Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Bogdán Zsolt-Miklós
133516 tétel
2017. március 29.
Hősök téri 7 pont, avagy mit kíván a székely nemzet 2017-ben
Címzettek: Magyarország és Románia Kormánya Magyarország és Románia Parlamentje A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata Az Országgyűlés román nemzetiségi szószólója Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottsága Románia Képviselőháza Emberjogi bizottságának a magyarság problémáival foglalkozó albizottsága Tájékoztatásképpen kapja:
Az ENSZ Kisebbségi Főbiztosa
Az Európa Tanács Főtitkára
Az EBESZ Kisebbségi Főbiztosa
Alulírott civil szervezetek kérjük Románia parlamentjét és kormányát, hogy vegyen példát Magyarország kisebbségvédelmi törvénykezéséről, és biztosítsa azokat a jogokat a területén élő több mint 1,2 millió magyarnak (6,5%), mint amit biztosítanak a magyar törvények a Magyarország területén élő kisebbségeknek, többek között a több mint 35 ezer főnyi (0,36%) román nemzetiségű magyar állampolgárnak a kulturális autonómia keretén belül. Hivatkozási alapok:
– Magyarország Alaptörvénye 2011. április 25., XXIX. cikk 1. és 2. bekezdés – a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól – az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról – a 2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
– az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. tv.
– a 17/2013. (III. 1.) EMMI rendelet a nemzetiség óvodai nevelésének irányelve és a nemzetiség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
– az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 12. § (1) és (2) bekezdés Felkérjük a magyarországi románok politikai képviselőit, hogy támasszák alá kérésünk jogosságát és legyenek partnerek a román kormánnyal történő párbeszéd kialakításában. 1. A román állam a területén élő őshonos közösségeket az alkotmányban államalkotó tényezőnek ismerje el. 2. Az állami intézmények biztosítsák az anyanyelv szabad használatát a gyakorlatban – mert ez egyelőre csak papíron érvényesül: legyenek magyarul beszélő alkalmazottak az ügyfélszolgálatokon, legyenek kétnyelvű űrlapok, stb., illetve az állam határozottan lépjen fel mindazok ellen (legyenek azok akár magas rangú állami tisztségviselők), akik ezen jogokat csorbítják, illetve a gyakorlásukat megakadályozzák. Az állam biztosítsa a szükséges anyagiakat ezen jogok gyakorlatba ültetéséhez, kapjanak célzottan forrásokat azok az intézmények, amelyekben a kétnyelvűséget garantálni kell. 3. Ne használják a bíróságokat a jogcsorbítás legfőbb eszközeiként, akik a törvényeknek ellentmondó ítéleteikkel hozzák hátrányos helyzetbe a Romániában élő magyarokat (pl. a mostanában futószalagon gyártott városháza-községháza feliratok eltávolításával kapcsolatos ítéletek, amelyek eltávolításra és nem cserére kötelezik az önkormányzatokat). 4. Szabadon használhassák nemzetiségi identitásuk és anyaországuk jelképeit (zászló, címer, himnusz) bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között. Mert amíg a székely zászlót Romániában pillanatnyilag csak a közintézményekről, közterületekről száműzik, addig pl. a magyar zászlót Romániában a jelenlegi törvényi értelmezés szerint még magánházra sem szabadna kitűzni. Ezzel szemben Magyarországon a román zászló szabadon loboghat bármelyik közintézmény homlokzatán.
5. A hivatalosan is elismert nemzetiségekhez tartozók igényelhessék a születési, házassági és halotti anyakönyvi iratok, személyigazolvány, iskolai bizonyítványok két nyelven (amelyből az egyik az anyanyelvük) történő kiállítását.
6. A közhivatalokra érvényes anyanyelv használati küszöböt csökkentsék a jelenlegi 20-ról 10%-ra. 7. A magyar és román külügyminiszter találkozója után hangoztatott párbeszéd gyakorlatba ültetéseként a román kormány üljön tárgyalóasztalhoz egy székely küldöttséggel, amelyben helyet kapnak a civil szervezetek, egyházak és a politika, hiszen jó kapcsolatot csak párbeszéd útján lehet megvalósítani.
Az itt felsorolt jogokkal azért rendelkeznek a román nemzetiségű magyar állampolgárok, mert Magyarország nekik kulturális autonómiát biztosított, azt a jogot, amit a román állam a demokratikus államberendezkedés közel 3 évtizede alatt a magyar nemzetiségű román állampolgáraitól megtagad.
2017. március 25.
György-Mózes Árpád, elnök, Székelyföldért Társaság Csíki András, elnök, Erdélyt Járók Közhasznú Egyesülete Tarnavölgyi László, elnök, Sárospataki Wass Albert Kör Ferencz Vilmos, elnök, Budapesti Székely Kör Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa, elnök, Erdélyi Szövetség Mogyorós Mihály, elnök, Siófok és Környéke Erdélyi Baráti Kör Közhasznú Egyesület Pintye Tamás, elnök, Győri Erdélyi Kör Bege Attila, elnök, Budapesti Székely Kör László Ferenc, elnök, Székely Kulturális Egyesület, Biatorbágy Dr. Fülöp Csaba, elnök, Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, Kovászna Puskás Imre, elnök, Székelykapu Baráti Társaság, Ócsa Szennyessy László, elnök, Zürichi Magyar Egyesület Vaski Gábor, elnök, Kanadai Magyarok Országos Szövetsége Hahn-Seidl Alida, Hunnia Baráti Kör, Németország Gáspár Antal, elnök, Erdélyi Magyarok és Székelyek Érdi Egyesülete Szabó Adél, elnök, Kerepesi Székely Kör Kisberk Balázs, elnök, Zsámbéki-medence és térsége Gazdakör
Erdély.ma
2017. március 29.
Hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélték Elena Udreát
Hat év letöltendő börtönbüntetésre ítélte ma a Legfelső Bíróság a Bute-gála-ügyben Elena Udrea volt minisztert. Az ítélet nem jogerős.
Elena Udrea három rendbeli vesztegetés elfogadásért öt, négy, illetve hat év börtönbüntetést kapott, és ugyancsak hat évet szabtak ki rá hivatali visszaélés miatt. Felmentették a hamis okirat használata és a jogtalanul szerzett európai uniós alapok vádpont alól. A büntetéseket összeolvasztották, a legsúlyosabbat, a hat évet kell letöltenie. Ugyanabban az ügyben Rudel Obreját, a Román Ökölvívó-szövetség volt elnökét, 5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
Három évet kapott vesztegetés elfogadásában való bűnrészességért, öt és három évet két rendbeli adócsalásért, és felmentették a pénzmosás vádja alól. A büntetéseket összeolvasztották, a legsúlyosabbat, az öt évet kell letöltenie. Tudor Breazut, Elena Udrea nanai telkeinek adminisztrátorát három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Ion Ariton, volt gazdasági minisztert felmentették.
agerpres.ro
Erdély.ma
2017. március 29.
Háromszéki romák Budapesten (Uniós alapokra pályáznak)
A romák társadalmi felzárkóztatását segítő, foglalkoztatási, diszkriminációt csökkentő, emberi jogi, oktatási, kulturális, művészeti, környezetvédelmi, nyelvi, képzési, gazdaság- és turizmusfejlesztő, szociális és nemzetiségi programokra kiírt uniós pályázatokban társul két sepsiszentgyörgyi egyesület a budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Középiskolát fenntartó civil szervezettel. Az erről szóló megállapodást a felek a múlt héten írták alá abból az alkalomból, hogy egy tizenhat főnyi háromszéki roma küldöttség a magyar fővárosba látogatott.
A sepsiszentgyörgyi Lármafa Egyesület és az Amenkha Roma Egyesület a sárospataki származású Simó-Lakatos Barna Sepsiszentgyörgyön élő roma fiatalember kezdeményezésére vette fel a kapcsolatot a budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Középiskolával abból a célból: a közel huszonöt éves tanintézmény támogassa az őrkői roma telepen működő Néri Szent Fülöp Általános Iskolát abban, hogy a diákok megismerjék saját nemzetiségi kultúrájukat, anyanyelvüket, történelmüket. A sepsiszentgyörgyi csapat március 13-án utazott Budapestre, a két említett civil szervezet képviselői – Csernátoni Loránd és Eötvös Gyula – mellett az Amenkha Őrkői Néptánccsoport is részt vett a tapasztalatcserén, és felléptek az iskola március 15-i műsorában, amelyet egy nappal a központi megemlékezések előtt tartottak. Simó-Lakatos Barna lapunknak elmondta, Varga Gusztáv iskolaalapítóval, a tanintézményt fenntartó Kalyi Jag Roma Művészeti Inter-Európai Integrációs Foglalkoztatási és Oktatásfejlesztési Közhasznú Egyesület elnökével megállapodtak abban, hogy közelebbről a Kalyi Jag (Fekete Tűz) iskola képviselői Sepsiszentgyörgyre látogatnak, és felvetik annak a lehetőségét is, hogy ősztől őrkői diákok tanulhassanak a budapesti iskolában. A tanoda jelenleg felzárkóztató alapfokú tagozattal is rendelkező, szakközépiskolai és szakiskolai, valamint felnőttképzést nyújtó tanintézmény, a jövő tanévtől VI. osztály indítását is tervezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 29.
Bukaresti ígéret a szülőknek (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Az oktatási minisztérium döntéshozóival tárgyaltak tegnap Bukarestben a szülők képviselői a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről – számolt be a Maszol.ro portál. A Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport képviselői Király András kisebbségi oktatásért felelős, valamint Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkárral találkoztak. A portál értesülései szerint az eredmény lehangoló, a szülőknek azzal kellett szembesülniük, amivel eddig Marosvásárhelyen: egyik intézmény a másikra hárítja a felelősséget.
A Maszol.ro Csíky Csengelét, a szülői csoport szószóját idézi, aki szerint Liviu Ispas meghallgatta a szülői küldöttséget, és elismételte, hogy a katolikus gimnázium a polgármesteri hivatal és az önkormányzat kezében van, így ők tehetnek lépéseket. Az államtitkár hozzátette, ragaszkodik ahhoz, hogy új iskolahálózatot hozzanak létre. Csíki Csengele szerint a szülőknek egyre erősebb az a meggyőződésük, hogy a bolondját járatják velük, és egy politikai játszmának az eszközei. A csoport szóvivője arról is beszámolt, hogy noha senki sem kérdőjelezi meg a tanintézet működését, viszont a tapasztalt időhúzás „az intézmény lassú felszámolódásához fog vezetni”. A mostani 400-as diáklétszám eleget tesz a feltételnek, hogy önálló státust élvezhessen az iskola, de amennyiben nem indulhat jövő tanévtől előkészítő, ötödik és kilencedik osztály, 300-ra csökken a létszám – ez pedig azzal járhat, hogy a katolikus gimnázium elveszíti önálló státusát. Az államtitkár úgy vélte, törvénytelen a tanfelügyelőség határozata, miszerint nem iratkozhatnak be a gyermekek a cikluskezdő osztályokba. Ispas ígéretet tett a szülőknek arra, hogy még kedden beszél a főtanfelügyelővel – idézi a portál Csíki Csengelét. A szülői csoport ugyanakkor folytatja a nyomásgyakorlást. Az itthon maradt szülők egy csoportja tegnap délben beadványt iktatott a megyei tanfelügyelőségen, amelyben ismételten kérték, hogy hagyják jóvá a gyermekek beíratását az iskolába.
A szülők egyébként azután látogatnak a minisztériumba, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyeitanács-elnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottjaival folytatott tárgyalás nem hozott előrelépést, bár akkor elhangzott az az ígéret a hivatalosságok részéről, hogy megoldódik az iskola ügye. A Maszol.ro szerint a helyi képviselő-testület csütörtökön dönt arról, hogy bekerülhet-e az iskolahálózatba a katolikus iskola. Amennyiben kedvező döntés születik, az átiratot megküldik a tanfelügyelőségnek jóváhagyásra. Liviu Ispas azt is megígérte, hogy Marosvásárhelyre utazik a tanfelügyelőség vezetőtanácsának ülésére. A szülők szerint az államtitkár személye viszont nem biztos garancia arra, hogy a tanfelügyelőség „jobb belátásra térjen”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 29.
A Tanügyminisztériumban tárgyaltak a szülők
A megyei tanfelügyelőség vezetősége a katolikus iskola ellen szavazott
„Úgy érezzük, a bolondját járatják velünk” – fogalmazott Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői közösség képviselője, aki az iskola vezetőtanácsát és szülői bizottságot reprezentáló szülői küldöttség tagjaként tegnap a Tanügyminisztériumban próbált megoldást találni az iskola jelenlegi helyzetére. Céljuk az volt, hogy a múlt évben érvényes iskolahálózatnak és a cikluskezdő osztályok indításának az engedélyezését elérjék, továbbá egy sajátos módszertan megalkotását is, ami hosszú távon biztosítja, hogy az iskola önálló jogi személyiséggel rendelkező tanintézményként megmaradjon. A vásárhelyi küldöttséget Király András, a kisebbségi oktatásért és Gabriel Liviu Ispas, oktatásért felelős államtitkár fogadta, ez utóbbit az oktatásügyi miniszter delegálta maga helyett. A megbeszélés, amelyen az iskola és a szülők képviselői előadták panaszukat, Csíky Csengele szerint olyan volt, mintha a Marosvásárhelyen hónapok óta zajló teniszmérkőzés folytatása lenne. – Sajnos nem kaptunk konkrét választ arra a kérdésre, hogy miért nem maradhat érvényben a múlt évi beiskolázási terv, és az államtitkár azt hangoztatta, hogy a problémát a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága, a városi tanács kell hogy megoldja egy új iskolahálózat-tervezet összeállításával és elfogadásával. Ennek a megszerkesztési módját részletesen megmagyarázta, majd annyit ígért, hogy beszél a megyei tanfelügyelőséggel, hogy nézzék át azt a határozatukat, amelyben megtiltották a cikluskezdő osztályok indítását. Amikor azt a kérésünket hangoztattuk, hogy az iskolánkat foglalják bele az országos iskolahálózatba, az államtitkár folyamatosan arra hivatkozott, hogy az iskola jogi helyzete nem tisztázott. – Ezek után nem megyünk boldogan haza, mert úgy érezzük, hogy kettőt visszaléptünk. Nagyon elegünk van abból, hogy a gyermekeinkkel, 405 diákkal packáznak, és úgy érezzük, a történtek után csak akkor születhet megnyugtató megoldás az iskola helyzetére, ha a felelős tényezők addig fognak zárt ajtók mögött tárgyalni, amíg megtalálják a megnyugtató megoldást. A memóriumot, amelyben az iskola helyzetének a pontos leírását foglaltuk össze, küldöttségünk a megyei tanfelügyelőség után benyújtotta az oktatás- ügyi minisztériumba is. Marosvásárhelyen a tanfelügyelőségen iktatták azt az előzetes panaszt az intézmény által elkövetett törvénytelen eljárás miatt, amellyel a cikluskezdő osztályokba való beiratkozást tiltották meg. Válasz hiányában hivatalos eljárást indítanak a tanfelügyelőség ellen – nyilatkozta Csíky Csengele. Időközben a megyei tanfelügyelőség előtt tüntetett ma délben a szülők egy másik csoportja, miközben az intézmény vezetőtanácsa a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről tárgyalt. A polgármesteri hivatal által egy korábban elküldött beiskolázási tervezet kapcsán kialakult vitában két iskolát töröltek a tervezetből, az egyik a Római Katolikus Teológiai Líceum.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 29.
Migránsokkal és régióbeliekkel pótolja Kolozsvár a munkaerőt
„Ott tartunk, mint Németország a ’70-es, ’80-as években”
Bár országunk második legnagyobb városában tucatnyi állami és magánegyetem működik, a metropolisz övezet lakosságának száma pedig eléri, mi több, egyes adatok szerint meghaladja a félmilliót, a hazai tőkével működő nagyvállalatok és a multinacionális cégek sok esetben képtelenek megfelelően képzett munkaerőt találni. Emlékezzünk csak vissza: a világszinten több mint 45 ezer alkalmazottat számláló, többek között a gépkocsi iparnak kábeleket gyártó világcég, a Fujikura is képtelen volt megfelelő számú munkást találni, így a… szamosújvári börtönhöz fordult segítségért. A büntetés-végrehajtó intézmény száznál is több fogvatartottja több hónapon keresztül stabil munkaerőt jelentett a japán érdekeltségű vállalat számára. Másfelől, mindenki számára ismert, hogy a számítástechnikai és távközlési iparban valóságos fejvadászat zajlik a jól képzett és tapasztalattal rendelkező munkaerő biztosítására. Hogyan pótoljuk a munkaerőhiányt?
Egyre nehezebb megbízható és hűséges alkalmazottakat találni, panaszkodnak a vállalkozók. Újabban már nem csupán a nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalatok is akkut munkaerő-hiánnyal küszködnek: egyikük, a Kolozsvár belvárosában működő Rosa gyorsétkezde például a nagysomkúti menekülttáborból alkalmazott szír migránsokat, szám szerint ötöt. Tény, a tulajdonos maga is szíriai és segíteni akart honfitársain, tettének viszont nem csak ez volt az indítéka: szerinte az itteni munkaerőpiacon nehezen talál hosszú távra alkalmazottakat. Ezt az elmúlt időszakban több más vállalkozó is alátámasztotta: az egyetemet frissen végzettek rendkívül igényesek, már az alkalmazás pillanatától magas fizetést, ételjegyeket, szolgálati mobiltelefont vagy akár autót, lakást kérnek, holott nincs tapasztalatuk a betöltendő munkakörben, nincs reális rálátásuk arra a piaci ágazatra, amelyben dolgozni fognak.
A legnagyobb humán erőforrás-fluktuáció a számítógépes programozók esetében tapasztalható. A tehetséges fiatalokat már rögtön a felvételit követően kiszemelik a különböző cégek fejvadászai, akik követik egyetemi tevékenységüket, a cégek pedig gyakornoki programok meghirdetésével édesgetik magukhoz a fiatalokat, majd a legrátermettebbeknek ajánlatot tesznek, esetekben akár 500 eurós kezdő fizetést is biztosítanak. Adataink szerint a szenior programozók 5–8 ezer eurós juttatást is kaphatnak, a vezető programozók fizetése elérheti a 10 ezret is. Az aránytalanul magas fizetések, illetve a számítástechnikai és távközlési cégek közötti, sok esetben egészségtelenül élénk versengés visszás helyzetet idéz elő: a humán erőforrás akár 20–40 euró többletért átsétál egy másik céghez. Ám itt sem marad sokat, ugyanis amennyiben egy másik vállalat ugyanennyivel többet biztosít számára, azonnal továbbáll. Ekképp – bizonyos értelemben – az IT&C cégek saját sikerük áldozataivá válnak.
Sok egyetem, sok diák, alacsony munkakedv
Összeszámoltuk: Kolozsváron tucatnyi állami és magán felsőfokú oktatási intézmény működik, amelyekben körülbelül 100 ezer diák tanul. Közben sok vállalkozó nem talál – szakképzetlen – munkaerőt, például kiszolgálót vendéglőbe vagy gyorsétkezdébe. A szakképzett munkaerővel még nagyobb a gond, állítják egyes vállalkozók.
A kolozsvári szír vállalkozó a következőképpen indokolta döntését: „Az ötlet abból is adódott, hogy Kolozsváron elég gyenge a munkaerő-kínálat ebben a szektorban, amely nem kíván különösebb képesítést. Azok, akik munkaerő-toborzó cégeken keresztül jelentkeztek, általában néhány hónap múlva továbbálltak. Így támadt az az ötletem, hogy a menekülttáborból hozzunk honfitársakat, akiknek így segítséget nyújtunk a romániai beilleszkedésben. Elmentem Nagysomkútra, és elbeszélgettem a menekültekkel, akik közül tavaly 5 fiatalt hoztam Kolozsvárra, kiadó lakást kerestem nekik, és alkalmaztam a gyorsétkezde-láncban. Szorgalmasak, jól kijönnek kollégáikkal” – nyilatkozta az üzletember.
Lapunk az egyik menekülttel, Mahmouddal vette fel több ízben a kapcsolatot. Elmondta: elégedett a munkahellyel, főnöke rendesen bánik vele, nincsenek lakhatási gondok.
– Sok a munka. A tizenkét órás műszak után sok esetben román nyelvtanfolyamra kell járnom. Szerencsére befogadó országom nyelvét a kollégáktól és az ügyfelektől is el tudom sajátítani, akikkel alkalomadtán más témáról is beszélek, mint ami szigorúan a munkahelyi teendőimmel, azaz a felszolgálással és a különböző ételekkel kapcsolatos – mondta Mahmoud, aki arra törekszik, minél jobban illeszkedjen be a kolozsvári közösségbe.
A Clujana sem talál munkásokat
Nem csupán a kisvállalkozók küszködnek munkaerő-hiánnyal. A napokban a volt Herbák (ma Clujana) cipőgyár igazgatója, Florin Gliga húzta meg a vészharangokat: a Ziua de Cluj napilapnak azt nyilatkozta, a vállalat egyre nehezebben talál olyan személyeket, akik a lábbeli-gyártásban dolgoznának. – Arra kényszerülünk, hogy a megye más településeiről hozzunk munkásokat. Egyre kevesebben hajlandók az iparban dolgozni, mert Kolozsváron sokkal több könnyűnek számító munkahelyet tartanak számon a fiatalok. Jelenleg jelentős számú csoportokat szállítunk Kolozsvárra például Tordáról és Aranyosgyéresről. Ugyanakkor a Kolozsvárhoz közelebb eső kisebb településekről is igyekszünk munkásokat találni – jelentette ki a mintegy 400 személyt foglalkoztató gyár vezetője. Közölte azt is, hogy a kolozsváriaknak tudatosítaniuk kell: amennyiben helyi, például Clujana terméket vásárolnak, azzal lehet éppen valamelyik szomszédjuk számára biztosítanak állást, s ezáltal megélhetést.
„Ott tartunk, mint Németország az 1970-es, 1980-as években. A helyi munkaerő egyre kényesebb, nem hajlandó bármit megcsinálni, azonnal magas fizetéseket kér, amit sok kisvállalat képtelen megadni.” – nyilatkozta lapuknak egy kolozsvári vállalkozó.
Van munkahely, de munkanélküli is
A posturi.gov.ro kormányzati portál szerint Kolozs megyében közintézmények két igazgatót és egy szakfelügyelőt keresnek. A Kolozs Megyei Nyugdíjosztálynál például megüresedett az ügyvezető igazgatói szék. Az írásbeli felvételit április 12-én 10 órától tartják. Ugyanakkor a Közegészségügyi Igazgatóságnál is vezetőt keresnek. Az írásbeli megmérettetésre április 5-én szintén 10 órakor kerül sor. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal is megjelenik az említett weboldalon: a városháza kilenc szakfelügyelőt, míg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem… egy szabót keres.
Témához tartozik az is, hogy a Karrierbörze legutóbbi két kiadásán 8 ezer személy vett részt; ebből 3 ezren a kizárólag a számítástechnikai és távközlési iparág számára szervezett rendezvényen.
A Kolozs Megyei Munkahelyelosztó Ügynökség legutóbbi adatai szerint tavaly decemberhez (ekkor 493 ezren kerestek állást) képest 2017 januárjában 0,1 százalékkal kevesebb volt a munkanélküliek száma az országban.
Tavaly novemberben országos szinten történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliségi ráta: 5,9%. A statisztikai adatok szerint legutóbb 2009 elején volt még ilyen alacsony ez az arány. „A cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt, így azt gondoljuk, az alacsony munkanélküliségre vonatkozó adatok helyesek. Az elmúlt két-három évben a cégek folyamatosan panaszkodnak, hogy nem kapnak személyzetet, nem tudják betölteni a megüresedett állásokat – nyilatkozta a sajtónak Paladia Petrar, a humán erőforrásokkal foglalkozó Integra cég egyik vezetője. Hozzátette: a leendő alkalmazottak annyira „elkényesedtek”, hogy több esetben elveszítik érdeklődésüket, nem jelennek meg a beütemezett állásinterjún. Ugyanez történt a 2008–2009-es világgazdasági válság kezdete előtt. Akkor is azt tapasztaltuk, hogy a munkavállalók elvárásai sokkal magasabbak, mint amit a munkaadók fizetés vonatkozásában ajánlani tudnak.
„Nem a szakma, hanem a kompetencia és a képesség”
Progresszív gondolkozásmódja van Daniel Donnak, a Kolozs Megyei Munkaerő-elosztó Ügynökség volt igazgatójának. – Radikális szemléletváltásra van szükség a tanügyben, teljesen más iskolai tanrendre van szükség. Ezeknek lépést kell tartaniuk a korral, a társadalom és a munkapiac elvárásaival és igényeivel. De hát ki vállalja, hogy elbocsát több ezer tanárt, s megreformálja a tanügyet? – tette fel a retorikus kérdést a szakember.
Szerinte a cégek nem tudnak addig várni, amíg gyökeres változások következnek be a tanügyben.
– Már régen nem a szakmák kódja szerint kellene keresni a humán erőforrást, hanem a készség, rátermettség, kompetencia és a hajlam alapján. A munkaadók be tudják tanítani őket. A Clujana cipőgyár például képtelen alkalmazottakat találni, mert az ügynökség csupán a COR kódok alapján keresi őket – vélekedik Daniel Don.
A munkaügyi szakember adatai szerint Kolozs megyében jelenleg 8 ezerre tehető a munkanélküliek száma.
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Krónika a szeretetről és a szolgálatról
Puskás Bálint Zoltán könyvbemutatója Nagyenyeden
Az Áprily-estek keretében Puskás Bálint Zoltán A szeretet szolgálatában című könyvét mutatta be a nagyenyedi érdeklődőknek március 23-án. Fari Palkó Ilona, a Máltai Szeretetszolgálat nagyenyedi elnöke kitüntette a legaktívabb tagokat, a máltais ifjúsági csoport pedig a Szabó Hajnal tanárnő által betanított, a szeretetről szóló dalos-verses összeállítással tette emelkedetté a találkozót.
Puskás Bálint Zoltán máltai lovag, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke, aki három cikluson át RMDSZ szenátor, egy időben a szenátus alelnöke, utána 9 évig alkotmánybíró volt, jól ismert személyiség Nagyenyeden, az egyik legaktívabb máltais „fészekben”.
Az előadó utóbbi szókapcsolat kiemelésével kezdte bemutatóját, kiemelve, hogy Erdélyben „minden máltais út Enyedre vezet”, hiszen itt tartják az elnökségi üléseket, a közgyűléseket, ifjúsági találkozókat és más központi rendezvényeket, de itt szervezik az egyik legelőkelőbb karitatív bált is. „Nagyenyed a máltai szolgálat egyik példamutatóan jól működő szervezete, amelyről mindig és mindenhol szívesen beszélünk” – olvashatjuk a könyvben, melynek szerzője a rendezvény legelején igyekezett méltató szavakkal elismerni a szervezet helyi elnökének, Fari Palkó Ilona tevékenységét. A hallgatóság soraiból sokan ekkor hallhatták először az örvendetes hírt: a máltai dáma címet viselő elnökasszony, mindenki „Ica-néni”-je, április 13-án a kolozsvári Magyar Konzulátuson egy rangos kitüntetést vehet majd át a Magyar Miniszterelnöki Hivatal részéről, a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Fari Palkó Ilona megköszönte Puskás Bálint méltatását, szerinte az elismerő szavak annak bizonyítékai, hogy az enyedi szervezet jó úton jár, és arról biztosította a tiszteletbeli elnököt, hogy a tagok negyed évszázad után sem fásultak bele a tevékenységbe. A legaktívabbak közül ezúttal Szabó Hajnalt, Kovács Ibolyát, Kónya Editet, Fülöp Lucianát és Szabolcsot oklevéllel tüntetett ki, és mivel néhány fiatal számára most járt le hivatalosan a gyakornoki év, az ifjúsági csoport nyolc tagja is elismerésben részesült.
– „Több, mint 1200 önkéntesünk van, sok a fiatal, akikben én jövőt látok, még akkor is, ha a szeretet temetésén vagyunk” – emelte ki Puskás Bálint, rávilágítva egyúttal a szervezet megnevezésében található fogalom – szeretetszolgálat – látszólagos tartalmi ellentmondásosságára. A szolgálat általában mint valami kényszer él az emberek többségének a tudatában, és ez nehezen összeegyeztethető a szeretettel; ebből a felfogásból kellett felépíteni a változás után egy szeretetszolgálatot, amit tudatosan nem segélyszervezetnek neveztek el. „ A lényeg az, hogy ott legyünk, ahol szükség van a szeretetre” – fogalmazott .
Az előadó röviden fölvázolta a szeretetszolgálat hazai megalakulásának történetét és körülményeit, kiemelve a temesvári alapítótagok, Bárányi Ferenc és Ildikó úttörő szerepét, akiknek emlékére az enyedi közönség egy perc néma csenddel adózott. Az 1994 májusában történő kolozsvári jogi bejegyzést követően – tudhattuk meg - a szervezet gyors fejlődésnek indult, pár éven belül már húsznál is több helyi szolgálat létezett, de az idők során sokan le is morzsolódtak, főleg a Kárpátokon túli településekről. Egyébként a könyv első részében részletes leírás található a rend érdekes történetéről és szerkezetéről.
A romániai szeretetszolgálat komoly európai elismertségnek örvend, a lovagrend nagymesterei is meglátogatták, ami igen jelentős eseménynek számít, hiszen a Máltai Lovagrend Nagymester a nemzetközi kapcsolatokon belül államfői tisztségnek minősül. A könyv lapjain sok ehhez kapcsolódó érdekes, humoros vagy megható epizódot találhatunk, ilyen például az egyik Nagymester, Fra’ Andrew Berti 2002-es látogatása, aki a csíksomlyói búcsún csodálattal vette tudomásul, hogy a tömeg nem mozdult a helyéről a zuhogó esőben – ilyet életében nem látott.
A szeretet szolgálatában könyvből továbbá megismerkedhetünk a szeretetszolgálat néhány helyi szervezetével, soraikban az önzetlenségben és segítségnyújtásban példamutató személyekkel, továbbá néhány olyan sikertörténettel, amelyek a szeretet, a hit, a kitartás és a megfeszített munka mintapéldái lehetnek.
A HIT EREJÉVEL
A találkozó végén Puskás Bálint készségesen válaszolt lapunknak. Arra voltunk kíváncsiak, miként lehet a mai máltais vezetők küzdelmes munkáját, életerejét, fáradhatatlanságát utánpótlással biztosítani?
„Egyre nehezebb önkénteseket találni – válaszolta a szeretetszolgálat tiszteletbeli elnöke –, és egyre nagyobb szükség van a szolgálat tevékenységére. A változás után az akkori negyvenes generáció nekifutott a munkának és rendkívül jól végezte feladatát, de most már ők is lassan hetvenesek... A mai negyvenesek nehezebben jönnek el, nagyon leköti őket a munka, az aktív fiataljainkra pedig a családalapítás és a karrier vár, egy időn túl ők is kimaradnak. Nehéz, de vannak jó példák is, például Sepsiszentgyörgyön olyan csapat alakult ki 10-12 családból, akik gyerekkoruktól fogva ide jártak, most már negyvenesek és a gyerekeik is bekapcsolódnak a szolgálatba. Van lehetőség arra, hogy utánpótlást neveljünk: meg kell bízni, feladatot kell adni a fiataloknak. Annak titka pedig, hogy az ember nem fásul bele a nehéz szervezeti tevékenységbe, amelyet újabban az egyre bürokratikusabb követelmények tovább nehezítenek, a hit erejében rejlik. Mindenkinek, aki ezt a munkát végzi, kell legyen egy lelki beállítottsága, lelkileg meg kell erősödni, így maradhat meg a szeretet önkéntesének.”
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Örökségünk őrei kolozsvári döntő: az örökségvédelem trendi
Hétfő este hat döntőbe jutott helyi iskola közül, ünnepélyes keretek között hirdettek győztest az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjén.
Ketten osztozhatnak az RMDSZ által szervezett Örökségünk őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedőjének első díján: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata. A hétfő esti döntőn hat iskola hat csapata kiselőadásban számolt be értékmentő tevékenységéről. A két első díjas közül a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea) nyerte a Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából felajánlott brüsszeli tanulmányutat, a másik első díjas, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata, a Sétatér őrei (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika) pedig a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhetettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek. Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak. A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek. Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza.
A döntős csapatok mindegyikének nyereménye, hogy részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Ilyés Zalán
Szabadság (Kolozsvár)
2017. március 29.
Bolondját járatják a marosvásárhelyi szülőkkel
A bolondját járatják a marosvásárhelyi katolikus iskola diákjainak szüleivel – legalábbis így érezték az érintettek, miután kedden Bukarestben tárgyaltak Király András oktatási államtitkárral. Időközben a tanfelügyelőségen sem történt előrelépés.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szülei úgy érzik, a különböző illetékes intézmények a bolondját járatják velük, és immár az oktatási minisztérium segítségére sem számíthatnak. A tanintézet vezetőtanácsának, a szülői bizottságnak, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoportnak a képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András oktatási államtitkárral tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
A szülők arra kérték Királyt, hogy sürgősen orvosolja a kialakult helyzetet az iskolahálózat és a ciklusindító osztályok engedélyezésével. Azt is szeretnék, ha egyéni módszertant készítenének az iskola számára, amely hosszú távon biztosítja, hogy megmaradjon a katolikus gimnázium önálló jogi személyisége. A szülők viszont lapcsaládunknak arról számoltak be: azt a választ kapták az államtitkártól, hogy a városi tanácsnál van a megoldás kulcsa, szerinte ugyanis új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen, amelyben a katolikus iskola is szerepel.
Azonban egy új iskolahálózat sem lenne garancia semmire, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a katolikus iskola nem kerül bele. „Király András viszont megígérte nekünk, hogy ha kell, személyesen jön Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon a tervben” – tette hozzá Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson.
Miközben a szülők egy része Bukarestben kereste a megoldást, többen már reggel óta a Maros megyei tanfelügyelőségen várták – a csendőrség jelenlétében –, hogy elkezdődjön a vezetőtanács gyűlése, kedd délutánig azonban nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Mint megtudtuk, időközben egy előzetes panaszt is iktattak, amiért a tanfelügyelőség öt hónapon keresztül törvénytelenül járt el a katolikus iskolával szemben.
A szülők egyébként múlt héten is felkeresték a frissen kinevezett főtanfelügyelőt, Ioan Macariét, aki azonban ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, megpróbált elmenekülni előlük. A szülők érkezésekor Macarie autóba ült, de egy másik gépkocsi elállta az útját, így kénytelen volt kiszállni, és azzal védekezett, hogy alig három napja vezeti a tanfelügyelőséget, nem ismeri a szülők által említett dokumentumokat, ilyen ügyekben pedig amúgy is csak a tanfelügyelőség vezetőtanácsa hozhat döntést, majd visszament az irodájába. Nemsokára megjelent két helyi rendőr is a tanfelügyelőség előtt, akiket vélhetően maga Macarie hívott ki, szerinte a szülők agresszíven viszonyultak hozzá.
Ezek után Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest küldte ki az iroda elé, a folyosóra, hogy fogadja a szülőket és a sajtó képviselőit. A magyar főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, ő sem érti, mi van az ügy hátterében, és jóllehet a keddi tárgyaláson többször is elhangzott, hogy érvényes az iskolahálózatra vonatkozó határozat, ezt senki nem rögzítette írásban. Hozzátette: a tanfelügyelőség alkalmazottai félnek attól, hogy ugyanaz lesz a sorsuk, mint a volt főtanfelügyelőnek, Ştefan Someşannak, illetve Tamási Zsoltnak, a katolikus iskola igazgatójának, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Múlt kedden ugyanakkor Lucian Goga prefektus hívott össze tárgyalást az ügyben a szülők kezdeményezésére. A megbeszélésen jelen voltak a városi tanács, a tanfelügyelőség és a prefektúra képviselői. Akkor a diákok szüleinek azt ígérték, a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága érvényesnek tekinti a 2015/33-as számú tanácsi határozatot, amely belefoglalta a város iskolahálózatába a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot is, az erről szóló átiratot pedig eljuttatják a tanfelügyelőséghez, amely ezt követően engedélyezi a felekezeti iskolába való beiratkozást. Mindez szóban hangzott el akkor, írásban senki nem rögzítette, most pedig a szaktárca teljesen új iskolahálózatot javasolt.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 29.
A műemlékvédő szerepkörön túl
„Kalapáccsal verik le a műemlék épületek homlokzatát, 16. századi köveket törnek szét a Főtéren, több száz éves fákat vágnak ki a Petőfi utcában, hogy szállodát építsenek a helyére. A Fellegvár egy hajléktalanszálló, az utcákat előbb leaszfaltozzák, aztán feltörik csatornázás miatt. Nem tudjuk, mi történik az állványok mögött, a New York szállónál. Omlanak ránk a belvárosi erkélyek, a Szamos még mindig koszos, kevés a sétálóutca. A városba érkezőket csak Cluj-Napoca felirat fogadja….” – sorolták előadásuk végén az Örökségünk Őrei mozgalom és vetélkedő kolozsvári döntőjén az egyik csapat tagjai, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, akik a kincses városbeli Tűzoltótornyot fogadták örökbe.
Rendkívül kreatív, sziporkázó ötleteket felvonultató előadásukban nemcsak az adott műemlék és áttételesen a város több évszázados múltját elevenítették fel szellemesen, de az épített örökséggel kapcsolatos, jelenleg is fennálló gondokra, a közvéleményt régóta foglalkoztató akut problémákra világítottak rá.
Az, hogy a diákok továbbgondolják a versenyen kijelölt feladatokat, a várost érintő problémák élénken foglalkoztatják őket, sőt a jövőbeni megoldásokat is felvillantják, nemcsak figyelemre méltó, de mintaszerű. És az sem mellékes, hogy a gyerekek a kívülállók számára is világosan érzékelhető lelkesedéssel, izgalommal kapcsolódnak be a valóban megmentésre és védelemre szoruló, vagy akár a jobb állapotban lévő műemlékek népszerűsítésébe, az iskolai feladatokhoz képest alternatív, a képzelőerejüket, kreativitásukat megmozgató tevékenységekbe.
Ez pedig messze túlmutat a verseny keretein. Persze díjakat is kapnak, táborokban, kirándulásokon, fesztiválokon vehetnek majd részt, de az, ahogyan maga a műemlékvédő szerepkör lelkesíti őket, ennél többet jelent. Az RMDSZ indította kezdeményezés valóban sikeressé vált, és ami szintén figyelemre méltó, hogy ily módon az épített örökség nemcsak a felnőtt szakmabeliek, profi műemlékvédők, építészek vagy művészettörténészek számára lehet fontos, hanem a fiatal generáció számára is. Hiszen nyolc megye 1500 diákja és pedagógusaik, húsz erdélyi magyar iskola kapcsolódott be a mozgalomba, a középiskolások többtucatnyi műemléket fogadtak örökbe, ismertek meg, és népszerűsítettek.
Ha ezeknek a tizenéveseknek legalább egy része a továbbiakban is hasonlóképpen viszonyul a kulturális értékek védelméhez és megőrzéséhez, ha az adott problémák mentén kreatívan, körültekintően keresnek megoldásokat, akkor talán egyelőre még nem kell vizionálnunk az erdélyi épített örökség pusztulását. És hátha sikerül majd elérniük azt, hogy élhetőbb legyen a környezetük, ne vágják ki a fákat, tiszta legyen a Szamos, ne omoljanak le a belvárosi erkélyek, és hogy ne csak Cluj-Napoca felirat fogadja a városba érkezőket.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 29.
Egyetem-népszerűsítő körúton volt a PKE
Székedi Levente, Pásztor Rita, Bánffy-Benedek Andrea, Szilágyi Ferenc, Kristófi János, Kulcsár Árpád, Bordás Andrea, Flórián Gyula egyetemi oktatók, valamint Nyíri Enikő kommunikáció és PR-felelős a múlt hét folyamán látogatást tett a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceumban, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, a margittai Horváth János Elméleti Líceumban és az érmihályfalvai Főgimnáziumban.
A diákok betekintést nyertek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem életébe, képzéseibe, interaktív játékokkal szemléltették a társadalomtudománnyal foglalkozók kutatási tevékenységét, pályaválasztással kapcsolatos hasznos információkat mondtak el az oktatók, valamint gyors és hatékony német nyelvoktatásban részesültek a diákok.
Az egyetemnépszerűsítő körút résztvevői köszönik az intézményvezetők, tanárok és diákok kedves fogadtatását. A következő hét folyamán még több képzőiskolába ellátogatnak.
A PKE továbbra is hívja és várja a középiskolás diákokat az április 11-ei egyetemi nyílt napra.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 29.
„A színház által létezünk”
Március 27-én, hétfőn este a színház világnapja alkalmából a nagyváradi Szigligeti Színház nagytermében Varga Gábor nagyváradi publicista, drámaíró Kályhabúcsúztató című darabjával ünnepelték az idén 55. éve világszerte megtartott színházi napot.
A nagyváradi Szigligeti Színház színpadán felállított kisszínpadon találkoztak a helyi társulat vezetői és művészei a felolvasószínházi darab Nagyváradról elszármazott írójával, Varga Gáborral és annak rendezőjével, Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatójával, valamint a színházszerető érdeklődőkkel.
A színházi világnap üzenetét, amelyet 1962-ben Jean Cocteau fogalmazott meg először, évente rendszeresen öntik szavakba a felkért világhírű színművészek, idén Isabelle Huppert francia színésznő tolmácsolta, akinek gondolatait Novák Eszter, a Szigligeti Színház művészeti vezetője továbbította a váradi közönségnek. A nyolcadik színésznőként, akit felkértek az üzenetírásra Huppert a színházi világünnep időn és téren átívelő gazdagságáról beszélt, amikor mindannyian együtt örülünk a szépnek és jónak, kijelentve, hogy „nem mi, a színészek, akiket a szerepeink elkísérnek mindenhová, és nem is a közönség adunk életet a színháznak, hanem éppen fordítva: mi létezünk a színház által”. A Golden Globe-díjas színésznő továbbá úgy fogalmazott: „A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát” Szerinte a színház mindenkit összehoz, azt is, aki csinálja, és azt is, aki nézi. „A színház védelmez és menedéket nyújt.”
A nagyváradi Ady Társaság alapítójának, Varga Gábornak a darabját Fábián Enikő, Dobos Imre, Kardos M. Róbert, Fodor Réka, Kiss Csaba és Szabó Eduárd vitték színpadra, a bemutatót követően pedig az alkotók is szót kaptak, akikkel Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. A nagyváradi születésű beszélgetőpartnerek, barátok, írótársak megismerkedésük egyes mozzanatait idézték fel, majd a darab kapcsán annak önéletrajzi ihletésű mozgatórugóiról, valamint a színház feladatáról cseréltek eszmét. Varga Gábor azt mondta, hogy „a Kályhabúcsúztatóban a mi életünk van benne, az anyagi megnyomorodásba került család, egy, már feldolgozottnak vélt kor”, a kommunizmus titkosszolgálata, a besúgók és besúgottak félelmei, valamint a jelen modernsége, digitalizáltsága, a régiség értékvesztése. Gáspárik a diktatúra idején élt énünk vállalható vagy nem vállalható tetteiről beszélt, hangsúlyozva azt, hogy Romániában elmaradt a szembenézés ezzel a múlttal, jóllehet igenis kellene beszélni róla, hiszen „bármikor visszaeshetünk egy diktatúrába, csak egy áramszünet kell hozzá, ahogy a darabban is történik”.
A beszélgetés és az este búcsúgondolatát az alkotók a következőképpen fogalmazták meg: „Mindig emberi kapcsolatokról és az erkölcs kérdéséről van szó, arról, hogy mások kárára ténykedünk-e vagy sem. A gyerekeinknek, az unokáinknak kell utat mutatnunk [Varga], különösen most, amikor saját magunkról jelentünk rendszeresen az egész világnak [Gáspárik]”.
Szamos Mariann
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. március 29.
Dr. Bura Lászlóra emlékeznek csütörtökön
A 2014-ben, 82 éves korában elhunyt kultúremberre emlékeznek.
Március 30-án 16 órai kezdettel a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató központ kiállítótermében a 2014-ben elhunyt Dr. Bura Lászlóra emlékeznek.
Az esemény keretében felszólal Pop Felician, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója, Szőcs Péter, a múzeum aligazgatója, az Identitas Alapítvány elnöke, Muhi Sándor helytörténész és Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke.
A helytörténész, néprajzkutató, pedagógus, újságíró, nyelvész, pedagógiai szakíró 2008 óta Szatmárnémeti díszpolgára volt. Élete során több szatmári oktatási intézmény létrehozásában vett részt, alapító tagja volt a Szatmárnémeti RMDSZ-nek és ott bábáskodott a nemrég megszüntetett Szatmári Magyar Hírlap születésénél is. Számos helytörténeti írás, tanulmány szerzője volt, halálával hatalmas űrt hagyott a megye kulturális életében.
szatmar.ro
2017. március 29.
Tanár úr kérem… – 40 éve hunyt el dr. Mikó Imre
Talán az 50 éves érettségi találkozónkon mondta a jogász végzettségű Tokay Gyuri: azt, hogy ő 90 után miniszter lehetett, 90%-ban középiskolájának, a későbbi Brassainak köszönheti. Igaza lehetett, OSZTÁLYUNK adott a kincses városnak két irodalmárt, akik joggal bekerültek a Ki-kicsoda a magyar irodalomban? c. gyűjteménybe, politikust, aki egyetlen magyarként nagykövet lehetett a balti államokban, de öt orvos, három-három tanár és mérnök, hídépítő, katonatiszt, üvegtechnikus, jogász, TV-doktor, vegyész is „kikerült” a „33”-ból, akik „velem jártak”. Balló Zoli jó pár társával együtt nem végzett főiskolát, de mint bábos és pantomimszínész bejárta Európát, és valamennyien dicsőséggel vitték tovább Brassai Sámuel szellemét, nevelőink tanításait. (Ha igaz, a legutóbbi „névsorolvasásnál” még 13-an éltünk a nagy tervekkel, világhódításra készülő 16-17 évesekből.)
És mi kellett ehhez? Az, hogy az alma ne essen távol a fájától és az alma materétől, a „tápláló anyától”. Az alma mater jeles tagja volt Árkossy Sándor tanár úr, a tudós-pedagógus és főleg emberi tanári karnak, őt is egy időre letiltotta a hatalom a katedráról. Csak 61-62 éve volt, amikor tanárjelöltek (szótárunk szerint tanártojások) jöttek tanítani iskolánkba. A földrajz szakos tanár úr jelezte előzetesen, hogy egy beszédhibás jelölt tart órát aznap, viselkedjünk rendesen. Olyan rendes-összetartó ritkán volt az osztály, a X. B, mint akkor, feleléskor mindenki remekelt, még azt is elmondtuk, ami a könyvben nem volt benne, még azt is, hogy Madagaszkárnak Benyovszky Móric személyében magyar kormányzója (vagy királya?) volt. A új lecke leadásánál pókerarccal követtük a friss ismereteket, az apróbb beszédhibáknál tilos volt a mosoly… Még volt abban az időben próbatanítás, román irodalom óra után az egyetemi tanár elismerte, hogy tudunk annyit, mint a román osztályok (igaz, Sinka Zoltánnál nem volt pardon). Emlékezetes az a próbatanítás, amikor a túlbuzgó ifjú hölgy egy pisszenés miatt három társunkat kiküldte az osztályból. Ránéztünk Tokay Gyurira, ő intett, és mi megleckéztettük a „pittyogó tanártojást”, feleléskor a passzív rezisztencia módszerét alkalmaztuk, hiába hívta ki a hölgy a napló szerinti legjobb tanulókat, ők igyekeztek a legbutább válaszokat adni. A kalapot az akcióra egy hangos ásítás tette fel, a vallatásnál, ami nem volt a legsportszerűbb, már az igazgatónkat akarta az inkvizítor behívatni, amikor a hátsó padsorokban elhelyezkedett egyik tanárjelölt kolléga jelentkezett mint tettes. (Nem tudom, hányassal jutalmazták a pedagógiai érzékkel nem rendelkező jövendőbeli tanárnőt…)
A nyár közeledtével, amikor a Kossuth Lajos utcában zöldelltek az út menti fák és nyitott volt az ablak, Árkossy tanár úr elmondta, hogy amikor a „refeknél” igazgatott, az évzáró banketten ő is kapott egy nótát diákjaitól – a Kár volt összeveszni veled… kezdetűt –, az a tanár pedig, aki év közben diákjainak év végi kirándulást ígért a jó tanulásért, az a Hazugság volt minden szavad elejű nótát kapta a rögtönzött énekkartól.
Dr. Heinrich László, a tudós fizikus-vegyész, az első, azaz a tízéves érettségi találkozónkon, amikor még szinte az egész osztály jelen volt, „szomorúan” állapította meg: Csak a diákok öregedtek, mert tíz évvel ezelőtt a tanárok már akkor is öregek voltak. Amikor a tanár úr minden órája előtt megjelent a Fizikumba vezető „titkos ajtóban”, akkor Edisont láttam magam előtt, a Merlo Park varázslóját. A „tisztogatás” őt is elérte, egy nagy kolozsvári gyár megbecsült laboránsa lett.
Fejér Miklós, szeretett osztályfőnökünk, aki szintén tett egy kis „vidéki kitérőt” Szucságon, nem volt nagyon boldog, hogy páran elhagyták Szép Erdélyországot, idézhette volna Kányádi Sándort, amit válaszként adott egy borúlátó megállapításra: Kivándorolt az erdélyi értelmiség színe-java. A székely költő szerint a színe lehet, de a java itthon maradt. Fejér „Miki”, az oszi ’66-ban így üdvözölt minket: Örvendek, hogy ti újra a padban, én újra a katedrán. Humoros megjegyzéseit általában az irodalomból vette.
A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Ez lett volna dr. Mikó Imre sorsa, ha nem ismerte volna az öreg halász, Santiago mondását: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. Elsőéves főiskolai hallgatóként, 1957-ben egy délután hallottam volt osztálytársamtól, aki későbben altatóorvos lett Vásárhelyen, hogy Mikó tanár úrral kollégák lettek a Nagy könyvesbolt raktárában, ez volt a tízévi orosz nyelv oktatás jutalma. Később láttuk tanárunkat könyvcsomagokat cipelni a Lábas-házig és estefelé vissza. Majd az Egyetem utcai könyvesboltban lett elárusító… Egy kolozsvári újságíró akkor írta róla, dr. Mikó áll a pult mellett és ír… Akkor születhetett A bércre esett fa, Az utolsó magyar polihisztor és A szülőföld szerelmesének története.
Bölöni Farkas Sándor, „a székely, aki felfedezte a demokráciát”… Életének leírása több kiadást is megért, Brassai Sámuelről száz történetet gyűjtött össze a TANÁR ÚR, dedikált példánya könyvtáram féltett kincse 1971-ből, a legnagyobb székely, Orbán Balázs életének regénye csak 2011-ben láthatott napvilágot, addig őrizte a család az értékes kéziratot. Érdekes helyzet, egy szimpatikus tanár és egy gyűlölt tantárgy együtt. Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Tolsztoj vagy Csajkovszkij ismerete előtt nekünk az orosz egyet jelentett a szovjet katonával, „a ruszkival”, azzal, aki elvitte a nagymama utolsó malacát és vodkával átitatva lelőtte nagynéném férjét. A kötelező anyagon kívül, amiből mára már semmi sem maradt, emlékszem arra, hogy a Háború és béke megírásakor Tolsztoj felmérte a borogyinói harcteret, és a Nagy Péter film bemutatója után megtudtuk ugyanabból a forrásból, hogy a cár néger hajóinasa Puskinnak volt a nagyapja.
Amikor a magyar Nobel-díjasok „titkát” kerestem életrajzukban, egy közös dolgot találtam, valamennyinek diákkorában szülei biztosították a kísérletezés lehetőségét, az otthoni labor felszerelését, és megkeresték számukra a legjobb iskolákat, tehát ALMAFA és ALMA MATER… Igen, Család és Iskola.
Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós
Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. március 29.
Generációk közti kötelékek
A Genkapocs megmarad
Novemberben indította útjára a Zathureczky Otthon szervezői közössége azt az újszerű projektet, amelynek keretében az otthon idősei a gyermekvédelem keretében nevelkedő, hátrányos helyzetű kisdiákokkal társalogtak, együtt tanultak, mindnyájuk örömére. Beszédes a projekt neve is, utal a generációk közötti kötelékre: Genkapocs. A programot tegnap zárták, a szereplők összegezték tapasztalataikat és a tanulságokat.
A Genkapocs célja az volt, hogy javítsa az aktív időskor megélési képességét, ugyanakkor az érintettek életkörülményeit, társadalmi beilleszkedésüket könnyítse, lehetőséget teremtsen a hagyományőrzésre, az értékrend átadására. Fábián Kinga, a Zathureczky Otthon programfelelőse egyértelműen sikerként értékelte, hogy érezhetően kialakult a korban távolálló szereplők között egy kötelék.
Az 1-es számú családi házból négy elemista kisdiák járt be heti egy-két alkalommal az otthonba. Bár az elején hat mentor és hat diák kapcsolódott be, főleg egészségügyi problémák miatt időközben két gyermek és két idős lemorzsolódott, a többiek közül azonban többen a projekt zárása után is ápolni kívánják a kapcsolatokat. A gyerekek is visszajárnának még, erre természetesen bármikor lehetőségük van.
Egyiküket nagyon sokat segítette a házi feladatok megoldásában Hedviga néni, egy másik kislánynak főleg a román nyelvtan alapjait adta át mentora, Rózsika néni. Egy kisfiú az öregek szórakoztatásában lelte örömét, gitározott is nekik, egy leányka pedig, előkészítős lévén, felhőtlenül játszott, kézműveskedett Éva nénivel.
– Mivel ezeknek a gyermekeknek csak ritkán van alkalmuk az idősebb generációval találkozni, mindannyiuk tapasztalati köre bővült a program által – értékelte Rozin Tünde, az 1-es családi ház vezetője.
– Nem volt zökkenőmentes a program lebonyolítása, de elsősorban a pozitívumokra összpontosítunk – tette hozzá Klárik Mária Antónia, az otthon igazgatónője. – A felek élményei, az elégtétel, amit éreznek az öregek, mert beszélhettek fiatalkorukról és megismerhették a mai fiatalság életét; a gyermekek öröme, hogy szoros lelki közelségbe kerültek egy akár nagyszülőnek is tekinthető öreggel, és azok érdeklődőnek mutatkoztak az ő dolgaik, érzéseik és hobbijaik iránt, mind olyan eredmények, amelyek megérték az erőfeszítést.
Kár, hogy olyan nehezen és kevesen fogunk bele…
A pályázat szervezéséből kivette részét a Kárpátháló Közösségi Együttműködés a Szépkorúakért hálózat, a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, a Kertváros Egyesület és az Oktker-Nodus Kiadó Kft. is, így a projekt határokon átnyúló együttműködési rendszerben szolgálja a külhoni és anyaországi magyarság kapcsolatainak erősítését.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Hol van a Bálint Gábor-emléktábla?
Aggályok Szentkatolnán
Szentkatolnai olvasóink panaszkodtak, hogy a jeles nyelvész szülőháza helyére utólag felhúzott épületre sem az új tulajdonos, sem az önkormányzat nem helyezte vissza a tavaly leszerelt Bálint Gábor-emléktáblát.
A falu híres szülöttje, Bálint Gábor Kelet-kutató és nyelvtudós (1844–1913) szüleinek telke még a múlt század első felében a Harai család tulajdonába került. A szülői lak helyén Harai Adolf épített új házat, ennek falára helyeztetett el a falu egy emléktáblát 1994-ben. Később a ház Harai Adolfról leszármazottjára, a gelencei P. Évára maradt, aki 2007 környékén viszont eladta Bódi Andornak. Bódi külső munkálatokra hivatkozva levetette az emléktáblát, így azt a polgármesteri hivatal raktárába szállították.
Mivel Bódit nem értük el, Tusa Levente polgármesterhez fordultunk, aki elmondta: az emléktáblát mindenképpen visszahelyezi az önkormányzat, ha nem is a házra, akkor a Bódi telke mellé, csak előtte biztosítaniuk kell az anyagiakat egy betonalap megöntéséhez. Arra a kérdésünkre, hogy annak idején a Bálint Gábor Egyesület miért nem próbálkozott a ház megvásárlásával, Szőcs Ervin elnök közölte: a tulajdonos nem ajánlotta fel ezt a lehetőséget az egyesületnek.
Nagy Szabolcs Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Székelyföldi könyvelők találkozója
Románia, az adóparadicsom
„Románia adóparadicsom a mikrovállalkozások számára”, mondja Debreczeni László sepsiszentgyörgyi adószakértő, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, aki nem emlékszik, hogy lett volna még a mostanihoz hasonló kedvezményes környezet a mikrovállalkozások számára.
Jelenleg ugyanis az évi 500.000 euró alatti forgalmat megvalósító, és legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek alig 1 százaléknyi forgalmi adót fizetnek, és a kiadások leszámítása után további 5 százaléknyi osztalékadóval ki lehet venni a pénzt a cégből, mutatott rá az adószakértő. Hozzátette: többek között e köré építik a pénteken, Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő 3. Székelyföldi Könyvelők Találkozóját, amelynek témája: alacsony adózás, hatékony vállalatok.
A térség egyik legnagyobb gazdasági jellegű eseményén pénzügyminisztériumi vezetők, neves jogi- és adótanácsadó cégek szakemberei és egyetemi professzorok nyújtanak tájékoztatást az aktuális adózási változásokról és az áfa-szabályokról. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) háromszéki fiókja és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Könyvelők Találkozója március 31-én, pénteken 9 órakor kezdődik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának székhelyén (részletek a www. rmktkovaszna.ro vagy a www.ccicov.com oldalon).
A találkozó aktualitását hangsúlyozva Debreczeni László rámutatott, idén a mikrovállalkozásokat, a szálloda- és vendéglátóiparban tevékenykedő cégeket érintették az adóügyi újdonságok. Az osztalékadó csökkenése, a visszafordított nyereség adómentessége, a mikrovállalkozások kedvezőbb adózása és szélesebb kiterjesztése olyan tényleges kedvezmények, amelyek a vállalkozások versenyképességét tudják növelni, ezért szükséges és érdemes is róluk beszélni. Ugyanakkor sok kérdés van még a jogszabályok alkalmazása kapcsán, ezeket szeretnék tisztázni a pénteki rendezvényen, ahová nemcsak könyvelőket és adószakértőket, hanem közgazdászokat, vállalkozókat és egyetemistákat is várnak.
György Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi jövedelmek nyilvántartóját, Mariana Vizoli pénzügyi szakértő az áfa-fizetők újra regisztrálásának folyamatát ismerteti. Georgeta Toma pénzügyminisztériumi osztályvezető a szállodák és éttermek jellegzetes adózásáról értekezik, Florin Dobre, a CECCAR ügyvezető igazgatója a vissza nem térítendő pályázatok elszámolását ismerteti, Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke a fizetésképtelenséget megelőzni hivatott Pre Solve-programot mutatja be, dr. Radu Bufan, a Temesvári Nyugati Egyetem professzora a nyereségadóról tart előadást, az NNDKP ügyvédi iroda szakértője pedig a jövedelem adózása és a társadalmi járulékok témájában tart tájékoztatót. A szervező RMKT Kovászna megyei fiókjának elnöke, Bogdán Laura elmondta: a szervezet célja a szakmai kultúra terjesztése, a tagok szakmai fejlődésének elősegítése, így a Székelyföldi Könyvelők Találkozója is ezt szolgálja, hiszen teret ad az újítások céges szintű alkalmazásának értelmezésére a könyvvitel és az adózás területén.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Átment Fejér László törvénytervezete
Ne Bukarest diktáljon!
Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé.
„Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház.
A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést.
Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé.
„Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház.
A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Sepsiszentgyörgyön állít ki az udvarhelyi szobrászművész
A szentgyörgyi Lábasházban lesz megtekinthető Berze Imre kiállítása.
Az Erdélyi Művészeti Központ szervezésében március 31-én, pénteken 18 órakor nyitják meg Berze Imre szobrászművész kiállítását a sepsiszentgyörgyi Lábasházban. A tárlatot Lőrincz Ildikó művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója nyitja meg, közreműködik Gábor Szabolcs szopránszaxofonos. A kiállítás április 30.-ig tekinthető meg.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. március 29.
Bejegyezte az Európai Bizottság a Minority SafePacket
Történelmet írtak szerdán az európai kisebbségek, hiszen az Európai Bizottság új, ezúttal kedvező döntést hozott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzéséről. A Bizottság részleges bejegyzést hagyott jóvá, amely kilencet tartalmaz az eredeti tizenegy javaslatból.
A kezdeményezést az RMDSZ és partnerei javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kisebbségi vezetőkből álló bizottság égisze alatt 2013-ban indította el.
A luxemburgi törvényszék idén február 3-án helyezte hatályon kívül az EB korábbi, elutasító döntését, és egy új, részletesen megindokolt döntést kért a Bizottságtól. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a kezdeményező bizottság tagja és Vincze Loránt, a FUEN elnöke Máltán üdvözölték a Bizottság új döntését, amely lehetővé teszi, hogy aláírásgyűjtés induljon, majd jogalkotás kezdődjön az európai kisebbségvédelemről.
„Nem hátráltunk meg, amikor az Európai Bizottság elutasította a Minority Safepack kezdeményezést. S nem hátrálunk meg most sem, amikor lehetőség nyílik arra, hogy befejezzük mindazt, amit évekkel ezelőtt az európai polgári kezdeményezéssel el akartunk érni: mi továbbra is párbeszédet kérünk az őshonos európai kisebbségek nevében az uniós intézményektől egy közös kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozásáról és a nyelvi-kulturális sokszínűséghez kapcsolódó intézkedésekről” – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki az RMDSZ delegációjával az Európai Néppárt máltai kongresszusán vesz részt jelenleg.
Vincze Loránt úgy fogalmazott: „A Minority SafePack kezdeményezés új és mindeddig páratlan lehetőséget nyit a kisebbségi érdekérvényesítés előtt.” A FUEN elnöke az EB-vel kötött megegyezés hátteréről is beszélt: „Elfogadtuk az Európai Bizottság részleges bejegyzésre vonatkozó ajánlatát, hiszen nagyon fontosnak ítélt javaslataink szinte kivétel nélkül bekerültek, és egészében a Minority SafePack kezdeményezés több, mint nyolcvan százaléka bekerült a csomagba. Ez egy olyan eredmény, ami minden várakozásunkat felülmúlta, ezt a csomagot bátran bemutathatjuk Európában. Nem kevesebb, mint kilenc jogi aktus jöhet létre az aláírásgyűjtés nyomán, ami több mint, ami a Római Szerződés elfogadása óta összesen az uniós kisebbségvédelemben történt.”
Vincze Loránt elmondta, hogy az aláírásgyűjtést a FUEN egy intenzív és látványos kampánnyal szeretne véghezvinni. Az 1 millió aláírás összegyűjtésére 12 hónap áll a kezdeményezők rendelkezésére és nem csak kisebbségi személyek, hanem bármely európai állampolgár aláírhatja. „Egy évünk van arra, hogy felhívjuk Európa figyelmét hatvan millió polgárra, akik valamely kisebbségi nemzeti közösséghez vagy nyelvi csoporthoz tartoznak. Beszélni kívánunk magyar közösségeink helyzetéről és terveiről is, valamint meg akarjuk győzni az európaiakat, hogy aláírásukkal követeljék a nyelvi és kulturális hagyaték védelmét, támogassák a kisebbségi régiókat” – fogalmazott Vincze Loránt.
„Az RMDSZ európai kisebbségpolitikai célkitűzése természetesen otthoni kihívásokkal is kiegészül, hiszen olyan anyanyelv-használati törvénymódosítást nyújtunk be hamarosan, amely kötelezővé tenné a nyelvi jogok alkalmazását minden olyan területen, ahol magyarok élnek. A jelenlegi húsz százalékról tízre csökkentetnénk az anyanyelv-használati küszöböt. A törvény értelmében magyarul is feliratozni kellene a településeket, utcaneveket, intézményeket és közterületeket, a közérdekű információkhoz való hozzáférést pedig magyar nyelven is biztosítani kellene. Amennyiben nem tartanák be a törvényeket, szankciók is járnának” – tette hozzá Kelemen Hunor.
Mi a Minority SafePack? A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés a FUEN legnagyobb politikai projektje, amelyet az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt (SVP) és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN) kezdeményezett. A „Nem vagy egyedül. Egy millió aláírás a sokszínű Európáért!” mottót viselő dokumentum tizenegy EU-s intézkedést és jogszabályt javasol, amely az európai őshonos nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét és érdekét szolgálja a következő területeken: regionális és kisebbségi nyelvek, kultúra és oktatás, regionális politika, közképviselet, egyenlő bánásmód, audiovizuális és egyéb média, regionális (állami) támogatás. A javaslatcsomagot a kezdeményező bizottság 2013-ban nyújtotta be. Az Európai Bizottság uniós kompetenciahiányra hivatkozva elutasította bejegyzését, így nem kezdődhetett el egy uniós jogi aktus elfogadását célzó egy millió támogató aláírás összegyűjtése. A kezdeményező biztosság tagjai között van Hans Heinrich Hansen, a FUEN volt elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint az ENSZ egyik magas rangú diplomatája, kisebbségi képviselők, regionális vezetők és miniszterek. Az ügymenet során Magyarország a kisebbségek oldalán, Szlovákia és Románia pedig az Európai Bizottság oldalán lépett fel, a tárgyalásra 2016. szeptember 16-án került sor. A 2017. február 3-án kihirdetett döntés értelmében az Európai Bizottság egy új, részletesen megindokolt döntést kellett hozzon.
Az európai polgári kezdeményezés intézményét 2012-ben vezette be a Lisszaboni Szerződés. Az új jogintézmény értelmében a legalább 7 tagállamból származó 1 millió aláírás összegyűjtése esetén az Európai Bizottságnak meg kell fontolnia jogalkotási folyamatot elindítását a polgárok által javasolt tárgyban. Az 1 millió aláírás összegyűjtésére 12 hónap áll a kezdeményezők rendelkezésére és nem csak kisebbségi személyek, hanem bármely európai állampolgár aláírhatja.
maszol.ro
2017. március 29.
Az EPP vezetőivel tárgyalt az RMDSZ delegációja a máltai kongresszuson
Manfred Weberrel, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, illetve Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával találkozott szerdán a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció az EPP máltai kongresszusán.
A kétoldalú találkozókon a szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat. Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék többszáz ott tanuló gyermek jövőjét.
A szövetségi elnök ismertette az RMDSZ anyanyelv-használati törvénymódosítását, amely kötelezővé tenné a nyelvi jogok alkalmazását minden olyan területen, ahol magyarok élnek, a jelenlegi húsz százalékról tízre csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt, emellett ennek alapján magyarul is feliratozni kellene a településeket, utcaneveket, intézményeket és közterületeket, be nem tartása esetén, pedig szankciók járnának.
Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság ma bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése – a néppárti frakcióvezetőt erről is tájékoztatta a szövetségi elnök, és arra kérte: segítse a kezdeményezést. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Kelemen Hunor nem először találkozik az Európai Néppárt főtitkárával, Antonio Lopez Isturizt rendszeresen tájékoztatja a romániai, főként az erdélyi magyar kisebbséget érintő kérdésekről. Ezúttal arról számolt be, hogy bár az RMDSZ nincs kormányon, parlamenti együttműködést kötött a kormánykoalícióval, így akar érvényt szerezni az erdélyi magyarság törekvéseinek. Elmondta, a következő időszak legnagyobb törvénykezési kihívása az Szövetség számára az anyanyelv-használati törvénymódosítás. A főtitkár leszögezte: minden téren támogatja az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság törekvéseit.
maszol.ro
2017. március 29.
Kiállnak bántalmazott társuk mellett a kolozsvári magyar színészek
„Mélységesen aggasztónak” tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a Rosmersholm pénteki bemutatóján történt incidenst. A közösségi oldalakon terjedő állásfoglalást a pénteki előadás teljes szereposztása aláírta.
Amint arról a Maszol is beszámolt, az egyik színésznő elleni verbális és fizikai agressziót vizsgálta a rendőrség pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületében, Henrik Ibsen Rosmersholm című darabjának a bemutatója idején. Az agresszor a darab rendezője, Andrij Zsoldak volt. Tompa Gábor igazgató a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek” minősítette az incidenst. Az érintett színésznő vasárnap este a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy nem kíván feljelentést tenni az ügyben, a belső munkafolyamat részének tekinti a történteket, és mihamarabb el szeretné felejteni.
Állásfoglalásuk szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei kiállnak egymás mellett, elutasítanak mindennemű agressziót és aggasztónak tartják a történteket, illetve elvárják, hogy a színház megtegye a szükséges lépéseket a hasonló esetek megelőzésére. A nyilatkozatot a színház külső munkatársai, Bíró József és Hatházi András is aláírták. Utóbbi korábban a Maszolnak úgynyilatkozott, „egy rendező addig mehet el, ameddig a munkatársai engedik”.
Alább közöljük a teljes szöveget:
Mi, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, egyöntetűen és határozottan kiállunk egymás mellett és egymásért. Elutasítunk mindennemű agressziót. Nem tekintjük úgy, hogy az agresszió a színházi munka része, vagy, hogy létezik olyan helyzet, ami ennek jogosultságot teremt. Mélységesen aggasztónak tartjuk a nemrég történteket. Úgy érezzük, hogy ilyen helyzetben egyetlen ember elfogadhatatlan gesztusa miatt árnyék vetül a munkánkra. Elvárjuk, hogy a munkánknak otthont adó intézmény tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő. Messzemenően szolidárisak vagyunk minden egyes színpadra lépő társunkkal, és erőt, bátorságot kívánunk a továbbiakban. Aláírják: Laczó Júlia, Orbán Attila, Marosán Csaba, Varga Csilla, Imre Éva, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Laczkó Vass Róbert, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Kató Emőke, Kali Andrea, Buzási András, Kézdi Imola, Dimény Áron, Panek Kati, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs, Ötvös Kinga, Vindis Andrea, Farkas Lóránd, Pethő Anikó, Kicsid Gizella, Bács Miklós, Balla Szabolcs, Árus Péter, Fogarasi Alpár Valamint: Hatházi András, Bíró József
maszol.ro
2017. március 29.
Johannis: egyensúlyt és feltétlen pártatlanságot kértem a SRI-től
Tevékenységében és a civil társadalommal való együttműködés elmélyítésében egyensúlyt és pártatlanságot kért a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI) Klaus Johannis államfő.
„Feltétlen egyensúlyt és pártatlanságot kértem a SRI-től tevékenysége leboyolításában és a civil társadalommal való partnerség elmélyítésében, az állampolgárral való viszonyában, amelynek biztonságát hivatott őrizni” –- mondta az államfő a SRI 2016-os évi tevékenységének kiértékelőjén.
maszol.ro
2017. március 29.
Bemutatták a hat éves kolozsvári Magyar Történeti Intézet első évkönyvét
Ezután rendszeresen évkönyvet jelentet meg a 2011-ben alakult kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Erdélyi Évszázadok címmel. Az első kiadvány főként az erdélyi fürdőéletről szóló tanulmányokat tartalmaz, a következő a migráció-intergráció témakörre összepontosít majd.
Az első évkönyv szerdai bemutatóján dr. Ovidiu Ghitta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának dékánja gratulált a kezdeményezőknek, kiemelte, hogy fontos lépés ez a fiatal, mindössze hat éves intézet életében és üdvözölte, hogy a kiadványban elismert történészek és pályakezdők közös fórumon publikálhatnak.
A kötetet Romsics Ignác akadémikus ismertette. Elmondta, hogy az évkönyv súlypontját képező témáról, a fürdőéletről 2014-ben konferenciát is szervezett az intézet.
A kötetben az erdélyi történészek mellett két magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. Kósa László akadémikus, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója, a fürdőélet szakavatott kutatója nyitja meg az évkönyv tematikus részét szövegével, amely a 18. század végétől az államszocializmus időszakáig tekinti át az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőéletét. Várkonyi Gábor pedig a kora újkori Magyarország testkultúrájáról ír: a 16-17. századi arisztokrácia életéhez hozzátartozott a fürdés, bár nem kiépített medencékben, hanem gödrökben történt, legfeljebb pokrócot terítettek az aljára, hogy ne kelljen sárban tapicskolniuk.
Burkhardt Britta a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén feltárt római kori katonai fürdőkről ír, Fehér Andrea a 18. századi erdélyi emlékiratokból kirajzolódó fürdőkultúrát ismerteti, mint írja „A fürdők üdítő hatással voltak az amúgy melankóliára és hipochondriára hajlamos erdélyi nemesség hangulatára, ugyanis tökéletes alkalmat biztosítottak a társas elmélkedésre.” Ferencz-Mátéfi Kriszta Tusnádfürdő történetére összpontosít, Imecs-Magdó Eszter az állami beruházással a 20. század elején kiépült szecessziós Vízaknáról ír, Zepeczáner Jenő pedig a székelyföldi dualizmus kori fürdők gazdaságos működtetését vizsgálja.
Az évkönyvben több rovat szerepel, a Műhelyben fiatal doktoranduszok mutatkoznak be, ebben a számban Fodor János a marosvásárhelyi „városépítő” polgármester, Bernády György kultuszáról ír, Markaly Aranka pedig a 16-17. századi csíkszéki nemességről.
Az Arcél című rovat két jelentős 20. századi történészre emlékezik, Szabó Csaba az erdélyi magyar ókortudomány máig egyetlen nemzetközileg is elismert művelőjéről, Bodor Andrásról, Lupescu Makó Mária pedig Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzorról írt pályaképet.
30 évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar diákja volt a kolozsvári történelem szaknak, senki sem mert volna Magyar Történeti Intézetről álmodni, kezdte köszöntő beszédét Rüsz-Fogarasi Enikő, a BBTE Történelem és Filozófia karának dékánhelyettese, az évkönyv főszerkesztője.
Elárulta, hogy az első, művelődéstörténeti számmal az intézet keretében működő kulturális turizmus szakra szerették volna felhívni a figyelmet, a következő, migráció és integráció témájú kötet pedig a magyar nyelvű nemzetközi kapcsolatok képzésre hívná fel a figyelmet. Ugyanígy szeretnének évkönyvet szentelni a kevésbé jól működő könyvtár szaknak is, mondta a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy reméli, hogy ennek a képzésnek nem csak múltja, hanem jövője is lesz.
maszol.ro
2017. március 29.
Jogerősen húsz évre ítélték a peripravai munkatábor vezetőjét
Emberiesség elleni bűncselekményekért jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság szerdán Ion Ficiort, a kommunista korszak egyik kegyetlenségéről elhíresült munkatábor-parancsnokát, akit több mint száz politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. Ficior a hatvanas évek elején a Duna-deltában felállított peripravai munkatábort vezette, ahol főleg a rendszer által "ellenforradalmároknak" minősített elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt. A vád szerint a peripravai munkatábort a fogvatartottak "megsemmisítésének" céljával működtették: az embertelen körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, élelem és orvosi ellátás hiánya miatt 103 fogoly halt meg Ficior parancsnoksága idején a peripravai munkatáborban. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) 2013-ban kezdeményezte meg a még életben lévő, a sajtó által "kommunista pribéknek" nevezett volt börtönőrök és munkatábor-parancsnokok büntetőjogi felelősségre vonását. Közülük Ficior a második, akinek az esetében jogerős ítélet született, miután tavaly Alexandru Visinescut, a hírhedt Ramnicu Sarat-i börtön egykori rettegett parancsnokát szintén 20 évi szabadságvesztésre ítélték. Március elején egy harmadik bűnvádi eljárás is eljutott a vádemelés szakaszába: a román legfőbb ügyészség Marian Petrescut, a galaci börtön egykori parancsnokát, is bíróság elé állította, akit 102 elítélt, köztük 90 politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. A büntető törvénykönyv szerint emberiesség elleni bűncselekményt követ el az, aki - politikai, faji, vallási, etnikai, szexuális vagy más, a nemzetközi jog szerint elfogadhatatlan okok miatt - alapvető emberi jogaitól megfosztja egy csoport tagjait, amiért életfogytiglani vagy 15-től 25 évig terjedő börtönbüntetéssel szabható ki. Mivel a még életben lévő "pribékek" túl vannak 60. életévükön, esetükben 25 év börtön lett volna a maximális büntetés. (mti)
Transindex.ro
2017. március 29.
Beke István: ártatlan vagyok!
Múlt héten tartották Bukarestben azt tárgyalást, amely során a Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a maximális kiróható büntetéssel sújtaná az ügyész. A nem jogerős ítélethirdetés április 7-re várható. A vérlázító ügyről Beke István számolt be:
„Álnokság, hazugság ellen a legbiztosabb fegyver az igazság. Ez a mi fegyverünk.” , ezzel a Wass Albert idézettel kezdtem védőbeszédemet.
A bukaresti táblabíróságon, március 24-én lezárult az ellenem és Szőcs Zoltán ellen indított “terrorizmusos” per alapfoka. Ítélethirdetés április 7-re várható, mely fellebbezhető.
A tárgyalás két órás késéssel vette kezdetét. Első pontként tárgyalták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság újabb húzását, amely egy nappal az alapfok lezárása előtt igazolni kívánta, hogy az október 10-i beszélgetési időpont helytálló, merthogy Szőcs Zoltán befolyásolta a tanúkat, újabb lehallgatott telefonbeszélgetések alapján és helyezzék előzetes letartóztatásba. A letartóztatást a bíróság utólag elutasította. Ezt követően a bíró elfogadásra bocsájtotta a jogi besorolás megváltoztatását, (a februári tárgyaláson már közölte), hogy a közösség elleni merénylet- kísérlet helyett, alkotmányos rend elleni merénylet kísérletével, illetve felbujtással vádolnak (ez volt érvényben tavaly márciusig), és persze a pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos vádak megtartását.
Az elfogadás után az ügyész vádbeszéde következett, olyan darálóhoz hasonló stílusban, folyamatosan a bírót nézve, majdnem lélegzetvétel nélkül, negyedórán át sorolta a vádakat. Talán lehetett volna a vádlottak szemébe is nézni, mert őket vádolta, de nem ez a procedúra! A hamis vádat már a római jog is szankcionálta, kezdetben enyhébben, a Konstantin utáni korban viszont a Tálió elvét érvényesítve olyan büntetést mértek a hamisan vádaskodóra, mint amilyen a vád valósága esetén a vádlottat érte volna. Kár, hogy ez esetben nem érvényesíthető, lenne néhány személyes javaslat rá!
Aprólékos merénylettervezéssel, a környék politikai destabilizálásával vádolt minket, ahogyan a vádiratban le van írva, mindezt Nagy-Magyarország visszaállításáért, melynek része lett volna a December 1-i robbantás, úgy a vádlottak mint a tanúk ellentmondanak saját maguknak, a merénylet több változatát is megtárgyalták, a fedett tanú és B.Sz. nyilatkozata szerint az ötlet Szőcs Zoltántól származott, a kivitelezést és az aprólékos, merénylettervet én kellett volna eszközöljem. Arra már nem tért ki, hogy az általuk elképzelt változatok körül melyikre gondolhattam!
A valótlanságok sorát folytatva állította, a pirotechnikai vizsgálat eredményei kimutatták a veszélyt az emberi életre, testi épségre (soha nem beszéltünk olyan forgatókönyvről mint ami pirotechnikai vizsgálatban van), hogy a hibás okos telefonomat azért küldtem vissza cserére, mert nem rendelkezett a megfelelő specifikus technikai paraméterekkel a robbantáshoz, (a mai napig nem tudják milyen telefonról van szó, de a paramétereit “ismerik”, az ügy érdekében általuk visszatartott két telefon 6, ill. 8 éves Nokia, nem okos telefonok, ezek milyen specifikus technikai paraméterekkel rendelkeznek?), a vádlottak megegyeztek a védelmet illetően (telepátiával?), mindenki fordítót kért (nekem soha nem volt fordító, egy tárgyaláson sem), H.I. és B.Sz. igazolták, hogy nem voltak telefonok a beszélgetésen. (H.I.-nem igazolt semmit, csak azt mondta, hogy úgy emlékszik nem volt nála, hanem az autóban), holott az ügyész a februári tárgyaláson a saját fülével hallhatta a telefonok csengését a lejátszott hanganyagban (mostani állítása szerint lehet, hogy az utca zaja volt).
Mindezeket végighallgatva el lehet gondolkodni, hogy egy “demokratikus jogállamban” miért engedhető meg, hogy a törvényességet képviselő, annak biztosítását garantálni hivatott hatalmi szerv, a törvényes jogok gyakorlását törvénytelen módon akadályozza, illetve szerezzen annak érvényt.
Ez, és sok hasonló, “komoly tény” felsorolása után közölte, hogy a maximálisan kiszabható börtönbüntetést kérik, kiegészítve különböző jogok megvonásával, mint közhivatalnoki funkciók betöltése, fegyverviselés, stb., ill. a HVIM betiltását. A siralmas, hogy mindezt a felsoroltak alapján! Hol van az ártatlanság vélelme, hol van a pártatlanság, hol van a tisztességes tárgyalás, hol vannak a kisebbségi jogvédők Romániában, vagy az érdekeinket (nem)védő szövetség, mert itt ez elmélet!
A védelem sokadszor cáfolta a koholmányokat, ügyvédem Cristian Dragos Lica retorikusan állapítva meg, hogy a vád még azt sem tudta bizonyítani, hogy mit nevez merénylet-kísérletnek, mert ez nem létezik, a vád pedig folyamatosan alakult, változott a védelem lépései szerint. Mindkét esetben felmentést kértek.
Ugyanezt kértem én is, és Szőcs Zoltán is. Az utolsó szó jogán elmondtam, hogy soha nem terveztem semmit abból, amivel vádolnak, nem vállaltam be semmit, és nem vásároltam semmiféle eszközt robbantás céljából. Nem volt alkotmányellenes cselekedetre való kísérletem és nem akadályoztam az államhatalom gyakorlását, soha nem létezett a veszély amit állítanak sem a kísérlet, sem a bűntény! Kértem a hatósági felügyelet visszavonását és felmentést, egyetlen okra hivatkozva, hogy ártatlan vagyok és egy “jogállamban” senkinek az életéből nem szabadna elvenni hónapokat, éveket, tönkretenni olyan gyanúsítgatásokkal és hazugságokkal mint tették ebben az ügyben!
A hatósági felügyeletet a tárgyalás után egy órával már meghosszabbították.
Beke István
itthon.ma/erdelyorszag
2017. március 29.
Egy józan hang a jobboldali testvérháborúban
A kétezres évek elején, konkrétan 2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget fesztivált is.
A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a sajtóból tájékozódik, vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között. Az utóbbiak végül a békés elvonulás mellett döntöttek, és megalapították az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (határon túli sajtóklub), törölték a programból. Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével szemben, s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném, hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértett azokkal, akik szerint mégiscsak jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány. Joggal tette fel a kérdést, hogy rendben, „de ez mérce”? Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont, de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve, bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból, akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az, aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg, a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása) ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László. Kiáll a néppártosodás mellett, azt szavazóbázis növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi, hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással, nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti. A Jobbik szakpolitikusait hét éve még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz–Jobbik háborúban. S e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk
2017. március 30.
A katolikus iskoláról is szó esett az EPP máltai kongresszusán
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2017. március 30.
Elbocsátásokra kényszerül a háromszéki önkormányzat
A fizetésemelések miatt elbocsátásokra kényszerül a háromszéki önkormányzat, mondta a szerdai „megyeinfón” Tamás Sándor tanácselnök, aki bejelentette, hogy az év derekán átszervezik a szakapparátust. Az elöljáró szerint a februári 20 százalékos fizetésemelést követően, az alkotmánybíróság döntésének értelmében egy újabb béremelés következik. Tamás Sándor szerint a béremelések következményeként fokozódtak az aránytalanságok. A Kovászna megyei tanács 101 alkalmazottja körében a legalacsonyabb és legmagasabb bérek között nyolcszoros a különbség. Az elöljáró ugyanakkor sérelmezte, hogy nem emelkedtek a választott tisztségviselők bérei, így Háromszéken a tanácselnök a nettó 5100 lejes fizetésével a 10-ik a megyei önkormányzat bérlistáján. A tanácselnök ugyanakkor arra számít, hogy a megemelt fizetések már vonzóbbak lesznek a szakemberek számára, akiket eddig nem tudtak megfelelően megfizetni. A háromszéki önkormányzat a fejlesztési és pályázati osztályokra szeretne szakembereket alkalmazni, ugyanakkor szeretnék az egész önkormányzati munka minőségét is javítani.
Kovács Zsolt
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma
2017. március 30.
Lemázolták a magyar feliratokat Maroshévíz helységnévtábláin
Ismeretlenek lemázolták Maroshévíz kétnyelvű helységnévtábláinak magyar feliratát – adja hírül a Maszol.ro.
Bodor Attila Béla, az RMDSZ maroshévízi szervezetének elnöke elmondta, hogy többéves huzavona után sikerült tavaly ősszel kihelyezni ezeket a táblákat, és máris megrongálták. Többen gyermekek vandálkodására gyanakodnak, az RMDSZ-es tanácsos szerint azonban biztos, hogy felnőtt személy a tettes, hiszen a város kijáratai közötti távolságot nem tudta volna autó nélkül olyan rövid idő alatt megtenni, mint amilyen gyorsan megjelent a festék a táblákon. A elnök tájékoztatása szerint az ügyben a helyi rendőrség már vizsgálódik, amelyet azonban megnehezít az, hogy egyik tábla közelében sem helyeztek ki térfigyelő kamerát, holott az igényt többször is megfogalmazták a helyi tanácsüléseken. Bodor Attila Béla hozzátette, hogy a következő lépésük az lesz, hogy kapcsolatba lépnek a Hargita Megyei Prefektusi Hivatallal is, akiktől határozott fellépést és segítséget várnak.
Marosvásárhelyi Rádió / Maszol.ro
Erdély.ma