Az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztálya a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében, november 14-én megtartotta konferenciáját Kolozsváron, amelyet idén Réthy Mór emlékének szenteltek abból az alkalomból, hogy a híres matematikus és fizikus 160 éve született. Réthy Mórnak, aki 1874 és 1886 között Kolozsváron volt egyetemi tanár, nagy szerepe volt abban, hogy a kolozsvári magyar egyetemen meghonosodott a Bolyai-féle nem euklidészi geometria oktatása. A szakosztály, a Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, valamint a Radó Ferenc Matematikaművelő Társaság 2006 óta évente Farkas Gyula Emlékéremmel díjazza azokat, akik legtöbbet tettek a matematikai műveltség terjesztéséért, a tehetséggondozásért. A díjat idén Biró Judit, a Székely Mikó Kollégium (Sepsiszentgyörgy) tanára, Kürthy Katalin, a Báthory István Elméleti Líceum (Kolozsvár) és Olosz Ferenc, a Kölcsey Ferenc Líceum (Szatmárnémeti) nyugalmazott tanárai vehették át. Az emlékérem Széchenyi Kinga magyarországi képzőművész munkája. A családias, megható ünnepségen részt vettek az előző évek díjazottjai közül Bandi Árpád (Marosvásárhely), Néda Ágnes (Kolozsvár), Farkas Miklós (Segesvár). A tavalyi díjazott Tárnoky György (Nagyvárad) azóta elhunyt. /Borzási Péter: Réthy Mór Emlékkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

Kárpát-medencei fiatalok vetélkedője
Bihar megye – Polgárosodás és modernizáció a “boldog békeidőkben” címmel tizenkettedik alkalommal szervezett az Ady Endre Líceum történelem katedrája kárpát-medencei történelmi vetélkedőt.
A Festum Varadinum keretében sorra kerülő Polgárosodás és modernizáció a “boldog békeidőkben” című vetélkedő péntek délután dr. Gyáni Gábor és dr. Fleisz János történész professzorok előadásával kezdődött. A Budapestről érkezett akadémikus a polgárosodás fogalmát körvonalazta előadásában, ugyanakkor beszélt a magyarországi városok polgári fejlődéséről is. dr. Fleisz János helytörténész, önkormányzati képviselő Nagyvárad helyét határozta meg a dualizmus kori Magyarország fejlődéstörténetében. Előadásából kiderült: Szent László király városa nem csak az összesített, hanem az ágazati városok közötti rangsorokban is a harmadik-negyedik helyet foglalta el. Irodalmi visszaemlékezésében Krúdy Gyula, Szabó Dezső és Babits Mihály alakját is megelevenítette.
Történelmi séta
A Magyarországról, Szlovákiából és Erdélyből érkezett fiatalokból álló 15 csapat az elhangzott előadásokból villámkérdéseket is kapott. A résztvevők ugyanakkor egy történelmi sétán vettek részt, melynek során meglátogatták a városházát és más intézményeket, továbbá megtekintették a megyeszékhely egyébb nevezetes épületeit. Az elhangzott városismertetőkből szintén kaptak kérdéseket a három tagú csapatok. Az előző évekhez képest újdonságnak számított, hogy a benevezettek egy kisfilmet is készítettek erre az alkalomra, melyben azt a települést mutatták be, ahonnan érkeztek. A zsűri ebben a kategóriában különdíjjal jutalmazta a Budapesti Szent László Gimnázium csapatát. A tíz fordulós vetélkedő kérdései a 19. század végi és 20. század eleji politikai, gazdasági, kulturális viszonyait ölelte fel, tudtuk meg Fleisz Judittól, az Ady Endre Líceum aligazgatójától, a vetélkedő főszervezőjétől.
Ügyesen szerepeltek
Elsősorban a polgárok életmódjára, a szórakozási szokásaikra, az oktatás helyzetére irányuló kérdésekre kellett válaszoljanak a versenyzők. Nehéz dolga volt – a budapesti Gyáni Gábor, a zilahi Bíró Judit, a kisvárdai Szűcs András valamint a nagyváradi Fazakas Gábor pedagógusokból álló – zsűrinek, tudtuk meg Fleisz Jánostól, aki titkári szerepet töltött be a testületben. A diákok nagyon ügyesen szerepeltek. Végül a nagyváradi Mihai Eminescu Főgimnázium került ki győztesként. A második helyezést szintén nagyváradiak érték el: az Ady Endre Líceum XII. D osztályának három diákja. Szintén dobogós lett a komáromi Selye János Gimnázium csapata. A résztvevők az Oktatási Minisztérium által elismert oklevelekben részesültek. Fleisz Judit érdeklődésünkre elmondta: a rendezvény a kárpát-medencei fiatalok egymásra találásának a célját szolgálta és ennek jegyében szervezik meg jövőre is.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Történelmi vetélkedő: Szent István király és kora
Nagyvárad – Szombaton Szent István és kora címmel szervezett az Ady Endre Középiskola kárpát-medencei történelmi vetélkedőt diákoknak a díszteremben, a Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében.
 Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében hagyományosan, az idén immár 14. alkalommal megszervezett vetélkedő támogatói a Tanügyminisztérium, a nagyváradi önkormányzat, az Alma Mater, a Communitas és a Sapientia Varadiensis alapítványok, valamint a Helyi Közszállítási Vállalat (OLT) voltak. Fleisz Judit, az Ady Endre Középiskola aligazgatónője az erdon.ro-nak elmondta: a versenyre- mely szerepel a szaktárca hivatalos naptárában- a házigazda tanintézeten kívül a váradi Mihai Eminescu Főgimnáziumból és a Szent László Római Katolikus Gimnáziumból, a budapesti Kós Károly Kollégiumból, Petőfi Sándor Gimnáziumból és Szent László Gimnáziumból, a derecskei II. Rákóczi György Gimnáziumból, a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumból, a szlovákiai Révkomáromból, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból és a szilágysomlyói Simion Bărnuţiu Líceumból érkeztek résztvevők. Pénteken Szentjobbon tartottak történelmi sétát a fiatalok, ahol dr. Draskóczy István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár és Kurilla Gábor római katolikus plébános tartott előadást nekik, majd megkoszorúzták Szent István és Mercurius szerzetes szobrát.
Tizenegy forduló
A szombat délelőtt zajlott megmérettetésen Tóth Márta igazgatónő köszöntötte a versenyzőket, arra hívva fel a figyelmüket, hogy a rendezvény a kulturált szórakozás és a tanulás keveréke, kiváló lehetőség arra, hogy kamatoztassák a tudásukat és ugyanakkor megismerjenek más fiatalokat, szokásokat és környezetet is. A megszólítottak egyébként húsz, 3 fős csapatba tömörültek, a feladatsorokat pedig az Ady líceum történelem katedrájának tanárai állították össze. A zsűriasztalnál dr. Draskóczy István, dr. Fleisz János, valamint Ősz Gábor, Vincze Zsolt és Biró Judit történelemtanárok foglaltak helyet. A tizenegy fordulós versenyen nem csupán írásbeli feladatok (keresztrejtvény-fejtés, szövegfelismerés, puzzle stb.), hanem villámkérdések is szerepeltek. Az első helyezettek könyvjutalmakban részesültek, illetve okleveleket és emléklapokat is kaptak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Különleges előadást mutatnak be Marosvásárhelyen
Papírmese
Új premierre kerül sor Marosvásárhelyen e hét csütörtökén. November 26-án 19 órakor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Levél utcai Stúdió 2.1 Színházában az évad második bábos bemutatóján vehetnek részt az érdeklődők. Kozsik Ildikó előadását, melynek címe Papírmese, a másodéves magiszteri bábművészet szak hallgatói adják elő.
Mint azt az egyetem közleményében olvashatjuk, az igencsak egyedinek és érdekesnek ígérkező produkció a hallgatók közös és egyéni munkája nyomán a zene és az együttgondolkodás segítségével a papír mint anyag megismeréséből, a belőle kialakítható formák koherens történetté való alakításával teremti meg azt a vizuális narratívát a nonverbális csoportos gyakorlat során, amely mindenki számára lehetőséget ad arra, hogy az animációs színház hatásmechanizmusainak köszönhetően saját, belső ritmusú történetet éljen meg a nézőtéren.
Az előadás egyben vizsgaanyag is, és mint ilyen, elsősorban művészetpedagógiai szempontból van kiemelkedő jelentősége, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a bábművészet ma is érvényes és igényes színpadi nyelv kicsik és nagyok számára egyaránt.
A Papírmese című produkcióban fellépnek a másodéves magiszteri bábszínész évfolyam hallgatói: Aracs Eszter, Borbíró Judit, Kiss Ágnes, Simonyi Réka, Szilvai Balázs, Szívós Réka, Szűcs Réka, valamint a harmadéves, alapfokon tanuló bábszínész szakosok: Dőry Brigitta, Fekete Gréta, Szabó J. Viktor. Irányító tanár: Kozsik Novák Ildikó. Az előadás időtartama 30 perc.
(Knb.)
Népújság (Marosvásárhely)

A legnagyobb ünnep
Az ünnep és az ünneplés akkor tud teljes lenni, ha örülni tudunk mások örömének. Valami ilyesmi fogalmazódott meg bennünk a szovátai Teleki Oktatási Központban, ahol minap pedagógusok ünnepeltek pedagógusokat. S ha a hétköznapok azért válnak egyre szürkébbekké, mert szinte átláthatatlan intézkedések keserítik az oktatásban dolgozók mindennapjait, itt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének e csodálatosan szép hajlékában nyoma sem volt a nyomottságnak, a tehetetlenségnek, az anyagi és erkölcsi kiszolgáltatottságnak.
Igen, azon a délelőttön mindenki boldogan, felszabadultan mosolygott. Erdély egész területéről és a fővárosból érkezett magyar óvónők, tanítók, tanárok nagy boldog családja gyűlt egybe a hívó szóra, hogy részesei, résztvevői legyenek az Ezüstgyopár-díj, a legrangosabb romániai magyar pedagógus-díj átadásának. Ezt a kitüntetést azok a pedagógusok érdemlik ki, akik hosszú, több évtizedes munkájukkal beírták nevüket a jövő aranykönyvébe, hiszen akiket ők oktattak, neveltek, tulajdonképpen a jövőt jelentik.
Sokan közülük nem csupán otthon, a településükön, a megyéjükben ismertek és elismertek, akadnak, akiknek munkásságát országszerte, sőt a határon túl is értékelik. Elismertségüket szakmai körök, tudományos társaságok, különböző szervezetek méltatásai, oklevelei, helyezései bizonyítják, de mindannyian egyetértenek abban, hogy leginkább az Ezüstgyopár-díj átvétele jelenti számukra a legmeghatóbb jutalmat. Mert azt a pedagógustársaktól kapják egész életpályájuk sikerességéért.
Idén – kétévente kerül erre sor – 49 díjat adtak át, ebből kilencet megyénkbeliek kaptak: Bartha Imre sporttanár (Barót), Cseh Béla zenetanár (Kovászna), Dimény János testnevelő szakos (Barót), Dobolyi Aladár sportedző (Kézdivásárhely, post mortem), Farkas István földrajz–történelem szakos tanár (Sepsiszentgyörgy), Kotta László fizikatanár (Sepsiszentgyörgy), Kövér Sándor sporttanár (Sepsiszentgyörgy), Papp Zoltán biológia és földrajz szakos tanár (Kovászna) és Szakács Zoltán fizika–kémia szakos tanár (Sepsiszentgyörgy).
Díjaikat népes diákcsapat előtt vehették át: azok a kiemelkedő tanulmányi eredményt felmutató középiskolás tanulók voltak jelen (évfolyamonként minden megyéből egy-egy), akiket a pedagógusszövetség megye elnökségei Mákvirág-díjra érdemesítettek. A kissé megtévesztő elnevezésű elismerésre azok érdemesülnek, akik a könyv, a tanulás mellett a különböző elismerés-özönökön túlmenően osztályuk, iskolájuk, településük fontos eseményeinek elindítói, szervezői, kivitelezői voltak. A beérkezett pályázatok bizonyítják, sok ragyogó teljesítményt felmutató fiatal reménykedett a díj elnyerésében, közülük négyet jelölt az RMPSZ megyei elnöksége a megelőző tanév eredményei alapján: Dáni Esztert (IX. osztály), Tamás Andreát (X. osztály, mindketten a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum tanulói), Bod Réka Barbarát (XI. osztály, sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum) és Boga Bíborkát (XII. osztály, Baróti Szabó Dávid Líceum). Bolyai-díjban részesült Csutak Balázs (Székely Mikó Kollégium – a hazai magyar XII. osztályos tanulók közül ő érte el a legtöbb pontszámot matematikából), akinek felkészítő tanára, Bíró Judit is elismerő oklevelet kapott.
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Árva és nehéz sorsú gyermekek mentsvára - Újraírt sorsok
Miközben karácsony előtt azon gondolkodunk, hogy mi legyen a századik játék, amit megveszünk csemetéinknek, talán meg sem fordul a fejünkben, hogy vannak gyerekek, akiknek nemhogy ajándékra, hanem a mindennapi betevőre sem telik.
Mélyszegénységben élő családoknál, ahol az apróságok fűtetlen lakásban alszanak, legtöbbször még kenyér sem kerül az asztalra, és nem járnak iskolába, mert nincs cipőjük, ruhájuk. Bár kevesen, de közöttük is vannak „szerencsések”, akiknek a sors olyan jótevőket küld az útjukba, akik segítenek nekik kitörni a nincstelenségből. Ezt a nemes küldetést vállalta fel Sebesi Halmágyi Ildikó református lelkész, aki az évek során 181 nehéz sorsú gyereket menekített ki a mostoha környezetből, és nevelt fel az általa létrehozott havadtői gyermekotthonban. Takaros ház és gondozott udvar tárul elénk, amint betérünk a havadtői gyermekotthon kapuján. Míg sok lakásban, ahol egy-két gyerek van, minden lépésnél játékokba, földön heverő tárgyakba botlik az ember, itt, ahol 23 gyerek nevelkedik, patyolattisztaság és rend vesz körül. A falon szinte tenyérnyi üres felület sincs, minden- hol a gyerekek – egykori és jelenlegi bentlakók – fotóiból készült montázsok teszik otthonossá a környezetet. Halmágyi Ildikó anyai büszkeséggel mutogatja a fényképeket, amelyekről életvidám, barátságos gyerekek köszönnek vissza, nem is gondolnánk, hogy mennyi keserűség jutott nekik, mielőtt az otthonba kerültek. A fényképek között gyöngybetűkkel megírt levelek, amelyekben a havadtői mentsvárból már kirepült fiatal felnőttek mondanak köszönetet mindazért, amit az itt töltött évek alatt kaptak. A lelkésznőnek címzett egyik levél utolsó sora megragadja a figyelmem: „Mindazt, ami ma vagyok, Önnek köszönhetem!” Miközben beszélgetünk és a fényképeket nézegetjük, a gyerekek sorra érkeznek haza az iskolából, és mindenik hangosan, tisztelettudóan köszön: Békesség Istentől! 181 gyereket neveltek fel A lelkésznő elmondta, napközi otthonokat működtettek a Nyárád- és Küküllőmentén, ahol a legszegényebb gyerekeket próbálták felkarolni. Látva a mostoha sorsokat, a nincstelenséget, megfogalmazódott benne, hogy szükség van egy otthonra, ahol ezek a gyerekek emberhez méltó körülmények között élhetnek, ahol biztosítva van az étkeztetésük és taníttatásuk. Tizenhat éve működik a havadtői otthon, és az évek során 181 gyerek nevelkedett itt. Jelenleg 23-an laknak a takaros házban, a legkisebb alig három-, a legnagyobb 23 éves. Vannak közöttük árvák, félárvák vagy problémás családokból származók, de olyanok is, akiknek élnek a szüleik, nem is alkoholisták, de félreeső, kis településeken élnek, nincs munkahelyük, és otthon nem tudják biztosítani a gyerekeknek a megfelelő étkeztetést, iskoláztatást. Kenyér helyett kukoricadara vízzel és sóval Mindenik gyereknek sajátos története van, szinte mindeniknek a családi gyökerei visszanyúlnak a pásztorkodáshoz. A legnehezebb körülmények között éltek, ahol a nincstelenség határozta meg a mindennapjaikat. – Került ide hat testvér, a legnagyobbik fiú a tehéncsordát őrizte, már 6-7 éves korában rá volt bízva ez a nagy felelősség. Falun az a szokás, hogy akinek a tehene a csordában van, az adja az élelmet arra a napra, vagy tíz lejt. De az apának nem kellett az élelem, hanem a tíz lej. Így a gyerek egész nap éhesen hajtotta a teheneket, és miután ezt befejezte, este 9-től következett a másik műszak, kellett őrizze a kukoricát reggel hatig. Tehát neki se éjjele, se nappala nem volt. A többi testvér kenyeret esetleg egy hónapban egyszer látott, amikor kivették a gyermekpénzt, vettek egy-két kenyeret, és a következő hónapig megint nem került kenyér az asztalra. Elmesélték a gyerekek, hogy a kukoricadarát, amit a tyúkoknak adnak, megkavarták, tettek bele sót meg vizet és megették. Vagy kifogták a patakban a pirkát és élve megették. 7-8 év kellett elteljen ahhoz, hogy ne gyűjtsenek a párna alá élelmet. Itt nálunk napi ötszöri étkezés van, naponta tizenöt-húsz kenyér fogy el, és így is sokáig este, reggel kenyér volt a párnájuk alatt. Ilyen nehéz keresztekkel indulnak útnak, és az otthon töltött pár hónap, pár év, a sok nélkülözés egész életükben végigkíséri őket. Sok esetben verekedések, dulakodások voltak a családban, hol a kés állt az ajtóba, hol a balta az asztalba – elevenítette fel a szomorú sorsokat a lelkésznő. Olyan gyerekről is mesélt, aki a falutól négy kilométerre lévő majorháztól járt mindennap iskolába, reggel 5 órakor elindult, hogy 8-ra beérjen. Amint jött le a hegyről, a nedves fűben csupa víz lett a ruhája. A nélkülözésben élő nagyszülők nevelték. – Az iskolában nagyon felfigyeltem rá, mert tanult, mindig jó jegyei voltak. A haja tele tetűvel, koszos volt, de nagyon édes. Kerestem neki egy családot, de utólag kiderült, hogy éjjel dolgoztatták, paszulyt kellett bontson. Az iskolában a fáradtságtól egy idő után órán aludt el, így szólt az igazgatónő, hogy gond lehet vele, és az unszolásomra elárulta, milyen sorsa van. Valójában ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezeket a gyermekeket egy otthonba kellene beköltöztetni – emlékezett vissza a lelkésznő. Különösen megrázó történet áll egy másik gyerek mögött, akinek végig kellett néznie, amint két testvére bennég a házukban. Egy kis, vidéki településen történt, hogy az anya a házba bezárva magukra hagyta a két gyereket, a faház pedig lángra lobbant. A harmadik testvér eközben az apával volt a juhokat őrizni, mire hazaértek, már lángokban állt az otthonuk. Testvéreit nem sikerült kimenekíteni. Mindent megtermelnek. A havadtői gyermekotthon önfenntartó, csupán nagylelkű adományozók segítségére számíthatnak. Vannak, akik ruházattal, anyagiakkal segítenek, mások elviszik nyáron táborozni a gyerekeket. A lelkésznő mellett Szász Mária szakácsnő, valamint Járai Kinga és Bíró Judit nevelők gondoskodnak a gyerekekről. Délutánonként pedagógus segít nekik a tanulásban. Az élelmiszerek nagy részét ők maguk termelik meg, tehenet, kecskét, szárnyast, sertést tartanak, zöldséget, gyümölcsöt, búzát termesztenek. Amiből fölösleg van, azt elcserélik olyan termékekre, amire szükség van. A ház körüli munkából mindenik gyerek kiveszi a részét, amikor nincsenek iskolában és nincs tanulnivalójuk, besegítenek a konyhában, ruháikat maguk mossák. – Nagyon fontos az önállóságra nevelés. Arra törekszünk, hogy úgy neveljük őket, hogy amikor kikerülnek innen, álljanak meg a saját lábukon. Nem tudom garantálni, hogy felnőttként meg tudják majd engedni maguknak az automata mosógépet, vagy hogy minden élelmiszert a boltban megvásárolhatnak. Itt mindenki mindenhez ért, ha lesz majd kertjük, biztosan fogják tudni azt rendezni, és megtermelik maguknak az élelmiszereket – magyarázta a lelkésznő. Mindemellett testvérként szeretik egymást, a nagyobbak mindenben segítik a kisebbeket, ha valamelyiknek baja van, mindenki ott terem. Mint mondta, a gyerekek Havadtőre és Gyulakutára járnak óvodába és iskolába, majd a legtöbben az erdőszentgyörgyi líceumban tanulnak tovább. Az iskolából csak jó visszajelzések érkeznek, hogy mennyire kedvesek, segítőkészek, csendesek, nincsenek gondok velük. Példás a magaviseletük, nagyon sok a jó tanuló. Tanulnak, mert szeretnék többre vinni, mint amit otthon láttak. Van a környéken egy virágkertészet, ahol a gyermekek 16 éves koruk után dolgoznak nyáron, maguk keresik meg a pénzüket. Akadnak tehetséges fiatalok, akik a marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceumban folytatják tanulmányaikat, és természetesen támogatják őket ebben. A tapasztalat azt mutatja, hogy az otthonból kirepült fiatal felnőttek megállják a helyüket az életben, munkahelyük van, családot alapítottak. Az évek során egyesek egyetemet végeztek, mások szakmát tanultak, és itthon vagy külföldön ügyes kezű szakemberként sikeresen helytállnak. Ilyenkor érezzük, hogy nem volt hiábavaló a munkánk – fűzi hozzá Halmágyi Ildikó. 13 liter pörkölt, 5 kiló laska A ház barátságos konyhájában Manyi néni fogad. Szász Mária az, aki gondoskodik arról, hogy mindennap jóllakjon a népes gyermeksereg, és bizony nem titok, hogy néha a tányérra kerülő finomságok mellett egy ölelésért is odaszaladnak hozzá a legkisebbek. Miközben teával kínál, árad belőle a szó, olyan szeretettel mesél a gyerekekről, mintha a sajátjai lennének. A falon méretes betűkkel kifüggesztett házirend, amit minden gyereknek be kell tartani, nem szabad az asztalnál szürcsölni, csámcsogni, sem pedig a sáros lábakat föltenni a székre. Huszonhárom korgó gyomrot naponta többször jóllakatni bizony nem kis munkával jár. Manyi néni elárulja, hogy egy ebédre 12-13 liter pörköltet készít, amihez egy veder megtisztított és felvágott hagyma szükségeltetik. Egy rántottához egy egész „kofrázs” tojást kell eltörni, amikor pedig túrós vagy mákos laska lesz a második fogás, egy kisebb zsák (5 kg) laskát főz meg. Mosolyogva hozzáteszi, bizony mindig fel kell készülni arra, hogy ne ürüljön ki elsőre a fazék, ugyanis a gyerekek nagy része általában kér repetát. Néha Manyi néni az általa készített finomságokkal ösztönzi a gyerekeket, például a legkisebbek, ha ügyesen elszámolnak húszig, „csillagos tízes” ebéd lesz a jutalmuk. Távozásunkkor lelkesen integet utánunk a gyerekcsapat: szépek, ápoltak, kedvesek és tisztelettudóak. Érthetetlen, hogy miért jut egyes gyerekeknek ilyen mostoha családi háttér, viszont öröm látni, hogy vannak emberek, akik annak szentelik az életüket, hogy új esélyt biztosítsanak nekik.
Menyhárt Borbála

Faluünnep hálaadással
Szörcse
Harmadik alkalommal szervezett a Szörcsei Református Egyházközség presbitériuma őszi hálaadási napot. A Mindenért hálát adjatok mottóval zajló rendezvényen adományokat is fogadtak, amelyet a hatszáz lelket számláló falu református templomának javítására fordítanak – tudtuk meg a település lelkipásztorától, Bíró Erikától.
Az események sora istentisztelettel kezdődött, a szabadtéri áhítat fő gondolata a hálaadás köré fonódott. Ez nemcsak a bőséges termésért szólt, azért, ami az asztalra kerül, hanem mindenért, ami körülvesz bennünket, a mindennapokért, az isteni gondviselésért, a lelki ajándékokért is. A napot számos vetélkedő tarkította, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Király Klaudia és Bíró Judit a kicsik szórakozását biztosította, a programban kötélhúzás, zsákban ugrás, íjászverseny is szerepelt. A felnőttek óriáskerék-emelésben, sörivásban és traktorhúzásban vetélkedhettek – utóbbi versenyszámban Kovács Dezső bizonyult a legjobbnak. Fellépett a csernátoni Pántlika néptánccsoport, a helybéli, illetve székelytamásfalvi Szász Lehel és Szakács Loránd. Koncertben sem volt hiány, színpadra lépett a Fortuna és Insect együttes, az estét utcabál zárta a kovásznai Pince Band zenéjével körítve. Bíró Erika érdeklődésünkre elmondta: eredetileg úgy tervezték, hogy hálaadáskor ünneplik a református templom felújításának befejezését is. Az elképzelést a munkálatot végző kézdivásárhelyi cég húzta át, amely sem minőségben, sem időben nem teljesítette vállalását. Új kivitelezőt kerestek, így október utolsó vasárnapján kerül majd sor a felújított templom átvételére, amikor a reformáció 500. évfordulóját is ünneplik. Ez alkalommal 50 fát ültetnek el, a csemetéket fiatalok fogadhatják majd örökbe, és 25 éves korig viselhetik gondjukat – vázolta.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)