Felszentelték a világ magyarságának harangját
A VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján a dómban tartott ünnepi szentmisén Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök szentelte fel a világ magyarságának összefogását jelképező harangot, amely délben meg is kondult az alsóvárosi Nemzeti Emlékkertben. A harangot a Szegedi Hagyományőrző és Városkép-védő Egyesület elnökének, vitéz Szilágyi Árpádnak az ötlete nyomán készíttették adományokból, hangja a világ magyarság szívéhez szól, azt üzeni: haza csak egy van.
„Bár templomban szoktuk elhelyezni a harangokat, hogy a híveket hívják, de ez a harang, ami a Földmíves utcába, a Nemzeti Emlékkertbe kerül, egybegyűjtést kíván jelképezni, egybegyűjteni a magyarságot, egy akaratban, egy szeretetben, egy segítőkészségben. Istenünk, a parancsod az szolgádnak, Mózesnek, hogy készítsenek harsonákat, amelyekkel imára hívják össze népedet, áldozat bemutató papjaid köré. Kérünk, szent lelked erejével szenteld meg ezt a harangot, amelyet dicsőségedre az egyház használatára öntöttek, hogy kondulásával az örök értékre figyelmeztesse híveidet. Add, hogy valahányszor megszólal, növekedjék híveidben a hit, erősödjék a remény és tökéletesebb legyen a szeretet” – fogalmazott az ünnepi szentmise elején Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök, majd krizmával szentelte fel Isten dicsőségére és a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján a Szegedi Hagyományőrző és Városkép-védő Egyesület elnökének, vitéz Szilágyi Árpádnak alsóvárosi Nemzeti Emlékkertjében Szaplonczay Miklós görögkatolikus parókus áldotta meg a harangot, amely délben meg is kondult.
Vitéz Szilágyi Árpád portálunknak elmondta, 2005-ben adták kis az Ausztrália és Új-Zéland magyar világa című könyvet, amelybe Tanka László, a Panoráma Világklub alapítója és a Magyar Világtalálkozó elnöke „Ha megkondulnak a harangok” címmel osztotta meg gondolatait. Ebben az alsóvárosi születésű, később Ausztráliába került Hódi Margitról ír, aki egy interjúban beszélt arról, hogy a hazaszeretet szó hallatán mindig a szegedi dóm harangja idéződik föl benne. Azt mondta, amikor megkondulnak a harangok, mindig gondoljunk arra, hogy összeköt minden magyar szívet bárhol is élünk a világban. És arra figyelmeztet bennünket: haza csak egy van. V. Szilágyi Árpád elmondta, a Magyar Világtalálkozóknak minden évben van egy maradandó emléke, innen jött a városvédő polgár ötlete, hogy a Nemzeti Emlékkertbe állítsanak egy harangot, ami a világ magyarságé, s amikor megszólal, minden magyar szívéhez szóljon, s érezze azt a nemzeti összefogást, amire szükség lenne ebben az országban. Az ünnepségen hangsúlyozta, a harang nem az övé, hanem a közösségé, minden magyaré, s azt szeretné, hogy a Nemzeti Emlékkert egy igazi oázis legyen, ahova bárki betérhet. Azt is elmondta, hogy ezentúl minden egyházi és nemzeti ünnepen meg fog szólalni a harang, és azt is szeretné, ha Bálint Sándor boldoggá avatása lezárul, és szentek sorába emelik, akkor azon a napon minden egyes órában konduljon meg.
A Panoráma Világklub alapítójától és a Magyar Világtalálkozó elnökétől, Tanka Lászlótól megtudtuk, minden Magyar Világtalálkozónak van egy maradandó emlékműve, amellyel jelet szeretnének hagyni, hogy ez a határtalan értékeinkért életre hívott találkozó megvalósult. Készült már egy fa szobor is erdélyi mesterember keze nyomán, majd egy másik évben 20 fafaragó készítette el az összefogás kapuját, 2013-ban pedig egy monumentális festmény, a Világok virága készült el, s ebben a sorba illik be a felszentelt harang, amely a VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján kondult meg először. „Amikor vitéz Szilágyi Árpád megkeresett a harangszentelés ötletével, és hogy a kertjébe legyen elhelyezve, először elgondolkodtam, hiszen templomokba szoktak harangot állítani, de ő egy igazi patrióta, aki egész életét arra áldozta, hogy köztéri szobrokkal gazdagodjon a környezete. Itt van ez az életmű, és mi úgy gondoltuk, hogy a világ magyarságának az összefogását a legjobban az jelképezi, ha itt állítjuk fel” – mondta el a SZEGEDma.hu-nak Tanka László.
Kakas Béla, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke emlékeztetett, a keresztény ember életének része a harang, az ég és a föld között lebegve egy isteni kinyilatkoztatás szimbóluma. Imára szólít, de ő kísér el minket utolsó utunkon, vész esetén pedig a félrevert harang ad tájékoztatást. „Ez a harang egy üzenet, a magyarság egységét szimbolizálja, felszólít arra, hogy mi egyek vagyunk, egy célért küzdünk a jövőnkért” – fogalmazott. Hozzátette, ez a harang nemcsak hagyományt teremt, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a Nemzeti Emlékkert igazi zarándokhellyé váljon. Juhász Tünde kormánymegbízott arról beszélt, hogy vitéz Szilágyi Árpád saját szülőházának adott olyan szerepet, hogy egyszerre őrzi benne az alsóvárosi hagyományt és a magyar nemzet történelmének, kultúrájának művészi kivitelezésű szimbólumait. „Most a világ magyarságának harangjával egy zengő szoborral gazdagodik ez az emlékkert. A harang szakrális tárgyként közvetít ég és föld között, hirdetője Isten kinyilatkozásainak. Ez a harang nemcsak ég és föld, hanem magyar és magyar között is közvetít, hirdeti együvé tartozásunkat. Ha ez a harang megkondult, minden magyarért szól, legyen bárhol a világon” – fogalmazott Juhász Tünde.
Az ünnepségre saját verssel készült ifj. Szilágyi Árpád, a Harangszentelő című költeményben utolsó versszaka eképpen szól:
„A nagyvilágon itt leled honod,
Ha két kezed most összekulcsolod
És elmondasz egy szentelő imát:
Isten áldd e harang hazahívó szavát!”
Kovács Péter / promenad.hu/cikk

Felélénkítenék az erdélyi gazdaságot a magyar kormány támogatásával
Az erdélyi magyarság gazdasági felvirágoztatása a hosszú távú célja annak a magyar kormányzati programnak, amelynek „főpróbáját” a Maros-Mezőségen tartják. A térség gazdálkodói, vállalkozói számára hamarosan 4,5 millió forint áll rendelkezésre, a projektet pedig ezután egész Erdélyre kiterjesztik.
„Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni” – Kós Károly ezen gondolatait választotta mottójául a marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány, amelynek hétvégi székhelyavatóján ismertették a magyar kormány RMDSZ-támogatással megvalósuló erdélyi gazdaságélénkítő programját. Az alapítvány Marosvásárhely főterén, a Köpeczi-Teleki-házban rendezte be székhelyét
A nemzetpolitika stabil pillére
A magyar kormány gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára, Magyar Levente elmondta, a Vajdaság és Kárpátalja után a legnagyobb külhoni magyar közösség számára, Erdélyre is kiterjesztik a „sorsfordító jelentőségű” projektet. „Ezzel is igyekszünk az erdélyi magyarságot sújtó sérelmeket kiegyensúlyozni, és most van egy olyan nemzeti kormány Magyarországon, amely gazdaságilag képes is arra, hogy ezt végrehajtsa. Elkötelezettek vagyunk megtenni ezt a történelmi lépést, mert anyagi értelemben is felelősséget vállaltunk a külhoni magyarságért, jelenleg pedig a politikai akarat és képesség egybeesik, és helyi partnerre is leltünk. Gigantikus vállalkozás, mert Erdély nagyobb Magyarországnál, éppen ezért évtizedes távlatban tervezünk, ez a kiszámítható, átlátható, hatékony program stabil pillére lesz a nemzetpolitikának. Olyan anyagi fellendülést eredményez, amilyen még nem volt, célunk az erdélyi magyarságot érezhetően megerősíteni.Hatalmas léptékű fejlesztések lesznek, ezért ez jó lesz Romániának is – fogalmazott az államtitkár.
Romániának nincs félnivalója
A megnyitón az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor úgy fogalmazott, azt szeretnék elérni, hogy az anyagi jólét megteremtéséhez ne kelljen elvándorolni. Mi úgy tervezünk itthon, hogy döntéseinknek köszönhetően a magyar emberek – bárhol is éljenek Erdélyben – érezzék a gazdasági programok nyújtotta gondoskodás hatását. Vannak identitásunkból fakadó gondjaink, amelyek orvoslása mellett olyan befektetéseket kell elindítanunk, támogatnunk, olyan erőfeszítéseket kell tennünk, amelyek közösségünk jólétét teremtik meg. A ma (pénteken, szerk. megj.) induló gazdaságfejlesztési program, amelyet Magyarország Kormánya támogat, ilyen. Az igények régiónként különböznek, ezért a pénzforrások hatékony felhasználására törekszünk.Abban is bízom, hogy az új gazdaságfejlesztési programunkat nyitottsággal fogadja a román fél is, hiszen amennyiben a főpróba, azaz a Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program sikeres lesz, és képesek leszünk eredményeket felmutatni, továbblépünk Székelyföld, Közép- és Dél-Erdély, de Partium fele is” – mondta a szövetségi elnök. A Maros megyei tanács elnöke, Péter Ferenc megköszönte és külön megtiszteltetésnek vette a lehetőséget, hogy a Maros-Mezőségen indulhat a program, a szórványvidék ugyanis specifikus odafigyelést igényel.
A Maros-mezőségi Gazdaságfejlesztési Program megvalósítását a marosvásárhelyi Pro Economica Alapítvány végzi, amelynek a hétvégén avatták fel a Köpeczi-Teleki házban található székhelyét. „Egyéves munkafolyamat után ez mérföldkő és komoly bátorságpróba számunkra, hiszen Erdély gazdasági felvirágoztatása a program célja” – mondta az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kozma Mónika.
Akár 100 milliárd forint
A Maros-mezőségi kisgazdálkodók, magánszemélyek, kisvállalkozók nyílt pályázati rendszerben 4,5 millió forint értékben pályázhatnak eszközbeszerzésre, fejlesztésre, a földbirtokviszony rendezésére 15 százalékos önrész biztosítása mellett a június 15-től egy hónapon keresztül a gazdaságélénkítő programban, majd kiértékelik az eredményeket. A cél az, hogy minden jó pályázatot támogassunk Erdély-szerte, mindenki számára nyújtsunk kézzelfogható támogatást, minél több embert érjünk el. A mintaprogramra összesen egymilliárd forint (mintegy 3,2 millió euró) van erre jóváhagyva, de szerintem már idén is lesz többletigény, s addig fogjuk emelni a keretet, amíg minden jó pályázót támogatni tudunk. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a jóval kisebb Vajdaságban 50 milliárd forintot osztottunk szét, akkor Erdélyben elérhetjük a 100 milliárd forintot (mintegy 324 millió euró – szerk.megj.)” – ismertette Magyar Levente. A gazdaságfejlesztő program részletei hamarosan elérhetők a www.proeconomicaalapitvany.ro honlapon.
Gáspár Botond / Székelyhon.ro

Munkanélküli segély nélkül maradtak, mert visszautasították az állásajánlatot
Több mint háromszáz Kovászna megyei lakos maradt munkanélküli segély nélkül, mert visszautasították a munkaerő-elhelyező ügynökség által felajánlott állásokat.
„314 személy van, akik elutasították az állásokat, és megvontuk tőlük a munkanélküli segélyt” – idézi az Agerpres hírügynökség Kelemen Tibort, az intézmény vezetőjét, hozzátéve, hogy egyesek nemcsak hogy elutasították a számukra felajánlott munkahelyeket, hanem meg sem jelentek az ügynökség által szervezett állásbörzéken. Múlt hónapban a sepsiszentgyörgyi állásbörzén 43 vállalkozás 564 munkahelyet kínált különböző szakterületeken, az eseményen azonban csupán 528 munkanélküli és álláskereső személy vett részt, miközben a hivatalos számadatok szerint a munkanélküliek száma sokkal magasabb. Április végén Kovászna megyében 4,20 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, az elmúlt öt év legalacsonyabb értéke volt ez, amikor 3709 személy szerepelt munkanélküliként, és 513-an részesültek munkanélküli segélyben. A legtöbb munkanélküli Sepsiszentgyörgyön van, 1445 személy, Baróton 900, Kovásznán 558, Kézdivásárhelyen 547, Bodzafordulón pedig 259 személynek nincs munkahelye. A háromszéki munkaerő-elhelyező ügynökség jövő hónapban Barót környékén szervezi meg a következő állásbörzét.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Megbeszélésen vesz részt Marosvásárhelyen Vatikán romániai nagykövete a katolikus gimnázium ügyében
A Keresztelő Szent János plébánia épületébe hívja munkamegbeszélésre a Római Katolikus Státus Alapítvány és a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői bizottsága az iskola ügyében érintett intézmények képviselőit – számol be a Vasárnap hetilap online kiadása, a romkat.ro.
Mint írják, a megbeszélésre meghívót kapott Lucian Goga, Maros megye prefektusa, Nagy Zsigmond alprefektus, Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke, Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere, valamint Horaţiu Lobonţ a marosvásárhelyi városháza iskolákért felelős aligazgatója, Ioan Macarie, Maros megye főtanfelügyelője és Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, valamint a marosvásárhelyi önkormányzat pártfrakcióinak képviselői.
A meghívóban szerepel, hogy a találkozón részt vesz Miguel Maury Buendía érsek, a Szentszék romániai apostoli nunciusa. A szülőkkel való május eleji megbeszélésén az apostoli nuncius azon túl, hogy ígéretet tett arra, hogy közbenjár az ügyben, kilátásba helyezte azt is, hogy amennyiben nem oldódik meg a helyzet, Marosvásárhelyre is elmegy találkozni az illetékes intézmények képviselőivel. Ez történik meg a szülők kérésére, május 31-én – nyilatkozta a Vasárnap megkeresésére Holló László, a Státus alapítvány igazgatótanácsának elnöke.
Ez egy újabb erős jelzés arra vonatkozóan, hogy a nuncius úr az iskola ügyét – amint azt korábban már ismételten kifejezésre juttatta – a Vatikán képviselőjeként figyelemmel kíséri, sőt, most már ezzel a gesztussal arról is tanúságot tesz, hogy azt katolikus ügyként sajátjának tekinti – fejtette ki a Vasárnapnak Holló. Székelyhon.ro

Kilenc díjjal a Sapientia lett a legeredményesebb határon túli egyetem
Az egyetem létjogosultságát bizonyítják azok a díjak és nemzetközi megmérettetéseken elért eredmények, amelyekről kedden sajtótájékoztatón számolt be a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának vezetősége, oktatói közössége. A Magyarországon kétévente szervezett Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról (OTDK) kilenc díjjal tértek haza a sapisok, és ennél még több oklevéllel az erdélyi TDK-król, illetve kari és emlékversenyekről.
Volt egy időszak az egyetem életében, amikor nehezebben lehetett tudományos munkára ösztönözni a hallgatókat, de ez ma már nem mondható el a marosvásárhelyi Sapientia EMTE karairól. „A minőségi oktatás bizonyítéka az a kilenc díj is, amelyet a kétévente szervezett OTDK-ról hoztak haza a hallgatók, elnyerve ezáltal a legeredményesebb határon túli egyetemnek járó elismerést is” – mutatott rá a sajtótájékoztatón a díjak jelentőségére Dávid László, az intézmény rektora, aki gratulált a díjazottaknak, és kiemelte a hallgatók tudományos eredményei mellett az oktatók munkáját is.
Az egyetem indulásakor felmerült kérdésre, azaz, hogy miért van szükség még egy egyetemre Erdélyben, pontosan ezek a kimagasló eredmények jelentik a választ – foglalta össze a lényeget a rektor. Kelemen András dékán kiemelte, a díjak és eredmények bizonyítják az itt elsajátított ismeretek gyakorlati hasznát, ugyanis a mai társadalom egyik legnagyobb kihívása az oktatás és a gazdasági szféra közötti szakadék áthidalása. A 2016-ban végzett Moni Róbert a magyarországi OTDK had- és rendészettudományi szekcióján, védelmi informatika tagozatán bemutatott Pályakövető robot vezérlése valós idejű videojel feldolgozó irányítási algoritmus című tudományos munkájával első helyezést ért el. De kiválóan teljesítettek a diákok a Contintental cég robotversenyén is, amelyen többek között a bukaresti, jászvásári vagy kolozsvári egyetemeket is megelőzték, ugyanis az első, a második és a harmadik díjat is bezsebelték.
A Kolozsváron megrendezett huszadik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia kommunikáció szekciójában pedig André Krisztina harmadéves kommunikáció- és közkapcsolatok szakos hallgató A másság megjelenítése az erdélyi magyar és román sajtóban című dolgozatával második díjat hozott haza, elnyerve ezáltal a lehetőséget, hogy dolgozatát 2019-ben az OTDK-n is bemutathassa. De ezen kívül a legtöbb tudományos diákköri konferencián dobogós helyen végeztek a sapis hallgatók: a XVI. Kari Tudományos Diákköri Konferencián, a Temesvári Műszaki Tudományos Diákköri Konferencián, a Digilent Design Contest Europe versenyen, az ECN programozó versenyen, a Bege Antal Matematika Emlékversenyen, a Veszprémi Pannon Egyetem Műszaki Informatika Karának 24 órás programozási versenyén, a Pneumobil versenyen vagy az Agrártudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián.
Az egyetem elsőévesei is jelentkeznek a konferenciákra, versenyekre, amelyek lehetőséget biztosítanak számukra az OTDK-n való részvételre is. A XVI. Kari TDK alkalmazott nyelvtudományok szekciójában például Rappert Balázs fordító- és tolmácsszakos elsőéves hallgató nyerte el az első helyezést – tudtuk meg a keddi sajtótájékoztatón.
Hajnal Csilla / Székelyhon.ro

Bukdácsoló magyar oktatás
Szűk hónap van csak már hátra a tanévből, ballagási, majd vizsgalázban égnek az iskolák, megmérettetések, mérlegkészítések ideje következik. No, meg a lehangoló statisztikáké. Az eredmények gyökeres jobbulására nem számíthatunk, hisz lényegében semmi sem változott az évek óta bírált, rendkívül rosszul tejesítő romániai oktatási rendszerben.
Mi, romániai magyarok szívesen áltattuk magunkat, hogy a nagy rosszon belül a magyarul zajló oktatás talán kicsit jobb, gyengébbek ugyan az eredmények, de ezért elsősorban a román nyelv és irodalom rossz módszertana okolható, más tantárgyak esetében a magyar átlag az országos fölé emelkedik. A múlt héten azonban kiderült, ez egyáltalán nincs így. Kolozsvári szociológusok az elmúlt öt esztendő eredményeit mérték fel, és arra a következtetésre jutottak, jó pár százalékkal elmarad a magyar diákok teljesítménye az átlagtól – és bizony az anyanyelvünkön oktató tanárok is felkészületlenebbek. Az elmúlt évek nyolcadikos képességvizsgáinak és az érettségik eredményeinek vizsgálata kimutatja, hogy a magyar nyelv és irodalmon kívül mindenben gyengébbek fiataljaink, mint román társaik. A nyolcadikosok közül országosan 73 százalék kapott ötösnél nagyobb jegyet, a magyarok aránya 70 százalék, s az még csak hagyján, hogy románból 44,5 százalék a bukási arány, de matematikából is 4 százalékkal az országos átlag alatt maradnak gyermekeink, és román társaiknál 6,5 százalékkal kevesebben kaptak csak magasabb, 8,5–10-es közötti osztályzatot. A végzős diákoknál még lehangolóbbak az eredmények, öt év alatt az országos átlagnál 8 százalékkal kevesebb magyar diák szerezte meg első próbálkozásra az érettségi oklevelet, szakiskoláink a hasonló román iskoláknál is rosszabbul teljesítenek, és ugyanez a helyzet a vokacionális képzés esetében. A szakiskolákban 10 vagy akár 20 százaléknyi különbség is lehet az átmenési arány között, de lehangoló a helyzet a pedagógiát végzők esetében is, majd 7,5 százalékkal kevesebb magyar diák vizsgázik sikeresen, és fél jeggyel kisebb az általánosuk. A magyar gyerekek záróvizsga-eredményei általában gyengébbek románból, de idegen nyelvből és matematikából is, a magyaron kívül csak a választott tantárgyaknál elért jegyek közelítenek a román átlaghoz. Kritikus pontokra irányítják a figyelmet a felmérést készítő szociológusok, vészharangot próbálnak kongatni, jelezni, a romániai magyar oktatás gondjait egy általános reform sem oldja meg, a sajátos problémákat sajátos módon kellene orvosolni. Ha nem veszi komolyan figyelmeztetésüket a szakma, a politikum, a szakadék egyre mélyül, és már nemcsak a magyar gyermekek jelentős százaléka bukik meg sorsdöntő vizsgákon, hanem az egész romániai magyar oktatás. Ez a vég kezdetét, az pedig magát a véget jelentené az erdélyi magyarság számára.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Milyen a jó kisebbség? (A múlt hét)
Szörnyűséges, hogy némely, magát egységes nemzetállamnak tekintő ország minden törekvése ellenére Európában még mindig mintegy 60 millió az őshonos nemzeti kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó személyt tűrnek meg. Ennek fele sem tréfa, és még a fele is sok lenne, különösen azoknak, akik nyakig vannak a kisebbségiekkel. Egy igazi nemzetállam nem ismeri el a több országban is működő autonómiát, önrendelkezést, mert csakis ő akar önrendelkezni saját kisebbségi polgáraival is.
A legjobb kisebbség az asszimilálódott. De az is jó, amelyik kivándorol anyaországába, ahol aztán bevándorlónak tekintik, majd nosztalgiázni jár vissza szülőföldjére, és akkor már volt hazája is szívesebben látja, mint korábban. És azok is jobbak, akiknek nincs úgynevezett anyaországuk, ez esetben nincs, aki hátulról biztassa és támogassa őket. De maradjunk azoknál, akik nem mentek el, vagy esetleg korábban (ahogyan ez megtörtént) nem sikerült pénzért áruba bocsátani, eladni őket, ily módon szabadulni tőlük. Ilyen esetben legjobb, ha a kisebbségi sürgősen elkezd beolvadni. Kezdetnek az is jó, ha nem beszél anyanyelvén, használatáért sem kell küzdenie. Teljesen felesleges, hogy a kisebbségiek saját érdekvédelmi szervezetet vagy pártot hozzanak létre, hiszen az Európai Unió minden országában többpártrendszer s benne rengeteg párt működik, így saját országában bármelyikbe beiratkozhat. Európa úgynevezett demokratikus országaiban mindenkinek vannak egyéni jogai. Sőt, sok országban csakis azok vannak. Kollektív jogok hiányában nemkívánatos a kisebbséginek anyanyelvét csoportosan használnia. Üdvös, ha mindenki magában beszél anyanyelvén, mert így nem sérti a többség érzékenységét. A kisebbséginek ugyan joga van ősei vallásának gyakorlására, de mégis előnyösebb, ha áttér az államvallásra, hogy még egyenlőbb lehessen a többi, többségi honpolgárral. Jó az is, ha vegyes házasságban, harmóniában él többségi élettársával és hazájával. Ez esetben gyerekeit a többségiek által használt nevek egyikére kereszteli, és csak élete párja anya- vagy apanyelvére tanítja meg. Őket természetesen csakis az állam nyelvén oktató intézményekben taníttatja érvényesülésük és fájdalommentesebb beolvadásuk érdekében. Az igazi kisebbségi az, aki magát többségi politikusokra bízza, akik sokkal jobban tudják, mi a jó neki, mint saját maga. Ha hű, hazájához lojális alattvaló akar lenni, akkor fenntartás nélkül ünnepli hazája nemzeti ünnepeit, és igen örvend annak, hogy abban az országban leledzik, amelybe akaratán kívül került. A többség egyenesen szeretni fogja, ha például élsportoló válik belőle, de még jobban, ha közben megváltoztatja a nevét. Az is jó, ha a kisebbségi a tudományokban, irodalomban, művészetben ér el jelentős eredményeket, és ilyen esetben még akkor is többséginek tekintik, ha már rég elhagyta volt szülőhazáját, és odavalósinak sem tekinti magát. Ez érvényes az évszázadokkal korábban élt más nemzetiségű (mint a mai többség) jelentős személyiségekre, akik például államférfiak, hadvezérek voltak. Őket utólag egyértelműen többséginek tekintik, kikeresztelik, még a nevüket is megváltoztatják. Az Európai Unió sok országában örvendenek, ha bármely formában megszabadulnak a renitenskedő, magukat kisebbséginek tartóktól, de vannak olyan országok is, amelyek szívesen fogadnak messzibb tájakról érkező idegeneket kisebbségiekként. Míg az őshonosok jogainak védelmében az unió nem tekinti magát illetékesnek, és azok törvénybe foglalásához most éppen egymillió aláírást kell gyűjteni, a más kontinensekről származó, más vallású és kultúrájú személyekkel szemben igen jámbor, udvarias, megértő és befogadó. Ezért, ha már valaki mindenképpen kisebbségi akar lenni, semmiképp se legyen őshonos, hanem csakis Afrikából, Ázsiából, Közel- vagy Távol-Keletről származó bevándorló: mohamedán, buddhista, színes bőrű vagy esetleg meleg, leszbikus vagy transzvesztita. Mert értük kiáll az unió, nem mint az őshonosokért.
Kuti János / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Anyaországi orvosok Székelyföldön (Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat)
Mintegy hatezer vizsgálatot végeztek a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) önkéntes orvosai május 14. és 21. között Erdélyben, várhatóan harminc gyermeket Magyarországon műtenek meg vagy egyéb kezelést végeznek rajtuk – mondta el Edvi Péter, az NGYSZ elnöke. A Magyarországra vitt gyermekek 90 százalékánál műtétre, 10 százalékánál egyéb kezelésre, komoly technikai hátteret igénylő további vizsgálatokra, gyógyszerbeállításra lesz szükség.
Néhány gyermeknek a szakorvosok szemüveget írtak fel, amelyet a rászorulóknak a szolgálat vásárol meg. A fogorvosoknak mintegy száz fogat kellett kihúzniuk, a nőgyógyászati kamion orvosai pedig a gyerekek mellett felnőtteket is vizsgáltak, tanácsot adtak, szűréseket végeztek. Több olyan orvosuk van, aki már több mint húsz éve rendszeresen a csapattal tart. „Lelkes, összetartó csoport, segíteni akarnak, és mindezt jó szívvel teszik” – hangsúlyozta az elnök. Két napig tartózkodtak Csángóföldön, amely szétszórt vidék, az első és az utolsó falu között mintegy 200 kilométer van. Éppen ezért fontos többek között a nemrégiben elkészült lábnyiki tábor, amely lehetőséget teremt a találkozásra, hagyományőrző és más nyári táborok megrendezésére. Ide tartozik a magyarfalusi ház is, amelynek megépülését a magyar kormány 40 millió forinttal támogatta. Magyarfalu az egyik legtávolabbi település, csak magyarok lakják. A támogatás segítségével – a tervek szerint jövő tavasztól – létrejöhet egy épület, ahova a gyerekek magyarórára tudnak járni, otthont adhat az óvodának, különböző foglalkozásoknak. A bizottság tagjai május 17-én csatlakoztak az orvoscsoporthoz, ekkor a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központba látogattak el, és a Hargita megyei orvosokkal, szakszemélyzettel és a megye vezetőivel folytattak megbeszélést. Megegyeztek arról, hogy a központ medencéjét alkalmassá teszik a beteg gyerekek terápiájára. Mivel Hargita megye önkormányzata és a megyei kórház vállalta, hogy elvégzi a gyógymedence gépészetének teljes felújítását, az NGYSZ magára vállalta, hogy ősztől fedezi annak a hat helyi szakembernek a bérköltségét, akik a medence működtetését biztosítják. Háromkúton a gyerekek vizsgálata mellett megtekintették az új iskolát, amelyet a magyar állam, az NGYSZ és egy egri közösség segítségével építettek helyi szakemberek. A három éve leégett iskola helyére három tantermes épületet emeltek. Az NGYSZ önkéntes orvosai évente kétszer utaznak Hargita megyébe, ahol a megyei kórházban, iskolákban, óvodákban és egyéb gyermekintézményekben szűrik, vizsgálják és gyógykezelik a beteg gyermekeket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely majális kilencedszer
Szórakozás és emlékeztetés
Kilencedik alkalommal rendezte meg szombaton Makfalván a helyi önkormányzat, a református egyházközség és a Székely Tanács a Székely majálist. A kedvező időjárás sokakat kicsábított a szabadtéri helyszínre, ahol egész napos szórakozást biztosítottak a szervezők.
A reggeli órákban Makfalva központjában tartottak toborzót a zoltán-étfalvi fúvósok, majd délelőtt 10 órakor méltó pillanattal kezdődött a rendezvény, megkoszorúzták a község elhunyt polgármestereinek emlékére állított emlékoszlopot. Ezután a tömeg lovasok, a fúvósok és hatalmas székely zászlót vivő fiatalok vezetésével a falun végigvonulva ért a majális helyszínére, a Ziegler-kertbe. Makfalva polgármestere, Vass Imre lapunknak elmondta: a rendezvény célja a hagyományok ápolása, tiszteletben tartása, de ugyanakkor ilyen ünnepi hangulat közepette is megerősíteni az emberekben a jelmondatokat, miszerint Marosszék Székelyföld része, és Székelyföld egy és oszthatatlan. A rendezvény a községvezető szerint évről évre bővül, és mindaddig megszervezik, amíg elérik céljukat, Székelyföld területi autonómiáját.
Autonómia a kettétört Európában
Gábor Áron Árpád helyi református lelkész megnyitóbeszédében mindannyiunk sérelmének nevezte, hogy egymástól elválasztó országhatárt kell átlépni, ha magyarországi barátainkkal akarunk találkozni. Ehhez jön erdélyi kisebbségi sorsunknak mindennapi küzdelme, próbája, aggodalma is holnapunkat, megmaradásunkat illetően. Ebben a helyzetben üzeni Isten az ünneplőknek és küzdőknek, hogy a reformáció 500. évében is a magyar és székely embernek az Ő igéjére kell tekintenie. A mi harcaink sokszor emberfelettinek tűnnek, és ebben is csak Istenhez fordulhatunk segítségért – figyelmeztetett a lelkész.
Az ünneplőket köszöntötte Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. A kettétört Európa keleti fele meg akarja őrizni identitását, keresztény gyökereit, és el kell viselnie a hajdani nyugati gyarmatbirodalmak támadásait. Magyarországot ma azért támadják, mert Kelet-Európa hangja lett, szerepe felértékelődött, és a keleti országok természetes szövetségesek. Romániának sincs más útja a megmaradásra, és ezen a Románián belül kell megőriznie Székelyföldnek is a regionális identitását, székely öntudatát – emlékeztetett a politikus. Izsák rácáfolt azokra a hangokra, amelyek azt mondják, hogy a székely autonómiatörekvés kifulladt, kiemelve, hogy ez csak erősödik, bár vezetői ki vannak téve büntetéseknek, a hatóságok üldöztetésének, „de a székely autonómia zászlaját felelmeljük és előre visszük”. Az SZNT nem tér le a 2003-ban választott útról, zászlaja mutatja az irányt, és Székelyföld autonómiastatútuma „világosan leírja, hogy mit akarunk” – emelte ki Izsák, aki szerint a jövőben az autonómia központjait át fogják helyezni a székely székekbe, és ebben az értelemben megerősödik Makfalvának Marosszékben betöltött ebbéli szerepe.
Vass Imre polgármester büszke arra, hogy a makfalvi székely majális mintájára már Budapesten is székely majálisokat szerveznek, de meggyőződésének adott hangot, hogy a makfalvi rendezvény nemcsak a szórakozásról szól, emlékeinkben nemcsak a kikapcsolódás marad meg, hanem az itt elfogadott két kiáltvány is, és megerősít minket abban, hogy az eddig tettek nem voltak hiábavalók. „Mondjuk ki ismét, hogy Marosszék Székelyföld része, Székelyföld egy és oszthatatlan, és valóra fogjuk váltani Székelyföld területi autonómiáját” – hangsúlyozta Vass.
Programok és finom falatok
A továbbiakban a szórakoztatás vette át a színpadot, ahol fúvós- és népi zenekarok, magyarországi vendégek mutatták be műsorukat, a vajdaszentiványi Takács Mihály néptánccsoport négyféle táncot hozott, fellépett a marossszentgyörgyi Vadrózsák is, délután pedig elismert nótaénekesek. Este a könnyűzene kapott főszerepet, a napot a Titán együttes fellépése koronázta meg. A nap folyamán kézművestermékeket lehetett vásárolni a téren, tizenhét bográcsban főztek gulyást, de rostonsültet is lehetett kóstolni, a gyerekeket ugrálóvár, az érdeklődőket íjászat várta, de motoros bemutatóval is gazdagodott a program, s nagy érdeklődés közepette bemutatót tartott a községbeli gyerekeket is foglalkoztató szovátai Tigrisek taekwondo sportegyesület.
GLIGOR RÓBERT LÁSZLÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Szélesítik az Országos Önkormányzati Tanács feladatkörét
Módosítanák a közigazgatási törvényt
Több változtatást eszközölne az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának (OÖT) testülete, erről döntöttek többek között az e heti kolozsvári ülésen. Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke jelenlétében megvitatták a 215-ös számú helyi közigazgatási törvény módosítására irányuló javaslatokat, mivel a jogszabály jelenlegi formája számos visszás helyzetre teremt alapot, nagymértékben gátolja a lentről felfelé történő építkezést, és a helyi autonómiát ellehetetlenítő jogszabálytervezeteket tartalmaz. A Hargita Megyei Tanács sajtószolgálatának közleménye szerint ezentúl havi rendszerességgel össeülnek az OÖT-tagok Erdély különböző városaiban, hogy az aktuális problémákról és hatékony megoldási javaslatokról idejében egyeztessenek. Az állandó tagokon kívül meghívják majd a települések szervezeteinek RMDSZ-es képviselőit: a Romániai Községek Egyesületétől (ACOR) Boncidai Csabát, a Romániai Városok Egyesületétől (AOR) Mik Józsefet, a Romániai Municípiumok Egyesületétől (AMR) Antal Árpádot és Kereskényi Gábort, továbbá az RMDSZ parlamenti frakcióiból a közigazgatási szakbizottságok tagjait, megyénként pedig további két-három megyei választottat. Mindezek mellett fontosnak tartják a megyei jogú városok polgármesterei és a megyeitanács-elnökök részvételét is az OÖT tanácskozásain. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és az OÖT újraválasztott elnöke szerint az RMDSZ parlamenti frakcióival szorosabbra fűzték az együttműködést. Örvendetesnek nevezte, hogy az OÖT számos jó javaslatát és kezdeményezését továbbviszik, ezeken kell tovább erősítve még több törvénymódosítást elérni – példaként említette, hogy az alpolgármesterek hatásköre is tisztázásra szorul, hogy mindenki a legjobb tudása szerint végezhesse a tevékenységet. Mindezek mellett egy adatlap összeállítását szorgalmazták szakemberek nevével, ez ágazatonként felkerülne az OÖT honlapjára munkacsoportok kialakítása céljából. Ez ügyben minél előbb konzultatív tanácsot kívánnak felállítani. Továbbá a közigazgatási törvénykönyv módosítására is várják a tagok javaslatait. A 215-ös törvényre megfogalmazott néhány javaslat a megyei tanácsok önként vállalt feladatai a helyi autonómia tekintetében, a lakosság számának függvényében meghatározott alpolgármesterek száma, a tanácsülések polgármester általi vezetése, valamint hogy a társulások joga ne legyen a közhasznúsághoz kötve. Népújság (Marosvásárhely)

MKT, mérleg és tervek
Be kell vonni a civileket a döntéshozatalba
Egy héttel az RMDSZ országos kongresszusa, egy nappal a FUEN-értekezlet befejezése után került sor szombaton az Arad Megyei Küldöttek Tanácsának értekezletére. Az időpont nem lényegtelen, hiszen az RMDSZ zilahi kongresszusa határozottan kiállt a hazai magyarság jogai mellett, és jövőjét illetően jó néhány fontos határozatot hozott.
Az Aradi Bábszínház épületében megtartott összejövetelen a színpad két oldalán br. Wesselényi Miklós portréja alatt a kongresszus jelszavául is választottNem hátrálunk meg! felirat volt olvasható, s az aradi összejövetel is ennek jegyében zajlott. Manapság odáig jutottunk, hogy nincs hova hátrálnunk, hisz most, az erdélyi magyarság Romániához való (a mi szempontunkból kényszerű), majdnem száz évvel ezelőtti csatlakozása után nemigen van választási lehetőség: vagy feladjuk nemzeti identitásunkat, vagy harcolunk annak megőrzéséért.
Egy jó héttel ezelőtt, zilahi kongresszusán, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – mint korábban is, egyöntetűen, de ezúttal még retorikájában is határozottabban és egyértelműbben – a megmaradás mellett foglalt állást. A számában egyre csökkenő hazai magyarságnak aligha lehet más választása – ha csak önszántából le nem mond identitásáról –, mint megpróbálni annak megőrzését.
Hadnagy Dénes Arad megyei MKT-elnök elsőként Székely Istvánt, az RMDSZ országos elnökségének ügyvezető alelnökét kérte fel szólásra.
Rövid, lényegre törő beszédében Székely azt emelte ki: a magyarság érdekvédelmi szervezete az újratervezés időszakát éli, miután világos, hogy még nagyon sok a rá váró teendő. A következő időszakban, például, rendkívül fontos a nyelvi jogok kérdése, minthogy az erre vonatkozó törvények ezer sebből véreznek. Az érdekvédelmi szervezetnek törekvése a tagság és a civilek viszonyának újragondolása, az, hogy a döntéshozásban a civilek tapasztalataival számolni kell – mindez pedig a civilszervezetek súlyának növelését feltételezi. Látható a politikától való elfordulás tendenciája, ezért a Szövetség számára különösen fontos a lakossághoz (nyilván a magyarokról van szó – szerk.) való visszatalálás. Székely István azt is kiemelte: ne csak a nyugdíjaskorúakra, hanem a fiatalokra is koncentráljunk, hiszen nekik – a hölgyekkel együtt – kell egy számu(n)kra elfogadható országot felépíteni.
Beszédét követően a megyei MTK-elnök belejentette az ülés 14 napirendi pontját, majd a beszámolókra került sor.
Faragó Péter, az RMDSZ aradi szervezetének elnöke, parlameneti képvislő beszédét így indította: „Lassan 100 éve, hogy az erdélyi, az Arad megyei magyar közösség megéli mindennapjaiban Wesselényi Miklós szavait, gondolatait. Az elmúlt egy évszázad alatt sok generációnak kellett kisebbségben megőriznie identitását, kultúráját, magyarságát. És amit az előző nemzedékek megtehettek, meg is tették, mert bizony sem a királyi Románia, sem a kommunista államforma nem volt kíméletes hozzánk.
Az 1989. decemberi események után sokan azt gondolták, hogy egy nyugati típusú demokrácia, valamint az Európai Unióba való integráció megoldja közösségünk minden gondját-baját. 27 évvel a rendszerváltás után biztosan kijelenthetjük, hogy nem így történt”. (...) A többség minden alkalmat megragad, hogy elmondja: Románia mintaállam a kisebbségek jogait illetően. Miközben ez messze nem igaz, hisz ott, ahol magyar iskolákat záratnak be, ott, ahol visszaállamosítanak egyházi ingatlanokat, ahol magyar politikai vezetőket megfélemlítenek, jogtalanul meghurcolnak, ott, ahol nincs közösségi önrendelkezés, ott semmiképp nem beszélhetünk mintaállamról. „Én ebben láttam a legnagyobb veszélyt az elmúlt években, hogy nem habzó szájú politikusok ontják ránk szidalmaikat, hanem az erőszakszervezeteken keresztül próbálják a közösséget megfélemlíteni, vezetőit elhallgattatni.” Csak a módszer finomodott, a cél ugyanaz, mint ami eddig is volt: az identitását feladó, beolvadó, elfogyó magyar közösség!
Továbbá: „Mindössze 9 százalékos magyarsággal (Arad megyében – szerk.), két megyei és két városi tanácsossal és aradi alpolgármesterrel, öt polgármesterünkkel csak mi tudjuk, hány kilincset kell lenyomnyi, hány órát kell végigtárgyalni, alkudozni, taktikázni, hogy meglegyen a pénz kultúránk, hagyományaink megőrzésére, településfejlesztésre, magyar színházunkra, egyházainknak, minden iskolának, ahol magyarul is oktatnak, hogy csak a legfontosabbakat soroljam.”
„A jövő évi centenárium nem ugyanazt jelenti nekünk, mint a román többségnek. Hogy nekik mit jelent, és hogy úgy istenigazából mit tudnak felmutatni az elmúlt 100 évből, az számomra kérdéses. Az viszont biztos, hogy számunkra a be nem tartott ígéreteket jelenti. És ezt el is kell mondanunk, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozatból semmit nem tartottak be, hogy elvárjuk azok betartását Romániától. Mert a magyar–román viszony, a többség–kisebbség viszonya csak akkor fog rendeződni, ha szabadon használhatjuk anyanyelvünket, ha zavartalan lesz az oktatásunk az óvodától az egyetemig, ha jogaink és javaink biztonságban lesznek, ha a kulturális vagy igény szerint a területi önrendelkezés jogával élhetünk!”
A megyei RMDSZ-elnök beszámolóját követően számos más szakbizottsági beszámoló is elhangzott – némelyik, nagyon röviden: az Etikai és Fegyelmi Bizottságnak (elnök Bátkai Sándor) vagy a Szabályzatfelügyelő Bizottságnak (elnök Cziszter Kálmán) például nem volt miről beszélnie, általánosságokon kívül, hiszen az elemzett elmúlt időszakban egyetlen észrevétel, reklamáció sem érkezett a szabályok megsértéséről, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság (elnök Pozsár Ibolya) jelentése is csupán a folyó pénzügyek ismertetésére vonatkozott, de semmilyen rendellenességről sem tudott beszámolni.
Az MKT-ülés (miután a vitában, többek között, Erdélyi István, Király András oktatásügyi államtitkár, volt megyei RMDSZ-elnök, Bognár Levente Arad városi alpolgármester, volt megyei RMDSZ-elnök, Czernák Ferenc felszólalásait is meghallgatta) a második fő „blokkra”, a választásokra tért át. Az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnökévé elsöprő szavazattöbbbséggel Faragó Pétert válaszották újra, kijelölték az MKT vezetőtestületét is, amely júniusban választja meg szaktestületeit és vezetőit.
Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)

Elkezdődött a 10. TESZT
„Az emlékezés, a nosztalgiázás, a jövőbe tekintés jegyében”
Az EXIT című nemzetközi koprodukciós színházi előadás bemutatójával rajtolt május 21-én, vasárnap a tizedik Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. A május 21–28. között zajló fesztivál immár túlnőtte a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió kereteit, a hazaiak mellett 16 országból érkezett művészek 29 produkcióját láthatja a nagyérdemű ezen a héten.
„Az emlékezés, a nosztalgiázás, kicsit a jövőbe való tekintés jegyében fog zajlani a TESZT tizedik kiadása” – mondta a fesztivál megnyitóján Balázs Attila, a szervező Csiky Gergely Állami Magyar Színház direktora, aki át is adta a „TESZT-kormányt” Upor László dramaturgnak, a fesztivál régi barátjának, az előadások utáni éjszakába nyúló színházi beszélgetések moderátorának.
A magyar színház előcsarnokának falain és padlóján látható TESZT-kiállítást Gálovits Zoltán művészeti vezető nyitotta meg. „A korábbi évek TESZT-munkáiból Sándor Júlia és László Beáta készítette a falon látható kollázst –mondta Gálovits Zoltán –, a kiállítási anyag, ami a padlón látható évgyűrűk formájában szintén az ő munkájuk, illetve Benedek Levente grafikusé és azoké, akik kilenc éven keresztül folyamatosan eljöttek Temesvárra, hogy a fesztiválon részt vegyenek alkotókként. Volt egy javaslat, hogy tegyük interaktívvá a kiállításmegnyitót, és mindenki álljon oda a TESZT-fa évgyűrűire, ahol részt vett. Ez nyilván megvalósíthatatlan, mert sokan sok helyen voltak…”
Az évek során egyre terebélyesedő TESZT-fa keresztmetszetét ábrázoló kiállítást, amely a tíz év valamennyi előadását feltűnteti, Benedek Levente, a magyar színház grafikusa „leplezte le”. „A jövő is valamilyen formában megjelenik a fesztivál több előadásában, ugyanakkor mi is folyamatosan gondolkodunk azon, hogy mi legyen a jövőben. Benedek Leventével pár nappal ezelőtt arról beszélgettünk, hogy mi legyen a következő fesztivál logója és már annyira összeszoktunk, hogy ugyanarra gondoltunk. Most elhozta a fesztivál megnyitójára a jövő évi TESZT logóját, mi ezt is kiállítjuk és az igényeket mellé lehet írni, de lehet megjegyzéseket írni az évgyűrűkre és természetesen a hagyományos TESZT-FAL-ra” – mondta Gálovits Zoltán.
A fesztivál kezdetét jelző gongot idén is Upor László „kormányos” ütötte meg, méghozzá nem is egyszer, hanem tízszer, jelezve hogy jubileumi kiadásához érkezett a TESZT.
A színház nagytermében a legszebb eurorégiós színházi hagyományokat folytató, magyar, román, szerb és angol nyelven előadott, aradi, temesvári és zombori színművészeket felvonultató izgalmas előadást láthattunk, Schilling Árpád rendezésében, amely napjaink egyik fájdalmas, égetően aktuális kérdésére keresi a választ: itthon keressük a boldogulásunkat vagy az ígéret földjén, a gazdag Nyugaton, ahol – mint az előadásból is kiderül – nem várják tárt karokkal a közép-kelet-európai megélhetési bevándorlókat.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Az elsőáldozás útravalója: élj bölcsen, bátran, mértékletesen és igazságosan
A szó szoros értelmében örömvasárnapra ébredt május 21-én 47 kolozsvári és szászfenesi gyermek, amit nem csak a gyönyörű idő okozott, hanem elsősorban az a felejthetetlen lelki töltet, amellyel e napon gazdagodtak: szüleikkel, nagyszüleikkel és rokonaikkal, kispajtásaikkal együtt azért töltötték meg a kolozsvári Szent Mihály és a Szent Péter, valamint a Mindenszentek tiszteletére szentelt szászfenesi templomot, hogy első szentáldozáshoz járuljanak.
A Szent Mihály egyházközség ifjú tagjai közül most harmincketten voltak elsőáldozók, őket Kovács Sándor főesperes-plébános irányításával Veres Stelian lelkész, Geréd István kántor-karnagy, György Noémi hitoktató és társai készítette fel a nagy napra. A Szent Péter egyházközségben 11 gyermek volt az egyházi ünnepség főszereplője, Takó István plébános és Mureşan Mária kántor irányításával, míg Szászfenesen a négy elsőáldozót Szőcs Béla plébános és Chinda Péter kántor készítette fel.
A Szent Mihály-templomban az ünnepélyes liturgia kezdetén a szülők meghatódottan áldásukat adták gyermekeikre: „Istenem, minden ajándék és öröm osztogatója! Gyermekem elsőáldozásának boldog órájában megköszönöm Neked, hogy engem szülői örömben részesítettél. Tőled kaptam azt a jogot, hogy gondozzam és neveljem. Engedd, hogy most ünnepélyesen oltalmadba ajánljam őt. Istenem, te tanítsd gyermekemet igaz szeretetre. Őrizd meg őt tiszta szívű, jó embernek. Segítsd, hogy Szent Fiadhoz, Jézushoz hasonlóan növekedjen korban és bölcsességben előtted és az emberek előtt. Kérlek, tedd boldoggá most és örökre. Segítsd, hogy mindig választott gyermeked legyen Szent Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen.”
A gyermekek szóban és énekben külön-külön és együtt is hangot adtak hitüknek és örömüknek. Szent László évében vagyunk, azért elsőáldozásunk mottója: élj bölcsen, bátran, mértékletesen és igazságosan. Jézus, aki ezen erények legfőbb példaképe vagy, köszönjük, hogy összegyűjtöttél bennünket a Veled való találkozásra – mondták.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa Kovács Sándor szentbeszédében hangsúlyozta: örömmel gyűltünk össze, mert ezek a gyermekek felvételt nyernek Urunk, Jézus Krisztus oltárközösségébe. A kenyér és bor színében Isten kinyilvánítja végtelen szeretetét nekik, akik már nagyon várták ezt a boldog találkozást. Keresztény életünkben az erények gyakorlása által jutunk el a krisztusarcúságra, és ezek megtartó ereje segít megmaradni az Atya szeretetében. Legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjatok, aki kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletteljesen és jó lelkiismerettel tegyétek – mondta a főcelebráns.
A prédikáció után került sor a keresztségi fogadalom megújítására, melynek bevezetőjében a főcelebráns tudatosította a gyermekekkel: keresztségük óta az Anyaszentegyház közösségébe tartoznak. „Valamikor szüleitek hoztak el benneteket a templomba, hogy a keresztség által Isten gyermekei legyetek. Akkor ők vallották meg hitüket és erre a hitre kereszteltünk meg titeket. Azóta sokat törődtek veletek, gondoskodtak rólatok, tanítottak minden szépre és jóra. Most eljött ez a szent nap, amikor már saját magatok jöttetek ide, hogy találkozzatok Jézus Krisztussal, a mi Istenünkkel a szentáldozásban. Ez a találkozás őszinte, szerető hitet kíván tőletek. Ezért újítsuk meg a keresztségi fogadalmunkat, ti immár saját szavaitokkal és elhatározásotokkal.”
A liturgia felajánlási részében mindhárom templomban a gyermekek vitték az oltárhoz az adományokat: a virágokat, az égő gyertyát, a kenyeret, a bort – jelezve, hogy az elsőáldozás után ők is környezetük fényeivé válnak s hogy az emberi munka gyümölcse a szeretet és az öröm jelképe. Majd az első szentáldozásukat követően, örömtől csillogó arccal énekelték: Irgalmas Istennek csodálatos volta, kenyérnek színében, magát nekünk adta. Maradj nálam Jézus, szeretlek én Téged, te taníts, te nevelj, add meg segítséged!
Az elsőáldozók szép, tisztán előadott énekeit és értelmes felolvasását hallva, megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy személyükben és szeretteikben van a keresztény jövőnk biztonsága. Ezt átérezve a jelenlevő hívek meghatódva imádkoztak értük, életútjukért.
Fodor György / Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári albérlet-mizéria
Interjú Alexandru Boguşsal, a Kolozsvári Albérlők Szövetségének elnökével
Kolozsváron jelenleg több mint 400 000 ember él, amelyből legalább 80 000 albérlő. A kincses városba évente érkező több ezer egyetemista és új életet kezdő fiatal döntő többségének nincs meg a lehetősége, hogy saját lakást vásároljon első kolozsvári évei alatt, így albérletre szorulnak. Az elmúlt években a kolozsvári ingatlan-piac és az albérletek ára olyan csillagászati szintekre emelkedett, amely már egzisztenciális problémaként jelentkezik: már nem a piac szolgál minket, hanem mi szolgáljuk a piacot. Egy szemléletes példa legyen elég a jövedelem/albérletek közötti arány irreális jellegére: míg egy Kolozsvár méretű németországi városban a minimálbérből (1000 euró) élő egyénnek lehetősége van 500 euróért egy kellemes és tökéletes állapotban lévő egyszobás lakást bérelnie (tehát fizetésének 50%), addig Kolozsváron a minimálbérből (1200 RON) egy hasonló vagy még rosszabb minőségű, egyszobás lakás legalább 900-1000 RON-ba kerülne, tehát fizetésének 75-80%-át kell havonta elköltenie lakbérre. Ráadásul az esetek többségében a lakásokat az 1970-es és 80-as évek elavult bútorzatával együtt adják ki, amely otthontalanná teszi a hangulatot. A város talán legnagyobb gazdasági problémájáról, az albérlőket érintő jogokról és kötelezettségekről Alexandru Boguş, a Kolozsvári Albérlők Szövetségének elnöke nyilatkozott lapunknak.
– Szövetségetek alighanem az első olyan kezdeményezés és mozgalom, amely Kolozsvár albérlőit szeretné képviselni és problémáikat, minden nap tapasztalt sérelmeiket a nagyközönség és a politikum elé vinni. Mikor és milyen céllal indult a szervezet és kik a tagjai?
– Valóban az első ilyen jellegű csoportosulást hoztuk létre Kolozsváron, és ha jól tudom, az országban is, bár ehhez hasonló kezdeményezések már voltak a két világháború közötti időszakban is, amikor a lakásárak hasonló méreteket öltöttek és súlyos társadalmi problémává váltak. A Kolozsvári Albérlők Szövetségének egyetlen, jól meghatározott célja van: a kolozsvári albérlők és általában véve az ingatlanpiac egyensúlyának védelme egy olyan Kolozsváron, ahol egyre elviselhetetlenebb méreteket öltenek az ingatlan-árak és albérletek és kevés munkakezdő fiatal tudja megengedni magának ezeket. Jelenlegi törekvésünk még igen egyszerű: minél több olyan lelkes tagot gyűjteni, akiket a téma érint, és tenni akarnak azért, hogy a jelenlegi helyzeten változtassanak. Célunk, hogy egy erős és megkerülhetetlen hangja legyünk a kolozsvári albérlőknek és hogy elindítsunk egy párbeszédet albérletekről és lakásokról, amely jelenleg sajnos igen leegyszerűsített, mintha csak egy neoliberális propagandakönyvből merítkezne: a piac tökéletes, a piac sosem téved, bármilyen beavatkozás a szabad piac folyamataiba egyet jelent a gulággal. Szeretnénk a kolozsváriak figyelmét felhívni arra, hogy ez nem így van, az államnak óriási szerepet kellene vállalnia az albérletek és ingatlanok elszabadult piacában. Szeretnénk továbbá, ha a későbbiekben jogi személyként működne szövetségünk, ahogy – normális esetben – jogi személyként működnek a lakások tulajdonosai is.
– Az eddigi vitáitok során többször felmerült már az is, hogy a kolozsvári ingatlanpiac gondjait nemcsak az adja, hogy túl magasak az albérletek árai, de az is, hogy az esetek többségében a tulajdonos papírok nélkül, mondhatni illegálisan adja ki saját lakását, az albérlők pedig minden gond nélkül elfogadják ezt az ajánlatot, hiszen ez vált uralkodóvá a piacon. Hogyan igyekeztek ezen a jelenségen változtatni?
– Való igaz, hogy egyes becslések szerint a kolozsvári ingatlanpiac és albérletpiac 70%-a feketén zajlik. Ezt leginkább azonban csak állami beavatkozással tudjuk megváltoztatni, hisz az ANAF-nak – ahogy ők ezt már hónapok óta hangsúlyozzák a sajtóban – kötelező lenne ezeket a szerződéseket rendszeresen ellenőrizni és nagyon szigorúan, magas büntetésekkel sújtani azok hiányát. Mivel ezek a tevékenységek az ország gazdaságának szürke mezejébe kerültek, az államnak mindent meg kellene tennie azért, hogy az adózást és a visszaéléseket megállítsa és kellő védelmet adjon az albérlőknek. Hogy egy rövid anekdotával is éljek: sokszor halljuk azt, hogy mi „kommunista” fiatalok nem értjük meg a neoliberális piac mechanizmusait, ugyanakkor az albérlőt nem tekintik kliensnek, szerződési partnernek, hanem olyan személynek, aki „szívességet” tesz a tulajdonosnak, egyféle jobbágyként szolgálja annak érdekeit. Ha létezik fogyasztói jogvédelem, akkor ilyen alapon kell léteznie albérlői jogvédelemnek is, hiszen egy piaci terméket (lakás) fogyasztunk, használunk. Bár törvény létezik erről, sajnos a gyakorlatban nem működik, a disszonanciák pedig nevetséges méreteket öltöttek.
– A változásra szükség van tehát helyi, de országos szinten is. Milyen intézkedéseket terveztek a politikai és jogi intézményekkel történő együttműködés érdekében?
– Helyi szinten tudunk inkább többet tenni az ügyünkért így szeretnénk nyomást gyakorolni a helyi intézményekre – elsősorban a polgármesteri hivatalra és az egyetemekre – az új lakások és bentlakások építése érdekében. Az elmúlt 30 évben nagyon kevés bentlakás, ANL és lakópark épült a fiatalok számára, amely jól jelzi az állami szervek közönyét ebben az ügyben. Az érthető, hogy a lakásárak emelkednek, hiszen az állam nem tesz semmit az új bentlakások érdekében, az ideérkező fiatalok száma pedig évről évre nő.
Nemzeti szinten a lakástörvényt kell megváltoztatni, ahol létezik már tulajdonosok szövetsége, alapítani kell albérlők jogvédelmi szövetségét is. Hogy ez a gyakorlatban hogy működik majd, még kérdéses, de már elindítottunk ilyen jellegű tárgyalásokat a helyi és felsőbb önkormányzati vezetőkkel.
– Előző interjúidban többször említetted az ún. Berlin-modellt, mint követendő példát. Miben áll ez és hogyan lehetne ezt Romániában alkalmazni?
– A Berlin-modell arra vonatkozik, hogy ott van egy évente összeülő bizottság, amelyben aktív szerepet kapnak az ottani albérlők szövetségei is és a gazdasági piac többi szereplőjével, illetve az állami szervekkel együtt határozzák meg, évente mennyivel emelkedne, vagy változnak az ingatlanárak Berlinben. Tehát nem az albérletáraknak adnak egy felső küszöböt, hanem az árak növekedését (például 4%-os növekedés) szabják az albérletárakhoz is. Továbbá nagyon szigorú árkategóriák és szabályozások vannak, amelyek nem teszik lehetővé azt, hogy például Szamosfalván néha ugyanolyan árakkal találkozzunk, mint a Hajnal negyedben. Magyarán, a Berlin-modell lehetőséget teremt egy olyan állami beavatkozásra, amely a piaci visszaéléseket szabályozza és az albérlők alapjogait védelmezi. Ugyanakkor ez a modell nem úgy tekint az albérletre, mint egy piaci árúra, hanem egy olyan jogra, amelyhez minden állampolgárnak hozzáférést kell biztosítani.
– Jelenleg még nem működtök civil szervezetként. Mit tesztek ilyen irányban és hogyan igyekeztek kommunikálni a kolozsvári nagyközönséggel?
– Nem vagyunk és nem is kívánunk civil szervezetként működni. Azt szeretnénk, ha az albérlők szövetségeit elismernék hivatalosan a lakástörvényben. Időközben létrehoztunk egy formanyomtatványt, amellyel tagokat toborzunk. Bár ez csak egy informális jellegű beiratkozást feltételez, lehetőséget teremt, hogy több emberrel tartsuk a kapcsolatot és bővítsük a hozzánk hasonlóan gondolkodó emberek táborát. Az elkövetkezőkben több találkozót is tervezünk és a Berlin-modellről szeretnénk egy rövid filmprojektet létrehozni.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

Demény Balázs a legjobb lett Párizsban
Demény Balázs nyerte meg az egyik legrangosabb franciaországi zongoraversenyt, a Concours International de Piano Ile-de France-ot, amelyet 19. alkalommal rendeztek meg a Párizshoz közeli Maisons-Lafitte királyi kastélyában – tájékoztatta vasárnap az MTI-t Havasi János, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója.
A versenyt május 13. és 20. között rendezték meg, s a több száz résztvevő között külön kategóriában indultak a gyerekek, az amatőrök és a világ legnevesebb konzervatóriumaiból érkezett, tehetségüket már számos versenyen igazolt fiatal művészek. Ez utóbbi kategóriában bizonyult a legjobbnak a magyar zongorista.
Demény Balázs egy orosz és egy kínai művészt előzött meg. Mint Mocsári Károly, a zsűri magyar tagja elmondta, a (kolozsvári születésű – szerk. megj.) fiatal budapesti művész teljesítményének értékét növeli, hogy Liszt-művekből álló nehéz versenyprogramját egy átmeneti, de roppant zavaró betegségtől szenvedve adta elő, ami miatt a szombat esti eredményhirdetésen nem tudott jelen lenni. A Párizsi Magyar Intézet különdíját a nemzetközi zsűri szintén Demény Balázsnak ítélte oda, így a győztes zongorista önálló hangversenyt ad október 26-án az intézetben. Szabadság (Kolozsvár)

Pénzügyi fegyelem: Dragnea kettős mércével vádolja Brüsszelt
Pénzügyi fegyelem tekintetében kettős mércét alkalmaz Európa – véli Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. A politikus arra reagálva adott hangot eme véleményének, hogy az Európai Bizottság (EB) figyelmeztetésben részesítette Romániát, amiért 2016-ban jelentősen eltért középtávú költségvetési célkitűzéseitől.
Az EB egyúttal javaslatot tett az Európa Tanácsnak: ajánlásban kérje a bukaresti hatóságokat, hozzák meg a szükséges intézkedéseket az észlelt eltérés megszüntetése érdekében. Az EB hétfői közleménye azt is megjegyzi, ez az első alkalom, amikor élnek ezzel az eljárással, amelynek célja lehetővé tenni az érintett ország számára a korrekciós intézkedések meghozatalát, elkerülve ezáltal a túlzottdeficit-eljárás elindítását. „Pénzügyi fegyelem tekintetében kettős mércét alkalmaz Európa. Amikor Franciaországban vagy Spanyolországban az államháztartási hiány meghaladja a 3 százalékos küszöbértéket, nem haragszik meg senki. Amikor viszont EU-szinten Románia jegyzi a legnagyobb gazdasági növekedést, egyesek ismét megszorításokat kezdenek emlegetni, többé-kevésbé pontos becslések alapján" – fogalmazott Facebook-bejegyzésében Liviu Dragnea.
A képviselőház elnöki tisztségét is betöltő politikus úgy vélekedett, a szabályoknak egyformán kellene vonatkozniuk mindenkire. Közölte azt is, Romániában kétszer-háromszor-négyszer kisebbek a bérek, mint más európai országokban, emiatt a kormánynak emelnie kell a fizetéseket, hogy megakadályozza a fiatalok elvándorlását.
Dragnea pártja sajtóközleményt is kibocsátott a téma kapcsán. Ebben Adrian Dobre szóvivő kijelenti: a PSD által felvállalt és a kormányprogramba foglalt intézkedésekkel is tartani tudja az ország az Európai Unió Stabilitási Paktuma által előírt 3 százalékos államháztartási hiánycélt. „Ezen intézkedések hiányában egyre nagyobb munkaerőhiánnyal kellene megküzdenie az üzleti szférának. Nagyon nehéz itthon maradásra bírni egy frissen végzettet úgy, hogy háromszor-négyszer kisebb bért ígérünk neki, mint más országokban" – idézi az alakulat közleményét az Agerpres hírügynökség.
A PSD kitér arra is, hogy az év első három hónapjában jegyzett 5,7 százalékos gazdasági növekedés ráerősít a kormányprogramba foglalt intézkedések hatékonyságára, „ilyen körülmények között pedig a költségvetési megszorításokra utaló javaslatok egyáltalán nem tekinthetők megalapozottaknak". A PSD említést tesz arról is, hogy az évek során több ízben is jelentős eltérést jegyeztek az Európai Bizottság előzetes becslései és a valós gazdasági adatok között.
„2015-ben például 2 százalékpontos volt az eltérés, azaz 2,8 százalékos költségvetési hiányt jelzett előre az EB a 0,8 százalékos valós deficithez képest. Ezért fenntartásokkal kezeljük Brüsszel azon figyelmeztetéseit, amelyek az ilyen becsléseken alapulnak" – fogalmaz a közleményben Adrian Dobre PSD-szóvivő. Krónika (Kolozsvár)

Benyújtotta az RMDSZ az anyanyelvhasználatot kiterjesztő törvénymódosítási javaslatát
A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban.
A javaslat egy alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék. Az RMDSZ ugyanakkor szankciók törvénybe iktatását is javasolja, melyekkel azokat az önkormányzatokat lehetne sújtani, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat.
„A 215-ös, helyi közigazgatásról szóló törvény ma iktatott módosításával jelentős változásokat akarunk elérni az anyanyelvhasználat területén. Egyrészt 20 százalékról 10-re csökkentenénk az anyanyelvhasználati küszöböt, és bevezetnénk egy újnak számító kedvezményes küszöböt is azért, hogy közösségünk még több tagja méltósággal élhessen magyarként településén. Ami szintén ennyire fontos, az az, hogy szankciókat is javasolunk azért, hogy pénzbírságot kelljen fizetniük a törvény be nem tartása esetén az önkormányzatoknak, valamint a települések közintézményeinek” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök azt követően, hogy az RMDSZ kedden iktatta módosító javaslatait.
A szövetség közleménye szerint Kelemen rámutatott: a törvényben egyértelművé tennék a félreérthető, illetve szándékosan és rosszindulatúan félreértelmezhető passzusokat, javaslataikat azokból a nemzetközi egyezményekből – Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája – vezetik le, és teszik a jogrend részévé, amelyeket Románia ratifikált, de a valóságban sosem érvényesített.
Kelemen Hunor szerint a ratifikált szerződések be nem tartása miatt, valamint a hatóságok és bíróságok korlátozó jogértelmezése okán nem megfelelő a törvénykezés jelenleg. Ugyanakkor gond az is, hogy sokszor politikai, adott esetben pedig adminisztratív akarat sincs a törvények alkalmazására.
„A román diplomácia lépten-nyomon azt állítja, hogy országunk megoldotta a kisebbségi kérdést, hogy ilyen értelemben modellértékű Románia. Mi ezzel szemben azt mondjuk, koránt sincs minden rendben. Viszont, amennyiben elsőként a román parlamenti pártok nyitottságot tanúsítanak, viszonozzák az általunk kezdeményezett párbeszédet, akkor jó úton indulhatunk el a kisebbségi jogok kiszélesítésének szempontjából" – tette hozzá Kelemen Hunor.
Jelenleg csak azokon a településeken kötelező a nyelvi jogok alkalmazása, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20%-ot. Így például nem kötelező az anyanyelv-használat Kolozsváron, Brassóban, Aradon, Nagybányán és Zilahon, ahol szintén jelentős számban élnek magyarok. „A 20 százalékos küszöb tízre való csökkentésével, illetve egy kedvezményes küszöb bevezetésével ezen akarunk változtatni a magyar közösség javára” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
A szövetség javaslata az, hogy a 10 ezer lakos alatti településeken a kedvezményes küszöb 300 legyen, a 10−25 ezer közötti lakosú településeken 500, a 25−50 ezer közötti lakosú településeken 1000, az 50−100 ezer közötti lakosú településeken 2000, és a 100 ezer lakos feletti települések esetében pedig 10 ezer legyen a kedvezményes küszöb, amely felett kötelezővé válna az anyanyelv-használat biztosítása. Krónika (Kolozsvár)

Üzenjük Bukarestnek!
Több mint két évtizeden keresztül az RMDSZ egyik legfőbb hiányosságai közé tartozott, hogy nem volt külpolitikája.
Az anyaország több-kevesebb sikerrel (és persze elánnal, az épp hatalmon lévők nemzeti elkötelezettségétől függően) képviselte ugyan a külhoni, ezen belül az erdélyi magyarok érdekeit nemzetközi szinten, ez azonban nem pótolhatta maguknak az érintetteknek a diplomáciai tevékenységét. Sokan amondóak: elsősorban ez az oka annak, hogy szerte Európában még mindig kevésbé ismert, miszerint Romániában számottevő lélekszámban élnek magyarok, akik történetesen kisebbségi jogaik kiterjesztésére, autonómiára törekszenek.
E téren jelentős előrelépésként könyvelhető el, hogy éppen egy éve erdélyi magyar politikus tölti be az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöki tisztségét, az EU lakosságának mintegy tíz százalékát kitévő őshonos nemzeti kisebbségeket képviselő ernyőszervezet pedig – 1996 után másodszor – Erdélyben, ezúttal Kolozsváron rendezte kongresszusát a hétvégén. Az is fontos, hogy szintén Erdély, a bonchidai Bánffy-kastély nevéhez fűződik a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés keretében indult aláírásgyűjtés, amelynek célja EU-s szabályozás kidolgozása és elfogadtatása kisebbségi ügyben.
Korai lenne azonban előre inni a medve bőrére, és abban a hitben ringatni magunkat, hogy most már csak idő kérdése a kisebbségi problémakör megoldása. Borítékolható például, hogy Románia – amely mindent elkövetett a kincses városi FUEN-közgyűlés diplomáciai ellehetetlenítése, jelentéktelenítése érdekében – teljes erőbedobással lobbizik majd azellen, hogy uniós jogalkotás kezdődjön az európai kisebbségvédelemről. Ez ugyanis leradírozná azt a hivatalos, hosszú évtizedek óta hangoztatott bukaresti alapállást, miszerint a kisebbségi kérdés minden ország belügye.
A kérdés nemzetköziesítésén túlmenően viszont épp olyan lényeges az is, hogy az erdélyi magyar politikai alakulatok ugyanazt kommunikálják befelé, Bukarestnek is, mint Európának. E téren rossz példát mutatott az RMDSZ, amikor nemrég rendezett zilahi kongresszusán még csak érintőlegesen, a felszólalások szintjén sem foglalkozott az autonómia kérdésével, holott kiváló alkalom adódott volna arra, hogy Románia egyik legbefolyásosabb embere, Liviu Dragnea PSD-elnök előtt nyilvánvalóvá tegyék az erdélyi magyarok igényeit.
Miközben a területi önrendelkezés témája a nagygyűlésen megszavazott stratégiai dokumentumban sem kapott helyet, a kérdést egyedül Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes forszírozta. Ami egyrészt jól fog, másrészt viszont azt üzeni Bukarestnek, hogy az autonómia ügye nem is fontos a romániai magyarok legnagyobb politikai alakulata számára, azt egyedül Budapestről próbálják erőltetni.
Ez a kihagyás is arra int, hogy nem árt előbb itthon, mindenki előtt egyértelművé tenni az elvárásokat, célokat és törekvéseket, e nélkül ugyanis kétséges a nemzetközi téren folytatott küzdelem sikere.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Páskándi-darabot mutatott be az egri színház a Festum Varadinum zárónapján
A Páskándi Géza Vendégség című darabjából készült produkciót láthatta a nagyváradi közönség az egri Gárdonyi Géza Színház előadásában, a május 7. és 21. között szervezett Festum Varadinum zárónapján.
Az emberi természetnek a legkülönfélébb kapcsolatai és nem utolsósorban a hatalommal szembeni viselkedésében semmi olyan nem történhet, amire ne találhatnánk előzményt a történelemben. Ezért számít ma már közhelynek a megállapítás, hogy a múlt nemcsak megihleti, de igazolja is az alkotó szándékait, illetve, hogy ordas időkben a történelemből vett példa az allegória legmegfelelőbb kifejezésmódja: mindenki érti, az éber cenzúra mégsem tilthatja le a múltra való hivatkozást.
A vasárnap zárult nagyváradi Festum Varadinum kulturális rendezvénysorozat második hetében két idevágó eseményt is szerveztek: Varga Gábor Az üres tér dicsérete című drámakötete a Kriterion Kiadónál jelent meg, Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője pedig érdekes beszélgetést folytatott a kötet szerzőjével és H. Szabó Gyulával, a kiadó igazgatójával. A jelenlevők megtudták, hogy a kötet darabjai közt vannak régebbi és újabb keletkezésű írások, melyek apropóját épp a már említett múlt-jelen analógia kínálta, de Varga Gábor azt is elmondta, hogy élt ugyan ezzel a „kínálattal”, ennek ellenére nem tartja magát igazi drámaírónak. A történelmet megjelenítő másik esemény az egri színház előadása volt, amely Páskándi Géza Vendégség című drámájából készült. Páskándi darabjának főhőse Dávid Ferenc, az erdélyi unitáriusok mártír püspöke, aki mellé szintén hőssé nő fel a mellé kirendelt besúgó, Socino.
Kettejük vitája, illetve barátsága kétirányú példázata a hit fegyverének erejéről a hatalommal és a hatalmasokkal szembeni kiállásban. Dávid Ferenc „bűne” mindössze annyi, hogy rendíthetetlen hite képes új és új híveket szerezni az unitárius egyháznak, sőt az ugyancsak unitárius János Zsigmond fejedelemsége idején, az 1557-es tordai országgyűlésen Dávid Ferenc hirdette ki a vallásszabadságot, amit törvénybe iktattak, és a protestáns felekezetek összeegyeztetésére nemzeti zsinatok tartását határozták el.
A János Zsigmondot követő Báthory István katolikus fejedelemnek viszont kényelmetlen lesz a karizmatikus és megingathatatlan unitárius hitű Dávid Ferenc, és ezért hallgat Blandrata udvari orvos javaslatára – aki szintén unitárius, de szolgalelkű alattvaló is – hogy a hontalan Socinót vegyék rá a püspök megfigyelésére, gondolatainak olyan irányú magyarázatára, hogy nyilvánosan el lehessen ítélni a kényelmetlen hitújítót.
Socinót lenyűgözi Dávid Ferenc lénye, konok hite, embersége, és elvállalja ugyan a fejedelemtől kapott feladatot, de egyben megpróbálja kijátszani a túl rövid és csak gondolattöredékeket idéző jelentéseiben. Hiába győzködi Blandrata, Socino már Dávid Ferenc oldalán áll, ezért „állítják rá” mindkettőjükre Máriát, a tudatlan cselédlányt, aki tulajdonképpen nem is érti a két férfi vitáját, de teljesíti a feladatot úgy, ahogy tőle kitelik, vagyis ahogy nem az ész, hanem ahogy a hús súg be. Mindkét férfi Mária szeretője, ezért a nőnek „kinyílik a szeme”, terrorizálja őket, zsarolja, megalázza – Dávid Ferenc szavaival – ugyancsak a hús jogán.
Dávid Ferenc nem remél semmiféle kegyelmet, s amikor Blandrata megüzeni Máriával, hogy másnap jönnek érte a fejedelem katonái, ám mintha csak véletlen volna, az ajtót nyitva hagyják, Dávid Ferenc nem is gondol a szökésre. Érvelése logikus: ezzel csak azt bizonyítaná, hogy bűnös, márpedig ő nem az. És elmagyarázza Socinónak, mi a különbség a bűnös és a kényelmetlen ember között: Azok kényelmetlenek az emberek számára, akiktől nem azt a választ kapják, amit ők szeretnének, amit ők már a lelkükben jó előre eldöntöttek. Azok kényelmetlenek az emberek számára, akik nem adnak nyugalmat, nem nyújtanak pihenőt a lelkiismeretnek, akik mindig kérdeznek, még akkor is, amidőn mindenki minden választ mindenre már megadott. Ezek a kényelmetlen emberek. Ezek sose ölnek, ezeket mindig megölik.”
A Gárdonyi Géza Színház művészei Blaskó Balázs rendező irányításával a katarzis iskolapéldájával örvendeztették meg a kéthetes eseménysor zárónapján a nagyváradi közönséget. Dávid Ferencet Kelemen Csaba alakította, egyetlen percig sem zökkenve ki a tudós püspök szerepéből, ugyanolyan meggyőző volt Nagy András is a meghasonlott lelkű Socinóként, a Blandratát alakító Reiter Zoltán, Várhelyi Dénes a püspök vejének szerepében és nem utolsósorban a nehéz feladatot vállaló Nagy Adrienn mint Mária.
A megrázó finálé előtt pedig Dávid Ferenc – útravalóul – a közönség számára megmagyarázza a címet is, tulajdonképpen Socinóhoz intézve szavait: „Vendég voltál – a tudatomban. Én is vendég voltam a tiédben. És mindketten vendégek Isten tudatában. Egyetlen vendégségünk ez.” Az egri társulat kedden Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdió Színházban, szerdán a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban is bemutatja az előadást.
Molnár Judit / Krónika (Kolozsvár)

Uniós támogatásból újul meg a szászkézdi evangélikus erődtemplom
Európai uniós alapokból újítják fel az UNESCO-világörökség részét képező szászkézdi evangélikus erődtemplomot – tájékoztat a központi fejlesztési régió hétfőn kiadott közleményében.
Az Agerpres által idézett forrás szerint a 2,32 millió lej értékű (ebből 2,16 millió lej vissza nem térítendő) támogatásról szóló dokumentumot hétfőn írta alá Johannes Halmen, a Maros megyei Szászkézd evangélikus parókiájának képviselője és Simona Creţu, a fejlesztési régió igazgatója. A szászkézdi és a másik hat, a központi fejlesztési régió területén (Berethalmon, Nagybaromlakon, Prázsmáron, Szászfehéregyházán, Kelneken és Székelyderzsen) lévő templom, amelyeket a világörökség részének nyilvánítottak, több mint ötszáz éve épültek, és a régió épített örökségének legreprezentatívabb darabjait képezik.
„A munkálatokkal teljesen felújítják (a falakat, a tetőzetet, a lépcsőket, a padlózatot, az elektromos hálózatot) a templom harangtornyát, amely az egyik legszebb középkori építmény Erdélyben” – áll a közleményben. Miután 2019-ben a felújítási munkálatokat befejezik, a turisták nemcsak a templomot, hanem a tornyot is látogathatják majd. Krónika (Kolozsvár)

Diaszpóra
A magyar többségű településeken élők mintha nem vennének tudomást arról, hogy miként, milyen körülmények között élnek, milyen áldozatok révén élhetik meg magyarságukat a számbeli kisebbségben élő nemzettársaik. Elképzelhetetlen számukra, hogy a magyar nyelv mint kommunikációs eszköz a közterekről a templom és az iskola falai közé szorul vissza, egyre kevesebb az a hivatal, bolt, vendéglátóhely – a nyelvhasználat megannyi tere –, ahol magyar nyelven tudna érvényesülni, ügyeit intézni, bevásárolni vagy enni-innivalót kérni. S nem feltétlenül amiatt, mert a román többség elutasító vagy rosszindulatú volna, hanem mert számbeli kisebbségéből fakadóan egyre kevesebb hivatalnokot, bolti eladót, vendéglátó-egységbeli alkalmazottat tud kitermelni magából a közösség. Pedig ilyen közösségek tőlünk karnyújtásnyi távolságra is élnek, nem kell értük a nagyvárosi szórványokba – Brassóba, Kolozsvárra, Temesvárra – vagy a mezőségi falvakba menni. Tanulságos beszélgetésen vehettem részt a hét végén Maroshévízen: helyi értelmiségiek – köztük a római katolikus és a református lelkész, valamint a magyar iskola igazgatója – hazai és magyarországi politikai döntéshozókat, szórványügyekben jártas, elkötelezett és egyházukban a témában illetékes tisztségeket betöltő lelkészeket, jó tapasztalatokról beszámoló pedagógusokat ültettek egy asztalhoz, hogy ki-ki elmondja véleményét a kérdésben és vázolja a megoldásokra vonatkozó elképzeléseit. Az elhangzott számokból az derült ki, hogy a Székelyföldre jellemző elvándorlási hullám – ami elsősorban a fiatalok körében dívik – rátevődik a gazdasági szempontból peremvidéknek számító térségre jellemző kilátástalanságra, kiúttalanság-érzetre, s együttes hatásként a közösség gyors fogyását eredményezte. Röpke tíz év alatt a hévízi magyar közösség egyharmadával csökkent – 3000 főről 2000-re –, s bár a helyi román közösséget is sújtotta a fogyatkozás, a magyarok elvándorlásának mértéke nagyobb volt, így a magyar közösség számaránya is a város lakosságának egynegyedéről egyötödrészére apadt. Még egy kicsi, s már a nyelvi jogokat szavatoló 20 százalékos küszöb alá kerül a magyarság számaránya. Nem veszünk erről tudomást, minthogy arról sem, hogy a Székelyföld városaiban is rohamosan csökken számarányunk. Pedig csak figyelni kellene egy kicsit arra is, hogy mi történik körülöttünk, a szomszédunkban – ha már nem vagyunk hajlandóak szemünket a szórványvidékekre, azok gondjaira, küzdelmeire vetni, ha már nem veszünk tudomást arról, hogy miként változott meg a délvidéki, felvidéki, korábban magyar többségű települések etnikai összetétele. Pedig észre kellene vennünk és tudatunkba vésnünk, hogy ami Marosvásárhelyen, Maros megye mezőségi részén történt, történik, hamarosan nálunk is bekövetkezik. Nem egy településen már eltemették az utolsó magyart, nincs már kinek szóljon az évszázados templom harangja, üresen tátong a visszaszolgáltatott iskolaépület. Tehát ne hagyjon hidegen senkit a szórványtelepülések kiürülése, ugyanis ezek a települések mintegy lakmuszként mutatják, mi vár önelégültségbe, érdektelenségbe és a magyarországi kereskedelmi adók sorozatainak álomvilágába merült közösségeinkre. De egyelőre azt tapasztalni, hogy a magyar többségű településeken élők mintha nem vennének tudomást arról, hogy miként, milyen körülmények között élnek, milyen áldozatok révén élhetik meg magyarságukat a számbeli kisebbségben élő nemzettársaik.
Sarány István / Hargita Népe (Csíkszereda)

Bálványos, az óriásszobrászat idei fővárosa
Monumentális munkák a hegyen
Május 5-15. között zajlott a Transylvania Monumentális Szobrászati Szimpózium a Bálványos Resortban, ahol a Szarvadi házaspár első alkalommal látta vendégül a rendezvényt. A 13 képzőművész 11 országból érkezett Háromszékre, és tíz nap alatt faragták ki a nagyméretű tölgyfákból alkotásaikat. Minden munka nem készült el a határidőre, ugyanis az eső több ízben megzavarta az alkotó tevékenységet.
Május 10-én a hotel kalandparkja és a háziállatokat befogadó karámok között meghúzódó kövezett téren már javában sürögtek-forogtak a művészek, zúgtak a láncfűrészek, csattogtak a vésők és a fejszék. A kevésbé avatott szem is láthatta, hogy itt bizony valami csodálatos, mifelénk eddig nem látott alkotótevékenység zajlik. Elsőként a lengyel Piotr Zbrozek szobrászt kaptuk mikrofonvégre, aki elmondta: érdekesnek tartotta más országokból érkező kollégáival közösen dolgozni, emellett vonzotta Bálványos is, a vad természet.
„Lengyelországban is igyekszem minél többször a természetben lenni, horgászok, vadászok, sízek. De időm nagy részét a műhelyben töltöm, kis medálokat készítek bronzból, követ faragok, jégszobrászattal is foglalkozom. Ahogy az erdélyiek szívétől nem áll messze a fa, úgy a lengyelekétől sem: mifelénk is rengeteg a fából készített épület, sok a faragómester. Ezzel én is így vagyok: szeretem a múlttal tartani a kapcsolatot, hogy onnan ihletődve valami újat készítsek a jövő számára” – mesélte a hivatásos faragó, aki ezúttal a Természet temploma című munkát készítette el egy kettéhasított fatörzsből.
Vízcsepp fából
Szomszédságában a belga Christian Deman tevékenykedett, aki már a beszélgetés elején fontosnak tartotta hangsúlyozni: ő csak hagyományos eszközöket használ a munkájához, és ezt alátámasztandó, elő is halászott a szerszámok közül egy méretes fejszét. A románul érthetően beszélő képzőművész a közös munka élményét szereti, azt, hogy találkozhat más országokból származó kollégáival. Nagy meglepetésünkre magyarul is megszólalt, de mint mondotta, lehet, sosem tudja megtanulni ezt a gyönyörűen zenélő, de annál nehezebb nyelvet. „A víz szelleme címet adtam munkámnak. A fa egyébként kedvenc anyagom, mivel hiszek az élet körforgásában. Kivágunk egy fát, készül belőle valami szép, majd nő egy új fa” – vélekedett a művész, aki többször volt Romániában, és szereti Brâncuşi munkáit.
A japán Nakamura Kei a Vízcsepp – szellem nevet adta munkájának. „Kapcsolat a természet, az ember és egyben köztem, annak ellenére, hogy absztrakt, nem realisztikus formáról van szó” – magyarázta Kei, aki olyan országból érkezett, ahol kevés a fa, viszont ősrégi tradíciója van a famegmunkálás mesterségének. Ő általában márványba, homokkőbe és gránitba farag, fába kevésbé, a faanyagot inkább házak építéséhez használják.
A németországi Martina Kretmeier elmondta: kihívást jelentett számára, hogy modell nélkül kellett a női alakot megformáznia, mivel így az arányok betartása nem könnyű feladat. A szentpétervári Vasilisa Chugunova az Ember az esőben nevet adta munkájának, és úgy ítélte meg, hogy megfaragása által a fa egy második életlehetőséget kap.
Nagyváradról Bálványosra
Az alkotótábor úgy valósulhatott meg, hogy a szálloda tulajdonosai pozitívan válaszoltak Cosmin Hiristea szobrász, az olaszországi székhelyű Monumentális Szobrászati Események Nemzetközi Egyesülete romániai vezetőjének javaslatára egy, a tölgyfa monumentális szobrászati megmunkálására szakosodott nemzetközi szimpózium megszervezésére. A monumentális szobrászat iránti szenvedély mellett a Kolozsváron született, de pár éve Bukarestben élő Hiristea a hegyek szerelmese, 2007 óta Bálványos rendszeres vendége.
„Eddig négy kiadása volt a rendezvénynek Nagyváradon, és most Bálványoson szerveztük meg azt követően, hogy művészekből és építészekből álló szakmai zsűri több mint száz jelentkező közül választott ki 13 pályamunkát, szem előtt tartva a művészek eddigi életútját, munkásságát, és a fa megmunkálásának sokszínűségét is. Úgy vélem, ez a szimpózium azért is fontos, mert a nagyközönséget a szabadtéri munkák közelebb hozzák a művészethez” – mesélte a szervező, aki reményét fejezte ki, hogy máskor is jöhetnek Bálványosra.
Szarvadi Loránd, a szálloda tulajdonosa kifejtette: az Art-hotel tradíció folytatásaként egészítették ki az eddigi művésztáborok sorozatát ezzel az új tevékenységgel. „A munkák a hotel parkját fogják díszíteni, így bárki megtekintheti a szobrokat. Valószínű, hogy folytatjuk ezt a kezdeményezést, ami kiegészíti a nyolcadik alkalommal megszervezendő, idén június 9-17. között zajló művésztáborunkat” – részletezte.
A vidék értékei
A művészekkel folytatott beszélgetések végén mindannyian hangsúlyozták: elképesztőnek tartják a bálványosi levegő minőségét (ezt főleg a nagyon zsúfolt Japánból érkezett faragó hangsúlyozta), a természet szépségét, azt, hogy természetes környezetükben élő medvéket vehetnek szemügyre, továbbá a vendéglátás minőségét. Egybehangzó véleményük, hogy olyan körülményeket, mint amilyeneket a Szarvadi házaspár teremtett meg Bálványoson, kevés helyen találni, jóllehet a tábor résztvevői Kínától Svájcig és Németországtól az Egyesült Államokig mindenhol megfordultak már.
Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szórakozás minden korosztálynak
Polgári majális
Egész napos, minden korosztály elvárásait kielégítő polgári majálist szervezett vasárnap délután Sepsiszentgyörgyön a Magyar Polgári Párt, valamint a Magyar Erdélyért Egyesület, s mivel az időjárás is kedvezően alakult, késő estig több mint kétezren fordultak meg a sportcsarnok mögötti zöldövezetben.
A gyermekek különböző vetélkedőkön vehettek részt, de kipróbálhatták a gyöngyfűzést és arcfestést, valamint megismerkedhettek a néptánc elemeivel is. A felnőttek jó hangulatáról az étfalvi fúvósok és a megyeszékhelyi Spontán zenekar gondoskodott, a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola pedig a vívás tudományába engedett betekintést. Nagy sikere volt ugyanakkor a tokányfőző verseny során elkészült ínyencségeknek is. Az esti bulira a helyi Vezuvius és Insect, majd a magyarországi Cairó együttes fellépése teremtett alkalmat.
Újra bebizonyosodott tehát, hogy van igény az olyan rendezvényre, melyen családi vagy baráti körben, természetes környezetben lazíthatunk, szórakozhatunk. Melyen gyermek és felnőtt egyaránt talál magának való foglalatosságot, és az ügyességét is próbára teheti. És melyen a dolgaink állásáról is véleményt cserélhetünk.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Durvul a közélet
Amikor Szilágyi György jobbikos képviselő beígérte Dömötör Csaba államtitkárnak, hogy úgy nyakon… teremti, „hogy leszáll a feje”, akkor egyesek megpróbálták ezt szembeállítani a Jobbik „cukisodásával”, s úgy prezentálni, mint a Jobbik igazi arcát. Holott nyilván csak annyiról volt szó, hogy egy képviselőben elszakadt a cérna, amire volt már példa a politikai életben, és vélhetően lesz is; örömteli, hogy a mi parlamentünkben a rendszerváltás után csak verbális erőszakra került eddig sor, dulakodásra vagy verekedésre még nem.
Másrészt viszont kétségkívüli jelenség a közélet és a közbeszéd eldurvulása, ami több tényezőre vezethető vissza. Egyik oldalról arra, hogy az ellenzék tehetetlennek érzi magát, aminek persze fő oka az, hogy képtelen életképes és hiteles alternatívát nyújtani a kormánnyal szemben. Vélhetően önreflexiójuk objektivitása nem terjed odáig, hogy ezt belássák, ezért hallani állandóan azt, hogy ezt a kormányt nem lehet demokratikusan leváltani, hogy Orbán diktatúrát épít, hogy Európa kell „megmentse” a magyar demokráciát stb.
A kormánypárt jellemzően magabiztosságot és erőt sugall (nem ritkán arroganciát is), de az tény, hogy egyik sztárpublicistája, Bayer Zsolt maga is elismeri, van felelőssége a közbeszéd durvulásában. Bayer indulatai érthetőek, hiszen annál perverzebb nincs, mint amikor az egész Európa elpusztításán ügyködő Soros-erők Magyarországon nekiállnak a kontinensünk fehér keresztény kultúráját védő miniszterelnököt ál-európai jelszavak árnyékában útszéli módon támadni. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a globális háttérhatalom mesterségesen és tervszerűen hozta létre a tízmilliókat migrációra késztető mai helyzetet, részben néppszichológiailag propaganda útján, részben társadalmi katasztrófák sorozatának előidézésével, és éppen ezen erők szítják az indulatokat a magyar kormány ellen, akkor nem csoda, hogy hevesebb vérmérsékletű ember keményebben fogalmaz.
Mindezen túl van egy mozgalom, mely eddigi stratégiáját és imázsát félredobva szintet lépett. Lefelé. Amikor a Momentum képviselői, beleértve annak elnökét, rátörtek az Origo szerkesztőségére, hogy kérdőre vonják az ott dolgozó újságírókat a róluk megjelent írás miatt, akkor olyat tettek, ami nemcsak jogtalan, de újkori demokráciánkban precedens nélküli.
Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Melyik út vezet itt Budára?
Az RMDSZ elmúlt huszonhét évét figyelemmel kísérve egyre inkább erősödhet az a benyomás, hogy ez egy magyar nyelven úgy-ahogy beszélő alibi párt, amelynek legkisebb gondja az, hogy a romániai magyarok megmaradjanak, netán gyarapodjanak lélekszámban, magyarságban, gazdasági erőben. Ezt a benyomást sokszor nem is a politikai szempontból fontosnak mondott események, hanem látszólag jelentéktelen, de sokatmondó történések erősítették.
zt már megszokhattuk, hogy az RMDSZ kommunikációjában az autonómia többnyire csak választási kampány során kerül elő, majd a kampány végeztével igyekeznek minél hamarabb megfeledkezni róla. Az autonómia, mely az európai tapasztalatok szerint egy kisebbségben élő nemzeti közösség megmaradásának, gyarapodásának egyetlen valódi békés útja (a népszavazásos területi revízión kívül), valahogy sosem időszerű a magát érdekvédelmi szövetségként aposztrofáló szervezet háza táján. Azt, hogy ez miért van így lehet találgatni. A legnépszerűbb válasz erre a kérdésre általában az szokott lenni, hogy az RMDSZ nem akarja veszélyeztetni gyümölcsöző kapcsolatait a román politikummal, ezért sem hozakodik elő a parlamentben holmi autonómiázással.
Autonómia helyett persze kínál nekünk az RMDSZ mást: kötelező női kvótát a politikában, a homoszexuálisok jogainak kiterjesztésén keresztül a hagyományos családkép rombolását, a kultúrában tinglitangli majálisokat, falunapokat és a kutyát sem érdeklő öntömjénező konferenciákat. Van ugyanakkor válaszuk azoknak is, akik holmi nemzetiségi, kisebbségi jogokat kérnek számon az érdekképviseleten: óriási hírverés mellett győzelemként tálalják, hogy sikerült elfogadtatni a magyar nyelvhasználatot a kórházakban (papíron), miközben az általuk uralt önkormányzatokban sem képesek a már meglevő jogokat betartatni, azokkal élni. Aláírásgyűjtést kínálnak az erdélyi magyarnak, mondván majd a FUEN és az Európai Unió megoldja azt, amire ők képtelenek voltak.
Az RMDSZ a közösség valós igényeire adott valós válaszok helyett hosszan sorolhatja, mibe bukott bele, illetve melyek azok az ügyek, melyekbe bele sem vágott, némi hangzatos szócséplést leszámítva. A vásárhelyi katolikus líceum ügye, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli harcok, a székely és magyar jelképek üldöztetése, a mai napig vissza nem szolgáltatott ingatlanok problémája ékesebben beszél minden pártprogramnál, választási ígéretnél és elnöki expozénál.
Nem hátrálunk meg – mondják ők, illetve hazudják, hiszen naponta meghátrálnak egészen kicsiny, de jelképes erejű dolgokban is. Az, hogy Kelemen Hunor a saját pártja kongresszusán nem énekli a magyar himnuszt, vegytiszta meghátrálás, mint ahogyan az is meghunyászkodás, hogy Nagyszalontán az első román soviniszta acsarkodásra azonnal átfestették egy játszótér oszlopait, nehogy véletlenül a magyar lobogó színei akár ebben a formában is bárkinek bántsák a szemét. Itt már nem a meghátrálás ténye a kérdés, hanem az, hogy a hátrálásból ki lehet-e jönni, és ha igen, hogyan, merre? Melyik út vezet itt Budára? Mert amit alternatívaként kínál az RMDSZ, az nem más, mint a nyugaton éppen bukófélben levő liberalizmus, az pedig az erdélyi magyarság számára egy sehová sem vezető zsákutca.
Barta Béla / http://itthon.ma/szerintunk

Iktatta az RMDSZ az anyanyelvi küszöböt 10 százalékra csökkentő javaslatát
„A 215-ös, helyi közigazgatásról szóló törvény ma iktatott módosításával jelentős változásokat akarunk elérni az anyanyelv-használat területén. Egyrészt 20 százalékról 10-re csökkentenénk az anyanyelv-használati küszöböt, és bevezetnénk egy újnak számító kedvezményes küszöböt is azért, hogy közösségünk még több tagja méltósággal élhessen magyarként településén. Ami szintén ennyire fontos, az az, hogy szankciókat is javasolunk azért, hogy pénzbírságot kelljen fizetniük a törvény be nem tartása esetén az önkormányzatoknak, valamint a települések közintézményeinek" – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök azt követően, hogy az RMDSZ kedden iktatta módosító javaslatait. Az RMDSZ elnöke rámutatott: a törvényben egyértelművé tennék a félreérthető, illetve szándékosan és rosszindulatúan félreértelmezhető passzusokat, javaslataikat azokból a nemzetközi egyezményekből – Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája – vezetik le, és teszik a jogrend részévé, amelyeket Románia ratifikált, de a valóságban sosem érvényesített. Kelemen Hunor szerint a ratifikált szerződések be nem tartása miatt, valamint a hatóságok és bíróságok korlátozó jogértelmezése okán nem megfelelő a törvénykezés jelenleg. Ugyanakkor gond az is, hogy sokszor politikai, adott esetben pedig adminisztratív akarat sincs a törvények alkalmazására. „A román diplomácia lépten-nyomon azt állítja, hogy országunk megoldotta a kisebbségi kérdést, hogy ilyen értelemben modellértékű Románia. Mi ezzel szemben azt mondjuk, koránt sincs minden rendben. Viszont, amennyiben elsőként a román parlamenti pártok nyitottságot tanúsítanak, viszonozzák az általunk kezdeményezett párbeszédet, akkor jó úton indulhatunk el a kisebbségi jogok kiszélesítésének szempontjából" – tette hozzá Kelemen Hunor. Jelenleg csak azokon a településeken kötelező a nyelvi jogok alkalmazása, ahol a kisebbségek számaránya meghaladja a 20%-ot. Így például nem kötelező az anyanyelv-használat Kolozsváron, Brassóban, Aradon, Nagybányán és Zilahon, ahol szintén jelentős számban élnek magyarok. „A 20 százalékos küszöb tízre való csökkentésével, illetve egy kedvezményes küszöb bevezetésével ezen akarunk változtatni a magyar közösség javára” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. A szövetség javaslata az, hogy a 10 ezer lakos alatti településeken a kedvezményes küszöb 300 legyen, a 10−25 ezer közötti lakosú településeken 500, a 25−50 ezer közötti lakosú településeken 1000, az 50−100 ezer közötti lakosú településeken 2000, és a 100 ezer lakos feletti települések esetében pedig 10 ezer legyen a kedvezményes küszöb, amely felett kötelezővé válna az anyanyelv-használat biztosítása. Az RMDSZ közleménye szerint a következőket biztosítaná a törvénymódosítás: "1. A kezdeményezés az anyanyelv-használat lehetőségét biztosítaná azokon a településeken is, ahol nem teljesül a számaránybeli feltétel, viszont az intézmény vagy a hatóság vezetősége az anyanyelv-használat alkalmazása mellett dönt – például legyen lehetséges a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése azokban az esetekben is, ha nem éri el a közösség az egyik vagy másik küszöböt. 2. Az RMDSZ leszabályozná azoknak az intézményeknek a körét, amelyek kötelesek lesznek az anyanyelv-használati jogok biztosítására. Tehát azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbségek számaránya eléri a 10 százalékot, vagy ahol jelentős számban élnek kisebbségi közösséghez tartozó személyek, kéri az anyanyelv-használat biztosítását minden közigazgatási intézményben, közérdekű szolgáltatásokat nyújtó helyi és megyei egységekben, prefektúrákon, illetve dekoncentrált intézményekben. Ilyen például a kataszteri hivatal, ahol telekkönyvi ügyeket intézhetnek a magyar emberek, a pénzügy, ahol adóikat fizethetik ki, a munkaügyi felügyelőség, ahol a munkanélküli segélyt kell kérvényezni, a tanfelügyelőség, az egészségügyi igazgatóság, a kulturális igazgatóság, de a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség is. 3. Azt akarjuk, hogy az anyanyelvet egyaránt lehessen használni írásban és szóban minden közintézménnyel folytatott kommunikációban. A formanyomtatványok és egyéb adminisztratív jellegű dokumentumok, közérdekű információk is legyenek elérhetőek a kisebbségek anyanyelvén. 4. Ténylegesen történjen meg a települések névtáblájának, az utcanevek, útjelző táblák, a közterületek és intézmények magyar nyelvű feliratozása. 5. Az anyakönyvi kivonatok kibocsátása történjen meg kisebbségi nyelven is, a házasságkötés lebonyolítása anyanyelven is. Az ifjú pár mondhassa ki a boldogító igent magyarul, még akkor is, ha csak az egyik fél tartozik valamelyik kisebbségi közösséghez. 6. A szimbólumok használata ne ütközzön akadályokba. Senkit ne büntessenek meg azért, ha például a székely zászlót kitűzi egy hivatalra vagy közintézményre. 7. Anyanyelven is nyilvánosságra kelljen hozni a közérdekű információkat egyidejűleg a román nyelvű kommunikációval." rmdsz tájékoztató; Transindex.ro

Megfigyeltek országa
Sokat hangoztatott, ám nehézkesen követhető az úgynevezett Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (avagy SIPA, ahogy a hírműsorokban szerepel) ügye. Tény, hogy az intézmény vitatott irattárának titkosságát lépésekben feloldják, Tudorel Toader igazságügy-miniszter holnapra ígéri az első leleplezéseket.
A büntetés-végrehajtó intézetek egykori, 1991–2006 között működött titkosszolgálatának archívuma került a figyelem középpontjába, s a bírák és ügyészek szakmai testülete, a Legfelsőbb Bírói Tanács arra kérte Toadert, pontosítsa, mi történt az igazságügyi tárca titkosszolgálatának irattárával. Az ügy nagy port kavar, elemzők fel is vetették, ér-e egyáltalán ennyit ez a különös történet, noha szerintük az igazságszolgáltatásban ténykedő, kevésbé ismert hírszerzőszolgálatocska legfőbb rendeltetése a bírák zsarolása lett volna. Az irattár titkosságának feloldását ellenzők éppen a magánélet védelmére hivatkozva tartják veszélyesnek a várható leleplezést, hiszen a zsarolás legjobb eszköze időtlen idők óta a magánéleti információkkal való önkényes zsonglőrözés. Tudorel Toader egyelőre neveket ígér, azokét, akik be-bementek az irattárba, illetve azt mondja, az archívum szégyenfolt az igazságszolgáltatás arcán. Az is felmerült, hogy a dokumentumok – már amennyiben az emberi gyarlóságra alapozó, kompromittáló irathalmaz dokumentumnak tekinthető – egy részét már megsemmisítették, avagy kimenekítették. S bár erkölcsileg elvárható, hogy az igazság úgynevezett szolgáltatói ne legyenek lefizethetőek és zsarolhatóak, de lehetőség szerint gátlástalan bonvivánok, illetőleg a legközönségesebb gyarlók sem, úgy tűnik, e történetnek rendkívüli jelentőséget elég nehéz tulajdonítani. S ha e nagy leleplezésből annyit tudunk meg, hogy egy bíró, vagy bírónő módfelett és gátlástalanul szerette az életet, bulváros, de ettől még a jogállamiság erősebb nem lesz. Elgondolkodtató viszont az egész ügy háttere, gyökere. Még az EU-s csatlakozás előtt feszegették az „európai partnerek”, ugyan miért kell Bukarestnek egy átláthatatlan börtön-titkosszolgálat, ráadásul a testület állományának csaknem felét a szekuritátétól örökölte. Átvitt értelemben a szóban forgó titkosszolgálatocska is egy nyúlványa annak a bizonyos polipnak, melynek karjai egy-egy titkosszolgálatot jelképezhetnek. Ez a megfigyeltség 1990. utáni mértékét tükrözi. A sokoldalúan fejlett szocialista Románia a megfigyelőkre és a besúgókra alapozott, úgy látszik, e szemlélet nem tűnt el, csak átalakult, ennek továbbélését jelzi a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat másfél évtizedes léte is. És amíg a megfigyeltség, illetve a megfigyelhetőség mértéke számottevően nem csökken, a szekus-beidegződések sem tűnnek el. Éppen a napokban derült ki, hogy 2010 és 2015 között a bíróságok mintegy háromszázezer ember telefonjának lehallgatását engedélyezték – mi ez, ha nem a múlt kísértése? Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sztrájkolnak a köztisztviselők
Háromszék is csatlakozik a közigazgatásban dolgozók szakszervezeteinek országos szövetsége által közzétett felhíváshoz, így mától a bértörvénnyel kapcsolatos elégedetlenségüket tiltakozó megmozdulások révén nyomatékosítják az érintettek.
A háromszéki köztisztviselők csütörtökön japán sztrájkkal jelzik ezt – mondta el tegnap lapunknak Ferencz Tibor. A sepsiszentgyörgyi Nova Vita Szakszervezet elnöke hangsúlyozta, a hivatalok működnek holnap, ám megyeszerte mintegy hatszáz szakszervezeti tagjuk fehér karszalagot viselve látja el feladatait. Az országos szövetség egyébként jelezte: a tömörülés tagjai által választott tiltakozási formák – japán sztrájk, spontán munkabeszüntetés, hivatalok előtti tiltakozás – mindegyikét támogatja. Jövő héten utcai megmozdulások várhatók, a köztisztviselők Bukarestben tüntetnek a törvényi előírásoknak megfelelő bértáblát követelve. (dvk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bővítenék a nyelvi jogokat (Közigazgatási törvény)
Benyújtotta tegnap az RMDSZ a parlamentbe a közigazgatási törvényt módosító javaslatát, amellyel az anyanyelvhasználati jogokat kívánja bővíteni. A tervezetbe foglalt módosítások két területet érintenek: a nyelvi jogokat és a szimbólumhasználatot.
A javasolt törvénymódosítás a jelenlegi húsz százalékról tíz százalékra csökkentené azt a küszöbértéket, amely fölött egy kisebbség tagjait anyanyelvhasználati jog illeti meg a helyi közigazgatásban. A javaslat egy alternatív küszöböt is bevezetne, hogy a nyelvhasználati jogokat az arányukban kicsi, de létszámuk alapján mégis jelentős kisebbségi közösségek is élvezhessék. Az RMDSZ ugyanakkor szankciók törvénybe iktatását is javasolja, melyekkel azokat az önkormányzatokat lehetne sújtani, amelyek nem tartják tiszteletben a nyelvhasználati jogokat. A kezdeményezés azokon a településeken is biztosítaná a kisebbségi anyanyelvhasználat lehetőségét, ahol a kisebbségek a módosított küszöbértéket sem érik el, de az önkormányzat az anyanyelvhasználat alkalmazása mellett dönt. Az RMDSZ kiterjesztené azoknak az intézményeknek a körét, amelyekben érvényesíteni kellene a többnyelvűséget. Az önkormányzatok mellett a közszolgáltatásokat nyújtó helyi vagy megyei intézményekben, a prefektusi hivatalokban, illetve a kormánynak alárendelt intézmények kirendeltségeiben is érvényesíteni kellene a többnyelvűséget. Többek között a kataszteri hivatalban, az adóhivatalban, az egészségügyi igazgatóságnál és a mezőgazdasági támogatásokat kifizető ügynökségnél. A javaslat szerint a hivatalok képviselőinek nemcsak szóban kellene anyanyelven kommunikálniuk a kisebbségekkel, hanem írásban is. A közérdekű információkat, űrlapokat a kisebbségek nyelvén is biztosítani kellene. A módosított törvény hatálya alá eső településeken ugyanakkor nemcsak az intézményeket és a helységnévtáblákat, hanem az utcanévtáblákat és az útjelző táblákat is kétnyelvűvé kellene tenni. A szövetség azt is javasolta, hogy a kisebbség nyelvén is történjék meg az anyakönyvi kivonatok kibocsátása, és lehessen házasságot kötni. A tervezet a szimbólumok szabad használatát is kezdeményezi, hogy „senkit ne büntessenek meg azért, ha például a székely zászlót kitűzi egy hivatalra vagy közintézményre”. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette: egyértelművé tennék a törvényben a félreérthető és a rosszindulatúan félreértelmezett passzusokat. Javaslataikat a kisebbségvédelmi keretegyezményből, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájából vezették le. Az Európa Tanács idézett dokumentumait Románia ratifikálta, de a bennük rögzített jogokat a valóságban sosem érvényesítette. Az elnök szerint a ratifikált szerződések be nem tartása, a hatóságok és bíróságok korlátozó jogértelmezése, valamint a többnyelvűség mögötti politikai vagy adminisztratív akarat hiánya teszi szükségessé a törvénymódosítást. „A román diplomácia lépten-nyomon azt állítja, hogy országunk megoldotta a kisebbségi kérdést, hogy ilyen értelemben modellértékű Románia. Mi ezzel szemben azt mondjuk, koránt sincs minden rendben. Viszont, amennyiben elsőként a román parlamenti pártok nyitottságot tanúsítanak, viszonozzák az általunk kezdeményezett párbeszédet, akkor jó úton indulhatunk el a kisebbségi jogok kiszélesítése szempontjából” – idézte az RMDSZ-tájékoztató Kelemen Hunort. Benkő Erika képviselő, a tervezetet kidolgozó munkacsoport tagja korábban lapunknak azt nyilatkozta: „a nyelvi jogok az a terület, amely érinthetetlen, nem lehet belekötni. Akárhová megyünk nemzetközi fórumokon, már bebizonyosodott, hogy ez támadhatatlan, ezért azt javasoltam, hogy ezt vigyük fel a maximumig, azért is, mert lehet, hogy még le akarnak belőle faragni, de azért is, mert ha tényleg megvalósulna mindaz, ami a törvényben van, akkor de facto a magyar nyelv hivatalossá válna a régióban”. A képviselő ugyanakkor rámutatott, hogy reális keretek közé igyekeztek szorítani a kétnyelvűséget, a jelenlegi törvény arról rendelkezett, hogy mindent, ami megszületik magyarul, le kell fordítani románra. Javaslatuk szerint csak azt kell majd lefordítani, ami valóban közérdekű és fontos. „Az egésznek az lenne a lényege, hogy az állampolgárok minden szinten tudjanak élni nyelvi jogaikkal. Logikus keretet próbáltunk adni az egésznek. A továbbiak már az embereken múlnak” – részletezte Benkő Erika, hozzátéve: a tervezet – melyet még ebben az ülésszakban el szeretnének fogadtatni – sorsa a kormánykoalícióval való parlamenti együttműködés szakítópróbája is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megbénult a rendszer
Az utóbbi napok kibertámadásai óta nem működik az üzleti környezetért, kereskedelemért és vállalkozásért felelős minisztérium informatikai rendszere – írja a Mediafax. Leállt a digitális kommunikáció az üzleti szférával – jelentette ki Mihai Ionescu, az Exportőrök és Importőrök Egyesületének főtitkára. Ionescu a Mediafaxnak azt nyilatkozta, ismét megpróbálta elérni a tárca speciális programjait, sikertelenül. Egyik sem működik, még emailt sem tudnak küldeni a minisztériumnak – mondta. Az információt minisztériumbéli források is megerősítették azzal a kiegészítéssel, hogy a rendszer részlegesen működik, és eltart még, amíg teljesen be tudják indítani. A minisztérium több finanszírozási programot is meghirdetett a vállalkozói szféra számára, például a Start Up Nationt, ahová kizárólag online lehet pályázni. (Főtér)
NÖVEKVŐ PESSZIMIZMUS. A romániaiak háromnegyede úgy gondolja, az ország rossz irányba tart – derül ki a Közpolitikai Intézet felméréséből, amelyet hétfőn ismertettek. Az elsősorban az érdekkonfliktusokhoz való viszonyulást vizsgáló felmérésben mindössze 20 százalék mondta azt, hogy jó irányba tart az ország. Ahhoz, hogy „jobban menjenek a dolgok”, a következők megoldását tartották prioritásnak a megkérdezettek: korrupció (72 százalék), munkahelyek hiánya (64 százalék), szegénység (62 százalék), alacsony jövedelmek (54 százalék), a közpénzek ellopásának problémája (54 százalék), az egészségügy problémái (46 százalék). A felmérésben résztvevők fele mondta azt, hogy érdekli vagy nagyon érdekli az érdekkonfliktus problémája. A válaszadók 78 százaléka tartotta korrupciónak az érdekkonfliktust, 48 százaléka úgy határozta ezt meg, mint a köztisztviselő személyes érdekei és a közérdek közötti konfliktus, 16–16 százalék, hogy az egyes köztisztviselők érdekei közötti, valamint egy köztisztviselő személyes érdekei közötti konfliktus. A válaszadók 86 százaléka mondta azt, hogy nem szavazna olyan polgármesterjelöltre, aki ellen érdekkonfliktus gyanúja miatt folyik vizsgálat, 43 százalék szerint az érdekkonfliktusba keveredett személynek le kell mondania tisztségéről, 36 százalék szerint pedig bíróság elé kell állítani. Transindex; Háromszék (Sepsiszentgyörgy)