Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Borsó Lajos
1 tétel
2016. január 19.
Harmadszorra is magyar állampolgár lett
Ismét magyar állampolgár lett a kézdiszentkereszti, 95 éves Borsó Lajos, akinek kedden Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke adta át a honosítási okiratot – tájékoztat közleményben az RMDSZ Háromszéki Szervezete.
Borsó Lajos 1921. július 5-én magyar állampolgárként született, majd a II. bécsi döntéskor másodszor vált magyar állampolgárrá, ezúttal pedig harmadszorra. „Tizenkilenc évesen önként mentem el katonának. Tíz hónapot voltam Galíciában a lövészárokban, a II. világháborúban. Orosz fogságban nagyon keveset voltam, fél órát, ami annak köszönhető, hogy egy orosz katona meghallotta, hogy Szentlélek környékéről vagyunk és kiengedett a táborból, aztán hazavergődtünk” – emlékezett vissza a 95 éves férfi. A gyerekek életkedvet és erőt adnak neki, ezt bizonyítja az is, hogy feleségével harminc évig dolgozott a helyi iskolában. Mint fogalmazott, élete legszomorúbb pillanata felesége elvesztése volt, de a két gyereke, a hat unokája, a tizenegy dédunokája és az egyetlen ükunokája határtalan szeretettel halmozzák el.
„Annak örvendek, hogy még egyszer magyar állampolgár lettem. A családom tagjai is azok és én is az szerettem volna lenni, s menjek úgy a föld alá magyar állampolgársággal. Nálunk most is magyar világ van, mert mi itt magyarok vagyunk, annak születtünk és annak is halunk meg. Ez a sarok itt örökké magyar volt és az is akar maradni”– magyarázta. A férfi korára való tekintettel otthonában vehette át a honosítási okiratot.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
Ismét magyar állampolgár lett a kézdiszentkereszti, 95 éves Borsó Lajos, akinek kedden Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja és Grüman Róbert, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke adta át a honosítási okiratot – tájékoztat közleményben az RMDSZ Háromszéki Szervezete.
Borsó Lajos 1921. július 5-én magyar állampolgárként született, majd a II. bécsi döntéskor másodszor vált magyar állampolgárrá, ezúttal pedig harmadszorra. „Tizenkilenc évesen önként mentem el katonának. Tíz hónapot voltam Galíciában a lövészárokban, a II. világháborúban. Orosz fogságban nagyon keveset voltam, fél órát, ami annak köszönhető, hogy egy orosz katona meghallotta, hogy Szentlélek környékéről vagyunk és kiengedett a táborból, aztán hazavergődtünk” – emlékezett vissza a 95 éves férfi. A gyerekek életkedvet és erőt adnak neki, ezt bizonyítja az is, hogy feleségével harminc évig dolgozott a helyi iskolában. Mint fogalmazott, élete legszomorúbb pillanata felesége elvesztése volt, de a két gyereke, a hat unokája, a tizenegy dédunokája és az egyetlen ükunokája határtalan szeretettel halmozzák el.
„Annak örvendek, hogy még egyszer magyar állampolgár lettem. A családom tagjai is azok és én is az szerettem volna lenni, s menjek úgy a föld alá magyar állampolgársággal. Nálunk most is magyar világ van, mert mi itt magyarok vagyunk, annak születtünk és annak is halunk meg. Ez a sarok itt örökké magyar volt és az is akar maradni”– magyarázta. A férfi korára való tekintettel otthonában vehette át a honosítási okiratot.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro