Magyarlapádon sikeres volt a július 18–24. közötti VIII. magyarlapádi népzene és néptánc tábor. A záróünnepséget a református kórus nyitotta meg. Borbándi András lelkipásztor meg is jegyezte: “Most csak annyit érzünk, hogy egy a közösség. Hetekig készültek, egymáshoz csiszolódtak, és a tartalom a népdal, a népzene újjászületése, a nagy felismerés, hogy ezt nem szabad veszni hagyni. A dal teljes érzésvilágunkat, gondolkodásmódunkat jelenti, ha kivesz a népdal a lélekből, a lélek is megváltozik”. /T. A.: Dalból volt a lelkük. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

Bardócz Csaba református segédlelkész kezdeményezésére első alkalommal szerveztek ifjúsági találkozót a hét végén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A rendezvényre az egész egyházmegye területéről érkeztek fiatalok. A találkozó célja a tanítás és szórakozás egyaránt. A Vajasdról érkezett fiatalok elmondta, hogy falujukban az ifjúság számára nem szerveznek ilyen rendezvényeket, ezért örültek a meghívásnak. Sorban érkeztek a bethlenszentmiklósi, felvinci, csombordi, felenyedi, magyarlapádi, székelykocsárdi fiatalok, később pedig a gombásiak. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor nemzeti értékeinket az épített és a szellemi örökségben látja, de leginkább az emberben. Fellépett a vendéglátó kollégium tánccsoportja, majd táncmulatság következett. /Bakó Botond: Élj szíved vágya szerint – ifjúsági találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Magyarlapád ezeréves múltra tekint vissza. Szent István adományozta Gizella királynénak az asszonynépi uradalmat, ebből jutott az 1030-as években Magyarlapád, Háporton és Fugad a bakonybéli apátság tulajdonába. Az 1202–1203-as években már Lapad néven szerepel. Egyházi adatok szerint Magyarlapádon 1680–1904 között felekezeti elemi iskola működött. Erről tanúskodik a református templom kazettás mennyezetén levő, 1759-ből származó felirat is. A magyar állami elemi iskola 1904–1905-ben létesült. Jelenleg a 99%-ban magyarlakta településen két óvodai csoporttal, az I–VIII. osztályban pedig 85 tanulóval működik a csak magyar tagozatos iskola. 1975-től a beiskolázott gyermekek létszáma állandó csökkenést mutat. 2006. június 18-án a centenáriumi ünnepséget megnyitó istentiszteleten Borbándi András református lelkész az emlékezés fontosságáról beszélt. Az iskola udvarán Szilágyi Erzsébet iskolaigazgató köszöntötte a száz éves évforduló alkalmából a Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Győri Loránd Arnold által összeállított “Köszönöm neked, iskola” című emlékkönyvet Stáb Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium tanárnője mutatta be. Magyarlapádon a mesekör és színjátszó csoport, a népzene és néptánc együttes, a futballcsapat több tízéves múlttal rendelkezik. /Takács Ildikó: Ősi magyar település 100 éves iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

Kónya Tibor iskolalelkész indította újra a cserkészetet Nagyenyeden, ahol irányításával jelenleg két csapat tevékenykedik. Enyeden már többször próbálkoztak a cserkészet újraindításával, s mint iskolalelkész, felvállalta az ügyet. 2004-ben képzetlen vezetőként működtette a csapatot. 2005 nyarán Kis Szabolcs biológiatanárral együtt elvégezte a Szlovákiai Magyar Cserkészképző Szövetség által szervezett segédtisztképző tanfolyamot. Idén júliusban szintén Szlovákiában kiscserkész-vezető képzésen vesz részt Kónya Gyöngyi és Orbán Katalin, segédtisztképzésre pedig Borbándi András és Szekeres Ildikó utazik. Millik Emese Budapesten tanul kiscserkész-vezetést. Nagyenyeden 30 kiscserkész van, és a nagyobbak száma is meghaladja a 25-öt. Július 29-e és augusztus 11-e között Magyarkapudon rendezik meg a nyári nagytábort, a kiscserkészeknek pedig a nyári tanyázást. /Takács Ildikó: Cserkészet Nagyenyeden. Emberebb embert, magyarabb magyart. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

2005-ben indult be Magyarlapádon a cserkészélet Borbándi András tiszteletes szervezésében. Immár 10 tagot számlál a kis közösség. Hetente rendszeresen egyszer tartottak cserkészórát, táborokban is voltak. /Sz. B. : Cserkészcsapat Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Asszonynépe
Felemelő nemzeti ünnep az elnéptelenedő faluban
A Fehér megyei magyarság kilencedik alkalommal köszöntötte nemzeti ünnepünket egy elnéptelenedett, de erre az alkalomra élettel feltöltött és ünnepi hangulattal megáldott kis településen. Ezúttal a Magyarlapádhoz tartozó Asszonynépén történt ez, ahol a református gyülekezetet egyetlen személy képviseli. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint az államalapítás után Szent István Gizellának adta ezt a területet, aki elvégezte a telepítést. Asszonymunka volt, Asszonynépe lett a neve. A 19. századból egy fatornyos templomot tartanak számon. Egy Budapesten megtalált 1897-es építési terv szerint kőtemplomot terveztek, amely csak 1920-ban valósult meg. 1911-ben 125 református lelket számláltak, 1922-ben pedig 87-et. A kollektivizálás a 60-as években teljesen szétzilálta a birtokos magyarságot. Szent István ünnepén a több száz ünneplőt egy teljesen felújított templom fogadta, amelyet az egyházközség alapjaiból, a hívek adományaiból, az önkormányzat és a megyei tanács támogatásával valósítottak meg.
A falu elöregedett. Mintegy száz idős vagy idősödő lakója között egy református lélek lakik, a 86 éves özvegy Solymosi Ferenc. Kérdésemre Feri bácsi azt mondja: „Ebben a faluban én vagyok az egyház”, aztán csendesen zokogni kezd. A pap rendszerint otthon látogatja, de most ő is ott ül a meghívottak között a szép templomban, ahol a beszolgáló református lelkipásztor szerint a legjobb állapotú istenházában a legkisebb lélekszámú gyülekezet található.
A Fehér Megyei RMDSZ ezúttal is mintaszerűen megszervezte a napot. Kerekes Hajnal ügyvezető elnök a moderátor szerepét is betöltötte. A technikai hátteret László István és Nagy Mária biztosította. Az ünnep a kis templomban kezdődött, miközben megkondultak a harangok, ahonnan szálldogált a por és hullt a törmelék. Az istentiszteletet a nagyszámú ünneplő kihangosítva, a templom előtti téren követte figyelemmel. Ritka, nemzeti gondolatokkal átitatott, ökumenikus prédikációkat hallgathattunk. Igét hirdetett Makkai Dénes magyarpéterfalvi református lelkipásztor, Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész és T. Bálint Emil balánbányai római katolikus plébános. A kántori szolgálatot Kiss Huba Ernő Nagyváradolaszi református kántor, az enyedi kollégium 15 éve végzett véndiákja látta el.
Az ünnepet megtisztelte jelenlétével Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, aki üdvözlő beszédében a kitartást köszönte meg a Fehér megyei magyaroknak, a csodálatos templomokat és külön köszönet illette a lelkészeket, akik a legkisebb gyülekezeteket is szolgálják. Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke történelmi visszatekintést tartott, és kiemelte Szent István máig ható üzeneteit. Rácz Levente elnök a társszervező Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület nevében említette, hogy 2003-tól rendszeresen látogatják a szórvány templomokat, megmutatva, hogy itt valaha életképes közösségek működtek. Dr. Gál László, a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója ünnepi beszédében többek között a lélekben élő tudatról, a kultúráról és az anyanyelvről beszélt, amely ugyanúgy, mint Szent István korában, a magyar megmaradást szolgálja.
Bogdán István színművész részleteket adott elő Dsida Jenő Psalmus Hungaricusából. Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze és lánya nemzeti hangulatú dalokkal és szavalatokkal ékesítették a szabadtéri előadást, amelyet a magyarlapádiak, ifjak és cserkészek táncműsora követett.
A több száz ember, akik idevándoroltak a környékről, pillanatnyi többséget teremtettek a faluban. Kalács és bor kíséretében igazi ünnepet éltek át. Régi asszonynépi származásúak tértek vissza, és ebéddel várták a rokonságot, pl. a Járaiak vagy a Finnák. Az ünnepi asztal a lelkes és szívélyes vendéglátó Borbándi lelkészpár jóvoltából a lapádi parókián is terítve várta a látogatókat. A nagy találkozások napja volt ez, és most mindannyian újra megtapasztaltuk azt, hogy egy nemzethez tartozunk, és sorsunk az összefogás.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Cserkészek dalversenye
Nyolcadik alkalommal szervezték meg Marosszentgyörgyön a Dalos Pacsirta nevet viselő Országos Cserkész Dalversenyt. A rendezvény október 7. és 9. között zajlott, a házigazda szerepét pedig a Romániai Magyar Cserkészszövetséghez tartozó gróf Petki Dávid cserkészcsapata töltötte be.
Szombat délelött két kategóriában, kiscserkész és cserkész korosztály szerint versenyeztek a résztvevők. Érkeztek cserkészek Régenről, Enyedről, Lapádról, Tordáról, Kolozsvárról és Marosszentgyörgyről, akik népdal vagy ifjúsági vallásos ének előadásával készültek. Őket értékelték a zsűri tagjai, a lapádi, enyedi és tordai csapat vezetői. A délután folyamán sor került az idei verseny tájegységének, a Kis-Küküllő menti népdalok, népi hagyományok ismertestésére, Borbándi András református lelkész bemutatója népdaltanulással volt egybekötve.
A hétvégén, a dalversenyt követően sor került az V. Országos Cserkész Szüreti Bálra is, az este 8 órakor kezdődő mulatság első mozzanata a helyi cserkészek által előkészített csősztánc volt. Együtt táncoltak az éjszaka folyamán az erdélyi és a Felvidékről érkezett cserkészek. Vasárnap a szentmisét követően az eredmények kihirdetésével ért véget az idei Dalos Pacsirta.
Rajka Mária 
Szabadság (Kolozsvár)

A magyar dal és a falu ünnepe
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Könyvbemutató Magyarlapádon
Nemcsak a jelen a fontos, hanem a múltunk is!
Augusztus 25-én, egy verőfényes vasárnapi délutánon Magyarlapádon nagy volt a nyüzsgés. Sokan siettek a falubeli templom felé, ahol Molnár József Károly nyugalmazott református lelkipásztor Asszonynépe – Egy királynői birtok virágzása és hanyatlása című könyvét mutatták be.
A templom előtt Borbándiné Banta Erika tiszteletes asszony vezetésével a falubeli gyerekek énekszóval köszöntötték a hazaérkező Molnár József Károly nyugalmazott lelkipásztort és kedves feleségét, Ibolyát. Igen, a hazaérkező Molnár József Károlyt, mivel itt, Magyarlapádon született 1925. február 18-án és 1981-től nyugdíjba vonulásáig, azaz 1995-ig szülőfalujában szolgált református lelkipásztorként. A könyvbemutató előtt Borbándi András, a helybeli református lelkipásztor rövid istentiszteletet tartott. A prédikáció után a tiszteletes úr köszöntötte a jelenlévőket s méltatta az írót és a könyvet: „Nem királyi írnokok írtak e faluról, hanem egy olyan valaki, aki szeretetből tette, hogy az utókornak megmaradjon, s ingyen írta!” Megtudtuk, hogy az asszonynépi templomot lassacskán felújítják, eddig megtörtént a külső-belső vakolás, ajtó- és ablakcsere, teljes tetőfelújítás, a torony vakolása, a padlócsere, de egy komoly gond van még: a templom hátsó fala megrokkant és néhány centiméteres dőlése van a felújítás óta. De ha ez a munkálat is meglesz, akkor ismét gyülekezőre hívják az Asszonynépéről elszármazottakat a templomszentelés miatt.
Borbándi tiszteletes úr után következett maga az író. „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” Az Apostolok Cselekedeteiből a 20. rész 28. versével kezdte rövid beszédét Molnár József Károly nyugalmazott református lelkipásztor. „Anyagi érdekeltség nélkül írom e könyveket, írom, mert szeretem. Mindig érdekelt a mi népünk és az egyházi múltunk megismerése, hogy értékeinket megőrizve megbecsülésre a jövő nemzedéknek tovább adhassuk.” Az író megköszönte a magyarlapádi református lelkipásztornak és a gyülekezetnek, hogy szeretetükkel és imádságukkal segítettek rajta a betegségből való felépülésben s örvend, hogy újból itt lehet szülőfalujában. Asszonyok s férfiak szemében egyaránt könny csillogott, amíg Molnár tiszteletes úr beszélt.
Dr. Gudor Kund Botond, az egyházmegye esperese és gyulafehérvári lelkész bevallotta, hogy már az első oldalak vonzották a könyv elolvasására. Ez már az ötödik monográfiája Molnár József Károlynak, s mindezekben megtalálható az író sorsa, a lelkipásztori élete, a családi élete, de a közösségének a sorsa, az álmatlan éjszakák, az örömök, az elkeseredettség, a barátság, de azok az ellenségek is, akik időről időre sarkalták arra, hogy hátrább lépjen – s ő előre lépett! Az esperes úr szerint e könyvben felismerhetjük a magyar múltunkat, a magyar történelmünket lépésről lépésre, részletezve van, hogyan lett királyi birtok, hogyan virágzott s hogyan veszett el. Beszéde végén dr. Gudor Kund Botond felhívta a figyelmet: ez a könyv egy felkiáltójel, amely arra figyelmeztet, hogy addig él a népünk, amíg a harang szól, zug az igehirdetés, s amíg léteznek olyan családok, melyek kinyitják az ajtót, hogy beengedjék az embereket ünnepelni, s kinyitják a pénztárcájukat, amikor templomot kell építeni és szegényeket segíteni. E szavak hallatára könnyekkel telt meg a szeme Solymosi Feri bácsinak, mivel ő az egyedüli magyar, aki még Asszonynépén él!
Derzsi Ákos parlamenti képviselő és a könyvkiadó igazgatója is méltatta az Asszonynépe Egy királynői birtok virágzása és hanyatlása című könyvet s hangsúlyozta, e monográfiában egy erdélyi magyar nemzeti ügy van leírva, s ez egy intő példa a fiatal generáció számára, hogy ne tűnjünk el!
Szilágyi Erzsébet, a magyarlapádi iskola volt igazgatónője megköszönte a nyugalmazott tiszteletesnek a nagyszerű munkát s elmondta: „Molnár József Károly követte Isten igéjét, úgy, ahogy az meg van írva a 78. zsoltárban: Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük. E könyv Asszonynépe és a környék monográfiája, számos feljegyzést és közös tevékenységet, részletes bemutatást, fényképeket tartalmaz Magyarlapádról is. Ez természetes, hiszen határaink szomszédosak, Asszonynépe a lapádi egyháznak szórványa és a tiszteletes úr 1981–1995 között beszolgáló lelkipásztor volt. A könyv alcíme jelzi, hogy e monográfia történelem is, amely Asszonynépe és a szomszédos falvak, sőt Nagyenyed és környéke és a magyarság múltjára tekint vissza.
Győrfi Dénes, a nagyenyedi a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs könyvtárárnak nyugalmazott könyvtárosa is méltatta a könyvet s szerzőjét. A könyvtáros szakmai együttműködése Molnár József Károllyal mintegy negyed századra néz vissza. Régen nehéz idők voltak, nem volt egyszerű az adatokhoz való hozzáférés, s 1989 novemberében az utolsó saját kezű bejegyző a Dokumentációs könyvtár olvasói naplójában nem volt más, mint Molnár József Károly tiszteletes. Persze 1990 után a könyvtár ajtaja nyitva volt állandó jelleggel. Nyugdíjba vonulása után Molnár tiszteletes úr Nagyváradra költözött, de levelezés által folytatta a kutatást, s Győrfi Dénes állandó levelező társa lett. E két személy közti együttműködés is megerősíti azt, hogy a távolság nem akadály, ha valaki kitűz magának valamit célul. Molnár József Károlynak sikerült a célt elérni, egy értékes monográfia megírásával.
A méltató beszédek után a magyarlapádi református női kórus énekszóval köszönte meg a tiszteletes úrnak fáradozását és munkásságát.
A Magyarlapádon töltött néhány óra hasznos volt mindenkinek, mivel felhívta a figyelmet, hogy egy falu, egy nép hanyatlása megtörténhet. Sajnos, elég kevés fiatal volt jelen a templomban, sokkal többen kéne legyenek az ilyen eseményeken, hogy hallják az intő szavakat! Vigyázni kell, hogy a jövőben e hanyatlás ne következzen be, építeni kell a jelent meg a jövendőt, de nem szabad elfelejteni a múltat, mivel egy nemzedék gyökerei szilárd talajban kell kapaszkodjanak, s nekünk e szilárdságot a múlt biztosítja.
Érsek Attila
Nyugati Jelen (Arad)

Magyarlapád: várják szórványból a gyerekeket a felújított, kibővített iskolába
Kitárultak a kapuk pünkösdkor a magyarlapádi iskolában, templomban, a református parókia udvarán és a kultúrházban, gyerekek érkeztek szüleikkel együtt a környező mélyszórvány falvakból. Bemutatták nekik a régi, százéves lapádi iskolához épített új részt, az óvodát és az új tantermeket, a majdnem kész szórványbentlakást, amely a tervek szerint ősztől népesül be. Ezt követően az ősi templomban ünnepi istentisztelet zajlott a legátussal, ahol a helyi tiszteletes révén szintén szó esett az új bentlakás szerepéről. A kultúrházban folytatódott az ünnepnap, ahol egy hangulatos ifjúsági kultúrműsorral lepték meg a szülőket és gyermekeket, köztük a vendégeket is. Itt már teltházas környezetben zajlottak az események.
Háztűznézőben a vendégtanulók és szüleik
Az általános iskola épületét a helyi tanács állami pénzekből kiegészítette egy jelentős szárnnyal, amelyben az óvoda és újabb tantermek kaptak helyet, jobb munkakörülményeket teremtve a tanerők és a lapádi diákok számára, lehetővé téve nagyobb gyereklétszám befogadását. Székely Bányai Andrea óvónő elmondta, hogy alig három hete költözködtek be a gyönyörű óvodai termekbe, és még nincs meg mindennek a végleges helye.
Az udvari lépcsőkön jutottunk fel az egyházi tulajdonban levő felső épületsorra. A többfunkciós nagy tantermet már felújították, de a nyár folyamán bontással és teljes felújítással folytatódnak a munkálatok. Egyelőre a felújított teremben gyűltek össze a vendégek, iskoláskorú gyermekeik és szüleik, ahol fehér asztal mellett történt egyfajta ismerkedés és bemutatkozás. Sipos Margit korábbi igazgató szerint Magyarlapádon kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekekre, mert ők a „szemünk fényei”. Ezt a gyermekkultuszt, türelmet és szeretetet lépten-nyomon tapasztaltuk a délután folyamán, amit városi, vagy akár más vidéki településeken is ritkábban lehet észlelni. Gergely István igazgató beszélt a régi lapádi iskoláról, ahol a múlt század 50-es éveitől kétszáz fölé emelkedett a gyermeklétszám, ma körülbelül 140 tanuló jár az iskolába, de lassú gyarapodásra számítanak a szórványbentlakás működésével. A megjelent szülők döntöttek arról, hogy ide küldik gyermekeiket tanulni. Egy részük vegyes házasságban él, és eddig román nyelvű iskolába járatták gyermekeiket. Kis falvakból jöttek: Medvésről, Sülyéből, Kapudról, Háportonból, de Marosújvárról is érkeztek. Eddig iskolabusszal jártak be valamelyik közelebbi román iskolába. Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő biztató szavakat mondott a vendégszülőknek és csemetéiknek. Borbándi András helyi tiszteletes elmagyarázta, hogy döntésük révén gyerekeik igazi jó magyar vidéki környezetben élhetnek, tanulhatnak, hitben, lélekben, magyar identitástudatban megerősödve.
bakó
Szabadság (Kolozsvár)

A szórványból is érkeznek fellépők
A csernátoni és a csernakeresztúri (Hunyad megye) néptánccsoport barátsága nem új keletű, Magyarlapád (Fehér megye) pedig több szállal kötődik Háromszékhez, 2001 óta csernátoni származású lelkésze van a falunak, a Maros-Küküllő-menti cserkészek pedig több ízben megfordultak már vidékünkön, kapcsolatuk jelenleg is élő az itteni csapatokkal. Vasárnap délután mindkét szórványtelepülés néptánccsoportja fellép az Ika-vári színpadon, ahol a helyiek mellett Felső-Háromszék és Csík több településéről is érkeznek táncos lábú gyermekek és fiatalok.
A magyar népművészet és kultúra közös kapocs, nekünk pedig, a Fehér megyei román tengerben élő négy százaléknyi magyarságnak fontos, hogy gyermekeink megismerjék Erdélyt, Székelyföldet, az itteni értékeket – mondta lapunk megkeresésére Borbándi András magyarlapádi református lelkész. Lelkipásztorként és cserkészvezetőként tesz is azért, hogy a szórványban élő gyermekek barátokat szerezzenek a tömbmagyarságban, így Háromszéken is.
A csernátoni IKA Ifjúsági Egyesület, a Sylvester Lajos Községi Könyvtár és a helyi önkormányzat szervezésében, a megyei tanács támogatásával rendezett néptánctalálkozó másik szórványmeghívottja, a csernakeresztúri néptánccsoport harmadszor lép fel a csernátoniak rendezvényén, tavaly pedig ők fogadták a háromszékieket a Hunyad Megyei Magyar Napokon. A szervezők fontosnak tartják ezeket a kapcsolatokat, barátságokat éppúgy, mint a meghívott háromszéki és csíki néptánccsoportokkal, amelyekkel vasárnap délután, az alsócsernátoni felvonulást követően az Ika váránál lépnek színpadra.
Bemelegítőként tegnap Fákó Alpár, a házigazda néptánccsoport vezetője kezdeményezésére a két éve felújított Csókás feredőhöz kirándultak, ma a Szent Anna-tó az útirány, este pedig a Bod Péter Népházban Kádár Elemér tart néptánctörténeti előadást, majd táncházzal zárják a napot. A kézműves foglalkozások házigazdája mindvégig a Csiporkázó Játszóház és a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Húszezer lejt gyűjtött a Kincses Kolozsvár Egyesület a magyarlapádi szórványkollégiumnak
A Magyar Szabadság Éve Kolozsváron jubileumi rendezvénysorozat hat hete alatt a Kincses Kolozsvár Egyesület és partnerszervezetei összesen 20 ezer 191 lejt, mintegy 1.4 millió forintnyi adományt gyűjtöttek a Magyarlapádi Szórványkollégium javára - közölte a Kincses Kolozsvár Egyesület. Az adakozási akció elsősorban Kolozsváron zajlott, de Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész októberi koncertkörútjának, illetve Wittner Mária 1956-os szabadságharcos novemberi előadókörútjának köszönhetően más erdélyi városokra – Székelyudvarhelyre, Csíkszeredára, Nagyváradra és Marosvásárhelyre – is kiterjedt. A gyűjtésből befolyt összeget a programsorozatot koordináló Kincses Kolozsvár Egyesület nevében Gergely Balázs elnök, Szabó Lilla ügyvezető igazgató és Csigi Levente gazdasági igazgató november 29-én adta át a Magyarlapádi Szórványkollégium képviseletében Sipos Ferencnek, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnökének, Borbándi András református lelkipásztornak és Bánffy Farkasnak. Az október 12. és november 21. között zajló, összesen 38 programot felölelő rendezvénysorozaton több mint háromezer látogató vett részt Kolozsváron. Bogányi Gergely erdélyi hangversenykörútján minden helyszínen teltházas koncertet tartott, de Wittner Mária előadókörútját is jelentős éredeklődés követte Erdély-szerte. A Kincses Kolozsvár Egyesület köszönetet mond minden nagylelkű adakozónak, és azoknak a kolozsvári és erdélyi partnerszervezeteknek, akik felvállalták a jó ügy képviseletét, ezáltal is hozzájárulva az erősen szórványosodó Küküllő-menti falvakból származó magyar gyerekek anyanyelvi oktatásához. A Magyarlapádi Szórványkollégium nemcsak oktatási központként, hanem az ott tanuló diákok magyar identitásának őrzőjeként is fontos szerepet játszik - áll a közleményben. A programsorozatot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. (hírszerk.)
Transindex.ro