Egyház, média, kommunikáció
Nagyvárad- A médiatörténet Pál apostol leveleivel kezdődött, az internet pedig a globális pletyka fóruma, hangzott el egyebek mellett szombaton a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség által szervezett Médianapon.
A tavaly megfogalmazódott igény folytatásaként a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség az idén is megszervezte az Egyházmegyei Médianapot. A helyszín ezúttal a Kanonok sori Laikusképző Központ volt, a mottó pedig úgy hangzott: „Beszéljetek róla, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2 Tim 4,2). Moderátori minőségében Borzási Kinga köszöntötte a megjelenteket, majd Exc. Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: fontosnak tartják megszólítani az egyházi és a világi média képviselőit, akikkel tartják a kapcsolatot és együtt dolgoznak, látnak el közösen olyan feladatokat, melyek Istenről, az egyházról és a hitről szólnak.
A rendezvény vendégelőadója Kiss Ulrich jezsuita társadalomkutató volt, akit dr. Kovács F. Zsolt, a püspök irodaigazgatója mutatott be az egybegyűlteknek. Elhangzott róla, hogy Berlinben született magyar apától és német anyától. Sikeres üzletemberből, parfümgyárosból lett szerzetes, időközben médiaszakember a BBC-nél, és nem utolsó sorban a nevével fémjelzett Management by Jesus szemináriumsorozat moderátora. Egyedi módon kombinálja a marketing szabályait az evangélium modern stratégiáival, melynek következtében újszerű látásmódot szolgáltat az egyház korszerű megjelenéséhez.
A stílus kommunikáció
Az egyházi élet, a média és a kommunikáció viszonyának számos aspektusát érintette közvetlen stílusban előadott, sok mindenre rávilágító elmélkedésében Ulrich atya, kezdve azzal, hogy a médiatörténet szerinte- kihasználva a kor infrastrukturális lehetőségeit- Pál apostol leveleivel kezdődött, a bibliai időkben pedig egyes vallásos történések a nagy nyilvánosság előtt zajlottak, mások pedig olyan zártkörű események voltak, ahová nem hívták meg a sajtót, s befejezve napjaink aktualitásaival, amikor az internet egy globális fórum, és az egyház attól sem riad vissza, hogy kihasználja a közösségi oldalak, a blogbejegyzések vagy a keresztény videomegosztók által kínált lehetőségeket annak érdekében, hogy minél hatékonyabban megszólítsa a potenciális híveket. A stílus ugyanis kommunikáció, a 21. században pedig a tömegmédia elválaszthatatlan a tömegterjesztéstől, és terjesztőeszközök nélkül nincs lehetőség arra, hogy az üzenet eljusson a fogyasztókhoz. A legnagyobb kihívások közé sorolható, hogy a hírközlők nem ismerik a hallgatót, illetve az olvasót (ezért egy képlékeny valóságként, homogén egységként kénytelenek kezelni őket), a szimpla közlés nem jelent egyet a kommunikációval, a tényekről pedig alapvetően nem esik szó a hírekben, elvész a lényeg és az igazság. Ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, meg kell tanulnunk chatelni a digitális kontinenseken, annak tudatában, hogy az internet világában mindenki részt vesz a termelésben. A grafomániások ellepték a piacot, új özönvízként megjelent a médiaáradat, ezért néha hatásszünetet kell tartsunk, mert csend nélkül nincs kommunikáció, a beszédes csend teszi tulajdonképpen lehetővé a párbeszédet, vélekedett a szakember, aki azon meggyőződésének is hangot adott, hogy nem csupán a tulajdonosok, hanem az újságírók is valamennyien médiavállalkozók, hiszen a piacot az olvasók képezik, és jó termékeket kell előállítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Műhelybeszélgetések
Az előadás után műhelybeszélgetések zajlottak három helyszínen. A feldolgozandó témák a „netikett”, a szociális kommunikáció és az üzletemberek/médiamunkások lelkiismeret vizsgálata volt, a közös elem pedig a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség megjelenítése a Facebookon. Az ebéd után ezen felvetések közös kielemzésére került sor. Szó esett többek közt a főnök-beosztott viszonyról, a papok és a hívek szerepéről az egyházi életben és a médiában, a „netmisszionáriusokról”, a templomokban és a mindennapokban használt nyelvezetről stb.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Orgonaavató az arad-belvárosi baptista gyülekezetben
A zene Isten ajándéka az ember számára. A Jézus Krisztus áldozatával kegyelmet nyert ember szíve, telve van hálával, aminek hangot is ad énekben, zenében, amely viszont nem ér véget e földi lét befejeztével, átível az öröklétbe is. Isten mennyei világában az üdvözültek hatalmas örömünnepen vesznek részt, ahol a dicsőítés, a megváltás feletti öröm az ének és zene varázslatos környezetében történik.
Isten iránti hálával csordultig telt a belvárosi baptista gyülekezet közösségének szíve, amikor hálaadó istentiszteleten emlékezhettek meg egy új gyülekezeti orgona használatba vételéről. Az ünnepségsorozat szombaton este vette kezdetét, amikor vendégművészek közreműködése tette felejthetetlenné az alkalmat. Simon András lelkipásztor zsoltáros köszöntése után Kiss Eunika műsorvezető szólt az egyházi zene fontosságáról, szépségéről, amely előkészíti a szíveket az Ige üzenetének befogadására. Ismertette röviden a fellépő művészek életútját, szólt hitéletük különböző területeiről, zenei tevékenységükről. Ezt követően csendült fel dr. Garai Zsolt előadásában Johann Sebastian Bach D mol toccata és fúga című művének örök szép dallama. Az est szépségét emelte néhány gyülekezeti és vendégművész zenei előadása. Közreműködött dr. Caciora Teodor, a Dragostea román gyülekezet karmestere, Gál Gyula klarinétművész, a belvárosi gyülekezet tagja, valamint Camenita Marcel, az aradi Filharmónia tagja mélyhegedűn, akinek ifjú évei korábban a belvárosi gyülekezethez kötődtek. Az est a Vidd a jó hírt című ének közös eléneklésével zárult, amely Beethoven Örömódájának – az Európai Unió himnuszának dallamát szólaltatta meg.
A vasárnap délelőtti istentisztelet rendhagyó módon, olyan hálaadó imaórával kezdődött, amelyben Kiss László karvezető és Kulcsár Barna gyülekezetvezető vidám énekre és bensőséges hálaadásra buzdították a jelenlevőket. Ezt követően történt a délelőtt fő eseménye, az ünnepélyes orgonaátadás, amelyen Szűcs János karvezető ismertette a jelenlevőkkel az új orgona technikai adatait. Szólt arról, hogy az orgona, mint a „hangszerek királya” a legnagyobb hangterjedelmű, legváltozatosabb hangszínekkel rendelkező hangszer lévén, a legmagasabb értékelést vívta ki az egyházi zene területén. A modern technika lehetővé tette, hogy a klasszikus hangzást elektronikus úton reprodukálják, s így a hagyományos orgonák hangzásvilágát varázsolják a hallgatók elé. Nos, az átadásra került orgona a hollandiai Johannus, Európa legnagyobb orgonaépítő gyárának a terméke. Hárommanuálos, a regiszterek száma 59. Fontos szerepe van a közös templomi, gyülekezeti éneklés vezetésében, a zenei, illetve énekes szólisták kíséretében, valamint orgonára irt zeneművek megszólaltatásában.
Ezután újra felcsendült az orgona hangja dr. Garai Zsolt előadásában elhangzott Leon Boelmann, Imádság a Notre Dame-ban című lírai hangzású zenemű. Ezt követően Túrmezei Erzsébet, Kereszt és orgonasípok című versét adta elő Szűcs Bettina, majd Borzási Kinga Aradról Brassóba elszármazott hegedűművész gyönyörű előadását élvezhette a jelenlevő közösség.
Az ünnepi istentisztelet záró mozzanataként Simon András lelkipásztor a hálaadás hangján szólt arról, hogy a testvéri közösség összefogását Isten áldása kísérte. Fontos azonban, hogy az új orgona „ne álljon” Isten és a közösség közzé, pusztán csak egy eszköz maradjon annak a nagy és nemes célnak a megvalósításában, hogy segítse kifejezésre juttatni szívünk mélységes háláját a megváltásért, Jézus Krisztusért, hiszen Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség. Befejezésül a kórus és a jelenlevők nagy átéléssel együtt énekelték: Jézus – Nagy Király, fenséges Úr, Király, Isten Fia, Tied minden magasztalás kezdetű éneket. Még sokáig szívünkben marad e fenséges nap öröme, áldása.
Bátkai Sándor / Nyugati Jelen (Arad)