Szatmárnémeti Napja megünneplésének az ötlete Bódi Attila szatmárnémeti vállalkozóé volt. Elmondta, hogy a teljes forgatókönyvet letették a polgármesteri hivatal asztalára, a költségvetéssel együtt. A tervezet azonban nem került a tanács elé, az akkori megbízott polgármester pénzhiányt emlegetett. - Végül mégis lett városnap, azonban annak sikere után az idei évben a Szatmárnémeti Napja teljes kudarcát tapasztalhatták. Ahelyett, hogy több helyszínen teljesen különböző jellegű szórakozásokat biztosítottak volna, igyekeztek minden figyelmet az újfőtéri színpadra koncentrálni. A bécsi filharmonikusok színvonalas előadását elnyomta a közelben harsogó kazettaárus bömbölő önreklámozása. /Cseh Márta: Minek indult és mivé lett Szatmárnémeti Napja? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 31./

"Szatmárnémetiben a hét végén 125 személy jelent meg a városi RMDSZ közgyűlésén. Kabai István elnök beszámolójában az anyanyelvi oktatás kapcsán szólt arról, hogy miközben egyesek bírálják a vezetést, a szatmári magyarok 10 magyar szakközépiskolai osztályt üresen hagynak. A beszámoló elismerte, hogy a magyar utcanevek és feliratok kérdésében nem tettek meg mindent.A legkritikusabb az ismert vállalkozó, Bódi Attila, a Partiumi Magyar Napok és a színházi mecénás társaság kezdeményezője és szervezője volt. Véleménye szerint a szervezet vezetői közül többen féltik posztjukat, ezért nem állnak kellően a civil kezdeményezések mellé. Ezért félő, hogy az idén elmaradhatnak a tavaly oly nagysikerű Partiumi Magyar Napok. Varga Attila parlamenti képviselő reményét fejezte ki, hogy az idén is együtt tudnak dolgozni. Az összefogást hangsúlyozta Kereskényi Sándor szenátor is. Általában a nyugodtság, a mértéktartás jellemezte az RMDSZ-vezetők válaszait. Erdei D. István parlamenti képviselő egyes új törvényekről adott tájékoztatót. A városi RMDSZ választmányának megválasztásában mindössze öten voksoltak ellene. Tagja lett a választmánynak Koncz Andrea, a magyar igazolvány információs irodájának vezetője és Uglár Zsolt köztisztviselő, mindketten a MIK ifjúsági szervezet tagjai. /Sike Lajos: Közgyűlés Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./ "

"Okt. 3-4-én Szatmárnémetiben 360 erdélyi magyar pedagógus - óvónő, tanító, tanár - jelezte részvételét a Pedagógiai alternatívák az európai csatlakozás küszöbén című konferencián, ezzel szemben 440-en jelentek meg. Az érdeklődés a témának és a neves anyaországi és hazai szakembereknek szólt, akik között volt Vekerdy Tamás és Murvai László is. A sokadalmat látva boldog volt a két főszervező, Bódi Attila (ötletgazda) vállalkozó, illetve Varga Attila parlamenti képviselő, az Identitas Alapítvány elnöke. Támogatta a konferencia létrejöttét Magyar Bálint oktatásügyi miniszter, Szabó Vilmos államtitkár, Szabados Tamás oktatási államtitkár és Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke. /(Sike Lajos): Konferencia az alternatív oktatásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./"

XXIII. Nyíló Akác Napok – A pénteki események
Tucatnyi, de nem tucattal mért programmal várta az érdeklődőket pénteken az érmihályfalvi XXIII. Nyíló Akác Napok fesztivál. A legnagyobb tömeget az esti Edda koncert vonzotta.
Péntek délelőtt második alkalommal tartották a kultúrházban a református egyházközség szervezésében a “Tiszán innen, Dunán túl” című népdaltalálkozót. A nézőteret megtöltő gyereksereget, illetve az őket elkísérő tanítókat, szülőket Balázsné Kiss Csilla lelkész köszöntötte. “Nyílik az akác, illatával együtt elönti szívünket a szülőföld iránti szeretet. (…) Ahogyan anyanyelvünket, úgy zenei anyanyelvünket is ápolni kell, hogy ne legyünk gyökértelenek” – mondta egyebek mellett a lelkész, köszönetet mondva a tanítóknak, édesanyáknak, nagymamáknak, akik énekre, népdalra tanítják a gyerekeket. Karászi Éva tanítónő főszervezőként hozzátette: Mint ahogyan az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik, a népdal is, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje. Elsőként mindenki együtt énekelte a “Tavaszi szél vizet áraszt…” című népdalt, majd a gyerekek egyenként vagy osztályonként álltak színpadra, hogy énekeljenek, vagy éppen hangszeren játsszanak.
Szociális találkozó
A vendéglátók mellett öt településről érkezett vendégek vettek részt pénteken délben a szociális intézmények “Derűs őszért” című találkozóján. A programot ezúttal egy helyi panzió nagytermében tartották, mivel az Egészségügyi-Szociális Központban bővítési munkák zajlanak. A megjelenteket Csűri József igazgató, Nyakó József polgármester, Karsai Attila alpolgármester, illetve dr.Turucz Mária megyei tanácsos is köszöntötte. A továbbiakban a helyi Egészségügyi-Szociális Központ “mutatkozott be” elsőként a hallgatóságnak, majd Bradács Aliz, a Margittai Dr.Pop Mircea Városi Kórház menedzsere – melyhez tartozik a helyi Egészségügyi Központ is – mondott köszönetet a város vezetőinek a mindig gyors és hatékony együttműködésért, majd bemutatta az általa menedzselt intézményt. Következtek hasonló bemutatkozással a Balmazújvárosból, Hajdúnánásról, Papfalváról és Gálospetriből érkezett vendégek.
Területfejlesztési munkaülés
Az Észak-Nyugati Területfejlesztési Társulás résztvevő településeinek találkozóját tartották meg délben a Gödör rendezvényházban. Az eseményen gyakorlatilag egy munkaülés volt, 22 magyarok (is) lakta Bihar megyei község és város polgármestere és/vagy alpolgármestere volt jelen, továbbá Bendes Csaba, a Nemzeti Vágta nevezési igazgatója, a tavaly először megrendezett Partiumi Vágtát szervező Kiss Lajos és Ferencz István, továbbá Dr.Skelecz György kolozsvári konzul. Nyakó József polgármester örömének adott hangot, hogy ilyen népes vendégsereget láthat vendégül, majd sorban szót adott a gyakorlati tudnivalókat közlőknek. Szabó Ödön képviselő elmondta: a jellemzően a megye északi részét felölelő fejlesztési társulás pillanatnyilag 96 ezer lakost képvisel, a cél ezt mintegy 120 ezerre gyarapítani. Következő témaként az idei Nemzeti Vágta partiumi előfutamáról egyeztettek. Mint arról beszámoltunk, ezt valószínűleg Érmihályfalva rendezheti meg, úgy, hogy tervben van egy úgynevezett Érmelléki Futam is, melyen bárki részt vehet, ám onnan a budapesti versenyre nem lehet kijutni. A Partiumi Vágta része lehet a hosszútávú térségi fejlesztési stratégiának, mondta Szabó Ödön, és az a javaslat is elhangzott, hogy állandó helyszín legyen Érmihályfalva, a vágta pedig képezze a Nyíló Akác Napok állandó részét. Bendes Csaba elmondta: az idei a nyolcadik nemzeti vágta lesz, a 19 helyszín közül 4 lesz határon túli. Technikai okok miatt több dátum is szóba került a partiumit illetően, így a már közölt június 14. mellett augusztus 9. is – végső döntést később hoznak. A továbbiakban Szabó Ödön és Cseke Attila képviselők a törvényhozási munkával kapcsolatban osztottak meg információkat, például a választási-, a közigazgatási-, a zászló- és címer törvényekkel, a könnyített honosítás ügyintézésével, pályázatokkal kapcsolatban.
Megnyitó
A XXIII. Nyíló Akác Napok megnyitója a hagyományoknak megfelelően zajlott: gyerekek és előadócsoportok színpompás felvonulásával kezdődött, a sokadalom a Széchenyi tér túlsó végétől a színpadig vonult, melyen a Syluette menettánccsoport mutatott be egy koreográfiát. A fesztivál hivatalos megnyitása a polgármester feladata volt. Nyakó József újra elmondhatta, amit tavaly is, ám újabb aktualitásként: soha ennyi támogatója még nem volt a mintegy 150 fős gárda által szervezett fesztiválnak. Ugyanakkor ennyi vendéget sem üdvözölhetett még a megnyitón, hiszen amellett, hogy minden testvértelepülés küldöttsége megérkezett, Bihar megye 22 magyarok (is) lakta községéből, városából volt jelen polgármester vagy alpolgármester. Az idei fesztivál is szolgáljon mindenki örömére – mondta Nyakó József. Cseke Attila képviselő saját, margittaiként Érmihályfalvához fűződő emlékeiből válogatott, megjegyezve, hogy mindig barátként érkezik a városba. A testvértelepülések közül Bagdi Sándor nyírbélteki polgármester, Bódi Attila tornaljai alpolgármester és Lázár-Kiss Barna baróti polgármester köszöntötte az érmihályfalviakat, mindannyian meghívták a helyi küldöttséget saját fesztiváljaikra. Sokan vannak a Nyíló Akác Napokon, és ennek okát Szabó Ödön képviselő, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke “elemezte”. A politikus szerint aki már volt itt, az visszajár, aki nem, az jó hírét vette és azért jött el. Szerinte a sokaság bizonyítéka annak, hogy egységesek és sokan vagyunk, ahol pedig sokan vannak, ott mindig lehet segítséget találni akkor is, ha támaszra van szükség. A beszédek itt véget is értek, következett a helyi előadócsoportokat felvonultató színpadi program.
Koncertek
A megnyitót követően a program szerint két koncert kezdődött azonos időben, 18 órakor. Az egyik a római katolikus templomban volt, az egyházközség orgonáján Józsa Domokos, a nagyvárad-szőllősi plébániatemplom kántor-orgonistája játszott, mintegy egy órás koncerttel örvendeztetve meg a 45-50 fős hallgatóságot. A műsoron J. E. Kindermann, J. S. Bach, J. B. Bach, G. F. Händel, J. Stanley és C. A. Frank művek szerepeltek, melyek felhangzása előtt az orgonaművész mutatta be a felcsendült zeneműveket. Ugyanabban az időben a főtéri színpadon a No Cable együttes főleg közismert rock-slágereket adott elő, utánuk a budapesti Utcazenekar tartott lemezbemutató koncertet. Az est sztárvendége az Edda együttes volt. “40 év rock” – hirdette a zenészek hátához kifüggesztett óriásplakát: négy évtizede hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatóiból verbuválódott zenekar első fellépéseit tartotta. Az azóta változott összeállítású banda péntek esti koncertjére úgy megtelt közönséggel a Széchenyi tér, ahogyan az egy “nyílóakácos” nagykoncerthez illik, a sokezres tömegben pedig minden korosztály megtalálható volt. A legnagyobb sikert még mindig a régi nagy slágerek aratták, melyeket azok a fiatalok is énekeltek, kiknek a szülei álltak a kör közepén annak idején.
A két órás buli után a sörsátrak alatt folytatódott a szórakozás, mások a retro bulihoz, vagy az erdei zsibongóba készülődtek.
Rencz Csaba
erdon.ro

Kiállításmegnyitó, opera és operettgála, valamint örökzöld slágerek a PMN első napján
Péntek délután a PMN 15 éves történetét összefoglaló kiállítás megnyitója egyben a tíznapos rendezvénysorozat megnyitója is volt. Ezt opera- és operettgála követte a Szakszervezetek Művelődési Házában. A Széchenyi utcában az Elvis Band és a Beatles-slágereket játszó The Bits koncertezett.
Pénteken megkezdődött a jubileumi, 15. Partiumi Magyar Napok rendezvénysorozata. A Szakszervezetek Művelődési Házának előterében kiállítás nyílt, amely a rendezvénysorozat történetének legfontosabb momentumait foglalja össze. A tárlat anyagában a fotókon kívül műsorfüzeteket, trikókat és szórólapokat is láthatunk.
A kiállítás megnyitója egyútal az idei PMN megnyitója is volt. Ahogy a tizedik kiadás megnyitóján, úgy most is jelen volt az ötletgazda Bódi Attila, mellette a főszervező Identitas Alapítvány elnöke, Szőcs Péter, a társszervező RMDSZ Szatmárnémeti és Szatmár megyei elnöke - Kereskényi Gábor polgármester és Pataki Csaba megyei tanácselnök -, valamint Stier Péter, az esemény műsoráért felelős szervező köszöntötte az egybegyűlteket. A felszólalók nosztalgiázva emlékeztek vissza az első kiadásokra. Mint elhangzott: nagy bátorság kellett az első PMN megszervezéséhez, ám ebből a bátorságból már sok más településen is merítettek a Székelyföldtől a szórványig.
A művelődési ház előadótermében ezt követően vette kezdetét a debreceni Csokonai Nemzeti Színház művészeinek az előadása. Az első részben ismert operaáriákat adtak elő a tehetséges művészek, a második részben operettslágerekkel és táncbetétekkel szórakoztatták a közönséget.
Eközben a Széchenyi utcában 20 óra körül megkezdődött a Szatmárnémeti Elvis Band koncertje, majd őket a magyarországi The Bits formáció követte a színpadon.
A Püspöki Palota előtti utcaszakaszon már péntek este jelen voltak a pálinka és bortermelők, sült a kürtöskalács és a flekken, így minden adott volt egy remek hangulatú estéhez.
szatmar.ro

PMN és a többi fesztivál - könyv formájában
Ötszáz rendezvényt vonultat fel a nemrég Szatmárnémetiben bemutatott Erdélyi Magyar Civil Évkönyv.
A fesztiválokról nem beszélgetni kell, hanem a fesztiválokon részt kell venni, aktívan meg kell élni a napjait - vélik a legtöbben, és részben igazuk is van. De csak részben, mert a fesztiválokról beszélgetni is kell, a kisebb, helyi közösség és a nagyobb közösség szintjén is, hiszen a fesztiválok ünnepek és minden ünnep információkat és üzenetet is közvetít, elvégre az együvé tatozás jegyében rendezik meg újra és újra. Fontos tehát a fesztiválok hagyományőrző jellege, a programok tartalmai, a művészi üzenet révén mutatható ez ki, miközben a külső szemlélő egy önfeledten szórakozó közönséget lát. S mindezek mellett azért is érdemes foglalkozni ezekkel a rendezvényekkel, mert egy-egy ilyen esemény által a tömb- vagy szórvány magyarságban élő közösségek egyrészt felszabadítják a felgyűlt energiájukat (amely például a terek szimbolikus birtokbavételében mutatkozik meg), másrészt pedig bizonyítani tudják létezésüket és kifejezik jövőképüket.
Nos, Bodó Barna újságíró, politikus, politológus, egyetemi docens és a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke úgy gondolta: alaposabban körbejárja az erdélyi fesztivál-, vagy ha jobban tetszik „magyar napok"-jelenséget - igaz, az ötlet megszületését követően rögtön némi kis bizonytalanság is felütötte fejét: mekkora fába is vágja a fejszéjét, azaz mekkora a jelenség és mekkora az érdekeltek köre? Nagy - mindkét esetben. S hogy mennyire nagy, azzal valószínűleg akkor szembesült igazán, amikor megszerkesztette a 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyvet, amely rendhagyó módon Erdély magyar-nap jellegű rendezvényeivel foglalkozik, vagyis olyan kulturális és hagyományőrző rendezvényekkel, illetve város- és falunapokkal, amelyek kifejezetten a magyar közösségeket szólítják meg.
A kötet három fejezetre oszlik, melyek közül az első 17 esettanulmányt, a második 18 fesztivál sajtó-összefoglalóját, a harmadik pedig egy közel ötszázas, akár  programajánlónak is minősíthető fesztiváljegyzéket tartalmaz - a Kolozsvári Magyar Napoktól kezdve a Bonchidai Bánffy-kastély Napokon s a nagybányai Főtér Fesztiválon át a Partiumi Magyar Napokig, amely már 16 éve a „második legjobb dolog Szatmáron." s amelyet  Szabó Kinga Mária újságíró mutat be olvasmányos esszé formájában.
A kötet szatmárnémeti bemutatóján - amely inkább volt egy kellemes és kötetlen beszélgetés, mintsem a szó hagyományos értelmében vett könyvbemutató - a PMN egyik ötletgazdája s azóta is főszervezője, Stier Péter mellett jelen voltak Szatmárnémeti másik rangos eseményének, a „nosztalgiázó és visszaemlékezések könnyű műfaját" jelentő Véndiáktalálkozó szervezői is, a beszélgetés pedig túllépve a  fesztiválok világán elkalandozott a civil szervezetek és a civil társadalom világába is.
„Sajnos hétköznapjainkat még nem itatja át teljesen a civilség, a civil szerepek és szereplők ünnepi ruhában jelennek csak meg. De milyen is az erdélyi magyar civil szervezetek szférája? Azt hittük jól állunk, de kiderült, hogy alig 2000 erdélyi magyar civil szervezet létezik - s ezek egy része 'alvó', azaz szinte csak papíron vannak." - summázta Bodó Barna. Szerencsére a Véndiákszövetség messze nem az alvó-szervezetek közé tartozik, ráadásul első perctől ők bábáskodtak a PMN mellett és azóta is segítik, amiben tudják. „A tizedik Véndiáktalálkozót szerveztük, amikor Bódi Attila fejéből kipattant a PMN ötlete - sőt, akkor a PMN nyitórendezvényének is neveztük a X. Véndiáktalálkozót." - emlékezett vissza Gönczy Gábor.
Azóta mindkét rendezvény hatalmasat fejlődve, szinte túlnőtt önmagán és Szatmár jelentős, több ezres, valamint több tízezres tömegeket megmozgató eseményének számít - hiszen a „véndiákra" a világ másik végéről is hazajönnek, a PMN-re pedig határokon túlról is érkeznek résztvevők. S míg előbbire zömében a magyar anyanyelvűek jelenléte a jellemző, utóbbin (főleg a PMN-hétvégén) nagyon sok román nemzetiségű szatmári is részt vesz, hiszem mint Pop Felician múzeumigazgató fogalmazott: Szatmár és szatmári civil társadalom speciális, és modellértékű az egyensúly és a megértés megtartásában.
A fényképekkel gazdagon illusztrált,  akár kor- és jelenségdokumentumnak, akár fesztiválkatalógusnak is tekinthető 2015-ös Erdélyi Magyar Civil Évkönyv március 6-tól a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében (Szatmárnémeti, Petőfi Sándor utca 45. szám) vásárolható meg.
szatmar.ro

PMN könyvbemutató: Bódi Attila, Lázadni veletek akartam
A 16. Partiumi Magyar Napok a könnyed szórakozás mellett a komolyabb hangvételű beszélgetések, politikai talk show-k és könyvbemutatók helyszíne is. A rendezvény egyik kiemelkedő eseménye lesz Bódi Attila, Lázadni veletek akartam című könyvének szatmárnémeti bemutatója is, melyre augusztus 25-én, pénteken 17 órai kezdettel kerül sor a The Dome étteremben.
Bódi Attila szatmári születésű üzletember, író, a magyar színjátszást támogató Mecénástársaság alapítója, a Gyermekközpontú Oktatásért Mozgalom ötletgazdája és vezetője, kinek nevével mindezek mellett a Partiumi Magyar Napok nem kismértékben nőtt össze, lévén ő volt a megálmodója annak, hogy Szatmárnémetiben egy, a magyarság számára fontos, kultúránkat megőrző, de ugyanakkor szórakoztató rendezvényt hozzon létre. Most első könyvével tér vissza szülővárosába.
- Első szervezőként számos nehézséggel nézett szembe, hiszen eddig ismeretlen vizekre evezve vágott bele egy akkor még pár napos, azóta viszont már 10 naposra is bővült rendezvény megszervezésébe. Honnan jött az ötlet, illetve melyek voltak a legnehezebb pillanatok az első Partiumi Magyar Napok megszervezésében?
- Minden bizonnyal nem csak én éreztem már, hogy a közeg, amelyben élünk kezd áttetszővé válni, feloldódni látszik a városlakók közönyében. Láttam, amint az emberek körbebástyázzák magukat, otthonaikba zárkózva a hétköznapi gondjaikkal, nyavalyáikkal. Márpedig a beletörődés: halál. Harminckét éves voltam akkoriban, fiatal, életerős, úgy gondoltam, ha valami rossz vagy rossz irányba megy, azt meg kell és meg lehet javítani. Meg aztán hittem is a közösségünk értékeiben, azokban is, amiket örököltünk, meg azokban is, amik amolyan rejtett erőkként a lelkünkben, az értelmünkben lakoznak. A Partiumi Magyar Napok volt az én válaszom, egy olyan rendezvény, ami felrázza, mozgósítja a partiumi magyarságot. Bár az első PMN csak három napig tartott, de ami az igazi értéket jelentette számomra, az a rendezvényt megelőző kétszáz nap volt. Kétszáz nap, amikor több száz önkéntes szervező, diákok, tanárok, fiatalok és idősek, városiak és a falvaink népe, több százan vállvetve dolgoztak egy ideáért, amit ígéretként súgtam a fülükbe. Ami a legfelemelőbb volt, ezek az emberek, bár nagy részük nem is ismert, mégis hittek nekem, és egyre inkább hinni kezdtek egymásban, önmagukban, hinni kezdtek a PMN szellemiségében. Persze nem mindenki, mert a világ úgy lett kitalálva, hogy kellenek ellenlábasok, valamilyen oknál fogva, kellenek gyávák és árulók is. Most inkább elfelejtem csatolni az ellenlábasok, gyávák és árulók címjegyzékét, talán már el is felejtettem őket, talán nem is érdemelnek mást, minthogy elfelejtsük őket.
- Beszéltünk a nehézségekről, de természetesen nem mehetünk el azok mellett a pillanatok mellett sem, amelyek a legnagyobb örömöt okozták. Hogyan fogadták a szatmáriak a kezdeményezést?
- Mint kelet-európai sivatagban egy hűs Borszék ásványvizet. Sokan azt sem tudták, hogy szomjaznak, mások meg elfelejtették, hogy ők a víz őrzői. Mikor ezek az emberek találkoztak a főtéren, az maga volt a csoda. Egy kisebbségben élő közösség huszonegyedik századi csodája. Tudom giccsesen hangzik, de vállalom.
- Ha ki kellene emelni egy pillanatot, egy emléket, amely a legmeghatározóbb volt az első PMN szervezése idején, mi lenne az?
- Volt egy spontán ötletem. Amikor már sokan, rengetegen voltunk a főtéren, méretes hangszórókból, hangosan, hogy azok is halják, akik nem akarták hallani, kérésemre felcsendült az LGT dala, a Miénk itt a tér. Pillanatok alatt több száz ember énekelte torka szakadtából (na jó lehet, hogy nem torka szakadtából). Akkoriban ez nagy dolog volt, még most is beleborzongok, ha eszembe jut.
- Pár évvel ezelőtt végleg Magyarországon telepedett le, most pedig első regényének bemutatójával tér vissza szülővárosába. Ráadásul egy olyan regénnyel, mely az erdélyi magyar kamaszok pokoljárását mutatja be, azt, ahogy a román kommunista rezsim őket és családjukat miként gyűri maga alá, és mi marad az egykori kamaszokból felnőtt korukra. A Lázadni veletek akartam egy konkrétan ki nem mondott, de régóta várt feltárás könyve. A romániai kommunista terror múltjának teljes bemutatása. Ilyenkor adja magát a kérdés, hogy az író saját életéből, múltjából merítve kezdett bele a regénybe? Illetve, hogyan lesz egy üzletemberből író?
- Minden érzés hiteles, megtörtént, átéltük, de a történet és a szereplők fikciók, még akkor is azok, ha bizonyos dolgok tényleg megtörténtek, de nem így, és nem akkor.
A kérdésre, hogy hogyan lettem író, azt kell mondanom, hogy már tizenhat évesen volt egy kötetnyi versem, csak kellő bátorítás hiányában, mint oly sok talajt vesztett író én is elmentem pénzt keresni. Ha minden igaz, most visszataláltam önmagamhoz.
- A könyv egyik fő motívuma a lázadás. A regényben Szatmárnémetiben megjelent a felirat, hogy „Nincs pénz fagyira”. Innen indul a történet, majd elérkezünk egy 20 évvel későbbi osztálytalálkozóra, ahol az egykori kamaszok nemcsak újraélik régi fájdalmaikat, de magát az egész romániai, erdélyi történelmi helyzet komor, kegyetlen és embert próbáló időszakát is újraelemzik.
- Bár én is csak nemrég hallottam, de ez a felirat tényleg ki volt írva Szatmárnémeti egyik épületének a falára. Hogy valaki forradalmi hevületében festette fel, lázadva a rendszer ellen, esetleg egy elkeseredett gyerek, akinek a szülei nem adtak, nem tudtak pénzt adni, követte el a falfirkát, nem tudom, de szerintem egy zseniális mondat, ami nagyon sok mindent magába foglal. Amolyan regénybe illő gyöngyszem.
Hogy miért a visszatekintés, visszaemlékezés perspektívájából íródott a regény? Fontosnak tartottam, hogy időben eltávolítsam az elbeszélőket a drámai történésektől, mert úgy vélem, hogy nekünk is időre volt szükségünk, hogy feldolgozzuk, értelmezzük azt a kort. Ezt a lehetőséget a főhőseimtől sem akartam megvonni, úgy gondoltam, hogy húsz esztendő perspektívájából valamiféle megoldást is találhatunk az akkori traumák feloldására. Ha megoldás nincs is, talán némi vigasz kijár mindannyiunknak, legalábbis a regény erre tesz kísérletet.
- A mindenkori fiatal generáció mondhatni lételeme a lázadás. Lázadtunk mi is szüleink, tanáraink, sőt talán az egész társadalom ellen, mégis össze sem lehet ezt hasonlítani a regény fiataljainak tetteivel. Ön szerint fel tudják-e fogni egyáltalán a ma fiataljai, hogy mit jelentett a kommunista rezsim ellen küzdeni, szembeszállni vele? Meg tudják-e érteni, hogy egy ilyen egyszerű kijelentés, hogy nincs pénz fagyira, nemcsak a saját, de családjuk életét is örökre megváltoztatja?
- Számukra a kommunizmus csak történelem, ezért, ha nem értik, érzik annak a kornak a személyes vonatkozásait, nem hibáztatom őket. Viszont a lázadás mint feszítő életérzés, ugyanúgy a mai fiataloknak is sajátja, és bár a kommunista diktatúrának vége, de a mai ember is állandó diktatúrában él, legyen az a szülők diktatúrája, vagy a társadalom ilyen-olyan kényszere. Talán a mai fiatalok is érzik, hogy milyen nehéz helyesen dönteni, és azt is érzik, hogy dönteni márpedig muszáj, mert, ha nem mi magunk hozzuk meg a döntéseinket, megteszi azt helyettünk, a mi bőrünkre valaki más.
- Picit kanyarodjunk most át a jelenbe. Még nem mondtuk el pontosan, hogy augusztus 25-én, pénteken 17 órai kezdettel indul a könyvbemutatóval egybekötött közönségtalálkozó. Milyen érzésekkel hozza haza a regényét?
- Csupa jó érzéssel. Jól mondja, hazahozom, oda, ahol a helye van. És bizakodom, hogy szeretettel fogadják majd, hogy befogadják.
- Első regénye igazi közönségsiker lett, közönségtalálkozók és könyvbemutatók sora van már Ön mögött. Tervezi-e újabb könyv írását, illetve amennyiben igen, hasonló témaköröket szeretne bejárni? Van-e már ötlet, elképzelés egy újabb regényhez?
- Dolgozom egy következő regényen, most éppen a nemírom fázisában vagyok. A könyv témájáról nem beszélhetek, mert ha kibeszélem magamból, már nem tudok írni róla. szatmar.ro

Hétvégén kezdődik az Erdélyi Művészek Hete rendezvénysorozat Budapesten
Szombaton kezdődik az Erdélyi Művészek Hete rendezvénysorozat, amelynek célja, hogy a lehető legszélesebb körben mutassa be a modern erdélyi kultúrát, különös tekintettel annak sokszínűségére.
A Transilvanum Alapítvány szervezte egyhetes sorozat megnyitóját az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében tartják, ahol a köszöntők után Juhász Anna irodalmár Bódi Attila íróval beszélget Lázadni veletek akartam című regénye kapcsán emlékezetről, diktatúráról, a szembenézés jogáról és kötelességéről. Az esten közreműködik Pircsuk Dániel operaénekes, a program végén erdélyi ételekből összeállított vacsora várja a vendégeket a könyvtár erkélyén – írták a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Október 17-én Sólyom Katalin festett üveg, valamint Tiffany technikájú alkotásainak első önálló bemutatóját tartják a Duna Palotában. Az est során Józsa Judit szobrászművész, művészettörténész beszélget a művésszel. A kiállítás megtekintése után Antal Imola székelyudvarhelyi operaénekes ad szólóestet, amelyen opera- és operettáriák, dalok szólalnak meg az ifjú szoprán előadásában.
A Marczibányi Téri Művelődési Központban október 20-án tartják az Erdélyi Művészek Hete záró rendezvényét, amelyen fellép Struczuj Evelin Zsuzsa zongoristanövendék, majd a kolozsvári Octavian Stroia Balett és Színművészeti Líceum növendékei, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskola erdélyi származású hallgatói mutatják be a legismertebb klasszikus és kortárs balettművek részleteiből összeállított előadásukat. Az estét és az Erdélyi Művészek hetét a Budapesti Operettszínház kolozsvári származású művésznője, Dancs Annamari előadása zárja, aki a színház legnépszerűbb opera-, operett- és musicalslágereit adja elő. MTI; maszol.ro

Történelem és fantázia
A Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság szervezésében október 27-én, pénteken 18:00 órától a Károlyi-kastély kiállítótermében mutatja be Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényét.
Ennek kapcsán kérdeztük arról, hogy hogyan született meg a könyv, melynek története a Ceaușescu-korszak eseményeit eleveníti fel:
– Érdekes a témaválasztás, miért pont a Ceaușescu-korszak?
– Egy kivételesen érdekes emberkísérlet zajlott akkoriban, aminek én is része, elszenvedője voltam. Arra kereshették a választ, hogy miként lehet kiölni az emberséget, a szabad szellemet, hogy csak engedelmes állampolgárok, bábuk maradjunk. Arra kerestem a választ, hogy milyen mértékben sikerült a tervük.
– Mit jelentett ez a kor az Ön számára?
– A gyermekkoromat és természetesen a belőle lett felnőtt viszonyát a világhoz.
– Vannak-e önéletrajzi elemek a könyvben? Milyen arányban áll a könyvben a fikció és a megtörtént események sora?
– A regényt át-át szövik a gyermekkorom történései, de az alaptörténet a fantázia műve. A megjelenített figurák kitalált személyek, bár nem tagadom, sokan felismerni vélik egyik-másik régi ismerősüket, vagy éppen önmagukat keresik a könyv lapjain. Mindig nyomatékosan aláhúzom, hogy csak kitalált személyek szerepelnek a regényben, de mégis mindenki ott van benne, aki azt a kort itt Erdélyben megélte.
Sok a valós történet, de inkább az érzések hitelesek, mint az események tényszerű tálalása. Rossz a memóriám, ezért írás közben könnyen el tudok vonatkoztatni a valós eseményeitől, de a hozzájuk tartozó érzések élénken élnek bennem.
– Mennyi idegig íródott a könyv?
– Ha a fiókban pihentetés idejét is beleszámolom, akkor közel három évig írtam. A történet váza úgy három hónap alatt összeállt, de könyvé három év alatt ért.
– Ez az első könyve, adódtak-e problémák, nehézségek írás közben?
– Voltak kegyelmi időszakok, amikor a könyv írta önmagát, a teremtett világ élni kezdett, a szereplők akarata, karaktere, sorsa érvényesült. Aztán volt, hogy minden és mindenki elhallgatott, egy árva szót nem tudtam leírni. Olyankor tehetetlennek éreztem magam, és néha kétségbeestem. Olyan volt az egész, mint egy hullámvasút.
– Sokat változott-e az írás során az alapkoncepció, az alaptörténet?
– Az alapötlet nem, de minden más igen. Először egyes szám első személyben írtam meg, majd átírtam harmadik szám első személyben is. Nem volt jó. Újrakezdtem. Több címe is volt. Talán jobbak is, mint a mostani. De a címadás nem az író kiváltsága. A kiadónak is komoly beleszólása van.
– Miért érezte fontosnak megírni ezt a könyvet?
– Nincs rá egyértelmű válaszom. Meg kellett írnom. A történelem kimondta ránk az ítéletet, nekünk nem marad más, mint értelmezni azt. Talán ez az út vezet az önismerethez, így könnyebben megérthetjük azt, akikké lettünk. Meg aztán arra tettem kísérletet, hogy valamiféle vigaszt próbáljak nyújtani azoknak, akik ott voltak, és vigasztalanok maradtak.
– Van-e tervben új könyv, ha igen, milyen témában?
– Igen, dolgozom egy új könyvön. A témájáról még nem tudok nyilatkozni, túl korai lenne. Szándékom szerint ezúttal egy a jelenben játszódó történetet írok meg, ami az élet nagy kérdéseivel kíván foglalkozni, az élet apró trivialitásainak prizmáján keresztül. Nem tudok a konkrét történetről beszélni, mert, ha kibeszélem magamból, megszűnik az a belső feszültség, ami az íráshoz elengedhetetlen.
– Ön már nem Romániában él, lehet arról beszélni, hogy miért hagyta el az országot? Van ennek köze a könyv témájához?
– Nem Ceaușescu üldözött el, de biztosan köze van hozzá. Úgy gondolom, hogy a szelleme itt kísért közöttünk, mi magunk tartjuk életben azzal, ahogyan cselekszünk, ahogy reagálunk a közösségünk dolgaira.
– Mennyiben más az élet Magyarországon?
– Más! Nem jobb és nem rosszabb, hanem más. Azt hiszem, soha nem leszek otthon Budapesten, és már soha nem lehetek itthon Erdélyben. Ez az igazi bozgor-lét. Szóval, ha engem lebozgoroznak, már nem is tiltakozhatok. Bagosi Andrea / szatmar.ro