Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1990. január 21.
Csernátonban újjáalakult a Bod Péter Közművelődési Egyesület, amely felszámolásáig hatékony volt. Elnöke Haszmann Pál. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./ Csernátonban a múzeum avatása és a helyi Bod Péter Művelődési Egyesület ünnepélyes megalakulása 1973. febr. 25-én volt. Az akkori műsorlap szerint az ünnepségen előadást tartott - többek között - Székely Zoltán sepsiszentgyörgyi múzeumigazgató /Csernátoni személyiségek művelődéstörténetünkben/, Kónya Ádám tanár /Múzeumi anyaggyűjtés Csernátonban/, id. Haszmann Pál nyugalmazott tanár, a múzeum megalapítója /Csernátoni vízimalmok/ és dr. Molnár István, a székelykeresztúti múzeum igazgatója /Csernáton környéki hagyományos festett ládák/.
1990. február 10.
A csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület jan. 10-én kelt alapszabályzatát közölte a Háromszék. Egyesületi elnök: Salamon Ferenc, alelnök: Haszmann Pál, titkár: Jakab István. /Hogyan is kell? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./
1990. május 31.
A hatvanas évek végén több háromszéki faluban művelődési egyesületet hoztak létre, Kisbaconban a Benedek Elek Művelődési Egyesületet, Zágonban a Mikes Kelemen Művelődési Egyesületet, Csernátonban a Bod Péter Művelődési Egyesületet. Élénk művelődési élet zajlott az egyesületekben. A diktatúra szétverte ezeket a kis közösségeket. Idén újra létrejöttek az egyesületek, így Csernátonban már jan. 10-én postázták a Bod Péter Művelődési Egyesület alapszabályzatát, ugyanezen a napon készült el Torján az Apor Péter Művelődési Egyesület szándéknyilatkozata. Február elején pedig megalakult a Háromszéki Mikes Kelemen Művelődési Egyesület programtervezete, az elnök Farkas Árpád. Mindezek mutatják, hogy az RMDSZ kongresszusán elfogadott kisebbségi önszerveződés nem óhaj, hanem társadalmi tapasztalat. /Sylvester Lajos: Közművelődés ? egyesület ? autonómia. = A Hét (Bukarest), máj. 31./
1991. január folyamán
A Bod Péter Közművelődési Egyesület /Csernáton - Alsócsernáton/ is önálló kiadvánnyal rukkolt elő, januárban megjelent a Csernátoni Füzetek első száma.
1991. július 12.
"Háromszéken az idei 1750 kilencedikes helyből 1230 jut magyar tanulóknak, szigorúan betartva, hogy a nyolcadikosok fele kerülhet középiskolába. A krónikus tanítóhiányt sikerült enyhíteni, az idén 90-nel több hely lesz a tanítóképzőkben, így sok képesítés nélkül tanító is szakképesítést szerezhet. A minisztérium jóváhagyta a középiskolák magyar elnevezését, végre hivatalosan is felvehették Gábor Áron /Kézdivásárhely/, Kőrösi Csoma Sándor /Kovászna/, Mikes Kelemen /Sepsiszentgyörgy/, Baróti Szabó Dávid /Barót/, Bod Péter /Kézdivásárhely/, Nagy Mózes /Kézdivásárhely/, és Puskás Tivadar /Sepsiszentgyörgy/ nevét. Az a rendelet, hogy románul kell tanítani a történelmet és földrajzot, azt jelenti, hogy tovább folytatódik román tanárok betelepítése Székelyföldre. Ráadásul ez a minisztériumi határozat alkotmányellenes. Nekünk nincs történelmünk? tette fel a kérdést Kovács András, hozzátéve. "Csak annyit kérünk, amit a moldáviai oktatásügyi miniszter, aki az orosz és a román nép történelmének elválasztásáról beszélt. A Mihai Viteazul román tannyelvű líceum /Sepsiszentgyörgy/ öt kilencedik osztályt kapott, holott nincs annyi román gyermek. Ezek szerint tovább tart a más megyékbeliek behozatala. Magyar részről sérelmezik, hogy a szakoktatás az összes iskolában románul folyik. /Kovács András: Tanügyi kérdések Kovászna megyében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 12./"
1991. július 16.
"Szoborállítók címmel írt Magyari Lajos a Háromszék megyében felállított szobrokról. A hetvenes években Kőrösi Csoma Sándor két szobra került köztérre, az egyik Kovászna főterére /Jecza Péter alkotása/, a másik Csomakőrösre /Orbán Áron munkája/. Sepsiszentgyörgyön állították fel Gábor Áron szobrát, mellszobrot kapott Lázár Mihály. Szobotka András egész alakos Dózsa szobra Dálnok közepére került. A községi út elágazásánál megtiltották, hogy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet Dálnokra, Dózsa György szülőfalujára. Gábor Áron "ágyús" szobrát, Nagyvarjasi Oláh munkáját úgy kellett "hazalopni" Nagyváradról, mert az egykori tüzérakadémia előtt álló szobor először a Kőrösvidéki Múzeum kertjébe, majd szinte a szeméttárolójába került. Viszontagságos volt a véceri 1848-49-es emlékoszlop sorsa: ledöntötték, újra felállították, végül sok küzdelem árán ma is áll Tornai András műve. Márkosfalván Barabás Miklós szobra áll, Csernátonban pedig - amúgy félillegálisan - talapzatra került Bod Péter és Végh Antal mellszobra. Román szobrokat helyeztek el Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön a román katona emlékművét, majd a Mihai Viteazul szoborcsoportot. 1989 után a magyar szobrok rongálása következett: meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, teljesen tönkretették az erdődi Petőfi-emlékművet, Kovásznán - több ízben - olajfestékkel mázolták be Kőrösi Csoma Sándor szobrát, a vandál támadások nem kímélték a Bolyaiak marosvásárhelyi szobrát, a Kölcsey-emléktáblát, összetörték a magyar személyiségek nevét viselő iskolatáblákat, magyar és román templomokat gyújtottak föl. Nemrég azt követelte a Vatra Romaneasca, hogy Erdélyben le kell rombolni minden olyan műemléket, szobrot, amely sérti "a román nép méltóságát". Mindennek ellenére a megyében új szobrokat állítottak, Zabolán a Mikó Imre-mellszobrot /Petrovits István műve/, Nagyajtán Kriza János szobrot /Jecza Péter műve/. /Magyari Lajos: Szoborállítók = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./"
1991. október 23.
Eredményesen működik Erdőszentgyörgyön a Bod Péter Művelődési Egyesület. Elnöke, Hatos Gyöngyi elmondta, hogy nyelvtanfolyamokat működtetnek, színjátszó, néprajzi, informatikai csoportjuk van, tervezik a helytörténeti múzeum létrehozását. Erdőszentgyörgy 5000 főnyi lakosságának kétharmada magyar, az RMDSZ-tagok száma 1600 fő. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
1992. június 6-7.
Máj. 20- 23-a között első ízben tartották meg Kézdivásárhelyen a közeli Felsőcsernáton szülöttére, Bod Péterre /1712-1769/ emlékező napokat. A helybeli Bod Péter Líceum volt a rendező. A tudományos ülésszakon előadást tartott Dancsuly András, Kónya Ádám, Kelemen József, Cseke Péter és Magyari Lajos. Az utolsó napon pedagógiai módszertani tanácskozás zajlott le. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6-7./
1994. április 1.
Márc. 26-27-én megtartották Erdőszentgyörgyön a Kis-Küküllő menti amatőr színjátszók találkozóját. A második alkalommal megrendezett seregszemlének megszervezését a helyi művelődési ház és a Bod Péter Művelődési Egyesület vállalta. Felléptek Erdőszentgyörgy, Szováta, Bözöd, Küküllődombó és Dicsőszentmárton magyar műkedvelő csoportjai. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
1995. március 25.
"A csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület az egyházakkal megrendezte a Bod Péter-napokat. Fellépett a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző kamarakórusa, tánccsoportja, verset mondott Farkas Árpád. Csernátonban 1973-ban alakult meg a Bod Péter Közművelődési Egyesület, majd múzeumi rendezvényekbe "bújva" élt tovább, 1990-ben az elsők között újraalakult, azóta aktív a tevékenysége. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./"
1995. október 20.
Nyolc erdélyi megye magyar nyelvű óvónő- és tanítóképzőinek igazgatói, aligazgatói és a tanfelügyelők tanácskoztak Zilahon az Oktatási Minisztérium szervezésében. Megjelentek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a nagyváradi és szatmárnémeti tanítóképzők magyar tagozatai, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum pedagógusai. A minisztérium nemzetiségi osztályát Murvai László képviselte. Módszertani kérdéseket vitattak meg, javaslatcsomagot készítettek a tárca részére. Székely Győző a Collegium Transsylvanicum Alapítványtól felvázolta azt a lehetőséget, hogy hazai pedagógusok pályázzanak alternatív tankönyvekkel, továbbá a tanítóképzők egymással számítógépen kommunikáljanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./
1996. május 24-30.
A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző máj. 23-25-e között Bod Péter-napokat szervez. Az előadók egy része magyarországi testvérintézményekből érkezik. Máj. 24-én felállítják a Bod Péter emlékoszlopot. /Brassói Lapok (Brassó), máj. 24-30./
1996. június 13.
A Háromszék (Sepsiszentgyörgy) jún. 12-i száma adta hírül, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége hivatalosan tiltakozni fog több Kovászna megyei iskolaigazgató és tanfelügyelő felmentés ellen, amelyet a napokban írt alá a minisztériumi döntés nyomán Rákosi Zoltán megyei főtanfelügyelő. Előzőleg egy minisztériumi csoport ellenőrzést végzett Kovászna megye több iskolájában. Kifogásolták, hogy a tanulók nem tudnak jól románul, nagyon sok iskolát magyar személyről neveztek el. Korodi Hajnalka főtanfelügyelő-helyettes, Baka Mátyás, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Demeter Miklós váradi iskolaigazgató és Szeibert József tanfelügyelő szerepel a felmentendők listáján. A pedagógusok tiltakoztak a döntés ellen. /Új Magyarország, jún. 13./
1996. augusztus 2.
Megjelent a Csernátoni Füzetek 16. száma, a helyi Bod Péter Közművelődési Egyesület időszakos kiadványa. Elsősorban néprajzi és helytörténeti anyagokat közöl. Szaktanulmánnyal felérő összefoglaló ismerteti a Csernátoni Néprajzi Múzeum értékeit. Ugyancsak ebben a számban találhatók Kézdialmás múlt század végi dűlőneveiről szóló értékelés. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1996. szeptember 16.
Rákosi Zoltán, Háromszék főtanfelügyelője - akinek tevékenységét már többször bírálták -, szept. 13-án megjelent a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben és bejelentette: leváltja Baka Mátyás igazgatót, a helyébe Csatlós Istvánt nevezi ki. Rákosinak ez már a második kísérlete, hogy eltávolítsa Baka Mátyást. Csatlós István bejelentette, hogy nem fogadja el az igazgatói kinevezést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./
1996. október 10.
Folytatták tiltakozásukat a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákjai, akik tiltakoznak Bakó Mátyás igazgató jogtalan leváltása miatt. /Kitartanak a diákok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./
1997. június 17.
"Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ jún. 6-7-én tudományos rendezvénysorozattal emlékezett a könyvtár létrejöttének 375. évfordulójára. Az erdélyi könyvtárak a tudomány szolgálatában című szimpóziumon Ambrus Hedvig, dr. Deé Nagy Anikó, Spielmann Mihály /Teleki Könyvtár munkatársai/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Újvári Mária /Kolozsvár, Egyetemi Könyvtár/, Sipos Ibolya /Batthyaneum, Gyulafehérvár/ és Roth András Lajos /Dokumentációs Könyvtár, Székelyudvarhely/ tartott előadást. A részvevők megismerkedtek ezzel a vidékkel, Gyulafehérváron a Batthyaneum kincseivel, értékes könyveivel, majd a székesegyházzal, Alvincen felidézték a történelmet, Marosilyén Bethlen Gábor ma is álló szülőházán koszorút helyeztek el. Visszajövet Ompolyosgyepűn az 1848. okt. 24-én a románok által meggyilkolt, Zalatnáról menekülő 700 ártatlan magyar tömegsírjánál megálltak, az obeliszk előtt, Sárdon, Boroskrakkón, Marosszentimrén a református lelkek nélkül maradt, málladozó templomok előtt, Magyarigenben Bod Péter síremléke előtt, az ezer férőhelyes, de ma már csak hat református lelket befogadó templom előtt és mellette az állandó Bod Péter-kiállítást tekintették meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"
1998. március 5
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ hatvanoldalas füzetet adott ki az 1998-as rendezvényekről. A jegyzékben a regionális vagy országos hatósugarú programok szerepelnek. Ebben és a következő évben a kulturális élet a magyar szabadságharc százötven éves évfordulója körül pezsdül, írta Sylvester Lajos. Márciusban például Csernátonban Bod Péter Napok lesznek, Illyefalván felavatják Jókai szobrát. Sokminden kimaradt az eseménynaptárból, például az, hogy márc. 14-én Gelencén a 145. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapata díszszemlét tart, majd felavatják az 1848-as szabadságharc és a két világháború áldozatainak emlékművét. Sok helyen azonban még mindig nincs egy kopjafa, egy kőtömb vagy emlékjel, ahová elhelyezhessék a megemlékezés koszorúit. /Sylvester Lajos: Eseménynaptár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5/
1998. május 5.
Kézdivásárhelyen a Bod Péter Tanítóképző Líceumból kiválva, ahol eddig tagozatként működött, református kollégium kezdi meg működését, önálló intézményként, hasonlóan a sepsiszentgyörgyihez. Az is bizonyosnak látszik, hogy a tanítóképző főiskolai státust nyer. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
1998. október 27.
1989 után kezdték újraindítani a református iskolákat, 1990-ben Nagyváradon, Zilahon és Szatmárnémetiben és Kolozsváron indult református középiskolai osztály, emlékezett vissza Tőkés Elek, az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi tanácsosa. 1991-ben indították el Nagyenyeden a szórványiskolát, ma már Nagyenyed és Kolozsvár iskolájának bentlakása is van. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület taktikája az, hogy az iskola indulásakor jó feltételeket biztosít a működéséhez, az Erdélyi Református Egyházkerület taktikája viszont az, hogy az egykori kollégiumi épületeket rendezi meg. Marosvásárhelyen két év után tudtak csak helyet szerezni a Bolyai Líceumba. Sepsiszentgyörgyön a Mikó Kollégiumba, Székelyudvarhelyen a Bod Péter Tanítóképzőbe már könnyebb volt bekerülni. Kézdivásárhelyen is van református kollégium. - Ismeretes, hogy faluhelyen egyre több faluban szűnnek meg az iskolák. A megszűnő iskolák helyett szórvány iskolaközpontokat szeretnének létrehozni. 1997-ben elhatározták, hogy kísérleti jelleggel Kolozs megyében 14 elemi iskolai osztályt indítanak, kérték az engedélyezést a tanfelügyelőségtől, a minisztériumtól, a vallásügyi államtitkárságtól. A megyei tanfelügyelőség nem is válaszolt. /Makkay József: Kik nem támogatják az egyházi oktatást? Szélmalomharc intézményeink újraszervezéséért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
1999. június 14.
"Az erdélyi arisztokrácia a magyarságnak olyan vezéregyéniségeket adott, akik tudták és vallották: születésükkel nem csupán előjogok, de sokszor roppant nehezen teljesíthető kötelezettségek is szálltak rájuk, állapíthatta meg jogosan emlékezésében Tibori Szabó Zoltán. A Wesselényieket, a Bánffyakat, a Bethleneket, a Keményeket, a Telekieket úgy nevelték, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzenek meg róla: tartoznak népüknek. Nem kivétel ez alól széki gróf Teleki Béla sem, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1899. május 16-án született Kolozsváron. Politikusként is élete végéig az erdélyi magyarságot szolgálta. Neki köszönhető, többek közt az, hogy a második világégés végén Kolozsvár nem vált harcok színterévé. Kolozsváron 1944 nyarán az ő vezetésével alakult meg az Erdélyi Magyar Tanács, amely határozatban követelte, hogy Magyarország azonnal kérjen fegyverszünetet a szövetségesektől. Bár itthon szeretett volna maradni, menekülnie kellett. 1950-ben települt át az Egyesült Államokba, ahol nemsokára megalapította az Amerikai Erdélyi Szövetséget (AESZ), amelynek 1989-ig elnöke volt. Egyik megalapítója volt a New York-i Magyar Ház Társaskörének, és segítette az ottani Könyvtár- és Történelmi Társulatot, hogy évtizedeken át Erdély igaz történelmét tárgyaló könyvek sorozatát helyezhesse el amerikai egyetemi könyvtárakban, a román propagandakiadványok ellensúlyozására. Több mint harminc éven keresztül szerkesztette és kiadta a Transsylvania című, negyedévenként megjelenő folyóiratot. - Az utódok hálájáról sokat mondó tény, hogy születésének centenáriumán Teleki Bélára nem szülővárosában, Kolozsváron, hanem éppen Magyarigenben emlékeztek. Jún. 6-án, vasárnap került sor arra a református istentisztelettel és katolikus misével egybekötött ünnepségre, amelynek keretében a falu népének átadták a New York-i Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - Magyar Emberi Jogok Alapítványa) és mások által Teleki Béla emlékére adományozott traktort. Az adomány nagyszerűen illik annak a néhai Teleki Bélának az egyéniségéhez, aki mind az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), mind pedig az Erdélyi Párt egykori elnökeként az erdélyi gazdasági élet fellendítésében aktív szerepet töltött be. Nyilvánvaló, hogy az adományozók ismerték az 1990. február 7-én elhunyt Teleki Béla egyéniségét, erdélyiségét, s tudták: a szórványmagyarság egyik legelesettebb falujának juttatott - utánfutóval és más eszközökkel felszerelt - traktorral bármilyen díszes szobornál is nagyobb és méltóbb emléket állítanak neki. Szerény emléktábla került az egykoron Bod Péter lépteit is visszhangzó magyarigeni református templom falára: "In memoriam / (1899-1999) / Gróf Széki Teleki Béla / (1899-1990) / születésének 100. esztendős évfordulójára. / A korszerű erdélyi mezőgazdaság úttörőjének szerető megemlékezéssel / Magyar Emberi Jogok Alapítványa / (New York)." - Gudor Botond, a falu református lelkésze évek óta azon munkálkodik, hogy az egyházi tulajdonban lévő épületeket rendbe hozza, nyáron magyar fiataloknak táborokat szervez, és magyar családokat próbál visszatelepíteni a Hegyaljára. A református templomból az ünneplők átvonultak a falu szélén álló kis, katolikus templomba, ahol Baróti László, a gyulafehérvári Mailáth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium igazgató-tanára celebrálta a szentmisét, majd kis ünnepségre került sor a templom kertjében található negyvennyolcas emlékoszlopnál. 1848. október 28-án 187 magyarigeni férfit végeztek ott ki Axente Sever csapatai, akiket napokkal később az emlékmű alatti tömegsírban temettek el. Az amerikai adományozók nevében a Floridában élő Székely Árpád, a Wass Albert Alapítvány titkára mondott beszédet, a katolikus mise után pedig felolvasták Hámos Lászlónak a magyarigeniekhez intézett üzenetét. Magyarigenben ma már csupán 11 református és 12 katolikus magyar él. /Tibori Szabó Zoltán. = Magyarigeni magyarok maradékai között Emlékezés a szórványban a száz éve született széki gróf Teleki Bélára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"
1999. július 2.
Olthévíz népe a reformáció hajnalán az unitárius hitet vette fel. A református gyülekezet Árva Bethlen Katának köszönheti létét, aki templomot is épített a reformátusoknak. A templom első lelkipásztora Bod Péter (1712?1769), aki 1743-1749 között volt Bethlen Kata udvari lelkésze és a hévízi református gyülekezet lelkipásztora. Idén az olthévízi reformátusok hármas emlékünnepet ülnek: az Árva Bethlen Kata által építtetett templom az idén lesz 250 éves. Ugyanakkor az idei év egykori patrónusunk, Bethlen Kata halálának 240. és Bod Péter halálának 230. évfordulója is. Ebből az alkalomból szerveznek konferenciát, július 11-én emléktábla avatással egybekötve. /Árva Bethlen Kata ? Bod Péter konferencia. Olthévíz, július 8?11. = Brassói Lapok (Brassó), júl. 2./
1999. július 14.
Hármas emlékünnepet ült az olthévízi református gyülekezet: 250 éves Olthévíz első református temploma, melyet Árva Bethlen Kata építtetett 1749-ben, aki idén 240. éve, hogy meghalt, és 230 esztendeje hunyt el Bod Péter, a templom első lelkipásztora, Árva Bethlen Kata udvari lelkésze, hittudós. Ez alkalomból kortörténeti konferenciát tartottak július 9-étől Olthévízen, melynek célja alaposan megvizsgálni és az utókorral megismertetni azt a kort, amelyben Bethlen Kata és Bod Péter élt és alkotott. 10-én emléktáblát avattak, melynél a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület küldöttsége koszorúzott. A konferencián M. Hubbes Éva beszámolt székelyudvarhelyi kutatómunkájának felfedezéseiről: rábukkant Árva Bethlen Kata, Bod Péter, gróf Bethlen Imre könyvtárának maradékaira. Ferenczi Géza előadásában azt fejtegette, milyen bizonyítékok maradtak fenn arra nézve, hogy Bod Péter ismerte a székely rovásírást. Magda Ende hollandiai lelkész, a kolozsvári Protestáns Teológia végzettje, magyar nyelven ismertette Bethlen Kata vallásosságának sajátosságait. Előadást tartott még dr. Buzogány Dezső egyháztörténész, dr. Tonk Sándor egyetemi tanár, Sógor Géza lelkész, Tüdős Kinga bukaresti művészettörténész. végül Kocsis István, akit a rendezők abból az alkalomból hívtak meg, hogy jelen lehessen Árva Bethlen Kata című monodrámája előadásán. Ez utóbbit Olthévíz szülöttje, Meister Éva, jelenleg a szolnoki színház művésznője adta elő. A konferencia július 11-én hálaadó istentisztelettel ért véget, igét hirdetett dr. Csiha Kálmán püspök. Befejezésül leleplezte a templom falára helyezett márványtáblát, amely az olthévízi gyülekezet története most ünnepelt hármas évfordulójának állít emléket. /Tisztelgés Bod Péter emléke előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10., Árva Bethlen Kata és Bod Péter emlékezete. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./
1999. október 5.
Okt. 3-án Kézdivásárhelyen megtartották az angol tagozatos Bod Péter Tanítóképző Főiskola tanévnyitóját. A főiskolára 53-an jutottak be, 30-an tandíjmentes, 23-an pedig tandíjköteles helyre. Bajcsi Ildikó igazgató köszöntőjében elmondta, hogy a kézdivásárhelyi tanítóképzés 68 éves múltra tekint vissza. Az ünnepségre meghívták Markó Bélát, a város szülöttét, és Kötő József oktatásügyi államtitkárt. Markó Béla beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Kézdivásárhelynek vissza kell kapnia egykori iskolavárosi rangját, és a mai megnyitó csak egy lépés az önálló magyar egyetem megteremtésének göröngyös útján. /Megnyitották Kézdivásárhely első főiskoláját. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4., Gaudeamus Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
1999. október 5.
Csernátonról a legtöbb embernek a maga nemében egyedülálló múzeum jut az eszébe, amelyet 1973-ban alapított egy helybéli tanító, id. Haszmann Pál, s amely szeptember 25-én ünnepelte meg 25. születésnapját. Haszmann Pál, az elhunyt alapító azonos nevű fia, jelenlegi múzeumigazgató emlékezett: annak idején az avatóünnepségre is közel kétéves késéssel került sor. Idősebb Haszmann Pál egész életében szenvedélyesen gyűjtött, a múzeum alapításakor 8200 tárgy - saját gyűjteménye - leltári jegyzékét letette az intézmény asztalára. A múzeum mostantól alapítója nevét viseli. A leltári tárgyak száma időközben megötszöröződött, gyűjteménycsoportjainak skálája kiszélesedett, a legutóbb megnyitott kiállítás például több mint száz érckályhát sorakoztat fel, a legrégebbiek 17. századiak. A szeptember 25-ei ünnepségen leleplezték Budai József húsz évvel ezelőtt elkészített, az alapítóról mintázott bronzplakettjét is. /Kocsis Károly: Ahol tíz körömmel ragaszkodnak a múlthoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 5./ A Csernátoni Füzetek szeptemberi számát az évfordulónak szentelte. Emlékezett Haszmann Pál /1902-1977/ életútjára, felvázolta a múzeum történetét, továbbá kitért a helyben működő népfőiskolára. /Csernátoni Füzetek - A csernátoni Bod Péter Művelődési Egyesület kiadványa (Alsócsernáton), szept. /
1999. november 2.
Megtartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Középiskolás-szövetség (RMKSZ). A középiskolások azzal indokolják az új alapokon induló kulturális és érdekképviseleti szerv életre hívását, hogy korábbi szervezetük, a MAKOSZ több éve rossz ügyvitelt folytat, s ezt az ifjúság részéről érkező negatív visszajelzések is megerősítik. Az alakuló ülésen a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum, a székelyudvarhelyi Benedek Elek és a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző, a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum és a szecselevárosi Zajzoni Rab István Líceum diáktanácsainak képviselői vettek részt. Kidolgozták az alapszabályt és a cselekvési programot, amelyben megjelölték, hogy rövid távon a tömörülés programszervezéssel és a diáktanácsoktól érkező tervezetek anyagi és szellemi támogatásával kíván foglalkozni. Az RMKSZ-t támogatásáról biztosította a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Romániai Magyar Diákújságírók Szövetsége (DUMA) és több közéleti személyiség. /Új diákszövetség alakult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./
1999. november 29.
Nov. 27-én Babes-Bolyai Tudományegyetemen a Comenius Tudományos Diákkör szervezésében A hazai közoktatás reformja címmel pedagógiai értekezletet tartottak. Szilágyi Pál, az egyetem rektor-helyettese kiemelte, hogy a tanügy egyik legnagyobb megvalósítása az öt erdélyi magyar tannyelvű főiskolai szintű tanítóképző beindítása. A szatmári, kolozsvári, nagyenyedi, székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi főiskolai szintű intézmények a jövendőbeli egyetemi képződmények sejtjei lehetnek. Addig, ameddig létrejön az önálló magyar tannyelvű egyetem, a magyar tagozatok erősítéséért, az önálló karok létrehozásáért kell tenni. Murvai László tanügyminisztériumi vezérigazgató kifejtette, hogy 1989-ben Romániában 107 líceumban működött magyar tagozat, ez a szám 1990-ben 136-ra nőtt, 1989 előtt egyetlen magyar líceum sem működött az országban, addig ma 50 tanintézetben folyik csak magyar nyelven az oktatás. Szamosközy István, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományi Karának dékán-helyettese emlékeztetett: 1990-ben 8 tanár oktatott a magyar tagozaton, jelenleg 27 tanár áll a 152 magyar diák rendelkezésére. Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) országos elnöke a szövetség megalakulásáról és tevékenységéről beszélt, Szőcs Judit, az RMPSZ országos alelnöke pedig a pedagógusi életfelfogásról írt esszéjét olvasta fel. Bajcsi Ildikó, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző igazgatója jelezte, hogy Kovászna megyében jelenleg több mint ötszáz képesítés nélküli óvónő, illetve tanítónő tanít. Létszámuk jövőre visszaesik háromszázra. Sajnos, nem azért, mert utánpótlás érkezik, hanem azért, mert ennyire csökken a jövő évben a magyar gyerekek száma Kovászna megyében. /Szabó Csaba: A közoktatás reformjáról értekeztek a pedagógusok A reform kulcsa az iskolaigazgatók zsebében van. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2000. március 3.
Csíkszeredában bemutatták Muckenhaupt Erzsébet A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei című munkáját. A könyvet Deé Nagy Anikó, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár nyugalmazott osztályvezetője méltatta. Elmondta, hogy nem könnyű a feladat a könyvről beszélni, mert itt igazán ismerik a könyv születésének hátterét. Bod Péter 1756-ban papírra vetette a könyvről: "csuda, hogy a tatár égette, török hamvazta hazában csak annyit is lehet találni, holott itt egymást érte a sok pusztulás azelőtt." Bod Péter gondolatait ki lehet egészíteni a második világháborús könyvpusztulással, melynek majdhogynem teljesen áldozata lett a csíksomlyói könyvtár is. S hogy nem így történt, azért köszönet az 1980-as és 1985-ös feltárásban részt vevőknek, restaurátornak és mindenekelőtt a kötet szerzőjének. - Muckenhaupt Erzsébet könyve összefoglalta mindazt, amit a legrégebbi erdélyi könyvörökségről máig tudni lehetett. A ferences barátok Csíksomlyón összegyűjtött könyvtára az egyetlen fennmaradt középkori eredetű erdélyi magyar könyvgyűjtemény. A csíksomlyói ferences templomról, könyveiről a legrégibb említést egy 1444-ben kelt pápai bulla őrzi. Muckenhaupt könyvének egyik legértékesebb része az Adattár. Itt található az előkerült kéziratok és 15-18. századi nyomtatványok részletes leírása. /Dr. Deé Nagy Anikó: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./
2000. augusztus 28.
Harmadszor tartották meg az Esztelneki Napokat, idén a millenniumi megemlékezéssel egybekötve. Aug. 26-án a helybeli Esztelnekért Egyesület, a Szacsvay János Alapítvány, a Háromszék napilap, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium és a Bod Péter Líceum helyezett el koszorút az iskolaalapító Nagy Mózes emlékkopjájára, Szacsvay János 1848-49-es honvéd tüzér főhadnagy és a magyar szabadságharc emlékművére. A millenniumra emlékeztettek a szónokok, köztük Köntzei József ny. mérnök, a Szacsvay Alapítvány elnöke és Mocsáry Beáta, a Nagy Mózes Gimnázium aligazgatója. A Háromszék napilap találkozót tartott, melyet Farkas Árpád költő, a lap főszerkesztője, Esztelnek falu díszpolgára vezetett. Bogdán László író két írását olvasta fel, Kisgyörgy Zoltán pedig a mai falu gondjairól szólt. Bíró András esztelneki származású, Érdligeten élő, Baumgarten-díjas író és szerkesztő, a Keresztek, kardok, koronák című erdélyi és háromszéki tárgyú történelmi regénytrilógia szerzője könyvadományt hozott az Esztelnekért Egyesületnek. Gazda József író és Gazda Klára néprajzkutató, az esztelneki gyerekjátékok kiváló ismerője, leírója a falumentésről beszéltek. /Esztelneki Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./
2000. október 10.
A hatvani Ratkó József és a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület kapcsolatai immár egy évtizedre nyúlnak vissza. A magyarországi testvérváros közművelődési egyesületének tagjai évente ellátogatnak Erdélybe. A hatvaniak ellátogattak Csernátonba is és írásban is megerősítették a kapcsolatot a hatvani Ratkó József Közművelődési Egyesület és a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület között. Az október 23-i nemzeti ünnepre küldöttséget hívtak meg Hatvanba, ekkor avatják fel István Sándor kézdivásárhelyi fafaragó kilenc elemből álló kopjafacsoportját, amelyen Hatvan testvérvárosainak neve is szerepel. Kézdivásárhely, 23 000 lakos, 760 km - ez áll az egyik kopján. /(dévai): Csernátonban. Közművelődési egyesületek kézfogása. = Háromszék Sepsiszentgyörgy), okt. 10./