Decemberi beszélgetés Hosszú Zoltán, egykori RMDSZ-szenátorral
„Mindenki remélte, hogy minden jobb lesz. De valahogy elcsúszott…” (II.)
 1996 után mi történt veled?
– Jelentkeztem újból, de már nem volt elég szavazóm. Akkor visszamentem ügyvédnek. Magánirodát nyitottam, odavettem a fiamat is. Most nyugdíjas vagyok, de még bejárok az irodámba. Rengeteg külföldi ügyfelem van ingatlan visszaszolgáltatási ügyekben Németországból, Izraelből... Sok dosszié ott porosodik nálam. Bukarestben a bizottság nem nagyon aktivál, nincs pénz a kártérítésre.
– Nem akarnak dolgozni?
– Akik ott voltak, mindet letartóztatták, mert saját zsebükre dolgoztak. Szerencsére, én nem keveredtem bele ilyesmibe. Jöttek Bukarestből, ajánlottak 10-20%-ot a sikeres dossziéért...
– Tudják az aradiak, mi mindent tettél a városért, a megyéért, mint politikus?
– A fiatalok nem ismernek, de úgy érzem, hogy azok, akik annak idején éltek, megbecsülik, elismerik a munkámat.
– Nem itt születtél. Mi az, ami mégis Aradhoz köt?
– 1965-ben kerültem ide, több mint 50 éve. Aradinak tartom magam. Ide köt a család, az ismerősök, barátaim, a munkám, az események, emlékeim.
– Szereted Aradot?
– Jobban szerettem volna azt az Aradot, amiről meséltek az öregek... Tulajdonképpen azért jöttem Aradra, mert lehetett fogni a magyar tévét. Amikor idekerültünk a feleségemmel, első fizetésünkből vettünk egy televíziót, felszereltettünk egy hatalmas antennát, és Szentes felé fordítottuk.
– Az aradiakat jellemzi a lokálpatriotizmus?
– A magyarokat inkább. A románok között nagyon sok a betelepített.
– Milyen volt a viszonyod az emberekkel? Tiszteltek?
– Tiszteltek, mert én is tiszteltem őket. Mindig kerültem a konfliktusokat, és meg tudtam ütni egy barátságos hangot. Akár román, akár magyar, akár értelmiségi, akár nem.
– Vannak politikus példaképeid?
– Domokos Géza elég megfontolt volt, jó politikus. Összeveszett Tőkéssel és Szőcs Gézával is, akik radikálisabb politizálást akartak.
– Nem lett volna jobb azon az úton menni?
– Konfliktusosabb lett volna, de lehet, hogy eredményesebb. Nem tudom megítélni. Én nem ítéltem el Tőkést, de a „neptunosokat” sem. Mindegyik a magyarság érdekeit akarta szolgálni, különböző módszerekkel.
***
– Politikai beállítottságod ma?
– Inkább konzervatív vagyok, mint szocialista.
– Van erre magyarázat?
– Azt hiszem, hogy ez a korral jár. Van egy mondás: „Aki nem forradalmár, nem szocialista fiatal korában, annak nincs szíve. Aki nem válik konzervatívvá öregkorában, annak nincs esze.” Azt gondolom, hogy a multikulturalizmus, a globalizáció, a nyílt társadalom nem vezet sehova. Zárjuk be egy kicsit a társadalmat, ha meg akarjuk őrizni értékeinket!
– Váltsunk témát!... Elárulnál-e valamit családodról?
– Szüleim erdélyi értelmiségiek voltak, mind anyai, mind apai részről. Nagymamám szász származású volt, apja Szászrégen polgármestere. Barátja volt Brukenthalnak, adományozott egy csomó pénzt, hogy megnyissák a szász múzeumot, etnológus volt, bogarakat fedezett fel. Nagymamám egyik nagybátyja, Meltzl Húgó, a kolozsvári egyetem német professzora volt. Ő fordította le Petőfit németre. Egy fényképemen együtt pipázik Brassai Sámuellel. Apai részről Hosszúné Szentkirályi Erzsébet nagymamám egyik rokona Szentkirályi Móric, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja és országgyűlési képviselője volt. Buda és Pest egyesítése előtt az utolsó pesti főpolgármester, majd az egyesített Budapest első polgármestere volt.  Apám, nagyapám és dédapám mind jogászok voltak. Így aztán én is jogász lettem.
– Egyik fiad is jogász, ugye?
– Igen. A másik közgazdász.
– Emlékszem egy magyar bálra, amelyen 8-10 év körüli fiú unokád társasági táncbemutatót tartott.
– A kisfiú ma 190 cm magas. Angliában él. Öccse jövőre érettségizik. Kisebbik fiam fiúgyereke most ötödikes.
– Hogy áll egészséged?
– A bajokat leszámítva megvagyok. Kicsit magas a vérnyomásom, kis szívritmus-zavart fedeztek fel mostanában. De nincs komolyabb gondom.
– Vannak terveid?
– Össze szeretném szedni a jegyzeteimet, írni egy tanulmányt. Összefoglalni valamilyen formában, hogyan látom én ezt a forradalmat, amely immár 27 éve rázta meg az országot. Bele foglalnám a bányászjárást is.
– Ennyi idővel a forradalom kirobbanása után, elégedett vagy mindavval, amit sikerült elérnünk?
– Akkor óriási volt a lelkesedés. Mindenki remélte, hogy minden jobb lesz. De valahogy elcsúszott. Rájöttünk, hogy ez nem éppen államcsíny volt, egy profitáló réteg, a volt kommunista párt második, harmadik garnitúrája, akik valamiért félre voltak állítva, Iliescu és társai, kerültek előtérbe. Átvették a hatalmat. A mostani PSD az ő utódpártjuk. Igazi rendszerváltás nem jött létre. Történtek pozitív változások, beléptünk az Európai Unióba, mi is haladunk a korral.
***
– Vannak megvalósulatlan álmaid?
– Régi álmom, hogy egyszer én is eljussak egy olimpiára. Hátha elnyeri Budapest a pályázatot... És akkor 2024-ben átugrunk.
– Mivel töltöd legszívesebben szabadidődet?
– Sakkozom a számítógéppel, sudokukat fejtek, olvasok, tévét nézek.
– Szereted a sportot?
– Hogyne! Évekig rendszeresen teniszeztem. Aztán abbamaradt... Van a pincében egy pingpongasztalunk. Szoktam játszani az unokáimmal.
– Mit szeretsz olvasni?
– Bármit, ami a kezembe kerül. Minden korban az akkor divatos könyveket olvastam. Gyerekkoromban Verne Gyula, May Károly könyveit, később a detektívregényeket, szerettem az útleírásokat is.
– Utaztál sokat?
– Szenátorként egyszer kiküldtek egy hónapra Amerikába, hogy tanuljuk a demokráciát. Nagyon szép volt az az egy hónap. Amikor a SIF-nél, a regionális Pénzügyi Befektetési Társaságnál voltam igazgatótanácsi tag, elmentünk Cuzmannal, az elnökkel Japánba. Egy hét alatt megnéztük Japánt, Hong Kongot és Tajvant. Európában pedig sokat jártunk feleségemmel társasutazásokon.
– A tévét szereted nézni?
– Háttérzajnak használom, olvasás közben. Ha van valami érdekes, felnézek.
– Melyik adókat szereted?
– A pestieket.
– Melyik híradót követed?
– Délben megnézem a román köztévé híradóját, hogy tudjam meg, mi történt az országban, este meg az M1 Híradót követem. Néha odafigyelek az RTL KLUB híreire, hogy megtudjam a másik fél véleményét is, olykor az ATV-re is átkapcsolok. Utána kihámozom magamnak, hol van az igazság. Biztosan valahol a középúton.
– Milyen a hangulatod mostanában?
– Mindig optimista voltam. Lehet, hogy túlságosan is. Mondja a feleségem, hogy túl jóhiszemű vagyok, túlságosan megbízom az emberekben. Nem hiszem, hogy ebből valaha hátrányom lett volna. Mindenesetre elővigyázatos is vagyok.
– Azt hallottam, hogy érdekel a kozmosz meg a fekete lyukak. Hiszel a földönkívüliek létezésében?
– Olvastam Daniken könyveit... Biztosan nem vagyunk egyedül a világűrben. Csak nem tudjuk felvenni a kapcsolatot az idegenekkel. Nem hiszem, hogy egyedüli értelmes lények lennénk a világűrben. Kellene, hogy jöjjenek a földönkívüliek, hogy megmentsék a Földet... az emberektől.
– Van hiányérzeted?
– Egy optimistának nem lehet hiányérzete.
***
– A forradalom után ennyi évvel, hogy gondolod, mit kellett volna másként tenni?
– Azt gondolom, nem lehetett másképpen csinálni. Valahogy össze kellett szedni a magyarságot. Akkor, ’89-ben úgy találtuk, hogy erre a legjobb módszer, ha beíratjuk őket egy szervezetbe. Sajnos sokan lemorzsolódtak. Akkoriban hatalmas optimizmus uralkodott a magyarság köreiben. Ugyanis kétszeres elnyomástól szenvedett.  Először is a kommunista diktatúra sújtotta, de Romániában kialakult a nacionál-kommunizmus is. A Ceaușescu-éra utolsó éveiben minket másodrendű állampolgároknak tekintettek.
– Most már nem vagyunk másodrendű állampolgárok?
– Amikor az RMDSZ-nek erős parlamenti képviselete van, akkor jobban érezzük magunkat. Most, hogy nem vagyunk kormányon, piszkálgatnak. Szerintem, jobb, ha elvállalunk kormányfeladatokat.
– Mi a véleményed arról, hogy mi, magyarok egyre kevesebben vagyunk?
– Fő ok a kivándorlás… Ha összegyűlünk egy osztálytalálkozóra a régi diákok, azt látjuk, hogy az egykori kollégáknak legalább a fele külföldön él. Rengetegen kimentek.
– Mit tehetnénk, hogy megállítsuk a romániai magyarság létszámának csökkenését, hogy megmaradjunk?
– Ne keveredjünk! Az asszimiláció azt jelenti, hogy a magyar fiúk megszeretik a román vagy a cigány lányokat, összeházasodnak. Abban a családban biztosan a többség nyelve fog győzni. Az a család biztosan nem marad meg a magyar kultúra hordozójának. Gyerekeiket román iskolába adják… Ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A kivándorlás mértéke csökkenthető az életszínvonal növelésével. Én bíztam az Európai Únióban, hogy megszűnnek a határok, és részben megoldódnak problémáink. Viszont, ha nincsenek is határok, akkor is az a nép fog győzni, amelyik tud szaporodni. A magyar átok az, hogy az anyák nem szülnek elég gyereket. 
Juhász Béla Nyugati Jelen (Arad)

Vasököllel védi a törvényt a kolozsvári önkormányzat
Adókedvezmény a magáncégeknek, 500%-os adó a magánszemélyeknek?
Amint az várható volt, a Kolozsvári Helyi Tanács tegnapi ülése feszült hangulatban, bekiabálások közepette zajlott, mivel rengetegen szólaltak fel annak kapcsán, hogy a tanács több mint ötven határozatot fogadott el a belvárosi leromlott állagú ingatlanok tulajdonosai „kárára”: ők 2017-ben ötszörös ingatlanadót fizetnek. A polgármester azzal „takarózott”, hogy a törvény kötelezi őt az 500 százalékos emelésre, ám a felszólalók azzal érveltek, hogy az adótörvénykönyv szerint az 500 százalékos emelés a maximális szint, amit a jogszabály előír. Ezért méltányosnak tartanák, ha a magáncégeknek adott számtalan adókedvezmény, minimális adószint megszabása mellett a polgármesteri hivatal a szegényebb lakókra is gondolna, akiknek egyetlen „bűnük”, hogy belvárosi ingatlanban laknak közel fél évszázada, kisnyugdíjasok, és nem rendelkeznek a műemlék épületek felújításához szükséges anyagi forrásokkal.
Csigalassúsággal fogadta el tegnap a városi tanács a leromlott állagú belvárosi ingatlanok esetében az 500 százalékos adónövelésre vonatkozó 55 határozatot, mivel szinte minden határozattervezet esetáben szót kértek az érintettek. Emil Boc polgármester biztosította az ott levőket, hogy „a törvény és az önkormányzat előtt minden tulajdonos egyenlő”, és hogy az idén életbe lépett új Adótörvénykönyv kötelezi őt az ötszörös ingatlanadó-emelésre. – Az Adótörvénykönyv azt írja elő, hogy legtöbb 500 százalékkal lehet emelni a leromlott állagú ingatlanok adóját. Ha a polgármester minden évben nagy garral hirdeti, hogy a magáncégekre minimális adót ró, akkor miért akarja, hogy a belvárosban lakók, akiknek többsége kisjövedelmű személy, 500 százalékkal több adót fizessen? – tették fel a kérdést többen.Egy másik felszólaló, aki szintén belvárosi lakástulajdonos egy több lakásos ingatlanban, azt mondta: az évek során 50 ezer eurót fektetett be lakásának restaurálásába, de mivel az ő lakása az ingatlan hátsó részében található, a lerobbant homlokzat miatt neki is 500 százalékkal kell több adót fizetnie.Emil Boc polgármestertől megtudtuk: a homlokzat restaurálására esedékes 159 ingatlan közül 56 épület tulajdonosai megszerezték a restauráláshoz szükséges építkezési engedélyeket, további 47 esetben már el is végezték a munkálatokat, és „csak” 56 ingatlan esetében nem történt semmi.– Itt az ideje, hogy a lakók felébredjenek a passzivitásból. Ezek az épületek közveszélyesek. Aki a belvárosban lakik, annak kötelességei is vannak, nem csak jogai. A törvény kötelez, hogy 500%-kal növeljem az adót, és ha nem teszem meg, akkor pert indíthatnak ellenem, mert megkárosítom a város költségvetését  – hangoztatta a polgármester.A jelen levő lakástulajdonosok erre élénken tiltakoztak, mivel úgy vélekedtek, hogy az augusztusi felszólítások kézhez vételétől kezdődően lehetetlen volt beszerezni a műemlékvédők jóváhagyását, az építkezési engedélyt és elvégeztetni a munkálatokat. A jelenlevők nem kaptak választ arra a kérdésre, miszerint ha a főtéri épületek is közveszélyesek, akkor a polgármesteri hivatal miért engedélyezte a teraszok működését a járdaszigeten? Emil Boc kifejtette: idén 4 millió eurót költött az önkormányzat 6 műemlék épület felújítására, 2017-ben pedig további 9 épület restaurálását tervezi.
A polgármester egyébként többször ironikusan válaszolt a felszólalásokra, és az ülés folyamán néhány liberális tanácsos „hű csatlósként” szajkózta a polgármester szólamait.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)

Kinevezték az iskolaigazgatókat
Az októberben megszervezett iskolaigazgatói és igazgatóhelyettesi versenyvizsga eredményének alapján tegnap átadták a sikeresen vizsgázóknak a kinevezéseket – jelentette be Valentin Cuibus Kolozs megyei főtanfelügyelő tegnapi évzáró sajtótájékoztatóján. – A megyében 224-en jelentkeztek a 216 igazgatói állásra, ebből 177 pályázónak sikerült a vizsgája. A 177 igazgató közül 160 eddig is betöltötte ezt a tisztséget ugyanazon tanintézetben. Ez azt jelenti, hogy ezen intézményvezetők az évek során jól végezték a munkájukat, és a tanfelügyelőség eddigi megbízatásai helyesek voltak – fogalmazott Cuibus.
– Ami az igazgatóhelyetteseket illeti 84 beiratkozási kérést iktattunk a 75 helyre, ebből 54-et sikeresen elfoglaltak. Az 54-ből 45 eddig is aligazgatóként tevékenykedett. Az új intézményvezetők már január 9-től betöltheik tisztségüket. A betöltetlen igazgatói helyekre az iskolák tanári kara írásos javaslatot nyújtott be, amelyről a tanfelügyelőség igazgatótanácsa kedden délután döntött. A 60 helyre meghatározott időtartamra szóló kinevezéseket bocsátottunk ki. Előfordult, hogy a tanári kar senkit sem javasolt, ilyenkor az illető iskola vezetőtanácsából nevezünk ki valakit – nyilatkozta Cuibus főtanfelügyelő, ám azt még nem lehet tudni, hogy a következő versenyvizsgát mikor szervezi meg a minisztérium.
Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: Kolozs megyében 32 magyar tanintézet-vezetői állást hirdettek meg: 16 igazgatóit és 16 igazgatóhelyettesit. A 16 igazgatói tisztségből 14-et, a 16 igazgatóhelyettesi tisztségből 10-et foglaltak el a versenyvizsga által, tehát csak 8 tisztségről kellett dönteni.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)

Kihelyezték a Muszáj-Musai reklámjait a buszokban
Facebook-bejegyzésben adja hírül a kolozsvári akciócsoport, hogy kihelyezték a 3D (kacsintós) reklámplakátokat a közszállítási vállalat autóbuszaiban.
A kétnyelvű helységnévtáblák ügyét hirdető plakátok kihelyezése azt követően került napirendre, hogy az akciócsoport első helyezést ért el a fiatalok részvételi költségvetésén. A Com’on, Kolozsvár! elnevezésű projekt a tavaly indult, amikor a kincses város Európa Ifjúsági Fővárosa volt, de az önkormányzat és a Pont Csoport úgy döntött, idén is meghirdetik.Az első hely elérésével a Muszáj-Musai finanszírozást is kapott az önkormányzattól a kétnyelvű helységnévtáblákat népszerűsítő akcióra, ám a Kolozsvári Közszállítási Vállalat (CTP, volt RATUC) egyik alkalmazottja ellehetetlenítette a három dimenziós reklámplakátok kihelyezését.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Megalakult az új parlament
Megtartotta első ülését az új parlament mindkét háza. A képviselőház és szenátus is megválasztotta a mandátumigazoló bizottság tagjait, a házelnökökről ma szavaznak a törvényhozók, miután egyenként leteszik a hivatali esküt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ között nem született még egyezség a parlamenti együttműködési megállapodásról, a szövetség előbb tudni akarja a miniszterelnökjelölt nevét.
A PSD, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) ma együtt közösen vesz részt a Klaus Johannis államelnökkel folytatott konzultáción. Az elnök által kezdeményezett kormányalakítási tárgyalásokra Johannis tegnap elfogadta a kormánykoalíciót megkötő két párt közös delegációját, eredetileg ugyanis az államfő külön-külön hívta meg őket.
Liviu Dragnea, a PSD elnöke bejelentette, Klaus Johannis elfogadta, hogy a PSD és a vele hétfőn kormánykoalícióra lépett szabadelvű ALDE vezetői közösen vegyenek részt az elnöki hivatalban tartandó kormányalakítási konzultáción. Ezt később az elnök szóvivője is megerősítette. Johannis eredetileg parlamenti súlyuk sorrendjében külön-külön hívta konzultációra a pártokat, így az ALDE-ra csak csütörtökön került volna sor. A tegnap lapzártáig ismert forgatókönyv szerint Johannis nem módosított az eredeti ütemterven, így a Traian Băsescu vezette PMP és a nemzeti kisebbségek küldöttségét csak csütörtökön fogja fogadni, a többi pártot már ma. Johannis szóvivője korábban jelezte, hogy az elnök csütörtökön délben akarja levonni a konzultációk következtetéseit. Ennek ellenére nem kizárt, hogy már ma kiderül, kit javasolt a PSD miniszterelnöknek. Dragnea a jövendő miniszterelnök személyére vonatkozó egyik kérdésre válaszolva elmondta: olyan személyt javasolnak kormányfőnek, aki nem egy-két napja, hanem hosszú ideje tagja a PSD-nek.
Az is kiderült, hogy a szociáldemokraták nem akarják nagyon elhúzni a kormányalakítási eljárást. Dragnea ugyanis arra figyelmeztette frakciótársait, hogy ne készüljenek vakációzni, mert ha Johannis elfogadja a PSD javaslatát, és a PSD–ALDE koalíció közös jelöltjét bízza meg kormányalakítással, akkor a parlamentnek jövő héten kell szavaznia az új kormány beiktatásáról. A PSD elnöke kifejezte reményét, hogy így a kabinet legkésőbb január közepéig kidolgozhatja, a parlament pedig megszavazhatja a 2017-es állami költségvetést. Dragnea arról is beszámolt: a PSD–ALDE koalíció vezetői „nagyon jó megbeszélést folytattak” az RMDSZ küldöttségével, és sikerült kidolgozniuk a parlamenti együttműködésről szóló megállapodás vázlatát. A dokumentum aláírására a PSD elnöke szerint legkésőbb szerda reggel kerülhet sor.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke tegnap délután ugyanakkor elmondta, hogy az RMDSZ nem sieti el a megállapodás aláírását, akarják látni, hogy kit javasol a PSD miniszterelnök-jelöltnek, ugyanis nagyon fontos, hogy a Szövetség számára elfogadható legyen a kormányfő személye. Emellett az RMDSZ elnöke azt is fontosnak nevezte, hogy a kormányprogram kedvező előírásokat is tartalmazzon a romániai nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozóan. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője Korodi Attila, a szenátusi frakcióvezetője pedig Cseke Attila lett. Szabadság (Kolozsvár)

„A Napsugár az én életem...”
Írókkal, költőkkel, illusztrátorokkal találkozhattak a fesztiválozók
A villanyt elvehetik, az akku lemerülhet, de a Napsugár akkor is ott lesz; a papírra nyomtatott, lapozható folyóirat tartalma bármikor kézbe vehető, visszakereshető, hatvan évvel ezelőtti, megsárgult lapjai is kellemes emlékek őrzői, hordozói. Szombaton délben, az Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom keretében tartott Napsugár-közönségtalálkozón világított rá erre Zsigmond Emese főszerkesztő, aki biztatta az apróságokat: kérdezősködjenek családtagjaik körében, hadd lássuk, milyen élmények lapulnak a képzeletbeli hátizsákokban... És persze jegyezzék le őket, küldjék el az 1957-ben indult, s azóta töretlen lelkesedéssel működő folyóirat szerkesztőségének – amely, bár mára jócskán összezsugorodott, a „holdudvarában” működő lelkes csapatnak köszönhetően továbbra is minőségi tartalommal örvendezteti meg, neveli és szórakoztatja hónapról hónapra az erdélyi magyar gyerekeket. (A borítóképet Vicsi Judith készítette)
Az Apáczai-líceum dísztermében szervezett találkozón előbb a legszűkebb szerkesztőséget mutatta be Zsigmond Emese az egybegyűlteknek – amelyet a főszerkesztő mellett Müller Kati képszerkesztő alkot –, valamint a kiadó gazdasági, terjesztési feladatait végző személyeket: Imecs Veronka főkönyvelőt, Salamon Emese terjesztési megbízottat és a két területi fejlesztési megbízottat, Salamon Károlyt és Lőrincz Bélát. Mint kiderült, Béla bácsi a Székelyföldre és Kolozsvár egy részére, Károly bácsi pedig Bihar, Szatmár, Máramaros, Maros és Kolozs megye másik részére viszi el minden hónapban a friss lapszámot, amelyben a csodák lapulnak.
Közel harminc tehetséges erdélyi író, költő, illusztrátor szolgáltatja ezeket a csodákat havonta, közülük Bak Sárával, Balázs Imre Józseffel, Bertóti Johannával, Cseh Katalinnal, Jánosi Andreával, László Noémivel, Sikó-Barabási Eszterrel és Szőcs Margittal találkozhattak a fesztiválozók. A zenével, felolvasásokkal és visszaemlékezésekkel tarkított esemény legkisebb résztvevője a három hónapos Vilma volt, aki Sepsiszentgyörgyről érkezett, és a forgatag közepette is békésen lapult édesanyja, Sikó-Barabási Eszter ölében.
Elhangzott, hogy a Napsugár jövő márciusban ünnepli hatvanadik születésnapját a Kolozsvári Magyar Operában, ahova minden barátját, jelenlegi és egykori olvasóit várja. A megszokott rovatokkal jelentkező lapszám mellett januárban ünnepi kiadvánnyal is kedveskednek, amely dióhéjban mutatja be a folyóirat történetét: az alkalomra írt versek mellett régebbi illusztrációkat is beválogattak, igyekeztek úgy összeállítani, hogy lehetőleg minden jelenlegi szerző képviseltesse magát. Egy harmadikos kolozsvári kisdiák, Farkas Hunor Krisztián kedves megjegyzése is bekerült: „A Napsugár az én életem. Ha csődbe megy, nem tudom, mi lesz velem. De ez nem következik be.”
Tanulmány is született a jeles alkalomra: Fóris-Ferenczi Rita egyetemi hallgatókat és a Református Kollégium harmadikosait kérdezte meg a Napsugárhoz fűződő élményeikről, emlékeikről, a felmérés nyomán készült esszét a márciusi nagytalálkozón mutatják majd be. A jó hangulatú közönségtalálkozónak ugyan vége szakadt egy óra után, de a nap folyamán egyéb napsugaras tevékenységekbe is bekapcsolódhattak a kisebb-nagyobb gyerekek az asztaldísz-teremben, Bak Sára, Jánosi Andrea és Müller Kati is kezeskedett arról, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, és sokféle alkotással térhessenek haza.
Játékosan, felolvasásokkal ötvözve ismerhették meg a Koinónia Kiadó három újdonságát a fesztiválozók: Szőcs Margit Madarász Béni, avagy az űrparittyás ajándéka, Markus Majaluoma Apa, mikor jön a Mikulás? és Kiss Bitay Éva Az erdő lakói című gyerekkönyvét, ugyanakkor Szőcs Margittal, Jankó Szép Yvette fordítóval és Guba-Kerekes Zsuzsa illusztrátorral is találkozhattak
Ferencz Zsombor Szabadság (Kolozsvár)

A kastély mégsem olyan, mint a foci
Egyszervolt kastélyok nyomában Bordás Beátával
Nemcsak a levéltárat búvárolta, hanem terepen is kutatott Bordás Beáta az 1840–1918 közötti erdélyi kastélyépítészet nyomdokait keresve. Doktori dolgozatából most tetszetős és tartalmasan izgalmas kötet* jelent meg, ami akkor is tud újat mondani, ha nagyon úgy tűnik, hogy manapság a kastélyokhoz mindenki jobban – és jól – ért, akárcsak a focihoz és a házépítéshez.
Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék historizmus korabeli kastélyainak eredt a nyomába Bordás Beáta négy évvel ezelőtt, miután az árkosi kastéllyal foglalkozó 2010-es mesteri dolgozatának készítése ráébresztette, hogy ezzel a témakörrel szeretne behatóbban foglalkozni. A doktori dolgozatot kötetben adta ki a Polis Könyvkiadó, melynek igazgatója, Dávid Gyula, a IV. Adventi Könyvvásáron megtartott könyvbemutatón örömét fejezte ki, hogy munkásságával Bordás Beáta olyan sorozatot folytat, amelynek kezdete a kiadó alapítási éve körüli időszakra tehető – akkor Kovács András gondozta kötetté a Farka utcai templom címereit. Dávid Gyula úgy vélekedett: a szerző impozáns anyagismerettel rendelkezik, amely egyrészt alapos kutatásból merítkezik, majd kifejtette: arról, hogy Bordás Beáta nemcsak a levéltárat búvárolta, hanem kiadós terepmunkát is végzett árulkodnak például a kötet fényképei is.
A könyvet méltató Weisz Attila művészettörténész szerint a szerző témája már a kutathatósága miatt is nehéz, ugyanis az ingatlanok sok esetben nem hozzáférhetők az azokban működő intézmények, leromlott állapotuk vagy a tulajdonosok miatt, esetleg egyszerűen már nem is léteznek, mint a kötetben részletesebben bemutatott 22 épület közül öt: az alig ismert bonchidai régi bárói kastély, a magyarfenesi Jósika-kastély, a jósikafalvi Urmánczy-kastély, a torockószentgyörgyi báró Thoroczkay-kastély és a drassói (Fehér megye) Teleki-kastély. Amint azt Weisz Attila mondta, a téma azért sem könnyű falat, mert „lassan olyanná válik, mint a foci vagy a házépítés: a kastélyokhoz, a nemesi famíliák történetéhez ma már mindenki (jobban) ért, mindenki tud egy történetet, hallott/olvasott olyasvalamit, esetleg ismer olyan kastélyt vagy udvarházat, ami érdemtelenül kimaradt a kötetből”.
Gazdag forrásanyagot kutat fel a szerző irodalmi levelezésektől gazdasági feljegyzésekig, így sok kastély és település birtoklástörténetét tisztázza, pl. Weisz Attila szerint itt ismerhetjük meg a legjobban a gyalui kastély zavaros XIX. századi tulajdonosi viszonyait is. A tekintélyes bibliográfiában találunk az 1850-60-as évekből származó korai bemutatásokat, századfordulós újságcikkeket, a kötet hivatkozik az arisztokraták, nemesek XX-XXI. századi visszaemlékezéseire, interjúira, közöl archív térképeket, festményeket, fotókat, képeslapokat, eredeti tervrajzokat; egyik erőssége az 1990 után készült felmérések, helyreállítási tervek alapján készült 12 alaprajzból álló melléklet. Bordás Beáta a bonchidaihoz, válaszútihoz hasonló értékű épületeket fedez fel a nagyközönség, de a szakma számára is: pl. az enyedszentkirályi br. Bánffy-kastélyt, a mezőzáhi Ugron-kastélyt. Kis műfaji-stilisztikai kalauzt is találunk a könyvben, de a szerző az épületek létrejöttének okait is vizsgálja (pl. házasságkötés), ír a tervezőkről és építőkről, a kastélyparkokról, kertekről, a műkedvelő arisztokratákról.
A kastélybelsőkről is olvashatunk, amelyek szomorú sajátossága erdélyi viszonylatban, hogy a berendezések, gyűjtemények a XX. század során megsemmisültek, esetleg darabjai közgyűjteményekbe kerültek. Weisz Attila szerint a fennmaradt darabok ma is tovább pusztulnak, példaként említette a válaszúti kastély fennmaradt berendezését, abból egy széket, amely „az 1878-as párizsi világkiállításon is szerepelt, s amelyet pár hónapja egy helyi potentát vitt el »restaurálásra«, azóta nyoma veszett”.
Bordás Beátát a kutatásainak sikerélményeiről faggattuk, ami a kötet megírásának egy-másfél évében motiválhatja a szerzőt. – Amikor a levéltári kutatás során felfedeztem, hogy nemcsak én gondoltam így, hanem valóban létezett Bonchidán egy másik hatalmas kastély, vagy amikor a zsuki kastély mellett található kőurnáról kiderítettem, hogy Medgyessy Ferenc alkotása, aki egy nagyon jelentős szobrászművész volt. A helyszíni bejáráskor számos olyan információra bukkantam, aminek nagyon-nagyon örültem, és teljesen elérzékenyültem, úgy éreztem, hogy ezért érdemes csinálni. Ilyen momentum volt, amikor először találkoztam pl. a válaszúti kastély belsejével. Vagy az is nagyon jelentős pillanat volt, amikor beigazolódott a válaszúti ebédlőben levő csempekályhával kapcsolatos gyanakvásom. A kályhán különböző csatajelenetek láthatók, illetve a vérszerződés jelenete, és élt bennem egy sugallat, hogy az nem lehet, hogy a báró magától találta ki ezeket a kompozíciókat. Hatalmas felfedezés volt kideríteni, hogy egy korabeli metszetkönyvből egy az egyben lemásolta őket – mondta Bordás Beáta, aki nem zárja ki annak lehetőségét, hogy kutatását a jövőben további történelmi megyékre is kiterjeszti, ám egyelőre a Művészeti Múzeummal kötött viszonylag friss munkaszerződése miatt szakmai érdeklődése most más irányba fordul.
Kerekes Edit
* Bordás Beáta: Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában (1840–1914). Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék kastélyai /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2016./ Szabadság (Kolozsvár)

Ilyen még nem volt: nő és muszlim a leendő román kormányfő
Nem kis meglepetésre az országos politikában szinte teljesen ismeretlennek számító, muszlim vallású Sevil Shhaideh volt minisztert jelölte miniszterelnöknek szerdán a román Szociáldemokrata Párt (PSD).
A kormányfői poszt várományosát Liviu Dragnea PSD-elnök azután nevezte meg, hogy részt vett a Klaus Johannis államfővel folytatott konzultáción a Cotroceni-palotában. Dragnea bejelentése azért számít teljesen váratlan lépésnek, mivel a szociáldemokrata politikus korábban arra utalt, hogy a miniszterelnöki tisztség várományosa férfi.
Az államfővel folytatott egyeztetést követően – amelyen a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) társelnökei, Călin Popescu Tăriceanu șs Daniel Constantin is részt vettek – megtartott sajtótájékoztatón Dragnea nem rejtette véka alá, hogy magát szerette volna a miniszterelnöki székben látni. „Egy igazságtalan ítélet és egy teljesen alkotmányellenes törvény ellehetetlenítik, hogy magam töltsem be ezt a tisztséget" – utalt a politikus arra, hogy a hatályos törvények értelmében nem lehet tagja a kormánynak büntetett előéletű személy. Liviu Dragneát márpedig idén jogerősen két év letöltendő szabadságvesztéssel sújtották.
Dragnea leszögezte: amennyiben Klaus Johannis államfő elutasítja a Sevil Shhaideh-re vonatkozó javaslatát, nem fog más miniszterelnök-jelöltet megnevezni. „Én nem teszek más javaslatot. Ha őt visszautasítja, találkozunk máshol" – fogalmazott a PSD elnöke, valószínűleg arra utalva, hogy kezdeményezhetik az államfő tisztségéből való felfüggesztését. Mint ismert, Johannis a választásokat követően megismételte a kampányban tett kijelentését, miszerint nem fog jogerősen elítélt politikust kormányalakítással megbízni, amivel kizárta, hogy Dragneából miniszterelnök legyen.
z 52 éves, közgazdász végzettségű Sevil Shhaideh a szociáldemokraták 2012-es kormányra kerülése után államtitkári tisztséget töltött be a regionális fejlesztési minisztériumban a Ponta-kabinet idején. Tavaly májusban éppen azt követően nevezték ki közigazgatási és regionális fejlesztési miniszternek, hogy Liviu Dragnea, a PSD akkori ügyvezető elnöke lemondott a tárca éléről. Dragnea akkor azért távozott a Ponta-kormányból, mert alapfokon egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság a 2012-es, az akkori államfő leváltását célzó népszavazáson elkövetett választási csalás miatt. (Idén áprilisban Dragnea jogerősen két év felfüggesztetett kapott.)
A dobrudzsai muzulmán közösségből származó Sevil Shhaideh-ről egyébként már tavaly tudni lehetett, hogy Dragnea bizalmi embere, muzulmán rítusú esküvőjén a PSD elnöke, valamint a baloldali alakulat egyik volt területi erős embere, Nicuşor Constantinescu, a Konstanca Megyei Tanács egykori vezetője volt a tanú. A konstancai származású Sevil Shhaideh (aki tavaly a Cotroceni-palotában a Koránra tett kézzel tette le a miniszteri esküt) 1993 és 2007 között a Konstanca megyei önkormányzat informatikai osztályát vezette, majd 2012-es államtitkári kinevezéséig a megyei tervezési osztályt. Tavaly júliusban, miniszterré történt kinevezése után iratkozott be a PSD-be. Romániában most először töltheti be a miniszterelnöki tisztséget nő. Krónika (Kolozsvár)

Vészkiáltás az erdélyi magyar értelmiségtől
Vészkiáltásnak szánja egy húszfős értelmiségi csoport azt az internetes petíciót, melyben az erdélyi magyar oktatás és sajtó nehéz helyzetére hívják fel a figyelmet. Rámutatnak, konkrét intézkedéseket várnak a politikai elittől ezen, az erdélyi magyar társadalom jövője szempontjából létfontosságú területeken.
„Szomorúan állapítjuk meg, hogy oktatásunk leszakadóban van, sajtónkra politikai kontroll nehezedik, nyilvánosságunkat pedig tabuk szűkítik" – olvasható a Facebook közösségi portálon terjedő petíció szövegében. Ezt többek között Barabási Albert László fizikus, hálózatkutató, Nagy László fizikus, egyetemi professzor, Néda Zoltán fizikus, egyetemi professzor, Balázs Attila lelkész, Papp-Zakor András újságíró, Sipos Zoltán újságíró, illetve számos erdélyi magyar gimnázium igazgatója látta el kézjegyével.
„Politikai elitünk választási programja számos olyan részt tartalmaz, amely elsősorban nem rajta, hanem a többségi döntéshozókon múlik. Ilyenképp számonkérhetősége is korlátozott, és másokra háríthatja a felelősséget a vállaltak megvalósulását illetően. Aránytalanul sok szó esik viszonylag könnyen megoldható és kedvező sajtóvisszhangot hozó problémákról" – olvasható a Beszéljünk megoldható problémákról! című dokumentumban. Ennek szerzői beismerik, a sokszínű fesztiválokra, többnyelvű feliratokra, a műemlékek és hagyományok védelemére is szükség van, ahogy a jelképek ügyét is lényegesnek tartják. Ugyanakkor leszögezik: a jövő generáció megfelelő színvonalú képzése és az átlátható közügyek, a sajtó szabadsága „a mostaninál sokkal több figyelmet érdemel, az erdélyi magyar politikai elitnek pedig konkrét elkötelezettségeket kell vállalnia ezekért".
Hiányzik a támogatás
A dokumentumban elsőként az oktatás gondjait ismertetik, rámutatva: már a történelmi múltú, eddig helyzeti előnnyel bíró magyar iskolák is elkezdtek leszakadni a román vetélytársak teljesítményétől, így félő, hogy hosszú távon a szülők román tannyelvű intézményt választanak gyerekeik számára. „Ez rövid idő alatt a magyar közösség zsugorodásához, versenyképtelenségéhez, sorvadásához vezet" – jelentik ki az egyetemi tanárok, iskolaigazgatók az erdélyi magyar pedagógus-pályamodell, a megfelelő szakmai és anyagi támogatás hiányát hangsúlyozva.
Úgy vélik, hosszú távon a tanároknak nyújtott célzott segítség, az utazási és lakástámogatás, illetve ösztöndíj jelenthet megoldást a gondokra. „Ezt az égető problémát egy politikai támogatással létesített, de civil kontroll alatt működő oktatási alapítvány, illetve egy széles körű társadalmi összefogás révén tartjuk megoldhatónak" – áll a petícióban, melynek szerzői szerint ennek költségvetését a politikai elitnek kellene biztosítani a romániai magyar kisebbségnek szánt állami támogatásból.
Katasztrofális helyzet alakulhat ki
„Manapság senki nem akar tanár lenni – ezt az egyetemen nagyon jól látjuk –, egyszerűen azért, mert a tanári szakma nem megbecsült, és a társadalom semmit nem tesz annak érdekében, hogy a gimnáziumainkban jó tanárok legyenek" – részletezte a Krónikának a petícióban foglaltakat az egyik aláíró, Néda Zoltán fizikus. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora szerint ez hamarosan „katasztrofális helyzethez fog vezetni", melyet az erdélyi magyar közösségre leselkedő legnagyobb problémának ítél. Elmondta, elsősorban vidéken vannak problémák, itt tehetne sokat a kért alapítvány.
Felvetésünkre, hogy az Iskola, illetve Communitas Alapítvány részben megoldást kínál ezekre, kifejtette: az „egy csepp", ráadásul az említett alapítványok főleg az egyetemi oktatók problémáival foglakoznak, amelyek nagyjából rendeződtek, de a közoktatásban, főleg vidéken számos a gond. „A nagy gimnáziumokban például természettudományokból már nem lehet jól felkészült tanárokat találni. És nem azért, mert nincs egyetemi képzés rá, hanem mert egyszerűen nincs jelentkező" – részletezte a professzor, aki szerint a hozzájuk csatlakozott kolozsvári, temesvári, csíkszeredai, székelyudvarhelyi stb. iskolaigazgatók is ezzel a problémával küzdenek.
„Sok a háttéralku"
A petíció szerzői a nyilvánosság problémáját sem hagyják szó nélkül, rámutatva: bármilyen társadalmi vita alapját az adatok és a transzparencia kell, képezze. „Ebből a szempontból azt tapasztaljuk, hogy a közügyeink illetékesei vonakodnak pontos nyilvántartást vezetni, adminisztrálni, sok a háttéralku, másfelől a létező dokumentumokhoz, a közérdekű adatokhoz való, egyébként törvényben garantált hozzáférés is akadozik" – állapítják meg. Kijelentik, az erdélyi magyar sajtóban kevés „az önálló újságírói munka".
„Íródeák vagy mikrofonállvány módján azt mondja tovább, amit megmondanak neki, és ritkán kérdez vissza, ellenőriz vagy von felelősségre. Ha egy újságíró mégis kifejtene egy-egy témát, akkor gyakran felkészületlenséggel és arroganciával találja magát szemben. Úgy véljük, a civil szféra finanszírozása – érkezzen a pénz a romániai vagy a magyarországi költségvetési forrásokból – is tényező abban, hogy jelenleg bátorság kell bármilyen közügyben állást foglalni, véleményt nyilvánítani" – jelentik ki az értelmiségiek. A visszásságokra példaként az erdélyi magyar sajtó finanszírozásának kérdését, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótanácsosának közrádiós állása körüli visszásságokat említik. A közérdekű adatokkal való pontos és naprakész elszámolást sürgetik, illetve azt kérik a politikai elittől, hogy közvetlenül a Bukarest által az erdélyi magyarságnak szánt költségvetési keretből elkülönített összeggel, nyilvános pályázatok útján garantálja a sajtó szabadságát.
Cselekvést várnak
„Ez vészkiáltás, amelyre azonnali cselekvést várunk. Saját erőforrásainkból, azonnal tevékenykedni kell" – magyarázta lapunknak a petíció célját Néda Zoltán. Elmondta, ennek címzettje az egész erdélyi magyar politikai elit, párthovatartozás nélkül. Hozzátette, nem terveznek más akciót az ügyben, csupán a probléma fontosságára akarták felhívni a figyelmet. „Nem hosszú távú ígéreteket kérünk, amelyek mástól függnek, hanem olyanokat, amelyek megvalósíthatók" – fogalmazott a fizikus. Kérdésünkre hozzátette, bár a megfogalmazásról lehetne vitatkozni, a petíció tartalmáról reményei szerint az erdélyi magyar társadalom egészében konszenzus van. A peticíót csütörtök délig több mint százan írták alá, többen közülük azt az opciót választva, hogy nevük ne legyen publikus.
Pap Melinda 
Előzmény: Pap Melinda: Vészkiáltás az erdélyi magyar értelmiségtől, Krónika, 2016. nov. 10. Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi RMDSZ-es politikusok: nem prioritás a kormányzás
Nem tekintik prioritásnak a Szociáldemokrata Párttal (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) való közös kormányzást a munkatársaink által megkérdezett székelyföldi RMDSZ-es elöljárók.
Korodi Attila csíki parlamenti képviselő szerint a kormányban való részvétel lenne az ideális helyzet, de „a mostani nem egy ilyen, hiszen szociálliberális többségről van szó”. „Figyelembe véve a romániai magyar közösség fontossági ügyeit, és látva, hogy a parlamentben a mérleg nyelve vagyunk, én a parlamenti többségkeresésben látom a fantáziát, továbbá abban, hogy ne a kormányzattól függjünk” – fogalmazott kérdésünkre az RMDSZ képviselői frakciójának a vezetője.
Tánczos Barna szenátor szerint a szövetségnek az elsődleges célja az, hogy a román politikai pártokkal folytatott tárgyalások eredményeként meg tudja valósítani mindazt, amivel a választók elé állt a kampány során. „Olyan parlamenti megállapodás a prioritás, amivel elérhetjük a legfontosabb célkitűzéseinket: például a szimbólumhasználat és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának rendezése, illetve néhány fontosabb pont a gazdasági terveinkből” – összegezte a Hargita megyei szenátor.  
Verestóy Attila, az RMDSZ újraválasztott szenátora szerint a szövetségnek mindent meg kell tennie a parlamenti együttműködés szintjén annak érdekében, hogy a magyarság szerzett jogait meg tudja védeni. Szerinte rendezni kell a „törvénysértést meghaladó atrocitásokat, amelyek a szimbólumainkat érik”, valamint figyelni kell arra, hogy az oktatásban előre- és ne visszalépések történjenek.
„Be kell tartatni a törvényt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) önálló magyar tagozat működhessen. Fontosnak tartom, hogy olyan infrastrukturális fejlesztéseket eszközöljön a kormány, amelyekben nem mostohagyermekként kezeli Erdélyt, hanem támogatja az ottani beruházásokat, és segíti az Európához méltó környezet megteremtését” – fogalmazott Verestóy. Az udvarhelyi politikus szerint mindezt egy jó parlamenti együttműködéssel lehet elérni, amit rögzíteni kell egy megfelelő protokollum szintjén. „Ebben nekünk van már gyakorlatunk. Egy ilyen megállapodást nem lehet mással megkötni, csak azokkal, akik a többségi oldalon vannak” – tette hozzá.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere szerint az erdélyi magyar közösség és a román állam közötti bizalom helyreállítása a legfontosabb feladata most az érdekvédelmi szervezetnek. „A magyar–román társadalmi szerződésnek kell alárendelni az RMDSZ lépéseit, azt, hogy kormányra lép, ellenzékben marad, a parlamentből támogatja a kormányt, és ezen belül is mit támogat, és mit nem” – szögezte le megkeresésünkre Antal Árpád. A városi RMDSZ-szervezet elnöke kifejtette, az elmúlt években megromlott az erdélyi magyar közösség és a román állam viszonya.
„Nem a magyarok és a románok, hanem a magyar közösség és a román állam kapcsolata, ennek pedig az a következménye, hogy romlott Románia és Magyarország viszonya is. Ez természetes, hiszen nem is esne jól nekünk, erdélyi magyaroknak, ha Magyarország válasz nélkül hagyná, hogy a román állam néhány éve hergeli az erdélyi magyarságot, provokálnak, azt éreztetik velünk, hogy másodrangú állampolgárnak tartanak” – részletezte a sepsiszentgyörgyi politikus.
Meglátása szerint ez a helyzet senkinek sem jó, és a közös érdek az, hogy valamilyen szinten az erdélyi magyarság és a román állam között álljon helyre a bizalom. Hozzátette, önmagában az, hogy az RMDSZ kormányra lép, még nem jelenti azt, hogy a bizalom helyreállt, viszont ha sikerül helyreállítani a bizalmat, abból fakadhatnak pozitív fejlemények, akár a kormányra lépés is. „Fel kell ismerni, hogy ez egy közös érdek” – szögezte le az elöljáró.
Bíró Blanka, Fülöp-Székely Botond, Kozán István Krónika (Kolozsvár)

Megállapodott az RMDSZ a szociálliberális koalícióval
MTI - Parlamenti együttműködésről szóló megállapodást kötött a kormányalakításra készülő szociálliberális koalíció pártjaival – a parlamenti mandátumok több mint 47 százalékával rendelkező Szociáldemokrata Párttal (PSD) és a hatszázalékos súlyú Liberálisok és Demokraták Szövetségével (ALDE) – az RMDSZ december 21-én, szerdán.
A megállapodás aláírása után Liviu Dragnea, a PSD elnöke elmondta: a PSD–ALDE-koalíció egy stabil parlamenti többség kialakításában érdekelt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy az együttműködéssel egyebek mellett a – politikai stabilitás szempontjából is fontos – többség–kisebbség viszony javítására keresnek megoldást. A megállapodás a felek – egymással egyeztetett – törvénytervezeteinek kölcsönös támogatásáról szól.
MTI kronika.ro

Csak nem tudjuk, ki által
Gyergyó is lakott volt az Árpád-korban 
Az eddigi feltárások egyértelműen bizonyítják, hogy Székelyföld többi részéhez hasonlóan már az Árpád-korban éltek és tevékenykedtek a Gyergyói-medencében. Annak megállapításához viszont, hogy ez a népesség székely volt-e vagy magyar, további kutatásokra van szükség.
Minderre az elmúlt hétvégén derült fény Demjén Andrea régésznek (fotónk) a Székely Nemzeti Múzeumban tartott előadásán, melyen azt is megtudhattuk, hogy erőfeszítései ellenére erről a vidékről még mindig kevés lelet áll a rendelkezésünkre, ezért a középkori történetére vonatkozó ismeretünk is hézagos maradt. A Gyergyószentmiklós melletti Both vára területén végzett ásatások például alig néhány kerámia- és csontdarabot hoztak a felszínre, melyeket a debreceni atomkutató intézetben bevizsgáltak, az ily módon előkerült faltöredék anyagával együtt. Ennek során pedig megállapítást nyert, hogy a tornyot 1240 és 1280 között építették, ám kérdés: a magyarok vagy a székelyek.
A Gyergyószentmiklós központjában lévő, valamint gyergyószárhegyi templom alatt felfedezett falak felhúzása szintén a 13. századra tehető. Mindkét helyen templom állt az Árpád-korban, a jelenlegit ezekre építették rá. A szintén kutatott gyergyóalfalusi és gyergyóújfalusi templomok körül talált régészeti anyag életkora azonban csak a 15. sz. végére, a 16. elejére vezethető vissza.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Letették az esküt az RMDSZ parlamenti frakcióinak tagjai
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakcióinak tagjai december 21-én délelőtt tették le az esküt, így hivatalosan is  21 képviselő és 9 szenátor képviseli az erdélyi magyarokat a 2016-2020-as időszakban a parlamentben.
Az ideiglenesen létrehozott alsóházi bizottságban a Szövetség részéről, a képviselőház egyik legfiatalabb törvényhozójaként Apjok Norbert vett részt a munkálatokban.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője elmondta: „egy új időszámítás kezdődik a parlamentben, hiszen nemcsak az RMDSZ parlamenti frakciói frissültek, hanem számos más politikai alakulat színeiben is új képviselők jutottak be. Az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy valóra váltsa azokat az ígéretek, amelyeket a kampány ideje alatt vállalt a magyar közösségekkel szemben.” Korodi kifejtette, hogy az idei választások mérföldkőnek számítanak abból a szempontból, hogy a parlamentbe számos fiatal szakember jutott be román alakulatok színeiben is, ez által megvan a kellő tőke ahhoz, hogy a parlament hitele javuljon, amely egy erős demokrácia alapja.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője úgy értékelte, hogy a parlament és ezen belül az RMDSZ legnagyobb kihívása az elkövetkezendőkben az, hogy olyan törvényeket dolgozzanak ki, amelyeket nem lehet többféleképen értelmezni. „Az a dolgunk, hogy olyan jogszabálykeretet teremtsünk Romániában, amely nem hagy kiskapukat a törvények értelmezésében, mi több: a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat ne lehessen számunka kedvezőtlen módon értelmezni” – mutatott rá Cseke Attila Bihar megyei szenátor.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője Korodi Attila Hargita megyei képviselő, frakcióvezető-helyettesek Márton Árpád és Szabó Ödön képviselők, a titkári teendőket Kulcsár József Terza képviselő látja el.
A szenátusi frakció vezetője Cseke Attila Bihar megyei szenátor, frakcióvezető-helyettes Fejér László Ödön, az RMDSZ Kovászna megyei szenátora. Novák Csaba Zoltán Maros megyei törvényhozó a szenátusi frakció titkári teendőit látja el. maszol.ro

Parlamenti támogatást biztosítana az RMDSZ a Shhaideh-kormánynak
„Szeretnénk stabil parlamenti többséget biztosítani a kormány számára, ezért megegyeztünk az RMDSZ-el arról, hogy a parlamentben támogatják a PSD-ALDE-kormányt” – fogalmazott Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök azon a sajtóeseményen, amelyen koalíciós pártok vezetői és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellátták kézjegyükkel az együttműködési szerződést.
Az RMDSZ elnöke kifejtette, négy évre szóló, félévente felülvizsgálásra kerülő együttműködésről van szó. Hozzátette: az RMDSZ támogatja a PSD-ALDE miniszterelnök-jelöltjét, Sevil Shhaideh-et. „Azért szeretnénk látni a kormányprogramot is” – mondta Kelemen Hunor.
A dokumentum értelmében az RMDSZ támogatni fogja a kormány által javasolt törvénytervezeteket, az ezeket kezdeményező minisztériumok pedig előzőleg egyeztetnek a megállapodást aláíró pártok parlamenti csoportjaival a tervezetek - beleértve a költségvetési törvényt is - elfogadásához szükséges többség kialakítása érdekében. A megállapodás azt is előírja, hogy a PSD-ALDE koalíció és az RMDSZ kölcsönösen támogatják egymás tervezeteit, amennyiben előzőleg egyeztettek erről a parlamenti frakciók. A dokumentum arra is kitér, hogy előnyben részesítik a kormányprogram oktatással, egészségüggyel, illetve autópálya-építéssel kapcsolatos projektjeit, valamint a helyi közigazgatási alkalmazottak bérének emelését, az egységes bértörvény elfogadásával. Emellett hangsúlyt fektetnek a kommunista hatalom által elkobzott javak visszaszolgáltatási folyamatának hatékonyabbá tételére, valamint a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatát szabályozó törvények és a Románia által is aláírt nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek betartására - áll még a megállapodásban, amelynek betartását minden parlamenti ülésszak végén kiértékelik. 
Mint korábban írtuk, Kelemen Hunor „érdekesnek” nevezte a PSD-ALDE miniszterelnök-javaslatát. „Sevil Shhaideh asszony a fejlesztési minisztériumot is vezette, államtitkár is volt, kiismeri magát a közigazgatás terén, nincs okunk azt állítani, hogy ne lenne alkalmas erre a tisztségre” – nyilatkozta szerdán az RMDSZ elnöke. Hozzátette, az RMDSZ számára a PSD-ALDE javaslata „rendben van”, mert Sevil Shhaideh asszonynak nincs a szövetség szempontjából „kényelmetlen” politikai háttere. 
M. Á. Zs. maszol.ro

Sevil Shhaideh a PSD-ALDE miniszterelnök-jelöltje
Délelőtt 11 órakor fogadta Klaus Johannis államfő a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) három fős delegációját, hogy megtudja a parlamenti többséggel rendelkező pártszövetség miniszterelnök-jelöltjének nevét. Ez Sevil Shhaideh lesz.  
„Amint tudják, a PSD megnyerte a választásokat és hazai és nemzetközi szokásjog szerint fenntarthattam volna magamnak a jogot, hogy miniszterelnöknek jelöltessem magam. Az államfő elvei és egy érvényben levő törvény szerint erre nem volt lehetőségem. Egyelőre” – fogalmazott Liviu Dragnea. Hozzátette: olyan miniszterelnök-jelöltet kellett keresnie, akiben teljesen megbízhat, aki 100 százalékosan követi a PSD kormányprogramját. Reményét fejezte ki, hogy Klaus Johannis is elfogadja javaslatát. „Jelöltem Sevil Shhaideh, aki teljesíti ezeket a feltételeket” – bökte ki Dragnea.
A tatár származású Sevil Shhaideh 1964. december 4-én született Konstancán. 1987-ben szerzett egyetemi diplomát a bukaresti közgazdasági egyetemen. Sevil Shhaideh előbb államtitkárként dolgozott a Liviu Dragnea vezette fejlesztési minisztériumban, majd a PSD-elnök lemondása után átvette a tárca vezetését. Ő volt az első miniszter, aki nem a Bibliára, hanem a Koránra esküdött fel mandátuma kezdetén. Kétszer ment férjhez, második esküvőjén Dragnea volt a násznagy, amit Dragnea úgy pontosított, hogy tanú volt, mivel a muszlimoknál nincs násznagy. 2015 júniusában lépett be a Szociáldemokrata Pártba.
„Nagy a munkabírása, nagyon jól ismeri az uniós pályázati rendszert, rálátása van a minisztériumok működésére” – jellemezte jelöltjét Dragnea, aki szerint a kormányfő-jelöltnek „néha túl erős az akarata”. „Nem akartam olyan embert, aki saját magát tolja előtérbe. Ez nem lesz sztárokkal teletűzdelt kormány. Shhaideh asszony lesz a kormányfő, de politikailag én felelek az intézkedésekért” – adott rálátást a jövendő erőviszonyokra Liviu Dragnea PSD-elnök.
„Én nem teszek más javaslatot. Ha őt visszautasítja Klaus Johannis államfő, találkozunk máshol" - jelentette ki Dragnea az államfővel tartott megbeszélést követően. 
A minisztérium honlapjára feltöltött utolsó vagyonnyilatkozata szerint a miniszterelnök-jelölt egy konstancai és három szíriai lakás tulajdonosa, bankbetéteinek értéke 423 817, illetve 167 004 lej, 20 000 euró értékben adott személyes kölcsönt és 60 000 lejes hitele van. 
Ponta: Sevil Shhaideh jelölése jó javasla
Sevil Shhaideh miniszterelnöki tisztségre való jelölése nagyon jó javaslat, amelyet Klaus Johannis államfő nem utasíthat el - nyilatkozta Victor Ponta. Az egykori kormányfő hangsúlyozta, jól együtt tudott dolgozni Sevil Shhaideh-hel, amikor az az általa vezetett kabinet minisztere volt. Kiegyensúlyozott nőnek tartja és tiszteli őt - tette hozzá Ponta. A Szociáldemokrata Párt színeiben képviselői mandátumot nyert volt miniszterelnök elmondta, maga is a televízióból értesült Liviu Dragnea pártelnök javaslatáról, amelyet „nyitásra utaló jelként” értékel.
„Sevil Shhaideh nő és muzulmán. Amellett, hogy nagyon jó szakember, jelölése a nyitásra utaló jelként is értékelhető. Nem tudom, mit tesz majd Klaus Johannis, elfogadja-e vagy sem ezt a javaslatot. Bár nem látom, milyen oka lenne elutasítani, hiszen ellene még nem tudtak bűnügyi eljárást indítani” – fogalmazott Victor Ponta
Dragnea „biankó csekket” kapott pártjától
Előzőleg Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök megkapta a felhatalmazást a PSD Országos Végrehajtó Bizottságától arra, hogy a Cotroceni-palotában délelőtt 11 órakor kezdődő tanácskozáson miniszterelnök-jelöltet javasoljon Klaus Johannis államfőnek. Elmondása szerint „biankó csekket” kapott párttársaitól, kollégáinak sem árulta el a jelölt nevét. Arra a kérdésre, hogy a jelölt a PSD tagja-e, Dragnea azt felelte: „egyértelműen”.
A meghirdetett menetrend szerint a 11 órakor kezdődő konzultációsorozaton Klaus Johannis a parlamenti választásokon elért eredmények szerint fogadja a pártokat. Annyi változás történt időközben, hogy a PSD-ALDE-protokollum hétfői megkötése után az államfő beleegyezett abba, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) két társelnöke, Călin Popescu-Tăriceanu és Daniel Constantin is csatlakozzon Liviu Dragneához. maszol.ro

Az eltűnt évek nyomában
Új parlament, új RMDSZ szenátorok és képviselők. Nemzedékváltás. Megújulás. Nagyon gyakran elhangzott kijelentések ezekben a napokban, hónapokban. És miközben mindenki a frissítésről, frissülésről beszélt, nekem eszembe jutottak a régiek. Szenátorok, képviselők, akik már nincsenek közöttünk, és akikkel szerte Erdélyben és az országban, gyűléseken, tanácskozásokon, ilyen-olyan média-megnyilvánulásokon gyakran találkoztam, és immár végérvényesen őrzöm az emléküket.
Az Albert Álmosét (1954 – 2015) például, akinek még szenátorsága előtt, Sepsiszentgyörgy polgármestereként is új útra kellett állítani a várost, és a rendszerváltás előtti székelyföldi erőltetett ipartelepítés egyik nagy gyárából kikerült mérnöknek bizony ezernyi olyan gonddal kellett megküzdenie, amelyeknek hullámai néha összecsaptak a feje fölött.
A napokban elhunyt Bárányi Ferenc képviselőét, egészségügyi miniszterét (1936 – 2016), aki nem tudom, miért, mindig a bátyjának nevezett, noha az öccse lehettem volna, de az első beszélgetés után rájöttem, hogy ez a mindenkihez intézett szófordulat inkább bevezetés a mindig szellemes-sziporkázó társalgáshoz, és az ugyanilyen, RMDSZ-tanácskozásokon vagy parlamentben tartott beszédekhez.
Birtalan Ákos (1954 – 2015) képviselő arca villan fel előttem egy sepsiszentgyörgyi könyvesboltban vagy Bukarestben, akivel mint a román kormány legfiatalabb miniszterével is beszélgettem, de még inkább azok a pillanatok élnek bennem, amikor egy hosszas tanácskozás után mikrobusszal befordultunk a szülőfalujába, Székelyvéckére, és ott a turisztikai tárcavezető sokat mesélt gyermekkoráról. Mindez még azelőtt, mielőtt rábízták volna a Sapientia-alapítás gondjait.
Borbély Ernő (1951 – 2011), aki Csíkszeredából utazgatott Bukarestbe és talán senki nem volt képes olyan tiszta politikai kategóriákban fogalmazni, mint ahogyan ő, a filozófusból eredeztetett, majd az egyre radikálisabb eszmék irányába elforduló liberális képviselő, aki képes volt dokumenfilm-készítőként és könyvíróként saját politikai fogolytársainak börtönkálváriáját is újra végigjárni.
A halkszavú Brendus Gyula (1940 – 2015) képviselő, akiről sokáig nem tudtam, hogy orvos, de amikor Nagyenyedre többször is eljutottam, majd minden családban emlegették a nevét mint olyan személyiségét, aki feltámasztotta úgymond haló poraiból a város magyar közösségi életét. Látom magam előtt a kezdetek Demény Lajos szenátorát (1926 – 2010), akinek székely vonatkozású történelmi munkáiról még fiatal újságíró koromban Albert Antal egykori főszerkesztőm iratott velem recenziókat, mondván, hogy ezek a munkák (nem a kényes témára egyensúlyhelyzetet kereső recenziók…) nélkülözhetetlenek lesznek majd az utókor számára. Akárcsak – teszem most hozzá – az a kemény elhatározás, ahogyan a rendszerváltás után, vezetésével, megteremtették a romániai magyar oktatási intézményrendszer új alapjait és kereteit.
Domokos Géza (1928 – 2007), aki nem csupán Kriterion-igazgatásával, az RMDSZ megalapításával, emlékirataival vált a romániai magyar történelem részévé, hanem azzal a képviselői tekintélyével is, amellyel a legforróbb pillanatokban is maga felé tudta fordítani a többség honatyáinak a figyelmét.
És hogy ne emlékeznék a kezdetek gyárigazgatóból előlépett székelyudvarhelyi képviselőjére, Incze Bélára (1941 – 2016), aki társai szerint nem volt túlságosan bőbeszédű a parlamentben, de annál inkább itthon, amikor a székely ügyek melletti helyzetteremtő fellépésekért tört lándzsát, olyannyira, hogy mondhatni törvényszerűen vált a Székely Nemzeti Tanács egyik szóvivőjévé.
A dicsőszentmártoni Kakassy Sándor képviselő (1941 – 2013) mindig méltóságteljes fekete ruhájában, még a mai nemzeti bajuszdivat előtti,. kétoldalt lelógó bajuszával is mindig itt van előttem, ahogyan soha nem a nagy eszményképekbe kapaszkodott, hanem hónapról-hónapra, évről-évre vállalta az aprómunkát, és ahogyan nem egyszer kikérte véleményem talán a Kis Küküllő nevű helyi újságjukról, még azokban az években, amikor mindenki a gombamód elszaporodó magyar lapoktól (ahogyan ma mondanánk, a print médiától) várta a megváltást.
És most a betűrend második felére kell ugornom és elgondolnom: hányszor találkoztam Magyari Lajos (1942 – 2015) újságíró kollégámmal. A szenátorral, akivel egy küldöttségbe sodort a sors, amikor Stolojan miniszterelnökkel tárgyalva, még a kilencvenes években, az utolsó székelyföldi magyar prefektusokat akartuk megmenteni, vagy amikor ő – immár az Országos Audiovizuális Tanács tagjaként – területi tévéstudiókat ellenőrzött, és hogy is fogalmazzak, a lehető legnagyobb engedékenységgel.
Szabó Károly (1943 – 2011) szatmári szenátorral, európai parlamenti képviselővel való gyakoribb találkozásaimra csíkszeredai származású felesége az egyik magyarázat, a másik viszont: mindig csodáltam azt a derűs életszemléletet, azt a sziporkázó humort, azt az ötletességet és frissességet, ahogyan a parlamentben tökéletes románsággal képes volt azonnal viszontválaszolni a magyarság ellen intézett bármiféle nyílt vagy alattomos támadásra.
Szónoki képességek tekintetében mintha egyhúron pendültek volna Tokay György (1939 – 2016) képviselővel, kisebbségügyi miniszterrel, a romániai külügy egyik ugyancsak ritkaságszámba menő magyar diplomatájával, akit a Harkov-jelentés parlamenti vitájában tartott forró hangulatú védbeszédeiért egész egyszerűen tiszteletbeli székelynek neveztek a Hargita és a Bucsin két oldalán.
Zonda Attila (1950 – 1997) képviselőként megpróbálta azt, ami azóta is hiánycikk: a nagyközönségnek szánt napi vagy heti tudósításokat a parlamenti munkáról. És mennyit tudna írni a mai blogkorszakban, ha nem roppantja szét egészségét és hihetetlen műveltségét az átmenetek oly nehezen olvadozó jégkorszaka.
Az RMDSZ parlamenti hőskorszakáról több visszaemlékezésben is olvasni. Valószínű, hogy eljön majd az idő, amikor néhány jelenkori történész ráveszi magát és a hivatalos közlönyökből kimásolja a korabeli beszédeket és visszafordítja magyarra, ha ugyan anyanyelvünkön valahol nem gyűjti az RMDSZ. Megjelenhetne belőlük egy olyan kötet, amelyhez hasonlót, kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt, hihetetlen mennyiségű aprólékos munka nyomán, Balázs Sándor kolozsvári egyetemi tanár állított össze és a Kriterion jelentetett meg, és amely arra is képes volt, hogy az elhangzott, jegyzőkönyvezett és később a sajtóban gyakran a képviselők által javított változatokat is összevesse. (Magyar képviselet királyi Románia parlamentjében, 2008).
Az RMDSZ- kampányban gyakran emlékeztettek: azért kell ott lenni a parlamentben, mert közeledik a gyulafehérvári országalakítás századik évfordulója. Erre készülve a most induló nemzedéknek, szenátoroknak, képviselőknek alighanem el kellene olvasniuk mindazt, ami a két világháború közötti romániai magyar küzdelmeket jellemezte, mint ahogyan ugyanilyen haszonnal tekinthetnének vissza a rendszerváltás utáni évek parlamenti szövegeire és más dokumentumaira is. Hogy ne lépjünk többször ugyanabba a folyóba, és ne találjuk ki azt, ami már feltaláltatott.
Székedi Ferenc maszol.ro

A pedagógiai líceum bezárásától félnek a székelyudvarhelyi szülők
Aláírásgyűjtésbe kezdtek a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumba járó diákok szülei, mivel az a hír terjedt el, hogy a városvezetés januártól meg akarja szüntetni az iskolát. Azt is beszélik, hogy ha sikerül tízezer aláírást összegyűjteni, akkor nem zárják be. Úgy tudjuk, a tanfelügyelőség a beiskolázási számokra hivatkozva azt közölte a városvezetéssel, hogy eggyel kevesebb osztályt kell indítani Székelyudvarhelyen, a vezetés pedig egy elméleti osztály megszüntetését javasolta, mivel úgy vélték, hogy a szakoktatásra szükség van. A létszám valójában a szakosztályokban nincs meg mindenhol, de az elméleti osztály megszüntetése a terveik szerint a szakoktatás fele irányítaná a diákokat. Az intézkedés ugyanakkor nem jelentené az egész iskola bezárását, hanem azt, hogy a 2017-2018-as tanévtől eggyel kevesebb kilencedik osztály indulna az iskolában. Ugyanakkor a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban évfolyamonként két osztály van, tehát hosszabb távon gyakorlatilag felére csökkenne a diáklétszám. A Székelyhon tudósítása szerint a szülők között a pánik egy hétfői gyűlés után tört ki, amelyen elhangzott, hogy megszüntetnék a természettudományi osztályt. Az iskolaigazgató által kezdeményezett gyűlésen beszélteket úgy értelmezték, hogy az egész iskola bezár. A portálnak Bálint Mihály igazgató azt mondta, politikai okokat sejtenek a tervezett osztálymegszüntetés mögött. Orbán Árpád alpolgármester szerint csak alternatívákról volt szó, és csupán a 2017–2018-as tanévre vonatkozó oktatási stratégiáról tartottak kerekasztal-beszélgetéseket november óta, amelyekkel hatékonyabbá tennék az elméleti és a szakoktatást a város és a gyerekek érdekében. (hírszerk.) Transindex.ro

Nyert a háromszéki megyeháza Dan Tanasă ellen
Pert nyert a Kovászna megyei önkormányzat Dan Tanasă ellen: a bíróság elutasította a hivatásos feljelentő panaszát, így az intézmény továbbra is használhatja hivatalos levelezésében a háromnyelvű fejléces papírt, valamint a magyar és az angol nyelvet a különböző közérdekű feliratokon – számol be Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke a csütörtöki megyeinfón elmondta, 2013 májusában az akkori prefektus Dumitru Marinescu szólította fel a megyei önkormányzatot, hogy csak román nyelvű lehet a fejléces papírja. „Ez volt akkor a prefektus legfontosabb problémája” – kommentálta a gesztust a tanácselnök. Akkor a kormánymegbízott átiratára nem válaszoltak, ezután Dan Tanasă és egyesülete bírósági eljárást indított Kovászna Megye Tanácsa és Tamás Sándor ellen. 
A Kovászna megyei törvényszék alapfokon úgy döntött, arra kötelezik a megyeházát, hogy csak román fejlécet használjon. Ezt az ősszel megfellebbezték, és végül jogerősen nyertek, a brassói táblabíróság a javukra döntött. Tamás Sándor szerint ritka ez a győzelem, hiszen általában az államigazgatási eszközökből kilépve, bírósági úton próbálják korlátozni a nyelvhasználatot.
Újságírói kérdésre felidézte, már több éve tart az önkormányzatok és a prefektúra közötti háború. Négy év alatt több mint 120 közigazgatási eljárást indított a prefektúra a megyei és a helyi önkormányzatok ellen szimbólum- és nyelvhasználat miatt. A perek mintegy 90 százalékát elveszítik az önkormányzatok. A közgyűlés elnöke ugyanakkor rámutatott, az utóbbi fél évben valamennyire sikerült rendezni a viszonyt, az legalább nem mérgesedett el még jobban – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Kovács Géza vasplasztikái
A sepsiszentgyörgyi József Lajos Unitárius Közösségi Házban advent második vasárnapján megnyílt kiállításon talán A szellem bárkája, a Kitárulkozás és a Világ a világban című kisplasztika mutatja meg leginkább Kovács Géza gondolatainak, érzéseinek tág terét, amelyben közel harminc esztendeje alkotja vasszobrait. A tárlat jövő szerdáig látogatható.
A Sandro Botticelli-díjas szobrászművész 1988-as első, gépgyári sepsiszentgyörgyi kiállítása óta számos hazai és külföldi egyéni és csoportos tárlaton mutatkozott be, művészeti díjak, szakmai elismerések tucatjait kapta meg. „...Annak idején, mintha csak egy felsőbb akaratra történt volna, mérnök emberből szinte egy csapásra vált kiállító alkotóvá, és néhány év kezdeti keresgélés után már felismerhető – pontosabb, ha félreismerhetetlent mondok –, magát sajátos formanyelven, változatosan kifejező szobrásszá” – mondta a kiállítás megnyitóján Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész méltatásában.  A vashulladékokból készült kisplasztikák emberi érzésekre (Büszkeség, Bizonytalanság) és társadalmi vonatkozásokra (Döntésre várva, Vezető, Kiáltás) hívják fel a figyelmet. Kovács Géza A gondolkodók című alkotása december elején a szobrászat kategória díját kapta a III. Aurel Băeşu Képi Alkotás Nemzetközi Versenyen Piatra Neamţon.
Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sevil Shhaideh közgazdászt javasolja a PSD miniszterelnöknek 
Megállapodott az RMDSZ a PSD-vel és ALDE-val
Sevil Shhaideh 51 éves közgazdászt, volt regionális fejlesztési minisztert javasolta a miniszterelnöki tiszségre a választásokon győztes Szociáldemokrata Párt (PSD) az államfővel folytatott kormányalakítási konzultáció alkalmával.
Liviu Dragnea, a PSD elnöke kifejtette: a választásokon szerzett több mint 45 százalékos támogatás nyomán „legitim” módon magának kérhette volna a posztot, de tekintettel arra, hogy ebben egy hatályos törvény és az államfő ellenkezése megakadályozza, olyan személyt jelölt, akinek a kormányzati tevékenységéért pártelnökként felelősséget tud vállalni.
Shhaideh fél évig vezette a fejlesztési tárcát
A romániai muzulmán közösségből származó Sevil Shhaideh 2015 májusától kezdődően fél évig vezette a fejlesztési tárcát a Ponta-kormányban, miután elődje, Liviu Dragnea lemondott a tárca éléről. Ezt megelőzően az Amerikai Egyesült Államokban is tanulmányokat folytató, a közigazgatási munkában meglehetősen tapasztalt Shhaideh államtitkári posztot töltött be a tárcánál, 2015-től a PSD tagja. Miniszteri kinevezése alkalmával Dragnea cáfolta azt a sajtóértesülést, hogy násznagy lett volna munkatársa esküvőjén, mint mondta: a „muzulmánoknál nincs násznagy”, ő tanúként volt jelen az esküvőn.
Dragnea nem titkolta: alkotmányellenesnek tartja azt a törvényt, amely – priusza lévén – „egyelőre” megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy magának igényelje a miniszterelnöki posztot, ezzel is jelezve, ideiglenes megoldásnak tekinti bizalmi emberének várható miniszterelnöki kinevezését. Ezt azzal indokolta, nem háríthatja el magáról azt a hatalmas felelősséget, amelyet a választók bizalma jelent számára, ezért olyan jelöltet keresett, aki dolgozni, a PSD programját végrehajtani „megy a kormánypalotába”, nem azért, hogy személyes politikai ambícióit érvényesítse. Ha Klaus Johannis elfogadja a PSD javaslatát és őt bízza meg kormányalakítással, Sevil Shhaideh lesz Románia első női miniszterelnöke.
A PSD elnöke az ALDE társelnökeivel együtt jelent meg szerdán az elnöki hivatalban, ahova Klaus Johannis államfő kormányalakítási tárgyalásra hívta a pártokat, ezzel is jelezve, hogy Shhaideh a parlamenti mandátumok 54 százalékával rendelkező PSD–ALDE koalíció közös jelöltje.
Az államfő csütörtökön is folytatja az egyeztetéseket a pártok vezetőivel, és várhatóan csak azt követően jelenti be, hogy kit bíz meg kormányalakítással.  Első körben Johannis tegnap fogadta a hozzá közel álló, választásokon csúnyán leszerepelt liberális párti küldöttséget is, akikkel legtöbb tíz percet tárgyalt csupán, majd az RMDSZ képviselőivel – Kelemen Hunor elnökkel, Cseke Attila és Korodi Attila frakcióvezetőkkel – egyeztetett.
Kölcsönös támogatás a parlamentben
A miniszterelnök-jelölt személyének nyilvánosságra hozatala után az RMDSZ tegnap parlamenti együttműködésről szóló megállapodást kötött a kormányalakításra készülő szociálliberális koalíció pártjaival. A dokumentumot a parlamenti mandátumok 6,5 százalékával rendelkező RMDSZ részéről Kelemen Hunor szövetségi elnök, a PSD–ALDE koalíció részéről pedig a koalíciós pártok elnökei írták alá a parlamentben.
A megállapodás a felek – egymással egyeztetett – törvénytervezeteinek kölcsönös támogatásáról szól. Az RMDSZ vállalja, hogy támogatja a kormány törvénykezdeményezéseit, amelyekről a minisztériumoknak előzetesen konzultálniuk kell a megállapodást aláíró pártok parlamenti frakcióival, beleértve az állami költségvetés tervezetét is.
A felek prioritásként támogatják az oktatási és egészségügyi kezdeményezéseket, a kormányprogramba foglalt infrastruktúra-fejlesztések és autópálya-program megvalósulását, a közüzemi szolgáltatások decentralizációját, a helyi és megyei közigazgatásban dolgozók bérének növelését, javítani szándékoznak a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának jogi keretein – olvasható a szerdán aláírt megállapodásban.
A dokumentum aláírói leszögezik: a felek vállalják a nemzeti kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználatára, oktatására és jelképhasználatára vonatkozó törvényes előírások és a – Románia által aláírt – nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek betartásának biztosítását.
A megállapodás végrehajtása érdekében az RDMSZ képviselőházi és szenátusi frakcióvezetői hetente konzultálnak a koalíciós pártok frakcióvezetőivel, a felek pedig minden parlamenti ülésszak végén megvizsgálják, hol tart a vállalások teljesítése.
Ami a kormányfőjelölt személyét illeti, Kelemen Hunor úgy nyilatkozott: Sevil Shhaideh érdekes miniszterelnök-javaslat. „Sevil Shhaideh asszony egy ideig vezette a fejlesztési minisztériumot, korábban államtitkár volt, és nagyon jól ismeri a közigazgatást. Nincs miért azt mondjam, hogy nem lenne alkalmas a tisztségre” – jelentette ki a szövetség elnöke. Hozzátette: Sevil Shhaidehnek nincs olyan politikai múltja, ami „gondolkodóba ejtené” az RMDSZ-t.
Kovács Péter:  megpróbálunk partneri viszonyt kialakítani
„Mint a december 11-i parlamenti választások győztes pártjának, a PSD-nek és a vele kormánykoalícióban levő ALDE-nak jogában áll megnevezni a miniszterelnököt. Az RMDSZ ezt tudomásul veszi, és bárki is legyen az illető, megpróbálunk partneri viszont kialakítani. Most az államfőn van a sor, hogy elfogadja-e vagy sem az előterjesztést” – nyilatkozta a Szabadságnak Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Az RMDSZ és a kormánykoalíciós pártok között megkötendő alkalmi együttműködési megállapodásról a politikus annyit mondott: csakis parlamenti támogatásról tárgyaltak, és az RMDSZ nem kérte, a PSD pedig nem ajánlotta fel, hogy a szövetség kormányra kerüljön.
„Ezért egyértelmű, hogy a tárgyalások parlamenti támogatásról szólnak. Egyelőre csak annyit tudok mondani, idén minden bizonnyal aláírjuk a megállapodást, amelynek tárgyalásai előre haladott szakaszban vannak. Az RMDSZ az oktatási reformról, ezen belül a nemzeti kisebbségi oktatási kérdésekről és a gyermekek tehermentesítéséről tárgyalt, továbbá nemzetpolitikai céljainkról, azaz a nyelvhasználati küszöb 20 százalékról 10 százalékra való csökkentéséről, nemzeti szimbólumaink szabad használatáról és az erdélyi infrastruktúra, különösképpen az észak-erdélyi autópálya befejezéséről, valamint a családokat segítő politikákról” – összegzett Kovács Péter. 
 Szabadság (Kolozsvár)

Forradalmi áthallások
1989. december 21-én Bukarestben a diktátor hatalmas tömeghez intézte beszédét. Az elvtársakhoz és elvtársnőkhöz intézett patetikus szózatában a december 16 és 17-i temesvári eseményeket pocskondiázta, előszeretettel használva a fél évszázad távlatából már aligha félelmetes fasiszta jelzőt. Azokat a fiatalokat alázta porig, akiknek társai, barátai és rokonai ott álltak Bukarestben is. A felhevült tömeg a beszéd közepén morajlani kezdett, a diktátorba ölve a szót. Ekkor hangzott el a mellette álló feleség, a nép akadémikusának világsajtót járt mondata: „ígérj nekik több pénzt, fizetést!”. Ez a mondat azóta is Damoklész kardjaként lóg felettünk és csepegteti ránk a forradalomban elhunytak megfakított vérét.
Elena Ceaușescu 1989. december 21-én azt hitte, hogy meg lehet győzni pénzzel és üres ígérgetésekkel egy generációt, amely már évek óta ahhoz volt szoktatva, hogy órákon át állt sorba kenyérért, húsért és alapvető élelmiszerekért, és életmódjuk oly távol állt a külföldről látott modelltől, hogy elégedetlenségük már velejéig hatott. 1989 forradalma egy túl sokáig tartogatott, fojtogatott érzés vulkanikus robajával söpört el egy diktatúrát, legalábbis annak szimbolikus alakjait. Ellenben a diktatúra alapvonásait és mozgatórugóit – a pártuniverzum vezető rétegét és pszeudo-metamorfózison áteső oligarcháit, a félelemben, megalázottságban, sunyiságban élők millióit – nem lehet eltávolítani a néplélek kifakadt fájdalmában sem. Ötven év szolgasága úgy marad egy nép mentalitásában, már-már kulturális mémként élve tovább, mint a mózesi generáció hasonlata: Kánaán nem lehetett Mózes és szolgaságban élt generációjának privilégiuma. Csak az Egyiptomon kívül, a szabadságban születettek érhettek el az ígéret mitizált földjére.
Ez lett sajnos a forgatókönyve az emlékéiben és egykori hőseiben is megfakult forradalomnak. A diktatúrát hamar átváltotta az a politikus-generáció, aki éveken keresztül némán szolgálta másodvonalban a pártideológiát és kapva az alkalmon, hamar megvetette annak a politikai és gazdasági rendszernek a mozgatórugóit, amelynek eredménye a ma ismert Románia. Az az ország, amelyben utcára menni, véleményt mondani hangosan, bátran és karakánul, vadul és fiatalos hévvel még mindig valahogy félelemmel, lassan, nyafogva jön és nem zsigerből, ahogy ennek lennie kellene. Amikor mégis megtörténik, mint tavaly ősszel a Colectiv tragédiája után, amikor az én generációm, a 80-as évek végén születettek százezrei mentek utcára országszerte, mégis újraszületik a 89-es forradalom hőseinek szelleme. Ott él, lebeg a levegőben, de nem bír, nem tud erőre, vezető hatalomra kapni az új generáció, egy új világ, hiszen az országot vezető politika továbbra is a 89 előtti generációból vagy azok csatlósaiból áll. Az új kezdeményezések és fiatal, karizmatikus politikusok – legyen szó egy magyar alpolgármester-helyettesről, egy a kisebbségeket védő ateista képviselőről vagy egy hat hónapja létező román pártról – nem tudnak a román gépezetben fennmaradni. Ledarálják őket, kicsinálják, kifacsarják – és megannyi más igét használhatnánk. Ugyanúgy, ahogy a ritkán feléledő 1989-es forradalom szálingózó szellemét is: a Colectiv tragédia utáni mozgalom úgy holt el, mint a 2011-es szíriai arab tavasz Assad féle eltiprása. Itt nem fegyverekkel, városi ostrommal, hanem manipulációval, agymosással és Ceausescu talán legmaradandóbb hagyatékának tekinthető szerénységre, hallgatásra, nyugalomra intéssel történt. Úgy mozgatja a kortárs vezető politikai réteg láthatatlan, „hallgassra” intő kezét, ahogy az egykori diktátor utolsó beszédében intette csendre forrongó népét.
A forradalom szelleme, ami néha lángra kap az én generációm körében, olyan hangok próbálják leverni és megalázni – ahogy megtették ezt már az 1989-es hősökkel is – mint a Román Ortodox Egyház, amelynek néhány tagja például sátánista bűneik következményeként értelmezte a Colectiv tragédiában elhunyt fiatalok halálát, vagy olyan politikusok és nemegyszer díszértelmiségiek, egyetemi rektorok, akik szerint az én generációm, az ország egyre fogyó vagy külföld felé tendáló fiataljai buták, neveletlenek vagy analfabéták. Meglehet, minden hasonlítás és analógia kérdése, de ha egy ország vezetői nem a fiatalokban látják az építendő örökséget és a társadalom motorját, az jövő nélküli ország lesz. Márpedig 1989-ben a forradalomban pontosan a jövőért, a változásért harcoltak és haltak meg. A mi jövőnkért, értünk.
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)

Háromszáz euróba kerültek a 3D „kacsintósok”
A Kolozsvár kétnyelvű helységnévtábláit népszerűsítő háromdimenziós (3D) reklámplakátoknak buszokban történő kihelyezésének ötletével a Muszáj-Musai önkénteseinek sikerült ugyan első helyezést elérniük a Com’on, Kolozsvár! pályázaton, ám az erre kiutalt pénzt vissza kell fizetniük, ezért gyűjtést szerveznek – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szakáts István és Bethlendi András, a civil akciócsoport két képviselője. A kulturális sokszínűség gyakorlati vonatkozásai mellett elkötelezett Muszáj-Musai nehezményezi, hogy sem a városháza, sem a fiatalok részvételi költségvetésének programját lebonyolító Pont Csoport nem segítette elő az ügyet.
– Azt tapasztaltuk, a román közösség már nem ellenzi a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését – fogalmazott Szakáts.
– Érdekes viszont megjegyezni, hogy a magyar lakosság érdeklődése lankad. Augusztus 20-án megtapsolják Emil Boc polgármestert a jó napot kívánok köszöntéséért, de nem neheztelnek eléggé rá a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésének akadályozásáért. Az, hogy az önkormányzat és a közszállítási vállalat is hozzájárult a projekt sikeréhez, nem ok a hálára. Szükséges lépés volt. Hosszú út vezetett ide: ne feledjük az ezer per tavaszát, a villámcsődületeket, a nyílt levelet, illetve azt, hogy Bethlendi Tamás az ENSZ Genfben tartott egyik kisebbségvédelmi értekezletén is felszólalt. A városházán közöltem: ha nem lépnek, a Svájcban tartandó konferencián botrányt szervezünk. Azt hiszem, ez volt a fordulópont – nyilatkozta a kétnyelvű helységnévtábla kapcsán Szakáts István.
Szakáts szerint a Szociológiai Kutatások Háza (Casa de Cercetări Sociologice Transilvania – CCST) által végzett felmérésből kiderül, hogy a kolozsváriak 40 százaléka támogatja, 35 százaléka semleges állásponton van és csupán közel 25 százalékuk vélekedik negatívan a többnyelvű táblák kihelyezéséről. Hozzátette: mivel a gáncsoskodások miatt kifutottak az időből, vissza kell utalniuk a városházának a nyertes pályázatra megítélt 4500 lejt. – Két-három ember a saját zsebéből fedezte a 3D nyomtatásra szükséges 300 eurót. Emellett 320 lejbe került, hogy tíz napig, azaz év végéig három autóbuszon reklámfelületet bérelhessenek. Gyűjtést szervezünk, hogy összegyűjtsük az eddig erre fordított összeget, és amennyiben több pénz gyűl, meghosszabbítjuk a közszállítási vállalattal kötött reklámszerződést – jegyezte meg Szakáts.
Aki adományozni szeretne, az megteheti a Transilvania Bankban nyitott folyószámlára utalással, RO16BTRL 00501201754130XX – Stanik Bence, valamint a PayPal online fizetési rendszeren keresztül https://www.paypal.me/clujnapocakolozsvar.  
Bethlendi András az ügyben folyó, a Szabadság által részleteiben ismertetett perről beszélt. Álláspontja szerint a január 31-én sorra kerülő következő bírósági tárgyaláson megjelenhetnének a perhez csatlakozott kolozsvári polgárok is. – Arra bátorítjuk őket, jöjjenek el, hadd lássa a bíró, hogy az ügynek van társadalmi támogatottsága – ösztönözte a lakosságot.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor több jogot vár a szociálliberális koalíciótól
Az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatása, a jogbiztonság és jogbővítés megteremtése, a helyi közösségek szimbólumhasználata, a kisebbségek jogainak betartása szerepelnek többek között abban a megállapodásban, amelyet egy hatékony parlamenti együttműködés érdekében írt alá szerdán az RMDSZ a kormánykoalíció tagjaival Bukarestben – tájékoztat az RMDSZ közleménye.
„Az RMDSZ azt várja el a kormánykoalíció tagjaitól, hogy a szövetség által benyújtott törvénytervezetek támogatásra találjanak a parlamentben. Nekünk első körben az a célunk, hogy az anyanyelvhasználat, a közösségi szimbólumok használata során a joggyakorlatban elvégezzük a szükséges korrekciókat, továbbá a meglévő kisebbségi jogok megtartása és gyakorlatba ültetése, valamint ezek bővítése tartozik prioritásunk közé. Egy kölcsönönös együttműködésnek csak így van értelme. Partnereket kerestünk azoknak az ígéreteknek a valóra váltására, amelyekre a kampányidőszakban vállalkoztunk” – mutatott rá az Agerpres által idézett közlemény szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök azt követően, hogy ellátta kézjegyével a parlamenti együttműködésre vonatkozó megállapodást.
A megállapodás szövege a kisebbségi jogok széleskörű gyakorlása mellett kitér az oktatási törvény gyakorlatba ültetésére, a közigazgatási decentralizációra, a közigazgatásban dolgozók béreinek emelésére, illetve az erdélyi autópálya építésének befejezésére – olvasható a közleményben. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy a parlamenti együttműködés addig marad érvényben, amíg a felek teljesítik a megállapodásban vállaltakat. Krónika (Kolozsvár)

A kormányfőjelölt: Liviu Dragnea
Ha de jure nem is, de facto Liviu Dragneának hívják majd Románia miniszterelnökét, amennyiben Klaus Johannis államfő elfogadja Dragnea javaslatát, és a PSD elnökének bizalmasát, Sevil Shhaidehet bízza meg kormányalakítással.
Shhaideh pályafutása alapján ugyanis egyértelmű: hosszú évek óta közeli munkakapcsolat fűzi a szociáldemokrata pártelnökhöz, már a megyei önkormányzatok szövetségében is együtt dolgoztak, a köztük lévő bizalmi viszonyt emellett az is kiválóan illusztrálja, hogy Dragnea Shhaidehet vette maga mellé államtitkárnak a fejlesztési minisztériumba, majd miután az ellene indult bűnvádi eljárás miatt kénytelen volt távozni, ő lett az utódja.
Dragnea választása persze a saját szempontjából nézve nem csupán ezért telitalálat, hanem azért is, mert igencsak „trendi". Elvégre női jelöltről van szó, ami újdonság Romániában, ráadásul kisebbségi is, hiszen a muzulmán vallású török-tatár közösségből származik. Ezzel azokat a köröket, amelyek számára csak az ilyen külsőségek fontosak, a tartalom már másodlagos, máris bizton megnyerte magának, függetlenül attól, hogy – Dragnea habitusát ismerve, illetve szerdai kijelentéseit figyelembe véve – az új kormányfő nem lesz több a választási csalás miatt jogerősen elítélt, és ezért a miniszterelnöki tisztségtől eleső PSD-elnök kesztyűbábjánál. (És ez nem jelenti azt, hogy Sevil Shhaideh mögött nem áll impozáns szakmai pályafutás – csakhogy ennél a kinevezésnél nem ez volt a fő szempont).
Ráadásul Dragnea utalásaiból akár az is leszűrhető, hogy előbb-utóbb átvenni készül a miniszterelnöki tisztséget, ehhez csupán arra vár, hogy az új parlamenti többség módosítsa a törvényt, amely tiltja jogerősen elítélt személyek kormánytaggá történő kinevezését. Ha az államfő rábólint Shhaideh kinevezésére, a külvilág számára Románia ismét csak a tolerancia mintaországaként és a kisebbségek paradicsomaként tűnik majd fel, hiszen a német államfő mellé most odakerülhet a török származású miniszterelnök.
Ez a felszínen olyan idillt sugall, amely szinte példa nélküli a világon – miközben tisztában vagyunk azzal, hogy a felszín alatt a mindennapok csak akkor „idilliek" a kisebbségiek számára, ha immár elenyésző számú, lassan felszámolódó közösség tagjai, illetve ha Johannis államfőhöz hasonlóan román nemzetiségűnek vallják magukat. Amennyiben azonban kiállnak saját hivatali anyanyelvhasználatuk, nemzeti jelképeik, oktatási intézményeik, valamint kulturális és területi önrendelkezésük mellett, a legsötétebb diktatúrákat idéző hatósági üldöztetés sújtja őket a román „nemzetállam" részéről.
Ezért is lehet kétélű fegyver, hogy az RMDSZ máris sietett legitimálni a várható új kormánytöbbséget, és már a kormányfőjelölt megnevezését követően aláírta az együttműködési megállapodást a PSD-ALDE koalícióval. Még akkor is, ha nem kormányszereplésről van szó, hanem a koalíció parlamenti támogatásáról. Ezzel ugyanis már előre biankó csekket írtak alá a kormányoldal számára, anélkül, hogy érdemben befolyásolhatnák annak lépéseit, hiszen a többsége az RMDSZ nélkül is kényelmesen megvan.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Erdélyhez hű marad
Székely zászló a román parlamentben 
A Károli Gáspár által lefordított magyar nyelvű Bibliára és a székely zászlóra tett kézzel tette le a román parlamentben a hivatali esküt Kulcsár-Terza József megválasztott képviselő, a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezetének elnöke. Az új és újraválasztott szenátorok és képviselők tegnap estek át a ceremónián.
„A hivatalos szövegen túlmenően, gondolatban arra esküdtem, hogy Erdély földjéhez hű leszek, és minden erőmmel annak népét fogom szolgálni. A parlament plénuma előtt magyarul is kijelentettem: erre esküszöm, Isten engem úgy segéljen!” – közölte a háromszéki képviselő. Úgy véli, egy demokratikus országban természetes dolognak kellene lennie az anyanyelv- és a nemzeti szimbólum használatának. „Nekünk, magyaroknak, székelyeknek pedig van anyanyelvünk, vannak szimbólumaink, himnuszunk, kultúránk, vallásunk”, nyomatékosította a honatya, aki szerint ezekről a kérdésekről nyíltan kell tárgyalni, „az igazságot ki kell mondani”.
Benkő Erika is letette tegnap a parlamenti esküt. A háromszéki RMDSZ-képviselő tájékoztatása szerint az elkövetkezőkben a kisebbségi és emberjogi bizottságban fog dolgozni, valamint az európai ügyek bizottságának lesz az alelnöke. „Mindkét bizottságban lehetőségem lesz arra, hogy közösségünk érdekében dolgozzam. Ismételten köszönöm a közösség bizalmát. Hajrá, Székelyföld!” – írta közösségi oldalán. 
Mint beszámoltunk, Háromszékről három képviselőt és egy szenátort küldött a törvényhozásba az RMDSZ (Benkő Erika, Márton Árpád, Kulcsár-Terza József és Fejér László személyében), a másik két parlamenti mandátum pedig a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Pártnak (PMP) jutott (Octavian Goga és Gheorghe Baciu). 
Kiss Edit Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ellopott forradalom
Az 1989. december 15-én Tőkés László református lelkész által csiholt szikra Temesváron belekapott a kommunista diktatúra félelemből és rettegésből felhúzott falaiba. És a hírhedt Securitate pribékjei hiába lőttek bele a tüntetőkbe, őket már golyózáporral sem lehetett további lapulásra kényszeríteni. Az általuk egyre nagyobb elszántsággal táplált tűz pedig december 21-én lángra lobbantotta Bukarestet, és másnap Románia egészét. Milliók vonultak az utcákra országszerte, és néztek farkasszemet a csőre töltött fegyverekkel.  
Nem volt ez másképp Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön sem. A Ceauşescu-házaspár elmenekülése után pedig örömmámorban úszva ünnepeltük a sötét évek megpróbáltatásai után hirtelen ránk köszöntött szabadságot. Akkor még senki nem sejtette, hogy a kommunista Ion Iliescu köré tömörült szekusok a fővárosban már ellopták a forradalmat, és folyamatban van hatalmuk átmentése. Mára azonban ez teljesen nyilvánvalóvá vált, ezért legalább most, az események 27. évfordulóján ki kell mondanunk.
A kommunizmust ugyan nem tudták megmenteni, az ország gazdasági és politikai vezetését azonban megkaparintották, és a demokrácia látszatának fenntartása mellett azóta is birtokolják. Ráadásul mi vagyunk azok, akik szavazatainkkal erre négyévenként felhatalmazzuk őket. Ez viszont azért történhet meg, mert a SRI-re átkeresztelt román titkosszolgálat és kisebb testvérei a jól érzékelhető, de láthatatlan háttérhatalom uralmának fenntartásán fáradoznak. Rémhíreket terjesztve, félretájékoztatva, megtévesztve és gyűlöletet szítva vezetik félre a lakosságot. Ha pedig ez nem elég, akkor nem riadnak vissza a véres események kiprovokálásától sem. Ezért kellett a diktatúra bukása után több felkelőnek meghalnia, mint annak előtte, és így kerülhetett sor többek között a marosvásárhelyi román–magyar összecsapásokra, valamint a bukaresti bányászlátogatásokra is.
Ceauşescu szelleme tehát a mai napig tovább kísért Romániában, és fog is kísérteni, amíg meg nem törjük a titkosszolgálatok hatalmát. Ehhez viszont öntudatos polgárok bátor és egységes fellépésére van szükség országszerte.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Négy lábbal a sajtószabadságért
 Az emberi méltósághoz hozzátartozik, hogy elmondhassuk, leírhassuk azt, amit gondolunk. A márciusi ifjak tizenkét pontban összefoglalt követeléseiben az első helyen szerepel a sajtószabadság, nem véletlenül. De mivel a szó veszélyes fegyver, illene mégis elővigyázatosan bánni vele, mert ugye a fegyvertartásnak is megvannak a szabályai, nem szokás a puskát az asztalon hagyni, és nem ajánlatos hadonászni vele. 
Tüntetnek Varsóban, mert szabályozták a tudósítók munkáját. Nem ismerem a részleteket, kizárólag elvi szempont, amit írok. Az sem normális, ha az újságíró mindenhatónak képzeli magát, akinek bárki bárhol bármikor köteles válaszolni. Kimegy a szenátor úr a vécére, rohannak utána torzonborz ifjoncok és ötcentis szoknyájú hölgyikék, rágógumival a szájukban, hogy nyilatkozzon az anyósa nyaralásáról.
Nem tudom, mi a helyzet ma, de egy időben a brit parlamentbe csak a BBC televíziós stábja léphetett be, a közvetítés pedig álló kamerával kizárólag a mikrofonnál éppen beszélőt mutathatta, nem mint nálunk, ahol a riporterek lesik, hol van egy üres szék, és melyik képviselő ásít vagy vakarózik, hogy aztán százszor visszajátszva a jelenetet lejárassák az illetőt. Arra gondolok, vajon egy szerkesztőségi gyűlésen senki nem ásít, nem vakarózik? 
Nemrég egy bukaresti hírtévében egy órán át hőbörgött néhány meghívott meg betelefonáló a moderátor(?) vezényletével, amiért Szentgyörgyön állítólag letiltották a nemzeti zászlót a polgármesteri hivatalról. Egyiknek sem jutott eszébe kérni egy fényképfelvételt...
A mózesi törvény pofonegyszerű módon oldotta meg az álhír- és álvádterjesztést: azt a büntetést javasolta, ami azért a vádért járt volna. Vagyis biciklilopással vádolsz meg hamisan, te kapod a biciklitolvajt megillető büntetést. Gyilkossággal életfogytiglant kaphatsz, tehát jó, ha kétszer meggondolod, milyen szavakkal dobálózol. Ha napjainkban alkalmaznák, brrr...
George Bernard Shaw-ról jegyezték fel, hogy egyszer egy amerikai újságíró látogatta meg a Mestert, hogy interjút készítsen vele. Beszélgetés közben a vendég, jenki szokás szerint, feltette lábait a kávéscsészék mellé az asztalra. Amikor rájött, hogy talán ez nem helyes, megkérdezte az írót: ugye nem haragszik? Dehogy, válaszolt a nagy öreg. Tőlem felteheti mind a négyet!
Zubreczky Antal Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Árpád-kori emlékeink
Magyarok is laktak Marosszéken 
A Székelyföld településtörténete címet viselő előadássorozat harmadik részeként László Keve marosvásárhelyi régész volt a Székely Nemzeti Múzeum vendége, aki marosszéki kutatásai eredményeit ismertette az érdeklődőkkel.
A szakembertől megtudhattuk, hogy Marosszékről eddig csupán három középkori oklevél került elő. A legrégebbi 1264-ben keletkezett, és Nyárádtőre vonatkozik, a másik 1291-ben, és Forum Siculorum név alatt Marosvásárhelyt említi, míg az 1293-as Marosszentkirályt és Náznánfalvát. Az eddigi kutatások során a vidéken 28 Árpád-kori régészeti objektumot sikerült feltárni, melyek között egyetlen vár, a 11. századból származó malomfalvi található. Ezzel szemben 12, különböző típusú templomot ismerünk a 13. századból. A 14. században Nyárádszentlászlón épített és most is álló Isten házát egy kisebb méretű fölé emelték, a mellette talált két sír keletkezése pedig 1150–1210, illetve 1170–1220 közé tehető.
Az ásatások során előkerült kerámia típusa, mintázata és anyagának vizsgálata alapján megállapították továbbá, hogy ezeket a kora Árpád-korban készítették, de 1020 és 1050 közötti időszakból származó háziállatok csontjaira is akadtak. Ugyanakkor a hajkarikák és az I. László (1077–1095) uralkodása alatt vert pénzérmék is egyértelműen korai magyar jelenlétre utalnak.
Összegzésképpen, az eddig feltárt régészeti anyag alapján: amint Háromszék és Csíkszék, úgy Marosszék esetében is kijelenthető, hogy – amennyiben elfogadjuk azt a hipotézist, miszerint a székelyek csak a 12-13. századtól kezdenek megtelepedni ezen a vidéken – itt már a székelyek letelepedése előtt létezett egy magyarok által lakott vármegyei településhálózat. Vagy „azok” a magyarok már székelyek lennének?
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megalakultak a parlamenti szakbizottságok
Csütörtökön délután szavazott a Képviselőház és Szenátus plénuma a szakbizottságok megalakulásáról és ezek összetételéről.  Az RMDSZ az elmúlt parlamenti ciklushoz viszonyítva számos kulcsfontosságú szakbizottságban lát el elnöki, alelnöki és titkári tisztségeket.
A Szociáldemokrata párt (PSD) 11 szakbizottságot vezet a következő négy évben, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) öt szakbizottság élére nevezett ki elnököt. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) két-két szakbizottság vezetését kapta meg a szavazás után. A Népi Mozgalom Párt (PMP) egy bizottság élére nevesíthetett vezetőt. 
A 22 állandó bizottság a szenátus mandátumának végéig fejti ki tevékenységét. A pártokat megillető bizottsági helyek számát tárgyalások során döntik el a frakciók, figyelembe véve a szenátus politikai összetételét. A felsőház szabályzata szerint, a szenátus elnökének kivételével, minden szenátor legkevesebb egy szakbizottság tagja kell hogy legyen, és legfeljebb két bizottságban kaphat feladatot - ismertette a plenáris ülés kezdetén Călin Popescu-Tăriceanu házelnök. 
Az RMDSZ honatyái az alábbi szakbizottságokban fognak tevékenykedni Képviselőház 1. Biró Rozália Bihar megyei képviselő – Külpolitikai bizottság, elnök 2. Szabó Ödön Bihar megyei képviselő – Oktatásügyi bizottság, alelnök 3. Benkő Erika Kovászna megyei képviselő – Európai ügyek bizottság- alelnök, Emberjogi bizottság, tag 4. Bende Sándor Hargita megyei képviselő – Ipar- és szolgáltatás ügyi bizottság, alelnök 5. Csoma Botond Kolozs megyei képviselő – Közigazgatási bizottság, alelnök 6. Csép Éva Andrea Maros megyei képviselő – Munkaügyi és szociálisvédelmi bizottság-titkár, Esélyegyenlőségi bizottság, tag. 7. Vass Levente Maros megyei képviselő – Egészségügyi bizottság, titkár 8. Faragó Péter Arad megyei képviselő – Környezetvédelmi bizottság, titkár 9. Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő – Kulturális bizottság, tag 10. Korodi Attila Hargita megyei képviselő – Külpolitikai bizottság, tag. 11. Márton Árpád Hargita megyei képviselő – Jogi bizottság, tag. 12. Seres Dénes Szilágy megyei képviselő - Közigazgatási bizottság, tag. 13. Erdei-Dolóczki István Szatmár megyei képviselő – Költségvetési- és pénzügyi bizottság, tag. 14. Antal István János Konstanca megyei képviselő – Gazdasági bizottság, tag. 15. Benedek Zakariás Szeben megyei képviselő – Szállításügyi bizottság, tag. 16. Sebestyén Csaba Hargita megyei képviselő – Mezőgazdasági bizottság, tag. 17. Kulcsár Terza-József Kovászna megyei képviselő – Emberjogi bizottság, tag. 18. Magyar Loránd Bálint Szatmár megyei képviselő – Mezőgazdasági bizottság, tag. 19. Apjok Norbert Máramaros megyei képviselő – Távközlési bizottság- tag, Honvédelmi, közrendi és nemzetbiztonsági bizottság-tag. 20. Biró Zsolt Maros megyei képviselő – Oktatásügyi bizottság, tag. 21. Ambrus Izabella Brassó megye képviselő – Jogi bizottság tag. Szenátus 1. László Attila Kolozs megyei szenátor – Egészségügyi bizottság, elnök 2. Tánczos Barna Hargita megyei szenátor – Mezőgazdasági bizottság-alelnök, Pénzügyi bizottság-tag. 3. Novák Csaba Zoltán Maros megyei szenátor – Oktatásügyi bizottság- alelnök, Külpolitikai bizottság-tag. 4. Turos Lóránd Szatmár megyei szenátor – Kulturális bizottság- alelnök, Ember- és kisebbségügyi bizottság- tag. 5.Verestóy Attila Hargita megyei szenátor – Honvédelmi, közrendi és nemzetbiztonsági bizottság-tag. 6. Cseke Attila Bihar megyei szenátor – Közigazgatási bizottság, tag. 7. Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor- Szállításügyi bizottság, tag. 8. Derzsi Ákos Bihar megye szenátor – Munkaügyi és szociális bizottság-tag, Ipari bizottság-tag. 9. Császár Károly Maros megyei szenátor – Jogi bizottság, tag. maszol.ro

Ismét az egyház ellen döntött a bíróság a Székely Mikó Kollégium ügyében
A Brassói Ítélőtábla 2016. december 19-én első fokon visszautasította az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatására vonatkozó kérését​. Az Erdélyi Református Egyházkerület a határozat ellen fellebbezni fog.
„2016. december 19-én a Brassói Ítélőtábla első fokon visszautasította az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének visszaszolgáltatására vonatkozó kérését. Több mint negyven bizonyítékot terjesztettünk elő, amelyek egyértelműen és meggyőzően tanúsítják, hogy a tulajdonjog alanya és a visszaszolgáltatáshoz való jog jogosultja az Erdélyi Református Egyházkerület” – áll abban a sajtóközleményben, amelyet az EREK csütörtökön juttatott el szerkesztőségünkbe.
Emlékeztetnek arra, hogy a Mikó üggyel kapcsolatos büntetőperben 2014. november 26-án született végleges döntés. A ploiesti-i büntetőbíróság határozatában elismerte, hogy nem áll hatáskörében a tulajdonjog megállapítása, így a kollégium akár a református egyházé is lehet. Így az Erdélyi Református Egyházkerület ismét a restitúciós bizottsághoz fordult. A restitúciós bizottság 2016-ban ismét elutasította a kérést arra hivatkozva, hogy államosításkor az iskola a Református Székely Mikó Kollégium tulajdona volt (a telekkönyvi bejegyzés szerint), ennél fogva nem az Egyházkerület volt a tulajdonos.
Júniusban a Brassói Táblabíróságon újrakezdődött a per az iskola tulajdonjogát illetően. Az ügy írásos szakaszának lezárása után október 4-én volt az első tárgyalás. Az Erdélyi Református Egyházkerület a per során újabb bizonyítékokat mutatott be, amelyek kétség nélkül az Egyházkerület tulajdonjogát igazolják. December 14-én került sor a harmadik, egyben utolsó tárgyalásra.  
„A per során egyetlen olyan tény sem merült fel, amely a bizonyítékaink akár részleges cáfolatát eredményezhette volna. Az az állam, amelynek végrehajtó és igazságszolgáltató hatalma saját törvényeit megszegve, és azok ellenében az egyházi javak restitúciójának folyamatát leállítja és részben visszafordítja, nem tekinthető jogállamnak” – áll az EREK közleményében. Hozzátették: minden egyes jogsértés és megaláztatás azonban csak azt eredményezi, hogy megújult erővel és elkötelezettséggel szolgáljuk közösségünket, és közösségünk gyarapodását. Az igazságtalanságok nem megtörnek, hanem megerősítenek abban, hogy magyar református közösségünkért érdemes és kell dolgozni.
„A döntésnek súlyos következményei vannak: utat nyit a magyarellenes vagy rosszindulatú állami szerveknek arra, hogy ugyanilyen módon visszaállamosítsanak bármilyen más egyházi ingatlant is” – írják.
Emlékeztetnek, hogy országszerte több száz olyan visszaszolgáltatott ingatlan van, amelyben oktatási intézmény működött, szerintük ezek mind veszélybe kerültek. „Úgy véljük, a bíróság azt üzeni döntésével, hogy visszaállamosíthatóvá válnak nemcsak az iskolák, hanem minden eddig visszajuttatott ingatlan. Kijelentjük, hogy a restitúciós folyamat véglegesen leállt Romániában, sőt úgy tűnik a román állam minden szerve azon van, hogy visszaállamosítsa a jogos tulajdonosainak megítélt ingatlanokat” – vonják le a konklúziót.
A határozat ellen az Erdélyi Református Egyházkerület tiltakozik és fellebbezni fog. „Kötelességünk élni a rendelkezésünkre álló jogvédelmi eszközökkel, hogy jogos tulajdonunkat visszaszerezzük. Kötelességünknek tartjuk őseink örökségét ápolni szándékuk szerint, amely csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha ezt az örökséget magunk kezelhetjük, és fordíthatjuk közösségünk javára” – zárul az Erdélyi Református Egyházkerület közleménye. maszol.ro