A restitúciót halasztó törvényt utasított el a szenátus
Elutasította hétfőn a szenátus a visszaszolgáltatási folyamatok halasztását előíró jogszabálytervezetet.
„Az RMDSZ 27 éve harcol azért, hogy a kommunista rendszerben elkobzott javakat, ingatlanokat, területeket visszaszolgáltassák a jogos tulajdonosuknak. Álláspontunk szerint az a leghelyesebb és legigazságosabb megoldás, hogy amennyiben lehetséges, mindenkinek azt a területet szolgáltassák vissza, amelyet a kommunista rendszer elvett tőle. Sajnos, már a 90-es években az első, restitúcióra irányuló törvény kivételeket teremtett a természetbeni visszaszolgáltatás alól, és azóta, az évek során az állam újabb és újabb kivételeket szabott meg, és ezzel lassította, mára pedig leállította a restitúciós folyamatot. Hétfőn a szenátus asztalára került egy jogszabály-kezdeményezés, amely újabb kivételt szabna a természetbeni visszaszolgáltatást illetően, ezt az RMDSZ-nek sikerült megbuktatnia a felsőházban. Mindössze egy szavazat hiányzott a tervezet elfogadásához, de mivel az RMDSZ nem támogatta a jogszabályt, ez megbukott a szenátusban” – mondta Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a hétfői plénumi szavazást követően.
Mint mondta, az elutasított törvénytervezet a restitúció alóli kivételek körét egészítette volna ki az agrártudományi felsőoktatási intézmények igazgatásába tartozó területekkel. Vagyis ezeket a területeket nem kellene visszaszolgáltatni a jogos tulajdonosoknak. Ez ellenkezik az RMDSZ által képviselt elvvel: „szerintünk mindenkinek azt a területet kell visszaszolgáltatni, amelyet elvettek tőle”.
Az, hogy a terület egy bizonyos egyetem, kutatóintézet tulajdonában van jelenleg, nem jelenti azt, hogy nem kell visszaszolgáltatni. Amennyiben ez nem lehetséges, mert az évek során ráépült ingatlan vagy más típusú infrastruktúra, a visszaszolgáltatásnak más, kompenzáció általi restitúciós folyamatát kellene Romániának felgyorsítania” – hangsúlyozta a Bihar megyei szenátor. A jogszabály a szenátusi szavazást követően a képviselőház asztalára kerül, az alsóház a végső döntéshozó a kezdeményezést illetően. közlemény; Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató a Bolyai líceumban
Ferencz András A kő marad – Közép-erdélyi kastélyok című könyvét mutatják be május 17-én, szerdán délelőtt 10 órakor Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében. A könyvben szereplő kastélyok nagy része Kolozs, illetve Maros megyében található. A képek egy olyan időutazásra hívják az olvasót, amelynek során felidézheti a múltat, megismerheti a jelent, és elgondolkodhat a jövőn, illetve biztatást kap épített örökségünk megbecsülésére, védelmére. Népújság (Marosvásárhely)

Egyazon napon két országban is fellépett a temesvári társulat
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 15-én, hétfőn két nagyszabású színházi fesztiválon is vendégszerepelt. A temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház Román Dramaturgia Fesztiválján (FEST-FDR) és az Egyesült Királyság Yorkban megrendezésre kerülő Shakespeare Fesztiválján egy-egy stúdióelőadással lépett színpadra a temesvári magyar társulat.
A Temesváron minden évben megrendezésre kerülő Román Dramaturgiai Fesztivál programjába idén az elmúlt évad végén bemutatott Vértestvérek című előadás is bekerült, melynek nemcsak rendezője, de írója is a tanárként, színészként és rendezőként is ismert Liviu Lucaci. A Vértestvérek egy különös szerelem története, melyet minden pillanatában beárnyékolnak a múlt sötét titkai. Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, vajon lehet-e jövőt remélni egy olyan kapcsolat számára, melynek minden mozzanata a múlt eltorzult perspektívájából kerül megítélésre.
Nagyjából ezzel egy időben lépett színpadra Baczó Tünde a York-i Nemzetközi Shakespeare Fesztiválon, ahol Shakespeare egyik leghíresebb monológjából ihletődött egyéni mozgáselőadását, a 7/7-et mutatta be a fesztivál nézői előtt. A többszörösen díjnyertes előadás a női lét társadalom által támasztott elvárásainak különböző formáit mutatja be. A mozgás, a mozdulat, a tánc nyelvén beszél azokról a szerepekről, amelyek mögött sok esetben rejtve marad valódi énünk.
Az első ízben 2015-ben megrendezett York-i Nemzetközi Shakespeare Fesztivál elsősorban olyan előadások bemutatására vállalkozott, melyek szorosan kapcsolódnak William Shakespeare drámaírói munkásságához. Nemcsak olyan előadások kerülnek be a programba, melyek Shakespeare valamely művét mutatják be, de olyanok is, amelyek más, a klasszikus dramaturgiától eltérő formanyelvek irányából közelítik meg a Shakespeare-i univerzumot.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

„Járd meg a táncot régi módra!...”
Két mozgalmas szombati nap a Fehér megyei Miriszlón
Szabó Csilla Erzsébet óvónő, a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport vezetője, két felejthetetlen hétvégét szervezett, amely ismét egybeszólította a népi kultúrát értékelő környékbeli gyerekeket, fiatalokat. 2017. május 6-án, a tánc világnapja tiszteletére, néptáncfesztivállal örvendeztette meg az ötödik születésnapját ünneplő tánccsoportját, május 13-án pedig a megye óvodásainak népi gyermekjátékok és versmondó vetélkedőjére került sor.
Miriszló Gyöngye fesztivál
A tavalyi ünnepségen, amikor Szabó Csilla óvónő a színpadon bejelentette, hogy a rendezvénynek lesz folytatása, a csoport tagjai és néhány jó ismerőse – a több éves kitartó munkájából kiindulva – biztosnak vehették az ígéretet. Nem is csalódott senki, hiszen május 6-án újra megrendezésre került a fesztivál, ezúttal is a születésnapi bulival egybekapcsolva, hiszen a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport idén ünnepli megalakulásának 5. évfordulóját.
A csoport 2012-es alakulásakor néhányan már meg is jósolták a végét, olyan hihetetlennek tűnt, hogy két falu, Miriszló és Marosdécse fiataljait hosszú távon össze lehet fogni és néptáncot lehet tanítani ott, ahol ennek nincs kimondott helyi hagyománya, sőt, nagyjából minden fiatalt be kell kapcsolni ahhoz, hogy egy megfelelő létszámú együttes kialakuljon. A kishitűek pedig nagyot csalódtak, mert azóta már kezdő csoport is létrejött és ők is szépen haladnak, a nagyobbakat pedig nem csupán a szorgalom és kitartás jellemzi, hanem az a hagyományos előadásmódhoz való ragaszkodás is, amelynek köszönhetően a kifinomult, kecses mozgásokra törekednek, ütemeik ropogósak, de nem durvák, csujogatásaik vibrálóak és nem túlordítottak. Látványos előmenetelük a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes két nagy tapasztalattal rendelkező oktatójának köszönhető: Varga Orsolya és Pillich Balázs irányításával pár év alatt a környék egyik legismertebb és legelismertebb néptánccsoportjává váltak.
A helyi kultúrotthonban megszervezett ünnepséget megtisztelte jelenlétével Lőrincz Helga, az RMDSZ Fehér Megyei Szervezetének elnöke, Nagyenyed alpolgármestere, aki felszólalásában a néptánc összetartó erejéről beszélt, továbbá Csép Tamás, Miriszló alpolgármestere, valamint helyi és nagyenyedi tanácsosok. Szabó Csilla megköszönte a Miriszlói Polgármesteri Hivatal valamint a Gyermelyi cég támogatását, és oklevéllel, illetve virágcsokorral jutalmazta a rendezvényt anyagilag és önkéntes munkával támogató magánszemélyeket, valamint a jelen levő néptánccsoportok vezetőit, oktatóit.
Nagy meglepetést okozott mindenki számára Dévai Nagy Kamilla jelenléte, aki torockói vendéglátóival érkezett az eseményre és végül szívesen előadott néhány alkalomhoz illő, a népzenéből ihletett dalt.
A Miriszló Gyöngye nem ünnepelt egymagában: kezdő és haladó csoportja mellett felléptek a Szentmihályi Rügyek, a Torockót és Torockószentgyörgyöt képviselő Kis és Nagy Szilas, a csombordi Pipacs és nem utolsósorban a Györgyfalvi Ifjúsági Néptánccsoport, akik egytől-egyig elkápráztatták a közönséget, amely vastapssal jutalmazta teljesítményüket. Megérdemelték tehát a Szabó Csilla által készített, fél asztalnyi nagyságú ünnepi tortát, amelyből a közel 300 érdeklődőnek is mind jutott, a darázsfészekhez és egyéb ételfinomságokhoz hasonlóan.
A színpadi fellépés egy közös tánccal, az est pedig táncházzal ért véget, az együtt ünneplők pedig a „Sok születésnapokat vígan megélhess...” kezdetű népdallal köszöntötték fel a házigazdákat.
„Kör, kör, ki játszik?”
„Játszani jó, együtt játszani még jobb!” – ezzel a gondolattal hívta meg a tavaly vendégeit a magyarlapádi óvodába Székely-Bányai Andrea, a rendezvény ötletgazdája, akinek javaslatára évente váltakozó helyszínnel rendezik meg a megye óvodásainak népi gyermekjátékok és versmondó vetélkedőjét. Idén Miriszlóra esett a választás, a versenyre benevezőket május 13-án várták tárt karokkal az itteni szép óvodában.
A gyülekező ideje alatt a kicsik kézműves foglalkozáson vettek részt, majd spontán játszóházat hoztak létre. Szülők és pedagógusok egyaránt örömmel állapíthatták meg, hogy a közös programoknak köszönhetően, a különböző falvak gyerekei nem zárkóznak el egymástól, hanem szívesen játszanak együtt, élvezik egymás társaságát.
Basa Emese / Szabadság (Kolozsvár)

Négy napig Kolozsvár az európai kisebbségek fővárosa
Horváth Anna: az európai kisebbségvédelem zászlóvivőjévé is váltunk
Kisebbségi hagyományőrző műsorral kezdődött el tegnap este Kolozsváron, a Grand Hotel Napocában az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kongresszusa. Az európai őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek legnagyobb ernyőszervezetének vasárnapig tartó kongresszusára több mint kétszáz küldött érkezik Európa számos országából. A tanácskozás legfontosabb feladata az Európai Bizottság által márciusban bejegyzett Minority SafePack európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének a megszervezése, amely – ha egy év alatt sikerül egymillió polgár aláírását összegyűjteni – lehetővé teszi, hogy uniós jogalkotás kezdődjön az európai kisebbségvédelemről. Emellett kiemelt téma lesz az őshonos nemzeti kisebbségek hozzájárulása az európai kulturális hagyatékhoz, a nemzeti-kulturális autonómiák gyakorlata és kihívásai Közép- és Kelet-Európában, valamint a modernitás és innováció a kisebbségi közösségekben.
A kongresszusi küldötteket szerdán este az RMDSZ öt megyei tanácselnöke, Tamás Sándor, Borboly Csaba, Péter Ferenc, Pásztor Sándor és Pataki Csaba fogadta, és mutatta be számukra Erdélyt a kisebbségek vásárán, amelynek Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke a házigazdája.
„És bár az elmúlt száz esztendő várostörténete több olyan sötét korszakot is magába foglalt, amelyet szeretnénk minél előbb elfeledni, őszintén örvendek annak, hogy mégiscsak sikerült méltó házigazdáiként elébe állni ennek a rangos eseménynek – a FUEN 17. Kongresszusának – azáltal is, hogy több évtizedes huzavona után, kedden végre kihelyezték az első hivatalos többnyelvű városnévtáblákat – Kolozsvár–Klausenburg magyar és német elnevezéseivel – a város bejáratánál” – mondta Horváth Anna köszöntő beszédében.
„Partiumtól Székelyföldig, Bánságtól Máramarosig, bátran elmondhatjuk, hogy ma is a közélet aktív alakítói, a kultúra, a gazdaság, a tudományok fejlődésének ösztönzői vagyunk mindenütt. De ennél több is: Európa legnagyobb őshonos kisebbségeként, csak természetes dolog, hogy az európai kisebbségvédelem ügyének zászlóvivőjévé is váltunk” – hangsúlyozta Kolozsvár volt alpolgármestere, hozzáfűzve: azt szeretnék, hogy jobban megismerjenek bennünket: honnan jövünk, kik vagyunk, miért gondoljuk azt, hogy az etnikai sokszínűség bármely ország számára egyedülálló erőforrás.
„Azt szeretnénk, hogy ma mindenki maga is megtapasztalja, milyen nagyszerű élmény székely falatokat kóstolni, szatmári pálinkát iszogatva, majd hazatérve, a legfinomabb bihari mézzel megajándékozni szeretteinket” – összegzett Horváth Anna.
A kongresszus tényleges munkálatai csütörtökön Vincze Loránt FUEN-elnök üdvözlő beszédével kezdődnek, majd a FUEN romániai tagszervezetei közül elsőként Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint a helyi és országos romániai, illetve magyarországi közméltóságok köszöntik a résztvevőket. Ezt követően az európai őshonos kisebbségek uniós védelmét szorgalmazó Minority SafePack európai polgári kezdeményezést indítványozó bizottság tagjai ülnek asztalhoz. Délután Az őshonos nemzeti kisebbségek hozzájárulása az európai kulturális hagyatékhoz címmel panelbeszélgetésre kerül sor, amelynek főelőadója Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa.
Pénteken a Glasgow-i Egyetemmel együttműködésben tartják A nemzeti-kulturális autonómiák gyakorlata és kihívásai Közép- és Kelet-Európában című kerekasztal-beszélgetést, amelyen Stéphanie Marsal, az EBESZ Kisebbségügyi Főbiztosának tanácsadója is részt vesz. Ezt követően az őshonos nemzetiségek által felvetett legfontosabb problémákat ismerteti Petra Roter, az Európai Nemzeti Kisebbségi Keretegyezmény tanácsadó testületének elnöke, illetve Laczikó Enikő helyettes államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától. Délután a Modernitás és innováció a kisebbségi közösségekben című panelbeszélgetésen katalán, németországi szorb és román előadók mellett Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke, illetve Csáky Pál, a felvidéki MKP EP képviselője is jelen lesz.
Pénteken este a bonchidai Bánffy-kastélynál tartandó ünnepi rendezvényen indul el hivatalosan a Minority SafePack aláírásgyűjtési kampánya. Az európai polgári kezdeményezés támogatására egy év alatt egymillió aláírást kell összegyűjteni legalább hét uniós országból, elsőként a Polgári Kezdeményező Bizottság tagjai – köztük Kelemen Hunor RMDSZ-elnök – látják el aláírásukkal a petíciót.
Szombaton a FUEN közgyűlésével és kalotaszegi kulturális programmal zárulnak a kongresszus munkálatai.
„A FUEN legfontosabb politikai projektje, a Minority SafePack innen, Erdélyből indult, az RMDSZ kezdeményezésére. Azt szeretnénk, hogy négy nap után a kongresszus minden résztvevője Erdély nagyköveteként induljon haza. Aki már tudni fogja, hol van a kolozsvári Szent György-szobor, milyen a háromszéki sajt, a csíki kolbász, a szilágysági pálinka, hallott már Maros menti dallamokat, mulatott a Kalotaszegen, és örökre emlékezni fog a bonchidai Bánffy-kastélyra, mert ünnepélyes keretek között ott írta alá a Minority SafePack aláírásgyűjtési ívet. Hallani fog a bennünket ért jogsértésekről, tudni fog a kulturális hagyaték megőrzését célzó erőfeszítésekről, az autonómia-harc kihívásairól, és magáénak érzi majd az anyanyelvhasználatért vívott harcunkat, mert otthon ő is hasonló problémákkal küzd. Ezért zajlik Kolozsváron a FUEN kongresszusa” – idézte az RMDSZ hírlevele Vincze Lorántot, a FUEN tavaly megválasztott erdélyi magyar elnökét.
Az RMDSZ szombati, zilahi kongresszusán tartott beszédében Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sérelmezte, hogy a román diplomácia megpróbálja hitelteleníteni az RMDSZ-nek a FUEN-ben vállalt szerepét. Úgy vélte: a román külügyminisztérium azt a nem titkolt célt követi, hogy a magyar közösség törekvéseit elakassza, és rossz színben tüntesse fel a magyarokat szerte a világban. Szabadság (Kolozsvár)

Szülőföldön magyarul – 149 ezer igénylés érkezett
Befejeződött a digitális rögzítése a Szülőföldön magyarul támogatásra érkezett kérvényeknek – derül ki a Szülőföldön magyarul pályázati iroda közleményéből. Az irat szerint összesen 149 061 igénylést rögzítettek, amelyből 1843 hallgatói, és 147 218 nevelési, oktatási igénylés.
A hiányos igénylések száma 1132, a leggyakoribb hiány – akárcsak az előző években – a szülő érvénytelen, vagy hiányzó személyazonossági igazolványa.
A közlemény szerint a hiánypótlás időszaka következik: a jövő hét folyamán útra kelnek a hiánypótlás-felszólítások, amelyekre a kézhezvételtől számított 15 napon belül be kell küldeni a kért dokumentumot. Amennyiben a hiány nem pótlódik, az igénylés elutasításra kerül.
Az iroda egyben felkéri az érintetteket, hogy a levelet figyelmesen olvassák el, és csak a kért dokumentumokat postázzák, a borítékra pedig írják rá: hiánypótlás.
Amennyiben nem érthető vagy nem egyértelmű valami az igénylő számára, úgy e-mailben vagy telefonon, (info@szulofoldonmagyarul.ro illetve 0266-244 450) vagy aszulofoldonmagyarul.ro honlapon a fordulhatnak az irodához. Szabadság (Kolozsvár)

Dr. Nagy András életreceptje
Lót visszanéz… címen megjelent visszaemlékezése ürügyén
Dr. Nagy András (1905–1982), a személyes emlékeit megörökítő orvos–író fogalmazásmódján érződik, hogy érzékeny megfigyelővel és vitathatatlan íráskészséggel megáldott szerzővel van dolgunk. Ez a tehetség nemzedékeken keresztül öröklődött családjában, amelynek eredményei a közírás területén és az életutat summázó memoárokban jelentkeztek. A Sas Péter művelődéstörténész által szerkesztett kötetet a múlt héten zajló 7. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be a Katolikus Nőszövetség dísztermében. Dr. Nagy András életét és munkásságát Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános, Szilágyi Júlia nyugalmazott irodalomtanár és fia, Nagy Benedek méltatta. Ismerkedjünk meg közelebbről családjával, életével, orvosi és írói munkásságával.
SAS PÉTER
Nagyapja előneve szerint csíkmindszenti és bethlenfalvi – írói nevén Tivai – Nagy Imre (Csíksomlyó, 1849 – Csíkszereda, 1931) tanár, népiskolai igazgató, vármegyei közgazdasági előadó, gazdasági szakíró, gyakorló mintagazda. Egyúttal a Csíkszeredai Gazdasági Egylet, a Csíki Múzeum Egylet, a Csíkszeredai Kaszinó alapító tagja és a városi Műkedvelő Társulat titkára, rendezője, majd elnöke, a Csíki Magánjavak Igazgatótanácsának és a Csíki Takarékpénztárnak az elnöke, az első csíki újság, a Székelyföld megalapítója, a Csíki Gazda c. lap szerkesztője, Csíkszereda egyik meghatározó személyisége. Talán máig áldják az Oltvölgyi Víztársulat megalapításáért, amely egy új folyómeder kialakításával Alcsík kaszálóit ármentesítette. Sajtgyári kezdeményezése már nem volt ilyen sikeres, társaival együtt belebukott. A tanári pálya kárpótolta, 27 éven át vezette a csíkszeredai m. kir. Mezőgazdasági Felső Népiskolát, ahol negyedszázados működése alatt leendő székely gazdák százait készítették fel a minél eredményesebb gazdálkodásra. Önzetlen becsületességének kései elismerése, hogy a csíkszeredai önkormányzat Pro Urbe díjának bronzszobrában az arcmására ismerhetünk.
Emlékezés régi csíkiakról címen négy kiadást megélt munkájában 253 szülőföldi kortársának arcképét rajzolta meg. A kötet anyagát két korábban megjelent könyvének (Cirkálások. Szeredai emlékeim és Csíki Pantheon. Emlékezés régi csíkiakról) anyagából állította össze dédunokája, Nagy Benedek közíró, helytörténész, politikus. Tivai Nagy Imre politikai beállítottságát tekintve a ’67-es kiegyezés híveit egyesítő Nemzeti Munkapártot erősítette. Meggyőződése volt, ha az első világháború és annak kimenetele nem bomlasztja fel a Monarchiát, akkor annak legbefolyásosabb népévé a magyar válhatott volna.
A Tisza István alapította pártot követő nagyapa nagyon jó kapcsolatban volt vejével, Dr. Nagy András édesapjával, a kemény ’48-as meggyőződésű Dr. Nagy Béni (Csíkmindszent, 1874 – Csíkszereda, 1941) jogásszal, aki maga is íráskészséggel megáldott tehetség volt. Az „aranygyűrűvel abszolvált” jogász Csíkszereda tiszti ügyésze, majd a kisebbségi sorban ügyvédje volt. Városában a 20. század első évtizedében két függetlenségi párti (’48-as) hírlapot alapított és szerkesztett. Korai és váratlanul bekövetkezett halála miatt visszaemlékezéseit nem írhatta meg. Fia Városkép és ami hozzá tartozik… címen megjelent könyvében megörökítette, hogy gyermekkora egyik legkedveltebb sportjának hódolói mind ismerték családjuk nevét, mert Csíkszereda hat teniszpályájának egyike édesapja kertjében volt.
A többgenerációs közéleti személyiségeket adó család következő leszármazottja – teljes nevén – Dr. Nagy András György (Csíkszereda, 1905 – Csíkszentkirály, 1982) orvos, egészségügyi szakíró, közíró, népművelő a családi jelmondatot – „Igyekeztem megtartani, amit apám reám bízott” – nemcsak megtartotta, de kettős értelemben tovább is örökítette: a római katolikus egyház értékrendszerének a társadalomban való képviseletével és irodalmi megjelenítésével. Erdély szinte majdnem minden városában, valamint szűkebb pátriájában, Al- és Felcsík minden falujában közel 300 egészségügyi jellegű, tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő előadást tartott a család- és csecsemővédelemről, az alkohol- és abortuszellenes küzdelmekről. Ars poeticaként vallotta, hogy a gyógyítás egyik szinonimája a népnevelés.
Középiskoláit 1915–1923 között szülővárosában, a csíkszeredai római katolikus, majd a debreceni és a kolozsvári piarista főgimnáziumokban végezte. Fiatal kora óta a rajz, a festészet és a zene iránt érzett elhivatottságot. A művészi pályára biztatta a tehetségesnek tartott gyermeket apai unokabátyja, Nagy István festőművész is. Családtagjai – Te piktor akarsz lenni egy életen át? – többször ismételt kérdésének hatására tanulmányait engedelmes fiúként a bukaresti orvostudományi fakultáson (Facultate de Medicină) folytatta. Művész-énjét sem engedte elhamvadni, az értelmiségiekből szerveződő Királyi Filharmonikus Zenekar (Orchestra Filarmonicii Regale) nagybőgőseként megvallotta a zene iránti elkötelezettségét. Egyetemi hallgatóként a később irodalmi babérokra törő Nagy Borbálával és Szemlér Ferenccel megalapította a legelső bukaresti magyar diákegyesületet, a református egyházközség közművelődési szervezetének fiókszervezeteként működő Koós Ferenc Kör Diákosztályát. Az általa elnökölt egyesület sikeres farsangi magyar diákbáljain még Nicolae Iorga történészprofesszor, a későbbi miniszterelnök is részt vett gyermekeivel. 1929-ben kisebbségiként évfolyamelsőként doktorált, a következő két esztendőben Szombathelyen, segédorvosként, majd címzetes asszisztensként Párizsban (Salpetriére Gosset-klinika) végzett sebészeti és nőgyógyászati szaktanulmányokat. 1931-ben francia nyelven publikálta is kutatásai eredményeit. A gazdasági válságtól kényszerítve hazatért, 1935-ig szülővárosában magánorvosként praktizált.
1935-től Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök meghívására három éven keresztül a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola Medicina Pastoralis előadója, a fiúlíceum egészségtan tanára, valamint az akkori, majd utóda, Vorbuchner Adolf püspök orvosa. Az erdélyi egyházmegye székhelyén, később az Erdélyi Katolikus Népszövetségben olyan közeli kapcsolatot alakított ki – immár Isten szolgája – Márton Áronnal, hogy a püspöki orvos 1937-ben megszületett első gyermekének, Benedeknek a keresztapja lett.
Előadói körútjai során, 1936-ban megismerkedett az erdélyi Katolikus Leányszövetség egyik vezetőjével, a kolozsvári ürögdi Nagy Marienne-vel (Kolozsvár, 1910 – Csíkszentkirály, 1984), aki felesége és életének hűséges társa lett. Abortuszellenes meggyőződésük bizonyságaként – 1937 és 1947 között – öt gyermeknek adott életet.
1938-ban a Szociális Testvérek Társasága segítségével megszervezte az első csíki szülészetet, a csíksomlyói Salvator Egészségházat, majd 1942-ben a csíkszeredai Szülőanyák Mária Otthonát.
A háború szele és az 1944. augusztusi kitelepítési parancs Dr. Nagy Andrást és egész családját a távoli Bajorországig sodorta, ahonnan csak két év múlva tudtak hazatérni. A menekülés idején, 1944–45-ben az OTBA budapesti szakorvosi rendelőintézetében, majd Jánosházán látott el minisztériumi szakmai feladatokat. A bajorországi Tüsslingben a Vöröskereszt orvosaként folytatta gyógyító tevékenységét. 1946 májusától egészen az államosításig a Szociális Testvérek Társasága kolozsvári szülészetét vezette. 1947 végén felajánlották neki, hogy irányítsa a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karának szülészeti tanszékét. Miután a feltételül szabott párttagságnak nem tett eleget, az orvosi munka folytatására csak otthon, Csíkban kapott lehetőséget. „A nép orvosa” megtisztelő titulusával egészen 1964-ig az alcsíki Csíkszentkirályon kör- és üzemorvosként működött. Amikor felesége kolozsvári házát államosították, családjával együtt az ottani 17. századi családi kúriába költöztek. Utolsó állomáshelye az általa megteremtett helyi Egészségügyi Nevelési Szolgálat, amelynek vezető orvosaként 1978-ban vonult nyugállományba.
Közéleti tevékenysége is két szakaszra osztható. 1934-től 1940-ig szervezte és vezette az Erdélyi Katolikus Népszövetség Orvos Szakosztályát. 1938–1944 között a csíki szülészet mellett a Szent Vince Szanatórium másodorvosa, 1940-tól az Országos Tisztviselő Betegsegélyezési Alap (OTBA) körzeti orvosa Csíkszeredán, valamint a marosvásárhelyi Magyar Népegészségügyi Szemle főmunkatársa. 1946–47-ben a Magyar Népi Szövetség Egészségügyi Osztályának vezetőségi tagja. 1966–76 között a Csík, majd Hargita megyei Orvostudományi Társaság (Uniunea Socoităţilor de Stiinţe Medicale) titkára.
A zene iránti érdeklődését sem veszítette el, 1957 és 1963 között Csíkszentkirályon énekkart szervezett és vezetett. Iskolás tanulókkal megrendezte és bemutatta Kacsóh Pongrác János vitéz című közkedvelt daljátékát.
Jelentős szakmai publikációs tevékenységet fejtett ki. Tanulmányait a párizsi Presse Médicale, az Erdélyi Tudósító, A Nap, Harangszó, Erdélyi Lapok, Hitel, Erdélyi Fiatalok hasábjain jelentek meg, az Adatok az erdélyi magyarság népegészségügyéhez tudományos írását az Erdélyi Múzeum közölte. A marosvásárhelyi Magyar Népegészségügyi Szemle főmunkatársaként szerkesztőségi feladatokat is vállalt. Egészségügyi ismereteit tankönyvben összesítette: Egészségtan a magyar tannyelvű középiskolák felső osztályai számára (Kolozsvár, 1938), melyet a magyar iskolákban az 1948-as államosításig használtak. Nagyon hasznosnak bizonyult a Jó egészséget!(Kolozsvár, 1938) és A csecsemő gondozása (Kolozsvár, 1938 és 1943) címen kiadott hiánypótló, ismeretterjesztő munkája. Az Anyák iskolája könyve hat kiadást is megélt. 1945 után a romániai Orvostudományi Társaságok Szövetsége nyújtotta lehetőségeket kihasználva, tudományos dolgozatokat közölt a daganatos betegségekről, a rák megelőzésének lehetőségeiről és átfogó, összegző jelleggel Csíkszék egészségügyének múltjáról. Népnevelőként írott cikkeit a Falvak Dolgozó Népe, a Hargita, az Informaţia Harghitei, az Ifjúmunkás és a Vörös Zászló című lapokban publikálta.
A betegségek elleni küzdelemben nagy jelentőséget tulajdonított a gyógyfürdők nyújtotta lehetőségeknek. Erről árulkodnak a Fürdőhelyeink (Korunk, 1970) és a Hargita megye gyógytényezőinek fejlődéstörténete (Csíkszereda, 1974) címen közreadott tanulmányai. Értékes visszaemlékezéseket közölt kedves barátjáról és rokonáról, Nagy István festőművészről (Korunk, 1968) és egykori ministráns társáról, életútja során a politikai paletta másik oldalára keveredett Szemlér Ferenc író–költőről (Művelődés, 1979).
Hányatott élete okozta egészségkárosodása miatt nem érhette meg nagyobb lélegzetű írásai megjelenését. Elsőként a Városkép és ami hozzátartozik… címen két kiadást megélt könyvében állított emléket – mintegy kiegészítve nagyapja arcképsorozatát – a Monarchia korabeli Csíkszereda házainak, lakóinak, jellegzetes alakjainak. Tágabb és szűkebb szülőföldje ismertetését saját életsorsába ágyazottan, memoárszerűen folytatta a Lót visszanéz… címet viselő visszaemlékezésében. Polgárinak minősíthető családját, a bukaresti magyar diákszerveződéseket, egy párizsi kórház orvostársadalmát és Csíkszereda – a szerző megfogalmazásában a „Színpad” – két világháború közötti mindennapjait felvillantó önéletrajzát 1978-ban fejezte be.
Az Arcok és találkozások címen megörökített visszaemlékezések az 1930-as évek közepén születtek. Dr. Nagy Andrást 1935 tavaszán kinevezték a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola Medicina Pastoralis tanszékére, valamint – saját megfogalmazásában – „a püspök-atya háziorvosának, az uradalom és a gimnázium orvosának”. Ez adott lehetőséget a gyulafehérvári római katolikus arcképcsarnok összeállítására. Egy különleges világ tárulhat fel szemünk előtt, melynek belső életét azok ismerhették, akik a püspökség belső közösségéhez tartoztak. A résnyire nyitott ajtón át betekintve jól érzékelhetjük, nem volt könnyű a püspöki palota lakójának lenni. Hiába hagyták már 15 esztendeje maguk mögött a politikai és történelmi korszakváltást, maradandó és helyrehozhatatlan nyomot hagyott a városon, az egyházi közösség életmódjában, az őket körülvevő világgal kialakítható kapcsolat meddő lehetőségeiben. Ahogyan azt Dr. Nagy András jelzésszerűen és nagyon érzékletesen megfogalmazta. „Az elhagyott, szűkös, mogorva püspökvár, hallgatag lakóival, a mozdulatlan, sokféle nemzetiségből és egymást nem szerető emberekből összetett, lapos és poros kisváros akvárium-élete valóban nem nagyon volt alkalmas környezet mozgékony és társasághoz szokott ember számára. Általában senki sem szerette ezt a jobb sorsra érdemes kisvárost, ami annál furcsább, mert más, talán kevésbé mutatós és rendezett kisvárosoknak azért mégis akadtak hívei és sajátságos szelleme. Itt a bennszülöttek majdnem hiányoztak, ezért a beköltözöttek még kevésbé találták meg helyüket.”
Ebben az elkeserítőnek tűnő, reménytelennek látszó helyzetben mégis jól érezte magát emlékírónk. Magyar és katolikus közössége érdekében fontos és hasznos munkát végezhetett, melyet nem az anyagiak vezéreltek. Abban az időszakban több kiemelkedő értelmiségi levelezésében, visszaemlékezésében olvasható egy napjainkban már nem használatos kifejezés: „nemesi hivatal”, vagy eredeti megfogalmazásában „nobile officium”. Az 1920-as évek Romániája megadta az erdélyi magyarságnak és vele együtt tudományos életének is – Tavaszy Sándor filozófiai értelmezésében – sorsának értelmét, az újrakezdés művészetét. Ebben a korparancs szülte paradigmaváltó folyamatban találta meg Dr. Nagy András helyét és szerepét. Ezért elsősorban az erdélyi római katolikus egyház akkori vezetőjének, Mailáth Gusztáv Károly püspöknek volt hálás. Tőle kapta élete fundamentumául szolgáló és arról építkező hitvalló világlátását: „neki köszönhetem, hogy hithű katolikus vagyok.”
A visszaemlékezések mindenkori kiinduló alapja az a feladat, aminek ellátására a püspöki udvarba hívták, a megörökítettek egészségügyi helyzete. A személyre szabott történetekben tulajdonképpen kórtörténeteket olvashatunk, aminek becses hozadéka minden egyéb adat, megállapítás, amit Dr. Nagy András rögzített. A tények embereként ennek is megvolt a pontos racionális magyarázata, amit Mailáth püspök kapcsán fogalmazott meg: „talán birtokában vagyok néhány olyan személyét illető adatnak, amelyet csak kevesen és biztosan nem a legbeszédesebb emberek tudhatnak. Kár volna ezeknek is elveszniük.” Szerencsére – szerencsénkre – nem veszlődtek el, így tudományos kutatók és érdeklődő olvasók egyaránt meggyőződhetnek értékükről. A visszaemlékező, fényképfelvétel élességű írások egyik legnagyobb érdeme, hogy emberközeli helyzetbe hozzák főszereplőiket, elősegítve személyiségük és munkásságuk immár testközeli helyzetük miatti legpontosabb megértését és befogadását.
A főpapok és P. Csiszér Bonaventura ferences barát megörökítése egy-egy telitalálat, bár már nem él senki, aki személyesen ismerhette volna őket, mégis teljes mértékben hihetőnek, a valóságnak megfelelőnek találhatjuk jellemző megörökítésüket, különös tekintettel a legközelebbről megismertre és megismerhetőre, a „diákok püspökére,” Mailáth Gusztáv Károlyra. Ugyanez áll a két tudósember megszemélyesítő leírására, Bitay Árpádra és Victor Babeşre is. Utóbbi kakukktojásnak tűnhet a galambfészekben, de néhány mondat elolvasása után kiderült, hogy helye és szerepe van köztük, mint Dr. Nagy András egykori professzorának. Ha visszaemlékezünk Gyulafehérvárnak és a püspökségnek az új helyzetben való bemutatására, jellemzésére, még érdekesebbek, fontosabbak – ha úgy tetszik célszerűbbek – lesznek azok a mondatok, amiket a nemzetközi tekintélyű román egyetemi tanár kapcsán róla vagy tőle olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy „a Bánságban született, Magyarországon nőtt fel és tanult,” és „Budapesten magántanárságig vittem”. Hazája, Románia is elismerte érdemeit, 1927-ben a „nemzet tudósai” sorába emelkedett. A titulus mellé fundus is járt, amikor az ígért anyagiak felől érdeklődött volna a miniszternél, „a derék miniszteri titkárnak a szerény külsejű öreg hiába ismételte, hogy „Profesor Babeş” kér bebocsátást, ez a név nem mondott számára semmit. A történet felemlegetése Dr. Nagy András részéről egy finom célzás és utalás volt arra, hogy milyen nagy különbség volt a románságon belül is az erdélyi származásúak és a volt regáti rész, főleg Bukarest fanariótái között. A történetben emlegetett titkár bizonyára nem tudta, hogy Babeş professzort a halhatatlanság számára egy karcolatában Sipulusz (Rákosi Viktor) is megörökítette, talán csak bántotta a fülét, hogy „kimondottan erdélyi tájszólású román nyelven” szólalt meg.
Bitay Árpád ugyancsak nagyon közel került lelkileg Dr. Nagy Andráshoz, kapcsolatukat a közös séták még jobban elmélyítették. A reális valóság talaján álló orvosnak imponálhatott, hogy nyelvész barátja a tudományos igazsághoz való ragaszkodás miatt akár „gyönyörű magyar nyelvünk törzsgyökereseknek tartott szavairól lerántotta a szláv leplet”. Nagyon élvezetes volt számára, ahogyan Bitay Árpád „pletykálkodott” a múltról, egy szakmán kívülinek is élvezetessé, vonzóvá tudta tenni azt a témát, amivel éppen foglalkozott. Ilyen hozzáállással rendelkezve talán csak a kolozsvári római katolikus főgimnáziumban, majd az egyetemen tanító piarista történész, Biró Vencel illeszthető mellé.
Nagyon elgondolkodtatóak Bitaynak Hunyadi János, Bocskai István sírja és Martinuzzi Fráter György nyughelye kapcsán tett feltevései, melyeket a mai kutatások sem tudtak meghaladni. Jólesően ismételte utána Tamási Áron nagyprépost – a hasonnevű író nagybátyja – egykori székely kapujának feliratát: „Áldja az Úr jöttöd, mentedben is Ő legyen őröd!”
Lelki élmény Vorbuchner Adolf püspök kapcsán Isten szolgája, Márton Áronról csupán néhány sornyit is olvasni, akit akkor még kezdő aulistaként emlegettek, és akinek kanonoki kinevezése nem minden korabeli káptalani tagnak jelentett örömhírt.
A ferences szerzetesnek, Mailáth püspök egykori gyóntatójának, P. Csiszér Bonaventura alakjának megidézése nagyszerű befejezése a püspökség emlékezet-füzérének. Ha nem tudnánk róla semmit, csupán Dr. Nagy András egyik rövidke, négyszavas jellemzését olvasnánk vele kapcsolatban, annyi is elégendő lenne, hogy rajongó lelkesedéssel gondoljunk az egyre távolodó múltban elmaradt alakjára. Hogyan is lehet ekkora eleganciával valakit ábrázolni: „Mindenki szerette, mert mindenkit szeretett.” Ez a szerző mindenkori olvasóinak szóló összegző üzenete is egyben, kövessük Jézus Krisztus kérlelő parancsát, a keresztényi szeretet útját.
A gyulafehérvári arcképcsarnok szerzője visszaemlékezésein keresztül történetírói hitelességet meghaladóan, a teljesség megismerése szempontjából kihagyhatatlanul fontos emberi oldal felől közelítve jelenítette meg a püspökség 20. századi történetének nagyon jelentős három esztendejét: Mailáth Gusztáv Károly püspökségének záró szakaszát, az interregnumot és Vorbuchner Adolf püspök haláláig tartó működését.
Lót visszanéz… címen megfogalmazott tömjénillatú íráscsokra elé a távoli Bajorországban írt előszót – melyhez olvasottságára és műveltségére jellemzően – Dante Isteni színjátékából és Ady költeményeiből keresett memóriájában idézeteket. Az öregek és a fiatalok feladatának Ady általi feladatkijelölésén gondolkozva minden korosztály számára kívánatossá tette az egykori történések és szereplői megörökítésének értelmet adó fontosságát: „halott múltunk emlékeit drágákká teszi számunkra a könyörtelenül elfutó idő.”
Dr. Nagy András két kötetben megjelent önéletírása önvizsgálatra késztet. A szerző fiatalkorában, Párizsban szerzett szakmai gyakorlatot és folytatott kutatásokat, melynek eredményét publikálta is. Kint szerzett tapasztalatait hazahozta, s itthon, Erdélyben kamatoztatta. Általános orvosi szakképzettsége és megbízhatósága miatt az 1930-as években Gyulafehérvárt a „püspökök orvosa” lett. A második világháború idején családjával együtt menekülésre kényszerült, majd az „idegen” iránt bizalmatlan Ausztriában és Németországban elismerten praktizált, gyermekei ottani iskolában tanulhattak. A későbbiekben még jobban élhettek volna, bizonyára soha többé nem kellett volna anyagi gondoktól tartaniuk. Ennek ellenére ismét hazatért, hogy tudását, szakmai ismereteit otthon kamatoztassa. Pontosan látta a különbséget Európa két része között, de szeretett volna hozzájárulni, hogy Erdély, s benne a nehéz sorsú Csík is olyan fejlődésnek induljon, mint Európa szerencsésebb része, de jól tudta, hogy mindez vallás, tudás, műveltség, kultúra és áldozatvállalás nélkül lehetetlen. Jól láthatjuk, a mostani pénz és anyagi központúság miatt hogyan forrong, vajúdik az egész világ.
Önéletírásának második részében egészségügyi, egészségpolitikai elképzeléseit, nemzetpolitikai nézeteit bemutató írásaiból is olvashatunk egy csokorravalót. Különösen figyelmet érdemel A magyar sors néven eddig kéziratban maradt tanulmánya, melyet évszázadok óta halogatott szembenézésül lelkéből fogalmazott mindazoknak, akik nemzettestvéreinek vallják magukat. A kisebbségi élet lelki hatásai címen megjelent írása a kisebbségi sorsban élő erdélyi ember lelki alkatának morális alapú meghatározása miatt László Dezsőnek A kisebbségi élet ajándékai címen kiadott munkája mellé állítható. Dr. Nagy András élete és munkássága kiegészítéseképpen bepillanthatunk levelezésébe, melynek általános érdeklődésre számot tartó része Isten Szolgájával, Márton Áron püspökkel, Benciként emlegetett fia keresztapjával folytatott írásbeli diskurzusa.
Dr. Nagy András jószándékú szakmai tenniakarását, emberi segíteniakarását a kommunista hatalom nem becsülte, ellenségesen kezelte, kuláknak bélyegezte, sőt, megbízhatatlan klerikálisnak nyilvánította. Ebben saját szempontjaik szerint igazuk volt, a csíki orvos megingadhatatlan volt hitében, római katolikus vallását a legnehezebb időkben sem tagadta meg. Isten nem is hagyta magára, nehéz, reménytelennek látszó helyzeteiben, súlyos betegségében is megsegítette. Dolgozószobája falán örök emlékeztetőnek és szellemi-lelki iránytűnek ott függött a kereszt a megfeszített Megváltóval, ahogyan az első kötet borítóján láthatjuk.
A szerző csíkszeredai szülőházán arcmásával ékes emléktábla emlékeztet személyére és munkásságára. Amennyiben hitelesen meg akarjuk ismerni személyiségét, csíki székely szülőföldjéről és a katolicizmusról alkotott gondolatvilágát, akkor vegyük kezünkbe és olvassuk el emlékiratát, mert – mondását parafrazálva – abban le van írva, amikre egyébként emlékeznünk, vagy amit tudnunk kellene.

Hitünket cselekedetekkel tegyük élővé
Reformációs megemlékezések Alvincen, Vajasdon és Gyulafehérváron
A Nagyenyedi Református Egyházmegye a reformáció ötszáz éves évfordulóját egy jól szervezett, összetett, kétnapos, több helyszínen zajló ünnepséggel tisztelte meg. A reformáció bölcsőhelyei, Gyulafehérvár és Alvinc, történelmi szerepük révén is, kiemelt jelentőségűek a szórvány számára. Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész és az egyházmegye esperese volt az ünnepség megálmodója, egyben a rendezvények főszervezője. Nagyszámú vendég érkezett helyből, továbbá Budapestről, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról, Nagyenyedről és még sok más gyülekezetből. Fél évezred történelmi pillanatai elevenedtek meg a hétvégén szakmai előadások, kiállítások, kulturális programok révén.
Reformációról szóló előadások, négy témakörben
Az alvinci Martinuzzi-kastélyban (Martinuzzi Fráter György 1482–1551) majd a helyi református templomban tartották az előadásokat, amelyek négy témakörbe tömörültek. I. Az erdélyi reformáció és európai kapcsolatai a 16–18. században; II. Az erdélyi reformáció etnikai háttere: szászok, magyarok és románok. Kölcsönhatások, ellentétek; III. Az erdélyi reformáció 18. századi önmeghatározása: pietizmus, peregrináció és felvilágosodás; IV. Sokszínűség és tolerancia. A reformáció 3. ága (anabaptisták, unitáriusok, szombatosok). Az első napon előadást tartott Kiss Erika (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest), Feiszt György (Szombathely), Gudor Kund Botond (Gyulafehérvár), Fopkje van de Beek (Hollandia), Gróf László (Oxford), Kolumbán Vilmos József (Kolozsvár), Ana Dumitran (Gyulafehérvár), Szabó Emília (Gyulafehérvár), Verók Attila (Eger), Bálint Emese (Firenze), Dr. Ridovics Anna (Budapest)
A rendkívül érdekfeszítő előadásokat kérdések és hozzászólások követték. Ezek közül kiemelném a következőket: Protestáns szimbólumok a magyar heraldikában (Feiszt György), A Gyulafehérvári Káptalan felbomlásától a Gyulafehérvári Református Egyházmegye kialakulásáig: a szász–magyar Alvinc szerepe a református adminisztráció kiépítésében (Gudor Kund Botond), Felekezetiség és tudósság: Buczy Emil levelezése Kazinczyval (Szabó Emília), Erdély mint hallei protestáns missziós terület a 18. században (Verók Attila), Hutterita, habán életmód és kézművesség kutatásának legfrissebb eredményei (Ridovics Anna).
Józsa Miklós
Alvinc „bölcsőhely” jellegét történelme igazolja
Az alvinci felújított templomban pénteken délután folytatódott a program klasszikus zeneművekből összeállított hangversennyel, amit Oláh Mátyás református lelkipásztor és Oláh Emese, a Kolozsvári Zenekonzervatórium doktorandusza mutatott be. Ezt követően Gudor Botond megnyitotta Az alvinci magyar múlt emlékei kiállítást. Ioan Josan Josif helyi polgármester üdvözlő és a reformáció hatásait értékelő rövid beszédet tartott. A jelen levő görögkatolikus és ortodox papok megköszönték a meghívást, és üdvözletük mellett hangsúlyozták, hogy mindannyian egy „nyájhoz” tartozunk.
A kiállítás anyagában érdekes adatokat találunk a bíborosi rangot elért Martinuzzi Fráter György tevékenységéről, aki volt barát, katona, országos és erdélyi politikus. Az erdélyi fejedelemség előhívójának tartják. Más adatok az alvinczi kabán telepről és a telepesekről (újkeresztények) szólnak, akiknek magas fokú mesterségbeli tudásuk volt. Az alvinci református templom története Alvinc „bölcsőhely” jellegét bizonyítja.
Emlékjelhagyás Vajasdon
Az ünnepi rendezvénysorozat másnapján két, reformációs emlékeket őrző központba igyekeztek a résztvevők, Vajasdra majd Gyulafehérvárra. Vajasdon megkoszorúzták az új táblával ellátott kopjafát, és emlékjelhagyásra került sor. Kató Béla püspök hirdetett igét, megemlékezett a tavalyi Bethlen Gábor ünnepségről, a falu idetelepítésének évfordulójáról. Kijelentése szerint a vajasdi gyülekezetben, de minden más református közösségben fontos a jobb utáni vágyakozás, a bizalom, az előretekintés, valamint a hit a feltámadásban. Az ünnepség másik jeles vendége Csulák Péter kolozsvári magyar konzul volt, aki hozzászólásában kreatív eseményként értékelte az ünnepet, és kiemelte a bibliafordítás jelentőségét, amely az idők folyamán erősítette az identitástudatot. A vajasdi templomi ünnepségen fellépett a Bethlen Gábor Kollégiumban Fórika Éva ny. zenetanárnő által létesített leánykórus, eredeti erdélyi népi ruhákba öltözve.
Az „ige egyházának” bátor kiállása
Gyulafehérváron a református templom megtelt az ünneplőkkel. Gudor Botond esperes hirdette az igét, aki többek között kifejtette: akkoriban nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egyházunk kiálljon az „ige” mellett. Ezért is vált az „ige egyházává.” Csulák Péter konzul szerint ma is a reformáció értékeire alapozva gyűltünk össze. Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója – aki az ünnepségen, iskoláján kívül, az RMDSZ Fehér megyei szervezetét és a Dr. Szász Pál Egyesületet is képviselte – kijelentette, hogy a „kollégium felvállalta azt, hogy református intézménynek vallja magát.”
A templomban megjelentek a helyi román világi és egyházi vezetők is. Gabriel Pleşa, Gyulafehérvár alpogármestere azokról a hatásokról beszélt, amelyek a reformáció után megváltoztatták Erdély akkori társadalmát. Növelte a program ünnepélyességét a Bethlen-kollégium neves Collegium Gabrielense együttesének fellépése.
Értékeket teremtő a református vallás
A parókia udvarán lezajlott koszorúzás után az ünneplő sereg felvonult a Várba, a Székesegyházba. A történelmi emlékeket hordozó katolikus templomban Horváth István esperes az ökumenia jegyében üdvözölte a megjelenteket. Kató Béla püspök méltatta a reformáció jelentőségét.
A megemlékezés ezután a közeli Unirea Egyesülés Múzeumban folytatódott, ahol Gabriel Rustoiu igazgató mutatta be a kétszáz éve még virágzó pietizmus történetéről szóló kiállítást. August Hermann Francke (1663–1727) a pietista mozgalom iskolaalapító egyénisége, akinek munkássága hatott a magyar elemi iskola megjelenésére is. Vanek Attila, az Egri Egyetem tanára az együttműködésről beszélt, amelynek keretében az Európát bejárt kiállítást Gyulafehérvárra is sikerült elhozni. Kató Béla felszólalásában megjegyezte, hogy Erdély aranykorát a református fejedelmeknek köszönhetjük, és legalább három generáció szükségeltetik, hogy igazi értékek keletkezzenek. Az ötszáz éves reformáció tehát egy kipróbált, értékeket teremtő vallás. A múzeum előtti szabadtéri kiállításon régi református templomainkat láthattuk a kinagyított fotókon: id. Lőrincz Zoltán, ifj Lőrincz Konrád ref. lelkész, valamint Kis Géza munkáit.
A Gyulafehérvári Művelődési Házban a közönség kedvére lazíthatott és szórakozhatott. A műsort a „székely-szórvány tengely” jegyében működő, Kovászna megyei testvérgyülekezet támogatása tette lehetővé. Sepsiszentgyörgy segítségével önálló műsort mutattak be az Evilági zenekar közreműködésével. Szép sikert arattak modern, dallamos muzsikájukkal. Ezután felléptek a megyei néptáncegyüttesek (Vajasdi Margaréta Népi Együttes, Miriszló Gyöngye, a Csombordi Pipacsom néptáncegyüttes, a Magyarlapádi Piros Pántlikás zenekar, Boros Erzsébet népdalénekes), végül a műsor a Sepsiszentgyörgyi Népi Együttes felvidéki táncaival zárult nagy sikerrel.
A nagy szórvány-ünnepség egyik legnagyobb eredménye, hogy az emberek találkoztak egymással, megerősödtek hitükben, történelmi tudásukban. Fontos tanulsága pedig: megmaradni református magyarnak és a „hitet cselekedetekkel élővé tenni.”
Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

Erdély felfedezése – Svájcban élő kutató szemével
Török Borbála Zsuzsanna Exploring Transylvania. Geographies of Knowledge and Entangled Histories of a Multiethnic Province, 1790–1914 (Erdély felfedezése. A többnemzetiségű tartomány tudásföldrajzai és összekuszált történelmei, 1790–1914) című, a Brill Publishersleideni kiadónál 2015-ben megjelent könyvét mutatja be Biró Annamária (Erdélyi Múzeum-Egyesület) és Sata Kinga Koretta (BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar) május 18-án, csütörtökön, 17 órakor, a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám, I. emelet).
A Konstanzi Egyetem (Svájc) kutató munkatársának kötete az erdélyi tudományos tér szerkezetét, nyelvi-kulturális és politikai széttagoltságát elemzi, középpontjában két nagy múltú honismereti egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Verein für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Régiókutatások Egyesülete) áll.
Az intézmények tizenkilencedik századi mozgalmas története, határokon átívelő kapcsolatrendszerei, támogatóinak és Erdélyre vonatkozó munkásságának elemzése során a monográfia arra a kérdésre keres választ, hogy az európai respublicalitteraria erdélyi vidéke milyen sajátos jegyekkel bírt a nemzeti tudományok intézményesedése idején.
Török Borbála Zsuzsanna elemzése azt bizonyítja, hogy a modern tudományos étosz a politikai konfliktusok ellenére is biztosította az erdélyi magyar, szász és a román tudományos szférák közötti átjárhatóságot. Ezzel ellentétben a mindenkori szelektív állami támogatás a soknyelvű erdélyi értelmiségi körökben nem a kulturális pluralitást, hanem a versengő, kizárólagosságra épülő nemzeti tudományos kánonok intézményesedését segítette elő. Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári civilek: folytatni kell a jogi küzdelmet
Kitörő örömmel fogadták a többnyelvűségért küzdő civilek, hogy Kolozsvár egyik bejáratához kihelyezték az első háromnyelvű helységnévtáblát. Úgy vélik: folytatni kell a jogi küzdelmet, amely eredményesnek bizonyult.
Nem is kaphattak volna jobb hírt kedd reggel a Kolozsvár tényleges multikulturalizmusáért küzdő civilek, illetve a politikusok annál, hogy évekig tartó huzavona után végre kihelyezték a kincses város bejáratánál az első háromnyelvű – román, magyar és német feliratot tartalmazó – helységnévtáblát. Szőcs Izabella, aki a többnyelvű feliratok feltüntetése érdekében az önkormányzat ellen indított perben a felperes Minority Rights Egyesületet képviselte, munkatársunktól értesült arról, hogy végre kihelyezték az első táblát a Nagyvárad fele vezető kijáratnál. Kérdésünkre, hogy az egytől tízig terjedő skálán mennyire örül a fejleményeknek, Szőcs Izabella a 12-es számot válaszolta. Lapunknak úgy értékelt
az ügy legfőbb tanulsága, hogy a kisebbségvédelemben sok minden el lehet érni jogi eszközökkel, amelyeket eddig csak ritkán használtak a jogok kiharcolása érdekében. „Ezek után gyakrabban kellene élni a jog nyújtotta lehetőségekkel, hiszen látszik, hogy eredményes tud lenni. A jogi megoldások ugyanis nem járnak kompromisszummal, nem kell feladnunk semmit azért, hogy cserébe kapjunk valamit, egyszerűen csak alkalmazzuk a törvényt, az ítéletet” – magyarázta a jogász.
„Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Kolozsvárnak”
Bethlendi András, a Musai–Muszáj civil akciócsoport tagja eközben Neil Alden Armstrong amerikai űrhajós Holdra lépése pillanatában elmondott híres mondatát parafrazálva úgy fogalmazott: ez „kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Kolozsvárnak”. Bethlendi rámutatott: azt követően, hogy számos politikus kudarcra ítélte az ügyet, a civilek kézbe vették, illetve újra politikai üggyé tették a többnyelvű helységnévtáblák kérdését, és ennek köszönhető, hogy sikerült célt érni. „Reméljük ez volt az ügy utolsó történelmi pillanata, és nem következik be újabb fordulat” – fogalmazott a Musai–Muszáj tagja. Hozzátette: annyira megörültek a hírnek, hogy felkeresték a frissen kihelyezett táblát, hogy fotózkodjanak vele, a képet pedig azonnal meg is osztották a Facebookon.
„Üröm vegyül az örömbe”
Asztalos Lajos kolozsvári helytörténész, nyelvész nagyszerű dolognak tartja, hogy végre magyarul is olvasható a város neve a település egyik bejáratánál, szerinte azonban a magyarok örömébe üröm is vegyül. A szakértő lapunknak elmondta, a háromnyelvű helységnévtábla fölé „biggyesztett”, a város római kori eredetére utaló felirat azt a szerinte téves elméletet hivatott alátámasztani, miszerint Erdély központja ősi latin település. A municípiumi rangra emelés időpontjára emlékeztető szöveg azt a mellbevágó üzenetet tolmácsolja, hogy mi, magyarok másodrangúak vagyunk az ősi fészekben” – vélekedik a helytörténész. Asztalos elmondta, nem érti, mi szégyellnivaló van abban a románok számára, hogy Kolozsvár neve előtagjának, a Kolozsnak az eredete a hivatalos elméletekkel szemben nem latin, hanem szláv származású (Clus). A helytörténész ugyanakkor a kolozsvári BBTE történész rektora, Ioan Aurel Pop, valamint a hivatalos román oktatás által sulykolt elméletnek tudja be a latin felirat elhelyezését, miszerint Kolozsvár ősi latin település. Asztalos Lajos meggyőződése egyébként, hogy a helységnévtábla nem marad épen, és lefestik vagy ledöntik.
„Nem szeretnék patetikusnak tűnni, de meg kell mondanom őszintén, hogy amikor megtudtam a hírt, majdnem megkönnyeztem” – így reagált a Krónika megkeresésére Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki korábban személyesen is tárgyalt Emil Boc kolozsvári polgármesterrel annak érdekében, hogy a városháza ne fellebbezzen a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését kötelező alapfokú ítélet ellen. Hozzátette: sokan vártak erre nagyon hosszú ideig. Csoma külön örül annak, hogy a tábla még az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) ma rajtoló kongresszusa előtt kikerült a szászfenesi bejárathoz. A parlamenti képviselő arra is kitért:
ami az alapfokú bírósági ítéletet illeti, az érdem a civileké, ugyanakkor azt is értékelte, hogy sikerült eredményesen tárgyalni a polgármesterrel. „A kolozsvári helységnévtábla ügye is azt bizonyítja, hogy a civil szféra és a politikum képes együtt dolgozni, nem kell versenyezniük egymással, sőt a kétféle tevékenység jól kiegészítheti egymást” – magyarázta lapunknak Csoma Botond.
Mint arról beszámoltunk, az első háromnyelvű – román, magyar és német – helységnévtábla többéves huzavona után kedden reggel került ki Kolozsvár Nagyvárad felőli bejáratához.
Kiss Előd-Gergely , Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Egy iskola abszurd drámája
Az elmúlt években, évtizedekben jó néhány „magyar ügy” is rávilágított a Romániában uralkodó beteges politikai-társadalmi viszonyokra, de talán egyiket sem övezte akkora káosz, mint a marosvásárhelyi iskolaügyet. Nem véletlen, hiszen a Római Katolikus Teológiai Gimnázium hányatott sorsában egyszerre, egymást felerősítve tükröződnek az etnikai, vallási, politikai, jogi viták és gáncsoskodások, egy olyan láthatatlan háború arzenálja, amely nap mint nap megkeseríti életünket. S ha olyan „nagyágyúk” a főszereplők, mint a marosvásárhelyi önkormányzat, a tanfelügyelőség, az oktatási minisztérium, a prefektúra, a bíróság és a korrupcióellenes ügyészség, garantált a fejetlenség, a zűrzavar. Anno ki gondolta volna, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskola „felélesztése” végül egy újabb, modernkori kálváriaként vonul be az egyház és az erdélyi magyar oktatás történetébe? Ember legyen a talpán, aki megérti, hogy valójában mi vezetett a mai helyzethez, de néhány aspektust nem szabad szem elől téveszteni. Ami a legfontosabb: a magyarság politikai-közéleti képviseletének nyíltan el kell ismernie, hogy hibázott. Hiszen a tavaly novemberben a DNA által indított bűnvádi eljárás óta kiderült, hogy nem csupán az „erőszakszervezet”, a hatalom rosszakarásának vagyunk tanúi: itt bizony súlyos hibákat követtek el a jelenlegi oktatási intézmény 2014-es megalapításakor. Amelyről az RMDSZ helyi képviselői sokáig azt hajtogatták, hogy minden jogi próbát kiállt, azzal sem törődve, hogy a prefektúra időközben sikeresen megtámadta a bíróságon, és hatályon kívül helyeztette az ominózus tanácshatározatot. Arról a döntésről van szó, amelyről a szövetség helyi mellébeszélőinél jóval szakavatottabb illetékesek immár azt állítják, tulajdonképpen nem is az iskola létrehozásáról szólt. Hanem – Magyari Tivadar ügyvezető alelnök szerint – az iskolahálózatba való beiktatást tette lehetővé. Így hát alapító okirat hiányában most egy újabb tanácshatározattal létre kellene hozni a lassan három éve működő, de a bűnvádi eljárás miatt úgymond egzisztenciális válságba került katolikus iskolát. Elég bizarr, de itt még nincs vége: a vásárhelyi önkormányzat nemrég a Szabad Emberek Pártja kezdeményezésére már elfogadott egy hasonló tematikájú határozatot, miszerint kiigazítanák a létrehozásról szóló eredeti, 2014-es döntést. Amelyben – mint kiderült – csak javasolják az iskola megalapítását, nem pedig jóváhagyják. Jól hangzik, csakhogy nem a prefektúra irodáiban, ahonnan hétfőn érkezett meg a negatív véleményezés: az egyik fő érv szerint az iskolát nem lehet létrehozni, amíg az létezik – a nemlétét ugyanis eddig semmilyen hivatalos szerv nem mondta ki. És bizony, ez az okfejtés Magyariék javaslatát is elkaszálhatja. Egyszóval: abszurd. Egyértelmű, hogy a DNA – legfőképp a szülők beidézésével, kihallgatásával – alaposan túllőtt a célon, mint ahogy a beiskolázást ellehetetlenítő tanfelügyelőség, a helyzet előtt értetlenül álló szakminisztérium, illetve a minduntalan akadékoskodó prefektúra is jócskán tehet arról, hogy idáig fajultak a dolgok. Azonban ne feledjük: azért választunk képviselőket, hogy érdekeinket védjék. Nekik kellene megelőzniük, ellehetetleníteniük az efféle leszámolásokat – ehelyett felületes hozzáállásukkal, nemtörődömségükkel, hozzá nem értésükkel akkora támadófelületet biztosítanak, hogy egyesek számára élvezet kihasználni. Nem kérdés: most az a legsürgősebb, hogy megnyugtató módon rendeződjék a Római Katolikus Teológiai Gimnázium, illetve diákjainak, tanárainak sorsa. Ám a közelmúlt egyik legfájóbb „magyar ügye” – bárhogy is végződik – nem zárulhat le egyfajta belső vizsgálat, felelősségre vonás nélkül. És nemcsak azért, hogy a vétkesek bűnhődjenek, hanem hogy akár meg is tudjunk bocsátani nekik. De ami ennél is fontosabb: hogy végre tanuljunk a saját hibáinkból.
Stratégiát vált az RMDSZ a marosvásárhelyi iskolaügyben Az RMDSZ abbahagyja a „tűzoltást”, és egy új marosvásárhelyi iskola létrehozását javasolja a helyi önkormányzatnak. A határozat szerint a tanintézet a 2018/2019-es tanévtől kerülne be az iskolahálózatba.
Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár)

Egy újságíró szerint visszaéltek az igazságügy egykori titkosszolgálatának dossziéival
Az igazságügy-minisztérium alárendeltségébe tartozó egykori titkosszolgálat archívumát valakik lemásolták, és a dossziékat zsarolásra használhatják – állítja Dan Andronic újságíró.
Az igazságügyi tárca alárendeltségében működő egykori titkosszolgálat, a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumában történt állítólagos lopásokra vonatkozó minisztériumi jelentés, illetve maga az archívum titkosságának feloldását szorgalmazták igazságügyi vezetők és politikusok azt követően, hogy az Evenimentul Zilei című bukaresti napilap állítása szerint a szolgálat archívumának egy részét lemásolták, illetve ellopták, és megtörténhet, hogy zsarolásra használták őket.
Cristina Tarcea, a legfelsőbb bíróság elnöke kedden leszögezte: az archívum titkosságát fel kell oldani, hogy eloszlassák a 15 éve meglévő gyanút. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) egyik tagja, Gabriela Baltag javaslatot tett arra, hogy hivatalos tájékoztatást kérjenek a SIPA archívumának helyzetéről. Dana Gârbovan, a Romániai Bírák Országos Egyesületének elnöke keményen fogalmazott: a SIPA-t az igazságügyi tárca „katonai titkosszolgálatának" nevezte, amelyben hemzsegtek a szekusok, és amelyen keresztül bírákat és ügyészeket zsaroltak. Hétfőn este Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke az Antena 3 hírcsatornának nyilatkozva leszögezte: ha Tudorel Toader igazságügy-miniszter korrekt és jóhiszemű ember, akkor nyilvánosságra hozza a dossziélopás ügyében készült jelentést, ellenkező esetben közel nullára csökken az iránta érzett bizalma. A pártelnök kijelentette: tudomása van arról, hogy 2007-ben jelentés készült az incidensről, és első körben ezt a dokumentumot kellene nyilvánosságra hozni, ugyanakkor annak a lehetőségét is fölvetette, hogy idővel a teljes archívum tartalmát tárják a nyilvánosság elé.
„Az, hogy valakik zsarolásra használhatták fel ezeket az információkat, arra, hogy befolyásolják az igazságszolgáltatásban születő ítéleteket, a legocsmányabb dolgok közé tartozik, amelyek az elmúlt években Romániában történtek" – mondta Dragnea, hozzátéve, ezeket a dossziékat használhatták fel az utóbbi években a jelenlegi kormánypártok politikusai és sajtója szerint törvénytelenül összefonódott ügyészségi és titkosszolgálati szervek.
„Ha Romániában még ma is felhasználják ezeket az információkat az igazságszolgáltatás befolyásolására, és nem csak az igazságszolgáltatáséra, akkor sohasem gyógyulunk ki" – jelentette ki Dragnea, megoldást szorgalmazva a helyzetre. Az Evenimentul Zilei cikke szerint a SIPA archívumát – amelynek terjedelme 10 000 és 21 000 dosszié között lehet, köztük 3000 olyan, amely a bírákra vagy az ügyészekre vonatkozik – lemásolták, sőt egyes dokumentumokat elloptak, illetve megsemmisítettek.
A szolgálatot még 1991-ben alapították, kezdetben az Országos Börtönparancsnokság alárendeltségében működött, ám 1997-ben Valeriu Stoica akkori igazságügy-miniszter az igazságügyi tárca alárendeltségébe helyezte, hogy a bírák és ügyészek védelmét is ellássa. 2004-ben átnevezték Védelmi és Korrupcióellenes Főosztállyá, ekkoriban olyan információk jelentek meg, amely szerint a börtönökben többször is megsértették az emberi jogokat, és megpróbálták befolyásolni az igazságszolgáltatást. 2007-ben végül felszámolták. Az archívum sorsa azóta is bizonytalan, egyes információk szerint a börtönökben született jelentésektől a bírák és ügyészek korrupciós ügyeiig minden megtalálható benne. Egyes állítások szerint a 2001 előtti dokumentumokat elégették.
Dan Andronic, az Evenimetul Zilei újságírója szerint az archívumról akkor készültek másolatok, amikor Monica Macovei akkori igazságügy-miniszter megbízásából egy bizottság, amelynek Cristi Danileţ bíró és Paul Dumitru korrupcióellenes ügyész is tagja volt, leltárt készített róla. Macovei és Danileţ cáfolta az állításokat, utóbbi pedig feljelentést tett a legfőbb ügyészségen, amely átadta az ügyet a szervezett bűnözés elleni ügyészségnek (DIICOT), mivel államtitok is sérülhetett.
Tudorel Toader igazságügy-miniszter hétfőn közölte, az archívumot jelenleg az Országos Börtönparancsnokság felügyeli, arról pedig nincs tudomása, hogy valakik lemásolták volna. „Ha valaki valóban lemásolta, akkor felelnie kell" – mondta a tárcavezető. Adrian Ţuţuianu, a hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság elnöke közölte: azt a tájékoztatást kapta, hogy a SRI-nek nem volt köze az archívumhoz.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Feloldják a volt igazságügyi hírszerzés archívumának titkosságát
A lehető legrövidebb időn belül feloldjuk a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumának titkosságát – közölte szerdán Tudorel Toader igazságügyi miniszter.
„A törvényes előírások betartásával, a lehető legrövidebb időn belül feloldom a SIPA-archívum titkosságát" – közölte Toader szerdán a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) székhelyén. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) kedden kérte az igazságügyi minisztériumtól, hogy hozza nyivánosságra azon bizottságok összetételét, amelyek a Független Védelmi és Korrupcióellenes Szolgálat (SIPA) archívumával foglalkoztak. Kérte továbbá annak közlését, hogy a bizottságok milyen intézkedéseket hoztak, pontosan mikor zárták le az archívumot, hozzáfért-e valaki utólag és hogyan történt a kezelése napjainkig.
Minderre két okból van szükség – írja a CSM az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott közleményben. Egyrészt tisztázni kell a testület jelenlegi jogi helyzetét, másrészt fényt kell deríteni azon feltételezések megalapozottságára, melyek szerint különböző célokra használták fel a SIPA-archívumban őrzött információkat.
Mint arról beszámoltunk, Dan Andronic újságíró azt állítja, az igazságügy-minisztérium alárendeltségébe tartozó egykori titkosszolgálat archívumát valakik lemásolták, és a dossziékat zsarolásra használhatják. Egyes információk szerint a börtönökben született jelentésektől a bírák és ügyészek korrupciós ügyeiig minden megtalálható a dokumentumokban. Liviu Dragnea, a kormány fő erejét adó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke hétfőn a botrány kapcsán leszögezte: ha Tudorel Toader igazságügy-miniszter korrekt és jóhiszemű ember, akkor nyilvánosságra hozza az állítólagos dossziélopás ügyében készült jelentést, ellenkező esetben közel nullára csökken az iránta érzett bizalma. Krónika (Kolozsvár)

Történelmi huszártúra a határon át
Mintegy hetven éve nem lépték át a határt lovasok és szekerek Érkenéz és Bagamér között. Szombaton megtörtént ez a történelmi esemény, amikor huszár hagyományőrzők érkeztek a időszakos határátkelőn át Érsemjénbe.
A Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Egyesület hatodik éve szervez Létavértesen úgynevezett huszárokosítókat (továbbképzéseket), melyen rendszeresen részt vesznek megyénkbeli hagyományőrzők is. Az idei összejövetel másként alakult mint az eddigiek, hiszen a februárban megnyitott Érkenéz-Bagamér határátkelőn a huszárok ellátogattak Érsemjénbe is szombaton délben. A program szombaton kora reggel kezdődött, amikor Létavértesen, Csontos Jánosnak, a hajdú-bihariak vezetőjének tanyáján gyülekeztek, majd Bagamérra indult a négy szekér (egyenként 10-12 utassal), és a 12 lovas, ahol megkoszorúzták az első világháborús emlékművet. Onnan vették az irányt a határátkelő felé, ahol romániai idő szerint nem sokkal dél előtt tűntek fel. A továbbra is csak szombatonként nyitott átkelőnél a februárban látott módszer szerint, a határ vonalán egy-egy határrendészeti kisbusznál végezték az ügyintézést a két ország határőrei. A szekereket autós polgárőrök, a lovasokat lovasrendőrök kísérték a határig, nem mintha bármi rendbontásra lehetett volna számítani, sőt, hangos nótaszó szólt a gránicon át, míg megtörtént a viszonylag rövid ügyintézés.
Történelmi esemény
A határátlépés után Csontos János, a debreceni egyesület elnöke huszárosan “jelentette” Balazsi József semjéni polgármesternek, hogy a hagyományőrzők megérkeztek és engedélyt kért a község területén továbbhaladni. Az engedélyt természetesen megkapták, a menet továbbra is énekszóval haladt tovább, de előtte jópár fotó készült, főként a székelyföldieknek jelentett élményt huszárként fotózkodni az “Államhatár” táblánál. A semjéni kultúrházhoz némi késéssel érkeztek, de máris felsorakoztak a szoborparkban, ahol a Balazsi József köszöntésére visszhangozva jött a válasz: ”Jó napot huszárok! – Erőt, tisztességet!” Ezután a polgármester mondott rövid beszédet, melyben történelminek nevezte az eseményt, tekintettel arra, hogy huszárok eddig még nem érkeztek ebből az irányból a községbe, továbbá 1945 óta szekerek nem közlekedtek Bagamér és Érkenéz között! Örömtelinek nevezte azt is, hogy a hagyományőrzők ellátogattak elődjük, Fráter Lóránd nótáskapitány szülőhelyére. Kedvező egybeesés volt, hogy egy busznyi nagykanizsai diák, akik – mint megtudtuk – a Határtalanul program keretében lépték át a határt, útban belső Erdély felé, épp ebben az órában álltak meg Érsemjénben. Hozzájuk szólt először Csontos János, arra kérve őket: fotózzanak bátran, és felvételeiket osszák a közösségi oldalon, hírét keltve ezáltal is a huszártúrának, a hagyományőrzők határtalan együttműködésének. (A diákok persze addig is szorgosan fotóztak, videóztak.)
Felajánlás szoborra
A továbbiakban bemutatta a diószegi, szentegyházi, zetelaki, székelyudvarhelyi, szovátai, szentjobbi, marosvásárhelyi és hajdú-bihari huszárokat, akik ’48-as, kiegyezés után és első világháborús korhű huszárgúnyákat viseltek. Csontos János egy felajánlást is tett: az egyesület nevében 100 ezer forintnyi hozzájárulást ígért, hogy szobrot állíthassanak Kazinczy Lajos (a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia) ’48-as vértanúnak, a szabadságharc kitörésének 170. évfordulóján, vagyis jövőre. Balazsi József köszönettel vette a felajánlást, megjegyezve: számon fogja kérni kellő időben, ugyanakkor már most meghívta a huszárokat a majdani szoboravatóra. A huszárok ezt követően megkoszorúzták Csiha Kálmán püspök, Fráter Lóránd és Kazinczy Ferenc szobrát, majd Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, lovas szakember szavalta el Radnóti Miklós: Nem tudhatom című versét. A Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után a huszárok Fráter Lóránd szobra köré sorakoztak, hogy elénekeljék elődjük szerzeményét: Akkor szép a huszár, ha felül a lovára…
Ebéd, nótázás
A nótáskapitány nevét viselő kultúrházba vonult ezután a sokadalom, ahol az Ezüstpertje néptánccsoport mutatott be nem csak tapssal, de ahol lehetett nótaénekléssel kísért műsort, majd ebéd következett, a házigazdák mintegy 100 személyre terítettek. A nótázás továbbra sem maradt el, ám rövidesen asztalt kellett bontani, hiszen egyrészt vissza kellett jutni a határon, mielőtt jövő szombatig újra lezárják azt, másrészt még további program várta a huszárokat: Álmosdon kopjafát avattak egy elhunyt hagyományőrző bajtársuk emlékére, ellátogattak a helyi Kölcsey-emlékházba, a vacsorát Kokadon tervezték elfogyasztani, majd a Létavértesen töltött éjszaka után vasárnap délelőtt ugyanott istentiszteleten vettek részt. Bár a romániai program néhány órája alatt végig lógott az eső lába, az égi csatornák a visszainduláskor eredtek meg, ám a “huszárdiplomácia” békés ügyvivőit ez nem rettentette el, ahogyan az illik is a lovas elődök mai utódaihoz.
Rencz Csaba / erdon.ro

A Szent Korona hiteles másolatára is tisztelettel kell tekintenünk
Dicsőség és hányatott sors
A Szent Korona hányatott sorsáról, valamint a koronaőrség történetéről tartott nagy ívű előadást v. Kerecsen László koronaőr-parancsnok péntek este a Székely Nemzeti Múzeumban. Az eseményt népes hallgatóság tisztelte meg jelenlétével.
A rendezvény nemzeti ereklyénk hiteles másolatának a koronaőrök által a Bartók-terembe történő ünnepélyes behozatalával, elhelyezésével és nemzeti imánk eléneklésével kezdődött. A felemelő pillanatok után a szervező Történelmi Vitézi Rend sepsiszéki állományának képviseletében v. Molnár Zsolt hadnagy köszöntötte a jelenlévőket, majd Wass Albert A bujdosó imája című verse hangzott el v. Bagaméri László tolmácsolásában.
– A Szent Korona a magyar államiság jelképe, és a hagyomány szerint a főhatalom birtokosa, az alattvalók érdekeit és az ország területi integritását megjelenítő független személy, aki az uralkodó felett áll. Éppen ezért, amint szüleink fényképére, úgy a hiteles másolatára is tisztelettel kell tekintenünk – szögezte le az előadó, majd rátért a korona történetének vázlatos ismertetésére. Ennek során megtudhattuk, hogy Szent István koronája beavató jellegű volt, vagyis csak királlyá szentelésekor kerülhetett a magyar uralkodó fejére, ha pedig ez nem történt meg, valódi királyi hatalommal nem rendelkezhetett. Pótolhatatlan volta a koronaőri intézmény kialakulásához vezetett.
A 14. századig az egyház őrizte Székesfehérváron, a Szűz Máriáról elnevezett székesegyházban, mely az Árpád-házi királyok koronázási temploma és egyben temetkezési helye volt. Ennek a szokásrendnek Vencel vetett véget, aki 1301-ben történt koronázását követően cseh földre vitette, és személyes felügyelete alá helyeztette. Innen az 1310-ben trónra került Károly Róbert hozatta vissza Magyarországra, de már nem Székesfehérvárra, hanem az új királyi székhelyre, Visegrádra. Nagy Lajos (1342–1382) és Zsigmond király (1387–1437) uralkodása alatt egy ideig Budán őrizték, 1434 és 1439 között pedig Esztergomban, az érseki palotában. Albert király ismét Visegrádon őriztette, ahonnan 1440-ben özvegye ellopatta, és vele együtt Bécsbe menekült, ahol átadta Frigyes császárnak. Tőle Hunyadi Mátyás vásárolta vissza, akinek a Szent Korona hiányában hat évet kellett várakoznia a megkoronázására. Mindebből okulva 1464-ben törvénnyel szabályozták őrzésének helyét (Visegrád) és körülményeit, ezzel létrehozván a koronaőri intézményt és meghatározván annak működését.
Szent Koronánk hányatott sorsa azonban ezzel nem ért véget, a történelmi viharok következtében ugyanis többször menekítették vagy hurcolták egyik helyről a másikra. Trencséntől Siklóson, Budán, Erdélyen, Kassán, Bécsen, Prágán, Pozsonyon, Zólyom várán, Kassán, Ecseden, Győrön át Passauig, majd onnan vissza Budára. De a magyar forradalom és szabadságharc leverése után volt elásva Orsován és a II. világháború végén az ausztriai Mattseeben is. Itt került az amerikai hadsereg birtokába, majd a Fort Knoxban (Kentucky állam) lévő katonai támaszpontra, és Jimmy Carter elnöksége idején, 1978. január 5-én szolgáltatták vissza Magyarországnak.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A rázós Európa
Mi szólunk hozzád, Európa! Kinek és melyik korban mennyire engedte és engedi a megélhetési politizálás a tényszerű fölsorakoztatást, az igazmondást? Kiskésekkel boncolgatják, jobbára csak érintgetik életterünk, megélhetési felületünk. Így, ahogy mondom: felület. Mert úgy haladunk, hogy lassan fél lábon fogjuk kerülgetni a Soros-ügynököket meg a derűs, vigyorgó beözönlőket. Történészek taglalják, boncolgatják, hogy Európa földrajzi fogalom-e vagy „csak” történelmi. Én azt mondom, ha így haladunk, nem lesz történelmi fogalom Európa, mert tilos lesz kimondani a nevét is. Nagyon nagy baj, hogy a földrajzi Európában már több helyen is égtek le iszlám templomok, imaházak. Hiszen ez ok is lehet. Ez is lehet ok a robbantgatásaikra, nemi erőszakra, gyilkolásokra. És a magunk földrajzi életteréről beszélünk ma még.
Fejtegetjük sokszor, hogy Európa kultúrájának alapja a keresztény hit. Sok-sok igazság van benne. Ám nem hiszek abban, hogy térdeket, fejeket hajtva, a beözönlő idegenek lábait keresztény szeretettel mosogatva megússzuk templomaink, házaink, palotáink és életünk, családunk lerontását. Hozzád szólok, Európa! Hiába magyarázzák iszlámfi idegenvezetők, hogy Európa sosem volt egységes.
No, ez igazán jellemző az emberi fajra mindenütt. De kérdezzük meg azt is, miért nem egységes Ázsia a saját nyomorúságában, az olajmilliárdosok uralma alatt? Nem, mert a dollár milliárdok megfizetik az életet, s meg a háborút is. Európánkat az ideiglenesség listájára tették a pénzhatalmi láthatatlan emberek. Noha Lantos Tamás zsidó származású gazdag amerikai Ceaușescu idején meglátogatta Romániát, és odavolt a jogegyenlőség láttán, könnyezett a nemzetiségi jogok bukaresti oltárain itt is, az amerikai sajtóban is – lám, mi kelt ki itt is, ott is a tojásokból! Hazabeszélek hazámból, Székelyföldről. Románia mérhetetlenül elmaradt a történelemben; alig van történelme. Ezért akár a mesében, be akart hozni mindent három nap alatt. El is jutott az Európai Unióig. De hogyan tovább?
És ez neked szól, áldott Európánk!
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

300 ezer embert hallgathattak le öt év alatt törvényesen Romániában
Körülbelül 300 000 személy telefonját hallgatták le hatósági engedéllyel 2010 és 2015 között - derült ki azután, hogy Radu Chiriţă jogász, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára az összes romániai bíróságtól adatokat kért ezzel kapcsolatban. Chiriţă a Mediafaxnak elmondta, az ötéves időszakban összesen 109.946 alkalommal kérvényeztek lehallgatást, 102.729 esetben pedig a bíróságok ezt jóvá is hagyták. A jogász szerint a kérések általában nem egyetlen személy lehallgatására vonatkoznak, hanem átlagosan hároméra, így becsülte a lehallgatottak számát 300 ezerre. Chiriţă csupán 5 intézménytől nem kapott adatot: 176 bíróságból 173, 42 törvényszékből 40, mind a 15 táblabíróság, az összes katonai törvényszék és a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék is válaszolt. Nincsenek adatai többek közt a Kolozs megyei törvényszéktől sem, a hiányzó információkat bírósági úton próbálja megszerezni. A jogász elfogadhatatlannak tartotta azt, hogy "futószalagon" hagyják jóvá a lehallgatásokat, és úgy vélte, ez "rendőrállam". Azt mondta, számított arra, hogy nagyon magasak lesznek a számok, de ekkorákra nem. Hat táblabíróságon az esetek száz százalékában jóváhagyták a kéréseket, ha pedig a legfelsőbb bíróság által jóváhagyott kéréseket nézik, amelynek a miniszterek, parlamenti képviselők és szenátorok, alkotmánybírák, a főügyészség munkatársai esetében van hatásköre ezeket jóváhagyni, akkor az tűnik ki, hogy szinte mindenkit lehallgattak. mediafax; Transindex.ro

Nem csak a "román", hanem minden romániai meghurcolt emléknapja lesz május 14.
„Elfogadhatatlan, hogy a kommunizmus ideje alatt, ártatlanul meghurcolt személyekről megemlékező törvénytervezet csak a románokra vonatkozzon. Az RMDSZ módosító javaslatban kérte a törvénytervezet szövegének az átírását, hiszen a kommunizmus ideje alatt nem csak románokat, hanem számos magyart és más nemzetiségűt zártak börtönökbe. Így, minden év május 14-én nem csak a románok, hanem minden meghurcolt előtt kell tisztelgünk” – fogalmazott Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese. Kedden a képviselőház döntő házként fogadta el az RMDSZ Kovászna megyei parlamenti képviselőjének a módosítását, amely a PNL által kezdeményezett törvény-tervezetből szorította ki a nacionalista megfogalmazásokat. „A kommunizmus terrorral és megfélemlítéssel nyomta el az ellenállási próbálkozásokat, ennek eredményeként több százezren vesztették szabadságuk, akiket az ország különböző börtöneibe vetettek. Románia nem eshet nacionalista retorikába akkor, amikor a börtönökben és munkatáborokban meghurcolt személyekre emlékezik, hiszen ezeket a nehéz pillanatokat együtt éltük át, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiséghez tartoztunk” – hangsúlyozta Márton Árpád parlamenti képviselő. rmdsz tájékoztató; Transindex.ro

Hogyan teljesítenek a magyarul tanuló diákok az országos átlaghoz képest?
Először kutatták, hogy a magyarul tanulók teljesítménye hogyan viszonyul az országos átlaghoz. Nincs okunk az örömködésre, és ennek több oka is van.
Eddig sem az általános, sem pedig a középiskolát lezáró vizsgák eredményeiről nem készült olyan szintű átfogó elemzés az oktatás nyelve szempontjából Romániában, mint amilyet az RMDSZ zilahi kongresszusa előtt szervezett pedagógus fórumon bemutatott Barna Gergő szociológus. A magyar nyelvű oktatás versenyképessége Romániában című kutatásban a 2012 és 2016 között kisérettségiző, VIII. osztályos záróvizsgát tevő, illetve érettségiző, magyar oktatási rendszerben tanuló diákok teljesítményét hasonlították össze az országos átlaggal. Összesen megközelítőleg 796 ezer általános iskolával végző, illetve nagyjából 857 ezer középiskolai tanulmányait záró diák adatait összesítették. A magyarul tanuló diákok teljesítménye konstansan elmarad az átlagtól a kutatás eredményei szerint. A 8. osztályt elkezdő magyarul tanuló diákok átlagosan 4 százalékponttal maradnak el, míg az év végén szervezett országos értékelésen részt vevők 3 százalékponttal teljesítenek rosszabbul az átlagnál. És az is egyértelműen látszik a kutatásból, hogy 2012-2016 között egyre nagyobb a különbség az általános iskolát végzők között.
A kisérettségi tekintetében a legnagyobb különbség a román vizsga esetében tapasztalható: míg országosan 19 százalék az ötös osztályzatot el nem érők aránya, addig a magyarul tanulók 45 százaléka nem éri el ezt a jegyet. Míg a magyarul tanulók jegyének átlaga alig nagyobb a minimális átmenőnél (5,08), az országos átlag egy bő másfél jeggyel nagyobb (6,72). Matematikából szintén rosszabbul teljesítenek a magyarul tanuló diákok, 37 százalékuk nem éri el az 5-öst, míg az országos átlag 33 százalék. Az országos matematika átlagjegy 6,12, a magyarul tanuló nyolcadikosok matematika átlagjegye 5,8.
A Márton Jánossal és Kiss Tamással közösen készített kutatásban a magyar nyelven tanulók teljesítményét az oktatási minisztérium egyéni, tanulói szintű adatbázisa alapján összességében feldolgozták. Így a kutatóknak lehetőségük nyílt országos, megyei, települési, sőt iskolai szinten is leírni az eredményeket, illetve összehasonlítani a nem magyar nyelven tanulókéval. A felmérés rálátást biztosított a romániai magyar nyelvű oktatás struktúrájára, és az eredmények feldolgozásánál részletesen kitértek arra is, hogy az oktatás szerkezetén belül mely területen alul- vagy felülreprezentáltak a magyar diákok. A Kolozs megyei magyarul tanulók teljesítenek a legjobban, ha a magyarlakta megyéket nézzük, a vizsgált időszakban végig 80 százalék fölött volt a "sikerességi" mutatójuk.
Az derült ki, hogy a magyar tannyelven tanulók felülreprezentáltak a magas kockázati tényezőkkel rendelkező iskolákban, így ott, ahol alacsonyabb a tanárok képesítése (a legalább II. fokozati vizsgával rendelkező tanárok aránya országos szinten 66, a csak magyar iskolákban 60, a román-magyar vegyes iskolákban 64 százalék), ahol kisebb létszámúak az iskolák, illetve, ahol magas a romák aránya az intézményen belül. Az érettségin szintén gyengébben teljesítenek a magyarul tanuló diákok, a hivatalos átmenési arány országos átlaga 8 százalékponttal magasabb, mint a magyar tannyelvűek hivatalos átmenési aránya (az elmúlt öt évben). A sikerességi arányokat a végzős diákok számára vetítve már kisebb a magyarok hátránya, ami annak köszönhető, hogy a magyar diákok nagyobb arányban vesznek részt az érettségi vizsgák nyári szessziójában. A vizsgálat szerint a líceum utolsó osztályát elkezdők 49 százaléka érettségizett sikeresen első nekifutásra az elmúlt öt év átlagát tekintve, a magyar nyelven tanulók esetében ugyanez az arány 48 százalék.
Az érettségi tekintetében is a Kolozs megyei középiskolások teljesítenek a legjobban, a vizsgált 5 éves periódus hivatalos sikerességi aránya 83 százalék volt a megyében.
A magyar tannyelven tanulók elsősorban román írásbelin (32 százalék nem éri el az 5-öst az országos 14 százalékos átlaghoz képest, az átlagjegy 5,4 az országos 6,7-es átlaghoz képest). A kötelező tantárgy esetében sem matematikából (28 százalék), sem történelemből (4 százalék) nincs különbség az 5-öst el nem érők arányát tekintve, de a jegyek átlaga mindkét esetben pár tizeddel alacsonyabb a magyarul tanulók esetében, mint az országos szint. Választható tantárgyak esetén nincs releváns különbség, digitális tudásban a magyarul tanulók picit még jobbak is az országos átlagnál, viszont az idegen nyelvi kompetenciavizsgán ismét gyengébben szerepelnek: a magyarul tanulók 21 százaléka éri el a középszintet idegen nyelvből, szemben a 27 százalékos országos átlaggal.
A magyarul tanulók az eredmények település szerinti bontásában is elmaradnak az országos átlagtól, a 100 ezer lakos alatti településeken ráadásul jelentősek a különbségek, és csak a nagyvárosokban közelíti a magyarok eredménye az országos átlagot. Községekben a sikerességi arány 9,2 százalékponttal marad el az országos átlagtól, kisvárosokban 10,4 százalékponttal vagyunk gyengébbek, míg a 30-100 ezer lakos közötti közepes városokban 7,8 százalékpontos a különbség, míg a 100 ezer lakos feletti nagyvároson 2,4 százalékponttal sikertelenebbek a magyarul tanulók. Az elméleti szakirányok közül a természettudományi terület jelent kivételt, mert a magyar iskolásoknak itt jobb a sikerességi aránya, mint az átlagnak. A matematika-informatika osztályok sikeressége kevéssel (4,9 százalékpont) marad el, a társadalomtudományi osztályoknál már jelentősebb a különbség (8,3 százalékpont), míg a filológia osztályoknál már jelentős, 17,5 százalékpontos a lemaradás. A szakosztályok (a szaklíceumok végzősei vehetnek részt az érettségin, tehát azok, akik elvégzik a XII., illetve XIII. osztályt.) esetében a legnagyobbak a különbségek. A szolgáltatás profilú osztályokban országosan a sikeresen vizsgázók aránya 55,2 százalék, ezzel szemben a magyarul tanulók esetében 33 százalékos a sikeresség. Ez azt jelenti, hogy a magyarul tanulók 40 százalékkal teljesítenek gyengébben ezen a területen. A műszaki szakképzésben 54 százalékkal gyengébbek a magyarok, míg a természeti erőforrások és környezetvédelem területén 31 százalékkal. A vokacionális képzésben a sportosztályok esetében óriási a különbség, míg az országos sikerességi átlag 54,5 százalék, addig a magyar tannyelvű sportosztályok eredményessége 30,8 százalék. Az elmaradás 43 százalékos (vagy 23,7 százalékpontos). A művészeti, teológiai és pedagógiai profilú vokacionális képzés esetében nagyjából 20 százalék körüli hátrányban vannak a magyarok.
A szakemberek következtetései szerint a romániai vizsgarendszerben a diákok teljesítménye általában alacsony, de a vizsgált időszakban a magyar tannyelvű oktatás versenyképessége még ehhez képest is jelentősen és konstans módon az országos szint alatt marad. A román nyelvből és irodalomból elért eredmények számítanak kifejezetten kritikusnak, de matematikában és idegen nyelvben is jelentős a magyarok lemaradása. A magyar nyelv és irodalom vizsgán kívül a többi tantárgyból is csupán átlagosak az eredmények. Részben etnikai/nyelvi okai vannak a különbségeknek az értékelésük szerint, amin az alternatív tantervre való fokozatos áttérés segíthet, de a strukturális okok is jelentősek. Bizonyos profilok lemaradnak: elsősorban a szakoktatásban végzők, illetve a sport, pedagógia, filológiai, művészeti és teológiai osztályban tanulók teljesítménye is fokozottan gyengébb. A pedagógusok képzettsége, felkészültsége is alacsonyabb, mint az átlag, és ehhez jön hozzá a kis létszámú iskolák nagyobb aránya, ahol nem igazán alakul ki versenyhelyzet, ami serkentené a fejlődést. A magyar anyanyelvű romák felzárkóztatásának hiányosságai is hozzájárulnak a gyengébb eredményekhez. De társadalmi okai is vannak a lemaradásnak, például ilyen a kedvezőtlen területi megoszlás, azaz az erdélyi magyarság jelentős része gazdaságilag periférikus területeken koncentrálódik, tehát már emiatt hátrányból indul, illetve az is hozzájön, hogy általában a magyarok gyengébb társadalmi pozíciókkal rendelkeznek. A kutatás a folyamat veszélyeire is felhívja a figyelmet. Egyéni szinten a beszűkölő továbbtanulási és munkaerő-piaci lehetőségek veszélyeztetnek, ami egyben az egyenlőtlenségek újratermelődését is eredményezné. Társadalmi szinten pedig tovább gyengülhetnek az erdélyi magyarok pozíciói, amennyiben nem sikerül javítani a magyar oktatás minőségén, versenyképességén. Transindex.ro

Végső búcsú Hegyi Istvántól
Holnap helyezik örök nyugalomra Csíkszeredában az életének 75. évében elhunyt Hegyi István nyugalmazott református lelkipásztort, aki 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet.
Hegyi István 1942-ben született Nagyenyeden. Az első négy osztályt Peteken végezte, majd a nagyenyedi kollégiumban folytatta tanulmányait. Az enyedi iskolát – ahová apja és nagyapja is járt – akkor sem hagyta ott, amikor édesapja református papként Székelyudvarhelyre került. A teológia elvégzése után 1965-ben Csíkszentmártonba került, ahol a szórványmissziót vezette a „római katolikus tengerben”, így egész Alcsíkot rábízták.
Erről egy korábbi interjúban így nyilatkozott a székelyföldi sajtónak: „Meglátogattam az embereket, érdeklődtem, jött-e még valaki a faluba, és így megszervezve lett kicsivel erősebb ez a szórványközpont. Amikor Alcsíkba kerültem, a tizenöt faluban 120 körül volt a reformátusok lélekszáma, mikor eljöttem, ez a szám 293 lélekre emelkedett.”
A hívek rendszeres felkeresését a csíkszeredai gyülekezetben is folytatta, miután 1986-ban a megyeszékhelyre került. Itt akkor a gyülekezet lélekszáma 860 volt. Nyugdíjazásának évében, 2009-ben 2260 lelkes gyülekezetet adott át. A csíkszeredai gyülekezet kérésére 1990-ben, amikor az imaház már szűknek bizonyult, templomépítésbe kezdtek. A várostól sok utánajárás után területet kaptak, majd elkezdődött a munka. A hívek adományaikkal nagyon sokat segítettek. A református templomot 2000-ben szentelték fel.
„Családom, feleségem, három gyermekem, öt testvérem, akik sohasem fékeztek, engedték, hogy lobogjak. Olyan voltam, mint a székely huszár, először cselekedtem, és utána gondolkodtam” – vallotta a magyar állami kitüntetés átvételekor. „Nem szoktam nagy szavakat mondani, hogy engem az Úr elhívott. Én jelentkeztem az Úr szőlőjébe munkásnak. Hogy milyen munkát végeztem? Azt majd az Úr el fogja mondani nekem, akkor, amikor szemtől szembe találkozom vele. Akkor megkapom a fizetséget is érte” – mondta el a már említett interjúban Hegyi István, akit 2017. május 18-án kísérnek utolsó útjára a csíkszeredai református templomból a Kalász-negyedi temetőbe. itthon.ma/erdelyorszag

Könyvvásár után Csík-Expó
Több újdonsággal várják a látogatókat a 27. Csík-Expóra, amelyet ezúttal a csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában szerveznek meg. A fogyasztási cikkek nemzetközi vásárán több helyi és magyarországi cég képviselteti majd magát, a látogatók emellett számos látványosságra számíthatnak – ígérik a szervezők.
„Idén lesz 27 éves a Csík-Expó, 27 éven keresztül Csipor Attila szervezte meg ezt a rendezvényt, neki köszönhetjük, hogy ennyi ideje működik, de sajnos ő már nincsen közöttünk” – emlékezett meg az expó egykori kezdeményezőjéről és szervezőjéről Földi Zsuzsa, az Expo-Har ügyvezető igazgatója. Ezúttal tágasabb, melegebb és világosabb helyszínt választottak a fogyasztási cikkek nemzetközi kiállításának, így idén a Vákár Lajos Műjégpálya helyett az Erős Zsolt Aréna ad otthont a rendezvénynek május 25-28. között.
Tavalyhoz képest pedig több kiállítót várnak az ország több városából, például Szatmárnémetiből, Kolozsvárról, Aradról és a közeli székelyföldi városokból, és Magyarországról is a Magyar Nemzeti Kereskedőház szervezésében.
Az a célunk, hogy a helyi, illetve a külföldi kiállítók bemutathassák termékeiket, és noha manapság már több lehetőség is van online vásárlásra, mégis másabb, hogy amit meg szeretnénk vásárolni, azt megérinthetjük, megkóstolhatjuk – jegyezték meg a szervezők.
Szerintük azért is érdemes lesz kilátogatni a kiállításra, mert a cégek árkedvezménnyel fogják kínálni termékeiket. Megközelítőleg 2000 négyzetméternyi felületen mutatkozhatnak be a cégek, a csarnokban standokat állítanak fel, kint pedig a kiállítók mellett játszótér is lesz – tudtuk meg. Azon túl, hogy gazdasági eseményről van szó, próbálnak egy szórakoztató, de ugyanakkor fárasztó sportágat is népszerűsíteni, amely már három éve jelen van Csíkszeredában, de még nem sokan ismerik, így a Four Seasons sportklubbal közösen az expó ideje alatt buborékfocit (Bumper-ball) fognak rendezni. Emellett szintén újdonság, hogy az expó első napján, csütörtökön a Hargita Vendégváróban üzleti fórumot szerveznek a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal és a Csíki Vállalkozók Egyesületével közösen.
Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

A Pávaiak ősi fészkében állított emlékfát a Bolyai-felmenőknek
Sebtében már szinte összeszámolni sem lehet azokat az emlékműveket, emlékhelyeket, emléktáblákat és kopjafákat, amelyeket Bandi Árpád nyugalmazott tanár, a vásárhelyiek 92 éves, közkedvelt Árpád bácsija állított, vagy állításában oroszlánrészt vállalt.
A tanár úr megszállott kutatója a Bolyai családnak, a vásárhelyi kollégium egykori tanárának, Farkasnak és fiának, az Appendix megalkotójának, Jánosnak. Amiképpen János a semmiből egy új világot teremtett, azonképpen teremt igaz legendáriumot a két világhírű matematikus, apa és fia életéről, a felmenőik életének történésiből a vásárhelyi nyugalmazott matematikatanár. Hogy miként kezdődött, az már csaknem a történelem homályába vész.
A domáldi (mai Csatófalva) Bolyai-birtokon levő sírhely – Bolyai Farkas felesége, János édesanyja – egy dombtetőn áll. Kopjafa és kerítés jelöli a helyet, s mert a fa és az élet mulandó, ezt is fel kell újítani olykor. Erre vállalkozott pár éve Árpád bácsi, s lelkes gyerekekkel együtt felmászott a dombtetőre, amire még életük delén levő férfiak is csak ritkán vállalkoznának. Kijavították a léckerítést, festettek, meszeltek. Aztán a vásárhelyi katolikus temető kapujával szembeni, egykor János által lakott bérlakás falán lévő emléktábla elhelyezésénél működött közre. Később a Vársétányon, az egykori Bolyai János-ház helyén álló épület falára helyezett emléktábla is az ő törődését dícséri. A vásárhelyi református temetőben azonosított Bolyai János eredeti sírhelyénél is kopjafát állított lelkes adakozók, diákok, közmunkát vállaló Bolyai-rajongók segítségével. Nemrégiben a Sapientia EMTE épülete előtt állította fel János mellszobrát, körülötte pedig az anyai ági felmenők kopjafáit helyezte el. Napokkal ezelőtt a Kovászna megyei Zabola község Páva nevű falujában állított két kopjafát.
A nagy Pávai nevű elődők, István és Péter emlékére készült a két emlékoszlop. I. Pávai István, Pávai Vajna Krisztina szépnagyapja emlékére állítja ezt a kopjafát az Orbaiszéki Magyar Pedagógusok Szövetsége – áll az egyiken. A másik a törökverő Hunyadi korát idézi. Felirata: Pávai Vajna Péter 1442-ben Marosszentimrénél Hunyadi János csapatában a székelyek lovashadnagya. Emlékére állítja ezt a kopjafát az EMKE Maros Megyei Szervezete. A május 7-ei avatóünnepségen az árpád kori templom mellett felállított két kopjafánál ott volt Kilyén Ilka színművésznő, Maros megyei EMKE-elnök, a kézdivásárhelyi tanulók klubjának fúvószenekara, a Székely Mikó Kollégium tanulóinak küldöttsége is koszorúzott, s természetesen részt vettek az ünnepségen a helybeliek, az iskola tanulói.
Alig néhány nappal később, május 13-án, a marosvásárhelyi Vályi Gyula matematikai emlékverseny díjátadása előtt Bandi tanár úr a részt vevő gyerekeknek beszélt a Bolyai emlékhelyekről. Ezek után csak azt kívánhatjuk Árpád bácsinak, hogy még sokáig járja Erdélyországot, kutassa a Bolyai Farkas felmenőivel kapcsolatos emlékeket, s állítsa a kopjafákat valamennyiünk lelki gazdagodására.
Bakó Zoltán / Székelyhon.ro

Magyar művelődési napokat tartanak Maroshévízen
Idén május 18-21. között rendezik meg a Maroshévízi Magyar Művelődési Napokat. A háromnapos rendezvény része a Kemény János Iskolanap, a X. Urmánczy Nándor Emléknap és a néptáncfesztivál is.
Egyház és kultúra jegyében május 18-án délután 5 órától a római katolikus templomban ökumenikus igeliturgia keretében tartják a megnyitóünnepséget, ahol fellép a Preis Project. 19 órától a művelődési házba, a Gruppen-Hecc – Lecsó Macsó kabaréjára várják a hévízieket, a belépés díjmentes. Május 19-én a Kemény János Iskolanap rendezvénye 9 órakor kezdődik. A Kemény János emlékére szervezett programok között a köszöntőbeszédeket követően körzeti vers- és mesemondó versenyt tartanak, melyet a Csillagszem tánccsoport fellépése illetve a díjazás követ. A koszorúzás után a szamosújvári Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központ – Magyar Tannyelvű Gimnázium küldötteit fogadják a házigazdák, majd Kulturális kerekasztal címmel beszélgetést tartanak. Az iskolások műsorát 17 órától tartják a művelődési házban.
Urmánczy Nándorra emlékeznek Május 20-án tizedik alkalommal emlékeznek Urmánczy Nándorra. Az emléknap 11 órától a római katolikus templomban ökumenikus igehirdetéssel kezdődik, Gál Hunor örmény katolikus, Barticel Kiss Krisztián református és László Áron római katolikus papok jelenlétével. A kulturális műsort követően az Urmánczy család sírboltjánál koszorúznak, majd 12 órától a közösségi ház nagytermében adják át az Urmánczy Nándor-díjat, laudációt mond Németh Szilárd országgyűlési képviselő. Az ünnepségen többek között beszédet mond Gortvay István, Urmánczy Nándor unokája is. 14 órakor nyitják meg Duha László művész kiállítását, bemutatja dr. Puskás Attila, az EMÖSz elnöke. A kiállításmegnyitót követően 16 órától a Zsákhegyi Katonai Temetőben koszorúzást tartanak. 19 órától Kristóf Katalin és Milán koncertre a helyi művelődési házba várják az ünneplőket. A rendezvény harmadik napján, május 21-én Néptáncfesztivált tartanak Maroshévízen, amely 12 órakor kezdődik a művelődési házban, fellépnek a gyergyószéki meghívottak, illetve Kilyén Ilka színművésznő is.
Baricz Tamás Imola / Székelyhon.ro

Bővül az árkosi tájmúzeum (Anyaországi pártfogók segédkeznek)
Kecskeméti önkéntesek dolgoznak immár második éve az árkosi tájmúzeum bővítésén. Egy korábbi erdélyi kirándulásról hazaúton döntöttek úgy, visszatérnek segíteni. Önerőből és támogatóik jóvoltából utaztak ismét Árkosra, ahol egy hétig vállalnak részt a tennivalókból, hogy a székelység múltját felidéző tárgyakat végül méltó-megfelelő körülmények közt láthassák az érdeklődők.
Falat építettek, téglát hordtak, villanyhálózatot szereltek, de az udvar szépítésén is dolgoztak tegnap a kecskemétiek, akik szombatig reggel nyolc órától délután négyig szorgoskodnak vállvetve a múzeumalapító Bálinth Zoltánnal. Nehéz őket felcsalogatni a pincéből, ottjártunkkor éppen a napot mintázó átjárót készítették, míg el nem fogyott a tégla, kötőanyag, meg sem álltak. Tavaly májusban jártak Háromszéken, akkor szegődött hozzájuk Zoltán „honismereti vezetőnek”, így kerültek kapcsolatba vele, s hazafelé tartva született meg a döntés: bekapcsolódnak a múzeumépítésbe, „mert van még tennivaló bőven” – idézte fel a kezdeteket Váradi Zoltán. Tavaly júliusban egy tizenegy fős csapat jött vissza Árkosra, akkor a tetőn, a belső falazatokon dolgoztak, a tartóoszlopok betonalapját öntötték ki. „Ezzel a munkával tudunk hozzájárulni a múzeumépítéshez, hogy látványos meg hasznos is legyen, ez az érték itt marad” – össszegzett a csapat vezetője.
A kétkezi munkán, anyagi támogatáson túl a hétfős csapat újabb tárgyakkal bővítette a tájmúzeum gazdag gyűjteményét – erről már a marosvásárhelyi születésű Bapcsán Dolores beszélt. Fontosnak tartja, hogy a fizikai munka legalább egy részétől mentesítsék Bálinth Zoltánt, így is támogatva a múzeumépítést. Tavalyi együttműködésüket színes, fényképes beszámolóban örökítették meg, amelyet különböző módon népszerűsítenek ismerőseik körében – a cél, hogy minél többen tudomást szerezzenek róla, felkeressék és ily módon támogassák az árkosi tájmúzeumot – mondják. Mosolyogva jegyezték meg: szerdán még a faluba látogató svéd turistacsoportot is sikerült becsalogatni a kapun, nekik is nagyon tetszett a gyűjtemény. „Meglepődtek, hogy Kecskemétről ide jöttünk segíteni, de otthon is csodálkoznak azon, hogy ilyen munkára vállalkoztunk. Van, akinek ez tetszik” – jegyezte meg Székely Sára. Nyugdíjasként csatlakozott a csoporthoz Korom Gábor, aki többször is megfordult már Erdélyben, Háromszéken. Ideje megengedi, így részt vállalt a teendőkben – mondja –, hogy az Árkoson összegyűjtött kultúrtörténeti és történelmi emlékek fennmaradjanak. Úgy fogalmazott, csak akkor van jövőnk, ha múltunkra is vigyázunk, „amíg vannak ilyen – a szó jó értelmében – megszállott emberek, mint Zoli, aki hajlandó időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve arra, hogy tegyen, dolgozzon azért, hogy megőrizze ezeket az emlékeket”. Az unitárius vártemplom bástyájában továbbra is látható a múzeum gyűjteményének egy része, ott azonban már nincs lehetőség a bővítésre, ezért épült meg 2009-ben a kicsi ház (ahol most konyhai eszközök, iskolai és üvegtárgyak kaptak helyet), majd 2011-ben a csűr (a mezőgazdasági és famegmunkálási eszközök számára), a nagy ház pedig több éve készül – magyarázta tegnap lapunknak Bálinth Zoltán. Hét-nyolcezer tárgy nem fér el két teremben, gyűjteményében ugyanis nagyobb tárgyak is találhatók, ezeknek is megfelelő teret kell biztostani. Mint mondta, szeretné, ha a falu támogatná a munkában, és tudomásul venné, hogy rendelkezik egy múzeummal is. Lehetőleg ne teher legyen, amit nyújtanak, hanem valós segítség – erre törekszenek a lelkes kecskemétiek (a már említettek mellett Szabó Levente, Péczeli István, Horváth Ildikó), akik egy őszi koncertet is terveznek, amelynek bevételét a múzeum javára ajánlják fel. A Mikes Kelemen utcai portán pedig rengeteg a tennivaló, tegnap azzal búcsúztak, néhány évig még vissza kell járniuk Árkosra.
Demeter Virág Katalin / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Cserefának füstje hozta ki könnyvemet…”
Cserefának füstje hozta ki könnyvemet... – Néprajzi, művelődéstörténeti tanulmányok a moldvai magyarokról címmel és alcímmel jelent meg a Budapesten született, jelenleg a Gyimesekben élő Halász Péter nyugalmazott agrármérnök, néprajzkutató legújabb könyve 2015-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság kiadásában.
A több mint 450 oldalas tanulmánykötet néprajzi, tudománytörténeti írásokat tartalmaz a moldvai magyarokról. Halász Péter legújabb könyvét, a moldvai csángó magyar sors romlását ecsetelő kötetet kedd délután telt ház előtt mutatta be dr. Balázs Lajos néprajzkutató, a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára a szerző jelenlétében. Halász Péter a moldvai magyarság kultúráját feltáró történeti és néprajzi kutatások egyik legmeghatározóbb tudósa, 1966-ban járt először Moldvában, s azóta is visszajár. Pár példával illusztrálta, hogy mi közük van a kézdivásárhelyieknek a moldvai magyarokhoz. Elmondta: itt, a Kantában járt iskolába a Forrófalván született Petrás Incze János minorita szerzetes, Klézse plébánosa, Domokos Pál Péter néprajzkutató, a csángók apostola innen nősült, itt tanított fiatal tanárként a Kantában 1933-ban, és itt él az utolsó gorzafalvi fazekas, néhai Aszalos Viktor unokája, Ionuţ Budău, aki tömbházlakásában fazekasműhelyt rendezett be. A könyvbemutatón csángó népdalokat énekelt a Csíkszeredában tanuló Kaszap Johanna pusztinai diáklány.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diszkrimináció a vegyes tanintézetekben
A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) beadványai nyomán 17 vegyes (román és magyar) tannyelvű marosvásárhelyi tanintézetben állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács a nyelvi diszkrimináció tényét – tájékoztatott közleményében a szervezet.
A jogvédő szervezet részletezte, a többi erdélyi várostól eltérően Marosvásárhelyen a magyar gyermekek többsége vegyes tannyelvű óvodák és iskolák magyar csoportjaiban, osztályaiban tanul. A Cemo 31 diszkriminációs eljárást indított el vegyes tanintézetek ellen, azt kifogásolva, hogy ezek némelyikében nincs vagy hiányos a kétnyelvű feliratozás, a kétnyelvű közérdekű tájékoztatás, az intézmények honlapjain és közösségi oldalain nem érvényesülnek a kétnyelvűség követelményei. A diszkriminációellenes tanács 2016 októbere és 2017 májusa között 17 tanintézet esetében állapította meg a nyelvi diszkriminációt, több ügy vizsgálata jelenleg is folyamatban van. A szervezet közölte, a diszkriminációellenes tanácsnál tett panasszal párhuzamosan be is perelte a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatóságát, és hamarosan elkezdődik az ügy bírósági tárgyalása. A Cemo arra is kitért, hogy az elmúlt években számtalan alkalommal jelezte az RMDSZ helyi képviselőinek és helyi szervezetének az iskolai diszkrimináció tényét, az érdekvédelmi szervezet azonban nem mutatott érzékenységet a téma iránt. Azt is megjegyezte, hogy az RMDSZ önkormányzati képviselői az elmarasztalt intézmények igazgatótanácsi tagjaiként is elnézték a nyelvi diszkriminációt. A civil szervezet üdvözölte ugyanakkor a Szabad Emberek Pártjának az iskolai kétnyelvűségre vonatkozó kezdeményezését, amelynek megvitatása a marosvásárhelyi városi tanács mai ülésének a napirendjén szerepel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

FUEN-kongresszus
Tegnap kezdődött Kolozsváron a Grand Hotel Napocában az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a FUEN 62. kongresszusa.
A kongresszus központi témája az anyanyelvhasználat, a kisebbségi kulturális hagyaték védelme és az európai autonómiamegoldások, illetve a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés lesz, amelynek aláírásgyűjtése is itt indul el hivatalosan. A kongresszus házigazdája az RMDSZ. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lehallgatások – futószalagon
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jogi karának előadótanára, Radu Chiriţa szerint Romániában 2010 és 2015 között mintegy 300 ezer ember telefonjának lehallgatását engedélyezték a bíróságok.
Radu Chiriţa ügyvéd és előadótanár a közérdekű információkhoz való hozzáférést biztosító törvény alapján fordult adatigénylési kéréssel a bíróságokhoz, és a kapott adatok alapján azt állapította meg, hogy Románia rendőrállamként működik. Elmondta: a vizsgált – kevesebb mint ötéves – időszakban a bíróságoktól 109 946 esetben kérték a nyomozó hatóságok egyes emberek lehallgatását, és a bíróságok 102.729 ilyen kérést hagytak jóvá. Megjegyezte: az alapján becsülte 300 ezerre a lehallgatottak számát, hogy tapasztalata szerint egy lehallgatási kérelem háromnál több emberre vonatkozik, csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy egy ember lehallgatását kérik az illetékes hatóságok.
A jogász elmondta: Románia 176 bírósága közül 173, 42 megyei törvényszéke közül 40 válaszolt az adatigénylési kérelmére. Megkapta ugyanakkor a kért adatokat mind a 15 táblabíróságtól, valamennyi katonai bíróságtól és a legfelsőbb bíróságtól is. Hozzátette: a válaszadást elmulasztó bíróságok ellen pert indít a közérdekű információk eltitkolása miatt.
Radu Chiriţa nem a lehallgatási kérések nagy számát, hanem a jóváhagyott kérések rendkívül magas arányát tartotta aggasztónak. Megjegyezte: olyan törvényszék is akad, amelyik több mint háromezer kérés közül egyet sem utasított el. Az adatok alapján azt a következtetést vonta le, hogy csak a katonai bíróságoknál vizsgálják meg érdemben a lehallgatási kéréseket. „Elfogadhatatlan az, hogy a bíróságok futószalagon hagyják jóvá az ilyen kéréseket. Ez azt jelzi, hogy a bírák elfelejtették a legfontosabb feladatukat: a jogok védelmét. A lehallgatási eljárásban a bírónak éppen az a feladata, hogy megelőzze a lehallgatási visszaéléseket, de nem úgy tűnik, hogy ez történne. A rendőrállamnak az a jellemzője, hogy hiányzik a bírói kontroll. Nálunk ez elméletben megvan, de a gyakorlatban mintha nem is létezne. (…) Ha a folyamat nem áll a bíróság ellenőrzése alatt, a hatóságok azt hallgathatják le, akit akarnak” – idézte a Mediafax a jogász tanárt. MTI; Népújság (Marosvásárhely)

A Magyar Tudományos Akadémia erdélyi kitüntetettjei
Az MTA 188. közgyűlésének Külső tagok fórumán 2017. május 10-én Arany János-díjjal tüntették ki dr. Egyed Emesét, a BBTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanárát, az Erdélyi Múzeum Egyesület Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnökét. A fórumon Arany János-éremmel tüntették ki prof. dr. Dávid Lászlót, a Sapientia EMTE rektorát, az EME tagját. Dávid László professzor kiemelkedő jelentőségű intézmény- és tudományszervezési szerepvállalása, az erdélyi magyar felsőoktatásért folytatott fáradhatatlan küzdelme okán részesült a megtisztelő elismerésben. A fórumon Arany János-éremmel tüntették ki prof. dr. Gyéresi Árpádot, az EME alelnökét, az erdélyi gyógyszerészeti oktatás és kutatás meghatározó személyiségét. Gyéresi professzor több mint 20 évig volt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) tanszékvezető egyetemi tanára, a gyógyszerészeti kémia oktatásának újjászervezője. Fő kutatási területei: szétválasztástechnikák, gyógyszervegyületek stabilitása, ható- és segédanyagok kölcsönhatásai, újabban pedig szakmatörténeti kutatásokat is végez. Munkássága jelentős előrelépést eredményezett a magyar és a román szakmai kapcsolatokban, amiért a rangos elismerésben részesült. Arany János fiatal kutatói díjat kapott Papp Kinga, az EME tudományos munkatársa. Ugyancsak Arany János-éremmel tüntették ki dr. Gyenge Csabát, az EME alelnökét, a Kolozsvári Műszaki Egyetem emeritus professzorát. Népújság (Marosvásárhely)

Megújult az Erdély FM
Az idei esztendő szűk öt hónapja alatt megújult az Erdély FM. A Janovics Jenő néhai világhírű filmgyárosról, rendezőről, színművészről és színházigazgatóról elnevezett alapítvány által működtetett, közel tíz évvel ezelőtt létrehozott rádióstúdió Marosvásárhelyen és Csíkszeredában frekvencián is szól, ugyanakkor az internet világában ma már bárhonnan elérhető és saját applikációja is működik. A nemrég bekövetkezett változásokról az Erdély FM új főszerkesztője, Jakab Orsolya tájékoztatott bennünket.
– Idén teljesen átalakult a rádió belül és kívül is. Az új vezető, valamint a régi és új csapattagok közösen alakították át az Erdély FM legújabb arculati és hangzásbeli elemeit. Ezek többek között új logóból, honlapból és új szlogenekből állnak. Azért a többes szám, mert hat új szlogenünk van: Egy másik rádió, Hiszünk a hétköznapokban, Átlagos, de csintalan, A közös nevező, Zenében utazunk és végül Erdély színes, a világ tarka – mindezek a hallgatókról, a hallgatóknak, valamint rólunk is szólnak. Új hangzásban is gondolkodtunk, gondolkodunk, az eddigi zenei kínálat átalakult. Továbbra is alternatív jellegű rádió vagyunk, azok is maradunk, de az eddigi szűk, igencsak rétegzenei világból igyekeztünk kitekinteni, ezért kissé közismertebb, kedveltebb, mondhatni slágeresebb dalok is felkerültek lejátszási listáinkra. A zenei alternativitásunk ugyan megmaradt, de szélesebb körű és sokkal több magyar zenével fűszerezett repertoárral rendelkezünk.
Ugyancsak az e hónap elejétől bevezetett új hangzáshoz kapcsolódik a nemrég elindult Naplopó című „ébresztő” műsorfolyamunk, amely reggel 7 órától délután 2 óráig tart, és az aktuális információktól az életmód jellegű tematikákon keresztül a kultúrát is magába ölelő koncepciót képez hármas, illetve páros felállásban. Ezenkívül több új, tematikus zenei műsorral is rendelkezünk. Ilyen a bluesműsorunk – az Esti mojo, a filmzeneműsorunk – az Álombrigád –, a rendszeres dzsesszestjeink – a Jazzmenet –, a kísérleti zenei műsorunk – a Metrognóm –, és van heti rendszerességgel sugárzott elektronikus zenei műsorunk is – a Szcéna.
A csapatunk jól szervezett, minden megvalósításunk közös munka és közös döntések eredménye. A jövőre nézve pedig több tervünk van, az idén további új műsorokkal is jelentkezünk – mondta az Erdély FM új főszerkesztője.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)