Kalna Zsolt minorita atyát a legutóbbi tartományi káptalan a Magyarországra, illetve Erdélyre kiterjedő Szent Erzsébet Minorita Tartomány főnökévé választotta. Aradon megtörtént a házfőnök-választás, Blénesi Róbert atyának szavaztak bizalmat. /Balta János: Istent, a hívek boldogulását szolgálni. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés. 
Az emlékmű alkotója Dinyés László
Jámbor Gyula. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Emlékművet avattak Pécskán
Hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés
Arad – 1958-ban súlyos ítéletet mondtak ki Temesváron: az ún. Szoboszlai-per 57 vádlottja közül tízet halálra ítéltek, 47 vádlottra hatalmas, többek számára életfogytiglanig tartó börtönbüntetést szabtak ki.
A tíz elítéltet nemsokára ki is végezték – máig sem lehetett kideríteni, hol, és természetesen azt se tudni, hol vannak földi maradványaik. Gyermekeik, hozzátartozóik, rokonaik még egy szál virágot sem vihettek sírjukra, hiszen nem tudják, merre van...
Tegnap Pécskán olyan emlékművet avattak, amely a kommunista diktatúra 1956-os romániai áldozatainak állít emléket. Azért éppen Pécskán, mert a per néhány vádlottja e helységhez köthető: Szoboszlai Aladár katolikus pap a szervezkedés idején itt is szolgált, egy másik kivégzett, Lukács István kereskedő pécskai volt. Az 1950-es évek egyik legnagyobb politikai perébe fogottak azonban nemcsak Arad megyéből kerültek ki, a mai Temes, Maros, Hargita, Kovászna, sőt Bukarest területén is voltak tagjai, és nem csak magyarok.
A tegnapi ünnepségre – a kedvezőtlen időjárás ellenére – sokan eljöttek az egykori elítéltek hozzátartozói közül – a Lukács család tagjai például Németországból és Magyarországról –, de a ma még élő három perbefogott közül is itt voltak ketten – Ferencz Béla ferences szerzetes, Ervin atya (aki az 1964-es, nyugati nyomásra létrejött általános amnesztiát követő években Tornyán is szolgált) és Orbán Péter.
Az ünnepség a római katolikus templomban emlékező szentmisével kezdődött, amelyet négy pap – Czeglédi Ferenc helyi, Sándor Tivadar arad-gáji plébános, Ervin atya és Blénesi Róbert aradi minorita szerzetes – celebrált. Tekintettel a rossz időjárásra, az eredetileg a templom melletti Szentháromság téren emelt emlékműnél tervezett beszédeket is a templomban tartják – jelentette be Nagy István tanár, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, aki egyébként rendkívül értékes segítséget nyújtott az ünnepség szervezésében, az emléklap elkészítésében stb. Jámbor Ilona, az In memoriam 1956 Egyesület elnöke, az emlékműállítás kezdeményezője arról beszélt, hogy Szoboszlai nevét sehol sem ismerik jobban, mint Pécskán. Köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, az egykori elítélteket és hozzátartozókat, a Magyarországot képviselő Bitay Levente kolozsvári vezető konzult (a Magyar Külügyminisztérium biztosította, pályázat útján, az emlékműállításhoz szükséges összeg oroszlánrészét), az RMDSZ megyei vezetőségét képviselő Bognár Levente elnököt és Cziszter Kálmánt, és természetesen a pécskaiakat. Antal Péter, Pécska polgármestere, az ünnepség fővédnöke, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy az emlékművet a városban felállíthatták, örömét fejezte ki afölött, hogy Pécska ilyen szép emlékművel gazdagodott, amely a város egyik jelképe lesz, és bekerül a helység történetébe. Bitay Levente, a kolozsvári főkonzulátus vezető konzulja nemzeti napunk alkalmából köszöntötte a megjelenteket és kiemelte: ez az emlékmű a szabadságot szimbolizálja, az 1848-as és 1956-os eszmét, olyan emlékhely, amely méltó az egykori elítéltek nevéhez és szándékaihoz.
Tófalvi Zoltán, az 1956-os romániai események egyik legalaposabb ismerője az 1956 utáni romániai koncepciós perekről beszélt, mindenekelőtt a legnagyobbról, a Szoboszlai-perről, megjegyezve: egységes frontot igyekeztek kialakítani a kommunista rendszerrel szemben, felvetették a román–magyar–osztrák, a megbékélés eszméjét előtérbe állító konföderáció (ennek a fővárosa Arad lett volna!) tervét. Beszélt a magyar 1956-ról, ami egy ideig a romániai lakosság teljes szimpátiáját élvezte és elmondott egy kevésbé ismert tényt: azt, hogy a forradalom leverését követően kivégzett 54 személy közül 42 román volt! Beszédét így fejezte be: magyarként és európaiként hisz a békés együttélésben, de ehhez meg kell ismernünk egymás történelmét.
Az utolsó szónok, az egykor életfogytiglani börtönre ítélt Ferencz Béla a perhez és elítéltekhez kapcsolódó személyes élményeket is felelevenített, amelyek azt példázzák többek között, milyen rendkívüli megaláztatásoknak voltak kitéve a politikai perekbe fogottak. Az emlékmű, zárta beszédét, azt jelenti: azonosulni tudunk vagy akarunk azzal az értékrenddel, eszmével, amelyet az képvisel. Ez az emlékmű, hangsúlyozta, a kishitűségnek, a félelemnek a cáfolata is.
Az emlékművet Ervin atya áldotta meg, leleplezésekor Wittner Mária, a magyarországi 1956-os forradalom halálra ítélt (de végül kegyelmet kapott) áldozata rövid beszédet mondott, amelyben azt emelte ki: hit és erkölcs nélkül nincs felemelkedés.
Nyugati Jelen (Arad),

Előadásokkal egybekötött könyvbemutató
Mindig a helybeli magyarság lelki vezetői, gyámolítói, tanítói voltak
Arad – Pénteken a minorita kultúrházban 18 órakor kezdődött az előadásokkal egybekötött könyvbemutató, amelyen Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke köszöntötte a szép számú egybegyűltet, majd átadta a szót a prezídiumban helyet foglaló Bognár Levente aradi alpolgármesternek, RMDSZ megyei elnöknek. Bognár köszöntőjében üdvözölte a jelen lévőket, név szerint megemlítve p. Kalna Zsolt minorita provinciálist, p. Blénesi Róbert plébánost, ft. Király Árpád marosi főesperest, ft Sándor Tivadar arad-gáji plébánost, ft. Sándor Balázs kórházlelkészt, ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébánost, nt. Baracsi Levente arad-belvárosi református lelkipásztort, nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkészt, és dr. Matekovits György termesvári fogorvost. A továbbiakban örömének adott hangot, amiért az Aradi Polgármesteri Hivatal támogatta A minoriták Aradon című kötetet. Ugyanakkor köszönetet mondott a minorita atyáknak az aradi magyarságért kifejtett, több mint 300 éves szolgálatért.
Matekovits Mihály, a kötet társszerzője írói munkájának a motivációiról szólt. Arról, miért tiszteli olyannyira a minoritákat, hogy szükségesnek látta az 1702-ben Aradon elkezdett munkájuknak, sokrétű szolgálatuknak a kötetbe foglalását. Ennek családi indítéka is van, hiszen a belvárosi katolikus templomban a minoriták keresztelték meg, vallásos családban nevelkedett, rendszeresen eljárt a templomba, a minorita házba, ahol megismerkedhetett a minorita atyák munkájával. Az sem mellékes, hogy női fodrász édesapját 1948-ban, amikor a minorita házban bérelni akart egy helyiséget a fodrászata számára, p. Gruber Ernő plébános mentette meg az anyagi összeomlástól. Azt mondta ugyanis, hogy szívesen bérbe adja neki a helyiséget, de várjon még egy keveset, mert úgy hallotta, közeleg az államosítás. Várt, így nem államosították az összes családi vagyont, amit a fodrászüzletbe fektetett volna.
A továbbiakban részleteket közölt a minoritáknak a közjó szolgálatában kifejtett munkájukról, melynek során az elesetteknek, a szegényeknek, a betegeknek segítgettek az egész városban. Különösen sokat tettek az anyanyelvű oktatás érdekében, hiszen sok atya tanárként, tanítóként is szolgált a magyar nyelvű oktatásban. Nehéz időszak volt az impériumváltás utáni, amikor az aradi magyarság iskolaépület nélkül maradt, ezért a diákok és a tanárok a város 11 pontján szétszórva tanultak, illetve oktattak. A minoriták álltak az élére a mai Csiky Gergely Főgimnázium épülete megálmodásának, létrehozásának is. Kitartó, tudatos munkájuk eredményeként, az aradi magyarság néhány év alatt felépítette az iskolát, majd a bentlakást is. A Wild Endre minorita atya által megálmodott minorita kultúrház volt ekkor az aradi magyarság kulturális központja. Manapság is itt működik a Kölcsey Egyesület, illetve a Magyar Pedagógusok Szövetségének a könyvtára. Előadása során, az Aradon átvonult történelmi esemény mindenikében szerepeltek a minorita atyák, akik mindig a helybeli magyarság lelki vezetői, gyámolítói, tanítói voltak.
A Vasárnap
A továbbiakban Ujj János történész tartott magvas előadást a minorita atyák által kifejtett sajtótevékenységről, főként az aradi, leghosszabb életű kulturális folyóirat, a Vasárnap történetén vezette végig a hallgatóságát. A havi lapnak indult kiadvány első száma Aradi Katolikus Egyházi Tudósító címmel látta meg a napvilágot, főszerkesztője dr. Monay Ferenc minorita atya volt, kiadója az Aradi Római Katolikus Plébániahivatal. Fél év múlva, a főszerkesztőnek rendfőnökké történt kinevezését követően, a szerkesztést Wild Endre atya vette át, aki több mint 2 évtizeden át irányította a lapot. Előbb egyedül, majd Szilágyi M. Dózsa nagyváradi premontrei tanár főmunkatárssal, 1931-től pedig Fischer Aladárral, az Aradi Katolikus Főgimnázium igazgatójával. Amint a címe is utal rá, kezdetben a lap kizárólag a rend, az egyházmegye, de elsősorban az aradi hitélet eseményeiről szándékozta tájékoztatni az olvasóit. 1920-tól azonban kisebb formátumban megjelenve, rendszeresen beszámolt a csanádi megyés püspök látogatásairól, tetteiről, valamint az aradi katolikus élet eseményeiről. A lap indulásától kezdve mentes volt a politikai tartalmú írásoktól, ennek ellenére, 1919-től, az impériumváltástól a román hatóságok rendszeresen cenzúrázták. Ezzel együtt, a minorita atyák többször tanúbizonyságot tettek a kisebbségi híveik jogai melletti kiállásukról. Amint írták, „A minoriták egyedüli gazdagsága Istenbe vetett hitük és magyarságuk”. Mivel a biztató ígéretek ellenére a magyar iskola nem kapta vissza az épületét, 1919. november 23-án 873 tanulóval megnyitotta kapuit a Római Katolikus Főgimnázium, több mint három évtizedig meghatározó szerepet játszva az aradi magyar nyelvű oktatásban. Az itt zajló tevékenységről bőségesen beszámolt a Vasárnap is. Ezek között kiemelhető a tanintézet új épületének 1923. szeptember 23-án, Pacha Ágoston püspök által történt felszentelése is. A Vasárnap kisebb csoda folytán túlélte a bécsi döntést követő dél-erdélyi drasztikus lapbetiltásokat is. Utolsó száma 1940 decemberében látott napvilágot, de két és fél év múlva, ugyancsak a minorita atyák jóvoltából megjelent a Havi Szemle kulturális folyóirat, ami egy újabb előadást igényelne – zárta értékelését Ujj János történész.
Együtt imádkozni
Az est további részében p. Kalna Zsolt, az Szent Erzsébet Minorita Tartomány főnökének az előadása hangzott el, aki a minoriták jelenlegi életét, tevékenységét érintette. Ebből kiderült, hogy a minorita atyák fogyatkozása miatt Szegeden ketten szolgálnak, az egri minorita házat viszont nem tudják ellátni. Erdélyben még Nagybányán és Avas-felsőfalun moldvai segítséggel működik a rendház. Aradon Blénesi Róbert atya képviseli a magyar minoritákat. Ami a jövőt illeti, arról a Rómában székelő Generális Kúria több éve tárgyal. A tervek szerint az erdélyi részeket a moldvai rendtartományhoz kívánják csatolni, ahol 300 minorita atya van, a magyarországi részt különálló tartományként hagynák meg. A kifejtett ellenállás miatt, a tervet eddig nem tudták végrehajtani, de nem mondtak le róla. Hat év haladékot kaptak a helyzet megváltoztatására. Reménykeltő, hogy idén négyen jelentkeztek, egy novicius a közelmúltban tett fogadalmat. Tehát valami elindult, de fontos az összefogás. Sokat kell imádkozni. A találkozásokban, a közös imákban kell kérni Isten segítségét a Szent Erzsébet Minorita Tartománynak a megtartásáért – fejezte be mondanivalóját p. Kalna Zsolt tartományfőnök.
Az est szerzői dedikálásokkal, illetve a Kölcsey Egyesület által adott szeretetvendégséggel zárult. Az Egyesület vezetősége ezúttal is köszönetet mond az Aradi Polgármesteri Hivatalnak a kötet kiadásához nyújtott támogatásért, a szerzőknek a munkáért, a résztvevőknek az est ünnepélyességéhez való hozzájárulásáért.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magányosok húsvéti ebédje Aradon
Az isteni gondoskodás megnyilvánulása
Nagyszombaton délben, a Jelen Ház izlésesen megterített nagytermében került sor a hagyományos, Magányosok húsvéti ebédjére, ahol Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester üdvözölte a mintegy 70 megjelentet.
Amint kifejtette, minden karácsony, illetve húsvét előtt az érdekvédelmi szövetség megyei szervezetének a vezetősége közös ebédre hívja mindazokat a magányosokat, akik egyébként egyedül ünnepelnének. Így történt idén is, amikor a meghívás nyomán újra együtt lehetnek, hogy együtt várhassák a kereszténység legnagyszerűbb eseményét, Urunk feltámadásának az örömünnepét. Az alkalom kiváló a valahova való tartozás, az odafigyelés érzésének a kihangsúlyozására. Éppen ezért, köszönetet mondott mindazoknak, akik a közös ebéd szervezésében, a meghívók megírásában, kézbesítésében részt vettek, név szerint megemlítve az RMDSZ Szociális Szakbizottságának a jelen lévő elnökét, Farkas Viktóriát, a Szakbizottság tagját, Tóth Piroskát; a Nőszövetség elnökét, Lészay Ildikót; a Szabadság-szobor Egyesület elnökét, Király Andrást; Arad Város Tanácsának a tagját, Cziszter Kálmánt.
Miután köszöntötte a résztvevőket, a találkozó vallásos részének a felvezetésére megkérte p. Blénesi Róbert minorita házfőnököt, arad-belvárosi katolikus plébánost, mindenkinek jó étvágyat, Istentől áldott húsvéti ünnepeket, illetve azt kívánva, hogy az összetartozás érzése soha ki ne aludjon a lelkükben.
Miután Róbert atya a plébánia és a minorita testvérek nevében köszönetet mondott az RMDSZ vezetőségének, amiért gondjukat viselik a hátrányos helyzetű, magányos embereknek, minden résztvevőnek kegyelmekben gazdag húsvétot kívánt. Mert a húsvét és a karácsony Isten gondoskodásának a kézzelfogható jele, hiszen az egyszülött fiát áldozta fel az emberiség életéért. A megterített ünnepi asztal is Isten gondoskodásának a jele, hiszen ebben a világban mindnyájan rászorulók vagyunk, mindenki rászorul embertársának a szeretetére, a türelmére. E sok kegyelemért, illetve az ünnepi asztal létrehozásáért is adjunk hálát Istennek, aki az embereken keresztül, valami módon mindig gondoskodik rólunk. Miután Róbert atya vezetésével közösen imádkoztak, megszentelte a jelenlévőket és az eledeleket, majd együtt, vidám hangulatban, valódi nagycsalád módjára megebédeltek. Elköltötték a pincérek által felszolgált, ízletes becsinált-levest, majd körítéssel a sültet, illetve a hagyományos húsvéti kalácsot, illetve a Máltások által megfestett piros tojásokat. A finom eledeleket, egy adományozó jóvoltából kikerült, jóféle vörös borral, ásványvízzel öblítettek le. Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök vacsora közben minden asztaltársaságot felkeresett egy-egy koccintás kedvéért. Távozáskor minden magányos egy-egy Máltai csomagot kapott. Az RMDSZ Arad megyei szervezetének a gondoskodása nyomán megtartott idei, Magányosok húsvéti ebédjét pályázat útján a Szabadság-szobor Egyesület, illetve magánszemélyek támogatták, amiért köszönet jár mindnyájuknak.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Bérmálás Arad-belvárosban
Május 31-én, szombaton az arad-belvárosi katolikus templomban 11 órától megtartott szentmisén msgr. Dirschl Johann püspöki helynök a felsorakozott 38 bérmálandó fiatal, a nagy számú hozzátartozó, illetve a ft. Király Árpád marosi főesperes vezetésével közreműködött Arad-kerületi papság jelenlétében magyarul és románul elmondott szentbeszédében a bérmálás szentségét értékelte. Isten követésének útjára a kereszteléstől eltérően – amikor a szülők és keresztszülők indították el az újszülöttet – a felnőttség határán lévő fiatal a bérmálás szentségének a felvételével, saját elhatározásból indul. Mivel azonban élete során számos akadály állhat az útjában, számos kísértésnek van kitéve, továbbra is szüksége van a szülők és a keresztszülők mellett immár a bérmaszülők támogatására is. E támogatás felvállalását jelképezi, hogy bérmáláskor a bérmaszülő a fiatal vállára tett kézzel járul a főpásztor vagy annak a megbízottja elé. Ezt követően a püspöki helynök kiosztotta a bérmálás szentségét az eléje járuló fiataloknak.
A szertartás végén p. Blénesi Róbert plébános, házfőnök a bérmálás szentségének a kiosztásáért köszönetét tolmácsolta a főpásztornak, illetve a megbízottjának, msgr. Dirschl Johann püspöki helynöknek, a szentmisén való közreműködésért ft. Király Árpád főesperesnek és a paptestvéreknek
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Magányosok karácsonyi ebédje Aradon
Barátok pótolják a hiányzó családot
Tegnap a Jelen Ház nagytermében 12 órakor kezdődött az RMDSZ Arad megyei szervezetének Szociális Bizottsága által szervezett, hagyományos, magányosok karácsonyi ebédje, ahol Hadnagy Dénes választmányi elnök köszöntötte a 80-nál több egybegyűltet. Amint elmondta, az RMDSZ megyei vezetősége nem csak ünnepnapokon, de folyton odafigyel a magányos, esetleg hátrányos helyzetben élő emberekre. Farkas Viktória, a Szociális Szakbizottság elnöke, köszöntőjét követően, örömének adott hangot, amiért az érdekvédelmi szövetség megyei szervezetének a megbízásából, újra vendégül láthatják, együtt tölthetnek néhány kellemes órát az aradi magányosokkal, akiknek a gondjaira a Máltai Segélyszolgálat Aradi Szervezete is folyamatosan odafigyel. A továbbiakban p. Blénesi Róbert arad-belvárosi plébános, minorita házfőnök vezetésével együtt imádkoztak, majd elénekelték a Mennyből az angyalt. Ezt követően, Farkas Viktória mindnyájuknak jó étvágyat kívánt, majd feltálalták az ízletes tárkonyos levest, utána körettel a sültet, ami után karácsonyi süteményt fogyaszthattak, amit ásványvízzel, illetve vörös- és fehérborral öblíthettek le. Ebéd közben érkezett meg Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester dr. Kószó Péter hódmezővásárhelyi alpolgármester társaságában. Mindnyájan egy nagycsaládnak vagyunk a tagjai, tehát fokozottan kell figyelnünk egymásra, ezért a jelenlegihez hasonló, közösségépítő alkalmakat rendszeresen szeretnék megszervezni. Mindketten meleg hangon üdvözölték az ebédlőket, akikkel elbeszélgettek, borral koccintottak a küszöbön lévő nagy ünnepre, illetve az új évre.
A megszólaltatott vendégek közül Körösladányi Mária elmondta: a közösségi ebéd lélekben mindig felerősíti, ugyanis nagy beteg volt, tíz évvel ezelőtt gyógyult meg a rákbetegségből, amiért nem tud eleget hálálkodni a Jóistennek és azoknak, akik gondoskodnak a magányosokról. Tóth János első alkalommal kapott meghívást a magányosok ebédjére, ahol nagyon jól érezte magát, máskor is szívesen eljön, mert a legtöbb embert ismeri. Kovács Ilona, a Nyugdíjas Klub oszlopos tagja, a legtöbb magyar rendezvényen ott szokott lenni, mert a barátok helyettesíthetik legjobban a hiányzó családot.
Az idei magányosok karácsonyi ebédjének a megszervezéséért köszönet jár az RMDSZ Szociális Bizottságának, míg a támogatásáért az Aradi Polgármesteri Hivatalnak és a Város Tanácsának.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Ünnep Szent István király tiszteletére
Délután ötkor kezdődött az augusztus 20., Szent István államalapító király tiszteletére rendezett ünnepség Aradon. A minorita templomban rendezett ökumenikus megemlékezésen a tíznél több lelkipásztor között református, evangélikus-lutheránus lelkészek is jelen voltak, és igét olvastak fel az Újszövetségből.
Blénesi Róbert minorita rendházfőnök Szent Máté evangéliumából vett idézet kapcsán arról beszélt: István királynak rá kellett vennie népét, hogy felvegye a kereszténységet, gyakorlatilag ő teremtette meg az országot, bölcs embernek és bölcs királynak tartották még ellenségei is. Úgy kereste Istent, hogy népét is közel vitte hozzá. Bár Istvánt népe nem azonnal értette meg és fogadta be, utóbb egyre inkább felismerte, hogy népének apostola. István mindig az áldozatos életet vállalta – hangsúlyozta a szónok–, népének javára, a közösség boldogulásáért –, s e gondolat kifejtésében a mai kor gyarlóságaira is felhívta a figyelmet.
Szent István jövőt teremtett – emelte ki a szónok –, ezt kell nekünk folytatnunk, úgy, hogy jó magyarok legyünk.
A misét követő áldozás után a résztvevők a Szent István-oltár előtt is lerótták kegyeletüket.
A Szent István-napi aradi megemlékezés a Jelen Házban folytatódott.
Nyugati Jelen (Arad)

I. Iskolakórus-találkozó Aradon
Reméljük, szép hagyomány indult
Szerdán az arad-belvárosi katolikus templomban szervezte meg az I. Iskolakórus-találkozót az Aradi Kölcsey Egyesület.
A rendezvény nagyszámú résztvevőjét Bognár Levente alpolgármester köszöntötte, majd Hadnagy Dénes, az Egyesület alelnöke, ötletgazda fejtette ki gondolatait a kórustalálkozóval kapcsolatban.
Fekete Károly programvezető bevezetőjét követően az első fellépőt, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola kórusát kérte az előtérbe, ahol Dénes Erzsébet betanításával adta elő Csak a szeretet, illetve a Dicsérem, áldom szüntelen kezdetű énekeket, gitáron kísért Köteles Nikolett.
Ezt követően a kisiratosi Godó Mihály Általános Iskola 22 tagú kórusa Almási Gábor dirigálásával, illetve gitárkíséretével Kodály Zoltán gyűjtéséből előadták az Elmegyek, elmegyek, továbbá az Erdő mellett estvéledtem kezdetű népdalokat. Előadásukat Három magyar tánc: Apor Lázár táncza – Heiducken Dantz – Ungarecha énekeikkel zárták.
Utánuk a Csiky Gergely Főgimnázium Kispacsirták nevű elemis kórusa Khell Jolán betanításával népdalokat, gyermekdalokat énekelt.
Ugyancsak a Csiky Gergely Főgimnáziumból, de a nagydiákok kórusa Szabó Csilla vezényletével Kodály Zoltán gyűjtéséből adták elő A juhász, a Kis kece lányom és az Árgyélus kismadár című népdalokat, majd Quodlibet – német kánon; Tüzeld Uram Jézus – Berta Schmidt – G. Elbert, héber dallam; végül Ecsedy Aladár: Szent lélek jövel című művével zárták színvonalas műsorukat.
A továbbiakban Anghel Orsolya – Kiss Bence – Balogh Zita népdalcsokrot adtak elő szintetizátoron és furulyán, Szabó Csilla zenetanár vezényletével.
Utánuk az Erdőhegyi Általános Iskola Fáy Szeréna Kórusa, ft. Papp József vezényletével, Pusztai Matild és Sime Judit betanításával körösközi nótacsokrot adott elő.
Ezt követően a simonyifalvi és nagyzerindi gitárosok és furulyások Kasza Rozália és Deák Andrea vezetésével adták elő a Soha, soha nem hagy el; A bárány vére megtisztít; Tudd, van egy gyertya a szívünkben, valamint Az Istené legyen minden című zeneszámokat.
Utánuk a Simonyi Imre Általános Iskola és a Vadász Általános Iskola diákjai, Szabó Viktória és Szabó Hunor, Deák Andrea Csilla betanításával adták elő az Itt vagyok most jó Uram és a Találkozni jöttem Veled Istenem című énekeket.
A Vadászi Általános Iskola diákja, Puskás Balázs József, Mészáros István betanításával zongorán adta elő: Bach: AMB – 3; Bartók: 3–5; Beethoven: G-Dúr sonatina című műveit.
Utánuk a vadászi iskola diákja, Szalók Antónia Mária, Mészáros István betanításával, zongorán adta elő Bartók 1–6; Bach: Musette 5–17 és Tobias Hasslinger: Sonatina című művét.
A vadásziak bemutatkozását Puskás Balázs és Szalók Antónia zongorán előadott Naykapar 1–2 négykezese zárta.
Ezt követően az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola Pedagógus Kórusa, Kis Anikó vezetésével Brun: Ó terjeszd ki Jézusom; Daniel Iverson – Cserny András, Isten élő lelke; Hrabanus Maurus – Martin Luther – Esterházy Pál: Jövel teremtő Szentlélek; Mozart: Jubilate Deo és Dona nobis pacem című műveit adták elő, nagy tetszést keltve a latin nyelvű szövegekkel.
Az I. Iskolakórus találkozó az összes fellépő közös énekével zárult, melynek során Horváth Tünde vezényletével, Csermák Regina orgonakíséretével az előadás csattanójaként mintegy 100 tagú kórus előadásában felcsendült a Hymnus; valamint a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat zenemű.
A házigazdák nevében p. Blénesi Róbert mondott köszönetet a fellépőknek, a szervező, a Kölcsey Egyesület vezetősége minden fellépett kórusnak vagy személynek részvételi oklevelet, illetve egy-egy tábla csokoládét adományozott. Zárásként minden résztvevőt a Minorita Palota szociális étkezdéjében feltálalt szeretetvendégségre hívtak.
Reméljük, a szerda esti magasztos Iskolakórus-találkozó egy újabb, szép magyar hagyománynak volt az első rendezvénye.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Egyházzenei, lelki-szakmai nap a minorita parókián
Összetartó közösséggé tenni a belvárosi katolikusokat
Ahogyan azt előzetesen hírül adtuk, az arad-belvárosi római katolikus plébánia egyházzenei lelki-szakmai napot szervezett december 10-én, szombaton 10 órától. A nap témája, az Egyház hivatalos istentiszteleti formája a zsolozsma volt, amelynek a bevezetésében elvégezték a Laudest, vagyis a reggeli imát. A továbbiakban a zsolozsmának a részletekre menő ismertetésében Tankó László karnagy-kántor lenyűgöző egyházzenei, de egyházelméleti ismeretekről is tanúbizonyságot tett. Ennek során, a Magyar Értelmező Szótárt is igénybe véve, a mintegy 30 főnyi hallgatóságát bevezette a zsolozsma (szláv eredetű magyar szó) elnevezéseibe. Megismerhettük az Officium divinum (isteni szolgálat), a Horare canonicae (kánoni hórák), Liturgia Horarum (az órák liturgiája) és a Breviárium (rövidített papi imakönyv) elnevezések részleteit. Ugyanakkor megismerhettük a zsolozsma keleti (bizánci, szír, örmény stb., illetve a nyugati (abrozián, beneventán, mozarab stb., a római monasztikus (bencés és ciszterci), a római szekuláris (órómai, egyházmegyék és tridenti) jelentését. Az egyházmegyék kategóriájában a mainzi, a kölni, a salisbury, a prágai és az esztergomi zsolozsma-fajtákat. Ugyanitt megtudhattuk, hogy a szerzeteseknek naponta hányszor illik zsolozsmaórát tartaniuk a Laedus (hajnali), a Prima (munkakezdő 6 órai), Tertia (9 órai), Sexta (déli 12 órai), Nona (3 órai), a Vesperas (alkonyati), a Completitorium (elalvás előtti), illetve a Vigília (Matutinum, éjszakai) alkalmak között.
Zsoltáréneklés, elemzés
A továbbiakban, ugyancsak az értelmező szótárra alapozva kielemezték a legszebb karácsonyi zsoltároknak az értelmét, a megfogalmazott üzeneteit, himnuszokat énekeltek. A kávészünet után p. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök is kifejtette az elhangzottakkal, illetve a maga szerzetesi tapasztalataival kiegészített véleményét: szerinte nem az a fontos, mi vitt rá egy fiatalt a szerzetesi fogadalomtételre, hanem az állhatatosság, amivel megmarad a rendnek a szolgálatában. Vagyis nem az a fontos, ami a kolostorba hozza, hanem az, ami ott megtartja. Az Istennek ajánlott életet csakis csendben elvonulva, elmélkedésben elmerülve lehet megélni, a legfelsőbb lény, Isten dicsőítésében.
A közös ebéd után a szeptember óta, hetente énekelt zsoltároknak a vetített filmek alapján történő értelmezését, magyarázatát végezték.
Amint érdeklődésünkre Tankó László karnagy-kántor elmondta, tavaly, adventben kezdték el a zsolozsma tanulmányozását, amikor is nagyváradi előadót hívtak. Ezúttal is hívtak egy előadót, az viszont objektív okok miatt nem tudott eljönni, ezért maga volt kénytelen beugrani. A zsolozsmázásnak van egy adventi, illetve egy nagyböjti lelki tartalma. Miután az adventi lelki részen túl voltak, délután a gyakorlati rész következett, amikor zsoltárokat énekelve, elemezték azokat. Ugyanakkor megmagyarázták, hogy az éjféli misén miért éppen az a kezdőének, ami? Azért, hogy a hívek megérthessék: ezek nem a kántor kénye-kedve szerint, hanem egy régi hagyomány alapján történnek.
A szombati egyházzenei, lelki-szakmai nap zárásaként 17 órától gyertyagyújtással egybekötött énekes vesperást végeztek a templomban.
A szervezők a második alkalommal megtartott egyházzenei, lelki-szakmai nap megszervezésével adventi hagyományt kívánnak teremteni, ahova minél több hívet várnak. A magyar egyházzenei, egyházelméleti ismertetéssel, elemzéssel fűszerezett, gyakorlati énekléssel, imádkozással egybekötött program nem titkolt célja erős, összetartó közösségé kovácsolni az arad-belvárosi római katolikus magyarságot.
Az összefogás szép példái máris megmutatkoznak, hiszen a jövő nyár elején esedékes első szentáldozás felkészítőjére eddig nem kevesebb, mint 20 magyar gyermeket írattak be. Hihetetlen haladás ez a 8-10 évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva, amikor is János atyának a magyar közösség tudatos rombolására kifejtett missziója következtében egyetlen magyar első szentáldozó sem került Arad-belvárosban. Isteni szerencse, hogy akkor akadtak olyan emberek, akik nemcsak keseregtek, hanem tettek is e romboló misszió meggátolása érdekében. A valódi érdem azonban a mostani plébános-házfőnök és mindenes, Róbert atyáé és a Tankó László kiváló tudású és tehetségű karnagy-kántor által fémjelzett csapaté. Ők ugyanis rengeteg munkával, önzetlen szolgálattal és minőségi egyházzenével újra össze tudták fogni az arad-belvárosi magyar katolikus közösséget. További áldozatos munkájukon legyen Isten bőséges áldása és segedelme!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

Sikeres II. Pünkösdváró Gyermekkoncert
Újabb, szép aradi hagyomány születőben
Amint azt a Nyugati Jelenben is meghirdettük, az aradi Kölcsey Egyesület idén második alkalommal szervezte meg „Jöjj Szentlélek Úristen!” jeligével a pünkösdváró hangversenyt, ahova meghívták az Arad megyei és az aradi magyar iskoláknak a gyermekkórusait, illetve a hangszeres előadóit. Az arad-belvárosi katolikus templomban szerdán 16.30 órakor kezdődött nagyszabású rendezvényen Fekete Károly, az Egyesület alelnöke köszöntötte a nagyszámú, különböző felekezetű híveket, a fellépő gyermekeket, a szüleiket és a pedagógusokat.
Utána, a jelzett jelige jegyében Hadnagy Dénes, az Egyesület társalelnöke, az idei alkalomra készült Emlékfüzet alapján értékelte a tavalyi hasonló, hagyományteremtés szándékával szervezett rendezvényt. Azon 11 kórus és számos egyéni tehetség mutatta be tudását, összesen száznál több gyermek lépett fel, színes programjukkal nagyban hozzájárulva az összetartozás érzésének a megőrzéséhez, keresztény identitástudatunknak az erősítéséhez, egy szép hagyomány elindításához.
Fekete Károly műsorvezető elsőként a Csiky Gergely Főgimnázium Kispacsirták 17 tagú kórusát szólította, amelynek tagjai Khell Jolán tanítónő vezényletével anyák napi dalokat adtak elő vastaps közepette. Utánuk a Csiky Gergely Főgimnázium Kórusának a 20 tagja, Szabó Csilla vezényletével, Eljöttünk mind – kánon, ismeretlen szerzőtől; Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenre fel! – kánon; Reuben Morgan Rejts most el; Minden, mi él csak téged hirdet című műveit adták elő, furulyán Anghel Orsolya, gitáron Tirsin Csaba és Balogh Zita működött közre. Az egyéni előadók közül Kovács Bence, Szabó Máté, Szabó Tamás és Szlaukó Vivien zongorán; Balogh Zita furulyán csillogtatta meg zenetudását.
Ezt követően az Erdőhegyi Általános Iskola 14 tagú Fáy Szeréna Kórusa lépett fel Gál Éva Gabriella és Sime Judit vezetésével, nagy sikert aratva.
Fekete Károly felkérésére a Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola Germekkórusa Almási Gábor vezényletével, gitárkíséretével Két dal furulyára. Allemande – Phalesius: Liber leviorum carminum Klobutzky Tanecz – Deák Endre feldolgozását, O gratiose Iesule – egyházi ének, Cantus Catholici, Kegyelmezz meg nekünk, nagy Úristen – ének Huszár Gál énekeskönyvéből, Virágh László feldolgozása, Christus feltámada – egyházi ének, Cantus Catholici, Dicsőült helyeken – egyházi ének, Cantus Catholici, Virágom, virágom – Babrik József (Deák Endre feldolgozása), Panis angelicus – César Franck műveit adták elő  a háromtagú Furulya-együttes közreműködésével, vastaps közepette.
Utánuk a Simonyifalvi és nagyzerindi gitárosok és furulyások 24 tagú, hangszerrel rendelkező kórusa lépett fel, amelynek tagjai Deák Andrea és Kasza Rozália betanításával pallérozottan adták elő a Szentlélek, jöjj, lobogó láng, Teljes szívből áldom neved, Szentlélek jövel és a Békéd, mint a folyó című zeneműveket.
Az est utolsó fellépője a Simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola „Loga- ritmus” gyermekzenekara volt Mészáros István vezetésével. Bier Viktória és Szabó Viktória ének, Puskás Balázs zongora, Szalók Antónia orgona, Finta-Kovács Sámuel és Takó Viktor szintetizátor, Csák Péter gitár, Lőrincz Kristóf basszus szintetizátor és Szabó Hunor ének, illetve dobjátékával Leonard Cohen Hallaelujah és ismeretlen szerzőtől Itt vagyok most, jó Uram, című zeneszámokat adták elő Mészáros István hangszerelésével, nagy sikert aratva.
A közönség ünneplése közben Mészáros István orgonakíséretével, minden résztvevő közreműködésével énekelték el a Jöjj Szentlélek Úristen című pünkösdi éneket.
A nagysikerű rendezvényt Őry László pécsi alpolgármester társaságában megtisztelte, a jelen lévőket köszöntötte Bognár Levente aradi alpolgármester is, aki örömének adott hangot, amiért a diákjaink ilyen magas színvonalú műsorral örvendeztették meg a nagyszámú közönséget.
Zárszóként p. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök mondott köszönetet, Isten áldását kérve az emlékezetes pünkösdi koncert szereplőire, betanítóira, szervezőire, minden résztvevőjére. A szervezők, a Kölcsey Egyesület vezetői a fellépők tiszteletére állófogadást adtak.
Jó érzés volt ilyen sok, tehetséges magyar gyermeket együtt látni a Szentlélek Úristen eljövetelének magasztos szellemében.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)

A megemlékezés, megerősítés a küldetésre
Lélekemelő gyászszertartás a vértanúkért
Ma az arad-belvárosi római katolikus templomban 11 órakor kezdődött a vértanúk emlékére felajánlott szentmise, amelyen a templomot megtöltő hívek előtt a bal oldalon elhelyezett székeken foglaltak helyet a kerékpárral érkezett Kecskeméti Református Gimnázium diákjai és tanárai. Jobb oldalon ültek a hazai és anyaországi elöljárók: Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, parlamenti képviselő, Bognár Levente aradi RMDSZ-elnök, alpolgármester, Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Kiss László Ferenc ezredes, véderő attasé, Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke. Az ünnepélyes bevonulást követően a nagyszámú hívet köszöntötte msgr. Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost, aki előrebocsátotta: a 13 hős tábornok örökös példa számunkra a helytállásban, az Istenhez, az igazsághoz és a szabadsághoz való hűségben. Azért kell eljönnünk évről-évre emlékezni rájuk, mert nem egy nyugati író vallotta: a magyarság többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely nemzet. Emlékezzünk hát rájuk, imádkozzunk értük és magunkért, kérjük Isten irgalmát, bocsánatát bűneinkért.
A minorita kórus énekei közepette, az evangéliumból a jelen lévő 20 pap és egyházi méltóság közül nt. Sipos András Mosóczy-telepi református lelkipásztor, nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész, majd ft. és ns. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános olvasott fel.
Szentbeszédében msgr. Fodor József nagyváradi általános helynök, nagyprépost kifejtette, ha a 13 vértanúra emlékezünk, nem kerülhetjük meg két település nevét: Világos és Arad. Történelmünk állandó fenyegetettség közepette telt el, tele sorsfordulókkal. Ilyen sorsforduló volt 1848. március 15. is, amikor az utána következő napok és hónapok eseményei, győzelmei oda vezettek, hogy az osztrák uralom alól felszabadult az ország, csakhogy jött a segítségül hívott orosz a 200 ezer fős ármádiájával, aminek az elfáradt, megfogyatkozott magyar sereg nem tudott ellenállni, ezért 1849. augusztus 13-án Görgey Artúr fővezér és serege Világosnál letette a fegyvert. Ez egy újabb fontos dátum nemzetünk történelmének a tragédiáiban 1241. a tatárjárás, 1526. a mohácsi vész, 1662. Váradnak a török általi elfoglalása, 1918–20. a trianoni békediktátum, az 1956-os szabadságharc, amit újra vérbe fojtottak. Számos író és világi ember vallotta: a magyar a hősök nemzete, amelyet soha nem lehetett véglegesen legyőzni. A szabadságvágyáról soha nem mondott le, a nemzet feltámasztásáért hozott véráldozatok mindig megteremték a gyümölcsüket. Imádkozzunk hát Jézus Krisztushoz, hogy népünknek mindig legyenek olyan áldozatkész fiai és leányai, akikre felnézhetünk, akik nemzetünket szerencsésen átvezetik a történelem viharain.
A könyörgést Matekovits Mihály, Kiss Anna, Matekovits Mária és Fekete Károly olvasták fel.
A szertartás végén a minorita testvérek nevében p. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök mondott köszönetet msgr. Fodor József nagyprépostnak a szentbeszédért, ugyanakkor felekezeti hovatartozástól függetlenül, köszönetet mondott a római katolikus, a református, az evangélikus-lutheránus, valamint a baptista paptestvéreknek, a külföldi és belföldi vendégeknek, mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte a gyászszertartást.
A megemlékezés egyben megerősítés is, hogy nekünk, mai embereknek, híveknek is küldetésünk van, mint a vértanúknak, akik a legdrágábbat, az életüket is feláldozták nemzetünknek az oltárán.
A lélekemelő gyászszertartás nemzeti imánknak a közös megszólaltatásával zárult. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)