Több ezren vettek részt hét végén a kommandói falunapokon. A kétnapos rendezvény egyik fénypontja a nemzetközi cigányfolklór-tábor jubileumi gálaműsora volt. A sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány immár tizedik alkalommal szervezte meg Kommandón a nemzetközi cigányfolklór-tábort, amelynek több mint kétszáz résztvevője mintegy tíz országból érkezett. /Bodor János: Sikeres volt a cigányfolklór-tábor gálaműsora. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

A Háromszéki Fejlesztési és Kutatási Központ az elmúlt napokban képzéssel egybekötött terület- és közösségfejlesztési tábort szervezett a zabolai Csipkésben. A kikapcsolódást szolgáló kézműves-foglalkozások mellett előadás-sorozatra és kerekasztal-beszélgetésre is sor került a Leader-programról, amely az Európai Unió strukturális alapjaiból finanszírozott vidékfejlesztési kezdeményezés. Bajtai Erzsébet, a bukaresti magyar nagykövet felesége a Leader-program magyarországi szakértőjeként a magyarországi tapasztalatokat ismertette, hangsúlyozván, hogy a sikeres pályázás feltétele a lobbizás. A tábor végén Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök üdvözölte a kezdeményezést, és örvendetesnek tartotta a táborban részt vevő fiatalok elhivatottságát a téma iránt. /Bodor János: A vidékfejlesztés lehetőségei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

Traian Basescu államfő szeptember 19-én este Kovásznára érkezett hétvégi pihenésre. Néhány pillanatra megállt kezet fogni az arra sétálgató fürdővendégekkel. Az egyik ember az alacsony nyugdíjakra panaszkodott, mire Basescu azzal vigasztalta, hogy október elsején nyugdíjemelés lesz. A jelen levő újságírók kérdéseire az elnök nem kívánt válaszolni, mondván, hogy látogatása magánjellegű. Traian Basescu államfő legutóbb ez év februárjában szállt meg a Horgász-völgyi protokollvillában, amikor találkozott Kovászna és Hargita megye vezetőivel, valamint a két megyében élő román közösségek képviselőivel és Ioan Selejan ortodox püspökkel. /Bodor János: Basescu ismét Kovásznára látogatott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

Kovásznán a két évvel ezelőtt felállított 1956-os emlékműnél emlékeztek október 23-án a magyar forradalomra és szabadságharcra. A megemlékezésen jelen voltak a helybeli magyar politikai pártok, civil szervezetek és történelmi egyházaink képviselői. /Bodor János: Ezerkilencszázötvenhatra emlékeztek – Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Kommandón a tanács napirendre tűzte az autonómiareferendum kiírására vonatkozó határozattervezetet, melyet Gödri Attila, a Magyar Polgári Párt színeiben megválasztott helyi képviselő kezdeményezésére Kocsis Béla polgármester terjesztett elő. A kilenctagú tanácsból Gödri igennel, a Demokrata-Liberális Párt képviselője nemmel szavazott, az RMDSZ hét képviselője pedig tartózkodott, mert szerintük nem időszerű a referendum kiírása. /Bodor János: Kommandón nem szavazták meg a referendumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Az orbaiszéki polgármesterek a megyei tanács vezetőségével találkoztak Kommandón. A vadászkastélyban tartott megbeszélésen meghívottként jelen volt: Bokor Tibor szenátor és Olosz Gergely képviselő, Kiss Attila, az állami erdészet megyei ügyvezető igazgatója, valamint a megyei tanács orbaiszéki RMDSZ-es képviselői és a megyeháza szakapparátusának munkatársai. Kocsis Béla kommandói polgármester elmondta: több év szünet után az orbaiszéki polgármesterek fontosnak tartják feleleveníteni a rendszeres találkozókat a megye vezetőivel. /Bodor János: Közösen nagyobbak az esélyek (Orbaiszéki polgármesterek találkoztak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./

Közel ezren ünnepeltek március 15-én Kovászna főterén, a helybeliekkel együtt a környező falvakból lovas fogatokkal érkezett csoportokkal együtt. A nemzetiszínű szalagokkal, zászlókkal feldíszített fogatok vonultak a központi színpad előtti térre, a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat és a Boldog Apor Vilmos gyermekotthon lakói gyalogszerrel jöttek. Balogh Zoltán református lelkész után Ambarus Andor, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákja mondta el ünnepi beszédét, amellyel első díjat nyert az idei szónokversenyen. Vargha Mihály képzőművész, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történelmünknek egy sziklára épített pontja, amelyben Háromszék nagyon fontos szerepet játszott. /Bodor János: Emlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Április 3-án Kovásznán tudományos szimpóziummal kezdődött a 20. Csoma-napok rendezvénysorozata. A háromnapos tudományos ülésen, melynek témája Kőrösi Csoma Sándor és az út, közel harminc dolgozatot mutatnak be neves kutatók. A kovásznai Tanulók Klubjának Kankalin együttese Horváth Zita koreográfiájában modern táncokkal szórakoztatta a közönséget. Ezt követően székelyföldi táncokat mutatott be a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske néptáncegyüttes, majd a városi képtárban Vetró András kézdivásárhelyi képzőművész megnyitotta a Kőrösi Csoma Sándor – Fények című tárlatot, amelynek tiszteletbeli meghívott művésze a szentendrei Aknay János. Az esti, ünnepélyes fáklyás megnyitó előtt Szabó Etelka nyugalmazott magyar szakos tanárnő a szerzők jelenlétében ismertette a Kőrösi Csoma Sándor – Jelek térben és időben című könyvet. /Bodor János: Megkezdődtek a Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

Kovásznán a művelődési ház előtti szobornál április 2-án fáklyás ünnepségen emlékeztek Kőrösi Csoma Sándorra határon innen és határon túlról érkezett tisztelői. Az ünnepségen egypercnyi csenddel adóztak a nemrég elhunyt Jecza Péter szobrászművész emlékének, aki Kőrösi Csoma Sándor kovásznai szobrát alkotta. Április 3-án Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpontban számos tantárgyvetélkedőre került sor, ugyanakkor a hagyományokhoz híven tudományos diákkerekasztalt is tartottak. /Bodor János: Kőrösi Csoma Sándor utódjának lenni büszkeség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

Június 4-én Kovásznán megkondultak a magyar felekezetek templomainak harangjai, mindössze maroknyi ember vett részt venni a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója alkalmából, a Magyar Polgári Párt kovásznai szervezete által rendezett megemlékezésen. /Bodor János: Maroknyian Kovásznán (Trianoni megemlékezés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Nagy ünnepre készül a kovásznai Szent István Király Római Katolikus Egyházközség. A június 14-én, vasárnap felszentelendő Márton Áron-szobor a dombóvári Varga Gábor szobrászművész műhelyéből elindult Kovászna felé, hogy ott a római katolikus templom kertjében. A szertartást Tamás József csíkszeredai megyéspüspök vezeti a környékbeli papság segédletével. Az ünnepi eseményen jelen lesz a Szent Korona Gyergyószentmiklóson őrzött másolata Szent István csontereklyéjével. /Bodor János: Márton Áron-szobrot szentelnek Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

E héten zajlik a XI. Kommandói Nemzetközi Cigányfolklór-tábor, melynek gálaműsorát a hét végén sorra kerülő falunapokon mutatják be. Sepsiszentgyörgyön az őrkői cigánynegyed meglátogatásával kezdődött a cigányfolklór-tábor. A látogatás után a résztvevők Kommandón vertek tábort, ahol augusztus 2-áig közel száz erdélyi, magyarországi és más országokból érkezett fiatal és idősebb tánckedvelő ismerkedik a cigány folklórral. A cigány folklór megismertetése és oktatása által a szervezők betekintést nyújtanak a cigányság kultúrájába – mondja Deák Gyula, a tábort szervező Lajtha László Alapítvány elnöke. /Bodor János: Nemzetközi cigányfolkór-tábor Kommandón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

Az elmúlt napokban zajlott a zabolai Csipkésben a sepsiszentgyörgyi ETNA Alapítvány és a magyarországi MAMŰ Társaság szervezésében a Tájmisztika című képzőművészeti tábor, melynek kezdeményezője Hegyeli Győző, a helyi könyvtár vezetője. Tíz festőművész és egy szobrász vett részt, valamennyien a nyolcvanas években telepedtek Erdélyből Magyarországra és Ausztriába. A táborban alkotott művekből kiállítás nyílt a községháza előcsarnokában. Amint Ütő Gusztáv, az ETNA Alapítvány elnöke tárlatnyitó beszédében elmondta, rég nem látott barátok, régi iskolatársak találkoztak itt.,,Azt is merem mondani, hogy a zabolai Tájmisztika-táborban egyféle nemzeti szemlélet is érvényesült: a tájhoz való viszonyunk, az alázat, amellyel az alkotások készültek, őseinktől örökölt alázat, becsület, olyan viszonyulás a tájhoz, amely maradandó értéket képvisel” – hangsúlyozta Ütő Gusztáv. Krizbai Sándor marosvásárhelyi származású képzőművész, a MAMŰ Társaság elnöke (jelenleg Magyarországon él) elmondta: a zabolai próbálkozás és a jelenlét azt a felismerést erősíti, hogy érdemes Erdélybe jönni, feltöltődni, erőt meríteni, hiszen a nyolcvanas években, amikor fiatalok voltak, Magyarországra mentek feltöltődni. A helyzet viszont most megváltozott, és érdemes a Szent István-i Magyarország más vidékeit is felkeresni. /Bodor János: Tájmisztika-tábor Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./ MAMŰ= Marosvásárhelyi Műhely

A kovásznai Tiszta Szív diákkórus az elmúlt két évtized alatt összebarangolta Európát. Többek között szerepelt a Vatikánban, ahol II. János Pál pápa is fogadta őket, de felléptek Strasbourgban az Európai Parlamentben is. Október 5-én elindultak az amerikai kontinensre. Turnéjukra – melyet az erdélyi püspökség alakításának ezredik évfordulója megünneplésére szerveztek – Cleveland, Chicago, New York és Columbia magyar közösségeitől kaptak meghívást. Clevelandben láthatták a Magyar Néprajzi Intézményt. /Bodor János: A Tiszta Szív Amerikában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

November 6-án a kovásznai temetőben emlékeztek Fábián Ernő /Kovászna, 1932. okt. 12. – Kovászna, 2001. aug. 9./ sírjánál határon innen és határon túlról érkezett tisztelői a 75 éve született filozófus tanárra, íróra, gondolkodóra, a Háromszék egykori vezércikkírójára. Jelen voltak a város és a megye RMDSZ-es elöljárói, az MPP helyi képviselői, egykori tanár kollégák, volt tanítványok és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke. A temetői megemlékezés után a Héphaisztosz Szálló konferenciatermében emlékkonferenciára került sor, amelyet Tamás Sándor megyei tanácselnök és Lőrincz Zsigmond polgármester nyitott meg. Az ünnepi megemlékezést a Fábián Ernő Szocio-kulturális Egyesület a megyei tanács támogatásával szervezte. /Bodor János: Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Születésének 75. évfordulója alkalmából emlékkonferencia keretében emlékeztek meg Kovásznán Fábián Ernő /1932-2001/ filozófus tanárról, íróról és közéleti személyiségről. A Fábián Ernő Szocio-kulturális Egyesület szervezésében tartott eseményen számos ismert politikus és politológus tartott előadást. A konferencia előtt Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke elmondta: ,,Fábián Ernővel a ‘89-es forradalom idején ismerkedtem meg. Már azt megelőzően, amikor a 80-as évek közepén a Fidesz-nemzedék kezdett eszmélni, és elkezdődtek a magyarországi ellenzéki kezdeményezések, Fábián Ernő hébe-hóba megjelenő írásai, könyvei ismertek voltak előttem, előttünk. Sőt, a szakdolgozatomat is – ami egyébként a nemzetiségi kérdésekről szólt – nem jelentéktelen mértékben Fábián Ernő bácsi könyveire és gondolataira alapoztam. A rendszerváltozás után a Fidesz számára Ernő bácsi mérce volt, hiszen az általa képviselt nemzeti-liberalizmus a Fidesznek az első nagyon fontos kapcsolódási pontja volt a határon túli magyarság ügyéhez. ” Készen áll kiadásra Fábián Ernő naplója 1984-től 1990-ig. /Bodor János: Kiadás előtt Fábián Ernő naplója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Székely honfoglalástól tartanak az anyaországban
Nem verték nagydobra a hírt, mégis a közvélemény elé került a Szegeden augusztusban megrendezett I. Székely—Magyar Világtalálkozó alkalmával felállított székely kapuk körüli botrány.
A szejkefürdői Orbán Balázs-kapukhoz hasonlóan felállított nyolc székely kapu — egy-egy minden székely szék részéről — szemet szúrt a közeli tömbháznegyed lakóinak, akik az avatás előtt felgyújtották a Csíksomlyói Szűzanya oltalmába ajánlott csíkszéki székely kaput. A vélemények megoszlanak: többen állítják, hogy a gyújtogatókat politikai indítékkal bátorították, a közelgő önkormányzati választásokra való tekintettel, mások úgy vélik, a székelyek nyomulnak jelképeikkel, és az anyaország elfoglalására készülnek.
Orbaiszék kapujának avatásán jelen volt Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester, a széki RMDSZ-elnök is, aki megerősítette a zavargásokról szóló hírt. ,,Azt hitték, hogy a székelyek elindultak, pedig csak jelkép értékű volt a Székely—Magyar Világtalálkozó alkalmával felállított székely kapuk sora. Egy nemzet vagyunk, egy családhoz tartozunk — ezt akartuk üzenni. Voltak nézeteltérések, de a többség egyetértett a kapuállítással” — nyilatkozta.
Az orbaiszéki kaput Bodor János és fia, Csaba faragta. Ott voltak a kapu állításánál, lapunknak elmondták, hogy az állításra előkészített székely kapukra reggelre ismeretlenek egy-egy levelet tűztek ki. Az orbaiszéki kapu levelét Lajkó Ferenc szegedi lakos aláírása zárja, aki azt kifogásolja, hogy a Vértó-dombra felállított kapuk életveszélyesek az ott szánkózó gyerekek számára. Nem akar revizionista, határkorrekciós elgondolásba belefolyni, csak a gyermekek érdekeit nézi — írja. A gyújtogatást a kapuk állítása és az avatás közötti időszakban követték el, az oltásban a környékbeli tömbházak lakói is részt vettek. A gazoló álnevű internetes felhasználó augusztusi bejegyzésében ez áll: ,,egyetértek azokkal akik felgyújtották, az árukat vissza kéne perelni, és értelmesebb dologra kellene fordítani (akár nagyobb dombra a gyerekeknek). Ne ájuldozzunk már a székelyektől... ők éljenek boldogul Romániában... Magyarország a HAZAIAKÉ.” Gyalázatos dolog ilyeneket állítani és politikai kampány részeként lejáratni az emlékművet — vélekedik Bodor.
Pigniczki Zoltán szegedi lakos vállalta, hogy lapunknak nyilatkozik. Elmondta: a Vértó-dombon már korábban is állítottak emlékművet, a székely kapuk csak kiegészítik azt. Véleménye szerint politikai felbujtás áll a dolog mögött, nevezetesen a szegedi szocialista polgármesternek állhatott ez érdekében. A városban az általános közvélemény nem ítéli el a székely kapuk állítását. Sőt, ő és még sokan mások örülnek a székely szimbólumnak, a nemzeti összetartozás jelképének tartják — mondta.
A székely kapukat vállalkozók támogatásával állították. A kézdiszéki kapu állítását Nagy Lajos vállalkozó segítette, ő is ott volt az avatóünnepségen. Meglátása szerint ,,a rendesen gondolkodók, szépet szeretők” köre csak jót mondott az emlékműről. Volt azonban egy réteg, az ,,ellenzősök”, akik azt kérdezték: minek állították ezt az emlékművet? Ők voltak azok, akik inkább ünnepelték az éppen akkor átadott új villamosokat, a meghosszabbított vonalat — fogalmazott
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átvehetők a tiszteletpéldányok
A Kovászna Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala és az RMDSZ Háromszéki Szervezete újévi ajándékaként a Háromszéki nekigyürkőzés című kötet szerzői a sepsiszentgyörgyi Charta Könyvkiadó Gábor Áron utca 14. szám alatti székhelyén átvehetik a közel négyszáz oldalas kiadvány egy-egy kötetét.
A könyv írásainak szerzői és jelentősebb interjúalanyai a megjelenés sorrendjében: Simó Erzsébet, Ferencz Éva, Tankó Vilmos, Váncsa Árpád, Bedő Zoltán, Benkő Levente, Bogdán László, Karácsony Éva, Zsigmond Győző, Gazda József, Bodor János, Zsuffa Zoltán, Józsa Lajos, Kala Sándor, dr. Nagy Lajos, Gazda Zoltán, Tompa Ernő, Mózes László, Áros Károly, Gajzágó Márton, Bede Erika, B. Kovács András, Magyari Lajos, Puskás Attila, Fodor Pál, Torma Sándor, Iochom István, Orbán Árpád, Veszeli Lajos, Király Károly, Deák Vilma, dr. Demeter János, Kányádi Mihály, Vargha György, Forró Eszter, Kónya Ádám, Albert Levente, Márton Árpád, Gazda Árpád, Benedek Zsolt, Kiss Jenő, Nyisztor Tinka, Jakab Mihály, Czoppelt Júlia, Kovács Márta, Máthé Ferenc, Jancsó Katalin. Az időközben elhunyt szerzők tiszteletpéldányát a hozzátartozók vehetik át. A kötet szerkesztője elnézést kér mindazoktól a szerzőktől, akik írásai és visszaemlékezései terjedelmi okok miatt az 1990-es év eseményeiből (1990. január 1.—május 20.) kimaradtak. Amennyiben a második kötet szerkesztéséhez és kiadásához megfelelő támogatást találunk, 2011. március 15. tiszteletére az olvasó asztalára helyezhetjük az 1990. év háromszéki emléktöredékeit a februári tanügyi tüntetés, az első szabad március 15. és a májusi parlamenti választások eseményei köré súlypontozva. A Háromszéki nekigyürkőzés második kötetének kiadásával helyreigazítjuk azokat az aránytalanságokat, amelyek az 1989—90-es év rendszerváltozáshoz fűződő háromszéki eseményeit az országos sodrásból kiszorították vagy elhallgatták.
A kötet szerkesztője, Sylvester Lajos
Háromszéki nekigyürkőzés Emléktöredékek az 1989-90-es rendszerváltás napjaiból /Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2010/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékmentő háromszéki fiatalok
Nemes munkát végez immár negyedik esztendeje a Magyar Polgári Párt célkitűzéseivel szimpatizáló, Sepsiszentgyörgy és a városhoz tartozó települések fiataljaiból verbuválódott Magyar Erdélyért Egyesület (Mert). Temetőinkben jeles negyvennyolcas személyiségek jobbára gondozatlan síremlékeit próbálják felújítani, menteni, a jeltelen, de hiteles adatok alapján azonosított hantokat megjelölik. Jobbára a szabadságért küzdő rangos negyvennyolcasok és közhonvédek elhagyott sírjai szorulnak gondozásra.
2012-ben a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben egy dísztölgy (ritka „cserejegenye”) ültetésével indult a tevékenységük. A sepsiszentgyörgyi Szilágyi Sámuel (1799–1857) 1848-as alezredes sírhalmához került a ritka fa, mely az aszály áldozata lett, így az ünnepek előtt egy Olasztelekről származó példánnyal cserélik ki.
Emléktáblával jelölték meg a sepsiszentgyörgyi katolikus temetőben a Nagy család sírboltját, ahol az önéletíró Nagy Elek (1799–1872) honvéd alezredes porai pihennek, aki múlhatatlan érdemeket szerzett a szabadságharcban.
A fiatalok a sepsiszentgyörgyi vártemplomi, majd a kilyéni és szotyori temetőben is derék mentő munkát végeztek. A vártemplomi temetőben emlékkopját állítottak Eimann Károly (1828–1902) honvéd főhadnagy beazonosított egykori sírhalma közelében. Ebben Hajdú Loránd vártemplomi énekvezér volt segítségükre. Az emlékkopja Gazda Zoltán, Bodor János és Ferencz Botond munkája. Ezekkel párhuzamosan mentették és rendezték ugyancsak itt három másik negyvennyolcas személyiség síremlékét: Gyárfás Károly honvédtizedes nyughelyét, Gyárfás Lajos düledező sírkövét és Szabó János honvéd sírját.
– Az egyre fogyó honvédsírokra különös figyelmet fordítunk – mondta Nagy Gábor egyesületi elnök. – Kónya Ádám egykori térrajza alapján akadtunk rá 2013 nyarán a kilyéni unitárius temetőben a Kökösnél hősi halált halt Incze Ferenc (1806–1849) közvitéz és Incze József (1828–1908) tizedes sírjaira, kiszabadítottuk az orgonabozótból, újraírtuk a még álló sírkövek feliratát. Hasonló módon jártunk el Huszti Mózes (1816–1890) honvéd síremlékével is. Tehát három negyvennyolcas harcos megújított emlékével gazdagodott Kilyén, és ha a helyieknek gondjuk lesz ezekre, minden év március 15-én hosszú ideig emlékeztetik az ott élőket, hogy e település fiai is részesei voltak szabadságharcunknak. Csoportunk ez évben is elhelyezi mind a három felújított sírhalomra az emlékezés koszorúit. Kilyéni munkánkat ebben az évben folytatni akarjuk, ugyanis Kónya Ádám térrajza szerint a Székely–Potsa családi kriptában nyugszik Székely Gergely (1822–1897), a kökös-uzoni ütközet sebesültje, honvéd huszár főhadnagy s testvérbátyja, Székely Károly (1820–1879) is, akik kiemelten fontos szerepet töltöttek be a szabadságharcban. Ezt a családi kriptát emléktáblával akarjuk megjelölni. A közelben sikerült azonosítani a szabadságharcban részt vevő, fiatalon elhunyt kilyéni Szilágyi László sírhelyét, régi, pusztuló emlékköve mellé újabb sírjelt akarunk állítani. E sorok írója szerint Szilágyi László (1829–1848) ifjú nemzetőr szüleivel egy sírban nyugszik, ugyanis a Szilágyi-sírkövön, amelyet néhai Szilágyi Ferenc sepsiszentgyörgyi lakossal azonosítottunk, még most is kivehető a Boga Jutzi név. Az asszony adataink szerint Szilágyi László édesanyja volt, édesapja pedig Szilágyi Sámuel jobbágy. Itt jegyezzük meg, hogy a Szilágyi-sír közelében van a restaurált Czakó-kripta. Többek mellett itt pihennek haló porai a nemzetőr hadnagy Kilyéni Czakó Áronnak (1821–1900), aki Világos után bujdosott, majd várfogságot szenvedett. A „mozgó nemzetőrök hadnagyának” emléke azonban egyre halványul. Ősi kúriájuk ma is áll Kilyénben.
– Szotyorban Gidófalvi László (1820–1907) honvéd főhadnagynak emlékkövet állítottunk – folytatta Nagy Gábor –, mert a régi síremléken csak a felesége neve szerepelt. Feltételeztük, hogy férjét is oda temették. „Gidófalvi László jogász volt, negyvennyolcas főhadnagy – írta Városom, Sepsiszentgyörgy című könyvében Kisgyörgy Benjámin (2004). – A szabadságharcban Bem seregében harcolt, a piski csatában kitüntették. Világos után apja közbenjárására kapott kegyelmet. Sepsiszentgyörgyön hunyt el, a szotyori temetőben helyezték örök nyugalomra.” Jó volna tudni, hogy ebben az esztendőben ki lesz, aki egy szál virágot helyez Bem tábornok harcosának emlékkövéhez. Szotyorban Lőrincz János (1818–1887) nemzetőr és honvéd hadnagy sírkövét is felújította a Mert önkéntes munkacsoportja, újraírták a kő eredeti feliratát. Itt Miklós András helybeli lakos segítette őket. Lőrincz János anyagiakkal támogatta a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főépületének építését. A sírkő közelében áll a Lőrincz József (1820–1876) honvéd őrnagy emlékére tavaly elhelyezett emlékkopja, amelyet a család késői leszármazottja, Lőrincz Kálmán nagyborosnyói alpolgármester állíttatott (Kiss István munkája). Bem kedvenc hadsegéde volt, érdeme, hogy ő mentette meg Bem napiparancsait. Nagyszebenben halálra ítélték, amit várfogságra változtattak. Kálnok negyvennyolcas hőseinek egyike volt Incze János honvédkatona is, aki végigküzdötte a szabadságharcot, s akinek a falu nyugati szélén elterülő, de ma is használt temetőjében (Pityókás temető) lévő síremlékére Szígyártó András és Vilikó Lajos kálnoki lakos, falukrónikás hívta fel a figyelmet. Életéről nem sokkal tudunk többet, mint amennyit sírkövén olvashattunk: Incze János Székely gyalogkatona, haláláig volt hazájának jó fia. Éltében számlált 72 éveket s végig tisztességben töltötte ezeket. Mh.1880 nov. Béke porának. A nagyon elhanyagolt, gondozatlan síremléket előbb Szígyártó András a mezőtúri fiatalokkal közösen mentette, tavaly ősszel pedig a Mert fiataljai keretbe foglalták a hantokat, felújították a sírkövet, újraírták a sírfeliratot.
– Az unitárius temetőben nyugvó másik kálnoki, Incze János (1817–1903) nemes székely huszár síremlékét és az azt övező vaskerítést is mi tettük rendbe – folytatta Nagy Gábor. – Munkánkban részt vett Vida Sándor, Fekete Attila, Godra Attila, Tókos Pál és Benkő-Bíró Zoltán. Ennek az Incze Jánosnak az emlékét alapítványa is őrzi.
Életrajzából tudjuk, hogy kétszáz koronát adományozott a kálnoki unitárius egyházközségnek, s meghagyása szerint a kamatból vallásos tartalmú könyveket vásároltak jutalomként a legjobb eredményt elért tanulóknak. A kamatból gazdagították az egyházközség könyvtárát is, állták a templom és az épületek időnkénti tatarozását. Összes ingó és ingatlan vagyonát az unitárius egyházra hagyta. Mint írta: „A dicső múltban, midőn a kardok hegye írta a történelmet, családunknak minden tagja fegyverrel kezében, élete kockáztatásával védte a haza határait, szent ügyét és érdekeit, tehetsége szerint hozzájárult a vitéz székely huszárság fejét övező hervadhatatlan korona kiérdemléséhez.” A Mert-csoport munkája azt bizonyítja, van még menteni való, pusztuló síremlék háromszéki temetőinkben. Mik az idei tervek? – kérdeztük Nagy Gábort. – A nyáron Nagy Sándor hidvégi református lelkész sírjához zarándokolunk Hidvégre, Gidófalván pedig Nagy Ferenc ottani lelkész, Nagy Sándor édesapjának sírjához, aki idős emberként állt be a szabadságharcba. Bikfalván Pál András és Páljános András 1848-as honvédek sírjait akarjuk rendezni. Demeter József főhadbiztos sírja a vártemplomi temető nyugati peremén van, az is gondozásra szorul. Fadgyas Bálint honvéd főhadnagy sírjára is figyelünk, aki a szabadságharc leverése utáni években a Rikán Belőli Honvédegylet elnöke volt. Ez évi tevékenységünk egyik kiemelkedő emlékező eseménye az Egyed Ákos akadémikussal való találkozó és könyvbemutató, amelyet március 14-én 18 órai kezdettel tartunk a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
– A Mert kiadásait pályázati pénzből állja – tette hozzá Nagy Gábor –, amit pótolunk önerőből, fizikai munkával. A városi tanács támogatott, s a megyétől is várjuk a segítséget. Bárkit szívesen látunk egyesületünkben, aki munkánkba szeretne bekapcsolódni. Elérhetőségünk: www.facebook.com/mertegyesulet.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őseink öröksége
Ferencz Botond: szeretni kell a szakmát! 
A kovásznai Ferencz Botond tíz éve farag székelykapukat, kopjafákat, bútorokat, emléktárgyakat. Azt mondja: a fafaragó szakma elöregedőben van, ezért elkelne az utánpótlás, mivel ez a népi mesterség a múltunk olyan hagyatéka, amit kár lenne veszni hagyni.
A 48 éves Ferencz Botond a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban kezdte, majd a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban fejezte be tanulmányait. Elmondása szerint autodidakta módon sajátította el a fafaragás mesterségét. „Igaz, hogy édesapám asztalos volt, azonban nem sokat tanulhattam tőle, mivel korán elhunyt” – mesélte lapunknak.
Kezdetben asztalosként dolgozott, azonban amint a termopán ajtók, ablakok egyre inkább elterjedtek, úgy döntött, szakmát vált. „A kovásznai Makó Csabával kezdtem a fafaragást, és az ugyancsak helyi Bodor János faragóval is dolgoztam. Először kapunyílókat készítettem, majd később a székelykapu-faragásba is belekezdtem” – idézte fel.
Ferencz szerint mostanság nincs akkora igény a székelykapukra, mint régebb. „Tíz évvel ezelőtt évente 5–6 kaput is kellett készítenem, mostanra egy–kettő jut egy esztendőre”, mondta, hozzátéve, manapság leginkább intézmények rendelnek ilyen díszes bejáratokat. Az évek során a székelykapuk mellett kopjafákat is faragott, melyek nemcsak Erdély-szerte, hanem Magyarországon vagy épp Svájcban is otthonra találtak.
Kézműves-vásárokra nem nagyon szokott járni, mivel az efféle eseményeken úgysem vásárolnak túl sokat a faragott munkákból. „A rendelés leginkább úgy működik, hogy valakinek készítek egy munkát, valamelyik ismerősének pedig megtetszik, és ő is rendel tőlem” – magyarázta Ferencz, aki úgy véli, a fafaragás kiöregedőben van Kovásznán. „Negyvennyolc éves vagyok, a legfiatalabb faragó, Makó Csaba pedig 47 éves”, mondta Ferencz, megjegyezve, hogy természetesen vannak még faragók a városban, azonban többségük csak otthoni használatra készít munkákat, kevesen vannak, akik ebből élnek. „Utánpótlás se igen van. Bár a helyi Tanulók Klubjában oktatnak fafaragást, az ifjak nem igazán érdeklődnek a szakma iránt. Ám remélem, ennek ellenére lesznek olyanok, akik folytatják a mesterséget”, adott hangot bizakodásának.
Úgy véli, ez egy olyan szakma, amit őseinktől örököltünk, és fontos, hogy továbbvigyük, mert ez is a hagyományainkhoz tartozik. „Amelyik nép nem tiszteli a múltját és hagyományait, annak jövője sem lehet.” Azt mondja, kizárólag fafaragásból nem lehet megélni, ám fontos, hogy az ember jól érezze magát munkavégzés közben. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)