"Tony Blair brit miniszterelnök máj. 3-án Macedóniából Bukarestbe érkezett, néhány órás látogatásra. Blair személyében első alkalommal látogatott brit miniszterelnök Romániába. A vendég találkozott Emil Constantinescu államfővel, tárgyalásokat folytatott Radu Vasile miniszterelnökkel, és beszédet mondott a parlament két házának együttes ülésén. Andrei Plesu külügyminiszter nyilatkozata szerint a brit miniszterelnök romániai látogatása is igazolja azt, hogy a Nyugat nem csak konjunkturális érdeklődést mutat Délkelet-Európa iránt. Plesu szerint a tárgyalások fő témája a koszovói válság elemzése, a válságból kivezető utak megvitatása. Emellett külön hangsúlyt kap majd a konfliktus befejezése utáni helyzet értékelése, az, hogy Románia és a Jugoszláviával határos többi állam milyen szerepet játszhat az újjáépítésben - mondta Plesu. A parlamentben elmondott beszédében Tony Blair kijelentette: Nagy- Britannia támogatni fogja az Európai Unióban azt a javaslatot, hogy Romániát hívják meg a csatlakozási tárgyalásokra, és azt szeretné, ha minél rövidebb időn belül tagja lenne a NATO-nak. A brit miniszterelnök szerint Románia sikeresen oldott meg számos történelmi kérdést szomszédaival - Ukrajnával és Magyarországgal -, és a "térségben példaértékű módon sikerült kezelnie a nemzeti különbözőségeket". /Tony Blair brit miniszterelnök Bukarestben. Nagy-Britannia támogatja a román integrációs törekvéseket. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./"

"Adrian Nastase kormányfő október 29. és november 8. között tesz hivatalos látogatást Kanadában, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Nastasét népes küldöttség kíséri, amelyben többek között helyet kapott Mircea Geoana külügy- és Mihai Tanasescu pénzügyminiszter, valamint Dan Nica, a távközlési és informatika tárca vezetője. Kanadában Jean Chrétien miniszterelnökkel tárgyal a román kormányfő, majd az Egyesült Államokban előbb Washingtont keresi fel, ahol megbeszéléseket folytat Richard Cheney alelnökkel, Colin Powell külügyminiszterrel, valamint a Bush-kormány más tagjaival. Találkozik James Wolffensohnnal, a Világbank elnökével és Horst Kohlerrel, a Nemzetközi Valutaalap (IFM) ügyvezető igazgatójával is. Romániában arra számítanak, hogy Nastase washingtoni látogatása során az IMF igazgató tanácsa jóváhagyja a Romániának nyújtandó soros készenléti hitelről szóló szándéklevelet. Nagy-Britanniában Adrian Nastase megbeszéléseket folytat vendéglátójával, Tony Blair kormányfővel, valamint az angol parlamenti élet vezető személyiségeivel. Bukaresti bejelentés szerint Londonban, a miniszterelnök jelenlétében írják alá azt a privatizációs megállapodást is, amely véglegesíti, hogy a brit-indiai LNM Holding veszi át az egyik legnagyobb és legtöbb veszteséget termelő román állami vállalatot, a galaci Sidex fémkohászati kombinátot. /Észak-amerikai és nagy-britanniai körúton Adrian Nastase. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./"

"Tony Blair brit kormányfő és hét további európai vezető - köztük Medgyessy Péter miniszterelnök - közös felhívásban áll ki az egységes fellépésért Irak lefegyverzésének ügyében a The Times jan. 30-i számában, figyelmeztetve egyben az ENSZ-t arra, hogy hitelességének megőrzése a tét ebben a kérdésben. A közös felhívást a brit és a magyar kormányfő mellett José María Aznar spanyol, Silvio Berlusconi olasz, José Manuel Barroso portugál, Leszek Miller lengyel, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök és Václav Havel távozó cseh államfő írta alá. A felhívás szerint a nemzetközi közösségnek továbbra is egységesen kell ragaszkodnia a bagdadi rendszer lefegyverzéséhez, mert "erőnk az egységben rejlik". A nyolc európai vezető szerint nem megengedhető, hogy egy diktátor módszeresen megsértse az ENSZ- határozatokat. Ha ezeknek a határozatoknak nem lehet érvényt szerezni, a Biztonsági Tanács elveszti hitelességét, aminek a világ békéje látná kárát. - Bízunk abban, hogy a Biztonsági Tanács ellátja felelősségteljes feladatát - áll a közös felhívásban. /Európai vezetők Irak lefegyverzéséért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./ "

"Az Irak ellen tervezett háború elutasításáért, a béke megőrzéséért febr. 15-én tömegtüntetéseket rendeztek szerte a világon. A világ hatszáz városában a szervezők szerint több mint tízmillió ember tiltakozott az amerikai háborús terv ellen: Londonban egymillió, Olaszországban hárommillió, Spanyolországban négymillió, Berlinben félmillió ember vonult az utcákra. Ázsiában is többezres tüntetéseket tartottak. Olyan tüntetésről, amelyen incidens történt, csak Görögországból érkezett hír. Athénban a rendőrség az amerikai nagykövetség épülete közelében összecsapott a tüntetőkkel, és könnygázt vetett be ellenük. A békésen tüntetők többezres tömegéről levált anarchisták több száz fős csoportja benzines gyújtópalackokkal, kövekkel dobálta meg a rendőröket. Az ország északi részén fekvő Szalonikiben a rendőrök szintén összecsaptak az amerikai konzulátus előtt tüntető anarchistákkal. Tokióban folytatódott az amerikai nagykövetség előtt egy hónap óta tartott ülődemonstráció. A legjelentősebb ausztráliai demonstráció a pénteki melbourne-i volt. A százezres tömeget a legkülönbözőbb korú résztvevők alkották. A hatóságok szerint a vietnami háború óta ez a legnagyobb háborúellenes megmozdulás Melbourne-ben. A tüntetés John Howard miniszterelnök ellen is irányul, aki korábban 2000 katonát és harci repülőgépeket küldött a Közel-Keletre. (Nagy-Britannia mellett Ausztrália az egyetlen ország, amely katonai erőt küldött az Arab-öbölbe az Irak elleni háborúra készülve.) 750 ezer és kétmillió közé tették a londoni tüntetők számát. Kétszázötven más brit városból is érkeztek tiltakozók. Lemondásra szólította fel Tony Blair miniszterelnököt Harold Pinter drámaíró a nagygyűlésen mondott beszédében, amit óriási üdvrivalgással fogadtak. Párizsban 250 ezer ember tiltakozott. Az osztrák fővárosban a rendőrség szerint 15 ezer, a rendezők szerint 20-30 ezer ember vonult fel. Brüsszelben több ezres háborúellenes tüntetéseket tartottak. Alig kétszáz ember tüntetett Belgrád főterén. Moszkvában közel ezer ember tüntetett a kommunista párt felhívására. Zágrábban tízezren tüntettek, Szófiában kétezren,. Prágában és Ostravában háromszáz ember tüntetett. A tömegtüntetések sorából az Egyesült Államok városai sem maradtak ki. A legnagyobb, több tízezer embert mozgósító demonstrációra New Yorkban került sor. Budapesten két békedemonstráció is volt. A Békelánc elnevezéssel tartott rendezvény résztvevői a Szabadság-hídon láncot alkotva békeüzeneteket tartalmazó papírhajókat dobtak a Dunába. A hídtól egészen a Kálvin térig folyamatos volt a sor a járdán, ahogy az Erzsébet tér felé vonultak. A Civilek a Békéért nevű tömörülés szervezésében az Andrássy úton vonultak végig az emberek, akik annyian voltak, hogy le kellett állítani az autóforgalmat. A Civilek a békéért mozgalom petíciót juttatott el az Országgyűléshez és az amerikai követségre, amelyben elítélték a Bagdad elleni katonai akciót. Bukarestben néhány tucat ember vett részt a rendezett tüntetésen. / Háborúellenes tömegtüntetések világszerte. Kolozsváron alig százan, Bukarestben harmincan tiltakoztak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"

"Az iraki válság rendezésének nem kellene befolyásolnia a NATO egységét, Európa és az Egyesült Államok között partnerségi kapcsolatnak kell léteznie, jelentette ki Tony Blair brit kormányfő azt követően, hogy márc. 11-én Londonban találkozott Adrian Nastase miniszterelnökkel. A brit kormányfő értékelte Románia álláspontját az iraki válsággal kapcsolatban, és biztosította román kollégáját arról, hogy kormánya támogatja Románia euro-atlanti integrációját. Nastase az angol kormányfővel folytatott megbeszélésen kérte a vízumkényszer megszüntetését a román állampolgárokkal szemben. Ugyanakkor a román miniszterelnök cáfolta az esetleges áprilisi kormányátalakításról szóló híreszteléseket. /Tony Blair-rel találkozott a román kormányfő Nagy-Britanniában Adrian Nastase. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./"

Okt. 14-től három napig Budapest és Balatonőszöd az európai ,,baloldali gondolkodás hőközpontjává” válik – ahogyan Szanyi Tibor a Haladó kormányzás címen futtatott, baloldali-szociáldemokrata állam- és kormányfők sajátos együttműködési konferenciáját felvezette (Népszabadság, október 13.). A magas szintű összejövetelen a résztvevők a szociáldemokrácia térvesztésének megállításából adódó feladatokkal és a globalizáció problémáival foglalkoznak. Az együttműködés elindítása Bill Clinton és Tony Blair nevéhez fűződik, akik 1999-ben határozták el, hogy rendszeres tanácskozásokon keresnek megoldást a közös bajok orvoslására. A budapesti összejövetelen megnyitóbeszédet Medgyessy Péter volt kormányfő tartott, akinek a magyar kormány utazó nagyköveteként ez az első feladata. Kovács László, néhány napig még külügyminiszter, és az energetika leendő európai uniós biztosa lesz. /Sylvester Lajos: A baloldali gondolkodás hőközpontja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

Január 31-én Londonban Traian Basescu román elnök és Tony Blair brit miniszterelnök Románia EU-csatlakozásáról, a fekete-tengeri együttműködésről, a korrupció problémájáról és a vízumkérdésről folytatott eszmecserét. Basescu elmondta: Nagy-Britannia teljes mértékben támogatja Romániát az uniós csatlakozási tárgyalások teljesítésében. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 1./

Már csak idő kérdése, hogy kiderüljön: melyik román politikus számlájára folyt be a hétmillió font, amelyet BAE System, a legnagyobb brit hadiipari vállalat fizetett egy 2003-as, 116 millió fontos ügylet fejében. A hétmillió font jócskán megtérült a BAE Systemnek: a cég 116 millió fontért adta tovább Romániának a brit védelmi minisztériumtól 200 ezer fontért vásárolt két fregattot. Az ügylettel kapcsolatban a brit sajtó azt írta, hogy lebonyolításakor Románia „kétségbeesetten kereste Nagy-Britannia támogatását a NATO-csatlakozáshoz”. Elsőként a galaci Sidex acélipari kombináttal kapcsolatban merült fel hasonló gyanú. Szintén a brit nyomozóknak köszönhetően derült fény arra, hogy a Nastase-kormány Tony Blair miniszterelnök „sugallatára” adta el potom áron a kombinátot. Utólag kiderült, hogy az indiai származású tulajdonos, Laksmi Mittal pénzzel támogatta Blair pártját a választási kampányban. Az ügynek Bukarestben csak sajtóvisszhangja volt, büntetőjogi következményekkel nem járt. /Szőcs Levente: Fregatt-ügy: lefizettük a Nyugatot? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Most fog az történni Magyarországon, amitől senki nem lesz boldog: az állam reformja. Pedig a lakosságnak örülnie kellene, hogy kevesebben tologatják az aktákat az ő pénzén, magyarázta lelkesen Simon Judit, a lap főmunkatársa. Gyurcsány miniszterelnök kiszámolta, hogy az adókból rendbe lehet tenni az állam háztartását, és azt is, hogy mennyibe kerül majd a szolidaritás a tehetőseknek. A Fidesz és KDNP nem akar tanácskozni a koalíciós pártokkal, mert ők nem értenek egyet az állam reformjával, az adókkal, a szolidaritással. Az újságíró szerint a külföldi sajtó azt írta, hogy Gyurcsány olyan, mint Tony Blair: konok és következetes. /Simon Judit: Sok sokk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

Miért nem foglalkozik inkább a saját dolgával, miért jön Erdélybe kampányolni? – teszi föl a kérdést az RMDSZ annak nyomán, hogy Orbán Viktor és egyéb ismert fideszes arcok a Magyar Polgári Párt mellett teszik le a garast. Demagóg megállapítás, hiszen köztudott: a választások közeledtével minden párt szívesen növeli saját presztízsét azzal, hogy közismert külföldi, saját politikai családjába tartozó politikust invitál kampányrendezvényeire – 2006-ban Tony Blair „Igen MSZP” szlogennel kampányolt Budapesten Gyurcsány Ferenc és pártja mellett. Az RMDSZ is büszkén kürtölte szét az elmúlt napokban, hogy az Európai Néppárt mögötte áll a helyhatósági választásokon. Sokan vélik úgy: az RMDSZ megkopott az elmúlt tizennyolc évben, ezalatt az összmagyar képviselet túlságosan is beleágyazódott a bukaresti politikai struktúrákba, gyakorlatilag kivetette magából a másként gondolkozókat. Az önkormányzati választásokon kiderül, mekkora a két párt valós támogatottsága, ennek függvényében el lehet kezdeni az összmagyar szövetség alapjainak letételét. /Balogh Levente: Orbánon múlik? = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

„Mozgó céltábla az EU – Beszélgetés Niculescu Tóni külügyi államtitkárral
„Összetévesztettük az uniós csatlakozást az integrációval, és úgy viselkedünk, mint aki elvégezte a dolgát. Holott az Európai Unió eddig is egy mozgó céltábla volt, újabb célpontot, értéket kell találnunk, amihez a külpolitika is hozzá kell, hogy járuljon” – vélekedik a lapunknak adott interjúban Niculescu Tóni külügyi államtitkár.
- Külügyi államtitkárként ön – ha nem tévedek – már a hatodik minisztert „koptatja”, Teodor Baconschi személyében. Mi újat hozott ő a román diplomáciába, és melyek a román külpolitika esetleges új irányai?
– A külügyminiszterek nem igazán hoznak újat, és ez így is van rendjén: a külpolitika akkor jó, ha előre látható, megbízható és irányadó. Ami most mégis váltásra kényszeríthet bennünket, az az alakuló Európai Külpolitikai Szolgálat. Át kell alakítanunk a minisztériumot, hogy idejében és hatékonyan tudjon válaszolni az új európai külpolitika kihívásaira. Sietek hozzáfűzni, hogy a közös uniós külpolitika, mint olyan, távolról sincs véglegesítve, még mindig dolgoznak rajta Brüsszelben és a tagállamok fővárosaiban egyaránt.
Egy másik nagyon fontos projekt, amelyre összpontosítunk, a Duna-stratégia, amit az osztrákokkal együtt kezdeményeztünk. A napokban Konstancán tartottak konferenciát erről a számos területet – gazdaságot, környezetvédelmet, szállításügyet stb. – átölelő projektről, amelyben az érdekelt szomszédos közép-európai országok vesznek részt.
- Említette a közös európai külpolitikát. Az EU-nak ugyebár most már „külügyminisztere” is van Catherine Ashton személyében. Róla viszont inkább azt lehet elmondani, hogy nem egy fajsúlyos politikus, és nem is igazán nőtt fel a feladathoz...
– Azok, akik ezt a tisztséget kitalálták, úgy érveltek, hogy erős, egy hangon szóló európai külpolitikára van szükség. Ám paradox módon, amikor odakerültek, hogy konkrét személyt is javasoljanak a posztra, megtorpantak. Az eredeti jelölt Tony Blair korábbi brit miniszterelnök volt, akit sokan bírálnak Európában, Amerika-barát politikája miatt, mások pedig attól tartottak, hogy háttérbe szorítja majd a többi európai vezetőt.
Szerintem eltart egy ideig, amíg kikristályosodik a kül- és biztonságpolitika Európában. Viszont attól tartok, hogy külső hatásra radikálisan felgyorsulnak a dolgok: nemsokára olyan komoly, mind regionális, mind globális gonddal kényszerül szembenézni az Európai Unió, hogy kénytelen lesz egy hangon megszólalni, ha nem akar lemaradni, mondta Niculescu Tóni külügyi államtitkár
- A válság összetartja, vagy inkább széthúzza Európát?
– A válság kezdetben széthúzó erőnek tűnt, később összekovácsolta Európát. Az előbb említettem, hogy középtávon súlyos problémákkal szembesülünk. Például nem lesz elég vizünk, vagy akadozni fog az energiaellátás. Ha Európa nem kapja össze magát, ha nem cselekszik egységesen, arra ébredhetünk, hogy nem tudjuk kezelni a problémáinkat.
- Mit rontott el Románia az elmúlt években külpolitikában?
– Románia minden erejét és erőforrását az EU-csatlakozásra összpontosította. Ami önmagában nem rossz, viszont közben elhanyagolta a hagyományos kapcsolatait – elsősorban kelet és dél irányában –, amelyeket most nagyon nehéz újraépíteni.
Az európai integráció és a keleti viszonyrendszer nem zárja ki egymást. Mi mégis minden energiánkat az euroatlanti csatlakozásra fordítottuk, véleményem szerint összetévesztettük a célt az eszközzel, a csatlakozást az integrációval. Megtorpantunk. 2007 januárja után céltalanok maradtunk, nincs átfogó tervünk, amely mellé az embereket, az intézményeket felsorakoztassuk.
A csatlakozást követően úgy viselkedtünk, mint aki elvégezte a feladatát. Holott az Európai Unió mindig is „mozgó céltábla” volt. Újabb célpontot, értéket kell találnunk, amihez a külpolitikának is hozzá kell járulnia. Életképes, értékalapú külpolitikai projektet pedig akkor tudunk felvázolni, ha a belpolitikánk stabil, ha gazdaságilag erős lábakon állunk. A nemzetstratégiai program nem véletlenül tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy Romániára nem a kívülről, hanem a belülről leselkedő fenyegetés a nagyobb: a működésképtelen gazdaság, a korrupció...
- Mivel gyarapíthatná Románia az Európai Unió értékeit?
– Például a kisebbségek részvételével a politikai hatalomban, az úgynevezett minority power-sharing érvényesítésével. Brüsszeli közvetítéssel bemutathatnánk a szomszédos országoknak, hogy a participatív út is járható, két évtizeddel a marosvásárhelyi események és az azután kirobbant délszláv háborúk után. Hiszen ha tíz-tizenöt évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy 2005 után évente szervezünk román–magyar közös kormányülést, kinevettem volna.
- Apropó román–magyar közös kormányülés: az már lassan két éve nem volt. Tud róla, hogy készülőben lenne?
– Úgy tudom, hogy már tárgyalnak a következő közös kormányülés részleteiről, de konkrétummal még nem tudok szolgálni.
- A kettős állampolgárság Budapest általi megadása ön szerint mennyire terheli majd meg a kétoldalú, román–magyar kapcsolatokat?
– Azt tapasztalom – és nagyon örülök ennek –, hogy nem élünk már abban a korban, amikor ez a kérdés feszültségeket okozhat. Román szemmel a dolog a moldovai állampolgároknak adott útlevelekhez kapcsolódik, amely közösségi szempontból ráadásul problémásabb, mivel Moldova nem EU-tagállam.
- A megszorítások hogyan hatnak ki a külügyminisztérium tevékenységére és a romániai külpolitikára? A huszonöt százalékos fizetéslevonás mellett szintén huszonöt százalékos személyzetcsökkentést rebesgetnek...
– A drasztikus megszorítások sajnos külképviseletek bezárásához, valamint humán- és másfajta erőforrások átcsoportosításához vezetnek.
- Hogy állunk a magyar nemzetiségű romániai diplomatákkal?
– Ezelőtt pár hónappal még volt egy nagykövetünk Vilniusban, Tokay György személyében. Más magyar nemzetiségű diplomatáról csak elvétve tudok: Bécsben, Budapesten és Sanghajban van egy-egy.
- Miért nem lépnek erre a pályára az erdélyi magyarok?
– Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Próbáltam megismertetni a külképviseleti munkát és a diplomáciai alkalmazással kapcsolatos feltételeket a romániai magyar közösséggel. Be kell vallanom, nagyot csalódtam. Hiába próbáltam a sajtón keresztül meghirdetni a vizsgákat, amelyeket kiírt a külügy, hat év alatt egy százalékon aluli arányban jelentkezett magyar ajkú a bukaresti Modrogan utcában szervezett felvételire.
A belügynél egyébként ennél is rosszabb volt a helyzet; ott most elindult egy pozitív folyamat, elkülönített helyekre jelentkezhetnek magyarok, ami a külügynél nem lehetséges. Pedig biztos vagyok benne, hogy sok romániai magyar beszél idegen nyelvet, és helytállna a román diplomáciában.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kit zavar a vendég?
Egymással versengenek a román pártok, ki tud keményebben odamondani Kövér László­nak erdélyi kampánykörútja miatt, az új hatalom a legmagasabb szinten oly nagy buzgalommal és hévvel esett neki a magyarországi politikusnak, mintha bizony legalábbis Erdély visszafoglalására készülne a látogató.
Victor Ponta miniszterelnök, afféle román nemzeti hősként, naponta kétszer-háromszor üzenget Kövér Lászlónak, mi több, nemkívánatos személlyé nyilvánítását, kiutasítását is kilátásba helyezte, s mert az ellenzékbe szorult demokrata-liberálisok sem akarnak kimaradni a nemzetféltők sorából, a két házelnök, Vasile Blaga és Roberta Anastase levélben kérte a magyar országgyűlés elnökét, halassza el romániai kiszállását. Elemzők sora zárkózott fel a politikusokhoz, zeng a nagy román kórus a magyarok revizionizmusáról, pártállástól függően némelyek a magyar kormányzók felelőtlenségét teszik szóvá, amiért úgymond beavatkoznak a romániai választási kampányba, mások a külügyminisztert vagy az államfőt ostorozzák, amiért tehetetlen szemlélői az eseményeknek.
Választási kampány van, ilyenkor elszabadul a pokol, majd csak megnyugszanak a kedélyek, legyinthetnénk. De nem tehetjük, két okból sem. Egyrészt, mert a hisztérikus román reakció maradandó nyomokat hagyhat a magyar–román államközi kapcsolatokban, és ez erdélyi magyar közösségünk sorsát is befolyásolja. De nem legyinthetünk azért sem, mert e furcsa román kórusba az RMDSZ csúcsvezetői révén magyar hangok is bekapcsolódni látszanak: Borbély László politikai alelnök brutális beavatkozásól beszél, Kelemen Hunor pedig azt félti, amit magyarok és románok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét esztendőben. A szövetséget szemmel láthatóan zavarja, hogy a Fidesz egyik vezetője politikai vetélytársaiknak kampányol. Pedig tudhatnák: Európa-szerte bevett gyakorlat, hogy a politikusok országuk határain kívül is támogathatják az ugyanazon pártcsaládhoz tartozó más állambeli alakulatot, mint tette azt például Tony Blair volt brit miniszterelnök is, aki a magyarországi szocialisták rendezvényein vett részt, vagy Angela Merkel német kancellár, aki Nicolas Sarkozy volt francia államfő mellett szállt síkra, és a sor folytatható.
Mindazonáltal e pártos félelemnek sem lenne szabad oly nyilatkozatokra ragadtatnia az RMDSZ képviselőit, melyek végkicsengése az alaptalan román támadásokéhoz hasonlatos – magyar ember fülét mégiscsak sérti, ha saját vezetői is eme dicstelen kórus hangját erősítik.
Vagy talán ily módon próbál a szövetség az új hatalom kegyeibe férkőzni, eljátszva a „jó fiú” szerepét?
Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Így áll Románia az internethasználat terén
A romániai háztartások 56 százalékának volt szélessávú internetkapcsolata 2013 végén, ami jóval alatta marad a 76 százalékos uniós átlagnak – derül ki az EU digitális helyzetéről készült felmérésből, amelyet szerdán tettek közzé Brüsszelben.
Románia azonban nagyon jól áll a 100 Mbps-nál nagyobb sebességű vezetékes internet terén: a háztartások 25 százaléka fizetett elő ilyen szolgáltatásra, miközben az uniós átlag 5 százalék.
Az Európai Bizottság adatai szerint a romániai 32 százaléka legalább naponta egyszer igénybe veszi az internetszolgáltatást, szemben a 62 százalékos uniós átlaggal. Ugyanakkor a lakosság 42 százaléka soha nem használta még az internetet; az EU szintjén ez az arány csak 20 százalék. maszol.ro MNO.hu, 2014. május29.
Bajnaival az élen indulhat a nemzetközi támadás hazánk ellen
Összehangolt támadást tervezhetnek a magyar kormány ellen a Bilderberg-konferencián, amelyre Bajnai Gordont is meghívták – mondta el portálunknak Csath Magdolna. A közgazdászprofesszor rámutatott: a nemzetközi gazdasági elitnek „csípheti a szemét” az Orbán-kormány önálló válságkezelése, az IMF kitessékelése, valamint a bankadó.
A gazdasági elitet tömörítő Bilderberg-csoport tavalyi konferenciáján a hírek szerint a meghívott Viviane Reding uniós biztos támogatásáról biztosította Bajnai Gordont, és ígéretet tett, hogy minden eszközzel megpróbálja a 2014-es magyarországi parlamenti választások eredményeinek legitimitását kikezdeni. Idén – egyedüli magyarként – Bajnai Gordon is meghívást kapott a találkozóra, amelyen Reding is részt vesz.
– Ismert, a hét végén kezdődik az idei Bilderberg-konferencia Dániában, amelyről sokan úgy gondolják, hogy ott születnek a világpolitika legkomolyabb stratégiai döntései. Milyen módon tudja egy ilyen kis csoport befolyásolni országok, kontinensek politikáját? – A Bilderberg-csoportról fontos elmondani, hogy ez a társaság – amely nagy hatalmú és/vagy rendkívül gazdag emberek szűk csoportjából áll – sokáig teljes titokban működött, és már az alapításakor rendkívül erős volt a pénzügyi szektor, a bankok szerepe benne. Ma is állandó meghívottja az IMF, a Világbank, az Európai Központi Bank vezetője, de tagjai a hatalmas multicégek vezetői, politikai oldalról miniszterek és más vezető tisztségviselők. Ezek az emberek rendszeresen összeülnek és tárgyalnak. A csoport tagjai ezeken a találkozókon hangolhatják össze azt a stratégiát, amellyel saját érdekeiknek érvényt szerezhetnek a világban.
– Mi keresnivalója lehet akkor Bajnainak egy ilyen fórumon? – Ezeken a konferenciákon nem csak a világ állásáról esik szó, a fent nevezett körök itt döntik el, hogy mit kell lépniük ahhoz, hogy az érdekeik érvényesülhessenek, és kik azok a szereplők, akikkel ezt meg lehet csinálni. Egyfajta tendenciának tekinthető, hogy időnként meghívnak erre a konferenciára pozíció nélküli embereket, majd miután ott beszélgetnek velük, ezekből az emberekből néhány éven belül vezetők lesznek. Bill Clinton, Tony Blair vagy José-Manuel Barroso karrierje a legjobb példa erre.
Ezeket az embereket a csoport vagy azért szemeli ki, mert vezetői potenciált lát bennük, vagy azért, mert adott esetben egy jól kezelhető politikusnak tartják, aki a hazájában el tudja magát adni a választóknak, ugyanakkor kézben lehet tartani, és ennek a gazdag üzleti világnak az érdekeit képviseli a saját országában. A csoport tagjai pedig ezeken a kiszemelteken keresztül próbálhatják a csoport érdekeivel összhangban a világ sorsát befolyásolni.
– A jelenlegi kabinet is támogatja a külföldi beruházásokat. – Igen, de az Orbán-kormány a termelő multikat részesíti előnyben, amelyek mégiscsak munkahelyeket hoznak az országba. A kabinet ugyanakkor a bankszférával szemben kevésbé barátságos: itthon vezették be először a bankadót, ez nem szimpatikus az alapvetően pénzügyi körök által alapított Bilderberg-csoportnak, ahogy az IMF kitessékelése sem tetszhet nekik, hiszen az IMF alapvetően a hiteleinek feltételrendszerével tudta Magyarországon érvényesíteni a nemzetközi pénzügyi körök érdekeit.
Az Orbán-kormánynak vannak önálló gondolatai és önálló megoldási javaslatai, amelyeket érvényesített is. Megpróbálta egyenletesen elosztani a terheket, hogy ne mindet az emberek viseljék. Azonban érzékelhetjük, hogy az önálló véleményt sem szeretik, sem Brüsszelben, ahol az új tagállamokat még mindig másodrendűként kezelik, sem a multicégeknél vagy a bankoknál, amelyeket csak az extraprofit-termelés lehetősége érdekel. Így találkozhat például a megsértődött Viviane Reding érdeke a bankszféráéval és a multikéval.
– Bajnainak jelenleg nincsen túl sok ráhatása a magyarországi eseményekre, a pártjának támogatottsága sem mutatja, hogy a közeljövőben lenne. Miért pont őt szemelné ki a csoport? – Azért, mert Bajnai már bizonyított: eddigi megnyilvánulásai és tettei is azt mutatják, hogy kezesbárányként működne együtt a globális pénzelittel. A Bajnai-kormány az állampolgárok pénzéből támogatta a bankokat, miközben az embereket megszorításokkal sújtotta: többletadókkal, fizetés- és nyugdíjcsökkentéssel és a többi. Ezek a megszorítások egyébként is egyértelműen az üzleti szférában megszületett ötletek voltak; egy nemzetközi elemzés szerint csak az EU-ban 2000 milliárd euró került így az állampolgároktól a bankokhoz. Vagyis a válságból óriási haszna volt a pénzvilág erős szereplőinek.
Érdekes az is, hogy a Bilderberg-kiszemeltek a posztjukról való távozásuk után hirtelen milyen önkritikussá váltak: a megszorításpárti Barroso leköszönése után azt mondta, hogy teljesen megérti az embereket, akik csalódtak az Európai Unióban a megszorítások miatt, amelyek egyébként nem működtek; ahogy utólag Tony Blair is elmondta, hogy valójában nem volt bizonyítékuk rá, hogy Irakban tömegpusztító fegyverek lettek volna, mégis ezt mondták az embereknek, hogy elfogadtassák velük Nagy-Britannia csatlakozását Amerika háborújához.
Amiben viszont Bajnai kapcsán téved a Bilderberg-csoport, ahogy az Együtt–PM elnökének amerikai támogatói is, hogy vannak bűnök, amelyeket a magyar társadalom nem felejt el, sem a Hajdú-BÉT esetét, sem a megszorításokat, amikor Bajnai második Bokros Lajosként úgy mozgott a magyar gazdaságban, mint elefánt a porcelánboltban; ezért nem hiszem, hogy versenyképessé tudják tenni Bajnai karakterét, mivel akkora a társadalmi elutasítottsága.
– Viviane Reding a tavalyi konferencián azt mondta, hogy mindent megtesz majd a 2014-es országgyűlési választások legitimitásának gyengítésére. Születhetett megegyezés is erről? Betudhatóak, vagy betudhatóak lesznek ennek a hazánk elleni politikai- és médiatámadások? – Lehetséges, hogy a Bilderberg-konferencián Magyarországgal is foglalkoznak majd, és azt sem tartom kizártnak, hogy valamiféle stratégiát dolgoznak ki arra, hogyan húzzák ki az Orbán-kormány alól a szőnyeget. Itt van az európai parlamenti választások eredménye is, amelynek köszönhetően – többek között a Fidesz győzelme által – nagyon meggyengült mind a magyar, mind az európai baloldal, emiatt még a bosszúvágy is munkálkodhat bennük.
Végül itt van Martin Schulz, és az általa óhajtott európai bizottsági elnöki poszt, amelyet a Fidesz, és általa az Európai Néppárt győzelme keresztülhúzott. A baloldal revánsot akar venni, és ebben Bajnai is és Reding is partnerük, ahogy a gazdasági érdeksérelmeket elszenvedett Bilderberg-csoport is – itt összeérnek a szálak. Szóval egészen biztosan téma lesz Dániában, hogy hogyan lehet belülről bomlasztani Magyarországon. Az összehangolt támadásban valószínűleg központi szerepet kap a média is, hiszen annak nagy része szintén a globális pénzelit kezében van. Ezért jól teszi az Orbán-kormány, ha fölkészül, nem hagy támadási felületeket, és összefog a társadalommal, mert kezdődik az aknamunka. maszol.ro

Romániai rémálom 
Múlt vasárnap kiosztották az Aranyglóbusz Díjakat Amerikában. A Kaliforniai álom című film minden kategóriában tarolt. Nekünk csak azért nem tudtak idegurítani néhány aranygolyóbist, mert nem neveztünk be a versenyre, pedig lett volna amivel. Például a Romániai (rém)álom című szuperprodukcióval, amelyet mi nap mint nap, idehaza, élő egyenesben, izgalommal követhetünk, több szennycsatornán és a közszolgálati adókon is.
A film főhőse egy Sebastian Ghiţă nevű úriember (nevezzük Szebinek). Őt és barátait (akik mind fontos szerepet játszottak vagy játszanak Románia és a mi életünkben, valamint az említett, élő előadásban) vádolják: vesztegetéssel, hatalommal való visszaéléssel, zsarolással, pénzmosással, nem közérdekű információk szivárogtatásával és egyebekkel. A Keresztapa kismiska a mi hősünkhöz képest. Szebi most éppen azt az epizódot adja elő, hogy szökésben van, és csak néha jelentkezik saját tévécsatornáján, a România TV-n, ahol ország- vagy inkább világrengető bejelentéseket tesz, amelyeket a többi adó is átvesz. Az említett tévésorozatban a legjobb amerikai maffiafilmes hagyományokra emlékeztető jeleneteket láthatunk. A befejezést előre nem lehet sejteni sem, azért is olyan rémizgalmas, mint egy borzongató thriller. A cselekmény elég homályos. Talán inkább folytatásos bűnügyi-, rémfilmnek lehetne nevezni, de akár komédia, tragédia, esetleg tragikomédia is lehet. Szerepel benne egymást vádolva: titkosszolgálati vezető, volt miniszterelnökünk Ponta és elnökünk, Traian Băsescu is, a korrupcióellenes főügyész Laura Codruţa Kövesi, valamint letartóztatott megyeelnök, rendőrök és rendőrfőnök, a bezárt pártvezér Voiculescu és még hány és hány személy(iség)? Külföldi, meghívott szereplő a volt angol miniszterelnök Tony Blaiar is, aki itteni, Ponta melletti kampányfellépéséért kapott lopott pénzből honoráriumot. Az ígéretek szerint még lesznek más epizódszereplők is. Az a szép, hogy a különféle szerepeket nem színészek, hanem maguk a történ(e)tek hősei játsszák el több-kevesebb hiteleséggel, vagy hiteltelenséggel. Ezt külön lehetne díjazni! Szebi ügyészségi felügyelet alatt állt, mint gyanúsított bűnöző, pedig ő inkább egy hős betyár (Rózsasándor?), vagy inkább Do(m)n Quijote de la Bucureşti, aki a szélmalomharcát vívja  az igazságszolgáltatás ellen. (Vagy inkább a gengszterfőnök: Al Capone lenne?) De sokkal okosabb, mint az említettek, mert ha kell, a csatában beveti a zsarolás fegyverét volt barátai ellen is, akiket azzal zsarol, hogy leleplezi viselt dolgaikat. Mert neki mindenről és mindenkiről van ám kompromittáló anyaga, amit csak úgy kicsidenként csepegtet a kíváncsi köz(önség) szemébe, fülébe. Például a korrupcióellenes főügyésznővel és más fontos emberekről készült bulizásos felvételekkel is fenyegetőzik. (Lehet, hogy pornóba is át fog csapni a film?) Mindenről van értesülése, mert a titkosszolgálatot (RHSZ) felügyelő parlamenti bizottság tagja volt. Hogy meg ne kössék, kaucióként letétbe helyezett úgy ötvenmillió lej értékű vagyonrészt, amit könnyedén hajlandó elveszíteni, mert van még neki mit aprítani whiskyjébe. (2009-ben olyan 100 millió euróra becsülték vagyonát!, de lehet, azóta nehéz munkával még sikerült némi pénzt összegürcölnie.) Miután lejárt parlamenti mandátuma, 2016 decembere végén illegalitásba vonult. Bár követték az arra szakosodott szervek, úgy eltűnt, mint a kámfor, mégpedig egy autósüldözéses jelenet után, amikor a titkosszolgálat embereivel évértékelő búcsúbulin vettek részt. Lehet, volt barátaitól voltak információi az őt üldöző erők lépéseiről? Mindenesetre azóta csak tévéfelvételeken jelentkezik saját televíziójában újabbnál újabb izgalmas leleplezéseket ígérve az érintetteknek és a leesett állú, bambán bámuló közönségnek. Ha igaz, amiket állít, akkor ami itt pereg szemünk előtt az országban, az nem egy folytatásos katasztrófafilm, hanem kész katasztrófa. Ha meg hazudik, akkor miért nem kapják már el, és miért nem teszik hűvösre, ami úgy néz ki, sokaknak egy jó happy end lenne. Abban reménykedem, hogy most Amerikát majmolva mi is bevezetjük a szabad fegyverviselést, és akkor itt igazi géppisztolyos leszámolások, megtorlások lesznek a különféle politikusi maffiózó csoportok közt, amiből a bűnüldözők sem maradnak ki. A szereplők úgy lőnének egymásra, mint a gengszterek Chicagóban. És ha mindenki mindenkit kinyír, akkor az csökkenti a börtönök túlzsúfoltságát is. 
Ha már a Golden Globe-okról lemaradtunk, de a Romániai (rém)álommal, ezzel a folytatásos valóságshowal, a maffia-kaland- akció- tragikomédia- katasztrófa-túlélő-, rémfilm kategóriában jelöltethetjük magunkat az Oscar-díjra, és biztosan elhozunk néhány szobrocskát is vele.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)