Negyedszázad tapasztalatai
A Kolozs – Dobokai Római Katolikus Főesperesség és a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület meghívott a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat fennállásának 25. évfordulóján szervezett emlékező ünnepségére.
Köszöntőt mondott Kovács Sándor főesperes, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület kuratóriumának elnöke.
Jakab Gábor Kolozsvár- kerekdombi plébános, a lap korábbi főszerkesztője az indulás körülményeit elevenítette fel. Az elmúlt negyedszázad sajtós tapasztalatait a jelenlegi főszerkesztő Bodó Márta kimerítően ismertette.
A zenei műsorban közreműködött Potyó István karnagy (zongora) és Török Szilvia (szoprán). Az est moderátora Szőcs Csaba, a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület igazgatója. Ft. Kovács Sándor főesperes felhívta a figyelmet, napjainkban hajlamosok vagyunk elfelejteni, hogy a tömegtájékoztatást gúzsba tartották. A keresztény sajtó feladata megszerettetni a keresztény értékeket az emberekkel, elősegíteni a családok lelki és szellemi tájékozódását ebben az egyensúlyt vesztett világban. A tömegtájékoztatás arra szolgál, hogy elmélyítsék a közösségi tudatot. Az emberek így tevékenyebben veszik ki részüket a történelem alakulásában. Azonban az egyházi tömegtájékoztató munkája nem pótolja a személyes lelki gondozást. Ezt valósítja meg mindkét katolikus kiadvány. Az egyházi média feladata a jó példa, a keresztény értékek bemutatása. Erkölcsi kötelességnek tartja a katolikus sajtó támogatását. Emlékeztetve arra, hogy Márton Áron a sajtó szerepét hangsúlyozta. A leírt szó vonzása
1990. februárjában jelent meg a Keresztény Szó első száma. Az első példányban idézték dr. Jakab Antal püspök szavait: „Elindítjuk a Keresztény Szó című hetilapunkat. A leírt szó vonzásával és erejével akarjuk fenntartani, erősíteni, öntudatosítani katolikus hitünket.”
A lap születéséről és a kezdeti évekről Jakab Gábor, a volt főszerkesztő, akkor és most is a kerekdombi plébános beszélt, rámutatva arra, hogy hosszú időn keresztül, 1948 és 1990 között, az Erdélyi Magyar Katolikus Egyháznak nem volt sajtója. A protestánsoknak volt. Csak azzal a kikötéssel lehetett volna sajtója, ha elfogadják a cenzúrát. Márton Áron püspök nem volt hajlandó kompromisszumot kötni, az állami cenzúrát elfogadni.
1990. január 6.-án a kerekdombi plébánián Czirják Árpád plébános, Keresztes Sándor, a Vatikán magyarországi nagykövete, Jakab Gábor plébános, Bajos Andor, Fodor Sándor azzal a szándékkal gyűltek össze, hogy beindítsák az új katolikus kiadványt. Keresztény Szónak nevezték, Keresztes Sándor ajánlatára. Lehetővé téve, a kiadványt más vallásúak is olvassák. A hangsúly a keresztény szón van. A lap főszerkesztője Bajor Andor volt, 1991 januárjában bekövetkezett haláláig. Jakab Gábort nevezték ki a lap főszerkesztőjének. 16 éven át, töltötte be ezt a nem könnyű funkciót. Úgy tervezték, hogy az első lapszám Márton Áron püspökké avatásának évfordulójára jelenjen meg. Valójában 1989. február. 12-én szerették volna megünnepelni Márton Áron püspökké szentelésének 50. évfordulóját. Az előkészület ellenére az évforduló ünneplésére nem került sor. Az akkori körülmények között a templomban még a nevét sem ejthették ki.
Xantus Gábort kérték meg, a Márton Áronról szóló dokumentumfilm elkészítésére. A film forgatása a szülőföldjén, Gyulafehérváron, Bécsben, Rómában, Vatikánban történt. A filmnek az a nagy erénye, hogy olyan személyiségeket szólaltattak meg, akik ma már nem élnek.
A dokumentumfilm címét Illyés Gyula által Márton Áronnak dedikált írása inspirálta: „Emelt fővel”. Szövegkönyv: Jakab Gábor és Xantus Gábor. Rendező- operatőr: Xantus Gábor. 1994 februárjában a Román Televízió magyar adásában mutatták be a Márton Áronról készült dokumentumfilmet. A Keresztény Szó először hetilap volt, egy idő után havi lapként jelenik meg. A szerkesztői munka során nagyon sok pozitív érték halmozódott fel. A lap ma már a kulturális életre is fókuszál. A Vasárnap című katolikus lap az egyházmegyék mindennapjaival foglalkozik.
2006-tól kezdve a Keresztény Szó és a Vasárnap című folyóiratok főszerkesztője Bodó Márta. Aki visszaemlékezett a kezdeti nehézségekre, javasolta, lapozzuk együtt a Keresztény Szót. A válogatása szubjektív jellegű. Első írásokról, a jelenről és távlati lehetőségekről értekezett. Megjegyezte, hogy 1991 októberében jelent meg a Vasárnap című katolikus családi hetilap. Bevallása szerint a szerkesztői munkát a szerkesztőségben tanulta meg. Felfedezte a szavak súlyát. 1994-ben a Keresztény Szó színes borítót kapott. Sikernek tartja, hogy a két lapot ilyen körülmények között fenn tudják tartani. Van olyan fiatal, aki megtisztelőnek érzi, ha Keresztény Szóban közlik írását. Észrevehető, hogy a folyóirat tudományosabb irányt vett. A jövőben publicisztikai, illetve szépirodalmi írásokat is szeretnének közölni.
Az est folyamán a lapban közölt írásokból készült összeállítás hangzott el.
A Keresztény Szó és a Vasárnap tartalmi gazdagsága, sokszínűsége révén felkelti az olvasó figyelmét, alakítja a keresztény értékrendszerét.
Csomafáy Ferenc

Katolikus értékek világi közegben
A Verbum kiadó köteteit is bemutatták a kolozsvári könyvhéten
Kettős könyvbemutatót tartottak az V. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét rendezvényei keretében június 5-én a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség dísztermében.
Ferenczi Sándor Moloch-Isten kihívója. Szabó György plébános rendkívüli életútja című könyvét Gábor Csilla egyetemi tanár, a Megmenekültem az oroszlán torkából. Az erdélyi katolikus egyház a megpróbáltatások idején. 1848, 1948 című tanulmánykötetet Bodó Márta és Marton József, a kötet egyik szerkesztője ismertették. Ezt megelőzően Marton József professzor a Kolozsvár Társaságnál a Márton Áron hagyatékát kitevő sorozat legújabb kötetét is bemutatta.
Bodó Márta mindkét újonnan, a Verbum és a Szent István Társulat együttműködésében megjelentetett kötetről elmondta, hogy hazai szellemi termékek, a hazai katolikusság szellemi erejét mutatják. Arról is tájékoztatta a közönséget, hogy a Verbum kiadó először mutatkozott be a könyvvásáron, ezért még a kezdet nehézségeivel küzd, de mindenképpen szeretne a szélesebb közönség elé lépni, munkásságát ismertebbé tenni.
Marton József elmondta: a tanulmánykötet a 2014. március 28–29-én Gyulafehérváron Katolicitás és etnocentrizmus Erdélyben címmel tartott nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások egy részét tartalmazza. A konferencián a történelmi szekcióban azt vizsgálták, hogy az erdélyi katolikus egyház egyetemessége miként érvényesült a megpróbáltatások idején, illetve miként és hogyan került veszélybe. Ezt a témakört boncolgatják a kötetben olvasható tanulmányok: Nemes István: Nemzeti liberális elit és katolikus egyház a reformkori vallásügyi vitákban; Tamási Zsolt: Az 1848-as magyarországi zsinat előmunkálatai; Balogh Margit: A szovjet birodalmi egyházpolitika és a romániai katolikus egyház; Marton József: Békepapi magatartás; Klestenitz Tibor: Az újrakezdés reménye. A katolikus újságírás helyzete 1945 után; Bánkuti Gábor: Közelítések a román jezsuita provincia történetének vizsgálatához; Ferenczi Sándor: Az alkoholellenes mozgalom kezdetei az erdélyi egyházmegyében. Balogh Margit tanulmánya, mely a moszkvai levéltárban végzett kutatásain alapszik, fényt vet arra, hogy a Kreml miként látta az akkori magyarországi vagy erdélyi helyzetet, miként viszonyult Mindszenty bíboros Márton Áron helyzetéhez követein keresztül.
Moloch-Isten kihívója – Szabó György plébános rendkívüli életútja kötet szerzőjét, Ferenczi Sándort személyes hangnemben mutatta be Gábor Csilla. Majd szakmai értékelésében elmondta: Carlo Ginzburg A sajt és a kukacok című művével beírta nevét a történetírás klasszikusai közé, és Nathalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című művével megalapozta a mikrotörténet-írás új formáit. Ilyen alapokon született meg a Szabó György életművét bemutató kötet is, mely a kronológiai biográfiát követi: egy olyan pap életpályáját rekonstruálta a szerző, aki előbb járt koránál. Szociális érzékkel és lelkipásztori buzgósággal megáldott pap volt Szabó György. Nyers és meredek szókimondásáról és igazságérzetéről volt ismert kortársai előtt, akik nemegyszer élesen bírálták ezért. Elsősorban alkoholellenes magatartása és a szövetkezetek alapításának gondolata jellemzi életpályáját. Céljai elérésének érdekében ezért alapított mára teljesen feledésbe merült szövetkezetet, alapítványt. A kötet külön értéke, hogy a szerző számos dokumentumot szólaltat meg: ezek beszélnek, vezetnek végig az életpályán, s így magukban újból és újból felkeltik az érdeklődést. A könyv Szabó György életpályáján keresztül tükörképet is mutat az erdélyi társadalom bizonyos korabeli szegmenseiről.
Fábián Róbert
Vasárnap (Kolozsvár)

Hitélet – Díjazták a romániai magyar katolikus sajtót
Jakab Antal gyulafehérvári római katolikus püspök tisztelői és rokonai által alapított Jakab Antal Keresztény Kör a rangos Jakab Antal-emlékdíjban részesítette július 11-én az idén 25 éves – a püspök támogatásával Kolozsváron alapított – Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat és a Vasárnap katolikus hetilap kolozsvári szerkesztőségét. A díjátadási ünnepségre a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon kápolnájában került sor.
A díjátadó gálán a Keresztény Szó és a Vasárnap kiadványokat (főszerkesztő Bodó Márta), valamint a Verbum Keresztény Kulturális Egyesületet (igazgató Szőcs Csaba) méltató laudációt Gábor Csilla szociális testvér, egyetemi professzor tartotta. Ezt követően az erdélyi Ditró szülötte, a Linzben élő Vencser László, a gyulafehérvári Caritas első igazgatója, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója, a Jakab Antal Keresztény Kör társelnöke adta át a díjat a Verbum egyesület igazgatójának. Az emlékdíj Kolozsi Tibor képzőművész alkotta bronzplakettből, díszoklevélből és a támogatók által felajánlott pénzösszegből áll, amelyet a linzi Kirchen Zeitung egyházmegyei testvérlap megduplázott.
Szabadság (Kolozsvár)

Isten tudományos megközelítése
A diákokkal való foglalkozás mellett a tanítás ugyancsak izgalmas lehetőségeket rejt – vallja Pénzes Lóránd sepsiszentgyörgyi hittantanár. Beszélgetés a vallás szerepéről a mai társadalomban s arról, hogyan alakíthatja életünket a vallás „tudományos” tanulmányozása.
– Mi a vallás szerepe a mai társadalomban, a közéletben és az ön személyes életében?
– A természetfelettivel való kapcsolatteremtés vágya már a kezdetektől beleivódott az emberbe, és ez napjainkban sincs másként. A kérdés az, milyen formát választunk ennek kivitelezésére. Szerintem a keresztény vallás a hit megélésének módjaként a legteljesebb lehetőséget kínálja az Istennel való kapcsolat megélésére. A katolikus hit számomra életformát jelent. Az Istennel való kapcsolat átszövi a mindennapjaimat, részben neveltetésemből fakadóan, de főként személyes döntésemnek köszönhetően. Arra törekszem, hogy a katolikus egyház tanítása szerint éljek, gyerekeinket, tanítványaimat ilyen szellemben neveljem, a felnőttek világában tartós kapcsolataimat is e szerint alakítsam. A keresztény embernek kettős horizontja van: egy földi, amelyet a hétköznapok foglalnak le, és egy mennyei az Istennel való közösség boldog ígéretével. E kettő adja azt a hitből fakadó gazdagságot, amely kiegyensúlyozott, embertársait és magát ismerő, problémákat megoldani tudó embert eredményez. A vallás mindig tisztelettel, erkölcsösséggel párosul, így a társadalom és közélet pozitív alakításában is döntő szerepe van a vallásnak, illetve a hitét vallásában megélő embernek.
– Miként befolyásolja a vallás a romániai, az erdélyi társadalmat?
– A vallás még mindig tömegeket képes megszólítani, vezetőinek útmutatása szinte mindig irányadó, vélemény- és cselekvésformáló. Erkölcsi és hitbeli állásfoglalása fontos az emberek számára, de az egyházi ünnepeknek is jelentős hatásuk van a társadalom szervezettségére. Erdélyben a történelmi felekezeteknek ezen túl nemzetiségmegtartó feladata is van, különösen szórványban, ahol a templom a magyar szó, hagyomány, a szokások ápolásának színtere.
– Miért fontos, miért jó teológiát tanulni?
– Ha tágabb értelemben értjük, az egész világunk Istenről beszél, de a teológia kifejezetten ennek alkotójáról, az ő milyenségéről, terveiről szól, így már puszta kíváncsiságból is érdemes teológiát tanulni. Az Istenről szóló tudomány rendszerbe foglalt „művelése” vagy inkább az ebbe való belekóstolás gazdagítja a látásmódot, alakítja a teljes ember értékrendjét, a másokkal való kapcsolatát.
– Egyetemi évei alatt mi volt a legnagyobb kihívás?
– Kezdetben nehéz volt elfogadni, hogy néhány olyan tárgyat is kellett tanulni, amelyhez – akkor úgy éreztem – nem sok közöm van. Nehéz volt az elején az is, hogy a teológia elsődlegesen az értelmünkhöz szól, lelkiséget kevésbé ad. Több emlékre is szívesen tekintek vissza, a teológián töltött négy év mindegyike kedves számomra. Az első éven például megfogott a kedves fogadtatás, az otthonos légkör, ami végig fennmaradt, a hétfői kari szentmisék, a jó hangulatban telt, sokszor derűben gazdag szemináriumok, a pincében tartott bulik, ahol az órák múltával a levegőtlenség is fokozódott, a szőnyegfelcsavarás utáni tánctanulás évfolyamvezető tanárunk lakásán, s folytathatnám a sort. A teológián jóval „érettebb” látásmódot kaptunk a vallás dolgairól, mint a korábbi gimnáziumi évek alatt. Történt mítosztalanítás főként dogmatika, biblikum és egzegézis tantárgyakban, például a teremtéstörténet elemzése, emlékszem, felborzolta némelyikünk kedélyállapotát, de mindez később személyes hitembe beépülve megerősített.
– Milyen személyes felfedezésekhez segítették a teológiai tanulmányok?
– A teológiai tantárgyak segítettek jobban megtalálni helyem az Isten által teremtett világban. ASzentírással foglalkozó tanulmányaim pedig Jézus korát, megváltói tevékenységét világították meg jobban, és ezáltal sikerült jobban megértenem őt, közelebb kerülnöm hozzá. A hitéletem fejlődéséhez főként a Kolozsváron működő Katolikus Egyetemi Lelkészség keretén belül létező Mécses imacsoport járult hozzá.
– Mit tanácsolna annak a fiatalnak, aki ma teológia, vallástudomány hallgatására készül?
– Kizárólag teológiát tanulni napjainkban csak olyanoknak érdemes, akik az egyház berkeiben szeretnének munkahelyet találni. Plébániai munkatársra, a pasztoráció különféle területein dolgozókra, akár szociális tevékenységet folytatókra gondolok. Köztudott, hogy az országban a katolikus vallástanári helyek beteltek, tehát e téren nincs biztos elhelyezkedési lehetőség, szerintem az iskolai vallástanítás bizonytalan jövője a teológia kar vezetőségét is újragondolásra kell hogy késztesse. Fontos azonban kiemelni: az emberi gondolkodás mellett a gondviselésnek teret kell hagyni, tehát nem kizárt a friss végzettek iskolai elhelyezkedése sem. Másodszakként teológiát végezni olyanoknak érdemes, akik nem profitorientált munkahelyet szeretnének. Nem csupán azért ajánlom, mert a tantárgyak anyagának elsajátítása érdekes ismeretekkel gazdagíthatja őket, hanem azért is, mert a tanulás olyan látásmódja alakul ki, amely emberi és egyetemes keresztény értékekre fogékonnyá teszi a fiatalt.
– Szakmájában, mindennapi életében milyen segítséget nyújtanak a teológiai ismeretek? Jobb szakemberré vált a teológiai, vallási ismeretek révén?
– A teológia tanulása révén nem csupán „világi” látásmóddal rendelkezem az élet különféle dolgairól, de a tudomány bizonyos kérdéseire is másként tekintek. Előfordult már, hogy a felnőtteknek tartott iskolai történelemóra után – amelyen az őskorról beszéltünk – néhányan azzal a megjegyzéssel jöttek hozzám, hogy most már megértették: a Bibliában leírt és a tudomány által képviselt teremtéstörténet nem áll ellentétben egymással, és ezt ők így soha nem hallották. Levéltárosi munkámban is hasznomra válnak az egyháztörténeti és teológiai ismereteim.
– Milyennek látja a mai egyházat, hol látja a saját helyét az egyházban?
– Egyházamat folyamatosan fejlődőnek, a kor igényeihez alkalmazkodónak látom, kellően hit- és értékőrzőnek találom, amely elegendő a krisztusi tanítás megőrzéséhez. Saját helyemet a világegyházban az egyházközségemen, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánián keresztül találtam meg, ahol különféle lehetőségek adódnak a szolgálatokra. Plébániai hittanórákat tartok, részt veszek a nyári, több száz gyereket foglalkoztató evangelizációs hét lebonyolításában, segítek a szentmisén az oltár körüli szolgálatban, egyháztanácsosként igyekszem elvégezni a rám bízott feladatokat. A központi Szent József-plébánián pedig három éve bérmálást megelőző háromnapos lelkigyakorlatot tartunk tanárkollégáimmal, ahol dinamikus módon próbáljuk megismertetni a hit igazságait arészt vevő fiatalokkal. Alapelvem: végezd el becsülettel, amit rád bíztak, élj a mások örömére, de ne hasonulj meg magaddal. A mindennapi életben pedig mérceként szolgála„Mit tenne Jézus a helyedben?” elv.
Pénzes Lóránd 2007-ben végzett a kolozsvári BBTE RK Teológia Karán teológia–történelem alapképzésen. Ezt követően mesteri kurzust végzett patrisztika szakon, majd filozófia–történelem szakon négy féléves kulturális örökségvédelem magiszteri képzésen szerzett diplomát. Az egyetem elvégzését követően előbb a gyulafehérvári érsekségen dolgozott levéltárosként, majd családot alapított, és hazatért szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre. A város különböző iskoláiban tanít, első három évben történelmet, majd két éven át hittant, az elmúlt években mindkét tárgyat. A tanítás mellett a gyulafehérvári főegyházmegyei levéltár sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltárában tevékenykedik, kutat, anyagot gyűjt, cikkeket, könyvet publikált az elmúlt években.
Bodó Márta
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Márton Áronra emlékeznek
A Márton Áron Múzeum negyedik alkalommal tart megemlékezést és konferenciát – ezúttal augusztus 29-én, szombaton – Márton Áron püspök születésnapja környékén szülőfalujában, Csíkszentdomokoson.
Az ünnepség délelőtt tízkor a plébániatemplomban szentmisével kezdődik, amelyet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mutat be. A szentbeszédet Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános, Márton Áron püspök egykori titkára mondja. Ezt követően a művelődési ház nagytermében előadások hangzanak el Márton Áron püspök személyiségéről, történeti jelentőségéről az újonnan feltárt levéltári források tükrében, valamint bemutatkozik a szentté avatási ügy májusban kinevezett viceposztulátora, Kasza László is.
Előadók: Bodó Márta újságíró, a Keresztény Szó főszerkesztője, Denisa Bodeanu történész, Márton Áron Securitate-dossziéjának kutatója, Kovács Gergely kánonjogász, Márton Áron püspök szentté avatási ügyének római posztulátora és Marton József nagyprépost, egyetemi tanár.
Az előadások után képes összeállítást lehet megtekinteni a Márton Áron zarándoklatokról, amelyet Kovács Gergely posztulátor állított össze. Végül Lázár Csilla programfelelős és Szarka-Dobi Gyöngyi, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársa értékeli a Márton Áron, a XX. század püspöke címmel meghirdetett Kárpát-medencei diákvetélkedő internetes fordulóinak eredményeit.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Konferencia és megemlékezés Márton Áron püspökről
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a püspök nevét viselő egyesület konferenciát és megemlékezést szervez a község jeles szülötte tiszteletére 2015. augusztus 29-én.
A program délelőtt 10.00 órakor kezdődik a csíkszentdomokosi római katolikus templomban (főcelebráns Jakubiny György érsek, szentbeszédet mond msgr. Csíki Dénes, Márton Áron egykori titkára); 11.45-kor a konferencia résztvevőinek köszöntése a helyi művelődési házban; 12.00 órától dr. Kovács Gergely kánonjogász előadása: Márton Áron a doberdói harctéren; 12.25 órától bemutatkozik Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora, T. Kasza László; 12.30 Márton Áron, az ifjúság vezére – dr. Bodó Márta előadása; 13.00 Márton Áron a kultúra szolgálatában – dr. Marton József nagyprépost előadása; 13.40 órától büféebéd; 14.00 órától dr. Denisa Bodeanu előadása Márton Áron a titkosszolgálatok célkeresztjében 1938 és 1980 között; 15.00 órától Zarándoklatok Márton Áron püspök nyomdokain – dr. Kovács Gergely előadása; 15.15 órától Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum igazgatója és Szarka-Dobi Gyöngyi konzul kihirdeti a Márton Áron, a XX. század püspöke című Kárpát-medencei diákvetélkedő eredményeit.
Simó Márton
Székelyhon.ro

„Ő sohasem beszélt olyasmiről, amit nem tett”
Már hosszú évek óta megfogadtam, hogy egyszer rászánok legalább egy hónapot, de még nem jött össze. Az igazság az, hogy a katolikus egyház címei, rangjai, beosztásai között mind a mai napig nehezen tudok eligazodni, csak sejtem, hogy a megnevezésekben is szerteágazó, országon és nemzeteken is átnyúló belső hierarchia történelmi jellegű, és ha az egészet nem látom rendszerben, akkor a belecsipegetés amúgy is hiábavaló. Így számomra, mondjuk, nemhogy a nagyprépost és a viceposztulátor kifejezések jelenthetnének töprengést, hanem még mindig azt is alaposan meg kell gondolnom, hogy ki az esperes és ki a plébános, ki a kispap, újpap és káplán, mint ahogyan egy kis időnek el kellett telnie ahhoz is, amíg rájöttem, hogy a segédpüspök is püspök, csupán a hivatala nem püspöki.
Ez a rövid bevezetést voltaképpen mentegetőzésnek, illetve magyarázatnak szántam arra, hogy a tudományoson kívül semmiféle címet nem említek az elkövetkezőkben, amelyben a múlt hét végén Csíkszentdomokoson megtartott, IV. Márton Áron emlékkonferencia néhány vonatkozását szeretném előtérbe helyezni. Az egyik és talán a legfontosabb: miközben rengeteg tudományos megbeszélésen, konferencián, kongresszuson előadások közben is jönnek-mennek a résztvevők, itt erről szó sem volt: a mintegy kétszáz főnyi falusi-városi, értelmiségi-nem értelmiségi hallgatóságot annyira lebilincselték a hallottak-látottak, az egész, apró részleteiben is kommunikációs hozzáértéssel megtervezett rendezvény, hogy több mint négy órán át mindenki élénken figyelt, sőt még a szünet után sem maradt egyetlen üres szék sem. Az előadások felvezető szövegei, amelyeket oly gyakran összecsapnak vagy rögtönöznek, túlbeszélnek vagy tőmondatosítanak, itt mindig pontosak, illőek és tárgyszerűek maradtak és maguk az értekezések is kerültek bármiféle olyan dagályosságot, amely a Márton Áron püspök neve említésekor oly sok közéleti megnyilvánuláson feltör.
Dr. Kovács Gergely Márton Áron életének egy kevésbé ismert időszakát kutatja: részvételét az első világháborúban és nem csupán a levéltári-könyvtári forrásokban, hanem a helyszíneken, többek között Doberdón is. Előadását a téma könnyen áttekinthető felépítettsége és logikus vonalvezetése mellett a helyszíni fotók és internetes térképek párosítása tette vonzóvá, végső soron annak az abszurditásnak a felismertetése, immár száz év távlatából, hogy a frontvonalak egymáshoz közeli, kopár, kietlen senki földjének a birtoklása miként járhatott közel két milliós emberáldozattal.
“ Ő sohasem beszélt olyasmiről, amit nem tett.” Ezt a manapság nagyon is megszívlelendő mondatot írtam fel magamnak Dr. Bodó Márta előadásának a bevezetőjéből, miközben az alapos és átfogó kutatómunkáról beszámoló értekezés Márton Áron ifjúsági nevelési programját hozta előtérbe. És ennek egyik legfontosabb jellemzője: leginkább egyénekkel kell foglalkozni egyénileg és a bármiféle tekintélyelvűség helyett tág teret kell engedni a vitáknak, a nézetkülönbségek megbeszélésének.
Dr. Marton József a tág értelemben vett kultúra irányából közelítette meg a Márton Áron munkásságát, kiemelve, hogy mennyire értékelte a dán Grundtvig népfőiskolákra és az egész életre szóló tanulásra (ne feledjük, a fogalom létrejöttekor a tizenkilencedik és nem a huszonegyedik században vagyunk!) vonatkozó elveit.
Márton Áron 1938-1980 közötti megfigyelési irattára több mint 77 000 oldalt tartalmaz és ez a legnagyobb Romániában – pontosított Dr. Denisa Bodeanu bukaresti történész, és ahogyan mintegy húsz perc alatt sikerült átfognia 42 évnek a Sziguráncától a Szekuritátéig terjedő iratcsomóit, kellőképpen korszakolva mondanivalóját és még a besúgókat is csoportosítva, az igazi előadói bravúr. És tette mindezt úgy, román nyelven és fényképekkel, fakszimilekkel kisérve, hogy a magyar közönség pisszenés nélkül követte a mondanivalóját.
Az emlékkonferencián a középiskolások számára kiírt több forduló, világhálós Márton Áron verseny eredményeit is közzétették. A neveken túl azonban érdemes Lázár Csilla programfelelős és Szarka-Dobi Gyöngyi, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a munkatársa által összeállított vetélkedő szerkezetét, témaköreit, egész módszertanát ismegtekinteni, mert jó példa arra, hogyan lehet a lexikális jellegtől a kreatívitásig adott témát megközelíteni.
A csíkszentdomokosi művelődési otthonban, a konferencia helyszíne mellett Márton Áron beszédeket, szövegeket összefoglaló, vagy Márton Áron életéről szóló kötetek kaptak helyet. Jómagam Virt László Nyított szívvel című kötetét vásároltam meg és idézem is egy mondatát:„ Márton Áron nevére csak akkor hivatkozhatunk az ő szellemében, ha úgy vagyunk hűek önmagunkhoz, saját népünkhöz és saját hitünkhöz, hogy emellett nyitott, befogadó, a közös sors vállalásáig együtt érző a szívünk más népek, más hitet vallók felé is.“
Talán manapság ezt is fel lehetne írni egy óriásplakátra. Persze jóval rövidebben: igazi európaiság.
Székedi Ferenc
maszol.ro

Szilvágyi Zsolt kötetének aradi bemutatója
Újra felfedezni keresztény értékeink alapjait
Ahogyan azt meghirdettük, szombaton a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében mutatták be ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános Alapkövek című kötetét. A gyülekező közönséget Miskovits Tibornak és Miltaller Lajosnak az emelvényről szolgáltatott, kellemes klasszikus zenéje fogadta, megalapozva a rendezvény adventi hangulatát. A nagytermet megtöltő tisztelőket, barátokat, rokonokat Hadnagy Éva, a Főgimnázium igazgatója köszöntötte, kifejtve: a díszteremben általában az iskolai rendezvényeket vagy az Alma Mater Alapítvány által szervezett összejöveteleket tartják, ahova meg szokták hívni a Főgimnázium olyan végzőseit is, akiknek a munkássága példaértékű, sikeres emberekké nőtték ki magukat. Éppen ezért, példaként kívánják bemutatni őket a jelenlegi diákoknak. Ilyen meghívott volt Szilvágyi Zsolt egykori diákjuk is, aki idén ünnepelte a 20. érettségi találkozóját. A mostani rendezvény azért rendhagyó, mert mindnyájan ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános meghívására gyűltünk össze első kötetének a bemutatójára. Az osztályfőnöke lévén, 20 évvel ezelőtt Zsolt neki mondta el, hogy a papi hivatást választja. A kérdésre, hogy jól meggondolta-e, határozott igennel válaszolt. Döntésének helyességét az elmúlt két évtized odaadó, lelkiismeretes munkája bizonyítja. Ehhez kíván neki további sok sikert és lelki erőt.
Könyv, amiben minden szó a helyén van
Az igazgatónő felkérésének engedve az Alapkövek című kiadványt ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános mutatta be, aki előrebocsátotta: megilletődve tesz eleget Zsolt felkérésének, mert könyvbemutatókon vett már részt, de bemutatásra első alkalommal vállalkozik. Ugyanakkor a felkérést megtiszteltetésnek tekinti, boldognak érzi magát, büszke arra, hogy a fiatal lelkészgenerációhoz tartozó Zsoltnak első alkalommal jelenik meg a szívünkhöz, a lelkünkhöz közel álló, példamutató alapossággal, mindenki számára érthetően megfogalmazott, a Szentírást megmagyarázó kötete. Ehhez ismerni kell a szerző életét is: Szilvágyi Zsolt 1977. március 22-én született Aradon, Zimándújfalun nevelkedett, középiskolai tanulmányait az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban végezte, ahol 1995-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, Fuldában és Münsterben végezte, 2001. október 6-án szentelték pappá Temesváron. Papi tevékenysége szinte az egész egyházmegyére kiterjedt, mégis inkább Temesvárhoz köthető, ahol püspöki titkár, ifjúsági lelkész, a Gerhardinum tanára, püspöki helynök, jelenleg józsefvárosi plébános.
Könyvének – Alapkövek – címe az alapok fontosságára utal. Akárcsak a keresztény egyháznál, aminek az alapját sziklára építették. A továbbiakban hallgatóságát végigvezetve a három fő témakör, a szentségek, a tízparancsolat és a főbűnök részletes, az átlaghívő számára is érthető magyarázatán, eljutva a végkövetkeztetésig: ez olyan könyv, amiben minden szó a helyén van. Állítása alátámasztására a hátsó borítólapon található méltatók, Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök, dr. Bodó Márta irodalomtanár, teológus és dr. Diósi Dávid teológus, egyetemi docens (BBTE) sorait idézte.
Adventben, a csodavárás időszakában a főesperes a család fontosságát, megtartó erejét emelte ki a könyvben található példával, miszerint rohanó világunkban nincs idő a szeretteinkkel foglalkozni. Egyik gyermek a munkából hazatérő apjától megkérdezte: mondd apa, mennyi a te órabéred? Mivel az apa azt hitte, a gyermeke pénzt akar kérni, bosszúsan fordult ki a szobából, de az ajtóban meggondolta magát, és visszaszólt: ha tudni akarod, az órabérem 10 lej. Egy kis idő múlva a gyermek 10 lejt szorongatva a markában, az apja elé ált: tessék a 10 lej, szeretnék tőled venni egy órányi együttlétet. A könyv minden szava tanítás, útbaigazítás, segítség nemcsak a hívek, hanem a papok számára is, ezért mindnyájunknak ajánlotta: olvassuk figyelmesen, szeretettel!
A közérthetőségre törekedett
A szerző, ft. Szilvágyi Zsolt köszönetet mondott egykori osztályfőnöknőjének, Hadnagy Évának, amiért a Főgimnáziumban tarthatta meg a bemutatót, ugyanakkor ft. Király Árpádnak is a kötet részletekre menő bemutatásáért, a paptestvéreknek és a közönségnek a jelenlétért. A továbbiakban inkább a könyv hátteréről, a céljáról, a motivációjáról kívánt szólni. 2012-ben XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit Évét, vagyis próbáljunk párbeszédet folytatni a világgal, választ adni az emberek kérdéseire, segítsünk elmélyülni azoknak az embereknek is, akik élik a hitet, de talán nem értik igazán. Ugyanabban az évben a temesvári parókián is elindították a jelzett beszélgetéssorozatot, amivel nem álltak le az év végén, hanem folytatták. Idén eljutottak a hét főbűnhöz, ami nagyon érdekli az embereket, ezért kéziratokat készített róluk. A híveket a téma annyira érdekelte, hogy elkérték a kéziratot is, ezért e fokozott érdeklődés sarkallta a könyvkiadásra. Elsősorban a közérthetőségre, a felvetődő kérdésekre történő válaszadásra törekedett. Kerülte az ítélést, az elítélést, a kritikát, szeretetteljesen próbált magyarázni, az eddigitől kicsit más világban. A jelenlegi posztmodern korra jellemző a relatívizmus, ami nagyon veszélyes, mert eszerint nincs alapvető érték és igazság, hanem úgy van, ahogy én gondolom, és ahogy te gondolod. Ha megtagadjuk életünk alapvető értékeit, akkor a relativizmus nagy zűrzavarában a ma embere nehezen találja a helyét, életének az értelmét.
Manapság szép, de nagyon nehéz fiatalnak lenni, ezért segíteni kell nekik felfedezni azokat az értékeket, amelyek élhető jövőt ígérnek számukra. Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy láthassuk: a nyugati világ megtagadta keresztény gyökereit, miközben Kelet-Európában a vasfüggöny a sok jó mellett, sok rossztól is megvédett bennünket. Látva e politikai helyzetet, minden ember felteheti a kérdést: megértjük-e az idő jeleit? Európát a kereszténység formálta olyanná, amilyennek most ismerjük, de kereszténység nélkül a keresztény értékeken nyugvó Európa nem fog létezni. Ezért fontos visszatérni, újra felfedezni keresztény értékeink alapjait. Innen származik a könyv címe is, az Alapkövek – sommázta könyve megírásának a motivációit ft. Szilvágyi Zsolt, aki zárszavában szeretetvendégségre, finom zimándújfalui sütemények, egy pohár üdítő vagy bor melletti beszélgetésre hívta vendégeit, akiknek szívesen dedikálta első kötetét. Miközben a szerző dedikált, az emelvényről hangzó klasszikus karácsonyi zeneszámok kiváló aláfestést nyújtottak az adventi csodaváráshoz, a szeretetteljes, baráti beszélgetésekhez.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron is csodát művel
A ferences kolostorban a csíksomlyói kegyszobor-kiállítás
A Kolozsvári Magyar Napok idejére Kolozsvárra érkezett a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban 2015-ben bemutatott Mária-kiállítás, amelyet a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulója alkalmából rendeztek. A kiállítás egy része néhány Kolozsvári vonatkozással kiegészítve nyílt meg a Kolozsvári ferences rendház refektóriumában. A Kolozsvári kiállítás aktualitását az adja, hogy 2016 szeptemberében lesz 100 éve annak, hogy az I. világháborús körülmények miatt a kegyszobrot Csíksomlyóról Kolozsvárra menekítették.
A ferencrend Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya által szervezett kiállítást Hegedűs Enikő, a Gyulafehérvári érsekség művészettörténésze nyitotta meg augusztus 13-án a ferences kolostor refektóriumában. A megnyitót könyvbemutató követte: fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgató Mohay Tamásnak az erdélyi ferences rendtartomány kiadásában megjelent munkáját ismertette: Istennek kincses tárháza, mely a csíksomlyai csudálatos Szűz Mária szent képénél rég üdőtől fogva osztogattatik. Gyűjteménye P. Losteiner Leonárdnak.
A csíksomlyói kegyszobor mérete Mihály Ferenc restaurátor mérése alapján: korona nélkül 210 cm, a jelenlegi hármas koronával pedig 253 cm. Keletkezésének évéről írásos feljegyzés nem mAradt, sem származása, sem készíttetője és készítője nem ismert. Homály fedi, hogy elkészülte után mikor került a csíksomlyói ferences kolostor templomába. A régi csíksomlyói ferences könyvtár kutatója, Muckenhaupt Erzsébet talált az első írott adatra Losteiner Leonárd ferences rendtörténész tollából, aki az 1776–1777-ben Kolozsváron írt Kronológiájában az 1624. évnél a templom leltárában említ egy Szűz Mária-oltárt. Losteiner utal egy 1664. szeptember 26-án kelt szerződésre is, amely a csíksomlyói ferencesek és Nyerges János között jött létre, s amelyben a Brassói mester főoltár és két mellékoltár elkészítését vállalta. E szerződés értelmében a ferencesek azt kérték a mestertől, hogy a főoltárhoz használjon fel egy régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint két kisebb női szent, Szent Katalin és Szent Borbála-szobrát is. Ekkor kerülhetett a ma ismert Mária-szobor a régi templom főoltárára.
Hegedüs Enikő kiállításmegnyitó-ismertetéséből azt is megtudhattuk, hogy a csíksomlyói szoborról egy bécsi mester, Andreas Wisman által készített 18. század végi metszet-ábrázolás érdekes információkat örökített meg. Az eredeti rézmetszet lemez (393 x 295 mm) a Kolozsvári Történeti Múzeum tulajdonban van. A Szűzanya fémből készült hármas koronája (mag. 39 cm, átm. 19,5 cm): két pártasor felett egy zárt korona résszel egy ún. mitra-koronát képez. A kis Jézus számára készített boltozatos, zárt, aranyozott ezüst korona (mag. 12 cm, átm. 12 cm) szintén ekkor készült, valamint a Szűzanya kezébe helyezett ezüstjogar (h. 82 cm) is.
A közelmúltig a kis Jézus a jobb kezében tollból készült virágot is tartott. Ezt látták lángolni 1746. december 26-án és 1747. január 8-án a szentmise alatt.
A Mária-szobor mai helyét a 19. század közepén nyerte el, amikor csíksomlyói új templom építése kezdődött. Még előtte (1798-ban) lett a csíksomlyói Mária-szobor kegyszobor, valószínűleg ekkor már nagyszámú zarándok járt oda. Az 1840-es években a kegyszobrot átfestették, ruhája eredeti vörös (piros, bíbor) színére fehéret festettek a kopások miatt (Mihály Ferenc farestaurátor felhívta a figyelmet a Szűzanya lábánál megmAradt piros festéknyomra, ami az átfestés előtti színre utal). A palástot újraaranyozták, eltűnt a kihajlított bélésrészek kék színe.
A somlyói Mária-szobor művészi ábrázolása jól illeszkedik a közép-európai – főként az Alpoktól északra eső (leginkább a német és németalföldi) – területek oltárművészetének 15. század végi – 16. század eleji, késő gótikus, kora reneszánsz formavilágába.
A kiállításon szerepel Veress Lajos ferences latin nyelvű kézirata az erdélyi ferences provincia történetéről, amelybe belefoglalta a Mária-szobor leírását (1753-ban) is.
A kegyszoborral kapcsolatos csodás történetek között kiemelkedő megmenekülése: a háborús körülmények miatt a kegyszobrot 1916 szeptembere és 1920 tavasza, majd 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a Kolozsvári ferences templomban őrizték. Az 1916. évi menekítésről a Kolozsvári ferencrendi kolostor házfőnöke beszámolt a domus historiában, ezt később P. Boros Fortunát rendi történetíró publikálta.
A román hadüzenet hírére a kegyszobrot 1916. szeptember 15-én az éjféli vonattal menekítették Kolozsvárra, ahol ünnepélyesen helyezték el a ferences templom főoltárán. P. Trefán Leonárd tartományfőnök a templomban Assisi Szent Ferenc ünnepe előtt tartott triduum során külön kiemelte jelszerű jelenlétét, sokan jöttek a kitett szoborhoz. Az ünnepélyes hódolatot pünkösdkor megismételték, a somlyói búcsút mintegy távolról megülve. Az eseményről a korabeli Kolozsvári sajtó, az Ellenzék több száma (1916. szeptember 28., 30. és október 3.) hírt adott, és a Szent Ferenc Hírnöke (1916. novemberi szám).
Somlyón ez idő alatt a kegyszobrot ábrázoló festmény állt a templomban. 1920 pünkösdjén került vissza a kegytemplom főoltárára. A II. világháború alatti menekítésről is van bejegyzés a Kolozsvári domus historiában: 1944. szeptember elejétől 1945 áprilisáig volt ott a kegyszobor, ekkor nem csomagolták ki, így védték. Szerencsére Kolozsváron mAradt, mert eredetileg a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárgyaival együtt vonattal menekítették volna Magyarországra. Azt a vonatot 1945. március 29-én a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, a rajta levő tárgyak megsemmisültek. Az ismét megmenekült kegyszobrot 1945. április 14-én vitték vissza a csíksomlyói kegytemplomba. Kolozsvári őrzési helyén a hívek „hálából, hogy a háború borzalmas pusztításaitól Kolozsvár városát ittlétével megoltalmazta”, 1946 májusában a kegyszobor másának elkészítését kezdeményezték, és december 8-án fel is szentelték. Egy márványtábla tanúsága szerint itt is történnek imameghallgatások.
Bodó Márta
Vasárnap (Kolozsvár)

Keresztény értelmiségi nők vallomásai
Bemutatták Bodó Márta Nőszirom című kötetét
Izgalmas és megtisztelő volt Bodó Márta számára a vállalt feladat, minden alkalommal úgy érezte, beszélgetőpartnerei „nagyon mélyre engedik”.
Az interjúalanyok jelentős részét már korábban is jól ismerte, a pörgős, zajos hétköznapokban viszont ritkán jutott idő arra, hogy bensőségesebb kapcsolatba kerüljenek. Transzcendens egyórákként tartja számon ezeket az alkalmakat, valósággal lebegett a beszélgetések után, lelkileg egyértelműen gazdagabbnak érezte magát. A szerző, a Vasárnap hetilap és a Keresztény Szó kulturális havilap főszerkesztője erről szerdán délután, Nőszirom című kötetének bemutatóján beszélt a Györkös Mányi Albert Emlékházban, Egyed Emese költő, irodalomtörténész pedig arról gondoskodott, hogy a tíz interjú hangulatához hasonlóan az est is minél meghittebben teljen. Ennek érdekében szólította meg a jelen lévő Ferenczi Enikő lelkészt, mentálhigiénés szakembert és Buzogány Emese kórházlelkészt, hogy oda-vissza is kérdezgessék egymást Bodó Mártával, a zenei pillanatokról pedig Starmüller Éva és Geréd István gondoskodott.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Testellenes a kereszténység?
A nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében mutatták be hétfő délután a kolozsvári Verbum Kiadó jóvoltából megjelent Testben élünk című könyvet a szerkesztő jelenlétében.
A témát teológiai, egyháztörténeti, orvosi és pszichológiai szempontból körüljáró kötetben megszólal a színész, a táncpedagógus, a szerzetes, a tanár, a filozófus, a gazdálkodó, a pasztorálasszisztens, a kórházi lelki gondozó. A 376 oldalas könyvben harmincnyolc ember szakmai és emberi vallomása, véleménye sorakozik fel a test témájáról, egyebek mellett arról például, hogy valóban csak egészséges testben van egészséges lélek, vagy mi van akkor, ha a lélek szárnyalni szeretne, de a test folyton lehúzza?
Szőcs Csaba, a Verbum kiadó igazgatója kifejtette: elsősorban Erdély, a Partium és a Bánság magyar nyelvű katolikusainak- de nem csupán nekik- igyekeznek igényes, a lelket megmozgató olvasnivalót kínálni, illetve a hitoktatókat segédanyagokkal látják el. Az április 24-én Váradon is ismertetett Testben élünk című könyv a Keresztény Szó újraindult sorozatának harmadik darabja, a korábbi kettő egy-egy évfordulóhoz és dátumhoz kötődött. Úgy fogalmazott: érdekes, hogy a kiadó nevének (Verbum) magyar jelentése ige, Szent János evangélista azt írta, hogy az Ige testté lett, a könyv témája pedig a test, mely mindannyiunkat érdekel, hiszen a testben való lét problémája életünk különböző szakaszában valamennyiünket érint.
Bodó Márta szerkesztő azt mondta: a Keresztény Szó 2014 augusztusában adott teret a témának, ami sokak számára tűnt a tájainkon újszerűnek. Folytatva a kérdés körüljárását, 2015 márciusában a testi-lelki szenvedésnek szenteltek egy lapszámot, majd mindezeket az anyagokat egybegyűjtve, továbbgondolva, újabb szempontokkal kiegészítve készült el ez a kiadvány, melynek borítólapján látható élénk piros vonal egyes vélemények szerint olyan, mint egy szívgörbe. Különben négy nagyobb fejezetre van osztva: Testek, Test és lélek, A szenvedő test, Testben élve a világban. Az első amolyan felvezetése, egyháziasabb, biblikus és kultúrtörténeti megközelítése a témának, közérthetően, a második egészségügyi jellegű, a harmadik pszichológus, illetve gyakorló kórház pasztorációban dolgozók írásait tartalmazza, a negyedik pedig hatalmas palettát jelenit meg: a romantikus szerelem mítosza, a születés titkai, tudatos mozgáskultúra, tánc, a színpadon megjelenő test stb.
A könyvbemutatón arra a talán kissé provokatív kérdésre, hogy testellenes-e a kereszténység, Böcskei László megyés püspök adott egyértelmű választ. Leszögezte: nem, hiszen a feltámadott Krisztus a test „kihasználásával” vezette a kétkedőket hitre, ennek megtapasztalásával mutatta meg az igazsághoz vezető utat. Ha tehát a keresztény egyház testellenes lenne, akkor Jézus más megnyilvánulási formát választott volna, arról nem is beszélve, hogy liturgikus testtartás is létezik. A testet és a lelket, a kettőt egymásban és egymással, egymás mellé állítva kell helyesen kezelni, örülve annak, ami vagyunk- tette hozzá.
Hozzászólt még a témához Ozsváth Judit újságíró, Fodor József vikárius, Kiss Márton bélfenyéri plébános, Husztig Róbert érmihályfalvi segédlelkész és Holló Barna képzőművész is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

88. Ünnepi Könyvhét
Teljében a könyves események, a hét végén csúcsra jár a 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok Budapesten és Magyarország több városában. Sőt még Kolozsvárt, Aradot is bevonta a rendezvények sorába a népszerű könyvünnep szervezője, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE). A csütörtök délután kezdődött forgatag közel 350 könyvújdonságot kínál az olvasóknak, szinte minden magyarországi és határon túli magyar kiadó időzített erre az alkalomra valamilyen friss kiadványt, a könyvfesztivál központi helyszínén, a Vörösmarty téren egymást érik a szerzők, akikkel pódiumbeszélgetések, kötetbemutatók, dedikálások és más rendezvényformák keretében találkozhatnak az érdeklődők, de van úgy is, hogy kötetlen formában is kialakulnak párbeszédek az írók és a könyvbarátok között. Az ünnepélyes megnyitón az idén Závada Pál Kossuth-díjas írót érte a megtiszteltetés, hogy méltassa a nagy hagyományú megnyilvánulást. A vidéki országos megnyitó Debrecenben zajlott. 
A nyitónapon marosvásárhelyi szerző, Káli István állhatott először közönség elé. A 70 éves prózaíróval A szemfényvesztett című új regénye kapcsán beszélgetett Kőrösi P. József. A könyvhét további programja során még számos erdélyi tollforgató mutatkozott be és dialogizálhat olvasóival. Talán még soha nem volt egyszerre ennyi romániai magyar író a Vörösmarty téren, mint most. Mint az MKKE igazgatója, Péterfy Gergely nyilatkozta, a határon túli kiadók 57 új címmel jelentkeztek. Valószínűleg szombaton és vasárnap sokan megfordulnak majd az erdélyi kiadók pavilonjánál. Legfontosabb könyves műhelyeink képviseltetik ott magukat valamilyen különlegességgel. A Mentor Könyvek, a Lector Marosvásárhelyről, a Pallas-Akadémia, a Gutenberg, a Bookart Csíkszeredából, a Kriterion Kolozsvárról nevezett be a fesztiválra, és több más honi kiadónk kiadványai mellett számos szerzőnk jelentős anyaországi kiadással hívja fel magára a figyelmet. Jó hallani, hogy élénk az érdeklődés a vásárhelyi szerzők és kötetek iránt. Kovács András Ferenc új kötete ismét különlegességet sejtet, Markó Béla két új kötet kapcsán is közönség elé lép, Gálfalvi György, Szabó Róbert Csaba, Vida Gábor se hiányzik frissen megjelent könyveivel, a mind többet vállaló Lector Kiadó Egyed Emese Paian című verseskötetét, Demény Péter Vadkanragyogás című regényét és Bodó Márta Nőszirom című interjúkötetét vonultatja föl. Gáspárik Attila a Pont Kiadónál dedikál. És még hosszasan folytatódhatna a felsorolás a kolozsváriakkal, csíkiakkal és a többi erdélyi szerzővel, akik ugyancsak számíthatnak a vásárlátogatók figyelmére. Tompa Andrea, Fekete Vince, Selyem Zsuzsa,Tamás Kincső, Tamás Dénes és még jó néhányan példázzák az Erdélyben születő magyar irodalom és szakírás erejét, folyamatos megújulóképességét. A későbbiekben rendre igyekszünk mellékletünkben is ismertetni a kiadói termés színe-javát.
N.M.K. Népújság (Marosvásárhely)

Idén is megemlékeznek Márton Áronról a szülőfalujában
Konferencia és szentmise augusztus 26-án Csíkszentdomokoson
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért szervezésében hatodik alkalommal tartják meg augusztus 26-án (a püspök születésnapjához legközelebb eső hétvégén) a Márton Áron tiszteletére rendezett megemlékezést és konferenciát. A program szombat de. 10 órakor a plébániatemplomban szentmisével kezdődik, amelynek főcelebránsa és ünnepi szónoka Jakubinyi György érsek. A konferencia résztvevőit háromnegyed 12-kor a csíkszentdomokosi művelődési házban köszöntik. Előadást tart Seres Attila budapesti történész (Márton Áron lengyel tükörben), Benkő Levente kolozsvári történész, újságíró (Szemelvények a Márton Áron elleni sajtóhadjáratból, 1948–1949); Oláh Sándor Homoródalmáson élő társadalomkutató (Az erdélyi magyar egyházak a kommunista hatalom társadalomátalakítási kísérletében, 1949-1952); Nagy Mihály Zoltán nagyváradi történész (Márton Áron dilemmái a börtönből való szabadulás után), Virt László magyarországi szociológus, hittanár (A két Áron. Párhuzamok (és kereszteződések) Márton Áron és Tamási Áron életében, gondolkodásában); a Rómából érkező Kovács Gergely posztulátor (Új fejlemények Áron püspök boldoggá avatási eljárásában). A konferencia a háromnegyed négytől kezdődő filmvetítéssel zárul. Először láthatja a közönség Zágoni Balázs rendező A püspök reggelije címűdokumentumfilmjét (operatőr-vágó: Tóth Orsolya).
Az augusztus 26-án tartandó rendezvényről Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatóját kérdeztük, aki elmondta: örülnek, hogy az elkezdett hagyományt életben tudják tartani, sőt folyamatosan fejleszteni, bővíteni, új elemekkel gazdagítani is tudják. Az idei programból kiemelte, hogy először kapcsolódik be Oláh Sándor kutató, aki antropológiai szempontokat hoz a konferenciára, s mivel a kollektivizálás történetét kutatja, ezúttal az egyház helyzetét mutatja be a tanúkkal készített interjúk alapján. Seres Attila budapesti történész ezúttal Varsóból hoz egészen friss kutatásain alapuló, még nem hallott, nem publikált adatokat Márton Áronról lengyel szemszögből. A múzeum igazgatója és a rendezvény főszervezője Zágoni Balázs filmjét emelte még ki a programból, amely egy hosszabb idő alatt elkészült dokumentumfilm és A püspök reggelije címet, Márton Áron első ötven éve alcímet kapta. A dokumentumfilm Márton Áron gyermek- és ifjúkoráról, első világháborús élményeiről, és pályaválasztás körüli belső küzdelmeiről, lelki vívódásairól mesél családtagok, szemtanúk, közeli munkatársak, történészek tolmácsolásában. A film érdekessége, hogy arról a periódusról is szót ejt, amiről általában kevesebbet szoktak beszélni: hogyan készült, hogyan készítették Márton Áront a püspöki pályára? Lázár Csilla kiemelte, hogy a film alkotói eddig nem látott archív felvételeket kerestek és találtak Márton Áronról, így a film a gazdag fényképanyag mellett ezeket is bemutatja. A rendező és a szervzők szeretnék, ha a film után a látottakról beszélgetnének a résztvevőkkel.
A megemlékezés támogatói: Bethlen Gábor Alap, Budapest; Csíkszentdomokos önkormányzata; Hargita Megyei Kulturális Központ – Hargita Megyei Tanáca; Felcsík Kistérségi Társulás. Médiapartnerek: Mária Rádió Erdély, Vasárnap katolikus hetilap, Keresztény Szó.
Bodó Márta / romkat.ro

Kolozsvár is csatlakozott a budapesti Ars Sacra fesztiválhoz
A tízéves budapesti Ars Sacra fesztiválhoz csatlakozott a kolozsvári Szent Mihály Plébánia, így a magyarországi rendezvény részeként Kolozsváron is szerveztek egy kiállítást. Az Üzenet a szakralitásból című tárlatot szeptember 16-án, szombaton nyitották meg. A megnyitón felszólalt Sabău-Trifu Cristina kiállító művész, a tárlat kurátora, Kovács Sándor főesperes, illetve Bodó Márta, a Keresztény Szó és a Vasárnap főszerkesztője.
Sabău-Trifu Cristina, a kiállítás kurátora a megnyitón elmondta: az ötlet, hogy Kolozsvár is csatlakozzon a budapesti Ars Sacra mozgalomhoz, a tavalyi fesztivál során merült fel, Dragonits Mártával, a fesztivál főszervezőjével folytatott beszélgetés során.
– Akkor kiderült, Dragonits Márta vágya, hogy az Ars Sacra mozgalom a határokon túl is terjedjen. Akkor kért fel arra, hogy vállaljak ebben szerepet, én pedig nagyon örvendtem a felkérésnek – mesélte a kurátor.
Beszélgetésüket követően a művésznő felkereste Kovács Sándor főesperest, hisz úgy gondolta, Kolozsvár, Erdély kulturális fővárosa lenne méltó helyszíne ennek a kezdeményezésnek. A főesperes támogatta az ötletet, így a kurátor, Bodó Mártával közösen, elkezdte felkeresni a művészeket, hogy vegyenek részt a kezdeményezésben.
A kiállítás arculatánayak kialakításakor figyelembe vették a budapesti fesztivál értékeit, de az erdélyi sajátosságokat is. Sabău-Trifu Cristina elmondta, az általa programnak nevezett kezdeményezésnek három fő célja van: az egyház gyűjtse össze a szakrális világból inspirálódó művészeket, akik majd közösen állhatnak elő ötletekkel. A kurátor kiemelte, a programja célja a művészek közötti párbeszéd elősegítése, illetve szeretné, ha a hanyatló keresztény egyházat Európában a művészek közösen próbálnák feléleszteni.
A megnyitón felszólalt Kovács Sándor főesperes, aki beszédében kiemelte: az egyház mindig is élt a „művészetek sajátos kifejezőerejével, isten dicséretében, és mindenkor barátja volt a képzőművészeknek, nemes szolgálatukat szüntelenül igénybevette”.
– A szakrális művészet feladata, hogy a maga eszközeivel, megjelenítse az emberek hitét; mindenkor gyarapította, gazdagította az egyház művészi értékeit. A művészet segít abban, hogy az emberiség családja felemelkedhessék az igazság, jóság, szépség magaslataira és hogy az Isten bölcsességét megvilágítsa – mondta a főesperes, aki szerint a kiállított alkotások tükrözik alkotóik hitét, szellemi beállítottságát és istenkereső szándékát.
Bodó Márta a kiállításmegnyitón kiemelte: manapság állandóan vizuális ingereknek vagyunk kitéve, így ez a kiállítás segít abban, hogy egy kicsit elhallgassunk, lecsendesedjünk, meditatív állapotba kerüljünk.
– Nézzék, érezzék magukénak ez alatt a hét alatt ezt a kiállítást, érezzék meg azt, hogy a teológia nem feltétlenül valami nagyon elvont filozófia, nehezen emészthető elmélet. A teológia az a gyakorlatban megélt élet, így mindenkinek kell legyen teológiája, akár hívő, akár nem – emelte ki a megnyitón Bodó Márta.
A megnyitón fellépő férfikar, Potyó István karnagy vezényletével, erdélyi forrású gregorián dalokat adott elő.
A kiállítás szeptember 24-ig látogatható a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2. szám alatti épület tetőtéri kiállítótermében.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Aki a humor magántanára volt az élet iskolájában – Bajor Andorra emlékeznek Kolozsváron
A kilencven éve született Bajor Andorra emlékeznek azzal a kolozsvári rendezvénnyel, amelyet a Polis Könyvkiadó és az író családja szervez szombaton 17 órától a Minerva-házban.
A rendezvényen a Főúr, írja a többihez – Bajor Andor emlékezete című, Bajor Ella és Dávid Gyula szerkesztette kötetet Balázs Imre József, Bodó Márta, Dávid Gyula és Jakab Gábor mutatja be, az író műveiből Rekita Rozália, Köllő Csongor, Györgyjakab Enikő és Bodolai Balázs színművész olvas fel. Kilencven éve született, s több mint 25 éve annak, hogy földi mivoltában eltávozott közülünk Bajor Andor, akiről Láng Gusztáv egykor azt írta, hogy »életünk iskolájában ő a humor nyilvános és rendes magántanára«. Könyvei ma is sorban jelennek meg határon innen és túl. Nem csak az évforduló, hanem művének töretlen népszerűsége is indokolja, hogy a Polis Könyvkiadó Emlékezet-sorozata ezúttal az ő életét és életművét eleveníti fel, válogatva a kortárs kritikák és az irodalomtörténeti tanulmányok legjavából, kortárs visszaemlékezésekből” – írták közleményükben a szervezők. A kötetbe szervesen épül be két átfogó életinterjú az 1980-as évekből, s több, a cenzúra miatt annak idején közölhetetlen szatíra, paródia és vers, köztük olyanok is, amelyek miatt a szerzőnek, szerkesztőnek meghurcoltatásban volt része.
Bajor Andor író, költő, humorista Nagyváradon született 1927. szeptember 30-án, Debrecenben hunyt el 1991. január 25-én. Középiskoláit szülővárosában végezte, 1949-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakos tanári oklevelet szerzett. 1953 és 1957 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként, 1957-től 1962-ig a Napsugár című gyermeklap munkatársaként dolgozott, majd 1969-ig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1969 és 1987 között a bukaresti Előre című napilap kolozsvári munkatársaként tevékenykedett. Több évtizeden át ő írta az Utunk című irodalmi hetilap szilveszteri Ütünk mellékletét. 1990 és 1991 között a kolozsvári Keresztény Szó című katolikus lap főszerkesztője volt. Szatíráiban a társadalmi élet egyes negatív jelenségeit, a hivatalnoki közönyt, a szolgalelkűséget tűzte tollhegyre, szívesen folyamodva a játékos fantasztikum eszközéhez. Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak. Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 1950-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Az ő szemszögéből nézve nemcsak a valóság torzulásai, hanem az eszmények is élesebben, tisztábban rajzolódtak ki. Krónika (Kolozsvár)

Ma és holnap: Fodor Sándor, Arany-monográfia, irodalmi tehetséggondozás Kolozsváron, könyvvásár Szilágysomlyón
Az új Arany-monográfiát Kolozsváron mutatják be, elkészült a tavaszi Fodor Sándor emlékkonferencia előadásait tartalmazó tanulmánykötet, irodalmi tehetséggyártás létét-nemlétét-milyenségét vitatják meg Kolozsváron csütörtökön, míg pénteken Szilágysomlyón adventi könyvvásár nyílik.
KOLOZSVÁRON MUTATJÁK BE AZ ÚJ ARANY-MONOGRÁFIÁT
Az Arany János-emlékév kiemelkedő eseménye egy új Arany-monográfia elkészülése. Szilágyi Mártonnak, az ELTE egyetemi tanárának, ismert irodalomtörténésznek és Arany-kutatónak a nagyszabású, a Kalligram Kiadónál megjelent Arany János-könyve számos új szempontot fogalmaz meg a tőle megszokott alapossággal, érzékenységgel és érdekfeszítő megoldásokkal. A néhány hete napvilágot látott hiánypótló kiadvány első bemutatójára Kolozsváron kerül sor, a kötetet a szerző jelenlétében Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója és T. Szabó Levente irodalomtörténész mutatja be december 7-én, csütörtökön 18 órától a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának (Marianum) kis dísztermében. Minden érdeklődőt szeretettel látnak, a „Mi vagyok én?”. Arany János költészete című könyv megvásárolható, s a szerző dedikálja is azt az érdeklődőknek.
FODOR SÁNDORRÓL BÉKÉBEN, HÁBORÚBAN, BONTAKOZÓ KOMMUNIZMUSBAN
Fodor Sándorról beszélget Serestély Zalán Bodó Mártával, Dávid Gyulával és Egyed Péterrel a Bulgakov Kávéházban csütörtökön, december 7-én 18 órától. Házigazda: Karácsonyi Zsolt. Ugyanakkor bemutatják az Erdélyi Híradó és az E-MIL közös kiadványát: a Békében, Háborúban, Bontakozó kommunizmusban című tanulmánykötet a tavasszal zajlott Fodor Sándor emlékkonferencia előadásait tartalmazza.
IRODALMI TEHETSÉGGYÁRTÁS KOLOZSVÁRON
Kerekasztal-beszélgetésre és vitaestre hívja a kolozsvári közönséget a Láthatatlan Kollégium csütörtökön, december 7-én 19:30 órától a kolozsvári Tranzit.ro nagytermében (Brassai Sámuel u. 5. sz.). A beszélgetés témája a kolozsvári irodalmi tehetséggondozás és kritikai közeg, meghívottak André Ferenc slammer, szerkesztő, Adorjáni Panna dramaturg, Balázs Imre József egyetemi docens és Vass Csaba költő. Juhász-Boylán Kincső és Györfi Tünde Edina moderátorokkal az alábbi kérdéseket járják körül: Mit értünk tehetség alatt? A kortárs pedagógia szemszögéből vizsgálva releváns kategória-e ma? A művészeti nevelés beavató „rítusai” szükségesek-e a fiatal alkotó fejlődése szempontjából? Milyen mértékben elitista diskurzus az irodalmi? Kinek, milyen rétegeknek szól/szólhat az irodalom? A kolozsvári irodalmi közeg zártsága: mennyire függ az érvényesülés a személyes ismeretségektől, illetve mennyire csak ezektől? Hogyan definiálnánk az irodalmi sikert? Leírható, tipizálható az átlagos kolozsvári tehetség? Hogyan beszélhetünk egy induló szerző műveiről? Milyen lenne egy ideális kritikai közeg? Van-e közös nyelv, amin irodalomról beszélhetünk?
ADVENTI KÖNYVVÁSÁR SZILÁGYSOMLYÓN
December 8-án, pénteken 17.30 órakor kezdődik a szilágysomlyói EMKE Magyar Házban az idei adventi könyvvásár. Ez alkalommal avatják az udvaron elkészült fedett közösségi teret, majd a szerzők jelenlétében bemutatják Cs. Kovács Katalin, Csinta Samu és Nánó Csaba közelmúltban megjelent könyveit. Az adventi program keretében Szabó Vilmos emlékkiállítás nyílik és rövid programmal jelentkezik a szilágysomlyói EMKE Játékakadémia nevű amatőr színjátszócsoportja. A könyvvásáron alkalom nyílik beszélgetésre és dedikálásra is. Szabadság (Kolozsvár)

Fodor Sándor, a hiteles író – tanulmánykötet jelent meg a Csipike szerzőjéről
Fodor Sándornak a tudatos jóhiszeműsége, segítőkészsége, hiteles írói és emberi mivolta elevenedett meg az öt éve elhunyt íróról, műfordítóról szóló tanulmánykötet kolozsvári bemutatóján.
Fodor Sándor emberi arca, segítőkészsége, „elegáns úriember” mivolta bontakozott ki azon a kolozsvári beszélgetésen, melyen a Csipike írójáról tartott emlékkonferenciára írt tanulmányokat tartalmazó kötetet mutatták be. Az Erdélyi Magyar írók Ligája (E-MIL) – melynek Fodor volt az első elnöke – márciusban egész napos konferenciát szervezett az író halálának ötödik évfordulója alkalmából, melyen felidézték alakját, munkásságát az előadók.
A tanulmányokat összegző Békében, háborúban, bontakozó kommunizmusban című, az Erdélyi Híradó Kiadó és az Erdélyi Magyar írók Ligája közös kiadásában megjelent kötetben irodalomtörténészek, kortársak, tanítványok vallanak az íróról, a szerkesztőről, az emberről.
A Bulgakov kávéházban tartott csütörtök esti kötetbemutatón Karácsonyi Zsolt E-MIL-elnök köszöntője után Egyed Péter író, filozófus, egyetemi tanár és Bodó Márta újságíró, szerkesztő válaszolt Serestély Zalán kérdéseire, és idézte meg Fodor Sándor szellemét. Elsőként az általa betöltött mentorszerepre hívták fel a figyelmet, Egyed Péter szerint ugyanis azon kevesek közé tartozott generációjából, aki „lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy a fiatal íróknak segítsen, támogassa őket”, ezért sokan mentek hozzá tanácsért. Nemcsak megbecsült, ünnepelt személyiség is volt, főleg a Napsugár olvasói számára.
Szakmai szempontból, talán szász ősei miatt is rendkívül precíz volt, ha kritikát írt, halhatatlanul kivesézte az ismerethiányt, pontatlanságot, emlékezett Egyed Péter, aki szerint az emberi kommunikációban is az egyenességre törekedett, így az akkori szocialista világban „felszabadító élmény volt” vele beszélgetni. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)