"A történelmi Erdélyben egyedül Temesvár Gyárváros római katolikus templomát nevezik Milleneumi templomnak. A százéves templom "születésnapját" és egyben Magyarok Nagyasszonya /okt. 8./ ünnepét okt. 13-án tartották meg. A szentmisét Sebastian Kräuter temesvári, Tempfli József nagyváradi és Reizer Pál szatmári megyéspüspök celebrálta a gyulafehérvári főegyházmegyét képviselő Tamás József érseki helynök segédletével. Három nyelven folyt a szentmise. A házigazda, Szabó Dénes esperes-plébános ismertette a Milleneumi templom történetét. Tempfli püspök Szent László városa nevében népünkért ajánlotta fel a szentmisét. A Psalmus, a marosvásárhelyi Vártemplom ökumenikus kórusa énekelt. Tíz éve Birtalan Judit vezeti a kórust, aki elmondta, repertoárjuk 16. századi szerzőktől Bartókon és Kodályon át mai magyarországi és erdélyi szerzőkig terjed. Több külföldi díjat nyertek, emellett 1994-ben az EMKE Nagy István-díját kapták. A Milleneumi templom 100. évfordulóját egyhetes millecentenáriumi rendezvényekkel összekötő szervezők: a gyárvárosi plébánia és a temesvári Ormós Zsigmond Társaság ünnepi ebéddel zárta a rendezvénysorozatot. /Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./"

Dec. 1-jén, Birtalan Judit vezényletével, budapesti vendégszereplésre indult Marosvásárhely Vártemplomának Psalmus vegyes kara. A Határon Túli Magyarok Hivatala 150.000 forinttal segítette a kórust. /Budapesten vendégszerepel a Psalmus. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./

A közelmúltban Budapesten vendégszerepelt Marosvásárhely Vártemplomának Psalmus vegyes kara. Birtalan Judit karnagy elmondta, hogy három református templomban hangversenyeztek, köztük volt Budakeszin a Határon Túli Magyarok Temploma. Ezt a templomot nemrég szentelte fel Tőkés László püspök. /Lélekemelő turné után. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusa Kovács András karnagy vezetésével a múlt héten Magyarországon vendégszerepelt, eleget téve a tiszaújvárosi és a mezőkeresztesi kórusok meghívásának. A vendéglátó kórusokat Birtalan Judit volt marosvásárhelyi karnagy vezeti, aki zeneszerző férjével, Birtalan Józseffel együtt, kitelepedésük óta alaposan megmozgatta Tiszaújváros és környékének kóruséletét, kulturális állóvizét. Létrehozták e két együttest, melyeket a vásárhelyi közönség is hallhatott tavasszal, amikor a XVII. Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztiválon énekeltek. /Dévay Piroska kórustag: Tiszaújvároson énekelt a Psalmus kórus. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus énekkara az idén a zene világnapján Magyarországon, Tiszaújvároson szerepelt. Alapító karnagya, Birtalan Judit kérte fel a kórust erre a szereplésre. A 2001-ben Magyarországra kitelepedett karnagynak ott sikerült két kórust is létrehoznia. A három kórus hangversenyét a közönség vastapssal jutalmazta. /Kovács András karnagy: Tiszaújvárosban szerepelt a Psalmus. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

Zsúfolásig telt november 28-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagyterme a legendás Székely Népi Együttes egykori szólistájának, Tóth Erzsébetnek a születésnapi ünnepsége, amelynek keretében műsorral köszöntötték a 80 éves művésznőt. A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület és a Székely Színház Egyesület által szervezett esten Kilyén Ilka színművésznő beszélgetett az ünnepelttel pályájáról, életéről, amelynek szakaszait különböző műsorszámokkal elevenítették fel. Lokodi Edit megyei tanácselnök oklevelet adott át Tóth Erzsébetnek. Az ünnepelt elmondta, a népdal szeretete a szülői háztól kísérte egész életén keresztül. A színművészeti elvégzése után a Székely Színházhoz szerződött, innen került azután a Székely Népi Együtteshez, amelynek létrehozását Hajdú Zoltán és Sütő András harcolta ki. Birtalan Judit nyugalmazott zenetanár, karnagy hangsúlyozta, hogy Tóth Erzsébet a magyarság kiemelkedő művésze, nagyban hozzájárult népzenei kincsünk ápolásához, terjesztéséhez. /Nagy Botond: Végigénekelt élet. Tóth Erzsébet 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

Ezek a gyerekek fantasztikusak!
Kérdezett: Bölöni Domokos
Mint jeleztük, a marosvásárhelyi kórusfesztivált követően vendégszereplésre indult a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Kovács András karnagyot megkértük, számoljon be a budapesti útról.
– Szép és sikeres vendégszereplésen vett részt a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar a múlt hét végén. Együttesünket a XXXIV. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyére hívták meg a rendezők Budapestre. Péntek este érkeztünk a magyar fővárosba, itt az unitárius egyház vendégszeretetét élveztük, ők szállásoltak el bennünket. Szombaton délelőtt sétálhattunk, gyönyörködhettünk a főváros szépségében, hiszen az Isten is velünk tartott, csodás napsütéses tavaszi idővel ajándékozott meg. Este hat órai kezdettel vendéglátóink szép és jó akusztikájú kis templomában hangversenyt adtunk, az unitárius vallás nyitottságának köszönhetően egyházzenei és világi műsorral, melyből nem hiányoztak a humoros, vidám népdalfeldolgozások sem.
Vasárnap reggel, miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, a várba mentünk, ahol a Mátyás-templomban a reggeli szentmisén szolgáltunk. Két magyarországi és egy bécsi kórus társaságában énekeltük Bárdos Missa Tertiáját, majd az áldozás ideje alatt kórusunk az alkalomhoz illő műveket adott elő. Mise után a Farkasréti temetőben a kórusok Bárdos Lajos családjának tagjai társaságában megkoszorúzták a zeneszerző sírját. Elzarándokoltunk Kodály Zoltán és Bartók Béla síremlékéhez is.
Délután a Tudományos Akadémia dísztermében a Zenei Hetek nyitóhangversenyén énekeltünk, négy kórus társaságában. A Mezőkeresztesi Kórus (karvezetője Birtalan Judit), a bécsi Liszt Ferenc Kórus (Simon Márta), a Bátaszéki Pedagóguskórus (Maul Péter) és a budapesti Semmelweis Vegyes Kar (Oláh Márta) után zárókórusként lépett színpadra a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Műsorunknak nagy sikere volt, olyannyira, hogy a meg nem szűnő tapsot ráadásszámmal köszöntük meg. Ezek a gyerekek fantasztikusak!
A hagyományos összkar Bárdos Lajos Tábortűznél című kórusművének vezénylését is rám bízták.
Az ifjúsági kórusok hangzásának szépsége, frissessége magával ragadó, a baj csak az, hogy szinte évenként változik a kórus összetétele. Számomra külön öröm volt, hogy sikerült a tavaly őszi nagy "vérveszteség" után – hiszen sokan végeztek egyetemet, líceumot, és elhagyták a várost – aránylag rövid idő alatt "begyógyítani új emberekkel a sebeket", és a nagyobb részben új repertoárt megtanulni. Az ilyen sikerek, együttlétek fontosak a fiatalok számára is, hiszen igazolását láthatják annak, hogy jól dolgoztak, hogy az együtt eltöltött próbáknak, munkájuknak megvan az eredménye. A közönség soraiban pedig a magyar kórusélet személyiségei, zeneszerzők és karnagyok tapsoltak, ezért is volt nagy öröm számunkra az elismerés.
Népújság (Marosvásárhely)

Jókedvűek sereglése
Dalár ünnep Nyárádszeredában
A régies ’dalár’ szavunk a dalból vált főnévvé (mondatrészként a címben jelzővé), csakúgy, mint a dalárda; a dalár ünnep pedig a mai kórusfesztiválok őse volt hajdanán. A szót Arany János is "használja", önironikusan, a Vojtina ars poeticája című versében: "S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár". Nos, a nyárádszeredai "dalár ünnep" énekesei között volt ugyan sok énektanár is, de hangját senki sem "vesztette", annál nagyobb kedvvel dalolt.
Vasárnap tizedik alkalommal tartották meg meg két anyaországi – a simontornyai és az etyeki – kórusok szereplésével nemzetközinek minősíthető találkozót. A Ferencz Csaba karnagy és a Bocskai Dalkör, az önkormányzat, a megyei tanács és az önzetlen helyi és környékbeli támogatók, cégek, vállalkozók, magánszemélyek összefogásával jól megszervezett kórusfesztivál rangot vívott ki magának: az erdélyi magyar kórusmozgalom egyik jelentős eseményévé nőtte ki magát.
Idén a kétszázötven éve született dalszerző, költő, folklórgyűjtő, Pálóczi Horváth Ádám emléke előtt hajtott fejet a fellépő kórusok népes tagsága. Csokonai írta Pálócziról: "Ő az, aki magyar hangra tanította az erdőt." A Kömlődön 1760. május 11-én született, és Nagybajomban 1820. január 28-án elhunyt, református papi családból származó Horváth Ádám a debreceni kollégium diákja volt, Pápán mérnökként dolgozott, majd házassága után nejének balatonfüredi birtokán gazdálkodott. Megénekelte kies környezetét, ő nevezte elsőként magyar tengernek a Balatont. Azt írják a szakmunkák róla, hogy a köznemesség jellegzetes képviselője, aki összhangba tudta hozni a felvilágosodás eszméit a nemzeti múlt hagyományaival. 1817-ben ott van a Keszthelyi Helikon ünnepségein, egy évvel később már maga szervez hasonlót Göcsejben, ennek az alkotó írói főleg hölgyek. Hagyományőrző munkálkodásának máig becsült gyümölcse az 1813-ban összeállított Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek című kéziratos énekeskönyve: leírta a gyermekkorától hallott és ismert, feljegyzett régi dallamokat, köztük számos kuruckori éneket. Könyve "a régi magyar daltermés egy eléggé fel sem becsülhető részének legterjedelmesebb forrása." Föllelhetők benne az 1790-es, az 1800-as évek divatos, érzelmes dalszerzeményei, köztük több éppen a saját műve. Számos régi népi dallamot elsőként jegyezett fel, ekként Pálócziban a magyar zenei folklór legelső úttörőjét tisztelhetjük.
A szünetekben Nagy Eszter két Pálóczi-dalt is "megtanított" a résztvevőknek. Azért írom idézőjelbe, mert az énekesek zöme otthonosan dalolta, például a Béborula, már elmúla... címűt, amelynek a refrénje sok-sok magyarnak ismerős: "Gyere be, rózsám, gyere be, csak magam vagyok ide be, Addig a házamból ki nem mégy, míg három szál gyertya el nem ég."
(Fellapozva az Édesanyámtól 1960-ban, konfirmációmkor ajándékba kapott, 1955-ös évjelzetű Református egyházi énekeskönyvet, nem csodálkoztam azon, hogy Pálóczi Horváth Ádámtól három éneket is beválogattak a szerkesztők, a 29-es, 96-os és a 106-os számút, az viszont a kései felfedezés örömével járt, hogy szülőfalum lakóinak leggyakrabban énekelt karácsonyi dala, kedvencem, a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű is az Ő szerzeménye...)
A találkozó a kórusok felvonulásával kezdődött, a Bocskai tér rendezett, takaros parkja mellett seregeltek ünnepiben, majd bevonultak a művelődési házba (melynek a lépcsői előtti terét nem ártana újraaszfaltozni).
A műsort ezúttal is a kedves-mosolygós Kovács Ágnes vezette, szerre bemutatva a fellépő kórusokat. A házigazda Ferencz Csaba Bocskai Dalköre nyitott, furulyált Kovács Márta, gitáron játszott Váradi Imre. Három dalt is énekeltek Pálóczi énekes könyvéből, majd Gárdonyi Zoltán, Birtalan József és Kozma Mátyás feldolgozásaival tettek koronát a műsorukra. A Máté Imréné dirigálta simontornyai (Tolna megye) Krammer Ferenc kórus éppen tizenharmadszorra találkozott a bocskaisokkal, egyik évben ők jönnek, a másikban a szeredaiak látogatnak Simontornyára. Repertoárjuk változatos, egyházi és világi, magyar, olasz és angol dalokat egyaránt énekelnek. Zongorán kísért Dofkai Frigyes.
Újonc volt a közeli Márkod református egyházközségének asszonykórusa. Dávid István lelkész irányítja a 2006-ban alakult, egyelőre kis létszámú dalkört. Értelemszerűen vallásos énekeket adtak elő. A marosvásárhelyi Szabadság úti református gyülekezet Szabadság vegyes kara, a fiatal házasok dalárdája Dénes Előd lelkész kivételes szervezőképességének, zeneszerzői- karvezetői tehetségének, és a billenytűs és húros hangszerek világában való jártasságának is köszönheti létét. Nevükhöz méltón, felszabadultan dalolnak, az egyházi énekek sorát egy pompás Bródy János-dallal toldva meg. Etyek 4211 ezer lakosú község Fehér megyében, Budapesttől mindössze 26 kilométernyire. 1991-ben alakult női kara, ’97-ben a férfiak is csatlakoztak, de továbbra is külön él a női kar, mint a vegyes kar női részlege. Etyek az egyetlen olyan falu Magyarországon, amelynek két minősített kórusa van, mindkettő a fesztiválkórus rang birtokosa. Kezdettől fogva mindkét kórust Magdó Ildikó vezeti. A Signum kórusban énekel az olimpiai aranyérmes Rigófütty énekegyüttes legtöbb tagja is. Veretes műsorukon Karai József, Kodály-, Bárdos-művek szerepelnek. Nagy tapsot aratva előadták Kozma Mátyás Három válaszúti népdal című feldolgozását is. (Magdó Ildikó tanárnőről hadd árulom el: nem idegen tájainkon, hiszen Erdőszentgyörgyhöz kapcsolja zsenge gyerekkora. Édesapja Budapestről jött a Kis- Küküllő- parti községbe. Dr. Pethő Istvánról nemrég derült ki, hogy a maga és családja életének, biztonságának kockáztatásával nyújtott menedéket a román titkosrendőrség, a hírhedt Sziguránca elől menekülő Bözödi György történész-írónak és a szobrászművész Szervátiusz Jenőnek, mégpedig akként, hogy a rendelő-lakás (később iskolaépület) dupla padlásos terében 2x3 méteres szobácskát alakítva ki, valósággal elfalazta őket. Nem is találták meg egyikőjüket sem a pribékek. Pethő Ildikó akkor öt-hat éves lehetett, a családot aztán kitelepítették. A tanárnő ma budapesti lakos, de második otthona és a szíve csücske természetesen Etyek.)
Az 1972-ben alapított sepsiszentgyörgyi Vox Humana Kamarakórus Szilágyi Zsolt remekműve. Világjárt s -járó dalosok, magas művészi színvonalon szólaltatják meg színes, változatos repertoárjukat, köztük Birtalan József, Farkas Ferenc, Pászti Miklós alkotásait. Profi módon énekelnek, és ez a legkevesebb, ami elmondható róluk. Jelenlétük emelte a rendezvény színvonalát.
A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara Birtalan Judit karnagy irányításával jött létre 1986-ban, jelenleg a vásárhelyi kórusfesztiválokat is szervező Kovács András "pásztorolja". A legnagyobb létszámú volt a fellépők között. Kiérlelt, tiszta csengésű harmónia, jellegéből fakadóan egyházi dallamokat mutat be, de az alkalomtól függően népdalfeldolgozásokat is.
Gyakran jutalmazta vastapssal a telt ház közönsége a dalosokat, mégis, a népszerűségi díjat, ha lett volna ilyen, a marosvásárhelyi Cantuale férfi ötösfogata vitte volna el: percekig tartott az ujjongás műsoruk végén. Nyilas Szabolcsék röpke pár esztendő alatt bebizonyították, hogy csaknem mindent képesek magas művészi szinten előadni, sajátos színárnyalatokkal, hangulatosan, kedvesen, mély beleéléssel. És van "saját" zeneszerzőjük is, Márton Zsolt Barna személyében, akinek Fenyő a fűznek című alkotását Purcell, Kodály, Weber műveinek társaságában volt szerencsénk élvezni és megtapsolni.
Záródalként ismerős szerző művét énekelte a színpad és a terem népe. Birtalan József szülőfaluja, Szilágybagos a lelőhelye a feldolgozásnak: Már Bagoson learatták az árpát.
Nem maradtak el a díszoklevelek, virágok, ajándékok sem. Ferencz Csaba nemcsak a karvezetőket jutalmazta a népviseletbe öltözött kislányok és fiúcskák segítségével, hanem a társszervezőket, így Dászkel László polgármestert, Suba Gyöngyi házigazgatót és a támogatókat is.
Jókedvűek találkozása volt, már-már családias légkörű, mégis tartásos, színvonalas, olykor emelkedett hangulatú a tizedik nyárádszeredai dalár ünnep.
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)

A szálfaember dalai
Fél évszázada, egy rózsafakasztó napon éppen kaszált az út mentén és dalolt az énekes madarakkal, amikor egy arra járó személygépkocsi fékezett a közelében. Marosvásárhelyre hívták énekelni. 1956. október 1-jén alakult meg az Állami Székely Népi Együttes. A 140 tagú, fegyelmezett előadói közösség az évek során eljutott a művészi érettségig. Országosan elismert, népszerű alkotókká váltak az együttessel induló karmesterek, koreográfusok és énekszólisták: Szalman Lóránt, Birtalan József és Birtalan Judit, Szarvady Gyula, Székely Dénes és Domokos István, Orbán Irma kosztümtervező Tóth Erzsébet és Széllyes Sándor, Maria Precup, Balogh Dénes, Kerestély László és sokan, nagyon sokan mások.
Balogh Dénes (1933. március 15–2005. december 10.) a közönség egyik kedvence, a népdal és magyar nóta csodálatos hangú, kiváló tolmácsolója. Telt házak jutalmazták vastapssal népdalait, katonadalait, nótáit, csodálták szálfatermetű kiállását, érces zengésű orgánumát. Hangjától megelevenedtek a ringó búzamező, kinyíltak a mezei virágok, illatoztak üdezöld, tarka rétek. Vele zengett a magasság, napfelkeltétől napszentültéig. Dalos társa, jó barátja, Széllyes Sándor így emlékezett: Alsóboldogfalvi gyerek: posztónadrágban, csizmában, szép, nagydarab, derék férfiember; a lányok és az asszonyok haltak meg érte, a hangja is jó volt, benne volt a dal az alkatában, a székely vérében. Amint bejött a színpadra, az már fél siker volt, utána jött a többi, a szilaj dalok. Bombasikere volt, szerették az asszonyok, ő is szerette nőket meg a jó bort, nagyon jó barát volt, teljes életet élt. Le a kalappal!"
Több száz helyszínen több száz dal csendült fel az ajkáról, s ezek mindenikében ott lüktetett szenvedélyes élet- és népszeretete, kiállása székely feleiért. Akik tapsolhattak neki, azok emlékezetében hangjához társul a betyáros kiállás, a fölszegett fej dacos büszkesége is, amellyel a világ kihívásait fogadta. Velünk van Ő: bajtárs a bajban, koma az örömben – vigasztal és fölvidít. Szívbéli erő sugároz.
Bölöni Domokos, Népújság (Marosvásárhely)

Művein keresztül megszerettette a zenét
Birtalan József szilágybagosi születésű zeneszerző, karmester 44 népdalfeldolgozásából, illetve a hozzájuk kapcsolódó tanulmányokból álló kétkötetes kiadványt mutatták be pénteken a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében. Boros-Konrád Erzsébet szerzővel, valamint a címszereplő Birtalan Józseffel és feleségével, Judittal Lászlóffy Zsolt kurátor beszélgetett.
Boros-Konrád Erzsébet, aki húsz évig operaénekes volt Kolozsváron, és megalakulása óta a PKE zene-tanszékének oktatója, elmondta hogy a legszerencsésebb embernek érzi magát amiért világéletében azzal foglalkozhatott, amit szeret. A megjelent kötetek mintegy kétéves kutatómunka eredményei, melyek során feltárta, rendszerezte és digitalizálta Birtalan József rendkívül gazdag népi vonatkozású műveit.
„Akkora hatalmas életműve van a mesternek, hogy amikor először meglátogattam, egy csomagtartónyi kottával tértem haza. Aztán neki kellett veselkedni rendszerezni, kiválogatni a kórusműveket, az egyházi jellegűeket, a népdalfeldolgozásokat, egyéni elképzeléseket, kísérleteket” – mesélte a kötet szerzője. Mint hozzátette: meglátása szerint Birtalan műveinek egyik legfontosabb közös jellemzője a játékosság, amely a zeneszerző életében is mindig egy tartópillért jelentett.
Ezt támasztotta alá a könyvbemutatón felszólaló Birtalan József is, aki nagyon szerényen vallott arról, hogyan szeretett bele gyerekként a zenébe, hogyan tanult, illetve hogyan vált ismert és elismert zeneszerzővé már a kommunista érában is. „Többre vittem, mint amennyit képzeltem. Jó volt. És örvendek, hogy a műveimen keresztül megszerettettem a zenét másokkal is” – fogalmazott. A könyvbemutatón ugyanakkor felszólalt Birtalan Judit, arany érdemkereszttel kitüntetett karnagy is, aki arról beszélt, milyen volt férje műveit első kézből betanítani a kórusoknak.
A bemutatón közreműködött a zene-tanszék Partium Énekkara, melynek tagjai Berkesi Sándor és Brugós Anikó vezényletében Birtalan-szerzeményeket adtak elő. Megszólaltattak többek közt egyházi feldolgozásokat és két csángó népdal-feldologozást is. Az előadás olyannyira jól sikerült, hogy a szerző az esemény végén meg is jegyezte: az ilyen pillanatokban érzi, hogy érdemes volt megírni ezeket a műveket.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Egy nem mindennapi esemény előzetese
Az 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttes múlt évben ünnepsorozat keretében emlékezett meg hat évtizedes múltjáról, melyen felelevenítette az utánpótlásról való gondoskodást is. Nos, erről az utánpótlás generációról szeretnék írni néhány sort. Idén az egy évvel később alakult gyerekegyüttes készül a 60 éves évfordulóra, megköszönve Cseh Gábornak és néhány lelkes volt együttestagnak, akik felvállalták ezt a csöppet sem egyszerű szervező és tagságtoborozó munkát, hogy ennyi év távlatából össze- gyűjtsék a volt gyerekegyüttes tagjait. És az ügy sikeresnek mutatkozik, mert szeptember másodikára már lefoglalták a Kultúrpalota kis- és nagytermét, hogy méltón emlékezhessünk a nem min- dennapi eseményre. 60 év hosszú idő, az akkori gyereksereg tagjai is már a hetedik, egyesek a nyolcadik évtizedüket tapossák, de annál nagyobb lelkesedéssel fogadták, hogy a 10 évvel ezelőtti évfordulós találkozó után újra együtt lehet a több mint 100 tagú énekkar, a nagy lét- számú tánckar és az őket kiszolgáló, a művészeti középiskola tanulóiból verbuválódott zenekar. Sajnos nem lehet már köztünk a mindenki Dini bácsija, Székely Dénes táncmester, de nagyban bizakodunk, hogy a szintén mindenki Jóska bácsija, Birtalan József és felesége, Birtalan Judit, megtisztelnek jelenlétükkel. Igen, Dini bácsi a próbatermekben betanította a táncjátékokat, Jóska bácsi a táncok zenei anyagát, a kórusműveket, forradalmi dalokat, amik az akkori idők sikerszámai voltak, de a színpadon már Birtalan József vezénylete alatt szólalt meg a kórus és a zenekar, léptek szín- padra a népdalénekesek és a tánc-kar. Mindig bejött a megérdemelt vastaps, mert a nagyérdemű tudta értékelni a befektetett munkánkat. 1970 szeptemberében a gyerek- együttes részt vett Belgrádban az Európa öröme gyermekfesztiválon, ahol a legjobb minősítést szerezte, fura módon utána, felsőbb utasításra, a nagy együttestől a pionír- házhoz csatolták. Aki nem énekelt kórusban, nem játszott zenekarban, nem ropta a táncot egy együttes tagjaként, az nem mindig tudja fel- mérni, hogy mi az, ami nekünk pluszban megadatott a gyerekegyüttesben eltöltött évek alatt. A szinte katonai fegyelem, ami senkinek nem tűnt túlzásnak, mert a színpad azt megköveteli. Közösségformáló erejét azóta is magunkénak tudjuk, és az életben, munkahelyünkön kamatoztattuk az idők folyamán. Jó volna felmérni, hogy ki-ki hol folytatta, mert tudtom szerint sokan folytatták a művészi pályán, akár szimfonikus, akár népi zenekarokban, hivatásos kórusokban, zenetanárként vagy táncosként, táncoktatóként. De van orvos, ügyvéd, tévés, rádiós és kétkezi munkás, akik mind sok pluszt kaptunk, akik a hagyományos gyerek- játékok helyett próbatermekben tanultunk művészetet. A gyerek- együttes létezése alatt a több százra rúgó gyereksereg felnőtté vált, családot alapított és szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Ez ünnepségre hazavárjuk volt pajtásainkat Amerikából, Izraelből, Magyarországról, Németországból, Ausztráliából és persze az itthon maradottakat is, a felsorolás itt sem teljes. Sajnos, sokan már nem személyesen tudnak velünk ünnepelni. Gondolok itt elsősorban azokra a volt kolozsvári tanárokra, akik a gyimesfelsőloki egy hónapos táborban segítették a Birtalan házaspár munkáját. Az ő nevük már csak az ünnepi évfordulóra bővített és javított kiadásban megjelenő Gyöngyvirágtól lombhullásig emlékkönyvben fog megjelenni az évtizedek alatt elhunyt volt gyerekegyüttes-tagok neveivel. Emléküket szívünkben őrizzük, és hiszem, hogy Ők mindnyájan, az örök hó- mezőkre távozottak, büszkén tekintenek ránk, hogy együtt lehetünk, s talán énekelve táncra is perdülnek az ég színpadán. Örvendetes az, hogy a Maros Művészegyüttesnél a táncosutánpótlás jó kezekben van, a rendszerváltás után teljes tánckar- csere történt, és mindez a Napsugár együttes munkájának köszönhető. De hiányolom egy olyan reprezentatív kórus jelenlétét, amilyen a Birtalan mester keze alatt szólalt meg, akiket a város iskoláiból válogattak. Tudtommal ma nincs egy olyan vásárhelyi gyerekkórus, amely a 60 évvel ezelőtti színvonalát számbelileg és minőségben elérné. Jó volna, ha a bukaresti Román Televízió erre az alkalomra válogatna a szalagtárából egy ilyen ünnepnapi alkalomra méltó műsort az évek folyamán rögzített felvételekből, esetleg átvehetné az Erdélyi Magyar Televízió, és előzetesként műsorra tűzné. Szép volt, fiúk, szép volt, lányok! Bízzunk a 60 éves találkozónk sikerében!
Szász Károly, az egykori gyerekegyüttes tagja / Népújság (Marosvásárhely)

Szép énekszó múzsájának szólt a dal
Sikeres volt a XXVIII. Tordaszentlászlói Kórustalálkozó
Tizenkét együttest hallgathattunk meg a XXVIII. Tordaszentlászlói Kórustalálkozón. A jó hangulatú ünnepségen Kodály Zoltán (1882-1967) születésének 135., illetve halálának 50. évfordulója, Szent László király trónralépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója, és nem utolsósorban az erdélyi származású és közel másfél évtizede Magyarországon élő zeneszerző, Birtalan József közelgő 90. születésnapja előtt tisztelegtünk. Igét hirdetett Balázs Attila tordaszentlászlói református lelkipásztor. A kultúrházban megtartott kórustalálkozón a fellépő énekkarok sok szép Kodály-kórusművet énekeltek, emellett az egyetemes és kortárs zeneirodalom alkotásai is felcsendültek. A fellépők és a szervezők örömmel hallgatták meg egymás műsorát, és azzal a jóleső érzéssel távozhattak, hogy Erdélyben még mindig vannak lelkes énekkarok és énekesek, akik éltetik a szép énekszó múzsáját.
A XXVIII. Tordaszentlászlói Kórustalálkozó a református templomban megtartott istentisztelettel kezdődött. Balázs Attila helyi református lekipásztor szerint, ha  megtapasztaljuk   Isten kegyelmét és áldását, akkor a létrejött Isten-élmény arra sarkallja az embereket, hogy Istent dicsőítsék. – Isten dicsérete alázatot is feltételez.  Isten dicsőítése énekkel is történhet, az énekléssel pedig együtt jár az öröm. Legyen a mai találkozás és együtténeklés az Isten-dicsőítés része, fejezzük ki Istennek iránta érzett hálánkat és örömünket, részesedjünk egymás örömében! – buzdított Balázs Attila református lelkipásztor. Szőke Zoltán nyugalmazott református lelkész arról szólt a jelenlevőknek, hogy a kórustalálkozók által Isten dicsőségét és embertársaink javát egyaránt szolgálják.
– Ünnep a mai nap: a nemzet, a falu, a magyar dal és kultúra ünnepe. Itt, Szent László királyunk szobra előtt állva a magyar nyelvterület tizenkét dalárdája által csendül a szép magyar ének – közölte Bodizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanár, a kórustalálkozó egyik főszervezője, az istentisztelet után, a templomkertben, a Szent László szobor körül felsorakozott kórusoknak.
Széman Péter, az EMKE országos elnöke Erdély legjelentősebb seregszemléjének nevezte a tordaszentlászlói kórustalálkozót. – A lényeg most a találkozás és az együtténeklés. Kultúránk továbbvitele fontos feladat. Az EMKE mindig támogatta a dalárdák, kórusok megalakulását – mondta Széman. A templomkertben a közös éneklés során fellépett a helyi fúvószenekar is, és szavalt Enyedi Tamás.
A szép, napos idő lehetővé tette, hogy az énekkarok végigsétáljanak a falu utcáin, majd a helyi kultúrházban Enyedi Tamás  RMDSZ-es megyei tanácsos elmondta: már gyerekkorától kezdve bekapcsolódott a kórustalálkozó  szervezésébe. Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) elnöke felelevenítette azt, hogy a kórustalálkozó ötletgazdája édesapja, Guttman Mihály (1926-2013) karnagy  volt.
A fellépő együttesek a következők voltak: tordaszentlászlói énekkar (karnagy: Balázs Ágnes), temesvári Új Ezredév Református Központ kórusa (karnagy: Szabó Gabriella), ma­gyar­fenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), szilágy­perecseni református énekkar (karnagy: Józsa István), a magyarországi mezőkeresztesi kamarakórus (karnagy: Birtalan Judit), a kolozsvári földészek Bethlen Gábor Dalköre (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), szilágyperecseni Citera Együttes (vezető: Gáspár Attila), a Kolozsvár-Alsóvárosi refor­má­tus egyházközség ve­gyeskara (kar­nagy: Adorjáni Júlia Katalin), a Nagybánya-Óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy Emese), a nagyenyedi református egyházközség vegyeskara és a Kochárda nőikar összevont kórusa (karnagy: Basa Anna Mária),  a magyarkapusi vegyeskar (karnagy: Jenei Tünde) és a magyarországi Meglepetés énekegyüttes (vezető: Rózsa Zoltán).   A kórustalálkozó záró eseménye  az volt, amikor Szőke Zoltán nyugalmazott tiszteletestől a karnagyok átvehették a zászlószalagot, a Szent Lászlót ábrázoló agyagplakettet (Suba László tordai képzőművész alkotását) és a jelenlétet tanúsító emléklapot.
Ezt követően Kalotaszegről, a tordaszentlászlói kórusmozgalomról szóló kisebb kiadványokat ismertették.
Az együttesek többsége nagyon jól teljesített. A tiszta intonáció mellett emeljük ki a muzikális előadásmódot, a zenei dinamikai jelzések betartását, az érthető szövegmondást. A kortárs zeneszerzők alkotásait – így Birtalan József népdalfeldolgozásait – hallgatva nem csak a kórusművek esztétikai értékéről győződhettünk meg, hanem arról is, hogy milyen közérthetőek, könnyen leénekelhetőek ezek a dalok. A mezőkeresztesi énekkart – amelyet a település polgármestere, Majoros János is elkísért erdélyi kiszállására – még egyszer meghallgathattam a kórustalálkozót követő napon, vasárnap, amikor a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség templomában a délelőtti istentisztelet után léptek fel.  A kamarakórus szép teljesítménye – amely jórészt az erdélyi származású karnagynak, Birtalan Juditnak is köszönhető – még jobban megerősítette a karéneklés, azaz a  szép énekszó múzsája iránti elköteleződés fontosságát.  Szabadság (Kolozsvár) 

Népdalzsoltáros emlékezés
Születésnapi ünneplésre készültek, emlékkoncertté változtatta a sors a tiszaújvárosi eseményt. Birtalan Józsefet november 10-i születésnapján akarták köszönteni, a település köztiszteletnek örvendő, jeles polgára, a kiváló zeneszerző és karnagy szeptember 20-án elhunyt. November 12-én így az ő jelenléte nélkül, de személyisége erejét, kisugárzását mindvégig érezve csendültek fel dalai, szerzeményei a szép tiszaújvárosi református templomban a helybeli református énekkar és a mezőkeresztesi kamarakórus közös előadásában. Az egyesített énekkart a zeneszerző özvegye, Birtalan Judit vezényelte, a lélekemelő hangverseny mindenkit mélyen megérintő összhatása is az ő nagy tapasztalatának, művészi érzékének, érzékenységének köszönhető. Amiben természetesen benne van gazdag és sikeres pályájuk több mint négy évtizedes marosvásárhelyi munkássága, öröme, bánata, küzdelme is. 2000 őszén települtek át az iparosodás nyomán felfejlődött kelet-magyarországi helységbe, a város és vezetősége barátsággal, megbecsüléssel fogadta őket, ők pedig a rájuk jellemző művészi igényességgel, kitartó, kemény és következetes munkával fellendítették az ottani és a környékbeli kóruséneklést. Ennek meggyőző tanúságát nyújtotta a múlt vasárnapi emlékkoncert is.
Sokan vettek részt a főhajtáson. A helyiek és a mezőkeresztesiek mellett budapesti, debreceni, egri barátok, rokonok, ismerősök, tisztelők voltak részesei az emlékidéző estnek. Birtalan József szülőhelye, Szilágybagos valóságos kis küldöttséggel képviseltette magát a koncerten, amelyen kimondottan csak egyházi jellegű Birtalan-szerzemények szólaltak meg. Tizenkettőt tolmácsoltak az énekesek, ezt a reformáció 500. évfordulója is sugallta, de a feldolgozások nyilván a zeneszerző népi kötődéseit, a bartóki, kodályi tradíciókhoz való szoros kapcsolódását, irodalmi ihletettségét is gazdagon visszatükrözték. Nem hiányzott a műsorból a komponista egyik legismertebb műve, a Templom és iskola és közkedvelt Csángó himnusza sem. A megzenésített Reményik-verset a debreceni Református Kollégium híres Kántusa előadásában, hangfelvételről hallgathatta meg a közönség. A nagy múltú együttes vezető karnagya, Berkesi Sándor a dal felcsendülése előtt arról beszélt, felkérésére hogyan született meg a szerzemény és kelt életre 1989. november 5-én a debreceni Nagytemplomban tartott ősbemutatón. Birtalan József egyéniségét és életműve jelentőségét a helyi református lelkész, Varga István, Fehérvári Gyula szilágybagosi lelkipásztor, Bráz György tiszaújvárosi polgármester, Fekete Béla kórustag méltatta. Éles Mihály énekes tisztelgését saját versébe fogalmazta. Tóth Istvánné Reményik Sándor költeményét szavalta el. Puskásné Ispán Franciska kóruskarnagy, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanulmányi igazgatója, a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja levélben továbbította ünnepi gondolatait Birtalan Juditnak. Befejezésül ebből idézünk: „Azok közé tartozom, akiknek ajándékot jelentett az Ő munkássága, és bár többnyire telefonon beszéltünk egymással, mindig nagyon közel volt hozzám lelkileg, mert Tőle tanultam megbecsülni az erdélyi magyarokat. Nem harsogott és nem panaszkodott, hanem felmutatta leánykórusa előadásában a legkomolyabb bartóki, kodályi értékeinket. Igazi SZÁLFA férfi volt, akiből sugárzott a tudás, a hozzáértés az élet iránt és a szülőföldje iránt… Birtalan József hite, Isten adta tehetségéből fakadó szuggesztivitása, szeretni való emberi mivolta is velünk marad.” Népújság (Marosvásárhely)