Kész a bértörvény
A kormánykoalíció sinaiai tanácskozássorozata után tegnap este az egységes bértörvény ügyében sajtótájékoztatót tartott Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök, Călin Popescu Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének társelnöke, Sorin Grindeanu kormányfő és Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi és társadalmi egyenlőségért felelős miniszter. A sajtótájékoztatón többek között elmondták, a továbbiakban a legkisebb és legnagyobb bérek egy a tizenkettőhöz arányban aránylanak egymáshoz, hogy minden hivatalt és közintézményt érinteni fog az új bértörvény, hogy a fizetésekről az egyenlőség elve alapján döntöttek, mely az azonos kategóriájú munkákért azonos alapfizetéseket határoz meg. A konkrét összegek meghatározása sok esetben a megyei és városi tanácsok feladata lesz majd. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Uszít az RMDSZ”
Marius Paşcan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) képviselője azt nyilatkozta tegnap marosvásárhelyi sajtóértekezletén, hogy jóllehet európai elveket hangoztatnak, az RMDSZ vezetői anakronisztikusan és primitív módon, szakadatlanul etnikai szeparatizmusra uszítanak, és nemzetközi szinten eltorzítják a Romániáról kialakított képet. „Míg a román hatóságok egymással küzdenek (...), addig az RMDSZ marad az egyetlen politikai csoport a román parlamentben, amely párt is, de civil szervezet is, amely csökönyösen szeparatista törekvéseket hangoztat, és amely egy kisebbségi etnikai enklávé megteremtéséért küzd Románia közepén. Jóllehet kikent-kifent, de demagóg módon európai elveket hangoztatnak, és a kulturális identitásuk megőrzésének szükségességéről beszélnek, az RMDSZ vezetői anakronisztikusan és primitív módon, szakadatlanul etnikai szeparatizmusra uszítanak, a román alkotmányt támadják, és nemzetközi szinten Románia-ellenes légkör kialakítására törekednek” – mondta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elutasították a katolikus iskola felszámolását
A POL Horaţiu Lobonţ iskolaügyekért felelős aligazgató lemondását kérte
Tizenhárom ellenszavazattal és négy tartózkodással a marosvásárhelyi tanács tegnap délutáni ülésén nem szavazták meg azt a határozattervezetet, amely a tanfelügyelőség szakmai véleményét figyelembe véve véglegesítette volna a 2017-18-as beiskolázási tervezetet, amelyből kihagyták a Római Katolikus Teológiai Líceumot, és további hét iskola helyzetét formai hibák miatt kifogásolták. A hivatal a múlt heti tanácsülésen még ennél is tovább ment volna, úgy, hogy feldarabolja a katolikus iskolát, amelynek 0– VIII. osztályait a tervek szerint az Unirea Főgimnáziumhoz, a IX-XII. osztályokat pedig a Bolyai középiskolához csatolja. Nem véletlen hát, hogy az ülésen nagy számban voltak jelen a katolikus iskolát képviselő szülők, akik román és magyar nyelvű tiltakozó táblákkal akartak a tanácsosok vallásos érzü- letére és jóindulatára hatni. Bár az ülés napirendjén 27. pontként szerepelt a szóban forgó határozattervezet, az ülésvezető tanácsos dr. Benedek Teodóra javaslatára első napirendi pontként tárgyalták. A szülők által Zsigmond Imola irányításával összeállított memóriumot Peti András tanácsos olvasta fel magyar és román nyelven. Ebben elhangzott, hogy a polgármesteri hivatal iskolaügyekért felelős igazgatósága nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy magyarázó jelentésben indokolja meg, hogy miért foglalta be a februárban összeállított beiskolázási tervezetbe a katolikus iskolát, ami az egyik oka volt a tervezet visszautasításának. Ezért egy új beiskolázási tervezet elkészítését kérik, mivel jelenleg nincsen törvényes ok arra, hogy az iskolát megszüntessék, és a diákokat két más tanintézmény között osszák szét. A Római Katolikus Teológiai Líceum ugyanis minden feltételnek eleget tesz, ami egy iskola működéséhez szükséges, és arról sincs szó, hogy a diáklétszám csökkent volna, ezért a szülők kérik a helyzet minél gyorsabb rendezését. Az RMDSZ-frakció elfogadhatatlannak tartja a tanfelügyelőség döntését, amelyet átvett a polgármesteri hivatal is, és amely szerint a katolikus iskolát azért törölték volna a beiskolázási tervezetből, mert a megalakulását szentesítő tanácsi határozat bűnügyi kivizsgálás tárgyát képezi. Az RMDSZ-tanácsosok az elmúlt héten, amikor tiltakozásképpen kivonultak a tanácsülésről, kezdeményezték, hogy sürgősségi ülésen tűzzék napirendre azt a tervezetet, amely a jelenleg működő iskolahálózatot tartaná érvényben. Javaslatukat azzal a kibúvóval utasították el, hogy a sürgősségi tanácsülés összehívóját 33 perccel később iktatták, mint a polgármester által kezdeményezett tanácsülést, amelyen már szerepelt egy iskolahálózatra vonatkozó tervezet. A képviselőtestület tegnapi ülésén a Szabad Emberek Pártjának (POL) képviselői a katolikus iskola létjogosultsága mellett foglaltak állást, amit Hermann Mark tanácsos kellő határozottsággal meg is indokolt. Sőt el is készítették azt a háromoldalas magyarázó jelentéstervezetet, amelyben a vonatkozó törvényekre és előírásokra hivatkozva minden érvet felsoroltak az iskola működésének a jogossága mellett. Mivel a polgármesteri hivatal és annak iskolaügyekért felelős igazgatósága nem tett eleget kötelezettségeinek, a szülőkkel a bolondját járatták, elfogadhatatlan nyilatkozatokat tettek, a POL Horaţiu Lobonţ igazgatóhelyettes lemondását kérte, majd közölte, hogy kérést nyújtanak be egy vegyes bizottság összehívására, amely kijavítja az esetleges adminisztratív mulasztást az iskola alapításával kapcsolatosan. A hallgatóság hangos tetszését is elnyerő határozott kérésre Claudiu Maior, a polgármester tanácsadója durván replikázott, a POL szemére vetve, hogy csak arra képesek, hogy a Facebookon gyűjtsék a szavazatokat. Amire nem késett a válasz. Hermann Mark kifejtette, hogy Claudiu Maiornak a polgármester tanácsosaként nincs joga beleszólni a határozatok elfogadásába. Továbbá egy olyan személynek, akinek márciusban a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács két döntésében is megtiltotta, hogy köztisztséget töltsön be, nincs joga erkölcsi prédikációt tar- tani. Mint korábban jeleztük, a többség nemmel szavazott a polgár- mesteri hivatal és a tanfelügyelőség közötti egyetértést bizonyító határozattervezetre, de ezzel az iskola helyzete sajnos nem rendeződött. A szülők azt nyilatkozták, hogy addig nem tágítanak, amíg nem születik megnyugtató megoldás. Egye- tértenek Horaţiu Lobonţ lemondatásával, de ugyanakkor azt is tudják, hogy köztisztviselőként a városvezetés utasításait hajtja végre – nyilatkozta Csíky Csengele. A határozattervezet körüli vitán a szülőknek kedvező végkifejletet ígérő Dorin Florea polgármester ezúttal sem vett részt.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

Szilágyi Zsolt ismét jelölt
Április 22-én Székelyudvarhelyen tartja tisztújító kongresszusát az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelentette be sajtótájékoztatón Szilágyi Zsolt, a párt elnöke. Szilágyi Zsolt elmondta: elkezdődött már, és az elkövetkező napokban folytatódik a megyei szervezetek tisztújító gyűléseinek a sorozata. Ezek a testületek tehetnek jelöléseket az elnök személyére, és elnökségi tagokra. Hozzátette: a Szilágy megyei szervezet újabb mandátumra jelölte, és ezt el is fogadta. Azt is megjegyezte: csak a megyei szervezetek hátralévő közgyűlései után derül ki, hogy lesz-e kihívója. Nyugati Jelen (Arad)

Civilmegbeszélések Déván
Értéktár-bizottság és tömbvidéki kapcsolat
Április 4-én kettős megbeszélésre hívta össze a civilszervezetek és egyházak képviselőit Széll Lőrincz, a Hunyad megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) elnöke. Elsőként a tavaly megalakult értéktár-bizottság tagjai tanácskoztak, a közös munka fellendítésének lehetőségeiről. – Ezelőtt egy évvel az erdélyi törekvéshez kapcsolódva megalakult a Hunyad megyei értéktár-bizottság is, melynek azonban nem volt túl látványos tevékenysége. Most szeretnénk ezt a munkát, több más közösségi tevékenységgel együtt fellendíteni. Ezért hívtuk össze a bizottsági tagokat, hogy megbeszélhessék a közös munka menetét, a konkrét lépéseket annak érdekében, hogy a Hunyad megye gazdag kulturális örökségéből mielőbb felleltározásra kerüljenek az arra érdemes értékek. Az RMDSZ megyei szervezetének részéről Kun-Gazda Gergelyt javasoltuk e munka koordinálására. Az értéktár-bizottság tagjainak listája amúgy nem változott – közölte a megbeszélést követően Széll Lőrincz.
Kun-Gazda Gergely elmondta: szeretné, hogy a bizottság a következőkben legalább háromhavonta találkozzon, és a találkozók közötti időben interneten folyamatosan kommunikáljanak egymással, osszák meg az értékek felleltározásra irányuló munkájuk gyümölcsét, hogy a megbeszéléseken már konkrét javaslatokról lehessen dönteni. – Arra kértük a bizottság tagjait, hogy minden településen vegyék igénybe a helyi értékek ismerőinek tudását, és havonta legalább egy kiemelkedő műemlék, személyiség vagy egyéb értéket leltározzanak fel, készítsék el annak leírását, bemutatást, hogy továbbíthassuk az országos bizottság felé is – fogalmazott Kun-Gazda Gergely.
A találkozó második felében a székely–szórvány kapcsolat fellendítésére is kuratórium alakult, melyben a megye kistérségeinek képviseletében heten vesznek részt: Wersánszky Eduárd Petrozsényból, Benedekfi Dávid Lupényből, Kofity Zoltán Vajdahunyadról, Kocsis-Attila-Levente, Kun-Gazda Kinga-Viola, Gáspár-Barra Réka és Széll Lőrincz Déváról. A munka koordinálását ezúttal is Kun-Gazda Gergely vállalta. – A székely–szórvány kapcsolat az utóbbi években nagyon sok gyümölcsöt termett. Örömmel mondhatom azonban, hogy a Háromszék–Hunyad partnerség meglehetősen kibővült, idén már számos más szórványközösség is bekapcsolódott és ennek megfelelően kicsit átalakult az együttműködési keret. A kulturális programok támogatását, az e téren való együttműködést a Kovásza Megyei Kulturális Központ vette át, melynek vezetőivel idén már személyes megbeszélést folytattunk – számolt be Széll Lőrincz. A megbeszéléseken jelen lévő Kun-Gazda Kinga-Viola pedig elmondta: – az eddigi egyeztetések nyomán a Kovászna megyei intézmény három nagyobb lélegzetű Hunyad megyei rendezvényben vállalt partnerséget: a Hunyad megyei Magyar Napok, a Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok, valamint a Vajdahunyadi Napok, melyek keretében támogatja a Háromszék Táncegyüttes, valamint a Cantus Firmus Vegyeskar fellépését az említett településeken, és besegít kézműves-foglalkozások megszervezésébe. Továbbá a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság Reneszánsz kastélyfesztiválja keretében támogatja a Kájoni Consort Régizene-együttes fellépését Hunyad megyében, valamint a dévai Renaissance együttes fellépését Sepsiszentgyörgyön. Fontosnak tartanánk azt is, hogy az elmúlt években kialakult kisközösségi kapcsolatok tovább éljenek: egyházközségek, iskolák, civilszervetek szintjén és lehetőség szerint bővüljön is ezek köre. Ehhez azonban fontos a rendszeres kapcsolattartás, az illető kisközösség tagjainak a szerepvállalása, hogy tényleg élő partnerségek alakuljanak ki – fogalmazott Kun-Gazda Kinga-Viola.
Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Kulturális menedzsment workshopot hirdet a Kreatív Kolozsvár
Színház- és kulturális menedzsment workshopot hirdet a Kreatív Kolozsvár csoport azok számára, akik művészeti oktatásban vesznek részt, szeretnének művészeti termékeket létrehozni, és szeretnének a művészetükből megélni. A menedzsment típusú workshop célja, hogy a résztvevők megismerjék a független-, projektalapú színházi- és kulturális modelleket, körbejárják az üzleti alapú (értsd: önfenntartó) kulturális modelleket.
Előadók: Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Háza menedzser-igazgatója és Juhász Dóra, a MÜPA PR-vezetője, a CEU kulturális kommunikáció oktatója.
A képzésre 20 jelentkezőt tudnak fogadni, a szervezik kérik, hogy az érdeklődők csak akkor jelentkezzenek, ha vállalni tudják a workshop teljes időtartamán való részvételt.
Jelentkezni egy rövid szakmai bemutatkozóval lehet, kitérve az eddig szervezett vagy ezután szervezendő művészeti produkciókra – mindezt egy űrlap kitöltésével ( http://kplusz.ro/1781-2/). A regisztráció nem jelent automatikus részvételt. Elbírálás után részvételi visszaigazolást küldenek. Jelentkezési határidő: 2017. május 5., péntek Visszaigazolás: 2017. május 6., szombat. További információkat a kreativkolozsvar@pontgroup.org e-mail címen lehet igényelni. Szabadság (Kolozsvár)

EFA: az önrendelkezés normális igény és jog
Április 22-én Székelyudvarhelyen tartja tisztújító kongresszusát az EMNP
Március 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól.
A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették.
Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra.
Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi.
„Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök.
Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést.
Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár)

Elutasította a marosvásárhelyi tanács az iskolahálózatot
A marosvásárhelyi képviselő-testület csütörtökön elutasította azt a határozattervezetet, amely a következő tanévre határozta volna meg a város iskolahálózatát. A polgármesteri hivatal által javasolt iskolahálózatból a Római Katolikus Gimnázium, a Református Kollégium és hat másik jelenleg működő oktatási intézmény is hiányzott.
A tanácsülésen több tucat szülő és civil aktivista is részt vett. Az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja (POL) frakcióvezetője is jelezte, hogy a határozattervezet ellen szavaz. Az MTI tájékoztatása szerint a tervezetet végül támogató szavazat nélkül, 13 ellenszavazattal és négy tartózkodással utasította el az önkormányzati testület. A helyi képviselők egy része nem vett részt a szavazáson.
Az előterjesztésben csak azok a tanintézetek szerepeltek, amelyekre korábban a Maros megyei tanfelügyelőség kedvező véleményezést adott. Csíki Zsolt, az RMDSZ frakcióvezetője magyarul és románul is elmondta, a szövetség álláspontja szerint a jelenlegi iskolahálózatot kell tovább működtetni a városban a következő tanévben is. A szövetség felszólította a polgármesteri hivatalt, a tanfelügyelőséget és a minisztériumot, hogy „hagyjanak fel az egymásra mutogatással, és oldják meg a helyzetet".
Csíki Zsolt megemlítette: b1ár mindegyik intézmény vezetője több ízben is azt hangoztatta, hogy meg akarja oldani az ügyet, egyetlen döntést sem hoztak a megoldás érdekében. Úgy vélte, minden eddigi döntés az időhúzást és a bizonytalanság fenntartását célozza. Nyomatékosította, hogy sem a szülők, sem a szövetség nem adja fel a magyar iskolákért folytatott harcot. Hermann Mark tanácsos a Szabad Emberek Pártja (POL) frakciójának nevében felszólította Horaţiu Lobonţot, a városháza oktatási ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, hogy távozzon funkciójából.
Claudiu Maior, a polgármester személyes tanácsadója azonban védelmébe vette Lobonțot, illetve felelősségre vonta Hermannt, hogy „csak cirkuszt akarnak" és nem az ügy megoldásáért fáradoznak. A szülők részéről hurrogás fogadta Maior hozzászólását, Hermann Mark pedig úgy fogalmazott, hogy „olyan személy fegyelmez minket, akinek nem is lenne szabad itt lennie”. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, parlamenti képviselő is szót kért, és elmondta, a szülők bebizonyították, hogy türelmesek, minden utat végigjártak, amit végigjárhattak, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzatnak, a tanfelügyelőségnek pedig kutyakötelessége megoldani az iskola helyzetét és nem „játszadozni" több mint négyszáz gyerek sorsával.
Csíky Csengele, a szülők képviselője úgy értékelte, sikerült elhárítani egy veszélyes határozattervezetet. „Reménykedünk, de lesben állunk, és várjuk a pozitív fordulatot a katolikus gimnázium ügyében" – fogalmazott a katolikus gimnázium szülői közösségének képviselője. „Végre a sarkára állt a politikum is és végre a mi akaratunkat tükrözi, ami ma történt” – tette hozzá a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség szóvivője. Különben a szülők a folyosón Claudiu Maiort és Horațiu Lobonțot is megpróbálták kérdőre vonni, a polgármester tanácsadója azonban elszaladt előlük. Lobonț megpróbált magyarázkodni, hogy ő nem ellenzi a katolikus iskolát és az iskolahálózatért tulajdonképpen nem is az általa vezetett hivatal a felelős, hanem a tanfelügyelőség. „Fél a DNA-tól?” – kérdezték a szülők a távozó osztályvezetőt, aki azt a választ adta, hogy sok mindentől fél.
Antal Erika / Krónika (Kolozsvár)

Nem számolt el a Miért Budapest felé
Több mint egymillió forintos tartozást kell törlesztenie a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumával szemben a Magyar Ifjúsági Értekezletnek (Miért) egy el nem számolt 2006-os pályázat után. Antal Lóránt, az RMDSZ ifjúsági szervezetének elnöke szerint keresik a megoldást.
Több mint egymillió forintra rúg az az összeg, amelyet a számos erdélyi ifjúsági szervezetet tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezletnek (Miért) ki kell fizetnie a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi), miután nem számolt el időben egy 2006-os pályázatára megítélt támogatási összeggel – erősítette meg a Krónika értesülését a tárca Sajtó- és Kommunikációs Főosztálya.
Eszerint az ifjúsági szervezetet működtető Miért Egyesülettel szemben az Emmi a 2006. évi, IFJ-HT-06-A/B/C/D-0173, Drogmegelőzés a Csíki-medence diszkóiban című pályázata kapcsán támaszt követelést. Az időben el nem számolt támogatási összeg visszaszerzése érdekében a szaktárca az igazságszolgáltatáshoz fordult. „A Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.G.302.595/2009 számon a felperes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma az alperes, a Magyar Ifjúsági Értekezlet ellen támogatási díj visszafizetése iránt indított perében, a 8. sorszámú ítéletben kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére bruttó 1 000 000 Ft tőkét, ennek 2006. 11. 06. napjától a kifizetés napjáig járó 16 százalékos kamatát, valamint 50 000 Ft perköltséget" – szerepel a tárca sajtóosztálya lapunknak eljuttatott válaszában. Megtudtuk, az elsőfokú bíróság ítéletét a budapesti Fővárosi Törvényszék 4.Gf.76.441/2011/8 sorszámú ítéletével helybenhagyta, és további 31 750 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az erdélyi ifjúsági ernyőszervezetet.
Felfüggesztették a végrehajtást
A minisztérium sajtóosztályának tájékoztatása szerint az Emmi jogelődjeit az ügyben kezdetben az ESZA Nonprofit Kft. mint a pályázat kezelője/lebonyolítója képviselte. „A minisztérium döntése alapján ő kötött szerződést a pályázóval, majd – miután a szervezet beszámolási kötelezettségének határidőre nem tett eleget – elállt a szerződéstől. Az ügy később jogi úton folytatódott. A bíróságon a támogatót a minisztérium által megbízott ügyvédi iroda képviselte" – derül ki a lapunk kérdéseire küldött válaszokból.
A jogerős ítélet alapján az Emmit képviselő ügyvéd tájékoztatta az alperes szervezetet az ítéletről, és a minisztérium szerint „kérte a tartozás rendezését a végrehajtási eljárás elkerülése érdekében". „Ezt követően a Miért Egyesület az Emmihez fordult, hogy tájékoztatást kérjen az ügyről és egyben haladékot a végrehajtás megindítása ügyében. Az Emmi ennek alapján intézkedett a végrehajtás 2017. augusztus 14-éig történő felfüggesztéséről" – tájékoztat továbbá a minisztérium sajtóosztálya.
Tovább pályázhatnak
Bár az ifjúsági ernyőszervezet évek óta nem rendezte tartozását, ez nem befolyásolja a pályázati lehetőségeit, továbbra is jelentkezhet a magyar kormány kiírásaira, és az Emmi sem tette tiltólistára és más szankciókat sem foganatosított ellene. „Sem az Emmi Ifjúságügyi Főosztályának, sem az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő Gyermek és Ifjúsági Alapprogram kezeléséért felelős egységének nincs tudomása a szervezet támogatási kérelmeire vagy pályázataira vonatkozó bárminemű korlátozásról vagy tiltásról" – fogalmaz válaszában a sajtóosztály.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy az erdélyi ifjúsági szervezet az említett, bíróság elé került eset óta kért és kapott is támogatást a szaktárcától. „Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a felek a Miért Egyesület egyedi támogatási kérelme alapján 2015. évben a Válj sikeressé! program támogatása tárgyában támogatási szerződést kötöttek. A támogatási összeg 1 104 000 Ft volt, amelyből a beszámoló alapján 976 921 Ft került elszámolásra, míg a fennmaradó 127 079 Ft-ot az Egyesület visszafizette" – tájékoztat az Emmi.
Keresik a megoldást
Antal Lóránt Miért-elnök a Krónika megkeresésére hangsúlyozta: csupán 2015 óta vezeti az ifjúsági szervezetet, így maga is utólag, múlt év végén értesült az említett bírósági ügyről, amelynek rendezésére keresik a megoldást. „Múlt évben jött egy hivatalos papír, amelynek nyomán utánajártam a történetnek. A megkeresésre kiderült: lezárt ügyről van szó. Per volt, ami lejárt, és egy el nem számolt pályázati összeget vissza kell fizetnünk. Most azon vagyunk, hogy ezt a pénzt visszafizessük az érintett félnek" – válaszolta a Krónikának az RMDSZ-szel együttműködő szervezet vezetője. Elmondta, egy perdokumentációt tudott megszerezni, abból tájékozódott, és tudomása szerint az idei év áll rendelkezésükre, hogy rendezzék a tartozást.
Kérdésünkre, hogy az egyesületként bejegyzett ifjúsági szervezet milyen pénzből törleszti majd az adósságot, Antal Lóránt nem tudott választ adni. „A szervezet elnökeként az én személyes feladatom, hogy mérlegeljem annak a lehetőségeit, hogy ezt a helyzetet hogyan lehet megoldani. Egyelőre még nem tudom a megoldást, de azon vagyunk, hogy ezt a kérdést rendezzük" – hangsúlyozta. Arra a kérdésünkre is kitérő választ kaptunk, hogy kit terhel a felelősség a kialakult helyzetért. Az egyesületi formában tevékenykedő ifjúsági szervezetként működő Miért élére kétévente választanak elnököt, de az elnöki felügyelet mellett a különböző pályázatoknak kijelölt projektfelelőseik is vannak, akik lebonyolítják és nyomon követik a pályázatot.
Az említett időszakban, 2004–2008 között Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács jelenlegi elnöke irányította a Miértet. Antal Lóránt szerint volt egyeztetés közte és elődje között az ügyről, próbálják azonosítani, hogy pontosan mi is történt. „A továbbiakban még nem született semmilyen döntés arról, hogy a felelősségvállalást illetően hogyan fogunk eljárni" – hangsúlyozta a Miért jelenlegi elnöke, aki szerint az a prioritás, hogy rendezzék a tartozást és pontot tegyenek az ügy végére. Hangsúlyozta, ez nem érinti a szervezet további pályázati lehetőségeit, a Miért továbbra is igényt tart és pályázik magyarországi forrásokra, de az elnök tudomása szerint az Emminél jelenleg nincs futó pályázatuk.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

A román restitúciós jogsértések és a pápa
Nehéz nem egyetérteni a gyulafehérvári római katolikus érsekség állásfoglalásával, amely szerint nem igazán állnak fenn a feltételei annak, hogy Ferenc pápa a közeljövőben Romániába látogasson.
Hiszen igencsak visszás, szinte már cinikus gesztus, hogy Klaus Johannis államfő legutóbbi vatikáni látogatásakor szívélyesen romániai látogatásra invitálta a katolikus egyház fejét, miközben a román állam minden eszközzel akadályozza a katolikus egyház kommunisták által államosított (ahogy eufemisztikusan az ordas lopást nevezték a haladó körök), és mai napig vissza nem szolgáltatott javainak restitúcióját. Sőt most éppen az igazságszolgáltatást felhasználva, a korrupcióellenes ügyészség közreműködésével látott hozzá a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium vegzálásához a létrehozása körüli állítólagos rendellenességek miatt.
Mára már kijelenthető, hogy Romániában visszarendeződés indult be az ellopott ingatlanvagyon visszaszolgáltatásának terén. Miközben a restitúciós folyamat gyakorlatilag leállt, obskúrus hátterű feljelentések nyomán indultak bírósági eljárások már visszaszolgáltatott egyházi ingatlanok ügyében. A bíróságok pedig a történelmi tények, és ami még súlyosabb, a tulajdonjogot igazoló dokumentumok ellenére is a visszaállamosítás mellett döntöttek – lásd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium vagy a katolikusok által épített nagyváradi pénzügyi palota ügyét.
Nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy hatósági segédlettel próbálják megakadályozni, hogy a magyar intézmények visszakaphassák tulajdonukat, illetve tesznek kísérletet a már meghódítottnak vélt, de – román szempontból – újból elvesztett „várak" ismételt megszállására. A cél egyértelmű, hiszen minél nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkezik valamely kisebbségi intézmény, annál hatékonyabban léphet fel az illető kisebbség beolvadásának megakadályozása érdekében – miközben az Erdély és a Partium fölött 1920 óta hatalmat gyakorló román állam célja épp a nemzeti kisebbségek asszimilációja, eltüntetése.
Ilyen körülmények között örömteli fejlemény, hogy a romániai katolikus püspökkari konferencia is kiállt a marosvásárhelyi gimnázium ügye mellett. Azzal ugyanis, hogy a román nemzetiségű katolikusok, illetve a görögkatolikusok vezetői is kiálltak az ügy mellett, kiemelték azt a nemzetiségi konfliktus dimenziójából, és rávilágítottak arra, hogy az állami szervek durva fellépése nyomán ellehetetlenülhet egy egyházi tulajdonban álló ingatlanban működő iskola. Ezáltal a nemzetiségi konfliktusokkal való foglalkozástól ódzkodó európai szervek számára is egyértelműbben felfogható az ügy.
(Mindezek fényében ezúton küldenénk forró, elvtársi üdvözletünket a Freedom House nevű, komoly jogvédő szervezet alaposan tájékozott illetékeseinek, akik legfrissebb jelentésükben azt állítják: Románia még mindezek mellett is követendő példa, már ami a demokratikus intézményrendszer fejlődését illeti.)
Külön jó hír, hogy a Vatikán is fellépett az ügyben, és a bukaresti nuncius a román külügyminiszternek is felvetette a katolikusokat ért jogsérelmek témáját. Bukarest számára ugyanis létfontosságú, hogy miközben a román állami szervek a lehető legváltozatosabb eszközökkel lépnek fel a magyar jogkövetelésekkel, anyanyelv- és jelképhasználattal szemben, a külvilág benyelje azt a hazugságot, hogy Románia mintaország a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából. Ha Ferenc pápa a közeljövőben annak ellenére is ellátogatna Romániába, hogy a román hatóságok továbbra is akadályozzák a jogos tulajdon visszaszolgáltatását, és kisebbségi egyházi intézményeket vegzálnak, azzal ismét csak a bukaresti gyakorlatot legitimálná.
Vélhetően ezt jól tudják a Vatikánban is. A kérdés az, hogy az egyszer a pápai uralom alá – minden bizonnyal hiába – visszaterelni remélt ortodoxok felé tett diplomáciai gesztus, vagy a kétszeres, nemzeti és vallási kisebbségben élő romániai magyar katolikusok érdekeinek védelme nyom többet a latban. A katolikus püspökök és a nuncius fellépése minden esetre kis bizakodásra adhat okot.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Több mint 23 millió lejt kap a kormánytól az RMDSZ
A tavalyinál valamivel nagyobb összeget, több mint 23 millió lejt kap idén az RMDSZ a kormánytól a kisebbségi szervezeteknek járó keretösszegből.
Több mint 23 millió lejt kap idén az RMDSZ a bukaresti kormánytól a nemzeti kisebbségek szervezetinek járó román állami támogatás részeként – derül ki az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának honlapján feltüntetett dokumentumokból. Az RMDSZ idén 23 725 500 lejt kap az állami költségvetésből, ami valamivel meghaladja a tavaly kapott, 22,87 millió lejt.
A Pro Európa Roma Párt 15,45 millió lejből gazdálkodhat idén, míg a Német Demokrata Fórum 8,66 millió lejt kap. Az ukránok szövetsége 7,74, míg a lipovánok 6,06 millió lejt kapnak. A kormány közleménye szerint egyébként az idei évre meghatározott teljes, a kisebbségek támogatására szánt keretösszeg 107,5 millió lej. Ezt hivatalosan az intolerancia leküzdését elősegítő és etnikumközi projektek megvalósítására utalják ki. Az összeget a kormány főtitkárságának büdzséjéből finanszírozzák, az etnikumközi kapcsolatok főosztályával kötött egyezmény alapján.
A közlemény értelmében a 2017-re előirányzott 107,5 millió lejes összegből 105 milliót a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgárok szervezetei kapnak, kulturális és tudományos rendezvények szervezésére, abból a célból, hogy a kisebbségeknek lehetőségük legyen a kultúra, vallás, oktatás és politikai élet terén megnyilvánulni. Az összeget a parlamentben és a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában képviselt etnikai közösségek 18 szervezete között osztják szét. A fennmaradó 2,5 millió lejt a vallási kisebbségek értékeinek és identitásának népszerűsítésére szervezendő rendezvényekre különítik el, amelyeket az etnikumközi kapcsolatok főosztálya szervez majd, saját kezdeményezésből vagy más szervezetekkel együttműködve.
Az RMDSZ tavaly kulturális, oktatási és ifjúsági programokra, és a magyar média támogatásra költötte az összeg legnagyobb részét, de ebből a pénzből fedezik az RMDSZ működési költségeit is. Tavalya támogatás húsz százalékát osztották ki pályázati úton. A pályázatok lebonyolítását a szövetség által létrehozott Communitas Alapítványra bízták.
Az Átlátszó Erdély oknyomozó portál tavaly áprilisban rámutatott: a magyar közösségnek járó támogatás kizárólagos kezelőjeként az RMDSZ több mint 28 millió euró költségvetési támogatást kapott a román kormánytól 2009 óta, s míg ennek az összegnek egy kisebb részét nyilvános pályázatokon osztják szét közösségi programokra, a többi pénz sorsáról keveset lehet megtudni. Az indoklások egy részének az áttanulmányozása alapján az Átlátszó Erdély szerint kiderül például, hogy a nyílt pályázatok mellett a szövetség által létrehozott Communitas Alapítványnak van egy nem nyilvános pályázati kerete, ahova meghívásos alapon nyújthatnak be pályázatot RMDSZ-hez közel álló civil szervezetek.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Terrorvád: nem kell börtönbe vonulniuk a HVIM tagjainak
A büntetőjogi besorolásuk megváltoztatásával első fokon felmentette a vádak egy része alól a bukaresti táblabíróság pénteken a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt székelyföldi aktivistáit.
A vádlottakat a pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre, éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították. Az alapfokon született ítéletnek megfelelően sem Beke Istvánnak, a HVIM kézdivásárhelyi elnökének, sem Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi szervezete vezetőjének nem kell további börtönbüntetést letöltenie, ha az ítélet jogerőre emelkedik.
A legutóbbi, március 24-ei tárgyaláson az ügyész a maximálishoz közelítő börtönbüntetés kiszabását és a HVIM betiltását kérte a bukaresti táblabíróságon Szőcs Zoltán és Beke István, a HVIM erdélyi, illetve kézdivásárhelyi szervezetének vezetője perében. Az utolsó tárgyalási napon a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) képviselője vádbeszédében azt állította: a lefoglalt nagy mennyiségű pirotechnikai anyag alkalmas volt a testi épség, vagy akár emberélet veszélyeztetésére, a HVIM pedig szerinte fasiszta jellegű, idegengyűlő, rasszista szervezet, amelyet be kell tiltani Romániában.
A védelem a vádlottak felmentését kérte. Az utolsó szó jogán Szőcs és Beke is ártatlannak mondta magát, képtelenségnek nevezve a feltételezést, hogy saját közösségükben, egy magyar többségű kisvárosban akartak volna a románság ellen irányuló merényletet elkövetni robbantásra alkalmatlan petárdákkal. A két férfit azzal vádolják, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, a román nemzeti ünnepre szervezett december elsejei katonai parádé közben.
A HVIM erdélyi aktivistáit 2015 decemberében előzetes letartóztatásba helyezték, a kényszerintézkedést tavaly júliusban házi őrizetre, novemberben pedig hatósági felügyeletre enyhítették. A DIICOT tavaly májusban emelt vádat ellenük. Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják.
MTI; kronika.ro

Államtitkár: nem szennyeződött vegyi anyagokkal az Aranyos
A hatóságok szerint nem szennyeződött vegyi anyagokkal az Aranyos folyó, miután egy műszaki meghibásodás következtében hozzávetőlegesen 6 000 köbméternyi zagy folyt bele az abrudbányai Cupru Min bányavállalat Sesely-völgyi ülepítőjéből.
Olimpia Negru vízügyi államtitkár csütörtökön úgy nyilatkozott, nem állt fenn annak a veszélye sem, hogy a szennyeződés elérje az országhatárt. „A jelenlegi információink, a laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján nem merült fel a vegyi anyagokkal való szennyeződés veszélye. Ideiglenesen zavaros volt a folyó vize, de a Maros vízügyi hatóság szakemberei megnövelték az Aranyos és a Maros vízhozamát, hogy ne terjedjen a szennyeződés. Nem merült fel a határon átlépő szennyezés problémája sem" – idézte az államtitkárt az Agerpres hírügynökség.
Csütörtökön a víz- és erdőgazdálkodási minisztérium, a vízgazdálkodási igazgatóság képviselőiből és egyetemi kutatókból álló vegyes bizottság vizsgálta a Sesely-völgyi zagyszennyezés körülményeit. A szakemberek megállapították, hogy nem szennyeződött vegyi anyagokkal az Aranyos folyó vize, csupán zavaros lett, a halállomány sem pusztult el, és a Marosba sem ömlött zaggyal szennyezett víz.
A Sesely-völgyi ülepítő vízelvezető-rendszerét lezárják, a szükséges munkálatokat legkésőbb őszig végzik el, a vízügyi hatóságok addig folyamatosan felügyelni fogják az Aranyos és a Sesely-völgyi folyók vízminőségét. Műszaki meghibásodás nyomán április 3-án hozzávetőlegesen 6 000 köbméternyi zagy folyt az abrudbányai Cupru Min bányavállalat Sesely-völgyi ülepítőjéből az Aranyos folyóba. Amint észlelték a problémát, a Cupru Min leállította a tevékenységet, és munkagépekkel próbálták megakadályozni a zagy további kiömlését.
A Fehér megyei Katasztrófavédelmi Ügynökség felhívta a lakosság figyelmét, hogy a folyó vize sem emberi, sem állati fogyasztásra, sem tisztálkodásra nem alkalmas. A Sesely-völgyi ülepítő az abrudbányai rézbánya legjelentősebb még működő, ugyanakkor az ország legnagyobb zagytározója: 130 hektáron terül el és több millió tonna zagyot tartalmaz. kronika.ro

Szatmári gyerekekről tudósít a Ferencváros hivatalos oldala
Harmadik éve működik sikeresen a Szatmár – Ferencváros határokon átívelő kézilabda utánpótlás együttműködés, amelynek mindannyiszor kiemelt állomása, amikor Budapesten gyűlik össze projektben résztvevők zöme, írja az FTC hivatalos honlapja, a Fradi.hu.
Egyrészt ilyenkor az Erdélyben élő magyar gyerekek az anyaország fővárosába látogathatnak, másrészt a Népligetben rendezendő tornán majd minden ferencvárosi tréner testközelből mérheti fel, hogy miként fejlődnek a programban szereplő gyerekek és edzők. A már szokássá való budapesti Mikulás Kupa mellett kedden első alkalommal rendezték meg a Fradi népligeti bázisán, az Elek Gyula Arénában és a Faházban a Húsvéti Kupát, amelyre hét csapat érkezett Erdélyből. „A Mezőfény, a Kálmánd, a Sárközújlak, a Turterebes és a Kökényesd közösen, a Szalacs, a Székelyhíd, valamint a Csenger tudott részt venni a tornánkon, s nagy kár, hogy további három – az együttműködésben résztvevő – település ezúttal nem tudta magát képviseltetni – mondta Kiss Zoltán Sándor projektvezető. – Fantasztikus élményt jelent az erdélyi gyerekeknek már az is, hogy Budapestre utazhatnak, hogy kirándulhatnak a magyar fővárosban, az pedig szinte elmondhatatlan érzés számukra, amikor a Ferencváros sztárjátékosaival találkozhatnak személyesen.” A torna kiváló hangulatban zajlott már reggeltől, az épp a lelátón, vagy a pálya szélén ücsörgő kislányok megállás nélkül szurkoltak azoknak, akik akkor vívták a mérkőzésüket, zúgott a „Gólt akarunk!” és a „Hajrá, Székelyhíd!” rigmus is. A társak pedig meghálálták a buzdítást, mindent megtettek a győzelmekért. A mezőnyből messze kimagaslottak a Fradi csapatai, de a vendégek között is láthattunk egy-egy ügyes kislányt.
„Ez egy mustra volt, amelyen a Budapesten dolgozó edzők és vezetők is lemérhették pontosan, hogy hol tartanak jelenleg a projektben szereplő csapatok – folytatta Kiss Zoltán Sándor. – Nemcsak a gyerekek, hanem a fiatal erdélyi edzők számára is nagyon fontos tapasztalatokkal szolgál, amikor a Fradi szakembereivel tölthetnek egy napot, láthatják az itt folyó munkát és tanácsokat is kérhetnek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rendezvényen a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója is tiszteletét tette, és kifejezte, hogy az általa képviselt elv találkozik a miénkkel, miszerint a játékot élvezni kell, s csak akkor lehetünk igazán eredményesek", zárja tudósítását a Fradi.hu. szatmar.ro

Elkezdődtek a Csoma-napok
Koszorúzás és díjátadó
Tegnap elkezdődtek az immár 28. alkalommal megrendezett Kőrösi Csoma Sándor Napok. Az április 8-ig tartó kulturális rendezvénysorozat az Őzike szállóban tudományos konferenciával, míg a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban koszorúzással rajtolt.
A nagy keletkutató nevét viselő iskola udvarán Becsek Éva igazgató és Șerban Daniela aligazgató köszöntötték az egybegyűlteket. Tamás Sándor megyetanács elnök pedig arra buzdította a fiatalokat, hogy kövessék Kőrösi Csoma Sándor példáját, mert „élete bizonyítja, hogy Kovásznáról is vezet út a legmagasabb hegy tetejére.”
A KCSS Diákszínpad előadással, a diákok szavalatokkal, valamint a Tiszta szív és Magnificat kórusok énekekkel tették szebbé az ünnepséget, mely az iskola udvarán levő Csoma-szobor koszorúzásával zárult.
Délután a Kovásznai Művelődési Központban zajlott a diákgála, ahol a Pro Csoma Sándor Egyesület kiosztotta a Pro Csoma Sándor-díjakat. Idén Fülöp Véda (4. oszt.), Gyerő József (4. oszt.), Luka Katalin, Szabó Kamilla (8. osztályosok), Zaharia Ana-Maria, Papp Tas László és Szántó Annamária (12. osztályosok) diákokat díjazták kimagasló eredményeikért. A pedagógusoknak járó elismerést Molnár János informatikatanár, a diákszínpad vezetője kapta a több mint 30 évtizedes munkájáért.
Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vidám Versek Versmondó Versenye
Díjak a háromszéki diákoknak
Szatmárnémeti adott otthont a Vidám Versek Versmondó Versenye országos szakaszának. A rangos megmérettetésen több mint száz elemista és gimnazista vett részt. A háromszéki tanulók egy első, két második díjjal, három dicsérettel és három különdíjjal tértek haza.
Idén 17. alkalommal szervezte meg a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum a Vidám Versek Versmondó Versenyének országos döntőjét, ahol 15 megyéből 134 tanuló vett részt. Kovászna megyét 15 diák képviselte, 8 alsó tagozatos és 7 felső tagozatos tanuló. A gyerekek kitűnően szerepeltek, sok díjat szereztek: első helyezett Rancz-Gyárfás Hanna (VII. osztály, Petőfi Sándor Gimnázium, Kézdivásárhely). A Napsugár gyermekfolyóirat különdíját kapta Dancs Máté (I. osztály, Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy), a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség különdíjában részesült Szöllősi Kriszta (I. osztály, Trefán Leonárd Általános Iskola, Kézdiszentkereszt) és Rancz-Gyárfás Gergő (III. osztály, Petőfi Sándor Gimnázium, Kézdivásárhely) – számolt be Füleki Katalin tanítónő, a verseny megyei szervezője.
A legfiatalabb versenyző, Fülöp Eszter kifejező előadásmódjával, tiszta, szép beszédével érdemelte ki a zsűri elismerését.
– Eszter nagyon tehetséges kislány, érzi a verset. Szépen, artikuláltan, hangsúlyosan szaval. Már a tanévnyitón is felfigyeltem rá, hogy milyen természetesen mondja a verset – mesélte Kisgyörgy Katalin tanítónő. Az előkészítő osztályos kisdiák a mesemondó-verseny körzeti szakaszán is részt vett, ahol dicséretben részesült, egy kicsit csalódott volt, jobb eredményre számított, de a szatmárnémeti vetélkedőn elért második helyezéssel elégedett.
– Nagyon örvendett, boldog volt. Nehéz verset mondott, Kovács András Ferenctől a Futokoda Cukijó, a japán csodaegér címűt, de nagyon ügyesen megoldotta a feladatot – mondta tanítója.
Kolcza Nikolett nagyon szereti a verseket, több alakommal vett részt a Kányádi Sándor Versmondó Verseny országos szakaszán, és mindig a díjazottak között szerepelt. A Vidám Versek Versmondó Versenyén első alkalommal képviselte megyénket.
– Nagyon ügyes, szorgalmas, tehetséges lány. A felkészülés sarkalatos pontja a vers kiválasztása. Nemes Nagy Ágnes Kéményről kéményre című, szolidan vidám versére esett a választásunk. Örülünk a lehetőségnek és az eredménynek. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen tehetséges gyerek került hozzám, nincs más dolgom, mint féltve ápolni, gondozni a tehetségét, és segíteni őt a kibontakozásban – mondta Egyed Ildikó tanítónő.
Rancz-Gyárfás Hanna rutinos versenyzőnek számít, több megyei és országos versenyen nyert díjakat, elismeréseket. Szatmáron Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek prózájából egy részletet mondott el.
– Hanna előadónak született. Tehetséges, szorgalmas, szépen, érthetően beszél, jó az arcmimikája. Édesanyja magyar szakos, így két tanártól kap hasznos tanácsokat. Én versenyek előtt mindig elmondom neki, ha díjazzák az nagyon jó, de már a részvétellel is nyer, hiszen tapasztalatot szerez – fogalmazott tanára, Peti Botond.
Gratulálunk a diákoknak és felkészítő tanáraiknak!
Némethi Katalin / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Ahol a történelem együtt él a faluval
A templom az otthonunk
Románia egyetlen olyan magyar műemléke, az 1999 óta az UNESCO-világörökség részét képező székelyderzsi unitárius vártemplom felújítási munkálatairól hallhattak előadást a legutóbbi Tortoma Önképzőkör résztvevői.
A világörökség-listán 1052 név szerepel, ezek közül egyik a székelyderzsi unitárius vártemplom, így ennek felújítása nem volt egyszerű feladat, ugyanis különös odafigyelést és szakszerű beavatkozást igényelt. A közel tíz évig tartó munkálatokról a vártemplom lelkésze, a közösséget tizenkét éve szolgáló Demeter Sándor Loránd számolt be az érdeklődőknek.
Az 1419-ben készült, Szent László-freskóiról, szalonna- és gabonatárolásáról híres templom felújításának félve fogtak neki, hiszen a tapasztalat szerint nem mindig megy zökkenőmentesen egy hasonló kaliberű épület teljes renoválása. Ennek ellenére rengeteg kutatás, dokumentáció, tervezés és előzetes egyeztetés után elkezdődtek a munkálatok, amelynek szakaszosan, nagy-nagy kitartással idén sikerült a végére járni.
A lelkész elmondása szerint annyira közel áll hozzá és a családjához a templom, hogy kislányuk is úgy tekint rá, mintha lakásuk egyik szobája lenne.
– Csodákkal vagyunk körülvéve, de gyakran elillanunk mellettük. Nem vesszük észre, nem lep meg bennünket, pedig kitölti a szemünket, szembejön velünk. Számomra ez a templom egy csoda. Én így élem meg lelkészségem minden napját – fogalmazott.
A hosszú munka meghozta gyümölcsét, amely elmondása szerint négy pilléren állt: áldás, fegyelem, csapat és család. Úgy véli, ezek nélkül nem sikerülhetett volna.
Demeter Sándor Loránd kitartása példaértékű lehet bármely más hasonló helyzetben levő személynek vagy akár egyesületnek, hiszen bebizonyította, hogy rengeteg munkával és akarattal a szinte lehetetlen is sikerülhet. A templomot ajánljuk látogatásra mindazoknak, akik kíváncsiak a történetére, a munkálatok részleteire, mert örökségünk szerves részét képezi. Ahogyan azt az UNESCO is meghatározza: „Örökségünk mindaz, amit a múltból hagytak ránk, amivel ma együtt élünk, és amit továbbadunk az utánunk jövő nemzedéknek. Kulturális és természeti örökségünk is inspirált és pótolhatatlan forrása az életünknek.” Éljünk tehát ekképpen, és próbáljunk ennek függvényében odafigyelni a körülöttünk lévő csodákra.
A találkozó keretében Magyari Hunor székelyudvarhelyi fotós bemutatta az Ahogy az egy Isten látja – 42 erdélyi unitárius templom című, László László és Gyöngyössy János szerzőtársaival 2016-ban megjelentetett kötetét.
Lázár Szilárd / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Diákkórusok a templomban
Az együtténeklés ereje
A megyeszékhelyi Krisztus király római katolikus templom adott otthont a diákkórus-fesztiválnak. A hatodik alkalommal megrendezett seregszemlén három sepsiszentgyörgyi középiskola négy kórusa lépett fel.
A fellépőket és a közönséget Lőfi Gellért, a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára, a diákkórus-fesztivál megálmodója és lelkes szervezője köszöntötte. Kiemelte, az elmúlt héten, Marosvásárhelyen tartott régiós versenyről a megyeszékhelyi Székely Mikó Kollégium (karvezető: Dombora Anna) és Mikes Kelemen Líceum (karvezető: Szőts Dániel) énekkarai, valamint a Plugor Sándor Művészeti Líceum Eufónia ifjúsági vegyeskara (karvezető: Sipos Zoltán) második díjjal tért haza.
A diákkórus-fesztiválon a díjazott énekkarok mellett fellépett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Campanella gyermekkara is Lőfi Gellért vezényletével. Az önálló produkciók után a négy énekkar közös előadásában csendült fel Lisznyai Szabó Gábor feldolgozásában az Ároni áldás.
A rendezvény célja az ifjúság kóruskultúrájának a fejlesztése, művelése, az erdélyi zenei élet népszerűsítése, de nem elhanyagolható az együtténeklés közösségformáló ereje sem. „Azért szervezzük a seregszemlét is, hogy együtt legyünk, közösen énekeljünk, felmérjük hol tartunk, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk” – hangsúlyozta Lőfi.
Némethi Katalin / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Marosvásárhelyi bábszínisek vendégszerepelnek Kolozsváron
Bálint Ágnes Mazsola-történetei elevenednek meg a kolozsvári Puck színpadán hétfőn, április 10-én a vásárhelyi bábos diákok jóvoltából, tudtuk meg a bábszínház közleményéből.
Amint a Puck bábszínház magyar tagozatának vezetőjével készültinterjúnkból is kiderült, a következőkben lehet még számítani a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábművészet szakos diákjainak vendégszereplésére.
Az Anya, mesélj Mazsolát című előadás történetei gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szólnak, céljuk a fiatalok megszólítása és szüleik szórakoztatása. A két előadás a hétköznapokat mutatja be gyerekszemmel, ugyanakkor humorosan beszél a gyereknevelés problematikájáról. Elszakad a nevelési kliséktől, megmutatva a felnőttben bujkáló gyermeket. Az előadásban Rácz Mihály, Köllő Andrea, Bugnár Szidónia Erika, Erdős Orsolya másodéves bábszínész szakos hallgatók játszanak.
Az előadást kétszer játsszák április 10-én, hétfőn: 10:30-tól, 12 órakor. Jegyek válthatóak előadás előtt egy órával a bábszínház pénztáránál, illetve minden nap reggel 8 és délután 16 óra között jegyfoglalás lehetséges Sipos Krisztina közönségszervezőnél. maszol.ro

Három plusz egy nyelvű helységnévtáblákat helyeznek ki Kolozsváron
Négynyelvű – latin, román, magyar és német – helységnévtáblákat helyeznek ki Kolozsváron. A latin felirat a háromnyelvű tábla fölé kerül – közölte pénteken Emil Boc polgármester.
Az elöljáró kifejtette: döntésével tiszteletben kívánja tartani a helyi közösségek elvárásait. Elismerte: az elmúlt években valóban problémát jelentett a többnyelvűség kérdése Kolozsváron, és a megoldáshoz a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szakértőinek véleményét kérte ki a város multikulturalizmusáról. A BBTE történészei pedig azt javasolták: helyeztessen ki többnyelvű helységnévtáblákat, amelyek tükrözik a város sokszínűségét, és magukba foglalják a város történetét a kezdetektől.
A polgármester ezt követően ismertette a szakértők álláspontját a város első írásos említéséről, amely tartalmazta a Napoca nevet. Felolvasta azokat a főbb pontokat, amelyeket az egyetemi oktatók kiemeltek a város történetéből. "Kolozsvár az első román város, amely része volt a római birodalomnak, a latin név emlékezetét ezért örökké fenn kell tartani" – húzták alá a szakértők.
A BBTE oktatói azt javasolták, hogy a város latin (Municipium Aelium Napocense), román, magyar és német neve a táblára kerüljön, illetve kitértek a betűtípusokra is: ezek a római karaktereket utánozzák majd. Két külön táblát helyeznek ki, fent a latin nyelvűt, lent pedig a háromnyelvűt.
Újságírói kérdésre válaszolva Emil Boc elmondta, a táblák egy-másfél hónap múlva kerülnek ki a város határába. "Ez egy hosszabb procedúra, be kell szereznünk az engedélyeket" – magyarázta.
Kelemen: ez volt az egyedüli helyes döntés
Az egyedüli helyes döntést hozta meg Emil Boc polgármester Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint. „Ez egy régóta várt lépés, a kolozsvári magyar emberek és minden erdélyi magyar ember sikere. Egy hosszú, több évtizedes időszak vége, amikor is végleg lezárulhat a funari korszak, és amikor esély nyílik a tényleges multikulturalizmus megvalósulására” – olvasható a politikus állásfoglalásában.
A szövetségi elnök az RMDSZ nevében gratulált a civil szervezeteknek és mindazoknak, akik hittek a győzelemben, s nem hátráltak meg akkor, amikor mindez még lehetetlennek tűnt. „Külön köszönet illeti azokat a román értelmiségieket és véleményformálókat, akik a magyar közösség mellé álltak, az ügy támogatását pedig nyilvánosan is felvállalták” – írta Kelemen Hunor.
Közlése szerint a következő hetekben olyan közigazgatási törvénymódosítási csomagot terjeszt a parlament elé, amelyben a húsz százalékos anyanyelv-használati küszöb csökkentését is megfogalmazza. A javaslat egyértelműen megkönnyítené azoknak a magyar közösségeknek a helyzetét, amelyek Erdély más településein élnek.
„Továbbra is hisszük, hogy a társadalom elvárásaira és problémáira a civil szférának és a politikumnak közösen kell megoldást találnia, a magyar közösséget érő ügyekben egymást kiegészítve kell eredményeket elérni” – zárul az állásfoglalás.
Csoma: az együttes fellépés győzte meg Bocot
Az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, Csoma Botond szerint a február 21-i bírósági döntés már a második alkalom volt, amikor jogilag is sikerült érvényt szerezni a kolozsvári magyarok több évtizedes igényére. Emlékeztetett: az első döntést végül procedurális okok miatt elutasították, most azonban a Minority Right Egyesület munkájának köszönhetően sikerült felszámolni ezeket az akadályokat.
A képviselő állásfoglalása szerint a második döntés óta eltelt másfél hónap alatt Horváth Annával együtt több ízben egyeztetett a polgármesterrel annak érdekében, hogy a városvezető ne fellebbezzen a döntés ellen, de az RMDSZ intenzív tárgyalása mellett a civil szervezetek is határozottan foglaltak állást a táblaügyben. A Musai-Muszáj csoport aktivistái, közvetve vagy közvetlenül több alkalommal is üzentek Emil Boc-nak – idézte fel a politikus.
Felidézte azt is, hogy 2002-ben az RMDSZ-frakció kezdeményezésére fogadták el azt a tanácshatározatot, amelyre a mostani döntés során is hivatkozott a bíróság. 2013-ban több mint 13500 aláírást gyűjtöttek össze az ügy érdekében. 2015-ben több százan, köztük a városi frakció tagjai is, csatlakoztak a második táblaperhez. „Úgy gondolom, hogy ez az együttes fellépés győzte meg végül a polgármestert arról, hogy ne fellebbezzen. Örömmel nyugtázzuk, hogy ezáltal egy több évtizedes közösségi ügy végére tehetünk pontot, a kolozsváriak számára megadatik az a tisztelet, melyet a város múltja és jelene már régóta indokolt” – mondta el a Csoma Botond.
A képviselő hozzátette, elismerés illeti meg mind a Minority Right Egyesület munkatársait, mind azokat a civileket, akik az elmúlt időszakban lelkiismeretesen kiálltak a többnyelvű táblák ügye mellett. Külön köszönet illeti azokat a román értelmiségieket és véleményformálókat, akik a magyar közösség mellé álltak, az ügy támogatását nyilvánosan is felvállalták.
Mint azt korábban megírtuk, március 23-án közzétette a Kolozs megyei törvényszék a többnyelvű helységnévtáblák kifüggesztését elrendelő elsőfokú ítélet indoklását - a kolozsvári városházának 15 napja maradt arra, hogy eldöntse, megóvja-e a döntést vagy sem. Az indoklás itt olvasható.
Csütörtökön több kolozsvári szervezet kérte Emil Boc polgármestert, hogy nyújtson be fellebbezést a Kolozs megyei törvényszék azon döntése ellen, amely a kétnyelvű - román és magyar - helységnévtáblák kihelyezésére kötelezi a városvezetést.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

Fasiszta szervezetnek nyilvánították Romániában a HVIM-et
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, valamint a Szent László Serege Egyesület fasiszta, xenofób és rasszista szervezetek - közölte pénteken a Bukaresti Ítélőtábla.
Az erre vonatkozó döntés azzal a dossziéval kapcsolatban született meg, amelyben Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi, illetve kézdivásárhelyi szervezetének vezetőjét alapfokon 10 hónap és 8 nap, illetve 11 hónap és 6 nap letöltendő szabadságvesztésre ítélte az említett igazságszolgáltatási intézmény.
Mint írtuk, egyikük sem kerül börtönbe, mert az előzetes letartóztatás, illetve házi őrizet ideje alatt már letöltötték büntetésüket. A bírák ugyanakkor elkoboztatattak Szőcs Zoltántól és Beke Istvántól több zászlót, Wass Albert Nagy novelláskönyvének egy példányát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több kiadványát, beiratkozási lapjait, öntapadós matricákat, árpádsávos zászlókat, Nagy-Magyarország térképet és más tárgyakat.
Agerpres; maszol.ro

Vass Levente az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének új elnöke
Vass Leventét választották az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökévé a szervezet csütörtöki tisztújító küldöttgyűlésén. A városi szervezet választmányi elnöke, Maros megye parlamenti képviselője egyetlen jelöltként pályázott a tisztségre, 95 támogató, 6 ellenszavazatot kapott a tisztújító küldöttgyűlésen. Vass Levente beszédében hangsúlyozta, meglátása szerint Marosvásárhely azoké kell legyen, akik Erdély-szerte azon gondolkodnak, hogy itt tanuljanak, itt dolgozzanak és itt éljenek. Mint fogalmazott, a következő négy évben e mottó szellemében fog tevékenykedni a marosvásárhelyi szervezet élén, hogy mindenki otthon érezhesse magát a városban, aki itt tervezi leélni életét, marosvásárhelyiek és Erdély más vidékeiről érkezők egyaránt. Az új elnök terveiről beszélve elmondta, átlátható, kiszámíthatóságot garantáló és számon kérhető szabályok szerint szerveződő és működő, erős szervezeti kultúrával rendelkező helyi szervezetet szeretne továbbépíteni. „Elsődleges feladatunk kell legyen közelebb kerülni közösségünkhöz, az átlag marosvásárhelyi hinni akar a helyi RMDSZ-ben, de ehhez vissza kell nyernünk az emberek bizalmát. Ha a következő négy évben kemény munkát, egységet látnak a marosvásárhelyiek a helyi RMDSZ-ben, illetve azt tapasztalják, hogy őket megkérdezve hozunk döntéseket, akkor esélyünk van arra, hogy önkormányzati tanácsosaink és parlamenti képviselőink a közösségünk határozott támogatását érezve állhassanak ki ügyeinkért”– fogalmazott Vass Levente. Mint mondta, az általa vezetett városi szervezet célja lesz 25.000 választópolgárral felvenni a kapcsolatot, és nem csupán az elérhetőségüket ismerni, hanem állandó kapcsolatban lenni velük különböző programok és projektek révén. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöki tisztsége azt követően üresedett meg, hogy Peti András korábbi elnöknek lejárt a mandátuma a szervezet élén. A leköszönő elnök beszédében megköszönte a helyi szervezet eddigi munkáját. „A csapat érdeme, hogy a tavalyi választási évben sikerült visszaszerezni mindent, amit 2012-ben elvesztettünk: az RMDSZ-nek sikerült ismét megyei tanácselnököt állítania, a második szenátori mandátumot megszerezni a megye számára, illetve a helyi és megyei tanácsban megerősítenie jelenlétét” – fogalmazott Peti András. Reményét fejezte ki, hogy az új városi szervezet munkájának eredményeként a következő helyhatósági választásokon a polgármesteri tisztséget is sikerül majd visszaszereznie a szövetségnek. A tisztújító küldöttgyűlést Péter Ferenc, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének elnöke vezette. Köszöntőjében elmondta, a Szövetség helyi szervezete a legnagyobb helyi szervezet nemcsak a megyében, hanem egész Erdélyben, ezért is fontos, hogy eredményesen működhessen. Mint mondta, bízik benne, hogy jól fog együttműködni a marosvásárhelyi és a megyei szervezet, hiszen az ügyek megoldására egységet kell felmutatni: „a megyei szervezet elnökeként azt várom el, hogy amit eddig nem sikerült megoldani, arra ezután közösen találjunk megoldást. Az RMDSZ megyei szervezete mindenben támogatni fogja az új városi szervezetet” – mondta Péter Ferenc. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

A kisebb kisebbségeket kutatók intézete
A román kormány a kétezres évek elején egy „Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet” hozott létre Kolozsváron. Az erdélyi magyarok, “valódi” romániai kisebbségiként, igazán megtisztelve érezhették magukat ennek a döntésnek a hallatán, hiszen elmondhatták, hogy külön intézményt alapítottak az őket érintő problémák tanulmányozására.
Mivel a romániai kisebbségek legnépesebb csoportját éppen a magyarok alkotják, természetesnek tűnhetett mindenki számára, hogy ennek a tudományos alapokra helyezett szépreményű intézménynek elsősorban a magyar kisebbség megmaradását és elősegítését kell szolgálnia.
Ráadásul, ha utánanézünk, hogy kik azok, akik vezették és vezetik ezt a hivatalt, illetve kik azok az állandó munkatársak, akik kutakodtak kisebbségi ügyekben és felvették ezért a román állam által biztosított havi jövedelmeiket, akkor szinte mind csak magyar nevekkel találkozunk. Horváth Istvánnak, az intézmény vezetőjének, Fosztó Lászlónak, Gidó Attilának és Bokor Zsuzsának, a tudományos vezetőtanács tagjainak, valamint a Kutatási Osztály és a Dokumentációs Központ többségében magyarajkú munkatársainak (akik esetenként, rádiós nyilatkozataikban “székelyesre törik” a román és magyar nyelvet) elsősorban az erdélyi magyarok ügyét kellett volna előrevinniük.
Ha viszont megnézzük a kutatóintézet honlapját, és arra vagyunk kíváncsiak, hogy mivel is foglalkoznak a humán tudományok Kolozsváron összesereglett közalkalmazottai, akkor a felvetett témák között alig találunk magyar kérdéseket. Meglepő, hogy mivel is vannak elfoglalva. A nemzeti kisebbségek történelme és etnodemográfiai folyamatai mellett például a romák nyugat-európai kivándorlásának, illetve helyi integrációjának monitorizálásával (ezt természetesen az egykori Soros Alapítvány jogutódjával karöltve végzik), az erdélyi zsidóság állami archívumokban fellelhető jegyzékeivel (ezt a Rothschild Alapítvány támogatásával), a görögöknek a romániai médiában betöltött szerepével, a török nyelvű oktatással, a németek intézményrendszerével, az olasz diaszpórával és – hogy ne maradjanak ki a magyarok sem a sorból – a magyarok szekusok általi üldöztetésével, illetve Márton Áron dossziéjával. Nagyjából ezek a meghirdetett pályázatok és ösztöndíjak témaköre.
A fentiek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy Horváthék elsősorban a kisebb kisebbségek ügyeivel vannak elfoglalva. Bármelyikkel, amelyik nem magyar. Felmerül a kérdés, hogy mégis mit keresnek ők ott, miért nem a romák, zsidók, törökök, görögök, németek vagy olaszok dolgoznak abban az intézetben? Ha megfigyeljük a „kisebbségkutatók” nyilatkozatait, amelyeket az erdélyi magyarok autonómiatörekvéseivel, a romakérdéssel, Magyarország migránspolitikájával vagy akár a „CEU-törvénnyel” kapcsolatosan hoztak nyilvánosságra, ha utánanézünk pártkötődésüknek, akkor az összeesküvés-elmélettel való vádaskodás ódiuma ellenére is azt kell mondanom, hogy márpedig véletlenek nincsenek.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely / itthon.ma/szerintunk

A Dan Tanasă-féle perek hátteréről
Minél több a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) által megnyert per a székelyföldi önkormányzatok ellen, annál nehezebb lesz a magyarság számára kedvező döntést elérni a hasonló ügyekben, ugyanis az ADEC következetesen a már megnyert perek határozatait mellékeli az újabb keresethez. Cikkünkben az egyesület tevékenységét vázoljuk, kitérve a jogi akcióiban általa alkalmazott gyakorlatra.
Mi is az az ADEC (Asociația Civică pentru Demnitate în Europa), azaz a Méltóságért Európában Polgári Egyesület? Már a névválasztás is érdekes, azt sugallja, mintha a magyar nyelvű feliratok és székely zászlók lennének Románia legnagyobb emberi méltóságot tipró problémái és valóban méltóságbeli kérdések volnának. Az ADEC egy olyan civil szervezet, jogi szempontból egyesület, amely a székely, illetve magyar zászló kitűzése és a magyar Községháza, valamint Városháza feliratok ellen indított jogi akciói által vált hírhedtté. Leginkább nacionalista jellegű tevékenységet folytat, így a név nagyon megtévesztő. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy állami intézmény és nem a többségi nemzet álláspontját képviseli. Nem egy menetelős, skandálós, felvonulós, akár a fizikai erőszaktól sem visszariadó társaság, inkább jogi úton próbálja nyomás alatt tartani a közigazgatást. Lustának semmiképpen nem nevezhető, hiszen információink szerint pert indított Csíkrákos, Csíkszereda, Csíkdánfalva, Csíkkozmás, Gyergyószentmiklós, Korond, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Madéfalva, Felsőboldogfalva önkormányzata, valamint Hargita megye tanácsa ellen, továbbá kérelmeket nyújtott be Sepsiszentgyörgy, Csíkcsicsó, Gyergyóditró, Makfalva, Csíkszentdomokos önkormányzatához, illetve Kovászna Megye Tanácsához és a megye több településének polgármesteri hivatalához a magyar feliratok és székely zászlók ellen. A tevékenység, amit az egyesület végez, tulajdonképpen bármely polgárnak jogában áll, úgymond (vissza)él jogaival, amihez a 2002/27-es kormányrendelet és a 2004/554-es számú törvény biztosít jogalapot. Az első lépés rendszerint egy kérelem benyújtása, ami a székely zászló vagy a magyar községháza, városháza felirat eltávolítására szólít fel.
Amennyiben az ADEC nincs megelégedve a kérelem elbírálásával, azaz visszautasítják a zászló leszedését vagy a felirat eltávolítását, a törvényszékhez fordul, és rendszerint nyer. Ahogy a számára kedvező ítéletek gyűlnek, úgy lesz egyre nehezebb a joggyakorlat megváltoztatása, ugyanis következetesen a már megnyert határozatokat mellékelik a következő kereset irataihoz. Ezért válhat szükségessé az összefogás a székelyföldi önkormányzatok között, valamint az előző esetek közös kivizsgálása, új stratégiák kidolgozása, hiszen ha papagáj módjára újra és újra ugyanazt hajtogatják a bíróság előtt, nem számíthatunk változó végkimenetelre. A gyakorlatban rendszerint a kérelem visszautasításának két formája közül választanak az önkormányzatok: az egyik a határozott visszautasítás, amikor a közigazgatási intézmény indokoltan vagy megindokolatlanul nemmel válaszol az ADEC által beterjesztett kérésre, a másik pedig a válasz egyszerű mellőzése. Továbbá van egy harmadik formája is a kérések visszautasításának: az, amikor az intézmény pozitívan bírálja el a kérést, de nem teljesíti azt. A szakemberek szerint a perekben is új stratégiákat és ötleteket, megoldásokat kell kipróbálni, és nem utolsósorban szükséges, hogy a romániai magyarságot képviselő politikusok gyors lépéseket tegyenek ezen problémák megoldására. Szilágyi István kisebbségjogász véleménye Az ADEC mögött nem más, mint a hírhedt Dan Tanasă, a székelyföldi románság önjelölt „jogvédője” és „oknyomozó” bloggere áll, aki szemlátomást a szervezett pereskedés kedvéért hozta létre ezt az álszent elnevezésű civil szervezetet. A perbéli jogalanyiság szempontjából ugyanis előnyösebb, hogy egyesülete a román nemzeti érdekek védelmezőjének tünteti fel magát, és nem magánszemélyként vagy egyszerű állampolgárként kezdeményezte a magyar feliratok és zászlók elleni pereket. Az évek során azt tapasztalhattuk, hogy Tanasă a törvényesség és igazságosság leple mögé bújva sorra kereste fel a magyarlakta megyék román prefektusait, hogy nyomást gyakoroljanak vagy akár bepereljék a magyar önkormányzatokat. Kovászna megyében nyomban síkra szállt a kormány képviselője a románság érdekében, és a prefektus személyének gyakori váltogatása sem zavarta meg a folyamatot, ámde a Hargita megyei prefektus, Jean-Adrian Andrei nem volt mindig hajlandó eleget tenni Tanasă abszurd kéréseinek. Tulajdonképpen erre az akadályra vezethető vissza a magánúton történő pereskedés és az ADEC létrehozásának ötlete. Az ADEC nevében Tanasă gyakorlatilag semmi mást nem tesz, mint hogy felhívja az önkormányzatok és a bíróságok figyelmét arra, hogy a zászlók és a feliratok kihelyezésére nincs törvényes alap. A felperes tehát nem hivatkozik konkrét tiltásra, hanem mindössze a törvényes előírás hiányát hangsúlyozza perkereseteiben. Pedig az egyik közismert jogi alapelv értelmében ami nem kifejezetten tilos, azt szabad volna, ám a prefektusok és az ADEC éppen ennek ellenkezőjét állítják, és azt látjuk, hogy a bíróságok sorra nekik adnak igazat. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a precedenst már igen nehéz megdönteni, ezért is olyan fontos a törvényes keret kiegészítése és egyértelmű megfogalmazása.
Fazakas László / Székelyhon.ro

Bombával békét?
Fel sem ocsúdtunk még a legújabb merényletekből – hihetetlen, hogy az iszlám fanatikusok által eddig nem fenyegetett helyen, a putyini Oroszországban is oltottak ki ártatlan életeket a házilag gyártott bombák –, és máris rosszabb, súlyosabb esemény történik: vegyi fegyvereket vetettek be Szíriában, Amerika pedig határozottan, rakétákkal válaszolt. Hát ez már háború, s bármennyire messze van tőlünk, hatásait érezzük és érezni fogjuk.
A menekültválság és a terrorizmus mindennapjaink részévé vált, s noha minket – még? – elkerült mindkettő, aggódva lessük a híreket, fokozott figyelemmel követjük úton levő szeretteinket, üzleti utat és külföldi szabadságot egyaránt jobban megfontolunk, némelyiket el is napoljuk vagy lemondjuk, másfelé keresgéljük. Bizonytalanabb, fenyegetőbb, sötétebb lett a világ ezen a tavaszon, pedig az előző évek, évtizedek sem voltak felhőtlenek. A kommunizmusból felszabadult Romániának előbb délnyugati, utóbb északkeleti szomszédjában ropogtak a fegyverek, s a jelenlegi csend sem megnyugtató, különösen Ukrajnában, ahol rendezetlenül maradt a konfliktus. S hiába hittük, hogy legalább a terrorizmust illetően egyetértés van a nagyhatalmak között: lám, Moszkva elégedetlen Washington fellépésével, újabb feszültség mutatkozik az amúgy is viharos láthatáron... Ebben a szomorú időben a kereszténység egyik legnagyobb ünnepére, húsvétra készülődik. Erre kevesebb külsőség telepedett rá, mint a karácsonyra, kicsit jobban ráér befelé nézni a máskor látástól vakulásig hajtó ember is, elgondolkozni a maga, környezete és a világ sorsán. Talán kicsit jobban értékeli a nyúzott hazai polgár is, hogy békében élhet, még ha igazán sok és meg nem érdemelt bosszúsága van a hétköznapokban. Talán örül a tavasznak, a már nevével is derűt sugárzó virágvasárnapnak, a protestáns templomokban ilyenkor hitet valló fiataloknak, vagy annak, hogy a terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi férfiakat gyakorlatilag felmentették, szabadon térhetnek haza otthonukba, vidáman kergethetik a (csoki)nyuszikat gyermekeikkel; ez önmagában is ünnep, ami nevetségessé teszi a Bukarestben kikínlódott ítéletet. Örvendhetünk, hogy ez is megtörténhetett. Lényegében ez az egyetlen eszközünk a gondokat, válságokat erővel, fenyegetéssel, fegyverrel kezelő emberek és hatalmak ellen. A másik úton az elvakultság, erőfitogtatás, gyűlölködés menetel katonás sorban, mindent elgázolva és lerombolva, ami értékessé, élhetővé teszi a földet. Persze, a terrorizmust le kell győzni – ám egyelőre inkább a viszályok és veszélyek dagadását és szaporodását észleljük, nem apadásukat és fogyásukat. Úgy tűnik, ezen a legmodernebb haditechnika sem segít – üdvös lenne tehát valami más megoldást keresni a béke védelmére.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A mellőzött történelem (Hencz Hilda Sepsiszentgyörgyön)
Népes közönség előtt, a szerző jelenlétében mutatták be csütörtök délután Hencz Hilda bukaresti pedagógus, könyvtáros Magyar Bukarest című könyvét, amely a fővárosi és részben az egykori Regát magyarságának mintegy kétszáz éves múltját ismerteti történészi alapossággal. A kiadvány a Hármas Alapítvány és a budapesti Magyar Napló Kiadó jóvoltából került nyomdába, a magyar változat János András fordítói, valamint Farkas Árpád és Farkas Réka szerkesztői munkájának eredménye.
Hencz Hilda igen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a bukaresti magyarság történetének ismertetését célzó, átfogó mű megírására adta fejét, eddig ugyanis ilyen merítésű, alapos és egyben hiánypótló írás nem született, a történészek csak adott korszakok részleges feldolgozására vállalkoztak – vezette fel a szerzővel való, a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott beszélgetést Farkas Réka. A kiadvány szerkesztője, lapunk főszerkesztő-helyettese egyúttal azt is firtatta, mi késztette a szerzőt e hatalmas feladat elvállalására. Hencz Hilda szerint véletlenek sorozata vezetett a mű megszületéséhez. Az, hogy 1990-ben találkozott Kós Ferenc egykori református lelkész nevével, akit a bukaresti magyarok egyik példaértékű személyiségeként tartanak nyilván, még nem vezetett volna egyenesen a kutatómunkához és a könyvhöz, noha az egykori lelkész emlékirataiban olvasottak már nagy hatással voltak rá. Az áttörés 1993-ban történt, amikor a háromszéki megyei könyvtárban a magyar könyvtárosoknak szervezett tudományos ülésszakon az első, Bukarestben magyar nyelven 1860-ban megjelent kiadványt ismertető írását mutatta be. Kutatásai során újabb és újabb magyar nyelvű kiadványokat talált, amelyekből a bukaresti, valamint a Kárpátokon túli magyar közösség története rajzolódott ki, így a következő évben szervezett ülésszakon már az első világháború kitöréséig térképezte fel a kiadványokat. „Egy igazi kincsre leltem, és noha egy kálváriát kellett végigjárni, míg bármit is kiadhattam az általam felleltekből, már akkor megfogalmazódott bennem egy átfogó mű ötlete” – idézte fel Hencz Hilda, nem mulasztva el megemlíteni: döbbenettel kellett tapasztalnia, hogy a bukaresti magyar elit teljes érdektelenséggel viszonyult közösségük történetének megírásához.
„Egy súlyos könyvet tarthatunk a kezünkben, hiszen rengeteg adatot tartalmaz, elég csak, ha a több mint 1500 nevet említjük, ennyit összeszedni, névmutatót szerkeszteni mellé már nagy teljesítmény” – méltatta a kiadványt Szekeres Attila István történész, lapunk munkatársa, rámutatva: a könyv vezérmotívuma a fővárosi, valamint a Kárpátokon túli magyarságot máig fenyegető asszimiláció. A kiadvány tulajdonképpen a bukaresti magyarság jogállásának változásait, kisebbségi helyzetét rögzíti a kezdetektől egészen 1989-ig, és igen értékes eleme, hogy rávilágít azokra a migrációs folyamatokra is, amelyekre a közösség rákényszerült és kényszerül ma is a különböző történelmi események (háborúk, békekötések, határátrendeződések, rendszerváltások) közepette, amelyek szinte minden esetben a magyarellenes megnyilvánulások felerősödését is hozták. A történész a bukaresti magyar elit tagjairól szólva rámutatott: sok kiemelkedő szellemi örökséget hátrahagyó személyiség ismert, köztük Szathmári Pap Károly, aki mindenekelőtt festőként, majd fotográfusként a román arisztokrácia egyik kedvelt és sokat foglalkoztatott művésze volt. Személyével kapcsolatosan kevésbé ismert az a tény, hogy ő a megalkotója az 1859-es, Moldva és Havasalföld egyesülése nyomán létrejött Órománia címerterveinek – tette hozzá Szekeres Attila.
Hencz Hilda szerint az egész könyv szubjektív hangvételű, hiszen a felhasznált források szerzői szintén saját szemszögükből írták le tapasztalataikat, emlékeiket. „Minden, amit a könyvbe foglaltam, egy kincs, a bukaresti magyarság szellemi és anyagi örökségéről van szó, amelyeket nem hagyhattam eltűnni, feledésbe merülni. Nagyon eljött az ideje megírni e könyvet, amikor a magyarság kétségtelenül az eltűnés útján halad” – zárta mondandóját a szerző. „Valóban a beolvadás, a felmorzsolódás krónikája e könyv, jó látni viszont, hogy még vannak olyanok, akiknek fontos a megmaradásunk. A történelem eszközeivel alapos számvetést végezhetünk, láthatjuk, milyen volt, amikor a közösség nem volt képes önmagát megszervezni, amikor elmaradt az egymáskeresés gesztusa, milyen volt az, amikor feladta, belefásult, és milyen volt az, amikor még a jövő nemzedékről, az utánpótlásról is lemondott. Így vesztek el városaink, először Bukarest, majd Szatmár, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár és mostanra már Marosvásárhely is, következünk mi, következik minden olyan település, amely nem rendelkezik önbizalommal, élni vágyó közösséggel” – fogalmazott zárszóként Farkas Árpád költő, a kötet szerkesztője.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hat évtized a művészet szolgálatában
Igyekeztem hatvan év alatt jól kidolgozni magamat – mondotta Murádin Jenő művészettörténész négy új kötetének tegnapi sepsiszentgyörgyi bemutatóján. Murádin Jenő azon kevesek közé tartozik, akik egész életükben azzal foglalkozhattak, amit szeretnek – nem csoda hát termékenysége.
Azt vallja, a művészettörténésznek nem elég csak a művekkel foglalkoznia, meg kell ismernie azt a kort, annak a kornak a társadalmi viszonyait is, amelyben a művek születtek, de az alkotót is, ezért élete felét könyvtárakban, levéltárakban keresve-kutatva töltötte el – és eközben rá kellett jönnie, az erdélyi képzőművészetnek nincs meg az az alapja, amelyre ráépülhet az egész. Munkássága jó részét ennek az űrnek a kitöltésére szánta, így írta meg Kós Károly az erdélyi képzőművészet szolgálatában című, a nyomdából épp tegnap kijött legfrissebb kötetét is. Kóssal rengetegen foglalkoztak, szinte nincs is életművének fel nem dolgozott szelete. Murádin Jenő a Trianon után magához tért erdélyi képzőművészeti életet megszervező Kós Károlyról írt, aki – felismerve, a kisebbségi sors nem elsorvasztja, épp ellenkezőleg: kigyöngyözi a művészetet – a Barabás Miklós Céh alapításával, a kolozsvári Műcsarnok létesítésével ennek a folyamatnak a szolgálatába állt.
Kolozsvári Szeszák Ferencről írott monográfiája igazi kihívásnak számított, hiszen a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt szobrászművészről nem létezett használható bibliográfia. Életének, munkásságának felkutatását viszont fontosnak tartotta, Szeszák ugyanis kevésbé ismert, de annál jelentősebb művésze volt a 19. század végének, a 20. század elejének, ő készítette többek között a nagyszalontai Arany János-szobrot, számtalan kolozsvári alkotása közül kevés maradt meg, jó részüket lerombolták az első világháború után Erdélyt kézhez vevő románok. Sok síremlékszobrot készített a kolozsvári temetőbe, ahol – jeltelen sírban – ő maga is nyugszik. Az 1867–1918 közötti erdélyi, illetve az 1918–1989 közötti romániai magyar művészeti irodalomról készült bibliográfiáját beszélgetőtársa, Bogdán László felbecsülhetetlen értékű köteteknek nevezte. Az említett időszakokban Erdélyben nem lévén művészeti folyóiratok, Murádin Jenőnek minden ez idő alatt megjelent újságot, napilapot át kellett néznie, hogy a 15 ezer címet tartalmazó bibliográfiát elkészíthesse, és ez több évtizedes, kitartó kutatás eredménye – a két kötet viszont alapmunka a művészettörténészek számára.
Váry O. Péter
Murádin Jenő: A szobrász Kolozsvári-Szeszák Ferenc : 1881-1919 /ARTprinter, Sepsiszentgyörgy, 2015/
Murádin Jenő: Erdélyi magyar művészeti irodalom 1867–1918 /Tinta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2016/
Murádin Jenő: Romániai magyar művészeti irodalom 1918–1989 /Tinta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2016
Murádin Jenő: Kós Károly az erdélyi képzőművészetek szolgálatában /ARTprinter, Sepsiszentgyörgy, 2017/
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy letűnt kor értékei
Keresztszemes, gobelin, kelim, úrihímzés, paraszthímzés – a mai fiatalok közül sokan talán sejtik még, ezek valamiféle kézimunka-szakkifejezések, de hogy mi a különbség köztük, és hogyan készülnek, azt már igen kevesen tudják. Holott nagyszüleik korában a mindennapok foglalatossága volt a kézimunkázás, nemcsak használati tárgyaknak, hanem dísznek is szánták – vagy, miként a Kónya Ádám Művelődési Házban tegnap megnyílt kiállításán Gábor Éva fogalmazott: a szépet mindig világra hozták. A sepsiszentgyörgyi Fürge ujjak kézimunkaklub vezetőjének ez második egyéni kiállítása, a Fél életem munkássága címet kapott tárlat ízelítőt ad egy letűnt kor értékeiből, de példa arra is, hogyan lehet a feledésre ítélt háromszéki mintakincset feléleszteni, illetve átmenteni a jövendő számára.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orth István kiállítása Marosvásárhelyen
Nagyszebeni vendég, Orth István mutatkozik be a marosvásárhelyi Bernády Ház következő kiállításán. A sokoldalú alkotó műveit sokan ismerik, kedvelik a városban, tárlatai mindig népes közönségnek örvendtek. Újabb egyéni kiállítása április 13-án, csütörtökön 18 órakor nyílik meg. Ezúttal olajfestményei képezik a nézők elé táruló anyag nagyját. A közelgő húsvét jegyében elsősorban a szentképeknek nevezett kompozíciói közül válogat a művész. Ezek még nem szerepeltek a vásárhelyi nyilvánosság előtt. Az itteni művészetkedvelők eddig főként Orth metszeteibe, rajzaiba, pasztelljeibe nyerhettek átfogóbb betekintést. A tárlaton a grafikus a kétszáz éve született nagy költő, Arany János emléke előtt is tiszteleg. A kiállító pályáját, munkásságát a tavaly ősszel megjelent album mutatja fel átfogóan.
A monográfia a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Élet-Jelek sorozatának legfrissebb darabja, szerzője Nagy Miklós Kund, művészeti író. A megnyitón ő méltatja Orth István művészetét, életművét. A helyszínen a kötet is megvásárolható. Népújság (Marosvásárhely)

Tölgyfák egyenes derékkal
Születésnapi beszélgetés a 80 éves Márton Béla tanárral, néprajzkutatóval, fafaragó művésszel
– Se szeri, se száma néprajzi írásaidnak, faragsz, tanulmányozod a madarak viselkedését, helytörténeti kutatásokat végzel, verset írsz a piroslábú cankóról – végül is minek tartod magad?
– Kutatónak. Egyik tanártársamról hallottam, hogy ő pedagógus, tehát tipikus tanár. A másik azt mondta: ő igazgató. Én pedig úgy érzem, hogy kutatónak vagyok jó…
– Milyen kutatásra gondolsz?
– Már az egyetemen rendszeresen jártam a nyelvjáráskörre, ott váltam kutatóvá, ott rögzítettem azokat a szempontokat, amelyek szükségesek a kutatáshoz. Ahogy befejeztem az egyetemet Kolozsváron, el is kezdtem az anyaggyűjtést, a nyelvjáráskutatást.
– Kik voltak azok a tanárok, akik felkészítettek erre?
– Elsősorban Márton Gyula professzor úrra gondolok, vele jártunk gyűjteni Kalotaszeg falvaiba. De minden héten, bent a tanszéken is végeztünk rendszerező munkát. Amikor megtudta, hogy a Felső-Maros mentéről származom, ahol nagyon erős az a-zás, azt mondta: írjon az a-zásról! Ezt választottam államvizsga-dolgozatnak is, címe: Az a-zás Magyarón és környékén. Az ottani hat magyar településnek a hangtanát vizsgáltam, hol, milyen esetekben ejtenek „a”-t o helyett. Pl. malom helyett malam és így tovább…
– Folytattad a Sóvidéken is, miután befejezted az egyetemet?
– Első munkahelyem a szakadáti iskola volt, ahová 1963-ban kerültem. Készítettem kérdőívet, s azzal jártam a Sóvidék tíz faluját (két tanyát hagytam ki). Főleg a kismesterségek témaköre érdekelt, amelyben mindent kutattam. Később e témakörben született a legtöbb írásom, amit Ambrus Lajos, a Hazanéző főszerkesztője is megerősített. Azt mondta: a legtöbb néprajzi írást tőlem kapta. Közben fokozatosan elkezdtem vizsgálni a népi faragásokat. Már gyerekkoromban kapcsolatban voltam a fával, mert édesapám készített néhány épületet, értett a famunkához. Közel állt a fa lelke hozzám, és érdekelt a díszítőművészet is. Mert az élő fának lelke van. Ezt több ízben éreztem, tapasztaltam. Például, amikor családommal, barátaimmal a Tivoli körüli vegyes erdőben jártunk, láttam a fejedelmi szépségű tölgyfákat sugár, egyenes derékkal, a koronájuk, mindenik águk, levelük egészséges, viruló. Ép a lelke ezeknek a fáknak. Nekem mint tapasztalt faragónak azt is jelenti, hogy remek alkotás születne belőle. A nyersanyag fának is gyakran érzékeltem a lelkét, amikor szép szálú, „hibátlan húsú” körtelapot, diófa deszkát, világos színű juharfát szárítottam, majd rárajzoltam a kompozíció fő vonalait. Valósággal kínálták/kínálják magukat, hogy mester vagy tehetséges faragó a tudásával, szerszámaival leheljen beléjük új életet. Sokszor gyönyörködtem az ilyen nyersanyagban. Érzem a juharfa lelkét, amikor már ritka szépségű bútor vagy jelkép lett belőle.
– Kissé elkalandoztunk, de folytassuk a kezdeti évekkel…
– Első perctől Szovátán laktam, innen jártam ki a szakadáti iskolába, mindig gyalog, 20 percnyi járásra van. Tíz évig voltam igazgató.
– Mi érdekelt még különösképpen?
– A művészet és a művelődéstörténet. Minden héten olvastam két-három tanulmányt, megismertem Kelemen Lajos művészetelemző könyveit, járattam a Művelődés című folyóiratot, s hozattam Magyarországról is könyveket. Életem egyik vonulata a művészettörténet. Ebben a témakörben előbb a Vörös Zászlóban, később a Népújságban és a Művelődésben jelentek meg írásaim.
– Szinte hetente találkozunk a Népújság Színes világ c. rovatában azzal a madársorozattal, amit te írsz, s amit tudtommal szívesen olvasnak a lapforgatók. Kinek volt az ötlete a rovat?
– A ’80-as években Kolozsvárra jártam tanártovábbképzőre, s egy alkalommal elkészítettem a Hangok és színek Áprily költészetében című dolgozatomat. Megmutattam P. Dombi Erzsébetnek, aki a továbbképzésnek volt a vezetője. Kedvezően értékelte, és később is figyelemmel kísérte ez irányú írásaimat. Következett egy nagy szünet, végül 1990-ben, amikor újraindult a Cimbora folyóirat, megjelent hat írásom a lapban. Kimondottan madárjellemzések voltak. Akkorjában került Szovátára Németh János biológiatanár, akivel együtt madarásztunk, fényképeztük a madarakat. Nos, ezelőtt három évvel kerültem kapcsolatba Ferenczi Ilona rovatszerkesztővel, akivel megegyeztünk, hogy több írást küldök, folyamatosan ellátom a Népújságot. Végül 50 közlemény lett, 100 madarat ismertettem. Most is folyamatosan postázom madaras cikkeimet, amiket – a visszajelzések szerint – szeretnek és érdekesnek tartanak az olvasók.
– Egyik nagy szerelmed a néprajzi értékek gyűjtése és közlése.
– Vidéki tanárként folyton kapcsolatban álltam a néppel, találkoztam a népi mesterségek gyakorlóival. Egy szovátai találkozó alkalmával Pál-Antal Sándor akadémikus kérte, hogy cím szerint írjam össze, mi jelent meg és mi van kéziratban. Elküldtem neki, s azt írta: ez magyarországi viszonylatban is jelentős…
– Valóban sokat írtál, egy része meg is jelent, de nem könyv formátumban, csak újságokban, folyóiratokban. Nem gondolkodtál kötetben?
– Ezt már többen is szóvá tették! Ha kapnék anyagi forrást, két-három év alatt öt kötetem jönne ki. Eddig csak a Fából faragott díszítmények a Sóvidéken c. kötet jelent meg 2002-ben, Szováta önkormányzata támogatásával.
– Mióta foglalkozol faragással?
– Több mint 42 éve faragok tanári munkám mellett, egyik jelentős vonala az életemnek. A kiindulási pont a népi faragászat és a jelképek faragása volt, ami a legközelebb áll hozzám. Több mint 2300-at készítettem. Egy faragványhoz 12-13 óra kell, de voltak olyan munkáim is, amelyek 20-24 nap alatt készültek el. Faragtam bútort, lakásdíszt, jelképeket, honfoglalás kori díszeket, ezeknek több mint 60%-a külföldre került. Szívesen dolgozom juharból, kerti és vadkörtéből, tölgyből és szilvából. Utóbbinak szép az alapszíne, nem kell pácolni. Kis munkák esetében szívesen használom a bodzafát és a somfát. Foglalkozom egzotikus fákkal is, amelyek távoli országokból, más kontinensekből származnak. Ilyen pl. a fekete színű ébenfa. A régeni hangszergyárnál jutottam hozzá – az ára vetekedik az ezüstével. Ők a hegedűkulcsot és a hegedű nyakára készült lapot készítik belőle. Dolgozom még mahagóniból, ami közepes keménységű és közepes értékű, de szép melegbarna, nem kell színezni. Nyáron a szabadban faragok, a kertemben, Szováta végében. A kisebb munkákat hideg időszakban a lakásomon végzem. Egész életem során kutattam, vizsgáltam és gyűjtöttem a nemes vagy egzotikus fából készült tárgyakat és ékszereket. Én magam is készítettem efféléket. Egyszer rábukkantam a japán necuké iparművészeti tárgyak leírására. Lányom segítségével kaptam egy olyan könyvet, amely 540 alkotást mutat be a japán necukékből.
– Mi a necuké?
– Ébenfából, csontfélékből, agancsból vagy puszpángból (csontszínű keményfa) készült miniatűr munkák, amiről a szakirodalom azt tartja, hogy egy diónagyságú munka elkészítése akár egy hónapot is felvesz. Magam is készítettem ékszert puszpángból és somfából. A puszpáng nagyon kemény, vajszínű, nemes fa. Lelke van a puszpángfából faragott kasztanyettának. Tömör rostjával, sárga tónusával, öblös formájával ritmust csattog, ver a táncosok mozdulataihoz. Nálunk a tiszafa és a somfa a legkeményebb. A tiszafát tartom Európa talán legértékesebb fájának. Megtalálható Erdélyben is: a második világháborúig nagyobb mennyiség termett hazánkban is. A marosvécsi Kemény-kastély egyik szobájának a plafonja például tiszafából készült kazettás mennyezet. Nyaranta járok oda, megnézem és gyönyörködöm benne.
– Beszéljünk helytörténészi munkásságodról is...
– A legfontosabb helytörténeti írásaim a Sóvidék c. folyóiratban jelentek meg. Itt jelent meg írásom a szovátai kaszinóról, a kihalt kopactanyai szállásokról, a szovátai sóhegyekről és őrzésükről, a szovátai református tiszteletes faragott kapuiról stb. A Hazanézőben jelentek meg a malmokról, molnárokról, a havasi fenyőről és hangszerkészítésről, a szovátai Lengyel Dénes újítóról, a posztóványolókról készült írások. Van még egy érdekes téma, amit megírtam, s várom, hogy lehozza a Sóvidék: a szovátai jégvermekről készült írás. A hűtőszekrények elterjedése előtt Szovátán 5-6 jégverem működött, mert nyáron el kellett látni a vendéglőket jéggel, a húsféléket tárolni kellett. Ezért a vendéglősöknek, cukrászoknak, mészárosoknak volt jégvermük. Felkutattam ezeket, és gazdag anyag került elő.
– Mesélj a gyermekkori évekről.
– 1937. március 25-én születtem Holtmaroson. Édesapám gazdálkodó volt, de dolgozott a szinajai villák építésénél, s a Maros mentén is készített rokonoknak néhány istállót és kaput. Választott bírója volt Holtmarosnak ’40-től ’44-ig. Emberségesen tudott bánni a lakosokkal, ha magyar volt, ha román. Édesanyám szerény, gazdálkodó asszony volt, főleg a négy gyerek nevelése foglalta le. 1936-tól ’48-ig, az államosításig, tejcsarnokunk volt, a falunak a fele oda hozta a tejet, a sajtot és a vajat főleg Szászrégenben értékesítettük.
– Hol jártál iskolába?
– I–IV. osztályba Holtmaroson, V–VII.-be Magyarón. Következett a faipari szakiskola Régenben, ahol nem kellett fizetni, ez fontos volt anyagi szempontból. Ott ismerkedtem meg Osváth Sárika kitűnő magyar szakos tanárnővel, aki, látva az irodalom iránti vonzalmamat, külön foglalkozott velem magyarból. Ő mesélt Jékely Zoltánról, Áprilyról és másokról. Ezután bekerültem Marosvásárhelyre, a Faipari Műszaki Középiskolába, ami négyéves volt, ám amikor kijártam a harmadévet, megszűnt. Kellett még egy év, hogy érettségizzem. Elmentem a barátommal a Bolyai iskola titkárságára, ahol azzal biztattak: ha letesszük a különbözeti vizsgákat, felvesznek a 10. osztályba. Végül 1957-ben bejutottam a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar szakára.
– Az egyetem elvégzése után milyen lehetőséged volt a kihelyezésnél?
– Mehettem volna Borszékre, Beresztelkére és Szakadátra. Utóbbit választottam, mert Borszéket hidegnek találtam. Később mondta is Gub Jenő kollégám, hogy Szovátának rendkívül kedvező a mikroklímája, hegykoszorú védi a hideg szelektől és kellemes az időjárása.
– Mint helytörténeti kutatótól kérdem: milyen kapcsolata volt Petelei István írónak Szovátával?
– Petelei örmény volt, a Régen melletti Peteléről származott. Ezt Budapesten hallottam egy örmény konferencián. Ő egyébként Kolozsváron élt, kiváló novellista volt. Csakhogy betegeskedni kezdett, s valószínű, hogy orvosa ajánlotta neki Szovátát mint gyógykezelési helyet. Vett vagy bérelt egy kis házat, és sokáig itt is alkotott. Ez ott volt, ahol jelenleg Bocskay Vince lakik. Híressé vált a Petelei székely kapuja, amely a háza előtt állt; ő faragtatta, ezzel is kifejezve a népi hagyományok iránti tiszteletét. Az ő irodalmi tevékenységéből kiemelkednek Szovátán írt novellái, például a Két fehérnép, Őszi éjszaka, A tiszta ház. Még azt hadd mondjam el, hogy jelentős a kolozsvári Mátyás-szobor felállításáról szóló írása is, ti. egész harc alakult ki az ügyben, hogy hová kerüljön a szobor. Döntő szerepe volt abban, hogy a szobor oda került, ahol jelenleg van.
– Van még egy neves épülete Szovátának, mégpedig a Bernády-villa. Mit kell tudnunk róla, miért van kitéve az enyészetnek, s nem engedik restaurálni, esetleg újraépíteni?
– A Bernády-villát Marosvásárhely híres polgármestere 1934-ben készíttette szovátai mesterekkel. Az özvegy 1946-ban eladta Roza Solomonnak, akinek az örökösei Düsseldorfban élnek. Műemléknek nyilvánított épület, restaurálásakor nem szabad változtatni rajta. Az épület jogi kérdései tisztázatlanok. Az állaga nagyon leromlott, már csak a homlokzata van meg.
– Mondj néhány szót családodról is.
– Feleségem szintén magyartanár, Árvay Márton Katalin, Kinga lányunk angol–magyar szakos tanár, Levente fiunk technikus. Feleségem édesapja Árvay Árpád volt, aki már fiatalon küzdött a jogainkért, a II. világháború után meg is hurcolták.
– Min dolgozol jelenleg?
– Folytatom a trópusi madarak sorozatát a Népújságnak, ez májusig tart. Aztán művelődéstörténeti írásokat küldök a Népújságnak olyan neves tudósokról, mint Eötvös Loránd, továbbá olyan erdélyi arisztokratákról, akik kiemelkedően támogatták anyagilag azt a közösséget, ahol éltek.
SZÉKELY FERENC / Népújság (Marosvásárhely)