Megrázó tények a nők bántalmazásáról
Évente egyre többen kapcsolódnak a nőket érő erőszak elleni tüntetésekbe, megmozdulásokba. A tények azonban azt mutatják, a próbálkozások ellenére sincs megoldás a bántalmazásuk megszüntetésére. Történetüket felvállalók nők és szakemberek beszélnek a maszol.ro kérésére a problémáról.
Nőies mozdulatok, lebegő kendők, közel százötven táncos nő és az őket elkísérő szeretett férj: a Bálint-napi, a bántalmazott nők jogaiért fellépő megmozdulás Székelyföldön is beírta magát a történelembe. A közös tánc eufórikus lendülete azokban a személyekben is együttérzést váltott ki, akik a szerencsésebb, nőiségüket szabadon megélhető kategóriát erősítik.
Hangtalan bizonyítékok
A statisztikák szerint minden harmadik nő szenved bántalmazástól. Azonban a munkája során Borsos Annamária pszichológus azt tapasztalta, hogy a bántalmazott nők száma ennél is nagyobb. A szakember szerint a számadatoknak nincs, ahogy tükrözniük a valóságot, mivel a konkrétan jegyzett esetek már annyira súlyosak, hogy vagy rendőrségi, vagy egészségügyi beavatkozásra van szükség, azonban ennél halmozottan több olyan eset van, amikor a bántalmazott nők megpróbálják eltitkolni vagy megoldani az ügyet saját maguk: egyrészt a társadalmi kirekesztettség, másrészt az erőszakos társnál is félelmetesebb anyagi nehézség felvállalásának képtelensége miatt.
A legtöbb esetben a nők együtt élnek a terrorral. Mert ha kilépnek, a társadalom megkövezi őket. Esetleg a legszűkebb rokonság megpróbál segíteni, ha ők is ki nem tagadják az ilyen asszonyt, de az esetek nagy többségében a társadalom is tovább terrorizálja őket – magyarázza a szakember.
Ami pedig a legmeglepőbb, a bántalmazás megítélése egyáltalán nem súlyos a társadalom szempontjából. „A családon belüli erőszak ugyanarra a szintre van téve, mint például egy nem működő párkapcsolat, vagy a megcsalás esete. Mintha nem látnának benne életveszélyt. Sajnálkoznak az emberek, aztán még egy követ rádobnak. Ez a porig alázás” – mutat rá a pszichológus a problémára.
„Mert megérdemeltem...”
Egy középkorú nő, akinek sikerült kiszabadulni egy agresszív élettárs hatalma alól, úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy még évek múltán is lelkiismeret furdalása van.
„Én voltam a hibás, én hoztam ki belőle azt, hogy így bánt velem. Legalábbis minden alkalommal ezt mondta" – mesélte lapunknak a nevét eltitkolni kérő középkorú nő. "A hajamnál fogva húzott a földön, a szomszédok szeme láttára hurcolt végig a lépcsőházban, addig rúgott belém, amíg több emeletet is legurultam és mindvégig azt kiabálta, hogy én hoztam ki belőle, én vagyok a hibás, miattam boldogtalan az élete és miattam lesznek szerencsétlenek a gyerekeink is. Ez a heg az arcomon minden alkalommal emlékeztet a verésekre, akárhányszor tükörbe nézek” – mutat a sebhelyre a középkorú édesanya.
„Sokat veszekedünk és igen, néha hozzám is ütött, de hát csak olyankor történik meg, amikor ideges. Olyan a munkahelye is, hogy sokat ideges, és én szeretném, ha mellettem megtalálná a nyugalmát, de lehet, hogy én is csak idegesítem és ilyenkor persze, hogy megtörténik. De elviselhető, mások ennél is rosszabb helyzetben vannak...” – vall a családi helyzetéről egy fiatal, kétgyerekes édesanya.
Egy tavaly júliusi felmérés szerint a romániai lakosság 43,5 százaléka hallott az ismerősök, szomszédság körében zajló családon belüli erőszak esetéről. 30,9 százalékuk úgy gondolja, „ha a nőket verik, azt ők kiérdemelték”. Több mint 8 százalék véli úgy, hogy a bántalmazás „velünk született tulajdonság”, 6,4 százalék pedig arról van meggyőződve, hogy „nem is szereti a feleségét az a férfi, aki nem üti meg”. A legmegbotránkoztatóbb viszont az a tény, hogy a megkérdezettek 7 százaléka úgy véli, „a nő a férfi tulajdona”.
Egy másik, idősebb asszony pedig úgy vélekedik, ha újra kellene élnie az életét, úgy, ahogy az lezajlott, nem vállalná be újra, a szörnyűségek miatt. Ennek ellenére még mindig ugyanabban a párkapcsoltban él.
A forgatókönyvszerű folyamat az, hogy még az első verésnél bocsánatot kér a férfi, de a soron következőknél már nem, sőt, olyan szinten a nőre van hárítva a felelősség, hogy már neki kellene bocsánatot kérnie, mert ő a felelős az agresszivitás miatt.
Erőszakba rejtett gyengeség
Az emberi lélek útvesztőibe betekintve a szakkönyvek szerint az erőszak mögött a gyengeség, a tehetetlenség áll, semmiképpen sem az erő. „Az agresszió mindenkiben benne van, a düh, a harag az természetes, hiszen ha belegondolunk, sok esetben erőszakosan viszonyulunk egy-egy felmerülő problémához és ez alatt nem a verekedésre kell gondolni, hanem akár arra is, hogy ráerőszakoljuk a mi nézőpontunkat másvalakire. Éppen ahhoz kellene erő, hogy az agressziónkat kezelni tudjuk” – mondja a pszichológus.
Ugyanakkor arra is rámutat, hogy a bántalmazó magatartás már időben, az első pofon előtt felismerhető. A fizikai bántalmazást egy egész sor lelki terror, felelősség elhárítás, hibáztatás, féltékenység, szabadságkorlátozás előzi meg. A legtöbb esetben természetesen „szeretetből”, hisz nagyon sok nő arról számol be, hogy ha kedve lenne mondjuk aerobicra járni, a férje azonnal meglepi egy otthon használható fittness géppel, hogy „ne kelljen fáradnia”, ameddig eljut a tornateremig.
2013-as adatok szerint 18 éves kor alatt nagyjából hasonló arányban válnak erőszak áldozataivá a lányok (5300) és a fiúk (5400), 18 éves kor felett azonban tízszeresére növekszik a nőket ért erőszak száma a férfiakéhoz képest. Romániára a megyék szerinti elosztás szempontjából érdekes adatok érvényesek, bár ezek az Országos Statisztikai Hivatal szerint sem megbízhatóak teljes mértékben: a legtöbb esetet Konstanca (több mint hatszáz), a legkevesebbet Ilfov (kevesebb, mint száz) megyéből jelentettek. A székelyföldi megyékből havonta kevesebb, mint száz esetet jelentenek, kivételt képez Maros megye, ahol átlagban több mint kétszáz bejelentés érkezik.
A szabadság-korlátozást a lelki terror, majd a féltékenység követi, utána pedig már egyértelműen következik a testi bántalmazás, amire már a társadalom is felfigyel. „De ekkor már porig van döntve a nő önbecsülése, és teljes mértékben birtokolható, hiszen ez idő alatt sikerült belé nevelni, hogy nem rendelkezik ugyanolyan jogokkal, mint a férfi társa” – összegez Borsos.
Miért tűrik a nők az erőszakot?
A leggyakrabban a gyerekek miatt, hiszen egy erőszakos apa is jobb a semminél, ugyanakkor számottevő a házastársi eskü, a szerelem bemagyarázásra, hogy amikor a férfi nem durva, akkor jó mellette az élet. A társadalmi megítélés miatt nagyon gyakori a valóság letagadása, miszerint ez a néhány verés még elviselhető, sokkal inkább, mint a szégyenérzet, ha kiderülne, hogy miket képes tenni egy agresszív férfi egy nővel. Leggyakoribb mégiscsak a bűntudat, az önbecsülés hiánya, a félelem, a beletörődés és a gazdasági kiszolgáltatottság.
Romániában 2013-ban alig több mint hatvan olyan otthont tartottak nyilván, amely a bántalmazott nők, különösen az anyák számára van kialakítva. Ezekben az otthonokban összesen 673 nő számára van férőhely, ami csak minden tizennyolcadik áldozat számára biztosít védelmet. Jelenleg nyolc olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nem létezik ilyen jellegű otthon.
Az Ora International szervezet által Gyergyószentmiklóson működtetett bántalmazott anyák otthonának szociális munkása szerint az a tapasztalat, hogy a családon belül bántalmazott nők néhány órán, esetleg néhány napon belül visszaköltöznek társukhoz. Egy múlt heti helyzet is ezt igazolja, amikor nadrágszíjjal vert félholtra egy nőt a férje, reggel elköltözött tőle, de estére már megint otthon volt.
„Mi nem tudunk nekik munkahelyet biztosítani, lakást vásárolni és fizetést adni. Ezért úgy döntenek, hogy az anyagi kiszolgáltatottságnál még mindig jobb egy agresszív férfi. Sokan pedig, akiknek gyerekük van, azt mondják, egy félelmetes, verekedő apa még mindig jobb, mint ha nem lenne senki” – mondja az intézmény illetékese. Bár az otthon harminc nő és gyerek számára biztosít ingyenes ellátást, leginkább azok a nők laknak ott, akik árvaházból kerültek ki és gyereket szültek, esetleg nincs hol lakniuk, de ritka az az eset, hogy agresszív bánásmód miatt költözzenek el otthonról és tartósan a szálló lakói maradjanak.
Nincs megoldás, esetleg segítség
Nagyon fontos, hogy a nők tisztába legyenek azzal, hogy nekik is jogaik vannak, teljes emberként élhetnek, és nem kell mindenképpen egy függőségi kapcsolatban maradniuk. Azonban nagyon fontos tudatosítani, hogy csak az a nő fogja megtenni a döntő lépést, aki erre fel van készülve – vélik a szakemberek. Azt mondják, aki nincs felkészülve a váltásra, azt nem lehet megmenteni, mert nem biztos, hogy kibírja. „Ha nem tudok úszni és beledobnak a mélyvízbe, akkor van egy százalék esélyem, hogy megtanulok úszni és kimenekülök. De ott van az a 99 százalék esély, hogy belehalok – mutat rá a pszichológus, és figyelmeztet: ezzel a helyzettel nagyon óvatosan kell bánni. Bátorítani kell ezeket a nőket, hogy visszanyerjék önbecsülésüket”.
Ami az elköltözéssel járó lakhely problémákat illeti, az Ora International szervezet által működtetett gyergyószentmiklósi hajléktalanszálló és a bántalmazott anyák otthona mindig nyitva áll a bajba került nők számára. A polgármesteri hivatal és a segítő szervezet között együttműködési szerződés van, és ez nagyon sokat segít a szociális osztálynak, mutat rá az irodavezető. Hargita megyében Balánbányán is működik egy hasonló otthon, ott azonban meg kell téríteni a költségeket.
Csibi Márti
maszol.ro,

Hétköznapi terroristák 
Megszoktuk a terrorizmus fogalmát, ismerősen cseng számunkra a szó. A nemzetközi és hazai hírekben is egyre többször hallunk, olvasunk a terrorizmusról, többnyire az Iszlám Állam kapcsán. Legutóbb a november 13-ai párizsi merényletsorozat rázta meg a világot, de hasonlóan nagy visszhangja volt a nyáron Egyiptomban elkövetett merényleteknek vagy az egy évvel ezelőtti, Charlie Hebdo-szerkesztőség elleni terrortámadásnak is. Ezek mellett, sajnos, más helyszíneken is történtek és történnek hasonló esetek, a Közel-Keletről szóló hírekben napi rendszerességgel hallhatunk terrortámadásokról, ártatlan áldozatokról.
Utóbb a helyi hírekbe is bekerült a terrorizmus fogalma, és sajnos minden jel arra utal, hogy a közeljövőben is aktuális marad a téma, ugyanis pár napja ismét elutasították a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnökének fellebbezési kérését a bukaresti táblabíróságon, bár eddig még semmilyen konkrét bizonyítékkal nem tudták alátámasztani az ellenük felhozott igen súlyos vádat.
Mindezek mellett azonban van egy hozzánk sokkal közelebb álló formája is a terrorizmusnak, amiről ritkábban beszélünk, pedig talán ez az egyik legmegdöbbentőbb terror, mert azok a személyek művelik, akik a legközelebb állnak hozzánk, akiket nemcsak ismerünk, hanem sokszor szeretünk is.  Szinte láthatatlanul és megfoghatatlanul épül fel a rendszer. Többnyire nő az áldozat, aki előbb fokozatosan elszigetelődik barátaitól, ismerőseitől, aztán szóbeli sérelmek érik, olykor viccnek álcázva, melyekkel a vezetési stílusát, vallását, hobbijait, családját vagy barátait kritizálja a párja, később nőiességére, anyaságára való célzásokkal rombolják le az önbizalmát – például olyan tipikus kijelentésekkel, hogy „te olyan ronda vagy, hogy másnak nem is kellenél” –, és amikor az áldozat egészen elhiszi a hallottakat és magáévá teszi ezt a nézőpontot, elkezdődik a fizikai agresszió is, mely kezdetben csak egy-egy szorításban vagy rángatásban nyilvánul meg, aztán egyre erőszakosabb, durvább, míg végül súlyos sérülésekkel, halállal is végződhet. Közben fizikai erőszakkal vagy a gyerekek bántalmazásával kapcsolatos állandó fenyegetőzés és a család otthonról való elkergetése is része a terrornak. 
Sokan azért nem tudnak kiszállni, mert – bármennyire is furcsán hangzik – szeretik az őket bántalmazókat. A párkapcsolati erőszak természetrajzához hozzátartozik, hogy a durva, erőszakos időszakok úgynevezett mézeshetekkel váltogatják egymást, ahol a társ a legszebb arcát mutatja, virágokkal, ajándékokkal is elhalmozhatja a másikat. És persze fogadkozásokkal, hogy soha többet, amit az áldozat elhisz, mert érdeke, hogy elhiggye. Érzelmileg is kötődik, a gyerekeknek szükségük van apára is, és természetesen az anyagi kötődések (ház, autó) is megnehezítenék a válást. Úgyhogy inkább maradnak, és megpróbálják megjavítani a kapcsolatot, eredménytelenül. „Minden embernek megvan bármilyen helyzetben a döntési lehetősége, hogy az erőszakmentességet válassza” – vallja Borsos Annamária gyergyószentmiklósi pszichológus, aki nemrégiben Alternatívák az erőszakkal szemben címmel alaptréninget tartott Csíkszeredában családi elhelyező központokban nevelkedő fiataloknak. 
Valóban szabad választás kérdése lenne? És a gyerekbántalmazások? Milyen döntést hozhat egy gyerek, aki elhiszi szüleinek, hogy azért kellett kikapnia, mert megérdemelte? Akinek kiszolgáltatottságában csak az a halvány reménye maradt, hogy ha ő jobban fog viselkedni, ha valahogy másképp csinálja, talán megúszhatja… 
Szinte biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb meggyengül az Iszlám Állam, talán fel is számolják, mint a többi hasonló terrorszervezetet. De a hétköznapi terroristák nagy része büntetlenül él körülöttünk, amióta világ a világ.
Nagy B. Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)