Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bódás János
2 tétel
2015. november 14.
Medgyesen emlékeztek meg a Magyar Szórvány Napjáról és a Magyar Nyelv Napjáról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szeben megyei szervezete és a Medgyesi Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség 2015. november 13-án, 18:00 órától, a Magyar Szórvány Napja és a Magyar Nyelv Napja alkalmából ünnepséget szervezett Medgyesen, a Millenium-Házban. Az ünnepségen fellépett Ferencz Orsolya énekművész Operett és Magyar Népdalok című műsorával.
A minden évben hagyományosan országos szinten megrendezett Szórvány Nap mellett, idén Románia által is elfogadott Magyar Nyelv Napján, november 13-án a medgyesi közösség is együtt ünnepelte magyar összetartozását.
A hagyományteremtő rendezvényen Szeben megye egyetlen önálló magyar nyelvű, Bárthoy István Általános Iskola, diákja Bisericaru András szavalatai emelték az esemény színvonalát. A jelenlévők Tóth Elemér: Vers az anyanyelvről, valamint Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed… című versét, valamint Varga Emese, a Petőfi Sándor medgyesi ösztöndíjasa előadásában Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke című versét hallgatták meg.
„A magyar nyelv anyanyelvünk: elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük mondandónkat, magyarul értjük meg egymást, életünkben először magyarul szólalunk meg, magyarul kérünk, magyarul örülünk, magyarul szomorkodunk. Édesanyánk magyar nyelven tanít minket, magyarul tanulunk az iskolában. A magyar nyelv biztos tudásának birtokában sajátítjuk el az idegen nyelveket.”- hangzott el Balázs Botond, Medgyesi MADISZ elnökének köszöntőjében. Anyanyelvünk használata a mindennapjainkban nem hangsúlyozható eléggé, hiszen nemzeti összetartozásunk és magyarságtudatunk megőrzésének és erősítésének alapköve.
Ferencz Orsolya, a Petőfi Sándor Program segesvári ösztöndíjasa előadása során a közönség bepillantást nyerhetett az operett világába, a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, a Tatárjárás fülbemászó dalain keresztül. „Kálmán Imre, az operett irodalom egyik legnagyobb mestere volt. Úgy tartják számon, mint a bécsi operett új életre kelését, méghozzá magyaros dallamokkal. A csárdás, a palotás meghódította a világot.” Ferencz Orsolya nagyszerű előadásában mindezt megélhette a helyi közönség.
„Egy nemzet létezésének egyik nélkülözhetetlen alapköve az anyanyelv. Szórványban nagy erőfeszítéseket teszünk ennek megtartásában, használatát a mindennapokban fontosnak tartjuk és minden, amit teszünk, az anyanyelv körül forog. Szerintem egy lépésnek nevezhetjük a kulturális autonómia megélésében, biztosításában.”- nyilatkozta Balázs Botond az ünnepséggel kapcsolatban. A műsor után a szervezők szeretetvendégséggel fogadtak minden résztvevőt, egy újabb alkalmat teremtve arra, hogy a magyar öntudatuk és összetartozásuk megerősödjön.
maszol.ro
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Szeben megyei szervezete és a Medgyesi Magyar Demokrata Ifjúsági Szövetség 2015. november 13-án, 18:00 órától, a Magyar Szórvány Napja és a Magyar Nyelv Napja alkalmából ünnepséget szervezett Medgyesen, a Millenium-Házban. Az ünnepségen fellépett Ferencz Orsolya énekművész Operett és Magyar Népdalok című műsorával.
A minden évben hagyományosan országos szinten megrendezett Szórvány Nap mellett, idén Románia által is elfogadott Magyar Nyelv Napján, november 13-án a medgyesi közösség is együtt ünnepelte magyar összetartozását.
A hagyományteremtő rendezvényen Szeben megye egyetlen önálló magyar nyelvű, Bárthoy István Általános Iskola, diákja Bisericaru András szavalatai emelték az esemény színvonalát. A jelenlévők Tóth Elemér: Vers az anyanyelvről, valamint Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed… című versét, valamint Varga Emese, a Petőfi Sándor medgyesi ösztöndíjasa előadásában Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke című versét hallgatták meg.
„A magyar nyelv anyanyelvünk: elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük mondandónkat, magyarul értjük meg egymást, életünkben először magyarul szólalunk meg, magyarul kérünk, magyarul örülünk, magyarul szomorkodunk. Édesanyánk magyar nyelven tanít minket, magyarul tanulunk az iskolában. A magyar nyelv biztos tudásának birtokában sajátítjuk el az idegen nyelveket.”- hangzott el Balázs Botond, Medgyesi MADISZ elnökének köszöntőjében. Anyanyelvünk használata a mindennapjainkban nem hangsúlyozható eléggé, hiszen nemzeti összetartozásunk és magyarságtudatunk megőrzésének és erősítésének alapköve.
Ferencz Orsolya, a Petőfi Sándor Program segesvári ösztöndíjasa előadása során a közönség bepillantást nyerhetett az operett világába, a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, a Tatárjárás fülbemászó dalain keresztül. „Kálmán Imre, az operett irodalom egyik legnagyobb mestere volt. Úgy tartják számon, mint a bécsi operett új életre kelését, méghozzá magyaros dallamokkal. A csárdás, a palotás meghódította a világot.” Ferencz Orsolya nagyszerű előadásában mindezt megélhette a helyi közönség.
„Egy nemzet létezésének egyik nélkülözhetetlen alapköve az anyanyelv. Szórványban nagy erőfeszítéseket teszünk ennek megtartásában, használatát a mindennapokban fontosnak tartjuk és minden, amit teszünk, az anyanyelv körül forog. Szerintem egy lépésnek nevezhetjük a kulturális autonómia megélésében, biztosításában.”- nyilatkozta Balázs Botond az ünnepséggel kapcsolatban. A műsor után a szervezők szeretetvendégséggel fogadtak minden résztvevőt, egy újabb alkalmat teremtve arra, hogy a magyar öntudatuk és összetartozásuk megerősödjön.
maszol.ro
2016. június 18.
Profiként kell az új generációt nevelni
Ballagtak a kántortanító-képző végzősei
Idén huszonöt végzős lépett ki a Marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola padjaiból. Kántorok, tanítók, óvónők lesznek. Az erdélyi magyarság felcseperedő generációjának nevelői, akik a gyermekek, a hívek lelkébe hitet, szeretetet, szülőföldhöz ragaszkodást csepegtetnek, s akikre a Jóisten nagyon nagy felelősséget ruházott. Olyan felelősséget, amit csak átörökíteni lehet régi kántortanító-nemzedékektől, akiktől egész falvak, városi közösségek felemelkedése és megmaradása függött.
Jöjjetek énhozzám!
A ballagási ünnepség a Jókai (Eminescu) utcai diakóniai központ udvarán kezdődött, majd a főiskola könyvtárában folytatódott. A hálaadó istentiszteletet a Vártemplomban tartották. Házigazdaként Ötvös József lelkipásztor köszöntötte a végzősöket, a tanárokat és a ballagók hozzátartozóit. A ballagókat arra emlékeztette, hogy soha ne feledjék azt a jézusi felszólítást, ami a templom bejáratánál olvasható: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ez nem csak megfáradtaknak, erőtleneknek szól, hanem főként a fiataloknak.
Ki van jelölve a helyed!
Nt. Jakab István esperes Lukács evangéliumából azt a fejezetet (6:12-19) olvasta fel, amely a tanítványok elhívásáról szól. Jézus feladatokkal, küldetéssel ruházza fel a tanítványokat, nem bocsátotta el őket, hanem együtt ment velük, nem mondta azt, hogy ezután magukra kell boldogulniuk. Ez a legfontosabb üzenet ma: Jézussal indulni, vele imádkozni, az ő segítségét és tanácsát kérni, hogy e rohanó életben ne maradjunk egyedül. Jézusból erő árad. Honnan ez az erő? Mi az, ami Jézushoz vonzotta a tömegeket? Honnan volt ereje gyógyítani?
Az élő Isten maga adta az erőt, ő az erőforrás. Ezt kell nekünk is megtanulni. Hiszen a mai ember minden mást fontosabbnak tart annál, mint hogy imádkozva ezt az erőforrást keresse. Az imádságaink sokszor csak egy jajkiáltásra korlátozódnak. Azért vagyunk erőtlenek, mert elvesztettük az élő kapcsolatot Istennel – fogalmazott az esperes, majd elmondta: az erdélyi magyarságnak nemcsak jó szakemberekre van szüksége, hanem olyan emberekre, olyan pedagógusokra, tanárokra, orvosokra, lelkipásztorokra, akik hivatásszerűen, Jézus elhívására élik az életüket. Azok, akik átélik ezt a hivatást, nem fognak elcsüggedni, nem fognak kétségbeesni. Szakmát lehet választani, de hivatást nem. Bódás János verséből idézve biztatta a fiatalokat: Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled!
A végeken is helyt kell állni
Gál József, az intézmény igazgatója visszapillantott a 2015–2016-os tanév kezdetére, amikor 93 diákkal kezdték el az oktatást nappali és levelezői tagozaton. Saját épülettel még nem rendelkeznek, de az iskola legfőbb értéke a diákság. Közülük 25-en mondanak búcsút az intézménynek, hogy helyüket ősszel, remélhetőleg, nagyobb létszámú elsőéves diák vegye át.
Kicsi Noémi osztályvezető tanár az együtt töltött három évre pillantott vissza. Elmondta, hogy Erdély minden tájáról érkeztek diákok, a Gyimesektől kezdve egész Hunyad megyéig, mindenki hozta a saját nyelvjárását, szokásait, de közös cél érdekében tanultak együtt. A tanárnő emlékeket, kirándulások, tanulmányi utak élményeit elevenítette fel. Olyan erdélyi településeken jártak, ahol a konfirmálók románul mondták el: református magyar vagyok!, vagy nem értették II. Rákóczi Ferenc imáját, a Győzhetetlen én kőszálam szövegét. Igen, a végzősöknek a végeken is helyt kell állniuk, s magyarul kell megtanítaniuk a miatyánkot!
Profiként kell az új generációt nevelni
A többi egyház részéről Obermeier Ervin katolikus és Léta Zsolt unitárius lelkész köszöntötte a végzősöket.
– Nyelvében él a nemzet, s nektek megadatott, hogy magyarul tanuljatok! Ha álmotok, tervetek között szerepel az a nehéz feladat, hogy fogyóban levő nemzetünket magyar lelkülettel tanítsátok, akkor hittel, tudással meg is valósíthatjátok azt. Profiként kell a mai világban az új generációt nevelnünk! Ellenkező esetben, nem lesz nyert ügyünk – fogalmazott Léta Zsolt unitárius lelkész.
Dr. Barabás László, a Kántortanító-képző Főiskola volt igazgatója három költeménnyel tarisznyálta fel a hallgatókat, míg dr. Molnár Tünde orgonajátékával és dr. Csíky Csaba kórusművek megszólaltatásával tette emelkedett hangulatúvá a ballagási ünnepséget.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
Ballagtak a kántortanító-képző végzősei
Idén huszonöt végzős lépett ki a Marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola padjaiból. Kántorok, tanítók, óvónők lesznek. Az erdélyi magyarság felcseperedő generációjának nevelői, akik a gyermekek, a hívek lelkébe hitet, szeretetet, szülőföldhöz ragaszkodást csepegtetnek, s akikre a Jóisten nagyon nagy felelősséget ruházott. Olyan felelősséget, amit csak átörökíteni lehet régi kántortanító-nemzedékektől, akiktől egész falvak, városi közösségek felemelkedése és megmaradása függött.
Jöjjetek énhozzám!
A ballagási ünnepség a Jókai (Eminescu) utcai diakóniai központ udvarán kezdődött, majd a főiskola könyvtárában folytatódott. A hálaadó istentiszteletet a Vártemplomban tartották. Házigazdaként Ötvös József lelkipásztor köszöntötte a végzősöket, a tanárokat és a ballagók hozzátartozóit. A ballagókat arra emlékeztette, hogy soha ne feledjék azt a jézusi felszólítást, ami a templom bejáratánál olvasható: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Ez nem csak megfáradtaknak, erőtleneknek szól, hanem főként a fiataloknak.
Ki van jelölve a helyed!
Nt. Jakab István esperes Lukács evangéliumából azt a fejezetet (6:12-19) olvasta fel, amely a tanítványok elhívásáról szól. Jézus feladatokkal, küldetéssel ruházza fel a tanítványokat, nem bocsátotta el őket, hanem együtt ment velük, nem mondta azt, hogy ezután magukra kell boldogulniuk. Ez a legfontosabb üzenet ma: Jézussal indulni, vele imádkozni, az ő segítségét és tanácsát kérni, hogy e rohanó életben ne maradjunk egyedül. Jézusból erő árad. Honnan ez az erő? Mi az, ami Jézushoz vonzotta a tömegeket? Honnan volt ereje gyógyítani?
Az élő Isten maga adta az erőt, ő az erőforrás. Ezt kell nekünk is megtanulni. Hiszen a mai ember minden mást fontosabbnak tart annál, mint hogy imádkozva ezt az erőforrást keresse. Az imádságaink sokszor csak egy jajkiáltásra korlátozódnak. Azért vagyunk erőtlenek, mert elvesztettük az élő kapcsolatot Istennel – fogalmazott az esperes, majd elmondta: az erdélyi magyarságnak nemcsak jó szakemberekre van szüksége, hanem olyan emberekre, olyan pedagógusokra, tanárokra, orvosokra, lelkipásztorokra, akik hivatásszerűen, Jézus elhívására élik az életüket. Azok, akik átélik ezt a hivatást, nem fognak elcsüggedni, nem fognak kétségbeesni. Szakmát lehet választani, de hivatást nem. Bódás János verséből idézve biztatta a fiatalokat: Ki van jelölve a helyed, ne nyugodj, míg meg nem leled!
A végeken is helyt kell állni
Gál József, az intézmény igazgatója visszapillantott a 2015–2016-os tanév kezdetére, amikor 93 diákkal kezdték el az oktatást nappali és levelezői tagozaton. Saját épülettel még nem rendelkeznek, de az iskola legfőbb értéke a diákság. Közülük 25-en mondanak búcsút az intézménynek, hogy helyüket ősszel, remélhetőleg, nagyobb létszámú elsőéves diák vegye át.
Kicsi Noémi osztályvezető tanár az együtt töltött három évre pillantott vissza. Elmondta, hogy Erdély minden tájáról érkeztek diákok, a Gyimesektől kezdve egész Hunyad megyéig, mindenki hozta a saját nyelvjárását, szokásait, de közös cél érdekében tanultak együtt. A tanárnő emlékeket, kirándulások, tanulmányi utak élményeit elevenítette fel. Olyan erdélyi településeken jártak, ahol a konfirmálók románul mondták el: református magyar vagyok!, vagy nem értették II. Rákóczi Ferenc imáját, a Győzhetetlen én kőszálam szövegét. Igen, a végzősöknek a végeken is helyt kell állniuk, s magyarul kell megtanítaniuk a miatyánkot!
Profiként kell az új generációt nevelni
A többi egyház részéről Obermeier Ervin katolikus és Léta Zsolt unitárius lelkész köszöntötte a végzősöket.
– Nyelvében él a nemzet, s nektek megadatott, hogy magyarul tanuljatok! Ha álmotok, tervetek között szerepel az a nehéz feladat, hogy fogyóban levő nemzetünket magyar lelkülettel tanítsátok, akkor hittel, tudással meg is valósíthatjátok azt. Profiként kell a mai világban az új generációt nevelnünk! Ellenkező esetben, nem lesz nyert ügyünk – fogalmazott Léta Zsolt unitárius lelkész.
Dr. Barabás László, a Kántortanító-képző Főiskola volt igazgatója három költeménnyel tarisznyálta fel a hallgatókat, míg dr. Molnár Tünde orgonajátékával és dr. Csíky Csaba kórusművek megszólaltatásával tette emelkedett hangulatúvá a ballagási ünnepséget.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)