PER-patvar újratöltve
Az autonómia ügyének elárulásával vádolta meg a kampányhajrában ellenzéke az RMDSZ-t, mert képviselői az időközben letartóztatott Viorel Hrebenciuc által bejegyzett egyesület közvetítésével ültek tárgyalóasztalhoz román politikusokkal. Cseke Péter Tamás annak járt utána, mi történt a zárt ajtók mögött Brassópojánán.
Újabb „Neptun-veszélyt” (lásd keretes írásunkat) kiáltott az RMDSZ ellenzéke amiatt, hogy a szövetség képviselői amerikai közvetítéssel idén kétszer is tárgyaltak román parlamenti pártok politikusaival a Székelyföld jövőjéről és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMPN) eleinte főként azt kifogásolta, hogy őket nem hívták meg az eseménye, ám utóbb a „Neptun-gate” emlegetése durva vádaskodásba csapott át. Az autonómia ügyének elárulásával gyanúsították meg az RMDSZ-t, amikor kiderült, hogy a találkozók kezdeményezője még csak nem is a már a kilencvenes évekből ismert Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezet, hanem a Bukarestben bejegyzett Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesület, amelynek hátterében az a Viorel Hrebenciuc PSD-s politikus áll, akit korrupció gyanújával nemrég őrizetbe vettek az ügyészek. Az EMNP és az államfőjelöltjének kampányoló Székely Nemzeti Tanács ezt az elnökválasztás első fordulója előtt úgy tálalta, hogy „bűnszövetség közvetít” az autonómia ügyében a román és a magyar politikusok között.
Tény az, hogy az FPER idén Brassópojánán júniusban és októberben is szervezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen magyar és román politikusok mellett amerikai civil szervezetek és az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének a képviselői vettek részt. Ezek a találkozók nem zajlottak ugyan a nyilvánosság előtt, de nem is voltak titkosak, a kerekasztal-megbeszéléseken pedig az RMDSZ felhatalmazásával vettek részt a szövetség politikusai. Céljukról – a román többség és a magyar kisebbség közötti viszony új alapokra helyezése – maga Allen Kassoff, a PER jogvédő szervezet 2005-ben visszavonult igazgatója számolt be október elején egy sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón. Nem árult el azonban részleteket arról, kik vettek részt és milyen kérdések kerültek terítékre ezen a találkozón.
Mit kértek Antal Árpádék?
A tárgyalásokról október végén az RMDSZ két székelyföldi politikusa, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor háromszéki tanácselnök rántotta le részben a leplet, amikor a kampány hajrájában a „Neptun-veszély” emlegetése egyre inkább sajtótéma lett. Úgy döntöttek, nyilvánosság elé állva ismertetik a sajtó képviselőivel is azokat a prezentációkat, amelyeket a FPER által szervezett két kerekasztal-megbeszélésen is bemutattak. Közölték, tudomásuk szerint a tárgyalásokra meghívott politikusokat „az amerikaiak választották ki”, neveket azonban ők sem említettek.
A prezentációban többek között a székelyek önrendelkezésének a hagyományait, és az erdélyi románok 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban tett vállalásait ismertették, tíz pontban foglalva össze a közösségi igényeket. Azt kérték, a magyar nyelv legyen regionális hivatalos nyelv Székelyföldön, a székely zászlót fogadják el Székelyföld regionális szimbólumaként, hozzák létre a Székelyföld fejlesztési régiót, kapjon területi és pénzügyi autonómiát Székelyföld, legyen teljes körű a decentralizáció, vezessék be az etnikai arányosság elvét az igazságszolgáltatás, a katonaság, a belügyminisztérium, a csendőrség és a rendőrség székelyföldi egységeiben, a régió maga gazdálkodhasson ásványkincseivel, jöjjön létre a régióban állami finanszírozású magyar egyetem, az állam támogassa a kétnyelvűséget, továbbá vezessen át autópálya Székelyföldön. A székelyföldi politikusok hangsúlyozták, a székelyek nem szakadárok, hanem autonómiapártiak. Antal Árpád arra figyelmeztetett, hogy a térségben megerősödött az orosz politikai befolyás, Moszkva fegyverként használja az Európai Unióban élő kisebbségek frusztrációját a saját expanziós törekvései érdekében.
„Mivel Románia az Egyesült Államok stratégiai partnere, Romániának és az Egyesült Államoknak egyaránt érdeke az, hogy Székelyföld helyzete megnyugtatóan rendeződjék, a tét ugyanis a térség stabilitása” – érvelt a polgármester.
Tamás: savanyú a szőlő az EMNP-nek
Amikor nyilvánosságra került, hogy a találkozókat nem a PER, hanem egy Romániában bejegyzett egyesület kezdeményezte, amelynek hátterében az időközben rács mögé került Viorel Hrebenciuc áll, Antal Árpád és Tamás Sándor ismét a sajtó elé állt. Közölték: számukra a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék. Tamás szerint elvesztették arányérzéküket azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak. Emlékeztetett, a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket nem hívták meg. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, s a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”. Antal Árpád emlékeztetett: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon, és azt se, miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof hívta meg a beszélgetésekre, aki elmondta, közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a pojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukban ellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: „az amerikai titkosszolgálatok, a NATO, vagy amerikai külügy”.
A neptuni tárgyalások
993-ban az RMDSZ három politikusa (Borbély László, Frunda György és Tokay György) az amerikai Project on Ethnic Relations közvetítésével, a tengerparti Neptun üdülőhelyen, az akkori RMDSZ-vezetés felhatalmazása nélkül ült le tárgyalni a román kormánypárti képviselőkkel kisebbségvédelmi kérdésekről. A „Neptun-ügy" megosztotta az addig egységesen fellépő erdélyi magyar érdekképviselőetet. Az RMDSZ vezető politikusai a román-magyar kiegyezés első lépésének, a szövetség belső ellenzéke pedig – mely azóta két pártot is alapított – a magyar érdek elárulásának tekintette a Neptunban kötött megállapodást.
Vezető román politikusok vettek részt
 A két brassópojánai találkozón Ambrus Attila, a Brassói Lapok hetilap igazgatója is jelen volt. A találkozók visszhangjáról, Viorel Hrebenciuc „leleplezéséről” az Erdélyi Riportnak elmondta, megütközve tapasztalta, hogy sokan az erdélyi magyar újságírók közül is bűnszövetkezetnek titulálták a találkozókat megszervező személyeket. „Azért egy újságírónak illene tudnia, hogy valaki akkor lesz egy bűnszövetkezet tagja, ha a bűncselekményeket jogerős bírósági ítélet is megállapítja” – fogalmazott.
Megtudtuk: a tárgyalásokon a Dan Diaconescu Néppárt kivételével valamennyi parlamenti párt „legmagasabb szintű” képviselői voltak jelen, köztük a kezdeményező, Viorel Hrebenciuc volt képviselőházi frakcióvezető is. A többi résztvevő nevét azonban Ambrus nem árulta el. „A többiek is ismert, vezető politikusok, de nem szívesen mondok neveket. Arra kérték az újságírókat, ne írják le, ki és mit mondott ezeken a találkozókon. Kényes kérdések kerültek terítékre. A szervezők azt próbálják elérni, hogy a résztvevők bátran vállalják a véleményüket ezeken a találkozókon, ne tartsanak attól, hogy ha álláspontjuk kiszivárog, rossz pontokat szereznek a választók szemében” – magyarázta.
Nem titkolták, hogy ez nem a PER
Beszámolója szerint már a kezdetektől világos volt, hogy a román-magyar dialógust ezúttal nem a PER, hanem egy új szervezet, a FPER bonyolítja le. „Ez nem volt újdonság, már az első találkozón bejelentették” – magyarázta. Mint mondta, az első találkozó egyfajta „átvezetés” volt a régi egyesületről az újra. Ennek első felét a PER bemutatásának, eredményei és eredménytelenségei ismertetésének szentelték. „Elhangzott, hogy az annak idején beindított tárgyalási folyamat milyen konkrét eredményeket hozott, és mi az, amit nem sikerült elérni. A mai napig nem biztosított például az anyanyelv-használat az igazságszolgáltatásban, pedig annak idején a felek megegyeztek abban, hogy ez megvalósul” – részletezte a Brassói Lapok főszerkesztője. Tájékoztatása szerint az első találkozó második felében azt is megindokolták a szervezők, miért van szükség a dialógus folytatására: a román és a magyar politikusok pragmatikus kérdésekről már nem tárgyalnak, és annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a valós problémákról és megoldásukról nem folynak egyeztetések. „Valahogy úgy tűnt, a magyar kérések nem jelennek elég nyilvánvalóan a román kormánypártok előtt, ezért ezeket nem is veszik figyelembe” – idézte fel az első találkozókon elhangzottakat.
Ambrus elmondta, arról sem az első, sem a második találkozón nem hangzottak el részletek, hol jegyezték be a román-magyar tárgyalásokat közvetítő új szervezetet. Allen Kassof, a PER volt elnöke közölte, nem ő fogja ezeket a tárgyalásokat vezetni, hanem Larry Watts biztonságpolitikai szakértő, aki a PER korábbi titkára volt.
Mit mondtak a román politikusok?
Arról, hogy miként viszonyultak a találkozókon részt vevő román politikusok az RMDSZ képviselői által felvetett kérdésekre, többek közt az autonómia-elképzelésekre, Ambrus elmondta: nagyjából mind egyetértettek azzal, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak legnagyobb része nem túlzott. „De azt mondták: az RMDSZ-nek számolnia kell azzal, hogy nekik ezeket a saját választóiknak is be kell adagolniuk, és ez nem megy könnyen. Azt is kérték, hogy néhány elvárásán valamelyest csökkentsen a magyar közösség, mert akkor könnyebb lesz elfogadtatni a román közvéleménnyel” – mondta Ambrus. A székelyföldi autonómia-statútummal kapcsolatban azt mondták: egyszerűbb lenne, ha a jogszabályt nem autonómia-törvénytervezet néven fogadnák el, hanem tartalmát belefoglalnák több más törvénybe. „Egész konkrétan arról is beszéltek, hogy a decentralizációs törvény tartalmazza például a regionális nyelvhasználat szabályozását a különleges helyzetű régiókban. Tartalmazzon egy olyan kitételt, hogy a magyar nyelv Hargita és Kovászna megyben egyenrangú a románnal. Ennek megvalósításához ebben a törvényben pénzforrásokat is lehet csatolni, például tolmácsok biztosítására. Azt azonban a román parlament nem fogja megszavazni, hogy a magyar is hivatalos nyelv legyen az országban” – idézte fel az elhangzottakat.
A második találkozón felvetődött az a javaslat is, hogy a mindenkori romániai ellenzék ne támadja a hatalmat a magyar kártyával, ne legyen a romániai magyarok helyzete kampánytéma.
A javaslat alapja az volt, hogy emiatt nem lehet a kisebbségi kérdésben előrelépni: bárkivel is kormányoz az RMDSZ, az ellenzék előbb-utóbb emiatt támadja a kormányt. Az is elhangzott, hogy a romániai elnökválasztás után ismét létre kellene hozni egy román-magyar tárgyalóbizottságot. Ambrus emlékeztetett arra, hogy ehhez hasonló testület már működött 1993 és 2003 között, a PER kezdeményezésére. A bizottság annak idején rendszeresen áttekintette a megoldásra váró kérdéseket a kisebbségi jogok terén. Nem szimbolikus politizálással, ideológiákkal foglalkoztak, hanem konkrét problémákkal. Ambrus felidézte: a bizottságban az RMDSZ 2003-ban több ezer magyar hallgatói helyet kért a kolozsvári BBTE-n. „Erre akkor az volt a válasz, hogy több ezer helyet nem lehet, de kezdjük el 300-zal, és évről évre növeljük. Ma már tényleg több ezer egyetemista tanul magyarul Kolozsváron” – illusztrálta a tárgyalóbizottság létrehozásának hasznát Ambrus.
Hrebenciuc kulcsfigura volt
A második találkozó után abban állapodtak meg a felek, hogy februárban folytatják a párbeszédet, ennek a nyelvhasználat lenne a központi témája. Ambrus azonban attól tart, hogy a legutóbbi fejlemények – Hrebenciuc letartóztatása, a résztvevő RMDSZ-es politikusok leárulózása – miatt már nem lesz folytatás. Szerinte a román politikusok is érzik, hogy most már figyelnek rájuk, ezért óvatosabbak, visszafogottabbak lesznek.
Ambrus hangsúlyozta, hogy Hrebenciuc tekintélyének nagy szerepe volt a román-magyar dialógus ebben a formában történő újjáélesztésében. „Egy asztalhoz tudta ültetni az ellenzéki és a kormánypárti román politikusokat. Ha előzetesben marad, kell találni egy másik olyan személyiséget, akinek van akkora tárgyalói tapasztalata, hogy le tudja egy asztalhoz ültetni a román pártok képviselőit” – magyarázta kollégánk, aki szerint ebben a folyamatban nem is a román-magyar párbeszéd jelenti a nehézséget, hanem a hatalom-ellenzék dialógusának tető alá hozása.
Ambrus szerint ki fog derülni az, hogy áll-e erős amerikai akarat a FPER által kezdeményezett párbeszéd-sorozat mögött. „Ha igen, akkor megpróbálják Hrebenciuc utódját megkeresni a dialógus folytatásához.
Ha még júniusban sem folytatódnak a találkozók, azt jelenti, ez Hrebenciucnak volt a kezdeményezése, amelyhez megszerzett valami amerikai támogatást”.
(Kelemen Hunor spekulációt emleget
Kelemen Hunor spekulációnak tartja, hogy pénzmosással és szervezett bűnözői csoport létrehozásával gyanúsított személyek állnak a román–magyar párbeszédet szorgalmazó Friends of The Project on Ethnic Relations hátterében. Kolozsvári sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke újságírói kérdésre fontosnak nevezte, hogy a brassópojánai tárgyalásokon a szövetség képviselői kifejthették álláspontjukat, amely ez által az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének képviselőin keresztül a washingtoni adminisztrációhoz is eljut. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy hamarosan a pártelnökök szintjén is tárgyalási forduló következik. „A többi spekuláció, amiben én nem vagyok jó, ebben önök sokkal jobbak” – mondta az újságíróknak Kelemen Hunor.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Mi történt Brassópojánán?
Tényleg az autonómiáról beszéltek
Kiszivárogtak a részletek a Brassópojánán júniusban, illetve októberben szervezett két megbeszélésről, amit Neptun 2-ként is emlegetnek, cikkezik a Transindex.
Román részről jelen volt a képviselőház PSD-s elnöke, Valeriu Zgonea, a képviselőházi liberális frakcióvezető, George Scutaru, Georgian Pop szociáldemokrata képviselő, valamint a PDL alelnöke, Andreea Paul. 
A magyar részt Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, Tánczos Barna szenátor, valamint az egykori PER-tárgyalások egyik szereplője, Borbély László képviselte. A második tárgyaláson Markó Béla volt RMDSZ-elnök is részt vett rövid ideig. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is kapott meghívót a kerekasztalra, azonban nem ment el. 
Részt vettek még az amerikai, valamint a brit nagykövetség munkatársai, a Project on Ethnic Relations volt elnöke, Allen H. Kassof, Jonathan B. Rickert (volt PER igazgatótanácsi tag, az amerikai külügy észak- és közép-európai ügyekkel foglalkozó osztályának volt igazgatója), Larry Watts biztonságpolitikai szakért, a PER egykori bukaresti irodájának a vezetője (egyben a kilencvenes évekbeli tárgyalások operatív szervezője), valamint egy szociológus, Marius Pieleanu. 
A sajtó részéről Ambrus Attila részt vett mindkét megbeszélésen, valamint az első találkozón Emil Hurezeanu, második alkalommal a Hotnews.ro munkatársa, Dan Tăpălaga volt ott.
Nem világos ugyanakkor, ki kezdeményezte a találkozókat. Ugyan sajtóbeszámolók szerint a kilencvenes évekbeli megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc volt az ötletgazda, azonban a jelenlevő újságíró szerint világos volt, hogy az amerikaiak végig házigazdaként viselkedtek, miközben Hrebenciuc a meghívottak között ült. 
A találkozók egy első részében az egykori tárgyalások sikereit és kudarcait vették sorra – mondta el Ambrus Attila. Elhangzott az is, hogy minden valószínűség szerint Allen H. Kassof moderátori szerepét Larry Watts veszi át a jövőben. 
A nosztalgiázás után „korrekt és szinte” beszélgetések következtek, a magyar fél kendőzetlenül felvetette az aktuális problémákat. A bemutatók közül Ambrus az Antal Árpád és Tamás Sándor PowerPoint bemutatóját emelte ki, melynek a lényege az a tíz pontból álló lista volt, melyet később sajtótájékoztatón is bemutattak. 
A román fél meglepően nyitottnak mutatkozott a magyar kérések iránt – emlékezik vissza az újságíró. Ugyanakkor jelezték, a kérések közül néhány – konkrétan az autonómiára vonatkozó felvetés – így, ebben a formában nem menne át a törvényhozáson, mivel egyetlen román politikus sem vállalhatja fel azt. 
Ugyanakkor, ha sikerülne megváltoztatni az elnevezését, a jogosítványokat pedig több, kevéssé feltűnő törvényben „el lehetne rejteni”, akkor nem lenne esélytelen. A román résztvevők közül csupán egy személy támadta Székelyföld önrendelkezését, főként gazdasági érveket hozva fel. 
Szó volt még nyelvhasználatról is. Román részről jelezték, annak nincs esélye, hogy a magyar nyelv hivatalos nyelvvé váljon, azonban regionális, nem hivatalos nyelvként el lehet ismerni. 
Rövid ideig Markó Béla is megjelent a második brassói találkozón, elmondta, a kilencvenes évekbeli találkozók keserű tapasztalatot jelentettek az erdélyi magyarság számára, és sérelmezte, hogy az amerikaiak a kétezres években „cserbenhagyták” a magyarokat. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elutasított magyar utcanevek Váradon és Vásárhelyen
Ismét elutasította a nagyváradi önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének magyar nyelvű utcanevek feltüntetését kér beadványát, ezért korábbi bejelentésüknek megfelelően a közigazgatási bíróságon keresnek majd jogorvoslatot az ügyre.
„Már több mint egy hónapja nyújtottuk be az aktualizált névjegyzéket, valamint a vonatkozó jogi hátteret, és arra nemrég elutasító választ kaptunk a polgármesteri hivataltól – tájékoztatta a Krónikát Csomortányi István, a párt megyei szervezetének elnöke. – Még nem jelentettük be, mert nem akartunk kampánytémát kreálni belőle. Ez méltatlan lett volna a törekvésünkhöz.” Ennek szellemében az EMNP politikusa csak az államelnök-választás második fordulóját követen hozza nyilvánosságra a további részleteket.
Kiharcolnák a kétnyelvűsítést
A váradi néppártosok, mint ismeretes, még nyáron szálltak harcba a magyar történelmi utcanevek feltüntetéséért. „Ez olyan jogunk, amelyből egy centit sem lehet engedni, és következetességre van szükség a cél eléréséhez” – magyarázta Csomortányi. A néppárt korábban is megpróbálta kiharcolni a kétnyelvűsítést, ám azt – többnyire a helységnévtáblákra vonatkozó jogszabályra hivatkozva – minden alkalommal hárította a városvezetés.
Az EMNP-vezető szerint azonban a törvények elviekben támogatják a többnyelvű feliratokat, a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Románia által is rektifikált nyelvi charta, valamint a román–magyar alapszerződés egyaránt lehetővé teszi a magyar utcanevek hivatalos feltüntetését. A néppárt Bihar megyei elnöke elmondta: a 793 közterületnévből 600-nak létezik magyar megfelelje, a fennmaradó esetekben tükörfordítást alkalmaztak – így állt össze a névjegyzék.
Vásárhelyen magyarázkodik a városháza
Csütörtökön egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, Kiss Imolától megtudtuk, nem igaz, hogy az intézmény idei költségvetése nem teszi lehetővé a nyár végén elkezdett utcanévtáblák cseréjének folytatását. Kiss Imola cáfolta kollégája, a táblacserével megbízott Florian Moldovan kijelentését, miszerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését idén azért nem lehet folytatni, mert nincs erre elirányzott pénzkeret.
Moldovan egyébként lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy a célirányos közbeszerzési pályázatot csak 2015-ben hirdetik meg, és azt ígérte, jövőben városszerte kicserélik az utcanévtáblákat. Kiss Imola azonban rámutatott: az önkormányzat szeptemberben megszavazta azt a határozatot, mely szerint a testület 2015-re 1,1 millió lejt szavazott meg erre a célra, amiből 50 ezret még idén el lehet költeni.
A városháza gazdasági vezetője időközben Claudiu Maior alpolgármesterrel és Florian Moldovan igazgatóval is egyeztetett, akikkel a táblák elkészítésére vonatkozó versenytárgyalás mielőbbi kiírásáról döntöttek. „Ha nem is a napokban, de jövő héten elindítjuk a közbeszerzési eljárást. Mivel nagyobb összegről van szó, kötelesek vagyunk megpályáztatni a munkálatot, ami ugyan időigényes eljárás, de amint kikerült a nyertes cég, kezdhetjük a táblák megrendelését” – mondta el Kiss Imola.
Szerinte a későn beindult folyamat miatt könnyen megeshet, hogy idén nem sikerül több táblát kicserélni. A nyáron megszületett, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ közötti paktum aláírása óta városszerte mindössze négy utcának magyarosították vissza a nevét. Időközben a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen nevű csoport tagjai nyelvészek és helytörténészek bevonásával átdolgozták a 2007-ben elfogadott utcanévlajstromot, mely számos hibát tartalmazott.
Az önkéntesek a nagyváradi helyzetet szerették volna elkerülni, ahol az RMDSZ által megbízott fordítóiroda számos nevetséges utcanevet „faragott”. Így lett többek között a Strada Banatului magyar megfelelje a Bánat utca, a Sălajuluiból Szalázs, a Sanatoriuluiból Szenátus vagy a Gala Galaction román író nevét visel városrészből Galacticon Gála utca. „Marosvásárhelyen is a fordítások mintegy harmadát korrigálni kellett” – ismerte be lapunknak Horváth-Kovács Ádám, az utcanévtáblák kétnyelvűsítéséért küzd csoport tagja.
Az önkormányzati testület által hét évvel korábban elfogadott fordítások között a Strada Zidarilor például Kőműves utcaként jelent míg, míg az RMDSZ valamikori elnöki hivatalának helyet adó Köcsög utca Kancsóként szerepelt a listán.
Az akciócsoport tagjai – akik a magyar városlakók igényét több ezer aláírással támasztották alá – a közeljövőben ismét megpróbálnak találkozni az önkormányzat tíz RMDSZ-es tagjával. A szeptember 19-én szervezett tárgyaláson mindössze Borbély László, a szövetség országos alelnöke, Peti András alpolgármester és Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos jelent meg.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Megosztottan szavaztak a magyar elöljárók
Míg az RMDSZ elöljárói bevallásuk szerint a folytonosság jegyében, a kormányban való részvétel érdekében szavaztak, a szövetség ellenzékének vezéregyéniségei az erdélyi érdekeket szem előtt tartva, a román politika megújulása érdekében voksoltak vasárnap, az államfőválasztás második fordulójában.  
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke vasárnap Nagyváradon leszögezte, az erdélyi magyarságnak egységesen Klaus Johannis, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje mögé kell felsorakoznia, ennek érdekében pedig az erdélyi érdekeket támogatta voksával.
Tőkés szerint „nem az RMDSZ kétkulacsossága és hintapolitikája a követendő példa, hanem a polgári pártok és az értelmiség egyértelmű kiállása Erdély mellett”.
„E kiállás összhangban van a keresztény-liberális koalíció támogatásával, a demokratikus román erők választási győzelme ugyanis az 1989-ben megkezdett rendszerváltozás fontos állomása lenne. Nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokrata értékrend mellett jórészt elkötelezett erdélyi magyarságnak és politikai képviseletének egy néppárti államfőjelöltet kell támogatnia, nem pedig a nacionálkommunista múlthoz ezer szállal kötődő Victor Pontát” – fogalmazott újságírói kérdésre Tőkés.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, a jólét és a tisztelet érdekében egy erős Romániára szavazott, ahol minden közösség megvalósíthatja álmait, célkitűzéseit. „Bízom abban, hogy az ország gazdasági növekedése nem torpan meg, és az országnak olyan államfője lesz, aki a társadalom legfontosabb problémáit szem előtt tartja.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban adta le szavazatát nyilatkozata alapján annak érdekében, hogy a szövetség folytassa a munkát a Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök-államfőjelölt által vezetett kormányban.
„Romániának holnaptól egy új fejezetet kell nyitnia, és remélem, hogy egyúttal az állam különböző hivatalai között, főként az elnöki hivatal és a kormány között egy jobb, hatékonyabb együttműködés alakul ki – fogalmazott újságírói kérdésre a szövetség politikusa. Borbély szerint Romániának a mostani instabil belpolitikai helyzetben nagyobb biztonságra és stabilitásra van szüksége.
„Egy nemrég elvégzett közvélemény-kutatás értelmében a romániai magyar közösség továbbra is azt óhajtja, hogy ha lehet, továbbra is ott legyünk, ahol a döntéseket hozzák, hiszen hamarosan tárgyalni kell a jövő évi költségvetésről, a parlament megválasztásának törvényéről, amelyet módosítani fognak, a decentralizációról, és lehet, hogy ismét napirendre kerül az alkotmány módosítása” – nyilatkozta Borbély László.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke Temesváron szavazott „Románia erdélyesítésére, valamint a többség és a kisebbség viszonyának normalizálására”.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke a voksolást követően kifejtette: az elnökválasztás második fordulójának igazi tétje, hogy folytatódik-e az 1989-ben elkezdődött folyamat. „Ma eldől, hogy huszonöt év alatt meddig jutottunk a rendszerváltás rögös útján. Azt szeretném, ha ezt minél többen megértenék. Az európai értékrendre, Erdély és Székelyföld jövőjére szavaztam” – nyilatkozta a sajtó érdeklődésére a polgári párt elnöke. 
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke vasárnapi Facebook-bejegyzésében – utalva az alacsony székelyföldi részvételi arányra – aláhúzta, a második fordulóba jutott jelöltek nem próbálták megszólítani az erdélyi magyar szavazókat, ez pedig eldönthette a választás kimenetelét. „Azt látom, nagyjából mind a két oldal komoly hibákat követett el e téren. Tanulság lesz a jövőre nézve minden román politikusnak és pártnak” – fogalmazott Borboly.
Krónika (Kolozsvár)

Újratárgyaltatnák Borbély László mentelmi ügyét is
Újratárgyaltatná a parlament által ki nem adott honatyák – közöttük Borbély László – mentelmi ügyét Horațius Dumbravă bíró, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tagja.
Dumbravă csütörtökön levélben fordult Klaus Johannis megválasztott államfőhöz, amelyben felkérte, hasson oda, hogy a parlament újratárgyalja azon honatyák, illetve volt miniszterek ügyét, akik esetében nem hagyták jóvá a bűnvádi eljárás beindítását.
A bíró konkrétan Borbély László, Varujan Vosganian, Daniel Chițoiu, Vlad Cosma és Ion Stan esetét hozta fel, arra hivatkozva, hogy a parlamentnek semmilyen jogalapja nem volt ahhoz, hogy akadályozza az igazságszolgáltatás munkáját.
Egyúttal javaslatot tett arra, hogy az alkotmány módosításáig új törvénnyel kellene szabályozni a mentelmi jogot, amely eltüntetné az igazságszolgáltatás útjából az akadályokat.
Borbély ellen kétrendbeli befolyással üzérkedés és hamis vagyonnyilatkozat-tétel kapcsán vizsgálódott a DNA, de a vádat idén ejtette, miután a képviselőház még 2012 szeptemberében nem függesztette fel a volt környezetvédelmi miniszter képviselői mentelmi jogát, és nem járult hozzá a bűnvádi eljárás megkezdéséhez.
Őrizetben Mircea Roșca
Őrizetbe vette szerdán késő este Mircea Roșca PNL-s képviselőt az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) az ellene zajló eljárás kapcsán. A legfelsőbb bíróságnak csütörtökön kellett döntenie arról, hogy előzetes letartóztatásba helyezi őt és két másik képviselőt, Ioan Adam PSD-s és Ion Diniță konzervatív párti honatyát.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Borbély: az RMDSZ megszavazhatja az átalakított kormányt
Nem kizárt, hogy bizalmat szavaz az RMDSZ Victor Ponta átalakított kormányának – nyilatkozta szerdán a maszol.ro kérdésére Borbély László politikai alelnök.
Mint ismert, a Szövetségi Képviselők Tanácsa decemberi 13-i ülésén erősíti meg az RMDSZ kilépését a kormányból. Victor Ponta miniszter korábban bejelentette, e dátumot követően kér bizalmat a parlamenttől az átalakított kormányára, amelyben helyet kap majd a Călin Popescu Tăriceanu vezette Liberális Reformista Párt két minisztere is.
„Lehetségesnek látom, hogy bizalmat szavazzunk az átalakított Ponta-kabinetnek. Részben a kormány a mi kilépésünk miatt is alakul át. Emellett úgy látom, hogy most az ellenzéknek nincs is kedve kormányozni. Stabilitásra van szükség” – magyarázta Borbély. Elmondta, az RMDSZ azt szeretné, ha a költségvetés tervezete a romániai magyar közösség igényeit is tükrözné. „Külön figyelmet szánunk az észak-erdélyi autópálya folytatásának finanszírozására” – tette hozzá.
Borbély emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ nem párt, hanem egy nemzeti közösséget képvisel. „Ezért mi nem viselkedhetünk úgy, mint a hagyományos értelemben vett ellenzék. Ellenzékben is tárgyalunk a mindenkori hatalommal. Tovább kéne lépjen a román politikum is azon, hogy csak akkor lehet velünk érdemben tárgyalni, akár kisebbségi jogokról, ha kormányon vagyunk” – fogalmazott a politikai alelnök.
Cs. P. T.
maszol.ro/index.php

Ágoston Hugó: Egy előre bejelentett kilépés krónikája
Többen hivatkoztak az év nagy „premierjeire” a Szövetségi Küldöttek Tanácsa szombati ülésén, a két magyar államelnök-jelölt indulásától a szász Klaus Iohannis választási győzelméig és a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium újraállamosításáig. És immár az előzménytelen események között tarthatjuk számon az RMDSZ kiválását a kormányból: hogy önként távozzék – ilyen még nem fordult elő.
Noha egy bejelentett kijelentkezésről volt szó, érdekes hozzászólások előzték meg. A pró érvelők hangsúlyozták, hogy a szövetség nem a „semmibe lépett”, ugyanakkor nem pontosan világos (már azért sem, mert csak ezután láthatjuk meg), hogy akkor mibe is. Megfogalmazódott, ismét, a vélemény, hogy idén tavasszal be sem kellett volna lépni a kormányba. Tény, hogy – amint a szövetségi elnök politikai bevezető szövegében hangsúlyozta – a kormányzás: eszköz, nem pedig önmagában való cél, és számunkra nem ideológiai kérdés. Tény ugyanakkor, hogy az Európai Néppárt tagjaként az RMDSZ kakukktojásnak számított a kormányban, különösen a liberálisok meglepő kiválása után. Tény, hogy a választók akaratához a második forduló sokkja után közelebb áll a kilépés, mint a maradás. (Noha kilenc hónappal ezelőtt egyértelműen a kormányzati szerepvállalást támogatták.) Tény, hogy a kormányban elfogyott a levegő, különösen Kelemen Hunor lemondása után. Reméljük, hogy a mostani fordulattal csakugyan közelebb kerül a szövetség az emberekhez, a közösség gondjaihoz, új fejezet nyitható a jövőtervezésben.
Az ellenérvek sem elhanyagolhatók. Az általánosaktól (a politika célja a hatalom megszerzése/megtartása, a kormányrészvétel jelentős alkupotenciált és bizonyos fokú védettséget jelent, a gesztus akár cserbenhagyásként is értelmezhető, ami ránk nem volt jellemző stb.) a konkrét lehetőségekig (állami támogatások az önkormányzatoknak, a magyar irányítású tárcák hozzájárulása, például örökség- és környezetvédelemben stb.) A Szövetség Állandó Tanácsa ajánlásának nagy többséggel megszavazott döntése – csupán Frunda György miniszterelnöki tanácsos, valamint Bónis István és Kerekes Károly képviselők szavaztak a kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak – jelzi az RMDSZ-ban jelenleg uralkodó politikai fősodort, amelynek meghatározói elsősorban a székelyföldi vezetők. És meghatározója a véleményformálás, a választók befolyásolása, mondjuk ki: a fideszes propaganda révén az erdélyi magyar sajtó túlnyomó része. Lehet, hogy túlságosan élénk a memóriám, de nekem bizony bevillant egy lovaglónadrágos budapesti hölgy ostorcsattogtató beszéde a nagyváradi kongresszuson...
Ugyanakkor a miért léptünk?/mibe léptünk? kérdésre nem válasz az, ami ilyenkor válasz szokott lenni. A kiválással az RMDSZ voltaképpen nem vesz fel ellenzéki szerepet – annál fontosabb számára az ország politikai stabilitása, a közeljövőben nagyon nem jól jönnének számára az előrehozott parlamenti választások. A parlamentben nem fogja zavarni a kormányt, elfogadja a költségvetését, támogatja a támogatható törvénykezdeményezéseit, bizalmatlansági indítványt sem szavaz meg ellene. Már csak azért sem, mert – minden ellenkező állítással szemben – a kormány ért el visszhangos eredményeket, és ezekben benne van a magyar kormánytisztviselők munkája is. (Kelemen Hunor kiváló művelődési miniszter, Korodi Attila kiváló környezetvédelmi miniszter volt. Sokan sajnálják a több mint száz embert, köztük a sok értelmes fiatalt is, akik különböző tisztségekbe felköltöztek Bukarestbe, most pedig költözhetnek vissza Erdélybe, némelyikük a bizonytalanságba – ki tudja, legközelebb vállalkoznak-e ilyen kalandra?) Ugyanakkor, egyelőre legalábbis, a kormánykoalíciónak az RMDSZ nélkül is megvan a parlamenti többsége, a nagyobb változásokhoz – amilyen az alkotmánymódosítás vagy a regionalizálás – amúgy is szélesebb konszenzusra van szükség. Elhangzott az SZKT-n is, hogy ez a recept, vagyis a (Năstase-)kabinet kormányon kívülről történő támogatása a parlamentben, volt az eddigi leghatékonyabb az RMDSZ szempontjából: ekkor – 2000 és 2004 között – sikerült keresztülvinni az aradi Szabadság-szobor kiszabadítását, a nyelvhasználatot szabályozó/biztosító 215-ös törvényt és egyebeket.
A figyelmes szemlélő és hallgató számára nem maradhatott észrevétlen további néhány fontos mozzanat az SZKT-n: az egyértelmű szolidarizálás Markó Attilával („megkérdőjelezzük a jogállamiságot!”); erélyes tiltakozás a Kovászna megyei prefektus túlkapásai ellen; a búvópatakként ismét előbukkanó generációs problémák (miután a másik vissza-visszatérő téma, a „nőkérdés” megoldottnak tekinthető: a nőszervezet tevékeny, a pódiumon adott pillanatban négy hölgy volt és egy férfi); nem túl sok remény fogalmazódott meg az újonnan megválasztott államelnök segítőkészségét illetően, noha natürlich „partneri kapcsolatra” kell törekedni vele; többen hangsúlyozták a kommunikáció, az emberekkel való mindennapi szerves kapcsolat, az egyenes beszéd fontosságát; az RMDSZ büszke lehet az elmúlt huszonöt évre, ahogyan a politikai alelnök, Borbély László éllel megfogalmazta: mi vigyáztunk az RMDSZ-re!
Amúgy kíváncsi vagyok, hány újságíró figyelt fel Kelemen Hunor kemény megjegyzésére, amikor záróbeszédében egy esetleges bizalmatlansági indítványra utalva azt mondta: ha így folytatódik (mármint a nacionalista prefektus ámokfutása), akár „másképp is dönthetünk”! Sapienti sat.
Végül jegyezhettünk ezen a fontos SZKT-n még egy – személyesnek tűnő, mégis közösségi horderejű – premiert. Mindeddig nem volt olyan ülése az RMDSZ diétájának, amelyet Markó Béla ne ült volna végig, amelyen ne szólalt volna fel, olykor kétszer is. Most az Ezüstfenyő-díjak átadása után távozott. Nem vett részt a vitában. Mint megtudtam, a Szövetségi Állandó Tanács ülésén sem maga voksolt, a szavazatát Kelemen Hunorra bízta. Gesztusa jelentését és hátterét valószínűleg politikai esszésorozatának következő darabjaiból, majd az emlékirataiból tudjuk meg. 
maszol.ro

RMDSZ: vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést!
Vonja vissza a kormány a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetést -kéri az RMDSZ. A Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén Borbély László, az alakulat politikai alelnöke úgy nyilatkozott: meglepte Marius Popica háromszéki prefektus azon döntése, hogy megbüntesse a Magyar Polgári Pártot, amiért a Trianon – megemlékezésen köztéren elénekelték a magyar himnuszt. Borbély László kifejtette: kérik a kormányt, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hiszen megengedhetetlen, sőt, nevetséges a rendszerváltás után 25 évvel büntetni azt, ha száz összegyűlt ember elénekli a magyar himnuszt.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Kilép a kormányból az RMDSZ (Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT)
Vitásra sikeredett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülése, élénk szócsata alakult ki a kormányból való távozásról, ám a végeredmény önmagáért beszél: 113 képviselő közül csupán hárman szavaztak a Szövetségi Állandó Tanács által javasolt megoldás ellen, heten tartózkodtak. Kelemen Hunor elnök újratervezésről beszélt, meg kell találniuk a módját, hogy visszaszerezzék az emberek bizalmát, mert ha nem teszik, két év múlva kockázatossá válik a parlamenti bejutás.
Kelemen Hunor leltárral kezdte beszámolóját, szükségesnek nevezte az elmúlt 25 év eredményeinek és kudarcainak számbavételét. „Vannak – és nem kevesen –, akik 25 év alatt eltávolodtak az RMDSZ-től, és felnőtt egy új generáció, amely soha nem is fordult még a politika irányába, mindkét kategóriát meg kell szólítanunk, ezért van szükség a negyedszázada meghatározott alapértékekre épülő újratervezésre. Nem tehetünk úgy, mint aki a vonatban ülve azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte” – fogalmazott. A szövetségi elnök 2014-et a politikai premierek évének nevezte: az RMDSZ először vállalt kormányzást a szociáldemokratákkal; először indult két magyar jelölt az elnökválasztáson; Klaus Johannis nagyarányú győzelme, illetve a SZÁT döntése a kormányból való kilépésről. Ötödik premierként említette a Mikó-kollégium újraállamosítását. Változtatni kell
A februári kormányra lépés kapcsán Kelemen Hunor elmondta: eszköznek tekintették, mert az év elején választóik többsége is támogatta a kormányzást. „Ma is azt állítom, hogy az akkori elemzésünk és döntésünk helyes volt.” Egy politikai vezető hibát követ el, ha nem figyel oda a polgárok üzenetére, de akkor is, ha csak arra koncentrál, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az elnökválasztás eredményeit elemezve, közvélemény-kutatást is segítségül hívva arra jutottak, „hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”. Figyelemre méltónak nevezte, hogy a második fordulóban több magyar ember vett részt, mint az elsőben. Mindez olyan körülmények között, hogy egyik román jelölt sem szólította meg a magyarokat. Bebizonyosodott: hazudtak azok, akik azzal magyarázták pártalapítási szándékukat, hogy a magyar–magyar verseny mozgósító hatással bír, és kudarcot vallott az a szándékuk is, hogy „az RMDSZ-t térdre kényszerítve átvegyék a politikai érdekképviseletet”. Elemzésük szerint a magyar választók nagy többsége a második fordulóban protesztszavazó volt, megmozdult egy olyan réteg, „amelyet, el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani.” „Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. Fájdalmas tény, de őszintén ki kell mondanunk, ezt meg kell értenünk, és nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni.” A közvélemény-kutatás azt is megmutatta: nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik még hittek a kormányzásban. „Úgy kormányozni, hogy annak egyre kisebb a támogatottsága, úgy kormányozni, hogy a jó kormányzás lehetőségében mi magunk is kételkedünk, úgy kormányozni, hogy az a két év múlva esedékes választásokon a parlamenti jelenlétünket kockára tegye, nem szabad” – hangsúlyozta Kelemen. Beszélt a hogyan továbbról is: hosszú távú célkitűzéseket kell megfogalmazni a társadalom néhány fontos területén, ezek között az oktatást, egészségügyet, a közúti és vasúti infrastruktúra-, vidékfejlesztést és többség–nemzeti kisebbségek viszonyának hosszú távú rendezését említette, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás nem csorbítja a megszerzett jogokat.
A Mikó-ügy kapcsán kiemelte: a bírósági döntés precedenst teremt, megkérdőjelezi minden visszaszolgáltatás törvényességét. Szólt arról is: értelmezhetetlen az a háború, melyet a Kovászna megyei prefektus indított himnusz, zászló, felirat, azaz szinte minden ellen, ami magyar. „Az erdélyi magyarság és közös ügyeink nem lehetnek járulékos áldozatai sem a jogállamiságnak, sem a korrupcióellenes harcnak” – mondta.
Kint vagy bent?
Az elnök politikai beszámolóját követő vita során a hozzászólók többsége támogatta a kormányból való távozást, ellene szólt azonban Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsosa. Úgy vélte, a szövetség nem ellenzékbe, hanem „a senki földjére” kerül, elveszíti egyik legfontosabb eszközét csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” – mondotta Frunda György. Burkoltabban fogalmazta meg nemtetszését Verestóy Attila és Borbély László, ők elsősorban a Bukarestben tisztséget betöltő magyar emberekért aggódtak, mindketten azt szorgalmazták, hogy tovább végezhessék a munkát a különböző kormányhivatalokban az RMDSZ bizalmából oda került szakemberek. Verestóy szerint a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség visszakerül a kormányba. Helyeselte viszont a kormányból való kilépést Hegedüs Csilla két hete kinevezett kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes is. A kormányzás utolsó eredményeként jelentette be annak a miniszteri rendeletnek az elfogadását, mely szerint valamennyi magyar vonatkozású műemlék épületen magyar nyelvű tájékoztató feliratot is el kell helyezni.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt koraszülés, hanem a belépéskor kellett volna védekezni, a Szociáldemokrata Párttal való együtt kormányzás ugyanis beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. A polgármester azt javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis megválasztott elnökhöz. Sógor Csaba kifejtette, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is. Eckstein-Kovács Péter pedig elmondta: feljelentette magát a Korrupcióellenes ügyészségen, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét, ám végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében – hangsúlyozta.
A vitát követően az SZKT nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó kollégium visszaállamosítása ellen. Döntöttek arról is, hogy az RMDSZ 2015. április 17–18-án Kolozsváron tartja tisztújító kongresszusát.
Támogatás feltételekkel
A szavazás utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor újságírói kérdésre elmondta, a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. A költségvetés tervezetét még nem ismerik, nem tudják, hogy támogathatják-e a parlamentben. Az Etnikumközi Hivatal élén az Oktatási Minisztériumban akkor is tisztségben maradt egy-egy magyar államtitkár, amikor a szövetség ellenzékben volt. A miniszterelnök döntése, hogy megmaradhatnak-e ezeken a tisztségeken szakembereik. Kelemen Hunor szerint a Kovászna megyei prefektusnak a magyar himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását. Elmondta, jelezte a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét. Ez olyan súlyos kérdés, amire a következő napokban a kormánynak valamiféle választ kell adnia. „Csak ezt követően tudunk beszélni arról a frakciókban, hogy miként járunk el a kormány beiktatásakor” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vissza a parancsuralomba
Épeszű ember nem fenyegetésnek, hanem aggodalomnak érti azt a kijelentést, hogy valakinek érdekében állna Marosvásárhely fekete márciusának megismételtetése. Hiszen mi, magyarok nagyon megfizettük az árát a ’89-es rendszerváltás utáni első, felülről vezényelt román–magyar összecsapásnak, amely a megbékélést hirdető Sütő András író épsége, szeme világa mellett több emberéletet követelt, de amely miatt csak magyarok kerültek börtönbe, és amely oda vezetett, hogy az akkor egyetlen magyar többségű egyetemi városból tömegesen futamodtak meg azok, akiknek nem adatott meg a szabad anyanyelv-használati jog.
 Tízévi eredeti román demokrácia után, már tizennégy éve román polgármester áll Marosvásárhely élén, ahol a még mindig 45 százalékos magyarság jogfosztása a törvények ellenére is folyik: évekig tartó küzdelembe került, hogy egy-egy magyar nevű iskolája és líceuma legyen, magyar felirat alig található, s még a zöldségeken is sérti a román hivatalosságok szemét. Történik mindez abban a városban, ahol az RMDSZ legismertebb politikusai – Markó Béla volt szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Frunda György kormányfői tanácsadó – éltek, élnek, és mindhárman a kormányzati részvétel hívei. Mert e részvétel úgymond a magyarság érdekeit szolgálja. Láthatjuk, mennyire. Az RMDSZ az új, negyedik Ponta-kormányt is minden feltétel nélkül megszavazta, noha az előző sem tartotta be vállalásait sem az ország egészét, a gazdaság fellendítését, sem pedig a magyar közösségi jogokat illetően. Most pedig durcás óvodáshoz illő módon áll bosszút, mert a magyarok Victor Ponta kormányfő ellen szavaztak az elnökválasztáson. Az elmúlt hetekben minden fronton felerősödött a magyarellenesség, mindjárt oda jutunk, hogy egy padláslyukba rejtett székely zászló vagy egy szabadságról szóló vers miatt is börtönbüntetést osztogatnak. Már a jogi formaságokat sem kell betartani: egy ott sem volt tisztviselőt is bevarrhatnak el nem követett tettekért, legalábbis ezt próbálják Markó Attila képviselő – és korábban Nagy Zsolt volt távközlési miniszter – esetében eljátszani. Voltak már koncepciós perek az 1920 utáni Romániában és a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban”. Azóta a módszerek fejlődtek, most az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak. De ezt csak akkor fogjuk elhinni, amikor például a prefektust is elítélik magyarüldözésért.
Antal Árpád egyelőre jogosan aggódik. Ne feledjük: a fekete március úgy kezdődött, hogy egy patikára magyarul is kitették a Gyógyszertár feliratot. Ha valóban a békés együttélés a cél, a hatóságoknak és a bűnüldöző szerveknek nem a feszültségek szításán, hanem ezek kivédésén és leszerelésén kellene dolgozniuk. Például a hiányzó magyar feliratok és az ügyészi túlbuzgóság számonkérésével. Egy jogállamnak nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat kell védelmeznie. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ-t várja az élet
Kilépett az RMDSZ a kormányból. A döntést élénk és színes vitát követően, mégis közel egyhangú szavazással hozta meg december 13-i marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa. Kelemen Hunor elnök szerint újratervezés következik.
Kívülálló számára elsőre nem tűnt többnek szokványos, „púderfeladatokat” abszolválni készülő ülésnek. A Maros néptáncegyüttes otthonának számító hajdani moziépület előcsarnokában derűs arcú és hasonló alaphangú beszélgetések zajlottak, legfeljebb néhány elejtett félmondat jelezte, hogy azért tétre menő szombaton sereglettek össze a romániai magyarság tulipános küldöttei.
A bemelegítő kávézásnak és szendvicsezésnek részben az előcsarnokba kihallatszó szólítás vetett véget, de még inkább a felcsendülő Himnusz. Amelynek újra plusz jelentőséget és tétet kölcsönzött a háromszéki prefektus által a Magyar Polgári Pártra nemrég kirótt imaéneklési bírság. Ezúttal azonban vélhetően megússzuk az újabb büntetést, mivel a teremben ült Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Feltéve, ha komolyan veszi saját jogi érvelését az éber kormánybiztos.
Újratervezés
Maradni kormányon vagy – az RMDSZ fennállása során először – kilépni? Igazából ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta az asszisztenciát, még akkor is, ha sokak szerint a Szövetségi Állandó Tanács előterjesztett döntésének SZKT általi szentesítése nem tekinthető többnek puszta formaságnál. Így aztán hiába volt csak a negyedik napirendi pont az előterjesztés megszavazása, az előzők szinte jelentőségüket veszítették.
A szövetségi elnök politikai beszámolója természetesen kevésbé, de az is jelentős mértékben körözgetett a kormányzati szerepvállalás témája körül. Kelemen Hunor szerint a szövetségnek hűnek kell maradnia a 25 éve képviselt alapértékekhez, de kétségtelenül újra kell terveznie a politikáját. Az RMDSZ elnöke a kormányból való kilépés mellett érvelt, álláspontját azzal is megtámogatva, hogy egy, az államelnök-választás után készített közvélemény-kutatás azt jelezte: drámaian csökkent azon erdélyi magyarok száma, akik értelmét látják a kormányzás folytatásának. A szövetség feladata most az, mondta Kelemen Hunor, hogy erősítse a szövetség mellett kitartók hitét, és visszaadja azokét, akik időközben elpártoltak. „Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek mások a viszonyítási alapjai, tagjai a gazdasági válság idején váltak felnőtté. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani” – fogalmazott Kelemen. Jelzésértékűnek tartotta, hogy a romániai elnökválasztáson több erdélyi magyar szavazott a második fordulóban, pedig a két „döntős” jelölt közül egyiknek sem volt a magyaroknak szánt ajánlata. Szerinte a szövetségnek a hosszú távú célok felé kell fordítania a politikáját, az alapértékekre építő újratervezést tart szükségesnek. „Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk” – zárta mondandóját Kelemen Hunor.
Hangok a múltból és a múltnak
Másfél órán át tartó hozzászólássorozat következett, a beszélők többsége a kormányból való kilépést támogatta. Mindössze hárman – Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, Verestóy Attila szenátor és Borbély László, a szövetség politikai alelnöke – érveltek több-kevesebb egyértelműséggel a kormányon maradás mellett. Frunda szabályos kortesbeszédet tartott a miniszterelnök mellett, szerinte kilépésével az RMDSZ nem ellenzékbe, hanem a „senki földjére” készül lépni. Verestóy az újratervezés metaforájánál maradva figyelmeztetett: ilyenre akkor szokott szükség lenni, amikor a GPS-készülék azt észleli, hogy a gépkocsi letért a helyes útról. Az udvarhelyi politikus azt szorgalmazta, hogy folytathassák a munkát az RMDSZ által a különböző kormányhivatalokba juttatott szakemberek, mert a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség újra kormányra kerül. Borbély számára is ez volt az elsődleges, miután szerinte 110 Bukarestben dolgozó magyar szakembernek kell újraterveznie az életét, ha az RMDSZ kilép a kormányból. Ezzel nagyjából ki is merült a maradás melletti érvelések sora, mindenesetre tapintható volt a közhangulat, illetve a Kelemen Hunor által mondottak és a régi „motorosok” álláspontja közötti különbség.
Utána viszont gyakorlatilag egyszólamúság következett esetenként igen hullámzó színvonalon előadva, ami többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes SZKT-küldöttektől hatóságilag érdemes lenne megvonni a mikrofonengedélyt. Az ellenkező póluson lévők közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ütötte meg a legjózanabbul kritikus konstruktív hangot. Úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés” – utalás Verestóynak a túl korai kilépésre vonatkozó hasonlatára –, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A PSD-vel való kormányzás ugyanis a háromszéki politikus szerint beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. Antal azt is javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis államelnökhöz. Végezetül felszólította Frundát, hogy figyelmeztesse „főnökét”, Victor Pontát: ha Székelyföldön folytatódik a jelképek és a Himnusz elleni prefektusi hadjárat, az újabb fekete március veszélyével fenyeget.
Kívülálló mondatok
Kelemen Hunor rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. Abban nem tudott állást foglalni, hogy támogathatják-e a parlamentben a költségvetés tervezetét, mivel még nem ismerik annak tartalmát. Egyértelműsítette: a miniszterelnök döntése, hogy a kilépés után ki marad tisztségben a magyar szakemberek közül. Azt is elmondta, a Kovászna megyei prefektus Himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását, már jelezte is a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
Egyetlen lépés
A felszólalásokra Kelemen Hunor válaszolt, aki – miközben megerősítette a kormányból való kilépés szándékát – több selyemzsinór típusú választ is megfogalmazott. Így üzent Frundának, tételesen cáfolva a Ponta-tanácsadó azon megállapítását, miszerint ciklusról ciklusra csökkent az RMDSZ képviselőinek és elöljáróinak száma. A korábbi szenátort – aki szerint a választónak állandó irányításra van szüksége – arra is figyelmeztette, hogy a pökhendiség és a magabiztosság között egyetlen lépés a távolság, az okos politikusnak pedig meg kell hallania választóinak üzenetét. Hasonló „csomagot” kapott Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki felszólalásában az RMDSZ-ben uralkodó zűrzavarra figyelmeztetett. „Abból a távolságból, ahonnan ön szemléli az eseményeket, biztosan zűrzavarnak tűnik. Dolgozni kell, polgármester úr” – hangzott Kelemen nyílt színi minősítése. Bunta az elsők között hagyta el az ülés színhelyét.
A szövetségi vita végén a 113 jelen lévő képviselőből csak a három ellenző szavazott a kormányból való kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak a szavazásnál. Az SZKT arról is határozott, hogy az RMDSZ középtávú jövőjét meghatározó további döntéseket a 2015. április 17-18-án, Kolozsváron tartandó tisztújító kongresszusán hozza meg.
Csinta Samu |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Maros megye Kelemen Hunort jelöli
December 22-én tartotta ez évi utolsó gyűlését a Maros megyei Területi Képviselők Tanácsa. A testület Kelemen Hunort nevezte meg Maros megye szövetségi elnökjelöltjének. A hétfői gyűlésen továbbá határozatot szavaztak meg a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra való felkészülést illetően, valamint állásfoglalást fogadtak el a Mikó-ügy kapcsán.
Borbély László, a szövetség politikai alelnöke szerint nagyon mozgalmas év áll az erdélyi, Maros megyei magyarok mögött, hiszen idén két választás is volt. A következő időszakot illetően elmondta: "a következő két évben meg kell nézzük, hogy mit csinálunk itt, Maros megyében, hogy a polgármestereink megmaradjanak, hogy minél több magyar polgármesterünk, tanácsosunk legyen és hogy ott legyünk a parlamentben".
Brassai Zsombor megyei elnök szerint a bizalom a kulcsszó, amiért a továbbiakban nagyon meg kell dolgozni, annak érdekében, hogy az erősödjön, különben a 2016-os célok nehezen teljesíthetőek. Politikai beszámolójában két fontos Maros megyei oktatásügyi kérdésnek a megoldását hangsúlyozta. "Több mint kétéves küzdelem után sikerült egyezségre jutni, politikai partnereket találni ahhoz, hogy létrejöjjön a Római Katolikus Gimnázium, és jövő tanévtől saját épületében elkezdje nulladik, ötödik és két kilencedik osztállyal az oktatást. Ezzel létrejön Marosvásárhelyen a második önálló magyar iskola. Sikerült a Bolyai líceum épületét illetően egyeztetni, megvan az esély arra, hogy az önkormányzat és a református egyház együttműködési szerződést kössön, amely lehetővé teszi, hogy közpénzeket is fordítsanak az ingatlan felújítására" – mondta Brassai.
Markó Béla szenátor elmondta, mindenképp meg kell emlékezni és érdemes visszatekinteni arra, ami ezelőtt 25 évvel volt. "Az RMDSZ huszonöt esztendeje – a Kárpát-medencében egyedülállóan – talpon van, ez az egyetlen érdekvédelmi és érdekképviseleti magyar szervezet, amely nem szakadt ketté, nem oszlott meg, nem alakult át, a nevét sem változtatta meg" – mondta a szenátor, majd hozzátette: "úgy, ahogy az elmúlt 25 évben nehéz pillanatokat éltünk át, és mindig erővel kerültünk ki belőlük, most is ez fog történni. Attól függetlenül, hogy kormányon vagyunk, vagy nem vagyunk kormányon, Romániában két-három esztendeje egyértelmű az etnikai viszonnyal kapcsolatos visszarendeződési szándék. A himnuszkérdés, a zászlókérdés, a restitúciós kérdés elindíthat egy olyan folyamatot, amely elvezethet a teljes visszarendeződéshez. Az a nagy kihívás, hogy lebontják-e, amit felépítettünk? Folyamatosan próbálnak minket gyengíteni. Ezért félre kellene tenni minden ideológiai meg más jellegű különbséget, mert minden szempontból együtt és minden szempontból erővel kell továbbmenni."
A megyei elnök javaslatára a TKT határozatot fogadott el, melyben a 2016-os önkormányzati és parlamenti választások tekintetében az ügyvezető elnökséget általános választási és jelöltállítási szabályzat és ütemterv kidolgozásával bízta meg.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi szövetség ideje nem múlt el
Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte az RMDSZ
December 23-án, a Kultúrpalota Tükörtermében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A rendezvényen az emlékező beszédek mellett szavalatok hangzottak el Györffy András színművész előadásában, fellépett a Tiberius vonósnégyes két tagja, oklevelet és emlékérmeket adtak át egyes alapító (és nem alapító) tagoknak. Az eseményen jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is.
Születésnapot ülni gyűltünk össze
– jelentette ki Kelemen Hunor, aki mindössze 22 éves volt a forradalom idején, az RMDSZ 25. születésnapját a romániai magyarság újjászületésének is nevezte, amely 1989-ben halálra ítélt közösség volt, halálra ítélte a kommunista diktatúra, az a rendszer, amely nemzetállamban gondolkodott, amely idegennek tekintette a magyarokat. Sokan elmentek, sokan készültek elmenni, már alig volt hitük, reményük, hogy a szülőföldjükön, Erdélyben még újra lehet kezdeni.
A fordulat az újjászületés lehetőségét is magában hordozta, és pillanatok alatt elhozta az RMDSZ megalakítását, egyszerre több helyen, és a kötelékek erőssé tették. Az alapítók a szövetséget olyan értékekre helyezték, amelyek kiállták az idők próbáját, lehetővé tették, hogy a szövetség az elmúlt 25 évben megmaradjon, megerősödjön, és ugyanazokat az alapértékeket vallja, mint ezelőtt 25 évvel. Ugyanakkor az elnök hangsúlyozta, az a nagy feladat, hogy a ’89 utáni nemzedék számára is vonzóvá tegyék az RMDSZ-t, hogy a fiatalok is úgy érezzék, meg kell erősíteni a szövetséget, amely azért született, hogy egy kisebbségben élő közösségnek a politikai érdekképviseletét ellássa.
Azonban arra is figyelmeztetett, hogy ma is vannak erők, amelyek szeretnék megtörni a szövetséget, az erdélyi magyarságot, azt mondják, hogy a 21. században nincs szükség etnikai alapú szervezetre.
– 25 év után nem engedhetjük meg, hogy eljussunk oda, hogy ne lehessen a himnuszt énekelni, ne lehessen azt megtenni, amit 25 éven át ez a szövetség megtett. Mert ha ezt megengedjük, akkor elkezdődik a visszaépülés – jelentette ki.
Elfogadhatatlannak nevezte, hogy ügyészi eljárást indítanak RMDSZ-politikus ellen az SZKT-n elhangzottak miatt, hogy politikai nyilatkozatokért a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség eljárást indít, mert nagyon jól tudják, hogy a 21. század elején a politikának a nyilvánosságon és a tájékoztatáson kívül nincs eszköze az ilyen intézményes túlkapások ellen harcolni. És tudják, hogy ha csak rávetítik a vádat az RMDSZ-re, nagyon nehéz helyzetbe hozhatják. Ezért mondta, hogy az RMDSZ-nek amellett, hogy büszkének kell lennie azért, amit elért, látnia kell azt is, hogy a veszély, amiért a szövetség létrejött, nem szűnt meg.
Nagyon sok vesztenivaló és nagyon sok tennivaló van
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke – és a felszólalók közül tulajdonképpen az egyetlen alapító tag – visszaemlékezett, hogy ’89 decemberében az ország több pontján egyszerre hozták létre azt a szervezetet, amelyet közös akarattal Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek neveztek el, és amely mindmáig egyedülálló módon itt, a Kárpát-medencében egységes és önálló maradt, és máig bírja a magyar közösség támogatását. Felidézte, hogy 1989 előtt a marxizmus azt tanította, a történelmet nem személyek alakítják, hanem a tömegek viszik előre a történelem kerekét, tehát mindegy, hogy az egyes ember mit cselekszik, mert a sorsát nem tudja megváltoztatni. Ezt cáfolta az elmúlt 25 év. Nem volt mindegy, hogy egyként és közösen úgy döntöttek 1989 december végén, hogy létrehoznak egy közös szervezetet, és az is elhatározták, hogy politikai eszközökkel kívánják kivívni Bukarestben, Európában a magyar közösség jogait.
Mint mondta, ’89-ben az erdélyi magyarságnak már nem volt vesztenivalója, most azonban már van, és ezt ismét el akarják venni tőle: himnuszát, nemzeti szimbólumait. Nagyon sok vesztenivaló és nagyon sok tennivaló van – mondta Markó Béla.
Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta: 25 év elteltével is aktuálisak az RMDSZ alapítói által megfogalmazott célok, hiszen azok a személyek, akiknek akkor egy olyan elnyomó apparátussal kellett szembenézniük, amely az egész erdélyi magyarság sorsát megpróbálta ellehetetleníteni, tisztában voltak azzal, hogy melyek azok az anyanyelvi, közoktatási jogok, amelyek nélkülözhetetlenek a romániai magyar közösség számára.
Kelemen Atilla volt megyei elnök, aki Amerikában élt az RMDSZ megalakulásakor, arra hívta fel a figyelmet, hogy a 25 év olyan tény, amit nem lehet letagadni, bár vannak próbálkozások a bagatellizálására.
– Büszkének kell lenni, hogy pályamódosítás, név-, ideológiaváltoztatás nélkül megmaradt a szervezet, és az erdélyi magyarságért dolgozott.
Megköszönte mindenkinek, hogy volt hite dolgozni akkor, amikor "hamis próféták az ellenkezőjére biztattak", és kijelentette, ha valaki mindazt elvenné az erdélyi magyarságtól, amit az elmúlt 25 évben kiküzdöttek, akkor látnák meg, mit tett az RMDSZ.
Vissza a gyökerekhez?
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint az esemény jó alkalom a visszatekintésre. Van mire visszatekinteni, de mint mondta, előretekintve, ha jól újragondol mindent, ami az alapelvekből az elmúlt 25 év alatt megerősödött, életelvvé vált, akkor azt kell mondania, hogy vissza kell térni a gyökerekhez.
– Ez a legtisztább, legegyszerűbb: ha visszatérünk azokhoz az alapelvekhez, amelyek létrehozták a szövetséget, amelyek egybetartották az erdélyi magyarságot, amelyek eszközt adtak az erdélyi magyarságot képviselő politikum kezébe, hogy elérje azokat a célokat, amelyekkel ma felvérteztük magunkat. Tehát vissza a gyökerekhez, és így induljunk tovább – mondta egyebek között a megyei elnök.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Markó: ma is ugyanolyan szükség van a szolidaritásra, mint 1989-ben
„Az elmúlt 25 évben egy nagy, jelentős változás történt az életünkben: míg 1989-ben a romániai magyar közösségnek gyakorlatilag semmilyen veszítenivalója nem volt - hiszen mindent elvettek ettől a közösségtől-, ma már nagyon sok veszítenivalónk és kivívnivalónk van. Ma is ugyanolyan szükség van a szolidaritásra, a közös cselekvésre, mint 1989-ben” – jelentette ki Markó Béla szenátor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen, Marosvásárhelyen.
A szövetség marosvásárhelyi szervezetének kezdeményezésére létrejött eseményre meghívást kaptak a megyei szervezet alapító tagjai, valamint mindazok a közéleti személyek, akik az elmúlt két és fél évtizedben hozzájárultak az érdekvédelmi szövetség tevékenységéhez, a Maros megyei magyar közösség megmaradásához és fejlődéséhez. Az eseményen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Szövetség 25. születésnapját a romániai magyarság újjászületése születésnapjának nevezte. Mint fogalmazott, a magyarság 1989-ben halálra ítélt közösség volt, halálra ítélte az a rendszer, amely nemzetállamban gondolkodott és idegennek tekintette a magyarokat. Sokan elmentek, sokan készültek elmenni, már alig volt hitük, reményük, hogy a szülőföldjükön, Erdélyben még újra lehet kezdeni. A fordulat azonban elhozta az újjászületés lehetőségét és az RMDSZ megalakítását, amelyet az alapítók olyan értékekre helyeztek, amelyek kiállták az idők próbáját, lehetővé tették, hogy a szövetség az elmúlt 25 évben megmaradjon, megerősödjön, és ugyanazokat az alapértékeket vallja, mint ezelőtt 25 évvel. Úgy értékelte, ma az a feladat, hogy az 1989 utáni nemzedék számára is vonzóvá tegyék az RMDSZ-t, ők is úgy érezzék, meg kell erősíteni a szövetséget, amely azért született, hogy egy kisebbségben élő közösségnek a politikai érdekképviseletét ellássa.
„1989. előtt az úgynevezett marxista történelemtudományból azt tanultuk, hogy a történelmet nem a személyiségek, az emberek alakítják, hanem a tömegek viszik előre. Én arra szeretnék kérni mindenkit, hogy az elmúlt 25 esztendőre visszatekintve felejtsük el, hogy mindegy, mit tesz az egyén, hogy mit döntünk együtt vagy külön-külön, mert a történelem úgy is egy irányba meg: az elmúlt 25 esztendő meggyőzött arról, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egyenként vagy közösen mit teszünk” – hangsúlyozta Markó Béla. Az RMDSZ volt elnöke arra emlékeztetett, hogy 89 decemberében az ország több pontján egyszerre hozták létre azt a szervezetet, amelyet közös akarattal Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek neveztek, és amely mindmáig egyedülálló módon itt, a Kárpát-medencében egységes és önálló maradt, és máig bírja a magyar közösség támogatását. „Ne higgyétek el azt, hogy mindegy, hogy nem változott semmi az elmúlt 25 évben. Hiszen ha akkor nem úgy döntünk, akkor minden másképp alakul Erdélyben. Értelme volt akkor együtt lenni, és ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy semmi sem változott. 1989 decemberében ugyanis ennek a magyar közösségnek már nem volt mit veszítenie. Ma azonban már van mit veszítenünk. Ma el akarják venni a jogát annak, hogy a himnuszunkat használhassuk, a nemzeti szimbólumaink használatát, a visszaszerzett javakat, az anyanyelvű oktatást, a magyar feliratokat. Ma nagyon sok veszíteni valónk és nagyon sok kivívni valónk is van. Ma is ugyanolyan szükség van a szolidaritásra, a közös cselekvésre” – mutatott rá Markó Béla.
Borbély László, a Szövetség politikai alelnöke felszólalásában elmondta: 25 év elteltével is aktuálisak az RMDSZ alapítói által megfogalmazott célok, hiszen azok a személyek, akiknek akkoriban egy olyan elnyomó apparátussal kellett szembenézniük, amely az egész erdélyi magyarság sorsát megpróbálta ellehetetleníteni, tisztában voltak azzal, hogy melyek azok az anyanyelvi, közoktatási jogok, amelyek nélkülözhetetlenek a romániai magyar közösség számára.
Kelemen Atilla volt megyei elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a 25 év olyan tény, amit nem lehet letagadni, bár vannak próbálkozások a bagatellizálására. – Büszkének kell lenni, hogy pályamódosítás, név-, ideológia változtatás nélkül megmaradt a szervezet és az erdélyi magyarságért dolgozott.
Megköszönte mindenkinek, hogy volt hite dolgozni akkor, amikor „hamis próféták az ellenkezőjére biztattak”, és kijelentette, ha valaki mindazt elvenné az erdélyi magyarságtól, amit az elmúlt 25 évben kiküzdöttek, akkor látnák meg, mit tett az RMDSZ. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Ellenzéki élettér kialakítása
A 2014-es év magyarellenes intézkedéseiről, az előrehozott parlamenti választások esélyéről, az RMDSZ 2015-ös prioritásairól, valamint Európa Ifjúsági Fővárosáról, Kolozsvárról beszélgetett Borbély László politikai alelnök az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában.
„Sajnos Románia beállt azon államok sorába 2014-ben, amelyek megtámadták az RMDSZ állampolgári kezdeményezését, 25 év demokrácia után is bűnvádi vizsgálat indítható politikai nyilatkozatok miatt, a MOGYE-ügy még midig tisztázatlan, és a Székely Mikó Kollégiumot visszaállamosíthatják. Mindez azt bizonyítja, hogy bár Romániában 2008 óta nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok, még léteznek kisebbségellenes nyilatkozatok, intézkedések, és az 1990 óta már megszerzett jogainkból, bizonyos konjunktúrákban, egyesek megpróbálnak visszavenni. Ez nem más, mint politikai játszma, amelynek kimenetele sajnos még mindig sokszor azon múlik, hogy az RMDSZ épp kormányon van, vagy ellenzékben. Ezt a választóinkban is tudatosítanunk kell, hiszen ha nem vagyunk jelen Bukarestben, és nincsenek politikai partnereink, nem lesz beleszólásunk a minket érintő kérdésekben” – nyilatkozta Borbély László. Hozzátette, pozitívumként értékelhető, hogy két vitatott megye, Kovászna és Maros megye prefektusát lecserélték, és az is, hogy a zászlótörvény átment a szenátuson, már csak a képviselőháznak kell megszavaznia, ami komoly lépés.
„Az ellenzék a tavaszi parlamenti időszakban megpróbálja megbuktatni az aktuális kormányt. Véleményem szerint nem lesznek előrehozott választások, Romániában 25 év alatt nem volt rá példa, egy ilyen szándék legalább 100 napos politikai instabilitással járna. Az RMDSZ jelenleg arra vár, hogy letisztuljon, milyen kormányprogramjuk lesz az ellenzéki pártoknak. Azt gondolom, a következő hetek derítik ki, hogy hogyan tudja az RMDSZ az ellenzék életterét kialakítani, miként tud olyan kommunikációs stratégiát felépíteni mind a magyarság, mind pedig a román többség irányába, hogy a számunkra fontos kérdésekben ne alakuljon ki visszautasító magatartás” – hangsúlyozta Borbély. Elmondta: az RMDSZ a következő periódusban szemináriumokat, pódiumbeszélgetéseket, közvitákat kíván szervezni olyan fontos témakörökben, mint az autonómia-statútum, regionális nyelvek vagy állampolgári kezdeményezés, egy olyan kommunikációt próbálva kiépíteni, amely a többségi társadalmat is meggyőzné arról, kezdeményezéseink nem ellenük irányulnak, hanem velük együtt szeretnénk azokat megvalósítani. „Romániának van egy erdélyi elnöke, aki egy kisebbségi közösség tagja, ez jó kiinduló pont lehet az elnökkel való kommunikációban” – tette hozzá Borbély László.
Az RMDSZ fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából szervezett eseményre is kitérve, a Szövetség politikai alelnöke elmondta: 25 év elteltével is aktuálisak az RMDSZ alapítói által megfogalmazott célok, hiszen azok a személyek, akiknek akkoriban egy olyan elnyomó apparátussal kellett szembenézniük, amely az egész erdélyi magyarság sorsát megpróbálta ellehetetleníteni, tisztában voltak azzal, hogy melyek azok az anyanyelvi, közoktatási jogok, amelyek nélkülözhetetlenek a romániai magyar közösség számára. „A mai politikusoknak viszont másként kell szembesülniük ezen kihívásokkal, hiszen míg 1989-ben nem volt mit veszítenünk, ma annál több van. Iskoláink vannak, anyanyelvi oktatásunk van. Annak, aki most lép be a politikába van mit féltenie, és amit tovább gondolnia, tovább vinnie. Ami a MOGYE esetében történik, azt jelzi, hogy egyesek ugyanazzal a retorikával próbálkoznak napjainkban is, mint akkor. Munkánkat ezért kell folytatnunk, követeléseinkből nem szabad engednünk. 2015-nek egy eredményesebb, hatékonyabb évnek kell lennie, hiszen tavaly rengeteg politikai cirkusznak és széthúzásnak lehettünk tanúi, amelyek az állampolgárokban nem azt a hitet erősítették meg, hogy egy stabil jogállamban élnek.”
Európa Ifjúsági Fővárosára is kitérve, amely szilveszter éjszakai nyitányában egynyelvűsítette műsorát, Borbély László elmondta: Kolozsvár polgármesteri hivatala ígéretet tett arra, hogy jóvá teszi a mulasztást, az év során pedig több magyar nyelvű programot is műsorra tűznek. „Ez azért is fontos, mivel a projektet egy magyar csoport, a PONT indította el. A napokban megjelenik az első összefoglaló a programokról, remélem, hogy magyarok és románok egyaránt jól fognak szórakozni egész évben. Kulturális sokszínűségünkből eredő gazdagságunkat minden nap fel kell mutatnunk, és ez a projekt, még ha kicsit bal lábbal is indult, jó lehetőség lesz erre” – fogalmazott Borbély.
Nyugati Jelen (Arad)

Borbély újra célkeresztben (Korrupciós dossziék)
Újraindítja a bűnügyi vizsgálatot Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, volt környezetvédelmi miniszter ellen az Országos Korrupcióellenes ügyészség abban a korrupciógyanús ügyben, melyben 2012-ben az eljárást megszüntették. A vizsgálat újraindításáról a Mediafax hírügynökség tudósított tegnap.
A korrupcióellenes ügyészség befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata meghamisításával gyanúsította Borbély Lászlót, de nem indított bűnvádi eljárást ellene, mivel ahhoz 2012 végén nem járult hozzá a képviselőház, amelynek az RMDSZ politikusa jelenleg is tagja. A vádhatóság korábbi közleménye szerint Borbély Lászlót azzal gyanúsították, hogy 2011-ben egyik miniszteri tanácsosa közvetítésével csaknem 200 ezer lej értékben fogadott el – lakásfelújításban megnyilvánuló – ajándékot két üzletembertől, akik előnyös állami szerződéseket kaptak a minisztérium alárendeltségében működő vízügyi hatóságtól. Borbély László 2012 áprilisában meggyanúsítását alaptalannak minősítette, de lemondott miniszteri tisztségéről, hogy a gyanú ne árnyékolja be a kormány tevékenységét. A képviselőház 2012 szeptemberében elutasította az ügyészség kérését, amelyben bűnvádi eljárást kezdeményezett az RMDSZ politikusa ellen.
A hírügynökség szerint az ügyészség nagyváradi kirendeltsége hétfőn átiratban kérte a törvényhozók esetében illetékes Legfelső Ítélő- és Semmítőszék hozzájárulását a politikus elleni vizsgálat újrakezdéséhez. A vizsgálat újraindításáról egyébként semmilyen értesítést nem kapott az érintett – amint azt ügyvédje, Gheorghiţă Mateuţ is megerősítette. Borbély az MTI-nek azt nyilatkozta: tudomása szerint semmilyen új elem nem jelent meg az ügyében, amely jogilag indokolhatná a korrupcióellenes ügyészség lépését. Az ügyét tavaly vádemelés nélkül lezárták, és fogalma sincs róla, mi állhat a vizsgálat újrakezdésének hátterében. Borbély László azonban nem kívánta kommentálni azt a felvetést, miszerint a korrupcióellenes ügyészség arra alapozva vette volna elő az őt érintő ügyet, hogy egy megismételt szavazáson képviselőtársai már nem védik meg őt a bűnvádi eljárástól.
Az ügy másik három gyanúsítottja – köztük Szepessy Szabolcs volt miniszteri tanácsadó – ellen 2014 januárjában vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség a Szatmár megyei törvényszéken, de ítélet még nem született.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A 25 évvel ezelőtti eseményekről emlékeznek meg Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és az RMDSZ egyedi eseménysorozattal készül megemlékezni a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi eseményekről. A szervezők 2015. március 20-án, az érdeklődőket az 1990-es eseményeket idéző fotókiállítással, a személyes vallomásokat, megéléseket tartalmazó bővített és újonnan kiadott Fehér-könyv bemutatásával, illetve egy átfogó kerekasztal-beszélgetéssel várják, amelyen helyi politikusok, történészek, a '90-es években aktív szerepet vállaló személyiségek szólalnak meg, történeteiket, tapasztalataikat megosztva a jelenlevőkkel is.
„Az emlékezésre, az események felidézésére azért van szükség, hogy az 1990-es márciusi események soha többé ne ismétlődjenek meg, hogy azoknak az erőknek, amelyek a változást, a fejlődést nem tudták elfogadni, és kiprovokálták a '90-es márciusi magyarellenes pogromkísérletet, soha ne legyen ismét lehetőségük ilyen típusú megnyilvánulásokra. A két közösségnek együtt kell a tanulságokat levonni” – hangsúlyozta Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)

Eladták magukat?
Pénzt kaptak a neptunosok
Úgy tűnik, a romániai magyar sajtó minden idők legerősebb indulásának lehetünk tanúi: az Átlátszó Erdély nevű, oknyomozó újságírókat tömörítő blog felkutatta a hírhedt, 1990-es neptuni találkozó dokumentumait, ami alapján megállapítja: Borbély László, Frunda György és Tokay György nagy összegű ajándékokat és pénzt kaptak az amerikaiaktól.
Az oknyomozó blogot (erdely.atlatszo.hu) Egyed Ufó Zoltán, Mihály László és Sipos Zoltán alapította, ez utóbbi 2014. november 15-én távozott a romániai magyar politikában nem az ellenzékiségéről híres Transindextől.
Sipos Zoltán most közzétett írásában azt ígéri, folytatásokban közli az 1993-ban Neptunon tartott találkozósorozat részleteit (mint ismeretes, az RMDSZ-en belüli és kívüli hazai magyar ellenzék a magyar érdekek elárulásával vádolta az azon résztvevő Borbélyt, Frundát és Tokayt). Siposnak sikerült hozzájutnia az 1990-es években a román–magyar párbeszéd beindításán dolgozó Project on Ethnic Relations (PER) amerikai civil szervezet dokumentumaihoz, amelyek titkosítását nemrég oldották fel, és amelyek a Princeton Egyetem könyvtárában találhatók.
Az újságíró által közölt előzetes értékelés, kutatási beszámoló szerint Borbély László, Frunda György és Tokay György felkészületlenül mentek el tárgyalni, és hibákat követtek el a románokkal és amerikaiakkal való megbeszéléseken. A dokumentumok alapján az Átlátszó Erdély megkérdőjelezhetőnek tartja a PER semlegességét, emellett moderátorai „már a találkozók legelején szívességet tettek, később nagy értékű ajándékot, esetenként pénzösszegeket juttattak el a magyar fél képviselőinek” – írja Sipos Zoltán a blogon. Kíváncsian várjuk a részleteket, folytatásokat!
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzeti érdek SRI-szemszögből
Amennyire nagy „játékos-elnök” volt Traian Băsescu, pont annyira akcióban próbált lenni a legfontosabb román titkosszolgálat élén kinevezettje, a héten végre lemondott George Maior.
Hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feje jócskán túllépte hatáskörét, nem újdonság. Jómagam épp ebben a rovatban kifogásoltam tavaly nyáron azt a Maior-interjút, amiben a „titkosszolga” állást foglalt olyan kérdésekben, amelyek nem rá tartoznak: a területi autonómia ügyében, amelyet „19. századi magyar nemzetpolitikai törekvésnek” bélyegzett, s kifejtette, azon lesznek, hogy ezt meggátolják. De az ország „nemzeti érdekét” megfogalmazva szót ejtett az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az ország energiapolitikájáról, a Németországgal való viszonyról, az oroszokkal való párbeszédről is – úgy nézett ki abban a pillanatban, mintha elnökjelöltségét készítette volna elő, főleg, hogy meg is lebegtette esetleges lemondásának lehetőségét az elnökválasztás kontextusában. Túlkapását akkor még az RMDSZ nagy öregjei, Borbély László és Verestóy Attila is elítélték, pedig egyikük sem „vádolható” túl autonómiapárti állásponttal. Az elnökválasztás előtt aztán hirtelen mint miniszterelnök-jelölt bukkant fel George Maior neve, méghozzá az államelnökjelölt Victor Ponta rövid listáján, igaz, nem az első helyen. Klaus Johannis székfoglalása után ezért is volt furcsa, hogy az új elnök látszólag nem akart személycserét a SRI élén: közvetetten néhány napja még erre tett utalást.
Aztán kipattant a botrány a SRI és az Alkotmánybíróság között, s hirtelen minden megváltozott. George Maior élesen bírálta az Alkotmánybíróságnak azon döntését, amellyel elutasították a bírói mandátum nélküli megfigyelések lehetőségét. Ez már a jelek szerint túl sok volt Johannisnak, ő is észrevette, hogy nyolcéves SRI-igazgatói mandátuma ellenére Maior kevésbé „szakmai”, mint szeretné. Nemcsak beleszól az ország bel- és külpolitikájába, minősíti Románia polgárai egy részének politikai törekvéseit, azzal, hogy véleményt mondott az Alkotmánybíróság döntéséről, a demokratikus berendezkedés egyik alapszabálya ellen vétett súlyosan: a hatalmi ágak szétválasztásáról van szó.
Több mint ironikus, hogy a nyáron még az igazságszolgáltatás függetlenségéről papoló Maior éppen az igazságszolgáltatás feletti nyomásgyakorlás miatt veszi kalapját. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a legnagyobb román titkosszolgálat feje mennyire opportunista volt.
Az sem segített valószínűleg Maiornak, hogy elárulta: beépített ügynököket tartanak a különböző sajtóorgánumok szerkesztőségeiben. Ez persze jó ideje már nem titok: az egykor mérvadónak számító Robert Turcescu televíziós újságíró maga ismerte be, hogy ő is egy ilyen beépített ügynök volt. Maior arra hivatkozott, hogy nincs több sajtóbeli ügynökük, mint a nyugat-európai demokráciákban működő titkosszolgálatoknak. De vajon mi az ilyen ügynökök feladata Európa azon táján? Vajon az-e, hogy kulcspozíciókat szerezzenek a kiadóknál, szerkesztőségekben, s jelentősen befolyásolják a sajtótermékek irányultságát, a médiumok politikáját? Vajon hogy jutott oda a romániai sajtó az elmúlt években, hogy igazi harcos kutyából ilyen vagy olyan politikai és gazdasági érdekek kiszolgálójává váljon, s az újságírói legyen az egyik legjobban lenézett szakma? S mennyi közük van ehhez a saját „nemzeti” érdekeiket védő „titkos” szolgálatoknak?
Ne feledjük, ha a sajtó nem látja el hivatását, az a társadalom egészségének igencsak árt. Az ilyen jellegű titkosszolgálati beavatkozás a sajtó dolgaiba nemcsak káros, egyenesen mérgező. Ezért csak csatlakozni tudok a román közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatójának felszólításához. Stelian Tănase szerdán nyílt levélben fordult Florin Codlea ideiglenes SRI-vezetőhöz, hogy hívja vissza az ügynököket az intézményből. A vezérigazgató mellett kilenc médiaegyesület is kéri a hírszerzést, hogy vonja ki „munkatársaikat” a médiából. Azt is javasolják a parlamentnek, foglalják bele a nemzetbiztonsági törvényekbe, hogy a hírszerzés többé nem szervezhet be médiában dolgozókat.
Nekem úgy tűnik, inkább ez volna a nemzeti érdek, nem az autonómiatörekvések gátolása. Nem igaz, kedves SRI?
Rédai Attila |
Székelyhon.ro

Decentralizációs törvényt sürget az RMDSZ
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az alkotmányellenesnek bizonyult decentralizációs törvény újraalkotását sürgeti, tavaly közzétett székelyföldi autonómiatervezetéről pedig egyelőre a közvitát akarja folytatni mind a románság képviselőivel, mind a magyar közösségen belül – jelentette ki kedden Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikust arról kérdezte a magyar közmédia, melyek a magyar érdekképviselet törvényhozási prioritásai a bukaresti parlament most kezdődött tavaszi ülésszakán.
Borbély László hangsúlyozta: hétfői parlamenti felszólalásában is sürgette a központi intézmények önkormányzati hatáskörbe utalását. Mint mondta, az RMDSZ nem tud egyetérteni az utóbbi időben hozott központosító intézkedésekkel és azt szorgalmazza, hogy a nyári költségvetés-kiigazítás előtt a kormány tisztázza, milyen szempontok szerint osztja vissza az az adóbevételeket az önkormányzatoknak. Borbély László a tavaszi ülésszak fontos feladatának nevezte a választási reformot is. Kifejtette: az új választási törvények előkészítésénél az RMDSZ olyan megoldást támogat, amely lehetővé teszi a magyarság számarányos képviseletét mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. Az RMDSZ politikai alelnöke jelezte: mind a decentralizációs törvénynél, mind a választási reformnál a magyar érdekképviselet az önkormányzatok megerősítését tartja szem előtt.
Arra a kérdésre, hogy a parlament elé terjeszti-e autonómiatervezetét az RMDSZ, Borbély László azt mondta, a következő hónapokat a közvita folytatására fordítják. Legközelebb február 26-án kerül terítékre a téma a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány által rendezett szemináriumon. Rámutatott: az RMDSZ fontosnak tartja a párbeszéd a románsággal, mert az autonómiatervezetet csak a román többség támogatásával lehet elfogadtatni a parlamentben.
Hozzátette: az RMDSZ nyitott arra, hogy a magyar közösségen belül is tárgyaljon az autonómiatervezetről mindazokkal, akiknek „értelmes, okos javaslataik vannak".
„Egyelőre írott javaslatokat nem kaptunk senkitől, aki még foglalkozik az autonómia kérdésével, de nyitottak vagyunk. A mostani parlamenti ülésszak végéig a közvita és a magyar közösségen belüli tárgyalás hónapjai lesznek, hiszen nem akarunk egy olyan törvénytervezetet benyújtani, hogy ne próbálnánk bizonyos konszenzust elérni" – jelentette ki Borbély László.
Arra a kérdésre, támogatja-e az RMDSZ a bizalmatlansági indítványt, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata kormányát próbálja megbuktatni a jobbközép ellenzék, Borbély László úgy vélekedett, hogy egyelőre nincs többség a kormánybuktatáshoz az RMDSZ-szel együtt sem. Ugyanakkor jelezte, készek tárgyalni az ellenzékkel, ha kidolgozzák a bizalmatlansági indítvány szövegét. MTI
Erdély.ma

Aprópénzért adtak el
Neptun-ügy: csak úgy lemondtak...
A fulmináns kezdés után csupáncsak hírmorzsákat csepegtető Átlátszó Erdély nevű oknyomozó újságíró blog végre eljutott oda, hogy az 1990-es évek eleji, Neptuni tárgyalások néven ismert folyamatról érdemi dolgokat is közöljön.
A Neptun-botrány ‘93-as kirobbanása előtt már két évvel felvette az amerikai PER nevű szervezet a kapcsolatot az RMDSZ vezetőivel. 1992-ben, az első, Ceaușescu neptuni protokollvillájában tartott beszélgetésen a magyarok minden bajukat elmondták: kollektív jogok, helyi autonómia, kétnyelvű helységnévtáblák, magyar egyetem, a fekete márciushoz kapcsolódó diszkriminatív perek.
Fél évvel később, a svájci Gerzensee-ben jött a nagy visszalépés: Borbély László és Tokay György azt mondja, ne beszéljenek a kollektív jogokról és a kizárólag magyar egyetemről, így egyezség született arról, hogy megalakul a Nemzeti Kisebbségi Tanács, és biztosítanak 300 helyet a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen a magyar tanárképzés számára.
1993 nyarán, a második Neptun-találkozó után kitör a botrány, az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay-Borbély-Frunda triót, hogy mandátum nélkül, az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel. Az utolsó PER-találkozóra 1995 februárjában kerül sor Atlantában, majd a folyamat kifullad.
A magyar résztvevők mindenesetre anyagilag jól jártak: Borbély Lászlót 1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazta a PER, feladata volt jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. Ez körülbelül annyira kellett a PER-nek, mint péknek a kenyér: amúgy mindent tudtak Romániáról. Frunda György 1996-ban egy 2400 dolláros számítógépet kapott.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Amerikai apanázs a „neptunos” RMDSZ-eseknek
Kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta a Project on Ethnic Relations (PER) amerikai szervezet a kilencvenes években lezajlott román–magyar tárgyalások magyar résztvevőit – derítette ki az Átlátszó Erdély.
Az űrlap teteje
Az űrlap alja
A nemrég beindított oknyomozó blog több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentum alapján közölt cikksorozatot a bukaresti hatalom képviselői és az RMDSZ politikusai közötti egyeztetésekről.
A találkozók egyik helyszíne, a fekete-tenger-parti üdülőtelep neve alapján Neptun-tárgyalásokként elhíresült találkozók annak idején heves vitát váltottak ki erdélyi magyar politikai körökben.
Miközben az RMDSZ-es tárgyalók nem rendelkeztek a szövetség meghatalmazásával, az alakulat vezető politikusai a román–magyar kiegyezés első lépéseként, az RMDSZ Tőkés László vezette belső ellenzéke viszont a magyar érdek elárulásaként értékelte a Neptunban kötött megállapodást.
Az Átlátszó Erdély most feltárta, hogy az egyeztetések egyik résztvevője, az RMDSZ politikai alelnöki tisztségét betöltő Borbély László parlamenti képviselő amerikai ösztöndíj megpályázásához kapott ajánlást 1992-ben a PER-től. A szervezet 1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazta a politikust, akinek jelentéseket kellett írnia a romániai politikai helyzetről.
Hogy az évek során mennyit kapott Borbély, az nem derül ki, az oknyomozó blogon közzétett dokumentumok egyike szerint viszont 1993-ban 500 dollár honoráriumot utaltak át neki azért, mert közreműködése nyomán a marosvásárhelyi önkormányzat bérmentve bocsátott irodát a PER számára a városban. Borbély egyébként az Átlátszónak tagadta, hogy megnyert volna amerikai ösztöndíjat, a blog munkatársának adott interjúját ugyanakkor visszavonta.
A jelenleg Victor Ponta kormányfő tanácsadójaként tevékenykedő Frunda György volt szenátort 1996-ban a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként" alkalmazták az amerikaiak. A magyar–román egyeztetések másik résztvevője 2400 dollár értékű számítógépet is kapott, amely a blog megállapítása szerint akkor két évi nettó átlagfizetésnek felelt meg Romániában.
Az Átlátszó Erdély egyébként problémásnak nevezi a kifizetések és ajándékok elfogadását, mert az említett találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyt és politikai alkuk köttettek. „Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke az, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek" – jegyzi meg a cikkíró.
Mint ismert, a PER-féle találkozókhoz hasonlóan tavaly a Friends of The Project on Ethnic Relations (FPER) néven bejegyzett egyesület égisze alatt Brassópojánán rendeztek találkozókat a román–magyar párbeszéd jegyében, az RMDSZ számos politikusának részvételével.
Kiderült azonban, hogy a szervezet mögött Viorel Hrebenciuc volt szociáldemokrata (PSD) képviselőhöz közel álló politikusok és ügyvédek húzódnak meg. Ellenük a kormánypárt egykori befolyásos alelnökéhez hasonlóan pénzmosás és szervezett bűnözői csoport létrehozása gyanújával indult bűnvádi eljárás októberben, amikor valamennyiüket előzetes letartóztatásba helyezték.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Borbély László kiadatását kérik
Bűnvádi eljárás lefolytatásához kérte a képviselőház hozzájárulását a korrupcióellenes ügyészség tegnap Borbély László volt környezetvédelmi miniszter ügyében, akit többrendbéli befolyással való üzérkedéssel gyanúsítanak.
A vádhatóság januárban közölte, hogy újrakezdi a vizsgálatot az RMDSZ politikai alelnöki tisztségét is betöltő képviselő ellen. Borbély László akkor úgy nyilatkozott: ügyét tavaly vádemelés nélkül lezárták, és fogalma sincs róla, mi állhat a vizsgálat újrakezdésének hátterében. A korrupcióellenes ügyészség 2012 áprilisában már megpróbált bűnvádi eljárást indítani Borbély ellen, de ahhoz nem járult hozzá a képviselőház, amelynek az RMDSZ politikusa jelenleg is tagja. Borbély Lászlót azzal gyanúsították, hogy 2011-ben egyik miniszteri tanácsosa közvetítésével csaknem 200 ezer lej értékben fogadott el – lakásfelújításban megnyilvánuló – ajándékot két üzletembertől, akik előnyös állami szerződéseket kaptak a minisztérium alárendeltségében működő vízügyi hatóságtól. A politikus ártatlannak vallotta magát, de lemondott miniszteri tisztségéről, hogy a gyanú ne árnyékolja be a kormány tevékenységét. Az ügy másik három gyanúsítottja ellen 2014 januárjában vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség a Szatmár megyei törvényszéken, ítélet azonban még nem született.
A vádhatóság az akkori két korrupciógyanút most egy harmadikkal egészítette ki, és újabb kiadatási kérelmet intézett a képviselőházhoz. Tegnapi közleményük szerint Borbély László 2011-ben környezetvédelmi miniszterként 50 ezer euró értékű csúszópénzt fogadott el egy üzletembertől, akinek támogatást ígért a vízügyi hatósággal kötendő szerződések elnyeréséhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kényes magyar-kérdések terítéken
Kovács Péter főtitkár értékelője
Ígéretünkhöz híven, külön írásban közöljük az Aradon tartózkodott Kovács Péter szövetségi főtitkár politikai értékelőjét, amit az Arad megyei RMDSZ Küldöttgyűlésén tartott pénteken este. Amint előrebocsátotta, néhány múltbeli, jelenlegi, illetve jövőbeli kihívást kíván közelebbről megvilágítani.
Tavaly márciusban, a szövetség igen nehéz döntést hozott, amikor a baloldali párttal lépett kormánykoalícióra. Az SZDP-vel 2000–2004. között volt egy igen tartalmas és eredményes parlamenti együttműködés, akkor viszont az RMDSZ nem volt közvetlenül kormányon, nem voltak miniszterei, államtitkárai. Végül is belevágtak, de a koalíció eléggé fogcsikorgatva működött. Őszintén megítélve, ebben az időszakban volt az EP, illetve az államfő választás kampánya, de nemzetiségi, vagyis magyar ügyekben nem igazán tudtak előre lépni, eredményeket felmutatni. Más finanszírozási ügyekben kisebb lépéseket tudtak tenni. Jól szerepeltek az EP-választáson, ahol megőrizték a magyar képviseletet, majd előzménytelenül belefutottak egy olyan államfőválasztásba, ahol nem csak az RMDSZ jelöltje volt az egyedüli magyar jelölt. Az első fordulóban látható volt a belső magyar eredmények közötti különbség, hiszen azt az RMDSZ 86:14 arányban nyerte meg. Tehát úgy igazolódott vissza, hogy az aktív magyar szavazók körében a voksok 86%-át sikerült megszerezni, ami nagyon fontos, az eredményhez minden megyei, illetve helyi szervezet hozzájárult. A második fordulóban viszont nem az volt a meglepetés, hogy a magyarok hány százaléka szavazott Iohannisra, hiszen érezhető volt, tudták, hogy a magyarság 75-80%-a rá fog szavazni. A meglepő az volt, hogy megjelent egy 25-35 év közötti társadalmi réteg, amelyről a politikai pártok és szervezetek nem is tudták, hogy elektori szempontból léteznek. Ez a társadalmi réteg ugyanis közvetlenül 1989 előtt vagy után született, számukra teljesen természetes, hogy köztéren van a Szabadság-szobor, akkor kel át az országhatáron, amikor akar. Természetes, hogy anyanyelvén tanulhat az óvodától az egyetemig, természetesek a kétnyelvű feliratok. Tehát nem érzik, mit veszíthetnek az által, ha elveszítjük a magyar képviseletet az önkormányzatokban vagy a parlamentben. Megjelent tehát egy olyan réteg – és itt a magyarokra fókuszálunk –, amivel valamit kezdeni kell. Az elnökválasztás előtt az RMDSZ kilépett a kormányból és annak ellenére, hogy az elnökválasztás második fordulójában nem arról döntöttünk, ki fog kormányozni Romániában, nem az RMDSZ szerepvállalásáról döntöttünk, annak ellenére, hogy a második fordulóban az RMDSZ mindenkinek a belátására bízta, kire szavaz, a magyarság szavazatai által kinyilvánított vélemény alapján a vezetőség eldöntötte: a következő időszakban a szövetség nem marad a kormányban! A rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt először lépett úgy ki a kormányból, hogy azt nem buktatták meg, hanem saját döntésük következtében tették. Hogy jó döntés volt-e vagy nem, azt most nem tudják megmondani, de a 2016-os parlamenti választásokon ki fog derülni. Azzal együtt, hogy az RMDSZ az eltelt 25 évben állandóan a politikai párbeszédre alapozva, vagyis a maguk 6-7%-ához sikerült még szerezni 43-44%-ot az eredményességéhez, decemberben azzal kellett szembesülnie, hogy valakik azt próbálják elhitetni róluk, hogy terrorista szervezet. Bizonyára tudják, hogy Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesternek az SZKT-n elmondott üzenete miatt a Terrorizmus Ellenes Ügyészség elkezdett vizsgálódni, hogy a kijelentése nem hozható-e összhangba a terrorizmussal, az erőszakra történő bujtogatással, ami nagyon veszélyes dolog. Felolvasta a mondatot, ami miatt nem csak Antal Árpádot, hanem az RMDSZ-t is kivizsgálják: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak, Victor Ponta miniszterelnök tanácsos urának szeretném mondani, hogy kérje meg a főnökét, a tanácsoltját, a miniszterelnök urat, hogy utasítsa a helytartóját: ne provokálják az erdélyi magyarokat, mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, minősíti a miniszterelnök urat is. Ha valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön megint ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 1990-ben, akkor egy minimális tiszteletet nyújtsanak az irányunkban.” Tehát ez az a mondat, ami miatt valakinek érdeke volt, hogy az RMDSZ közé betolja a terrorizmus felhőjét.
Koncepciós perek?
Mindenki számára világos, hogy ebből nem lehet egy bárkit is elítélő törvényszéki döntés, de valakinek érdeke, hogy az RMDSZ kapcsán lebegtesse a terrorizmus felhőjét. Nagy Zsolt esetéből kiindulva azonban, semmiben sem lehetünk biztosak, hiszen Nagy Zsolttal kapcsolatban semmiféle közvetlen bizonyíték nincs. Két ember telefonon, angolul arról beszél, hogy majd megkeresik Nagy Zsoltot, akivel ezt és ezt fogják megbeszélni. Semmiféle bizonyíték nincs, hogy a jelzett beszélgetés Nagy Zsolttal megtörtént volna, vagy az, bármilyen törvénytelenséget tett volna. Ugyanakkor a Román Államot 1 lej kár sem érte, hiszen a Posta privatizációját még nem indították el. Tehát egyetlen lej kár, illetve egyetlen lej csúszópénz átadása sincs bizonyítva, közben a Nagy Zsolt védelmében megszólalni óhajtó tanúkat meg sem hallgatta a román igazságszolgáltatás. A vérlázító per 9 éve folyik, ezalatt Nagy Zsolt minden este azzal a tudattal feküdt le, hogy ártatlan, de lehet, mégis bezárják. A következő 4 évben viszont börtönben fekhet le azzal a tudattal, hogy ártatlan. Ugyanakkor olyan társadalmi kivetítése is van, hogy a romániai közvélemény örül annak, hogy végre, még egy politikust elkaptak, mert ugye, a politikusok csalnak, lopnak, gazemberek, akik a polgárok hátán gazdagodtak meg. Európa tapsol a folyamatnak, hogy végre volt minisztereket is elítélnek, ráadásul nagy számban ítélik el a csúnya, gazember politikusokat. Ha viszont megnézzük Nagy Zsolt és Markó Attila esetét, feltehetjük a kérdést: milyen országban élünk? Valakiknek érdeke, hogy magyar embereket RMDSZ-es politikusokat is elítéljenek. Markó Attilát egy olyan ügyben akarják rácsok mögött kivizsgálni, ahol ott sem volt az ominózus kárpótlás ügyében született döntés meghozatalakor, de be akarják zárni egy bizonyos időre, amíg az ügyet kivizsgálják.
Amikor azt mondjuk, hogy be akarnak feketíteni bennünket, a romániai magyar közszolgálati médiában megjelenik egy olyan hír, miszerint az RMDSZ döntéseit Budapesten hozzák. Gondolkozzunk el, kinek az érdeke ilyen híreknek a terjesztése? Meggyőződésem, hogy ezek nem véletlenek, hanem tudatosan irányított dolgok, csak ne kérdezzék meg, hogy ki áll mögöttük? Nem a kormány vagy a miniszterelnök, mert azok túl gyengék ehhez. Nem véletlen, hogy ezek a dolgok ilyen tervszerűen, rövid határidő alatt követik egymást.
Újratervezni a politizálást
Tehát ilyen környezetben élünk, de a legnagyobb kihívás talán a választási törvény lesz, mert ha az nem biztosít arányos képviseletet, vehetjük a kapunkat, kivonulhatunk a politikából. Tehát csak olyan választási törvényt tudunk elfogadni, amely arányos képviseletet biztosít. Ha az RMDSZ 6%-ot ér el a választásokon, az 6-os képviselet is legyen. Ennek a biztosítására van elképzelésünk is: a mandátumok 65%-a egyéni választókerületekben, míg 35%-a egy országos kompenzációs listán találna gazdára. Tehát minden szavazó kétszer pecsételne: egyszer az országos listára, egyszer az egyéni választókerület jelöltjeire. Ugyanakkor támogatjuk egy kisebb parlament létrehozását a mostani katasztrofális állapot helyett, amikor a képviselők száma ahelyett, hogy csökkent volna, 120-szal növekedett. Támogatjuk a 300 fő plusz a kisebbségek képviselőiből álló képviselőház, illetve a 100 fős szenátus alakulását. A szenátusba minden megye 2-2, továbbá minden bukaresti kerület is 2-2 szenátort küldhetne. Az önkormányzati választások tekintetében támogatjuk az egyetlen fordulóban megválasztandó polgármesterek változatát, hiszen ezzel a szórványban is van esélyünk polgármestert választani. A megyei tanácsok elnökeinek a megválasztása lehet a jelenlegi módszer szerint, vagyis, hogy névre szavazzanak, vagy a megyei tanács válassza meg a saját tagjai közül.
Kelemen Hunor szövetségi elnök decemberben jelentette be a politika, célok megváltoztatása nélküli újratervezésének a szükségességét, ezért a kongresszusig azt kell kitaláljuk: tartalmilag mit jelent az újratervezés? Ez azért is szükséges, mert megjelent egy olyan politikai réteg, amely képes egy választás eredményét eldönteni. Nem tudjuk, milyen elvárásaik vannak, mennyire fontos számukra az etnikai szempont. Azt az államelnök-választáskor láthattuk: az etnikai szempont nem fontos. Tehát új témákat és tartalmakat kell bevonnunk az RMDSZ politikájába. Ha a fiatalokat nem, hát az újgenerációs értelmiségieket sem tudjuk megszólítani. Ha őket nem sikerül megszólítanunk, komoly gondjaink lehetnek a céljaink elérésében. A kongresszus az a nap lesz, amikor strukturális, de tartalmi változtatásokat is hoznunk kell a munkánkba. Ha sikerrel tesszük, nem csak a soron lévő választásokra, hanem akár a következő 20 évre is kihathat. Ami a költségvetést illeti, Bukarestben született egy döntés, hogy hova, mennyi pénzre van szükség. Mivel mi őszintén gondoljuk a decentralizációt, e gyakorlat elvben ellenkezik a felfogásunkkal, mert egy-egy helyi tanács szintjén sokkal jobban tudják, hol mire van szükség. A Bukarestben hozott döntés szorosan összefügg a PSD-ben tervezett tisztújításokkal. Vagyis. oda adnak pénzt, ahol nekik a legelőnyösebb.
Kovács Péter értékelőjét abban a hitben fejezte be, hogy április 17–18-án meghozzák a megfelelő döntéseket, amelyeket majd közösen, sok munkával végrehajtanak, a romániai magyar közösség érdekében.
A hozzá intézett kérdésekre válaszolva, Kovács Péter a veterán tisztségviselőkkel kapcsolatban kifejtette: Frunda Györgynek nincs tisztsége az RMDSZ-ben, de gyakran a nevében nyilatkozik. Markó Béla és Borbély László bejelentették, hogy tovább nem vállalnak tisztséget, míg egy veterán – akit nem óhajtott megnevezni – nem vonul vissza. Az ártatlanul elítélt magyaroknak a legjobb ügyvédeket kereső igényre elmondta: az ország legjobb, román ügyvédeit fogadták meg, de az ítélet nem rajtuk múlott. Természetesen, fellebbeznek az európai fórumokhoz – hangzott el a Kovács Péter RMDSZ-főtitkár által tartott politikai értékelőn.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek
Hiánypótló feladatokat kíván ellátni az a kis csapat, amely Átlátszó Erdély címmel oknyomozó internetes oldalt indított. Három újságíró, Sipos Zoltán, Mihály László, Egyed Ufó Zoltán vállalkozott arra, hogy olyan fontos témákat tárnak fel, melyek a „hagyományos” szerkesztőségekben a szokásos hajtás miatt elsikkadnak, ígéretük szerint igyekeznek feltérképezni „a közpénzek elköltését, a közszereplők üzleti érdekeltségeit, vagyonosodását; a környezetre veszélyt jelentő, számos esetben törvényt sértő nagyberuházások tulajdonosi hátterét”.
Indulásukat január közepére időzítették, egy régi botrány, a Neptun-ügy hátterét próbálta feltárni Sipos Zoltán, kihasználván a lehetőséget, hogy tizenöt év elteltével hozzáférhetővé váltak a tárgyalásokat kezdeményező és lebonyolító amerikai Project on Ethnic Relations (PER) dokumentumai. Az amerikai Princeton Egyetem könyvtárában tanulmányozott át és fényképezett le több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. A nyolc részben közölt sorozatban a dokumentumok és háttérbeszélgetések alapján kerekedik ki a történet, megismerjük a kezdeményezőket, a PER képviselőit – Allen Kassofot, Livia Plakst és Larry Wattsot –, hátterüket, az utat, amely elvezetett a paktumig. Kitűnik, hogy a román titkosszolgálatokkal is kapcsolatot tartó PER-eseket egyáltalán nem a magyarság helyzetének javítása vezérelte, sokkal inkább politikai, gazdasági érdekeiket akarták érvényesíteni, de az is, miképpen taktikáztak, hogy egy asztalhoz ültessék az 1992-ben még igencsak vonakodó táborokat, no meg hogy az RMDSZ három képviselője tulajdonképpen véletlenül csöppent a történetbe. A szerző következtetése: „Az erdélyi magyar politikusok nem voltak felkészülve arra, hogy ezeken a magas szintű megbeszéléseken sikeresen képviseljék a közösség érdekeit. Nem voltak képesek felmérni a saját mozgásterüket, nem látták át a külpolitikai kontextust, és több olyan hibát is elkövettek, melyek végső soron gyengítették a tárgyalási pozícióikat”.
Közelmúltunk történetének érdekes szelete a Neptun-ügy, amely tulajdonképpen megalapozta az RMDSZ 1996-ot követő, kompromisszumos, folyamatosan kormányzati pozícióra törő, kis lépéses politikáját. Ugyanakkor ez a történet idézte elő az első éles törésvonalat a szövetségben, mely aztán a belső ellenzék kiválásához és a két kis párt megalakulásához vezetett. A http://erdely.atlatszo.hu/ oldalon közölt sorozatból ragadtuk ki az általunk legérdekesebbnek ítélt részeket, aki kíváncsi, ugyanott megtalálja a teljes anyagot fényképekkel és immár felkerült a Princtonban talált dokumentumok 115 oldalának lefényképezett változata is. (-kas)
Nem egy, hanem féltucatnyi találkozó
A közhiedelemmel ellentétben a „Neptun-ügy” nem egy, hanem hat, talán hét nagyobb találkozóból áll. Ezek közül a Ceauşescu neptuni villájában szervezett beszélgetések nem is a legfontosabbak. Az hogy a folyamat végül „Neptun-ügy” néven híresült el, annak köszönhető, hogy a második Neptun-találkozó után, 1993 júliusában robbant ki a botrány.
Az első, „magyar és román személyiségekkel” való találkozóra 1991. január 13. és 17. között kerül sor. Részleteket nem ismerünk, a programból mindenesetre kitűnik, hogy Allen Kassof és Livia Plaks külön-külön találkoznak számos döntéshozóval, köztük a későbbi találkozók résztvevőivel. A program szerint az RMDSZ részéről Domokos Géza akkori elnökkel, Borbély Lászlóval, Tokay Györggyel, Markó Bélával, valamint Pécsi Ferenccel találkoznak. (Pécsi Ferenc és Markó Béla is cáfolta, hogy részt vett volna ezen a találkozón. Markó – saját bevallása szerint – csak később szerzett tudomást a PER által szervezett kerekasztalokról).
A program szerint mindenesetre az RMDSZ képviselői egy asztalhoz ültek a kormány és az elnöki hivatal képviselőivel, többek között Dorel Sandor kisebbségekért felelős államtitkárral, valamint Ioan Talpeşsel, aki akkor még Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa volt. A folyamat fél évvel később, 1991 júniusában „előzetes tárgyalásokkal” folytatódik, ekkor már – saját bevallásuk szerint – a román kormány és az RMDSZ meghívására érkeznek az országba Kassofék. Ezen a találkozón dől el az, hogy a feszültségek csökkentésére leginkább a „csendes”, „konkrét problémák megoldására irányuló” megbeszélések alkalmasak.
Első Neptun: a nagy kibeszélés
Az 1992. június 14. és 16. között Neptunon megrendezett találkozó az első, amiről részletes feljegyzésekkel rendelkezünk. A meghívottak listája szerint itt Domokos Géza RMDSZ-elnök is jelen volt Tokay Györggyel és Borbély Lászlóval együtt. A román felet Dorel Sandor államtitkár és Mircea Pascu elnöki tanácsos képviselte. Jelen vannak még a németek és ukránok képviselői, Klaus Fabritius és Stepan Tcaciuc, a moderátorok között pedig ott van a svájci Peter Sager, egy kommunistaellenességéről ismert jobboldali politikus.
A jegyzetek kötetlen, gyakran csapongó és esetenként feszült beszélgetésekről árulkodnak: a felek a moderátorok által javasolt kérdések mentén őszintén beszélnek addigi sérelmeikről és a jövővel kapcsolatos félelmeikről.
A magyar meghívottak hangsúlyozzák a kollektív jogok, a helyi autonómia, a nyelvhasználat és kétnyelvű helységnévtáblák, valamint az állami magyar egyetem szükségességét. Szó esik még a Har-Kov-jelentésről, sérelmezik azt, hogy 1990 márciusa után csak magyarok és cigányok ellen emeltek vádat. Beszélnek a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt indulásának a megakadályozásáról, valamint a médiában megjelenő uszításokról.
Román részről szóvá teszik a székelyföldi románság helyzetét. Elhangzik, hogy sosem világos, mi az, amit az RMDSZ, és mi az, amit Budapest kíván. Kiderül, a magyar szeparatizmustól való félelem miatt vonakodnak engedményeket tenni – egy teljesen magyar vagy magyar többségű egyetem és egyetemi bentlakás például a radikalizmus melegágya lehet. Gerzensee: az áttörés
Ha az első neptuni találkozón a résztvevők általánosságban vázolták a problémákat, a fél évvel később, 1993. február 25-én és 26-án Svájcban, az idilli szépségű Gerzensee-ben már konkrétumokról van szó. Sőt, az egyes kisebbségi kérések teljesítésére egyfajta ütemterv, egyezség is körvonalazódik.
Ez a találkozó a legjobban dokumentált: nemcsak az írógéppel írt összefoglaló, hanem egy kézzel írott jegyzet – feltételezzük, hogy Larry Wattsé – is megvan. Mivel ezek belső használatra készültek, nincsen okunk kételkedni ezek hitelességében és pontosságában, bár a jegyzetelő csak a felszólalások lényegét rögzítette pár szóban, a finomabb árnyalatok elmaradtak. Már a meghívottak neveit átfutva érezni lehet, hogy valami nagy dolog készül: a meghívottlistát David Hamburg, valamint Jack Scanlan, a The Carnegie Corporation of New York, illetve az ICN Pharmacauticals elnöke vezeti. Mindkét szervezet (jövendő?) szponzora a PER-projektnek. Magyar részről Tokay György és Borbély László van jelen, ekkor kapcsolódik be Frunda György. A kormányt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, az államelnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu képviseli. Rövid gondolatébresztő
A találkozó előtt Kassof egy rövid, gondolatébresztés céljával összeállított szöveget is elküld a résztvevőknek, melyben felveti, hogy az elvi kérdések tisztázása helyett a konkrétumokra kellene összpontosítani. Már a kis sikerek is olyan légkört teremthetnek, mely további, kölcsönösen előnyös rendezéshez (accomodation) vezethet, írja.
Eddig három fő kérdéskört sikerült beazonosítani – így Kassof. Ezek a magyar nyelvű oktatás/magyar egyetem kérdésköre, magyar nyelvhasználat a közigazgatásban és igazságügyben, valamint a kétnyelvű helységnévtáblák kérdése.
Az RMDSZ-től azt kéri Kassof, írják le, egy-egy kérésüket konkrétan hogyan lehetne gyakorlatba ültetni egy adott megyében vagy közösségben. Milyen jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy be lehessen vezetni a helyi szintű adminisztrációban a kétnyelvűséget? Mennyibe kerülne ez? Milyen kisebbségi számaránynál kellene jóváhagyni? Hogyan lehet a kétnyelvű rendszert integrálni az ország közigazgatásába? Össze lehet állítani egy listát azokról a megyékről és közösségekről, melyeket ez érintene? Ha egy ilyen rendszert kísérleti jelleggel elindítanának, azonban kiderülne, hogy nem működik, hajlandóak lemondani az ötletről? Van hasonló rendszer, precedens Európában? Van alkotmányossági akadálya ennek? Elvárható a romániai kormánypárttól, hogy elfogadja, ha a közvélemény többsége ellenzi? Kassof a román félnek is feltesz néhány kérdést: van olyan az RMDSZ kérései között, ami a kormány számára elfogadhatatlan? Miért? Létezik olyan, visszafogottabb (limited) kérés, amit viszont elfogadhatónak találnak?
Autonómia kihúzva
Érdekesség, hogy ennek a szövegnek az első verziójában még benne van az autonómia mint „egy olyan kérés, amely elvont elvként ésszerűnek tűnik, a romániai kontextusban felerősíti a támadásokat román részről, miközben a szorgalmazói is vitáznak arról, hogy mit is jelentene a gyakorlatban”. Ezt a vázlatot Kassof Larry Wattsnak küldi el véleményezésre. Nem tudni, mit válaszol Watts, az autonómiára vonatkozó bekezdés mindenesetre eltűnik a résztvevőknek kiküldött anyagból. A jegyzetekből úgy tűnik, egészen különösek lehettek a Gerzensee-i beszélgetések: miközben a magyar és a román meghívottak a saját ügyeiket vitatják, a svájci meghívottak az ottani kisebbségek közötti együttélésről beszélnek.
Bár nem világos, pontosan mi vezet áttöréshez, egyértelmű, hogy a beszélgetés pozitív, már-már euforikus hangulatban zajlott. A magyar résztvevők kompromisszumra késznek mutatkoznak: félreteszik a kollektív jogokat („let’s not discuss collective rights but laws that encourage minority rights” – Tokay, „collective rights can be discussed without results” – Borbély), valamint a kizárólag magyar egyetemet („lets not have a university only for Hungarians – Bolyai for all minorities” – Tokay).
Érdemes ugyanakkor óvatosan kezelni ezeket az idézeteket: a vázlatok kiragadott, a jegyzetelő által fontosnak gondolt mondatokból állnak, melyek nem feltétlenül tükrözik a beszélgetés tágabb kontextusát. Nagy kérések helyett szerényebb javaslatok
Borbély László és Frunda György egy sor, szerényebb javaslattal áll elő, melyet, úgy tűnik, a román fél is elfogad. Az etnikumközi viszonyokat javítani hivatott, hét lépésből álló intézkedéssorozat röviden összefoglalva a következő:
1. Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása;
2. Kormányhatározat elfogadása a kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról;
3. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a marosvásárhelyi Bolyai-líceum helyzetének rendezése érdekében (diákcsere a szomszédos Papiu Ilarian-líceummal úgy, hogy a Bolyai teljesen magyar líceummá válhasson – szerk. megj.);
4. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy a felsőoktatásban legyenek magyaroknak fenntartott helyek;
5. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg az Audiovizuális Tanácsnak, hogy hozzon létre egy kisebbségi konzultatív tanácsot;
6. Egy nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet megfogalmazása;
7. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a parlamenti pártoknak arról, hogy az oktatási törvény vegye figyelembe a kisebbségek igényeit.
A jegyzet tanúsága szerint a résztvevők közül egyedül Traian Chebeleu elnöki tanácsos jelezte, nincsen mandátuma elfogadni ezeket a „megoldásokat”, azonban azokat ő is „ésszerűnek” találta.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Felmentett titkosszolgálati vezető
Nyilvánosan visszautasította az őt ért vádakat Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) ideiglenes igazgatója, és meghallgatása után a RHSZ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy megalapozatlanok a Coldeát gyanúba keverő sajtónyilatkozatok.
A hírszerzés vezetőjét a korrupcióval gyanúsított Elena Udrea vádolta visszaélésekkel. A képviselő szerint Romániában valójában az RHSZ ideiglenes igazgatója van hatalmon, és ő dönti el, melyik politikus vagy üzletember kerül börtönbe, ugyanakkor azt állította, hogy Coldea az elnökválasztási kampányba is beavatkozott Klaus Johannis oldalán. Coldea alaptalan rágalomnak minősítette a vádakat, és azt mondta: az RHSZ vezetése a teljes politikai semlegesség és azonos távolságtartás jegyében végezte munkáját a tavalyi választási évben is. Az RHSZ biztonsági szolgálatának vezetője belső ellenőrzést kezdeményezett az ügyben, Georgian Pop, a titkosszolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke ennek ismertetése után kijelentette: a parlamenti bizottság megalapozatlannak találta Udrea vádjait, a testület semmi törvénysértőt nem talált az RHSZ ideiglenes vezetőjének tevékenységében.
Hat szavazás Udrea ügyében
A képviselőház hat különálló szavazást tartott tegnap Elena Udrea ügyében, a döntés lapzárta után született meg. Udrea esetében az igazságszolgáltatás három kérést nyújtott be a bűnvádi eljárás elindításának jóváhagyására a Bute-gála és a Microsoft-ügyben, és további hármat az előzetes letartóztatásba helyezés jóváhagyására ugyanabban a két ügyben. A szavazás előtt Udrea beszédet tartott a parlamentben, melyben azt mondta, bizonyos szempontból vétkesnek tartja magát. Fenntartotta, hogy ő a politikai szálakat a háttérből húzogató Florian Coldea bosszújának áldozata. Úgy vélte, ennek egyik bizonyítéka az, hogy amikor kinyitotta a száját, az ügyészség néhány óra alatt öt folyamodványt nyújtott be a parlamenthez, amelyben ellene indítandó bűnvádi eljárásokhoz és letartóztatásához kéri a képviselők hozzájárulását. A szavazás előtt Vasile Blaga elmondta, a Nemzeti Liberális Párt Udrea kiadására fog szavazni, Victor Ponta pedig általánosságban kijelentette, pártja és a konzervatív-liberális frakció a parlamenti képviselők mentelmi jogának a felfüggesztésére szavaz.
Gyors ütemben Borbélyról
A képviselőház Állandó Bizottsága tegnap úgy döntött, elküldi a jogi bizottságnak a főügyész kérését a Borbély László elleni bűnvádi eljárás elindítását illetően – jelentette be Nicolae Mircovici háztitkár. Elmondta, bár a szabályzat nem ír elő határidőt a bűnvádi eljárás elindítására vonatkozóan, csak az őrizetbe vételre és a letartóztatásra vonatkozó kérés esetében van megszabva háromnapos, illetve ötnapos határidő, ennek ellenére felkérték az Állandó Bizottságot, hogy gyors ütemben vitassa meg az igazságszolgáltatás kérését.
Johannis a parlament előtt
Klaus Johannis partneri viszonyt ígért a parlamentnek, ugyanakkor olyan magatartást kért a törvényhozóktól, amellyel hozzájárulnak a parlament hitelének helyreállításához. Az államfő első alkalommal intézett beszédet tegnap a parlamenthez, és jelezte, hogy minden parlamenti ülésszak elején élni akar ezzel az alkotmányos jogával. Johannis szerint a politikusoknak fel kell hagyniuk azzal, hogy döntéseiket szavazatnövelő és népszerűséghajhász szempontoknak rendelik alá, a maga részéről pedig megígérte, hogy sosem fog populista témákban népszavazást kiírni. Arra kérte a politikusokat, hagyjanak fel a látszatintézkedésekkel, mert az országot csak valódi reformokkal lehet előbbre vinni. Úgy vélte, a választási reform a legjobb alkalom arra, hogy a parlament hatékonyabbá váljék és valóban a népakaratot jelenítse meg. Johannis úgy fogalmazott, hogy erős parlamentet szeretne, mert ha a törvényhozás gyenge, akkor a demokratikus berendezkedés gyenge láncszemévé válik. Az elnök új párttörvényt sürgetett, amely átláthatóvá tenné a kampányfinanszírozást, felszámolná a választási turizmust (többes szavazást) és szavazatvásárlást. Johannis rámutatott: az alkotmány közvetítői szerepet szán az államfőnek, és ő ennek eleget akar tenni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Másik március
Változatlanul dúl Marosvásárhelyen a MOGYE-s kiéheztetősdi. Mintha szélsőségesen perverz módon az anyanyelvi jogokért 25 évvel ezelőtt tartott gyertyás tüntetés évfordulójára időzítették volna, az orvosi és gyógyszerészeti egyetem történelemkönyvekbe kívánkozó rektora a magyar nyelvű gyógyszerészképzés megszüntetésének veszélyét villantotta fel.
Ezúttal a magyar tagozat illetékeseit vádolva gondatlansággal, akiknek mulasztását jó atyuska módjára igyekszik pótolni, de igazából semmit sem ígérhet.
Az egykori székely fővárosban fájdalmas kivándorlási hullámot elindító, s ezáltal Marosvásárhely etnikai térképét alaposan átrajzoló fekete március 25. évfordulójának előestéjén nemcsak szívbe markoló ez a fejlemény, de újabb fenyegető perspektívát vetít előre.
A még működő, de önállósodásában akadályok között vergődő orvosképzés „termékeit” már ma is szinte nagyítóval kell keresni a hazai egészségügyben. Tavaly, írd és mondd, egyetlen magyar nevet találhattunk az itthon rezidensvizsgát tevő fiatal orvosok listáján.
Természetesen nem a magyar végzősök képzettségével van a baj, sokkal inkább a kétségtelenül nem kisebbségbarát hazai minősítő rendszerrel, valamint több nyugat-európai ország rezidensképző programjának elszívó hatásával. A Németországban „reziző” orvosoknak jóval kevesebb művi akadályon kell átverekedniük magukat, nem beszélve a soha el nem hanyagolható egzisztenciális vonzatokról. Jelentős részük hazatérése igencsak kétesélyes, de közben azért a MOGYE-s futószalag mégiscsak működik.
Az eleve másodrangúként kezelt magyar gyógyszerészeti szak akkreditálása viszont már-már kiút nélküli labirintusba tereli az ügyet, hiszen pillanatnyilag csak alapvető elvek feladásának árán tűnik megmenthetőnek a magyar nyelvű gyógyszerészképzés.
A politikum hatékony közbenjárásában már senki sem bízik, az ügy RMDSZ-es lovagja, Borbély László amúgy is egészen más ügyekkel látszik szembesülni mostanság. Milyen eszközeink maradnak hát? Tartok tőle, hogy a közös, nyilvános fellépésen túl nem sok más. Egy újabb március 10., amelynek elszántságát a polgármesteri tiltás mellett az újabb MOGYE-s terror is fokozhatja.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek (2.)
A második Neptun: sovány sikerek
A következő találkozó 1993. július 15. és 17. között zajlott, célja a gerzensee-i tárgyalások folytatása és az ott elfogadott ajánlások gyakorlatba ültetésének felülvizsgálata.
A találkozó előtt Larry Watts jelentést készít A gerzensee-i egyezmény jelenlegi helyzete címmel. Ebből kiderül, hogy az egyedüli konkrét intézkedés, amit a Gerzensee óta eltelt fél év alatt sikerült megvalósítani, a magyar tanárképzés számára elkülönített (és nemzetiségi arány szerint amúgy is kijáró) 300 hely a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
Kevésbé látványos siker a Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása (a nem túl hosszú életű tanácsot több forrás is sóhivatalnak, kirakatintézménynek nevezte).
A kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról szóló kormányhatározatot megfogalmazták, de végül nem fogadták el – áll a jelentésben. Nem meglepő, hogy a Neptunon elfogadott ajánlások – némileg pontosítva – megismétlik a gerzensee-i egyezményt. Itt mondják ki, hogy az Oktatási Minisztérium küldjön átiratot a BBTE-nek, melyben közli, hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, melyben megegyeztek az 1993–1994-es tanévre, és melyet a magyar tanárképzés számára különítenek el.
A második Neptun-találkozó után, 1993 nyarán kapnak nagyobb médiavisszhangot a tárgyalások, ekkortól kerülnek össztűz alá a találkozók résztvevői, románok és magyarok egyaránt. Az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay–Borbély–Frunda triót, hogy mandátum és az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel.
Ettől a pillanattól kezdve a PER kármentéssel foglalkozik: a tét a tárgyalások folytatása, valamint annak elkerülése, hogy a magyar tárgyalópartnerek – ahogy Watts fogalmaz: „a mi embereink” (our guys) – politikai karrierje derékba törjön. A moderátorok értelmezése szerint ez egyben azt jelentené, hogy az RMDSZ-en belül a tárgyalásokat elutasító, „mindent vagy semmit” elve szerint politizáló radikálisok győzedelmeskednek a mérsékeltek fölött.
Atlanta: az előremenekülés
A PER előtt álló lehetőségeket egy 1993 szeptemberében Larry Watts által írt elemzés mérlegeli. Ebben felmerül, hogy vajon nem lenne-e jobb az RMDSZ-en belüli mérsékeltek védelmében jegelni a találkozókat, míg a vihar elvonul. Watts végül épp ellenkezőleg, a találkozók folytatására tesz javaslatot, azzal a különbséggel, hogy annak tematikája világosan elkülönülne az addigi találkozóktól, a résztvevők körét pedig kiszélesítenék. A kormány képviselői mellett az ellenzéket is meg kell hívni, ugyanígy magyar részről: nemcsak az RMDSZ képviselői, hanem más magyar személyiségek is jelen lehetnének. Ez folytatása lehetne a PER eddigi erőfeszítéseinek, megmutatná, hogy az amerikai szervezet pártoktól független, és lehetőséget adna arra, hogy a magyar közösség és az RMDSZ saját politikai stratégiát fogalmazzon meg ahelyett, hogy néhány, Budapesthez közel álló figura diktálja azt – érvel a bukaresti iroda vezetője.
„Vérlázító” követelés az utolsó pillanatban
Így kezdődik el az utolsó fontos találkozó szervezése, melyre az atlantai Carter Centerben 1995. február 14. és 15. között kerül sor. A szervezés távolról sem zökkenőmentes: az utolsó pillanatban – amikor már a helyszínt és a meghívottak listáját is véglegesítették, a repülőjegyeket pedig megvették – az RMDSZ azt kéri, hogy Székelyföld autonómiastatútumának kidolgozója, Csapó József is jelen lehessen.
Ez Watts szerint „vérlázító” (outrageous) követelés – annál is inkább, mert a román fél és az amerikai moderátorok is azt tartanák természetesnek, hogy ebben az esetben a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Nemzeti Egység Pártja (PUNR) képviselője is tárgyalóasztalhoz üljön. Ezt azonban az RMDSZ nem fogadja el (végül a PUNR egyik képviselője mégis elutazik Atlantába, azonban csak megfigyelőként, hozzászólási jog nélkül vesz részt a megbeszélésen).
Titkos kiegyezés?
A Neptun-kérdéskör leghomályosabbika az, hogy az RMDSZ-ben ki tudott a PER-féle közvetítésről, hogyan esett a választás a Tokay–Borbély–Frunda trióra, konzultáltak-e a szervezettel, és pontosan milyen mandátummal rendelkeztek.
E kérdések megválaszolása azért nehéz feladat, mert az interjúalanyok több mint húsz év után nem emlékeznek minden részletre pontosan, és az RMDSZ bukaresti politizálásának kulcsfigurája, Domokos Géza már nem él.
Annak idején az RMDSZ mint szervezet távolról sem volt annyira bürokratikus, mint most, nagyon sok mindent személyes kapcsolatok, véletlen találkozások, éjszakába nyúló gyűlések, viták határoztak meg. Ennek az időszaknak a dokumentálása túlmutat lehetőségeinken.
Egy példa arra, hogy mennyire spontán módon történtek dolgok akkoriban: „Bementem az RMDSZ akkori bukaresti székházába, ott volt Livia Plaks. Én nem tudtam, kicsoda ő, viszont ő ismert. Hívott, lenne-e kedvem elmenni egy találkozóra. Én azonnal igent mondtam” – mesélte az Átlátszó Erdélynek Tokay.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az interjúk során az alanyok – Frunda, Borbély, Tokay és Markó – képtelenek voltak kilépni a saját, régóta felépített narratívájukból, így viszonylag kevés konkrét részlet derült ki tőlük.
Az információk alapján azonban kijelenthető, az RMDSZ-ben tudtak a PER-kerekasztalokról. Az első találkozóra magát az RMDSZ-elnököt, Domokos Gézát is meghívták. Azután belső fórumokon, ilyen-olyan találkozókon, beszélgetéseken több ízben is szó esett ezekről.
„Akkoriban, a kilencvenes évek elején Romániát keresztül-kasul bejárták nyugati civil szervezetek, alapítványok, politikusok, és hát mindenki meg akart tanítani minket a demokráciára” – mondta leplezetlen iróniával Markó Béla, akit közvetlenül a gerzensee-i találkozó előtt, 1993 januárjában választottak meg az RMDSZ elnökévé. Őt Borbély László hívta a gerzensee-i találkozóra, azonban nem ment el, mert nem tartotta azt fontosnak.
Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a politikus kijelentette, a PER által szervezett találkozók sokáig nem tűntek többnek, mint újabb nyugati kísérletnek a romániai etnikumközi viszonyok javítására. Az akkori gyakorlat szerint az RMDSZ politikusainak nem kellett külön engedélyt kérniük arra, hogy ilyen rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken részt vegyenek – mondta, hozzátéve, hogy „tárgyalni mandátum nélkül is lehet, megegyezni nem”.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az RMDSZ szervezetének belső eljárásai a kilencvenes évek elején még gyermekcipőben jártak. Az, hogy csakis az RMDSZ elnöke által adott mandátum, jóváhagyás birtokában lehet tárgyalni, épp a Neptun-ügy kirobbanása után vált szabállyá a szervezeten belül.
Ekkor egyébként még tapasztalatlan, viszonylag fiatal, a nagypolitikában kevéssé jártas politikusok voltak mindannyian. Az angolnyelv-tudás sem volt a tárgyalócsapat erőssége: a feljegyzések között több, legfeljebb középszintű angolnyelv-tudással megfogalmazott iratot találtunk. A nyelvtudás azért fontos, mert a beszélgetések rendszerint angol nyelven folytak, és csak akkor tértek át románra, ha a részleteket kellett rögzíteni.
Csak az Atlantába tartó delegáció kapott valamiféle felkészítőt arról, hogy nemzetközi szinten hogyan kell tárgyalni, mi az, amit az amerikaiak fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. „Segítettünk egymásnak, de hát vak vezetett világtalant” – fogalmazott erről a Niculescu Anton akkori kabinetvezető által írt összefoglalóról Markó Béla.
Kisebb szolgálatok, honorok
A PER kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta is a találkozókon részt vevő magyar politikusokat. Borbély Lászlónak egy amerikai ösztöndíj megpályázásához adnak ajánlást 1992 novemberében, a gerzensee-i találkozó előtt.
1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazza a PER: feladata jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. (Borbély László tagadta, hogy nyert volna amerikai ösztöndíjat. A vele készült interjút visszakérte, majd, mivel kevesellte, hogy miután egy órát szánt ránk, csak két bekezdést használtunk, arra kért, egyáltalán ne használjuk a nyilatkozatát.)
Kérdés azonban, hogy ezeknek a Borbély által kézzel, magyarul írt beszámolóknak, politikai elemzéseknek mennyi hasznuk volt akkor, amikor – mint láttuk – a PER Larry Watts kapcsolatai révén naprakész információkkal rendelkezett a bukaresti mozgásokról.
1996 áprilisában a PER Frunda Györgyöt is alkalmazza a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként”: a politikus 2400 dollárt kap ezért – számításunk szerint ez kétévnyi nettó átlagfizetésnek felelt meg abban az időben.
Frunda állítása szerint nem pénzt, hanem egy számítógépet kapott a PER-től. Ez azért is valószerű, mert a dokumentumok között van is egy számítógép-árajánlat, amire pirossal valaki ráírta: „Frunda”. Miért problémás ez?
Akadémiai körökben, főleg Nyugaton bevett szokás, hogy a meghívottaknak napidíjat, konferencia-részvételi díjat fizetnek, továbbá esetleges szolgálataikat külön is honorálják. Kassof maga is megerősítette, hogy ez gyakorlat volt a PER-nél.
Ebben az esetben azért problémás a kifizetések és ajándékok elfogadása, mert ezeken a találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyik, politikai alkuk köttetnek. Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek.
Egyébként egy, a PER munkálataiban sokáig részt vevő tudós számára is hasonló dilemma fogalmazódott meg akkor, amikor a PER pénzt ajánlott neki. „Úgy éreztem, épp ez a közvetítőszerep tűnik el (…) akkor is, ha ők akkor azt mondták, hogy ez nem olyan értelmű pénzelfogadás, hanem egy infrastrukturális háttér biztosítása” – mesélte (végül szintén elfogadott egy laptopot, ami a kilencvenes években nagyon drága munkaeszköz volt).
Allen Kassof az eredményekről
Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély munkatársa interjúban tette fel Allen Kassofnak a kérdést: Annak ellenére, hogy a PER Bukarestben és Marosvásárhelyen is működtetett irodákat, úgy tűnik, hogy 1995 után a magyar–román viszony kikerült a reflektorfényből. Miért nem volt az atlantai találkozónak folytatása?
Kassof válasza összegzi mindazt, amit az amerikaiak eredményként könyveltek el: „Ez nem pontos, mindkét féllel folytattuk a konzultációt. 2000 februárjában, a választások előtt a PER szervezett egy találkozót, ahol a nagy politikai pártok ígéretet tettek arra, hogy nem használják ki az etnikai kártyát a kampány során.
2005-ben pedig a PER egy autonómiatémájú konferenciát szervezett Marosvásárhelyen. Véleményem szerint a PER legnagyobb sikere az, hogy 1995 után négy évig az RMDSZ részt vett a kormánykoalícióban, ez pedig lehetőséget adott a közvetlen tárgyalásra a román féllel. Ezenfelül olyan protokollumrendszert sikerült kifejleszteni, mely lehetővé tette az RMDSZ számára, hogy akár ellenzékből is a kormánnyal együtt dolgozzon a magyar közösséget is érintő kérdésekben. Ez a PER-találkozók eredménye.”
Az Átlátszó Erdély nyomán összeállította:
Farkas Réka
(első rész: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2015. febr. 7.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László önvizsgálatra szólítja a 25 éves RMDSZ-t
Öntömjénezés helyett erkölcsi és politikai önvizsgálatra szólította fel a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ-t kedden Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Nagyváradi sajtótájékoztatóján egykori alapítóként üdvözölte a két és fél évtizede működő szövetséget, ugyanakkor megjegyezte, az erdélyi magyarságnak nincs oka az ünneplésre. Emlékeztetett, negyed évszázaddal ezelőtti célkitűzéseik közé tartozott a kollektív kisebbségi jogok kivívása, a többszintű autonómia megvalósítása, valamint az 1959-ben betiltott állami magyar egyetem újraindítása.
„Pár napja még Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ismerte el, hogy ezek a célok nem valósultak meg, de hozzátette, hogy az ilyen fontos eredményekhez hosszabb időre van szükség. Én úgy gondolom, hogy 25 év épp elég hosszú idő, furcsállom, hogy Kelemen Hunor ilyen türelmes” – fogalmazott Tőkés, aki szerint az utóbbi időszakban nemhogy előrelépést hozott volna a „neptuni politika”, hanem egyre elmérgesedett a helyzet az autonómiaharc, a nemzeti jelképek és a felsőoktatás terén.
Példaként említette: Romániában a magyar jelképeket üldözik, meggyalázzák az aradi Szabadság-szobrot, újraállamosítják a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumot, fel akarják számolni a magyar gyógyszerészképzést, kétnyelvű helységnévtáblák miatt pereskednek Kolozsváron, Marosvásárhelyen pedig betiltják a székely szabadság napján tervezett felvonulást.
„Ezek szöges ellentétben állnak az RMDSZ kampányszerű ünnepelgetésével, amellyel az elmúlt két évtizedben elveszített kétharmadnyi szavazatát próbálja visszaszerezni. Dicső múltjával próbálja feledtetni és igazolni sivár jelenét” – állapította meg az EMNT-vezető. Szerinte a változtatásra jó alkalmat adhat a szövetség áprilisi kongresszusa.
Meggyőződése ugyanis, hogy a párt kisiklásához az 1993-ban még a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) által is elítélt neptuni tárgyalások vezettek, így az akkor mandátum nélkül a hatalommal tárgyaló és ezáltal a magyarságnak károkat okozó, anyagi javakért cserébe „lepaktáló” Borbély Lászlónak „nincs mit keresnie” a szövetség alelnöki tisztségében.
Ugyanakkor Frunda György volt RMDSZ-szenátorról is megjegyezte: nem érti, kinek a nevében tölti be kisebbségi tanácsadói szerepét Victor Ponta miniszterelnök mellett. Ezzel együtt újságírói kérdésre leszögezte, megállapításai nem állnak kapcsolatban azzal, hogy a parlament a héten szavaz Borbély László korábbi környezetvédelmi miniszter mentelmi jogának megvonásáról.
Rámutatott, ő eddig is támogatta a valós korrupciós ügyek feltárását az RMDSZ berkeiben, ugyanakkor különbséget kell tenni a megalapozott vádak és az etnikai meghurcoltatás között. Utóbbinak szerinte Markó Attila esett áldozatul.
Tőkés László nem először bírálta a két említett RMDSZ-politikust, akik Tokay György egykori romániai kisebbségügyi miniszterrel együtt az úgynevezett „neptuni” tárgyalócsoport tagjaiként az akkor még egységes magyar érdekképviselet „mérsékeltként” emlegetett szárnyának meghatározó politikusai voltak a Tőkés László vezette „radikális szárnnyal” szemben.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Székelyhon.ro

Az űrlap alja
Évforduló és neptuni találkozó
Önvizsgálatra, „az RMDSZ teljességgel elhibázott neptuni irányvonalának teljes revíziójára, illetve korrekciójára”, valamint a pártirányítás személyi konzekvenciáinak levonására szólított fel Tőkés László EP-képviselő tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzet tanács elnökeként üdvözölte az RMDSZ fennállásának 25. évfordulóját, mondván, hogy annak idején maga is alapítója volt a szervezetnek. Ugyanakkor kampányízűnek nevezték az ünnepségsorozatot, mondván, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök például nagyváradi beszédében maga is elismerte, hogy a kulturális és regionális autonómia illetve az állami támogatású magyar tannyelvű egyetem nem valósult meg.
Az EMNT elnöke az erdely.atlatszo.hu oldal neptuni találkozókról szóló sorozata kapcsán elmondta, hogy annak idején a Szövetségi Képviselők Tanácsa 1993 szeptember 25-i állásfoglalása szerint Tokay György, Borbély László és Frunda György meghatalmazás nélkül vett részt a tárgyalásokon az akkori román hatalom képviselőivel és ezzel jelentős károk okozott a szervezetnek. A Project on Ethnic Relations (PER) amerikai alapítvány moderálta tárgyalások a román fél érdekeit szolgálták, ugyanakkor az említetteknek anyagi előnyük is származott belőle, ami elfogadhatatlan.
Az EP-képviselő szerint ugyanakkor az RMDSZ is ebbe a csapdába esett, ennek eredményeként pedig már megszerzett jogaink is veszélybe kerülhetnek, ezt illusztrálja a például a zászló-vagy nyelvháború, a Székely Mikó Református Kollégium és Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem botrányos ügye, avagy az aradi Szabadságszobor meggyalázása is, ilyen helyzetben pedig ünneplés helyett önvizsgálatra van szükség.
Reggeli Újság (Nagyvárad)