"Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./ "

Gyergyócsomafalván január 27-én Borsos Miklósra emlékeztek halála évfordulóján. A szentmisét Ferencz Antal plébános, Kozma Imre atya és Szilágyi István nyugalmazott kanonok mutatta be, majd megnyílt a kiállítás a művész grafikai munkáiból a Borsos Miklós-emlékházban, a budapesti Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány és a helyi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közös szervezésében. /Bajna György: Borsos Miklósra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője nem ismeretlen Hargita megyében sem. Borsos Miklós halálának 14. évfordulóján a gyergyócsomafalvi római katolikus templomban tartott kegyeleti szentmisén ő emlékezett a művészre. Kozma Imre hangsúlyozta, szeretettel jön a mostani határainkon kívülre szakadt magyar testvérekhez. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az egyre inkább elszegényedő otthoniak javára tevékenykedik, ugyanilyen fontosságú a határokon kívüli testvérek segítése is. Most alapvetően két területet nagyon fontos: a csángó-magyarok és a kárpátaljai magyarok megsegítése. /Bajna György: Különösen figyelnünk kell egymásra. Beszélgetés Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

Gyergyószentmiklóson kiállítás nyílt a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Hargita megyei Kulturális Központ szervezésében Borsos Miklós szobrászművész tusrajzaiból a Tarisznyás Márton Múzeumban. A tárlat egy vándorkiállítás első állomása, amely a művész Erdélyben eddig még ki nem állított tusrajzait mutatja be a Székelyföldön: ezután a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, júniusban Csíkszeredában, júliusban Gyergyóditróban nyílik a kiállítás. A gyergyószentmiklósi tárlatot Erdős Tibor, a múzeum igazgatója nyitotta meg, majd Bancsi Edit, a Borsos Miklós alapítvány titkára és Borsos Géza, az alapítvány elnöke szóltak a kiállítás anyagáról, emlékezve a nagyszebeni születésű, de csomafalvi származású szobrászművészről. /Borsos Miklós vándorkiállítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Borsos Miklós szobrászművész grafikáiból nyílt kiállítás máj. 25-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárban. A vándorkiállítás két hét múlva Csíkszeredában, majd Gyergyóditróban lesz látható. Borsos Miklós (1906–1990) a modern magyar szobrászat nagy jelentőségű mestere. /(bb): Nehéz tárlat. Borsos Miklós grafikái a Képtárban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 28./

Júl. 16-án a ferences templomban szentmisével kezdődött a XI. Borsos Miklós Alkotótábor Gyergyószárhegyen, melyet gyermekeknek szerveztek. A megnyitóra Csángóföldről és a Gyergyói-medencéből érkeztek a résztvevők. A július 1-jén bevezetett vízumkötelezettség miatt Vajdaságból nem jöhettek, Kárpátaljáról pedig a körülményes határátkelés miatt késtek a gyerekek. Kassay Péter, a Szárhegyi Alkotóközpont igazgatója; Borsos Géza, a szervező alapítvány elnöke is köszöntötte a vendégeket. A táborozók megismerkedhetnek az agyagszobrászattal és a nemezeléssel is. /Bajna György: XI. Borsos Miklós Alkotótábor gyermekeknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

A Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, a Csomafalvi Értelmiségi Fórum, és a Csomafalvi Székely Tanács szervezésében nov. 12–13-án másodízben tartottak Csángó Napokat Gyergyócsomafalván, amelyen Pusztináról és Frumószáról 26 gyermeket, valamint felnőtteket láttak vendégül. A rendezvénysorozat keretében Duma András csángó költővel találkoztak a csomafalviak, aki fölolvasott verseiből. Csángók és székelyek ma címmel kerekasztal-megbeszélésnek adott otthont a Borsos Miklós Emlékház, amelyen először Nyisztor Ilona frumószai óvónő és magyar nyelvoktató elmondta, egyre több gyermek iratkozik be a magyar órákra, s újabb csángó falvakban mutatkozik igény a magyar oktatásra. Jelenleg 450 csángó gyermek vesz részt magyar órákon, ez még nagyon kevés, a csángók közül 62 ezren beszélik a magyar nyelvet. Elmondta, hogy megszőtték-varrták a régi frumószai csángó népviselet ruhadarabjait, hogy a falu népviseletében visszatérjen eredeti hagyományaihoz. – A 60-as évek elején az iskolakezdő 7 éves gyermekek egyáltalán nem tudtak románul Pusztinán, s elég volt 40 év ahhoz, hogy ez a visszájára forduljon. A legnagyobb gond, hogy még mindig nincs magyar mise a katolikus csángó templomokban. Oláh Gál Elvira újságíró a Magyarországon munkát vállaló határon túliakról szolgáltatott adatokat: az évi 80 ezer munkavállalóból a legtöbb romániai, az idei első félévben 36 ezer munkavállalási engedélyt bocsátottak ki romániaiak részére, ezen kívül sok az időszakos feketemunkát vállaló is. Azonban Csángóföldről többen mennek Olaszországba, Spanyolországba és Izraelbe vendégmunkásnak, mint Magyarországra. 30–40 ezer csángó vállal külföldön munkát, kitelepedésre nem gondolnak, a pénzt hazahozzák, és házat építenek. /Gál Éva Emese: Csángó napok Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Borsos Miklós szobrászművész emlékére január 27-28-án Emléknapok a toronyból címmel a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány megemlékező rendezvényeket szervezett, amelyek keretében kiállítás nyílt Kolozsváron Borsos Miklós munkáiból, Január 28-án a megemlékezés Gyergyócsomafalván folytatódott, a Borsos Miklós Emlékházban bemutatták a Borsos Miklós érmei című album első kötetét, majd Szülőföldem címmel portréfilmet tekinthettek meg a résztvevők a szobrászművészről. /Borsos Miklós szobrászművész emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Immár hatodik alkalommal rendezték meg június 25–29. között a Gyergyócsomafalvi Napokat. Megnyílt Szabó Árpád festőművész tárlata a Borsos Miklós Emlékházban. Bemutatták Csata Ernő csomafalvi költő Fájó szépség /Pallas Akadémia, Csíkszereda/ című verseskötetét. Gyergyócsomafalva közösségalapú fejlesztési stratégiája címmel rendezték meg a IX. Csomafalvi Értelmiségi Fórumot. Balla Zoltán, a Székelyföldi Közösségfejlesztő Egyesület elnöke szólt arról, hogy az egyesület segítette a csomafalvi fiatalok lelkes csapatát a közösségalapú fejlesztési stratégia 75 oldalas tanulmányának kidolgozásában. /Gál Éva Emese: VI. Gyergyócsomafalvi Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Huszonegy kisiskolás részvételével kezdődött el Gyergyószárhegyen a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor. A Gyergyócsomafalvi székhelyű Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány idén tizenkettedik alkalommal szervezi meg a gyermek-művésztábort. A jelentkezők immár hagyományos módon több régióból – Felvidékről, Magyarországról – érkeztek, Székelyföldet a székelyudvarhelyi, valamint a Gyergyói-medence településeiről jött gyermekek képviselik. /Gergely Imre: Gyermek alkotók Gyergyószárhegyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

November 27-én Kéz­divásárhelyen a Vigadóban megnyílt a gyergyó­csomafalvi Borsos Miklós (1906–1990) Kossuth-díjas szobrász vándorkiállítása. A kiállítás szervezői: a budapesti Borsos Miklós–Kéry Ilona Alapítvány, a gyer­gyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a csíkszeredai Hargita Megyei Művelődési Központ. A céhes város a vándorkiállítás nyolcadik állomása, ahol a művész harmincegy ké­pe, tíz érme és nyolc kisplasztikája látható. /Iochom Zsolt: Borsos Miklós-vándorkiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./

Borsos Miklós szobrászművész székely­földi vándorkiállítását január 27-én Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban Jánó Mihály művészettörténész és Kozma Imre atya nyitotta meg. /(A. L.): Borsos Miklós Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

Annak ellenére, hogy nagyon régen kivándorolt innen és élete legnagyobb részét a Balaton mellett töltötte, sohasem feledkezett meg Erdélyről – hangzott el a március 17-én Marosvásárhelyen a tárlatnyitón. Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész vándortárlatának a Bernády Ház adott otthont. A kiállítást Nagy Miklós Kund, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány alelnöke nyitotta meg. Borsos Miklós minden téren remekművet alkotott, úgy is, mint szobrász, mint grafikus és mint éremművész. Borsos Miklósnak Magyarországon 96 köztéri szobra van, de szülőföldjén életében soha nem lehetett kiállítása. Borsos Géza a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Alapítvány nevében szólalt fel: a művész az egész Székelyföldé, az egész magyar nemzeté. /Nagy Botond: Reneszánsz ember munkái. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./

Rokaly József tanár Gyergyócsomafalva monográfiájának második vaskos kötetével is megajándékozta szülőfaluját és nemzetét. A monográfia második kötete Gyergyócsomafalva történetét részletezi 1918-tól napjainkig. A községi élet, a rendtartó székely falu bemutatását szemléltetik a román nemzeti, nacionalista jellegű földreformtörvények (1921, 1945, 1990) helyi alkalmazásai, visszásságai, a gyergyócsomafalvi közbirtokosság két világháború közötti és jelenlegi küzdelmei. Az 1989-es rendszerváltás utáni rész népességfogyásról, a tulajdonviszonyok rendezetlenségéről, a településre jellemző famegmunkálásról értekezik. Adatokat közöl Gyergyócsomafalva hatvankét nevezetes személyiségéről, köztük Köllő Miklós és Borsos Miklós szobrászművészekről. /Komán János: Az alapkutató helytörténetírás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

Pécsi L. Dániel Budapesten élő jelképtervező Erdély szerelmese lett, mely szerelem csakhamar átterjedt a többi elszakított területre is. A rendszerváltozás óta szervezője és résztvevője a felvidéki honismereti kerékpártúráknak. Pécsi L. Dániel a kilencvenes évek közepén kezdte el felkérésre elkészíteni első címereit. Járja a Kárpát-medencét, és csak tiszta forrásból gyűjti az adatokat az újabb és újabb címerekhez. Így mára már több mint száz címerét avatták fel szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, a 2000-ben tartott Református Világtalálkozó alkalmából elkészítette valamennyi magyar református püspökség címerét szerte a nagyvilágban. Közben Bartók Béla útján című vándorkiállítása járja a Kárpát-medencét, közel a harmincadik megrendezéshez. Jelenleg Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Emlékházban látható a tárlat, majd október 14-én Kolozsváron a Farkas utcai református templomban mutatják be, a történelmi címerek társaságában. Pécsi L. Dániel jelképtervező jelmondata: „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet.” /Okos Márton: Egy kései végvári vitéz. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum készül a város centenáriumi évére, mondta Csergő Tibor András, a múzeum igazgatója. Tervezik egy Gyergyó környéki képgaléria kialakítását, amelyben helyet kapnának az innen elszármazott képzőművészek, Karácsony János, Köllő Miklós, Borsos Miklós, Márton Árpád alkotásai; díszkiadványt készítenének a város 100 esztendejéről, felkutatnák az évszázad mindenkori polgármestereit. Egyik legnagyobb magvalósítás lenne, ha sikerülne megszerezni Vákár Tibor üvegnegatívjait, amelyek hitelesen mutatnák be a század eleji Gyergyószentmiklós „tükörképét”. A múzeum udvarára miniskanzent is létesítenének. A vízimalom mellett álló vízifűrészt tavasszal beindítják, a nagyközönség megtekintheti ezt a régi technológiát, amely már teljesen kiveszőben van. /Barabás Márti: Gyergyószentmiklós centenáriumára tervez a helyi múzeum. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Húsz éve köszöntötték Szentendrén a XX. századi magyar festészet, a művészetoktatás nagy öregjét, a művészeti anatómia világhírű szerzőjét, az akkor már 85. évén túljutott Barcsay Jenőt. A Tisztelet a Mesternek című reprezentatív kötetben Borsos Miklóstól Weöres Sándorig, Kós Andrástól Sütő Andrásig és Vasarelyig szóltak az elismerések. 1980 decemberében rendezték meg kolozsvári kiállítását a Korunk Galériában. A mezőségi Katona községből a századdal egyszerre indult mester, Barcsay Jenő munkásságából a mostani, május 11-én nyíló kiállításon grafikus munkáiból mutatnak be néhányat, magángyűjtemények féltve őrzött darabjait. /Kántor Lajos: Barcsay Jenő – Kolozsvárt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Megkezdődött a XIV. Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor Gyergyószárhegyen a több száz éves iskolából átalakított korszerű alkotóközpontban. Idén 27 pályázó tölthet tíz napot a táborban. A felvidéki Jókától a moldvai Frumószáig érkeztek gyermekek a táborba. Borsos Géza, az alapítvány elnöke törekvéseiket ismertette. Hangsúlyozta, hogy minden táborozás a nemzeti érzés nevelését is szolgálta. /Bajna György: XIV. Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

A gyergyószentmiklósi Négyes Motelben augusztus végéig a gyergyócsomafalvi születésű, Bukarestben élő Pitulea Mária (leánykori nevén Simon Mária) festményeit láthatják az érdeklődők. A kiállítást a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány szervezte. /Pitulea Mária első tárlata. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

Augusztus 19-től Borsos Miklós-nappal kezdődik a Magyar Hét Nagyszebenben. A szervezők az ígért állami támogatás egyharmadát kapták csak meg, de zenei, irodalmi rendezvények, valamint képzőművészeti kiállítások, konferenciabeszélgetések és színházi előadások is lesznek a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda szervezésében. A rendezvényen minden napnak egy-egy olyan híres személyiség kölcsönzi a nevét, aki valamilyen módon kapcsolódik a városhoz. Borsos Miklós-nappal indul a program, augusztus 20-a természetesen Szent Istváné, de lesz Nyírő József-, Barabás Miklós-, Kós Károly-, Petőfi Sándor-, Bartók Béla- és Bodor Mária-nap is. Többek között jön Sebestyén Márta és a Neoton Família Magyarországról, a Role Csíkszeredából, az István, a király pedig – ez alkalommal – Nagyváradról. A Kampec Dolores jazzkoncerttel, a Transylmania pedig etno-rockkal lép fel. A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) társszervezői feladatokat vállalt. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Szórvány a sajtóban, sajtó a szórványban címmel hív közös beszélgetésre, a Kós Károly Nemzetközi Konferenciára is várják az érdeklődőket. /Erdős Zsófia: Nagyszebeni „magyarkodás” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

Számos magyarországi művész fellépésének köszönhetően augusztus 19-től, vasárnaptól több mint nyolcvan magyar kulturális rendezvényt szerveznek az idén Európa kulturális fővárosa címet viselő Nagyszebenben, ahol bemutatják egyebek között a legendás hírű István, a király című rockoperát is. Az Ars Hungarica név alatt futó, augusztus 19-26. között zajló rendezvény szervezőinek szándéka az, hogy bemutassák a magyar kultúra sokszínűségét. Több mint hétszáz művészt hívtak meg, akik nyolc nap alatt kiállításokat, opera-, színházi és néptánc- előadásokat, könyvbemutatókat, valamint szimfonikus, dzsessz- és ifjúsági koncerteket kínálnak az érdeklődőknek. Konferenciák is lesznek, az Ars Hungarica rendezvényei tematikus napok köré tömörülnek. Egy-egy nap névadójának a magyar kultúra olyan jeles képviselőit választották, akiknek munkássága Nagyszebenhez kötődik. Megemlékeznek Borsos Miklós szobrászról, aki Nagyszebenben született. Nyirő József író is ebben a városban teljesített papi szolgálatot, Barabás Miklós festő pedig szívesen töltötte itt szabadidejét. Kós Károly építészt, írót gyermekkora köti az egykori szász városhoz. Ugyanitt szállt meg erdélyi tartózkodása során Petőfi Sándor, és nagy sikerrel koncertezett Bartók Béla, mint ahogy Bodor Mária textilművész és díszlettervező is Nagyszebenben alkotott. Az István, a király című rockoperát augusztus 23-án a helyi stadionban mutatják be. Premierként közösen lépnek fel egy előadáson az Erdélyben működő öt hivatásos néptáncegyüttes tagjai, akik István és Koppány seregét jelenítik meg. /Elkezdődött a magyar hét. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

A nagyszebeni születésű Borsos Miklós szobrászra, grafikusra, költőre, íróra, tanárra emlékeztek az Ars Hungarica első napján Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosában. Felavatták a művész szülőházára elhelyezett emléktáblát. Ezt követően a tanácstoronyban nyílt kiállítás a szobrászművész, grafikus munkáiból. Serfőző Levente a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke szerint történelmi pillanatoknak lehettek tanúi. Kassai Péter bemutatta a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítványt értékteremtő, értékmegőrző és közösségépítő munkáját. Délután Bartha Ciupe Ernő szénaszobor-kiállítását nyitották meg. /D. I. : Ars Hungarica Szebenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

A felsősófalvi származású, Budapesten élő Dr. Szekeres Lukács Sándor az elkövetkező napokban Gyergyószék több településén bemutatja nemrég megjelent Székely Mózes – Erdély székely fejedelme címűt kötetét. A könyvbemutatókra a települési székely tanácsok és a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közös szervezésében kerül sor. /Székely Mózes, Erdély székely fejedelme – könyvbemutatók. = Erdély. ma, 2007. okt. 22./

Anyagi támogatás hiányában kétéves kihagyás után tartották ismét meg – immár harmadszor – a gyergyócsomafalvi csángó találkozót. Frumószáról 27 diák, Máthé Kriszta, 190 magyarul tanuló frumószai gyermek anyanyelvtanára, illetve Nyisztor Ilona és Nyisztor Mihály érkezett november 10-én Csomafalvára. A műsoros délutánt követően köszöntötte Antal Teréz iskolaigazgató a moldvai vendégeket. A népviseletbe öltözött gyermekek büszkén jelezték, valahányszor Lakatos Demeter-verset vagy -mesét mondtak – kórusban –, hogy „Lakatos Demeter csángó költő verse”. Nem maradt el a táncház sem. A találkozó a Csomafalvi Értelmiségi Fórum (CSÉF) egyik kísérőrendezvényének is tekinthető, mert a székely települések és a moldvai magyar települések közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeiről is szó esett a Borsos Miklós Emlékházban, a CSÉF tanácskozásán. Egyszer olyan székelyföldi csángó találkozó kellene, ahova az ide telepedett vagy itt dolgozó csángó magyarokat is meghívják a szervezők, hogy a műsor végén ők is énekelhessék a szereplőkkel: „Moldováról, édes hazánkról, / Ne feledkezzél el, csángó magyarokról. ” /Bajna György: Moldováról, édes hazánkról… = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 12./

Harmincan érkeztek Frumószáról a III. Csomafalvi Csángó Napok rendezvényére. A Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, a Köllő Miklós Általános Iskola és a Csomafalvi Székely Tanács szervezésében két év szünet után kerülhetett sor ismét Csángó Napokra. Családoknál elszállásolták a huszonhét gyermeket, valamint kísérőiket Nyisztor Ilonát, Nyisztor Mihályt, Máté Krisztát és kezdődhetett a kerekasztal-beszélgetés. Máté Kriszta tanítónő örömmel újságolta, hogy Frumószában jelenleg 195 gyerek tanul magyarul, és a 18 községben összesen 1400 gyermek jár magyart tanulni. csángó népviseletben előadást tartottak a vendégek, énekeltek, együtt mondták Lakatos Demeter csángó költő verseit, s ropták úgy a táncot, ahogy csángómagyarokhoz illik. /Csángó Napok Csomafalván. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), nov. 15. – 46. sz. /

Szent István király koronájának eredetiségét bizonyította be Ferencz Csaba egyetemi tanár, a Szent István-rend nagymestere a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány gyergyócsomafalvi közönségtalálkozóján. Az előadó cáfolta azt a feltételezést, miszerint a Szent Koronát két részből – egy bizánci és egy nyugat-európai mester munkájából – rakták volna össze utólag. A mérnökökből és különböző műszaki tudományokban jártas szakemberekből álló kutatócsoport a magyar állam felkérésére végzett műszaki vizsgálatot. „A Szent Koronának aszimmetrikus mind az alsó, mind a felső része, de a mérnöki számításokkal is igazolhatóan aranymetszésben készült műalkotás harmonikus és egységes egészet képez” – hangoztatta a kutató. Az 1000 körül élt mester a hüvelyket használta alapmértékegységnek, és ennek egész számú többszörösei adják a korona kerületi pántjának, illetve a boltíves tetőpántoknak a méreteit. „Az, hogy a méretegyezés kiterjed a legapróbb részletre is, bizonyítja, hogy a korona különböző részeit ugyanaz a mester szabta” – jelentette ki Ferencz Csaba, aki azt is cáfolta, hogy a ferde kereszt „szállítás közben sérülhetett meg”. A kutatócsoport nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a korona hátsó részén található, bizánci eredetű képek miként kerültek a koronára. Azt viszont kijelentik, hogy mindössze az a három kép idegen eredetű a koronán, a többit egységes egésznek tekintik. /Jánossy Alíz: A Szent Korona mérnökszemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

A budapesti Határtalanul Alapítvány, a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány, a gyergyókilyénfalvi római katolikus plébánia és Gyergyóújfalu község önkormányzata Kilyénfalva szülötte, dr. Jakab Antal, néhai gyulafehérvári megyéspüspök születése századik évfordulójának méltó megünneplését tervezi 2009. március 13-án. A megemlékezés a századik születési évforduló előestéjén, 2009. március 12-én egy összmagyar, zártkörű sajtókonferenciával kezdődik. Március 13-án, a gyergyókilyénfalvi templomkertben leleplezik Jakab Antal mellszobrát, Dóczi András szobrászművész alkotását, majd megnyitják a Jakab Antal-emlékkiállítást, este pedig bemutatják a Jakab püspök életéről szóló könyvet, a budapesti Kairosz Kiadó kiadványát. Szívesen fogadják mindazok támogatását, akik készülő mellszobor költségeihez szeretnének hozzájárulni. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

A csángó maradjon csángó, ne akarjunk belőle székelyt faragni, fogalmazta meg a székelység feladatát a csángókkal szemben Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke az általuk negyedik alkalommal megszervezett csángó–székely találkozón, Gyergyócsomafalván. El kellene fogadni, hogy a csángó másképp osztja a világot, nem feltétlenül románokra és magyarokra, szögezte le Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse. Nem a csángók a felelősek azért, hogy a román nyelv „jön könnyebben szájukra”. „Nagyon kegyetlenül elbántunk a csángókkal azáltal, hogy több száz éven keresztül ott hagytuk őket egy román tengerben, magyar értelmiség nélkül. Sok évig kérték a magyar tanítókat, magyar papokat, de nem kapták meg. Ez választ ad a kérdésre, hogy miért beszélik inkább a román nyelvet a magyar helyett” – magyarázta Hegyeli Attila, a magyarságnak nem futja annyira, hogy magyar tanítót, magyar papot küldjön oda. /Barabás Cs. Márti: „Ne akarjunk székelyt faragni a csángóból!” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Jakab Antal megyéspüspökre emlékeztek Gyergyókilyénfalván a március 12-én és 13-án a gyergyóújfalusi önkormányzat, a budapesti Határtalanul Alapítvány és a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány által rendezett emlékkonferencián, amellyel Jakab Antal születésének 100. évfordulóját ünnepelték. „Írni kell a nagy személyiségekről, amelyekre a jövőnek, a történelemnek nagy szüksége van”, fogalmazott Vencser László római katolikus lelkész, volt teológiai tanár, amikor bemutatták Varga Gabriellával írt Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal /Kairosz, Budapest/ című munkájukat. Varga Gabriella hangsúlyozta, a bemutatón maga mellett tudhatja azokat, akiknek köszönhetően a könyv létrejöhetett: Kolumbán Csilla hitoktatót, Jakab Antal életművének kutatóját, Vencser László professzor/kanonokot és Tempfli Imre teológus/történészt. /Barabás Cs. Márti: Száz év, megalkuvás nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Március 13-án Gyergyókilyénfalván leleplezték a falu nagy fiának, a száz esztendővel ezelőtt született Jakab Antal püspöknek, Márton Áron püspök utódjának a szobrát a templomkertben, Dóczi András csíkszeredai szobrászművész alkotását. Amikor Márton Áron püspököt bebörtönözték, a Vatikán a gyulafehérvári egyházmegye első titkos ordináriusává, azaz püspök-helyettesévé nevezte ki Jakab Antalt. Számos paptársával együtt 1951-ben őt is letartóztatták, tizenhárom esztendőt raboskodott. 1964-es szabadulása után egyházjogi és erkölcsteológiai tanári katedráját csak 1968-tól nyerhette vissza. Jakab Antal 1980 és 1990 között megyéspüspökként vezette a gyulafehérvári egyházmegyét. Az ő ideje alatt épült fel – a romániai diktatúra vallás- és magyarellenességét figyelembe véve mondhatni csodaszámba menő módon – néhány új katolikus templom Gyimesbükkön, Tusnádfürdőn, Maroskeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdialmáson, Kézdivásárhelyen és másutt. /Székedi Ferenc: Négy tételben az egységről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Az idén érettségizett Balázs Boglár /jelenleg a temesvári képzőművészeti egyetem hallgatója/ első egyéni festészeti kiállítását nyitották meg Gyergyószentmiklóson. A kiállításon volt tanára, Bancsi Edit elmondta, Boglár szinte állandó résztvevője volt a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány korábbi években is szervezett képzőművészeti táborainak. /L. H. : „És íme, itt az eredmény. ” = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./