Csanádpalotai színjátszók kisjenő-erdőhegyi fellépése
Reméljük, egy szép hagyomány indult útjára
Amint azt előzetesen közöltük, szombaton este a Kisjenői Művelődési Házban a csanádpalotai Kelemen László Amatőr Színtársulat három komédiával kedveskedett a helybeli és a környékbeli magyaroknak. Az előadás kezdetén Bíró Zoltán városi tanácsos, RMDSZ-helybeli elnök (a szervező helyi RMDSZ nevében) köszöntötte a száznál több egybegyűltet, majd Asztalos P. Kálmán csanádpalotai költő Váram című versének a megszólaltatásával indította útjára az előadást. A költemény igen aktuális, a szórványsors kérdéseit feszegette átütő erővel, ugyanis a magyar szórványközösség megtartása csakis a hit, a remény és a szeretet eszközeivel, gyakorlásával elképzelhető. A költemény aktualitását a Magyar Nyelv Napja mellett a Magyar Szórvány Napja is előmozdította. Az előadás Tóth István csanádpalotai nyugalmazott kultúrigazgató közreműködésével valósult meg. A továbbiakban Szügyi Andrásné rendezésében a 21 tagú társaság nagy átéléssel adta elő Rejtő Jenő Nagy választék kicsinyben, Nóti Károly A nyúl, továbbá Rejtő Jenő Szabad a vásár című vérbő humorú darabjait. A hálás közönség a produkciókat hosszan tartó tapssal jutalmazta. Reméljük, a testvértelepülés, Csanádpalota Kelemen László Amatőr Színtársulatának a kisjenő-erdőhegyi fellépése egy szép hagyomány kezdetét jelentette.Az előadás létrejöttéért külön köszönet az RMDSZ kisjenői szervezetének. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Csíky Boldizsár és Orbán György zeneszerzőket ünnepelte a Concerto Budapest
Az idén 80 esztendős Csíky Boldizsár és a 70 éves Orbán György műveivel ünnepelte a marosvásárhelyi születésű zeneszerzőket a Concerto Budapest koncertje a Pesti Vigadóban.
A műsorban Orbán György 1984-es első Serenatája és Hegedűversenye mellett Csíky Boldizsár Obsessiones című művének magyarországi bemutatója és a Gulag hangzott el Rácz Zoltán vezényletével, közreműködött Kruppa Bálint hegedűművész és a Szent Efrém Férfikar (karnagy Bubnó Tamás).
A 2008-ban, Kolozsváron bemutatott Gulag című szimfonikus emlékműve hátteréről Csíky Boldizsár az MTI-nek elmondta: kevesek tudatában él Magyarországon, hogy a Duna-deltában, Erdélyben, többek között Barcaföldváron milyen koncentrációs táborok voltak, de ennek az emberi szenvedés szempontjából bele kell kerülnie a köztudatba.
Az emberekben sok el nem hangzó gondolat, érzés maradt, amely kísértő erővel nyomasztja őket, s ilyen ki nem mondott, be nem fejezett gondolat folytatódik az idén nyáron komponált Obsessionesben, amelyben az előző művek visszhangjai is megjelennek. Mindkét műnek feszült hangulata van, amelyet a „színekkel rendelkező” zenekar értőn, méltó módon adott vissza – fogalmazott, kiemelve: a kiváló drámai érzékkel rendelkező karmester olyan képességgel is rendelkezik, amely a művek kontinuitását, összefüggő előadását, folyamatosságát biztosítja. Mint mondta, a műsor összeállítása egy gesztus volt feléjük, marosvásárhelyi születésű zeneszerzők felé.
Az egyéni nyelv maga a stílus, s ennek megtalálása korszakunkban komoly probléma – hangsúlyozta a zeneszerző, hozzátéve: az foglalkoztatja a legjobban, hogy sikerült-e egy olyan nyelvezetet kialakítania, amelyről rá lehet ismerni, de lehet, hogy ez csak egy álom. A közös zenei nyelv, amelyet minden szerző ismert, Mozart színre lépésével bomlott fel – emlékeztetett.
Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző 1961-ben végzett a Kolozsvári Zeneakadémián, 1961-től 1981-ig a Zenei Líceumban tanított, 1990-ig a Marosvásárhelyi Filharmónia művészeti titkára, 1997-ig igazgatója volt. Csíky Boldizsár felidézte, hogy nyugdíjazása után szabadabb lett, azóta több művet is komponált, míg előtte kétfelé orientálta a zenei képességeit.
Csíky Boldizsár a közelmúltban Pro Cultura Hungarica kitüntetést vehetett át. Szabadság (Kolozsvár)

Gebe-Fügi Renáta nyerte a Mozart Fesztivál énekversenyét
Fiatal magyar énekes, Gebe-Fügi Renáta (a borítókép jobb szélén) nyerte a Mozart Fesztivál keretében megrendezett előadói versenyt, amelyre idén az énekesek jelentkezhettek. Jövőre vonósnégyes kategóriában méretkeznek meg a hangszeres előadók.
Izgatottság vibrált a kolozsvári zeneakadémia stúdiótermében vasárnap este a Mozart Fesztivál keretében megrendezett előadói verseny díjkiosztásakor. Silvia Sbârciu, a Román Mozart Társaság elnöke elmondta: a versenyre 15 énekes és hat zongorakísérő iratkozott fel, 13 énekes méretkezett meg.
A zsűri elnöke, Axel Bauni, a berlini Művészeti Egyetem oktatója az erős mezőnyt emelte ki. A zsűri tagja volt továbbá Ioana Bentoiu, a Lausanne-i Zeneművészeti Egyetem oktatója, Elizabeth Askren francia–amerikai karmester, Bianca Manoleanu, a bukaresti Zeneművészeti Egyetem oktatója, aki maga is több évtizedes sikeres daléneklést tudhat maga mögött, és nem utolsósorban Ramona Eremia zeneakadémiai oktató a házigazda intézmény részéről. A három dobogós helyezést elért énekes mellett díjazták a legjobb zongorakísérőt (Luca Pulbere doktoranduszt) és a legjobb duót – Christine Razec (szoprán) és Alexandru Lazăr (zongora). A díjazottak Mozart-dalokat és áriákat adtak elő.
Kellemes meglepetés volt a harmadik díjas krajovai Andreea Marinescu szoprán: igazi Mozart-hangszíne van, a továbbiakban a hangtechnikára kellene hangsúlyt fektetnie (zongorán kísérte: Adelina Sabău). A kolozsvári zeneakadémia mesteri tagozatos szopránja, Alina Maria Grigore átéléssel tolmácsolta a Mozart-műveket (zongorán kísért: Iulia Suciu docens). Christine Razec még csak alapképzésben részesül a kolozsvári zeneakadémia ének szakán: neki az ária tolmácsolása sikerült a legjobban.
Az első díjas Gebe-Fügi Renáta hangjára már egy korábbi hangversenyen is felfigyeltem. Akkor templomi hangversenyen énekelt szólót, ahol az akusztika jó szolgálatot tesz az énekesnek. Most viszont teljes mértékben meggyőződhettem arról, hogy véleményem megalapozott volt: gyönyörű hangszíne van, muzikálisan énekel, hangtechnikája nem hagy kívánni valót maga után. Zongorakísérője, Luca Pulbere sem hiába kapta a legjobb zongorakísérőt megillető elismerést: kiválóan kísért.
A nyertesek alap- vagy mesteri tanulmányaikat folytatják, tehát nagyon fiatalok. Ha komolyan veszik tanulmányaikat, akkor pár év múlva szép karrier vár rájuk. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Vallomások, vágyak a Minerva-ház galériájában
A Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében. Szente-Szabó Ákos festészeti és grafikai kiállítása nyílt meg
Az Eszterlánc című tárlatot Nagy T. Katalin művészettörténész kellett volna megnyissa, ám a méltató nem ért el Kolozsvárra, így szavait az est házigazdája, Tibori Szabó Zoltán tolmácsolta a közönségnek.
„Ákos vérbeli lírikus, kissé átitatva a századelő szplínes melankóliájával”, jellemezte az alkotót Nagy T. Katalin, a kiállított alkotásokról pedig úgy vélte: keveredik rajtuk a valós élmény és a képzelet világa. A tárlat olyan akár egy képes napló, de a személyes vallomások „általános, mindenkit érintő dolgokról szólnak, szeretetről, összetartozásról, vágyakról.”
A kiállítás november 27- ig tekinthető meg, munkanapokon 10 és 16 óra között a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám).
Szente-Szabó Ákos baróti születésű képzőművész, a Szolnoki Művésztelep alkotói közösségéhez tartozik. Szabadság (Kolozsvár)

Viszonylatok
Az ötszáz éves reformáció valamint Arany János és Kodály Zoltán születésének kétszázadik illetve százharminc ötödik évfordulója alkalmából rendezett Viszonylatok című képzőművészeti kiállításnak nyújt otthont Kolozsváron az evangélikus egyház Reményik Sándor Galériája. Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) és az Apáczai Galériának a szervezésében megnyílt tárlaton ötvenöt hazai és külföldi művész hatvanhét, a tematika ihlette munkája – festmények, grafikák, szobrok, kerámiák – tekinthető meg november 30-ig, munkanapokon 9-18 óra között.
Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete apáczais kiállításainak sajátos hangulatuk van. Megálmodójuk, Székely Géza művészpedagógus évek hosszú sora óta munkálkodik eme sajátos jelleg kialakításán és megőrzésén: jelesül a kerek évfordulók meghatározta tematikus tárlatok megszervezésén. S ha ezek az évfordulók néha látszólag egymástól nagyon is távol álló eseményeket, személyiségeket hoznak össze, amilyen volt például a hétszáz éves Kolozsvárt, Shakespearet és Kandinszkijt megidéző tárlat, vagy a Johann Sebastian Bachot, Orbán Balázst és Moholy Nagy Lászlót, illetve Hamvas Bélát, Kassák Lajost és Tamási Áront egy fedél alá terelő kiállítás, ezt a mostanit, a kerek évfordulós egybeesésen túl is, a tökéletes tematikai összhang jellemzi. Hiszen mind a reformációnak, mind pedig Arany János és Kodály Zoltán munkásságának az eredeti, tiszta forrásból táplálkozó megújulás, a nemzeti értékek, az anyanyelv és zenei anyanyelv ápolása, védelme, gazdagítása volt a meghatározó tényezője.
Az Apáczai Galéria felújítási munkálatai miatt a jelenlegi tárlatnak az evangélikus egyház működtette Reményik Sándor Galéria nyújt otthont. Ez a tény pedig még fokozza is ezt a sajátos harmóniát, amire Fogarasi Szép Krisztina, a tárlat kurátora jól ráérzett.
A kétszáz ezelőtt született Arany János hatvanhat éves korában, 1882 októberében hunyt el, két hónappal később, 1882 decemberében pedig megszületett Kodály Zoltán. „Arany János az én előrevetett árnyékom, vagy én neki árnyéka” – írta a zeneszerző pályájának kezdetén. És nem véletlenül, hiszen a zeneköltő sok mindenben folytatója és kiteljesítője a költő által elkezdetteknek. Arany ugyanis népdalokat is gyűjtött, sőt dallamukat saját kezűleg kottázta le. A sokáig kiadatlanul maradt, 150 népdalt tartalmazó gyűjteményt pedig halálának 70. évfordulóján az akkor éppen 70 éves Kodály adta közre. A klasszikusaink verseire komponált Megkésett melódiái között pedig két megzenésített Arany-vers található. De Kodály több népballadát is feldolgozott, beemelve azokat a magas művészetbe, ami szintén Arany hatást sejtet. Mindez valahol természetes is, hiszen klasszikusaink, és köztük Arany János munkássága a mai napig termékenyítőleg hat. A babérkoszorú díjas Balla Zsófia például éppen a napokban vallotta be a Kolozsvár Társaságnál, egy Demény Péterrel folytatott beszélgetésben, milyen élvezettel merül el Arany költészetében. S amikor azt olvasom klasszikusunk Régi panasz című versében hogy „Mennyi szájhős! Mennyi lárma!/ S egyre sűlyedt a naszád” másfél évszázaddal ezelőtti szavai annyira találóak, hogy íróját akár kortársamként is tisztelhetem.
S talán az sem véletlen, hogy a 200 éve született költőt Nagy-Britanniában idén Montgomery díszpolgárává avatták. Október 22-én, halála 135. évfordulójának napján pedig a királyi önkény ellen tiltakozó, máglyahalált halt walesi bárdok története fényfestéssel elevenedett meg a walesi főváros, Cardiff 12. századi templomának falain. A patinás település főterén, a „magyar Shakespeare” révén, ahogyan Montgomery polgármestere nevezte költőnket, több százan ismerkedhettek saját történelmükkel, és hallgathatták meg angol fordításban a Walesi bárdokat. Az Arany-évfordulóról a BBC is megemlékezett, sőt az is elhangzott, hogy neki köszönhetően a történetet többen ismerik Magyarországon, mint Walesben.
Ami pedig a költő és a reformáció kapcsolatát illeti, Pröhle Gergelynek, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának a közlése alapján éppen a magyar kálvinista egyház 1567-es megalakulásának színhelyén, Debrecenben, született meg „Arany első ismert kézirata, a debreceni református kollégiumban, feltehetően stílusgyakorlatként írt prédikáció.” Élete utolsó évében pedig úgy vélte: „Jó éneket írni nincs a mai kor szellemében, mert vallási élet nélkül költői sincs”. Vajon ma mit mondana? De persze azóta eltelt 135 esztendő. Pröhle szerint pedig: „Kár azon merengeni, hogy mit gondolna Arany a „mai kor szelleméről”, (...) ugyanakkor egyházainknak, gyülekezeteinknek is oda kell figyelniük a kortárs kultúrára, irodalomra, azokra a jelzésekre, amelyek az e világban élő protestáns közösség felé érkeznek. (…) a hagyomány jegyében, ismeretében vitázhatunk, eszmét cserélhetünk hitről, szabadságról, modernitásról, nemzeti identitásról. Egyet nem tehetünk meg, éspedig hogy elzárkózunk a kívülről jövő hatások elől, bármily sokkolók is legyenek azok olykor. A bezárkózás ugyanis egyenes út a szellemi tunyaság és az eljelentéktelenedés felé”– véli a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, evangélikus országos felügyelő.
Egyébként minden bizonnyal sokkoló, kívülről jövő hatás lehetett maga a reformáció is, mégis már fél évezreddel ezelőtt termékeny talajra talált nálunk. S ha csak Szenczi Molnár Albert latin-magyar szótárára, magyarra átültetett zsoltáraira és bibliafordítására gondolunk, olyan kincsekkel gazdagodtunk, amelyek évszázadokra meghatározták nyelvünk alakulását. Németh Júlia / Szabadság (Kolozsvár)

Gazdag programkínálat a Puck Bábszínházban
Dacia moziban, a Montessori Iskolában és a Hófehérke Óvodában játssza előadásait ezen a héten a Kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozata, olvasható az intézmény közleményében. A székhelyén, a monostori
Szerdán útnak indul a Mesekosár című sorozat, szombaton pedig folytatódik a Mi a manó? kör, a bábszínház gyerekeknek szóló színházi nevelési programja. Mindezekkel párhuzamosan készül az évad negyedik bemutatója. A Kovács Ildikó rendezőnek szánt megemlékezés szervezése is fokozott ritmusban zajlik, ugyanúgy mint a Mikulást váró ünnepségé.
A Csipike pénteken, november 24-én, 10 órai kezdettel a monostori Dacia Moziban is látható.
November 22-ével kezdődően, egész évadon át (összesen nyolc hónapon keresztül), havonta egy alkalommal egy sajátos bábos foglalkozásra kerül sor, derül ki a közleményből. A gyerekek egy mesefilm megnézését követően Rekita Rozália színművész és Forró Ágnes képzőművész irányításával készített bábokkal, közösen eljátsszák a történetet. A bábos játékok helyszíne a Hófehérke Óvoda lesz. A kisgyerekek minden alkalommal hazavihetik az adott meséhez készült bábokat.
A felvételeken bemutatott történeteket a Kolozsvári TV Magyar Adásával közösen, Forró Ágnes és Rekita Rozália készítették 2001–2002-ben, a Mesekosár műsor keretében.
Az első alkalommal november 22-én, A brémai muzsikusok kerül bemutatásra és eljátszásra. A következő mesék ütemterve: december 5-én a Mikulás mese, januárban A ravasz róka, a kismalac és a hóliba, februárban a Seprűnyélen világgá című mese, márciusban A nagyravágyó feketerigó (Lázár Ervin), áprilisban A tyúk és a tojás, valamint az Öt tojás mesék, májusban La Fontaine meséje, A teknősbéka és a nyúl, júniusban pedig Lázár Ervin A szökevény szeplők című meséje lesz a bábos foglalkozások alapja.
Drámajátékokkal egybekötött Csipike
November 25-én szombaton 11 órától a Csipike látható a bábszínház színpadán. Előtte 10 órától pedig második alkalommal valósul meg a gyerekeknek szóló színházi nevelési program, a Mi a manó? kör. A havonta egyszer megszervezett tevékenységen a bábszínház egy-egy előadására készülnek fel drámajátékok segítségével a gyerekek.
Az első Mi a manó? kör Szegény Dzsoni és Árnika történetére készítette fel a játszani szerető gyerekeket, most pedig a Fodor Sándor közismert meseregényéből készült bábelőadás, a Csipike előtt kerül sor a 6–12 éves gyerekeknek szóló színházi nevelési programra. A foglalkozáson a hatalom témája kerül előtérbe. Csoportvezető: Kocsis Tünde drámapedagógus, rendező, a Puck Bábszínház irodalmi titkára.
A foglalkozásra 10, maximum 12 gyerek jelentkezhet. A részvétel csak előzetes jelentkezéssel lehetséges. A tevékenységet 6 éven felülieknek ajánlják, felső korhatár 12 év. Jelentkezés: Sipos Krisztina közönségszervezőnél a következő telefonszámon: 0731-837693, vagy e-mail-címen: kolozsvaribabszinhaz@gmail.com. Jelentkezési határidő: november 24., péntek 15 óra. Szabadság (Kolozsvár)

Hátrányban a magyar ötödikesek, egyelőre a tankönyvek magyar fordítására vonatkozó licitet sem hirdették meg
A román iskolákba ugyan megérkeztek végre az ötödikes tankönyvek, a magyar diákok viszont továbbra sem tudják, mikor számíthatnak a kiadványokra. A kisebbségi államtitkár szerint mindez nem a minisztériumtól függ.
Hátrányos helyzetben vannak a magyar iskolába járó ötödikes diákok, ugyanis míg román tagozatos kollégáik a napokban végre kézhez kapják a tanév eleje óta késlekedő tankönyveket, ők azt sem tudják, meddig kell még várniuk az anyanyelvükre lefordított kiadványokra. Liviu Pop oktatási miniszter a hétvégén büszkén számolt be arról, hogy – több mint két hónappal az iskolakezdés után – ezen a héten kézhez kapják tankönyveiket az ötödikesek, arról azonban megfeledkezett, hogy a magyar tagozatos tanulókat gyakorlatilag diszkrimináció éri.
Ráadásul a kisebbségi oktatásért felelős minisztériumi és megyei oktatási illetékesek sem tudnak választ adni arra, hogy körülbelül mikor számíthatnak a pedagógusok és diákjaik a hivatalos tankönyvek magyar fordítására.
Kovács Irén Erzsébet oktatási államtitkár a Krónika erre vonatkozó kérdésére hétfőn úgy fogalmazott: „sajnos nem tudok pontos időt meghatározni, de mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez minél hamarabb megtörténjen”. Az RMDSZ szakpolitikusa szerint a magyar nyelvű tankönyvek hiánya diszkriminálja a magyar diákokat, és noha fontosnak tartják a „tarthatatlan tankönyvprobléma” mihamarabbi megoldását, mindez nem rajtuk múlik. Kovács Irén Erzsébet kifejtette: a tankönyvkiadás a szabadpiac szabályai szerint működik, a tankönyv a kiadó tulajdona, tehát az ő feladata fordítót keresni. Újabb miniszteri ígéret tankönyvügyben, hétfő az új határidő Hétfőre ígéri az ötödik osztályosok új tankönyveit Liviu Pop oktatási miniszter. A tárcavezető szombaton úgy nyilatkozott, hogy a határidőt nem tartó kiadók jelentős bírságra számíthatnak.
„Ez összetett és költséges eljárás, hiszen nemcsak a nyomtatott változatot, hanem a digitális verziót is le kell fordítani” – tette hozzá az államtitkár. Állítása szerint már egy ideje próbálkoznak a probléma megoldásával, többször egyeztettek az oktatási miniszterrel és az Országos Értékelési és Vizsgaközpont igazgatójával – ez utóbbi intézmény hatáskörébe tartozik a tankönyvek lefordítására kiírt közbeszerzési eljárás lebonyolítása. Egyelőre azonban nem jutottak túl messzire, hiszen a licitet még meg sem hirdették, most ott tartanak, hogy Liviu Pop ígéretet tett arra, hamarosan kiírják a közbeszerzési eljárást. Pop egyébként hétfőn elmondta: az ország 39 megyéjébe érkeztek meg a tankönyvek, késést Hargita, Suceava és Dâmboviţa megyében jeleztek.
Romlott a helyzet, lejárt az útmutató
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő is megerősítette, hogy a magyar diákok helyzete nem változott, sőt inkább romlott a tanévkezdéshez képest. November közepéig ugyanis rendelkezésre állt a szaktárca által összeállított és Bihar megyei pedagógusok által önkéntes alapon magyarra fordított útmutató, amely viszont csak a tananyag első két hónapját fedte le, így mostantól használhatatlan. Emiatt a magyar tagozaton a tanárok részéről is jóval nagyobb erőfeszítésre van szükség, többet kell készülniük, kénytelenek több információt felírni a táblára, és a házi feladatokat is részletesen le kell írniuk, hiszen nincs segédeszköz, tankönyv, amit a diákok otthon használhatnának.
Kiss Imre szerint kénytelenek a pedagógusok leleményességére és pluszmunkájára hagyatkozni, hogy a magyar diákok oktatása is megfelelő szintű maradjon a tankönyvhiány ellenére. Háromszéken ezt úgy igyekeznek megoldani, hogy a pedagógusok kaptak egy-egy példányt a román tankönyvből, hogy legalább az segítse munkájukat.
Kiss Imre arra is kitért: egy-egy tantárgyból öt-hat alternatív tankönyv is elkészült román nyelven, ezekből legalább egyet kellene szakszerűen lefordítani magyarra. „Az elhamarkodott munkának nincs értelme, eddig is sok hibát jeleztek a tankönyvekben, jól megszervezett fordításra, jó minőségű kiadványokra van szükségünk” – szögezte le a főtanfelügyelő.
A többi évfolyamon sem jobb a helyzet
A probléma sajnos nem új keletű, a magyar iskolákban nem először találkoznak krónikus tankönyvhiánnyal, hiszen – amint arra Kiss Imre is rámutatott – harmadik és negyedik osztályban sem áll rendelkezésre minden kiadvány. Pontosabban a harmadik és a negyedik osztályosok csak az idegennyelv tantárgyakból kapták meg a kiadványokat, illetve a negyedikesek a román nyelv és irodalom tankönyvet is kézhez kapták. Az ötödikesek pedig még jó ideig csak a román és a magyar nyelv és irodalom tankönyvből „gazdálkodhatnak”.
A hatodikosok és hetedikesek jobb helyzetben vannak, ők csak zenéből és vallásból nem kaptak könyveket, nyolcadikban ezeken kívül a latint sem tanulhatják tankönyvből, ugyanakkor a középiskolásoknak sincs latinkönyvük. A kilencedikesek és tizedikesek számára továbbá a szociológia tankönyv is hiánycikknek számít – derül ki az oktatási minisztérium adataiból.
A szülők nehezen tudnak segíteni
A tankönyvhiány nemcsak a pedagógusok és a diákok, hanem a szülők dolgát is megnehezíti. Egy sepsiszentgyörgyi édesanya arról panaszkodott, hogy segédanyag hiányában sokszor nem tud otthon segíteni a leckében. Matematikából például már nem emlékszik az elméletre, de ha át tudná futni a leírást a tankönyvben, könnyebben tudna segíteni ötödikes gyermekének. „Például egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy bármelyik szám a nulladik hatványon egy, így egy egyszerű feladat kifogott rajtunk, tanár barátunk segítségét kellett kérnünk, ám ha lett volna tankönyv, ez pillanatok alatt kiderül” – részletezte az ötödikes kislány édesanyja. Hasonló tapasztalatokról számolt be egy marosvásárhelyi édesanya is, akinek gyermeke szintén ötödikes. Nem követhető egyáltalán az, amit tanulnak a gyerekek az iskolában. Hiányolom a leckék követhetőségét, hiszen a legtöbb tantárgyból csak az van, amit a tanár lediktál” – magyarázta. Egy sepsiszentgyörgyi pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy a mennyiség helyett a minőséget kell előtérbe helyezni. Lapunknak elmondta, eddig is használhatatlan tankönyvekből tanítottak, kénytelenek voltak a segédeszközökre, a munkafüzetekre hagyatkozni.
„A szülők beleegyezésével bevállaltuk, hogy az akkreditálás alatt levő munkafüzeteket használjuk, hogy haladni tudjunk. Átrágjuk magunkat tüzetesen a tanterven, ha kell, a román tankönyvből fordítunk, készülünk, így tanítunk” – részletezte. Rámutatott, egy jó minőségű tankönyvre azért volna szükség, hogy az elméletet otthon is átismételhesse a diák. Bíró Blanka, Hajnal Csilla / Krónika (Kolozsvár)

Telefonon uszít Gyurcsány Ferenc pártja
A Demokratikus Koalíció (DK) telefonos kampánnyal hívja a fel a figyelmet aláírásgyűjtő akciójára.
Ennek lényege, hogy ne szavazhasson az, aki soha nem élt Magyarországon, így nem viseli szavazata következményeit – közölte Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke.
Elmondta: három hete indította el aláírásgyűjtő akcióját a DK, azóta a petíciót csak az interneten több mint 100 ezren írták alá, és beszámolók szerint a DK utcai aláírásgyűjtő pultjai előtt is „hosszú sorok kígyóznak”, így reményeik szerint itt is sok-sok ezer aláírás gyűlik össze. Krónika (Kolozsvár)

Szemet szúrt a magyar zászló a nagykárolyi szoboravatón
Magyarázatot kért Darius Filip Szatmár megyei prefektus Nagykároly polgármesterétől, Kovács Jenőtől, amiért a településen felállított, Marchiş Otiliát és Ady Endrét ábrázoló szoborpáros hétvégi avatóünnepségén csak a magyar zászló volt látható.
A prefektus az Agerpres hírügynökségnek küldött közleményében magyarázatot kért az elöljárótól a román nemzeti jelképek hiánya miatt. Ugyanakkor kifejti, hogy miután választ kap a polgármestertől, „meghozza a megfelelő intézkedéseket”.
Ezzel egy időben Kovács Jenő, a szatmári város RMDSZ-es elöljárója elnézést kért az ügy kapcsán. A polgármester a Nagykárolyi Anziksz internetes újságnak adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: a magyarok nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljanak fel.
„Meg kell tanuljuk, hogy ne provokáljuk egymást. Hogy esne nekünk, ha március 15-én egy cserkészcsapat román zászlóval állna díszőrséget a Petőfi Sándor-szobor mellett?
Arra kérem azt, aki ezt szervezte – mert nekem erről nem volt tudomásom –, hogy gondoljon bele abba, amit mondok, hogy mindez milyen hatást eredményez. Nem szabad így cselekedni! Nem szabad provokálni, hiszen ezzel úgymond lovat adunk a soviniszták alá. Ez nem volt szép dolog, nem volt szerencsés. Nagyon sajnálom! Elnézést kérek, amiért egy ilyen magasztos ünnepre árnyék vetült” – nyilatkozta a polgármester. Kovács Jenő hozzátette: nincs szükség az ilyesmire egy olyan szobor esetében, mely a román–magyar barátságot hivatott kiemelni. „Ha már mindenképpen zászlókat akartak, akkor miért nem hoztak magukkal román zászlót is?” – tette fel a kérdést a polgármester. Mint arról beszámoltunk, a hétvégén több helyszínen zajló rendezvénysorozatot tartottak Ady Endre születésének 140. évfordulója alkalmából. A szülőfalujában, Érmindszenten tartott programsorozat szombaton Nagykárolyban folytatódott, itt a Károlyi-kastély kertjében felavatták az Ady Endrét és Marchiş Otiliát ábrázoló szoborpárost – Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész alkotását. A költő szűk baráti köréhez tartozó Marchiş Otiliát (egy görögkatolikus esperes lányát, Bölöni György irodalmár, újságíró feleségét) Ady Itókának becézte. A szoboravatást az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a helyi polgármesteri hivatal közösen szervezte, az ünnepségen felszólalt Kovács Jenő polgármester és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. Krónika (Kolozsvár)

Nem elég az adómentesség, stratégia is kell a műemlék épületek megmentéséhez
Komplex stratégia hiányában nem oldja meg a Kolozsvár belvárosában álló, leromlott állapotú műemlékek helyzetét a műemlékvédelmi törvény nemrég jóváhagyott módosítása, amely szerint adómentességet élveznek jövő évtől azok a felújított ingatlanok, amelyekben nem zajlik kereskedelmi tevékenység – véli Guttmann Szabolcs műépítész, az építészkamara erdélyi fiókjának elnöke.
Oláh Emese kolozsvári alpolgármester szerint ugyanakkor a jogszabály elsősorban a külvárosi ingatlanok felújítását segítheti elő. „Sem így, sem úgy nem fog működni rendesen a műemlékvédelem, amíg a szociális és gazdasági háló ismeretében nincs komolyabb rálátásunk arra, hogyan lehetne közpénzeket bevonni a projektekbe” – értékelte a Krónikának Guttmann Szabolcs a műemlékvédelmi törvény októberben jóváhagyott módosítását.
Az építészkamara erdélyi fiókjának elnöke rámutatott, jelenleg Romániában a legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem ismerjük a tulajdonosok anyagi lehetőségeit. „Egy jó világban egy műemléket eleve olyasvalaki vesz meg, aki abban fantáziát lát, és tudja, hogy pluszkiadást jelent. Nálunk erről szó sincs, itt a szociális és civil szférától a nagymenőkig mindenki jelen van a történelmi városközpontban, óriási feszültségek vannak egy-egy udvartérben” – jelentette ki a szakember.
Újgazdagok stratégiája: műemlék mint befektetési felület
Az adómentesség előnyös lehet ugyan egy nyugdíjasnak, de nem oldja meg a restaurálás kérdését, vélte Guttmann. Egy újgazdag számára például az idén januártól bevezetett ötszörös pluszadó sem tétel, őt inkább az zavarja, hogy nem tudja reprezentációs állapotában élvezni a műemléket, tette hozzá. Ráadásul Kolozsváron is megjelent a – Bukarestben és Temesváron évek óta gondot okozó – jelenség, hogy az újgazdagok beruházási felületként tekintenek a belvárosi műemlékekre.
Már fantáziát lát az újgazdag a történelmi központban, felvásárol lakrészeket, de nem foglalkozik vele, mert várja, hogy majd magától megoldódik a probléma” – fogalmazott a szakember arra utalva, hogy a tulajdonos hagyja lepusztulni az ingatlant, míg az olyan állapotba nem kerül, hogy engedélyezik a lebontását és helyére akár többemeletes irodaház építését. „Én is alig hittem el, főtéri házak vannak ilyen állapotban. Ez egy ijesztő, de valós probléma” – hívta fel a figyelmet. Guttmann Szabolcs szerint stratégiára lenne szükség
Házról házra kell járni
Guttmann szerint az adómentesség vagy a többletadó kivetése elsősorban a középréteg körében lehet motiváló a műemlék felújítása érdekében. Ugyanakkor elismerte: elég kevés példa van a teljes korszerűsítésre, inkább foltozgatás zajlik, szerinte még messze vagyunk az ideális helyzettől. Ehhez rengeteg tényezőre, többek között a felújítási munkálatok szigorú szakmai felügyeletére lenne szükség.
„Nem az a cél, hogy újgazdag belvárosunk legyen, hanem az, hogy aki ott lakik, civilizált körülmények között éljen. Ehhez segítségre van szükség, házról házra kell járni, és nemcsak a műszaki problémákat, hanem a szociális és gazdasági problémákat is feltérképezni. Csak egy intézkedéscsomag által lehet közép- vagy hosszú távon hatékony rehabilitálási programot kidolgozni” – vélte Nagyszeben volt főépítésze.
Adómentességet élveznek jövő évtől a felújított műemlék épületek
Jövő évtől adómentességet élveznek azok a műemlék épületek, amelyekben nem zajlik kereskedelmi tevékenység, és restaurálták a homlokzatukat – áll abban a törvénytervezetben, melyet szerdán fogadott el a képviselőház.
Azt is lényegesnek tartja, hogy ne csak a homlokzatokra figyeljünk, hanem egész udvarterekben gondolkodjunk, mint ahogyan Németországban teszik, ahol egy-egy udvartér mentesül az adó alól adott feltételek teljesítésekor. Ezzel mindenki jól jár, hiszen egy szociális lakás helyett egy üzlet adóját szedi be a város, cserébe az udvarterek irányába próbálja meghosszabbítani a sétálóövezeteket. „Tulajdonképpen össze kell szőni a város érdekeit a lakosság érdekeivel. És ez magától nem fog sikerülni” – hangsúlyozta Guttmann, aki szerint komplex stratégia hiányában csak abban reménykedhetünk, hogy a homlokzatokról nem esik ránk a vakolat.
Városházi jó példa Nagyváradon
Bár Nagyváradon jóval nehezebb feladata volt az önkormányzatnak, hiszen az 1900-as években épült szecessziós ingatlanok homlokzatai gazdagabb részleganyaggal rendelkeznek, Kolozsvárral ellentétben látszik, hogy a város áldoz ezekre. Kolozsváron is szó volt arról, hogy a város áldozni fog a projektre, most mintha mégis megtorpant volna” – vélekedett Guttmann. A váradi városvezetés hozzáállása szerinte azért példaértékű, mert az önkormányzat is áldoz a műemlékekre, elég csak a városháza által megvásárolt két belvárosi épületre – a szecessziós múzeum és a szabadkőműves-páholy székhelyére, azok uniós forrásokból történő teljes körű felújítására – gondolni. „A váradi városvezetés úgy gondolta, ezzel példát tud statuálni a lakóknak is. Egy-egy épületet nagyon fontos közpénzből, példaértékűen felújítani, és megmutatni, miről van szó” – értékelt. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Dr. Vekov Károly a Sapientia Kolozsvári Karán
Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok – Sapientia EMTE
Dr. Vekov Károly történész előadása az 1956-os forradalom egyik legérdekesebb erdélyi vonatkozását, a Szoboszlay Aladár és társai román állam általi elítélését és kivégzését taglalja, külön kiemelve Szoboszlay ma már szinte ismeretlen politikai tevékenységét. Az 1956-os forradalom emlékéve alkalmából tartott, és a legújabb levéltári kutatásokra épülő előadás új fényben világítja meg ezt a különleges erdélyi magyar témát. eventbu.com/cluj-napoca

XIV. Partiumi Ady Endre Szavalóverseny
A hétvégén XIV. alkalommal rendezték meg az Ady Endre Líceumban a Partiumi Ady Endre Szavalóversenyt, amelyen a partiumi, bánsági diákok mellett magyarországiak is részt vettek. A megmérettetésen kívül idén is számos tevékenység színesítette a két napot.
Az évről évre megrendezendő szavalóversenyre ezúttal szatmárnémeti, temesvári, kolozsvári, tordai, debreceni, nagybányai, berettyóújfalui, nagyszalontai, székelyhídi, margittai, és természetesen nagyváradi diákok is jelentkeztek. A pénteki megnyitón a résztvevőket Tóth Márta köszöntötte, egyben bemutatva a zsűri tagjait is: Ile Erzsébet magyartanárt, a Tanítók Házának munkatársát, Ágoston Palkó Emese magyartanárt, Boros Emőke Blanka magyartanárt, Veres-Kovács Attila lelkipásztort és Lélek Sándor Tibor bábművészt. Földes Béla, a versenyt támogató Partium Alapítvány elnöke felszólalásában elmondta: a jó nyelvtudás, a gazdag szókincs gondolkodásunkat fejleszti, éppen ezért fontosak az ilyen jellegű események, ahol a gyerekek verseket tanulnak. Ile Erzsébet, a zsűri elnöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy a szakmai szempontból is szerveződő esemény az évek során betöltötte azt a szerepet, amit felvállalt. A szavalóversenyeknek – bár úgy tűnik nincs (látványos) gyakorlati hasznuk – igenis fontos szerepük van a nevelésben, az életre nevelésnek ugyanis a művészet is része, emellett a résztvevők a közönség előtti fellépést, nagy tömeg előtt való beszédet is gyakorolhatják.
Versenyen kívül
A vetélkedőt megelőzően a közönség egy versenyen kívüli szavalatot is meghallgathatott, közvetlenül az alkotótól: Boros Erzsébet szépkorú idős hölgy nemcsak hallgatni, hanem írni is szereti a verseket, vidám, fiatalos lendülettel osztotta meg a közönséggel a legfontosabb dologról, a szeretetről papírra vetett gondolatait.
A 23 versenyző két kategóriára oszlott: a 9–10., és 11–12. osztályosok először a sorszám alapján húzott kötelező Ady-verset adtak elő, majd a második fordulóban egy szabadon választott verssel léptek a zsűri elé. A 9–10. osztályosok kategóriájában a Ki látott engem? és az Utálatos, szerelmes nációm című versek, míg a 11–12. osztályosok kategóriájában a Játék, játék, játék, és A perc-emberkék után című alkotások egyikét kellett előadniuk. Ebben az évben az elmúlt évektől eltérően a szabadon választott vers kategóriájában nemcsak Ady-verssel lehetett érkezni, így az idén a névadó költő alkotásai mellett Radnóti, József Attila, Petőfi, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes versei, és olyan kortárs költők művei is elhangzottak, mint Müller Henriettáé és Tóth Csilláé.
Eredmények
Változatos tevékenységek
A megmérettetésen kívül idén is számos tevékenység színesítette a két napot: a résztvevők ellátogattak a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba, megkoszorúzták a Holnaposok szoborcsoportját, meglátogatták a váradi várat. A verseny fő támogatója a Communitas Alapítvány volt. János Piroska / erdon.ro

Több mint ötszáz pályázat érkezett a magyar kormány gazdaságélénkítő programjára
Összesen 526 pályázat érkezett a magyar kormány által meghirdetett Maros-mezőségi gazdaságélénkítő programra, és a megfelelő pályázatok mindegyikét támogatni kívánják – annak ellenére, hogy ehhez meg kell emelni az eredetileg meghatározott pénzügyi keretet.
Sikeres volt a magyar kormánynak a marosvásárhelyi székhelyű Pro Economica Alapítványon keresztül megvalósított programja, amely keretében a térség gazdálkodói, vállalkozói számára nyílt lehetőség eszközvásárlásra pályázni. Az alapítvány ügyvezető igazgatója, Kozma Mónika a májusi programindító bejelentés keddi összegzésén elmondta, a gazdaságélénkítő elképzelés „főpróbáját” az ősszel tartották a Maros-mezőségen, a nagy érdeklődés közepette lezajlott pályáztatás során pedig emberi kapcsolatok bizonyították a gazdák tenni és élni akarását.
A Maros megyei önkormányzat elnöke, Péter Ferenc szerint sokat jelent a program Maros megyének azon a részén, ahol „elkel a segítség” a szülőföldön maradáshoz. A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Magyar Levente kifejtette, nem volt könnyű szülés, de reméli, most már a program megmarad és egyre erősebb lesz. „526 pályázat érkezett a mezőségi gazdálkodóktól, vállalkozóktól, erre a mennyiségre nem is gondoltunk. Az igényelt összeg mintegy 1,5 milliárd forint, azaz majdnem 5 millió euró, ez pedig jóval meghaladja az eredetileg előirányzott összeget. A pályázatok több mint 90 százalékát fogjuk tudni támogatni, a jövő év első egy, két hónapjában mindenki megkapja az igényelt összegek, aki elfogadott pályázatot nyújtott be, de ehhez előbb meg kell emeljük a támogatási keretet. Magyarország elégedett az eredménnyel, jövőre jóval nagyobb mértékben és új területeken – nagy beruházásokra is kiterjesztve – folytatjuk az erdélyi magyarság támogatását. Mindehhez kellett a politikai megállapodás a román féllel, a profi lebonyolítás, ami adott, valamint befogadókészség a gazdák részéről, amit nagy örömmel tapasztaltunk” – mondta a miniszterhelyettes.
Újságírói kérdésre hozzátette, Magyarországnak is hasznára válik a szomszédos térségek, országok fejlesztése, hiszen a közép-kelet-európai térség csak együtt tud felemelkedni.
„Románia és Magyarország viszonyának szeptemberi hullámzása sok más mellett erre a programra is kihatással volt, de hosszútávú tanulságként mindkét fél levonhatja azt, hogy egyik országnak sem érdemes vitára felcserélni erejét, hanem építeni kell. Ez egy ébresztő volt, hogy kerülni kell ezeket a helyzeteket, mert konstruktív hozzáállással sokkal többet tudunk adni állampolgárainknak. Romániára stratégiai partnerként tekintünk, az erdélyi magyarság gazdasági fejlődése Románia érdeke is. Mindkét országban rendkívül nagy a gazdasági növekedés, ez nagy potenciált jelent, amit ki kell használni” – fogalmazott Magyar Levente. A Maros-mezőségi gazdaságélénkítő pályázat győzteseinek jegyzékét december folyamán teszik közzé, a szerződéseket pedig várhatóan 2018 elején írják alá. Gáspár Botond / Székelyhon.ro

Winkler: szankciókkal akarják „átnevelni” az új tagállamokat
„Megpróbálják »átnevelni« az EU keleti tagállamait, amennyiben a strukturális és kohéziós alapok csökkentésével próbálják őket rávenni menekültek és gazdasági bevándorlók befogadására" – értékelte Winkler Gyula európai parlamenti képviselő a menekültválság kapcsán sokat emlegetett dublini rendelet felülvizsgálatát a Bukaresti Rádió háttérműsorában.
Az Európai Parlament plénuma csütörtökön hagyta jóvá a belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottság által a dublini szabályok reformtervezetéről elfogadott tárgyalási mandátumot. Az EP-álláspont a svéd Cecilia Wikström által készített jelentésen alapul.
Winkler Gyula az indítvány ellen szavazott, akárcsak erdélyi kollégája, Sógor Csaba, a Fidesz-KDNP 8 képviselője (négyen nem voltak jelen az ülésen) és a román néppárti delegáció több tagja. A román néppártiak közül ugyanakkor ketten tartózkodtak, akárcsak a magyar szocialista Újhelyi István. (A szavazás név szerint eredménye megtekinthető itt.)
Fontosabb változtatások: Állandó, automatikus és felső határ nélküli relokációs mechanizmus. A kérelmezőket a tagállamok GDP-je és népességszáma alapján osztják szét. Az új kérelmezők relokálása annak a négy tagállamnak a valamelyikébe történne, amelyek a legkevesebb menekültkérelmezőt vették át. Közös teherviselés és szolidaritás. A tervezet függővé tenné az európai strukturális és beruházási alapok felhasználását a relokációban való részvételtől. Biztonsági szűrők. Az elfogadott tervezet kötelezővé teszi minden olyan országnak, amelybe elsőként érkezik menekült, hogy lefolytassa a kérelmező biztonsági átvilágítását. Akiknek a Genfi Konvenció alapján kicsi esélye van a menekültstátusz elnyerésére, azokat ne helyezik át más országba.
Winkler nem ért egyet ugyanakkor a hivatalos magyar kormányzati narratívával abban, hogy Brüsszel képtelen kezelni a menekültválságot. Hangsúlyozta, hogy ennek ellentmondanak „az elmúlt hónapok és évek történései, 2015-től kezdődően”.
„Az Európai Bizottság felismerte a problémát, sőt több mint felismerte, intézkedett is, hogy helyben (például Észak-Afrikában) kezelje azokat a válsággócokat, amelyek a migrációt okozzák. Tehát történtek pozitív lépések” – mutatott rá a képviselő.
Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy „a migrációs válság a következő években, sőt évtizedekben is velünk lesz”, ezért „strukturális megoldásokra van szükség, és hosszú távú politikákra”. Meglátása szerint a mechanizmus felülvizsgálatának fontos hiányossága, hogy a hatályos szabályokhoz hasonlóan nem határozza meg egyértelműen, hogy ki számít menekültnek, és ki gazdasági bevándorlónak. Ugyanakkor úgy érzi, „a szóhasználaton átszűrődik az átnevelési szándék” az Európai Parlament mintegy kétharmadának részéről.
„Ez arról szól, hogy a Nyugat meg akarja győzni a Keletet, hogy nemcsak menekülteket, hanem bevándorlókat is be kell fogadni. Ha nem ez lenne a háttérben, akkor a dublini rendelet felülvizsgálata világosan meghatározná, hogy minden, ami a szövegben van, kizárólag a nemzetközi jog szerint menekült státusszal rendelkező személyekről szól. Ez pedig nem történik meg elegendő jogi biztonsággal” – értékelte a képviselő.
Winkler Gyula felidézte, hogy 2015 szeptemberében – a visegrádi négyek mellett – Románia is a kötelező kvóták ellen szavazott. Úgy vélte, a térség kormányai csupán azt képviselik uniós szinten, ami a társadalom álláspontja a migráció kérdésében. „Nem tudom, mi lesz a véleménye Romániában vagy Erdélyben a társadalomnak tíz év múlva, de azt, hogy ma mi a többségi vélemény, a politikai álláspontoknak is tükröznie kell” – fűzte hozzá.
A svéd jelentéstevő szerint az új rendszer a tagállamokat és a kérelmezőket egyaránt arra ösztönözné, hogy kövessék a dublini szabályokat. A tagállamoknak, amelyek kivétel nélkül aláírói a Genfi Egyezménynek, el kell fogadniuk, hogy korrekt módon ki kell venniük a részüket a menekültkérelmek elbírálásából. A kérelmezőknek pedig bele kell nyugodniuk, hogy nem választhatják meg, melyik tagállam folytatja le a kérelmük elbírálását. Wikström szerint a javasolt rendszer válság idején és „normál üzemmódban” is működni fog.
Winkler Gyula szerint elfogadhatatlan a szankciók bevezetése a relokációban való részvétel elutasítása miatt, hiszen „nem lehet politikákat összekeverni”, úgy, ahogy ez egyre inkább tendencia az Európai Parlamentben. „Szankciókkal akarnak átnevelni bennünket, szankciókkal akarják megváltoztatni a közvéleményt, illetve a politikai hozzáállást. Ez látható Románia és Bulgária esetében is, ahol a schengeni csatlakozást az igazságügyi ellenőrzési mechanizmussal, holott a két dolognak semmi köze egymáshoz” – fogalmazott a politikus.
A parlamenti döntés még nem jelenti az új mechanizmus elfogadását. A képviselők november 16-án csupán arról szavaztak, hogy milyen mandátummal megy az EP delegációja az Európai Tanáccsal lebonyolítandó egyeztetésekre, amelyek eredményeként létrejöhet az új, kötelező szabályozás. Szőcs Levente / maszol.ro

A nyelvi Charta hatékonyabb alkalmazását és módosítását kéri a FUEN
A FUEN 18 pontból álló, az Európai Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájára vonatkozó javaslatcsomagját mutatta be kedden Vincze Loránt, a FUEN elnöke Strasbourgban, az ET Tanácsadó Testületének ülésén. A civil szervezetek, szakpolitikusok bevonásával készített javaslatcsomag szerint kötelezővé kell tenni, hogy a tagállamok hozzák összhangba a Charta előírásait a nemzeti törvénykezéssel.
Egyes tagállamokban a kormány a kisebbségekkel közösen dolgozik a Charta gyakorlatba ültetésén – ezt a jó gyakorlatot más tagállamoknak is át kell venniük. A Nyelvi Charta esetében még mindig tudatosításra van szükség, hiszen a döntéshozók, végrehajtók gyakran nincsenek tisztában kötelezettségeikkel, a kisebbségi közösségek pedig nem ismerik a számukra garantált jogokat – áll a FUEN elnöke által bemutatott dokumentumban.
„A monitoring résszel kapcsolatban a FUEN javaslatcsomagja kifejti: sok tagállam késik jelentésével, ami elfogadhatatlan, fontos lenne tudni ennek okát. A háromévente esedékes jelentések elkészítése a bürokrata logikát követi, ezért lehetővé kellene tenni, hogy a kisebbségek egyszerűbb formában és folyamatosan szóvá tehessék panaszaikat, észrevételeiket. A jelentések elkésett benyújtása ellehetetleníti a monitoringot és a Miniszteri Tanács ajánlásainak hatékonyságát is, hiszen a bennük szereplő adatok idejét múltak” – hívta fel a figyelmet a FUEN elnöke, hozzátéve: a hiányosságokat az Európa Tanács intézményeinek is meg kell vizsgálniuk és el kell ítélniük.
A FUEN aggasztónak tartja, hogy egyes tagállamok azzal érvelnek, hogy a Charta alkalmazása túlbürokratizált és költséges, és emiatt hátráltatja a kisebbségi nyelvek hatékony védelmét. A kisebbségek és a nyelvek védelme nem luxus, hanem értékmentés és kötelezettség – fogalmazott a FUEN elnöke. A kisebbségi ernyőszervezet szükségesnek tartja az európai kisebbségek Fehér Könyvének összeállítását, amely számra veszi, hogy Európa különböző helyzetben levő kisebbségeinek mi a jelenlegi helyzete, és milyen igényeik vannak. Fontos lenne, hogy maguk a kisebbségek javasolják a számukra fontos megoldásokat, azokat az államok biztosítsák számukra, ne helyettük döntsenek, róluk.
A tanácskozás során ismét felmerült egy kiegészítő jegyzőkönyv kidolgozása, amely figyelembe veszi az eddig szerzett tapasztalatokat, a technológiai fejlődést, figyel arra, hogy a digitális korba való átlépés megváltoztatta kommunikációs és nyelvhasználati szokásainkat. A közszolgáltatások vagy az állami központosítás kérdéskörében szintén válaszokat kell adnia a Chartának. A továbbgondoláskor nyílt párbeszédre kellene törekedni, amelyben a tagállamok és az Európa Tanács intézményei mellett egyenlő partnerként jelenhetnek meg a kisebbségek és a civil szféra képviselői − áll a FUEN dokumentumában.
A Tanácsadó Testület a FUEN jelentésének számos elemét méltatta, és ígéretet tett rá, hogy behatóan foglalkozik velük. maszol.ro

Tőkés László: „Protestálni” kell az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen
Az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Brüsszelben kedden.
Tőkés László a magyar reformáció 500. évfordulója tiszteletére az Európai Parlamentben rendezett konferencián hangsúlyozta, a Földet fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabbkori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális és globális fenyegetettségek, valamint a mostani évszázadban is tovább folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal kell visszatekinteni Luther Márton és reformátortársai példájára.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy a reformáció által elindított azon változásokra is figyelni kell, amelyek forradalmi módon alakították át Európa vallási, szellemi, társadalmi és politikai arculatát, hosszú távon kihatással az egész földrész fejlődésére egészen a jelenkorig.
Az Európai Unió polgárai, nemzetei és egyházai az európai kontinens jelenkori identitásvesztésének körülményei között különleges felelősséggel tartoznak a közös keresztény és protestáns örökség megőrzésében – húzta alá a képviselő.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke előadásában hangsúlyozta, az igazságot fel kell vállalni épp úgy ma is, ahogy 500 évvel ezelőtt. „Nevükön kell nevezni a dolgokat” – mondta. Noha az igazság felvállalása kockázatos lehet, de erőt ad annak, aki felvállalja – tette hozzá.
Kiemelte, a politikának is folyamatos megújulásra van szüksége, ahogy mindennapos megtérésre az egyes embernek. A reformáció nem lázadás volt a fennálló egyházi és politikai rendszerrel szemben, hanem ellenőrzött megújulási folyamat elindítása, amelynek központjában a Szentírás, Isten igéje állt. Ezért fontos szem előtt tartani, hogy milyen nézőpontból tekintünk a megújulásra, a reformáció ugyanis nem megosztotta az egyházat, hanem megújította egész Európát – hangsúlyozta.
A reformáció arra mutatott rá, hogy a megújulás lelki és szellemi természetű folyamat. Ha a trianoni diktátum eredményeképpen létrejött megosztottságban létező magyarság a lelki és szellemi megújulást nem tudja átélni, akkor rossz kimenetelű jövő vár rá. Lelki és szellemi megújulás a kulcsa tehát a magyarság és Európa megmaradásának – húzta alá Németh Zsolt.
Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa a konferencián elmondta, a reformáció nemzetformáló és nemzetmegtartó erő volt, amikor a külső és belső politika hatására három részre szakadt az ország. Vigasztalás volt, amikor mind gazdaságilag, mind társadalmilag kilátástalan volt a magyarság helyzete. Nyelvteremtő, és újjáteremtő, amikor megszületett az első teljes magyar nyelvű Biblia. Kultúrateremtő, amikor a reformáció irodalmával megszólaltatta a magyar nyelv gazdag lehetőségeit.
A 21. század keresztényüldöző világában közös felelősség az egységért való munkálkodás, az élet, a hit, a kultúra védelme, példát mutatva az alkotórészeire hulló, én központúvá váló világnak – húzta alá a miniszteri biztos.
Hermann János, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora előadásában hangsúlyozta, a reformáció évfordulóján fontos tudni, hogy mi „történik a végeken”.
„Törekedni kell arra, hogy a vallásszabadság és a tolerancia fontosságára figyelmeztessük a világot és arra, hogy odafigyeljünk a diaszpórára és az őshonos kisebbségek sorsára” – hangsúlyozta a professzor. MTI; magyaridok.hu

Rendőrök testközelben – megzsarolták az MPP elnökét?
Az, hogy rendőri és csendőri erőfitogtatással megakadályozták a magyar országzászló felvonását, azt bizonyítja, hogy Románia nem jogállam – jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Nagy Gábor.
A Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi területi szervezetének elnöke szerint a szervezők nem vállalhatták a karhatalmi erők esetleges erőszakos fellépésének következményeit.
Nagy Gábor azt mondja: az MPP annak rendje és módja szerint megszerezte a csendőrség és a rendőrség jóváhagyását az esemény megtartásához. Ehhez képest az akció napján a prefektus egy átiratot küldött az engedélyt adó polgármesteri hivatalnak, amelyben betiltja a rendezvényt.
Az MPP meglátása szerint a november 15-én délelőtt kelt irat „tele van hazugságokkal”.
– Azt állítják, hogy mi nem mondtuk, hogy zászlót is akarunk felhúzni, holott ez szó szerint elhangzott a rendőrséggel és a csendőrséggel tartott egyeztetésen. Azt is mondják, hogy nem adhatnak engedélyt egy olyan esemény megünnepléséhez, amelyben több ezer románt lemészároltak. Ilyen alapon mi is kérhetnénk, hogy akkor ne ünnepeljék Sepsiszentgyörgy bevételét, mert ott meg magyar emberek estek el – mondja Nagy Gábor.
Az elnök szerint a zászlófelvonástól kénytelenek voltak eltekinteni, mert 600-700 emberrel szemben 200-250 állig felfegyverzett rendőr állt, „és ki tudja, hányan voltak civilben”, akik „kerek-perec megmondták”, hogy a zászlófelvonást megakadályozzák, és ha erre sor kerül, a tömeget feloszlatják.
– A szervezők nem vállalhatták annak kockázatát, hogy a fegyveres rendőrök nekimenjenek a tömegnek, amelynek jelentős része nőkből és gyerekekből állt. Láttuk, hogy Európát mennyire érdekli az, hogy Katalóniában a rendőrség szétveri azt a tömeget, amely az Unió egyik alapértékének nyilvántartott jogával akar élni – magyarázta Nagy.
Az MPP kitart amellett, hogy az esemény „kulturális jellegű” volt, minden provokatív felhang nélkül, annál is inkább, hogy a felvonandó zászló 1944-ig volt használatban, tehát „egy történelmi zászló, aminek semmi köze nincs Magyarország mai zászlójához”. Ugyanakkor úgy vélik, jóllehet minden engedélyt megkaptak, az eseményt megakadályozták, tehát „nem lehet szó jogállamról”, és „az a mítosz, hogy Románia mintaszerűen megoldotta a kisebbségi kérdést, november 15-én megszűnt”.
Az MPP helyi elnökének elmondása szerint „olyan szinten megy a zsarolás”, hogy Kulcsár-Terza Józsefnek, az RMDSZ színeiben parlamenti képviselethez jutott képviselőnek a titkosszolgálat felajánlotta, „amennyiben nem húznak zászlót és lemondanak az autonómia-statútumról, megépül a vidombáki nemzetközi repülőtér”.
Az MPP háromszéki és megyeszékhelyi vezetői múlt szerdára terveztek egy időszakos történelmi kiállítást, amelynek keretében egy 75 évvel ezelőtti eseményre emlékeztek, amikor – 1942. november 15-én – a sepsiszentgyörgyi országzászló-talapzatra ünnepélyesen felvonták a magyar zászlót. A zászlófelvonásra, a fenti körülmények között végül nem került sor. Erdély András / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Románia még mindig fél? (országzászló-felvonás)
A résztvevők testi épségének megőrzése érdekében a Magyar Polgári Párt képviselői szervezőként nem vállalhatták, hogy a november 15-ei, a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parki történelmi kiállítás részét jelentő országzászló-felvonást a karhatalmi szervek akár erőszak árán akadályozzák meg.
Az alakulat sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, Nagy Gábor Levente ugyanakkor úgy véli, a jogállam megcsúfolása az, ahogyan mind a prefektúra, mind a karhatalmi szervek – ideértve a román titkosszolgálatot is – mindenáron megpróbálták megakadályozni a zászlófelvonást, hazugságoktól és fenyegetésektől sem riadva el.
Valótlan állításokat tartalmaznak a megyei csendőrség, valamint a prefektúra által a rendezvény napján a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak küldött átiratok – jelentett ki Nagy Gábor Levente. Elmondása szerint a csendőrség és a rendőrség képviselői is jelen voltak az engedélykérési egyeztetésen, és jóváhagyásukat adták a kiállításra, melynek részét képezte az akkori magyar országzászló (mely 1944-ig volt használatban) felvonása is.
Az elnök szerint Bedő Zoltán az MPP részéről részletesen ismertette a tudnivalókat a lobogóról – elmondva azt is, hogy nem a magyar állam jelenlegi zászlaja –, a hatóság képviselőinek pedig nem volt kifogásuk az engedély kibocsátása ellen.
Ehhez képest a november 15-én a városházára eljuttatott csendőrségi átiratban az szerepel, hogy sem zászlórúdról, sem lobogóról nem volt szó az engedélykérés során. Nagy Gábor elismerte, hogy a vonatkozó egyeztetésen elhangzottak minden részlete nem került be a tárgyalás jegyzőkönyvébe, viszont a hatósági képviselőket pontosan tájékoztatta párttársuk.
Az elnök felidézte: annak ellenére, hogy az engedélyhez jóváhagyásukat adták, a csendőrség képviselői a helyszínen már arról beszéltek, terroristaként kezelik a szervezőket, amennyiben felvonják a zászlót. A hatósági átirat is egyébként a gyülekezési törvény azon passzusát hozta fel indoklásként, mely a szélsőséges, önkényuralmi jelképekre, valamint a kapcsolódó rendezvények tiltására vonatkozik. „Ez önmagában minket különösebben nem zavart volna, az viszont, hogy fel voltak készülve, hogy bármely eszközzel – így erőszakkal – is megakadályozzák a felvonást, már más megvilágításba helyezte az egészet. Fél órával a kezdés előtt – annak ellenére, hogy reggel óta átiratokkal, fenyegetésekkel bombáztak minket – még úgy véltük, bármi áron felvonjuk az országzászlót, de ez végül a helyszínen megváltozott. Mérlegelnünk kellett” – fogalmazott Nagy Gábor.
Figyelembe vették, hogy a mintegy hat-hétszáz résztvevő között sok a gyerek, idős és a nő, továbbá nagyjából 250 állig felfegyverzett rendőrt és csendőrt vezényeltek ki. Ilyen körülmények között nem vállalhatták, hogy a felvonás erőszakos fellépésbe torkolljon, és ezek az emberek szenvedjenek. Ha egy hétezres vagy hetvenezres tömegről lett volna szó, akkor más lett volna a helyzet – magyarázta. Nagy Gábor szerint egyesek számára gyávaság volt ez a döntés, és egyszerű székely emberként nem állt volna el a felvonástól, de a résztvevők testi épségére gondolva nem vállalhatták a gesztust az előzmények miatt sem.
Ennek kapcsán Nagy Gábor elmondta: a román titkosszolgálat már régebbről tud a kiállítás tervéről, és eldöntötték, hogy mindenáron megakadályozzák. „Odáig elmentek, hogy megkeresték Kulcsár-Terza Józsefet (az RMDSZ színeiben parlamenti mandátumot nyert háromszéki MPP-elnököt) azt ajánlva: mondjanak le a kiállításról, valamint az autonómiastatútumról, és akkor ők megígérik, hogy Vidombákon megépül a reptér” – fogalmazott. Lapunk megkeresésére Kulcsár-Terza József árnyalta ezt az információt. Eszerint egy román parlamenti képviselő kereste meg őt azt ígérve, hogy amennyiben a 2018-as év végéig ő mint honatya tartózkodik bármilyen kezdeményezéstől, az illető segít elindítani a reptér ügyét.
A prefektúra átiratára reflektálva Nagy Gábor Levente elmondta: Sebastian Cucu indoklása – mely szerint a 75 évvel ezelőtti országzászló-felvonás emléke több ezer román civilnek a második bécsi diktátumot követő lemészárlásának ügyével is összefügg – felveti azt a kérdést, hogy a sepsiszentgyörgyieknek nem kellene-e tiltakozniuk a román hadsereg 1944-es bevonulásának felidézése ellen, figyelembe véve a Maniu-gárda által az ártatlan magyarok soraiban elkövetett gyilkosságokat.
Nagy Gábor Levente felelevenítette: a prefektus az átiratokon túl a szervezőkkel személyesen közölte: ne feledjék, hogy a karhatalmi szervek az ő alárendeltségébe tartoznak, és általuk mindent meg fog tenni a zászlófelvonás megakadályozásáért. Úgy vélte, ez a fellépés talán annak is betudható, hogy nem volt biztos benne, nyert ügye lenne, ha a bírósághoz fordul az akció törvényességét illetően. A fenyegetés útját választotta, mivel nem került volna bíróság, amely egy történelmi zászló felvonása miatt elmarasztalta volna a szervezőket – vélekedett az elnök.
Újságírói felvetésre Nagy Gábor Levente azt mondta: tudván, hogy valószínűleg semmilyen következménye nem lenne sem rá, sem a hatóságra nézve, a prefektus inkább vállalta volna a tömeg esetleges szétveretését, semhogy utólag jogi úton megtámadja az egyébként engedélyezett akciót.
A MPP-vezető következtetésként úgy fogalmazott: egy történelmi zászló felvonásának megakadályozása azt mutatja: Románia továbbra is fél attól, hogy elveszíti Erdélyt. Másrészt november 15-én egyértelműen megdőlt az a tévhit, hogy az ország mintaértékű kisebbségpolitikát folytatna. A román jogállam alapja, hogy egyeseknek vannak jogaik, másoknak nincsenek – fogalmazott. Nagy D. István / Háromszék; Erdély.ma

„Beolvadásból jeles” díjat adományozott a Minta Nagykároly polgármesterének
Mint ismeretes, november 18-án a nagykárolyi Ady Endre – Otilia Marchiș-szoborcsoport felavatására került sor, amelyen a magyar zászlók mellett nem jelentek meg a román nemzeti jelképek.
Darius Filip, Szatmár megyei prefektus magyarázatot kért Kovács Jenő, nagykárolyi polgármestertől a román nemzeti jelképek mellőzése miatt, aki ezt követően nyilvánosan bocsánatot kért a nagykárolyi románságtól, és elmondta: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen eseményre zászlókkal vonuljunk fel. Meg kell tanuljuk, hogy ne provokáljuk egymást. Hogy esne nekünk az, ha március 15-én egy cserkészcsapat román zászlóval állna díszőrséget a Petőfi Sándor-szobor mellett?”
Szervilizmusát az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta, a néhány éve elindított „Beolvadásból jeles” negatív díjjal honorálta, a mai napon elpostázva a kiállított oklevelet.
„Kovács Jenő bocsánatkérő, fölösleges szervilizmusa felháborító! Polgármesterként ő nem csak városgazda, hanem a nagykárolyi magyar közösség vezetője is. Így példát kell mutatnia a magyar kiállásban és a nemzeti identitás felvállalásában” – hangsúlyozta Tőke Ervin, a Minta elnöke.
A későbbiekben hozzátette: habár korábbiakban a nagykárolyi polgármester „nem hátrálunk meg” szavakkal bíztatta a nagykárolyi magyar lakosságot, a prefektus összeráncolt szemöldöke láttán már másként viszonyult a magyarság kérdéséhez.
„A magyarok itthon vannak Erdélyben, így egy magyar rendezvényen a magyar zászló normalitás, nem pedig provokáció”– mondta Tőke Ervin. Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája; Erdély.ma

Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás alapkövét tették le az erdélyi Kerelőszentpálon
Az eddigi legnagyobb magyar tőkével megvalósuló romániai agrárberuházás, egy takarmánykeverő üzem alapkövét tették le szerdán az erdélyi Kerelőszentpálon (Sânpaul).
Az UBM Csoport, East Csoport és Oprea Avicom tulajdonában levő UBM Feed Romania Srl. egy 15 millió euró összértékű beruházás eredményeképpen Románia legnagyobb független takarmánykeverő üzemét hozza létre. Az üzem – a befektetők tájékoztatása szerint – a 30 tonna/órás és 220 000 tonna/éves kapacitásával a régió egyik legnagyobb, és Európa egyik legmodernebb technológiájával rendelkező takarmánygyártó létesítménye lesz.
Az eseményt Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, és Marcel Floricel Dima, a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is köszöntötte.
Magyar Levente fontosnak tartotta, hogy a magyar befektetők a romániai agráriumot is felfedezték. Megjegyezte: Románia Magyarország második legjelentősebb kereskedelmi partnere, és a magyarországi tőkekihelyezés egyik legfontosabb területe. Azért tartotta fontosnak az agrárium terén történő beruházást, mert a magyar tőke eddig elsősorban a pénzügyi szektorban, gyógyszeriparban, logisztikában, szolgáltató iparban volt jelen Romániában.
Az államtitkár elmondta: az üzem 30 embernek ad munkát, de a környékbeli gazdák százainak nyújt majd megélhetést azáltal, hogy több százezer tonnás mennyiségben vásárolja majd fel a mezőgazdasági terményeket.
Hozzátette, az üzem beszállítói lehetnek többek között azok a mezőségi gazdák, akik az erdélyi gazdaságfejlesztési program keretében jutnak támogatáshoz.
Az államtitkár elmondta: a közép-európai nemzetek Európai összehasonlításban csakis együtt tudnak hosszú távon sikeresek lenni. „Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy egyedül szigetként tudjunk fejlődni. Ha a szomszédaink nem sikeresek, ha nem teszünk egymás sikeréért nap mint nap, akkor a mi sikerünk is kétségbe vonódik” – fogalmazott.
Kijelentette, magyar részről megvan az akarat „a hallatlan potenciállal rendelkező kapcsolatrendszer” fejlesztésére, és minden olyan pillanat, amit politikai vagy ideológiai vitákkal tölt el a két ország kormányzata, „az ígéretes és reményteli közös jövő építésétől” rabol el energiát.
Az esemény végén a médiának nyilatkozva Magyar Levente elmondta: a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem megvalósításához a magyar állam nyújtott tíz éves lejáratú kedvezményes hitelt az Eximbankon keresztül, mely a befektetés 70 százalékát teszi ki.
Marcel Floricel Dima, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter államtitkára bejelentette, hogy a következő évben a román szaktárca olyan fejlesztési programokat indít, amelyek révén a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzem felvevőpiaca is bővül. Az államtitkár köszönetet mondott a térségbe irányuló magyar tőkéért.
Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke azt hangsúlyozta köszöntésében: ha a gazdaságban lehet jól együttműködni, akkor miért ne lehetne más területeken is.
Simon István, a Marosvásárhelytől húsz kilométerre fekvő Kerelőszentpál polgármestere elmondta: az általa vezetett község mára Maros megye fejlődésének az egyik pólusává vált. A községben mintegy százmillió euró értékű befektetés történt, és közel 3000 ember dolgozik. Hozzátette: az a céljuk, hogy a község területén hozzák létre Maros megye második ipari parkját.
Kerezsi Miklós, az East Csoport vezetője elmondta, 1999-ben jött magyarországi vállalkozóként Erdélybe, és immár hosszabb távon is itt látja a jövőjét. Hozzátette: a takarmánykeverő üzem felépítését a piac építése előzte meg.
Az UBM csoport részéről megszólaló Varga Ákos elmondta: a térség állattenyésztői jelenleg 300-400 kilométerről hozzák azt a takarmánykeveréket, amelynek minden komponense megtalálható a térségben. A szállítási költségek kiiktatása teszi majd lehetővé, hogy a térség állattenyésztői olcsóbban jussanak hozzá a jó minőségű takarmányhoz.
A befektetők azt ígérték, hogy jövő év novemberéig felépítik az UBM Feed Romania Srl. kerelőszentpáli takarmánykeverő üzemét. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

December 18. lesz Romániában a nemzeti kisebbségek napja
Nemzeti ünnep lesz december 18-a, amelyet a képviselőház keddi döntése értelmében a romániai nemzeti kisebbségek ünnepnapjává nyilvánítanak.
A képviselőház plénuma kedden 279 támogató szavazattal és négy tartózkodással, döntő kamaraként hagyta jóvá azt a törvénytervezetet, amely december 18-át a Romániában élő nemzeti kisebbségek napjává nyilvánítja.
A tervezet értelmében ezen a napon kulturális rendevényeket tartanak, amelyeket a helyi és központi közigazgatási intézmények, illetve civil szervezetek anyagilag és logisztikailag támogathatnak. A közszolgálati televíziónak és rádiónak a témával kapcsolatos műsorokat kell majd a programjába iktatnia – olvasható az elfogadott tervezetben. Agerpres; Erdély.ma

Marosvásárhelyi utcanévtáblák – Legfelsőbb Bíróság: nem diszkrimináció a kétnyelvűség hiánya
A romániai legfelsőbb bíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) 2014 júliusában hozott határozatát, amelyben a testület diszkriminációnak ítélte a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák hiányát, és azt javasolta a város polgármesteri hivatalának, hogy fél éven belül helyezzen ki kétnyelvű utcanévtáblákat.
A polgármesteri hivatalt a magyar közösség nyelvi jogaiért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) panaszolta be a diszkriminációellenes tanácsnál. A polgármesteri hivatal mind a Cemót, mind a CNCD-t perbe hívta az elmarasztaló határozat megsemmisítését kérve.
Az első fokon eljáró marosvásárhelyi táblabíróság 2015 februárjában a polgármesteri hivatal javára döntött, a másodfokon eljáró legfelsőbb bíróság pedig megerősítette az alapfokon hozott határozatot. A kedden kimondott jogerős ítélet kivonatát szerdán tette közzé honlapján a legfelsőbb bíróság.
A bíróság a CNCD kérésére elhalasztotta az eredetileg november 7-re kitűzött ítélethirdetést, hogy közben a hasonló nagyváradi ügyben kimondott és az ottani városházát kétnyelvű feliratozásra kötelező jogerős ítéletet tanulmányozhassa.
A diszkriminációellenes eljárás és a per során a Cemo és a CNCD a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekre, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezményre, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájára és a román-magyar alapszerződésre hivatkozott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a bíróságok viszont a román közigazgatási törvényt tekintették irányadónak.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik.
Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nemcsak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Cemo önkénteseire, akik megelégelvén a kétnyelvű táblát hiányát, maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kitűzni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

Leleplezik a névadó szobrát
Néprajzi, főleg népviseletekre összpontosító katalógust jelentetett meg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A névadó születésének kilencvenedik évfordulóján mutatják be, egy országos néprajzi konferencia keretében, ugyanakkor leplezik le Tarisznyás Márton szobrát is.
„Az utóbbi huszonöt évben, noha voltak néprajzi jellegű kutatásaink és egyéb tevékenységeink, az e téren összegyűlt tudást nem nagyon tettük közhírré” – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató arra célozva, hogy néprajzi kötet utoljára 1982-ben jelent meg Tarisznyás Márton feljegyzéseiből, és 2006 volt az az esztendő, amikor a múzeumban elkészült a népviseleteket is bemutató, ma is látható kiállítás.
A három, múzeumban dolgozó néprajzos – a magyarországi Abrudbányai-Győri Tamás, illetve a helybéli Borsos Gyöngyi és Szőcs Levente – révén tevődött a hangsúly idén újra a néprajzra, digitalizálták a gyűjteményt, és az ő munkájuk eredménye az új katalógus is /Gyergyói viseletek/ benne a múzeumban fellelhető viseletek leírásával. Noha zömmel a magyar népviseleteket tartalmazza, de – akár a múzeumi gyűjteményből – a kiadványból nem hiányzik a román, csángó, cigány viselet sem.
Több mint katalógus, ismeretterjesztő kiadvány ez – mutatta az igazgató az első példányt, mely formáját tekintve azonos a korábban kiadott Karácsony János-albummal.
A Kriza János Néprajzi Társasággal és a Hargita megyei önkormányzattal közösen szervezett konferencián, november 29–30-án már bárki kézbe veheti ezt a katalógust, ugyanakkor nyílik alkalom minden érdeklődő számára, hogy a néprajzi előadásokat meghallgassa. A vándorkonferenciára a romániai magyar néprajzosok érkeznek Gyergyószentmiklósra, és a tudományos előadások, illetve kötetbemutató mellett még egy eseményre sor kerül: leleplezik Tarisznyás Márton szobrát.
Gyergyószentmiklósról elszármazott személy, Nagy Miklós orvos finanszírozza a múzeum névadójának a szobrát, kivitelezője pedig a szintén Dombóváron élő festő és szobrász, Varga Gábor. Ő az, akinek alkotásait már ismerhetik a szentmiklósiak, hiszen ő készítette az Orbán Balázs-szobrot, illetve a gimnázium épületén a címeres domborművet.
A Tarisznyás Márton születésének 90. évfordulójára készülő szobor egyelőre a múzeum udvarán kap helyet, de az igazgató megjegyezte: ha a városrendezés olyan fázisba ér, amikor köztereinkről már csak a díszek hiányoznak, és méltó helye lesz ott a „múzeum lelkének” is, nem lesz akadálya a helyváltoztatásnak.
A költözködés ideje bizonytalan
Uniós pályázatból kellene felújítani a múzeumot. A hárommillió lej feletti támogatásból valósulna meg a nyílászárók cseréje, az épületgépészet villanyhálózat-cserével, fűtéssel és szigeteléssel, valamint az udvar újrarendezése. Nyár óta tudott, hogy ennek a munkálatnak feltétele az épület kiüresítése, csak még az a kérdés, hogy mikor és hová kell költözni. A részletes tervezésre kiírt közbeszerzési eljáráson senki nem jelentkezett, így a feltételek átszabására és újabb kiírásra kerül sor, utána következik a kivitelezők versenyeztetése és a tényleges munkálat. Csergő Tibor emiatt csak jövő májusig tud rendezvényeket tervezni, hisz nem tudni, mikor kell átadni munkaterületnek az ingatlant.
Egyelőre még az sem világos, a műértékek hol kapnak helyet, tervezik, hogy az adminisztráció a volt tüdőkórház januártól felújításra kerülő helyiségeibe költözik át, a raktárak egy részét is ott alakítják ki. A többiről, további lehetséges raktárhelyiségekről még egyeztetni kell az önkormányzattal. „Merem remélni, hogy jövő nyár elejétől megkezdődik a felújítás, és a késlekedésekkel nem jutunk oda, hogy a projekt megvalósítása megkérdőjeleződjön” – mondta az intézmény igazgatója.
A munkálatok kezdetétől hozzávetőleg egy évre lesz szükség, amíg a múzeumot újra berendezhetik az ingatlanban. Az átmeneti időszakra körvonalazódik egy olyan terv, amely turistaforgalmat jelentene, múzeumi szolgáltatást nyújtana. A Tinka-féle vízimalom mellett, a malomárok és Békény között vásárol meg egy területrészt az önkormányzat. Ha tisztázódik a birtokviszony, akkor a múzeum vízzel hajtott szerkezetek rekonstrukcióit helyezné el ott. A Békényen megmaradt egyetlen malom mellett tehát működő állapotban lenne megtekinthető a vízifűrész, a kártoló, a ványoló és a mosató. „Megvan az elképzelés, hogyan lehetne ott egy busznyi turistát fogadni, a város alszegi részét e téren fejleszteni, az idegenforgalomba bevonni” – fogalmaz Csergő Tibor, de leszögezi: ez az elképzelés, vannak tényezők még, melyek nélkül nem nyílhat meg a nagyközönség előtt a vízzel hajtott szerkezetek múzeumi részlege. Balázs Katalin / Székelyhon.ro

A Csíki Játékszín lelkét irtják ki?
Olyan állások szűntek meg novembertől a Csíki Játékszínnél, amelyek nélkülözhetetlenek a csíkszeredai színtársulat számára. Öröm az ürömben, hogy a munkájukat némileg megkönnyíti, hogy az elbocsátott munkatársak közül ketten – a kellékes és az egyik jelmezkészítő – önkéntesen, tehát ingyen továbbra is a társulatnál dolgoznak. A helyzet azonban nem rózsás.
Parászka Miklóstól, a Csíki Játékszín igazgatójától arról érdeklődtünk, hogy hogyan változott meg a színház élete, a társulat mindennapjai a kulturális intézmények átszervezése nyomán, miután novembertől több munkatársuktól is búcsút kellett venniük.
Lelkileg is megviselte a színház közösségét az átszervezés – kezdte a színházigazgató, aki még a beszélgetés elején kihangsúlyozta, 19 éven át harmonikus és kooperatív viszony létezett a színházfenntartó csíkszeredai önkormányzat és a Csíki Játékszín között, és továbbra is azon vannak, hogy ez a viszony helyreálljon.
A költségvetés fenntartása érdekében az önkormányzat hozott néhány döntést, amelynek következtében a színháznak meg kellett válnia néhány munkatársától, szakemberektől, akiknek feladata nehezen pótolható a társulat számára. „Az intézmény már eleve egy csökkentett személyzettel működött, összevont munkakörökkel” – jegyezte meg.
Brabás Hajnal Székelyhon.ro

Élő falu a Kárhágó alatt
Zsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb.
Veszélyben a műemlék templom
Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete.
Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit.
– Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek.
A művészettörténész szemével
Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét.
– A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben.
Múlt mellett az élő szacsvai jelen
Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is.
Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak.
– A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét.
A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát.
Vendégház a bejáratnál
A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre.
– Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László: tiltakozni kell
Az Isten iránti engedelmesség és lelkiismeretünk szava elől nem szabad kitérnünk, hanem hitünk megvallásával és következményeinek vállalásával kell „protestálnunk” a gonosz, az Isten hatalmát megrabló földi hatalmasságok ellen – jelentette ki Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő Brüsszelben tegnap.
Tőkés a magyar reformáció 500. évfordulója tiszteletére az Európai Parlamentben rendezett konferencián hangsúlyozta, a földet fenyegető jelenkori veszélyek és kihívások közepette, az újabb kori hatalmi koncentráció, a tovább élő kommunizmus és az új totális és globális fenyegetettségek, valamint a mostani évszázadban is tovább folytatódó világnézeti, ideológiai, vallási és háborús konfrontációk körülményei között tanulsággal kell visszatekinteni Luther Márton és reformátortársai példájára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brassói elismerés Kubik Annának (Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztivál)
Kubik Anna, a debreceni Csokonai Színház művésze nyerte a legjobb színésznőnek ítélt díjat a 28. brassói Nemzetközi Kortárs Dramaturgiai Fesztiválon.
A vasárnap esti díjátadó gálán Kubik Anna nem lehetett jelen, de a szervezők bejelentették: december 8-ra egy debreceni előadásra hívta meg a fesztivál szervezőit, és akkor adják át neki a díjazottaknak járó trófeát. A brassói seregszemlére, amely az eredeti, újszerű dramaturgiájú előadások bemutatására törekszik, a Csokonai Színház Az ajtó című előadása kapott meghívást, amelyben Kubik Anna a különös házvezetőnő, Emerenc alakját kelti életre. A Szabó Magda regényéből készült adaptációt óriási közönségsiker övezte a november 15-én tartott előadáson.
„Minden színház számára fontos a nemzetközi megmérettetés” – idézte Kubik Annát a Csokonai Színház közleménye. A színművész hozzátette: a díjat az egész társulat szakmai elismerésének tekinti, s hangsúlyozta azt is, hogy aki ismeri a pályafutását, az tudja, hogy számára még nagyobb jelentőséggel bír a díj elnyerése. A debreceni Szabó Magda-adaptáció rendezője Naszlady Éva, dramaturgja Adorján Beáta volt. Az előadás főbb szerepeit Kubik Anna, Varga Klári és Vranyecz Artúr alakítja. A november 10-e és 19-e között 28. alkalommal megrendezett seregszemle idén először kapott nemzetközi jelleget. A brassói fesztiválközönség a romániai előadások mellett angol, francia, moldovai és magyarországi produkciókat is láthatott. A legjobb előadásnak járó díjat a chişinăui Mihai Eminescu Színház În ochii tăi fermecători (Az elbűvölő szemeidben) című előadása kapta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ahol az iskola közel van a templomhoz...
Szombaton 24 tanintézmény diákjainak részvételével tartottak egyháztörténeti vetélkedőt a marossárpataki Adorjáni Károly Általános Iskolában. Az ismeretek felmérése mellett, a szervezők színes és változatos programról gondoskodtak, hogy az esemény felejthetetlen emlék maradjon a résztvevők számára.
A reggeli gyülekező a marossárpataki iskola információs és dokumentációs termében volt, ahol teával és friss kaláccsal fogadták a tanulókat, pedagógusokat, lelkészeket.
Később a református templomba vonultak át a csoportok, ahol Bíró János pókakeresztúri lelkipásztor, a Görgényi Egyházmegye katekétikai előadója tartott nyitóáhítatot. A vetélkedő főszervezője, Fazakas Imola marossárpataki vallástanár egy igeverssel köszöntötte a vendégeket: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban” (2 Pét 3, 18), majd ismertette a vetélkedő mozzanatait.
Hárompróbás megmérettetés
Az iskola épületében megtartott vetélkedő feladatainak megoldására két óra állt rendelkezésre. A csoportok egyháztörténeti tudásának felmérése három részből állt. A zenei résznél a csoportok azt a feladatot kapták, hogy az Erős várunk nékünk az Isten kezdetű zsoltárt elénekeljék. Rend Tamás zenetanár véleménye szerint nagyon sok ügyes, jó hangú tanulót hallottak énekelni, nehéz volt különbséget tenni közöttük az értékelésnél. Az elméleti résznél Luther Márton és Kálvin János reformátorok életével és munkásságával kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek. „Változatos, sokrétű feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak: időrendi sorrendbe tenni eseményeket, kiegészíteni mondatokat, megtalálni a kakukktojást és egyebeket. Itt hasznosnak bizonyult a csoportmunka, egymást kiegészítették, segítették a csapatok tagjai” – nyilatkozta Fazakas Imola. A harmadik próba kreatív feladat volt: egy reformációval, református egyházzal kapcsolatos jelmondattal vagy jelképpel díszített reformációs zászlót kellett készítsenek a résztvevők papírból. Ötletes, tartalmas munkák születtek, itt is több csapat kapott maximális pontszámot.
A versenyt követően szeretetvendégségre került sor az iskola sportcsarnokában, a református nőszövetség tagjai ízletes, meleg fánkot hoztak, de szendvicsből és teából is bőven jutott mindenkinek.
A napi program következő mozzanata a történelmi szoborpark meglátogatása volt, ahol Berekméri Edmond pedagógus beszélt a szoborpark megvalósításának, elkészülésének részleteiről, az itt látható alkotásokról, illetve a település nevezetesebb épületeiről, műemlékeiről (Teleki-kasély, Teleki-kripta).
Kézműves-foglalkozás, Sófár-koncert
A délután négy helyi pedagógus irányításával kézműves-foglalkozásokkal kezdődött. Szalvétatechnikával ceruzatartók készültek, illetve irisztechnikával, papírhajtogatással szíveket alkottak a tanulók a kézműves-tevékenységek műhelyében. Ezt követően a Sófár ifjúsági keresztyén zenekar koncertjére került sor a református templomban. A csoportvezető Banga Gáspár Attila (a Szászrégeni Református Egyházközség kántora) érdeklődésünkre elmondta, hogy zenekarukkal 2008-ban kezdték el nem hagyományos stílusú zenével dicsérni Istent. „A sófár a Biblia legrégebbi hangszere, ezért választottuk zenekarunknak ezt a nevet. Erdély számos településén felléptünk már, s külföldön is énekeltünk. Csapatunk tagjai az évek során változtak, ez a harmadik generáció. A mai koncerten Banga Virág Sára, Banga Dávid Krisztián, Silló Beatrix, Banga Dániel Gábor, Nagy Attila, Banga Márta és jómagam zenéltünk, énekeltünk” – mondta a zenekarvezető.
A paniti csapat végzett az élen
Az eredményhirdetést mindenki nagy izgalommal, kíváncsisággal várta. Az értékelőbizottságban lelkészek és tanárok vettek részt. A legtöbb pontot a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola csapata (Mátyus Evelyn, Kovács Dorottya, Sikó Beáta) gyűjtötte, akiket Nagy Ilona vallástanár készített fel a versenyre. A második helyen a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola tanulói (Bálint Izabella, Szövérfi Kinga Boglárka, Nagy András) végeztek, akiket Bodó Irén-Edith vallástanár készített fel és kísért el a vetélkedőre. Harmadikok lettek a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola diákjai (Barabás Hanga Abigél, Nagy Zsuzsa, Simon Csenge Alexandra, felkészítő tanár Simon Imola). További hét csapat kapott dicséretet, minden résztvevő ajándékot és emléklapot kapott.
A záróáhítaton Stupár Károly helyi református lelkipásztor imádkozott a résztvevőkért.
A versenyről Mózes Sándor marossárpataki iskolaigazgatót is megkérdeztük, aki külön kiemelte a tanulók alapos egyháztörténeti ismereteit. „Isten segedelmével tartalmas napot tudunk magunk mögött, jól megtervezett programsorozattal. Elismerés és köszönet a szervezőbizottságnak, a környékbeli lelkészeknek, a helyi nőszövetségnek, a kisegítő személyzetnek, s gratuláció és dicséret a részt vevő diákoknak, felkészítő tanároknak. Nálunk az iskola közel van a templomhoz, és az önkormányzati épület sincs távol. Szoros együttműködés jellemzi ezeket az intézményeket, érezzük a lelki közelséget, s azt hiszem, ennek köszönhetően minden téren eredményes munkáról beszélhetünk” – nyilatkozta az intézményvezető.
Az egyháztörténeti vetélkedő támogatói az Erdélyi Református Egyházkerület, a Görgényi Egyházmegye, a marossárpataki, tekei és beresztelki egyházközségek, valamint a marossárpataki iskola volt. Berekméri Edmond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar irodalmat világszerte megismertetni...
Conflux sorozat
A vasárnap délben véget ért 23. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron minden alkalommal – szerencsére – a bőség zavara fogadja a látogatót. Igaz ez a megvásárolható könyvek mennyiségére és sokszínűségére és a kiegészítő rendezvényekre is: a vásár három napja alatt egymást érték a különböző könyvbemutatók, beszélgetések, kiadói bemutatkozások, illetve időhiány miatt több eseményre egy időben került sor, emiatt a több alkalommal is tapasztalt, a szokásosnál kisebb lélekszámú közönség sem játszott elkeserítő jellegű tényezőt, hiszen a mélyen tisztelt figyelme megoszlik, egyszerre több helyen pedig nem lehetünk jelen.
A magyarországi PONT Kiadó szombat délutánra időzítette idei könyvvásáros estjét, amelyen – három szerzőjének részvételével – a kiadó történetének elmúlt évtizedeit, az ezekben az években folyamatosan megjelentett Conflux sorozatot és a legutóbbi, magyarul, illetve idegen nyelveken megjelent köteteket egyaránt ismertették. A Bernády Házban megrendezett eseményen Szávai Géza író, a Pont Kiadó szerkesztője mutatta be a szerzőket: Markó Béla és Fekete Vince költőket, valamint Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatóját, aki ezúttal színművészként és szerzőként is jelen volt.
– A PONT Kiadó a saját identitását úgy határozza meg, hogy az újdonságot jelentsen a szerzők és a közönség számára is: budapesti székhelyű kiadó vagyunk, 25 évvel ezelőtt indultunk, és kísérletet tettünk arra, hogy mindvégig szerzőelvűek maradjunk – mondta Szávai Géza. – Két-három olyan kiadó maradt még rajtunk kívül, amelyet nem vásároltak fel a könyvterjesztők. Ezelőtt 20 évvel, amikor elindítottuk a Conflux című sorozatot, a sorozat keretében egyik szerzőnk Leonard Cohenről írt egy CD-méretű könyvecskét, amelynek különböző nyelveken megjelent kiadásaihoz előszót írattunk. A magyar nyelvű fordításhoz Cseh Tamás írt előszót, a Suzanne című világhírű dal szövegét pedig az akkor 19 éves Varró Dániel fordította le és tette magyarul is énekelhetővé. Fontosnak tartottam, hogy a jelen lévő szerzők lássák, milyen környezetben forognak a könyveik, hiszen egészen elképesztő és egyedi a kiadónk elmúlt két és fél évtizedes teljesítménye. Ide tartozik például a Tadao Ando japán sztárépítészről szóló kétnyelvű kötetünk, amelynek a példányai japán könyvtárakban is megtalálhatók. Polcz Alaine egyik kötetét oroszra fordítva adtuk ki, az én egyik regényem is megjelent oroszul. Ez a fordítói kezdeményezés nem véletlenül indult Kelet-Európában, és ide tartozik az is, hogy tizenkét ország kiadói közös projektjének keretében Magyarországon mi szerkesztettünk egy sikeres cigány tematikájú kötetet A romák Európában címmel. Úgy véljük, hogy nem szabad a magyar kultúrát gyarmatosítani, ezért nálunk fontos a kölcsönösség: kiadunk magyar szerzőket más nyelven, és külföldi írók műveit lefordíttatjuk magyarra. Markó Béla verseit például kiadtuk két nyelven, angol fordításban, a diplomácia világában névjegyként adta őket, ugyanakkor Markó Richard Wagner német író magyarra fordított könyvéhez írt előszót. Esszé címen többnyelvű sorozatot is indítottunk, Mészöly esszéit például román nyelvre fordítottuk le, és most készül egy japán és magyar nyelvű kötetünk. Azzal a feltétellel adjuk át a köteteink kiadási jogát egy külföldi kiadónak, hogy a szóban forgó könyvet egy újabb nyelvre kell lefordíttatnia. Szeretünk gyerekkönyveket is kiadni, a Markó Béla egyik kötetét például gyerekek illusztrálják, és az Erdélyi szász népmesék című kiadványunkat is gyerekrajzok színesítik.
A régóta futó Conflux című sorozatunk egy szerzőtől három könyvet vesz be, ezen sorozatban jelent meg a Fekete Vince egyik kötete is. A világ újra című könyve olyan kötet, amely beleilleszkedik a sorozatba, Tokiótól az Egyesült Államokig bármelyik polcra ki lehet tenni. Budapesten Tarján Tamás mutatta be, a kiadó egyik alapszerzője volt. A Gáspárik Attila által írt A színház kiterjedése című kötetet is több nyelven szeretnénk kiadni, a szerző színészként, direktorként is írta a könyvet, és már írja a következő kötetét.
– A színész munkája és alkotóképessége nagy változáson megy keresztül. Eddig azt vártuk el tőle, hogy egy irodalmi mű szolgálatában álljon, minket is úgy tanítottak, hogy eleinte el kell olvasni az elemzéseket például az előadandó versről, bele kell képzelnünk magunkat a szerző szerepébe, hiszen őt is eljátsszuk. Én arra gondolok – és erről próbálok írni az új kötetemben –, hogy a színészi alkotás nagyobb fontosságot kap ennél. A vers az én hangomon szólal meg, soha nem lesz olyan, mint amilyennek a szerző szerette volna. A szerző ott marad a polcon, az unokák olvashatják, de az én művészetemből, a felolvasásomból például semmi sem marad – mondta a kötet kapcsán az est folyamán a Markó Béla és Fekete Vince verseit is felolvasó Gáspárik Attila, végül a Szávai Géza a Szávai Ilona által írt, Az egyke című kötetről szólt: – Érdekes és fontos jelenség az egyke. Olyan köztes terület ez, amelyről alig tudunk valamint, holott itt, a jövőbeni gyerekvállalások kapcsán dől el, hogy merre fordul az emberi történelem. K. Nagy Botond / Népújság (Marosvásárhely)

Mezőségi értékek a budapesti szórványünnepen
A Magyar Szórvány Napját ünnepelték november 15-én az országhatár mindkét oldalán, Budapesten idén a szamosújvári Téka Alapítvány és Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum képviselte Mezőség szórványközösségeit. A közmédia e napon kiemelten a határon túli magyarokkal foglalkozott.
A szórványmentés a magyar nemzetpolitika egyik kiemelt célja, ennek jegyében 2017-ben megsokszorozódott a szórványban élőknek nyújtott támogatás: a szórványkollégiumok építése, közösségek, egyházak támogatása, oktatási intézmények fejlesztési forrásainak növelése.
A Magyarság Házában ezen a napon a támogatással létrejött új kollégiumokban iskolákban, gimnáziumokban, tehetségpontokban élő, tanuló, művészeti teljesítményt nyújtó fiatalok és közösségek mutatkoznak be, felmutatva egyúttal a kis településeken élők hagyományainak, összetartó közösségi erejét.
Egész napos – kóstolóval, filmes bemutatkozással egybekötött – összművészeti programot szervezünk – állt a Magyarság Házának közleményében.
Több helyszínen zajlott az ünneplés. A csoport egy részét Potápi Árpád, nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntötte az Országházban. A Duna Palotában levő Magyarság Házában zajlott a gasztronómiai bemutató, tájjellegű ételek kóstoltatása. A palota előtti sétálóutcában flashmob szerű táncbemutatót is tartottak táncosaink.
A Fókuszban a szórvány című konferencia idei kiemelt vendége Kárpátalja volt, az ukrán anyanyelvi korlátozás okán, bemutatkozott az ottani pedagógusszövetség, illetve a Petőfi program eredményeit is méltatták.
A napot gálaműsor zárta, ahol fellépett a szamosújvári Kaláka néptáncegyüttes és az Ördöngös zenekar is, illetve Balla Péter és Gajdos Krisztina diákok népdalokat énekeltek. A résztvevők láthatták még a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont reneszánsz együttesét, marosvásárhelyi szavalókat az Eminescu Líceumból, illetve muravidéki, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki és csángó diákok műsorát. Fodor Emőke / Népújság (Marosvásárhely)