A tervezett angliai merényletek az asszimilációnak az illuzórikus jellegére terelik a figyelmet. Az angliai merénylők ugyanis kivétel nélkül pakisztáni származású, de már Angliában született és a felső középosztályban szocializált állampolgárok, akiknek elvben valódi angoloknak kellene lenniük. Egy romániai magyar csak akkor asszimilálódhat a román kulturális közösségbe (a román nemzetbe), ha magáévá teszi annak a kisebbségekkel szembeni előítéleteit. Egy Furo Iuliu a román nacionalistánál is szenvedélyesebben utál minden magyart. Bíró Béla hangsúlyozta: a posztmodern világ bajaira csak a kulturális közösségek hozhatnak megoldást. /Bíró Béla: Az asszimiláció drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

A közvélemény visszafojtott lélegzettel várja, kiről fog még kiderülni, hogy a Szekuritáté munkatársai közé tartozott. Közben az Antena 3 nevű kereskedelmi adó egy volt magas rangú szekustisztet is bemutatott. Buzau megye egykori szekuritátés vezetőjét, a Nagy-Románia Párt egyik parlamenti képviselőjét. A Szekuritáté volt ezredese ma is büszke egykori munkájára. Felháborodottan visszautasította azt, hogy az általa irányított szervezet besúgókkal dolgozott volna. Csupa feddhetetlen jellemű, a nemzeti érdekek iránt mélyen elkötelezett hazafit szerveztek be, akikkel a tartó tisztek általában baráti kapcsolatokat is kialakítottak. A volt ezredes nem titkolta: ma havi több mint húszmillió régi lejes nyugdíjban részesül /a mai átlagnyugdíj több mint hétszerese/. /Bíró Béla: „Apró” következetlenségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

A kormány és az igazságügy-minisztérium energiáit is az új nemzetbiztonsági törvény szövegének módosítása köti le. S itt van az úgynevezett nemzetbiztonsági okokból titkosított szekus-dossziék nyilvánossá tétele is. Ahhoz, hogy a kisebbségi kérdés nem csak Romániában, de az összes környező országban is nemzetbiztonsági kérdés, jószerével már hozzászoktunk, írta Bíró Béla. Az, hogy egy országban a politikai élet képviselőinek múltjára vonatkozó adatokat nyilvánítanak nemzetbiztonsági okokból titkosaknak, az már nemzetközileg szinte példátlan. Ez azt jelenti, hogy az országban továbbra is titkosszolgálati eszközökkel bebiztosított politikai diktatúra érvényesül. Valakik a nemzetbiztonság nevében próbálják aláásni az állampolgárok politikai biztonságát. /Bíró Béla: A biztonság zűrzavara. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

Madách remekéről, Az ember tragédiájáról 1861-es megjelenése óta rengeteget írtak, beszéltek, vitáztak. Újabb könyv jelent meg a drámáról, Bíró Béla terjedelmes kötete: A Tragédia paradoxona, Liget Műhely Alapítvány, Budapest – Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006. Madách főművéről sokan mondták, hogy inkoherens, kiérleletlen, inkább lírai, mint drámai alkotás. A szerző szerint a hiányolt koherencia megvan a műben. Bíró azokra a Madách fejlődését döntően meghatározó szellemi hatásokra összpontosít, amelyeket a kutatás figyelmen kívül hagyott. Bíró Béla bőven elidőzött a Tragédiával összefüggő gnosztikus analógiáknál, részletezte az író szabadkőműves kapcsolatait. /N.M.K.: Új könyv a Tragédiáról. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Hétvégén Gyergyószárhegyen tartotta évente megrendezett szakmai táborát a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). A két napos rendezvényen az írott és elektronikus, a közszolgálati és kereskedelmi média egyaránt képviselve volt, ahol kiosztották a MÚRE-díjakat. Az újságírók maguk jelölik e díjakra kollégáikat. A Tomcsányi-emlékdíjat Sajó Norbert pályakezdő rádiós kapta, a marosvásárhelyi Gaga Rádió műsorvezetője, a Sebesi Imre emlékdíjat pedig Rostás Péter István vehette át, 16 éves rádiós munkája elismeréséül. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont díját Jancsó Katalin, a Brassói Lapok olvasószerkesztője kapta. A két legrangosabb elismerést, a MÚRE nívódíját írott sajtóban Bíró Béla publicista, elektronikus médiában pedig Schneider Tibor televíziós szerkesztő, a közszolgálati televízió munkatársa kapta. Idén a sajtónyelv volt az előadások, viták központi témája. Elsősorban az intézménynevek magyarra fordításával, idegen eredetű és jövevényszavakkal kapcsolatos hibákról, hiányosságokról volt szó. A tanácskozás végén az újságírók szakmai szervezete ajánlást szövegezett meg A magyar nyelv védelmében címmel, amelyben arra kéri a szerkesztőségekben dolgozó kollégákat, hogy fokozottan vigyázzanak a magyar nyelv tisztaságára. /F. I.: Kiosztották a MÚRE díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ Ambrus Attila MÚRE-elnök A sajtó és a köznyelv címmel tartott bevezetője után Komoróczy György nyelvművelő a nyomtatott sajtó nyelvi hibáira irányította a figyelmet, majd Nagy Miklós Kund szerkesztő A közszereplők nyelvi hatásai című előadása következett. A nyelvi tisztaság mintapéldájaként Komoróczy a Krónikát említette. A továbbiakban Szól a rádió címmel Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió felelős szerkesztője a rádiós nyelvhasználatról tartott előadást. /Jánossy Alíz: MÚRE-közgyűlés: mellőzni az idegen szavakat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

A Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevője volt Debrecenben Bíró Béla. A legkülönbözőbb témákról lehetett a magyar tudományosság legkiemelkedőbb képviselőinek előadásában naprakész információkat szerezni. – Gyengül az összetartozás-tudat. A magyar kormány – az új nemzetpolitikai irányvonal jegyében, takarékossági intézkedésként – megszüntette a határon túliak budapesti Márton Áron Szakkollégiumát, amely az elmúlt másfél évtizedben magyar fiatalok ezrei számára tette lehetővé a Magyarországon való tanulást, Bíró Béla sietett hozzátenni: „majd (jobbára) az ottani érvényesülést (is).” A magyarországi továbbtanulási lehetőségek ugyanis (a csökkenő erdélyi magyar szaporulattal karöltve) az erdélyi középszintű és felsőfokú oktatást fokozatosan válságos helyzetbe sodorták. Egyre nehezebben sikerül betölteni a helyeket. A cikkíró szerint „nemcsak a színvonalas önreprodukció lehetőségeit kell megtanulnunk kiharcolni, de azt is hogyan kell élni az új lehetőségekkel.” Azt, hogy egységes magyar nemzetstratégia lesz-e vagy sem, azt csak a jövő döntheti el, de hogy új erdélyi magyar nemzetstratégiának lennie kell, az mind kétségtelenebb, állapította meg. /Bíró Béla: Nemzetstratégia. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

A kisebbségi törvény kulturális autonómiára vonatkozó kitételeinek elutasítása kapcsán Bíró Bélának eszébe jutott a múlt század harmincas éveiben megjelent dr. Jancsó Elemér A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században című kötete, amely egyebek közt a Martinovics-féle összeesküvés dokumentumait is feldolgozta. A Reformátorok Társaságának katekizmusában írta Martinovics: „A forradalmárok Magyarországot autonóm tartományokra óhajtották felosztani, amiket csak tág szövetségi kötelék tartott volna össze. Ilyen tartományoknak szánták Magyarországot, aztán Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát Illíria néven, a felvidéki tót megyékből Szlavonica néven szintén külön autonóm tartományt akartak kialakítani és végül Erdély és a Bánság egy részéből Valahica néven román tartomány létesítését vélték elérhetőnek.” Ez mutatja, hogy a föderációs gondolat a magyar forradalmi értelmiség gondolatvilágában is a kezdetektől jelen volt. /Bíró Béla: Magyar föderalisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Nem a Gyurcsány-beszéd jelenti az igazi társadalmi veszélyt, hanem az az alapgondolat, amellyel a szocialista és a liberális oldal megpróbálja Gyurcsány Ferencet és csapatát felmenteni a felelősség alól, s amely úgy hangzik, hogy „minden politikus hazudik”. Az MDF virtuális szövetségesével, a számos vonatkozásban szintén gátlástalanul hazudozó Fideszel is keményen szembehelyezkedve, mindvégig színtiszta igazat mondott, állította Bíró Béla. Hozzátette: ha a magyarországi közvéleményben élne még az erkölcs halvány emléke, most a liberális, a szocialista és a Fidesz-KDNP szavazók többsége az MDF-re szavazna. /Bíró Béla: Hazugságok a hazugságról. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Csehországtól Lengyelországig, Magyarországtól Romániáig és Bulgáriától Észtországig a politikai életet kormányválságok bénítják meg. Mindenfelé patthelyzet alakul ki. A társadalom azonos nagyságrendű többségekre tagolódik. Bíró Béla szerint nem igaz, hogy a térség diktatúráiban mindig egy kisebbség terrorizálta volna a többséget. Szerinte a diktatúrákban a hatalmat Németországban, Oroszországban és Kelet-Közép-Európa csatlós államaiban is egy többség ragadta magához. /Bíró Béla: Többségi demokrácia. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A bukaresti Magyar Kulturális Központban mutatták be október 18-án Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal /Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2006/ című, bukaresti értelmiségiekkel folytatott beszélgetéseket tartalmazó interjúkötetét. Vitát fakasztott a bukaresti bemutatón Bíró Béla felvetése, miszerint a szabadság önfelszámolása történt a bukaresti magyar értelmiség esetében, és ezt „eufóriájukban nem vették észre”. Beke Mihály András, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója túlspekulációnak nevezte Bíró Béla vehemensebb állításait. /G. E.: Feltáráskísérlet. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Bíró Béla szerint 1956 októberében még a legelfogultabb baloldaliak is azonnal a forradalom oldalára álltak. Budapest népében mindannyian önmagunkra ismerhettünk. Erdély virtuális forradalmárait puszta gondolataik illetve vágyaik miatt büntette a bosszúálló hatalom. A rendszer működtetői felismerték, hogy a szinte átjárhatatlan államhatár dacára a romániai magyarság továbbra is a magyar nemzeti közösség szerves része, a romániai magyar irodalom továbbra is az egyetemes magyar irodalom elidegeníthetetlen összetevője maradt. Amint azt Stephano Bottoni történész kutatásai bemutatták, a Szekuritáté 1957-es országos konferenciájának legfőbb témája az úgynevezett magyar és a zsidó nacionalizmus lett. A Magyar Autonóm Tartomány sorsa ekkor pecsételődött meg. Megindult a román pártapparátus és közélet megtisztítása a magyar és a zsidó „káderektől”. „Belülről rohadtunk meg” – írta Bíró Béla. Az átlagember most is a volt cinkosokra szavaz. Az erdélyi megtorlás kegyetlenebb volt a magyarországinál is: anélkül váltak az emberek áldozatokká és árulókká, hogy legalább hősökké válhattak volna. /Bíró Béla: Forradalom nélkül. 1956 a romániai magyarság rettenetes tragédiája is. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Erdélyiek a budapesti barikádokon címmel kering egy szöveg az interneten, amely a Csíkszeredában szerkesztett www.erdely.ma honlapra való hivatkozással a nagyváradi Lokodi Ferencnek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjának, a budapesti „forradalmi harcok” egyik frontemberének beszámolóját kommentálja. Bíró Béla közölte, hogy Magyarország lakói az utcai erőszakot határozottan elítélik. Ezért az utcai harcokban való részvétel kompromittálhat mindenkit, aki a határon túli magyarok érdekében Magyarország határain kívül és belül – Pomogáts Bélától Orbán Viktorig – szót emel. A magyarországi értelmiség továbbra is ellenséges író- és újságíró-szövetségekbe, szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges „mozgalmakba” tömörülve, mindinkább a politikai kizárólagosságok szolgálatába szegődik. Az egységes magyar nemzet fennmaradhat-e, nem attól függ, hogy Magyarországon ki kerekedik felül, hanem attól, hogy a magyar értelmiség képes lesz-e kivívni magának a jogot ahhoz, hogy a maga és ne az „önmagukat mindig többséginek hirdető” mások módján lehessen magyar. Bíró Béla szerint a Lokodi Ferencek „hősi harcai” „újabb december 5-i kudarcokat hozhatnak a nyakunkra”. /Bíró Béla: Ír és magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./ Előzmény: Frontvonalban, erdély.ma, okt. 26. – Ebben Lokodi Ferenc beszámolt arról, hogy jelen volt október 23-án a tüntetéseken, amikor közel 150-en sebesültek meg a rendfenntartó erők brutális fellépése nyomán. A rendőrök számtalanszor a tüntetők közé lőttek, hol könnygázgránátokat hol pedig gumilövedékeket, fejmagasságban. A kormányhoz közeli médiumok szélsőjobboldali csőcselékről beszélnek.

„A románokkal alig-alig tudjuk megértetni magunkat, de hát „jobbára ugyanezekben az alapvető kérdésekben magyarországi „nemzettársainkkal” sem igazán vagyunk képesek szót érteni”, mondta Bíró Béla. Bíró Béla jobbára elitértelmiségiekből álló közönség előtt beszélt nemrég Budapesten. Többen is helyeslésükről biztosították. Bíró Béla szóvá tette csodálkozását, hogy a március 15-én szónokló politikusok (határokon innen és túl) ma is büszkén emlegetik ama tizenkét pontot, amelyben szerepel Erdély Magyarországgal való uniója. Bíró magyarázni kezdte, hogy az egységes magyar nemzet fogalmát nem szeretné elvetni. Ő csak azt mondta, hogy bármelyik állam szerezze is meg a terület fölötti hatalmat, köteles legyen tiszteletben tartani annak etnikai realitásait. /Bíró Béla: Az itthon melege. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

„Míg az 56-os események romániai utóhatásait ismerjük, sőt, román nyelven is már több könyv megjelent, a szerb-macedón-bolgár térségre gyakorolt hatásáról nem sokat tudunk” – fogalmazott Beke Mihály András, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Bukarestben, a Román Kulturális Intézetben november 15-én, a magyarban 16-án tartják a kerekasztal-értekezletet, 1956: A magyar forradalom és regionális kihatásai címmel. Az eseményt a Magyar Kulturális Intézet, a Román Kulturális Intézet és a Lengyel Intézet szervezi közösen. Az értekezlet célja a legújabb kori történelem perspektívájából átgondolni azt, hogy milyen kihatásuk volt 1956 végén a budapesti megmozdulásoknak nemcsak Magyarországon, hanem néhány más közép-európai országban is. Részt vesznek bulgáriai, macedóniai, lengyelországi, szerbiai és magyarországi történészek, újságírók, politológusok és az akadémiai és kulturális élet személyiségei. Áldozatok hősök nélkül címmel előadást tart Bíró Béla, esztéta, politikai kommentátor, a csíkszeredai Sapientia Egyetem előadótanára. Stark Tamás, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa A megtorlástól a „puha” diktatúráig. A magyar út a hatvanas és a hetvenes években címmel értekezik. Szimo Mladenovszki professzor, a Szkopjei Egyetem történelmi tanszékének vezetője az 56-os magyar forradalom Macedóniában kiváltott hatását tárja fel. /G. E.: Régiós 56 – feltárás. Bukaresti kerekasztal a magyar, román és lengyel kulturális intézetekkel.= Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Péterffy Irén „nem átallott még büszke is lenni arra, hogy ő a nyilatkozatot képes volt nem aláírni”, tehát nem vállalta, hogy besúgó legyen. „Péterffy attitűdjét a posztmodern szemlélő joggal tarthatja nevetségesnek.” – írta Bíró Béla, és megmagyarázta: mit változtatott a hatalommal való akkori akár nyílt szembeszegülés is a helyzeten, a helyzetünkön? A román kommunizmus nem bukott meg. Minden ment (és megy) tovább a maga tragikomikus útján. Bíró Béla szerint Péterffy Irén úgy vélte „(oh, sancta simplicitas!), hogy az aláírást elutasítva, valamiféle hőstettet hajtott végre. S még ma sem látja, hogy valójában csak önmagát tette tönkre és nevetségessé.” Bíró Béla fölvetette: „magyarázza már meg valaki, hogy mi ez az egész ötvenhat körüli világra szóló felhajtás! Ők, ötvenhatosok tényleg balekok lettek volna „mindannyian”? Mert ha igen, akkor a romániai magyar tragikomédiában (Dürrematt szavaival) továbbra is a „legrosszabbra” számíthatunk.” /Bíró Béla: Van még, ami fáj? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Puskás Attila nyílt levelet írt Bíró Béla újságírónak, egyetemi adjunktusnak. Bíró Béla írása az Új Magyar Szóban jelent meg, tehát – mivel Puskás közvetve érintett – a médiaetika szerint közölniük kellett volna írását. Azonban az Új Magyar Szó nem közölte reagálását. Bíró Béla az ötvenhatosokkal gúnyolódott: ,,...Péterrfy Irén ott csücsül a maga kis börtönében, úgy vélvén (oh, sancta simplicitas!), hogy az aláírást elutasítva, valamiféle hőstettet hajtott végre.” Majd: ,,...csak önmagát tette tönkre és nevetségessé. Ahelyett, hogy mindent beismer és aláír, amit elvárnak tőle, mindenkit bemárt, akit föltétlenül kell, és megpróbálja magát úgy hasznossá tenni, hogy bizton számíthasson a titkos-szolgák őrangyali gesztusaira is, mint »mások tették«„... Aztán: ,,...még büszke is balgaságára...” B. B. feltette a sértő szónoki kérdést (azaz állítást!): ,,...magyarázza már meg valaki, hogy mi ez az egész ötvenhat körüli világra szóló felhajtás! Ők, ötvenhatosok tényleg balekok lettek volna »mindannyian«?” 1956-ról ne ironizáljon senki, ne nevezze balgáknak, balekeknek az erdélyi magyarjainkat, akiknek karrierjük lett oda egyszer s mindenkorra. Ők hősök voltak. /Puskás Attila, a balek: ’56-ról ne csúfolódjanak! Nyílt levél Bíró Bélához. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./ Előzmény: Bíró Béla: Van még, ami fáj? – Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20.

A csatlakozás előtti utolsó országjelentésbe magyarországi javaslatra, a román megfigyelők tiltakozása és az RMDSZ-képviselők távol tartása ellenére is fontos kisebbségvédelmi kitételek kerülhettek be. Kiket képviselnek azok a román megfigyelők, akik a Moscovici-jelentés vitája során magyar kollégáik távollétében méltányosnak tartották minden követ megmozgatni azért, hogy a kisebbségvédelmi kitételek ne kerülhessenek be a jelentésbe, kérdezte Bíró Béla cikkében. Vajon kötelessége-e a magyar nemzetiségű tisztségviselőknek a nyilvánosságban a román kulturális közösség „állami-intézményi” álláspontját („többségi” döntéseit) elfogadni? Ők ugyanis állami beosztásaikban elvileg egyszerre képviselik az intézményt (implicite az állampolgári nemzetet) és annak a kulturális közösségnek a tagjait, melyből vétettek. Milyen alapon kampányolnak az Európai Unió intézményeiben az állampolgári nemzet eszméjével és egy olyan egyetem „multikulturalitásával”, amely a gyakorlatban megtűri azt, hogy bizonyos tárgyakat magyar nyelven oktassanak, de amelynek szenátusa a többségi demokrácia alapján dönt minden olyan kérdésben, amelyben a döntés a kisebbségeket illetné meg. A magyar feliratokat – az erre vonatkozó határozat és a Nyugaton forgalmazott ilyen jellegű propaganda ellenére – egy év múltával sem lehet elhelyezni, s amikor Hantz Péter erre magánakcióként kísérletet tesz, azt az egyetem vezetői karhatalommal hiúsítják meg. Hantz Péter magánakciója indokolt volt. A magyar feliratok elutasítása egy „multikulturális” egyetemen a magyarellenes érzület nyílt megvallása. /Bíró Béla: A civilizáció folyamata. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

Eddig nem tapasztalt civilizált légkörben sikerült a magyar és román közélet különböző személyiségeinek tárgyalniuk december 4-én a területi és egyéb autonómiaformák kérdéséről. A vitára az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja és a Román Akadémiai Társaság (SAR) által Autonómiatervezetek és közpolitika címmel szervezett kerekasztal biztosított keretet. Bíró Béla egyetemi tanár úgy értékelte, az autonómia megteremtése nem elsősorban a magyar közösség érdeke, hanem a román politikai közösségé. Bakk Miklós, a BBTE Politikai Tudományok Karának adjunktusa és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke egyaránt azt mondta, a területi autonómia nem közpolitikai kérdés. Bakk felhívta a figyelmet, hogy irányítása alatt elkészült és román nyelven is megjelent egy autonómiatervezet-csomag, amely a közvita elindítását célozza. Izsák úgy értékelte, „a székelyeknek az autonómia nem javaslatot, hanem egy alapvető kollektív jogot jelent”. Sorin Ionita, a SAR kutatási igazgatója előadásában azt próbálta alátámasztani, hogy a székelyföldi megyék az esetleges területi autonómia esetén nem lennének képesek megélni a kormányzati támogatás nélkül. /Gujdár Gabriella: Román-magyar kerekasztal a területi autonómiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./ Alina Mungiu Pippidi, a SAR elnöke úgy vélte, az ország területi felosztásának az újragondolása előtt el kell végezni azokat a szaktanulmányokat, amelyek világosan megmutatják: kik nyernének, és kik veszítenének az újraszervezésből. Izsák Balázs szerint a székely népnek alapvető joga az önrendelkezés, melynek az államon belül próbál érvényt szerezni. /Gazda Árpád: Autonómia – etnikai vagy finanszírozási kérdés? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

Bíró Béla egyetemi tanár nyerte el az Év oktatója kitüntetést. A Sapientia Egyetem gazdaság- és humántudományok kara által létrehozott díjat december 19-én immár harmadik alkalommal osztották ki az egyetem kisaulájában. A narratológiát és drámaelméletet oktató Bíró tudományos és oktatói tevékenységéért, valamint a hallgatói véleményezések alapján kapta meg a kitüntetést. A díjat 2004-ben – a csíkszeredai campus kettéválásának évében – hozták létre, amikor András Szilárdot díjazták. Tavaly két személy – dr. Balázs Lajos és Kassay János – részesült az elismerésben. /Kozán István: Év oktatója a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./

Autonómia és liberalizmus címmel hirdetett konferenciát az RMDSZ legfiatalabb platformja, a Nemzeti Szabadelvű Kör (NSZK). A meghívó szerint az értekezlet célja az lett volna, hogy ,,kiszélesítse a párbeszédet egyrészt a civil szervezetek, az akadémiai szféra, az ifjúság, az üzleti világ és a média képviselői, másrészt a politika szereplői, a platformok és politikai csoportosulások között az önrendelkezés kivívásának részleteiről”, de az RMDSZ-meghívottak hiányoztak a múlt heti megbeszélésről. Dénes István moderátor elmondta: előzőleg az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke telefonon kérdőre vonta, hogy tudtuk nélkül milyen konferenciát szerveznek, illetve kifogásolta egyes meghívott előadók szerepeltetését is. A megbeszélésen végül többek között Bíró Béla egyetemi tanár, Kovács István unitárius lelkész, Dénes Judit, az NSZK soros elnöke, Gazda Zoltán és Kulcsár-Terza József, az Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ képviseletében vett részt. Bíró Béla kijelentette, ha egy társadalmi szerződés valamelyik félnek nem jó, azt jogában áll megvétózni, és a másik félnek kötelező (lenne) azt figyelembe is venni. Az MPSZ meghívottjai szégyenletesnek tartották, hogy az RMDSZ távolmaradással, mások munkáját hiteltelennek nevezve viszonyul a párbeszédhez. /Ferencz Csaba: Autonómia és liberalizmus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

A Tismaneanu-jelentés minden kétséget kizáróan az elmúlt másfél évtized talán legjelentősebb belpolitikai eseménye. Bíró Béla szerint „mindannyian együttműködtünk a rendszerrel”, de azért hozzátette: „a felelősségeket nem lehet összemosni.” Ceausescu kommunizmusának bázisával, a nacionalizmussal máig nem számolt le a politika. Nem beszélnek arról, hogyan zajlott le az erdélyi városok etnikai összetételének a megváltoztatása, a kisebbségeknek a politikai-gazdasági hatalomból és a kulturális nyilvánosságból való kiszorítása. /Bíró Béla: Az ártatlanság félelme. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

A spanyol kormány elismerte a „katalán nép” létét. A katalánok (akárcsak a baszkok) eddig nem lehettek nép, mert az önmagukat francia típusú demokratikus köztársaságoknak tekintő államokban az államhatalom legfőbb birtokosa a nép, ez utóbbi pedig az állampolgárok közösségét jelenti. Így aztán ezeknek az államoknak a területén nem lehetnek valódi kisebbségek, vagyis más származású, más nyelvű, más kultúrájú, azaz „idegen” állampolgárok. Az elmúlt fél évszázadban a látszatra már asszimilált népesség jelentős része ráébredt nyelvi-kulturális különbözőségére, és ezt a különbözőséget kulturálisan és politikailag is próbálta megjeleníteni. Az olaszországi Dél-Tirol autonóm területté alakult, Belgium vallon és flamand államszövetséggé változott, Spanyolország föderalizálódott, s az angliai devolúció következtében Skócia és Wales fokozatosan visszanyerte önállóságát. A francia típusú nemzetállam utolsó mentsvára a „nép” fogalma lett. Ha van katalán nép, akkor a katalánok joggal követelhetik, hogy Spanyolországot alakítsák át a spanyolok és a katalánok kölcsönös megegyezésére épülő laza konföderációvá. A „katalán nép” fogalmának elismerése nem jelenti Spanyolország szétesését, inkább hosszú távon államszövetség kialakulása előtt nyithatja meg az utat. /Bíró Béla: „Katalán nép”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

Az bizonyulhat helyesnek és törvényesnek, ami a politika erős embereinek az érdekeivel egybevág. Továbbra is érvényes Nicolae Iorga tétele, miszerint az igazság az, ami a nemzet érdekeinek megfelel. Olyan kispolgári ostobaságokkal mint lelkiismeret, igazság, tisztesség felvilágosult posztmodern korunkban csak a dilettánsok rontják politikai esélyeiket. /Bíró Béla: A politika „erkölcse”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Versenyfeladatok, azok elméleti háttere és friss kutatási eredmények – erről tartottak a hét végén kétnapos felkészítőt diákoknak és továbbképzőt tanároknak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban. Az első alkalommal szervezett Gróf Mikó Imre-matematikakonferencián az a hatvan magyar középiskolás és felkészítő tanáraik vettek részt, akik a nemrég Csíkszeredában tartott erdélyi magyar matematikaversenyen továbbjutottak a márciusban Szegeden sorra kerülő Kárpát-medencei döntőre. Biró Béla igazgató szerint a tizenöt évig a Mikóban és két alkalommal más középiskolában tartott erdélyi matematikai vetélkedők legjobb diákjai közül kerültek ki az elmúlt másfél évtized legeredményesebb reál teljesítményű fiataljai. /(fekete): Gróf Mikó Imre-matematikakonferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Összegyűltek az Európai Parlamenti jelöltségeket támogató aláírások. Örülhetnénk, hiszen – ha az RMDSZ-en belül nem sikerült is – mostantól az RMDSZ-en kívül megteremtődhetnek a méltányos politikai küzdelem feltételei, írta Bíró Béla. Szerinte azonban Tőkés László nem az RMDSZ politikai irányvonala mellé állít alternatívát, hanem – önmagát a romániai magyarság ombudsmanjának kinevezve – a nemzet egészének képviseletében lép fel. A túloldalon sem különbözik a mentalitás, RMDSZ-képviselőként Winkler is a romániai magyarság egészét véli képviselni, s ezzel Tőkés Lászlóról tartja azt, hogy nem képvisel senkit, de megosztja (az RMDSZ által képviselt) romániai magyarságot. Szemérmesen elhallgatja, a megosztás csak fokozódott azzal, hogy Sógor Csaba személyét, akinek bejutó helyre állításával talán lehetőség nyílt volna az egység fokozatos visszaállítására, az RMDSZ csúcsvezetése utasította el. Bíró szerint a magyar képviselők majd az EP nyilvánossága előtt a magyarság érdekeink védelmét – hathatós román közreműködéssel – kabaréba fullasztják. Bíró kifogásolta, hogy Tőkés László nem tud idegen nyelveket. Igaz, Winkler Gyula Transindexen olvasható interjúja sem kápráztat el az alany politikatudományi ismereteivel vagy dialóguskészségével, a régiókról szólva például a nemzet és az állam fogalmát összekeveri. /Bíró Béla: Elég elé. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Régi gondja a magyar tanügynek a román nyelv tanítása. A hivatalos szemlélet, amely a korábbi évtizedekben a román nyelvet a románosítás fő eszközének tekintette, s ezért csupán a román származású „káderekben” bízott meg. Bíró Béla szerint feladták az asszimilációs szempontokat, de a román származású tanárokat továbbra is alkalmasabbnak tekinti a román nyelv oktatására. A most folyó ellenőrzések alkalmasak arra, hogy kiderítsék: a magyar gyerekek azért nem tanulják meg kifogástalanul a román nyelvet, mert azt tanáraik sem beszélik kifogástalanul. /Bíró Béla: Mire kell születni? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Bíró Béla politológus kifejtette, a Gyulafehérvári Kiáltvány korszerű volt. Szerinte ha Erdély autonómiát kapott volna, az erdélyi magyarság elnyerte volna azokat a jogokat, amelyeket a románság is követelt magának, akkor minden másképpen alakult volna. Bíró Béla véleménye: „Ha az elcsatolt területeket az autonómia, a kisebbségi jogok nélkül olvasztották be Romániába, akkor miért lenne kisebb disznóság, hogy Erdélyt annak idején ugyanilyen módon Magyarországba próbálták olvasztani. Ha feldolgoztuk volna ezeket a kérdéseket, akkor mindannyiunk számára nyilvánvaló lenne, hogy mi sem voltunk teljesen ártatlanok. ” /Lokodi Imre: „Mi sem voltunk teljesen ártatlanok” = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Bíró Béla ismételten kifejtette, hogy a román és magyar értelmiség egymásra van utalva, fájdalmas, hogy távolodnak egymástól. A kisebbségi törvény elfogadása, a magyar állami egyetem vagy a román nyelv oktatása ügyében nem hangzik el európai szellemiségű értelmiségi állásfoglalás. A román értelmiség egyik vezéralakja, Gabriel Liiceanu ezekben a kérdésekben soha nem foglalt állást. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese ezernyi „készséges, a magyar tagozat ügyét megértő, sőt ennek érdekében nacionalista nemzettársaival is szembeszálló” román kollégára való utalással utasítja vissza Kónya-Hamar Sándor európai parlamenti tájékoztatóját. Kérdés azonban, hol vannak ezek a kollégák, amikor magyar ügyekben kell szavazni? /Bíró Béla: Karizma és nacionalizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Bíró Béla nem ment el a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára, Firenzében nyaralt, de a Duna Televíziónak köszönhetően részesei lehetett a történéseknek. Bíró Béla most is hangoztatta tárgyilagosságát: megdöbbentette, hogy a Kovászna Megyei Tanács által kihelyezett táblát egy szomszéd megye útügyi hivatala eltávolította, az is, hogy a Demokrata Párt a székely megyét egyoldalúan román földnek minősítette, tekintet nélkül annak történelmi múltjára és aktuális demográfiai viszonyaira. Azonban a cikkíró felfigyelt arra is, hogy a tévében egy erdélyi ifjú borízű hangon bejelentette a nézőknek, hogy Székelyföld nem Romániában van. Bíró Béla megmagyarázta, hogy Székelyföldet önmagukat székelyeknek is tekintő magyarok lakják, a területet többségükben románok /nem mindig legitim módon betelepített románok/ által lakott területek veszik körül, s a székely megyékben is számottevő román népesség él. Bíró szerint a csőlátásról van szó, az ősi román föld fanatikusait a Demokrata Párt bukaresti vezetői, az ősi magyar föld fanatikusait pedig – az általában tárgyilagos – Duna Tévé vezetése nem intette le. /Bíró Béla: A csőlátás kockázata. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

Sólyom László köztársasági elnök az MSZP elnökének és más vezetőinek explicit követelésére sem hajlandó személyesen elhatárolódni a Magyar Gárdától, mert tudja, hogy ezzel a társadalom veszélyérzetét gyengítené. Az elhatárolódáshoz konkrét bizonyítékra volna szüksége arra vonatkozóan, hogy az alapítókat valóban a demokratikus államrendet fenyegető szándékok vezérlik. A demokratikus társadalmak stabilitását jóval kisebb mértékben veszélyeztetik a szélsőjobboldali (vagy szélsőbaloldali) csoportok, mint az a hisztériakeltés, amelyet az MSZP és az SZDSZ (s ellentétes előjellel a FIDESZ) jó évtizede gyakorol, írta Bíró Béla. A kisközösségek tagjai akkor válnak közömbösekké a szélsőséges eszmékkel szemben, ha meginog a hitük a demokratikus értékekben, ha a politikusok gátlástalanul becsapják őket. Ha irreális veszedelmekkel riogatják a lakosságot (lásd 22 millió román), ha fasizmusnak vagy kommunizmusnak titulálnak jóformán mindent, ami politikai hatalmukat fenyegetheti. Sólyom László köztársasági elnök nem a kirohanások, hanem a demokratikus értékekhez való ragaszkodás útját választja. Ahhoz, hogy megtagadja a hisztériakeltőkkel való együttműködést, nem kevés emberi bátorságra is szüksége van. Erre a bátorságra a társadalomnak is nagy szüksége lehet, a szélsőségesek terrorjával csak egy bátor emberekből álló közösség képes megbirkózni. /Bíró Béla: Az erkölcs bátorsága. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./