerint a fontos kérdésekben nem politikusoknak kellene dönteniük, hanem „az önrendelkezési jog birtokosának, a székely népnek” kellene lehetőséget biztosítani, hogy népszavazás által véleményt nyilváníthasson, s az így eldöntötthöz kellene képviselőinknek ragaszkodniuk – hangsúlyozta. Bottyán Zoltán arra kérte az erdélyi politikai pártok képviselőit, ne követeljék a román államtól a gyulafehérvári nyilatkozat betartását, hiszen az éppen ellenük íródott: abban a románok mindenkit testvérnek tekintenek – még az osztrákokat is –, csak a magyarokat nem. „A románok évtizedek óta éppen azt teszik, amit abba belefoglaltak: minket próbálnak ellehetetleníteni, megosztani és beolvasztani.”
A lapbemutatót követő fórumon felszólalt Barót volt polgármestere, Nagy István és a Székely Nemzeti Tanács bardoc–miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós is. Az eszmecsere során vita alakult ki arról, tényleg káros volt-e, hogy a népszámlálás alkalmával mindenki magyarnak vallotta magát, de kijutott az erdélyi és magyarországi pártoknak is. Patrubány Miklós elítélően szólt a FIDESZ mindent – az adóhivataltól a dohánykereskedelemig – nemzetivé tevő kommunikációjáról: a szó elhasználódik, közönségessé válik ezáltal. Figyelmeztetés hangzott el a románság székelyföldi terjeszkedéséről is: az ortodox püspökség játssza az előretolt helyőrség szerepét, templomokat építenek, nyomukban pedig rögtön megjelennek a házat vásárlók és -építők, egyre többen élnek vegyes házasságban, közülük sokan szívesen cserélnek vallást, mert ortodoxként könnyebbnek vélik az életet.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)