Marosvásárhelyen a hajdani városbíró és várépítő Borsos Tamás mellszobrának elkészítésére a polgármesteri hivatal által meghirdetett pályázatra határidő lejártáig mindössze két szobrászművész nevezett be: Deák Árpád marosvásárhelyi születésű, Nagyváradon élő szobrász és Pokornyi László, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola végzős hallgatója. A dec. 13-án összeült zsűri szerint a pályamunkák nem érik el a megfelelő művészi szintet, ezért a megrendelők úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják a pályázatot. /(lokodi): Elutasították a Borsos Tamás-szoborterveket. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

Jún. 21-25-e között immár negyedik alkalommal szervezi meg a polgármesteri hivatal a Marosvásárhelyi Napokat. Jún. 21-én a Kultúrpalotában osztják ki a díszpolgári és a Pro Urbe-díjakat. Jún. 22-én a Várkapu közelében leleplezik Borsos Tamás szobrát. /Kezdődnek a Marosvásárhelyi Napok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

Marosvásárhelyen jún. 20-án éjjel ismeretlenek megrongálták Borsos Tamás egykori vásárhelyi főbíró jún. 21-én leleplezendő szobrának talapzatát, és felgyújtották az azt beborító leplet. Fodor Imre eddigi polgármester szerint az eset - a választások második fordulója után - politikai üzenetet is hordoz. Florea prefektus, a Fodor ellenében most polgármesterré választott parasztpárti politikus közleményében a város összes lakóját civilizált viselkedésre szólította fel. Fodor ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett a rendőrségen, de - mint mondta - ezúttal sem vár eredményt ettől a lépéstől, hiszen mind a mai napig nem kerültek rendőrkézre a kétnyelvű helységnévtáblák lefestői, megrongálói sem. /Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 21./ Az RMDSZ Maros megyei szervezete közleményben tiltakozott az ellen, hogy ismeretlen tettesek felgyújtották és megrongálták a Borsos Tamás emlékének állított szobrot. Ez a bűncselekmény súlyos támadásnak bizonyul az elmúlt négy év során Fodor Imre polgármestersége alatt Marosvásárhelyen megteremtett nyugodt közhangulat ellen. /Az RMDSZ Maros megyei szervezetének közleménye. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 21. - 1748. sz./

Idén negyedszer rendezik meg a Marosvásárhelyi Napokat, melynek megálmodója, Fodor Imre polgármester elveszítette a választást. Jún. 21-én fogadják a messziről érkező vendégeket, átadják a díszpolgári és a Pro Urbe kitüntetéseket. Jún. 22-én indul majd a középkori vásárok hangulatát idéző fogatos menet, és ünnepélyesen megnyitják a Napokat. A nap egyik fénypontja lesz a vár egykori neves főbírájának, Borsos Tamásnak állított szobor leleplezése. /Máthé Éva: Marosvásárhelyi Napok - negyedszer. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

A Külügyminisztérium sajnálattal értesült a romániai helyi választások második fordulóját követően Marosvásárhelyen történt magyarellenes megnyilvánulásokról, olvasható a magyar külügyi közleményben. Az olyan jellegű nemkívánatos cselekmények, mint a nemzeti kisebbség elleni hangulatkeltést célzó utcai tüntetés, uszító jelszavak hangoztatása vagy a magyar közösség szellemi-kulturális örökségének, identitásának szerves részét képező köztéri műalkotás, Borsos Tamás egykori polgármester szobrának vandál meggyalázása távol esik a toleráns, európai szellemiségtől. "A külügyi tárca azt kívánja, hogy Marosvásárhely továbbra is a magyar és a román közösség közötti folyamatos és építő jellegű párbeszéd városa legyen" - áll a közleményben. /Magyar külügyminisztériumi állásfoglalás a marosvásárhelyi incidensről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

Jún. 21-én megkezdődtek a Marosvásárhelyi Napok. Fodor Imre polgármester Dorin Florea prefektus, a napokban megválasztott, de még be nem iktatott városvezető jelenlétében üdvözölte a külföldi küldöttségeket, majd átadták a díszokleveleket azoknak, akik a város díszpolgáraivá lettek, vagy akiket a Pro Urbe díjjal tüntettek ki. A városi tanács 1997 óta választ díszpolgárokat. Idén dr. Pápai Zoltán docens professzort, dr. Radu Deac szívsebész professzort részesítettek ilyen jellegű elismerésben. A 90 éves dr. Pápai Zoltán, a marosvásárhelyi sebészeti iskola megalapozója nem lehetett jelen az ünnepségen. Pro Urbe díjat kapott: Bölöni László futballjátékos, összesen 108 alkalommal játszott a román válogatottban, jelenleg Franciaországban él. Kerényi György kecskeméti vállalkozó a Marosvásárhely-Kecskemét testvérvárosi kapcsolat kulcsembere, aki létrehozta a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kört. Catherine Watson brit állampolgár több társával együtt a marosvásárhelyi nők nevelésével foglalkozik évek óta, ezen kívül több alapítvány, magánszemély, intézmény anyagi és erkölcsi támogatását is megszervezte. Julian A. Legget az angliai Swindonból jár gyakran Marosvásárhelyre, a Mission Romania szervezet elnöke, melynek egyetlen célja azoknak az intézményeknek a támogatása, melyek hátrányos helyzetű csoportok és a jövő generáció esélyeinek növelését tűzték ki célul. Széphalmi Miklós a Magyar Demokrata Fórum alelnöke, a Zalaegerszeg-Marosvásárhely kapcsolat egyik létrehozója. Ellinor Haase egy németországi népi egyetem docense, és a Marosvásárhelyi Népi Egyetemmel tart fenn igen gyümölcsöző kapcsolatot. Mécs László MDF-es parlamenti képviselő a Szeged-Marosvásárhely testvérvárosi kapcsolat elindítója. Susanne Schmidt osztrák állampolgár öt éve hordja a segélyeket a marosvásárhelyi AIDS-betegeknek - szülővárosa asszonyai, valamint a ferences nővérek részéről. - Jún. 22-én színpompás felvonulással kezdődött meg a nyílt téren zajló ünnepség. Fodor Imre - még polgármesteri minőségben - a Színház téren átvehette az Európa Tanács díszzászlaját, majd elhangzott Emil Constantinescu államelnök üzenete. Leleplezték a város egykori főbírája, a vár megépíttetője, Borsos Tamás mellszobrát, melyről időközben letakarították a jún. 20-án éjjeli vandál gyújtogatás nyomait, megpróbálták kijavítani a kisebb rongálódásokat. A Borsos Tamás szobor elleni támadás nyomán Dorin Florea még prefektusi minőségben közleményben szólította fel a lakosságot, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül, az öröm, a tolerancia jegyében minél nagyobb számban vegyen részt a Napokon, majd elítélt minden olyan provokatív, vandál cselekedetet, mely megzavarja az ünnepséget. /(Máthé Éva): IV. Marosvásárhelyi Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

"Marosvásárhelyen tartották meg RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának és a Szövetségi Küldöttek Tanácsának együttes ülését. Markó Béla elnök tartott beszámolót, visszatekintve az elmúlt tíz évre. Tíz évvel ezelőtt egyezséget kötöttek, hogy a közösen meghozott döntéseknek alávetik magukat. Szerinte újra kell tárgyalni ezt az egyezséget, és vagy megerősítik azt, "vagy útjukra engedjük azokat, akiknek túlságosan nehéz ez a hűség." Markó választ várt az által felsorolt kérdésekre: kell-e még az egység azoknak, akik RMDSZ-tagként hirdették az RMDSZ-en kívüli pluralizmushoz való jogot, és éltek is e különös jogukkal akkor, amikor függetlenként indultak? Kell-e még az egység azoknak, akik miután vesztesen kerültek ki az előválasztásokból, szavukat balkáni módon megszegve mégis jelöltették magukat? Vagy azoknak, akik civil szervezetnek álcázva egy másik, politikai szervezetet hoztak létre a választásokon való részvétel végett? Ha elvásott a régi egyezség, kössünk majd új egyezséget - javasolta Markó Béla. Felolvasták Tőkés László tiszteletbeli elnöknek a két testülethez intézett levelét /ő ugyanis a reformátusok világkongresszusán volt/. Tőkés László másképpen értékelte a választásokat. A választások egyértelműen bebizonyították azon bírálatok megalapozottságát, melyeket előzetesen az RMDSZ országos vezetősége minden esetben vehemensen elutasított. A magyar választók fele nem ment el szavazni. A koalíció egyes pátjai a választások után felelős módón önvizsgálatot tartanak. "Csata közben nem szokás leváltani a vezért. Ez dr. Kincses Előd maros megyei elnök törvénytelen felfüggesztésére vonatkozik." Javasolta, hogy SZKT végezzen szigorú és önvizsgálatot, és kezdeményezze az egész RMDSZ személyi megújítását. - Birtalan Ákos, volt RMDSZ-es miniszter egyet nem értését fejezte ki Markó Bélával, mondván "nem vagyunk olyan gazdagok, hogy azt mondjuk egyeseknek: nincs szükség rátok, mert ti másként gondolkodtok.." Toró Tibor szerint amikor egy platform megpróbálja a pluralizmust követni, akkor ráhúzzák az egységbontás vizes lepedőjét. - Bárányi Ferenc elítélte, hogy a tiszteletbeli elnök nyilatkozataiban támadta az RMDSZ-t, ezért felszólította Tőkés Lászlót, döntse el, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke vagy az RMDSZ-en belüli ellenzék vezetője. Szilágyi Zsolt szerint a belső hatalmi elit nem tűri meg a másként gondolkodókat. Szász Jenő hangsúlyozta, hogy RMDSZ tag és az is marad. Kincses Előd: Olyan mélységben avatkozott bele Markó Béla a Maros megyei választásokba, hogy ez felveti jogi, erkölcsi felelősségét. Katona Ádám hihetetlennek tartotta, hogy egy győztes választás után felelősségre vonnak egy olyan csoportot, mint a Reform Tömörülés. Hozzátette: Verestóy Attila szenátor sorra elveszítette az udvarhelyi választásokat. Csicsó Antal hangsúlyozta, hogy szükség van csángó képviseletre a parlamentben. - Markó Béla reagált a vitára és megkérdezte: miért kell az 1996-os eredményeknél egy árnyalattal jobb választási eredmény nyomán azt üzennünk a saját erdélyi magyar közösségünknek, hogy veszítettünk? /Bögözi Attila: SZET-SZKT közös ülés Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2000. júl. 3./ Júl. 2-án az SZKT megerősítette az Operatív Tanács korábbi, Kincses Elődnek a területi elnöki tisztségéből való felmentését /51 mellette, 16 ellene és 9 tartózkodásssal/. Markó Béla szövetségi elnök ismertette a Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) döntését, miszerint többrendbéli szabályzatsértés miatt függesztette fel Kincses Elődöt elnöki tisztségéből. Toró T. Tibor kérte, hogy az SZKT hallgassa meg a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottság (SZSZB) idevágó határozatait, Markó Béla azonban kijelentette, hogy a megyei SZSZB semmiképpen sem illetékes egy országos fórum, jelen esetben az OT döntésének felülbírálására. Kincses Előd formai kifogásokat tett. Előadta továbbá, hogy az előválasztásokon részt vett 7300 marosvásárhelyi, vagyis a népakaratot tejesítette. Virág György emlékezetett: Fodor Imre bukásában is több mint 50 000 szavazatot kapott. /Bögözi Attila: SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./ Kelemen Attila tárta az SZKT elé a Kincses-affér mozzanatait. Elmondta, hogy a felfüggesztett elnök a saját maga által szabott 20 százalékos előválasztási küszöböt sem vette komolyan, s a tizenegynéhány százalékos jelenléttel mindenféle illegitim testülettel igazoltatta, hogy az előválasztások érvényesek. - Az SZKT Szép Gyula személyében a lemondott Sebesi Karen Attila helyett megerősitette a művelődési alelnök kinevezését és elfogadta az RMDSZ költségvetését, valamint Varga Attila előterjesztésében beszámolót hallgatott meg a "státusz-törvény" koncepciójának alakulásáról. A legvitatottabb kérdés, hogy melyik az a szervezet, mely dönt a státusjogosultságról. - Az SZKT három állásfoglalást is elfogadott. Egyik a Földváron történtekkel kapcsolatos. "Szövetségünk aggodalommal veszi tudomásul, hogy az utóbbi időben felújultak a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások. Folyó év június 24-én a Brassó megyei Földváron a helyi polgármesteri hivatal leromboltatta az egykori internáló tábor áldozatainak állított emlékművet. Egy olyan emlékmű vált a sovén nacionalizmus célpontjává, amely a második világháború végén a magyar és német kisebbségi közösségek elleni, a kollektív bűnösség elvének alkalmazásában jelentett volna történelmi igazságtételt. Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartunk minden ilyen jellegű megnyilvánulást. Az emlékműgyalázás különös módon akkor történt meg, amikor a román törvényhozás azt a törvényt készült elfogadni, amely történelmi igazságtételt nyújt az 1940 szeptember 6 és 1945 március 6 közötti időszakban elkövetett etnikai jellegű üldözésekért. Az SZKT követeli a tettesek felelősségre vonását, felhatalmazván az illetékes kormány-tisztségviselőinket, hogy tegyenek meg mindent az ügy mielőbbi tisztázása érdekében." A második Vásárhelyre vonatkozik. "Az SZKT egyhangúlag elítéli a marosvásárhelyi Borsos Tamás emlékmű folyó év június 20-i meggyalázását és abbéli meggyőződését fejezi ki, hogy az ilyen cselekedetek nem járulnak hozzá Marosvásárhely jó polgári közérzete fenntartásához, valamint elvárja, hogy az illetékes hatóságok ne szurkolói túlkapásnak minősítsék az esetet, hanem vizsgálják ki alaposan a történteket és vonják felelősségre az elkövetőket." - A harmadik állásfoglalás hargitai vonatkozású: "2000 június 28-án Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi lakost 3 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélték a Cserehát ügy kapcsán a Marosvásárhelyi Táblabíróságon. Ez nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem a székelyudvarhelyi és az erdélyi magyarságé is. Ezt az ítéletet politikai döntésként értékeljük. Éppen ezért: az SZKT felkéri Románia ügyészét, hogy éljen rendkívüli jogorvoslati lehetőségével és kezdeményezze a per újrafelvételét." /Bögözi Attila: SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Jan. 25-én huszonegy Maros megyei polgári kör vett részt Kiskenden az alakuló ülésen, ezzel hivatalosan is megalakult a Polgári Mozgalom. A jelenlévők leszögezték, tevékenységüket az RMDSZ-en belül kívánják folytatni. A frissen végzett egyetemi hallgatóktól a kisnyugdíjasokig, kétkezi munkásoktól az egyetemi előadó tanárokig szinte minden társadalmi és korosztály képviseltette magát. Testületileg beiratkozott a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Egyesület és a Református Kollégium - Bolyai Farkas Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre. "Tizenhárom évi reménykedés után rájöttünk, hogy nem szabad tovább szótlanul tűrnünk mindazt, amit egyes vezetőink véghezvisznek. Lényegében nem is minket, hanem egyes érdekcsoportokat képviselnek" - mondta el a marosvásárhelyi Deák Árpád, aki egy csaknem harminc éve működő, tizennégy fős kört képviselt. A találkozón bírálatok áradata érte az RMDSZ csúcsvezetőségét. A jelenlévők többsége viszont úgy vélte, hogy az erdélyi magyarságnak nincs szüksége más pártra. Egyhangúlag visszautasították az utóbbi napokban az RMDSZ több képviselője által megfogalmazott vádakat, és kitértek a Makkai Gergely által írt cikkre. A parlamenti képviselő a Népújság január 23-i számában Az Erdélyi Polgári Mozgalom kereszténydemokrata szemmel című írásában heves támadást intézett a kiskendi kezdeményezők ellen. Fülöp G. Dénes, a Vártemplom nyugalmazott lelkésze a polgári szerveződés hagyományairól és fontosságáról beszélt, majd Kós Károly mondásának aktualitására hívta fel a figyelmet: "Üljünk le, és diskuráljunk" - idézte a polihisztort. Az egyik kör vezetője és a mozgalom felkarolója, Fodor Imre szerint a hatékonyság és az eredményesség kulcsa a keresztény életszemlélettel végzett bizakodó, ha kell, önfeláldozó, közösségi munkában rejlik. Marosvásárhely alpolgármesterének kijelentését a fórumon megszületett szándéknyilatkozat is tartalmazza. Tőkés András elmondta, hogy a valós demokráciákban a civil társadalom irányítja a politikumot, nem pedig fordítva. A Polgári Mozgalom következő ülését februárban Marosvásárhelyen, egy hónap múlva pedig Nagyernyében tartják. A kezdeményezők tervezik a mozgalom hivatalos bejegyeztetését is. /Szucher Ervin: Megalakult a Polgári Mozgalom. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./ Kolcsár Sándor ny. unitárius esperes, az RMDSZ megyei szervezetének volt elnöke kiemelte: jót akarunk, mindannyiunk számára. Megjelentek új és régebbi csoportok. A Borsos Tamás Kör (Czellecz Jenő és Kiss István), a Semper Reformanda Kör (Márton János), a Becsület Polgári Kör (Gál Márton), a MA- Tíz Kör (Kincses Mária), és a sort folytatni lehet. Köztük van falusi vezető, mint Adorjáni Dezső Gyulakutáról, van nagycsaládos-egyesületi vezető (Csiki Sándor Nyárádszeredából), van Bizakodó Kör (Fodor Imre), és van pedagógus kör (Erdőcsinádról), több egyházi alapon szerveződő kör (Nagyernye, Kiskend), van szakmai vonalon szerveződő kör (Jobb jövőt! - dr. Ráduly Levente. A megjelentek között volt Zolcsák Sándor, dr. Jakab Sámuel, Nagy László, Kovács Júlia, dr. Kisgyörgy Árpád, Magos Méta Mária, Kilyén Ilka és Pál-Antal Sándor. A MA-TÍZ Kör elindította a Szólalj meg először magyarul! Mozgalmat: Amikor bemész egy üzletbe, köszönj és kérj magyarul. - Aztán: készítsenek sérelmi listát. Magyar tulajdonosok nem tesznek kétnyelvű tájékoztató szövegeket boltjaikba. Akórházból a román orvosnő kiutasított egy református papot, aki lelki gondozásban kívánta részesíteni egyik hívét. /Bölöni Domokos: Az erdélyi magyar polgári körök első fórumáról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./ "

"Marosvásárhelyen vitát kavart a középkori vár sorsa. Először a Szent Domonkos rend kezdett templomot és kolostort építtetni; a tatárjárás miatt munkájuk félbeszakadt, majd a Szent Ferenc rend barátai fejezték be az építkezést. A mai Vártemplom 1490-ben készült el, a reformáció idején a református egyház vette birtokába, s ma is a tulajdonában van az épület. 1492-ben Báthory István építtetett a templom köré várkastélyt, majd Borsos Tamás, a város egyik főbírája kezdeményezésére 1602-től kezdődően a várat megnagyobbították, és a kibővített épület máig épségben maradt. A város magyar lakossága, magyar vezetői azt szeretnék, ha a vár amolyan kulturális zarándokhely maradna. Ennek felel meg Szekeres Gerő építészmérnök terve, mely szerint itt interkulturális központ, könyvtár, egyházi oktatási intézmény kapott volna helyet. Ez a terv ma is érvényben van. Dorin Florea polgármester sajtótájékoztatóján "gyengeelméjűek" elképzelésének nevezte a tervet. - A múlt senkit nem érdekel, vegyük észre, hogy a pénz beszél. - magyarázta Florea, aki kidobandó kacatnak minősítette a magyar jellegű múltat. /Máthé Éva: "Gyengeelméjűek" elképzelése? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./"

"Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester szerint az RMDSZ városi tanácsosaiszabotálással és zsarolással akarják megnyerni a jövő évi választásokat. Kijelentette, szorgalmazni fogja a közigazgatási törvény megváltoztatását. Ülésdíj helyett munkakönyvvel való alkalmazást javasol a polgármester. Florea szerint az RMDSZ akadályozza az ipari park kialakítását, a szeméttelep kérdésének megoldását, a somostetői terelőút építését, a központ korszerűsítését és a vár turisztikai forgalomba való iktatását. Szerinte át kellene építeni a főteret, emellett panziókat, vendéglőket kell a várba telepíteni. "Nyilvánvaló, hogy a polgármester célja teljesen kiölni mindazt, ami a magyar kultúrához fűződik. Különben miért akarna állítólagos dák leletekkel díszített római sétányt a Borsos Tamás által épített középkori várba? Ami pedig a többi tervét illeti, nem igaz, hogy abban, ami jó és megalapozott, mi ne támogatnánk. Csak azt szeretnénk tudni, mit milyen pénzalapokból szándékszik megoldani, mert az eltelt három év alatt egyetlen újabb pénzforrásra sem tett szert" - nyilatkozta Benedek István. /Szucher Ervin: Tanácsosokból köztisztviselők? Florea törvénymódosítást javasol. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./"

"Ideális esetben szeptember elejétől a Borsos Tamás Egyesület keretei között végezhetik kutatómunkájukat a fiatal marosvásárhelyi történészek. Takár Zsuzsa, a leendő egyesület egyik alapító tagja közölte, régóta fáradoznak egy olyan szervezet alapításán, amely összefogná a fiatal marosszéki történészeket. Elsősorban kutatómunkát szeretnének végezni, de szándékukban áll konferenciákat, kiállításokat szervezni, megjelentetni egy kötetet, amelyben leendő egyesületük tagjai közölnék munkáikat. Körülbelül tizenöt tagjuk van, vannak közöttünk régészek, jelenkor-kutatók, művészettörténészek is. /Nagy Botond: Borsos Tamás a törvényszéken. Alakul a fiatal marosszéki történészek egyesülete. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./"

Marosvásárhelyen Borsos Tamás szobrára elítélő feliratot festettek. Borsos Tamás /1566-1633/ Marosvásárhely főbírája volt. A felirat rossz magyar helyesírással készült. A szobrot már leleplezése előtt, 2000-ben is meggyalázták. /Máthé Éva: Szobrok sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

A zömében fiatal, marosvásárhelyi történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület a színművészeti egyetemmel közösen olyan kerekasztal-sorozatot indított, amelynek célja megismerni a város és a szűkebb régió múltját. A Pálffy-házban február 1-jén Gagyi József kutató, a Sapientia tanára legújabb felfedezését, a budapesti Teleki László Alapítvány által őrzött kéziratot ismertette, az egykori Magyar Autonóm Tartomány kiadatlan monográfiáját. Az 1958-59-ben huszonegy szerző tanulmányából szerkesztett 225 oldalas kézirat „A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján” címet viselte. Megjelenését Bukarestben leállították, a nyomdakész munkát bezúzták. A szerzők ellen hadjáratot indítottak, nacionalizmussal vádolták őket. /Antal Erika: Bezúzott monográfia az autonóm tartományról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

A marosvásárhelyi Borsos Tamás Egyesület Beszélgetések a közelmúltról címmel találkozósorozatot indított, elsőként a Magyar Autonóm Tartomány 1960-ban, a megjelenés előtt bezúzott monográfiáját mutatták be. Dr. Gagyi József, a Sapientia EMTE Humántudományok Karának tanára vitaindítójában a monográfia megszületésének történelmi-társadalmi körülményeit vázolta, majd a hatalmi szóra bezúzott könyv egykori szerzőjével és lektorával folytathattak kötetlen beszélgetést a jelenlévők. Gagyi idézte Stefano Bottoni olasz történészt, hogy a MAT szovjet mintára és befolyásra, sőt, Sztálin és közvetlen munkatársainak kifejezett óhajára jött létre. A román hatalom végig gyanakodva figyelte a nemzetpolitikai törekvéseivel ellenkező mesterséges képződményt, és aztán, a Sztálin halálát követő viszonylagos olvadás idején, a szovjet csapatok kivonulása után azonnal meg is szüntette.   A monográfia hivatalos címe: A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján volt, két év alatt, 1958–59 során íródott. A kézirat 21 szerző munkája. A szerzők vázolták a régió közel ötven esztendővel ezelőtti állapotát. „A MAT – amint azt az előző fejezetben megállapítottuk – gazdag és változatos természeti kincsekkel rendelkezik. Mindezek a természeti kincsek a Székelyföldet már a múltban is hazánk egyik iparvidékévé tehették volna. Ehelyett azonban Székelyföld gazdasági szempontból országunk legelmaradottabb vidékei közé tartozott” – foglalták össze a múltat a szerzők, hozzátéve: „munkásaik rövid tíz év alatt az addig elmaradott Székelyföldet fejlett iparral rendelkező tartománnyá változtatták”. A kéziratot bezúzása után szerzőit meghurcolták, pártszankciókkal sújtották. Az előszó íróját, Szövérfi Zoltánt, a tartományi pártbizottság propagandatitkárát – sejthetően a központi pártvezetés tagjának, Fazakas Jánosnak az érdeméből – felfele buktatták, s a 80-as években bekövetkezett korai haláláig Bukarestben, a Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott. Valószínűleg Fazakas János volt a monográfia megírásának kezdeményezője és támogatója. Józsa Ignác, az egyik szerző, és Kovács Sándor, a könyv lektora elmondták, amíg a kéziraton dolgoztak, nem érzékelték, hogy megváltozott a politikai széljárás. 1960 nyarán megszületett az a MAT területére vonatkozó központi utasítás, hogy minden magyar igazgató, intézményvezető mellé egy román helyettest kell kinevezni. /Sz. L.: Beszélgetések a közelmúltról. A Magyar Autonóm Tartomány bezúzott monográfiáját ismertették. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

XIX-XX. századi székelyföldi városfejlődés – ez volt a központi témája a Marosvásárhelyen február 22-én szervezett beszélgetésnek, amelyen Gagyi József házigazda fogadta dr. Pál Judit történészt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárát. A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a Borsos Tamás Egyesület által közösen szervezett Beszélgetések a közelmúltról 2. címet viselő városfejlődés-ismertető rendezvényen város-meghatározási elméletekről, gazdasági helyzetről, a város és állam viszonyáról volt szó. Az egyetlen szabad királyi város a térségben Marosvásárhely volt, így hivatalosan az már nem számított a Székelyföld részének, habár továbbra is annak fővárosaként tartotta számon a népi emlékezet. A XIX. század második felében igen fontossá vált a közigazgatási funkció, a megyeközpontok rohamos fejlődésnek indultak. Ilyen volt Csíkszereda, amelyik Csíksomlyótól orozta el a központi szerepet. /Nagy Botond: Székelyföldi városfejlődés, avagy Erdély örök improvizáció. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Nagyvárad és Berettyóújfalu sikeres közös pályázatának eredményeként találkozhattak május 15-16-án Nagyváradon, Bihar megye székhelyén az említett két város könyvtárosai. A tanácskozásnak helytörténeti gyűjtemények kialakítása volt a központi témája. Tavaszi Hajnal, a Nagyváradi Ady Társaság ügyvezetője, a rendezvény egyik szervezője azt hangsúlyozta, hogy napjainkban a helytörténethez kapcsolódó kötetek, kéziratok a legkeresettebbek a tékákban, jóllehet épp ezeknek a kiadványoknak a feldolgozása akadozik leginkább. A marosvásárhelyi Teleki Tékából érkezett Spielmann Mihály beszámolt arról, hogy a Teleki Téka Alapítvány jóvoltából megújult az erdélyi intézményt befogadó ingatlan, bővült a könyvtár számítógép-állománya és hogy a Borsos Tamás Egyesület fiatal és jól képzett történészekből álló tagsága záloga a jövőbeli szakszerű munkának. /Gurzó K. Enikő: Könyvtárosok a történetírásról. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 16./ Emlékeztető: készült ilyen útmutató, Veres Péter székelyudvarhelyi muzeológus a szerzője: Segédlet falumonográfia írásához. /Oláh István: Csűrkapuk nyikorgásának fölöttébb hasznos voltáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. dec. 15./

Novák Zoltán marosvásárhelyi történész, illetve Soós Zoltán régész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, majd Pál-Antal Sándor főlevéltáros előadásával kezdődött augusztus 30-án Marosvásárhelyen az immár negyedik alkalommal megrendezett kisebbségtörténeti konferencia. A Borsos Tamás Egyesület, a Maros Megyei Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja (Sepsiszentgyörgy) által szervezett rendezvénysorozaton számos érdekes előadást hangzott el. A kétnapos konferencia során szó esik az erdélyi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai magyar kisebbségről, annak jelenéről és múltjáról, valamint a magyarországi nézőpontokról is. Az idei cím és téma Kisebbségi életpályák. A szóban forgó előadásokat több „kategóriába” sorolták a szervezők: Helyzetképek, „Aktivizmus”: pályák és értelmezések, Magyarországi nézőpontok, Identitáspolitikai keresztutak, Átalakuló társadalompolitikai konstrukciók. Az estet Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton könyvbemutatója zárta. Az értékőrzés átalakulása a megváltozott viszonyok között témában kezdődnek az értekezések, ezt a Változatok a baloldaliságra című „blokk” követi. Délután Kitekintés a közös téma, majd A politikai felelősség és a szakmai elkötelezettség esete a közgondolkozással – kutatási tapasztalatok és közéleti elvárások. Az előadások jó része a huszadik századot tárgyalja, szó esik a kisebbségi-többségi viszonyról, a menekültekről és hálózataikról, irodalomról, ifjúsági életről, történetírásról, kommunista aktivizmusról, a kisebbségi érdekérvényesítésekről, magyarságtudományról, eszmetörténeti kutatásokról, identitástudatról, görög katolikus magyarokról és számos egyéb témáról. /Nagy Botond: Kisebbségi életpályák. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

Sikeres volt a marosvásárhelyi Kisebbségtörténeti Konferencia a szervező, Novák Zoltán szerint. A Román Tudományos Akadémia munkatársa szerint a nézetbeli különbségek abból fakadnak, hogy míg az idősebb korosztály konkrét emlékekkel és személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a közelmúltból, a fiatal kutatók főleg írásos források alapján alakítják ki véleményüket. A Kisebbségtörténeti Konferencián közel harminc erdélyi, délvidéki és felvidéki történész és társadalomkutató mutatta be kutatásainak eredményeit. A résztvevők közül hárman – Horváth Szabolcs, K. Lengyel Zsolt és László Márton – tanulmányköteteikkel is előrukkoltak. Az előadásokat a szervező Magyar Tudományos Akadémia és a Borsos Tamás Egyesület közéleti vitával szerette volna zárni az ülést. A Tismaneanu-jelentésről és az 1944 utáni román–magyar állambiztonsági szervek együttműködéséről elhangzottak az előadások, azonban a hozzászólásra felkért RMDSZ-politikusok közül csak Borbély László tett eleget a meghívásnak. /Szucher Ervin: Történelmi vita hozzászólók nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

A vár a Vártemplommal Marosvásárhely legrégebbi és a legimpozánsabb épülete. 900 m hosszú falát és bástyáit 1962-1979 között részben újjáépítették, kijavították, majd a várat körülvevő utcákat, parkokat rendezték, szépítették. A várfalak mentén több köztéri szobrot is felállítottak, ezek közül a magyar múltat idézik a következők: a Kapubástya előtti részen látható Borsos Tamás (1566-1634), a város főbírájának a szobra, Kiss Levente szobrászművész alkotása, az öntést Balogh József végezte. A szobor leleplezésére 2000. június 22-én került sor. – A Teleki-ház előtti kis parkban állították fel 1994. október 29-én dr. Bernády György (1864-1938) polgármester bronzszobrát, amelyet Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotott, az öntést Balogh József és munkatársai végezték. – Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) magyar őshazakutató szobra a Mészárosok bástyája előtti parkban látható. Alkotója Dabóczy Mihály szobrászművész. A szobor elkészítését 1943-ban a volt Polgári Fiúiskola tanulói kezdeményezték, majd a Kádárok bástyája előtti részen felállították. A háború idején a szobor megrongálódott, Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, s így került sor az újra leleplezésére 1962-ben. – II. Rákóczi Ferenc szobrát 2004. november 26-án avatták fel a Vár sétányon, Rákóczi Erdély fejedelmévé választásának 300. évfordulóján. A szobor alkotója Pokorny Attila képzőművész, öntőmester Balogh József. A szobor elődje, Székely Károly szobrászművész alkotása, a Kossuth Lajos és az Arany János utca találkozásánál lévő parkban állt, melyet 1920-ban a románok ledöntöttek és összetörtek. /Fodor Sándor (S.): Szobrok a várfalak mentén. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Aranka György, a nyelvújító, Gecse Dániel orvos, Teleki Sámuel könyvtáralapító, Molter Károly, Sütő András, Kemény János, Székely János író, Bolyai Farkas és Bolyai János matematikus, Bernády György és Borsos Tamás városépítő, valamint Nagy Pál festőművész arcképe szerepel abban a kulturális eseménynaptárban, amelyet a Marosvásárhelyi Kulturális Központ adott ki a Communitas Alapítvány és a Maros Megyei Ifjúsági Igazgatóság támogatásával. A Marosvásárhely nevezetes személyiségeit ábrázoló naptárt bemutatták a Kultúrpalotában. A rendezvényre a szervezők a város magyar iskoláiból egy-egy tanulót, illetve pedagógust hívtak meg, akik az intézmény számára átvehették a kiadványt. Szepessy Előd, a kulturális központ elnöke elmondta, a naptárral Marosvásárhelyt, a város múltját, kiemelkedő személyiségeit szeretnék jobban megismertetni az iskolásokkal, egyúttal a szellemi hagyományok ápolását, továbbadását akarják támogatni. /Antal Erika: Kulturális naptár Marosvásárhelyről. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Egy hónappal ezelőtt meggyalázták Marosvásárhelyen a Vár körüli Rákóczi Ferenc- és a Borsos Tamás-mellszobrokat. Március 20-a körül újabb magyarellenes falfirkák jelentek meg a város különböző pontjain. A Moarte bozgorilor! felirat a város szívében, az egykori Egressy Gábor utcából a volt Baross Gábor (ma Horea) utcába vezető átjáró falán jelent meg, egy másik, Fara bozgori a Ballada utca egyik házfalán. A jelenség a Marosvásárhely fekete márciusára való emlékezés előestéjén annál is inkább súlyosabb, mivel az 1990-es események is közvetlenül kapcsolódnak bizonyos feliratokhoz, még akkor is, ha ezek – a magyar közösség részéről teljesen jogos – kétnyelvűséget, anyanyelvhasználatot követeltek. Kincses Előd, aki egyike azoknak, akik akkor is kiálltak a magyarok ügyéért, a mostani falfirkákról elmondta: az ifjúság egy részének ez az ultranacionalista megnyilvánulása – amelynek az utóbbi napokban Kolozsváron és Bukarestben is tanúi voltunk, s amely oda vezetett, hogy egyre több fiatal ma már nyíltan Hitlerjugend-pólókat vesz fel, és tiltott fasiszta jelvényeket használ – a román oktatási rendszernek a bűne, annak a romantikus történelemszemléletnek, amelynek semmi köze a valósághoz. A nem túl intelligens fiatalok beveszik ezeket a szövegeket, és mindenkiben, aki nem román és nem ortodox, ellenséget látnak. Emlékeztetett: 1990. március 19-én vasvillával, botokkal felfegyverzett, leitatott Görgény-völgyi parasztokat hoztak be teherautókkal Marosvásárhelyre. A megvadult tömeg megtámadta és szétverte az RMDSZ székházát, és az ott tartózkodó Sütő Andrást mintegy 70 társával együtt előbb a padlásra szorította, majd a katonai vezetők és rendőrök szeme láttára megtámadta őket, és kiverte az azóta végképp eltávozott európai hírű író egyik szemét. „Megengedhetetlen, hogy az akkori véres eseményekért senki se feleljen” – hangsúlyozta a fekete március egyik főszereplője. – Erélyesen elítéli a falfeliratokat Csegzi Sándor alpolgármester is. Livia Popa rendőrségi szóvivő a Vásárhelyi Hírlaptól értesült a falfirkákról, s megígérte: megpróbálják minél hamarabb kézre keríteni a tetteseket, de az egy hónappal ezelőtti szoborrongálás kapcsán tett hasonló jellegű ígéretének sincs semmiféle kézzelfogható eredménye. /Bögözi Attila: A magyarellenes falfirkákban a fekete március szelleme kísért. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 20./

Május 10-re virradó éjszaka Marosvásárhelyen, Sütő András házán elhelyezett bronz plakettet ismeretlenek megrongálták, felfeszítették, de nem sikerült eltávolítaniuk azt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozatában rendkívül aggasztónak nevezte az esetet: „életében is támadták, 1990 márciusában fél szemét kiütötték, és íme, most halálában is bántják, próbálják újból megcsúfolni az arcát” – állapította meg. Az eset a marosvásárhelyi magyarságot közvetlenül érinti – mondta, aggasztónak nevezve, hogy manapság Kolozsváron magyarellenes atrocitásokról lehet időről időre hallani, és most Marosvásárhelyen is ilyen próbálkozások történnek. Markó ezt komoly figyelmeztetésnek tartja, leszögezve, hogy az erdélyi magyarságnak óvatosnak kell lennie, hiszen a jelek szerint Romániában a dolgok továbbra sem visszafordíthatatlanok. A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész által készített plakettet 2006-ban, Sütő András születésének 80. évfordulóján helyezték el. /Megrongálták Sütő András bronzplakettjét. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ 1990. március 19-én a felbőszült görgényvölgyi román parasztok a város egykori vezetője, Ioan Judea ezredes szeme láttára verték meg az RMDSZ székháza előtt Sütő Andrást. Az incidens következtében a számos sérülést szenvedett író egyik szemét elveszítette. Az utóbbi időben nem ez az első ilyen jellegű eset Marosvásárhelyen, a múlt hétvégén a várépítő városbíró, Borsos Tamás mellszobrát emelték el a helyéről. A hatóság azonban hiába vette őrizetbe a két férfit, akiket tetten ért, amint a vár előtti kapubástya előli talapzatról ellopta a mellszobrot. A tetteseket, akik ellen mindössze minősített lopás gyanújával indított eljárást az ügyészség, huszonnégy óra elteltével szabadlábra helyezték. A két visszaeső bűnöző, a 33 éves P. E. és a 27 éves O. L. azzal mentegetőzött, hogy „nem magyarellenes tettet akart elkövetni, csupán a mázsányi ércszobrot akarta a színesfémbegyűjtőknél értékesíteni”. Kiss Levente alkotása másnap a helyére került. A két emlékmű megcsúfolásán kívül az utóbbi időben a Maros megyei Gernyeszegen ellopták Bethlen István egykori magyar miniszterelnök mellszobrát, Marosvásárhely házfalain pedig számos magyarellenes felirat jelent meg. /Szucher Ervin: Holtában is bántják. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Marosvásárhely nem bővelkedik szobrokban, de ami van, azt sem becsülik meg. Legutóbb a Borsos Tamás-mellszobor és a Sütő András-dombormű ellen intéztek támadást. Most a Kárpátok sétányon található térszobrot, Kolozsvári Puskás Sándor alkotását szemelték ki valakik. Mindegyre eltűnik róla egy-egy fémrész. /(nk): Vetkőztetés a Kárpátok sétányon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

Marosvásárhelynek van több köztéri szobra. A városépítő Bernády György, a későbbi polgármester, Emil Dandea, aztán Balcescu, Eminescu, Al. Papiu Ilarian, a jeleseink közül a Bolyaiak, Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Aranka György... A köztéri szobrok a város éjjeli-nappali „reklámemberei”. Sokan nem tudják, kit ábrázol a szobor. Vannak vidékek, ahol a szobor talapzatának négy oldalán négy nyelven olvasható az ismertető szöveg. Ezt a példát kellene követni itt is. Borsos Tamásról szobra sem mond sokat azoknak, akik a magyar történelemmel csak szöveggyalázatokban találkoztak eddig. Kevesebbet mond a nem magyar turistáknak. A megfelelő szövegek láttán bizonyára nem fog el zsigeri gyűlölet sokakat egy-egy magyar név láttán. Ha előbb kibetűzi, ki is építette a várat, akkor talán másként szemetel az udvarán. /Bölöni Domokos: Költségbe verném. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Egy olvasó azzal vádolta a marosvásárhelyi református temető gondnokságát, hogy nem gondozzák megfelelően a műemlék sírokat. Marosvásárhelyen senkit sem érdekel Borsos Tamás sírjának a sorsa, az utóbbi 50 évben nem volt megtisztítva, mondta a gondnok, most történt a megtisztítása. A református temetőben 47 műemléknek számító sír van, az esetek kilencven százalékában nincs hozzátartozó, aki gondozza ezeket. A temető gondnokságának nem feladata a sírok karbantartása, ennek ellenére 2008-ban nekiláttak a műemlék sírok feljavításának. /Menyhárt Borbála: Megtisztítják a műemlék sírokat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

Dr. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa rendkívül sokrétű kutatási területeiről készült tanulmányai, az általa szerkesztett kiadványok, kötetek, az erdélyi és általában a határon túli magyarság történetének tanulmányozása és iskolai oktatása vonatkozásában megkerülhetetlenek. Április 15–18. között az árkosi–sepsiszentgyörgyi kisebbségtörténeti képzés fő szervezője volt. Két kiadványsorozat van, az egyik Források a romániai magyar kisebbség történetéhez, a másik a Múltunk könyvsorozat. A marosvásárhelyi Borsos Tamás Egyesület összefogja a fiatal társadalomkutatókat. Erdélyben mintegy százhúsz olyan középiskola van, mely érettségi bizonyítványt is ad. Erdély százötven településén él a romániai magyarság 82,5 százaléka. A tavaly megjelent Kisebbségi magyar közösségek a 20. században c. kötetet bemutatták. Kedvező változás, hogy lehet kutatni. Egy-két év előtt még nem volt magyar vagy magyarul is tudó erdélyi levéltáros. Most pedig Nagybányán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön van magyar levéltáros. Nincsenek állandó magyar levéltári kutatók Bukarestben. Bukarestben, az Országos Levéltárban most került elő a Consiliul Dirigent, a Kormányzó Tanács anyaga, ez városokra lebontott, négy-ötszáz oldalnyi anyag. Ez annak a lenyomata, hogy miként történt az impériumváltás. Ezt még soha senki nem nézte át. Más példa: Romániában a kisebbségi ügyekkel 1920-tól 1947–48-ig, a béketárgyalásig foglalkozott egy román szakértő, akinek az egész hagyatéka előkerült Bukarestben. Ez több folyóméter. Nincs feldolgozva, de már lehetne kutatni. Az előadáson bemutatták a Transindex levéltárkatalógust. Meg tudták szerezni Bukarestből az összes erdélyi levéltár leltárát, ezt felrakták internetre, a Transindexre. Bárdi kitért arra is, hogy minden évben van nyáron Szelterszfürdőn egy társadalomtudományi tábor, ahol ugyanez az előadói kör együtt van az etnológusokkal, néprajzosokkal, irodalmárokkal és így tovább. A Magyar Autonóm Tartományról Stefano Bottoni írt. Most Novák Zoltán készít egy hasonlót. Ő a Ceausescu-korszak magyarságpolitikájáról ad ki egy forráskiadványt 1965-től ‘72-ig. Pillanatnyilag Novák Zoltán látja át a legjobban ezt a korszakot. /Sylvester Lajos: Kisebbségtörténeti képzés Árkoson (Interjú dr. Bárdi Nándor történésszel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

„Az erdélyi magyar történetírásban az 1980-as évektől elmélyült szakemberhiány maradandó nyomokat hagyott a szakmában. A rendszerváltás után az intézményes keretekben (múzeum, kutatóintézet, egyetem, állami levéltár) alulreprezentált magyar történészek még jó néhány évig úgynevezett egyszemélyes műhelyként művelték a történetírást Marosvásárhelyen. Mindezek ellenére Bónis Johanna, Pál-Antal Sándor, Spielmann Mihály és Szabó Miklós tanulmányai, monográfiái nemcsak a helytörténeti munkákat gyarapították, hanem sok esetben az összmagyar történetírás szerves részévé váltak. A kilencvenes évek közepétől a történészképzés látványosan megváltozott. Megjelent a pályán egy, a kutatói munka és a történetírás iránt érdeklődő új nemzedék. ” – olvasható Novák Csaba Zoltán: Fiatal társadalomkutatók Marosvásárhelyen című tanulmányában. (Korunk, 2007. október). Az új kutatónemzedéket tömörítő egyesület, a 2002-ben létrejött Borsos Tamás Egyesület elnöke, László Márton elmondta, az egyesület céljai: társadalmi és művelődéstörténeti tanulmányok, értékelések, dolgozatok és kutatások végzése és támogatása. Kapcsolatteremtés és együttműködés az erdélyi magyarság nemzetiségi jellegű tudományos intézményeivel. Értekezletek, tudományos tanácskozások, konferenciák, szemináriumok és előadások szervezése, időszakos kiadványok, könyvek kiadása. Az egyesület tagjai Barabás Kisanna művészettörténész (Marosvásárhelyi Katolikus Gyűjtőlevéltár), Berecki Sándor, Győrfi Zalán, László Keve régészek (Maros Megyei Múzeum), Berekméri Róbert hadtörténész (Marosvásárhelyi Református Gyűjtőlevéltár), László Márton levéltáros (Maros Megyei Állami Levéltár). A Teleki Téka munkatársai közül Kimpián Annamária művészettörténész, Lázok Klára jelenkortörténész, Márton Krisztina restaurátor, Petelei Klára térképtörténész, Weisz Szidónia címertankutató tagjai egyesületnek. További tagok Novák Csaba Zoltán jelenkortörténész, Simon Zsolt újkorkutató (a Román Akadémia Gh. Sincai Kutatóintézetének tagjai), Soós Zoltán régész (a Maros Megyei Múzeum igazgatója), Tamási Zsolt egyháztörténész (7. sz. Általános Iskola történelem szakos tanára), László Lóránt újkorkutató, és Nemes Gyula helytörténész (Nagyernye). Az egyesület 2004 novemberében a marosvásárhelyi Bethlen Alapítvánnyal és a Pósta Béla Egyesülettel közösen megszervezték II. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát. 2005 októberében helytörténeti konferenciát tartottak Marosvásárhely történetéből címmel. 2006-ban több előadásból-beszélgetésből álló rendezvénysorozat volt. 2006 novemberében tartották a IV. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát, majd 2007 augusztusában a IV. Kisebbségtörténeti Konferenciát Kisebbségi életpályák címmel. Ebben az évben is több tudományos előadást szervezett az Egyesület. László Márton /sz. Marosvásárhely, 1976. nov. 2./ a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karán végzett. 2003–2004-ben szakmai referensként dolgozott a Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteménynél, Kolozsvárott. 2004 és 2006 között Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában tanult tovább, disszertációjának tárgya: kollektivizálás Székelyföldön. 2007-től az Állami Levéltárak Maros Megyei Igazgatóságán levéltárosként tevékenykedik. Az ötvenes évek társadalomtörténetét kutatja, és több, a világhálón is elérhető tanulmányt közölt a Maros tartománybeli kollektivizálásról, a kulák-névjegyzékekről. Eddigi legnagyobb szakmai eredményének Máthé János: Magyarhermány kronológiája c. kéziratának megjelentetését tekinti /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/. A világhálón is megtalálható László Márton román-magyar állambiztonsági szótára, amelyben a korabeli román nyelvű dokumentumok szakterminológiáját magyarázza és fordítja. László Márton szerint egyes erdélyi jelenkortörténészek által művelt „sérelemtörténet” és „szenvedéstörténet” helyett a tárgyilagos hangvételű, elemző és összehasonlító megközelítésre kell törekedni. /Bölöni Domokos: Új kihívások előtt a fiatal történészek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

Armales Transylvanorum
A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófiai Kara közös szervezésében (marosvásárhelyi támogatók: Maros Megyei Tanács, Maros Megyei Múzeum, Borsos Tamás Egyesület) nemzetközi vándorkiállítás indult útra az erdélyi fejedelmek által adományozott eredeti címereslevelek fotómásolataiból. A bemutatott ötven címerképet Szálkai Tamás történész (Debreceni Egyetem) válogatta hat magyarországi és romániai közgyűjtemény anyagából. A megnyitóra csütörtökön délután 5 órától kerül sor a Kultúrpalota előcsarnokában, a gyűjteményt ismerteti Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. A címereslevelekről, címerekről készült tanulmánykötetet bemutatja Weisz Szidónia történész. A kiállítás február 19-ig látogatható.
Armales Transylvanorum - Válogatás az erdélyi fejedelmek címeradományaiból /ATTRAKTOR Könyvkiadó Kft., Gödöllő, 2009/ Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Leselkedő krónikások
Marosvásárhelyi Krónikák – avagy krónikák Marosvásárhelyről, néhai polgárok feljegyzései, vitái, észrevételei a város középkori és újkori életéből – mostantól könyvbe szedve, megvásárolhatóan, Sebestyén Mihály válogatásában. És két kötetben. E kötetek bemutatóján vett részt szépszámú közönség a Bernády Házban kedd délután.
Káli Király István, a könyveket gondozó Mentor Kiadó igazgatója fogadta a megjelenteket, majd a szerkesztő, Gálfalvi Ágnes szólt hozzájuk.
– A kötetek a kiadó Erdélyi Ritkaságok sorozatában jelentek meg, e sorozatnak a világháború előtt már volt előzménye. Eredetileg egykötetesre terveztük, de Sebestyén Mihály sorra hozta az érdekességeket, így kétkötetnyire duzzadt a mű.
– Ha az ember könyvtáros, állandóan olyan könyveket kérnek tőle, amelyek nincsenek meg a könyvtárban. Innen származott az ötlet, sajtó alá rendezni az egykori vásárhelyi krónikákat. Egy dolog közös bennük: hogy szerzőik marosszékiek, illetve marosvásárhelyiek voltak. Polgáremberek, egyikük kivételével – erre Tonk Sándor hívta fel a figyelmemet. A középkori és újkori város életét ábrázolják a kommentárokkal ellátott szövegek. A XVII. században Vásárhelyen krónikaíró-iskola alakult, a krónikaírás divattá vált. Egyszerű polgáremberek szabadidejükben leírták, hogy mi történt velük és mi történt a városban aznap. Az egyik szerzőnk Borsos Sebestyén bíra, Borsos Tamás apja. Borsos Tamás szövegeit nem közöljük, mert azok már megjelentek a Fehér Kötetek sorozatban, Nagy Szabó Ferenc, a szabócéh céhmesterének írásait azonban igen. Ő negyvenévesen kezdett írni, munkái átölelnek egy fél évszázadot. Mindent részletesen közöl a városi életről. Ebben Vásárhely élenjáró, más, korabeli, a városi életet taglaló munka nem született. Enyedi Lakatos Márton ugyancsak polgár és mondhatni voyeur, amolyan leselkedő krónikás. Kitűnő portrékat írt az igazi, veszekedő polgárokról, riporteri frissességgel, maró gúnnyal számol be a nézeteltérésekről 1660 és 1675 között. De közöljük – többek között – még Petri Nagy György és Rozsnyai Dávid írásait is. A teljes szöveget adjuk és igyekeztünk az olvasmányosságot szem előtt tartani anélkül, hogy a filológia szabályait áthágnánk. Mellékletekkel, hely- és névmutatóval, magyarázatokkal láttuk el a könyveket, amelyekben folyamatos mesélést olvashatunk. Kár, hogy Jókai nem inspirálódhatott belőlük. A sorozat eredetije Jancsó Elemér nevéhez köthető, 1938-ban indult, és keretében '48-ig jelenhettek meg kötetek. A Mentorén kívül van egy másik folytatása is, a Kriterion Téka-sorozata, az már hozzáedzte a közönséget a történelmi szövegekhez. Nekünk még jobbat kell csinálnunk – mondta Sebestyén Mihály.
– Átlagolvasóknak szánjuk a sorozatot, ezért is ügyeltünk az olvasmányosságra – tette hozzá a szerkesztő. – Két típusú szöveggel dolgoztunk: amelyeket már átírtak egykori szöveggondozók – mellesleg nagyon szépen –, és amelyek kézírását úgy kellett kisilabizálni. Az átírásnál a tájszólás jellegzetességeit ott is megőriztem, ahol az nem volt következetes. Rendkívül szórakoztató, regényes és egyáltalán nem száraz történelmi szövegekről van szó, ráadásul ez már a második idei kötetünk, amely Vásárhelyhez kapcsolódik. És hamarosan újabb következik: Szabó Éva Erzsébet Vásárhelyi villanypózna című könyve, amelyben a szerző két világháború közötti Palás-közi élményeit meséli el, tulajdonképpen a Palás-köz történetét írja le.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)