Máj. 30-31-én immár másodízben rendezték meg Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyt. Ez a zenei anyanyelv ünnepét jelentette. A zsűri - Budai Ilona budapesti népdalénekes, Birinyi József, a népi hangszerek mestere Budapestről, Dudás Anikó /Újvidék/ népdalénekes, Bázsa Levente, a Szatmárnémeti Filharmónia tagja, Jagamas János /Kolozsvár/ népzenekutató, Boér Károly, a marosvásárhelyi rádió zenei szakértője - elégedett volt, olvasható Gál Éva Emese beszámolójában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

"A Castellum Alapítványt Nagyenyeden hozták létre, tagjai az erdélyi történelmi családok tagjai, leszármazottjai. Negyedévenkénti közgyűlésein a tagság nagyrésze megjelenik. 1999-től az alapítvány székhelye Marosvásárhelyre költözött. A legutóbbi rendes negyedévi közgyűlésre aug. 26-27-én Gernyeszegen került sor. Dr. Csávossy György, a Castellum Alapítvány egyik vezetője elmondta: a találkozók célja a kapcsolattartás, az összetartozás élményének felújítása. "Egyetlen történelmi célunk van: a népszolgálat." Szeptember 22-én a Böjthe Lídia vezette szászrégeni Kemény János Társaság egy plakettet helyez el arra az épületre, amelyben Kemény János bejelentette a Helikon megalakítását, és ezt az eseményt szeretnék közösen megünnepelni. Létrehozták a Helikon-Kemény János Alapítványt, amely felvállalta a helikoni írók munkáinak, a Helikon-köteteknek az újrakiadását, és támogatni kívánják a kortárs erdélyi irodalmat is. Az alapítvány kuratóriumának tiszteletbeli elnöke Sütő András, tagja Adamovits Sándor, akinek életcélja a Helikon népszerűsítése, Böjthe Lídia, Bogyó Levente, aki anyagilag is jelentős mértékben támogatta az alapítványt, továbbá Marosi Ildikó irodalomkutató, Mészáros József, a Bolyai-könyvtár kutatója és Sebestyén Spielmann Mihály történész muzeológus. Kemény Miklós, az egykori Helikon-alapító báró Kemény János fia Magyarországról érkezett, hangsúlyozta: amennyiben visszakapná a család marosvécsi birtokait, azok jövedelmének egy jó részét - akárcsak egykor édesapja - a Helikon céljaira fordítaná. /Boér Károly: Hagyomány és jelenlét. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 1./ Az erdélyi történelmi családok évszázadok hosszú során a nemzet érdekében tevékenykedtek, a legreménytelenebb helyzetben is megmaradtak a becsület útján, méltósággal viselve kitelepítéseket, kényszermunkát, megaláztatásokat, börtönt, száműzetést. A legutóbbi találkozón közel százan vettek részt a Teleki, Apor, Bethlen, Haller, Klebelsberg, Korponay, Beczássy, Bogdánffy, Betegh, Csávossy, Kemény, Tisza, Ugron, Ocskay, Lázár, Mikó és még más jelentős családok közül. Báró Apor Csaba, aki Torjáról érkezett, elmondta, hogy családjával együtt kitelepítették a háború után, végül Marosvásárhelyről költözött vissza Torjára 1991-ben. Jelenleg szülőfalujában él és gazdálkodik, hasonnevű fiával együtt. Egyed Ákos professzor elmondta, hogy a fórum elsődleges célja összegyűjteni azt a történelmi osztályt, amelyet ezelőtt ötven esztendővel a társadalom és a nemzet kizárt magából, és amelynek visszafogadására 1989 után jött el a lehetőség. Sajnos ez a visszafogadás nem könnyű feladat, hiszen a tulajdonviszonyok sincsenek még törvényesen tisztázva, és az előítéletek is élnek még, a testi-lelki fájdalmakról nem is beszélve. /Antal Erika: A nemzet zászlóvivői. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 5./ Akik összegyűltek, azokra vonatkozott az 1949-es kitelepítési törvény. 1949. márc. 3-án még mintegy 3000 családot lakoltattak ki kastélyaikból, kúriáikból vagy udvarházaikból. A Castellum Alapítvány adatai szerint 1949-ben 50 ezer hektár mezőgazdasági területet, 15 ezer hektár erdőt és 1500 kastélyt, udvarházat vettek el az erdélyi nemességtől.Mára már vagy négyszázan vannak, de csak minden második családnak van köze a Castellum Alapítványhoz. "Alapítványunk az erdélyi történelmi családok tagjainak egyesülete." "Fő célunk e társadalmi rétegben levő értékek felszínre és mozgásba hozása, szellemi kincsek megőrzése, gondozása, gazdasági ingatlanjaink törvényes keretek közti visszaszerzése, és azok saját és közösségünk hasznába állítása." - olvasható az alapítvány ismertetőjében. 1998-ban jegyezték be a Castellum Alapítványt, átvéve az 1992-ben alakult Etnos Alapítvány kereteit. Az alapítvány kuratóriumának elnöke id. Apor Csaba, az ügyvezető bizottság elnöke Csávossy György. A kastélyok, udvarházak sorsára vonatkozó jogszabály nem jelent meg. A 112-es törvény alapján vissza lehet ezeket igényelni, ha nincsenek műemléknek nyilvánítva. Legalább az erkölcsi rehabilitációt megérdemelné e kisemmizett, meghurcolt társadalmi réteg. /Cseke S. Tibor: Mára csak a hírnevükkel maradtak...Az erdélyi történelmi családok találkozója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 12./"

Születésnapot ünnepelt a Marosvásárhelyi Rádió
Ötvenhét évvel ezelőtt, 1958. március 2-án szólalt meg a Marosvásárhelyi Rádió. Akkoriban napi két órában sugároztak és csak magyar nyelven – mondta el érdeklődésünkre Szász Attila, a rádió aligazgatója, a magyar szerkesztőség vezetője.
Jelenleg 15 órás naponta a magyar nyelvű adás, ehhez még hozzájön az egyórás német nyelvű műsor. A koncepció lényege megmaradt: anyanyelvi tájékoztatás és közszolgálatiság. A legnagyobb kihívást a közszolgálatiság jelenti – tette hozzá Szász Attila, ez ugyanis azt jelenti, hogy a társadalom minden rétegéhez kell szólni, fiatalhoz és időshöz, városon élőkhöz és vidékiekhez, értelmiségiekhez és kétkezi dolgozókhoz.
„A felmérések szerint jó úton haladunk, az utóbbi időben sikerült fiatalítani a hallgatók átlagéletkorát, valamint a városiakat is megszólítani” – mondta a magyar szerkesztőség vezetője. A hallgatók a tartalommal is elégedettek, ami még megoldásra vár, az a lefedettség bővítése és minőségi javítása. A középhullám hasznos, bár rádiózás szempontjából már a múlté, az ultrarövid hullámot pedig sok helyen nem lehet fogni. Ezen a téren az elmúlt két évben nem sikerült előrelépni, de a szándékról nem mondtak le.
A műsorráccsal kapcsolatosan Szász Attila elmondta, az, amit két évvel ezelőtt, az egész napos adás elindításakor elkezdett a rádió, bevált, kisebb korrekciók, finomhangolások még szükségesek, de a visszajelzések szerint a hallgatók szeretik a reggeltől estig tartó műsort, amelyben valamennyi társadalmi réteg igényére tekintettel van a szerkesztőség és a rovatokat úgy próbálja tartalommal megtölteni, hogy azok mindenkihez szóljanak. Hallgatói visszajelzésre indultak a legújabb rovatok is, mint a gasztroműsor Rádiós rétes címmel Molnár Ildikó szerkesztésében, Novák Zoltán Csaba történelmi műsora, Boér Károly szerkesztésében a Polifónia című komolyzenei, vagy Nagy Bodó Tibor épített örökségünkről szóló műsora.
A hagyományos rádiókészülékek mellett interneten is hallgatható a rádió, amely már iOS-es applikációval is rendelkezik, ezenkívül nagy szerepe van a népszerűsítésben, a hallgatókkal való kommunikációban, kapcsolattartásban a Facebooknak is.
Bár nem kerek évfordulós ünnep, a születésnap mégis fontos momentum a rádió életében, ami a műsorokból is kiderült: a rádiózásról, kezdetekről, közeli és régmúlt rádiós eseményekről, a szakmáról szólt a március 2-ai adás, jelenlegi és volt munkatársak beszélgettek a mikrofon előtt.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a születésnap alkalmából annyi jegyet ajánlott fel a hallgatóknak, ahány éves a rádió. Az 57 színházi belépőt a különböző műsorokban sorsolták ki a hallgatók között, s a Tompa Miklós Társulat a hétfő esti Pál utcai fiúk előadással köszönti a Marosvásárhelyi Rádiót.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Ötezren emlékeztek az ezeréves határnál
Mintegy ötezren vettek részt tegnap a gyimesbükki, egykori ezeréves határon megrendezett pünkösdi ünnepségen. Az ezúttal összekapcsolt Székely gyors és Csíksomlyó expressz 1100, többnyire magyarországi zarándokot hozott az újonnan keletkezett emlékhelyre. A legendás 30-as számú vasúti őrháznál, amely az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb őrháza volt, ma vasúttörténeti múzeum működik.
Pünkösd vasárnapján ide látogat a magyarországi nosztalgiaszerelvények mindenkori, történelmi személyiségeink nevét viselő mozdonya. Az eseményről rádiónk tegnap több ízben is élőben közvetített tudósítást.
Boér Károly
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Középkortól a késő barokkig – zárult a Csíkszeredai Régizene Fesztivál
„A meghívott együttesek mindegyike nagyon jó minőségű zenét tárt a közönség elé, sikerült bemutatni az olasz zene jelentős árnyalatait, a középkortól a késő barokkig” – nyilatkozta Filip Ignác Csaba, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetője.
A szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül: az eddigi egyik legsikeresebb fesztiválként értékeli a július 9-e és 12-e között tartott rendezvénysorozatot, amelynek keretében 16 hangverseny (a Barokk Fesztiválzenekar bukaresti koncertjével együtt 17), 3 utcazene, 2 diákhangverseny, 1-1 örömzene, tudományos előadás és könyvbemutató várta a közönséget. Ezek mellett pedig a nulladik napon kerekasztal-beszélgetést tartottak, ahol Boér Károly a fesztivál kezdeteiről beszélgetett meghívottaival.
Szabadság (Kolozsvár)

Régizene szól egész hétvégén Csíkszeredában
Románia legrégebbi és legnagyobb régizene fesztiváljának idei kiadását nyitották meg csütörtök délután a Csíkszeredai Mikó-várban. A 33. régizene fesztiválon 132 zenész muzsikál a közönségnek.
Tudjunk merengeni a harmóniákon, tudjunk egymásra figyelni, egymásnak örülni, halljuk meg a lantmuzsika mögötti csendet is. Ezt próbálja újraéleszteni ez a rendezvény – hangzott el csütörtök délután a Csíkszeredai Régizene Fesztivál ünnepélyes megnyitóján. Ezt követően a Mikó-vár udvarán Kobzos Kiss Tamásra koncerttel emlékeztek barátai.
A Régizene Fesztivál nulladik napján, csütörtök délután szakmai kerekasztal-beszélgetést tartottak In memoriam Kobzos Kiss Tamás címmel. Kobzos Kiss Tamás, a magyar régizenei mozgalom emblematikus alakja, Liszt- és Kossuth-díjas énekmondó, a 36 éves múltra visszatekintő fesztivál meghatározó egyénisége volt, mintegy 23 alkalommal vett részt a rendezvényen.
„Kitágul ez a hét a Régizene Nyári Egyetem mesterkurzusainak nyílt előadásaival és koncertjeivel, ugyanakkor kitágul újabb és újabb jelentésekkel és üzenetekkel. Ebben az esztendőben az egyik legerősebb üzenetünk, hogy szeretnénk méltóképpen megemlékezni Kobzos Kiss Tamásról, aki nagyon meghatározta munkásságával, személyiségével a régizene fesztivál fejlődését. Mi, akik fiatalok vagyunk, érezzük ezt a hatást, ezt a szellemi kisugárzást” – fogalmazott Ferencz Angéla, a szervező Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója. Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti igazgatója a rendezvény emblematikus alakjának nevezte a tavaly elhunyt zenészt, legalább annyira, mint a volt Kájoni vagy Barozda együttest, akik elindították ezt a fesztivált.
„Sokan ismertük és szerettük őt” – mutatott rá Boér Károly, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, a beszélgetés moderátora. A beszélgetésen részt vett Pécsi L. Dániel Budapesti jelképművész, Kobzos Kiss Tamás ifjúkori barátja, Csörsz Rumen István, a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi intézetének főmunkatársa, Kobzos tanítványa, Sudár Balázs turkológus, az MTA főmunkatársa, a Canlar együttes vezetője, valamint Erdal Salikoglu, akivel majd negyedszázadon át adott elő közösen énekelt verseket. A meghitt hangulatban zajló beszélgetésen felidéződött Kobzos Kiss Tamás alakja, mágnesként ható személyisége, munkássága és számos személyes emléket is megosztottak a beszélgetőtársak a közönséggel. Az estet – az MTVA jóvoltából – hang- és videofelvételekkel színesítették.
Boér Károly kezdeményezésére a Mikó-vár egyik termében emlékhelyet hoznak létre a „fesztivál halottainak.” Öt évvel ezelőtt hunyt el Deák Endre, a fesztivál egyik meghatározó személyisége, tíz évvel ezelőtt Mérey András grafikus, aki 1979-ben megalkotta a fesztivál logóját – sorolta Boér Károly. „De helyet kap itt Váli József újságíró emlékplakettje is, ő volt a fesztivál legelső krónikása. És közöttük lesz természetesen Kobzos Kiss Tamás emléktáblája is. Ezt Nemes György hangszerkészítő készíti: stilizált hangszer fekete diófalapra.”
Világhírű együttesek
„Tanzen und springen, singen und klingen!” (Táncolva ugrani, dalolva zengeni!) a mottója az idei fesztiválnak, fő témaként ezúttal a német régizenét választották a szervezők.
Pénteken 11 órától a Mikó-várban a Régizene Nyári Egyetem egyik kurzuszáró hangversenyét tartják, majd 15 órától a Márton Áron Főgimnáziumban ismét a nyári egyetem diákjai lesznek hallhatók. 19.30-tól a Szent Ágoston-templomban a Barokk Fesztiválzenekar és Fesztiválkórus Aus der Kirche ind die Welt címmel különböző régiók német zenéjét játssza, énekli. 22 órától a Mikó-vár délkeleti bástyatermében Cipriana Smărăndescu és Hegyi Gábor ...nicht nur Bach...címmel a német barokk kevésbé ismert aspektusait mutatja be.
Szombaton 11 órától reneszánsz gyermeknap kezdődik a Mikó-várban. 13 órától a Csíki Játékszín előtti téren a Carmina Renascentia zenekar muzsikál. 17 órától a Kájoni Consort Zenei kalandozás a Habsburgok udvarától az erdélyi szászokig címmel, majd ezt követően a Lyceum Consort Musica Teutsch címmel koncertezik a Mikó-vár délkeleti bástyatermében. A várudvaron 18 órától a Carmina Renascentia népi ihletésű német dalokat és táncokat mutat be. 19 órától a Musica Historica egy tánctípus kétszáz éves útján vezeti végig a közönséget. 22 órától a Trió Barocco Bach és fiai című koncertjét lehet meghallgatni.
Vasárnap 11 órától a csíksomlyói kegytemplom előtti téren a Lyceum Consort zenél. Kihelyezett koncerteket is tartanak: 18 órától a Székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal Szent István termében a Transylvania Barokk együttes mutatja be a német késő barokk gyöngyszemeit, a Gyergyószárhegyi kultúrotthonban pedig 19 órától az Il Festino együttes 17-18. századi zenei utazásra hívja a hallgatóságot. A Csíkszeredai Mikó-várban a Musica Profana Tanzen und springen címmel a 17. századi német világi zenével ismerteti meg a közönséget. 19 órától Elena Maria Şorban Fesztiválok, hullámok. Feljegyzések a romániai műzene ünnepeiről és zenei krónikáiról című román nyelvű könyvét mutatják be. 19.15-től a Madrigál Kamarakórus, a Codex együttes és Kónya István közös koncertjét lehet figyelemmel kísérni, amellyel Bakfark Bálintra emlékeznek. 20 órától reneszánsz táncházat tartanak Szabó Anikó vezetésével. Kedvezőtlen időjárás esetén a koncerteket a Szakszervezetek Művelődési Házában tartják, a belépés díjtalan.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

XV. MAGYARFALUSI NAPOK A PETŐFI SÁNDOR PROGRAM ÖSZTÖNDÍJASAIVAL
017. augusztus 12-13. között immár tizenötödik alkalommal került megrendezésre a moldvai Magyarfalusi Napok, melynek megvalósításában Bogdán Tibor mellett a Petőfi Sándor Program több egykori és jelenlegi ösztöndíjasa is szerepet vállalt.
Bogdán Tibor – aki 2015-ben a Petőfi Sándor, majd 2016-ban a Kőrösi Csoma Sándor Program keretén belül teljesített szolgálatot – jelenleg is komoly identitásőrző munkát folytat szülőfalujában és Moldva egész területén.
Idei rendezvénye a XV. Magyarfalusi Napok Márton Áron emlékművének felszentelésével vette kezdetét a magyar iskola udvarán. A műalkotás sikeres kivitelezésében és átadásában közreműködött a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, a Fiatalok a Moldvai Csángókért Egyesület, a Petőfi Sándor és Kőrösi Csoma Sándor Program, Csoma Gergely szobrászművész, Bálint Dorinel asztalos, Bátor Botond pálos atya, valamint Kovács Ákos budapesti jótevő és háttér ügyintéző.
Az idei rendezvény különlegességeként kiemelendő, hogy a délutáni gálaműsorban és az azt követő táncházban a helyi “Kerek alma falapi”, “Kalászka” illetve a forrófalvi “Tavaszi szél” hagyományőrző csoportok mellett a Nemzetpolitikai Államtitkárság több egykori és jelenlegi ösztöndíjasa is meghatározó szerepet vállalt. Népzenészként közreműködött: Molnár Balázs (furulya), Hunyadi Péter (hegedű), Garamvölgyi Anett (koboz-ének) és Nagy Bence (tapan). Mellettünk táncosként bekapcsolódott a programba Brum Alejandra, Bódi Viktória, Varga Kincső, Varga Emese és Tóth Tamara is, akik a Magyarfalusi Napok után Pusztinára utaztak tovább, hogy egy különlegesen szép tábort tartsanak az ottani csángó fiataloknak.
A XV. Magyarfalusi Napok rendezvényét hang- és képanyagban egyaránt gyönyörűen megörökítette Boér Károly, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa.
Úgy érzem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy csodálatos élményekben volt részünk. Ez az alkalom megerősítette bennem azt az érzést, hogy ösztöndíjasnak lenni hivatás és az ebből fakadó feladatok nem érnek véget kilenc hónap után, hanem egy életen át tartanak.
Garamvölgyi Anett / Erdély.ma