Arany János-díjjal jutalmazta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Biró A. Zoltánt az utóbbi években elért kiemelkedő tudományos teljesítményéért. A díjazott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója és a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője. Az MTA indoklásában Biró publikációi mellett kiemelte a kutatásszervezési, intézményvezetési, valamint a helyi fiatal kutatók segítésére, helyzetbe hozására fordított munkáját is. Biró hangsúlyozta, hogy mindez nemcsak neki, hanem a KAM intézetnek is szól, hiszen ebben az elismerésben benne van munkatársainak munkája is. /Kozán István: Arany János-díj. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

Kolozsváron kilencven óta egyre több az olyan egylet, szövetség, társaság, amelyik célja megvalósítását rendszerint az ingatlan megszerzésével kezdi, még mielőtt érdemleges programja, tevékenysége lenne. Valahonnan megpályázzák és befolyik a pénz, a pályázók megélhetést és infrastruktúrát biztosítanak maguknak, azután csodálkoznak, hogy nem dől hozzájuk az érdekeltnek vélt közönség, a megálmodott intézmény üres terei konganak, írta Cs. Gyimesi Éva. Csíkszeredában, jóval a diktatúra bukása előtt, szervezett kutatóműhelyként dolgozott a KAM: Bíró A. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József és mások tudományos munkássága már a nyolcvanas években jelentős értékként épült be az egész magyar kultúrába, hivatkoztak is rájuk, még mielőtt ingatlankodni kezdtek volna. A kolozsvári Láthatatlan Kollégium, a Max Weber és a Pszichológiai Szakkollégium, valamint a Diotima (filozófia) is körülbelül kilencvenhárom óta működött úgy, hogy egyetemista (diák) tagjainak többsége önszerveződő csoportként, tudományos és oktatói feladatra képzetten rögtön beépülhetett a BBTE és más egyetemek tanszékeibe, biztosítva a helyben maradó (rezidens) tanárok utánpótlását, még mielőtt önálló jogi személlyé váltak, és székházuk is lett volna. Újabb és újabb egyetemi keretek lettek ugyan, a magyar hallgatók országos összlétszáma 23 ezer, de nincs meg az akkreditációhoz szükséges, Európában versenyképes oktatói személyzet. Az egész erdélyi kultúrában szellemi tőkefelhalmozásra van szükség, Cs. Gyimesi Éva szerint „mi tehetünk arról, hogy intézményeink párt- és pénzcsatolmányokká lettek, és jobbára diszfunkcionálisak.” /Cs. Gyimesi Éva: Ingatlankodunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./

Az amerikai Old Dominion University (ODU) és a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem közötti közreműködés lehetősége körvonalazódott nemrégiben Gyergyóremetén. Az ODU-t Balás E. András professzor, dékán, a Sapientiát Biró A. Zoltán docens, a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományok Karának kancellárja képviselte. Az ODU egészségtudományi karán dolgozó professzor felajánlotta támogatásukat: egy csíkszeredai tanár és egy diák egyetemükre látogathat. A tanárcsere-kapcsolatra is a lehetőség lenne, emellett a videó-kapcsolatot, sőt az élő közvetítést is megoldhatnák. – Meggyőződésem, hogy a Sapientia fontos szerepet tölt be az ittenieknek a világban való minél biztosabb eligazodásában – mondta a gyergyói gyökerekkel büszkélkedő dékán. Nagyapja Gyergyóremetén, édesapja – Balás Gábor jogtudós, művelődéstörténész – Gyergyószentmiklóson született, ő maga Budapesten látta meg a napvilágot 1951-ben. /Bajna György: Kapcsolatteremtő kézfogás. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 26./

Állapotok és változások címen jelent meg Csíkszeredán a Sapientia–EMTE Műszaki és Társadalomtudományi Karának kiadványa, a Térség–Érték–Társadalom (TÉT-Könyvek) sorozat indító-köteteként. Végzős egyetemi hallgatók tényfeltáró vizsgamunkáinak részleteit tartalmazza. A könyv szerkesztője, Biró A. Zoltán docens, a kar tanulmányi igazgatója írta ajánlásában, hogy mindegyik szövegrészlet mögött olyan adatbázis és tereptapasztalat áll, amelyből a későbbiek során nagyobb tanulmány vagy akár külön kiadvány is készíthető. Oláh–Gál Róbert, a jeles Bolyai-kutató kötetbe foglalta és újabb vizsgálódásai eredményeivel kiegészítette a különböző napilapokban és folyóiratokban a két Bolyairól és követőikről közölt írásait Bolyai Farkastól Farkas Gyuláig /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címen. A Marosvásárhelyi Rádió hallgatói már megismerhették Sebestyén Péter plébános Biblia-magyarázatait, most Örömhír /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ címen könyvben is összegyűjtötte gondolatait. /Könyvespolc a szerkesztőségben. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./

A Hargita megyei tanács két esztendővel ezelőtt kiterjedt társadalomtudományi vizsgálatokat kezdeményezett a KAM – a Regionális és Antropológiai Kutatások Csíkszeredai Központja –, valamint a Sapientia Egyetem csíkszeredai társadalomtudományi tanszékének közreműködésével. Február 15-én a csíkszeredai sajtótájékoztatón Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke, dr. Biró A. Zoltán egyetemi docens, a tényfeltárást végző munkacsoport vezetője és több kutató a „Székelyföldi elitek jövőképe” című vizsgálat témaköreit, illetve eredményeit ismertette. Arra a kérdésre, hogy melyik a legfontosabb székelyföldi probléma, amely nem tűr halasztást, az infrastruktúra volt a válasz, majd rögtön utána a munkahelyek, a munkanélküliség, az alacsony bérek következtek. Tizenötször kevesebben gondolták azt, hogy az autonómia lenne a legsürgősebb, vagy éppen a népességmozgás megállítása. /Székedi Ferenc: A székelyföldi elitek jövőképe. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./ A székelyföldi társadalom elitjének jelentős része csakis a turizmusban látja a térség fejlesztési lehetőségét, pedig még számtalan olyan kilátás van, amely kitörési pontot jelenthet – hangzott el a Székelyföldi jövőkép program bemutatásán. A kutatók tapasztalata szerint a jövőkép-stratégiák kidolgozásában problémát jelent az abban jártas szakemberek hiánya, ezért a térség számára egyre fontosabb a jól képzett társadalomkutatók feltérképezése. /Kozán István: Csak a turizmusban látják a jövőt. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

A magyar kormány új nemzetpolitikai koncepciójáról, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó, közösségépítést szolgáló normatív támogató és fejlesztési politikáról tanácskoztak március 22-én Bukarestben a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH), az erdélyi önkormányzatok, gazdasági, oktatási intézmények és civil szervezetek képviselői. A romániai magyar nagykövetség által szervezett találkozón Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója előadásában rámutatott, az elmúlt tizenöt évben kialakult támogatáspolitikához, beteg intézményrendszerhez brutálisan kellett hozzányúlni, mivel az nem a hatékonyság elvein, hanem a személyes politikai kapcsolatokon alapult. Az új helyzet, az új szabályok új stratégiát igényeltek. A magyar kormány célja a felzárkózásban, a modernizációban segíteni a határon túli magyar közösségeket, a felzárkózás vagy a leszakadás a tét. Erre a célra a költségvetés az eddigi 2,5 milliárd forintot biztosítja, amelynek 40 százaléka a romániai magyar közösségekhez jut. Az új koncepció szerint a Szülőföld Alap pályázati lehetőséget biztosít az oktatás, a kultúra és a tudomány területén, emellett megmaradnak a normatív támogatások is, melyekbe beletartoznak az identitásmegőrző programok vagy a kedvezménytörvény lebonyolítása is. A rendszer új pillére az uniós forrásokon alapuló fejlesztéspolitika, amely magába foglalja a külhoni magyarok lehetőségekről való tájékoztatását, versenyképességüknek növelését vagy a források biztos megszerzésére való felkészítését. A 2007 – 2013 időszakban 383 milliárd eurós nagyságrendben lehet pályázni uniós projektek finanszírozására. Ehhez kapcsolódva Rajnai Gábor, a MeH előadója elmondta, a határok is új funkcióhoz jutottak: immár nem elválasztanak, hanem összekötnek, közös tervezési lehetőségeket, régiók összekapcsolását kínálják fel. Ezt vázolta Székely Edit is. Csutak István volt integrációs államtitkár szerint a Magyarországról eddig kapott pályázati pénzek nagy részét nem hatékonyan költötték el, sőt, több esetben a pályázatban foglalt céltól eltérő módon használták. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere szerint, ha fejlesztési stratégiákról beszélünk, nem a gazdasági vonatkozásból kell kiindulni, hiszen „tizenhét év küzdelme nagyrészt arról szólt, hogy magyarul kell beszélni, a magyar kultúrát kell megtartani. Nekünk erről szól az életünk, és a gazdasági megközelítés ennek csak az eszköze. Aki így érzi jól magát, marad, más elmegy” – mondta Csegzi. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette, a nemzetstratégiai céloknak a székelyföldi határokon belül kell megvalósulniuk. Ezért jött létre az általa elnökölt Szövetség a Székelyföldért Egyesület. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa, Biró A. Zoltán szerint az eddigi támogatáspolitika néhol identitás-megőrzési vonalat követett. „Az a váltás, ami ma körvonalazódik, nagyon fontos. A magyar népesség hátrányos helyzetben van, ami az oktatást, önmenedzselést illeti. ” – mondta el Biró, aki szerint máris megkezdődött egy generációs váltás. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere megállapította, hogy a hármas határ nyújtotta lehetőségek, amelyekben hittek, nem hoztak sok hasznot, mivel nem volt közös stratégia és komoly infrastruktúra-fejlesztés. Törzsök Erika az ÚMSZ-nek nyilatkozott: „a nemzeti csőlátás, az önkéntes szegregáció sehová nem vezet. 2007. január 1-jétől Románia is az EU tagállama, és ez azt hozta, hogy a magyarság több mint kilencven százaléka azonos gazdasági, politikai és bizonyos értelemben jogi keretek közé került. Ez egy nagy kihívás, nagy lehetőség, ezzel a helyzettel meg kell tanulni jól gazdálkodni, hiszen jelentős források érkeznek a térségbe. Ugyanakkor Magyarországon tudjuk, hogy a kisebbségi létből adódó hátrányokat elsősorban az oktatás, a kultúra, a tudomány területén a támogatáspolitika adta eszközökkel meg kell tudni oldani. ” /Mihály László: A tét most a felzárkózás vagy a leszakadás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Térségi innováció: a helyzetképektől a stratégiáig címmel tartottak értekezletet május 25-én Hargita Megye Tanácsa, a Sapientia – EMTE, valamint a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja szervezésében Csíkszeredában. Az eseményen bemutatták a Biró A. Zoltán által összeállított, a székelyföldi elitek jövőképéről szóló tanulmánykötetet is. Az egynapos tanácskozáson több hazai és magyarországi szakember tartott előadást a térségfejlesztési témakörrel kapcsolatosan. /Kozán István: Térségfejlesztési konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./

Térség – Érték – Társadalom címmel szervezett konferenciát a Sapientia–EMTE csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszéke. Az eseményen bemutatták az előző tanévben végzett szociológus hallgatók diplomamunkáiból összeállított könyvet is. – A kötetbe válogatott tanulmányok a frissen végzett diákok első szakmai publikációinak, szakmai lépéseinek számítanak – mondta el Biró A. Zoltán tanszékvezető-helyettes. A Térség – Érték – Társadalom sorozat második kötete a folytonosságot is jelképezi. Május 30-án a konferencián olyan államvizsga-dolgozatokat mutattak be, amelyek mögött több hónapos szakmai tevékenység áll. A dolgozatok jelentős része egyes székelyföldi iskolák diákjait vette górcső alá. /Kozán István: Konferencia az egyetemen. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karainak végzős hallgatói idén kilenc szakról ballagtak – a leendő biomérnökök most először. Június 1-jén mintegy 254, diplomaszerzés előtt álló végzős egyetemista öltötte magára a szimbolikus talárt, és dobta magasba a kalapot az ünnepély keretében. A Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok, illetve a Műszaki és Társadalomtudományok Karainak végzőseit idén is ünnepélyes keretek között búcsúztatta az intézmény. Dávid László, az egyetem rektora a kisebbségi létből fakadó hagyomány szerepét hangsúlyozta. Biró A. Zoltán kari kancellár is arra figyelmeztette őket, a társadalmi hasznosság szolgálatába kell állítani mindazt az ismerethalmazt, amit az intézmény keretében elsajátítottak. Délután élelmiszeripari és környezetmérnököket avattak a Segítő Mária Gimnázium dísztermében. /Ballagtak a végzős egyetemisták. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 2./

Székelyföldi önkormányzatok, kulturális központok, alapítványok és egyesületek alkalmazottainak körében gyakran találhatók a Sapientia–EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Kara Társadalomtudományi tanszékén végzett szociológusok. Pár napja államvizsgáztak az első kommunikáció szakos hallgatók is, jelezte dr. Biró A. Zoltán professzor, kari kancellár. A 38 kommunikáció szakosból 26 minden vizsgáját letette és 24 jelentkezett államvizsgára. Mindannyian nagyon jó eredményt értek el. A négy év alatt tanítottak többek között eseményszervezést, weblapkészítést, protokollt, reklámtárgyakat, médiaszövegek szerkesztését, sorolta a professzor. Napjaink Székelyföldjén a sikeres kommunikálás az egyik legfontosabb szakmai tudást jelenti. A végzettek el tudtak helyezkedni. Ősszel indul a szociológia-vidékfejlesztés szak akkreditációja. Amennyiben három szak sikeres hitelesítése megtörtént, következhet majd az egyetemé is. Szakmai hátterüket egy kutatóintézet, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – is segíti. /Kozán István: Társadalomtudományi képzés, mint húzóágazat. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

Megalakult Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság tagjai az MTA romániai külső tagjai és a megválasztott köztestületi tagok. Jelenleg 392 romániai tagja van az MTA külső köztestületének. A 2007. júniusában lezajlott belső választások során a romániai köztestület megválasztotta a hat tudományterület 5–5 képviselőjét. Hozzájuk csatlakozik az MTA 17 romániai külső tagja, és együtt alkotják a 47 tagú Kolozsvári Akadémiai Bizottságot. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) tagsága az ősz folyamán megválasztja elnökét és alelnökeit. A KAB tagjai: A) Az MTA romániai külső tagjai: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Néda Zoltán, Németh Sándor, Péntek János, Péter Mihály Heinrich, Toró Tibor, Uray Zoltán. B) A megválasztott köztestületi tagok tudományterületek szerint: I. Bölcsészettudományok: Dávid Gyula, Kovács András, Egyed Emese, Keszeg Vilmos, Pál Judit. II. Társadalomtudományok: Bíró A. Zoltán, Rostás Zoltán, Salat Zakariás Levente, Benedek József, Vincze Mária. III. Orvosi tudományok: Kun Imre, Egyed-Zsigmond Imre, Szilágyi Tibor, Kovács Dezső, Jung János. IV. Műszaki tudományok: Dávid László, Csibi Vencel-József, Bitay Enikő, Köllő Gábor, Preitl István György. V. Természettudományok: Kása Zoltán, Szilágyi Pál, Paizs Csaba, Lingvay József, Fodorpataki László. VI. Agrártudományok: Csedő Károly, Tiboldi István, Wagner István, Márkus István, Bedő Imre. /Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz/Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Én, a Sapientia–EMTE csíkszeredai karainak hallgatójaként fogadom, hogy az egyetem törvényeit tiszteletben tartom. Nemzeti hagyományainkat, szellemi értékeinket megőrzöm és továbbviszem. Minden tehetségemmel és szorgalmammal arra törekszem, hogy az egyetem jó hírnevét, szakmám becsületét gyarapítsam – hangzott el szeptember 16-án Csíkszeredán az első évesek esküje a tanévnyitó ünnepségen. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke a kisebbségbe került magyarságnak küzdelmét vázolta fel. Dr. Dávid László rektor a közösségteremtés fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy érdemes tudományosságot teremteni, hiszen ez emeli fel Székelyföldet. A tanévnyitó alkalmával a Műszaki Társadalomtudományok Kar részéről Bíró A. Zoltán kari kancellár, a Gazdaság- és Humántudományok Kar részéről dr. Szabó Árpád köszöntötte a diákokat. Dr. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány nevében Árpád fejedelem-díjat adományozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek. /Takács Éva: Tanévnyitó a Sapientia egyetemen. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./ Hetedik alkalommal fogadta be elsőéves hallgatóit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Csíkszeredában a tanévnyitón Kató Béla rámutatott: „Ha meg akarunk maradni abban, amit évszázadok óta eleink összegyűjtöttek, hátrahagytak, azt a szellemi örökséget és a kincset meg akarjuk őrizni, akkor szükségünk van intézményekre. ” /Rédai Botond: Hetedik tanévnyitó a Sapientián. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 17./

A Sapientián működő szakok elismeréséhez a címzetes tanárok szerződtetése a legnehezebb. Még a héten benyújtja négy szakának akkreditációs kérelmét a romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökséghez (ARACIS) a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az év végéig pedig a marosvásárhelyi karon működő pedagógia és informatika szak elismerését is kérvényezi az intézmény vezetősége. A magánegyetemeken működő szakok elismeréséhez számos követelménynek kell eleget tennie az intézménynek. Így elsősorban a felsőoktatási intézményben legalább 70 százalékban főállású tanároknak kell tanítaniuk, amelyből minimum 25 százalék professzor és docens. A Gazdaság és Humántudományok Karon öt szak működik, ebből három – az agrár- és élelmiszeripari gazdaság, a könyvelés és a román–angol nyelv és irodalom – szak akkreditálását kérvényezik – közölte dr. Bakacsi Gyula csíkszeredai dékán. „A végzősök 50 százalékának kellett sikeresen államvizsgáznia, és ezt a feltételt teljesítettük is: a három végzett évfolyam diákjainak 75–90 százaléka diplomázott, mégpedig román élvonalbeli egyetemeken Bukarestben és Temesváron” – fejtette ki Bakacsi. A Műszaki és Társadalomtudományok Karon a szociológia–vidékfejlesztés szak akkreditálási dossziéja már összeállt. Bíró A. Zoltán, a kar dékánja elmondta, a karon működő tanszékeket intézetekké alakították át. Ezzel a lépéssel létrehozták a Műszaki Tudományok Intézetét, amelynek Szép Sándor rektor-helyettes a vezetője, és Bíró A. Zoltán vezeti a Társadalomtudományi Intézetet. A Sapientia-EMTE Marosvásárhelyre kihelyezett Műszaki és Humántudományok Karon működő pedagógia és informatika szakát szeretné akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Hollanda Dénes dékán szerint mindkét szak immár az összes feltételt teljesíti. Szélsőséges politikusok bármikor megpróbálhatnak keresztbe tenni a magyar egyetemnek. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálása ellen a Nagy-Románia Párt főtitkára, Gheorghe Funar emelt szót a szenátusban. Kolozsváron a Sapientia Természettudományi és Művészeti Kar környezetföldrajz–környezettudomány szakát szeretné elsőként akkreditáltatni az egyetem vezetősége. Dr. Tonk Márton dékán a Krónika érdeklődésére elmondta, a szak akkreditációs kérelmét csak 2008 őszén nyújtja be. /Prioritás az akkreditálás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Megújult a szervezeti és intézményi struktúra Csíkszeredában a Sapientia – EMTE Műszaki és Társadalomtudományok Karán. A változás összefügg az egyetem akkreditációs felkészülésével, jelentette be az intézmény újonnan kinevezett dékánja, Biró A. Zoltán. A műszaki és társadalomtudományi tanszék idéntől két önálló szakmai struktúraként működik tovább, viszont a kar megmarad adminisztratív egységként. A Társadalomtudományi Intézetet dékánként és megbízott intézményvezetőként Biró A. Zoltán vezeti, míg a Műszaki Tudományok Intézetét Szép Sándor rektor-helyettes. A társadalomtudományi képzés vezetését korábban, szaképítő professzorként, Rostás Zoltán látta el. Biró szerint az egyetemnek sikerült teljesítenie a kitűzött fejlesztési feladatokat, a szociológia–vidékfejlesztés és a kommunikáció szakon végzett hallgatók 85 százaléka jelenleg is a térségben dolgozik. A Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központ pedig több térségi, önkormányzati megrendelésnek is eleget tesz. /Horváth István: Struktúraújítás a Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

Közös nyilatkozatban szólítottak fel a választás során az RMDSZ melletti kiállásra több országos hatókörű civil szervezetek személyiségei, köztük Dáné Tibor Kálmán, Gaal György, Guttman Mihály, Jakobovits Miklós, Kántor Lajos, Kötő József, Könczei Csilla, Szabó Zsolt és Veres Valér. /A választási kampány végére értünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Ugyanez a közös nyilatkozat megjelent a Népújságban is, az aláírók névsora bővült, többek között a következőkkel: Ágoston Hugó, Béres András, Biró A. Zoltán, Bura László, Fátyol Rudolf, Gálfalvi Zsolt, Kovács András Ferenc, Lányi Szabolcs, Muzsnai Árpád és Szabó Ungvári Zrínyi Imre. /A választási kampány végére értünk. == Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

Csutak István nem nagyon szereti a székeket (lásd: Székek földje – Székelyföld? Hargita Népe, jan. 8.), különösen, ha azok a Székelyföldön vannak, s kisléptékű táj szerveződési formái, szerinte ez a szervezeti forma anakronisztikus, a korlátoltság melegágya. Biró A. Zoltán Csutak ironikus és ultimátumszerű hangnemét nem tartja követendőnek. Sokan fogják mondani, hogy megállapításai kissé igazságtalanok. Valójában csak elnagyoltak, a helyzet nem megnyugtató. Mindenki a maga kis tájegységét építi, mindenki a másikat akarja lekörözni– fejtegeti a szerző. A térségi elit „nem tud” egymással megegyezni, ez nem a regionális mítoszok maradványa, hanem a kompetenciahiány. Legyen jövőkép – mondja a szerző. A jövőkép nem akar összeállni. A térségi jövőkép kidolgozásához a rendelkezésre álló helyi kapacitás mértéke csekély. Tervezés, stratégiaépítés csak a fogalmak szintjén ismertek a térségi elit számára. A fejlesztéspolitikai gondolkodás gyakorlatilag kimerül abban, hogy pályázatokat kellene írni (értsd: pénzt kellene szerezni). Ez az országos kisebbségi közéleti-politikai térségi elit felelőssége. A székelyföldi térség jelenlegi elitjétől nem várható el, hogy önállón oldja meg saját fejlesztéspolitikai kérdéseit, külső rásegítés szükséges. A széki (regionális, kistáji) tagolódás a székelyföldi régióban nem csupán maradi történelmi produktum, hanem földrajzi-társadalmi adottság is. A gond nem a széki léptékű szerveződéssel van, hanem annak mai működési módjával. A térségi, kistáji tagolódás az egyik legfontosabb székelyföldi fejlesztési potenciál lehet. Térségi fejlesztéspolitikában való hasznosításukra ma még nincsenek meg a minimális intézményi keretek. /Biró A. Zoltán egyetemi oktató KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: Székelyföld? Fejlesztés? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15., Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A maroknyi székely nem porladt el. Nem kellene abbahagyni a székelyföldi jövőkép-vitát. Érvek, érvrendszerek, meggondolások és megfontolások ütköznek vagy egészítik ki egymást. Bíró A. Zoltán társadalomkutató azt írta, hogy a jövőkép a székelyföldi magánéletben sikeres, miközben lokális vagy regionális léptékben az ilyen kép nem akar összeállni. A történészek csodálkoznak azon, hogy a székelység gyakorlatilag számbelileg is megmaradt azon a területen, ahová megtelepedett. A székelység mindig alkalmazkodott a körülményekhez. /Székedi Ferenc: Szikla és kavics. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Nyolc felcsíki települést – Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Csíkrákos, Csíkszenttamás, Madéfalva és Csíkcsicsó – érintő fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Intézetének fiatal társadalomtudósai. A szakmai anyagról munkamegbeszélést is tartottak. Dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia Egyetem Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja a térségben való gondolkodás bevezetésének fontosságáról beszélt. /Kozán István: Felcsíki fejlesztési stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

A Pro-Print Kiadó 16 évvel ezelőtt, 1992-ben alakult Csíkszeredában. Egyike volt az akkortájt egyre-másra induló kiadóknak, hogy aztán fokozatosan kiemelkedjen a sorból, rangot, tekintélyt szerezzen kiadványainak a hazai és a magyarországi könyvpiacon. A megtett útról beszélt Burus Endre, a kiadó igazgatója. A kiadó neve mutatja, nyomdaként indultak, könyvek, folyóiratok, évkönyvek nyomtatását tervezték, majd bővítették tevékenységüket, vállalkoztak különféle tudományos, szépirodalmi és más jellegű művek megjelentetésére. Az erdélyi magyar kultúra ápolását, megőrzését és terjesztését kívánják szolgálni. Nagy sikerű könyvsorozataik a Krónika, a Múltunk, a Helyzet, a Térség Könyvek, a Lustra, a Magyar Kisebbség Könyvtára, a Források a romániai magyar kisebbség történetéhez. Kiadványaik a nemzeti önismeret, a magyarságtudat ápolásának forrásmunkái. Soha nem szenvedtek kézirathiányban. Ők lettek a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport akkreditált kiadója, az évek során többek között Bíró A. Zoltán, Gagyi József, Bodó Julianna, Oláh Sándor, Turós Endre munkáit jelentették meg. Hasonlóan alakult a kapcsolatuk a Székelyföld szerkesztőségével. Szoros az együttműködésük a Bárdi Nándor köré csoportosult fiatal magyarországi történészekkel, tanulmányköteteiket kiadják. Ezekhez a könyvekhez nyomdakészen kapják a kéziratot, a költségek 30 százalékát hazai és magyarországi pályázatokból fedezik, a többit maguk teremtik elő. Felvállalták a Székelyföld folyóirat holdudvarába tartozó írók, költők munkáinak kiadását a Lustra sorozatban. Ferenczes István, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Lőrincz György és mások könyveiről van szó. 2005-ben indult az Ignácz Rózsa életműsorozatuk. A Pro-Print évente átlag 15 címet jelentet meg, az utánnyomásokkal együtt lehet évi 25-tel számolni. Legnagyobb példányszámot – több mint tízezret – Fodor Sándor Csipikéje érte el. Egyik legsikeresebb kiadványunk a hatkötetes Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, román tudományos körökben is nagy a keresettsége. Mostani tervei közül pár cím: Stefano Bottini: Sztálin és a székelyek, Georg Kraus: Erdélyi krónika (Siebenbürgische Cronic – 1608–1655, fordította Vogel Sándor), A Magyar Népi Szövetség története, A kommunista párt magyarság-politikája, Erdély szövetkezeti intézményrendszere, Az erdélyi szászok pénzintézetei. /Borbély László: Pro-Print Kiadó, Csíkszereda. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 1./

A Székelyföld-vita gyakorlatilag meghódította a romániai magyar írott és elektronikus sajtót. A vitához hozzászólók számos olyan helyi, térségi belső erőforrást említenek példaként, amelyek a helyi szintű fejlesztések kiindulópontját képezhetik. Mindeddig nem került sor sem helyi, sem tájegységi, sem pedig székelyföldi léptékben az erőforrások módszeres, fejlesztéspolitikai jellegű számbavételére. Elsősorban a kistérségek és az egyes települések vezetőiben kell tudatosulnia, hogy nagyon fontosak a helyi szintű fejlesztési stratégiák. Foglalkozni kell a térség egészére kiterjedő fejlesztéspolitikai feladatokkal is. Térségi, országos és nemzetközi szakmai kiadványokban, folyóiratokban kell közzétenni a székelyföldi térséggel kapcsolatos fejlesztési programokat. Jelentős tényező, hogy a csíkszeredai Sapientia Egyetem keretében vidékfejlesztés szakos hallgatók is végeznek. (A szerző vidékfejlesztési szakértő.) /Biró A. Zoltán: Székelyföld, fejlesztés, szakmaiság. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./

Április 19-én Csutak István, az RMDSZ régiófejlesztési szakértője Székek földje – Székelyföld /Hargita Népe, jan. 8./ című vitaindító írása alapján konferenciát rendeztek Csíkszeredában. A Sapientia–EMTE csíkszeredai karainak épületében tartott, Székelyföld-vita című szakmai vitán azok vettek részt, akik korábban a sajtóban már hozzászóltak a cikkíró által felvetett kérdésekhez. A konferencián elsősorban a székelyföldi régiók jellemzőit próbálták meghatározni a résztvevők. „A Sapientia–EMTE szociológia és társadalomtudományi karának keretében működő Társadalomtudományi Intézet partnerkapcsolatba lép egy hasonló sepsiszentgyörgyi vidékfejlesztési intézménnyel” – jelentette Bíró A. Zoltán, a kar dékánja. /Horváth István: Székelyföld-vitazáró Csíkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Egységes felmérésre, az intézmények és a politikum összefogására van szükség Székelyföld gazdasági fejlesztése érdekében, hangzott el Székelyföld-vitán. A közeljövőben létrehozzák a Székelyföldi Fejlesztési Központot, amely többek között az egységes felmérés elkészítését is felvállalná, jelentette be Biró A. Zoltán, az EMTE Társadalomtudományi Intézetének professzora. /Székely Zita: Székelyföld fejlesztéséről vitáztak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 21./ A csíkszeredai KAM (Kulturális Antropológiai Műhely) és a frissen megalapított Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ jogi társulást kötött, létrehozzák a Székelyföldi Fejlesztési Központot, amely egy önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió szakmai alapjait teremtené meg ― jelentette be Bíró A. Zoltán, a Sapientia Egyetem dékánja. Számolni kell Brassó vonzáskörével is. A KAM-osok segítségével Sepsiszentgyörgyön Olosz Szabolcs közgazdász-szociológus létrehozta azt a kutatóközpontot, amely fiatal szakembereknek biztosít intézményi keretet, lehetőséget a tudományos munkához. Teljes mértékben civil kezdeményezésről van szó, egyelőre pályázati pénzekből teremtették elő az induláshoz szükséges összeget. Szakembereik egyelőre részállásban dolgoznak, remélik azonban, hamarosan főállásban teljes idejüket ennek a munkának szentelhetik ― mondta el Olosz Szabolcs. /Farkas Réka: Milyen Székelyföldön élünk, és milyent akarunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Csíkszeredán a Sapientia Egyetemen 117 hallgató ballagott az elmúlt hét végén. Az intézményt elhagyó fiatalok csak három évet tanultak, ők már a bolognai oktatási rendszer bevezetése után nyertek felvételt. – Ez az első alkalom, hogy nem egyetemi végzettségű hallgatókat búcsúztatunk – mondta köszöntőbeszédében Dávid László, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora, utalva arra, hogy az új felsőoktatási struktúra szerint tanulók további kétévnyi diákoskodás után kaphatnak egyetemi oklevelet. Dávid kitért az oktatási intézményt az utóbbi hetekben ért támadásokra is, hangsúlyozván, sokan vannak, akik távolról értékelik az oktatók és a vezetőség munkáját, elfelejtvén azt, hogy a sapientiás diákok az ország bármely egyetemén kitűnő eredményeket érnek el a vizsgákon. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere egy-egy könyvvel ajándékozta meg a végzősöket. Biró A. Zoltán, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja a vidéki térség és az egyetem közötti kapcsolat megvilágítására építette köszöntőjét. Székelyföld e része a Sapientia Egyetemnek is köszönhetően felértékelődött, mivel ez az egyetem biztosítja a világgal való kapcsolattartást – vélekedett Biró. /Kozán István: Sose feledjétek, hogy itt tanultatok! Ballagtak a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Hétéves fejlesztési-szakmai munka után elnyerte az akkreditációt a Sapientia Egyetemen, Csíkszeredán a szociológia–vidékfejlesztés szak. A Műszaki és Társadalomtudományi Kar keretében működő mérnöki szakok és a kommunikáció szak akkreditációjára három végzős évfolyam után, 2009 őszétől kerül sor. – A Sapientia Egyetemen a hagyományos mérnökavatón ünnep keretében búcsúzott az élelmiszeripari szak és a környezetmérnöki szak 56 végzős hallgatója. -A Magyar Tudományos Akadémia által életre hívott Kolozsvári Akadémiai Bizottságban (KAB) dr. Rostás Zoltán és dr. Biró A. Zoltán vesz részt választott tagként. A KAB keretében Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság alakult 20 taggal, csíkszeredai székhellyel. A térségi tudományos élet elismerésének jele, hogy a KAB ez év októberében a következő közgyűlését Csíkszeredában tartja. A Sapientia Egyetemen Csíkszeredában a Társadalomtudományi Intézet minden évben megrendezi a végzős hallgatók diplomamunkáinak eredményeit bemutató, szakmai verseny formájában szervezett műhelykonferenciát. A szociológia–vidékfejlesztés szakos végzősök 33 diplomamunkát mutattak be a kétnapos Térség – Érték – Társadalom műhelykonferencián. A kommunikáció-PR szakos végzős hallgatók „Kreatív térség” című konferenciáján 64 diplomamunkát mutattak be. /Sapientia hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

Idén ballagott az első olyan végzős évfolyam, amelynek hallgatói már a bolognai rendszer bevezetése után nyertek felvételt, tájékoztatott Csíkszeredán dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia–EMTE Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánja. A bolognai rendszer gyors bevezetése sok szakmai gondot okozott. A Sapientia szerencséje, hogy fiatal és rugalmas egyetem, nincsenek több évtizedes megrögzött szokások. A bolognai rendszerű képzés gyakorlatiasabb oktatást követel. A Sapientia körül elég sok félreértés, például, hogy minden helyszín egy önálló „kiskirályság". A Sapientia valójában rendkívüli módon centralizált intézmény a szó formális és informális értelmében, az itteni vezetők jogköre minimális. Az akkreditációnak nevezett minőségi átvilágításon minden szaknak át kell esnie, amint az adott szakon 3 évfolyam sikeresen diplomázott. Minden szakot külön mérlegelnek. Ebben a tanévben egyetemi szinten a 19-ből 6 szak került terítékre (ebből 4 Csíkszeredából), három átment (ebből kettő Csíkszeredából), hárommal szemben szakmai kifogásokat emeltek. Az Akkreditációs Ügynökség gyakran utasít vissza akkreditációs kérelmeket a legkülönbözőbb egyetemeken. Az egyetem finanszírozási rendszeréről: a támogató minden forint támogatás előtt tárgyal és minden elköltött forintot ellenőriz. A csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Kar az egész egyetemen belül a legjelentősebb önálló forrásbevonásra képes. Kutatási pénzekből jelentős beruházás, laborépítés is zajlik. Ötéves tudományos EU-programban vannak benne. Az önkormányzatoknak felkérés alapján fejlesztési stratégiákat készítenek. /Sarány István: Az akkreditáció fontos, de nem minden… = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./

Az elmúlt tizenöt évben először tapasztalnak nyitást a politikum részéről a térségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek, lehetőség adódik tehát arra, hogy intézményesítsék munkájukat, és elkészítsék Székelyföld fejlesztési elképzelését – fogalmazott Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Sapientia Egyetem dékánja azon a szakmai kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az áprilisban Csíkszeredában megkezdett tanácskozás folytatásának szántak. Akkor az összesereglett szakemberek döntöttek arról, hogy a KAM (Kulturális Antropológiai Műhely) és a frissen megalapított Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ jogi társulást köt, és létrehozzák a Székelyföldi Fejlesztési Központot, amelynek feladata lesz elkészíteni Székelyföld fejlesztési stratégiáját. Most az elmúlt hónapokban kifejtett munkájukat összegezték. Bíró A. Zoltán ismertette tanulmányát, melyben a térség adottságait, jellemzőit összegezte. Eszerint Székelyföld társadalma nehezen fogadja el a kívülről érkező modernizációs hullámokat, ,,megszelídíti" ezeket a kísérleteket, ezért nem alkalmazható hatékonyan a klasszikus fejlesztési modell. Meglátása szerint egy általa önálló regionális fejlődésnek nevezett modellt kell kidolgozni, amelyben a fejlesztés helyett az önfejlődés elve a domináns, elkerüli a külső tényezőktől való függőséget. /Farkas Réka: Intézményesítik a szakértői munkát (Kerekasztal Székelyföld fejlesztéséről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

Székelyföld számára önálló fejlesztési modell kidolgozását vállalták csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi szakemberek, a múlt héten Árkoson megrendezett kerekasztal-beszélgetésen a követendő útról zajlott a vita. Bíró A. Zoltán társadalomkutató, a Székelyföldi Fejlesztési Intézet szakmai vezetője dolgozatban összegezte eddigi kutatásaik következtetéseit. Székelyföldre időnként kívülről modernizációs hullámok érkeztek. Ez a régió zárt, igyekszik megszelídíteni a modernizációs kísérleteket. A társadalmi szerkezet egésze védekezik. A gyengén fejlett térségekben egyes ágazatok fölfutnak, ilyen Székelyföldön az erdőkitermelés vagy a fafeldolgozás. Erős a külső tényezőktől való függés. Minden gazdasági fejlődés területi egyenetlenségeket termel. A térségi önállóság kiépítése integrált szocio-ökonomikus feladat, és jelentős mértékben függ a regionális öntudat erősödésétől. Ezt az önállóságot ki kell építeni, ez folyamat. Szükséges a térségi, mikroregionális identitás erősítése, kooperációs formák, hálózatszervezés, vállalati és intézményi kultúrafejlesztés, innovációs programok, kreatív turisztikai ötletek és a decentralizáció. /Farkas Réka: Székelyföldi fejlesztési elképzelések (Bíró A. Zoltán helyzetképe). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Így van ez már harmincegy éve: augusztus második szombatján kezdődik az árcsói fazekasvásár. Az időpontot országhatárokon túl is számon tartják, a kétnapos rendezvényre messzi távolból is rendszeresen idelátogatnak a vendégek, az elszármazottak, 1990 óta pedig a testvértelepülések küldöttségei is. Idén ünneplik Korond fennállásának 675. évfordulóját, ami egyben azt is jelentheti, hogy az a korondi fazekasság fennállásának évfordulója is. Az évforduló előtt tisztelegtek a Firtos Művelődési Egylet kiállítótermében megnyílt, a 675 éves Korond témájú képzőművészeti kiállítással is. A hagyományokhoz hűen a vásárnyitót követően a Firtos Művelődési Egylet Üvegharang csoportja lépett fel, este több mint ezren voltak kíváncsiak a közkedvelt Tamás Gábor koncertjére. Nem maradhatott el az Ambrus Lajos által szerkesztett Hazanéző folyóirat hagyományos száma sem. Ez alkalommal korondi születésű, illetve Korondhoz kötődő írók, költők, képzőművészek és szakírók (Páll Lajos, Benczédi Sándor, Ambrus Lajos, Bíró Á. Zoltán, Bölöni Domokos és mások) antológiáját ajánlja az érdeklődőknek az igényes összeállítás. /Hecser Zoltán: Árcsói Fazekasvásár – Sokadalom a javából. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 11./

Korond első írásos említésének 675. évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációival. A tizennyolcadik évét betöltő korondi Hazanéző folyóirat idei második számában tizenöt szerzőt mutat be azok közül, akik alkotásaikkal, kutatómunkájukkal, közéleti tevékenységükkel öregbítették a nagy fazekasfalu hírét-nevét. Az ünnepségen Ambrus Lajos főszerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke köszöntötte az alkotókat és a népes közönséget, vallomásos emlékezést hallhattak Tófalvi Zoltántól, dr. Bíró Á. Zoltántól, dr. Láng Esztertől, Kedei Zoltántól, Majla Sándortól, Ráduly Jánostól, Simó Mártontól, Czegő Zoltántól. A Hazanéző ünnepi számának szerzői: Bölöni Domokos, Kercsó Attila, Ambrus Lajos, Molnos Lajos, dr. Bíró Á. Zoltán, Gergely Tamás (interjúja Bölöni Domokossal), Czegő Zoltán, Józsa Judit, dr. Koncz Gábor (Józsa Juditról), Kedei Zoltán, dr. Láng Eszter, Majla Sándor, Debreczeni József (Páll Lajosról), Ráduly János, Simó Márton, Tófalvi Zoltán, Gáspár Sándor (Tóth Ferencről), Jakobovits Miklós (Vinczeffy Lászlóról). Az egykor Korondon tanárkodó Czegő Zoltán keserű számvetésében írta, a legképtelenebb utat választotta 1988-ban: beállt magyarnak Magyarországon. „A magyar irodalom történetében soha ilyen szolgalelkű írótársadalom nem ügyködött, mint az elmúlt ötven évben” – vallja Czegő. /Damján B. Sándor: Tárlat és lapbemutató Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./