Elektronikus jogtár a kisebbségnek
Önkormányzatban dolgozóktól oktatókon át érdeklődő állampolgárokig minden réteg számára kínálja a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet azt az elektronikus jogtárat, amelyet a hivatal honlapján lehet használni. A kategóriákra osztott, kulcsszavakkal is elérhető tartalmon több mint egy évet dolgoztak, a végeredményt sajtótájékoztatón mutatták be Kolozsváron.
Nincs többé szükség arra, hogy hivatalos közlönyök hosszas lapozgatásával leljük fel a kisebbségiként számunkra fontos előírásokat. A MinLex elnevezésű menüpont, amelyet a http://ispmn.gov.ro/page/minlex címen érhetünk el, olyan jogszabályokat tartalmaz – összesen 549-et –, amelyeket a rendszerváltás előtt hagytak jóvá, és még sokáig érvényben voltak, vagy a rendszerváltás után fogadtak el.
Okos, hatékony kereső A honlap böngészőinek dolgát megkönnyítendő számos keresési motort dolgoztak ki az intézmény munkatársai. Hogyha pontosan ismerjük a jogszabály számát és dátumát, akkor egyenesen eljutunk a kért szöveghez, de a dokumentum érvényessége szerint is kereshetünk, vagy akár típusa, területe alapján. Érdemes ezekről a lehetőségekről is szót ejteni, ugyanis jócskán megkönnyítik a dolgunkat: a jogszabály típusai között megtaláljuk az alkotmányt, a törvényeket, a kormányhatározatokat, a kormányrendeleteket, a sürgősségi kormányrendeleteket, a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket, az alkotmánybírósági döntéseket, valamint a miniszteri rendeleteket. A legkülönfélébb területek szerint is kereshetünk, az egészségügy/szociális szféra, gazdasági szféra, igazságszolgáltatás, intézményrendszer, kárpótlás, közigazgatás, kulturális és közélet, média, nemzetközi egyezmény, oktatás, politikai képviselet, romapolitikák, vallás területeit érintő kérdéseinkre könnyedén választ kaphatunk. További segítséget jelent az, hogy előre megadott kulcsszavakat is betápláltak a rendszerbe, a 205 pont között az albánoktól a zsidókig, az adatvédelemtől a visszaszolgáltatásig számtalan kifejezés közül választhatunk. A sajtótájékoztatón Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna projektkoordinátorok azt is elmondták, hogy a román nyelvű szövegek mellé, ha lehetséges volt, a magyar fordításokat is feltöltötték, s ezek az ország hivatalos nyelvén megjelenő dokumentumoknak mintegy felét teszik ki. Arra is figyeltek, hogy ha egy jogszabály csak részleteiben szól a kisebbségi kérdésekről, akkor külön feltüntessék a vonatkozó törvénycikkeket, azt azonban fontosnak tartották, hogy a teljes szövegkörnyezetet is megjelenítsék. Egyéb, a kisebbségiek számára fontos, de nem közvetlenül róluk szóló szövegeket szintén meg lehet találni a honlapon, így például a választási rendszert, a kárpótlási eljárásokat, a kisebbségvédelmi intézményeket rögzítő előírásokat. Az adatbázis a 2012. március 23-i állapotot tükrözi, de készítőinek terve az, hogy folyamatosan kövessék a változásokat, és az új, illetve módosított jogszabályokat mielőbb feltöltsék a honlapra.
Nincs többé kifogás Korábban már kiadtak egy ilyen jellegű gyűjteményt, az internetes változat azonban napra készen tartható, és mindenki számára könnyen elérhető – szögezte le a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, dr. Horváth István. Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője arról beszélt, hogy bár a kisebbségi nemzetek számára jól kidolgozott jogi háttér létezik Romániában, a törvények alkalmazásával gondok vannak. Erre is jó lehet a MinLex mint eszköz, hiszen alkalomadtán könnyen fellelhető a szükséges dokumentum, a jogalkalmazók nem hivatkozhatnak arra, hogy nem ismerik az előírásokat.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Féltett kétnyelvűség – Konferencia az anyanyelvhasználatról
Romániában nemcsak a hatóságok, de a felelős beosztásban lévő magyar tisztviselők is akadályozzák a magyar nyelv korlátlan használatát – hangzott el többek között az anyanyelvhasználat, valamint a hazai és a nemzetközi jogszabályozás alkalmazása körüli problémákkal foglalkozó konferencián hétfőn Marosvásárhelyen.
A nagyváradi Szent Mihály Igazsága és Békéje nevet viselő emberjogvédő egyesület szervezte Valós kétnyelvűség Erdélyben című rendezvényen kiderült, gyakori jelenség, hogy – félelemből vagy tudatlanságból – az érintettek sem élnek kellőképpen az anyanyelvhasználat jogával.
Közömbösség, tudatlanság
Menyhárt Gabriella nagyváradi ügyvédnő, a rendezvény főszervezője az ukrajnai folyamatokra hívta fel a figyelmet, mondván, a februári puccs után megalakult kormány egyik első intézkedése az volt, hogy eltörölte az államnyelvvel kapcsolatos, a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó, 2012-ben elfogadott törvényt. „Mindez ébresztőként kellene hasson ránk is, Magyarország határain kívül élő magyarokra" – fogalmazott az ügyvédnő. – Sajnos nagyon sokan nem ismerik a törvény adta jogaikat. Ha ismernék, eldönthetnék, hogy élnek velük, vagy sem."
Kérdésünkre, hogy mivel magyarázható, hogy számos magyar polgármester és intézményvezető továbbra sem kíván élni a hazai és nemzetközi jogszabályok biztosította lehetőségekkel, Menyhárt Gabriella úgy vélekedett, a szomorú jelenség az érdektelenség, a közömbösség és a félelem számlájára írható. „Túl kell lépnünk azon a félelmen vagy érdektelenségen, amely sajnálatos módon a magyar közösséget jellemzi. Amíg ezt nem győzzük le önmagunkban, addig hiába várunk, és követelünk jogorvoslást a többségi nemzettől, esetleg külföldről" – jegyezte meg.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom képviselői beszámoltak azokról a törekvéseikről, melyek miatt gyakran magyar politikusokkal és intézményvezetőkkel kerültek konfliktusba. Mint mondták, harcolniuk kellett azért, hogy Marosvásárhelyen egy általános iskola végre magyar személyiség nevét viselhesse, illetve, hogy a vegyes tannyelvű tanintézetekben megjelenjenek a magyar feliratok is.
A törvény érvényesítése érdekében az egyesület két vezetője, Szigeti Enikő és Horváth Kovács Ádám a teljes vásárhelyi iskolahálózatot, a tanfelügyelőséget és a polgármesteri hivatalt is bepanaszolta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál.
A Felvidékről érkezett Orosz Örs, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa a Dél-Szlovákiában elszaporodott anonim nyelvhasználati mozgalmak munkásságát mutatta be. Amint egy rövid videofelvételen is láthattuk, az önkéntes fiatalok, ha kellett, magyar nyelvű helységnévtáblákat rendeltek és szereltek fel, a párkányi állomás peronjáról pedig megafonnal „segítettek" a csak szlovákul megszólaló hangosbemondónak.
A hasonló mozgalmak tagjai a „Hol marad a magyar felirat?" matricával ragasztották össze az egynyelvű táblákat, de nem úszták meg a magyarlakta vidékeken kizárólag az állam nyelvén hirdető nagyvállalatok sem. Az egyik reklámpannón például a „Merénylet a kétnyelvűség ellen – Ne közelítse meg a helyszínt!" felirat jelent meg. A szintén csak szlovákul hirdető OTP Bank óriásplakátjára a „Ha kell a pénzünk, kérjétek magyarul is!" felhívást festették fel. „Nem eredménytelen a törekvés, hisz Dél-Szlovákiában ma már egyre több önkormányzat és cég használja a magyar nyelvet is" – mondta el lapunknak az aktivista.
Hazai és budapesti segítség
A Kolozsváron állami költségvetésből működő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet a Nyelvi jogok című útmutatójának internetes és nyomtatott kiadásával próbál felvilágosítást nyújtani az illetékeseknek. Azonban hiábavalónak tűnhet az állami és közigazgatási szervek hivatalos űrlapjainak a fordítása, ha ezeket a kétnyelvű nyomtatványokat a Székelyföldön kívül alig egy pár helyen használják.
„A legtöbb helyen nem is tudnak a létezésükről. Sajnos a potenciális felhasználók sincsenek tisztában a jogaikkal" – ecsetelte a helyzetet Bogdán Andrea jogtanácsos, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A két évvel ezelőtt létrehozott Kissebségi Jogvédő Intézet (KJI) jogsegélyszolgálat valamint jogi eszközök biztosítása révén próbál segíteni a határon túli magyarságon.
Amint a Budapesten működő intézet munkatársa, Görög Dóra felvázolta, bárki fordulhat a KJI-hez, az anyaország esetenként akár az ügyvédi honoráriumot is állja. A Kissebségi Jogvédő Intézet már jó pár ügyben Strasbourgig juttatta ügyfelét.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Nyelvi jogok Európában – Románia nem modell
A nyelvek európai napjának kikiáltott szeptember 26. előtt egy nappal a regionális nyelvekről, a nyelvi jogokról, a rendkívül különböző anyanyelvhasználati lehetőségekről tartottak konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által szervezett rendezvényen Kárpát-medencei és európai „körúton” vehettek részt az érdeklődők, pozitív és negatív példák sokaságát ismerhették meg, nemcsak a romániai helyzet fonákságaival szembesültek, de bepillantást nyerhettek az ennél is rosszabb felvidéki valóságba, hallhattak a jelentősen jobb vajdasági eredményekről, de a katalánok és a finnországi svédek helyzetéről is.
A román média képviselői, intézményvezetők távol maradtak, így a nyelvi jogok kiterjesztésének szükségességéről, az anyanyelvhasználat fontosságáról, a népek önrendelkezési jogáról megfogalmazott üzenetek nem érhettek célba.
A külföldi vendégek felé tett gesztusként angolul üdvözölte az egybegyűlteket a szervezők nevében Benkő Erika, reményét fejezte ki, hogy új, hasznos tudásra tehetnek szert a jelenlevők. Magyarul folytatta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a román állam képviselőinek kell megfogalmazniuk, hogy példaértékű-e a romániai kisebbségek helyzete, erről véleményt mondani nekünk van jogunk. Valóban rengeteg előrelépés történt 1989 óta, de véleménye szerint azok az európai országok tekinthetőek modellnek, ahol egyenlő partnerként ismerik el a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Románia csak külső nyomásra volt hajlandó engedményeket tenni, most azonban ennek hiányában egy helyben állnak a dolgok, sőt, annak a veszélye is fenyeget, hogy elvesznek a megszerzett jogokból. Az ilyen konferenciák nagy hozadéka, hogy meg tudja mutatni a román közvéleménynek, mi az európai gyakorlat – vélekedett Kovács Péter.
Az önrendelkezés alanyi jogon jár
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid székelyföldi bemutatót tartott a vendégeknek, majd Csóti György, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója kapott szót, áttekintést nyújtott a magyar nyelvhasználati jogok Kárpát-medencei helyzetéről. Erdélyről szólva kiemelte, a román kisebbségpolitika szemfényvesztő és kétszínű. Elvárásként fogalmazta meg: anyanyelvhasználat születéstől a halálig, az élet minden területén. Ez a nemzeti megmaradásnak is alapfeltétele – mondotta. Nemzetpolitikai ars poeticaként jelentette ki: nem a többségi nemzettől kell várni, hogy jogokat adjon, az önrendelkezés alanyi jogon jár, hisz itt születtünk, őseink itt éltek, építkeztek, alkottak.
A magyarság megmaradását a különféle autonómiák szavatolhatják, és ezek megvalósításához két feltételnek kell teljesülnie: a legszélesebb össze­fogásra van szükség a magyar politikai erők között (véleménye szerint egy gyűjtőpárt tudna a leghatékonyabban fellépni), és kell az áldozathozatal a politikum és az egyszerű polgárok részéről egyaránt.
Az előbbieknek le kell tudniuk mondani a hatalomról, ha nem teljesülnek feltételeik, a kis lépések politikája nem hozta a várt eredményt, a lakosságnak pedig meg kell mozdulnia, tüntetésekre, közös fellépésekre, tömegtiltakozásokra lenne szükség. Székelyföldön megindult valami, lát kitörési lehetőséget – mondotta, de idézte Makovecz Imre tíz évvel ezelőtti kijelentését: „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell”.
Pozitív példák
A dél-tiroli helyzetet ismertette Sergiu Constantin, az ottani Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója a teljes kétnyelvűségről és a ladinokat érintő részleges háromnyelvűségről beszélt, az oktatási hálózatról, a közigazgatási, igazságszolgáltatási nyelvhasználatról, a kultúrához való korlátlan hozzáférésről, és körvonalazódott az a modell, amely a kisebbségbe kényszerült magyarság számára egy­előre elérhetetlen álom.
A romániai helyzetnél sokkal jobb a szerbiai – derült ki Beretka Katinka előadásából, aki a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságának tagjaként számolt be eddigi munkájukról, stratégiájukról, és példákkal is igazolta, kevés pénzzel is el lehet érni jó eredményeket. Szerbiában a magyarság aránya 3,5 százalék, jelentős többségük a Vajdaságban él, körülbelül 250 ezren. A szerb az állam nyelve, de minden más nyelv hivatalosan bevezethető, ha az azt anyanyelvének tekintő lakosság aránya eléri a 15 százalékot. Vajdaság 45 önkormányzata közül 31-ben a magyar nyelv egyenrangú a szerbbel. „Ez azt jelenti, hogy minden olyan szervnek, amely valamilyen közszolgáltatást végez, egyenrangúként kell használnia a magyar nyelvet is. Az összes eljárást magyar nyelven kell folytatni, ha ezt kérik, el kell fogadniuk a magyar nyelvű kérvényeket, magyar nyelvű okiratokat kell kiadniuk, illetve egyenrangúként kell elfogadniuk azokat, minden településen, intézményen meg kell jelentetni a két- vagy többnyelvű feliratokat” – mondta el.
Beszélt a magyar kisebbségi önkormányzat, a demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanács feladatairól és arról a nyelvhasználati stratégiáról, amely vázolta, hogy 2012–2017 között honnan hová kell eljutni a jogérvényesítésben. A jogi keretek bővítésén túl igyekeztek a lakosságot is felrázni, reklámfilmekkel, szórólapokkal népszerűsítették jogaikat, és így érték el, hogy míg korábban heti egy, ma már napi 15 bejelentés érkezik a sérelmekről. Államot segítő akcióik is voltak, például kis szótárat állítottak össze a szerb hivatalnokok számára magyar alapkifejezésekkel, ebből több tízezer példányt juttattak el az önkormányzatoknak. Beretka Katinka azt is elmondta, hogy mindezen sikeres akcióikat nagy összefogással és kevés pénzből hajtották végre, 40 ezer euróból fedezték a költségeket.
Anyanyelv és identitás
Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch munkatársa számos példával mutatta be, miként sérülnek az erdélyi magyarság nyelvhasználati és más jogai. Románia nagyon jól áll a törvények területén, nemzetközi jogszabályokat is ratifikált, de ezek gyakorlati alkalmazása hiányos, aránytalan a média és a hatóságok reakciója a kisebbségi követelésekre, a román hatóságok nagyobb figyelmet szentelnek a román nyelvi jogok tiszteletben tartására, mint a kisebbségi nyelvi jogokéra – mutatott rá. Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette, Marc Gafarot i Monjo pedig a katalánok helyzetéről beszélt. A barcelonai Külügyi Intézet közpolitikai koordinátora a spanyolországi autonóm tartomány történelmét vázolta, a nyelvi standardizációs törvény volt az egyike az elsőknek, amit az autonómia elnyerése után a katalán parlament elfogadott, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy valós kétnyelvűség alakult ki.
Neki katalán az anyanyelve, de a spanyolt nem tekinti idegen nyelvnek, és nagyon sok spanyol család tanítja otthon is katalánul gyermekét, mert tudja, ez segíti boldogulását. Az autonómia elnyerése után megtapasztalták a katalán nyelv újjászületését, és ez nagyon fontos az identitás megőrzése szempontjából – mondotta. Peter Backa szociológus a finnországi svédek történelmét, jelenkori helyzetét ismertette, nem kisebbségként élnek Finnországban – kikérik maguknak, ha valaki így nevezi –, amelynek már alkotmánya is kimondja: kétnyelvű ország. Finnországban a nyelvi küszöb 8 százalék, de számos esetben ennél kisebb arányú lakosságnál is bevezetik a kétnyelvűséget, mert az állam sok pénzt ad a svéd fordításokra. A kép, amelyet helyzetükről festett, az erdélyi magyarság számára álomszerűen ideális, problémáik, dilemmáik pedig eltörpülnek az itteni gondok mellett.
Nagyon hasonlít a romániai helyzethez a szlovákiai – derült ki Kovács Balázs felvidéki nyelvi jogi aktivista előadásából, sőt, sok szempontból még nehezebb, sötétebb a helyzetük, mint a miénk. A szlovák törvények a szlovák nyelv használatát kötelezik, megengedik ugyan a magyarét is, de mindenütt alárendeltként jelenik meg, és ebben a légkörben ez olyan, mintha be lenne tiltva – fejtette ki. Elsősorban a civil aktivisták tevékenységeit ismertette, több oka volt annak, hogy létrejött az új mozgalom: a népességfogyás jelentős mértéke – húsz év alatt 180 ezerrel fogyott a ma 448 ezres szlovákiai magyar közösség –, de hozzájárult a magyar politika fokozódó válsága is, mint fogalmazott, „összetévesztették a dolgokról való beszélést a munkával”, és megjelent egy új nemzedék új szemléletmóddal, új eszközrendszerrel. Számos akciójuk volt, magyar településtáblákat szereltek fel, tüntetéseket szerveztek, céljuk, hogy a magyar nyelv a szlovákkal egyenrangú regionális nyelv legyen – fejtette ki.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)