Háborúról földközelből (Iochom István új könyve)
Iochom István új, sorrendben tizenötödik könyve* ismét az úgynevezett valóságirodalom világába kalauzolja az olvasót. Ehhez segítségül kéri Borbáth József néhai ozsdolai szabómester naplóját, amely a múlt század első felébe vezet vissza minket. Abba a korba, amikor két háborút és két impériumváltást, na meg a kommunizmus térhódítását is kénytelen volt megélni Székelyföld lakossága.
Borbáth József nem ismerhette a szocialista realizmus által mintegy jelszóvá degradált valóságirodalom kifejezést. Mint ahogy semmilyen szociológiai vagy irodalmi izmus, netán szellemi áramlat nem „zavarta” abban, hogy visszaemlékezéseit papírra vesse. Ilyen értelemben figyelemre méltó Iochom István törekvése, hogy egy múlt században élő székely szabómester, gazdálkodó visszaemlékezéseit megjelentesse. A maga egyszerű, ám annál szemléletesebb formájában. Szemléletes, mert jobbára a két világháború személyesen megélt eseményeit elmesélő szabómester „stílusát” áthatja az akkori félparaszti lét közvetlensége, az események csak néha kapnak általánosabb megközelítést, jellemzést. Ilyen rész például a második bécsi döntést követő magyar bevonulás leírása vagy a kommunisták térnyerése. Az 1949-ben írt visszaemlékezés elsősorban a háborút mint személyesen megélt eseményt tárja az olvasó elé (csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a gondosan átírt napló Borbáth József 1979-es halála után került elő, megírásának célja tehát nem feltétlenül a közlés, hanem az események megörökítése lehetett). Mindezt olyan mértékben földközelből, hogy a csapattest előnyomulásának vagy éppen menekülésének útvonala szinte lépésről lépésre kirajzolódik. Ebben a tekintetben talán legjellemzőbb rész, amikor az 1944 őszén előnyomuló „muszkák” elől visszavonuló katonák Ozsdola környéki mozgását a helynevek aprólékos ismertetésével rögzíti a napló. Borbáth József egyéni tragédiaként éli meg a háború minden pillanatát, a hősies pátosz mellőzésével, ami azonban nem kérdőjelezi meg a helytállást, amellyel az alig tizennyolc-húsz esztendős fiatal, majd a családos férfi részt vesz a harcokban. (Arról például csak Iochom előszavából értesülünk, hogy vitézségéért már 1916-ban megkapta a Károly Csapatkereszt kitüntetés bronz fokozatát.) A személyes tragédia akkor válik igazán méllyé, amikor „Ferkó” fiának elvesztése miatt érzett fájdalmát írja meg, a Magyarón elesett fiú földi maradványainak hazahozatala e tekintetben talán a legmegrázóbb része a könyvnek. Hogy milyen formában kapcsolódik össze az egyéni tragédia a haza elvesztésével, arról álljon itt egy rövid részlet a könyvből: „Karácsony szenvedélyén este ért haza Gödöllőről Tamás Dávid szomszéd gyermek, kitől azt üzente a bátyja, Tamás Ferenc, hogy nekünk mondja meg, Ferkót ne várjuk, mert a dédai fronton elesett. Hogy milyen karácsonyt éltünk akkor, azt nem tudom ide leírni, csak a jó Isten, aki fönn van, csak ő tudná azt a lelki szenvedést megmondani. Kitört belőlem a keserűség, hogy miért így meg úgy, de a való helyzeten változtatni már nem lehetett. (…) Így az 1944-es esztendő a teljes bizonytalanság jegyében telt el. Magyarország tragédiája is teljes volt, gyászfátyol borította a magyar hazát. Tán azt mondhatjuk, hogy a második tatárjárás volt, sőt, az előbbinél még súlyosabb. Minden darab magyar földet az ellenség taposta, legyen az német vagy muszka és oláh, mindannyian a magyar lelkekre, magyar vérre szomjaztak. Hogy miért, azt a történelem fogja megmondani.”
Az első világégésben az ukrán és olasz frontot is megjárt katona, majd huszonöt évvel később szó szerint a saját települését védő tartalékos, a csatatér pokla az éhezés és nélkülözés leírása mellett visszaemlékezésében arra is figyel, hogy a háború „emberibb” arcát is felvillantsa: a találkozásokat, a bajtársiasságot, és nem kerüli meg név szerint említeni azokat, akik a sok, az ország- és rendszerváltás közepette a köpönyegforgatásban jeleskedtek.
Érdemes tehát fellapozni Borbáth József visszaemlékezéseit. És nem csak az ozsdolaiaknak, akik közvetlen „érintettség”, netán személyes ismeretség okán a történetek szereplői is, hanem mindenkinek, aki a megélt háború legközvetlenebb élményét kívánja megismerni, netán átérezni.
* Iochom István: Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút – Borbáth József visszaemlékezései, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2016.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borbáth József visszaemlékezései
Újabb kötettel jelentkezett Iochom István 
Iochom István kézdivásárhelyi újságíró szerkesztésében jelent meg a fenti alcímmel, Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút címmel az a kötet, amelyet a háromszéki (és nem csak) olvasók figyelmébe ajánlunk.
 Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen meghatározó eleme önazonosság-tudatunk megőrzésének történelmünk ismerete. Annak változásai formálták elődeink életének alakulását, végső soron a történelem az előttünk élő milliók sorstörténeteinek összefonódása. Hogyha megismerjük egy elődünk életpályáját, képet kaphatunk az adott korról is, különösen érdekes lehet tehát ez a kiadvány az ozsdolaiak számára, hiszen szűkebb szülőföldünket is úgy tudjuk igazán, mélységeiben megérteni és megélni, ha tudunk annak múltjáról is.
A két világégést is megélt ozsdolai Borbáth József férfiszabó (1898. július 3. – 1979. szeptember 3.) felnőtt fejjel, a második világháború befejezése után három évvel fogott hozzá megírni visszaemlékezéseit. Önéletrajzát bal kézzel és családja tudta nélkül vetette papírra, előbb piszkozatban írta le a vele történteket, majd fekete tintával bemásolta két füzetbe, 173 oldalt töltve meg emlékeivel. A honvéd őrvezető mikor magyar, mikor román állampolgár volt, attól függően, hogy Erdély hová tartozott. 1916. május 28-án vonult be katonának Brassóba, a 24. zászlóaljhoz, ahonnan saját kérésére áthelyezték a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezredhez. Az orosz fronton 1917-től 1918. március 23-ig harcolt, majd attól a dátumtól átvezényelték az olasz frontra, ahol mint tűzvonalbeli csatár harcolt.
Vitézségéért 1916. december 25-én megkapta a Károly Csapatkereszt kitüntetés bronz fokozatát. 1919-ben a Székely Hadosztály tagja volt. 1929-ben kényszerrel besorozták ismét katonának, ezúttal a román hadseregbe, dacára annak, hogy igazolta a tényleges szolgálatát. A második világháborút is végigharcolta, és nagy szerencséjére nem esett orosz hadifogságba. Elhunyt szülőfalujában nyolcvanegy éves korában. Naplója, mely 1905-től 1949-ig követi az eseményeket, halála után került elő. Egyik leánya, az 1949-ben született Fábián Angella (született Borbáth) bocsátotta rendelkezésre a naplót, amit Borbáth József egyik unokája, Fábián Dániel őriz féltő gonddal. 
Amint Iochom István a kötet előszavában fogalmaz: „Arra törekedtünk, hogy a napló megőrizze a szerző által használt régi szavakat, amikre a legtöbb esetben szómagyarázatot írtunk”. Ez a kötet egyik nagy erénye, hiszen azt fellapozva, beleolvasva valóságos nyelvi ínyencségekre bukkanhatunk. A szöveg maga – azon túl, hogy az elbeszélő fordulatos, izgalmas sorsát tolmácsolja –, pusztán a szóhasználat, a kifejezések, az ízes székely beszéd révén is élvezhető. Az olvasó végig úgy érezheti, hogy egy hosszú téli estén, duruzsoló tűz hangja mellett, a meleg konyhában ülve hallgatja „Jóska bácsit”, aki egy-két pohár jó bor kíséretében mesél azoknak, akiknek élete kalandosságban, megpróbáltatásokban, hősiességben nyomába sem ér az övének... Főhajtás jár a több ezer hozzá hasonlónak is, akiknek köszönhetjük, hogy ma is itt, saját szülőföldünkön békében élhetünk. 
A Kaláka könyvek sorozatban, a Hármas Alapítvány révén megjelent, a Zarah Moden és New Fashion készruhagyárak, illetve az ozsdolai Láros Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete által támogatott kiadvány megvásárolható az utóbbi székhelyén.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Volt hadifoglyok visszaemlékezései
A tizenhatodik kötet
Csütörtök este a kézdivásárhelyi Kosztándi Képtárban mutatták be Iochom István újságíró, a Háromszék napilap felsőháromszéki munkatársa Hadifogolyélet Nyugaton és a Szovjetunióban című új könyvét.
A szép számban megjelent érdeklődőket házigazdaként Hegedűs Ferenc köszöntötte, majd dr. Ambrus Ágnes magyartanár, ny. egyetemi adjunktus, a szerző beszélgetőtársa mutatta be a könyvet. Iochom István tizenhatodik kötete tíz évvel az első, negyven kézdiszéki volt hadifogoly visszaemlékezéseit tartalmazó, Élet a csipkésdrót mögött – Volt hadifoglyok visszaemlékezései a szovjet lágerekről című könyv megjelenése után látott napvilágot. A jelenlegi kiadványban eredetileg kizárólag a Nyugaton hadifogságba esett volt magyar honvédkatonák emlékeit tette volna közzé a szerző, azonban, mivel ezekből már nem gyűlt össze egy kötetre való, fele-fele arányban olvashatók Nyugaton, illetve a Szovjetunióban raboskodott egykori hadifoglyok visszaemlékezései.
„A legtöbb egykori hadifogoly átlagéletkora kilencven esztendő. Fő célom az volt, hogy összefogó képet adjak arról, hogy a fogságba került kisemberek hogyan vészelték át a rabság hónapjait, éveit. Ennyi év távlatából nem minden adatközlő emlékezett vissza pontosan a hadifogságban történtekre, van, aki jobban, mások kevésbé tudták elmesélni a velük történteket, de ettől függetlenül azok a visszaemlékezések is helyet kaptak a kötetben.” A legidősebb a 99. életévébe lépő ozsdolai Felcser Miklós, míg a legfiatalabb a 92. esztendős kézdiszentléleki Bara András. Iochom István kifejtette, pár év múlva már nem lehetett volna összehozni ezeket a köteteket, hiszen a tíz éve megjelent első kötet szereplőiből mindössze öten élnek.
Az eseményen jelenlévő Bara András háborús élményeiről mesélt a hallgatóságnak. „Nem vádolom az oroszokat, jók és rosszak egyaránt voltak közöttük is”, summázott az egykori hadifogoly. A szerző magánkiadásában megjelent kötet a kézdivásárhelyi Bandi újságárudában és könyvesboltban, Iochom Ildikónál, továbbá Ozsdolán, a közbirtokosság székhelyén vásárolható meg 25 lejért, ahol a féléve megjelent Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút – Borbáth József visszaemlékezései című kötet is beszerezhető 23 lejért. Közben előkészületben van Iochom István újabb kiadványa, a Bartos Lóránttal közösen szerkesztett Dálnok képes albuma, melynek megjelenése a dálnoki falunapokra esedékes. „Megvan már a következő könyv témája is, kuláksors Kézdiszéken”, osztotta meg a jelenlévőkkel a szerző.
Daczó Hodor Barna
Élet a csipkésdrót mögött – Volt hadifoglyok visszaemlékezései a szovjet lágerekről /Magánkiadás, Kézdivásárhely, 2007/ Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)