"Júl. 31-én tartotta Erdély Kárpát Egyesület /EKE/ országos tisztújító közgyűlését Gyergyószentmiklóson. A korelnök, a 87 éves Blénessy Jenő - 1931-ben Zárug Istvánnal ő szervezte újra az EKE gyergyói fiókját - és a legfiatalabb gyergyószentmiklósi résztvevő húzta fel a tábor zászlóját. Gereöffy Ferenc, az EKE helyi fiókjának elnöke, Dézsi Zoltán alprefektus és Pál Árpád polgármester köszöntötte a helyiek nevében az egybegyűlteket. Németországból is érkeztek résztvevők, továbbá a magyarországi társszervezetek képviselői is megjelentek. /Bajna György: Az EKE szíve öt napig Gyergyóban dobog. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./"

"Harmadik alkalommal ad ki évkönyvet a Gyergyói Kisújság /Gyergyószentmiklós/. Szó esett benne Gyergyószentmiklós főtéri házainak történetéről, a Gyergyói-medence településeinek jellemzőiről, megemlékeznek Karancsi Sándor közelmúltban elhunyt festőművészről. A Múltunk rovatban Blénessy Jenő A patinás Gyergyó címmel a régi Gyergyószentmiklóst idézte fel, Garda Dezső a Székelyföld autonómiájáról közölt tanulmányt. /Megjelent a Kisújság évkönyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./ Karancsi Sándor /Nagyszalonta, 1932. ápr. 2. - Gyergyószentmiklós, 2003. dec./ grafikusművész az Andreescu Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Gyergyószentmiklóson volt rajztanát nyugdíjazásáig. Számos kiállítása volt, több mint 600 ex librist készített."

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében január 12-én Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Don-kanyar áldozatairól. A 65 évvel ezelőtt megsemmisült második magyar hadseregben több ezer Észak-Erdélyből besorozott honvéd szolgált. Marosvásárhelyen fiatal történészek kutatják: hány erdélyi veszett oda a Don-kanyarban és voltak-e itteni túlélői az 1943-ban bekövetkezett tragédiának. ”577 olyan emberről tudunk jelenleg, akik Maros megyéből kerültek ki a doni hadszíntérre, ennek körülbelül 60 százaléka eltűnt és elesett, a többiek megsebesültek és hazakerültek” – mondta Berekméri Árpád-Róbert történész. A román hatóságok évtizedekig megfigyelés alatt tartották őket, amiért a magyar hadseregben szolgáltak. ”Erről itt, Erdélyben még inkább hallgatni kellett hosszú évtizedeken át, mint az anyaországban, és ezért indítványoztuk, hogy a 60. évforduló kapcsán megemlékezéseket szervezzünk. Azóta minden évben megtesszük ezt” – nyilatkozta Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi EMKE elnöke. Az EMKE marosvásárhelyi szervezete két éve emlékművet emelt a Don-kanyarban eltűnt erdélyi honvédek tiszteletére. Gyergyószentmiklóson Garda Dezső képviselő az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi vezetője szervezte meg a gyergyóiak emlékezését a Salamon Ernő Líceum dísztermében. A rendezvényen Blénessy Jenő 92 éves egykori honvéd osztotta meg hallgatóságával a Don-kanyar borzalmait. /Odaveszett erdélyi honvédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

A második világháború magyar hadseregében szolgált honvédek találkoztak Gyergyóremetén szeptember 6-án az első ízben megszervezett Gyergyói Veterántalálkozón. A honvédek találkozójának ötletgazdája a gyergyóremetei születésű Nagy József, a BBTE történelem szakos hallgatója, aki a második világháború gyergyói vonatkozásait kutatja. A 94 éves Blénessy Jenő bácsi könyvet is írt második világháborús élményeiről, illetve az orosz hadifogságban töltött éveiről. „Három generáció nőtt fel a második világháború óta, de még mindig feltáratlan, mi történt önökkel a harcok viharában” – fejtegette Laczkó Albert Elemér gyergyóremetei polgármester. A találkozón Illésfalvi Péter, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténésze Háború Gyergyóban – gyergyóiak a háborúban címmel tartott előadást. /Jánossy Alíz: Világháborús veteránok találkoztak Gyergyóremetén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Blénessy Jenőnek még van mondanivalója
A napokban látogattam meg Gyergyószentmiklós talán legidősebb lakóját, a 99 és fél éves Blénessy Jenőt, aki egy több oldalas levelet juttatott el szerkesztőségünkbe. Jenő bácsi aggódik azért, ami jelenleg a világban, az országban történik, de leginkább a városban lévő gondok nyomasztják.
Meglátásait papírra vetette, és el is mesélte. Búcsúzóul pedig jelezte: van még mondanivalója üzenete a mai vezetőkhöz, városlakókhoz.
Elsőként a gimnáziumról szólt. 1933-ban abban a tanintézményben tette le az érettségit, amelyet jelenleg Salamon Ernő Gimnáziumnak hívnak. „Márványba arany betűvel írja, hogy Magyar Királyi Állami Főgimnázium, ez a neve, és már végre hagyni kellene annak a költőnek nevezett Salamon Ernőt. Kitől, mitől félünk? Visszajön a kommunizmus? Miért alázkodunk meg?” – sorolta a kérdéseket, melyekre nem választ várt, hanem inkább üzenni szeretne velük. Nem azt mondta, hogy egyik napról a másikra kell megváltoztatni a tanintézmény nevét, hanem azt, hogy akik felelősséget vállaltak a városért, a lakókért, azok vegyék komolyan az őseink által ránk hagyott értékeket.
A napokban a központhoz közel lévő, immár beföldelt kútról is szólt. Mint mondta tisztán emlékszik arra, amikor a város kétezer literes tartalékából öntözték a virágágyásokat, a parkok fiatal fáit. „Meg kellett volna tartani” – mondta.
„Nemcsak a világban, az országban, de még a városban sincs minden a rendjén, mindjárt 100 éve itt élek a városban, voltak odaloccsintott, felkapaszkodott, saját magukat kikiáltó polgármesterek. Az önkormányzatot sok mindenben hibáztatom. Az első a gimnázium neve, utána kellene nézni ki is volt Salamon Ernő. Felháborodok, dühöngök, mert fáj. De ott a város gyönyörű patinás központja, nem szabadna tönkretenni, még a kapukilincset is meg kellene nézni, amit kicserélnek a lakók. Az épületek erkélyeire is nagyobb figyelmet kellene fordítani. A Vaskertes iskolának is lehetne más neve. A templom kerítése is zavar, az Isten háza kerítésének szépnek, hozzá illőnek kell lennie. Az egykori zárda a templommal szomszédos, jelenleg Fogarasy iskola kerítésfala hirdethetné, hogy nem focipályát zár el templomtól. De a Sétáló utca is megérett a változásra” – sorolta.
„Újra kampányolnak, választások jönnek... A városban sokan ismerték Selyem Tamás tanárt, hét gyereke volt. Na olyan egyenes tartású, komoly, magyar emberek kellenének képviselőnek, mint amilyen ő volt. Sok minden bánt, sok az olyan dolog, amin nem tudok változtatni, beleszólni, amit el kell tűrni. Nekem a legnagyobb csalódásom nem Pontában van, hanem a mi vezetőinkben. Nagyon itt az ideje, nagyon jó lenne, ha végre akadna egy magyar, akiben meg lehetne bízni. Felfordult a világ, kormányozhatatlan lett minden” – mondta Blénessy Jenő utalva a jelenlegi politikai helyzetre.
Jenő bácsi feleségével, a 88 éves Erzsike nénivel nemrég a hazalátogató unokákat fogadta, erről is mesélt. „Ez volt a naplemente. A Nap visszasütése, amikor az ember nagyon, de nagyon boldog. Együtt voltunk, lebegett a szeretet, a ragaszkodás a családhoz, egymáshoz. Elveszítettük a két fiúnkat, az unokáknak, dédunokáknak örülünk. Mind jól vannak és ez boldoggá tesz” – mondta Jenő bácsi.
„Ameddig még vannak az embernek napjai, s van ereje, addig gondolkodik. Szeretem Gyergyószentmiklóst, a várost, és még van mondanivalóm a lakóihoz. Fontosnak tartom, hogy írjak azokról a dolgokról, melyek szálkák, szúrják az oldalamat. Vannak közös problémáink, amelyeket meg kellene oldanunk. Több dolog bánt, amit nem akarok a sírba vinni” – mondta Jenő bácsi, és ígérte a következőkben is papírra veti gondolatait.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro