"Kettős ünnepet ül a szept. 19-én kezdődő társadalomtudományi szeminárium alkalmával a csíkszeredai KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: húsz éve folyik Csíkszeredában informális keretek között társadalomkutatói csoportmunka és tizedik születésnapját ünnepli a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport, a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja elődje. A csoportmunkáról, a kezdetről számolt be Biró A. Zoltán, az intézet vezető munkatársa. Szerencsés véletlen folytán többen kerültek frissen végzett magyar szakos tanárok Csíkszeredába a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Akkor már itt tanítottak Túros Endre, Kósa-Szánthó Vilma, Demény István Pál, és itt dolgozott már Oláh Sándor. 1970-ben az iskola és a magyar nyelv és irodalom tanítása helyzetéről szerveztek kerekasztal-beszélgetést, amelyre felfigyelt a Korunk című folyóirat is. E társaság tagja volt Borbély Ernő is. Biró A. Zoltán elmondta, hogy 1979-ben indult Bukarestben A Hét hetilap mellékleteként a TETT, ennek volt egy kommunikációs száma, amit jórészt csoportjuk tagjai jegyeztek. Sokszor szerepeltek a TETT egy-egy tematikus számában. Először Etnológia Kör néven működtek, míg be nem tiltották. 1984-től már csak az esti összejárások maradtak. 1985-től már nem volt lehetséges a nyilvános találkozás, beszélgetés. A csoport most már teljesen informálisan, "repülő egyetemként" működik tovább. Tagjai: Bara Katalin, Biró Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Irén, Oláh Sándor, Túros Endre, valamint Magyari Nándor László és Magyari Vincze Enikő. - A munkacsoport tagjai egyre többet közölnek A Hétben és a TETT-ben. 1989-ben megjelent az Embertől emberig, a munkacsoport tagjai által írott és szerkesztett TETT-szám. 1987-ben megjelent az első közös tanulmánygyűjtemény: Néphagyományok új környezetben (Tanulmányok a folklorizmus-kutatás köréből), a Kriterion Könyvkiadónál, 1989-ben pedig az Albatros Könyvkiadónál a második közös tanulmánygyűjtemény: "Hát ide figyelj, édes fiam..." (Esszék az ifjúságkutatás köréből). 1989-ben jöttek a Kommunikációs Antropológia Füzetek. 1990 februárjában bejegyeztették hivatalosan a KAM-ot. Kiadták az Átmenetek (a mindennapi élet antropológiája) című, negyedévenként megjelenő társadalomtudományi folyóiratot és létrehozták a dokumentációs központot. Két különálló csoportot képeztek. Az egyiket a tényleges kutatómunkát végző munkatársak alkotják, emellett van a pártoló tagok csoportja. Társadalomkutatói munkát végzik heten, ebből öten élnek Csíkszeredában: Bodó Julianna, Gagyi József, Oláh Sándor Túros Endre és Biró A. Zoltán, a csoport tagja még Rostás Zoltán és Lőrincz József. Az intézményépítés a Soros Alapítvány és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával kezdődött. A támogatás a szükséges összeg 10%-át képezte, a többit a sikerrel megpályázott kutatási programokból teremtették elő. Jelen pillanatban három nagy munkája van az intézetnek: 1. Székelyföld hétköznapi világának feltérképezése kulturális antropológiai elemzések révén; 2. a romániai magyar társadalom, elit és intézményrendszer elemzése; 3. a regionális fejlesztést megalapozó adatbázisok készítése, fejlesztési programok készítése, a politikai döntéseket megalapozó helyzetelemzések, helyzetértékelések készítése. - Külön kell szólni a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadóval közösen megvalósított könyvkiadási projektről. A Helyzet-könyvek 10. kötetét most mutatják be: Miénk a tér? Szimbolikus térhasználat a székelyföldi régióban. - Munkájuk része az oktatás. Évi rendszerességgel tartanak féléves előadásokat különböző magyarországi egyetemeken. - Jelenleg nemzetközi projektekben vesznek részt: összehasonlító szociológiai vizsgálatot végeznek egy magyarországi régió és a csíki régió között. Szintén nemzetközi projekt a helyi identitás és a magyarságtudat helyzete alakulásának vizsgálata. /Sarány István: Társadalomismeret. Húszéves társadalomkutatói munka. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./"

"Nyárádszentmártonban szervezte meg az idén a MIÉRT (erdélyi magyar fiatalok RMDSZ mai csúcsvezetőségéhez áll közel álló érdekvédelmi szervezete) első nyári akadémiáját. Júl. 17-én kezdődtek az előadások. A vitára RMDSZ- politikusokat hívtak meg /Varga Attila képviselő, Szabó Károly és Eckstein Kovács Péter szenátor/. Júl. 17-én Veres Valér, Bíró A. Zoltán és Bodó Julianna szociológusok előadása hangzott el az erdélyi ifjúság problémáiról. A táborba várják Cosmin Gusát, a kormánypárt főtitkárát, Ecaterina Andronescu oktatási minisztert, Medgyes Pétert, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Markó Béla szövetségi elnököt, Asztalos Ferenc parlamenti képviselőt és másokat. /(Máthé Éva): Nyári Akadémia - Nyárádszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./"

"Megjelent a Helykeresők? Roma lakosság a Székelyföldön című könyv a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja és a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó közös kiadásában, a Helyzet-könyvek sorozat tizenegyedik kötete. A könyv a kulturális antropológia eszközével vizsgálta a roma-kérdést. A csíkszeredai szellemi műhely a budapesti Open Society Institute anyagi támogatásával létrejött Az önmeghatározás kérdése. A roma identitás változása a posztkommunista időszakban elnevezésű kutatási program keretében végzett vizsgálatot ebben a témakörben. Bodó Julianna, a kötet szerkesztője kifejtette: eddig a magyar közösség oldaláról közelítették meg a kérdéskört, most megpróbálták a romák szemszögéből világítani rá a dolgokra. /Sarány István: Helykereső romák. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./"

Új kutatási munkáikról számolt be Bíró Zoltán, a csíkszeredai KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője. Erdély léptékű felmérésbe kezdett az intézmény, amely a családi háztartásban bekövetkezett változásokat vizsgálja. Az intézmény munkatársai szeretnék, ha a felmérés 6-8 éven belül megismétlődhetne, így lehetőséget teremtve az összehasonlításra, amely kidomborítaná a társadalomban bekövetkezett változásokat. A kutatást a csíkszeredai KAM közösen végzi a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetével. Tervezik a romániai magyar társadalomtudományi adatbázis létrehozását, amely magába foglalná mindazokat a társadalomtudományi kiadványokat, amelyek 1989 óta jelentek meg. Az adatbázis a bibliográfia mellett a megjelent publikációkat is magába foglalja majd, ezzel kialakítva egy egyedi gyűjteményt, amelyet nyitottá tennének az egyetemi hallgatók számára is. Térség könyvek néven új sorozatot indítottak, amelynek első kötete Székelyföldi Mozaik – térségi szociológiai tanulmányok – címmel jelent meg, szerkesztője Bodó Julianna. A csíkszeredai Pro-Print Kiadónál nemrég jelent meg Oláh Sándor: Falusi látleletek 1991-2003 című könyve. A szerző a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa. /Daczó Dénes: A KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Három új kötetet mutattak be február 3-án Csíkszeredában, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja székhelyén. Két kötet szerzője Bodó Julianna, az intézet munkatársa. A formális és informális szféra ünneplési gyakorlata az 1980-as években című kötet a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) kiadásában jelent meg, és a szerző tavaly megvédett doktori disszertációját tartalmazza. Bodó Julianna második könyve az intézet által kiadott Helyzet könyvek sorozat 12. kötete: „Így kollektivizáltak minket” – Kulturális antropológiai elemzés két székelyföldi településről. Végül Bíró A. Zoltán, az intézet vezetője az általa szerkesztett Közös érdek mentén. Társadalmi részvétel, társadalmi együttműködés című munkáját ismertették. /Szakkönyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 4./

Kolozsváron kilencven óta egyre több az olyan egylet, szövetség, társaság, amelyik célja megvalósítását rendszerint az ingatlan megszerzésével kezdi, még mielőtt érdemleges programja, tevékenysége lenne. Valahonnan megpályázzák és befolyik a pénz, a pályázók megélhetést és infrastruktúrát biztosítanak maguknak, azután csodálkoznak, hogy nem dől hozzájuk az érdekeltnek vélt közönség, a megálmodott intézmény üres terei konganak, írta Cs. Gyimesi Éva. Csíkszeredában, jóval a diktatúra bukása előtt, szervezett kutatóműhelyként dolgozott a KAM: Bíró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József és mások tudományos munkássága már a nyolcvanas években jelentős értékként épült be az egész magyar kultúrába, hivatkoztak is rájuk, még mielőtt ingatlankodni kezdtek volna. A kolozsvári Láthatatlan Kollégium, a Max Weber és a Pszichológiai Szakkollégium, valamint a Diotima (filozófia) is körülbelül kilencvenhárom óta működött úgy, hogy egyetemista (diák) tagjainak többsége önszerveződő csoportként, tudományos és oktatói feladatra képzetten rögtön beépülhetett a BBTE és más egyetemek tanszékeibe, biztosítva a helyben maradó (rezidens) tanárok utánpótlását, még mielőtt önálló jogi személlyé váltak, és székházuk is lett volna. Újabb és újabb egyetemi keretek lettek ugyan, a magyar hallgatók országos összlétszáma 23 ezer, de nincs meg az akkreditációhoz szükséges, Európában versenyképes oktatói személyzet. Az egész erdélyi kultúrában szellemi tőkefelhalmozásra van szükség, Cs. Gyimesi Éva szerint „mi tehetünk arról, hogy intézményeink párt- és pénzcsatolmányokká lettek, és jobbára diszfunkcionálisak.” /Cs. Gyimesi Éva: Ingatlankodunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

A Pro-Print Kiadó 16 évvel ezelőtt, 1992-ben alakult Csíkszeredában. Egyike volt az akkortájt egyre-másra induló kiadóknak, hogy aztán fokozatosan kiemelkedjen a sorból, rangot, tekintélyt szerezzen kiadványainak a hazai és a magyarországi könyvpiacon. A megtett útról beszélt Burus Endre, a kiadó igazgatója. A kiadó neve mutatja, nyomdaként indultak, könyvek, folyóiratok, évkönyvek nyomtatását tervezték, majd bővítették tevékenységüket, vállalkoztak különféle tudományos, szépirodalmi és más jellegű művek megjelentetésére. Az erdélyi magyar kultúra ápolását, megőrzését és terjesztését kívánják szolgálni. Nagy sikerű könyvsorozataik a Krónika, a Múltunk, a Helyzet, a Térség Könyvek, a Lustra, a Magyar Kisebbség Könyvtára, a Források a romániai magyar kisebbség történetéhez. Kiadványaik a nemzeti önismeret, a magyarságtudat ápolásának forrásmunkái. Soha nem szenvedtek kézirathiányban. Ők lettek a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport akkreditált kiadója, az évek során többek között Bíró A. Zoltán, Gagyi József, Bodó Julianna, Oláh Sándor, Turós Endre munkáit jelentették meg. Hasonlóan alakult a kapcsolatuk a Székelyföld szerkesztőségével. Szoros az együttműködésük a Bárdi Nándor köré csoportosult fiatal magyarországi történészekkel, tanulmányköteteiket kiadják. Ezekhez a könyvekhez nyomdakészen kapják a kéziratot, a költségek 30 százalékát hazai és magyarországi pályázatokból fedezik, a többit maguk teremtik elő. Felvállalták a Székelyföld folyóirat holdudvarába tartozó írók, költők munkáinak kiadását a Lustra sorozatban. Ferenczes István, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Lőrincz György és mások könyveiről van szó. 2005-ben indult az Ignácz Rózsa életműsorozatuk. A Pro-Print évente átlag 15 címet jelentet meg, az utánnyomásokkal együtt lehet évi 25-tel számolni. Legnagyobb példányszámot – több mint tízezret – Fodor Sándor Csipikéje érte el. Egyik legsikeresebb kiadványunk a hatkötetes Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, román tudományos körökben is nagy a keresettsége. Mostani tervei közül pár cím: Stefano Bottini: Sztálin és a székelyek, Georg Kraus: Erdélyi krónika (Siebenbürgische Cronic – 1608–1655, fordította Vogel Sándor), A Magyar Népi Szövetség története, A kommunista párt magyarság-politikája, Erdély szövetkezeti intézményrendszere, Az erdélyi szászok pénzintézetei. /Borbély László: Pro-Print Kiadó, Csíkszereda. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

A Sapientia Egyetem Társadalomtudományi Intézete könyvsorozatának harmadik köteteként jelent meg dr. Ambrus Zoltán tanszékvezető új könyve A deviancia szociológiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címmel. A sorozat korábbi kötetei: dr. Kósa István: Szociológiaelmélet, Státus Kiadó 2007, dr. Bodó Julianna: A terep, ahol élünk. Antropológiai elemzések. Státus Kiadó 2007./Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

Megjelent Sapientia Egyetem Csíkszeredán működő Társadalomtudományi Tanszék vezetője, dr. Ambrus Zoltán docens legújabb könyve /Szociálpszichológia. Alapismeretek, feladatok, gyakorlatok, Scientia Kiadó/. Kiváló tankönyvként szolgál majd a társadalomtudományi szakokon tanuló hallgatóknak. Megjelent az Antropológiai Műhely 2007/2008-as száma, a kötetet dr. Bodó Julianna docens, a Társadalomtudományi Tanszék oktatója szerkesztette. Ebben tizenhárom végzett hallgató közölt tanulmányt, térségi migráció és kommunikáció témakörben. /Sapientia-hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Aula: a Sapientia lapja
„Arra van-e ítélve egy vidéki térség, hogy a fejlődés tekintetében mindig fáziskésében legyen, mindig felzárkózási gondjai legyenek? Mindig csak a felhalmozott lemaradások behozásával kell foglalkoznia, vagy volna lehetőség más forgatókönyvre is? Van-e a vidéki térségnek olyan kitörési lehetősége, amely elébe megy a várható folyamatoknak?”
Ezeket a kérdéseket teszi fel a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karának új kiadványa, az Aula első számának vezércikkében Biró A. Zoltán egyetemi oktató, a kiadvány felelős szerkesztője.
Regionális elkötelezettség
A vezércikkíró szerint a vidéki térségek számára a kitörési pont a felsőfokú képzéshez kapcsolódik. „Olyan egyetemhez, amely nem követi, hanem úgymond húzza maga után a vidéki térséget. Olyan egyetemhez, amely a térség számára egyfajta modernizációs hajtóerőként működik” – fogalmaz dr. Biró A. Zoltán, aki a székelyföldi térség és a Sapientia egyetem viszonylatában újabb kérdéseket vet fel.
„Egyfelől az a kérdés, hogy maga az egyetem miként tekint a térségre, másfelől pedig, hogy miként tekint a térség (még pontosabban a szélesebben vett térségi elit) az egyetemre?” Szintén aktuális problémaként említi a szerző az egyetemek „regionális elkötelezettségének” szükségességét, amelynek kialakítása révén a kis, vidéki felsőoktatási intézmények – mint amilyen a Sapientia is – valamiféle „interfésszerepet” vállalnak a térségi intézmények és a társadalmi szereplők viszonylatában.
Interjú, hír, előzetes
Az Aula első számában interjú is olvasható dr. Lányi Szabolcs professzorral, a csíkszeredai Sapientia alapító dékánjával, a Műszaki és Társadalomtudományi Tanszék vezetőjével. Lányi professzor kifejti: az induláskor sokkal nagyobb volt az egyes személyek szerepe, mint jelenleg.
„Ma már csak itt Csíkszeredában közel száz oktató-kutató kolléga közös munkája határozza meg az intézmény működését. S természetesen a hallgatók, akik ide jönnek tanulni, akik évről évre a Sapientiát választják. Nem volt könnyű, sok munka volt, az intézményépítés már csak ilyen” – idézi fel az egyetem indulásának időszakát az alapító dékán.
Emellett az Aula induló száma hírt ad a Sapientia TV-stúdiójának beindításáról is, amely a Csíki TV-vel partnerségben működik, és műsorait ennek csatornáján lehet követni, heti egy alkalommal, kedden este, Sapientia Magazin címmel. Mint megtudhatjuk, a Csíki TV munkatársai szakmai támogatással is segítették a Sapientia Stúdió indulását; első műsora az egyetem professzoraival készített interjúsorozat volt (a dr. Lányi Szabolcs és dr. Bodó Julianna professzorokkal készített interjút közli az Aula is), majd magazinműsorral is jelentkezett.
Az egyetemista lap beszámol egy multimédiás nemzetközi konferenciáról is, amelyet Csíkszeredában szervezett a Sapientia, illetve előzetes olvasható a III. PR Nyári Egyetemről, amelyet az egyetem közösen szervez a Magyar Public Relation Szövetséggel, július 11–17 között, szintén Csíkszeredában. Diákok írásai mellett részletes 2011-es felvételi-tájékoztató is található az Aula első számának hasábjain.
S. M. L.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az identitásépítés eszközei (Sikeres Székelyföld-konferencia)
Meggyőződésünk, hogy a helyi identitás egy térség versenyképességének fontos eleme, s ezért igyekszünk úgy tekinteni az ünnepekre, jelképekre, kiadványokra, mint olyan eszközökre, melyek ennek erősítését szolgálják – Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Sapientia EMTE Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja ezzel a gondolattal indította moderátorként a Sikeres Székelyföld fórumsorozat tegnapi konferenciáját a megyeházán.
Az új tanévben már kézbe vehetik, tanulmányozhatják a hatodik-hetedik osztályos diákok a székelységtörténeti tankönyvet, melyet a konferencián Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője ismertetett részletesen. Figyelmeztetett: a nemzeti történelem elsajátításának hiánya magában hordozza a veszélyt, hogy az egyén önmagát rekeszti ki nemzetéből. Hozzáfűzte: az iskolai oktatás nagy feladata a honismeret és az anyanyelvápolás tudatos felvállalása és feltételeinek megteremtése.
Az ünnepek identitásépítő szerepéről, a regionális és lokális identitásépítés eszközeiről, a szimbolikus térhasználatról a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem oktatója, Bodó Julianna beszélt. Rámutatott: az 1989 előtti időszakban a társadalom rejtett szféráiban folyt identitásunk építése, a változások pedig teret biztosítottak a gyakran közösségi események köré szerveződő, hasonló törekvéseknek. A Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ regionális identitásépítés és versenyképesség témában indított, múlt évi kutatásának céljairól, eredményeiről Olosz Szabolcs intézményvezető számolt be.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikumközi kapcsolatokról értekeztek Tusnádfürdőn romaügyben
Etnikumközi kapcsolatok és szociális inklúzió címmel szervezett konferenciát a Hargita Megyéért Egyesület Tusnádfürdőn szeptember 18–19-i programmal, a román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának támogatásával. Az első napon a romák demográfiai adatait, problémáit, helyzetét járták körbe az előadók.
Elöljáróban Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. A megyeelnök szerint nem kell feladni legyintve, hogy az Európai Unió sem tudja kezelni a kérdést, így mi még annyira sem, hanem minden kis lépés számít, és ha e projekt révén akár egy állást is teremtenek hátrányos helyzetűek számára, már megérte belevágni. Nincs egységes recept, hangsúlyozta, de cselekedni kell a problémák megoldása érdekében, előtte viszont meg kell beszélni a problémát az érintettekkel, intézményekkel közösen.
A Hargita megyei romákról számokban
Dobos Erika, a megyei tanács elemzőcsoportjának vezetője a Hargita megyei roma lakosság demográfiai mutatóit ismertette. Hargita megyében a kérdezőbiztosok által romának azonosított személyek 92,6% vallotta magát magyarnak, de a valós számok megismeréséhez be kellene vezetni a többes kötődés bevallását a népszámláláskor. Hargita megyében a romák nagy része nem ismeri a cigány nyelvet, nagy részük magyar ajkú. Arányuk 2002-ben 1,2% volt, 2011-ben 1,7%, mindkét arány kisebb az országosnál (2,5%, ill. 3,1%).
Az is elhangzott, hogy Romániában a születéskor várható élettartam a teljes népesség körében 72,4 év, míg a romák körében 66,5 év, 2002-es adatok szerint. Az, hogy a roma nők a nem romákhoz viszonyítva sokkal fiatalabban szülnek, főleg a rendszerváltás utáni marginalizálódás hatásaként alakult így. Számítások szerint Keresztúr térségében, a Kis-Homoród környékén és Alcsíkon a romák aránya az elkövetkező évtizedekben megtöbbszöröződik.
Konfliktusforrások a etnikumközi kapcsolatokban
Bodó Julianna, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára, a Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa A magyar–cigány együttműködés formái és annak változásai a Székelyföldön című előadásában a többségi lakosság és a cigányság közti különbségek, illetve az ebből fakadó konfliktushelyzetek okait elemezte. Eltérő az értékrend és az életfelfogás, a térhasználat és az időkezelés, mások a viselkedésformák és az élethelyzetek, a munkáról, tulajdonról való felfogás is különbözik, továbbá más a gyereknevelési gyakorlat.
A cigányság ma több teret foglal el a nyilvános térben, mint ’89 előtt, olyan helyekre is költözik, ahol korábban nem volt jelen. A többségiek – románok, illetve regionális szinten magyarok – és a cigányok viszonya aszimmetrikus, és előbbiek ennek fenntartására törekednek. Bodó Julianna hangsúlyozta, hogy hiba a cigányság esetében egységes népcsoportról beszélni, hiszen sokfélék, rengeteg különbség van a csoportok között, főleg ’89 után következett be markáns szétfejlődés.
Mint azt a kutató kifejtette, a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, potenciális helyi konfliktusforrások léteznek, a cél azonban ennek a konfliktusmentes kezelése. Szemléletváltás és a problémák helyi menedzselése szükséges, külső segítséggel, ami óriási költséggel járó beruházás, de ha komoly a változtatási szándék, akkor erre a célra pénzt kell fordítani, mert néhány típusú segéllyel, programmal lehetetlen megoldani.
Ioni Gheiza, a Hargita Megyei Romaszövetség elnöke a megye cigányproblémáit vázolta fel. Elmondta, hogy Hargita megyébe Udvarhelyszéken, Keresztúr környékén él a legtöbb roma. A többség magyar ajkú, kevesen beszélik a romani nyelvet, inkább az öregek. Visszatérő gond a személyi igazolványok hiánya, a beiskolázás, de a szövetség sokat segít a hiányzó személyes iratok kiállításában.
Szociális stratégiák
Domokos Nina, a megyei tanácshoz tartozó Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság helyettes vezetője bemutatta a megye szociális stratégiáját, amelyet idén fogadott el Hargita Megye Tanácsa. A 2014–2018 közti időszakra szóló stratégia célja a nehéz helyzetben élő Hargita megyei gyerekek, idősek, fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű személyek jogainak tiszteletben tartása és a közvélemény tájékoztatása erről minél szélesebb körben.
Ennek várt eredményei, többek között: a kiskorúak problémáinak hatékonyabb kezelése és az emberi erőforrás jobb felhasználása, a nappali központok számának növelése, a gyerekelhagyások számának csökkentése az egészségügyi intézményekben, a szociális ellátások színvonalának növelése, a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok, fogyatékkal élők szakmai-társadalmi előrelépésének segítése. A stratégia gyakorlatba ültetéséhez szükséges költségek fedezését az állami, megyei, helyi költségvetésből, pályázatokból és adományokból tervezik.
Kolozsvári Tibor, a Tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ vezetője bemutatta intézményét. Összefogás alakult ki a megyében működő intézmények között, például a helyi önkormányzat biztosítja Tusnádfürdőn az épületet, az alapítvány végzi a program lebonyolítását, a megyei tanács pedig segít az étkeztetésben. Kolozsvári Tibor szerint a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásánál, iskoláztatásánál sokat jelent egy tál meleg étel, egy kabát, cipő vagy iskolatáska. A konferencia második napján, pénteken a résztvevők meglátogatják a tusnádfürdői központot, ahol részletesebben tájékozódhatnak az ott zajló tevékenységről.
maszol/közlemény

Visszaépíteni a szakképzést
Egyeztető tanácskozás Szovátán
A sok problémával küzdő romániai magyar szakoktatás is reflektorfénybe került azáltal, hogy 2015-öt a külhoni szakképzés évének nyilvánította a Magyar Állandó Értekezlet. Ezt követően Kárpát-medencei megbeszélések egész sora következett annak a hosszabb távú együttműködésnek a kezdeteként, "amelyet a magyar nyelvű szakképzés terén az anyaország és a külhoni magyar közösségek között" terveznek. Grezsa István, a magyar Miniszterelnökség határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztosa Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárral együtt a Szakképzés – gazdaság – társadalom címmel megtartott székelyföldi egyeztető fórumon vettek rész június 10-én a szovátai Teleki Oktatási Központban.
A szakképzés helyzetét feltérképező megbeszélések megszervezésében és lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérték fel szakmai partnernek. A hét erdélyi helyszín közül a szovátai volt az utolsó, ahol a szakképzés intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőinek a közreműködésével megvitatták és összegezték a helyzetértékelés során felmerült kérdéseket, megfogalmazták a fejlesztési célokat és területeket. A három székelyföldi helyszínen (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) tartott kerekasztal- beszélgetéseken elhangzott vagy írásban megfogalmazott 80 vélemény, elemzés, problémafelvetés, jövőre vonatkozó elképzelés azt jelzi, hogy a szakképzés fejlesztését Székelyföldön az egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Az egész Erdélyt átfogó országos szintű összegzés szeptemberre várható, amikor az RMPSZ olyan javaslatot készül tenni egy 2020-ig érvényes hosszabb távú stratégia kidolgozására, amelynek irányítását a szövetség vállalná.
A gazdasági fellendüléshez jó szakemberek kellenek
A nemzetpolitika alapját képező eredményes honosítási eljárás után (730.000-en kértek magyar állampolgárságot) arra a következtetésre jutottak, hogy e szimbolikus jelentőségű gesztust követően sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy szülőföldjén tartsák a magyarságot valamennyi határon belüli és túli régióban. Az elvándorlás miatt ugyanis az őshonos magyar lakosság száma csökkenőben van, s az apadás a szórványban a legérezhetőbb. A demográfiai helyzet orvoslásának egyik legfontosabb eszköze a magyarság gazdasági megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozások sikeresek legyenek, és minél több személyt tudjanak foglalkoztatni. A gazdasági fellendülésnek fontos feltétele a szakképzés megerősítése – hangsúlyozta Potápi Árpád államtitkár.
A témával kapcsolatosan Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Csite András, a Hétfa Kutatóintézet vezetője mutatta be az e területen végzett kutatásaikat az egy főre eső nemzeti össztermék, a GDP megoszlásáról és a viszonylag alacsony GDP következményeiről. A mára kialakult helyzet vesztese a szakképzés, ami leépülőben van, a diákok és szülők elfordulnak ettől az oktatási formától, holott az EU-ban is a jól képzett technikusok iránt a legnagyobb a kereslet.
Összehangolni és vonzóvá tenni a szakképzést
Grezsa István miniszteri biztost a tapasztaltakról kérdeztük:
– A romániai magyar szakképzés az anyaországihoz hasonló problémákkal küszködik: egyrészt, mert a képzési tematikát illetően nem követi a gazdasági igényeket, másrészt igencsak szegényesek a körülmények a tanműhelyekben, a hiányt pedig szakiskolák építésével, új szakok indításával kellene pótolni.
A megbeszélés-sorozat célja egy stratégia elkészítése az RMPSZ és a helyi erők segítségével. Szeretnénk összehangolni a két oktatási rendszerben levő szakképzést, és megnövelni annak tekintélyét, hogy vonzóvá váljon a diákok és a szülők számára is. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma oktatása a román tanügyi rendszerben is anyanyelven történjék… A megbeszéléseken fény derült egy sor hiányosságra az alaptantárgyak tankönyveire vonatkozóan, s elsősorban a gyakorlati képzés terén.
Hogy mennyire komoly a magyar kormány szándéka, jól bizonyítja a kolozsvári Szász Domokos szakképző iskola átadása tavaly októberben, amely iránt a második beiskolázási évben is nagy az érdeklődés, és nem csökkentette a magyar középiskolákba jelentkezők számát. Ily módon nemzetpolitikai nyereségként is értelmezhető a beruházás, amely jól működik az erdélyi református egyház gondozásában és tulajdonában. Bízunk abban, hogy hasonló kezdeményezéseket támogathatunk Erdélyben.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakképzésnek a román oktatási rendszer keretében kell működnie, ezért kértük meg a pedagógusszövetséget az együttműködésre. A cél egy Kárpát- medencei közös oktatási hálózat kialakítása a szülőföldön maradás érdekében, hisz jól képzett szakmunkásokban ugyanolyan hiány mutatkozik Romániában is, mint Magyarországon – mondta a miniszteri biztos.
Ne csak a leggyengébbek válasszák
– A magyar kormány határozottan kijelentette, hogy meg kívánja fordítani azt az elvet, hogy a szakiskolákba a leggyengébb képességű diákok kerüljenek be. Ezt elkerülendő teljesen átalakítja a magyarországi szakképzést, amely részben a gazdasági minisztériumhoz, részben a földművelődési szaktárcához kerül át. Magyarországon pozitív folyamatok indultak el, hogy a gyakorlati képzés irányába tereljék a diákokat, s ebben a duális szakképzés kiépítése (elméleti oktatás az iskolában, gyakorlati oktatás a cégeknél berendezett műhelyekben) a slágertéma – tette hozzá.
– A diákoknak olyan szakmákat kell oktatni, amelyekben jobban el tudnak helyezkedni, s ebbe a folyamatba be lehet vonni a gazdasági élet szereplőit. Fontos, hogy el tudják érni őket, s együtt határozzák meg, hogy milyen szakmákra van szükség, a vállalkozásokat pedig meggyőzzék arról, hogy anyagilag is támogassák a képzést – mondta Potápi Árpád.
– Azt viszont látni kell, hogy a Székelyföld városai körül nincs olyan erős ipar szerveződve, mint Kolozsváron például, ami a duális képzés problémáját megoldaná. Az RMPSZ-szel közösen kialakítandó tervezetben figyelembe kell venni a tömbmagyarság, a Partium, illetve a szórvány magyar közösségek különböző igényeit – válaszolta érdeklődésünkre Grezsa István.
Az előadásokban elhangzott, hogy az anyanyelvű szakképzés hírnevének az erősítése, az intézmények színvonalas működtetése a közösségépítés szempontjából is fontos.
Összehangolt tevékenység
Kérdésre válaszolva Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kifejtette, hogy adottak az egyedi célok, amelyek keretében mindenki a maga fejlesztési elképzelései szerint saját intézményének a megtartására, megerősítésére törekedik. De ezeken túl az egyedi pontok halmazát rendszerben kellene összesíteni, olyan képzési központokat létrehozva, ahol a szakoktatás iránt érdeklődők igényeit jobban meg lehet közelíteni. Fontos a közös, belső tájékoztatási rendszer, a közös adatbázis kialakítása és az intézmények közötti tapasztalatcsere. Az egyedi, intézményi szintű megközelítés mellett a közösségi érdeket is figyelembe kell venni, amit nemzetpolitikai vagy akár kisebbségpolitikai, oktatáspolitikai szempontok szerint érdemes kezelni. Elmondta, hogy örömmel vállalták a megbízatást, hiszen korábban is foglalkoztak a témával, s a szakpolitika irányában javaslattal is éltek. A hároméves szakoktatási formára való visszatérés lényegét tekintve jogszabályi-adminisztratív fordulat volt, kismértékű szakmai és anyagi erőforrás-támogatással. Ezért tartja jó alkalomnak a nemzetpolitikai államtitkárság támogatási szándékát, ami a helyi elképzelésekkel találkozik. A pedagógusszövetség elnöke szerint ki kell mozdulni a jelenlegi holtponról, s olyan területeket kell felkarolni, amelyek az adott térségben szükséges fejlesztési lehetőséget kínálnak, s amely területeken kevés az ajánlat; a példák között az agrárképzést is említette.
Fontosnak tartja a szakképzés tekintélyének a visszaállítását. Bár minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke többet érjen el, mint ő, látni kell, hogy nem minden diák alkalmas arra, hogy az elitképzésben vegyen részt, s érettségire álljon, amire a korábbi évek oktatáspolitikája miatt rákényszerítették. A tankönyvek, taneszközök hiányára megoldást jelenthet az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet). Mivel továbbra sem lehet olyan kiadót találni, amely egy osztály vagy egy képzési terület számára néhány példányban tankönyvet nyomtat ki, az e területtel foglalkozó magyarországi intézmény olyan tárhelyet hoz létre, ahol a különböző képzési területekre vonatkozó szakkönyveket elektronikus formában el lehet helyezni, s onnan le lehet tölteni. Mivel Erdély-szinten is több olyan képzési program van, ahol a pedagógusok segédanyagot dolgoztak ki, az is felkerülhet a kínálatba – nyilatkozta Burus- Siklódi Botond.
A székelyföldi fórumokon elhangzott véleményeket, javaslatokat a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományok Tanszé-kének egyetemi tanárai, dr. Bodó Juliánna és dr. Bíró A. Zoltán összesítették.
Az összefoglalóban megfogalmazták, hogy a romániai magyar szakképzés tartalmi és szervezeti átalakítása érdekében figyelembe kell venni az uniós szakpolitika alapján formálódó romániai keretrendszert. "A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával kötendő megállapodás várhatóan rögzíteni fogja Magyarország elvi, szakmai és anyagi hozzájárulását a szakképzés rendszerré szerveződéséhez, fejlesztéséhez és Kárpát-medencei integrálódásához."
A már működő egyedi, helyi tervezés és a közösségi tervezés összekapcsolásához, a képzési központok kialakításához pótolni kell az egyes szakképzési intézményeknél jelentkező hiányosságokat, ki kell alakítani a térséget átfogó adatbáziskezelő és tájékoztatási rendszert, létre kell hozni a kölcsönös segítség és együttműködés kereteit a képzés tartalmát illetően (tananyag, oktatók, szakmai rendezvények, versenyek), s a versenyképesség megteremtésével, népszerűsítéssel kell elérni a szakképzés társadalmi elfogadottságát.
Maros megyei sérelmek
A szovátai egyeztető fórumon többek között a megyénket képviselő szakemberek is felszólaltak. Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora beszámolt arról, hogy a szaktanár- utánpótlás biztosítása érdekében a műszaki szakokon bevezették a pedagógiai modult, s az első szakemberek e téren az egyetem végzősei lesznek.
A rektor adatokat sorolva bosszúsan kifogásolta a Maros megyei magyar nyelvű szakoktatás szerkezetét, amelyben kevés a vonzó műszaki osztály. Amióta az Elektromaros szakközépiskolát átalakították, villamosságtant mindössze egy osztályban oktatnak, s a magyar tannyelvű matematika-informatika és számítástechnikai osztályok számának csökkentésével az egyetem utánpótlását vágták el – tett szemrehányást a rektor, aki szerint nem lenne szabad megengedni, hogy 10-15 év múlva a műszaki értelmiségi réteg megszűnjön.
Kerestély Irma volt Kovászna megyei tanfelügyelő hozzászólásában kioktatta Dávid Lászlót, hogy nem a szovátai fórum tud ezen a gondon segíteni, a megyei tanfelügyelőségen kellett volna közbelépni. Amire a válasz sem késett, hogy sok kérés, közbenjárás történt az osztályok megőrzése érdekében, továbbá, hogy kijátszották, félrevezették a rektort és a közvéleményt.
A megbeszélésen felmerült a mezőgazdasági oktatás visszaépítésének a szükségessége. Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a kulturálismenedzser- képzés bevezetését ajánlotta.
Elhangzott, hogy nagyméretű a gyereklétszám- csökkenés, továbbá, hogy nehéz lesz visszaszerezni a bizalmat a szakoktatás iránt, s a kétely is, hogy sikerül-e a szakképzés központosítása érdekében kompromisszumokat kötni.
Vannak jó példák is
A jelenlevők megismerkedhettek pozitív példákkal is: az újonnan indult kolozsvári szakképzés, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola népszerűsége, a sepsiszentgyörgyi példa a gazdaság és szakoktatás összefonódására. Kovászna megye székhelyén ugyanis a cégek kérésére indítanak az ősztől húsipari szakmunkásképzést.
A résztvevők tájékozódhattak arról, hogy a külhoni szakképzés évében Erdélynek szánt 120 millió forint a kolozsvári Báthory István Líceum, a csíkszeredai Kós Károly szakközépiskola, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi építészeti szakközépiskola között oszlik meg.
A tapasztalatcsere, a kölcsönös intézménylátogatási programok keretében 18 csoportot várnak a nyár folyamán magyarországi képzési gyakorlatra, meg kívánják erősíteni a már működő kapcsolatokat és újak kialakítására biztatják az iskolákat – nyilatkozta Grezsa István.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Zárójelbe tett kivándorlósorsok (Kávéházi beszélgetés a székelyföldi munkamigrációról)
Ismét sokakat érdeklő témáról esett szó a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. Dr. Bodó Julianna, a csíkszeredai Sapientia egyetem professzora előadása elején leszögezte: nem a ma oly gyakran emlegetett migránsokkal foglalkozik, hanem azokkal a székelyföldiekkel, akik külföldön vállalnak munkát.  Tudjuk, a székely ember gyakran elhagyta szülőföldjét, elment dolgozni akár más kontinensre is, esetleg csak ide, a Regátba vagy Budapestre. Az el kell menni egyfajta kulturális gyakorlattá vált, tehát nem valamiféle modern átokról, hanem előzménnyel bíró társadalmi jelenségről beszélhetünk. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjában a 90-es években indultak az első kutatások a székelyföldi munkamigráció ’89 utáni helyzetéről, ezt később több elemzés követte, amelyek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, illetve a KAM-nál folytatódtak csoportos és egyéni szakmai program részeként. Ilyenformán kirajzolódik egy kép az elmúlt huszonöt év migrációs tendenciáiról. Az előadás ezt a folyamatot vázolta a hallgatóságnak. Különböző, sajátos ismérvekkel rendelkező szakaszok különíthetőek el a munkamigrációs folyamatban, elsősorban a motiváció, a kommunikációs eszközök és lehetőségek, valamint a munkavállalás formája mentén.
A 90-es évek tipikus munkavállalója a kutatási eredmények alapján negyvenes férfi, akinek az első számú célországa Magyarország, motivációja a pénzkeresés, amellyel itthon beszerezhet bizonyos javakat, „hisz mindenkinek van a faluban színes tévéje, csak nekem nincs”. A kilencvenes évek vendégmunkása nagyrészt feketén dolgozott. Tere nagyon behatárolt, szabad ideje nem volt, csak a munkatársaival tartott fenn kapcsolatot, itthonról kiszakadt, időlegesen felfüggesztette kapcsolatait, mert kommunikálni drága volt. A határok nem voltak annyira átjárhatóak, mint ma, az illegális munkavállalás, a kiutasítás miatt állandó rettegésben élt. Életének ezt az időszakát szívesen zárójelbe tenné. A kétezres években változni látszott a folyamat. A határok átjárhatóságával megjelent a kétlakiság, ugyanis elfogadottá vált az „itt is vagyok és ott is”. Ezt a vonatkozó szakirodalom transznacionális migrációnak nevezi. A feketemunka lassan kifehéredett, az internet segítségével a vendégmunkás értesülhetett a legújabb itthoni hírekről. Egyre több fiatal nő indult neki „a nagy kalandnak”, és ez egyre természetesebbé vált.
Ma az figyelhető meg, hogy a kint tartózkodás időtartama egyre inkább megnő, kialakult a projektszemlélet: „Kimegyek egy évet, aztán még egyet, aztán nem tudni…” Ma már nem a pénz a kizárólagos motiváló erő, hanem az, hogy „kiszámítható, nyugodt életem legyen”, és „lássak világot”. Hogy mi lesz ebből? Mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Ez már más kutatásoknak lehetne a tárgya. Ami biztos, hogy az itt élők és az innen elszármazottak ragaszkodnak ehhez a földhöz. És ez biztató.
Matekovics János Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ezüst Akadémia: évzáró telt ház előtt
Minden alkalommal telt ház előtt tartottak előadást az Ezüst Akadémia meghívott előadói Csíkszeredában. Az idősebb korosztálynak szóló oktatási program hivatalosan szerdán zárult a Csíki Moziban.
Az Ezüst Akadémia szerdai hivatalos záróeseményén Dávid László egyetemi rektor a Csíki Moziban – telt ház előtt – kiemelte: egy jól működő társadalomban nem hősökre van szükség, hanem jó ötletekre, ilyen volt az Ezüst Akadémia. Makó Zoltán, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánja szerint a számmisztika úgy tartja, hogy 2016 a lezárás éve, „de minden lezárás valami új kezdetét jelenti.” Magyarország Csíkszereda Főkonzulátusa részéről Csige Sándor vezető konzul mondott beszédet. Szerinte az Ezüst Akadémia „aranyat ér”, mintegy érzékeltetve az előadássorozat értékét.
Az Ezüst Akadémia ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott, de csak ebben a tanévben sikerült megvalósítani a Kaposvári Egyetem mintájára. Főleg a csíkszeredai és környékbeli településeken élő, 50 év fölöttieknek szólt, akik kéthetente ingyenesen vehettek részt az előadásokon november 4. és május 25. között a Sapientia egyetem épületében. Az oktatási programra több mint 250 személy jelentkezett be, közülük kétszázan rendszeresen látogatták az előadásokat. Összesen 14 előadást hallgattak meg a résztvevők. A szervezők olyan szakembereket hívtak, akik saját szakterületükön ismertek és elismertek. Voltak előadások a jelen problémáiról – például a migrációról –, de pszichológiai témákról is beszéltek, például a gyász feldolgozásáról és a nagyszülők szerepéről a családban. Előadásokat tartottak többek között gyógyfüvekről, teákról, természetes módszerekről és az egészséges táplálkozásról is. Jogi kérdésekre is próbáltak válaszokat adni, például arra, hogy hogyan működik a családban az örökösödés, a hagyaték és az átutalások. Egy alkalom egy óra előadásból és egy egy óra beszélgetésből állt. A tanévzáró ünnepségen díszoklevelet kaptak azok, akik a 14-ből legalább 10 előadáson részt vettek, a többiek pedig emlékoklevélben részesültek.
A szervezők elmondása szerint a résztvevők minden alkalom végén hosszas tapssal köszönték meg az előadást. „Nagyon sokan szeretnék, hogy a program a jövő tanévben is folytatódjon. Olyan is akadt, aki már most el volt keseredve, hogy vége, mások pedig megköszönték, hogy megszerveztük ezt a programot, hiszen kisegítették őket a téli depresszióból, és így találtak elfoglaltságot maguknak. Sokan egyedül laknak már, nem mennek sehová, ez a program lehetőséget nyújtott arra, hogy kimozdulhassanak” – nyilatkozta megkeresésünkre Csíki Adél, az egyetem kommunikációért felelős munkatársa.
Mint megtudtuk, a tagoknak március 6-án tavaszi bált is rendeztek az egyetemen. Továbbá lesz egy kirándulás a Gyimesekbe július 4-én, amelyen gyógynövény-gyűjtögetéssel foglalkoznak majd. Erre már több mint százan jelentkeztek.
A szervezők szeretnék a következő tanévtől újból meghirdetni a programsorozatot. „Az érdeklődésre való tekintettel mindenképp szeretnénk folytatni. Amennyiben lehetőség lesz rá, augusztusban meghirdetjük, és ismét lehet jelentkezni majd” – tudtuk meg Csíki Adéltól.
Tizennégy előadás Macalik Ernő: Egészségünk a természet erőforrásaiból Székely János: Jogi kérdések, válaszok, megoldások a családban Dr. Tar Gyöngyi: Szépkor = öregkor Dr. Csapó János: A funkcionális és egészséges élelmiszerek Dr. Gundel János: Bor a régi szakácskönyvekben Kisné Portik Irén: A húsvéti tojások pogány üzenete Burista Csilla: A kertészkedés Dr. Görög Ilona: A nagyszülők szerepe a családban Dr. Kassay János: Székelyföld érdekességei Dr. Bodó Julianna: Székelyföldi fiatalok külföldi munkavállalása Dr. Gundel János: Egészséges és/vagy modern táplálkozás/gasztronómia Tankóné Péter Mária: A székelyruha-viselet Dr. Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a nyugat Dr. Varró Éva: Elengedés és gyász
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Ezeket a könyveket nem sűrűn veszik meg a boltokban – mégis feltette rá az életét
Az első kötetet 1995-ben adta ki a csíkszeredai Státus Könyvkiadó, nemrégiben pedig a négyszázadik kötet is kijött a kiadó nyomdájából. Az elmúlt huszonkét évet a folyamatos munka, és nem kevés viszontagság jellemezte. Birtók Józsefet, a kiadó igazgatóját kértük meg, hogy elevenítse fel ezt az utat.
Ferencz Imre neve fémjelezte a Státus Kiadó első kötetét. Birtók József ekkor még a Magyar Szónál dolgozott újságíróként, az otthoni számítógépén készítette elő a könyvet – szerkesztette, tördelte – majd keresett egy nyomdát Csíkszeredában, amelyik kiadta. „Hosszú ideig azt gondoltam, hogy Csíkszeredában könnyű könyvet csinálni kiadóként, mert nagyon sok olyan ember volt, akinek szerkesztői tapasztalata volt, olyan emberek, akik megbízhatók, tudtak kezelni egy kéziratot, tudtak rajta dolgozni. Ugyanakkor 1995-ben már hat nyomda működött Csíkszeredában. És azt hittem, hogy végül is konkurencia lesz a nyomdák között, és kiadóként egész jól meg lehet élni egy ilyen piacon, ahol ekkora verseny van. Három év alatt rájöttem, hogy a nyomdászok rettentően okos emberek, jól ismerik a terepet, és mindig épp annyi pénzt kértek tőlem, amennyi volt a zsebemben. Nekem kiadóként a könyvek után pénzem soha nem maradt. Így 1999-ben vásároltam egy nyomdagépet. Alkalmaztam egy egyetemista legénykét, és arra kértem azt, akinek a nyomdájában volt az én gépem is, hogy tanítsák be. Végtelenül jóindulatúak voltak, csak jót tudok mondani arra a hangulatra, ami akkor Csíkszeredában létezett. Így alakult” – emlékezett vissza.
Egy idő után aztán Madéfalván szerelt fel egy saját nyomdát a kiadó. 1995 és 1997 között évente egy-két könyvet adtak ki, publicisztikai írásokat és szépirodalmi köteteket. Ahogy Birtók fogalmazott, ekkor még tanulták a szakmát. Aztán 1999-ben öt könyvet sikerült készíteni – köztük Oláh István verseskötetét és a Kristó Tibor által szerkesztett Kulákkönyvet. „Ez volt az az év, amikor úgy döntöttem, hogy az életemet erre teszem fel. Feladtam az addigi állásomat, és csak a kiadóval kezdtem foglalkozni. A társadalomtudomány volt az a terület, amelyiken elkezdtünk »dolgozni«, de a matematikától a teológián át a zenéig mindenféle területen adtunk ki könyveket. Ezeket nem lehetett csak úgy összelapátolni, mindenféle műhelyeket kellett megkeresnem. És végül is a kiadónak ez lett a lényege, hogy megtanuljunk együtt dolgozni olyan tudományos műhelyekkel, amelyek egy-egy területen megfelelő szakmai teljesítményt nyújtanak” – magyarázta a kiadó igazgatója.
Olyan műhelyekkel kezdtek együtt dolgozni, mint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika kara, az egyetem szatmári kihelyezett pedagógia tagozata, a sepsiszentgyörgyi közigazgatási kara vagy éppen a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. De a kiadott könyvek szerzői között találunk olyan „egyszemélyes tudományos műhelyeket” is mint Garda Dezső, akinek huszonhárom munkája jelent meg a Státusnál. „Ezek a műhelyek voltak végül is azok, amelyek felvittek minket. Alapvetően mindenkinek jó, ha hosszú ideig együtt tudnak dolgozni emberek. Megismerik egymást, ismerik egymásnak a jó és rossz oldalait, hosszú távon könnyebb harmonizálni bizonyos dolgokat. Meggyőződésem, hogy ez mindenkinek jó, legalábbis azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb szerzőnk, ha elkezdtünk együtt dolgozni, visszatér hozzánk.”
A Státus Kiadónak az ötvenedik könyve 2002-ben jelent meg, aztán 2005-ben a századik, 2009-ben a kétszázadik, 2012-ben a háromszázadik. Voltak olyan periódusok, amikor évente 45–48 kötetet is kiadtak. Időközben újabb és újabb együttműködések születtek, például a szegedi egyetem filozófia karával indított sorozatuk, a 15. kötetnél járó Lábjegyzetek Platónhoz című, amelyben kortárs filozófiai írásokat jelentetnek meg. Sokrétűen alakult a Sapientia EMTE társadalomtudományi karával és a csíkszeredai KAM-mal való együttműködésük. Ez nem csak annyiban merült ki, hogy egyetemi jegyzeteket adtak ki, oktatási segédkönyveket vagy konferenciaköteteket, hanem az együttműködésből jött létre több magyarországi kapcsolat is, mint például a gödöllői Szent István Egyetemmel vagy a Nemzetközi Gyermekmentő-szolgálattal való közös munka, akikkel több sorozatot is készítettek.
„2009-ben és 2010-ben úgy nézett ki, hogy nagyon jól megy nekünk: sokat dolgoztunk, sok munkánk volt, szép dolgokat csináltunk, úgy éreztük, boldogok vagyunk. Aztán egyszer csak leégett a nyomda. Ma sem tudjuk, hogyan történt, vagy miért, ebben az esetben minden racionalitást el kell felejteni. Földig égett a nyomdánk, buldózerrel takarítottuk el, és az összes addigi munkánkból származó megspórolt pénzünkből építettünk egy újat. Azóta is nyögjük. De felépítettük, újraindultunk és folytatjuk a munkát, mert ez volt az egyetlen lehetőségünk. Élünk.”
A kiadó igazgatója úgy véli, szerencsések is, mert mivel sokat dolgoznak kutatási, tudományos intézményekkel, bizonyos körökben nagy az érdeklődés a könyveik iránt, illetve az általuk megfelelő helyekre eljuttatott könyvek megtalálják az érdeklődőket. A kiadványaik döntő hányadát nem a könyvesboltokban vásárolják meg.
A négyszázadik
A kiadó négyszázadik kötete a Helyzetek és változások címet viseli. A Magyar Tudományos Akadémia a Domus pályázaton keresztül Domus-ösztöndíjjal éveken keresztül támogatta erdélyi kutatók munkáját. Ezeket a székelyföldi kutatásokat ismertetik azok a tanulmányok, amelyeket Bíró Zoltán és Bodó Juliánna professzorok szerkesztettek kötetbe. „Ez egy lépés az életünkben, mert nagyon reméljük, hogy egyszer még lesz ötszázadik is” – összegzett Birtók József.
Péter Beáta 
Székelyhon.ro

Migrációról és Székelyföld társadalmi szerkezetéről a Székely Kongresszuson
A Marosvásárhelyen is tartott III. Székely Kongresszuson bemutatták a székelyföldi társadalom állapotát a térség demográfiai folyamataira, a migrációra, a társadalom szerkezetére és az itt élő romákra vonatkozó előadások formájában.
A Sapientia EMTE koronkai kampusza adott otthont a hétvégén a Székelyföld-konferencia marosvásárhelyi szekcióüléseinek: az érdeklődők Az örökségesítés új kontextusai. Értéktárolás és értékvédelem a Székelyföldön, Székelyföld társadalmi állapota, illetve nyelvi jogok Székelyföldön témakörökben hallgathattak meg tudományos előadásokat. Ezek célja a mai Székelyföld társadalmi állapotára és néprajzi értékeire vonatkozó tudás számbavétele, amely a szakemberek szerint kiemelt fontosságú, hiszen a politikai, a gazdasági, a kulturális folyamatok megértését megelőzik azok az értelmezések, amelyek a statisztikailag megragadható adatsorokból épülnek fel, a lélekszámra, eloszlásra-megoszlásra, rétegződésre, a hányan vagyunk?, merre mozgunk?, miképpen tagolódunk? kérdésekre adott válaszokból indulnak ki. A demográfia, mobilitás, migráció témakörében szó volt a népességstatisztikai számbavételek eredményeiről, a népességmozgásról és az elvándorlásról. A társadalomszerkezeti áttekintésben elsősorban a városi és falusi népességről, iskolázottságról, foglalkozásszerkezetről, a vagyoni helyzet szerinti különbségekről voltak előadások, valamint a folyamatosan a figyelem előterében álló, időnként égetően aktuális témaként megjelenő székelyföldi romák helyzetéről: velük kapcsolatban a kistáji jellemzők, konfliktushelyzetek, gazdasági stratégiák, területi szegregáció témái kerültek terítékre. Belső- és külső elvándorlás, munkamigráció Horváth István a Kiss Tamással együtt kutatott Migrációs folyamatok című tanulmány ismertetésében rámutatott, az 1902-es első Székely kongresszust is a migráció kapcsán szervezték meg, ez a társadalmi folyamat ugyanis nem újkeletű, gyakran előfordult a három székely megyében. Konkrét számadatokkal alátámasztva rámutatott az ipari fejlődésnek a belső migrációra gyakorolt hatásaira, a faluról városra, majd a megyék közötti vonatkozásaira, majd az 1990-es évektől megindult kivándorlási tendenciákra, illetve a napjainkra jellemző külföldi munkavállalásra és a 2005-től számított városról falura (szuburbanizáció) költözésre. Székelyföld megközelítőleg arányainak megfelelően vett részt az erdélyi magyarság migrációjában, annyi különbséggel, hogy a székelyföldiek főként Magyarországra és elsősorban időszakosan költöztek ki, míg Erdély más részeiből a magyarok a románokhoz hasonlóan Spanyol- és Olaszországban életvitelszerűen berendezkedtek – fogalmazott a kutató. Bodó Julianna elmondta, a székelyföldi munkamigrációt a rendszerváltás óta kutatják (Migráció és család, Migráció és térátlépések, Kultúrák találkozása – közelítés és eltávolítás, Migráció – ellenségépítés, Migráció és idegenség), az elmúlt 26 évben Székelyföld kibocsátó közegként jelent meg, a külföldi munkavállalás folyamatos és intenzív, a magatartások és mentalitások, társadalmi, kulturális gyakorlat szintjén pedig három korszakot különített el: az 1990-es évek, a 2000-es évek eleje és a transznacionális, illetve az elsősorban a fiatalok esetében körvonalazódott új trendek korszaka. Összefoglalásként kijelenthető, hogy a téma aktualitása nem csökken, a munkamigráció folyamatosan dinamikus és fokozott társadalomtudományi érdeklődés övezi, különös tekintettel a napjainkban megmutatkozó trendszerű változásokat, annak érdekében, hogy reális helyzetképet lehessen felrajzolni a fejlődés és a migráció kapcsolatának árnyaltabb megközelítése mentén.
Következtetések, tervek
A konferencia szervezői egy szakmai látlelet elkészítését tekintik elsődleges feladatnak – nem a történeti távlatokra, hanem a jelenkorra, az 1989 utáni időszakra összpontosítva. Elsősorban a székelyföldi kisrégiók, megragadható társadalmi entitások vizsgálata, helyzetük bemutatása, az erre vonatkozó kutatások áttekintése a szempont, és csak ezt követheti a különbségek és az egységes jellemzők megragadása. A III. Székely Kongresszus szervezője, Bakk Miklós a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, szeretnék, ha a rendezvény egyedi eseményből folyamattá nőné ki magát, azaz a térség fejlődését célzó Székelyföld-centrikus szakmai, tudományos fórumként intézményesítenék a konferenciát, de a részletekről még korai beszélni, ugyanis a hétvégi rendezvény kiértékelése még folyamatban van. „Az biztos, hogy hamarosan megújul a rendezvény honlapja, ahova feltöltjük az előadásokat és a különböző szekcióülésekről összegyűjtött közpolitikai javaslatokat, a kiértékelésről pedig sajtótájékoztatót tartunk” – mondta megkeresésünkre Bakk Miklós.
Gáspár Botond / Székelyhon.ro

FELHÍVÁS WASS ALBERT NEVÉT VISELŐ TÁRSASÁGOK ÉS AZ ÍRÓ TISZTELŐI RÉSZÉRE
Kedves Wass Albert Tisztelők!
Miami – Budapest, 2017. szeptember 18.
MIT ÉR WASS ALBERT AZ ŐT TISZTELŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEK ÉS EGYÉNEK SZÁMÁRA?
Ez a kérdés most azt is jelenti, hogy megjelenhet-e tiszteletére a Wass Albert Örökségkönyv, mellyel az író születése 110. (1908. január 8.) és halála 20. évfordulója (1998. február 17. alkalmából rendezendő Emlékév keretében tisztelgünk szellemi nagysága előtt. Ez csak úgy lehetséges, ha összefognak az őt tisztelő közösségek és egyének – munkásságával Ő egész életében az összefogásra buzdított, most rajtunk a sor… A Czegei Wass Alapítvány és a Panoráma Világklub is felajánlotta támogatását, de a könyv megjelenéséhez kérjük mások szíves anyagi közreműködését is, kinek-kinek saját lehetőségei szerint.
A kiadvány a Kárpát-medencében és a világon élő magyarság Wass Albert iránti tiszteletét, életműve és sorsa iránti vonzalmát mutatja be; az emlékezés szellemi és tárgyi bizonyságait. A jeles évforduló alkalmából színes képet ad a Wass Albert hagyatékát őrző személyekről, szervezetekről, azok irodalmi rendezvényeiről, az emlékműsorokról és egyéb kulturális programokról; sok személyes vallomást és visszaemlékezést is olvashatunk majd az íróról és a vele kapcsolatos eseményekről. Továbbá emlékhelyek, szobrok képei is megtalálhatók lesznek a könyvben. A beszámolók folyamatosan érkeznek szerte a nagyvilágból, s továbbra is várjuk azoktól, akik fontosnak tartják az íróval, a műveivel kapcsolatos élményeket megírni és beküldeni a könyv szerkesztőinek!
Egy egyedülálló könyvről van szó, amely az emlékév alkalmából jelenik meg, várhatóan több ezer példányban, s tartalmazza az emlékév eseménysorozatának fontosabb programjait is.
Tisztelettel felhívjuk az író munkásságát tisztelő és szerető nemzettársainkat a könyv költség-hozzájárulásának védnöki támogatására: nyújtsanak anyagi segítséget e történelmi jelentőségű munka megvalósításához. A támogatók nevének felsorolását a könyv is tartalmazza majd, valamint a kiadó Emléklappalköszöni meg a támogatásokat!
A támogatási összeg személyesen átadható a Világklub-rendezvényeken, valamint csekken vagy az OTP Banknál vezetett bankszámlára történő utalással is lehet fizetni. A Magyarságszolgálati Alapítvány számlaszáma: 117 86001- 20171993-00000000 (IBAN: HU75 117 86001- 20171993-00000000, BIC (swift) kód: OTPVHUHB). (a befizetésről az alapítvány igazolást ad a befizető részére). A külföldi fizetés a MIXMEDIA INC (JPMorgan Chase Manhattan Bank NY, account number: 000239500308965, swift code: CHASUS33) számlaszámra is lehetséges. Postacím: Panoráma Világklub – 1581 Budapest, Pf. 100. További információért az alábbi elérhetőségeken lehet érdeklődni: vilagklub@vilagklub.hu, Telefon: 1-20 928 0088.
Tájékoztatásul közöljük, hogy az Emlékkönyv kiadása mellett még számos egyéb kezdeményezésre is sor kerül:
Január 7-én, Budapesten, a Duna Palotában Díszünnepséget rendezünk, amelyen neves előadók, egy gálaműsor keretében – versekkel, dalokkal, előadásokkal- emlékezünk az íróra;
– Átadásra kerülnek a Wass Albert Örökség Díjak, amelyeket azoknak ítélünk oda, akik méltó módon őrzik és ápolják Wass Albert szellemi örökségét;
– Megalakul a Wass Albert Tisztelőinek Társasága, a WATT, amely az író művei iránt érdeklődőket és a szellemi örökségét tovább vivőket fogja majd össze – a Panoráma Világklub öt kontinens 95 országát átölelő 230 társklub kereteiben;
– Wass Albert emlékszobrot állitunk fel Szegeden – László Levente székely faragóművész alkotása- a VIII. Magyar Világtalálkozó emlékműveként kerül felállításra, 2018. május 21-én.
Tisztelettel és köszönettel a Czegei Wass Alapítvány nevében Wass Albert fiai; Vid, Huba, Miklós, Géza és Endre
A könyv szerkesztői: Bartha Kata, Bodó Julianna és dr. Lukácsi Éva
Főszerkesztő: dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnöke. Erdély.ma